A keskeny út megtalálása – Zac Poonen

Figyelem! Ha valakinek problémája van a feliratos video megnézésével, akkor a felirat szövege letölthető PDF formátumban ittMP3 formátumban itt

A PDF ÉS MP3 VÁLTOZATOK NYILVÁNOSAN NEM TERJESZTHETŐK, DE A FELIRATOS VIDEO YOUTUBE LINKJE SZABADON MEGOSZTHATÓ!

Kategória: gyülekezet, Keresztyénség, Szentség, Tanítások | Címke: , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

A keskeny út – Frank McEleny

Forrás: https://acalltotheremnant.com/2017/08/05/the-narrow-way/

PDF formátumban letölthető itt

Az út egyre keskenyebb lesz és az emelkedő egyre meredekebb és veszélyesebb, amin a szentek Isten országába bejutnak. Nincs vissza út, csak előre van és felfelé, nem számít, hogy mit tartogat az előttünk lévő út. Amikor a világ figyelemmel kíséri az Isten országában élő szenteket, akkor csak a természetes szemükkel látják őket. Amikor próbákat és szenvedéseket látnak, akkor valamilyen kudarcot és elutasítottságot látnak, a mi próbáink azonban a szobrász kalapácsütései. A nagy szobrász formál minket, hogy valóban beilleszkedjünk az Ő dicsőséges templomába.

Ki fogja magát átengedni a szobrász kalapácsütéseinek? Ki fog biztosan megállni a próbákban, a szenvedésekben és az üldöztetésekben? Ki fog egy ilyen utat választani, ahol a legnagyobb sötétségben fénylik a világosságunk és az Ő dicsőségének bizonyságai? Engedelmes keresztyén leszel? Engeded, hogy az Úr formáljon téged? Képviseled a Mestert minden helyzetben? Képes vagy örvendezni a legnagyobb mélységekben?

A legerősebb ütések az ellenség királysága ellen az örömteli hang, ami a legnagyobb mélységekből száll fel. Ott ahol mások sírnak és a fogukat csikorgatják, ott Isten emberei, Isten királyságának szentjei örvendeznek az Úrban és a gonosz elhallgat. Jézus asztalt terít nekünk az ellenségeink szeme láttára. Vajon te keresztyénként ennél az asztalnál ülsz? Ez az Úr asztala, ahol a jóság, a kegyelem követnek minket az életünk minden napján, a keskeny úton való járásunkban.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és honlapcímének megadásával.

Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com)

Kategória: Szentség, Tanítások | Címke: , | 1 hozzászólás

Két út van (könyv) – Abonyi Sándor

Ez a digitális könyv önálló írások gyűjteménye, amelyek a blogon külön-külön is elérhetők.

TARTALOMJEGYZÉK 

Úton lenni

Sokan vagy kevesen?

A szentség útja

Elegy vagy egység?

Igaz vagy hamis?

Igazságban járás vagy tévelygés?

Mindent megvizsgáljatok!

– § –

A könyv letölthető PDF formátumban itt – MP3 hangoskönyv formátumban itt

Jó épülést kívánok mindenkinek! Sándor

Kategória: Tanítások | Címke: , , , , , | 2 hozzászólás

A “nagy paráznához” vagy a “szent maradékhoz” tartozol? – Abonyi Sándor

Letölthető PDF formátumban itt – MP3 formátumban itt

A több mint 2000 éve annak, hogy Jézus itt járt a földön, majd Pünkösd után megszületett az egyház. Az első generáció életében „gomba módra” szaporodtak a gyülekezetek az akkori Római Birodalom területén lévő városokban. Részletesen olvashatunk ezekről az Újszövetség az Apostolok cselekedetei könyvében és a gyülekezeteknek írt levelekben. Az első generáció egyháza – a sok hibája ellenére – ma is követendő minta számunkra és sok hitbeli törekvés irányul arra, hogy a mai hitehagyott egyház megreformálásával visszatérjenek az első gyülekezetek dicsőséges állapotához.

Amikor az egyház megreformálásáról beszélnek emberek, akkor mindig a szervezett, intézményes, történelmi egyházak „szemüvegén keresztül” nézik az egyházban végbement változásokat, ahol szerintük Isten folyamatosan – egymást követő módon, több lépésben – állítja helyre a gyülekezeteket és a szolgálatokat. Ez egy általánosan elterjedt, de téves értelmezés az egyház történetét tekintve. Jó ezt tisztázni, mert ha nem tesszük helyre ezt a kérdést, akkor sok más dologban is téves következtetésre jutunk!

Isten nem azért küldte el Jézust, hogy megreformálja kora vallásos egyházát, hanem hogy – attól függetlenül – egy teljesen újat hozzon létre, ami az akkori vallásos zsidók gyűlöletét és üldözését váltotta ki. Ez ismétlődik folyamatosan az elmúlt 2000 év során, amikor „Káin egyháza” üldözi és igyekszik megölni „Ábel egyházát”.

A mi generációnk hajlamos úgy gondolkozni, hogy 2000 év után az egyház – a folyamatos fejlődés eredményeként,  a mi generációnk idején, az „utolsó napokban” – nyeri vissza ismét a kezdeti dinamizmusát. Sokan gondolják azt is, hogy még ennek a generációnak az életében visszajön Jézus és így részük lehet a nagyon várt csodálatos elragadtatásban.

Jézus visszavárása egy teljesen helyénvaló dolog, mert természetes, hogy a menyasszony természetét magán hordozó igazi egyház várakozással és vágyakozással tekint a Vőlegényével való találkozásra.

Nem lehetünk azonban annyira önzők, hogy mindazt, ami az „utolsó napokra” vonatkozik az igében, azt kisajátítsuk magunknak és a mi generációnkra értelmezzük. Tisztelettel kell gondolnunk az előttünk élt generációk üldözött és életüket a hitükért feláldozó hithősökre is, akik az ige alapján ugyanazt a reménységet hordozták magukban, mint a mi generációnk. Tudjuk az igéből, hogy már az első generáció egyháza is várta vissza Jézust és reménykedtek az elragadtatásban. Nagyon elszomorodtak (sőt megzavarodtak), amikor az első hívők kezdtek meghalni. Pál igyekezett bátorítani őket és emlékeztetni néhány dologra:

„Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincsen reménységük. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképpen az Isten is előhozza azokat, akik elaludtak (értsd: meghaltak), a Jézus által ő vele együtt. Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával, hogy mi, akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem előzzük meg azokat, akik elaludtak. Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban; Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk.”   (1 Thessz 4:13-17)

A thesszalonikai gyülekezetnek írt első levelében Pál maga is az elragadtatás reménységével beszél:

mi, akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig……

„mi akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk”

Ne gondoljuk azt, hogy a második levélében, amikor Pál józanságra inti a hívőket ellentmondana az első levelében leírt reménységnek:

„Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi ő hozzá leendő egybegyűlésünkre nézve, Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nékünk tulajdonított levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja. Ne csaljon meg titeket senki semmiképpen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia,”   (2 Thessz 2:1-3)

Itt arról olvashatunk, hogy a Thesszalonikában lévő gyülekezetet megzavarták egyesek azt hirdetve „mintha már itt volna Krisztusnak ama napja.” Pál igyekszik megnyugtatni és józanságra inteni őket. Ez 2000 évvel ezelőtt történt és hasonlóan élheti ezt meg minden generáció, mert „sok hamis próféta jön, akik elhitetik, ha lehet a választottakat is”.

Az elmúlt 2000 évben hozzávetőlegesen 50 generáció élt, akik teljes joggal ugyanezt a reménységet hordozták a szívükben és ez így helyes. Az örökkévaló ”Vagyok” Istene minden korban hasonló módon kijelenti magát a benne hívőknek. Az első generáció idejében leírt Újszövetség igéi hasonlóképpen réma minden generáció számára. Pál intelmei 2000 év után nekünk is aktuálisak és megszívlelendőek. Nem szabad, hogy „megháborítsanak minket (is), mintha az a nap már elérkezett volna”. Sok megtévesztett hívő tette tönkre az életét az elmúlt évszázadokban, akik hittek a hamis próféták jövendölésének. A józanság szintén a „szellem gyümölcse” és nem kell szégyellni, mert időnként nagy szükségünk van rá.

Van az egyháztörténelem értelmezésében egy alapvető tévedés. A fent említett – szervezett, intézményes „történelmi” – egyházak fejlődésének történetéről Manfred Haller a következőt írja: „a keresztyénség történelmi fejlődése’ a hústestnek, a természeti embernek, a régi Ádámnak a története.” Emlékezzünk rá, hogy a Jelenések könyve egymástól jól megkülönböztethető módon két egyházról beszél és nem csupán egyetlen – folyamatosan fejlődő – egyházról. Az egyik egy bukott, a világgal paráználkodó egyház, amit a Jelenések könyve „nagy parázna” egyháznak (nagy Babilonnak) nevez, a másik pedig az igazi egyház, ami Jézus Krisztus szentmenyasszonya”.

Sok hívő tévesen értelmezi az „utolsó napok” idejét, mert – nem gondolva az előttünk élt generációkra – úgy gondolják, hogy a mi generációnk (esetleg az utánunk következő) él az utolsó napokban. Jó, ha úgy gondolkozunk az „utolsó időkről/napokról”, ahogy a Biblia ír róla. Erről részletes leírás van az „Utolsó idők” című írásban, de hadd idézzek itt egyetlen igét, amit Péter Pünkösdkor mondott, amikor Joel prófétától idézett:

„Hanem ez az, ami megmondatott Jóel prófétától. És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre:”     (Ap.csel 2.17)

Mint látjuk már Jézus első eljövetelével (ill. Pünkösdkor) elkezdődött az „utolsó napok” időszaka, ami már 2000 év óta tart. Jézusnak – a nagy parázna egyháztól függetlenül – minden generációban voltak igazi követői (az un. maradék, ill. a menyasszony). Élesen külön kell választani tehát a szervezett, intézményes egyházakat (nagy parázna és annak lányait) azoktól, akiket Isten minden korban „kihívott” a parázna egyházból, és attól függetlenül élték meg a hitüket.

A Jelenések 2. és 3. fejezetében hét gyülekezetről olvashatunk, ahol Isten hat gyülekezetet megtérésre szólít fel. Ők tartoznak a „Nagy Parázna” egyházhoz, közöttük is vannak azonban kevesen, akik még hallják az Úr hangját. Ez a hat gyülekezet ítéletre kerül, ha meg nem tér. A közöttük lévő igaz hívőknek azonban „ki kell futni” közülük, ha a gyülekezetek nem térnek meg! Egyetlen gyülekezet van csupán a hét közül, amelyik Jézus „menyasszonya”. Ők szentek, megtartják az Ő beszédét és nem tagadják meg az Ő nevét” Ennek a gyülekezetnek csak kevés ereje van és a többi gyülekezet lenézi őket. Ami azonban van, az elegendő az Úrnak, de szükséges, hogy megtartsák azt.

Tudom a te dolgaidat (ímé adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat), hogy kevés erőd van, és megtartottad az én beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet. Ímé én adok a Sátán zsinagógájából, azok közül, akik zsidóknak mondják magukat és nem azok, hanem hazudnak; ímé azt mívelem, hogy azok eljöjjenek és leboruljanak a te lábaid előtt, és megtudják, hogy én szerettelek téged.”   (Jel. 3.8-9)

Ha így gondolkozunk, akkor teljesen más következtetésre jutunk. Jézusnak az elmúlt 2000 évben minden generációban voltak igazi követői, akiket a „hivatalos történelmi egyházak” (a nagy parázna egyház) a történelem során mindig „eretnekeknek” nevezett és üldözte őket. Minden generációban van tehát egy szent maradék! Az elmúlt 2000 év „maradékai”  az utánunk következőkkel együtt alkotják és fogják képezni Jézus Krisztus igazi egyházát, az Ő szent menyasszonyát. Fontos tudni, hogy a „nagy parázna” (nagy Babilon) sosem javul meg, nem válik szentté, hanem végül elnyeri méltó jutalmát:

„Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöcévé, és minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöcévé. Mert az ő paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép, és a földnek királyai ő vele paráználkodtak, és a földnek kalmárai az ő dobzódásának erejéből meggazdagodtak. És hallék más szózatot a mennyből, amely ezt mondja: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból: Mert az ő bűnei az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól.”     (Jel 18:2-5)

A reformációk – megjobbítási törekvések – nem vezetnek tehát eredményre, ezért Isten parancsa minden generáció számára az, hogy „fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból”.

Tisztelettel kell gondolnunk minden generáció névtelen hőseire, akiket a „nagy parázna” egyház eretnekeknek minősítve megégetett, máglyára vitt, vagy száműzött. Erről szól E. H. Broadbent „Zarándok gyülekezet” című könyve, ami leírja azt a 2000 éves „élő krisztusi vonalat” – Jézus Krisztus igazi egyházának igaz történetét – azokról a hívőkről, akik sosem hajoltak meg a „Baálnak”: bogumiloknak, hugenottáknak, valdenseknek, anabaptistáknak, puritánoknak stb. nevezték őket, de ők egyszerűen csak testvéreknek, keresztyéneknek – Krisztust követőknek – nevezték magukat. Az igaz hívők igaz története jórészt feledésbe merült, mert ők eretnekek voltak a mindenkori hatalmon lévő és a világi hatalommal szövetséget ápoló – a királyoknak koronát osztogató – „nagy parázna” (nagy Babilon) szemében. Az eretnekek könyveit megégették, a nyomukat eltüntették és a feledés homályába süllyesztették történetüket. Ők Krisztusban meghalt igaz testvéreink az Úrban, akik mindannyian részei a királyi menyegzőre készülő menyasszonynak, a szent maradéknak. Jézus Krisztus igazi egyházában – a ma hirdetett véleményekkel ellentétben – mindig is működtek a Jézus által adott szolgálatok: apostolok, próféták, evangélisták, pásztorok és tanítók. Téves tehát az az elgondolás, hogy Isten a mai időkben állítja azokat helyre. Krisztus igazi követői – minden korban – sokszor az üldözést elszenvedve, elrejtettségben, nagy alázatossággal, sosem a dicsőséget és a népszerűséget keresve szolgáltak.

Ha meghajolunk a Baál előtt, akkor a nagy paráznával szellemi közösséget vállalunk, és bűnrészessé válunk. Ezzel megtagadjuk Krisztus keresztáldozatát és minden – a hitükért mártírhalált halt – hívő testvérünk emlékét, akiket az elmúlt 2000 év alatt a „nagy parázna és az ő lányai” üldöztek, vagy eretnekként kivégeztek. Az elmúlt 2000 év hithősei mind részei tehát a menyasszonynak, részei a maradéknak, akikből együttesen elő fog előállni a menyasszony, amikor Jézus visszajön érte, hogy együtt ünnepeljenek a királyi menyegzőn.

Isten örökkévalóságban eltervezett üdvterve – a minden generációban hasonló módon megélt, ismétlődő események és rémák mellett – meghatározott menetrend szerint halad előre több évezreden át, egészen Jézus visszajöveteléig. Ebben a korszakban (azt utolsó napokban) vannak jól meghatározható – megismételhetetlen – események, amiket az ige meghatároz, és jó felismerni ezeket a történelem óráján. Ilyen fontos események például:

– a Templom lerombolása és a zsidó nép szétszóratása,

– a pogányok idejének betelése, Izrael maradékénak összegyűjtése az ígéret földjén,

– a hitehagyást és a szakadást követően a törvénytipró megjelenése és végül

– Jézus visszatérése.

Ne tévelyegjünk! Nem a „nagy parázna” hitehagyott testies egyház tagjai a mi hittestvéreink, mert ők „Krisztus keresztjének ellenségei”, hanem mindazok, akik Krisztusban haltak meg az elmúlt 2000 év során, akik mindenben engedelmeskedtek neki.

Emlékezzünk tehát nagy tisztelettel minden korábbi generáció hős mártír hívőire, akik hozzánk hasonlóan vívták harcaikat a maguk idejében, sokszor sokkal nagyobb próbákat megélve, vagy az életüket áldozva a hitükért.

Nem kell tehát foglalkoznunk a „nagy parázna” (és az ő lányai) egyházának megreformálásával (megjobbításával), mert Jézus világosan megmondta, hogy nincs értelme „új foltot varrni a régi ruhára”, sem „újbort önteni a régi tömlőbe”. Jézus minden generációban kihívja az Övéit az intézményes egyházakból és gondoskodni is fog róluk. Így „lesz egy akol és egy pásztor”, ahol személy szerint Ő pásztorol mindenkit. Ígéretéhez híven Ő építi az Ő egyházát is a Szent Szellem vezetése és munkája által, amin „a pokol kapui sem vesznek diadalmat”. Jézus az Ő kihívottait sokszor a pusztában, rejtett módon készíti fel, személyesen foglalkozva mindenkivel, hogy a megfelelő időben – Illéshez hasonlóan – váratlanul felemelje őket, hogy akcióba lépjenek és beteljesítsék Isten akaratát.

Illés „hozzánk hasonló” ember volt, Elizeus – az utóda – Illés kenetének kétszeres mértékét kérte Istentől és Ő megadta neki. Ne legyünk tehát hitetlenek, hanem legyünk bátrak, akik Illés szellemével munkálkodnak és készítik az utat a pusztában az Úrnak.

A kérdés most így hangzik: a „nagy paráznához” vagy a „szent maradékhoz” tartozol?

Ha a nagy paráznához tartoztok, akkor az aktuális üzenet ma az, hogy „fussatok ki belőle”!

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és honlapcímének (https://keskenyut.wordpress.com) megadásával.

Kategória: helyreállítás, Keresztyénség, próféciák, szolgálati ajándékok, Tanítások, utolsó idők | Címke: , , , , , , , | 1 hozzászólás

We Have Fergotten that the Way is Narrow – Paul Washer

You can hear it here:

Kategória: Christianity, holiness, Restoration, Teachings | Címke: , | 2 hozzászólás

A keskeny út – Abonyi Sándor

Úgy illik, hogy a blog névadó témájában – keskeny út – legyen tanítás a blogon. Ezt a célt szolgálja egy Audio tanítás, ami az alábbi linken tölthető le. Sajnos a kb. 1 órás, néhány évvel ezelőtt elhangzott tanítás – valami technikai hiba folytán – megsérült és nem sikerült rekonstruálnom. Ezzel együtt úgy döntöttem, hogy a bő fél órás csonka tanítást (a tanítás második fele hiányzik), mégis feltöltöm. Senkit sem szeretnék megfosztani attól, ami így is építő lehet számára. Ezzel együtt kérem, hogy nézzétek el nekem ezt a hiányosságot.

Az Audio tanítás letölthető itt: Keskeny út

Javaslom még a blogon lévő Szentség útja című írásomat is ugyanebben a témában, ami PDF-ben letölthető itt: A szentség útja

Talán ez az írás pótolja az Audio tanítás hiányosságát.

Jó épülést kívánok.

Abonyi Sándor

Kategória: Abonyi Sándor, Audio tanítások, gyülekezetépítés, helyreállítás, Keresztyénség, Szentség, Tanítások, utolsó idők | Címke: , , , | 3 hozzászólás

Házasság, válás, újraházasodás

Forrás: http://obelia.hubpages.com/hub/Marriage-Divorce-Remarriage

Hadd kezdjem egy számomra nagyon fájó megállapítással. Ez nem egy népszerű írás és tudom, hogy sok haragot, szenvedést, kérdéseket és érzelmi támadásokat fog kiváltani. Kérlek benneteket, hogy ismerjétek meg a szívem indulatát. Amennyire csak lehetséges nem szándékozom senkit megbántani, nem azért teszem ezt az írást közzé, mert valakinek most éppen erre van szüksége.

Egy másik tanulmányt nézegettem és ráakadtam benne egy megállapításra, ami megdöbbentett engem. “Keresztelő Jánost nem az evangélium, hanem a bűnbánat hirdetése miatt ölték meg.” Azt mondta Heródesnek, hogy vétett a törvény ellen azzal, hogy elvette a fivére feleségét.

(Máté 14:3-4 “Mert Heródes elfogatta Jánost, és megkötöztetve, tömlöcbe vetette Heródiásért, a testvérének, Fülöpnek feleségéért. Mert ezt mondta néki János: Nem szabad neked ővele élned.” Lásd még a Márk 6:16-20).

Világos volt számomra, hogy Keresztelő János nem azt mondta, hogy nem volt törvényszerű, hogy Heródes elvette a fivére „özvegyét”. Heródiás elvált a férjétől, Fülöptől, és hozzáment Heródeshez. A kapcsolatukat tekintve ez nemcsak vérfertőző volt, hanem házasságtörés is, mert a korábbi férje, Fülöp még élt. Ez ösztönzött engem ennek tanulmányozására. Ez nem volt egy könnyű tanulmány számomra, és az utolsó héten belefájdult a gyomrom, amikor arra gondoltam, hogy milyen következményei vannak annak, ha házasságtörést elkövetve újraházasodtunk, miközben a volt házastársunk még él. Senki sem tud biblikus magyarázatot adni nekem, hol van engedélyezve, hogy a házastársi szövetség a válás által feloldásra kerül és megengedi, hogy az elvált fél elvegyen egy másik személyt. Részem volt elég sok heves érzelmű válaszban, de az örökérvényű és helyes válasz abban található meg, hogy házasságtörők nem örökölhetik Isten Királyságát.

1 Kor. 6:9-10  “Avagy nem tudjátok-e, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Istennek országát? Ne tévelyegjetek; se paráznák, se bálványimádók, se házasságtörők, se pulyák, se férfiszeplősítők, Se lopók, se telhetetlenek, se részegesek, se szidalmazók, se ragadozók nem örökölhetik Isten Királyságát.”

Rengeteg nézet van a házassággal és a válással kapcsolatban. Az első nézet, ami tartja magát, hogy a hívők ne váljanak el. Van egy nézet, ami megengedi a válást, de az újraházasodást nem és van egy megint másik, ami megengedi a válást és az újraházasodást is. Az elmúlt négy évben utána olvasva, imádkozva, tanulmányozva és meghallgatva különböző nézeteket, egy határozott nézettel rendelkező személlyé váltam. Valószínűleg mindig is ebbe a táborba tartoztam, de más hívők nézeteit hallgatva elbizonytalanodtam. Ezekről most nem beszélnék, mert azt szeretném, ha személyes nézetemmel ismerkednél meg. Ezt most itt abbahagyom, mert nem gondolnám, hogy létezik olyan személy, aki érzéketlen lenne a Biblia álláspontjának – ebben a kérdésben való – magyarázatát tekintve. Megértem emberek millióinak a nézetét és sok keresztyén vitatkozik azon, hogy mi van megengedve, de az elmúlt héten megértettem valamit. Mindazok a nézetek nem lehetnek helyesek! Vagy megengedjük, hogy valaki elváljon és újraházasodjon vagy nem. A Biblia nem mondhatja ugyanarra a dologra, hogy az „igen” is helyes és a „nem” is.

Van valamennyi ismeretünk a házassággal kapcsolatban. A házasság egy életre szóló szövetségben egyesít egy férfit és egy nőt, ahol Isten a tanú kettejük között, hogy egy testté egyesíti őket (1 Mózes 2:24, Máté 19:4-9, stb). A házasság példáján mutatja be az ige Krisztus (a vőlegény) és az Ő népe (menyasszony) közötti kapcsolatát (Efézus 5:22-33, Máté 25:1-13). Az Úr akarata az, hogy a házasságokból utódok származzanak (Malakiás 2:15).

A házasság nem csupán egy megállás egy szolgálattevő vagy egy békebíró előtt, hogy törvényesen eggyé váljanak. A házasság napján kimondott szavak nagyon erőteljesek és súlyosak, azonban sokakat ez nem zavar, és nem gondolnak az esküben megfogadottakra, amikor cselekednek. A menyasszonynak és a vőlegénynek nem kellene tisztában lenni vele, amikor kölcsönösen ünnepélyes fogadalmat tesznek, hogy ez egy törvényes és szellemi kötelék? Tudatában kellene lenni, hogy Isten a tanúja a kettejük szövetségi kötelékének, ami halálukig érvényes.

Egy olyan kultúrában élünk, ahol a válás már egy mindennapos eset. A probléma az, hogy Isten Igéjét a kultúra nem változtatja meg. Ezért egy keresztyénnek Isten bölcsességét kellene keresnie mielőtt bármilyen, egész életét megváltoztató döntést hozna.

1) Mit mond Isten az esküvésekről?

4Móz 30:2  „Ha valamely férfi fogadást fogad az Úrnak, vagy esküt tesz, hogy lekötelezze magát valami kötésre: meg ne szegje az ő szavát; ami az ő szájából kijött, egészen úgy cselekedjék.”

Prédikátor 5:4-5  „Mikor Istennek fogadást teszel, ne halogasd annak megadását; mert nem gyönyörködik a bolondokban. Amit fogadsz, megteljesítsd! Jobb hogy ne fogadj, hogynem mint fogadj, és ne teljesítsd be.”

– Meglepő, hogy elvárjuk Istentől, hogy tisztelje az Ő szavát velünk kapcsolatban, hogy mentsen meg és őrizzen meg minket ebben és a következő életben, amikor mi nem teszünk meg mindent, sőt megbüntetjük és eltaszítjuk a házastársunkat, mert nem felel meg az elvárásunknak.

– Paul Washer – http://www.youtube.com/watch?v=FoQEljfJEcc&feature=related

(9,5 perces angol nyelvű video)

– Ha azt választom, hogy nem teljesítem a fogadalmamat, az nem tesz engem hazuggá és szövetségszegővé?

2) Mi a helyzet a hitetlen személlyel kötött házassággal?

Azt mondtuk, hogy ne legyünk hitetlennel felemás igában (2 Kor 6:14), de sok példa van rá, ahol ez mégis megtörténik. Ugyanis két hitetlen ember összeházasodhat, és az egyikük később megtér. A hívő házastárs köteles bemutatni a hitetlen társa felé, hogy mik azok, amiket egy keresztyén ember már nem engedhet meg magának. Semmiképpen sem válhat el a hívő házastárs a hitetlen házastársa hitéről alkotott véleménye alapján. Figyelembe kell vennünk ugyanis, hogy egy éretlen keresztyén gyakran hasonlít egy hitetlen emberre. Csak azért, mert egy személy nem úgy él, mint azt mi – egy általunk meghatározott időn belül – elvárnánk, ne gondoljuk azt, hogy később nem válhat érett hívővé.

1Kor 7:10-15 „Azoknak pedig, akik házasságban vannak, hagyom nem én, hanem az Úr, hogy az asszony férjétől el ne váljék. Hogyha pedig elválik is, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön meg férjével; és a férj se bocsássa el a feleségét. Egyebeknek pedig én mondom, nem az Úr: Ha valamely atyafinak hitetlen felesége van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt. És amely asszonynak hitetlen férje van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt. Mert meg van szentelve a hitetlen férj az ő feleségében, és meg van szentelve a hitetlen asszony az ő férjében, mert különben a ti gyermekeitek tisztátalanok volnának, most pedig szentek. Ha pedig a hitetlen elválik, ám váljék el; nem vettetett szolgaság alá a keresztyén férfiú, vagy asszony az ilyen dolgokban. De békességre hívott minket az Isten.”

– Ez az igeszakasz is azt mondja nekünk, hogy ne váljunk el. A 15. vers nem annak engedélyezése, hogy másik házastársat keressünk, hanem azt jelenti, hogy nem vagyunk kötve a házasságon belüli kötelezettségeink teljesítését illetően. Ha másik házastársat kereshetnénk, akkor arról beszélne az ige, azonban az ezt követő egész fejezet arról szól, hogy maradjunk együtt a házasságban. Ha különválunk, akkor házasság nélkül kell maradnunk vagy meg kell békülnünk a házastársunkkal. Egy élethosszig tartó szövetségben vagyunk összekötve a házastársunkkal, amíg az egyikünk meg nem hal.

1Kor 7:39 „Az asszonyt törvény köti, míg férje él, de ha férje meghal, szabadon férjhez mehet, akihez akar, csakhogy az Úrban.”

3) Mi a helyzet a szexuális erkölcstelenségre vonatkozó kivétel szabállyal?

Úgy tűnik, hogy ez lenne az a „kiskapu”, amit mindenki keres vagy alkalmaz. Ne mondjuk azt, hogy könnyű túljutni ezen, ugyanis technikailag/logikailag nem járunk el helyesen, ha megtagadjuk a megbocsátást egy olyan házastársnak, aki valóban bűnbánó módon közelít a házastársa felé. Valójában azt mondjuk, hogy megbocsájtunk a szánkkal, miközben a cselekedeteink arról tesznek bizonyságot, hogy nem bocsátunk meg. Ismét a Krisztus képre gondolva ez azt jelenti, hogy valódi tisztelet helyett szabályos módon „megcsaljuk” vagy lekezeljük Jézust, ugyanakkor elvárjuk, hogy folyamatosan szeressen és szenteljen meg bennünket és ajándékozza Magát nekünk.

Máté 5:31-32 “ Megmondatott továbbá: Valaki elbocsátja feleségét, adjon néki elválásról való levelet. Én pedig azt mondom néktek: Valaki elbocsátja feleségét, paráznaság okán kívül, paráznává teszi azt; és aki elbocsátott asszonyt vesz el, paráználkodik.”

– A “szexuális erkölcstelenségre” (paráznaságra) itt a (porneia) szó használatos, amit rendszerint a házasság előtti szexre használtak. Ez a kitétel CSUPÁN a Máté evangéliumban van megjegyezve, ami a zsidó közösségnek íródott. Ennek oka, amit szükséges megjegyeznünk, hogy a zsidó jegyesség éppen olyan kötöttségekkel jár, mint a házasság. Ezt abból is látjuk, hogy József Mária férjeként volt megnevezve a házasságuk előtt. A Máté evangélium azt is mondja, hogy József igaz ember volt és kész volt elbocsátani Máriát (hogy ne lássa az ő halálra kövezését), amikor kiderült, hogy terhes, mert azt hitte, hogy hűtlenné vált (Máté 1:18-21). A pogányoknál nincs ilyen jegyességi szokás, ezért nem volt szükséges beszélni róla, hogy egy férfi elküldheti vagy elválhat-e a feleségétől, ha a felesége nem lenne szűz a házasságkötés pillanatában. Hiszem, hogy ha Jézus megengedte volna a válást „paráznaság” okán kívül, akkor azt követően ugyanabban a mondatban nem beszélt volna róla, hogy az elbocsátott asszony elvételével (újraházasodás) mindkét fél paráznaságot követ el. (Máté 5:32) Alapjában véve Jézus ezzel azt mondta ki, hogy aki egyszer megházasodott, az házas is marad. Az “ember el ne válassza azt” parancsolat a házasság kötelékében lévő emberekre is vonatkozik.

Nézzünk meg egy másik igeszakaszt ezzel a kivétel szabállyal kapcsolatban. Ebben az igeszakaszban, azt látjuk, hogy a farizeusok kísérteni próbálják Jézust, hogy megismerjék, mi lehet az Ő álláspontja a válással kapcsolatban.

Alapvetően kétféle gondolkozásmód van a válással kapcsolatban: az egyik a Shamma-i, ami azt tanítja, hogy „illetlen” dolog egy asszony esetében (5 Mózes 24:1) a szex valaki mással, aki nem a férje és a másik a Hillel-i álláspont, ami azt tanítja, hogy az “illetlen” kiterjed olyan hétköznapi dologra is, mint a férje pirítósának megégetése.

– “Máté 19:3-12 „És hozzá mennek a farizeusok, kísértve őt és mondván: Szabad-e az embernek az ő feleségét akármi okért elbocsátani? Ő pedig felelvén, monda: Nem olvastátok-e, hogy a teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonnyá teremtette őket, és ezt mondá: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy test. Amit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza. Mondának neki: Miért rendelte tehát Mózes, hogy váló levelet kell adni, és úgy bocsátani el az asszonyt? Monda nékik: Mózes a ti szívetek keménysége miatt engedte volt meg néktek, hogy feleségeiteket elbocsássátok; de kezdettől fogva nem így volt. Mondom pedig néktek, hogy aki elbocsátja feleségét, kivéve paráznaság miatt, és mást vesz el, házasságtörő; és aki elbocsátottat vesz el, az is házasságtörő. Mondának néki tanítványai: Ha így van a férfi dolga az asszonnyal, nem jó megházasodni. Ő pedig monda nékik: Nem mindenki veszi be ezt a beszédet, hanem akinek adatott. Mert vannak heréltek, akik anyjuk méhéből születtek így; és vannak heréltek, akiket az emberek heréltek ki; és vannak heréltek, akik maguk herélték ki magukat a mennyeknek országáért. Aki beveheti, vegye be.”

Jézus nem áll egyik nézet pártján sem. Ő visszament a házasság létesítésének kezdetéhez. Ádámnak nem volt lehetősége másik feleségre, miután a felesége becsapta és Évának sem volt lehetősége Ádám után másik férjre, mert nem tájékoztatta őt megfelelően. Jézus csupán egyetlen esetben (paráznaság) engedte meg a válást, ebből minden hallgató megértette, hogy a házasság felbonthatatlan. Figyeljük meg a tanítványok reagálását. Ők megértették, hogy ha egyszer megházasodtak, akkor egész életükre a házastársukhoz vannak kötve.

4) Házasságtörés

Jézus kijelentette, hogy bárki, aki elválik, és újra házasságot köt, házasságtörést követ el. Bárki, aki elvesz egy elvált személyt házasságtörést követ el. Nem számít, hogy ki volt a hibás, mert Jézus kijelentette, hogy bárki, aki így cselekszik, házasságtörést követ el. Az alábbi igeszakaszok azt mutatják, hogy a válás nem bontja fel a házasságot. Törvényesen elválasztották ugyan őket, de Isten még mindig házasként tekint rájuk. Látjuk, hogy a tanítványok később – szűkebb körben – ismét megkérdezték Jézust, hogy egyértelmű legyen számukra, hogy a válás nem megengedett. A Márk 10.12. versben Jézus válasza azt mutatja, hogy nem csupán a férjek, hanem a feleségek is lehettek a válás kezdeményezői, akik újraházasodásukkal házasságtörést követtek el.

– Márk 10:2-12 “És a farizeusok hozzámenve megkérdezik tőle, ha szabad-e a férjnek feleségét elbocsátani, kísértve őt. Ő pedig felelvén, monda nékik: Mit parancsolt néktek Mózes? Ők pedig mondának: Mózes megengedte, hogy váló levelet írjunk, és elváljunk. És Jézus felelvén, monda nékik: A ti szívetek keménysége miatt írta néktek ezt a parancsolatot; De a teremtés kezdete óta férfiúvá és asszonnyá teremtette őket az Isten. Annak okáért elhagyja az ember az ő atyját és anyját; és ragaszkodik a feleségéhez, És lesznek ketten egy testté! Azért többé nem két, hanem egy test. Annak okáért amit az Isten egybe szerkesztett, ember el ne válassza. És odahaza az ő tanítványai ismét megkérdezik őt e dolog felől. Ő pedig monda nékik: Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el az ellen. Ha pedig a feleség hagyja el a férjét és mással kel egybe, házasságtörést követ el.”

– Lukács 16:18 “Valaki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, paráználkodik; és valaki férjétől elbocsátott asszonyt vesz feleségül, paráználkodik.”

Pál megismétli ugyanazt a tanítást, amit Jézus adott. Egy házastársi szövetség köt a halálig.

– 1 Kor 7:39 “Az asszonyt törvény köti, míg férje él, de ha férje meghal, szabadon férjhez mehet, akihez akar, csakhogy az Úrban.”

Róma 7:2-3 “ Mert a férjes asszony, míg él a férj, ehhez van kötve törvény szerint, de ha meghal a férj, felszabadul [az asszony] a férj törvénye alól. Azért tehát az ő férjének életében paráznának mondatik, ha más férfihoz megy; ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytől, úgy hogy nem lesz parázna, ha más férfihoz megy.”

5) A második házasság egy egész életen át tartó házasságtörés?

Vannak, akik azt tanítják, hogy az első (elrontott) házasság utáni válást bűnként lehet kezelni és bűnbánattal rendezni, és a következő házasságban ugyanazokat a hibákat nem elkövetve, Isten meg fog neked bocsájtani és megáldja a következő házasságot.

Ha azonban a következő házasság Isten szemében házasságtörésnek számít, akkor a következő kérdést kellene feltenni: vajon Isten valóban megengedné neked, hogy megmaradj abban a kapcsolatban, tekintve, hogy a bűnbánat azt jelenti, hogy felismered a bűnt és elfordulsz attól? Ha ennek ellenére újraházasodsz, akkor valójában te különbséget teszel pld. egy húsz évvel ezelőtt megkötött és a most megkötött házasság között, ahol ugyanazt az esküt teszed két különböző személy felé?

Ha Isten egyesített téged egy személlyel és folyamatosan tudatosítja veled, hogy házasságban vagy azzal a házastárssal, akkor egyesítene téged egy másik házasságban és engedné, hogy az újabb eskütétel felülírja az elsőt?

Bizonyos vagyok benne, hogy most sok ember meglepődve azt válaszolja, hogy de nekem okom volt a válásra. Ilyenek lehetnek:

– Mi van akkor, ha nem vagyok boldog? – Vegyetek erőt magatokon, találjátok meg a módját és munkálkodjatok rajta, hogy működjön. A boldogság egy múló érzés, ami lehetőséget ad a külső erőknek, hogy meghatározzák a hangulatodat. Menj haza és szeresd a feleségedet (vagy tiszteld a férjedet)

http://www.youtube.com/watch?v=dkR9TBrKM7E&feature=related

Voddie Baucham – “Go Home and Love your Wife.”

„Menj haza és szeresd a feleséged” (3,5 perces video angolul)

– Mi van, ha a férjem fizikailag bántalmaz? – Életveszélyes helyzetben hívj valamilyen segítséget, mert egy halott asszony nem tudja Istent szolgálni. Semmiképpen sem mondhatom, hogy válj el és házasodj újra. Ha úgy döntesz, hogy elválsz, a Biblia azt mondja: maradj úgy, vagy békülj meg vele, mert ő a férjed életed végéig. A férjednek Isten felé kell elszámolnia a parancsolatok be nem tartásáért.

– Mi van akkor, ha a házastársam feleségül vesz valaki mást? – Akkor az a személy házasságtörést követ el. Mindenkinek Istennek kell elszámolni a személyes cselekedeteiért.

– Nem akarok egyedül élni. – Ki akar? Ha ismered, mint mond a Biblia és eldöntöd, hogy a szerint cselekszel, akkor mindenképpen remélheted, hogy Isten megbocsát neked, hogy próbára teszed Őt. Ne tervezzük bűn elkövetését.

– Engedélyezheti Isten a válást? – Igen, ha egyértelműen Isten parancsával ellentétesen kötöttek házasságot. Lásd Ezsdrás 9. és 10. fejezetei. (Ford. megj: pl. utólag kiderül, hogy vérrokonokról van szó)

– Mi a helyzet a második, a harmadik, a negyedik vagy még további házasságokból származó gyermekekkel? – Nem ugyanezt kérdezhetném az első házasságból származó gyermekekkel kapcsolatban?

– Mi van, ha már második házasságban élek több évtizede és most jutottam oda, hogy világossá vált előttem Isten akarata? – Sok párra tudok gondolni, akik pontosan ebben a helyzetben vannak most, ami a miatt van, hogy sokan korábban nem kaptak megfelelő tanítást erről és tudatlanságban voltak. Mindenkinek a következő kérdést kell feltenni: Életben van még az első házastársam? Ha igen, akkor hogyan tekint Isten a második házasságra? Ha Ő az első házasságot érvényesnek tekinti, a másodikat pedig házasságtörésnek, akkor ez olyan valami, amit rendezned kell Istennel. Ezzel kapcsolatban az egyetlen dolog, amit most el tudok képzelni, hogy félelemmel és rettegéssel kell munkálkodjunk az üdvösségünkön.

Ez nem egy népszerű válasz és tudom, hogy mindenkinek megvannak a sajátos körülményei. Azzal együtt, hogy személy szerint nem vagyunk érintett ebben, ez nem jelenti azt, hogy akkor csípőből tüzelhetünk. Jóllehet nem tapasztaltam meg ezt személyesen, de vannak közvetlen családtagjaim, akik érintettek ebben. Ez nem azt jelenti, hogy szándékosan ártunk bárkinek. A célom az, hogy nézzük meg ezt a kérdést a Biblia alapján a maga komolyságával. Ha Isten az, AKI egyesít egy párt a házasságban, akkor Ő az, AKI azt szétválaszthatja, ami azt jelenti, hogy nekünk ezt tudomásul kell vennünk.

Isten egy szövetséget megtartó Isten és komolyan veszi a fogadalmainkat, a házassági fogadalmat különösen. Ha Ő megbüntette Izraelt, mert nem tartotta meg a békeszerződést (megtörtént a Józsué könyvében és láthatjuk az eredményét a 2 Sámuelben, amikor Dávid bűnbánatot tartott Saulnak a gibeoniták által való megölése miatt), akkor ebből az következik, hogy Ő ugyanilyen viszonyulással van felénk, akik önként – szeretetből – vállaltunk fel egy házassági szövetséget.

Ha bárkinek vannak kérdései, problémái, panaszai vagy beszélgetni akar másokkal, akkor forduljon hasonló helyzetben lévőkhöz. A következő weblapok sok kérdésre mélyebb bibliai magyarázatokat adnak és vannak fórumok is, ahol lehet vitatkozni.

http://www.brfwitness.org/?p=1233

Harold S. Martin-tól “Divorce and remarriage” (válás és újraházasodás) című írása.

A magyar fordítás letölthető itt (javaslom az elolvasását! – fordító): 

Válás és újraházasodás H. Martin

Kérdések & válaszok a korai gyülekezetek tanításait tekintve a válásról és újraházasodásról.

http://www.biblicalresearchreports.com/divorceandremarriage.php

A magyar fordítás letölthető itt (javaslom az elolvasását! – fordító):

 Válás és újraházasodás – Myron Horst

Fordította: Abonyi Sándor

Javaslom elolvasni továbbá: “Mit mond a Biblia a válásról” című rövid igetanulmányt, ami elérhető itt: www.keresztenyek.hu/biblia-a-valasrol/

A “felemás igában” élők számára a következő tanítás elolvasását javaslom: A “felemás iga” esete

Kategória: egység, gyülekezet, Házasság, helyreállítás, Tanítások | Címke: , , , , , , , , | 7 hozzászólás

Marriage, Divorce and Remarriage

 Resourse:http://obelia.hubpages.com/hub/Marriage-Divorce-Remarriage

Let me preface this by stating this has been gut-wrenching for me. This is not going to be popular, and I know this is the type of post that will cause a lot of anger, pain, questions and emotional charge. Please know my heart. As much as I don’t want to intentionally hurt anyone, I can’t not post this because someone may need it now.

I was looking up something for another study and came across a statement that made me stop. “John the Baptist wasn’t killed for preaching the gospel. He was killed for preaching repentance.” He told Herod it was not lawful for him to have his brother’s wife (Matt 14:3-4 “3For Herod had laid hold on John, and bound him, and put him in prison for Herodias’ sake, his brother Philip’s wife. 4For John said unto him, It is not lawful for thee to have her.” See also Mark 6:16-20). It dawned on me that John the Baptist did not say it was not lawful for Herod to have his brother’s “widow”. Herodias divorced her husband, Philip, and married Herod. Not only was the relationship considered incestuous, but it was also adulterous because Philip was still alive. That brought me to this study. This was not an easy study for me, and I’ve been sick to my stomach for the past week thinking about what it means for us if we are in adultery being remarried while our spouses are alive. However, no one has been able to Biblically show me where permission is given to dissolve the marital covenant through divorce and permit them to marry another person. I get plenty of heated emotional responses, but our eternal destination rests on getting this answer right because adulterers will not inherit the Kingdom of God.

– 1 Cor 6:9-10 “9Know ye not that the unrighteous shall not inherit the kingdom of God? Be not deceived: neither fornicators, nor idolaters, nor adulterers, nor effeminate, nor abusers of themselves with mankind, 10Nor thieves, nor covetous, nor drunkards, nor revilers, nor extortioners, shall inherit the kingdom of God.”

There are multiple views when it comes to marriage and divorce. The first is a permanence view that believes no divorce. There is a view that allows for divorce and no remarriage, and there is a view that allows for divorce and remarriage. After reading, praying, studying and hearing the different views over the past 4 years, I’ve become a permanence view person. I’ve probably always been in this camp, but hearing other Believers share their views really added confusion. However, I’m not putting this here because I want you to care about my personal viewpoint, I’m putting this here because I cannot think of one person that is unaffected by the interpretation of the Bible’s stance on this issue. I realize millions of people have their own views and many Christians differ on what is permitted, but I came to a realization last week. All those views can’t be correct! Either we are permitted to divorce and remarry another person, or we aren’t. The Bible can’t mean “yes” and “no” on the same issue.

We know a few things about marriage. It is to unite one man and one woman into a covenant bond for life where God is the witness between the two and joins them into a one flesh union (Gen 2, Matt 19:4-9, etc). Marriage was chosen to reflect the relationship between Christ (bridegroom) and His people (bride) (Eph 5:22-33, Matt 25:1-13). The Lord wanted a Godly offspring to come from this union (Mal 2:15).

Marriage isn’t just about standing in front of a minister or justice of the peace to legally be together. The words said on a wedding day are strong and sobering, but many don’t bother to reflect on what they’re doing. “This is not to be entered into lightly”, bride and groom exchange vows/solemn oaths that are legally and spiritually binding, God is a witness, the two enter into a covenant bond to be true to each other until death separates them.

We live in a culture where divorce is an everyday occurrence. The problem is that The Word of God does not change with the culture. So, a Christian should be seeking God’s wisdom before making any life-changing decisions.

1) What does God say about making vows?

Num 30:2 “If a manvowavowunto the LORD, or swear an oath to bind his soul with a bond; he shall not break his word, he shall do according to all that proceedeth out of his mouth.”
Ecc 5:4-5 “4When thou vowest a vow unto God, defer not to pay it; for he hath no pleasure in fools: pay that which thou hast vowed. 5Better is it that thou shouldest not vow, than that thou shouldest vow and not pay.”

– It’s amazing that we expect God to honor His word to us, save us and keep us through this life and into the next when we don’t do all we should yet we penalize and throw away our spouses because they don’t measure up to our standards.

– Paul Washer – http://www.youtube.com/watch?v=FoQEljfJEcc&feature=related

– If I choose not to fulfill my vows, does that not make me a liar and covenantbreaker?

2) What about marriage to an unbeliever?

We’re told not to be unequally yoked with unbelievers (2 Cor 6:14), but there are many instances where this can occur. Two unbelievers can marry, and one becomes saved. One spouse plays the role of a Believer only to show he isn’t later. In any case, we can’t divorce based on our perception of their faith.

1 Cor 7:10-15 “10And unto the married I command, yet not I, but the Lord, Let not the wife depart from her husband: 11But and if she depart, let her remain unmarried or be reconciled to her husband: and let not the husband put away his wife. 12But to the rest speak I, not the Lord: If any brother hath a wife that believeth not, and she be pleased to dwell with him, let him not put her away. 13And the woman which hath an husband that believeth not, and if he be pleased to dwell with her, let her not leave him. 14For the unbelieving husband is sanctified by the wife, and the unbelieving wife is sanctified by the husband: else were your children unclean; but now are they holy. 15But if the unbelieving depart, let him depart. A brother or a sister is not under bondage in such cases: but God hath called us to peace.”

– We’re still told not to divorce. Verse 15 is not permission to find another spouse. It means we’re not bound to perform the duties within the marriage. If we could find another spouse, it would specify, but this follows the entire chapter which states we are to remain together in marriage (see verse 39). If we separate, we are to remain unmarried or be reconciled to our spouses. We are bound in a life-long covenant bond to our spouse until one of us dies.

1 Cor 7:39 “39The wife is bound by the law as long as her husband liveth; but if her husband be dead, she is at liberty to be married to whom she will; only in the Lord.”

– Another thing to consider is that an immature Christian often resembles an unbeliever. Just because a person does not respond in the manner or timeframe we believe they should does not mean they are not believers.

3) What about the exception clause for sexual immorality?

This seems to be the “out” that is the one everybody looks for or uses. Not saying it’s an easy thing to overlook, but technically, we’re not being true if we refuse to forgive a spouse that is genuinely repentant by moving on to marry another. We’ve actually said we forgive with our mouths while our actions say we won’t forgive. Again, the picture with Christ is that we “cheat” on Him on a regular basis or treat Him with less than proper respect, but He continues to love us and sanctify us to present us to Himself.

Matt 5:31-32 “31It hath been said, Whosoever shall put away his wife, let him give her a writing of divorcement: 32But I say unto you, That whosoever shall put away his wife, saving for the cause of fornication, causeth her to commit adultery: and whosoever shall marry her that is divorced committeth adultery.”

– The “sexual immorality” here is the word “fornication” (porneia) which is usually used to describe sex before marriage. This allowance is ONLY noted in Matthew which is written to a Jewish audience. The reason it would be necessary to note this is because Jewish betrothal is binding just as the marriage which is why we see Joseph being called Mary’s husband before their wedding. The book of Matthew also states that Joseph was a just man and was willing to put Mary away (versus seeing her stoned to death) when she was found with child because he believed she had been unfaithful (Matt 1:18-21). Gentiles had no betrothal system, so it was unnecessary to specify that a man could put away or divorce his wife if she was found not to be a virgin immediately after marriage. I believe that if Jesus had allowed divorce for adultery, He would have stated so since adultery is mentioned twice more in the same sentence. Basically, He states that once married, stay married. “Let no man put asunder” includes the people within the bond.

Let’s look at another passage with this exception clause. In this passage, we see the Pharisees trying to tempt Jesus to see where He stands on when they could divorce. There were basically two schools of thought on divorce – Shammai which taught that the “indecency” (Deut 24:1) found in a woman included sex with anyone other than her husband and Hillel which taught that the “indecency” extended to something as trivial as burning her husband’s toast.

– Matt 19:3-12 “3The Pharisees also came unto him, tempting him, and saying unto him, Is it lawful for a man to put away his wife for every cause? 4And he answered and said unto them, Have ye not read, that he which made them at the beginning made them male and female, 5And said, For this cause shall a man leave father and mother, and shall cleave to his wife: and they twain shall be one flesh? 6Wherefore they are no more twain, but one flesh. What therefore God hath joined together, let not man put asunder. 7They say unto him, Why did Moses then command to give a writing of divorcement, and to put her away? 8He saith unto them, Moses because of the hardness of your hearts suffered you to put away your wives: but from the beginning it was not so. 9And I say unto you, Whosoever shall put away his wife, except it be for fornication, and shall marry another, committeth adultery: and whoso marrieth her which is put away doth commit adultery. 10His disciples say unto him, If the case of the man be so with his wife, it is not good to marry. 11But he said unto them, All men cannot receive this saying, save they to whom it is given. 12For there are some eunuchs, which were so born from their mother’s womb: and there are some eunuchs, which were made eunuchs of men: and there be eunuchs, which have made themselves eunuchs for the kingdom of heaven’s sake. He that is able to receive it, let him receive it.”

Jesus did not side with either school of thought. He went back to the beginning of the establishment of marriage. Adam wasn’t given another option for a wife after she was deceived, and Eve wasn’t given another husband after Adam did not instruct her properly. Not only did Jesus only allow for divorce in the case of fornication, but everyone listening understood the permanence of marriage. Note the disciples’ response. They understood that once they were married, they were in it for life.

4) Adultery

Jesus stated that anyone that divorces and remarries commits adultery. Anyone that marries a divorced person commits adultery. It does not matter who was in the wrong because He stated anyone who does so commits adultery. From these Scriptures, it shows divorce does not dissolve a marriage. Legally, it separates them, but God still sees them as married. We see the disciples asked Jesus again privately as if to clarify that divorce was now disallowed. Jesus’s response also shows that women were not the only ones initiating divorces as verse 12 states the same goes for a woman who divorces her husband.

– Mark 10:2-12 “2And the Pharisees came to him, and asked him, Is it lawful for a man to put away his wife? tempting him. 3And he answered and said unto them, What did Moses command you? 4And they said, Moses suffered to write a bill of divorcement, and to put her away. 5And Jesus answered and said unto them, For the hardness of your heart he wrote you this precept. 6But from the beginning of the creation God made them male and female. 7For this cause shall a man leave his father and mother, and cleave to his wife; 8And they twain shall be one flesh: so then they are no more twain, but one flesh. 9What therefore God hath joined together, let not man put asunder. 10And in the house his disciples asked him again of the same matter. 11And he saith unto them, Whosoever shall put away his wife, and marry another, committeth adultery against her. 12And if a woman shall put away her husband, and be married to another, she committeth adultery.”

– Luke 16:18 “18Whosoever putteth away his wife, and marrieth another, committeth adultery: and whosoever marrieth her that is put away from her husband committeth adultery.”

Paul repeats the same teaching that Jesus gave. A marital covenant is binding until death.

– 1 Cor 7:39 “39The wife is bound by the law as long as her husband liveth; but if her husband be dead, she is at liberty to be married to whom she will; only in the Lord.”

Rom 7:2-3 “2For the woman which hath an husband is bound by the law to her husband so long as he liveth; but if the husband be dead, she is loosed from the law of her husband. 3So then if, while her husband liveth, she be married to another man, she shall be called an adulteress: but if her husband be dead, she is free from that law; so that she is no adulteress, though she be married to another man.”

5) Is a second marriage perpetual adultery?

There are some that teach if you repent and do not treat the next marriage as the first, God will forgive you and bless this marriage. On the other hand, if the marriage is seen as adulterous in God’s eyes, the question should be asked if God would permit you to stay in the relationship since repentance means to recognize the sin and turn from it. If you are still someone else’s husband or wife, is there really a distinction between a twenty year extra marital affair and one where you made the same vows to another person? If God has joined you to one person and still recognizes you as being married to that spouse, would He join you in another marriage and let those vows override the first?

Now, I’m sure many people have the same dizzying responses I had plus some.

– What about if I’m not happy? – Suck it up, and find a way to make it work. Happiness is a temporary emotion that allows outside forces to dictate your mood. Go home and love your wife (or respect your husband) – http://www.youtube.com/watch?v=dkR9TBrKM7E&feature=related

– What if I’m being physically abused? – Dead women can’t serve God. Get some assistance. However, I can’t tell you to divorce and remarry. If you divorce, the Bible says remain unmarried or reconcile. He has to answer to God for not following the commands he has been given as the husband.

– What if my spouse marries someone else? – Then that person is in adultery. Each of us has to answer to God for our individual actions.

– I don’t want to be alone. – Who does? If you know what the Bible says and choose to do so anyway hoping God will forgive you, you are tempting Him. We don’t plan to sin.

– Would God permit a divorce? – If it is considered unlawful. See Ezra chapters 9 and 10.

– What about children of second, third, fourth or more marriages? – I could ask the same about the children of the first marriage?

– What if I’ve been in this second marriage for decades and have grown in God? – I can think of numerous couples in the exact same situation now which is why I had a hard time with this. The questions remain: Is the first spouse of one or more people still alive? If so, how does God view the next marriage? If He considers the first marriage valid and the second adulterous, then that is something you need to address with God.

The only thing I could think about during this time was that we are to work out our salvation with fear and trembling. This isn’t a popular view, and I know everyone has his or her own situation. However, I’ve been on the other end, so it’s not like I’m shooting from the hip. If I haven’t experienced it personally, I have close family members who have. This isn’t meant to purposely upset anyone. My reason for looking into this is the seriousness of the issue in the Bible. If God is the One that joins a couple in marriage, then He is the One that separates which means we need to take heed.

God is a covenant keeping God and takes our vows and marriages seriously. If He would punish Israel for not keeping a covenant of peace (made in Joshua and shown in 2 Samuel when David repented for Saul killing the Gibeonites), then it follows that He has the same expectations of us voluntarily entering into covenant with one we claim to love.

If anyone has questions, issues, complaints or wants to talk with others that are facing similar situations, the following websites have in-depth Biblical explanations for multiple questions and/or forums for discussion.

http://www.brfwitness.org/?p=1233

More questions and in-depth responses – http://www.cadz.net/faq.html

http://www.marriagedivorce.com

– § –

Suggested by Sandor to study the following wrintings:

  • a shorter writing by Dan Corner here 
  • and a very detailed study by Myron Horst here  
Kategória: church, Marriage, Teachings | Címke: , , , , , , , , | 7 hozzászólás

Igazságban járás vagy tévelygés – Abonyi Sándor

Letölthető PDF formátumban  itt – MP3 formátumban itt

A „tévelygésre”  az eredeti görögben a „plané” szó szerepel, ami bolyongást, eltévedést, bizonytalanságot, csalást, félrevezetést jelent.

Jézus maga az igazság és a testté lett Ige. Azt mondta a farizeusoknak, akik kívülről ismerték ugyan az Írásokat, de Jézust, aki maga volt az IGAZSÁG, mégsem ismerték fel:

„…Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.”     Máté 22:29

Elég kemény megállapítás volt ez Jézus részéről az írásokat kívülről ismerő farizeusokkal szemben. A tévelygés tehát

–         egyrészt azt jelenti, hogy jóllehet ismerhetjük kívülről az egész Bibliát, de az igazságot – Jézus Krisztust – akiről az egész Biblia szól, mégsem ismertük meg személyesen.

–         Másrészt, ha nem ismerjük Istennek azt a hatalmát, amivel Jézus is szolgált, amit a farizeusok sem ismertek, akkor mi is tévelygünk:

„Mert úgy tanítja őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.”   Máté 7:29

Ez azt is jelenti, hogy ha tévelygünk, akkor nem az igazság útján járunk, nem Jézusban vagyunk.

János apostol a maga egyszerűségével és gyakorlatiasságával a következőképpen beszél erről:

Ti az Istentől vagytok fiacskáim, …. Azok a világból valók; azért a világ szerint beszélnek, és a világ hallgat rájuk. Mi az Istentől vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat reánk, aki nincsen az Istentől, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak szellemét és a tévelygésnek szellemét.”      1 János 4:4-6

Ebből az is látszik, hogy itt nem egyszerűen csak igék ismeretéről – információkról – van szó, hanem szellemi dolgokról, két – egymástól jól megkülönböztethető – szellemről; az igazság szelleméről és a tévelygés szelleméről.

Az Istentől távol lévő világi emberek teljes sötétségben és tévelygésben élnek, de vannak hívők és nem is kevesen, akik valamelyest elszakadtak ugyan a világtól, de valójában mégis világias, testies módon élnek és ezért ők is tévelygésben vannak. Ilyen emberekről beszél Péter apostol, amikor a következőket mondja:

„Ezek víztelen kútfők, széltől hányatott fellegek, akiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre. Mert hiábavalóság kevély szavait szólván, testi kívánsággal, bujálkodással elhitetik azokat, akik valóban elszakadtak a tévelygésben élőktől, Szabadságot ígérvén azoknak, holott ők magok a romlottság szolgái; mert akit valaki legyőzött, az annak szolgájává lett.”    2 Péter 2:17-19

„(Pál apostolról mondja) Szinte minden levelében is, amikor ezekről beszél azokban; amelyekben vannak némely nehezen érthető dolgok, amiket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak, mint egyéb írásokat is, a magok vesztére. Ti azért szeretteim előre tudván ezt, őrizkedjetek, hogy az istentelenek tévelygéseitől elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek; hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében. Néki legyen dicsőség, mind most, mind örökkön-örökké.” Ámen.     2 Péter 3:16-18.

Itt azt látjuk, hogy vannak nem becsületes hívő emberek, akik betű szerint ismerik ugyan az igét, de ahogyan a farizeusok így ők sem értették meg igazán. Isten igazságát, Jézus Krisztust nem ismerték meg a maga valóságában, még akkor sem, ha sok mindent az Ő nevében tesznek. Sokszor saját érdekükben, szándékosan félreértelmeznek dolgokat (csűrik, csavarják az igét) és ez által saját vesztüket munkálják, de ez által másokat is félrevezetnek. Védekezésként az apostol azt ajánlja a hívőknek, hogy

–         tartsák távol magukat (őrizkedjenek) az ilyenektől,

–         és arra bátorítja az igaz hívőket, hogy

o       ne essenek ki a saját erősségeikből,

o       növekedjenek a kegyelemben és

o       a megtartó Úr Jézus ismeretében.

A tévelygést illetően azokat a hívőket fenyegeti legnagyobb veszély, akik még „gyermekek” a hitben és ezért könnyen el lehet hitetni őket – el lehet téríteni őket az igazságtól – minden jól hangzó tanítással, amit a „viszkető fülük” szívesen hallgat.

Jézus maga is sokat volt kénytelen vitatkozni az őt állandóan kísértő és támadó farizeusokkal és tanítványait különösen óvta a tévelygő farizeusok tanításától. Jézus a mennybemenetele után azért adott maga helyett öt szolgálati ajándékot az egyháznak, hogy a hívőket érettségre juttassák és megóvják az álnok (nem becsületes) emberek rájuk leselkedő ravaszságától, a különböző – ide, oda dobálótanítások általi megtévesztéseiktől.

„És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul: A szentek tökéletesítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére: Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére: Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által;”        Efézus 4.11-13

Látjuk, hogy az ördög is munkálkodik. Gondoskodik róla, hogy folyamatosan legyenek álnok, csalárd, hamis szolgálók (apostolok, próféták, tanítók, pásztorok…), akik a farizeusokhoz hasonlóan „vak vezérek”, „meszelt sírok”, akik el akarják hitetni (eltévelyíteni), ha lehet az igaz hívőket, választottakat is.

Hogyan lehetséges ez egyáltalán?

Nagyon egyszerűen!

Amikor megtérünk, akkor hátat fordítunk a világnak és a halálba adjuk a testünket a kívánságaival együtt. Ez egy döntés, amivel kezdetét veszi egy folyamat az életünkben, ami a szellem és a test folyamatos, egymás elleni harca. A kezdeti „csecsemőkorban” – a testies dolgokon keresztül – még könnyebben kísérthetők vagyunk, de az óemberünk később is hajlamos marad a test kívánságainak engedni és a hívők könnyen visszacsúszhatnak egy testiességbe, ha az érzéseiknek és a kívánságaiknak engednek.

Ez a visszacsúszás játszódott le a Galácziában élő hívőknél is:

„Ennyire esztelenek vagytok? Amit Szellemben kezdtetek el, most testben fejeznétek be?”    Gal. 3:3

Időre van szükség és egy érettségre elvivő felkészítő szolgálatra, hogy ne lehessen könnyen megtéveszteni, eltévelyíteni bennünket.

Tisztán kell látnunk, hogy a Sátán, aki egy gonosz szellemi lény, a világ fejedelme (ura), aki a test vágyain, az érzéseken keresztül hat az emberekre. Ezért próbálja a testiesség állapotában tartani a hívőket, sőt a már szellemben járó hívőket is visszahúzni a testiesség állapotába – kellemes érzéseket és vágyat keltve bennük – megszerettetve velük a jó érzések állandó keresését. Tudjuk azonban, hogy érzéki test nem örökli Isten országát! Ezt a Sátán is nagyon jól tudja és pontosan ezen keresztül igyekszik megragadni, testiességben tartani a hívőket, és ez által elhitetni őket még akkor is, amikor azt gondolják, hogy nagyon szellemiek. Erről az állapotról ír Pál apostol a korinthusi hívőknek:

„… mindenben meggazdagodtatok ő benne, minden beszédben és minden ismeretben, Amint megerősíttetett ti bennetek a Krisztus felől való bizonyságtétel. Úgy, hogy semmi kegyelmi ajándék nélkül nem szűkölködtök, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak megjelenését,”         1 Kor 1:5-7

Mi pedig nem e világnak szellemét vettük, hanem az Istenből való Szellemet; hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nékünk. Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcsesség tanít, hanem amelyekre a Szent Szellem tanít; szellemihez szellemit szabván. Érzéki (testies) ember pedig nem foghatja meg az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy szellemiképpen ítéltetnek meg.”   1Kor. 2:12-14

„Én sem szólhattam néktek, atyámfiai, mint szellemieknek, hanem mint testieknek, mint a Krisztusban kisdedeknek. Tejnek italával tápláltalak titeket és nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna meg, sőt még most sem bírjátok meg: Mert még testiek vagytok; mert amikor irigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajon nem testiek vagytok-e és nem (testi) ember szerint jártok-e?”   1Kor. 3:1-3

Mi hívők sokszor nagyon naiv és hiszékeny emberek vagyunk és el sem tudjuk képzelni, hogy ilyenek előfordulhatnak közöttünk, ezért fel sem merül bennünk a kérdés, hogy meg kellene vizsgálni és meg kellene ítélni minden szolgálót, még akkor is (főleg akkor), ha bővölködnek a kegyelmi ajándékokban (prófétálás, gyógyítás..) és apostolnak, prófétáknak mondják magukat és nagy hírnévnek örvendenek.

Jézus azért dicsérte meg a Jelenések könyvében az efézusi gyülekezetet, mert ők bizony megpróbálták azokat, akik apostoloknak mondták magukat és hazugoknak találták őket:

„Tudom a te dolgaidat, és a te fáradságodat és tűrésedet, és hogy a gonoszokat nem szenvedheted, és megkísértetted azokat, akik apostoloknak mondják magokat, holott nem azok, és hazugoknak találtad őket;”    Jelenések 2:2

Látjuk tehát, hogy amikor tévelygésről beszél az ige, akkor nem egy gyülekezeten kívüli világi dologról van szó, hanem a gyülekezet belső életét meghatározó nagyon is valóságos dolgokról. Nem kívülről jövő, hazugságokat hirdető és „ördög szarvakat viselő” kegyetlen, durva embereket kell tehát felismerniük a hívőknek. Az nagyon könnyű lenne és az ilyenek senkit sem tévesztenének meg. Az ördög ennél sokkal ravaszabb! A gonosz valóságosnak és nagyon is hihetőnek álcázza az ő szolgáit – ahogyan az ige is beszél róla – „báránybőrbe bújtatja a hamis farkasokat”, akik az igét szólják Jézus nevében, sőt szellemi dolgokat is cselekednek. Ezek az emberek külsőleg sokszor aranyos, kedves, mosolygós, alázatosnak tűnő („báránybőrt” viselő) emberek, akik a hívők között vannak és szolgálnak. Így már veszélyes a dolog? Igen! Be kell látnunk, hogy nagyon is veszélyes, olyannyira, hogy az ige szerint képesek megtéveszteni, ha lehet még a „választottakat” – újjászületett hívőket – is!

Valódi érettségre és szellemi megkülönböztető képességre (szellemek megkülönböztetésének ajándékára) van szükség ahhoz, hogy meg lehessen különböztetni a hamisat az igazitól. Itt nem csak az ige igazságát kell tudni megkülönböztetni a hamisságtól, hanem az igazi (krisztusi) és a hamis (világias: antikrisztusi) szellemet is. Isten, aki az igazság szelleme nem vállal közösséget a hamissággal és a hamis szellemmel, ezért ezeket szét akarja választani, mert ezek nem lehetnek egységben, mert a hamisság nem fér össze Isten természetével. Sokszor egy szolgálat alapján közvetlenül nem is lehet felismerni ezeket, hanem csak a szellemek megkülönböztetése és a gyümölcsök (életük, jellemük, szolgálatuk eredménye) alapján.

„Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt. Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, akik juhoknak ruhájában jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. … Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik. … Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megy be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.”    Máté 7.13-23.

Ha ezeket az igeszakaszokat olvasom mindig a „karizmatikus mozgalom” jut az eszembe, amiben magam is sok évet eltöltöttem. Elszorul és megremeg a szívem, mert úgy látom, hogy ezeket az igéket tekintve nagyon nagy veszélynek vannak kitéve. Éppen ezért nagyon nagy óvatosságra és a megvizsgálás következetes gyakorlására lenne szükségük, amit viszont teljesen elhanyagolnak, mert túlzottan jóhiszeműek; mindent elhisznek, ha híres szolgálókról van szó. Ezért sok képmutató, hamis munkás sajnos zavartalanul munkálkodhat közöttük, sokakat megtévesztve.

Miről ismerhetők fel, mik a gyümölcsei az igaz szolgálatoknak?

–         őszinte, becsületes, példamutató élet mind az egyéni, mind a családi, mind a gyülekezeti életben egyaránt. Az élete „átlátható”:

o       betekintést ad magánéletébe,

o       nem titkol, nem leplez dolgokat,

o       őszintén beismeri hibáit, tévedéseit,

o       kész megváltozni, megtérni azokból,

o       igényli a mások általi megvizsgálást, helyreigazítást,

o       ezek által hiteles embernek tekinthető.

o       Nem csak beszél az igéről, hanem cselekszi is azt az élete minden területén!

–         Szolgálatának jó gyümölcsei vannak:

– a jó „fának” a „gyümölcsei” is jók. Magához hasonló jellemű embereket nevel fel, ill. tűr meg maga mellett,

– nem tűri meg maga mellett a jellemtelen (becstelen, képmutató, a bűnnel megalkuvó) embert,

– nemcsak szereti az igazságot, hanem „gyűlöli a hazugságot” is. Igényli a nyilvánosságot, ezért világosságra megy, mert azt akarja, hogy a cselekedetei is nyilvánvalóak legyenek. Ezt várja azoktól is, akik körülötte vannak.

– önmagát megalázva a Krisztusban való egységet munkálja és Krisztust emeli fel és mindazokat, akik a Krisztusban járnak,

– az a vágya, hogy mindenben az Úr dicsőüljön meg, és az Úr legyen a középpontban.

Miről ismerhetők fel és mik a gyümölcsei a hamis szolgálatoknak?

–         az igazsággal megalkuvó, képmutató egyéni életmód (becstelenségek, korruptság, paráznaság…), amik csak a szolgáló életének mélyebb megismerése, „átvilágítása” (megpróbálása) által leplezhető le.

o       nem szívesen ad betekintést a magánéletébe, vagy csak a hozzá hasonlóknak – elleplezi azt,

o       nem őszinte, a „hitre nézve nem becsületes” ember,

o       elhallgat, kimagyaráz dolgokat,

o       ritkán ismeri be hibáit és tévedéseit, és nem is akar megváltozni,

o       megtiltja, elutasítja a mások általi megvizsgálást – csak úgymond Istennek tartozik számadással,

o       ezek által nem tekinthető hiteles embernek, mert beszél ugyan az igéről, de valójában nem a szerint él az élete minden területén! Az élete ezért önmaga becsapása.

o       Mindezeket leplezendő a saját jellemtelenségéről az ajándékok működésére igyekszik ráirányítani a figyelmet és az ajándékok működése által „hitelesíteni” életét és szolgálatát, de a Mt. 7  alapján látjuk, hogy ez hazugság!

– Szolgálatának rossz gyümölcsei vannak:

– a rossz „fának” a „gyümölcse” is rossz, mert magához hasonló jellemű (azaz jellemtelen, nem becsületes) embereket nevel fel, ill. tűr csak meg maga mellett,

– „szálka a szemében” az igaz (jellemes, becsületes, példamutató életet élő, őszinte, nem képmutató) ember. Az ugyanis az ő jellemtelenségére világít rá. (A sötétség nem bírja elviselni a világosságot, ezért nem akar a világosságra menni, hogy a cselekedetei le ne lepleződjenek.). Emiatt a hamis szolgáló mindig üldözi az igazat, de ezt nem nyíltan teszi, hanem jellemtelenségéből adódóan alattomos, képmutató, indirekt („kiszorító”) módon vagy felháborító bátorsággal egyszerűen hamisnak állítva be az igazit,

– óemberét nem adja halálra, ezért – sokszor saját vágyait követve – önmagát emeli fel, teszi naggyá, saját hírnevét igyekszik növelni, és ez által sokszor a testies szakadásokat munkálja,

– nem akarja érettségre vinni a hívőket, hogy azok leleplezzék őt, hanem kisdedkorban igyekszik tartani őket és uralkodni felettük,

– vágya nem az Úr megdicsőítése, habár erről beszél, valójában azonban saját maga dicsőségét keresi, és szívesen sütkérezik abban.

A Sátán – a testi kísértéseken keresztül, a test kívánságainak engedve – próbálja maga mellé állítani a megtéveszthető hívőket, megszerezni ez által akár egész gyülekezetek felett is a hatalmat, teljes tévelygésben járatva őket olyannyira, hogy az „igazakat kirekesztik a gyülekezetből” és közben azt hiszik, hogy „Istentiszteletet cselekszenek.”

„Ezeket beszéltem néktek, hogy meg ne botránkozzatok. A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik. És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem.”    János 16:1-3.

A világias dolgok mögött azonban egy valóságos szellemi erő, hatalom áll – e világ szelleme, a Sátán -, aki a megtévesztés, hitetés szelleme által elhiteti a testiességbe visszacsúszott nagy tömeget képviselő hívőket, hogy ők járnak az igazságban és mások, a kevesek járnak tévúton.

Az igéből megtudhatjuk azt is, hogy miután az igazság szelleme nem vállalhat szellemi közösséget a hazugság szellemével, ezért Isten, aki szellem, Maga gyakorol ítéletet az igazságnak ellenállók felett olyan módon, hogy a tévelygés szellemét bocsátja rájuk, hogy akkor hadd higgyenek a hazugságnak.

„Akinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival, és a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, akik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő üdvösségükre. És azért bocsátja rájuk Isten a tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak; hogy kárhoztattassanak mindazok, akik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban.”    2 Thessz. 2.9-12

Ez Isten ítélete és szellemi szétválasztó munkája az igazak és hamisak között. Ez egy erőteljes, sajátos szellemi megtapasztalás, mintha Isten egy szellemi válaszfalat húzna két embercsoport közé, akik korábban egyek voltak. A szétválasztást követően Isten már nem akar közösséget közöttük, és ami külön meglepő, hogy azok, akik korábban meg tudtak élni egy szellemi közösséget egymással a szétválasztást követően rájönnek, hogy ez már nem megy. Sőt, ’egyik napról a másikra’ kiderül az is, hogy már nem is értik egymást. Ez egy döbbenetes szellemi megtapasztalás!

Ez tehát nemcsak egy fizikai szétválasztása egy embercsoportnak, hanem szellemi szétválasztás és szellemi ítélet is egyben, aminek kihatása van a szellemi „hallásra” és „látásra” is. Ezekről beszél Ézsaiás próféta és Jézus is a következő igeszakaszokban:

„És beteljesedik rajtok Ézsaiás jövendölése, amely ezt mondja: Hallván halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne ismerjetek: Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak; és a ti füleitek, hogy hallanak.”    Máté 13.14-16

„És monda Jézus: Ítélet végett jöttem én e világra, hogy akik nem látnak, lássanak; és akik látnak, vakok legyenek. És hallották ezeket némely farizeusok, akik vele voltak, és mondának néki: Avagy mi is vakok vagyunk-e? Monda nékik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad.”   János 9.39-41

Ebből a szellemi tévelygésből, fogságból nagyon nehéz kiszabadulni, annál is inkább, mert egy erőteljes hamis szellem hamis hitet ültet az testies hívőkbe és elhiteti velük, hogy jó úton járnak.

Hiszem azonban, hogy még ezek után is van megmenekülés az „ördög tőréből” azok számára, akiket jóhiszeműségük miatt téveszthettek meg. Az igazság szellemére és erejére van azonban szükség, hogy bevilágítson a sötét helyekre és világosságra hozza a sötétség dolgait és így megvilágosítva és felbátorítva a megtévesztett hívőket, kiszabadulhassanak a Sátán – sokszor kényelmes, jó érzéseket keltő, biztonságos környezetet biztosító „aranyozott börtönéből” – fogságából.

Nézzük meg a következőkben egy konkrét igei példán keresztül, hogyan is lehetséges mindez a gyakorlatban. Egy ószövetségi történetet veszünk példaként, de hiszem, hogy az nagyon prófétikus és sok üzenetet tartalmaz a mai gyülekezetek számára is.

A történet Izraelről szól, ami a mai egyház előképe. Isten megítélte Salamon király eltévelyedését (paráznaságát) és úgy döntött, hogy halála után elszakítja fiától az országot és csak egyetlen nemzetséget tart meg Magának: Júdeát, Jeruzsálemmel és a Templommal együtt. Az ország nagyobb részének (kilenc és két fél törzsnek) megengedte Isten, hogy Szamáriával (betelepült pogány néppel) az élen elszakadjon és belesüllyedjen az Isten számára fertelmes bálványimádásba, a hamis Istenek (Baál, Asera) tiszteletébe. Isten számára utálatos pogány oltárokat emeltek maguknak, amiken pogány isteneknek áldoztak Szamáriában, elkülönülve teljesen a Jeruzsálemi Templomtól.

Adódik azonban egy alkalom, amikor a szétválasztás után Izrael bálványimádó királya, Akháb (akinek Jezabel volt a felesége) egységre és közös harcra hívja Júda királyát, Josafátot egy külső ellenség, a szíriabeliek ellen.

A próféták (sok hamis és egyetlen igaz: Mikeás) a csata kimeneteléről prófétálnak, és a sok hamis próféta Mikeás ellenében egybehangzóan Akháb akaratát, győzelmet prófétálnak és csatába vonulnak. Egyedül Mikeás az (akit éppen a börtönből hoznak elő, és akit nem szeretnek meghallgatni, mert mindig rosszat prófétál), aki kimondja az igazságot és – betekintést adva a szellemvilágba – megmagyarázza annak szellemi hátterét is. A csata – Mikeás jövendölésének megfelelően – csúfos vereséggel végződik, ahol Akháb maga is meghal; hiába öltözött álruhába, mégsem tudta kikerülni Isten ítéletét, mert egy vaktában kilőtt nyílvessző megölte őt.

Figyeljünk most ennél a történetnél különös módon a szellemi üzenetre, a hamis próféták és hamis szellemek működésének módjára és a szentségtelen szövetség (igaz és hamis elegyének) eleve vereségre ítélt sorsára. Ezek sok hasznos tanulsággal szolgálhatnak számunkra a gyülekezet mai állapotában.

„Jósafátnak nagy gazdagsága és dicsősége volt. Ő sógorságot szerzett Akhábbal.  Néhány esztendő múlva aláment Akhábhoz Szamariába,

–         és levágatott Akháb az ő és a vele való nép számára sok juhot és ökröt, és rávette őt, hogy felmenjen vele Rámóth Gileádba. Mert ezt mondta Akháb, az Izráel királya Jósafátnak, a Júda királyának:

–         Feljössz-e velem Rámóth Gileádba? Felel néki, és monda: Úgy én, mint te; úgy az én népem, mint a te néped együtt lesz a harcban.

–         Azután monda Jósafát az Izráel királyának: Kérdezősködjél még ma az Úr beszéde után. És összegyűjti az Izráel királya a prófétákat, mintegy négyszáz férfiút, és monda nékik: Elmenjünk-e Rámóth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjam? Felelnek: Menj el, és az Isten a király kezébe adja.

–         És monda Jósafát: Nincsen-e itt több prófétája az Úrnak, hogy attól is tudakozódhatnánk? És monda az Izráel királya Jósafátnak:

–         Van még egy férfiú, aki által az Urat megkérdezhetjük, de én gyűlölöm őt, mert soha nem jövendöl nékem jót, hanem mindig csak rosszat; ez Mikeás, a Jimla fia.

És monda Jósafát: Ne beszéljen így a király! Szólítja azért az Izráel királya egyet az ő szolgái közül, és monda: Hívd ide hamar Mikeást, a Jimla fiát. És az Izráel királya és Jósafát, a Júda királya ott ülnek, ki-ki az ő királyiszékében, királyi ruhákba öltözötten; ott ülnek Szamaria kapuja előtt, a térségen;

– és a próféták mind prófétálnak ő előttük. Csináltatott pedig magának Sédékiás, a Kénaána fia vasszarvakat, és monda: Ezt mondja az Úr: Ezekkel ökleled a Szíriabelieket, mígnem megemészted őket! A többi próféták is mind ekképpen jövendöltek, mondván: Menj fel Rámóth Gileád ellen, szerencsés leszel; mert azt az Úr a király kezébe adja.

A követ pedig, aki elment volt, hogy elhívná Mikeást, szól néki, mondván: Ímé a próféták egyenlő akarattal jót jövendölnek a királynak; szólj, kérlek, te is úgy, mint azok közül egy, és jövendölj jót. Akkor monda Mikeás: Él az Úr, hogy [csak] azt fogom mondani, amit az én Istenem nékem mondd! Mikor azért a király elé jutott, akkor monda a király néki: Mikeás! elmenjünk-e Rámóth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjam? És monda: Menjetek el, és jó szerencsétek lesz, kezetekbe adattatnak azok. És monda a király néki: Hányszor esküdtesselek meg téged, hogy az igaznál egyebet ne mondj nékem az Úr nevében? Akkor monda:

Látom az egész Izráelt elszéledve a hegyeken, mint a juhokat, melyeknek pásztoruk nincsen. És azt mondja az Úr: Nincsen ezeknek uruk. Térjen meg ki-ki az ő házához békességben.

És monda az Izráel királya Jósafátnak: Nemde nem megmondtam-e, hogy nem fog nékem jót jövendölni, hanem rosszat?

Ismét monda: Halljátok meg azért az Úr szavát. Látom az Urat ülni az ő királyiszékében, és az egész mennyei sereget jobb és balkeze felől mellette állani. És monda az Úr:

–         Kicsoda csalja meg Akhábot, az Izráel királyát, hogy felmenjen és elvesszen Rámóth Gileádban? És ki egyet, ki mást szól. Akkor eljön egy lélek, aki megállván az Úr előtt, monda: Én akarom megcsalni őt. Az Úr pedig monda néki: Mi módon? És felel: Kimegyek és leszek hazug lélek az ő összes prófétái szájában. Monda azért: Csald meg és győzd meg, menj ki és cselekedjél úgy. Íme azért

–         most az Úr adta a hazugságnak lelkét ezen te prófétáid szájába, és az Úr szólott veszedelmes dolgot ellened.

Akkor oda lépett Sédékiás, a Kénaána fia, s arcul csapja Mikeást, és monda: Melyik úton távozott el az Úrnak lelke tőlem, hogy csak néked szólana? Felel Mikeás: Íme meglátod magad azon a napon, amikor egyik kamarából a másik kamarába mégy, hogy elrejtőzhessél.

– Akkor monda az Izráel királya: Fogjátok meg Mikeást, és vigyétek Amonhoz, a város fejedelméhez, és Joáshoz, a király fiához. És mondjátok: Ezt mondja a király: Vessétek őt a tömlöcbe, s tápláljátok őt a nyomorúság kenyerével és a nyomorúság vizével, míg békességgel megjövök.

És monda Mikeás: Ha békével térsz vissza, akkor nem az Úr szólott én általam. Ismét monda: Halljátok meg minden népek!

És felvonult az Izráel királya és Jósafát a Júda királya Rámóth Gileád ellen.

–         És monda az Izráel királya Jósafátnak: Ruhámat megváltoztatom, és úgy megyek a viadalra; te pedig öltözzél fel ruhádba. És megváltoztatja az Izráel királya az ő ruháját, és mennek viadalra. Szíria királya pedig meghagyta az ő szekerei fejedelmeinek, mondván: Ne harcoljatok se kicsiny, se nagy ellen, hanem csak az Izráel királya ellen. És amikor meglátták a szekerek fejedelmei Jósafátot, mondának: Ez az Izráel királya! És körülfogták őt, hogy legyőzzék. Akkor felkiált Jósafát, és az Úr megsegítette őt, és az Isten azokat elfordítja tőle; Mert mikor látták a szekerek fejedelmei, hogy nem az Izráel királya, ott hagyták.

–         Egy férfi pedig kifeszíti kézívét csak úgy találomra, és eltalálja az Izráel királyát a páncél és a kapocs között. És ő monda az ő kocsisának: Fordulj meg, és vigyél ki engem a táborból, mert megsebesültem.

És az ütközet mind erősebb lett azon a napon, és az Izráel királya az ő szekerében állott a Szíriabeliek ellen estéig, és naplementekor meghal.”   2 Krónika 18.1-34

Látjuk az eléggé megdöbbentő és tanulságos történetből, hogy az összhangban van a korábban említett igékkel, hogy a Baál (hamis) próféták – Isten által rájuk bocsájtott tévelygés szelleme által – Akháb király akaratát prófétálták, hogy higgyen a hamisságnak és ily módon elnyerje Akháb Isten ítélete szerinti méltó büntetését.

Egy Istentől kibocsátott hamis szellem prófétált sok, hamis próféta szájából!!!

Mikeás, aki a kevés igaz próféta példája, mindig igazat prófétált korábban is, de azt sosem akarták meghallgatni, mert mindig „rosszat” (nem az emberek vágyait), hanem mindig Isten akaratát prófétálta.

Pontosan így van ez napjainkban is! Valóságos szellemi dolgok nyilvánulnak meg, ami megtévesztésig Istentől valónak látszik, de valójában mégis hamis. Még akkor is, ha megtévesztő módon Jézus nevére hivatkozva történnek dolgok, ami sok választottat (igaz hívőt) is megtéveszt.

A hamis szolgálók felismerése kapcsán gondoljunk a hamis (papír)pénzre! Nem is gondolnánk, hogy milyen sok hamis papírpénz van forgalomban anélkül, hogy kiderülne, mint ahogyan sok hamis szolgáló is szolgál leleplezés nélkül. Nincs azonban egyetlen olyan őrült sem, aki pld. 7000 FT-ost állítana elő, ami nem létezik, mert ez hazugság lenne, és rögtön lelepleződne a csalás. Egyrészt csak olyan pénzt érdemes hamisítani, amiből igazi is van (pld. 10 000 Ft-ost), másrészt jó minőségű hamisítványra (az igazira megtévesztésig hasonlítóra) van szükség, mert csak így lehet az embereket becsapni, megtéveszteni vele. Sokszor a forgalomban lévő hamis pénz is sokakat megtéveszt, észre sem veszik, közkézen forog, sokszor „a hivatalos helyeken is átmegy”, és csak a szakemberek és az UV fény tudja felismerni, leleplezni. Megtévesztésig hasonlít az eredetire, de mégis hamis, mert sok hasonlóság van benne, de van mégis valami eltérés valamelyik fontos jellemzőjében, ami miatt hamis és mégsem azonos az igazival. Sokszor már az alapanyag (papírminőség) hamis, vagy eredeti ugyan, de nem jó a rajta lévő vízjel, vagy baj van a színárnyalattal, ábrákkal stb. Ami azonban ezeknél még fontosabb, hogy hamis a forrás! Betörhetnek emberek a nyomdába és nyomtathatnak illegálisan tökéletes papírpénzt, de az mégis törvénytelen és bűnnek számít. Így van ez a hamis szolgálókkal is! Őket nem Isten küldte, mert Isten nem is ismeri őket, ezért a személyük önmagában hamis. Az ilyen szolgálók jellemtelenek, nincs valóságos újjászületés vagy összetöretés az életükben, és hiányzik az alázat. Természetesen az ilyen szolgálóknak a gyümölcse is rossz lesz.

Fontos megjegyeznünk, mint ahogyan az a hamis pénz esetében is igaz, hogy annak ellenére, hogy a hamis 98%-ban hasonlíthat az eredetire, de az mégis teljesen (100%-ban!) értéktelen és káros! Így van ez a hamis szolgálatokkal is!

Jó lenne ezt megjegyezni és e szerint viszonyulni hozzájuk!

 Jézus is távol tartotta magát a farizeusoktól, és a tanítványait is óvta tőlük. Pál apostol azt javasolja Timóteusnak, hogy az ilyen embereket és az ilyenfajta életmódot kerülje és a korinthusiaknak is az javasolta, hogy az ilyen embereket kerüljék:

„Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal. De te, óh Istennek embere, ezeket kerüld; hanem kövessed az igazságot, az istenfélelmet, a hitet, a szeretetet, a békességes tűrést, a szelídséget.”1 Tim. 6.10-11.

„Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel? És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hívőnek hitetlenhez? vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennük és közöttük járok; és leszek nékik Istenük, és ők én népem lesznek. Annak okáért menjetek ki közülük, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket, és leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr.”    2 Kor. 6:14-18

Hogyan lehet elkerülni, elszakadni az igaz hívőknek a tévelygésben élőktől?

Házankénti összegyülekezés egy jó megoldás erre, mert a házak esetében könnyen megoldható az elszakadás. Egyszerűen ez azt jelenti, hogy nem ápolják a szellemi közösséget azokkal, akik tévelygésben élnek.

A csak vasárnap együttesen összegyülekező közösségeknél az Isten által össze nem egyeztethető dolgok nem férhetnek meg békességben egymás mellett. Nem lehet megalkudni és tudomásul venni dolgokat, és ez által közösséget vállalni mások bűnével. Ha a közösség megalkuszik a bűnnel, megtűri azt, mert nem lép fel határozottan ellene a Máté 18-ban leírtak szerint, akkor nincs más lehetőség, mint kijönni (kifutni) a közösségből, hogy ne váljunk magunk is bűnrészessé:

És hallék más szózatot a mennyből, amely ezt mondja:

Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból:”    Jelenések 18:4

Kedves hívők, kedves szolgálók!

Jó lenne elgondolkoznunk azon, hogy talán nem véletlen, hogy Jézus mellett Pál, Péter és János apostol is egybehangzóan vigyázásra, éberségre, óvatosságra, minden megvizsgálására és csak a jónak a megtartására szólítanak fel bennünket a leveleikben, mert mint írják, az utolsó időkben a hívőkre leselkedő legnagyobb veszély a hitetés, a megtévesztés. Leveleikben bőségesen ellátnak bennünket hasznos ismerettel, tanáccsal arra vonatkozóan, hogyan lehet felismerni és megkülönböztetni egymástól az igazit és a hamisat: Krisztust, apostolt, prófétát, tanítót és szellemet.

Vége kell, hogy szakadjon végre a naiv, hiszékeny, gyermekiesen, együgyű – a „hamis szeretet mázával bekent” – „elegy keresztyénségnek” és kell, hogy elváljon az igazi a hamistól. Jézus azért is jött, hogy az igazat a hamistól szétválasztva megtisztítsa az Ő szérűjét:

„Akinek szóró lapát van az ő kezében, és megtisztítja az ő szérűjét; és az ő gabonáját csűrbe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.”   Máté 3:12

„Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végük, akik nem engedelmeskednek az Isten evangéliumának? És ha az igaz is alig tartatik meg, hová lesz az istentelen és bűnös?”   1Pét 4.17-18

„És gyűlöletesek lesztek, mindenki előtt az én nevemért (mondja Jézus); de aki mindvégig megáll(kitart, állhatatos marad), az megtartatik (üdvözül).”  Máté 10:22

Kívánom minden kedves hívőnek, hogy jusson el az igazság, Jézus Krisztus valóságos megismerésére, hogy

–         kitartson a megrázásként jövő próbákban,

–         igaznak bizonyuljon az Istentől való szétválasztásokban (ami nem Isten ellenes szakadás, hanem Isten szétválasztó, megtisztító munkája), amikor SZÉTVÁLASZTJA AZ IGAZIT A HAMISTÓL,

–         és ne bizonyuljon hamisnak („könnyűnek”), mint a polyva, amit tűzre vetnek,

–         hanem olyan legyen, akit begyűjt magának az Úr egy örök életre.

Ámen!

 

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és honlap címének megadásával: https://keskenyut.wordpress.com

Kategória: gyülekezetépítés, helyreállítás, Tanítások, utolsó idők | Címke: , , , , , , , , , | 1 hozzászólás

Sokan vagy kevesen? – Abonyi Sándor

“Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.”  Máté 22:14

Letölthető PDF formátumban itt – MP3 formátumban itt

Gedeon csapata történetének üzenete ma

Bevezető

Korábban is, de mostanában egyre többször jut eszembe ’Gedeon csapata’. Történetükre sokszor úgy gondolnak a hívők, mint egy kedves, mókás történet, ahol Isten nem éppen hagyományos, hanem egy Isteni harcmodorban harcolva elég „komikus” módon győzi le a Midianiták seregét egy maroknyi csapattal. Amikor valakinek eszébe jut ez a ’kedves kis történet’, akkor természetes módon mindenki Gedeon győztes kis csapata tagjának képzeli magát. Kapóra jön ez a történet olyankor is, amikor egy közösség éveken keresztül nem képes növekedni – és nem éppen Istentől való módon – azzal nyugtatgatja magát, hogy őket ’Gedeon csapatának hívta el az Úr’.

Az utóbbi időben a széles és keskeny út üzenete vált hangsúlyossá számomra, ahol természetesen mindenki a keskeny úton járónak gondolja magát. Még ha a széles úton járnak is emberek, akkor is abban a meggyőződésben vannak, hogy a mennybe jutnak, legfeljebb kevesebb jutalmat fognak kapni. A hívők nem akarják megérteni, hogy a „széles út” – a saját útjukon való járás – a pokolba vezet, amiből meg kell térni. Ezt Jézus minősítéséből bizonyosan tudjuk, mert Ő gonoszoknak nevezi azokat, akik a „széles úton” járnak, akiket Ő nem is ismer, mert nem az Övéi. (Máté 7.13-29.)

Mostanában az egyház helyzetét, állapotát látva egyre többször jut eszembe Gedeon csapata, de más tartalommal és üzenettel. Főként az által erősödött ez meg bennem, hogy látom az egyház elvilágiasodását minden téren: a világ sok területen behatolt az egyházba. Erre a komoly veszélyre figyelmeztet Bartha László testvérünk a magyar eklézsiának szóló próféciájában, ahol arról van szó, hogy az ellenség már a falakon (gyülekezeten) belül van és „szabad a rablás”. Az ellenség szabadon rabol a gyülekezetekben, a hívők és vezetők kényelmessége vagy éppen tudatlansága miatt.

A „széles” út és a „keskeny” út példázatán az Úr előtt gondolkodva felmerült bennem a kérdés, hogy mit jelent az ott említett „sokan” és „kevesen” szóhasználat, a széles ill. a keskeny úton járókkal kapcsolatban. A Biblia mindig pontosan fogalmaz, és több igehely is megerősíti ugyanazt. Az itteni szóhasználat is sejteti, hogy itt a sokaság nem többséget jelent, hanem annál jóval többről van szó, „sokakról”. Az egyszerű többség 51%, a minősített többség 2/3; 66%). A kevesek esetén sem kisebbségről (10-49%) van szó, hanem valóban kevesekről, talán nagyon is kevesekről. Amikor az eklézsia állapotán gondolkodva idáig jutottam, az foglalkoztatott, hogy valójában kik is a sokaság és kik a kevesek és mi ezeknek a csoportoknak a jellemzője? Ez a kérdés izgatott és indított arra, hogy utánajárjak, hogy valójában mennyi is a kevesek és kik tartozhatnak abba? Ekkor nagyon erőteljesen módon ismét Gedeon csapata, az ottani „isteni kiválasztási módszer” jutott eszembe. Egyre több gondolatot hozott fel bennem az Úr ezzel a történettel kapcsolatban, ami az eklézsia állapotára is jellemző. Bizonyosságot vártam a Szent Szellem által, hogy ezt a történetet az eklézsia állapotával hozzam összefüggésbe, azon túl, hogy tudjuk, minden Ószövetségi történet tanulságos számunkra és sok minden a mi tanulságunkra – okulásunkra – írattatott meg.

A harmadik gondolatkör az Isten szerinti szétválasztás volt, ami sokat foglalkoztatott mostanában. Míg az 1 Korinthus levél a hívők testiességéről (kiskorúságáról, pártoskodásáról) szól, a 2 Korinthus 6.14-16-ban már felszólítja az Úr az igaz hívőket a hamisaktól való különválásra:

Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van

– igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége

– a világosságnak a sötétséggel? És mi egyezsége

– Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze

– hívőnek hitetlenhez? Vagy mi egyezése

– Isten templomának bálványokkal?

Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennük és közöttük járok; és leszek nékik Istenük, és ők én népem lesznek. Annak okáért menjetek ki közülük, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket, És leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr”.   2 Kor 6:14-18.

Ilyenkor a „gyülekezetben” maradók a Zsidó 10.25-el próbálják a „kiszakadni” szándékozókat a „gyülekezetben” való maradásra bírni: „el ne hagyjuk a magunk gyülekezetét” – mondják. A 2 Kor. 6.18 azonban az Úr éppen a „kiszakadókat” tekinti az Övéinek. Talán még kevesen figyeltek fel erre az igeszakaszra és nem értették meg, hogy így is lehet Istennek tetsző módon cselekedni. E szerint azok engedelmeskednek az Úrnak, akik kimennek egy elvilágiasodott „gyülekezetből” és nem vállalnak közösséget velük, nem pedig azok, akik megalkudva bent maradnak azokat kárhoztatva, akik kimennek közülük.. Az igazsággal való megalkuvás bűnrészesség vállalása, bűnpártolás, ami ellenségeskedés Istennel. Tudjuk, hogy Jézus azt mondta, hogy „ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az Én nevemben, ott vagyok közöttük”. (Máté 18:20) Az Úr gyülekezetének minimális létszáma tehát 2-3 fő. A kiszakadóknak a kijövetelük után nem kell tehát félni, hogy mi lesz velük gyülekezet nélkül, mert 2-3-an is már ők az Úr gyülekezete, mert meg tudják élni a közösséget egymással és az Úr ott lesz velük.

Hangsúlyossá vált továbbá számomra az is, hogy Jézus, aki betöltötte a szeretet nagy parancsát, egyben Ő az Igaz Bíró is – Ő az IGAZSÁG. Ő az, aki megítéli és szétválasztja egymástól az igazat és a hamisat: kezébe veszi a „szórólapátját és megtisztítja a szérűjét” – szétválasztja a hamisat (szemetet, polyvát) az igaz magtól.

Erről beszél Keresztelő János a Lukács 3:16-18-ban:

„…Én ugyan keresztellek titeket vízzel; de eljön, aki nálamnál erősebb, akinek nem vagyok méltó, hogy sarujának kötőjét megoldjam: az majd keresztel titeket Szent Lélekkel és tűzzel: Kinek szórólapátja kezében van, és megtisztítja szérűjét; és a gabonát az ő csűrébe takarja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel. És még sok egyebekre is intve őket, hirdeti az evangéliumot a népnek.”

Az eklézsiában megélt személyes megtapasztalások és ezen igeszakaszok mélyebb megértése közelebb vittek Isten munkájának jobb megértéséhez a mai időkben. Ezek az igék nagyon hangsúlyossá és személyessé (rhémává) váltak számomra.

A bevezető gondolatok után szeretnék a lényegre és szellemi üzenetre koncentrálni, támaszkodva az olvasó Biblia ismeretére. Ez az írás nem kisdedeknek való tej itala, hanem inkább érett keresztyéneknek szóló kemény eledel.

Nézzük most meg, hogy a Gedeon csapatának története milyen tanulsággal szolgál számunkra. Érdemes végiggondolni a következőket:

– milyen volt a helyzet Izraelben Gedeon idején és milyen az egyházban ma?

– mi váltja ki Isten beavatkozását és szabadító (próféta) küldését?

– milyen szempont szerint választ Isten vezetőt a harchoz?

– mi a vezető első legfontosabb tennivalója?

– sereggyűjtés,

– Isten szétválasztási („megtisztítási”) módszere

– Isten harcmodora: az Úré a harc

1. Milyen helyzetben volt Izrael Gedeon idejében és mennyiben hasonlít ez az egyház a mai állapotára?

„És gonoszul cselekednek az Izráel fiai az Úrnak szemei előtt, azért adja őket az Úr a Midiániták kezébe hét esztendeig. És hatalmat vőn a Midiániták keze az Izráelen, és a Midiánitáktól való féltükben készítették magoknak az Izráel fiai azokat a barlangokat, rejtekhelyeket és erősségeket, amelyek a hegységben vannak. Mert ha vetett Izráel, mindjárt ott termettek a Midiániták, az Amálekiták és a Napkeletnek fiai, és rájuk törtek. És táborba szálltak ellenük, és pusztították a földnek termését egész addig, amerre Gázába járnak, és nem hagytak élésre valót Izráelben, sem juhot, sem ökröt, sem szamarat. Mert barmaikkal és sátoraikkal vonultak föl; csapatosan jöttek, mint a sáskák, úgy hogy sem nékik magoknak, sem tevéiknek nem volt száma, és ellepték a földet, hogy elpusztítsák azt.”   Bírák 6:1-5.

Gonoszok voltak a cselekedeteik és ezért adta Isten őket az ellenség (a körülöttük lévő pogány nép) a világ kezébe, hatalma alá. Izrael fiai a Midiánitáktól (az ellenségtől) való féltükben készítettek maguknak a barlangokat, rejtekhelyeket és erősségeket.

Nem azt látjuk, hogy a mai gyülekezetek is igyekeznek maguknak biztonságos barlangokat, erősségeket (templomokat, gyülekezeti házakat) építeni, ahol a világtól (ellenségtől) való félelmük miatt biztonságban lehetnek? Erőtlenségük és bátortalanságuk (gyávaság) miatt félnek „kimenni” és megütközni az ellenséggel (a világgal), pedig erre kaptunk parancsot Jézustól mennybemenetele előtt:

Elmenvén (kimenve a világba) azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!”  Máté 28:19-20.

A hívők nemcsak hogy nem mennek ki, hogy felvegyék a harcot az ellenséggel, hanem mint azt a korábban említett prófécia is mondja, a gyülekezetek azt is megengedik, hogy az ellenség menjen be a gyülekezetbe: a falakon belülre és szabadon raboljon, elrabolva Isten újszövetségi népének minden javát. Ilyen siralmas, sanyarúságos helyzetben van ma az egyház, még ha ezt sokan nem is látják, vagy nem is így gondolják. Az ellenségtől való félelmében folyamatosan a mindennapi létéért küzd, sőt sokan szövetséget kötnek az ellenséggel: kompromisszumot a világgal, vagy együttműködési megállapodást a világi kormánnyal. Ha kevesen is, de vannak, akik látják az egyház mai szomorú állapotát és ez nagyon elkedvetleníti őket, mert eléggé kilátástalannak látják a helyzetet: emberileg! Tudjuk azonban, hogy ha Istenben bízunk „minden lehetséges annak, aki hisz.” Sokan vannak, akik mindent „rózsaszínben” látnak és semmit sem látnak mindebből. Ők olyanok, mint a Laodiceai gyülekezet a Jelenések 3.14-22-ben. Úgy gondolják, hogy minden rendben van, semmi probléma, sőt magukat öntelt módon győztes népnek gondolják és hirdetik. Ez aztán tényleg vakság, teljes megtévesztettség, tényleg szükségük van „szemgyógyító írra”, hogy lássanak. A „gyülekezet” már észre sem veszi, hogy Jézus nincs közöttük. Kívülről zörget és megtérésre szólítja fel őket. Kéri, hogy engedjék már be, mert szeretne közösségben lenni velük, velük vacsorázni, legalábbis azokkal, akik meghallják a hangját. Hány ilyen gyülekezet van ma a világon? Csak az Úr tudja igazán, de hiszem, hogy nem kevés.

Ez az állapot a következőkből érzékelhető:

– egy magát hívőnek nevező ember életmódja alig különbözik egy világi emberétől,

– a gyülekezetek a Róma 12.2 tiltása ellenére („ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által”….) világi „csalikat” alkalmaznak, hogy becsalogassák a világi embereket a „gyülekezetekbe” és mindenféle „jó érzést keltő, világhoz hasonló dolgokkal” igyekeznek ott tartani őket.

Végül a gyülekezet már teljesen világivá válik, amit a hívők észre sem vesznek. Nem a gyülekezet foglalt el tehát területeket a világból, hanem a világ jött be a „gyülekezetekbe” és foglalta el azt. Ez által megszűnt a gyülekezet fény és világosság lenni a világ számára, és elvesztette Istentől való erejét is.  Hiába próbál többször is evangelizálni, már „nincs ereje” ahhoz, csak a „kegyesség látszata” maradt, az pedig kevés. Jézus határozottan megtiltotta tanítványainak, hogy elmenjenek Jeruzsálemből, míg fel nem ruháztatnak mennyei erővel. (Ap.csel 1.4.)

Természetesen vannak és lesznek olyan gyülekezetek is, ha nem is sok, ahol az Úrnak való engedelmesség – szentségben és igazságban való járás – a jellemző, mint ahogyan látjuk azt a Filadelfiai gyülekezetnél a Jelenések könyvében.

„Tudom a te dolgaidat, hogy kevés erőd van, és megtartottad az én beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet….Mivel megtartottad az én béketűrésre [intő] beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljön, hogy megpróbálja e föld lakosait.”   Jel 3:8-10.

Persze lehet közöttük is lehet néhány konkoly, mint ahogyan Jézus mellett is ott volt Júdás, akit senki nem tudott leleplezni az utolsó pillanatig, csak Jézus ismerte, hogy ki ő valójában.

2. Mi váltja ki Isten beavatkozását és szabadító küldését?

„Mikor azért igen megnyomorodott az Izráel a Midiániták miatt, az Úrhoz kiáltanakaz Izráel fiai.”Bírák 6:6.

Nagyon tanulságos ez az ige. Isten saját népe gonoszsága miatt Maga adta népét az ellenség kezébe, ezért a végsőkig vár, míg meg nem tapasztalják az ellenség gonoszságát olyannyira, hogy Istenhez kiáltanak segítségért.

Ebből az látszik, hogy Isten megengedte a gyülekezeteknek, hogy teljesen kirabolja őket az ellenség, és addig nem küld nekik szabadító, míg rá nem jönnek nyomorúságos állapotukra és nem kiáltanak Istenhez.

Akik a keskeny úton járnak ma a „gyülekezetekben” – és engedelmeskednek Isten parancsának – „kijönnek közülük”. Így a „széles úton járók gyülekezete” egyre „világiasabb lesz”. Ezt az állapotot érzékelteti a következő igeszakasz:

„Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állnak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, Szeretet nélkül valók,  kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább az élvezeteknek, mint Istennek szeretői. Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét (képmutató látszat-kereszténység). És ezeket kerüld.”    2 Tim.3.1-5.

3. Milyen szempont szerint választ Isten „szabadítót”?

Mikor pedig kiáltottak az Izráel fiai az Úrhoz Midián miatt: Prófétát küld az Úr az Izráel fiaihoz, és monda nékik: Azt mondja az Úr, Izráel Istene: Én vezettelek fel titeket Egyiptomból, és hoztalak ki titeket a szolgálatnak házából, és én mentettelek meg benneteket az Egyiptombeliek kezéből, és minden nyomorgatóitoknak kezéből, akiket kiűztem előletek, és néktek adtam az ő földjüket. És mondom néktek: Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek; ne féljétek az Emoreusok isteneit, kiknek földén laktok; de ti nem hallgattatok az én szómra.És eljön az Úrnak angyala, és leül ama cserfa alatt, amely Ofrában van, amely az Abiézer nemzetségéből való Joásé vala, és az ő fia Gedeon épen búzát csépelt a pajtában, hogy megmentse a Midiániták orcája elől. Ekkor megjelenik néki az Úrnak angyala, és monda néki: Az Úr veled, erős férfiú!….  És az Úr hozzá fordul, és monda: Menj el ezzel a te erőddel, és megszabadítod Izráelt Midián kezéből. Nemde, én küldelek téged?És monda néki: Kérlek uram, miképpen szabadítsam én meg Izráelt? Ímé az én nemzetségem a legszegényebb Manasséban, és én vagyok a legkisebb atyámnak házában. És monda néki az Úr: Én leszek veled, és megvered Midiánt, mint egy embert. Ő pedig monda néki: Ha kegyelmet találtam a te szemeid előtt, ……….. El ne menj kérlek innen, míg vissza nem jövök hozzád, és ki nem hozom az én áldozatomat, és le nem teszem elődbe. Az pedig monda: Én itt leszek, míg visszatérsz…..És épít ott Gedeon oltárt az Úrnak, és nevezi azt Jehova-Salomnak [(azaz: az Úr a béke]), mely mind e mai napig megvan az Abiézer nemzetségének városában, Ofrában.”  Bírák 6.7-23

Sokan vágynak ma arra az egyházban, hogy Isten hadseregének vezérei legyenek. Sok ismert, tekintélyes ember könnyen belegondolja magát ebbe a „nagy hírnevet” ígérő „pozícióba”. Többen már össze is fogtak néhány évvel ezelőtt Magyarországon, hogy „lendületbe hozzák” az egyházat és „elindítsák az ébredést”, DE úgy látszik Istennek más volt a gondolata. Isten inkább ítéletet és „megrázást” hozott az egyházra a kormány által megalkotott új kisegyházi törvénnyel, mint ahogyan azt Izrael esetében látjuk, amikor Isten az Izraelt körülvevő pogány népek kezébe adja ’haragja botját’, hogy ők büntessék meg Izraelt; jobb belátásra bírva őket. Ezt látjuk Midián esetében is. Látjuk azt is, hogy Isten ítélete és büntetése időleges, míg el nem érni vele a kívánt célt. Izrael esetében – Gedeon idejében – ez hét évig tartott.

Gedeon történetét leíró fenti igeszakaszából láthatjuk egy Isten által elhívott vezető jellemét és az Isten szerint való kiválasztás minősítési szempontjait.

Az Úr angyala jelenik meg – Isten válaszaként és beavatkozásaként a nép segélyhívására –  és prófétát választ ki, aki kegyelmet talál az Úr előtt, Gedeont.

Az Úr hívta el Gedeont, nem önjelölt volt, hanem olyan, aki kegyelmet talált Istennél, aki elhívása pillanatában éppen búzát csépelt titokban a pajtában (nem a szérűn, ahol szokás). Ebből az látszik, hogy sok hivatalos (önjelölt) egyházi vezető lehet, de az Úr várhatóan nem a hivatalos egyház magas rangú vezetői közül, hanem a  munka mellől fogja elhívni a leendő szabadító(ka)t, a személyes jellemük alapján. Érdemes ezen elgondolkozni! Ugyanezt látjuk Jézus idejében is, amikor Jézus a farizeusokat és írástudókat ’félretéve’ egyszerű embereket; „halászokat, vámszedőket,..stb” hívott el a munka mellől „első számú” vezetőknek.

Származását tekintve Gedeon a lehető ’legkisebb’ volt. A legszegényebb és legkisebb nemzetségből, Manassé fél nemzetségéből származott és az apja fiai közül is a legkisebb volt. Emberi értelemben nézve igazi „utolsó ember”, akiből Isten csinált „elsőt”. Az Úr veled, erős férfiú!….menj el ezzel a te erőddel…nemde, én küldelek téged? Ez azt jelentette, hogy az Úr vele van az általa választott vezetővel és azt várja tőle, hogy erős legyen. Az Úr nem várja tőle, hogy a saját erejében bízzon, és nem kell semmit sem erőlködnie, hanem azzal az erővel menjen, ami van.

Az Úr ígéretet tett Gedeonnak, hogy legyőzi a Midiánt: „Én leszek veled, és megvered Midiánt”.  Isteni kiválasztás, Isteni támogatás, biztos ígéret a győzelemre Istentől. Ezt semmilyen emberi erőfeszítés nem pótolhatja.

Miután jelek által is megerősíti Isten Gedeon elhívását – alkalmatlanság érzése miatt nehezen hitte el, hogy ő lenne az alkalmas személy – Gedeon oltárt épít az Úrnak.

Alázatos ember volt, aki nem magában bízott, Istennek adta a dicsőséget. Hasonlóan alkalmatlannak és bizonytalannak érezte magát Mózes is, amikor Isten elhívta szabadítónak. Az alkalmatlanság érzése a biztos jele annak, hogy ne magában bízzon valaki, hanem egyedül Istenben. Gedeon személyének kiválasztása mindenki számára meglepetés lehetett Izraelben. Így lesz ez Isten utolsó idők seregének vezéreivel is. Olyanokat fog felkenni Isten a vezetésre, akiket addig talán senki sem ismert, akik valószínűleg sok éven keresztül – a felkészítés helyén – rejtekhelyeiken a „pusztában” voltak és „titokban csépeltek”.

4. Mi a vezető első legfontosabb tennivalója? Bátorság – és engedelmesség próba!

“És lőn ugyanazon éjjel, hogy monda az Úr néki: Végy egy tulkot atyádnak ökrei közül, és egy másik tulkot, amely hét éves, és rontsd le a Baál oltárát, amely a te atyádé és a berket, amely amellett van, vágd ki.  És építs oltárt az Úrnak, a te Istenednek, ennek a megerősített helynek tetején alkalmatos helyen, és vedd a második tulkot, és áldozd meg égőáldozatul a berek fájával, amelyet kivágsz.  Ekkor Gedeon tíz férfiút vőn maga mellé az ő szolgái közül, és akképpen cselekszik, amint megmondta néki az Úr. De miután félt atyjának háznépétől és a városnak férfiaitól ezt nappal cselekedni, éjszaka teszi meg. Mikor aztán felkeltek reggel a városnak férfiai, íme már össze volt törve a Baál oltára, és levágva a mellette levő berek, és a második tulok égőáldozatul azon az oltáron, amely építteték. És mondának egyik a másikának: Ki cselekedte ezt? És mikor utána kérdezősködtek és tudakozódtak, azt mondták: Gedeon, a Joás fia cselekedte ezt a dolgot. Akkor mondának a városnak férfiai Joásnak: Add ki fiadat, meg kell halnia, mert lerontotta a Baál oltárát és mert kivágta a berket, amely mellette volt. Joás pedig monda mindazoknak, akik körülötte állának: Baálért pereltek ti? Avagy ti oltalmazzátok-e őtet? Valaki perel ő érette, ölettessék meg reggelig. Ha isten ő, hát pereljen ő maga, hogy oltára lerontatott! És azon a napon elnevezték őt Jerubbaálnak, mondván: Pereljen ő vele Baál, mert lerontotta az ő oltárát.”Bír 6:25-32

Nem akármilyen vizsga-feladatot kellett elsőként Gedeonnak megoldani, hogy bizonyítsa Istennek való engedelmességét:

–         le kellett rombolnia a nagyra tartott (hamis isten) Baál oltárát,

–         a hét éves tulkot (az apja szeme fényét) kellett égőáldozatként megáldozni,

–         kivágni a kedves és szép berkeket,

–         és a berek fáival kellett alágyújtani az áldozati állatnak.

Nem véletlenül félt az atyjától és a város férfiaitól Gedeon, mert életével játszott. Így keresték őt tette végrehajtása után: Add ki fiadat, meg kell halnia, mert lerontotta a Baál oltárát és kivágta a berket, amely mellette volt.”

Melyik önjelölt vezető és milyen ígéret alapján merné a vezetői munkáját azzal kezdeni, hogy olyan életveszélyes vállalkozást hajtana végre, mint Gedeon. Kedves leendő vezető testvérem, ha szívesen lennél „Gedeon”, elszántad magad a halálra? Jézus, de az első 12 apostol közül is 11-en mártírhalált haltak. „Halálra szántak” voltak Isten nagy emberei, ahogy Pál is mondta magára, és végül ő is mártírhalált halt. Szeretnéd ilyen életveszélyes megbízatás végrehajtásával kezdeni vezetői munkádat? Még mindig szeretnél „nagy vezető” lenni? Erre csak az képes, akit valóban Isten hív el és Tőle kap ígéretet és támogatást mindenben. Akit Isten elhív, annak engedelmesnek kell lenni Istennek minden körülmények között, még az élete kockáztatásával is. Istennek alázatos, nem megalkuvó, nem kompromisszum kereső emberekre van szüksége. Az egyház tele van ma önmagukban bízó, de ugyanakkor megalkuvó – minden konfrontációt kerülő – vezetőkkel. Isten igéjéből úgy tűnik, hogy Ő nem kerüli a konfrontációkat, mert annak sokszor nagyon is helye van.Saul király is (félve a népszerűsége elvesztésétől) kerülte a konfrontációt saját népével szemben és így Istennel szemben vált engedetlenné: El is vetette ezért Isten, mint királyt. (1 Sámuel 15.24-28) Tudjuk, hogy aki embereknek akar tetszeni, az Isten szolgája nem lehet. Az Isten szerint való vezetés nem népszerű feladat, nem a hírnévről szól, hanem inkább a gyalázatról, a veszélyről és az emberek meg nem értéséről. Mózes ellen is sokat lázadtak a zsidók a pusztában és Pál apostolt is esküt fogadva akart megölni a zsidók egy csoportja.

Gondold végig kedves testvérem, aki vezetői ambíciókat táplálsz magadban! Erre gondoltál és erre vágysz? Ugye nem! Akkor jobb, ha nem ringatod magad ilyen elhívásban. Hagyd, hogy hadd válasszon inkább Isten, ahogy az volt Dávid esetén is, amikor Sámuel próféta kiválasztotta Isai fiai közül a legkisebbet, akit oda sem hívtak a kiválasztási ceremóniára, mert senki sem gondolta őt emberileg esélyesnek – egyedül Isten. (1 Sámuel 16.6-13) Tudjuk, hogy „Isten nem úgy gondolkozik, amint az ember, mert nem a külsőt nézi, hanem, ami a szívben van”!

Fontos megjegyeznünk azt is, hogy egy győztes háború megindítása előtt le kell rombolni minden bálványt (hamis istent) és helyre kell állítani az igaz Isten-tiszteletet. Vannak ma bálványok az egyházban? Bizony nagyon sok: személyek, szolgálatok, felekezetek, ceremóniák, emberi akaratok, nagyra értékelt templomok és gyülekezeti házak, a látogatók sokasága, szervezetek nevei stb. stb. Be kell látni, hogy mindezeknek Istennél semmi értéke sincs, sőt ha ezek bármi jelentőséget kapnak – márpedig kapnak – akkor Isten előtt ezek hamis istenek, bálványok. Hajlandók vagyunk mindent lerombolni, ami rólunk – emberekről – szól, és mindent halálra adni, hogy helyet adjunk a Krisztusból áradó új életnek?

Egyik testvéremmel arról beszélgettem egy alkalommal, hogy miért van arra szükség, hogy egy másik ismerős testvérünk annyira akar mindenben feltűnni és mindenáron extrém módon mindenben felhívni magára a figyelmet? Miért nem tudja ezt letenni, miért van erre szükség? – kérdeztem. A testvérem erre nagyon találóan a következőt válaszolta: Mert akkor nem maradna belőle semmi! Igen. Pontosan erről van szó. Istennek mindezekre semmi szüksége, mert Ő azt akarja, hogy semmik legyünk, hogy Ő lehessen Valaki bennünk és általunk.

Ne lepődjünk meg tehát, ha majd eljön az idő, amikor már minden hívő a legnyomorúságosabb állapotban lesz, akkor Isten elő fog rukkolni az Ő meglepetés- választottaival, akikre senki sem gondolt. Isten fog bizonyságot tenni mellettük erővel és hatalommal és ezért nem lesz kétséges senki számára Istentől való elhívásuk.

5. Sereggyűjtés 

„És mikor az egész Midián és Amálek és a Napkeletiek egybe gyűlnek, és átkeltek a Jordánon és tábort jártak a Jezréel völgyében: Az Úrnak lelke megszállotta Gedeont, és megfúván a harsonákat, egybehívta az Abiézer házát, hogy őt kövesse. És követeket küld egész Manasséba, és egybe gyűlik az is ő utána; és követeket küld Aserbe és Zebulonba és Nafthaliba, és feljönnek eleikbe. ….. Felkele pedig jó reggel Jerubbaál – ez Gedeon – és az egész nép, mely vele volt, és táborba szálának a Haród kútjánál, és a Midián tábora tőle északra volt, a Moré halomtól fogva, a völgyben.”   Bírák 6:33-7.1.

Átugrottam és kipontoztam az idézetben a sokak által ismert „gyapjú próbát”, ami szintén arra bizonyíték, hogy mennyire bizonytalan volt Gedeon az elhívását illetően. Pedig korábban angyal jött hozzá és erőteljes kijelentést kapott az angyalon keresztül. Látszik a Sátán munkája, hogy milyen erősen támadja egy-egy Isten által felemelt vezető elhívását és igyekszik megkérdőjelezni azt. Elbizonytalanodást és hitetlenséget tud ébreszteni benne, annak ellenére, hogy amikor az ellenség átkelt a Jordánon az Úrnak lelke is betöltötte Gedeont.

Gedeon annak rendje és módja szerint elkezdi toborozni a sereget és össze is gyűjt 32 000 embert. Mennyire örül ma is minden vezető, hogy minél több embert tartozzon a „seregéhez” és milyen sok, sajnos esetenként még emberi mércével is kritizálható módszerrel éri el ezt. Sokan dicsekednek – főként külföldi – vezetők ma is azzal, hogy 5 000 vagy 10 000 látogatója van a gyülekezetüknek. DE a kérdés az, hogy mennyi ezek közül az Isten számára is alkalmas „harcos” vagy a bibliai mérce szerint minősített tanítvány? Itt visszakanyarodunk a bevezető gondolatokhoz, ahogy szokták mondani, hogy „mennyi is a mennyi”?  Gedeon háborúba hívta az embereket és nem egy kellemes weekend-re, party-ra, főzéssel (Nyugaton ökörsütéssel) egybekötött kellemes egyházi ünnepségre. A mai – sokszor inkább – szórakoztatás-centrikus, kényelmes, jó érzést keltő gyülekezetekben, ahol kerülnek minden konfliktust, szokatlant és kellemetlen helyzetet az alkalmak inkább ’szórakozásra’ hasonlítanak, mint háborúra. Hányan gondolnak ma a sok ezer hívő közül arra, hogy a hitükért képesek lennének-e meghalni? Hívő lenne akkor is, ha ez a halálába is kerülhet? A harc (háború) erről szól. Minden értelmes katona tudja, hogy ha háborúba megy ott meg is halhat és ezzel valamilyen módon számolnia kell: „le kell ülni és fel kell mérni a költségeket”.

6. Isten szétválasztási („megtisztítási”) módszere: „alkalmassági vizsga”

6.1. A szétválasztás első „rostája”: a gyávaság

„És monda az Úr Gedeonnak: Több ez a nép, mely veled van, hogysem kezébe adhatnám Midiánt; Izráel még dicsekednék velem szemben, mondván: Az én kezem szerzett szabadulást nékem! Azért kiálts a népnek füle hallatára, mondván: Aki fél és retteg, térjen vissza, és menjen el a Gileád hegységről. És visszatérnek a nép közül huszonkétezren, és csak tízezren maradnak ott.”Bírák 7:2-3

Isten egy féltőn szerető Isten, aki senki másnak nem adja a dicsőséget:

„Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak”.    Ézsaiás 42:8

Isten szemében ezért az összegyűlt „nép soknak bizonyult, mert még maguknak tulajdonítanák a dicsőséget”. Isten nem ad rá lehetőséget, hogy elvegyük tőle a dicsőséget, jobb, ha ez eszünkbe sem jut!

Tudjuk azt is, hogy Isten nem a félelem lelkét adta nekünk:

„Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét.”   2 Timótheus 1:7.

Tehát Isten az első minősítési szempontnak a harcosoknál az alázatosságot és bátorságot tekinti. Tudjuk ugyanis, hogy „aki magát felmagasztalja (azaz büszke), az – vereséget szenved – megaláztatik (Máté 23.12.), a gyávák pedig nem öröklik Isten országát, hanem részük az örök halál lesz a kénköves, égő tóban. (Jelenések 21.8.) Egy büszke, ugyanakkor gyáva katona nemcsak saját magára, hanem társaira nézve is nagyon veszélyes!

Az első „rostáláson” tehát kiesett a 32 000 „harcosból” 22 000, mert tudjuk, hogy 10 000-en maradtak. A „gyávaság rostán” tehát kiesett kb. 70 %. Ma hány hívő áldozná fel az életét az Úrét, vagy hitbeli barátaiért? Ha ma a gyülekezeti látogatók (tagok) figyelmét nyomatékosan felhívnánk rá, hogy az igazi keresztyének bizony meg is halhatnak – és csak az maradjon, aki ezt vállalja – kérdés, hogy akkor mennyi gyülekezeti látogató (tag) maradna? Ma sok ember azért megy gyülekezetbe, mert ott valamiféle védelmet, nyugalmat talál a világban dúló gonoszság elől. Ez egyáltalán nem harcról és háborúról szól. Másrészt miért mondana le bármelyik vezető (pásztor) a gyülekezet 70%-áról saját megélhetését veszélyeztetve, nagyságról, hírnévről nem is beszélve? Ez a 70 % valóban a „többség”, de még nem az a „sokaság”, akik ma a Máté 7 szerint a gyülekezetekben a „széles úton” járnak. Gedeon példázata is igazolja ezt, mert Isten sem áll meg itt a „rostálással”. Jön a következő „rosta” (megvizsgálás). Vajon mi lehet az?

6.2. A szétválasztás második „rostája”: a test kívánsága

„És monda az Úr Gedeonnak: Még ez a nép is sok; vezesd őket le a vízhez, és ott megpróbálom őket néked, és amelyikről azt mondom néked: Ez menjen el veled, az menjen el veled; de bármelyikről azt mondom: Ez ne menjen el veled, az ne is menjen.

És levezette a népet a vízhez, és monda az Úr Gedeonnak: Mindazokat, akik nyelvükkel nyalnak a vízből, mint ahogyan nyal az eb, állítsd külön, valamint azokat is, akik térdeikre esnek, hogy igyanak.  És lőn azoknak száma, akik kezükkel szájukhoz véve nyaldosák a vizet, háromszáz férfiú; a nép többi része pedig mind térdre esve ivott.És monda az Úr Gedeonnak: E háromszáz férfiú által szabadítlak meg titeket, akik nyaldosták a vizet, és adom Midiánt kezedbe; a többi nép pedig menjen el, ki-ki a maga helyére.”   Bírák 7.4-7.

Mit is kért Isten Gedeontól?

Azt, hogy „vezesd őket le a vízhez, és ott megpróbálom (megvizsgálom) őket”.

Miből állt ez a próba?

„Mindazokat, akik nyelvükkel nyalnak a vízből, mint ahogyan nyal az eb, állítsd külön, valamint azokat is, akik térdeikre esnek, hogy igyanak.”

Ez azt fejezi ki, hogy ha az emberek letérdelve, mohón isznak a vízből, akkor félre kell állítani őket, mert nem tudnak uralkodni testi vágyaikon, ezért alkalmatlanok a harcra.

Mit látunk ezekből? Egyrészt azt, hogy Isten még mindig sokallta a megmaradt létszámot. Nem szeretnék spekulatív gondolatokba belemenni, de mindenesetre az egyértelmű, hogy Isten nem mennyiségi szemléletű, Nála a minőség számít. Ő Mindenható, olyan hatalmas, hogy bármilyen kicsi népet győzelemre tud vinni. Ez valóban bátoríthat bennünket, ha kevesen vagyunk, csak az a kérdés, hogy megfelelünk-e mi is ezeknek a minősítési kritériumoknak? Átmentünk-e mi is mind a két „rostán”? Láthatjuk tehát, hogy a gyülekezet létszáma Isten előtt láthatóan semmit sem számít. A Biblia egyetlen gyülekezet létszámáról sem tudósít, tehát ez azt jelenti, hogy Istennél ez nem fontos. Talán szörnyű ezt így hallani sokaknak, de jó lenne, ha ezt megjegyeznénk, mert ez sok mindenben megváltoztatná a kialakult és elterjedt „evangélizálási stratégiánkat” és a már megnyert emberek minden áron való megtartására irányuló törekvéseinket. Isten nemcsak, hogy nem „kedveli” a nagyokat, a sokaságot (még magukat dicsőítenék meg!), hanem éppen ellenkezőleg. Ő mindig az utolsókat, a gyengéket, a kicsiket (keveseket) emeli fel és támogatja, mert azokban tudja igazán megdicsőíteni Magát.

Szellemi értelemben a második „rosta” szintén halálról szól. Ebben az esetben a test kívánságait kell halálra adni, hogy ne az emberi vágyak uralkodjanak az ember felett, hanem a Szent Szellem tudja vezetni a hívőket a mindennapi életükben. Ezzel pontosan ellentétes, az ördög munkája, hogy állandóan „jól akarjuk magunkat érezni” a gyülekezetekben. Ez a testi vágyak kielégítése!

„Annak okáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk: Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek. Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai. Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám! Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg.”  Róm 8:12-17

Akiket a testi vágyak (jó érzések) vezérelnek, azok test szerint élnek és ők valójában a Béliál fiai, a világ fejedelmének, az ördögnek a fiai.

Az ige a világ szerint való élést úgy jellemzi, hogy az

a test kívánsága és

az élet kérkedése (dicsőség: nagyság, hírnév, gazdagság…),

amitől óv bennünket Isten.

Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból. És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.   1 János 2:15 -17

Nem a világ fejedelmének munkája az, hogy a világ szellemét „becsempészi” a gyülekezetekbe, hogy a hívők arra törekedjenek, hogy „jól érezzék magukat” a gyülekezetekben, mint ahogyan az a világban is van, hogy az érzékeik vezessék őket?

Valódi tanítványokat – Istennek tetsző harcosokat – akarunk Isten serege számára kiképezni? Olyanokat, akik halálra adják a testüket minden nap, megfeszítve azt indulataival együtt, megöldökölve a test kívánságait Szellem által, hordozva a keresztet minden nap, hogy szellemileg és ne a vágyaink által vezetettek legyünk? Ez jelenti a krisztusi életet, hogy Krisztushoz hasonlókká válunk. Meghalunk mi a világnak (a test kívánságainak), hogy Krisztus élhessen bennünk minden nap?

Pállal együtt el tudjuk mondani?

„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.”   Gal. 2:20

Ezt fejezi ki Gedeon csapatánál a második „rosta”-próbája. Hányan mentek át a „záróvizsgán”, ahol a „fő tantárgy” a testi kívánságok halálba adása volt? Az első „rosta” után megmaradt 10 000 emberből 300 ember bizonyult érettnek! Ez elég kevés ugye? Igen, ez tényleg kevés! Ha egy kicsit számolunk akkor ez az eredeti 32 000 – nek alig 1%-a, és az első „rostán” átment 10 000 – nek is csak a 3%-a! Megdöbbentő ugye? Istennél ezt jelenti a kevesek. Ők nem egy kisebbség, hanem valóban nagyon  kevesen vannak, velük azonban már vállalja az Úr a harcot. Ők az igazi „Gedeon csapata”.

A mai névleges keresztyénség állapotát látva úgy hiszem, hogy ők nem azok a kevesek, akik a „keskeny úton” járnak, akik mindenben engedelmeskednek Istennek (a Szent Szellem vezetésének minden nap) és képesek a testi vágyaikat minden nap a halába adni. Valójában pedig ezt jelenti keresztyénnek (krisztusinak) lenni, akiket az Úr ismer. Ellenkező esetben csak „gonoszok” (a világ fiai) minősítést kaphatunk. Ők azok, akik cselekedeteikkel nem engedelmeskednek Isten parancsának és „szájukkal tisztelik ugyan Istent”, és lehetnek aktívak is a „maguk választotta Istentiszteleten”, de a „szívük messze van Tőle”. Ők azok, akik cselekedeteikkel, amik a test cselekedetei, nem Istennek, hanem a testi vágyaknak, az ördögnek engedelmeskednek. Ezt jelenti az elterjedt „érzéki keresztyén” kifejezés, ami valójában nem keresztyén, hanem teljes egészében világi, mert az Úr nem ismeri őket. A mai kényelmes gyülekezeti környezet sok esetben inkább hasonlít egy Wellness-központra, ahol a testi és érzéki vágyakat táplálják (szórakoztatnak) inkább, mint valóságos „harctér” lenne, ahol valóságos (szellemi) harc folyik.

Sokszor meglepődöm rajta, hogy az ilyen érzéki környezetből származó emberek azt tekintik „szelleminek”, hogy „állandóan érezni akarják a Szent Szellem jelenlétét”. Vannak, akik közben a testi kívánságoknak is engednek (bűnben élnek) és ennek ellenére „közbenjáróknak” (szellemi harcosoknak”) tartják magukat. Talán nem csoda, hogy még mindig nem kezdődött el a mindenki által várt nagy ébredés, mert először a gyülekezeteknek kell felébredni, megtérni. Isten az ítéletet az Ő egyházán kezdi, és ezt látjuk a Jelenések könyvében szereplő hét gyülekezet esetében is (Jel 2.1 – 3.22.), ahol hét gyülekezetből hatot megtérésre szólít fel az Úr; mert baja van velük! Mindnek ismeri az Úr a cselekedeteit, mert vannak cselekedeteik, csak azok nem Úr szerint valók. Hiszem, hogy a hét gyülekezetnek szóló prófécia fontoz üzenet a mai egyház számára. Nem hódíthatjuk meg a világot az Úr számára, amíg a gyülekezetek megtéretlen állapotban, a világ fogságában vannak!

Vannak, akiket az Úr kihív ma az elvilágiasodott gyülekezetekből. Ők engedelmeskednek az Úr felszólításának, hogy „menjetek ki közülük”. Sokan ma a pusztában vannak közülük, ahogy Mózes és Jézus is a szolgálatának megkezdése előtt. A „puszta” egy magányos, puszta hely, egyedül az Úrral, ami a felkészítés helye. Akiket az Úr kihív a pusztába, azok ismerik az elhívásukat, de a kiküldésük, a szolgálatba állításuk csak a pusztai felkészítő időszak után kezdődhet el. Isten ma elhív ismét „útkészítőket”, akik egyengetik az utat Jézus visszajövetele előtt, hasonlóan Keresztelő Jánoshoz, amiről Ézsaiás próféta is beszél, akik Illés szellemével jönnek:

„Mert ez az, akiről Ézsaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az ő ösvényeit.    Máté 3:3

Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útját, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bércek rónává. És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt.” Ézsaiás 40:3-5.

Ez nem látványos feladat, mert sokak szeme elől elrejtve történik, de eljön a rendelt idő, amikor az Úr megszólítja az Ő embereit a rejtekhelyeiken (a „pajtában csépelve”, mint Gedeont) és előhívja őket, hogy álljanak a sereg élére. Kész vagy az első nagy próbára testvérem? Lerombolni atyáink bálványait, amiről korábban beszéltünk? Ez a kezdet! Csak utána kezdődhet a sereggyűjtés krisztusi mérce alapján csupa halálra szánt, kereszthordozó emberből. Ez a győztes Gedeon csapat, akiket fel fog emelni Isten, hogy megvívják az utolsó idők győztes háborúját, nem emberi, hanem Isteni módszerekkel. Nem lesznek sokan, hanem kevesen, nagyon kevesen, de alázatos, bátor, halálra szánt győztes nép lesz, aki mindenben engedelmeskedik Jézusnak és az Ő nevét emelik fel, dicsőítik meg.

Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó (Isten szerint való) cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” Máté 5:16

7. Isten harcmodora: a harc az Úré

„És monda néki az Úr azon az éjszakán: Kelj fel, menj alá a táborba, mert kezedbe adtam őket. Ha pedig félsz lemenni, menj le te és Púra, a te szolgád a táborba. És hallgasd meg, mit beszélnek, hogy annak utána megerősödjenek a te kezeid, és menj alá a táborba. És lement ő és Púra, az ő szolgája a fegyveresek szélső részéhez, akik a táborban voltak. És a Midiániták és az Amálekiták és a Napkeletiek minden fiai úgy feküdtek a völgyben, mint a sáskák sokasága, és tevéiknek nem volt száma sokaságuk miatt, mint a fövenynek, mely a tenger partján van. Mikor pedig Gedeon odament, ímé az egyik férfiú éppen álmát beszélte el a másiknak, és monda: Ímé álmot álmodtam, hogy egy sült árpakenyér hengergett alá a Midiániták táborára, és mikor a sátorig jutott, megütötte azt, úgy hogy eldőlt, és felfelé fordította azt, és a sátor ledőlt. A másik aztán felele és monda: Nem egyéb ez, mint Gedeonnak, a Joás fiának, az Izráelből való férfiúnak fegyvere, az ő kezébe adta az Isten Midiánt és egész táborát.  És mikor hallotta Gedeon az álomnak elbeszélését és annak magyarázatát, meghajtja magát, és visszatér az Izráel táborába, és monda: Keljetek fel, mert kezetekbe adta az Úr a Midián táborát.  És a háromszáz embert három csapatba osztá el, és mindeniknek kezébe egy-egy kürtöt adott, és üres korsókat és fáklyákat e korsókba.  És monda nékik: Én reám vigyázzatok, és úgy cselekedjetek. És ímé én bemegyek a tábornak szélibe, és akkor, amint én cselekszem, ti is úgy cselekedjetek. Ha én a kürtbe fújok és mindazok, akik velem vannak, akkor ti is fújjátok meg a kürtöket az egész tábor körül, és ezt kiáltsátok: az Úrért és Gedeonért!  És lemegy Gedeon, és az a száz férfiú, aki vele volt, a tábor széléhez a középső éjjeli őrség kezdetén, amikor éppen az őrség felváltatott, és kürtölnek a kürtökkel és összetörik a korsókat, amelyek kezükben voltak.  És kürtölt mind a három csapat a kürtökkel, és összetörték a korsókat, és balkezükben tartották a fáklyákat, jobb kezükben pedig a kürtöket, hogy kürtöljenek, és kiáltanak: Fegyverre! Az Úrért és Gedeonért! És mindenik ott állott a maga helyén a tábor körül. Erre az egész tábor futásnak eredt, és kiáltozott, és menekült. És mikor a háromszáz ember belefújt kürtjébe, fordítja az Úr kinek-kinek fegyverét az ő felebarátja ellen az egész táborban, és egész Béth-Sittáig futott a tábor, Cererah felé, Abelmehola határáig, Tabbathon túl. És egybegyűjtettek az Izráel férfiai Nafthaliból, Áserből és az egész Manasséből, és úgy űzik a Midiánitákat…..”   Bírák 7.23.

A fenti igeszakaszból egyértelműen kitűnik, hogy ezt a harcot nem Gedeon és az ő emberei vívják emberi erővel, hanem az Úr: az Úré a harc!

A harc az Úré:

–         Ő hívta el Gedeont,

–         Ő választotta ki a harcosokat is,

–         Ő határozta meg a harcmodort, ami emberi ésszel nevetséges, de nem Istennél!

–         Ő küld felderítőket a Midianiták táborába,

–         Ő ad álmot a Midián katonáknak is, akiknek ez által félelmet ültet a szívükbe,

–         Ő zavarja össze az ellenséget, hogy egymás ellen hadakozzanak, teljes zűrzavart okozva közöttük,

–         Ő az, aki győzelemre viszi a népét,

–         Gedeonnak és csapatának nincs más dolga „csupán” engedelmeskedni mindenben Istennek és megtenni azt a keveset, amit Isten kér tőle

–         Isten a nagyobb részt vállalja Magára.

Így harcolunk mi is? Ugye nem! Mi Isten munkáját is magunkra vállaljuk sokszor, emberileg jóval többet teszünk, mint kellene, de mivel nincs egyértelmű kijelentésünk Istentől, így azt sem tudjuk igazán, hogy mit akar Isten elvégezni és mi lenne a mi részünk, amiben engedelmeskednünk kellene.

Mit tehetünk ezek után mégis?

Bűnbánatot kell tartani és megtérni bűneinkből és az Úrhoz kiáltani nyomorúságos állapotunkban és beismerni, hogy teljesen kirabolt bennünket az ellenség. Elismerni, hogy Isten segítségére van szükségünk a győzelemhez, mert magunktól ez nem megy.

Megtagadni magunkat és hordozni a keresztet minden nap, keresve az Ő szellemi vezetését és engedelmeskedni annak minden nap. Csupán ennyit kér tőlünk az Úr.

Övé legyen a dicsőség mindenért.

 

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és honlap címének megadásával: https://keskenyut.wordpress.com

 

Kategória: helyreállítás, Tanítások | Címke: , , , , , , , | 2 hozzászólás

Vision of the Broad and Narrow ways – Robert Redei

On 12th of April, 2012 – at one of our House Church meeting while we prayed – I received the following vision.

I saw two ways. These two ways divided already at the beginning. On the left side was a broad and straight way paved with large, square, white stones. There were continuous metal barriers on either side of the road similar to crash barriers. Many people are walking on this road, all held in one direction – straight ahead. The road was so long the end could not been seen; it faded into nothingness.

On the right there was a narrow road rising up a mountain, serpentined with a very steep up-grade.  It also was paved with square stones, but there were no barriers and the stones close to the edge of the road were crumbling and falling away. This road was not straight, but ever winding upward, ending in fluffy clouds. The end of this road was beautiful but few people were walking on this road, and those were in small groups some distance from each other. The distance and the difference of level between the two roads increased continuously after the dividing point.  The edge of narrow way, different from the broad way, was in a bad condition; the outside stones had slipped down.  Between the two roads was a steep and barren slope. There were not either rocks nor plants. It was as though volcanic ash covered the hillside.

Explanation:

The paving stones on both roads had been placed there by many generations of people. The straight, wide road is easily and comfortably traveled and therefore the majority of people choose it.  They see many people there and therefore they mindlessly join them.  They do not see that the road leads only to nothing, hopeless and destruction.  Turning back on this road is impossible.  The barriers on the edges of road were placed by Satan to prevent any deviation from the comfortable way. I saw the barriers were not very high; anybody could step over them. If someone did step over the barriers, he would have to face the barren slope and the steeper mountainside, with the beautiful clouds and the sun at the top to where the narrow road was running.  If one managed to overcome the obstacles they could come to the narrow path.  At the beginning – close to dividing of both roads – it is fairly easy to climb up from the broad way, but later as  the distance and difference of level increases,  it becomes much more difficult. On the broad way the people are unable to go ahead without hindrances.  So many people are on this way that they come to hinder each other; more urgent ones crush slower ones. Weaker ones try to move to the edge of the road, but the mass of people press them onto the barriers.  If one gets chushed he will die there on the way. Whoever gets to the end, will win their „reward”: they will be alone in the utter darkness till the end of times.

The narrow road is slightly winding to facilitate advancing up the difficult and steep slope. Stones have slipped from the side of the road because there are some people who have seen how much easier it appears to walk the wider road, and risking spiritual integrity they have slithered off the narrow path to the wider one.  On other hand some have unintentionally veered off the narrow road because they were not paying sufficient attention to the precariously positioned stepping stones. These unwary people clung to the stones at the edge of the road until they could scramble back up on the path and continue their journey. The wisest travelers try to walk in the middle of the path where the paving stones are stable and in good condition.  Due to the steep incline, the force of gravity (Satan) pulls the travelers backward and therefore it is very easy to slip back. To climb from the wide road to the narrow road is very difficult, but it is not impossible. The Lord’s mercy helps defeat the obstacles that seem so difficult. Our brothers and sisters are able to support us against the slipping back. The key to progress on the narrow path is God’s infinite mercy and love, which makes the journey easier and more enjoyable. The reward can be attained only at the end of the road: when we reach the top God gives us His best.

I thank the Lord that a few days later – in the evening before bed – I read in the Book of Proverbs the following passages describing the two paths open to me. (NIV translation)

„In the way of righteousness there is life; along that path is immortality.” – Prov 12:28

„The path of life leads upward for the wise to keep him from going down to the grave.” – Prov 15:24

„There is a way that seems right to a man, but in the end it leads to death.” – Prov 16:25

„A violent man entices his neighbor and leads him down a path that is not good.” – Prov 16.29

„A man’s own folly ruins his life, yet his heart rages against the Lord.” – Prov 19:3

„All a man’s ways seem right to him, but the Lord weighs the heart.” – Prov 21:2

„A man who strays from the path of understanding comes to rest in the company of the dead.” -Prov 21:16

Jászberény, HU

14 April 2012, 11 p.m.

Kategória: church, prophecy, Teachings | Címke: | 1 hozzászólás

Látás a széles és keskeny útról – Rédei Róbert

2012.04.12-én egy házi közösségi alkalmunkon – ima közben  – a következő látást kaptam.

Két utat láttam. A két út az elején szétágazott. Baloldalon volt egy széles és egyenes út. Kövekkel volt kirakva, szabályos fehér nagyméretű térkövekkel. Az út két oldalán fémkorlátok voltak, a szalagkorlátokhoz hasonlóak. Sok ember járt ezen az úton, mind egy irányba tartottak, egyenesen előre. Az út olyan hosszú volt, hogy a vége nem látszódott, beleveszett a semmibe. A jobb oldalon a másik út keskeny volt és erősen felfelé emelkedett, mint a hegyoldalaknál szokott. Ez is térkövekkel volt kirakva, de itt a szélén nem volt korlát és az út szélein a kövek leszakadozóban voltak. Az út nem egyenes, hanem enyhén kacskaringós volt, viszont töretlenül felfelé tartott a felhők felé. Az út vége gyönyörű és tiszta bárányfelhők közé ért és be is fedték a felhők. Ezen az úton kevés ember járt, szakaszosan és ritkásan. A két út között, ahogy fokozatosan elvált egyre nagyobb lett a távolság és a szintkülönbség. A keskeny út széle – a széles út felől – rossz állapotban volt; a szélső kövek meg voltak csúszva lefelé, és a két út között egy meredek és kopár lejtő volt. Nem volt sem sziklás, sem növények nem voltak rajta. Olyan volt, mint egy vulkáni hamuval fedett hegyoldal.

Magyarázat:

A köveket emberek rakták le mind a két úton sok generáció óta. Az egyenes és széles út könnyen és kényelmesen járható és ezért nagy tömegek választják. Látják, hogy sokan vannak rajta, könnyelműen hozzácsapódnak a többiekhez. Nem látják, hogy az út a semmibe vezet – a kilátástalanságba és a megsemmisülésbe. Ezen az úton nincs lehetőség visszafordulásra. Az út szélein a korlátot Sátán emelte, hogy megakadályozza az embereket a kényelmes útról való letérésben. A korlátot mégsem láttam olyan magasnak, hogy azt ne lehetne átlépni. Ha valaki mégis átküzdi magát rajta, még akkor is szembe kell néznie a meredek és kopár, egyre csak magasodó hegyoldallal, aminek a tetején ott van a másik – a keskeny út – és a csúcson a gyönyörű felhők a nap sugaraival koronázva. Ha sikerül az akadályokat legyőznie rátér a keskeny útra. Mikor az elején szétágazik a két út még könnyebb a széles útról felkapaszkodni, de ahogy egyre távolodik és a szintkülönbség is nő, már sokkal nehezebb. A széles úton az emberek nem tudnak akadálytalanul haladni. Sokan vannak az úton, egymásba botlanak, akadályozzák egymást, a sietősebb eltiporja a lassabbat. A gyengébbek próbálnak kihúzódni a szélére, de ott a tömeg nekiszorítja őket a korlátnak. Akit eltipornak ott hal meg az úton. Aki eljut a végéig, megkapja jutalmát: kinn lesz a külső sötétségben az idők végezetéig.

A keskeny út enyhe kacskaringóssága azért van, hogy a felfelé haladóknak megkönnyítse a nehézségeket a meredek felfelé vivő úton. Az út szélén a kövek azért csúsztak meg, mert vannak olyan emberek, akik lefelé tekintgetve azt látják mennyivel könnyebb a széles úton járni és kockáztatva (lelki)épségüket lecsúsznak, leereszkednek a széles útra. Másrészt, akik a keskeny úton haladva nem eléggé figyelmesek a szélső kövekre lépve önkéntelenül és nem szándékosan megcsúsznak, de ezek az emberek visszakapaszkodnak és folytatják útjukat. A legbölcsebbek mindvégig a keskeny út közepén próbálnak haladni, ahol az út stabil és jó állapotú. A keskeny útról lefelé (vissza)csúszni könnyű, mert a gravitáció (Sátán) húz. Felfelé a széles útról nehezebb feljutni, de nem lehetetlen. Az Úr irgalmával megsegít, hogy az oly nehéznek tűnő akadályt legyőzhessük. A megcsúszásnál még tudnak segíteni az úton haladó drága testvéreink! Legfontosabb mégis a keskeny úton való haladás, mely Isten irgalmával és végtelen szeretetével könnyebbé és élvezetessé válik és a jutalma ott van az út végén. Mikor felérkezünk a csúcsra, a legdrágábbat adja nekünk ISTEN!!!

Hálát adok az Úrnak, mert néhány nappal később – este lefekvés előtt – a Bibliát olvasva a Példabeszédek könyvéből a következő igéket kaptam a két útra vonatkozóan:

“Az igazságosság útja az életre visz, a rosszindulatúak útja a halálba.”   Péld. 12;28.

“Az értelmes ember útja felfelé visz, hogy az alvilágot ott lent elkerülje.”   Péld. 15;24.

“Némely utat az ember egyenesnek nézne, a vége mégis halálba visz.”   Péld. 16;25.

“Az erőszakos ember elcsábítja társát, és a balszerencse útjára vezeti.”  Péld. 16;29.

“Az embernek balgasága rontja el az útját, a szíve mégis az Urat hibáztatja.”    Péld. 19;3.

“A maga útját minden ember jónak látja, de az Úr a szívek vizsgálója.”     Péld. 21;2.

“A belátás útjáról letérő ember a holt lelkek közt fog megpihenni.”      Péld. 21;16.

Jászberény, 2012.04.14, 22.

Rédei Róbert

Kategória: helyreállítás, Keresztyénség, próféciák, Szentség, Tanítások | Címke: , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Dicsérjük Istent mindenért – Zac Poonen

Praising God for Everything by Zac Poonen

PDF formátumban letölthető itt

Az életed nagyon nyomorult lesz, ha folyamatosan azt érzed, hogy nem vagy elég jó ahhoz, hogy Isten elfogadjon téged. Sosem szabad így siránkoznod, hanem helyette adj hálát Istennek, hogy elfogadott úgy, ahogy vagy – Krisztusban.

Légy hálás, és dicsérd az Urat mindenkor, amikor arra gondolsz, Isten mi mindenen vitt keresztül téged. Minden panaszkodó és zúgolódó gondolatot ugyanúgy kell kezelni, mint a tisztátalan szexuális gondolatokat – teljesen el kell kerülni őket.

Semmi, ami kívülről jön beléd, nem tud megfertőztetni, ha a „kiválasztó rendszered” megfelelően működik (Márk 7:18-23). Ki kell alakítanod azt a szokást, hogy vak és süket legyél sok külső dologra (Ézsaiás 42:19-20). Mindent, amit látsz és hallasz, először szét kell válogatni az elmédben. Ezek közül sok mindent azonnal ki kell törölnöd az elmédből – például azokat a gonosz dolgokat, amiket mások tettek veled, az aggodalmas gondolatokat a jövővel kapcsolatban, stb. Csak ekkor leszel képes nyugodt maradni minden körülmények között, és az Urat dicsérni.

Jézus azért jött, hogy a dicséret és az öröm szellemét adja nekünk (Ézsaiás 61:1-3). Ő Maga dicsőítő éneket énekelt, mielőtt a Golgotára ment, hogy keresztre feszítsék (Máté 26:30). Most pedig Ő a dicséretvezető a gyülekezetben (Zsidó 2:12).

Amikor Istent dicsérjük, trónt készítünk számára a szívünkben (Zsoltár 22:3). A hitünk bizonyítéka az, ha az Ő dicséretét énekeljük (Zsoltár 106:12). Ezzel bizonyítod a hitedet abban, hogy Isten ül a világegyetem trónján, és hogy minden dolog, ami az életedben történik, az Ő engedélyével történik meg. („Ő tudja minden részletét annak, ami velem történik” – Jób 23:10, Living Bible fordítás.)

A legtökéletesebb kijelentés Isten szuverenitásáról az egész Bibliában az, amit Nabukodonozor mondott, miután Isten megfegyelmezte őt. Azt mondta: „Isten úgy tekint a földön az emberekre, mint semmikre. Az angyalok a Mennyben és az emberek a földön mind az Ő uralma alatt vannak. Senki nem ellenkezhet az Ő akaratával vagy kérdőjelezheti meg, amit Ő tesz” (Dániel 4:35 Good News Bible fordítás). Ekkor „tért vissza az értelme” (Dániel 4:36). Ez az, amit minden épelméjű hívő elhisz. Isten azt akarja, hogy egy ilyen hitünk legyen. Az ilyen hívők mindenkor és minden helyzetben dicsérni fogják Istent.

Amikor az írástudók és az uralkodók arra panaszkodtak, hogy a kisgyermekek nagy lármát csaptak a templomban a dicséretek kiáltozásával, Jézus azt mondta, hogy tulajdonképpen csak a kisgyermekek tudnak tökéletesen dicsérni (Máté 21:16, idézve a Zsoltár 8:2-t: „Megtanítottad a kicsi gyermekeket, hogyan dicsérjenek Téged tökéletesen” – Living Bible fordítás). Ez arra tanít minket, hogy nem az általunk használt szavak teszik Isten számára elfogadhatóvá a dicséretünket, hanem a szívünk alázata és tisztasága (mert ez az, ami a kisgyermekeket jellemzi).

A kisgyermekek nem zúgolódnak, és nem panaszkodnak – ez egy másik dolog, ami miatt a dicséretünk elfogadható Isten előtt. Amikor a zúgolódásnak vagy a panaszkodásnak a szaga sincs jelen az életünkben, reggel, délben vagy este, hét nap egy héten, minden héten egész évben, akkor a dicséretünk nem csupán egy vasárnap délelőtti rituálé lesz, hanem a mindennapi életünk része. Isten pedig örül az ilyen dicséretnek – még akkor is, ha hamisan énekelünk!

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: www.cfcindia.com

Fordította: Rodenbücherné Koncz Nikoletta (https://keskenyut.wordpress.com)

 

Kategória: gyülekezetépítés | Címke: , , ,

Jézus és az apostolok pénzügyi irányelvei – Zac Poonen

The Financial Policy of Jesus and the Apostles by Zac Poonen

PDF formátumban letölthető itt

Jézus példát mutatott nekünk pénzügyi téren is, amit minden Őt szolgálónak és minden gyülekezetnek követnie kell.

Amikor Jézus ácsként dolgozott 30 éves koráig, becsületesen kereste meg a kenyerét anélkül, hogy bárkit becsapott volna vagy valaha is adósságba keveredett volna. Ezt követően teljes idejű szolgáló volt a következő 3 és fél évben. Ez alatt az idő alatt szigorú elvei voltak a pénzügyeket illetően. Az apostolai ezeket az elveket pontosan és szigorúan követték. Az Egyház Krisztus teste, és ezért ugyanazokat az elveket kell követnie, amelyeket Krisztus első teste (maga Jézus) követett. Minden gyülekezetnek és minden keresztyén munkában elkötelezett embernek ugyanazokat az elveket kell követnie.

Melyek ezek az alapelvek?

Elsősorban, mivel Jézus az Ő Atyját szolgálta, egyedül az Atyjában bízott, hogy minden földi szükségletét biztosítja – csakúgy mint bárki, aki egy cégnek dolgozik, számíthat arra, hogy az a cég fedezi a pénzügyi szükségleteit. Ezért Jézus soha nem beszélt senki másnak a pénzügyi szükségleteiről, csak az Atyjának. Sosem reklámozta sehol a szolgálatát, és sosem írt jelentést senkinek a munkájáról azért, hogy támogatást kapjon tőlük. Maga Isten indított arra néhány embert, hogy önkéntesen ajándékokat adjon Jézusnak – és Ő elfogadta az ilyen ajándékokat. Jézus kinevezett egy pénztárost (Júdást), hogy kezelje azt a pénzt, amit ilyen módon kapott.

A Lukács 8:2-3 ezt mondja: „Némely asszonyok, akiket tisztátalan lelkektől és betegségekből gyógyított meg, Mária, aki Magdalénának neveztetik, kiből hét ördög ment ki, és Johanna, Khúzának, a Heródes gondviselőjének felesége, és Zsuzsánna, és sok más asszony, kik az ő vagyonukból szolgálának neki.” Jézus pedig elfogadta az ajándékaikat.

Másodsorban, Jézus nagyon körültekintő volt abban, hogyan költötte el az ajándékba kapott pénzt. A János 13:29-ben olvashatunk arról, hogyan költötte el Jézus a pénzét. Amikor Jézus itt felszólította Júdást, hogy tegye meg, amit tennie kell, a többi apostol azt gondolta, hogy arra adott utasítást, hogy úgy költsön a pénzből, ahogyan Jézus mindig is szokta. Vagyis (1) vegye meg, ami szükséges, és (2) adjon a szegényeknek. Nekünk is mindig ezt az alapelvet kell betartanunk a pénzünk elköltésénél.  Az apostolok pontosan követték Jézus példáját. Ők is a mennyei Atyában bíztak, aki biztosított mindent, amire szükségük volt. Ezért ők sem beszéltek soha a személyes szükségleteikről vagy a szolgálatukhoz szükséges dolgokról – sem szóban, sem levél formájában (mivel az ahhoz vezetett volna, hogy közvetve utalást tegyenek a pénzügyi szükségleteikről). Amikor az apostolok arra ösztönözték a gyülekezeteket, hogy gyűjtsenek pénzt, az mindig azért volt, hogy szétoszthassák azt a szegény hívők között – és soha semmi más célra (lásd: 2 Korintus 8-9 és 1 Korintus 16:1-3).

Néhányan helytelenül idézik az 1 Timóteus 5:17-18 igeverseket, és azt tanítják, hogy a pásztorok és a keresztyén munkások magas fizetést kell, hogy kapjanak. Mit mondanak azonban valójában ezek az igeversek?

A jól forgolódó presbiterek kettős tisztességre méltattassanak, főképpen akik a beszédben és tanításban fáradoznak. Mert azt mondja az Írás: A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját; és: Méltó a munkás a maga jutalmára.

Ezek az igeversek egyáltalán nem beszélnek a pénzről, csupán annyit tanítanak, hogy azoknak az elöljáróknak, akik szorgalmasan prédikálnak, dupla tiszteletet adjon a nyáj. Ha ez az igevers pénzre utalna, akkor ez azt jelentené, hogy Isten megparancsolja a gyülekezeteknek, hogy a vezetőiknek dupla annyi fizetést adjanak, mint bárki másnak a gyülekezetben!! Ez nevetséges! Pál valójában arra tanította itt a hívőket, hogy becsüljék meg és tiszteljék a gyülekezetük véneit. Azt mondta: Adjátok meg a nekik járó tiszteletet, úgy ahogyan a nyomtató ökörnek is megengeditek, hogy megegye a gabonát, amelyet csépelt. Ebből azt látjuk, hogy egy elöljáró elsődleges munkabére a tisztelet (megbecsülés és hála) a nyájtól – és nem pedig pénz. Ez hasonló ahhoz a buzdításhoz, amit Pál az 1Thesszalonika 5:12-13-ban mondott:

Tiszteljétek a vezetőiteket, akik keményen dolgoznak értetek… halmozzátok el őket megbecsüléssel és szeretettel” (Message Bible fordítás).

Pál beszél azonban a keresztyén munkások pénzügyi támogatásáról az 1 Korintus 9:7-18-ban. Itt azt mondja: „Kicsoda katonáskodik valaha a maga zsoldján? Kicsoda plántál szőlőt, és nem eszik annak gyümölcséből? Vagy kicsoda legeltet nyájat, és nem eszik a nyájnak tejéből?” „Ha mi nektek a szellemieket vetettük, nagy dolog-e, ha mi a ti testi javaitokat aratjuk?

Azután Pál így folytatja: „De mi nem éltünk e szabadsággal; hanem mindent eltűrünk, hogy valami akadályt ne gördítsünk a Krisztus evangéliuma elé. Nem tudjátok-e, hogy akik a szent dolgokban munkálkodnak, a szent helyből élnek, és akik az oltár körül forgolódnak, az oltárral együtt veszik el részüket? Ekképpen rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek. De én ezek közül eggyel sem éltem. Nem azért írtam azonban ezeket, hogy velem is így történjék, mert jobb nekem meghalnom, hogysem valaki hiábavalóvá tegye az én dicsekedésemet. Mert ha az evangéliumot hirdetem, nem dicsekedhetem, mert szükség kényszerít engem. Jaj ugyanis nekem, ha az evangéliumot nem hirdetem. Mert ha akaratom szerint művelem ezt, jutalmam van; ha pedig akaratom nélkül, sáfársággal bízattam meg. Micsoda tehát az én jutalmam? Hogy prédikálásommal ingyenvalóvá tegyem a Krisztus evangéliumát, hogy ne használjam ki [ama] szabadságomat az evangélium hirdetésénél.”

Pál tehát sosem fizetésért vagy ajándékokért prédikált, hanem mert Krisztus iránti szeretete kényszerítette rá, és mert Isten rábízta az evangélium sáfárságát. Ingyen akarta tovább adni az evangéliumot másoknak anélkül, hogy bármit is kért volna érte, nehogy úgy tűnjön, hogy Isten pénzbeli árat kér az emberektől azért, hogy hallhassák az örömhírt. Másokat is arra kért, hogy kövessék az ő példáját (lásd: 1 Korintus 11:1 és Filippi 3:17).

Azt látjuk tehát, hogy az Újszövetségben az Úr szolgája kaphat ajándékot támogatásképpen (ahogyan maga Jézus is). Azt is látjuk azonban, hogy:

  1. Egy keresztyén munkás sem kapott rendszeres havi fizetést. Jézus soha nem ígért a tanítványainak fizetést. Az apostolok sosem kaptak fizetést. Megbíztak a mennyei Atyában, hogy arra indítja az emberek szívét, hogy anyagilag támogassák őket (mint Jézus esetében). Szükségük volt rá, hogy hittel teli életet éljenek, ha azt akarták, hogy erő legyen a szolgálatukban. A kapzsiságtól (mohóságtól) is megvédte őket.
  1. Az olyan helyzetekben, ahol Pál azt látta, hogy ezt a támogatásra vonatkozó intézkedést meggyalázzák a prédikátorok, úgy döntött, hogy nem fogad el pénzt senkitől, hanem saját magát tartja el, ezzel védve az általa hirdetett evangélium bizonyságát. A 2 Korintus 11:7-13-ban azt mondja (Living Bible fordítás): „Isten örömhírét anélkül hirdettem nektek, hogy bármit is kértem volna érte. Nem kértem tőletek semmit, mert a macedóniai keresztyének hoztak nekem ajándékot. Sosem kértem tőletek egy fillért sem, és soha nem is fogok. Erről pedig mindenkinek beszélni fogok! Azért teszem ezt, hogy kihúzzam a talajt azoknak a talpa alól, akik azzal dicsekednek, hogy Isten munkáját végzik ugyanúgy, mint mi. Azokat az embereket nem Isten küldte, ők szélhámosok, akik elhitették veletek, hogy ők is Krisztus apostolai.

Azt látjuk itt, hogy Pál alkalmanként elfogadott ajándékokat – amikor a macedóniai keresztyének (Philippiből) önként küldtek neki pénzt. Sosem fogadott el azonban pénzt a korintusi keresztyénektől (ahogyan a fentiekből látjuk), mert meg akarta nekik mutatni, hogy ő más, mint a hamis keresztyén prédikátorok abban a városban. Pál sosem kért senkitől anyagi támogatást – és sosem tett utalást a pénzügyi szükségleteire sem.

Pál a tesszalonikai keresztyénektől sem fogadott el pénzt. Azt mondja a 2 Thessz 3:8-9-ben: „Sem ingyen kenyeret nem ettünk senkinél, hanem munkával és fáradsággal, éjjel-nappal dolgozva, hogy közületek senkinek se legyünk terhére. Nem azért, mintha nem volna rá jogunk, hanem hogy magunkat például adjuk nektek, hogy minket kövessetek.”

Pál az efézusi keresztyénektől sem fogadott el pénzt. Azt mondja az Ap.csel. 20:31-35-ben: „Azért vigyázzatok, megemlékezvén arról, hogy én három esztendeig éjjel és nappal meg nem szűntem könnyhullatással inteni mindenkit. És most, atyámfiai, ajánlak titeket az Istennek és az ő kegyelmessége igéjének, aki felépíthet és adhat nektek örökséget minden megszenteltek közt. Senkinek ezüstjét, vagy aranyát, vagy ruháját nem kívántam: Sőt magatok tudjátok, hogy a magam szükségeiről és a velem valókról ezek a kezek gondoskodtak. Mindenestől megmutattam nektek, hogy ily módon munkálkodva kell az erőtlenekről gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondá: Jobb adni, mint venni”

Az Úr minden szolgálójának meg kell róla bizonyosodnia, hogy Krisztus hozzáállását tanúsítja a pénzügyi dolgokhoz, ahogyan Pál is tette.

Minden egyes CFC gyülekezetünkben, amelyet Isten plántált, mind a (több mint) 150 elöljáró saját magát tartja el. Egyikük sem kapott soha fizetést. Ez az újszövetségi minta tökéletesen működik számunkra már 45 éve (1975-től , az első CFC gyülekezet indulásától egészen mostanáig, 2020-ig) mind a nagyvárosokban szerte a világban, mind a szegény falvakban Indiában. Ez a hozzáállásunk mentett meg minket attól, hogy olyan pénzsóvár prédikátorok szennyezzék be a gyülekezeteinket, akik a Szentírásból idéznek, és közben kifosztják az embereket.

Ez az az álláspont, amelyet az Úr minden szolgálója képviselt az Újszövetség idején. A keresztyénség azonban az évszázadok során lemondott ennek az alapelvnek a betartásáról. Manapság sok pásztor és tanító arra sürgeti az embereket, hogy adjanak nekik pénzt, és megindító leveleket írnak a szponzoraiknak (gyakran hamis megtérési statisztikákkal), ezáltal egyre több anyagi támogatásra számítva. Emiatt a keresztyén vezetők körében tapasztalt helytelen pénzügyi hozzáállás miatt Isten felkenetése hiányzik a legtöbb mai keresztyén szolgálatból, a legtöbb prédikátor szolgálatában nincs mennyei kijelentés. Senki nem szolgálhat Istennek és a pénznek (Lukács 16:13). Az Úr azt mondta, hogy csak azok kapnak valódi gazdagságot, akik hűek a pénzügyekben (Lukács 16:11). Ez a valódi gazdagság pedig az isteni kijelentés és a Szellem felkenetése. Még egy fontos alapelvet észben kell tartanunk: Az Úr szolgálója sosem fogadhat el pénzbeli ajándékot hitetlenektől vagy náluk szegényebbektől. Bármilyen adományt, amelyet egy nála szegényebb ember adott, mindig be kell tenni a gyülekezet perselyébe, és sosem szabad saját célra felhasználni.

Itt van egy ellenőrző lista, amelyet a perselyeink fölé helyeztünk a CFC gyülekezetünkben Bangalore-ban:

Mielőtt pénzt adsz, kérlek, gondold át:

  1. Isten újjászületett gyermeke vagy?
  2. Van elég pénzed a családod szükségleteire?
  3. Szabad vagy bármilyen adósság terhe alól? (A lakástörlesztő hitel nem tartozik ide.)
  4. Minden emberrel békességben élsz?
  5. Jókedvűen adakozol?

A következő linken megtekintheted a fenti szempontok bibliai hivatkozásait.

http://www.cfcindia.com/our-financial-policy

Nem ítéljük el a többi gyülekezetet vagy azokat a prédikátorokat, akik máshogy teszik a dolgokat ezen a területen. Az farizeussá tenne minket. Mi magunk azonban arra törekszünk, hogy szigorúan ragaszkodjunk ahhoz az alapelvhez, amit Jézus és az apostolok életében látunk.

Akinek van füle a hallásra, az hallja.

Ámen.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: www.cfcindia.com

Fordította: Rodenbücherné Koncz Nikoletta (https://keskenyut.wordpress.com)

Kategória: Tanítások | Címke: , , , , ,

Keresztyén alaptanítások 39 – Zac Poonen

Jézus nem volt népszerű

Jesus Was Unpopular

PDF formátumban letölthető itt

Szeretnénk egy kicsit továbbmenni, hogy megnézzük Jézus földi életét, mint a szent élet példáját, amit nekünk is meg kellene élni.

Ahogyan Jézus életét nézzük, azt látjuk, hogy Isten nemcsak elküldte a Fiát, hogy meghaljon a világ bűneiért, hanem azt is, ahogyan élt a földön. Az mindannyiunk számára kell, hogy bemutassa, Isten hogyan szeretné, ha az emberek élnének. Látjuk Jézus alázatosságát és látunk egy keveset a szentségéből is. Az élete egy győztes élet volt a bűn felett; egy tiszta élet volt. Mi volt ennek a forrása?

Jézus szentsége az Isten igéjén való elmélkedő életből származott. A Lukács 2-ben azt olvassuk, hogy amikor 12 éves volt eléggé ismerte a Szentírást ahhoz, hogy még a kora nagy írástudóit is zavarba hozza. Emlékezzünk arra, hogy azokban a napokban nem volt nyomtatott Biblia, mint most nekünk; az embereknek nem volt Bibliájuk az otthonaikban. Senkinek sem volt Bibliája otthon. Az Ószövetség kézzel írott volt és csak a falu vagy város zsinagógájában volt egy példány. Csak a gazdag emberek engedhették meg maguknak, hogy az Ószövetség egyes részei a birtokukban legyenek.

Ezért, akik figyelmesen hallgatták a rabbik tanítását a zsinagógában, csak azok ismerhették meg, hogy mit mond a Szentírás. Jézus kisfiúként figyelmes hallgató volt. Emlékezzünk rá, hogy Ő megüresítette magát minden természetfeletti képességétől, amivel Istenként rendelkezett. Kis csecsemőként jött el a földre. A Biblia azt mondja, hogy bölcsességben nőtt fel. Más szóval, az Ő növekedése pontosan olyan volt, mint a miénk, növekedve az Ige ismeretében. Csak így lehet példakép számunkra. Isten igéjén való elmélkedéséből Ő látta és megértette, hogy mit akart az Atya, pontosan úgy, ahogyan mi is megérthetjük azt. Ő látta, hogy Isten igéjének mélyebb mondanivalója van, mint amit annak szövegéről felületesen gondolunk. Ő mélyre ásott. A Biblia azt mondja, csak ha mélyre ásol, mintha rejtett kincseket keresnél, akkor fogod megtalálni Isten ismeretét.

Felületes bibliaismerettel rendelkezni könnyű. Elolvashatod a Bibliát, mintha egy fizika vagy kémia könyvet olvasnál és ismereteket szerzel belőle. Istent megismerni azonban az Igén keresztül teljesen más dolog. Jézus nemcsak az elmélkedés által jutott hozzá ehhez, hanem Isten igéjének való engedelmesség által is. Sok ember azért olvassa a Bibliát, hogy üzeneteket kapjon a prédikációjához, különösen, ha igehirdető. Nagy veszélyben vagy, ha csak azért olvasod a Bibliát, hogy üzeneteket kapj belőle, vagy azért olvasol könyveket, hogy felkészülj egy igehirdetésre, vagy hallgatsz kazettákat az igehirdetésedhez. Ez nagyon veszélyes gyakorlat, mert inkább abban vagy érdekelt, hogy mit mondj másoknak, mint amit Isten akar mondani neked.

Nos, az igehirdetésre való felkészülés legjobb módja mindenekelőtt meghallani, hogy mit mond Isten neked és engedelmeskedni annak, és azután a te életedből fakadóan mondani azt el, mint egy üzenetet másoknak; azt, amit te már megemésztettél. Isten igéje olyan, mint egy kétélű kard. Egyik élének téged kell vágnia, mielőtt használnád a másik élét a szolgálatodban, hogy a felszínre hozd a másokban lévő bűnt. Amikor Jézus elmélkedett Isten igéjén, rájött, hogy sok dolog volt ott, ami teljesen ellentétes azzal a hagyománnyal, amit az emberek az Ő idejében gyakoroltak.

Az nem csupán egy Igén való elmélkedés volt, hanem Jézus függött a Szent Szellemtől. A Biblia azt mondja, hogy Szent Szellemmel teljes volt. Jézus teljesen hozzánk hasonlóan élt. Az Ő szentsége Isten Igéjén való elmélkedő életéből fakadt és telve volt Szent Szellemmel.  Ha az Ő lábnyomát követjük, akkor nekünk is kijelentést kellene kapnunk az Ő Igéjéből, és a mi életünk is szentté válna, hiteles szentséggé, összhangba kerülve Isten gondolkozásával. A Biblia beszél arról, hogy a mi értelmünk megújult, ami az Isten Igéjén való elmélkedésből származik.

Amikor Jézus kihirdetett bizonyos normákat és dolgokat Isten Igéjéből, hirdette azt akkor is, ha a prédikációja szembehelyezkedett kora minden népszerű tradíciójával. Jézus nem úgy lépett fel, mint egy írástudó, vagy mint aki valamelyik bibliaiskolán végzett. Úgy lépett fel, mint aki titokban elmélkedett Isten Igéjén, megélte azt titokban és hallotta Istent szólni hozzá a Szellem által. Jézus úgy beszélt, mint egy próféta és nem úgy, mint egy igehirdető; hatalommal szólt. Ez tette Őt olyanná, hogy leleplezze a képmutatásokat és a farizeusok világiasságát. Más emberek nem láthatták azt; más emberek egyszerűen vakon azt gondolták, hogy a farizeusok szellemi emberek voltak. Jézus nem egyszerűen csak leleplezte a farizeusok képmutatását, leleplezte a tanbeli hibáikat is – a Szentírás rossz magyarázatait, amit a szadduceusok képviseltek.

Jézus szentsége abban a tényben is megnyilvánult, hogy sosem kereste a prédikálásakor a népszerűséget. Óriási kísértés az igehirdető számára, hogy a népszerűséget keresse, főként, ha pénzt szeretne kapni az igehirdetéséért. Ha olyan dolgokat hirdetsz, ami megbántja az embereket, akkor nem fogsz adományt kapni; nem fognak még egyszer meghívni. Akkor azonban nem fogod Isten Igéjét hűségesen hirdetni. Mindenkinek, aki Isten igéjét hirdeti, Isten szájaként, prófétikusan kell azt kihirdetni. Ez része a szentségnek. A szentségünknek meg kell látszódnia nemcsak az életünkben, hanem a beszédünkben is. Teljesen hűségesnek kell lennünk Istenhez. A szentségnek nem emberek tetszésében, hanem Isten tetszésének keresésében kell megnyilvánulni.

Volt idő, amikor még az ellenségei is azt mondták Jézusnak, ahogyan azt a Máté 22:16-ban (Living Bible) olvassuk: „Tudjuk, Tanító, hogy nagyon becsületes vagy, és az igazságot tanítod, következményeitől függetlenül, félelem és részrehajlás nélkül.”  Nektek, akik igét hirdetnek, szeretnék feltenni egy személyes kérdést. El lehet mondani az igehirdetésetekről, hogy becsületesek vagytok, és az igazságot hirdetitek a következményektől függetlenül, félelem és részrehajlás nélkül? Ilyen igehirdetőre van szüksége Indiának, hogy minden gyülekezetben hallják. Jézus ilyen volt. Ha Jézusra nézünk, láthatjuk, hogy nekünk hozzá hasonlónak kell lenni ezen a területen.

Jézusban egy óriási buzgóság volt Isten házának tisztaságáért. Amikor az emberek megverték Őt, megrángatták a haját és a szakállát, és kegyetlenül bántak vele oly sokféle módon, a démonok fejedelmének nevezve Őt, Ő sosem haragudott meg. Sosem mondott semmit. Eltűrte azt. Tehetnél bármit Jézussal és sosem mondana semmit; egyszerűen megbocsátana neked. Amikor azonban azt látta, hogy Isten házát az emberek bemocskolták, mert megpróbáltak pénzt keresni a vallás nevében, teljesen másként viselkedett. A János 2:15 azt mondja, hogy korbácsot ragadott és kiűzte a kufárokat a templomból. A következőt mondta: „Ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává.” Ekkor a tanítványainak eszébe jutott, hogy meg van írva az ószövetségi írásokban, hogy „a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem.” Igazságos harag gyulladt lángra benne.

Ismeritek az Ef. 4:26 vers jelentését, ami azt mondja: „haragudjatok, de ne vétkezzetek?” Ebben a versben van egy parancs, ami arra kér, hogy légy haragos. Mi azt gondoljuk, hogy a harag minden esetben bűn. A harag bűn, bizonyos helyzetekben. Bizonyos más esetekben, mint azt az Ef. 4:26 mondja, haragudnunk kell. Honnan ismerhetjük fel a különbséget? Jézus életéből. Mikor nem volt mérges? Amikor bántották, gonosznak nevezték, megütötték, megverték, megrángatták a szakállát, leköpték, keresztre feszítették, akkor sosem volt haragos. Ezt mondta: „Atyám, bocsásd meg nekik.” Mikor volt haragos? Amikor Isten házát bemocskolták; amit a szegény emberekkel műveltek, amikor a farizeusok és a zsinagóga vénei nem engedték, hogy meggyógyítson egy elszáradt kezű embert szombatnapon.

Látunk tehát egy olyanfajta haragot, amivel rendelkeznünk kell, amikor Isten házának és nevének megcsúfolását látjuk; amikor szegény embereket látunk kihasználni. Akkor sose legyünk haragosak, amikor emberek bántalmaznak minket, megsértenek bennünket, kihasználnak bennünket, és mindenféle gonosz dolgot tesznek velünk, és mindenféle gonosz dolgot mondanak rólunk? Bármi, velünk kapcsolatos bántás esetén, sosem szabad haragosaknak lennünk. Ha Isten házának tisztaságát bemocskolják, és kihasználnak másokat, akkor haragosaknak kell lennünk.

Sajnálatos módon a világban ez másképpen van. Ez tragikus. Az emberek a világban akkor lesznek haragosak, amikor ők a sértettek. Amikor Isten nevét látják megcsúfolni a gyülekezetben, akkor nem haragosak. Ez pontosan az ellenkezője annak, ahogyan az Jézussal történt. Jézus akkor volt haragos, amikor Isten házát megszégyenítették.  Van egyfajta harag, ami szent és van egy másfajta harag, ami bűnös. Amikor Jézus egy nap használta a korbácsot a templomban, nem nyugtalanította, hogy az emberek félreértik-e Őt. Még amiatt sem nyugtalankodott, hogy a tanítványai mit gondolnak róla. Egyedül Isten házának a tisztasága miatt volt nyugtalan. Nem veszítette el az önkontrollt maga felett. Tökéletesen kontrollálta magát. Nem volt diplomatikus sem. Nem ment oda a pénzváltókhoz, hogy azt mondja nekik: „Uraim, nem vinnétek el az asztalotokat?”  Sosem mondott semmi ilyesmit, hanem felborította az asztalokat és a pénzérmék szanaszét gurultak, és kikergette a birkákat, az ökröket és a madarakat az épületen kívülre. Igen, ez nem volt egy úriemberhez méltó cselekedet. Amikor azonban Isten házának tisztasága veszélybe került, Jézus tűzbe jött. Jézus azért jött, hogy kardot hozzon és használta is azt gyakran. A kard vágott, megsebesített, és így az Atya dicsősége megnyilvánult.

Ezért a Jézus életében lévő szentség sok meg nem értést, ellenállást és üldözést eredményezett. Ez van ma is a világban. Nem leszel népszerű, ha szent életet élsz. Azt gondolom, hogy ha csak az adomány megfizetésére gondolsz, a lábmosásra, cselekedve helyes dolgokat, és sosem leplezed le a bűnt a keresztyénségben, akkor népszerű lehetsz. Ekkor jó diplomata vagy, de ha minden utadban Jézust követed, a szentséged a bűn leleplezéséhez fog vezetni. A Biblia az Efézus 5-ben azt mondja, hogy az életünkkel kell leleplezni és megdorgálni a sötétség munkáját. Jézus élete volt a legcsodálatosabb, a legrendezettebb, a legbékésebb és legboldogabb ezen a világon, ami valaha látható volt, mert egyedül Istennek akart tetszeni. Nem érdekelte, hogy embereknek tetsszen.  Nem törődött az emberek véleményével.

Tudod, hogy te és én is élhetünk ilyen életet? Vágysz egy ilyen életre? Meghajtanád a fejed most, amikor végigolvastad ezt a tanulmányt, hogy elimádkozz egy egyszerű imát? Mondd a következőt: „Úr Jézus, sokszor igyekeztem embereknek is tetszeni. Bocsáss meg nekem. Segíts nekem, hogy Téged kövesselek és egyedül a Te tetszésedet keressem.”

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: www.cfcindia.com

Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com)

Kategória: keresztyén alaptanítások, Szentség, Tanítások | Címke: , ,

Keresztyén alaptanítások 38 – Zac Poonen

Jézus többre értékelte az embereket, mint a dolgokat

Jesus Valued People More Than Things

PDF formátumban letölthető itt

Tudjátok, hogy Isten mit szeretne, ha cselekednénk az emberekkel, ellentétben a dolgokkal? Mi azt gondoljuk, hogy szeretjük az embereket és használjuk az anyagi dolgokat, de tudjátok, mi történik a világban ma? Az emberek az anyagi dolgokat szeretik és használják az embereket. Pont az ellenkezője. Ez azért van, mert az emberek a Sátánt követik. A mi példaképünk Jézus. Nézzünk Őrá és tanuljunk tőle.

Egyetlen dolgot tett ebben a világban a bűn, hogy mindent a feje tetejére állított. Az értékítéletünk a feje tetejére állt. A világ tele van olyan emberekkel, akik azt gondolják, hogy a pénz fontosabb, mint Isten. A szájukkal azt mondják, hogy Isten fontosabb, mint a pénz, de az életükben, ami mozgatja, motiválja őket, amiért élnek, az azt bizonyítja, hogy a pénz fontosabb, mint Isten. Nem gondolod, hogy ez egy a feje tetejére állított világ?

Ebbe a feje tetejére állított világba Isten elküldte az Ő gyermekeit, hogy megmutassa nekik az igazi életmódot; de hogyan élnek Isten gyermekei? Hány keresztyénnel találkoztatok életetekben, akikről az életüket megfigyelve elmondhatjátok, hogy Isten fontosabb nekik, mint a pénz? Nagyon kevesen vannak. A keresztyének óriási többsége az országunkban szintén azt hiszi, hogy a pénz fontosabb, mint Isten. Ez egy elrettentő példa egy feje tetejére állított világról. Ha a pénz fontosabbá válik, mint Isten, akkor a pénz fontosabbá válik az embereknél is. Jobban szeretjük a pénzt, mint az embereket. Ez tragédia.

Jézus eljött, hogy megmutassa nekünk az igazságot, hogy Isten fontosabb, mint a pénz. Ha ennek megértése még nem jutott el az elmédbe barátom, akkor el szeretném mondani neked az igazságot, hogy a te gondolkozásod még mindig romlott; a feje tetején áll. Isten azért adott nekünk dolgokat, hogy használjuk azokat. Nos, minden anyagi dolog – pénz, étel, gyümölcsök, zöldségfélék és minden a világon nem azért adatott, hogy szeressük, hanem hogy használjuk azokat. Az embereket azonban Isten nem arra teremtette, hogy használjuk őket, hanem hogy szeressük őket. Te használod az embereket?

Tudjátok, hogy a világ tele van olyan gyárakkal és hivatalokkal, ahol az üzletemberek saját céljaik megvalósítására használják az embereket? A saját céljaik eléréséhez embereket használnak. Természetesen olyan alacsony bért fizetnek nekik, amennyire csak lehetséges, hogy maguk és az üzletük is sikeresek legyenek. Jó, ez érthető az üzleti világban, de ugyanez megtörténik a keresztyén szervezetekben és gyülekezetekben is, ahol az un. keresztyén vezetők a saját sikerük érdekében felhasználják az embereket. Elmondhatjuk, hogy az ilyen emberek nem értették meg Jézus szeretetét. Nem értették meg az emberi értékeket. A saját céljaikra használják az embereket. A gondolkodásuk még a megtéretlen ember gondolkozását tükrözi; még nem újult meg. De hogy van ez Jézussal?

Jézus sosem használt fel senkit, hogy magát felemelje; Ő szerette az embereket. Tudta, hogy az emberek sokkal fontosabbak, mint az anyagi dolgok. Gondolj Iskariotes Júdásra, és egy világos példát fogsz látni erre. Iskariotes Júdás a tanítványok csoportjának pénztárosa volt.  Az emberek akármikor pénzt adtak annak a csoportnak, amelyik Jézussal volt, Júdás, mint pénztáros eltette azt a pénzt. Nos, gondoltatok valaha arra, hogy az emberek kinek adták azt a pénzt? Azért adták, mert Júdást, vagy, mert Jézust értékelték?  Ez egyértelmű. Azért adták a pénzüket, mert értékelték Jézus szolgálát; talán a gyógyítását, vagy a prédikálását. Jézus elfogadta a pénzt, és azt mondta Júdásnak, hogy vigyázzon rá. Az egyáltalán nem Júdás pénze volt. Azt a pénzt Jézus szolgálata miatt kapták.

Mit tett azonban Júdás azzal a pénzzel? Ellopta, és saját céljára használta fel. Mindeközben Jézus szerette Júdást. Kész volt veszni hagyni a pénzt, ha esetleg Júdás lelkét megmentheti. Jézus nem aggódott amiatt, hogy Júdás ellopta a pénzt. Jézust Júdás lelke érdekelte. Ez egy példa Jézusnak az emberekkel kapcsolatos magatartására. Jézus meg akarta menteni az embereket a bűn romlottságából, mert az anyagi dolgokat többre értékelték, mint az embereket. Jézus osztozkodott az emberek terhében. Kedves szava volt azokhoz, akik az élet harcaiban vereséget szenvedtek; bátorító szava volt az elnyomottakhoz. Jézus sosem tekintett egyetlen emberre sem úgy, mint értéktelenre. Lehettek azok műveletlen, faragatlan, rossz beszédkészségű, vagy írástudatlan emberek, de olyan emberek voltak, akiknek szükségük volt megváltásra, és Jézus azért jött, hogy az életét odaadja értük.

Amikor a Biblia azt mondja, hogy a Szent Szellem betölti a szívünket Isten szeretetével, ez megtörténik; ez az, ami ilyenné tesz minket az emberek előtt, ez tesz minket Krisztushoz hasonlóvá. Szeretnélek megkérdezni téged, ha keresztyén vagy; a Szent Szellem betöltött téged? Tudjátok, sok ember mondja azt, hogy be van töltekezve Szent Szellemmel? A válasz azonban a Róma 5:5-ben van: „Isten szeretete kitöltetett a szívünkbe a Szent Szellem által.” Egyik jele annak, hogy be vagy töltekezve Szent Szellemmel az, hogy a szíved tele van szeretettel az emberek felé, és a jó oldalon állsz; nem a fejtetődre állítva. Ha így van, akkor többre fogod értékelni az embereket, mint az anyagi dolgokat.

Jézus sosem tartotta sokra az anyagi dolgokat, hanem használta azokat. Egy ácsműhelyben dolgozott, ahol mindig használt anyagot, azokkal dolgozott sok éven keresztül, mint ács, hogy biztosítsa a megélhetését. El tudod képzelni, hogy valamelyik szomszéd gyerek bejárt volna abba a műhelybe, és egy nap összetört volna valami drága dolgot, amit Jézus éppen elkészített? Mit gondolsz, mit tett volna Jézus? Gondolod, hogy Jézus kijött volna a sodrából és kiabált volna azzal a gyerekkel és kikergette volna őt a műhelyből? Nem, én azt gondolom, hogy Jézus felkapta volna azt a gyereket és megcsókolta volna és azt mondta volna neki: „Ne aggódj fiam, semmi gond. Tudok csinálni egy másikat.’

Jézus szerette az embereket, és szerette a gyermekeket. Az anyagi dolgok nem jelentettek neki semmit. Az anyagi dolgokra azért van szükség, hogy azok használata segítse az embereket. Jézus nem azért lett ács, hogy meggazdagodjon. Nem, Ő az embereket szerette, nem a dolgokat. Tudod, hogy mi történik, amikor a Szent Szellem megújítja a gondolkozásunkat? Képesek leszünk úgy látni, mint Isten. Úgy látjuk az embereket, mint ahogy Isten látja az embereket. Úgy látjuk az anyagi dolgokat, ahogyan Isten látja az anyagi dolgokat. Hiszem, hogy az egyik legfontosabb ima, amit el kell imádkoznod, ha szeretnél szellemi ember lenni, meg kell kérni az Urat, hogy segítsen neked úgy látni az embereket, ahogyan Ő látja őket; és úgy látni az anyagi dolgokat, ahogyan Isten látja azokat.

A Biblia azt mondja a Sofóniás 3:17-ben, hogy Isten énekelve örvendezik az Ő népe felett.”

Nos, gondolj erre a versre: Isten örvendezik minden ember felett, és nem a tökéletes emberek felett. Nincs tökéletes ember sehol a világon. Isten örvendezik a tökéletlen emberek felett, akik kifejezték a vágyukat felé és szeretni akarják Őt minden tökéletlenségükkel. Amikor Jézus ezen a földön járt, Ő megosztotta az Atya örömét az emberekkel. Gondolj a tanítványokra, akik Jézussal voltak. Ők nem voltak tökéletesek; hétköznapi emberek voltak, botladozó bűnösök, pontosan úgy, mint te meg én. Jézus azonban úgy nézett rájuk, ahogyan az Atya látta őket. Szerette őket. Nem kritizálta őket állandóan a hibáik, az ügyetlenségük, a faragatlanságuk miatt, mert együtt érzett velük.

A Márk 12:37-ben azt olvassuk, hogy a köznép örömmel hallgatta Őt. Az emberek érzékelték azt a csodálatos illatot, ami a szelleméből áradt; Isten szeretetét, ami a szívéből áradt ki. Jézus folyamatosan könyörületes volt, amikor beteg embereket, szükségben lévőket, éhezőket vagy pásztor nélküli embereket látott. Jézus az ő helyükbe képzelte magát. Átérezte a szenvedésüket és ezért képes volt vigasztalni őket. Csak akkor tudsz vigasztalni más szenvedő embereket barátom, ha azonosulsz velük. Nagyon könnyű szép szavakat mondani, de képzeld magad az ő helyükbe, hogy megértsd, min mennek át. Jézus ezt tette.

A képzelőerőnket a múltban olyan sokszor használtuk gonosz dolgokra. Nem igaz? Arra használtátok a képzelőerőtöket, hogy szennyes dolgokra gondoljatok, rossz dolgokra más emberekkel kapcsolatban, és mindenfajta gonosz dolgokra. Most, hogy megtértünk, mire használjuk a képzelőerőnket? A legtöbb keresztyén nem használja semmire. Engedjétek meg, hogy valami jó dolgot mondjak nektek, amivel a képzelőerőtöket jó célra hasznossá tehetitek. Használjátok a képzelőerőtöket arra, hogy képzeljétek magatokat más, szenvedő emberek helyébe, valakit, akit ismertek magatok körül, amikor látjátok őt, amikor hallotok róla, képzeljétek magatokat az ő helyzetébe. Használjátok a képzelőerőtöket, gondoljátok azt, ti vagytok ott; ti éltek abban a kis kunyhóban, vagy te élsz együtt azzal a problémás férjjel, vagy problémás feleséggel, vagy van egy problémás gyermeketek, és ti lennétek az ő szülei. Képzeljétek magatokat az ő helyükbe és próbáljátok meg megérteni, amin ők keresztülmennek. Ez lenne a szereteted bizonyítéka. Jézus ezt tette.

Jézus nagyon szomorú volt, amikor látott egy megtört szívű embert, amikor egy hátrahúzódó, elszáradt kezű embert meggyógyított a zsinagógában. Egy nap séta közben meglátott egy özvegyet egy halottas menetben, ahol az egyetlen fia volt a halott. Leállította az egész gyászmenetet, felnyitotta a koporsót, és feltámasztotta a fiút a halálból, visszaadta őt az anyjának. Ez a csoda az embereknek nem Isten erejét mutatta meg. Nem, Isten szeretetét kellett, hogy megmutassa nekik. Jézusban szánalom volt. Jézus minden csodája szánalomból fakadt. Ha azt keresed, hogy Istenért csodát tegyél, és nincs szánalom benned, sosem leszel képes Jézust követni. Nem vagy alkalmas, hogy az Ő szolgája légy.

Jézus mindig meghalt a saját igazságának. Ő nem a saját bánata és fájdalma miatt sírt, hanem vércseppeket hullatott a mi szomorúságunkért; Ő viselte a terheinket. Ő sosem sértődött meg amiatt, amit az emberek mondtak neki, vagy tettek vele. Sosem sértődött meg amiatt, hogy mások nem tették meg azt, amit tenniük kellett volna érte, mert Ő nem azért jött, hogy neki szolgáljanak.” Ő sosem rakott terhet másokra. Azért jött, hogy mások terheit hordozza, hogy szolgálja őket és nem, hogy neki szolgáljanak. Ő így élt, az Ő szeretete kiáradt, mint egy édes illat, és az emberek vonzódtak hozzá.

Miért van az, hogy Krisztus üzenetét már nem fogadják el az országunkban? Nem azért van ez, mert a keresztyének nem azt keresik, hogy rendelkezzenek ezzel a szeretettel? Ha keresztyén van, igényt tartva Jézus nevére, akkor szeretnélek bátorítani téged. Teljes szívvel keresd, hogy birtokában legyél annak a szeretetnek, ami édes illatként árad ki az életedből.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: www.cfcindia.com

Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com)

Kategória: keresztyén alaptanítások, Tanítások | Címke: , , ,

Keresztyén alaptanítások 37 – Zac Poonen

Jézus minden embert tisztelt

Jesus Valued All People

PDF formátumban letölthető itt

El szeretnénk gondolkozni egy szón, amit sok ember használ –’szeretet,’ de amit a legtöbb ember nem ért. Az igazi szeretet önzetlen. Az a szeretet, amire a legtöbb ember gondol, az valójában egy önző vágy. Szeretnénk megnézni, hogy mit jelent valóban szeretni, amint az Jézus Krisztus, a mi Urunk életében látható.

Amikor szentségről beszélünk, sok ember úgy gondol a szentségre, mint valami száraz, merev vallásosság, vagy valami ellenszenves, kemény, szigorú dolog. Ez azonban nem az a szentség, ami Jézus életében megnyilvánult. Isten szent, tökéletesen szent. A Biblia azt is mondja, hogy Isten szeretet. Tehát az igazi szentség a tökéletes szeretet. Ismét el szeretném mondani: Az igazi szentség a tökéletes szeretet. Ha szentek vagytok szeretet nélkül, az nem Jézus Krisztus szentsége. Az egy un. farizeusi szentség, önigazultság. Az lehet egy fegyelmezett élet; esetleg befizeted az adódat, imádkozol, olvasod a Bibliát, fizeted a tizedet, és olyan sok dolgot teszel, de olyan vagy, mint egy csontváz.

Nem tudsz embereket magadhoz vonzani, ha egy csontváz vagy; az emberek nem vonzódnak egy csontvázhoz. Tételezzük fel, hogy egy sötét utcán sétálsz egy éjszaka, és meglátsz egy csontvázat feléd jönni, csak egy csontvázat – csak koponyát és csontokat, amint feléd sétál a szemközti irányból, mit tennél? Úgy érzed, hogy szeretnéd megölelni? Futsz felé, hogy találkozz vele? Vagy, úgy érzenéd, hogy megfordulnál és elfutnál? A farizeusok ilyenek voltak. Az emberek azt érezték, hogy szeretnének elfutni előlük. Sajnálatos, hogy milyen sok önigazult keresztyén van. Még sokan keresztyének is, akik azt mondják, „mi független gyülekezet vagyunk, és nem vagyunk olyan, mint egy halott felekezet, mi megszakítottuk a kapcsolatot azokkal, mert szentek vagyunk,” de közben olyanok, mint a csontvázak. Az emberek elfutnak tőlük. Olyanok, mint a farizeusok. Jézus azonban nem ilyen volt.

Igen, szükséges, hogy szentek legyünk, és szükséges, hogy igazak legyünk. A Biblia azt mondja a János 1:14-ben, hogy Isten dicsősége, a kegyelem és az igazság teljessége látható volt Jézusban.

Itt egy egyensúly van. Nézzük meg a testünket! Szükségünk van csontokra, igaz? Ha nincsenek csontjaid nem lennél képes felállni, nem lennél képes leülni. Összeroskadnál, mint egy medúza, amiben nincsenek csontok. Szellemi értelemben nézve néhány ember ilyen. Vannak bizonyos hátrányai, hogy csontunk van. Pl. nem tudsz átbújni egy nagyon szűk nyíláson. Egy medúza azonban bármin átbújik. Elvékonyodik, mivel nincsenek csontjai és átkúszik, mint a szivacs. Egy szivacsot bármilyen alakú, bármilyen méretű nyíláson átnyomhatsz. Mi azonban nem tudunk átmenni, mert csontozatunk van.

Néhány ember szellemi értelemben olyan, mint a medúza; megalkuvók. Nincs meggyőződésük. Nem állnak ki az igazságért. Nem állnak ki a szentségért. Ők olyan emberek, mint akiknek nincs csontozatuk. Bizonyára nem ez Isten akarata. Másrészt viszont, ha csupán csontozatunk van, amint mondtam olyanok lesztek, mint egy csontváz; elriasztjátok magatoktól az embereket. Isten azonban olyan csodálatossá alkotta meg ezt a testet. Mi az, ami vonzóvá teszi a testünket? A csontokat hús takarja el. Ha jóképűnek láttok valakit, vagy egy lányt csinosnak, mit gondoltok? Nem a csontváza az, amiről beszéltek. Azt gondolom, ha a hús nem lenne ott, a csontváz ugyanolyannak látszana, mint a világ legcsúnyább embere. A csontvázat elfedő hús csodálatos alakja tesz vonzóvá valakit.

Most alkalmazzuk ezt a keresztyén életre. Az nem csupán igazság. Az igazságot körbevevő kegyelem teszi a szavakat vonzóvá. Ez a szeretet és a szentség. Isten világosság és Isten szeretet. A kettő elválaszthatatlan. Az igazi szentség szeretetteljes, és az igazi szeretet tökéletesen tiszta. Így ebben az értelemben, azok nem különböznek. Úgy értem, azt mondják az emberek, hogy nagyon szeretnek minden embert, de közben nem élnek tisztán és becsületesen, és ez éppen nem isteni szeretet, hanem csak üres érzelgősség. Akik azt állítják, hogy nagy szentek, de nincs bennük szánalom és szeretet az emberek iránt, azok farizeusok.

Hogy van ez Jézussal? Ő nem csontváz volt és nem is medúza – nem egy teddide-teddoda alak. Jézusnak minden igazság a birtokában volt. Síkra szállt mindenért, ami Isten törvénye szerint való volt, jobban, mint ahogyan azt a farizeusok tették. Neki nem csak csontjai voltak; a csontjait hús fedte, amilyennek Isten eltervezte, hogy az emberek legyenek. Ez az isteni dicsőségnek a kiegyensúlyozása, a Szent Szellem azért jött, hogy ezt közölje veled és velem. Nem azért, hogy olyanná tegyen, mint egy csontváz, egy olyan keresztyénné, aki eltaszít más embereket. Isten azt sem akarja, hogy ízetlen teddide-teddoda alakok legyünk, megalkudva dolgokkal, képesek legyünk bármire nyitottnak lenni és alkalmazkodni. Nem, Isten nem akarja ezt sem.

Azt olvassuk, hogy Jézus az igazságot mondta, de szeretetben beszélt. Az Ő szava hatalommal bírt, de mégis kedves volt. Amikor azt mondja, hogy Isten szeretet, az nem azt jelenti, hogy csupán szeretetteljesen cselekszik. Nos, egy személy tud kedves lenni és cselekedni anélkül, hogy szeretet lenne a szívében. Az lehet csupán egy külső cselekedet, amit azért csinál, hogy jó benyomást keltsen másokban. Jézus nem egyszerűen csak szertejárt és jót cselekedett. Utánozhatunk valakit és sok jó dolgot cselekedhetünk, mint segíteni a szegényeket stb. Nem, Jézus szeretete a szíve mélyéről jött. Ahogyan a szentség és az alázatosság, a szeretet is lehet külsődleges. Akkor az csupán egy ruha, amit a személy felvehet vagy levethet.

Jézus azt mondta: „Aki hisz benne, annak belsejéből élő víznek folyamai fognak ömleni.” A Szent Szellemmel betöltekezett ember olyan ember, akinek a legbelső lényéből ered az alázatosság, a szentség és a szeretet. A gondolataink és a magatartásunk szentté és szeretetteljessé válik, és nem csupán szavak és cselekedetek, ami lehet egyszerűen diplomatikus viselkedés is. Amikor valamit mondunk vagy cselekszünk, a gondolataink és a magatartásunk egy másik személy felé vagy más emberek felé, az életünknek egy bizonyos illatát vagy szagát árasztják. Mások könnyen megérzik azt. A szeretet szavai és a cselekedetek nem számítanak semmit, ha a mások felé való gondolataink és magatartásunk kritikus és önző. A Biblia a Zsoltár 51:8-ban azt mondja (Dávid mondta miután vétkezett): „Te az igazságban gyönyörködsz, ami a bensőmben van.” Az Isten akarata az, hogy a szeretet áradjon a szívünkből. Ez Jézus esetében így volt.

Ezért, ha Jézus életére nézünk, láthatjuk, hogy a Szent Szellem a mi életünket is olyanná akarja tenni. Hadd mondjam el mindenekelőtt, hogy ha szeretsz egy embert, értékelni fogod őt. Látod, hogy Jézus nagyon sokra értékelt minden emberi lényt. Nem számított, hogy azok műveltek, képzettek, értelmesek, okosak, ügyesek vagy gazdagok voltak. Nagyon könnyű nagyra értékelni művelt, értelmes, gazdag embert, de egy istenfélő ember minden embert kell, hogy értékeljen; akár öltönyben és nyakkendőben van, vagy egy koldus. Ha nem tudsz úgy értékelni egy koldust, mint Isten egyik teremtményét, mint aki Isten képére van teremtve, akkor nem fogod szeretni őt. Tudod, hogy a Biblia a Jakab 3:9-ben azt mondja, „minden emberi lény Isten hasonlatosságára van teremtve?” Igen, Jakab ezt a 8. vers szerint a nyelv használatával kapcsolatban mondja. Az emberek Isten hasonlatosságára lettek teremtve.

Mi a helyzet egy koldussal, a rongyos ruhájával, a hiányos műveltségével és az írástudatlanságával? Isten képűre van teremtve? Ha igen, tisztelni fogod őt. Jézus minden embert tisztelt. Nem tett semmi megkülönböztetést gazdag és szegény között; képzett és képzetlen között; művelt és műveletlen között; még becsületes és bűnös között sem. Mindenkit értékelt, mert mindenkit Isten teremtett. Isten mindenkit szeretett. Azért jött, hogy mindenkiért meghaljon.

Gondolhatunk arra, hogy amikor elkezdjük a hívő társainkat szeretni egy helyi gyülekezetben, az valami csodálatos. Bizonyára. Jézus azonban minden embert szeretett. Gondoljátok, hogy csak azokat a betegeket gyógyította meg, akik hittek benne, megszabadítva őket a bűntől? Nem, Ő sok olyan beteg embert gyógyított meg, akiket nem érdekelt, hogy bármi mást kapjanak tőle. Ilyen volt az Ő jósága. Jézus sosem nézett le senkit csak azért, mert valaki szegény, tudatlan, vagy csúnya. Nem, Jézus egyszer azt mondta, hogy az egész világ nincs olyan értékes, mint egy emberi lélek. Ő így értékelte az embereket.

Csak gondolj bele, mennyire értékeled a vagyontárgyaidat; az értékpapírjaidat és az osztalékodat, a házadat, a földet, a bankszámlát, az aranyrudakat, az autót, és bármi mást, amivel rendelkezel, add ezt mind össze. Jézus egyetlen emberi lényt többre értékelt mindennél, sokkal többre ezeknél. Azt mondta: egy ember értékesebb, mint az egész világ. Ezért lelte örömét az emberekben; tisztelte őket. Látta azokat az embereket, akiket a Sátán megkötözött és megtévesztett. Vágyott rá, hogy a világosságra hozza és megszabadítsa őket.

Az emberek iránti szeretete olyan hatalmas volt, hogy kész volt a legnagyobb árat, a halálát is megadni érte, hogy az emberek életét kiszabadítsa a bűn fogságából. Mivel Ő kész volt meghalni az emberekért, hogy megmentse őket a bűneikből, ezért neki joga volt nagyon erőteljesen prédikálni a bűn ellen. Tudod, hogy Jézus odafordult a farizeusokhoz és azt mondta: „Viperák fajzata.” Gondolod, hogy te vagy én mondhatunk ilyet vallásos embereknek, még akkor is, ha ők valóban olyan rosszak, mint a farizeusok? Jó, mondhatod azt, ha eléggé szereted őket ahhoz, hogy meghalj értük; különben nem. Nagyon könnyű ilyet mondani. Minden ostobának eszébe juthat és mondhat ilyen szavakat, de Krisztus szellemében mondani azt, az egy teljesen más dolog. Emlékezzünk rá, hogy Ő kész volt meghalni, hogy megmentse őket a bűneikből, és ezért neki joga volt ilyen erős szavakat használni. Nincs jogunk a bűn ellen prédikálni, ha nem vagyunk készek megtenni bármit, hogy megmentsük az embereket a bűnből.

Ezt jelenti igazságot szólni szeretetben. Igazságot szólni könnyű. Bárki meg tudja tenni. Néhány ember azt gondolja, nagy próféta: „Egy nagy próféta vagyok, én meg fogom mondani az igazságot.” Nekünk azonban olyannak kell lenni, mint Jézus, szeretetben kell tenni azt. Figyeljük meg Jézus életét alaposabban és meglátjuk, hogy ez a szeretet az Ő életéből fakad, és kérjük a Szent Szellemet, hogy töltse be a szívünket ugyanazzal a szeretettel.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: www.cfcindia.com

Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com)

Kategória: keresztyén alaptanítások, Tanítások, vezetés | Címke: , ,

Engedd, hogy Krisztus legyen az életed központja – Zac Poonen

Let Christ Be The Centre of Your Life by Zac Poonen

PDF formátumban letölthető itt

Az Újszövetség azt tanítja, hogy a megváltásunk érdekében először bűnbánatot kell tartanunk. A bűnbánat azt jelenti, hogy hátat fordítunk a régi életünknek. Ez jóval többet jelent, mint csupán feladni néhány rossz szokást, mint pl. alkoholizálás vagy szerencsejátékozás, stb. A régi életmódunk én-központú; a bűnbánat pedig azt jelenti, hogy azt mondjuk: „Uram, belefáradtam abba, hogy én-központú legyek, és most hozzád akarok fordulni, és azt akarom, hogy te legyél az életem középpontja.”

Jézus azért jött, hogy megváltson minket a bűneinkből. Más szavakkal: azért jött, hogy megmentsen minket az én-központúságtól. Helyettesítsd be a „bűn” szót az „én-központúság” szóval bárhol az Újszövetségben, és meg fogod látni, milyen jelentést fog ez eredményezni sok igeversben. „A bűn ti rajtatok nem uralkodik” (Róma 6:14) úgy fog hangzani, hogy „az én-központúság ti rajtatok nem uralkodik”. Ez Isten szándéka a népe számára. Mégis, ha megvizsgáljuk az életünket, azt találjuk, hogy még a legszentebb vágyainkban is ott van az én-központúság. Istent arra kérni, hogy töltsön be minket Szent Szellemmel, lehet egy én-központú kívánság is, ha ezt az erőt arra akarjuk használni, hogy nagyszerű prédikátorok vagy gyógyítók legyünk. Ez pont olyan én-központú kívánság, mint azt kívánni, hogy nagy emberek legyünk a világban. Látod, hogyan lép be a bűn még a legszentebb helyre is?

Ezért tanított minket Jézus imádkozni. Elsősorban nem is azért, hogy betöltekezhessünk Szent Szellemmel, hanem azért, hogy Isten neve megszenteltessék (Máté 6:9, Lukács 11:2). Csak egy valóban szellemi ember tudja ezt az imát őszintén imádkozni. Természetesen bárki el tudja ismételni ezt az imát, akár még egy papagáj is. Az azonban, hogy komolyan is gondoljuk azt szívünk mélyéből, teljes elköteleződést igényel Isten iránt, ami azt jelenti, hogy Ő az első az életünkben, hogy Ő a központja az életünknek, és nem akarjuk az áldását jobban, mint Őt magát. Ha Ő megadja nekünk az ajándékait, az nagyon jó, de ha nem ad nekünk semmilyen ajándékot, az is rendben van részünkről, mert Isten után vágyakozunk és nem az ajándékai után. Miért tanította Isten az izraelitákat arra, hogy szeressék Őt teljes szívükből, és úgy szeressék a felebarátaikat, mint magukat? Azért, hogy megszabadítsa őket az én-központúságuktól.

Van egy névrejtés (achrosztichon) az öröm (angolul joy) szóban, amely így hangzik: Tedd Jézust (J) az első helyre, másokat (others) a következő helyre (O), és magadat (yourself) utoljára (Y). Ekkor lehet meg az örömöd. Istennél folyamatosan öröm van. A Mennyországban nincs bánat vagy aggodalom, mert mindennek a központja Isten. Az angyalok mindig örvendeznek, mert Isten az ő központjuk. Annak az oka, hogy nincs örömünk, békességünk, és sok más szellemi erényünk, az, hogy még nem találtuk meg a megfelelő középpontunkat. Hajlamosak vagyunk Istent a saját céljainkra használni, ezért még az imáink is valahogy így hangzanak: „Uram, kérlek segíts, hogy az üzletem fellendüljön… Segíts, hogy előléptessenek a munkahelyemen… Kérlek, hadd legyen jobb házunk…” stb. Azt akarjuk, hogy Isten a szolgánk legyen, és segítsen, hogy a földi életünk minél kényelmesebb legyen – úgy mint a dzsinn az „Aladdin és a csodalámpa” mesében.

Nagyon sok hívő egy olyan Istenhez imádkozik, aki csak egy eszköz a világban való saját előmenetelük és hasznuk érdekében. Az Újszövetség Istene azonban nem fog segíteni abban, hogy megnyerd a 100 méteres versenyfutást az Olimpián, vagy, hogy túljárj az eszén a riválisodnak egy üzleti megbeszélésen. Az imáink megmutatják, milyen én-központúak vagyunk.

A Biblia azt mondja: „Gyönyörködjél az Úrban, és megadja neked a szíved kéréseit” (Zsoltár 37:4). Az Úrban gyönyörködni azt jelenti, hogy Istent helyezzük az életünk középpontjába. Ezért csak egy Isten-központú ember kaphatja meg a szíve kéréseit. „Nem vonja meg (az Úr) a jót azoktól, akik ártatlanul élnek (azaz akik egyenesen járnak, akiknek az életét Isten vezeti)” (Zsoltár 84:12). „Mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése” (Jakab 5:16) – az igaz ember pedig Isten-központú ember. Ezzel ellentétben, az én-központú ember buzgó könyörgésének semmi haszna, még ha egész éjszaka imádkozik is. Az a fajta élet, amit élünk, az ad értéket az imáinknak.

Ezért az első három kívánságunk ez kellene, hogy legyen: „Atyánk, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod. Legyen meg a Te akaratod.” (Máté 6:9-10) Lehet sok más kérésünk is, például hogy „gyógyítsd meg a hátfájásomat, segíts, hogy jobb házat találjak a családomnak, segíts a fiamnak munkát találni”, stb. Ezek mind helyénvaló kérések. Ha azonban azt tudod mondani, hogy „Atyám, még ha nem is teljesíted ezeket a kéréseimet, akkor is az az elsődleges kívánságom, hogy a Te neved megdicsőüljön”, akkor szellemi ember vagy.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: www.cfcindia.com

Fordította: Rodenbücherné Koncz Nikoletta (https://keskenyut.wordpress.com)

Kategória: Keresztyénség, Tanítások | Címke: , ,

Keresztyén alaptanítások 36 – Zac Poonen

Jézus Isten akaratát cselekedte

Jesus Did God’s Will

PDF formátumban letölthető itt

Szeretnénk még egy kicsit tovább gondolkodni arról, hogy Jézus Krisztus milyen példakép számunkra, hogy keresztyénként egy szent élet megélésében az életeteket többé ne a bűn uralja.

Jézus két csodálatos kijelentést tett a tanítványainak a keresztre feszítése előtti éjszakán. Komolyan gondolta azt, amit mondott. Ha komolyan vesszük azt, amit mondott, még ha nem is értjük, keressük annak a megértését. Lenni kell ugyanis egy mélyebb jelentésének és valami nagyon fontosnak. Ez a János 14:12-ben van megírva. Így kezdte: „Aki hisz énbennem.” Ez minden hívőre vonatkozik. Jézus egy adott ponton nem az apostolaira utalt és mondta: „Ezt az erőt nektek adom.” Nem, ez azokra vonatkozik „akik hisznek bennem.” Kire vonatkozik ez? Nos, ha egyike vagy azoknak, akik hisznek benne, akkor rád vonatkozik.

Amit mondott, az a következő: Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem.” 

Más szóval, Jézus azt mondja nektek (szentelj körültekintő figyelmet erre), hogy te cselekedheted azokat a cselekedeteket, amiket Jézus cselekedett. Igaz ez, vagy nem? Nos, Jézus vagy igazat mondott vagy hazudott. Hiszem, hogy igazat mondott. Sosem hazudott. Nem is ugrat minket. Ő valóban azt gondolja, hogy azokat a cselekedeteket, amiket Ő cselekedett, mi is megcselekedhetjük. Továbbmegy, és azt mondja, hogy egy ilyen személy „nagyobbakat is cselekszik azoknál, mert én az Atyámhoz megyek.” Mit jelent ez?

Mik voltak azok a cselekedetek, amiket Jézus cselekedett? Mi azonnal a halálból való feltámadására, az 5000 megvendégelésére, a vízen járásra stb., gondolunk. Nos, ez volt bizonyosan néhány azok közül, de Ő sok más cselekedetet is tett. Rátette a kezét a leprásra, megvigasztalt embereket, akik bűnben voltak, megbocsátott egy házasságtörő asszonynak, és megbocsátott azoknak, akik Belzebúbnak, a démonok fejedelmének hívták Őt. Ezek nem látszanak olyan látványosnak, de ezek is olyan cselekedetek voltak, amiket Ő tett.

Mit gondolt azokról a cselekedetekről, amiket cselekedett? Használhatunk egyetlen kifejezést mindazokra a cselekedetekre, amiket tett? Igen. Ez pedig az, hogy engedelmeskedett az Atyja akaratának; az Atya akaratát cselekedte. Ezek voltak azok a cselekedetek, amiket Ő tett. Ha az Atyja azt akarta, hogy járjon a vízen, akkor Ő járt vízen. Ha az Atyja azt akarta, hogy tegye a kezét egy leprásra, Ő rátette. Ha az Atyja azt akarta, hogy bocsásson meg egy asszonynak, aki házasságtörést követett el, Ő megtette. Ha az Atyja azt akarta, hogy mossa meg a tanítványai lábát, Ő megtette. A cselekedetei az Atyának való engedelmesség cselekedetei voltak. Valójában nem csodatevések.

Ezért, amikor azt mondta, hogy mi is cselekedhetjük ugyanazokat a cselekedeteket, Jézus gondolata az volt, hogy mi is engedelmeskedhetünk az Atya bármelyik ránk vonatkozó akaratának.  Nos, ha nem az Atya akarata számodra, hogy feltámadj a halálból, nem kell feltámadnod a halálból. Ez minden. Az ember felment a holdra. Amikor azonban Jézus a földön volt, Ő nem ment fel a holdra, mert az nem az Atya akarata volt számára. Jézus még Rómába se ment el, és nem foglalkozott a holddal sem. Ezért azt gondoljuk, hogy az nem egy olyan dolog volt, amit meg kellett tenni. Ha az Atya akarata számodra, hogy vendégelj meg 5000 embert 5 kenyérrel és 2 hallal, megteheted azt.  A lényeg az, hogy mi az Atya akarata? Bármi is volt az Atya akarata Jézus számára, Ő megtette azt. Pl. 30 éven keresztül sosem vendégelt meg 5000 embert, és nem járt vízen, nem támasztott fel egyetlen halottat sem, még csak betegeket sem gyógyított, mert nem ez volt az Atya akarata, de mindig az Atya akaratát cselekedte 30 éven keresztül.

Dióhéjban azt mondhatjuk, hogy azok a cselekedetek, amiket Jézus cselekedett, a mennyei Atyja akaratának való engedelmesség cselekedetei voltak. Amikor azt mondja, hogy „az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem,” mit jelent itt az azokat? Bizonyára minden egyes dolog, ami Isten akaratában az életed során elvégezhető. Hogyan tette Jézus mindezt? A Szent Szellem ereje által. Amikor a tanítványok Pünkösd napján betöltekeztek Szent Szellemmel, az Ap.csel. 2-ben azt olvassuk, hogy ők vettek erőt, hogy mit tegyenek? Vettek erőt, hogy tegyék az engedelmességnek ugyanazon cselekedeteit, amit Jézus cselekedett; hogy tegyék az Atya akaratát. Ha az Atya azt akarta tőlük, hogy betegeket gyógyítsanak, megtehették azt; hogy halottat támasszanak, megtehették azt. Amikor az Szent Szellem eljött és betöltötte őket, vettek erőt, hogy tegyék azokat a cselekedeteket, amiket Jézus tett.

Mit jelent, amikor a János 14:12-ben azt mondja, hogy nagyobbakat is cselekedhettek azoknál? Ez arra utal, hogy a többi embert is elvezeti egy ilyen életre. Figyeljük meg, hogy mit mond: mert én az én Atyámhoz megyek.” Mi történhetett meg, amikor Jézus az Atyához ment? A Szent Szellem elküldése. Pünkösd napja után a Szent Szellem eljött és az emberek szívében lakhat. Lehetővé teszi az emberek számára, hogy egy ilyen életet éljenek.

Hadd mondjak egy példát. Jézus – a tanítványainak való – három és fél évi prédikálás után nem tudta elérni, hogy közülük ketten egyek legyenek. Azért imádkozott a János 17.21-ben, hogy ők egyek legyenek, mint ahogyan az Atya és a Fiú egyek, mert nem voltak egyek. Mindannyian a legmagasabb pozícióra vágytak. Mindannyian arra voltak kíváncsiak, ki nagyobb közülük. Nos, ha mind a 12 embert az a gondolat foglalkoztatta, hogy ki a nagyobb közöttük, akkor bizonyára nem voltak egyek, hanem megosztottak voltak.  Ma azonban úgy gondoljuk, hogy hirdethetjük azt, hogy az emberek eggyé váljanak. Már ha két ember is eggyé válna ma, az nagyobb dolog lenne, mint amit Jézus tett az egész élete során. Ez azonban nem azért van, mert mi nagyobbak vagyunk, mint Jézus volt, távolról sem.

Ő ugyanis elment az Atyához és elküldte a Szent Szellemet. Amikor Jézus a földön járt, a Szent Szellem nem lakozott azoknak a tanítványoknak a szívében. Ha a Szent Szellem azoknak a tanítványoknak a szívében lakozott volna, akkor egyek lehettek volna. Attól fogva azonban, hogy Pünkösd napján a Szent Szellem eljött, meg van a lehetősége nagyobb dolgokat tenni, mert a Szent Szellem most lakozást vesz az emberek szívében. Mit gondolunk, mi Isten célja azzal, hogy betölt a Szent Szellemmel minket? Így megcselekedhetjük azokat a cselekedeteket, amiket Jézus cselekedett, más szóval, Isten akaratát. Ez az az élet, amit Isten ajánl a Szent Szellem ereje által az Újszövetségben, amit az emberrel kötött.

Lapozzunk a Róma 8:3-4-hez, ahol csodálatos szavak vannak arról, hogy Isten mit tehet értünk. Nos, ez egy rendkívül gyakorlati kérdés. Hiszem, hogy az egész Biblia a gyakorlati keresztyén élet céljából adatott; elsősorban nem teológiai tanulmányozásra készült. Mit olvasunk a Róma 8:3-ban? „Ami a törvénynek lehetetlen volt, mert erőtlen volt a test miatt, Isten azt megtette”. Mi volt az, amit a törvény nem tudott megtenni? A törvény nem tehet engem tisztává belül; a törvény nem tehet engem győztessé a szívemben lévő bűn felett. Csak a külsődleges bűnök feletti győzelemben segíthet nekem. Isten akkor hogyan tette ezt meg?

„Elküldte az Ő fiát, bűn testének hasonlatosságában.” Ez azt jelenti, hogy hasonlít hozzánk, de Ő nem követett el bűnt. Csupán hasonlatosságban jött el, de nem bűnös testben, hanem a bűnös test hasonlatosságában. Jézus odaadta a testét bűnért való áldozatként a Golgotán, és ott Isten megítélte a bűnünket Jézus testében. A Róma 8:4-ben olvasunk róla, Isten azért tette ezt, hogy a törvénynek az igazsága beteljesüljön bennünk.” A Róma 7:7 szerint a törvény által válik ismertté számunkra a kívánság bűne: ’ne kívánd.’

A ’ne kívánd’ ellentéte az, hogy szeress! A ’ne paráználkodjál’ ellentéte az, hogy szeress! A törvény ezen igazságának az elvárása most bennünk is valósággá válhat. A tisztaság és a szentség törvényének elvárása most valósággá válhat bennünk, ha a Szent Szellem erejében járunk. Jézus ezért jött, hogy ezt elvégezze számunkra. Jézus földre való eljövetelének és halálának ez az értelme, és hogy adja nekünk a Szent Szellemet.

Nos, Isten nem ígérte meg, hogy tökéletesen bűntelenné tesz minket a földön. Senki sincs a földön, aki tökéletesen bűntelen életet élt, Jézus Krisztuson kívül; Pál sem, senki. A Biblia azonban azt mondja nekünk, hogy törekedjünk a tökéletességre. Jézus bűn nélkül jött és ezért Ő bűn nélküli, tökéletes életet élt. Mi azonban a test romlottsága miatt tudattalanul sok bűnt követünk el. Azért van ez, mert olyan sokáig bűnben éltünk. Az egész földi életünk során sosem válhatunk tökéletesen bűntelenné.

János arról beszél, hogy ha valaki azt mondja nincs bűn benne, az hazudik, magát csapja be. Mi azonban törekedhetünk a tökéletességre, mint azt a Zsidó 6:1 mondja, és egyre tökéletesebbé válhatunk a szentségben. Pl. vegyük a beszédünket. Jézus beszéde tökéletesen tiszta volt. Csúnya és haszontalan szó sosem hagyta el a száját, sem hazugság. Mindig igazat mondott. Nem akart rászedni senkit. Nem elegyedhettél volna Jézussal haszontalan beszélgetésbe. Nem beszélgethettél volna Jézussal úgy, hogy gonosz dolgokat mondj másokról. Nem, az Ő gondolata tiszta volt.

Jézus használt anyagi dolgokat, de nem szerette azokat. Az Ő szentsége belső szentség volt, nem külső szentség volt, ami az ételben, speciális ruhában vagy a szent emberekkel való barátkozásban nyilvánult meg. Az Ő szentsége nem azt jelentette, hogy remete vagy szerzetes lett volna kint élve a pusztában. Nem, Ő a többi ember között élt, ugyanúgy dolgozott, mint a többi ember, ugyanazokat a típusú ruhákat viselte, amiket mások viseltek, és ugyanazt ette és itta, mint mások; élvezte a jó dolgokat, amiket Isten azért adott, hogy az ember élvezze, de mégis szentségben. Az ételt illetően nem kényeztette magát, és nem hordott divatos ruhákat. Nem kereste a vallásos emberek társaságát, hanem a bűnösökét.

Ez Jézus szentsége, ami egy tiszta élet volt. Nem csupán elkerülni a bűnt, hanem elkerülni bármit, ami szükségtelen és pazarló. Ez ad nekünk is példát arra vonatkozóan, hogy milyen az igazi szentség. Hiszem, ha egyre többször Jézus életére nézünk, a 2 Kor. 3:18 csodálatos ígérete szerint, a Szent Szellem által fokozatosan át fogunk változni egyik dicsőségről a másikra, az Ő hasonlatosságára. Fogadjuk be ezt az ígéretet a szívünkbe és mondjuk el a következőt: „Uram, tölts be engem Szent Szellemmel, és formálj át engem Krisztus hasonlatosságára.”

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: www.cfcindia.com

Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com)

Kategória: keresztyén alaptanítások, Tanítások | Címke: ,

Részletek a TV és Internet nézéssel kapcsolatban Zac Poonen tanításaiból

Légy óvatos, mit nézel a TV-ben és az interneten 

Ne kövessünk el bűnt!

 „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete.”  (1 János 2:15) 

A Message Bible fordítás így fogalmaz: „A világ iránti szeretet kiszorítja belőled a Mennyei Atya iránti szeretetet.” Valóban ez történik. Minél jobban szeretem a világot, az Atya és Jézus iránti szeretetem annál jobban kiszorul, és a világ szeretete elfoglalja a szívemet.

Legyél óvatos, milyen filmeket nézel! Teljesen meg vagyok róla győződve, hogy azok a filmek, amiket a keresztyének néznek az egész világon manapság, két dologhoz vezetnek:

  1. Nincs idejük Bibliát olvasni. Tudatlanok a Biblia tanításait illetően, ezért van sok megtévesztés az életükben. Hogy van az, hogy sok keresztyén megnézi ezeket a televíziós prédikátorokat a TV-ben, és nincs világos látásuk, nem tudják megítélni, hová vezetik őket. Annak ellenére, hogy évekig nézik és hallgatják őket, még mindig depressziósak, még mindig gyakran dühösek lesznek, elveszítik a türelmüket, aggódnak és félnek. Akkor miben segítettek nektek ezek a TV-prédikátorok? Azok az emberek, akik nézik őket, nem látják ezt. Tudjátok, miért? „Ó, dehát az a prédikátor az igét tanítja!” – mondják. Igen, igen, de tudjátok, miért nem tudjátok megítélni őket? Mert nincs időtök a Bibliát olvasni. Az is lehet, hogy filmeket nézel, és ezért nincs időd Bibliát olvasni. Gondold át, mennyi időt töltesz TV-nézéssel és mennyit a Biblia olvasásával. A kettő közül melyiket fogod jobban ismerni? Tudod a választ. Nem arról az időről beszélek, amikor dolgozol. Az szükséges dolog! Arról az időről beszélek, amit pihenéssel töltesz.
  1. A másik dolog, ami történhet, hogy az erkölcsi színvonalunk elkezd hanyatlani. A bűn iránti érzékenységünk egyre kisebb és kisebb lesz. Nézz magadba, hogy ez így van-e, én nem ismerem a te magánéletedet. Nézz magadba, vizsgáld meg a lelkiismeretedet, hogy az egyre kevésbé érzékeny-e a bűnre? Ha igen, tudod, mi ennek az oka? A filmek és a szappanoperák, amiket a TV-ben nézel, azok a végeérhetetlen sorozatok. Ezeket csak hallomásból tudom, hogy vannak ilyen végtelen sorozatok, mert meséltek róla nekem…

Kedves testvéreim! Legyetek óvatosak!

-§-

A keresztyének nézhetnek TV-t és mozifilmeket? 

Jézus nem azért jött, hogy a jó és rossz felismerésének ismeretét adja nekünk, hanem azért, hogy életet adjon. Ha Krisztus élete van benned, az mindig megmondja neked mi a jó és mi a rossz. Máskülönben csak információ van a fejünkben. A konferenciáinkon sokszor van kérdések és válaszok szekció, és gyakran ilyen kérdéstípusokat tesznek fel, hogy pl. „Egy keresztyén megteheti-e ezt? Mi a baj azzal, ha ezt teszem? Mennyit tehetünk meg ebből? Milyen fajta filmeket nézhetünk, és miket nem kellene néznünk?” Ez olyan, mint amikor a kicsi gyerekek megkérdezik a vasútállomás peronján, hogy „Milyen közel állhatok a peron széléhez, amikor a vonat megérkezik?” „Apu, milyen közel állhatok a peron széléhez, amikor berobog a vonat: 10 cm, 20 cm?” Egy értelmes apa mit fog mondani? „Maradj olyan messze tőle, amennyire csak lehet!” Azok az emberek, akik ilyeneket kérdeznek: „Mennyit tehetek meg ebből anélkül, hogy világi lennék?” – ők nem az életet keresik, hanem azt kutatják, milyen közel mehetnek a szikla széléhez anélkül, hogy leesnének. Ők mindannyian kisgyerekek. A felnőttek nem próbálják meg kitalálni, milyen közel mehetnek a szikla széléhez. Ma egy keresztyén generáció úgy nő fel, hogy azt kérdezgetik „Mi a baj ezzel vagy azzal?” Nem életet, hanem szabályokat akarnak. „Ó, Isten embere azt mondta, ez a dolog rendben van, akkor megtehetjük.” Szabályok szerint élnek. Amikor szabályok szerint élsz, az annak a bizonyítéka, hogy nincs élet benned. Ez azt jelenti, hogy a szellemi halál állapotában vagy. Mondok erre egy példát. A feleségem orvosként dolgozott egy ideig leprásokkal, ezért tudok róluk néhány dolgot. Akik leprások, nem érzékelnek semmit a kezükön vagy a lábukon vagy bizonyos testrészeiken. Így akár rátenyerelhetnek egy forró tűzhelyre, és nem fognak érezni semmit. Egy tűzforró rozsdamentes acéledényhez hozzáérnek, és nem éreznek semmit. Nincs érzékelésük. Ha egy tüske megy a talpukba, nem tesznek vele semmit. Ezért nekik szabályokra van szükségük, pl. „Ne érj hozzá a tűzhelyhez, amíg ki nem deríted, hogy hideg-e vagy forró! Ha látsz egy acéledényt a konyhában, először derítsd ki, hogy hideg-e vagy forró, mielőtt hozzányúlsz! Este, mielőtt lefekszel aludni, nézd meg a talpadat, nincs-e benne tüske!” Rengeteg szabályt kell nekik felállítani, mert nincs érzékelésük! Neked is ilyen szabályokra van szükséged? Miért? Neked nincs rájuk szükséged. Amint hozzáérsz egy forró acéledényhez, azonnal érzed, hogy forró, és elrántod a kezed. Miért van ez? Valamilyen törvény vagy szabály miatt? Nem! Hanem azért, mert élet van a kezedben! Amikor élet van benned, nincs szükséged törvényre! Miért nem kell esténként ellenőrizned a lábaidat, hogy van-e bennük tüske? Mert ha tüske megy a talpadba, azonnal észreveszed, mert élet van benned. Ahol élet van, ott nincs szükség szabályokra, törvényre. Ahol viszont nincs élet, ott szükség van a törvényre. Tehát, ha az emberek nem jutnak el az újszövetségi életre a Szent Szellemben, nekik szabályokat kell alkotnunk. Csakúgy, mint a kisgyerekek számára: „Mosd meg a fogad! Válts fehérneműt! Fürödj meg! Készítsd el a házi feladatodat! Edd meg a zöldségeket!” Rengeteg szabály! Miért van az, hogy a felnőtteknek nincs szükségük ezekre? Az apukádnak már nem kell elmondania neked, hogy mosd meg a fogad. Amikor szabályokra van szükségünk, az vagy azért van, mert kicsi gyerekek vagyunk, vagy mert nincs bennünk élet! Ez a jelentése a Gal. 5:18 igeversnek: „Ha azonban a Szent Szellemtől vezéreltettek, nem vagytok a törvény alatt.

Ha viszont nem a Szent Szellem vezet titeket, ha nem keresed azt, hogy mindennap betöltekezz a Szent Szellemmel, akkor szükséged van a szabályokra: „Ne nézz rá arra a moziplakátra! Ne menj moziba! Ne nézd ezeket a TV-műsorokat!” Akkor készíteni kellene egy listát 40-50 TV-műsorral, mik azok, amiket nézhetsz, vagy nem nézhetsz. Aztán, ha egy nap megjelenik egy új TV-műsor, ami nincs rajta a listán, mit fogsz tenni? Akkor megint oda kell menned Isten emberéhez, és meg kell kérdezned tőle: „Van egy új TV-műsor, nézhetem vagy nem?” Ha azonban élet van benned, és nézel valamit a TV-ben, a benned lévő élet meg fogja mondani: „Kapcsold ki, válts csatornát!” Csakúgy, mint amikor hozzáérsz a forró sütőhöz, a benned lévő élet azonnal azt mondja: „Vedd el a kezed onnan!” Tegyük fel, hogy a számítógépnél ülsz, és felugrik egy ablak valamilyen pornográf jelenettel. A benned lévő élet azonnal azt fogja mondani: „Menekülj innen! Állj fel és szaladj el! Kapcsold ki a számítógépet! Válts képernyőképet!” És ha a számítógép túl lassan reagál, akkor kikapcsolod. Néha a számítógépnek sokáig tart képernyőképet váltani, akár 5-10 másodperc is lehet. Húzd ki a dugót a konnektorból! Ne mondd azt, hogy „Oké, csak 5 másodperc, azt kivárom.” Ha hozzáérsz egy forró sütőhöz, nem mondod azt, hogy „Á, ott tartom a kezem még 5 másodpercig.” Az az 5 másodperc elég, hogy megégesd a kezed. Ez történik, ha 5-10 másodpercig ilyeneket nézel a képernyőn. Beleég az emlékezetedbe, és az álmaidon keresztül fog újra előjönni! Ezért vannak tisztátalan szexuális álmaid! Mert nincs benned az élet! Nem rántod el a kezed azonnal, és még csak a szabályt sem tartod be, amely azt mondja: „Kapcsold ki!”

Fordította: Rodenbücherné Koncz Nikoletta

-§-

Részlet „A farizeusok 50 ismertetőjegye” c. könyvből  (16. oldal)

„Felfedeztem, hogy a farizeusok, akik kemények mások felé, sokan lágyak a családtagjaik felé. Szabályokat gyártanak másoknak, de nem alkalmazzák azokat a családtagjaikra. Teljesen részrehajlók és képmutatók.

Kell, hogy legyen meggyőződésünk. Nekem is van meggyőződésem azzal kapcsolatban, hogy mit engedek meg magamnak, hogy mit birtokoljak, és mit cselekedjek. Nem erőltetem azonban rá a meggyőződésemet másokra olyan dolgokban, amikben a Szentírás hallgat. Nem mondom az embereknek, hogy legyen, vagy ne legyen TV-jük. Azt gondolom, hogy egy internet csatlakozással rendelkező számítógép sokkal veszélyesebb, mint a TV. Figyelmeztetem az embereket mindkét készülék veszélyeire, de nem gyártok szabályokat mások számára, mint a farizeusok. Ismerek olyan farizeusokat, akik azt mondták másoknak, hogy ne vegyenek ilyen készülékeket, de később vissza kellett vonniuk a szavukat, mert szükségből nekik is vásárolniuk kellett számítógépeket.”

Fordította: Abonyi Sándor

-§-

PDF formátumban letölthető itt

Kategória: Gyógyulás-szabadulás, gyülekezet, Keresztyénség, Szellemi harc, Szentség, Tanítások | Címke: , , , , , , ,

Keresztyén alaptanítások 35 – Zac Poonen

Jézus győzött a bűn felett

Jesus Overcame Sin

PDF formátumban letölthető itt

Folytatnánk Jézus életének megnézését, mint tökéletes példát, amit Isten adott nekünk a földön, bemutatva ezáltal, hogy Isten hogyan szeretné, hogy éljünk. Ebben a tanulmányban Jézus szentségét és tisztaságát nézzük meg.

Isten szent és azt mondja nekünk: “Mivel én szent vagyok, ti is szentek legyetek.” Számunkra azonban, akik emberi lények vagyunk szabad akarattal teremtve, a szentség csak a kísértések felett aratott győzelem által lehetséges; a kísértésekre való nemet mondás által. Eredendően nem vagyunk szentek. Amikor megszületünk, eredendően bűnösök vagyunk. Valójában, a teremtéskor Ádám sem volt eredendően szent, hanem eredendően bűntelen volt. Neki Isten mellett kellett döntenie és nemet mondania a kísértésre annak érdekében, hogy szent legyen. Nos, ma hasonló módon ahhoz, hogy szentek legyünk, kísértéseket kell elszenvednünk. Valójában ez a kísértés egyik célja. A kísértés nem azért van, hogy bűnbe vigyen minket; hanem pontosan az ellenkezője. Azért van, hogy szentségre vezessen minket.

A szentség a szellemi egészséghez és erőhöz hasonlítható. Az emberek nem azért mennek el konditerembe és csinálnak ott gyakorlatokat súlyzókkal, megdolgoztatva az izmaikat, hogy ellenállóak és rugalmasak legyenek a különböző terhelésekkel szemben, és hasonlók? Mire szolgálnak mindazok az eszközök, amelyek a konditeremben vannak? Nem könnyű felemelni azokat a súlyokat és mindenféle rugózó és különböző gyakorlatokat csinálni velük. Az valójában erőfeszítés. Akkor miért csinálják végig az emberek azokat az erőfeszítéseket? Még pénzt is hajlandók fizetni érte, hogy végigcsinálják azokat az erőfeszítéseket!

Tudjátok miért? Mert azt akarják, hogy fizikailag megfelelő testük legyen. Tudják, hogy csak akkor lehet fizikailag megfelelő a testük, ha a testük izmai kidolgozottak és feszesek lesznek, hogy képesek legyenek ellenállni. Ezért mindazok az eszközök a konditeremben arra szolgálnak, hogy felkészítsék a test különböző izmait az ellenállásra. Egy személy, akinek az izma nem találkozik ellenállással, csak kövér, petyhüdt ember lehet. Amikor az orvosok egy kövér, petyhüdt embernek azt javasolják, hogy adjon le a súlyából, akkor testedzést javasolnak neki, más szóval, dolgoztassa meg az imait valami ellenállással szemben. Pontosan ugyanez az elv szellemi területen is.

Nekünk is felkészültnek kell lennünk, hogy ellenállhassunk. Szükségünk van rá, hogy valaki ellenálljon nekünk; és nekünk is ellent kell állni és győzni, hogy szellemileg alkalmasak, izmosak és erősek legyünk. Más szavakkal: váljunk szentté! Ezért mondja a Biblia: “Teljes örömnek tartsátok, amikor különböző kísértések érnek titeket.” (Jakab 1:2). Nos, sokan nem értik meg, hogy szembe kell néznünk kísértésekkel. A legtöbb ember azt gondolja: ‘Te jó ég, kísértés, azt kívánom, hogy sosem nézzek szembe vele.’ Ez olyan, mintha egy kövér ember azt mondaná: ‘Ó, én nem akarok semmiféle gyakorlatot elvégezni, az munka, az probléma.’ Mi az eredmény? Sosem lesz izmos. Ha egy keresztyén azt mondaná: ‘Nem szeretnék szembenézni próbákkal, nem szeretnék szembenézni semmiféle kísértéssel,’ akkor ő sosem lehet szellemileg izmos, egészséges keresztyén, lehetetlen.

A szentség csak akkor érhető el, ha készek vagyunk nemet mondani a kísértésre. Ezért mit mond Jakab, mit kell tenned? Teljes örömnek tartani. Ahogyan a kövér ember bemegy a konditerembe és teljes örömnek tartja, hogy ezekkel a körülötte lévő különböző eszközökkel elkezd gyakorlatozni. A kövérség fokozatosan lemegy a testéről és később, kb. egy év múlva kijön egy egészséges, erős izmos ember. Nem lenne az jó? Nem teljes örömnek kellene azt tartania, amikor megdolgozza az izmait, hogy ellenállók legyenek? Pontosan erről beszél Jakab. Mivel az emberek nem értették ezt meg, azt gondolják, hogy az a legjobb módszer, ha elkerülik a kísértést és a próbát. Nem ez a legjobb módszer!

Nos, a meglepő az, hogy még az olyan valakinek is, mint Jézus, aki bűntelen volt, neki is kísértést kellett elszenvednie. Ez egy eléggé rejtélyes dolog. Miért kellene, hogy megkísértessen? A Máté 4-ben azt olvassuk, hogy a gonosz odament hozzá és megkísértette Őt. Három kísértés van ott megemlítve. A Zsidó 4:15 azt mondja nekünk, hogy Ő hozzánk hasonlóan mindenben megkísértetett, de egyszer sem vétkezett. Csodálatos, hogy Jézus Krisztus, a tökéletesen bűntelen Isten Fia, szintén ki volt téve kísértésnek minden területen. A Biblia a Zsidó 6:20-ban azt mondja, hogy Jézus a mi előfutárunk. Az előfutár azt jelenti, hogy valaki előttünk fut a versenyen, és mutatja számunkra az utat, amit követnünk kell. Ezért, aki a frontvonalban előttünk haladt, ma azt mondja nekünk: “kövess engem.”

A Biblia a Zsidó 12:1-2-ben azt mondja: „Nézvén Őreá, aki előttünk futott a versenyen, mi is fussuk meg a versenyt, követve Őt.” Majd ezt olvassuk: Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, aki ellenállt a bűnnek a haláláig (Zsidó 12:3-4)

Jézus elszenvedett mindenfajta kísértést, amit ember valaha elszenvedhetett. Minden területen meg volt kísértve, amivel mi is vagyunk, és Ő, mint ember győzött a Szent Szellem erejével. Ha Ő, mint Isten nézett volna szembe azokkal a kísértésekkel, akkor semmi nagyszerű nem lenne abban. A Biblia valójában azt mondja, hogy Isten nem kísérthető (Jakab 1:13).

Jézusnak ezért fel kellett adnia ezt az előjogát, amikor emberi formában a földön járt, hogy kísérthető legyen, hogy példa lehessen számunkra. Ha Ő Isten erejével győzött a kísértés felett, és mint Isten azt mondja nekünk, hogy emberi lényként valahogyan győzzünk, holott mi nem vagyunk Isten, az olyan lenne, mintha egy apa 80 mérföld/órával vezetne egy autót és azt mondaná a kisfiának, hogy fuss utánam az úton: „kövess engem.” Nem nevetséges lenne? Egy apa 80 mérföld/órával száguld egy autóban, és azt mondja a fiának, fusson utána? Hogyan mondhatná Jézus, hogy „kövess engem,” ha Ő Istenként kerül szembe a kísértéssel? Semmiképpen sem, mert mint korábban mondtam, Isten nem kísérthető.

Tény, hogy Jézus ember formájában találkozott kísértésekkel, és győzött a Szent Szellem erejével; és Ő ugyanezt az erőt kínálja fel nekünk. Ez ad nekünk reményt, amikor szembenézünk a kísértésekkel. A gonosz szeretné elrabolni tőled ezt a reményt azáltal, hogy megpróbálja azt mondani neked: „nem, te nem győzhetsz a kísértés felett. Te mindig vesztes leszel.” Te azonban azt mondod neki: akkor „hogyan győzött Jézus?” A gonosz mondhatja azt, hogy „Jézus, mint Isten győzött,” de ezt mondja a Biblia? Nem. Jézus azzal győzte le a Sátánt, hogy Isten Igéjét idézte neki. Te is legyőzheted a Sátánt ugyanilyen módon. A Biblia arra kér téged, hogy ragadd meg a szellem kardját, ami Isten beszéde, és te is elűzheted a gonoszt a Szent Szellem erejével. Jézus segítséget kérve imádkozott, és győzött.

Tételezzük fel, hogy valami olyan kísértéssel kellene szembenéznünk ma, amivel Jézus sosem nézett szembe, akkor mi azt mondhatnánk neki: „Uram te nem érted, hogy én mivel nézek szembe.” Mi azonban sosem mondhatjuk ezt, mert megérti. A Biblia azt mondja, hogy Ő együtt tud érezni a harcainkkal, és a gyengeségeinkkel. (Zsidó 4:15). Az egyetlen dolog, amit Jézus emberként bemutatott a saját életén keresztül a földön, hogy a Szent Szellem erejével engedelmeskedni tudunk Isten minden parancsolatának. Ha nem tesszük azt, az azért van, mert nem vagyunk teljesszívűek, mint Ő volt. Ezért mondja a Biblia: Aki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt.” (1 János 2:6). Lehetséges ez? Ha ez nem lenne lehetséges, akkor nem lenne ilyen parancs a Szentírásban.

A Living Bible azt mondja: „Aki keresztyénnek hívja magát, annak úgy kellene élnie, ahogyan Jézus élt.” Valóban így van? Krisztus élete egy bemutató volt arról, hogyan kellene élnünk. Mi azonban nem mondhatjuk el, hogy úgy élünk, mint Krisztus. Valójában, sosem találkoztam senkivel a földön, aki úgy élt, mint Krisztus, te sem lennél rá képes. Ha azonban ezt tűzzük ki célként, és van hitünk, akkor törekedhetünk arra a tökéletességre, ahol elmondhatjuk: „Uram, én szeretnék úgy élni, mint te.” Ekkor a dicsőség egyik fokáról a másikra előrehaladva, a Szent Szellem Krisztushoz hasonlóvá fog formálni minket.

Pál azt mondta, hogy még nem érte ezt el, de törekedett rá. Ezt mondta: nekik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.” Ő úgy akart élni, mint Jézus élt. Ugyanazt a célt tűzte ki, és lépésről-lépésre elérte azt. Egy olyan személy azonban, akinek nincs célja, sosem fog eljutni sehová. Ez olyan, mint a hegymászás. Ha nem a hegy tetejét tűzöd ki célként, akkor mi fog történni? Az alapszinten leszel még 25 év után is. Ha azonban a hegycsúcsot tűzöd ki célként, akkor minden évben egyre magasabb szintre jutsz, és egyre jobban fogsz hasonlítani Krisztusra. Ez a keresztyén növekedés. Hogyan győzött Jézus? Amikor kísértéssel találta magát szemben, és érezte annak vonzását, ellenállt neki a Szent Szellem erejével; meghalt önmagának, és győzött. Ezért mondja a Biblia: „fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal” (1 Péter 4:1-2).

Nos, itt lehet egy félreértés közöttünk, mert néhányan közülünk nem értik, hogy mi a bűn lényege. Minden bűn lényege, hogy a saját akaratunkat cselekedjük. Ha ez a bűn lényege, akkor mi a szentség lényege? Megtagadni a saját akaratunkat és Isten akaratát cselekedni. Ez a szentség. Azt olvassuk a János 6:38-ban, hogy Jézus a következőt mondta: „Azért jöttem erre a földre, hogy ne a saját akaratomat cselekedjem,” azaz, hogy ne vétkezzen, “hanem Isten akaratát cselekedjem, annak akaratát, aki elküldött engem.” Ez a szentség. A Gecsemáné kertben ezt mondta: “Ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd.” Jézus felajánlotta a saját emberi akaratát, mint egy örökkévaló áldozatot. Ezt mondta: „Sosem akarom a saját akaratomat cselekedni.” Ezt jelenti az, hogy Jézus sosem követett el bűnt. Ő sosem tette a saját akaratát. Az emberi természet pont az ellenkezője. Látjuk, hogy egy kisgyerek a saját akaratát akarja tenni. A makacsság bűn.

Jézus figyelmeztette a tanítványait a Gecsemáné kertben. Azt mondta: “Imádkozzatok, mert a test erőtlen. A szellemetek kész lehet, hogy egy szent életet éljetek, de a testetek erőtlen.” Ezért van szükségünk a Szent Szellem erejére, hogy megtagadjuk a saját akaratunkat, és Isten akaratát cselekedjük. Tedd ezt a céloddá, kedves barátom. Hidd el, hogy lehetséges ma számodra, hogy szent életet élj; hogy megmászva ezt a hegyet egyre magasabbra juss, egyre inkább hasonlóvá válva Jézus Krisztusra.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: www.cfcindia.com

Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com)

Kategória: keresztyén alaptanítások, Szentség, Tanítások | Címke: , , ,

Keresztyén alaptanítások 34 – Zac Poonen

Alázatosság Krisztus halálában

Humility In Jesus Death

PDF formátumban letölthető itt

Még egy kicsit foglalkozunk Jézus Krisztus alázatosságával, ami követendő példa számunkra. Fontos, hogy ezt a példát kövessük, mert Isten azt mondja, hogy csak az alázatosoknak ad kegyelmet.

Jézus a keresztre feszítése előtti éjszakán, közvetlenül azt követően, hogy megmosta a lábukat, azt mondta: ‘Ti Úrnak és Mesternek hívtok engem és én mégis megmostam a lábatokat. Nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.’ (János 13:13-14). Mit jelent ez?  Sok ember úgy érezte, ez azt jelenti, hogy nekünk mindannyiunknak vizes tálat kell ragadni és megmosni egymás lábát; még akkor is, ha a mi lábunkon zokni és cipő van és nem koszos. Ez értelmetlen ceremónia.

Mit tett Jézus valójában azon napon, amikor megragadta a vizes tálat? Ha azok a tanítványok zoknit és cipőt viseltek volna, mint mi ma, különösen hideg időben, akkor egyáltalán nem lett volna szükséges megmosni a lábukat. Miért mosta meg Jézus a lábukat? Az nem egy vallásos rituálé volt, amit Jézus végigcsinált. Nem, az egy szükséges cselekedet volt. Jézus meglátta, hogy szükséges ezt a piszkos munkát elvégezni az Ő tanítványaival, és Ő megtette. Ezért mondta a következőt:

„Példát adtam néktek. Ha Én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait.”  (János 13:14; 15).

Meg kell kérdeznünk magunktól: Mi volt az, amit Jézus az apostolokkal cselekedett? Egy mondatban megmondhatjuk: betöltött egy fizikai szükséget, elvégzett egy piszkos munkát. Mi tehát ennek az üzenete számunkra? Azt mondja nekünk, hogy legyünk készek megtenni a piszkos munkát egymásért, ahol ilyen szükség van, és ne egy rituálét csináljunk végig. Ha pl. egy összejöveteli teremben tartózkodtok, az emberek lábmosásával egyenértékű lenne, bemenni a WC-be és feltakarítani azt, hogy tiszta legyen. Ez felelhetne meg ma a lábmosásnak.

A kérdés az, hogy amikor látunk egy speciális szükséget, töltsük be azt.  Amit Jézus a vizes tál megragadásával és a lábmosással tett, az jellemezte az egész életét. Hiszem, hogy egész életében minden ember szolgája volt. Nem ismerjük, hogyan élt 30 éven keresztül Názáretben, de el tudom képzelni hogyan élt. Mások felé kellett szolgálnia: a fiatalabb testvérei felé, a fiatalabb nővérei felé, Mária felé, mások felé a szomszédságukban – kész volt megtenni mindenféle feladatot mindenki felé; ha meglátott egy szükséget, gyorsan betöltötte azt. Ezekben látjuk az Ő alázatosságát. Ezekből látjuk, hogy mi Isten akarata az ember élete számára.

Kedves barátom, Isten azt akarja, hogy ti is így éljetek. Ha megértettétek ezt, és Jézus dicsősége által megragadtátok ezt, az életetek átformálódhat. Ne aggódj amiatt, ha a körülötted lévő keresztyének nem így élnek. Ne ítéld el őket. Ne keresd a hibát bennük. Az nem a mi feladatunk. Isten minden ember bírója és mi nem ítélhetünk el senkit. Te azonban lehet, hogy ilyen vagy, nem gondolod? Mennyire lehetsz boldog? Jézus, azt követően, hogy arról beszélt, készeknek kell lenniük megmosni egymás lábát, valóban megtette azt, és azt mondta: “ha megértitek ezt, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezt (János 13:17). Nem, ha csak gondolsz arra. Az az életmód, amit Jézus bemutatott az a legmagasabb boldogság útja. Nem vagytok boldogok, ha csak ültök, mint egy nagy maharadzsa vagy egy lord a karosszéketekben és más emberek szolgálnak felétek. Ha valóban szeretnél boldog lenni, akkor legyél szolga.

Jézus nagyon szoros kapcsolatot ápolt kora legalacsonyabb társadalmi rétegével. Közöttük mozgott, mint aki velük egyenlő. Láttatok halászokat az indiai tengerparton? Menjetek le a vízpartra és sok helyen láthattok halászokat. Milyen társadalmi szinten élnek ők? Lenézettek, mert a társadalom legalacsonyabb rétegéhez tartoznak. Nem azokra a gazdag halászokra gondolok, akik vonóhálóval és motoros csónakokkal mennek ki halászni. Nem, én azokról az emberekről beszélek, akik bevetik a hálójukat a tengerbe és halat fognak. Péter, Jakab és János ilyenek voltak. Ha szeretnéd látni, hogyan élnek, menj és meglátod ezeket a halászokat, ahogyan kimennek a kis csónakjaikon és kivetik a hálóikat a tengerbe. Jézus velük barátkozott.

Jézus nemcsak a társadalom legalsó szintjén lévő emberekkel tartott szoros kapcsolatot, hanem azokkal is, akik  alacsonyabb erkölcsi szinten álltak; prostituáltak, részegesek, szélhámosok. Jézus bűntelen és tökéletes volt, és mégis közéjük ment. Nem zavarta, amikor az emberek azzal sértegették, hogy a bűnösök barátja. Sosem éreztette egyetlen bűnössel sem a tökéletes szentségét. Az alázatos ember ismertetőjele az, hogy sosem érzed magad kellemetlenül mellette, hanem mindig kellemesen érzed magad a jelenlétében, még akkor is, ha Ő szent. Jézus ilyen volt.

A farizeusok nem ilyenek voltak. Ők felsőbbrendűek voltak. Nem engedtek senkit közel magukhoz, mert magukat olyan szentnek tartották. Jézus azonban nem ilyen volt. Jézus a legalacsonyabb társadalmi rétegű emberekkel tartott kapcsolatot, és otthon érezte magát közöttük. A tanítványaival olyan szabadon járkált mindenfelé, hogy Péter néha megfeddte Őt, mert szabadnak érezte magát, hogy tanácsot adjon Jézusnak. El tudod ezt képzelni? A tanítvány szabadnak érzi magát, hogy tanácsot adjon: ‘Uram, mi azt gondoljuk, hogy ezt vagy azt kellene tenned.’

Nos, hogy van ez ma sok keresztyén vezetővel? Látod őket elvegyülni az emberek között? Nem. A keresztyénség nem mutatta be a mi országunkban, hogyan élt Jézus a földön. Hibát követtünk el. El kell ismernünk. Sose mutogass másokra. Ti, akik ezt az írást olvassátok, bemutathatjátok Krisztus életét a saját életetekben, a településeteken. Ha mindegyikünk megteszi a maga kis részét a saját országában, akkor az emberek egyszer megláthatják az igazi keresztyénséget olyan emberek által bemutatva, akik úgy élnek, mint Jézus.

Lásd meg Jézus alázatosságát a szellemi birodalomban. A Gecsemáné kertben rettenetes nyomás alatt volt. A Biblia azt mondja a Máté 26:38-ban, hogy felette szomorú volt a lelke mindhalálig. Mit cselekedett ekkor? Nem úgy cselekedett, mintha önelégült lenne; és nem lenne szüksége senki segítségére. Nem, Ő Pétert, Jakabot és Jánost hívta és megkérte őket, hogy imádkozzanak érte. Gondolj arra, hogy megkérsz valakit, imádkozzon veled. Egy büszke ember sosem kér meg senkit, hogy imádkozzon vele. Nem érzi ennek szükségét, Jézus azonban Isten Fia, aki ilyen tökéletes életet élt, és megkérte ezeket az egyszerű, buta tanítványokat, akiknek olyan sok gyengeségük volt. Ezt mondta nekik: ‘Gyertek és imádkozzatok velem, mert rettenetes nyomás alatt vagyok.’ Jézus, emberi lényként tudatában volt a gyengeségének és kereste a tanítványaival való imaközösséget. Te hogy cselekszel? Önelégült vagy? Látod kedves barátom, milyen messze vagyunk Jézus Krisztus alázatosságától? Ez azért van, mert nem valljuk be becsületesen, hogy semmik vagyunk. Ez azért van, mert Isten ereje nem tudott megnyilvánulni az életünkön keresztül. Miért nyilvánult meg Isten ereje olyan fantasztikus módon Jézus életében? Mert felismerte, hogy Ő semmi. Ő egyszerűen élte az életét az Atyja előtt, mint egy senki – és az Atya meg tudta mutatni minden erejét Krisztuson keresztül.

Csak két szellem működik a világban: az egyik felfelé törekszik, a másik lefelé. Felfelé, olyan értelemben, hogy valaki büszkeségében felemeli magát és lefelé, olyan értelemben, hogy valaki megalázza magát: Lucifer szelleme és Krisztus szelleme. Ezek munkálkodnak mindenhol. Ezek munkálkodnak a keresztyénségben is. Találkozhatsz vele keresztyén szervezetekben, keresztyén gyülekezetekben is; keresztyének megpróbálnak lenyomni más embereket, hogy a vállukon felkapaszkodjanak a csúcsra, felkapaszkodjanak egyre magasabb pozíciókba. Milyen szellem ez? Krisztus szelleme? Nem, ez Lucifer szelleme. A Sátán szelleme munkálkodik a gyülekezetekben és keresztyén szervezetekben. Nem szomorú ez? Jézus Krisztus egy önmagát megalázó más szellemmel jött, alászállt. Szeretném elmondani nektek, hogy ez az a mód, amivel azonosítani tudjuk Jézus igaz tanítványait. Egyáltalán nem vágyik rá, hogy felemelkedjen vagy naggyá váljon sem a gyülekezetben sem a világban. Csak lefelé akar törekedni. Meg akar áldani másokat. Nem akarja felemelni magát senki fölé sem, sehol.

Végül, Jézus halálában látjuk az alázatosságát tökéletesen beteljesedni, mert a megpróbáltatásaiban és halálában, sosem bántak vele igazságosan. Megalázták, nevetségessé tették, kigúnyolták, durván bántak vele és úgy kezelték, mint a föld söpredékét. Látjátok az Ő alázatosságát? Egyetlen angyalt sem hívott segítségül. Hívhatott volna 12 légiónyi (72 000) angyalt egyetlen szavával. Miért nem tette ezt? Mert Ő megalázta magát. Nem megragadott valamit. Az egész élete során Ő széttárta a tenyerét, hogy másoknak adjon. Végül széttárta a tenyerét, hogy beleverjék a szöget a kereszten. Ez az a mód, ahogyan Jézus élt és ez az a mód, ahogyan Isten akarja, hogy te és én is éljünk; egy széttárt tenyérrel és nem összeszorított ököllel, hogy harcoljunk egymással. Nem, hanem nyitott tenyérrel adjuk fel a saját igazságunkat. Nem elítélve másokat, hanem meghagyva Istennek, hogy Ő ítéljen.

Jézus azt mondta a János 8:15-ben: ’Én nem ítélek el senkit.’ Engedelmeskedett a megalázó halálnak, amit az Atya eltervezett számára. Nem számított, hogyan kell meghalnia. Elfogadta azt. Engedelmes volt a haláláig. Kedves barátaim, ez a Szentírás igazi Jézusa. Ő nem volt megbecsült, mint egy celeb vagy egy filmsztár, mint sok mai evangélista. Ezzel szemben az emberek elutasították, lenézték Őt és felszögelték Őt egy keresztre.

 

Ez az igazi keresztyénség. Ez nem nagyon népszerű. A Biblia azt mondja, hogy aki nagyra becsült az emberek között, az Isten előtt utálatos. Nézzünk Jézusra és lefelé törekedjünk azon az úton, amin Ő ment.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: www.cfcindia.com

Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com)

Kategória: keresztyén alaptanítások, Tanítások | Címke: , ,

A keresztyén élet három szintje – Zac Poonen

Three Levels of the Christian Life by Zac Poonen

PDF formátumban letölthető itt

Az 1 Korinthus 6:12-ben Pál apostol arról beszél, hogy az emberek három különböző szinten élhetnek.

Minden szabad nekem, de nem minden használ” A törvénytelen szint az, ahol a legtöbb hitetlen ember él. Egy hívőnek sosem szabadna erre a szintre lesüllyednie – de sajnos néhányan megteszik. Ha folyamatosan ott élnek, elveszítik az üdvösségüket. Egy hívő számára a következő szint a minimum szint – a törvényes szint. Van azonban egy ennél is magasabb szint – a hasznos szint. Száz dolog között lehet hetven törvénytelen. Ezek közül egyiket sem szabadna megtennünk. A maradék harminc közül, amelyek törvényesek, bármelyiket megtehetjük. Ebből a harminc dologból azonban lehet, hogy csak tíz olyan, amelyek szellemileg valóban hasznosak. Egy odaszánt szívű, őszinte keresztyén csak ezt a tíz dolgot teszi.

Egy lagymatag keresztyén viszont bármit megtesz a harminc törvényes dolog közül. Ha odaszánt szívű, hatékony szolgája akarsz lenni Istennek, akkor ki kell választanod a hasznos dolgokat a törvényes dolgok közül.

Vegyük példának az időt. Mindenkinek 24 órából áll egy napja. Ha ennek az időnek egy részét azzal töltöd, hogy tisztátalan filmeket nézel, vagy könyveket olvasol, akkor az az időd eltöltésének törvénytelen módja lenne. Másrészt, sok törvényes dolog van, amivel eltöltheted a napodat. Ezek egy része szükséges, és muszáj megtennünk azokat. Ha azonban órákat töltesz újságolvasással, jóllehet törvényes, de mégsem a leghasznosabb módja az időd eltöltésének.

Ha Isten hasznos szolgája akarsz lenni, fegyelmezettnek kell lenned, és ki kell iktatnod a szükségtelen elemek egy részét a napirendedből, és több időt kell Isten dolgaiba fektetned. Választhatod azt, hogy órákig böngészel az interneten (tiszta oldalakon), vagy nézhetsz keresztyén TV-műsorokat, de így nagyon kevés időd marad a Biblia tanulmányozására. Egy másik lehetőség, hogy rövid ideig böngészel az interneten (pl. világhírekről tájékozódsz, stb.), és így sokkal több időd marad a Bibliát tanulmányozni. Nem követsz el bűnt, ha két órát eltöltesz tiszta TV- műsorok nézésével, vagy tiszta internetes oldalak böngészésével, de lehet, hogy ez mind annak az időnek az elpocsékolása, amit hasznosabban lehetett volna eltölteni Isten Igéjének tanulmányozásával vagy szükségben lévő emberek megsegítésével.

Ugyanígy, a pénz elköltésének is vannak törvénytelen, törvényes és hasznos módjai. Egy odaszánt szívű keresztyén az idejét és a pénzét is csak hasznosan használja fel. Meg kell tanulnunk helyes döntéseket hozni.

Az istenfélő élet titka az általunk hozott döntésekben rejlik. Minden törvényes dolog közül, amelyekkel eltölthetjük az időnket, vagy amelyekre elkölthetjük a pénzünket, ki kell választanunk a legjobbakat. Az ilyen ember hasznos Isten számára.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: www.cfcindia.com

 Fordította: Rodenbücherné Koncz Nikoletta (https://keskenyut.wordpress.com)

Kategória: Tanítások | Címke: ,

Nyugalom és közösség – Zac Poonen

Rest and Fellowship by Zac Poonen

PDF formátumban letölthető itt

Az Ótestamentumi szombat egy képe Isten népe nyugodalmának az Újszövetségben (Zsidó 4:9-10). Az Istenben való nyugalomnak kell az elsőnek lennie, mielőtt bármi örökkévaló értékű dolgot tehetünk.

Amikor Isten megteremtette Ádámot a hatodik napon, megszentelte az utána következő napot, mint nyugalom napját. Habár időrendben ez a hetedik nap volt, Ádám számára mégis az volt a legelső nap. A törvény, amely 2500 évvel később íródott, azt mondta: „Hat napon át munkálkodjál, és a hetedik napon pihenj meg”. Ádám számára azonban Isten először egy nyugalmi napot rendelt, amelyen közösségben lehet vele, azután következik a hat nap munka. Ez a kegyelem. Kegyelem alatt a „nyugalom-nap” az első a sorban. Be kell lépnünk ebbe a nyugalomba, mielőtt szolgálhatjuk az Urat. Ez után földi életünk minden napja szombat lehet. Ez Isten szándéka számunkra.

Amikor a farizeusok megkérdezték Jézustól, miért engedte meg Mózes a házassági elválást a törvény alatt, Ő azt válaszolta, hogy az egy ideiglenes intézkedés volt az ember számára, az ő szívük keménysége miatt (Máté 19:8). Jézus azt is mondta azonban, hogy nem ez volt Isten tökéletes akarata a kezdetektől fogva. A törvényben sok dolog Isten megengedő akaratának része – nem a tökéletes akaratáé. Most azonban, miután megköttetett az Újszövetség, Isten azt kívánja, hogy az Ő tökéletes akaratában éljünk – „a kezdetektől fogva,” az eredeti szándéka szerint. (Máté 19:8). Ezért nekünk, ahogyan Ádámnak is, ennek a nyugalomnak kell az első helyen lennie. Az életünknek egy állandó nyugalmi szombatnak kell lennie Istenben.

Akkor tudunk csak örömmel bizonyságot tenni arról, hogy Isten parancsolatai nem nehezek (1 János 5:3), amikor belépünk a nyugalomba. Aki Isten parancsolatait tehernek tartja, és a saját akarat megtagadását és minden parancsolatnak való engedelmességet köteléknek érzi, nyilvánvaló, hogy az az ember még nem vette magára Jézus igáját. Még mindig a saját igája alatt fáradozik, a törvény alatt.

A Szent hajlék pitvarában, sőt még a Szent helyen is sok tevékenység zajlott. A Szentek Szentjében azonban, a kárpiton belül, nincs tevékenység – csak közösség. Még az Istennek való szolgálat is ebből a közösségből fakad. Ez a különbség az ószövetségi szolgálat és az újszövetségi szolgálat között. Ezt világosan szemlélteti Márta és Mária esete, amelyet a Lukács 10:38-42-ben olvashatunk. Mária (jelképesen mondva) a Szentek Szentjében volt – nyugalomban, közösségben az Úrral. Márta nyugtalan szolgálatban volt („az Úrért”) a pitvarban. Jézus azt mondta, hogy amit Mária választott, arra az egy dologra van szüksége mindenkinek.

A kárpit már kettéhasadt Jézus kereszthalálával, és mi bátorságosan beléphetünk, és a Szentek Szentjében lakozhatunk – az Atyával és Fiával, Jézus Krisztussal való közösségben, minden egyes nap. Bárcsak láthatnánk ezt: amit Isten elsősorban kíván az embertől, az nem szolgálat, nem bibliaolvasás, nem böjtölés és imádság stb., hanem közösség.

Isten a saját képére teremtette Ádámot – nem azért, mert kertészt akart az Éden kertbe, hanem azért, mert szeretett volna valakit, akivel közössége lehet. Isten nem azért mentett ki minket a bűneink verméből, hogy szolgálhassuk Őt, hanem azért, hogy közösségünk lehessen Vele. Hívők tömegei fáradtak és megterheltek napjainkban is csakúgy, mint Márta, mert nem értették meg ezt.

János apostol 95 évesen, miután több mint 65 éve járt már Istennel, úgy döntött, ír egy levelet, amelyet a Szent Szellem ihletett. A levél témája a ’közösség’ volt (1 János 1:3). Miután látott olyan gyülekezeteket és vezetőket, akik elhagyták az első szeretetüket (Jel. 2:4), és akiknek olyan hírnevük volt, hogy élnek (mindenféle keresztyén tevékenységet végeznek), de valójában halottak voltak Isten szemében (Jel. 3:1), János bizonyára látta, hogy nagy szükség van arra, hogy a keresztyéneket az Atyával és a Fiával, Jézus Krisztussal való közösség örömébe vezesse, a kettéhasadt kárpiton belülre.

Sokféle tevékenységben találhat örömöt az ember. Valaki a sportban találja meg, valaki a zenében, valaki a szakmájában, sőt valaki a keresztyén munkában. A legtisztább öröm a világegyetemben azonban csak az Atyával való közösségben található meg (1 János 1:4). A zsoltáríró azt mondja: „Teljes öröm van tenálad” (Zsolt. 16:11). Ez az „Ő jelenlétében való öröm” volt az, amely hajlandóvá tette Őt naponta keresztet szenvedni (Zsidó 12:2).

Az Atyával való közösség volt Jézus legbecsesebb tulajdona. Az egész világegyetemben semmi mást nem értékelt olyan nagyra, mint ezt. Ez az a közösség, amelyről Jézus tudta, hogy a Golgotán (a kálvárián) meg fog szakadni, amikor három órán keresztül el kell viselnie az örök pokol szenvedéseit az elkárhozott emberiségért (Máté 27:45). Akkor az Atyának el kellett Őt hagynia, és az a közösség, amelyet az örökkévalóság kezdete óta élvezett az Atyával, három órára meg fog szakadni. Ettől félt annyira, hogy vért izzadt a Gecsemáné kertben. A pohárban, amelyért imádkozott, hogy távozzon el tőle, ez volt: Az Atyával való közösségének megszakadása.

Bárcsak látnánk ezt, és átéreznénk ennek a súlyát! Milyen könnyedén beszélünk és énekelünk Jézus követéséről! Jézust követni azt jelenti, hogy olyan nagyra értékeljük az Atyával való közösséget, ahogyan Ő tette. A bűn ekkor rendkívül taszítóvá válna számunkra, mert megszakítja az Atyával való közösségünket. Egy másik emberi lénnyel szemben tanúsított szeretetlen magatartásnak még a gondolatát sem viselnénk el, mert megszakítaná az Atyával való közösségünket, és még folytathatnánk a felsorolást.

Adjon nekünk az Úr kijelentést, hogy tisztán lássuk: a valódi keresztyénség nem kevesebb, mint egész életünkben megszakítatlan közösségben élni egy szerető mennyei Atyával.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: www.cfcindia.com

 Fordította: Rodenbücherné Koncz Nikoletta (https://keskenyut.wordpress.com)

Kategória: egység, Keresztyénség, Tanítások | Címke: , , ,

A gondolataink és a Krisztus iránt való egyenességünk – Zac Poonen

Our Throught Life and Devotion to Christ by Zac Poonen

PDF formátumban letölthető itt

A 2 Korinthus 10:4-5-ben Pál apostol olyan erősségekről beszél, amelyek a gondolatainkban vannak jelen. A testi vágyaink piszkos és önző gondolati mintákat építettek fel bennünk, amelyek olyanok, mint az erődítmények. Emiatt önzően élünk napközben, a saját vágyainkat kielégítve. Éjszaka pedig, amikor alszunk, ezekből az erősségekből piszkos gondolatok jönnek elő álmok formájában. Vajon Isten akarata, hogy így éljünk örökké? Nem. Isten akarata az, hogy minden gondolatunkat a Krisztusnak való engedelmességnek vessük alá. Istentől kapott szellemi fegyverekkel le tudjuk rombolni ezeket az erősségeket. Az egyik ilyen nagyszerű fegyver Isten Igéje, amelynek hatalma van ezeknek az erősségeknek a lerombolására (2 Korinthus 10:4). Így tudunk „minden gondolatot foglyul ejteni, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak” (2 Korinthus 10:5).

Ahogyan egyre inkább megtöltjük az elménket Isten Igéjével, meg fogjuk tapasztalni, hogy ezek az erősségek egytől egyig romba dőlnek – és az erődökben lévő katonák (gondolatok) szintén megsemmisülnek. Fiatalemberként én is küzdöttem piszkos gondolatokkal, mint ti mindannyian. A következő megoldást találtam erre akkoriban: Olvastam és elmélkedtem Isten Igéjén, és megtöltöttem vele a gondolataimat. Az elménk olyan, mint egy piszkos vízzel teli tál, mert rengeteg piszkot és szemetet belehordtunk a megtérésünk előtt. Ha azonban elkezdünk egy kancsó tiszta vizet csorgatni abba a tálba, a víz fokozatosan kicsordul belőle, és felhígul. Ezáltal a tálban lévő víz egyre tisztább lesz. Ez egy hosszú ideig tartó folyamat, de azáltal, hogy folyamatosan megtöltjük az elménket Isten Igéjével, lassan meg tudjuk tisztítani az elménket néhány év alatt. Ha azonban néhanapján újra dobunk egy kis piszkot abba a tálba, ezzel késleltetjük a tisztulási folyamatot. Kérhetjük Istent, hogy adjon kegyelmet, hogy minden gondolatunkat foglyul ejtsük a Krisztusnak való engedelmességre.

A 2 Korinthus 11:2-3-ban Pál arról beszél, hogy a korinthusi keresztyéneket szeplőtelen szűzként akarja az Úr elé állítani „a Bárány menyegzőjének napján”. Ezért nagyon féltékeny volt, nehogy beleszeressenek valaki másba út közben. Gondoljunk Ábrahám szolgájára, Eliézerre, aki Rebekát hosszú utazással vitte el (nagyjából 1500 km az út Úrtól Kánaánig), hogy bemutassa őt Izsáknak. Ha az alatt az utazás alatt néhány másik jóképű fiatalember megpróbálta volna elnyerni Rebeka vonzalmát, Eliézernek így kellett volna figyelmeztetnie Rebekát: „Nehogy ezek a férfiak elvonják a figyelmedet! Szeplőtelen szűzként kell téged Izsák elé állítanom.” Pál ugyanígy akarta megőrizni a korinthusi gyülekezetet Jézus számára. Ez az a szent féltékenység, amelyet Isten minden szolgálójának éreznie kell a nyája iránt. Azt kell mondaniuk nekik: „Jézus számára vagytok fenntartva. Ne vonzódjatok a pénzhez, a törvénytelen szexhez vagy világi elismerésekhez. Ezek megpróbálnak titeket magukhoz vonzani, de nektek ellene kell állnotok ezek csábításának, és meg kell őriznetek magatokat szeplőtelenül”. Pál így folytatja: „Félek azonban, hogy amiként a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől.”

Mikor válik valaki visszaesővé vagy téved más útra? Amikor hamis tanokban kezdenek hinni vagy csatlakoznak egy kultuszhoz? A 2 Korinthus 11:3 szerint abban a pillanatban, amikor megrontatunk és eltávolodunk a Krisztus iránt való egyenességtől (amikor elveszítjük Krisztus iránti tiszta elköteleződésünket). Minden hívő, aki eltávolodott a Krisztus iránt való egyenességtől, már tévútra lépett. Nekünk, pásztoroknak, az a dolgunk, hogy Isten nyáját megőrizzük a Krisztus iránt való egyenességben. Ez a legfontosabb dolog a keresztyén életben. Az ördög folyamatosan azt keresi, hogyan vezesse félre a hívőket a Jézus iránti buzgó szeretettől.

Semmi haszna evangelizálással vagy tanítással foglalkozni, vagy bármi más szolgálatot végezni az Úrnak, ha elveszítettük a Krisztus iránti buzgó szeretetünket. Ez volt az Úr egyetlen panasza az efézusi gyülekezet angyala (hírvivője) ellen (Jel. 2:4).

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: www.cfcindia.com

Fordította: Rodenbücherné Koncz Nikoletta (https://keskenyut.wordpress.com)

Kategória: helyreállítás, Keresztyénség, Szellemi harc, Tanítások | Címke: , ,

Keresztyén alaptanítások 33 – Zac Poonen

Az alázatosság Jézus földi életében

Humility In Jesus’ Earthly Life

PDF formátumban letölthető itt

Megnéztük, hogy Isten akarata az, hogy az ember úgy éljen, ahogyan azt Jézus életében látjuk: Ez az a példa, amit követnünk kell. Szeretnénk egy kicsit többet megismerni Jézus alázatosságából.

Láttuk, hogy Jézus minden szempontból azonosította magát az emberrel. Jézusnak nem volt szégyellnivaló, hogy ember legyen. A Biblia azt mondja: nem szégyellte, hogy a testvéreinek hívjon minket. Mi néha magasabbrendűséget érzünk más emberekkel szemben; úgy érezzük, hogy képzettebbek vagyunk, vagy magasabb társadalmi osztályhoz tartozunk. Mindez a büszkeséggel való fertőzöttség miatt van, ami megfertőzött minket, amióta Ádám vétkezett. Jézus azért jött, hogy bemutassa, valójában minden ember egyenlő, függetlenül az emberi fajtától, a családtól, a képzettségtől, az intelligenciától, a kultúrától, az életben elfoglalt pozíciótól, vagy bármi mástól. Jézus eljött és a legkisebb, legalacsonyabb rangú társadalmi réteg tagjává vált a korabeli Izraelben. Mindenkinél alacsonyabb rangúként jött, mert ez volt az egyetlen módja, hogy mindenki szolgája lehessen. Nem vagy képes másvalaki felé szolgálni, ha nem vagy kész megalázni magad. Ha fel szeretnél emelni valakit, akkor meg kell aláznod magad (alacsonyabb helyet kell elfoglalnod, mint mások). Jézus így jött el.

A Szent Szellem azért jött el, hogy Jézushoz hasonlóan gondolkozzunk. Más szavakkal, hogy a gondolkozásmódunk pontosan olyan legyen, mint Krisztusé. Ez nem elmélet. Nem olyan valami, amiről csak beszélünk a rádióban, a gyülekezetben, vagy írunk egy cikkben, mint ez is. Tételezzük fel, hogy valósággá válik az életünkben, a gondolkozásunkban, hogy nem tekintjük magunkat magasabb rendűnek másoknál, sem a vallás, sem a fajta, sem bármi más szempontból. Csak ekkor mondhatjuk el, hogy Krisztus alázatossága elkezdett munkálkodni a gondolatainkban.

Ha feltennék nektek egy kérdést arra vonatkozóan, hogy mit gondoltok magatokról, amikor magatok vagytok, akkor mit válaszolnátok? Talán úgy gondoltok magatokra, mint aki jóképű, vagy nagyon okos, vagy szerencsés, mert egy gazdag családba született, vagy más hasonló gondolatok. Meg tudjátok állapítani, hogy a gondolataitok mennyiszer hasonlítanak Krisztuséra és mennyiszer gondolkoztok úgy, mint a gonosz.  Ha összehasonlítod magad másokkal, és felsőbbrendűként tekintesz magadra, azok pontosan olyan gondolatok, amik Lucifer agyán futottak át, mielőtt ördög lett. A Biblia azt mondja, hogy nekünk különbeknek kell tartani másokat magunknál. (Fil. 2:3), és Pál abban az igeszakaszban később Jézus Krisztusról beszél, aki a mi példaképünk. Pál az Efézus 3:8-ban azt mondta, hogy ő volt a legkisebb az összes szent között. Pál Krisztus alázatosságát úgy ragadta meg, ahogyan magáról gondolkozott, magát minden hívő között a legkisebbnek mutatta be.

Nincs ellentmondás, hogy Pál a korinthusi hívőket testieknek nevezte. Nem tekintette magát testinek. A Biblia nem mondja nekünk, hogy úgy tekintsünk másokra, mint akik jobbak nálunk. Ez lehetetlen lenne. Ki volt a legalázatosabb ember, aki a földön járt? Tudjátok a választ. Jézus Krisztus volt. Ő volt a legalázatosabb személy, aki a földön járt. Nos, vizsgáljuk meg ezt a kérdést. Jézus úgy tekintett más emberekre, mint akik jobbak nála? Hogy tehette volna ezt? Ő volt a legtisztább, legszentebb. Tudta, hogy Iskariótes Júdás gonosz volt. Nem úgy tekintett másokra, hogy ők jobbak nála. Az alázatosság nem azt jelenti, hogy úgy tekintünk más emberekre, mint akik jobbak nálunk, mert egy hazugságban kellene hinnünk.

Amikor Pál azt írta a korinthusiaknak, hogy ’testiek vagytok, csecsemők vagytok,’ úgy tekintett a korinthusiakra, mint akik jobbak nála? Nem. Néhány embernek hamis alázatossága van, mert azon erőlködnek, hogy megpróbáljanak másokra úgy tekinteni, mint akik jobbak náluk. Ez egy hiábavaló törekvés. A Biblia nem kéri tőlünk, hogy ezt tegyük. A Biblia a Fil. 2:3-ban azt mondja, hogy úgy tekintsünk másokra, mint akik nálunk fontosabbak. Ez teljesen más.

Jézus mindig fontosabbnak tartott másokat. Ezért látjuk Őt, hogy megfogja a vizes mosdótálat és megmossa a tanítványok lábát az Utolsó vacsora alkalmával. Ez kizárólag a rabszolgák dolga volt abban az időben. Ha abban az időben meglátogattál egy jómódú házat, akkor ott rendszerint voltak rabszolgák a háznál. Egy rabszolga olyan valaki, akit megvettek, aki nem kapott semmiféle fizetést. A rabszolgák alacsonyabb rangúak voltak, mint a szolgálók. Amikor egy vendég jött látogatóba a házhoz, a rabszolgák kötelessége volt fogni egy vizes mosdótálat és lehúzni a vendég szandálját, megmosni a vendég poros lábát. Ebéd táján mindig lenni kellett egy vizes mosdótálnak közel az ajtóhoz.

Amikor Jézus és a tanítványai az Utolsó vacsorára megérkeztek, ott nem volt házigazda. Csak egy üres terem volt, amit használtak. A vizes mosdótál azonban szokás szerint ott volt az ajtónál. A kérdés most az volt, hogy ki fogja megmosni az emberek lábát? Minden tanítvány arra kellett, hogy gondoljon, hogy ‘nos, én nem fogom megtenni ezt.’ Péter arra gondolhatott, hogy ‘nos, én leszek a vezető, ha Jézus elmegy, hogyan tehetnék ilyen dolgot?’ Máté azt gondolhatta: ‘Nos, én egy szakképzett könyvelő vagyok, nem moshatom meg ezeknek a tanítványoknak a lábát.’ Minden tanítvány gondolhatta azt, hogy valami módon ő felsőbbrendű a többiekhez viszonyítva, és ezért nem cselekedheti meg egy rabszolga munkáját. Jobb, ha nem tesszük azt.

Ekkor Jézus megfogta a vizes mosdótálat és elkezdte megmosni a lábukat. Miért? Mert azt mondta: ’ti fontosabbak vagytok, mint én.’ Bizonyára nem voltak szellemibbek nála, Jézus nem gondolta ezt, hanem úgy bánt velük, mint akik fontosabbak. Jézus valóban úgy tekintett magára, mint aki kevésbé fontos. Ez nem egy olyan cselekedet volt, amit csak azért tett, hogy megmutassa, hogy alázatos. Lehetnek emberek, akik alázatosságot cselekszenek, akik csak azért tesznek dolgokat, hogy megmutassák, hogy ők alázatos szolgák. Ez képmutatás, amit Isten gyűlöl. Jézus hiteles volt. Ő valóban azt a helyet foglalta el, hogy semmi legyen a Mennyei Atyja előtt.

Ez az igazi alázatosság: elfoglalni azt a helyet, hogy semmi legyél Isten előtt.  ‘Uram. én semmi vagyok, ami vagyok azzá te tettél engem.’ Ha intelligens vagy, ki tett téged intelligenssé? Isten. Olyan sok gyermek született erre a világra, akik fogyatékosak. Te is születhettél volna olyannak. Te is születhettél volna szellemi fogyatékosnak, vagy testi hibával, vagy valami veleszületett betegséggel, vagy gyermekbénulással, amivel sok más gyermek születik erre a világra. Mi lenne akkor? Valóban az a helyes, ha teljesen alázatosak vagyunk, ha az állapotunkra gondolunk: ‘Uram, mi az, amit nem úgy kaptam volna?’ Csak az ostoba ember büszke.

Jézus nem egyszerűen csak elfoglalta a rabszolga helyét, hanem azt is olvassuk, hogy még továbbment. Mi van lejjebb, mint egy rabszolga? Mondhatnánk, hogy senki sincs lejjebb a rabszolgánál; az a legalacsonyabb hely. Nem, egy bűnözőre, egy gyilkosra tekinthetnénk úgy, hogy az még lejjebb van, mint a rabszolga. Azt olvassuk, hogy Jézust pontosan úgy feszítették keresztre, mint egy bűnözőt. Keresztre feszítve megölni embereket az valami olyan volt, amit a rómaiak a legrosszabb bűnözőknek tartottak fenn Palesztinában. Az átlagos bűnösöket nem feszítették keresztre, hanem csak a legrosszabbakat, a megrögzötteket. Őket lehetett megölni a keresztre feszítésnek ilyen szörnyű módjával, ahol hosszú órákon keresztül szenvedtek és végül meghaltak. Jézus megalázta magát, hogy egy kereszten haljon meg, mint a legrosszabb bűnöző. A Biblia azt mondja az Ézsaiás könyvében, hogy Őt a bűnösök között tartották számon. Miért? Mert ez volt az Atya akarata, és Ő elfogadta azt: engedelmeskedett.

Csodálatos látni Jézus alázatosságát kisgyerek korától fogva. A Lukács evangéliumban azt olvassuk, hogy Jézus Názáretbe ment és engedelmeskedett Józsefnek és Máriának (Lukács 2:51), és ez ment 30 éven keresztül. József és Mária tökéletesek voltak? Egyáltalán nem. Nem voltak jobbak, mint bármelyik házaspár ma. Gondoljatok egy átlagos keresztyén otthonra ma, ahol a férj és a feleség hébe-hóba harcolnak egymással. József és Mária is ilyen volt. Nem voltak tökéletes emberek, akik sosem vétkeztek. Senki sem ilyen. Követtek el bűnöket. Tökéletlenek voltak, nem tudtak mindent. Az ő otthonukban élt Jézus, aki bűntelen volt, tökéletes volt és sosem tett semmi rosszat. Ezért ki kellett, hogy engedelmeskedjen kinek? Valaki azt gondolhatná, hogy Józsefnek és Máriának kellett volna engedelmeskedni Jézusnak, igaz? Azt gondolhatjuk, hogy aki tökéletlen (József és Mária) nekik kellett volna engedelmeskedniük annak, aki tökéletes (Jézus).

Ez azonban nem így volt. Jézus engedelmeskedett egy tökéletlen nevelő apának és anyának. Tudjuk, hogy nem könnyű olyan embereknek engedelmeskednünk, akik hozzánk képest gyengébb képességűek. Tudsz engedelmeskedni valakiknek, akik gyengébb képességűek nálad? Ha valóban alázatos vagy, akkor nem lesz problémád. Engedelmeskednél bárkinek, ha megértenéd, hogy senki vagy. A titok az alázatosság.  Nem lesz senkivel problémánk, ha alázatosak vagyunk.

Jézus meglehetősen boldog volt, hogy ács lehetett. Amikor már szolgált, sosem viselt semmilyen címet. Sosem hívatta magát Tisztelendő Jézusnak vagy bármi másnak. Sosem akart semmilyen pozíciót vagy címet, vagy bármit, ami a hétköznapi emberek fölé emelhette volna Őt, akik felé szolgált. Ő azért jött, hogy szolgáljon! Minden tekintetben hasonlóvá vált a testvéreihez. Amikor királlyá akarták koronázni, elfutott. Semmit nem tett azért, hogy az emberek tiszteletét elnyerje. Ha meggyógyított egy beteg embert, azt mondta neki, hogy ne mondja el senkinek. Látod az Ő alázatosságát? Ő minden dicsőséget az Atyának akart adni. Ő sosem akart senkit magához vonni; a gyógyításai nem nyilvános mutatványok voltak, hogy a figyelmet magára vonja. Milyen csodálatos képünk van arról, hogy milyennek kellene lenni az embernek! Gondolj arra, hogy mi történne, ha a világ összes embere ilyen lenne? Te azonban elkezdheted a saját életedben már most.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: www.cfcindia.com

Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com)

Kategória: keresztyén alaptanítások, Tanítások | Címke: , , ,

Keresztyén alaptanítások 32 – Zac Poonen

Az alázatosság Jézus Krisztusban jött el a földre

Humility In Jesus Coming To Earth

PDF formátumban letölthető itt

Az első dolog, amit Jézus Krisztus földi életéről elmondhatunk, az a mély alázatossága.

Az ember alapvetően büszke. Sok dologra büszkék vagyunk. Büszkék vagyunk esetleg a származásunkra, a neveltetésünkre, és a családfánkra. Büszkék lehetünk a képzettségünkre, a külsőnkre, az intelligenciánkra, a képességeinkre. Büszkék lehetünk az adottságunkra, az ajándékainkra és a pozíciónkra, esetleg a házunkra, az autónkra, a befolyásos barátainkra, vagy bármire. Amikor azonban Jézus eljött a földre, Ő a legalacsonyabb pozíciót foglalta el, amit ember valaha megtehetett. Úgy jött, mint aki mindenkinek a szolgája akkor is, ha Isten volt. Ő volt az emberi formában megjelent Isten. Ebben a mi Istenünk nagyságát látjuk.

Isten nagyságát láthatjuk a teremtésben. A csillagok, a bolygók, és olyan sok csodálatos dolog, mint a hópelyhek, a kis atomok, amit mégcsak nem is láthatunk. Mindezek a csodálatos dolgok tartalmazzák Isten csodáját. Ha azonban valaki olvassa a Szentírást, Jézus Krisztus igazi tanítványai számára az a nagyság nem látható az univerzum ezen csodái között, ami az alázatosságban nyilvánul meg, amivel Isten eljött a földre emberi formában, lemondva az előjogairól és arról a hatalmáról, amivel Istenként rendelkezett, és a bukott emberiséghez vált hasonlóvá.

A Biblia a János 1:14-ben azt mondja, hogy az Ige testté lett és lakozik közöttünk és mi láttuk az Ő dicsőségét. Az a dicsőség, amit láthatunk az sokkal nagyobb, mint az, ami a nap, a hold és a csillagok teremtésekor látható volt. Isten eljött, és mint egy közülünk lakozik közöttünk. Nem leereszkedő, nem lekezelő módon jött, jótevőként mutatva be magát, hogy Ő egy milyen nagyszerű személy. Nem, hanem megalázta magát, hogy közössége legyen velünk. Valódi alázatossággal jött, mint minden tekintetben közülünk való. Hasonlóvá lett a testvéreihez mindenben. Ha egyszer meglátjuk az alázatosságának ezt a dicsőségét, akkor megláthatjuk, hogy ez sokkal nagyobb dicsőség azoknál a csodáknál is, amiket Jézus cselekedett, amikor a földön járt. Az első dolog, amit látnunk kell, hogy az Isten milyen életmódot vár el az embertől.

Jézus élete példa számunkra. Isten egy példaképet adott nekünk, hogy milyennek szeretné látni az emberek életét. Jézus Krisztus Urunkban egy csepp büszkeség sem volt. Sosem rakott terheket az emberekre. Sosem okozott félelmet az emberekben, mintha magasan felettük állna, pedig messze felette állt mindenkinek. Ő volt a teremtőjük, a Mindenható Isten, de elrejtette mindazt a dicsőséget; ez mind el volt rejtve abban a testben, amiben eljött a földre, és úgy élt, mint bármelyik hétköznapi ember. Az ember fiának hívta magát, ami azt jelentette, hogy csupán egy hétköznapi ember. Láthatjuk Isten nagyságát. Ő megalázta magát. Isten akarata az, hogy az ember alázatosan éljen.

Egy korábbi tanulmányunkban megnéztük, hogy a gonoszság az angyalok fejedelme, Lucifer által jött be ebbe az univerzumba, aki büszkeségében saját dicsőségét kereste. Mivel tökéletesen bölcs és szép volt, Lucifer elkezdett büszke lenni arra. Azt kereste, hogy minél feljebb emelkedjen, még a Mindenható Isten fölé is felemelje magát. Amikor ilyen gondolat fogant meg a Sátán szívében, Isten azonnal kivetette őt a mennyből. Isten mindig ellene áll a büszkeségnek, akárhol találkozik vele. A Biblia beszél róla, hogy Isten ellene áll a büszkeségnek. Ha büszke ember vagy, nem számít mire vagy büszke, rá fogsz jönni, hogy Isten mindig ellen fog állni neked.

Az ’ellenáll’ szó a támogatás ellentéte. Isten nem egyszerűen nem támogatja a büszke embereket, hanem egyenesen ellenáll nekik, harcol ellenük. Ezért vetette ki Isten a Sátánt a mennyből, hogy ott ne legyen büszkeség. Amikor Isten kivetette a Sátánt, és megteremtette az embert, a Sátán eldöntötte, hogy megfertőzi az embert is azzal a büszkeséggel, amivel ő megfertőződött: az emberiség most a Sátán büszkeségével van megfertőzve.

Minden gyermek a büszkeségnek ezzel a fertőzöttségével születik a világra. Attól fogva megtehet bármit, és elkezd azért harcolni, hogy keresse és magának követelje azt, ami az övé. Jézus azért jött és alázta meg magát, hogy megmentse az embereket ettől a büszkeségtől, hogy megmentse az embereket ettől a méregtől. Pontosan úgy, ahogyan minden bűnünknek a gyökere Lucifer büszkesége, ugyanúgy a megváltásunk forrása Jézus Krisztus önmagának való megalázása. Látod ezt a két teljesen különböző szellemet, ami a világban működik? Szükséges, hogy megértsük ezt! A büszkeség szelleme másokat lenyomva mindig önmaga felemelését keresi, azt mutatva, hogy ő a nagyobb, és ezzel szemben ott van Jézus alázatos szelleme, ami mindig azt keresi, hogy magát megalázza.

Nagyon könnyű felismerned, hogy a saját életedben mennyivel rendelkezel Krisztus értelméből. A válasz a következő: annyival rendelkezel Krisztus értelméből, mint amennyivel rendelkezel az Ő alázatosságából. Ez a szellemi növekedés csalhatatlan jele. Ha növekszel az alázatban, akkor növekszel szellemileg, és nem attól növekszel szellemileg, hogy növekedsz a bibliaismeretben. Sok ember azt gondolja, hogy a szellemi növekedés azt jelenti, ha ’növekszik a bibliaismeretben, növekszik a hasznosságban, növekszik az Úr szolgálatában a legkülönbözőbb területeken.’ Nos, ez nem igazán csalhatatlan jele neki. Hibát követhetsz el ezzel. Sok ember van, aki szolgál, de valójában nem növekszik. Egyre aktívabbak, de valójában nem növekednek szellemileg. Az a személy, aki szellemileg növekszik, egyre alázatosabbá fog válni.

Amikor Jézusra tekintünk maga az a tény, hogy a mennyből lejött a földre – Isten emberré lett – ez önmagában az alázatosság hatalmas bemutatása lenne, de Ő nem állt meg itt. Amikor emberré lett, megtagadta, hogy király legyen. Nos, amikor Jézus lejött a mennyből és a legnagyobb király lett volna, még az is alázatosság, mert egy óriási lépés lett volna Istenből egy királlyá válni. A csodálatos azonban az, amit itt látunk, hogy Ő továbbment ennél. Elutasította, hogy király legyen.  Olvasunk róla, hogy amikor az emberek megpróbálták megkoronázni Őt, akkor elfutott. Amikor emberré lett, megalázta magát és mindenki szolgája lett. Olyan lett, mint egy szolga.

Gyakran mondta a tanítványainak, hogy ‘nem azért jöttem, hogy az emberek nekem szolgáljanak; hanem azért, hogy én szolgáljak nektek.’ Isten ilyen. Isten természete az, hogy szolgáljon, segítsen és megáldjon másokat. Minél inkább Isten természete van benned, mit fogsz tenni? Annál inkább azt fogod keresni, hogy szolgálj, áldás és segítség légy mások számára. Nem fogjátok azt keresni, hogy magatokat reklámozzátok, nagyobbnak mutatva magatokat. Sajnálatos módon a magukat keresztyénnek nevező emberek és a keresztyén vezetők között is nagyon gyakran felfedezhető az önfelmagasztalás szelleme. Ez teljesen ellentétes Krisztus szellemével. Jézus sosem emelte fel magát. Azt mondta a tanítványainak, hogy ne használjanak címeket. Azt mondta, hogy ‘nektek ugyanolyan testvéreknek kell lennetek, mint mindenki más.’ Azért vagyunk itt, hogy egymás felé szolgáljunk. Jézus bemutatta az életével, hogy egy személy pozíciója, gazdagsága, tehetsége és családi állapota nem jelentenek értéket. Alapvetően az alázatosság az, ami meghatározza az értékedet Isten szemében.

Jegyezzetek meg egy tényt! Te és én nem választhattuk meg, hogy melyik családba akarunk beleszületni ezen a világon. Nem te választottad a családot, amibe beleszülettél, vagy igen? Elmondhatod, hogy az véletlen volt, teljesen független volt a te választásodtól. Egy olyan családba születtem, amit nem én választottam. Egy olyan családba születtél, amit nem te választottál. Egyszerűen beleszülettünk abba. Egy olyan országban születtünk, amit nem mi választottunk; olyan körülmények közé, amit nem mi választottunk. Egyetlen személy volt, aki erre a világra született és megválaszthatta és előzetesen meghatározhatta, hogy hová, mikor, melyik városba, milyen épületbe, melyik családba szülessen. Ez Jézus Krisztus volt. A mennyből tökéletesen megtervezhette a születését: a pontos időpontot, a pontos helyet, és a konkrét családot, és mit választott Jézus? Egy ismeretlen ács családját választotta, egy olyan helyet, amit Názáretnek hívnak, aminek nagyon rossz híre volt Izraelben. Egy nagyon szegény családba született; József egy ács volt. Jézus volt az egyetlen személy, aki meghatározhatta, hogy pontosan hová szülessen és mégis milyen helyet választott? Egy istállót, egy egyszerű istállót, ahol szamarak, tehenek és más állatok voltak körülötte; egy koszos hely. Egy ilyen helyet választott.

A Máté evangélium első fejezetében egy családi származási vonalat olvashattok. Az emberek büszkék a családfájukra. Jézus olyan származást választott, amiben volt egy asszony, akit Támárnak hívtak, aki házasságtörést követett el az apósával. A családfában egy másik személy volt Ráháb, aki egy prostituált volt Jerikóban. Megint másvalaki  Ruth, moabita származású volt, aki egy vérfertőző kapcsolatból született (az 1 Mózes 19-ben olvashatsz erről). Ott van még Betsabé is, aki Dáviddal házasságtörést követett el. Jézus ezt a származási vonalat választotta. Miért választotta Jézus ezt a megalázó származást és egy egyszerű helyet, ahová született? Mert Ő mindenkinél alább akart szállni, hogy szolgáljon minket. Emlékezzetek rá kedves barátaim, hogy Isten akarata az, hogy egy ilyen természettel rendelkezzetek, hogy alacsonyabb rangúakhoz menjetek, hogy szolgáljatok feléjük és áldjátok meg őket.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: www.cfcindia.com

Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com)

Kategória: keresztyén alaptanítások, Tanítások | Címke: , , ,

Békesség néktek – Abonyi Sándor

Jézus keresztre feszítése komoly traumát váltott ki a tanítványokból: csalódtak, félelem uralkodott el rajtuk. Az Ige leírja, hogyan reagáltak erre a helyzetre: Péter megtagadta Őt és visszament halászni, két tanítvány háta mögött hagyta Jeruzsálemet és elindult Emmaus felé, sok tanítvány összegyűlt Jeruzsálemben egy szobában és magukra zárták az ajtót félelmükben.

Jézus a feltámadását követő negyven nap alatt sokaknak megjelent: megkereste Pétert a tengerparton, utánament a két tanítványnak az emmausi úton, és Jeruzsálemben a bezárt ajtó ellenére belépett a bezárkózott tanítványokhoz. A feltámadásának a tényével és személyes jelenlétével bátorította őket, és mindenkihez volt bátorító, vigasztaló szava. A félelemtől rettegő, bezárkózott tanítványokat így köszöntötte: „Békesség néktek!”

Sokféle helyzet adódhat a hívők életében, amikor elcsüggednek, félelmek kezdenek úrrá lenni rajtuk, és reménytelennek látszik a megoldás. Jó tudni, hogy Jézus nem változott és a Szent Szellem által ma is megkeresi az Ő tanítványait és bátorítja, vigasztalja őket. Minket is így üdvözöl: Békesség néktek!

Az Atya, Jézus és a Szent Szellem egyek, és ahol a Szent Szellem jelen van, akiben lakozást vett, ott Jézus, a Békesség fejedelme és a Szent Szellem a Vigasztaló van jelen, akik a békességet, a vigasztalást hozzák el számunkra a csüggedés, a félelem és a kilátástalanság helyett. Lehet, hogy azt gondoljuk, a mi helyzetünk olyan súlyos, hogy annak megoldásához még Jézus személyes jelenléte is kevésnek bizonyulhat, de ne felejtsük el, hogy Ő Mindenható, aki feltámadt a halálból, bement a szobába a bezárt ajtón, és ne felejtsük el azt sem, hogy amikor a tanítványaival egy csónakban viharba kerültek, lecsendesítette a vihart is, miközben a tanítványok attól féltek, hogy elsüllyednek. Jézus a viharban is aludt a csónakban. Ha velünk van, akkor lehet akármilyen vihar az életünkben, Ő egy alvó békességével akar megnyugtatni és bátorítani minket: ne féljetek – mondja nekünk, ne legyetek kicsinyhitűek, hanem bízzatok az Úrban és a vihar a mi életünkben is elcsendesedik.

Isten akarata az, hogy a bennünk lakozást vett Szent Szellem által folyamatosan hordozzuk az Ő békességét és sugározzuk azt mi is mások felé, ahogy Jézus is tette a nehéz helyzetekben. Nehéz próbák mindig jönnek az életünkben, a kérdés az, hogy Jézus békességét meg tudjuk-e őrizni a szívünkben, vagy a hitetlenség úrrá lesz rajtunk és elmúlik a békesség. Az Úr a jelenlétével a nagy megrázkódtatások közepette is az Ő békességét adja nekünk, és ha bízunk benne, és nem felejtjük el, hogy Ő Mindenható, akkor Jézus békessége folyamatosan megmaradhat bennünk és mi leszünk azok, akik másokat fogunk bátorítani és vigasztalni a nehéz helyzetekben, és nem rettenünk meg, akármilyen helyzetbe is kerülünk. A nagy nyomorúság idején, ami az egész világra el fog jönni, olyan bizonyságtevőkre lesz szükség, akik a nehéz helyzetekben is megőrzik az Úr békességét a szívükben és semmi sem billenti ki őket a lelki egyensúlyukból. Az Úr a kisebb próbákon keresztül most készíti fel az Övéit, hogy alkalmas eszközei legyünk, amikor emberileg mindenfelé csak kilátástalanság lesz látható. Dicsőség az Úrnak ezért!

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a honlapcímének megadásával: (https://keskenyut.wordpress.com)

Kategória: Tanítások | Címke: , , , , ,

Nézd a dolgokat Isten szemszögéből – Zac Poonen

Look At Things from God’s Point of View by Zac Poonen

Nagyon érdekes bibliatanulmány lehet Pál Apostol összes imáját megvizsgálni, amelyet te magad is elvégezhetsz. Pálnak sok imája van a Római levéltől kezdve a Timóteusnak írt 2. levélig, és ha elolvasod azokat, meg fogod látni, hogy ő mindig szellemi dolgokért imádkozott. Sosem azért imádkozott, hogy az emberek gazdagok legyenek, kényelmes házban lakjanak vagy előléptessék őket a munkahelyükön. Sosem imádkozott ilyen testies dolgokért. Mindig az örökkévaló értékű, szellemi dolgokért imádkozott, mert Pál olyan biztosan érezte a szívében, hogy ezen a földön minden csak ideig való.

Ez olyan, mintha elutaznál Delhibe azért, hogy ott letelepedj a következő 50 évre. Aki érted imádkozik, nem azzal kellene töltenie az idejének nagy részét, hogy az utazásodért imádkozik, hogy kényelmes utad legyen a Delhibe tartó vonaton, hogy finom ételeket egyél, jó ruháid legyenek és békésen aludj a vonaton. Azért kellene imádkoznia, hogy boldogan élj majd Delhiben hosszú ideig. Láthatjátok, hogy a földi életünk csak egy rövid utazás az örökkévalóságba. Pál azért imádkozott, hogy úgy éljenek a földön, hogy amikor majd megérkeznek az örökkévalóságba, ne bánjanak meg semmit.

A Kol. 1:9-ben Pál Apostol azért imádkozott, hogy betöltessenek Isten akaratának ismeretével minden szellemi bölcsességben és értelemben. Ennek az igeversnek az egyik fordítása így hangzik: „Azért imádkozom, hogy Isten szemszögéből tekintsetek a dolgokra.” Az, hogy megismered és megérted Isten akaratát minden szellemi értelemben és bölcsességben, azt jelenti, hogy mindenre Isten szemszögéből tekintesz.

Amikor az emberi testedre gondolsz, ne hallgass mindarra, amit a világ filozófusai mondanak, hanem tekints rá Isten szemszögéből. Jézus emberi testben jött el, ezért ne becsüld le azt. Tekints mindenre az életben Isten szemszögéből. Jó ima számunkra, ha mi is ezt imádkozzuk: „Uram, segíts, hogy mindent, ami az életemben történik, a Te nézőpontodból lássak.”

Hogyan tekintsek arra a bizonyos körülményre, amely az életembe belépett, arra a bizonyos betegségre, arra a tövisre a húsomban, arra a személyre, aki rosszul bánik velem? Lásd Isten szemszögéből. Isten meglepődött rajta, hogy az a dolog megtörtént? Nem lepődött meg. Én lepődtem meg, mert emberi lény vagyok időben és térben bekorlátozva. Isten azonban nem lepődött meg, és amikor hátralépek, vagy feltekintek, hogy Isten nézőpontjából lássam a dolgokat, azt tapasztalom, hogy a szívem megnyugszik, és sok földi dolog egészen más megvilágításba kerül. Nagyon jó, ha ezt imádkozzuk. Ha olyan gyülekezetet tudsz építeni, ahol az emberek megtanulnak Isten szemszögéből tekinteni a dolgokra, akkor szellemi gyülekezeted van.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: www.cfcindia.com

Fordította: Rodenbücherné Koncz Nikoletta (https://keskenyut.wordpress.com)

Kategória: gyülekezet, Tanítások | Címke:

Keresztyén alaptanítások 31 – Zac Poonen

Isten terve az ember számára

God’s Purpose For Man

PDF formátumban letölthető itt

Már a Biblia legelső oldalán megmondja Isten annak okát, hogy miért teremtette az embert. Mivel az emberek teljesen elfelejtkeztek erről, a férfiak és asszonyok a világban mindenhol olyan problémákkal találják magukat szemben, amikre nem tudják a megoldást.  Nem úgy tűnik, hogy megtalálnák az életük értelmét és célját. Igen, sosem fogod megtalálni azt, amíg nem térsz vissza oda, amit Isten az Igéjében mond.

A Biblia valójában olyan, mint egy használati útmutató – egy kézikönyv. Ha megvásárolsz egy magnót, egy mosógépet, vagy valami drága elektromos készüléket, akkor kapsz mellé egy kis könyvet. Ez a kis könyv tartalmazza a gyártó útmutatását, hogy hogyan használd azt a speciális készüléket, amit megvettél. Ha bölcs vagy, pontosan követni fogod a könyvben leírt utasításokat. Nem fogsz változtatni egyetlen dolgon sem, mert mire fogsz rájönni? Arra, hogy a gyártó jobban tudja, mint te, hogyan készült az a termék, és hogyan működik. Ha van valami speciális figyelmeztetés megadva:  ‘Ne tedd ezt, ne dugd ezt ide, vagy ne dugd a dugaszt abba,’ bizonyos vagyok benne, hogy nem fogsz azzal kísérletezni. Pontosan engedelmeskedsz, mert tönkretehetsz egy drága 10 000 vagy 20 000 rúpiába került készüléket. Minden bizonnyal nem akarsz ilyen sok pénzt veszíteni. Kísérleteznél a készülékekkel, ha azok olcsóbbak lennének, de nem olyanokkal, ami nagyon drága.

Nos, mi az értéke a te életednek? Egy ember élete sokkal többet ér 20 000 rúpiánál, messze többet, mint egy sok százezer rúpiát érő lakás. Jézus egyszer azt mondta: ‘Mit ér, ha az ember az egész világot megnyeri, de a lelkében kárt vall?’  Mondhatnánk úgy is, hogy Jézus fogott egy mérleget és az egész világot minden értékével, a dicsőségével és a megbecsülésével együtt ráhelyezte a mérleg egyik oldalára és az ember lelkét a másikra, és azt mondta, hogy egy ember lelke többet ér. Többnek értékelte, mint az egész világot. Tehát te nagyon értékes vagy. Akkor hogyan lehet az, hogy az az ember, aki olyan értékes, olyan gondatlan a gyártó utasításainak a követésében, amikor az életét éli? Ez egy tragédia. Ha tudni szeretnéd, hogy miért van olyan sok káosz a világon és miért mennek a dolgok olyan rosszul, a válasz a következő: Isten adott az embernek bizonyos útmutatásokat, de sosem követték azokat. Ez az oka a sok zavarnak a világban, az egyéni életben, a családokban, és a nemzetek között.

Most nézzük meg Mózes első könyvét. Itt egy olyan időszakról olvasunk, amikor Isten különböző dolgokat tett a földön. Minden egyes nap valami új dolgot cselekedett. Akármikor tett valamit Ő sosem mondta meg nekünk annak a célját, hogy miért tette azokat. Pl. az első napon világosságot teremtett. Mi volt a cél? Nos, nem tudjuk. Találgathatunk, de Isten sosem mondta, hogy mit miért tett. A következő napon, a mennyeket teremtette. Nem említette a célt. A következő nap a szárazföldet teremtette, a növényeket és a fákat, de nem említette a célt stb., és az állatokkal, a halakkal és madarakkal. Amikor azonban a végén eljutott az ember teremtéséhez, még mielőtt hozzáfogott volna az ember teremtéséhez, azt mondta: „Teremtsünk embert, a mi képünkre és hasonlatosságunkra, hogy uralkodjon a tenger halain, és az ég madarain.”

Itt látjuk az első célt, amiért Isten az embert teremtette, hogy az ember bemutassa az Istenhez való hasonlóságot. Ez azt jelenti, hogy ha az ember ide-oda mozdulna, láthatnád, hogy milyen Isten, mert Isten Szellem és láthatatlan. Isten azt akarta, hogy az Ő jelleme megnyilvánuljon egy teremtett lényen keresztül. Egy korábbi tanulmányunkban megnéztük, hogy Isten az angyalokat azelőtt teremtette, mielőtt az embert megteremtette. Nem úgy tűnik azonban a Bibliából, hogy Isten az angyalokat az Ő képére teremtette volna. Az angyalok nem tudnak Istenhez hasonlóan megnyilvánulni. Ez egy különleges előjog, amit Isten az embernek adott. Az ember Isten képére volt teremtve, hogy bemutassa Isten képét és jellemét.

Amint megértjük ezt, meglátjuk, hogy Jézus értünk való meghalásának a célja teljes egészében az volt, hogy vissza tudjunk térni Isten – velünk kapcsolatos – eredeti céljához. Tételezzük fel, hogy grafikai formában ábrázolnánk ezt: gondoljatok Istennek az emberrel kapcsolatos céljára úgy, mint egy kissé felfelé haladó ferde vonalra, mert Isten célja az ember számára az volt, hogy fejlődjön. Az volt Isten célja, hogy az ember folyamatosan haladjon felfelé ezen ferde vonal mentén. Valahol ennek a ferde vonalnak az elején azonban Ádám elbukott. Ezért sosem fejlődsz, hanem lefelé haladsz egy ferde vonal mentén, esetleg engeded, hogy ez a vonal lefelé tartson egy gödörbe. Mit tett Jézus? Lement a gödörbe, ahol az ember volt, és felemelte őt vissza erre a ferde vonalra.

Az Isten terve az ember számára az, hogy az embert visszahozza erre a ferde vonalra. Isten tökéletes terve az emberrel nem teljesült be Jézusban azzal, hogy kiragadott minket a bűnből és a kudarcos életünkből. Nem, az csupán visszavisz minket arra a helyre, ahol Ádám volt, mielőtt elbukott. Ez az Ádám bukásából való helyreállítás visszaviszi az embert arra a helyre, ahol a bukás előtt volt. Meg kell azonban értenünk, mi Isten célja, mi ez a ferde vonal? Az az Ő hasonlóságának visszatükröződése. Nem elég tehát azt mondani, hogy a bűneid megbocsáttattak. Sok keresztyént boldoggá tesz, és azt mondja: ‘a bűneim megbocsáttattak.’ Ez olyan, mintha azt mondanád: ‘Isten kiemelt engem a gödörből és visszahozott a ferde vonalra.’ Mi a helyzet azonban a ferde vonalon való előrehaladással? Meg kell értenünk, hogy az mit jelent. Az a növekedést jelenti a Jézus Krisztushoz való hasonlóságot illetően.

Amikor Jézus eljött a földre, nemcsak azért jött, hogy meghaljon a világ bűneiért. Az a földre való eljövetelének csak az egyik része. A kereszthalála csak egy nap hat órájának a legutolsó cselekedete volt. Ez volt: meghalt, eltemették, és feltámadt a harmadik napon. Az az élet azonban, amit 33 éven keresztül élt, mit kellett, hogy bemutasson? Feltételezhetően azt kellett bemutatnia, hogy Isten akarata szerint hogyan éljen az ember a földön. Jézus élete annak bemutatása volt, hogyan akarta Isten, hogy az ember éljen. Ezért, ha szeretnétek tudni, hogyan kellene élnetek, ez nagyon egyszerű. Csak meg kell néznetek Jézus Krisztus életét, amint az a Bibliában le van írva. Ott nem csak szavak vannak, hanem egy élő bemutató.

Az Ószövetségben nincs olyan ember, akit Isten példaképül állított volna, Isten parancsolatokat adott. Mindenki ismerte a Tízparancsolatot, ami szintén egy kép Isten akaratáról, hogyan éljen az ember. Az azonban egy nagyon halvány kép volt, nagyon, nagyon tökéletlen. Az egész törvény, amit Isten az embernek adott a kölcsönös kapcsolatról szólt, és minden más egy teljesen halvány kép volt. Jézus az egész Ószövetséget két mondatba foglalta össze. Azt mondta, hogy az egész törvényt így lehet összefoglalni: „Szeresd a te Istenedet teljes szívedből, lelkedből, erődből és elmédből, és szeresd felebarátodat, mint magadat.”  Ebben a két versben, ebben a két mondatban az ember egész feladatát összefoglalta. Sokkal jobb azonban, ha van egy példakép, aki megmutatja nekünk, hogyan tegyük ezt.

Nézzük meg, ha megpróbálnálak titeket úszni tanítani. Két módja van annak, ahogyan megtehetem ezt. Az egyik, hogy elmagyarázom nektek egy rajztáblán, különböző ábrák lerajzolásával, hogyan kell mozgatni a kezeteket, és a lábatokat, stb. Ezt követően azt mondom: „Rendben, most menj és ugorj bele a folyóba, és kövesd az útmutatást, amit a táblán láttál és ússzál! „Így nem fogsz megtanulni úszni. Még akkor sem, ha nagyon gondosan megtanulsz minden ábrát, amiket a táblára rajzoltam, és valószínűleg vízbe fogsz fulladni. Ez egy nagyon gyenge módszer. Ha azonban odamennénk a folyóhoz és azt mondanám, hogy „most figyelj engem, hogyan úszok! Tedd pontosan azt, amit én teszek!” Ez az a módszer, amivel meg fogod tanulni. Az útmutatások sosem olyan jók, mint a példamutatás. Bármennyi útmutatás bármilyen témában sosem olyan jó, mint egy példa.

Elmondhatjuk, hogy az Ószövetségben útmutatások voltak, az Újszövetségben pedig egy példakép. Az Újszövetségben van egy példaképünk. Jézus Krisztus az életével mutatta be, hogy mit jelent embernek lenni; hogyan kell élnünk. Amikor a Biblia azt mondja, hogy nem vagyunk a törvény alatt, mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy most nincs szükségünk falitáblára, mert Jézus Krisztusban egy példaképet kaptunk. Ha azonban nem tekinted Jézus Krisztust példaképednek, akkor minden bizonnyal vissza kell menned a törvény alá. Hiba, hogy sok keresztyén azt mondja: „Mi nem vagyunk a törvény alatt. Nincs szükségünk a Tízparancsolatra. Nincs szükségünk Isten útmutatásaira.” Feltéve, ha Jézus Krisztus válik a példaképeddé. Ha azonban Jézus Krisztus nem a példaképed, akkor nagyon is szükséged van a törvényre.

Mit jelent akkor kegyelemben részesülni, hogy szabadok legyünk a törvénytől? Azt jelenti, hogy most Jézusra tekintek, mint példaképemre, aki a földön élt, tökéletesen bemutatva Isten jellemét. Jézus a tanítványaihoz fordult éppen azelőtt, hogy a keresztre ment és azt mondta: „Ha láttok engem, akkor láttátok az Atyát.” Ha megfigyelitek hogyan éltem, miért éltem, meglátjátok, hogy milyen Isten. Láttátok, hogy Isten kedves, tiszta, szent, szeretetteljes, alázatos, ….

Az elhívásunk arra szól, hogy bemutassuk Istennek ezt a természetét. Tudjátok, mit olvasunk az 1 Mózes 1:26-ban. Isten eredeti terve az ember számára az volt, hogy visszatükrözze az Ő hasonlóságát; hogy megnyilvánuljon az Ő természete. Most ez az elhívás számodra és számomra. Ezért adta Isten nekünk a Szent Szellemet, hogy a Szent Szellem ereje által, be tudjuk mutatni Isten természetét a mindennapi életünkben.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: www.cfcindia.com

 Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com)

Kategória: keresztyén alaptanítások, Keresztyénség, Szentség, Tanítások | Címke: , , ,

Lelki vagy szellemi? – Zac Poonen

(Ez az írás a Soulish Or Spiritual című video magyar fordítása)

PDF formátumban letölthető itt

Ma szeretnék egy kis „húst” (kemény eledelt) adni nektek, amin elrágódhattok. Elég régóta isztok már tejet, ezért remélem, már mindannyian készen álltok erre.

A témám: „Lelki vagy szellemi?”

Van itt egy olyan szó, amit sok keresztyén talán soha nem hallott: lelki. Hallottunk olyat, hogy testi, vagy szellemi. Mindig azt gondoltuk, hogy csak két lehetőség van. Nem, három van, és ha nem értjük meg, hogy három van, sosem érhetjük el azt, hogy valóban szellemiek legyünk, és ez lehet az oka annak, hogy nagyon izgalomba jövünk az Úrért vasárnap délelőtt, de meglehetősen lehangoltak vagyunk hétfőn és kedden. Mert még nem értettük meg, mit jelent folyamatosan szelleminek lenni, hogy a Szellemben éljünk. Most lapozzunk az 1 Thessz. 5:23-hoz, ami azt mondja nekünk, hogy az embernek három része van. Az ember szellem, lélek és test. Isten egy háromság: három személy egy Istenben. Egy ember három részből áll, nem kettőből. Sok keresztyén úgy gondolja, hogy két részből állunk: Egy láthatóból, ami a test, és egy láthatatlanból, ami a lélek. Azonban van egy szellemünk mélyebben, mint a lélek. Ezért mondja a Biblia azt, hogy a szellemünket, a lelkünket és a testünket meg kell őriznünk teljes egészében feddhetetlenül Jézus visszajöveteléig. Ez az első dolog, amit látnunk kell. Akit a testi vágyai irányítanak, az testi ember, akit pedig a Szent Szellem irányít az életében, az szellemi ember. A kettő között azonban lehet olyan, hogy egy embert a lelke vezérel, azaz az emberi személyisége. Ebben az esetben ő egy lelki ember, nem pedig szellemi. Itt jöhet be a megtévesztés. Sok ember lelki életet él, és azt gondolja, hogy szellemi. Szeretném ezt most megmagyarázni.

Ahogy mondtam, ez az a bizonyos rágós „hús”, de szerintem készen vagyunk ennek megrágására. Megpróbálom a „húst” darabokra vagdalni, hogy könnyebb legyen megrágni. Tudjátok, az egyik dolog, amit a Szent Szellem a Zsidóknak írt levél 5. fejezetében mond az az, hogy elérkezett az ideje annak, amikor már „húst” kellene ennetek. Zsidó 5:12 azt mondja, hogy mostanra már tanítóknak kellene lennetek, de még mindig tejet isztok, és ez egy csalódás az Atya számára, mint ahogyan minden szülő csalódott lenne, ha a gyereke még mindig tejet inna, amikor már 10 éves, és még nem tud rágni. Már több mint két éve vagy hívő? Több mint két éve születtél újjá? Akkor már húst kellene ennünk, és el kell hagynunk a tejivást.

Nézzünk most meg egy másik verset, ez pedig a Zsidó 4:12. Itt azt írja, hogy Isten igéje egy szétválasztást eredményez, a teljes szétválasztását a léleknek és a szellemnek. Isten Igéje tehát azt keresi, hogy bejusson a lélek és a szellem közötti köztes részbe, hogy behatoljon a szellemünkbe.

Ezek olyan igeversek, amelyeket bizonyára mindannyian olvastatok, mert benne vannak a Zsidóknak írt levélben, de talán sosem gondolkodtatok el rajta komolyan. Talán sosem elmélkedtetek rajta. Ez egy tragédia sok keresztyénnél, hogy amikor egy nehéz vershez érkeznek, egyszerűen csak átugorják, és tovább mennek a következő versre. Így azonban sosem részesültök szellemi képzésben. Meg kell állnunk, és azt mondani… (befejezetlen mondat) Tudjátok, néha, amikor a Szentírás olvasása közben megakadok egy versnél, az olyan, mint egy piros közlekedési lámpa, ahol megállok. Másnap reggel, amikor felébredek, még mindig ugyanannál a versnél tartok, és igazából így értettem meg a Szentírást. Nem akarok addig továbblépni egy versen, amíg Isten meg nem mutatja, hogy mit jelent. Ha valóban tiszteled Istent és az Ő Igéjét, a Szentírás minden verséről tudni akarod, hogy mit jelent. Mit jelent az, amikor azt mondja, hogy Isten igéje elhat egészen a lélek és a szellem szétválasztásáig. Ha már mondjuk 10 éve vagy hívő, és valaki felteszi neked ezt a kérdést, akkor meg kellene tudnod válaszolni. Ezt szeretném elmagyarázni nektek.

Nézzünk meg most egy másik verset, a János 1:14-et. Ez a vers Jézusról szól. A pontos fordítása ennek, ahogyan a NASB fordítás írja: „Az Ige hússá lett, és közöttünk vert sátrat (hajlékot).” Nem lakott, hanem sátrat vert. Nagyon érdekes, hogy a Szent Szellem a „sátrat vert” kifejezést használja, mert ez az ószövetségi hajlékra (sátorra) emlékeztet minket. A Mózes 2. könyvében, Isten a Biblia 10-15 fejezetén keresztül magyarázza el a hajlékot (sátrat), és aztán az Újszövetségben a Zsidóknak írt levélben utal rá, a Zsidó levél 9. fejezetében. Sajnos ez nem egy népszerű fejezet a keresztyének körében. Nem szeretjük rágni a húst, és ez az oka annak, hogy sosem növünk fel. Ezt akarom ma elmagyarázni. Jézus közöttünk vert sátrat, Ő volt a szellemi ember tökéletes példája. Nem csak azért jött a földre, hogy meghaljon a kereszten, azért is jött, hogy megmutassa nekünk, mi Isten akarata: hogyan éljen az ember, hogyan éljünk te és én. Ő ezt nemcsak megmutatta, hanem azt is mondta: amikor felmegyek a Mennybe, imádkozni fogok az Atyához, és Ő el fogja küldeni a Szent Szellemet. Pünkösd napján el is küldte, hogy úgy élhessünk, ahogyan Jézus élt. Az 1 János 2:6 azt mondja, hogy ha valaki keresztyénnek mondja magát, akkor a Living Bible fordítás szerint, úgy kellene élnie, ahogyan Jézus élt. Nos, a legtöbb keresztyén azt mondja, hogy ez lehetetlen. Igen, ez lehetetlen a Szent Szellem ereje nélkül. Hadd magyarázzam el először is, hogy minden újjászületett keresztyénben lakozást vett a Szent Szellem.

Ha nincs benned a Szent Szellem, akkor még nem vagy újjászületve. Ha nem vagy ebben biztos, hadd mutassam meg a Róma 8:9 verset. Ezt a verset fontos megjegyezni, hogy sose legyen kétséged efelől. A Róma 8:9 utolsó része azt mondja, hogy ha valakiben nincs meg a Krisztus szelleme, ezt itt írja a vers utolsó részében, akkor az az ember nem az Övé. Ez kristálytiszta. Krisztus szelleme a Szent Szellem. Ha nincs meg benned a Szent Szellem, akkor te nem vagy az Övé, még nem is tértél meg. Viszont, ha benned van a Szent Szellem, az nem jelenti azt, hogy be vagy töltekezve Szent Szellemmel. A legtöbb keresztyén nincs betöltekezve Szent Szellemmel. Azt szeretném elmagyarázni, hogyan tudunk Szellemmel betöltött életet élni.

Tanítás a hajlékról

Menjünk tovább. Mivel Jézus volt a hajlék (sátor), nézzük meg a következő tanítást a hajlékról. Szeretném megmagyarázni nektek az ószövetségi Szent Hajlékot, amelyet most meg akarunk „rágni,” és meg akarunk érteni. Ábrázoljuk egy képen a hajlékot. Ezt azért mondom nektek, hogy megértsétek, hogyan is néz ki a hajlék. Mint mondtam, az ember három részből áll: szellem, lélek és test. Tehát, amikor Isten megalkotta a hajlékot, amely végső soron Jézust jelképezi, és minket is, emberi lényeket, akkor három részből alkotta meg a hajlékot. Az embernek van egy látható része; ez a test, és két láthatatlan része; a lélek és a szellem. Így alkotta meg Isten a hajlékot. Nem értették teljesen az Ószövetség idején, de mi most már igen, mert nekünk megadatott a Szent Szellem. A sátornak két része volt: egyik a Szent Hely és a másik a Szentek Szentje. Ez a pitvarral együtt megfelel a testnek, a léleknek és a szellemnek. A sátornak volt egy válaszfala középen, ami elválasztotta a Szent Helyet a Szentek Szentjétől. Ha sosem értetted a Szent Hajlék lényegét, most meg fogod érteni, és azt is, hogyan vonatkozik ez az életünkre. Még egyszer hadd mondjam el: van egy látható része, a pitvar, amely megfelel a testnek, és két része, amit a sátor fed le: a Szent Hely és a Szentek Szentje, amelyek megfelelnek a léleknek és a szellemnek. Ez pontosan megfelel annak, ahogyan Jézus közöttünk vert sátrat. Mi vagyunk Isten hajléka. Amikor a Biblia azt mondja, hogy a Szent Szellem temploma vagyunk, akkor erről van szó.

A másik dolog, amit meg akartam említeni, amit meg akarok mutatni… Nincs időm mindent megmutatni, ezért próbálok összesűríteni egy 7 órás igehirdetést 45 percbe, ezért ezen most át kell szaladnunk. Isten nem a pitvarban lakott, nem is a Szent Helyen, hanem a Szentek Szentjében. Ha olvassátok az Ószövetséget, megértitek ezt: a Frigyláda (a Szövetség Ládája) a Szentek Szentjében volt, a Frigyláda teteje szintén a Szentek Szentjében volt, és ez az a hely, ahonnan Isten szólt. Isten tüze és a felhőoszlop napközben Isten jelenlétét jelképezte, nem a pitvarban lakott, nem is a Szent Helyen lakott, hanem a Szentek Szentjében. Ez volt az a hely, ahová senki sem mehetett be az Ószövetség idején, mert függönyökkel volt eltakarva. Volt egy függöny rögtön a bejáratnál, a pitvar előtt, ahol belépünk, ami a megváltásnak a jelképe, ahová éppen belépsz. Aztán következik az a szomorú hely, ahol bemutatták az áldozatokat az oltáron: a réz oltáron, ami a kálváriát jelképezi. Ezt követi egy nagy vízmedence, ami a vízkeresztséget jelképezi. Sok keresztyén megelégszik csak az oltárral és a medencével: elég, ha a bűneim megbocsáttattak (kálvária és bemerítkezés vízbe): „meg vagyok mentve.” Az Úr azonban többet tartogat számunkra ennél. Azt akarja, hogy menjünk át az első részen, ami Jézust, a Megváltónkat jelképezi, de Ő az, aki Szent Szellemmel is keresztel (bemerít), aki betölt minket Szent Szellemmel. A vízkeresztség a görög nyelvben bemerítést jelent. Bemerít minket a Szent Szellembe, továbbvezet minket egy szolgáló életbe, amit a Szent Hely jelképez. A pitvarba bárki besétálhatott. Minden ember bevihette az áldozati állatait, de a Szent Helyen csak a papok, és a vezetők voltak, akik szolgálni akartak Istennek. Egy lépés előre, amikor továbblépsz abból az állapotból, hogy „meg vagyok mentve, megbocsáttattak a bűneim, és úton vagyok a Mennyország felé”, és be akarsz töltekezni a Szent Szellemmel, mert Istent akarod szolgálni. Ez egy előrelépés. Tudod, hogy Jézus a Bemerítő, de Jézusnak van egy további megnevezése is. Hadd mutassam ezt meg nektek a Zsidó 6:20-ból. Ez egy kevésbé ismert megnevezése Jézusnak, nagyon kevés keresztyén tudja, hogy így is nevezik Őt. A Zsidó 6:20 ezt mondja – ha odalapoztok, látjátok –, hogy Jézus, mint egy előfutár, elsőként lépett be, és ha megnézzük az előző verset, a 6:19-et, mint előfutár lépett be a kárpiton túlra – mondja a Zsidó 6:19. Hová lépett be előfutárként? A kárpiton belülre. A kárpit egy vastag függöny volt a Szent Hely és a Szentek Szentje között. Az ember test, lélek és szellem. Jézus utat készített nekünk a kárpiton keresztül, és hol van az a kárpit? A Szent Hely és a Szentek Szentje között, ami megfelel a lélek és a szellem közötti elválasztásnak. Emlékezzetek arra a versre, amit az elején olvastunk, hogy Isten Igéje élő és ható, és elhat a lélek és a szellem szétválasztásáig. Mi itt a lélek és szellem közötti elválasztó fal? Az a kárpit, ami azt szimbolizálja, hogy senki nem mehetett be Isten jelenlétébe. A Zsidóknak írt levél 9. fejezetében azt olvassuk, hogy az a kárpit szimbolizálta az Isten jelenlétébe vezető utat. Az zárva volt, senki nem mehetett be Isten jelenlétébe az Ószövetség idején. Ha megpróbáltak bemenni, meghaltak, mert ott volt az a vastag függöny. Isten azt mondta, hogy van ott valami, ami megakadályozza, hogy ti, emberek, az én jelenlétembe jöjjetek. Ha ezt meg tudjuk érteni, és túljutunk ezen, és megengedjük, hogy Isten Igéje áthatoljon a lelkünk és a szellemünk közti válaszfalon, akkor Isten jelenlétében élhetünk 7 nap egy héten, a nap 24 órájában, ha megértjük ezt.

Ez az, amit most próbálok elmagyarázni. Ez a legfontosabb dolog, amit ebben az üzenetben próbálok elmagyarázni, hogy mit jelent átmenni a kárpiton, mit jelent a kettéhasadt kárpit. Amikor Jézus meghalt a kereszten, és kettéhasadt a kárpit a tetejétől az aljáig, ez csak azt jelenti, hogy Istent Atyánknak szólíthatjuk? Igen, de azt is jelenti, hogy a Szentek Szentjében élhetünk állandóan. Nem kell bemenni és kijönni, és újra bemenni és kijönni. Nem. Egyenesen bemegyünk, és ott élünk állandóan. Hálát adunk Istennek a pitvarért, hálát adunk Istennek a kálváriáért, hálát adunk Istennek a vízbemerítkezésért, hálát adunk Istennek a Szent Szellembe való bemerítésért, hálát adunk Istennek, hogy megismertük Jézust, mint Megváltónkat, és ezen felül úgy is ismerjük őt, mint Bemerítőt a Szent Szellembe, aki betölt téged Szent Szellemmel. Csodálatos! De azt akarom, hogy előfutárként is ismerjétek meg Őt. Megváltó, Bemerítő és Előfutár. Te ismered Őt előfutárként? Sok kedves testvér van, akik prédikálják a Szent Szellembe való bemerítést, dicsőség Istennek ezért, de nem ismerik Jézust előfutárként. Én sem ismertem Őt előfutárként évekig, és ezért voltam folyamatosan legyőzött, 16 éven keresztül, miután újjászülettem, és bemerítkeztem. Teljes idejű keresztyén szolgálóként legyőzött voltam a gondolataimban, legyőzött voltam a belső életemben, olyan dolgokat prédikáltam, amelyek nem voltak igazak rám állandóan, amíg felismertem a képmutatásomat. Annyira elegem lett, hogy kész voltam feladni a szolgálatomat, és azt mondtam: „Uram, képmutató vagyok.” Elkezdtem újra keresni Istent, és Isten újra teljesen betöltött Szent Szellemmel, és felnyitotta a szememet, hogy bemutassa nekem Jézust, mint előfutáromat. Ez megváltoztatta az életemet. Tehát saját tapasztalatomból mondom ezeket, és hiszem, hogy meg tudja változtatni a ti életeteket is. Nem vagyok jobb nálatok. Bűnös voltam, akit a kegyelem mentett meg, csakúgy, mint titeket, de Jézus utat készített nekem. Lapozzunk most a Zsidó 10:20-hoz. Ez egy szép igevers, gondolkoztál már ezen? Jézus elkészített egy új és élő utat a kárpiton keresztül, ami nem más, mint az Ő húsa. El szeretném mondani, hogy a hús az ember saját akarata. Mindjárt el fogom magyarázni, miért mondom, hogy az Ő húsa a saját akarata. A húsnak különböző jelentései vannak. Még a húsétel jelentés is használatos az Új Szövetségben, de nemcsak arról van szó, hogy van egy húsunk, ami a testünk. Ez több annál. Amikor az Újszövetség a hús szót használja, hadd mutassak meg egy igeverset, a Gal. 5:17-et, ami arról szól itt, hogy a hús a Szent Szellem ellen törekszik, a Szent Szellem pedig a hús ellen. Mit jelent ez a vers? Ez vajon azt jelenti, hogy a Szent Szellem a testem ellen hadakozik? Biztosan nem! A test a Szent Szellem temploma, hogyan lehetne akkor a Szent Szellem a testem ellen? A testem a Szent Szellem ellen van? Nem! A hús valami mélyebb dolog, mint a test: a saját akaratom. Ez az, amivel minden gyermek születik: egy makacs saját akarat, és ez az a függöny, amely meggátolta az embert abban, hogy belépjen Isten jelenlétébe: az ember saját akarata.

Az a kérdés, hogy Jézusnak volt-e saját akarata? Az embernek van elméje, az a lelkünk.

Vannak érzelmeink, ezek is részei a lelkünknek, ez a mi személyiségünk. Egyes emberek befelé fordulók, nagyon félénkek és visszahúzódóak. Vannak emberek viszont, akik kifelé fordulók, túláradóak. Azok a típusú emberek, akik hátba vágnak, és úgy köszönnek. Mások azonban félénkek és tartózkodóak. Az érzelmek különbözőek, a személyiségek különbözőek, de amikor az akaratról van szó, akár befelé forduló vagy, akár kifelé forduló, mindenkinek van egy makacs saját akarata, minden egyes embernek a születése pillanatától kezdve. Látjuk, hogy minden gyermek ilyen, és amíg az az akarat meg nem törik, amíg meg nem engedjük a Szent Szellemnek, hogy megtörje azt az akaratot, addig nem megyünk át a kárpiton, hogy a Szellemben éljünk. Akkor ez azt jelenti, hogy ne vegyünk tudomást az elménkről és az érzelmeinkről? Nem! Egyáltalán nem. Isten adta azokat. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a testünket, egészségesen és fitten kell tartanunk a testünket és a lelkünket. Használnunk kell az elménket és az érzelmeinket, de ha itt megállsz, soha nem jutsz el egy szellemi életre. Soha nem leszel képes Istent szellemben imádni. Ennek oka az akarat, a saját akaratod. Ez az a bizonyos kárpit. Nos, Jézusnak volt ilyen?

Nézzük meg, mi történt a Gecsemáné kertben. Volt Jézusnak saját akarata, amely ellenkezett az Atya akaratával? Ez a kérdés. Az Atya azt akarta, hogy igya ki a poharat? Igen. Ő ki akarta inni a poharat? Nem. Őszinte volt. Nincs semmi baj azzal, ha őszinték vagyunk Istennel, ez nem bűn. „Uram, nem érzem úgy, hogy meg akarom ezt tenni.” Ez nem bűn. „… de ha ez a Te akaratod, megteszem.” Ezt mondta Jézus a Gecsemáné kertben. Lássuk ezt tisztán: volt egy akarata, amely különbözött az Atya akaratától. Ez nem volt bűnös dolog. Ha nem lett volna saját akarata, akkor nem lett volna emberi lény. Nem lenne olyan, mint mi. Soha nem lehetett volna megkísérteni Őt, mint minket. Nem lehetne példa számunkra, nem mondhatná nekünk, hogy kövessük őt. Azt mondhatnám neki: „Nem tudlak követni, mert Neked sosem volt saját akaratod, hogy válassz, soha nem volt akaratod, amelyet megtagadhattál.”

Most nézzük meg a János 6:38-at, amelyet úgy hívok, hogy Jézus egy mondatos önéletrajza. A János 6:38 elmondja, miért jött Jézus a Mennyből a földre. Hallgassuk meg a saját szavaival. Olyan sok magyarázat létezik arra, hogy miért jött el hozzánk: Azért jött, hogy meghaljon a kereszten, hogy megbocsássa a bűneinket. Ez mind igaz, de Ő maga azt mondja: „Egyetlen céllal jöttem le a Mennyből, hogy megtagadjam a saját akaratomat, és megtegyem annak az akaratát, aki engem küldött.” Nos, ha Jézus akarata megegyezett annak az akaratával, aki Őt elküldte, akkor miért kellene azt megtagadnia? Arra gondolok, hogy ha a kisfiam akarata ugyanaz, mint az enyém, nem kell megtagadnia az akaratát. Akkor kell megtagadnia az akaratát, ha az ellenkezik az atyja akaratával, hogy ne a saját akaratomat tegyem, hanem annak az akaratát, aki engem küldött. Amikor Jézus a Mennyben volt, ott nem kellett ezt mondania, mondhatta azt: „A saját akaratomat teszem, mert az ugyanaz, mint az Atyám akarata.” Az Atya, a Fiú és a Szent Szellem egy, de amikor a földre jött, az része az Ő megalázkodásának, része annak, hogy olyanná vált, mint mi, azért, hogy példa legyen számunkra. Ha ezt méltányolod, jobban fogod Őt szeretni. Felvállalt egy akaratot, amit megtagadhatott, és meg is tagadta azt, az egész élete során. Elmondhatom, hogy ez fájdalmas volt, mint ahogyan fájdalmas a kis gyermekeink számára, hogy megtagadják az akaratukat, és fájdalmas neked és nekem is, hogy megtagadjuk az akaratunkat, azért, hogy megtegyük az Atya akaratát. Ez a titka a szellemi életnek.

Nincs semmi baj az elménkkel vagy az érzelmeinkkel. Jézus is használta az elméjét. Ha elolvasod azokat a dolgokat, amiket hirdetett, és azt, ahogyan tanított, egyértelmű, hogy olyan kristálytiszta elméje volt, és úgy beszélt, hogy még a kis gyermekek is meg tudták érteni. Mégis olyan mély jelentése volt a szavainak, hogy éveket töltünk el azzal, hogy próbáljuk megérteni azok jelentését. Használta az elméjét, és használta az érzelmeit is. Érzett, sírt, együttérzett a szegényekkel, izgatott volt, amikor a gyermekek dicsőítették Istent.

Használnunk kell az elménket és az érzelmeinket. Tanulmányoznunk kell a Szentírást. Én 50 évet töltöttem eddig a Szentírás tanulmányozásával, és mindig használtam az elmémet közben. Tudod, hogy ismerheted jól a Bibliát, és sosem leszel szellemi ember? A legjobb példa erre az ördög. Senki nem ismeri nála jobban a Bibliát a világon, az összes teremtett lény közül, nem tudod túlszárnyalni a bibliaismeretét. Megnyerne minden bibliaversenyt, mármint memória versenyt, mert olyan jól ismer minden verset. Még Jézusnak is tudott verseket idézni, el tudod ezt képzelni? A legodaillőbb verset mondta el Jézusnak az Ószövetségből, hogy megkísértse Őt. Ennyire jól ismeri a Bibliát. Ezért egyikünk se képzelje azt, hogy szellemiek vagyunk azért, mert ismerjük a Bibliát. Soha ne legyél büszke arra, hogy jobban ismered a Bibliát, mint valaki más. Ez őrültség! Ez azt bizonyítja, hogy nem ismered a Bibliát, ha ezt gondolod, és ha ez büszkévé tesz. A Bibliának alázatossá kellene tennie minket, nem pedig büszkévé.

Ugyanez a helyzet az érzelmekkel is. Nincs semmi baj az érzelmeinkkel. Kifejezőnek kell lennünk, amikor Istent dicsőítjük. Tudjátok, amikor újjászülettem, nem sokat tudtam a keresztyénségről. Akkor 19 éves voltam, és csatlakoztam egy olyan gyülekezethez, ahol azt gondolták, hogy az a legjobb, sőt az egyetlen helyes viselkedési mód a templomban, ha úgy teszel, mintha temetésen ülnél: csendben, komolyan és komoran. Ez eléggé halott volt. Aztán olvastam egy igeverset a Szentírásban, a Jelenések 19:6-ot. Micsoda vers ez! Az áll benne, hogy a Mennyben úgy dicsőítik Istent, olyan hangosan, mintha erős mennydörgések szólnának. Azt mondtam magamnak, nahát, kulturális sokkot fogok kapni, ha bekerülök a Mennybe, ha nem tanulom meg így dicsőíteni Istent, amíg itt vagyok. Ezért őszintén mondom, hogy nagyon izgatott vagyok, amikor idejövök, és olyan dicsőítést hallok, ami élettel teli. Ez talán jobb, mint bármi, amit eddig megízleltem bárhol máshol. Nagyon izgatott vagyok! Hiszek az érzelmeim kifejezésében, hiszek a tapsolásban, hiszek a hangom felemelésében, és még táncolnék is bármelyikőtökkel, ha nem hoznék ezzel zavarba másokat. Hiszek ebben! Hiszek az érzelmeim kifejezésében, ugyanakkor azt mondom: nem hiszek abban, hogy a bibliaismeretem és az izgatott dicsőítésem szellemivé tesznek. Ez nem szellemiség. Túl kell jutni az értelmen és az érzelmeken, a kárpiton túlra. Jézus egy előfutár, aki átment a kárpiton túlra, nekem is át kell menni. Nem azt mondom, hogy ne használjuk az elmét és az érzelmeket, de meg kell engedni a Szent Szellemnek, hogy irányítsa az elmémet és az érzelmeimet. Ehhez pedig nemet kell mondanom a saját akaratomra. Más szavakkal, miután tanulmányoztam a Szentírást, és miután izgatott lettem az Úr dicsőítésétől vasárnap, haza kell mennem a hét többi részére, az irodába, munkahelyre, és bármikor, ha kísértést érzek, hogy a saját akaratomat tegyem, azt kell mondanom: „Isten Szelleme, adj most nekem irgalmat, hogy nemet tudjak mondani erre. Amikor valaki megharagszik rám, és kísértést érzek, és az akaratom azt mondja nekem, válaszolj neki ugyanolyan stílusban, válaszolj a feleségednek vagy a férjednek ugyanúgy, ahogyan ő beszél veled, akkor mondj nemet!

Tudod, a Szent Szellem folyamatosan türelmessé tud tenni még akkor is, ha a feleséged egyfolytában nyaggat. Elhiszed ezt? Szerinted a te Istened egy tehetetlen, tanácstalan Isten, aki még abban sem tud segíteni, hogy türelmes légy a nyaggató feleségeddel vagy a nehéz természetű férjeddel? Akkor te biztosan egy bálványt imádsz, és nem a Biblia Istenét, aki betölt minket Szent Szellemmel. Ő tud segíteni nekünk legyőzni bármilyen kísértést. Amikor az emberek bosszantó forgalmi dugóban vannak, a Szent Szellem tud segíteni, hogy türelmes maradj, amikor mindenki megszegi a KRESZ-t, és bemutatják neked az ujjukat közlekedés közben, a Szent Szellem tud segíteni neked, hogy szeresd őket. Ezt nem tudod megtenni magadtól, meg kell tagadnod a saját akaratodat, és azt mondani: „Uram, én most itt meghalok, itt egy új lehetőség meghalni.” Ezt jelenti átmenni a kárpiton.

Komolyan gondolod? Valóban Isten jelenlétében akarsz élni? Most elmondom az egyik előnyét annak, ha Isten jelenlétében élünk. Ha átmész a kárpiton a Szentek Szentjébe…,

hadd mutassak egy verset, ami sokat segített nekem: ez a 16. Zsoltárban van, lapozzunk oda! A Zsoltár 16:11 vers azt mondja:

„Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad…”

Ez egy nagyon szerethető vers. Teljes öröm van tenálad, a te jelenlétedben. Így tudom tesztelni magamon, hogy Isten jelenlétében vagyok-e, ezzel az egy dologgal: teljes örömben vagyok most? Akkor Isten jelenlétében vagyok bármikor, azaz 7 nap egy héten, és a nap 24 órájában. Ha elveszítem a teljes örömöt, azt kell mondanom magamnak, hogy valamilyen okból most nem vagyok a Szentek Szentjében, most nem vagyok Isten jelenlétében. Ennek pedig az az oka, hogy kihátráltam a Szentek Szentjéből, mert nem akartam megtagadni a saját akaratomat, egy bizonyos helyzetben. A saját akaratomat akarom követni, és nem akarok azon az úton járni, amin Jézus járt: az önmegtagadás útján. Ekkor kihátrálok Isten jelenlétéből. El kell mondanom, hogy ez az oka annak, miért vagyunk olyan gyakran bátortalanok, csüggedtek, komorak. Én is ilyen voltam évekig még az újjászületésem után is. Gyakran csüggedt, depressziós voltam, rossz hangulatú és mérges. Nevezzük nevén: átlagos, újjászületett keresztyén voltam, úton a Mennyország felé, de legyőzött a hét minden napján, ennek ellenére Istent dicsőítve és tapsolva, vasárnap délelőtt. Akkor azt mondtam: „Uram, elegem van, belefáradtam, hogy ilyen életet éljek. Képmutató vagyok. Más vagyok a hét többi napján, mint vasárnap. Nem ilyennek kellene lennem.” Jézus nem ilyen volt. Ő folyamatosan szellemi volt, mert soha nem a saját akaratát cselekedte, Ő mindig átment a kárpiton, és ezért egy előfutár számunkra. Ezért akarom ezt nektek elmagyarázni. Itt imádjuk Istent!

Nézzük meg ismét János evangéliumát, mert itt is van egy szép vers, a János 4:24, ahol Jézus a szamáriai asszonnyal beszélget. Azt mondja, hogy eljött az idő. A János 4:23 azt mondja, hogy Isten szellem, és akik imádják Őt, szellemben és igazságban kell imádniuk Őt. Ezt jelenti a szellemben való imádás, a Szentek Szentjében. Ne felejtsük el, az Ószövetség idején ezt nem tehették meg. Akkor csak a testben tudták imádni Istent: tapsolással, kiáltással, énekléssel, kezük felemelésével. Dicsőség Istennek ezért! Lélekben is tudták imádni Istent: az elméjükkel, az érzelmeikkel, izgatottak lehettek közben, de a szellemben való imádás, az más. Milyen az? Nézzük meg az előző verset, a János 4:23-at: „Eljön az óra” mondta Jézus, és ezzel Pünkösd napjára utalt. Pünkösd napján eljön az óra, „és az most van, amikor az igazi imádók szellemben és igazságban imádják az Atyát”. Ez az a kiváltság, ami nekünk megadatott Pünkösd napjától kezdve, amikor bemehetünk a Szentek Szentjébe most, és folyamatosan imádhatjuk az Atyát. „Eljön az óra”, de még nincs itt, a kárpit még nem hasadt ketté, még nem jöhetsz oda, de hamarosan eljön az idő. Amikor kettészakadt a kárpit, és a Szent Szellem kiöntetett, az emberek szellemben imádhatták az Atyát. Dicsőség Istennek azért, hogy használhatjuk az elménket Isten imádása közben, hogy használhatjuk az érzelmeinket is, de arra akarlak bátorítani titeket, hogy úgy éljétek az életeteket, hogy tagadjátok meg magatokat.

Mit jelent ez imádkozáskor? „Mi Atyánk, aki a Mennyekben vagy”, ahogyan éppen most hallottuk a dalban: „legyen meg a te akaratod a földön az én életemben, ahogyan a Mennyben”. Hogyan cselekszik az angyalok Isten akaratát a Mennyben? Ők sosem cselekszik a saját akaratukat, hanem az Atyára várnak, és azt mondják: „Mit akarsz, mit cselekedjek?” Így élt Jézus is.

Amikor az ördög megkísértette őt, hogy változtassa a köveket kenyérré, amelyre megvolt a hatalma, hogy megtegye, hogy kielégítse az éhségét, tudod mit mondott erre? „Még nem hallottam az Atyám véleményét erről, úgyhogy nem teszem meg. Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik.” Mit értett ez alatt? „Még nem hallottam, hogy az Atya azt mondta volna nekem, hogy változtassam a köveket kenyérré, ezért még ha van is hatalmam ezt megtenni, nem fogom azt használni.” Micsoda engedelmesség! Ez a valódi szellemi lét: hallgatok, figyelek, nem teszem meg az akaratomat még akkor sem, ha jó dolgokat tennék. Például Márta a konyhában sok jó dolgot tett, de Jézus nem mondta neki, hogy tegye azokat, és amikor odament Jézushoz, Máriára panaszkodni, Jézus azt mondta neki: túl sok mindenen aggódsz. Nem akarom ezeket. Tanulj Máriától. Mit csinál Mária? Hallgat és figyel. Hallgat engem, és aztán azt teszi, amit én mondok neki, hogy tegyen meg.

A Living Bible fordítás szépen fogalmazza ezt meg, az 1 Korintus 4:2-ben. Azt mondja, hogy a legfontosabb dolog egy szolgálónál az, hogy csak azt teszi meg, amit az ura mond neki, hogy tegyen meg. Ezt jelenti hűségesnek lenni. Ezt jelenti az, hogy a kárpiton belül élünk. Így az imádás nem csak abból áll, hogy izgatottak leszünk, és érzelmeink vannak. Ez mind része annak, de túlmegy ezen. Leborulni – ez a szó legalább százszor előfordul az Ószövetségben, és az Újszövetségben is. Arra bátorítalak titeket, hogy vegyetek elő egy konkordanciát, és tanulmányozzátok, hogy mit jelent ez a szó: imádni. Így tanulmányoztam a Szentírást én is. Fogom a konkordanciát, és megkeresek minden verset ehhez a szóhoz. Felfedeztem, hogy az imádás leborulást jelentett Isten előtt, elismerve ezzel, hogy Ő az Úr, de ezt egy bálvánnyal is meg lehet tenni. Az emberek ezt tették a bálványokkal, manapság pedig a pénzzel. Leborulnak a pénz előtt, és azt mondják, te vagy az istenem, megteszek bármit, amit mondasz nekem. Ez az ő bálványuk. Jézus Krisztust és az Atyát imádni azt jelenti, hogy leborulunk, és azt mondjuk: „Uram, Te vagy nekem minden”. Az egyik legérthetőbb vers, amit erre találtam, a Zsoltár 73:25. Ebben a versben a következőt mondja a zsoltáríró:

„Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön”.

Ez egy jól ismert vers. Semmi nincs a földön, amire vágyom, csak Te. Arra jöttem rá, hogy ez valódi imádás a Zsoltár 73:25 szerint. Kicsodám van az egekben? Csak Te.

Ez azt jelenti, hogy amikor a Mennybe jutok, nem érdekelnek a kastélyok az aranyozott utcákon, és minden ilyesmi, csak Te, Uram! Te vagy az Uram, még akkor is, ha a Mennyben leszek, nem csak az érdekel, hogy a könnyeimet letöröljék, Jézussal akarok lenni. Itt a földön mire vágyom? Semmi másra csak Rád. Sok dologra van szükségem, Uram, de amire vágyom, az csak Te vagy. Ha csak Istenre vágyom, Ő gondoskodni fog a többi szükséges dologról. Elmondhatom nektek, hogy fel fogjátok fedezni az életetekben, ha arra törekedtek, hogy olyan imádók legyetek, akik azt mondják Istennek: „Nem vágyom semmi másra a földön, csak Rád, nincs szükségem semmire a földön, csak Rád.” Meg fogjátok látni, hogy Isten megadja nektek az összes többi dolgot. Megadja nektek a házat, a feleséget, vagy a férjet, a munkát, bármit, amire szükségetek van, ha először az Ő királyságát keresitek. Nézzünk most meg egy másik képet. Ezt a képet Jézus használta. 

Egy tanítás két házról

Emlékeztek a két házra, amelyekről Jézus beszélt a Hegyi beszéd végén? Először is nézzük meg a Máté 7:24 verset. A Máté 7:24 azt mondja, hogy „mindenki, aki hallja a beszédemet.” Ez azt jelenti, hogy aki olvassa a Bibliát, vagy elmegy a templomba, vagy valahol máshol hallják Isten Igéjét „…és megcselekszi azokat”! Ez a lényeg! Más szavakkal: nem csak megérti azt a beszédet, nem csak izgatott lesz tőle, hanem megérti, izgatott lesz tőle, és aztán mit csinál? Uralkodik a saját akaratán, és azt mondja: „Uram, nem az én akaratomat fogom megcselekedni, hanem azt, amit te mondasz”. Ezt a Hegyi beszéd végén mondta, ahol ilyen parancsok is elhangzottak, hogy szeresd az ellenségeidet. Ezt meg tudom érteni, lehet, hogy nem leszek izgatott tőle, de Isten azt mondja, ezt meg kell tennem, és azon a napon, amikor azt mondom: „Uram, nem érzem, hogy kedvelem az ellenségemet, de szeretni fogom Isten kegyelméből”, akkor sziklára építed a házadat. Ha csak elolvasod, és azt mondod: „Ki fogja ezt megtenni?”, nos, a 26. vers azt mondja: „aki hallja a beszédemet, és nem cselekszi meg azokat, az fövenyre (felső talajrétegre)  építi a házát. Az az ember építi tehát fövenyre a házát, aki olvassa a Bibliát, aki rendszeresen eljár a templomba, és mert hallja Isten Igéjét, megérti azt, izgatott lesz tőle, de egy dolog hiányzik: nem cselekszi meg azt. Nézzük meg a Máté 7:21 verset. Ez egy nagyon fontos vers, amely azt mondja: „Nem mindenki, aki azt mondja nekem: Uram! Uram! megy be a mennyek országába, hanem, aki cselekszi az Atya akaratát” – itt megint a cselekvésről beszél. Nézzük meg alaposan ezt a verset. Mit mond ez az ember? Azt mondja „Uram!” Ez azt jelenti, hogy helyén van az esze. „Uram, Uram!” Ez azt jelenti, hogy izgatott tőle, rendben vannak az érzelmei. Viszont nem uralkodik a saját akaratán, és sosem fog belépni a mennyek királyságába. Elhiszitek ezt?

Most nézzük meg a Lukács 6:48-at. Hol ásott ez az ember és hová épített? Mindig azt gondoltam, hogy az az ember, aki sziklára épített, és az, aki fövenyre épített, két különböző helyszínt találtak, ahol felépítették a házukat. Ez nem igaz. A Lukács 6:48 azt mondja, hogy a bölcs ember mélyre ásott, vagyis leásott a fövenyen keresztül, és sziklára (szilárd altalajra) helyezte a ház alapját. Tehát mindketten azonos helyen építkeztek. Tudjátok, mi a föveny? Lehet, hogy hiszel Jézusban, de ha az elméd és az érzelmeid szerint éled az életedet, és nem engeded át az akaratodat, még mindig a fövenyre építesz. Ezért vagyunk ingatagok. Ezért van, hogy ha bármilyen kis megpróbáltatás jön, elveszítjük a hitünket és lehangoltak leszünk, panaszkodunk, morgolódunk, és ehhez hasonlók. Fövenyre építettünk! Csak megértettük az Igét, izgatottak vagyunk tőle, de nem engedünk az akaratunkból. Éveket töltünk azzal, hogy csak izgatottak vagyunk, csak tanulmányozzuk a Bibliát, de soha nem tesszük meg, amit a Biblia mond. Mint egy makacs gyermek, aki sosem engedelmeskedik a szüleinek, és a végeredmény az, hogy labilisak vagyunk.

Nézzük meg azt a házat, amit a bolond ember épített. Amikor jött a vihar…, a háza az elméjére, az érzelmeire, a bibliatudására épült, izgatott a Szentírástól, izgatott, amikor az Urat dicsőíti vasárnaponként, de sosem enged a saját akaratából, sosem tagadta meg a saját akaratát minden nap, amikor kísértés érte. Az lett a végeredmény, hogy amikor próbatétel elé kerül, a ház összeomlik. Értitek már a történetet?

Most menjünk tovább ahhoz az emberhez, aki a sziklára építette a házát. Ugyanazon a területen épített, de vette a fáradságot, és rászánta a pénzt, hogy mélyre ásson, le egészen a szikláig, és oda helyezze el az alapot. Ez azt jelenti, hogy megtagadta a saját akaratát. Elmondom nektek, hogy könnyebb az elménk és az érzelmeink szerint élni, könnyebb csak úgy felületesen felásni a fövenyt, és oda építeni, de erőfeszítést igényel a szikláig leásni, és költséges is. Ez jelenti a tanítványságot.

Nem vagyok evangélista, nem ez az elhívásom Krisztus testében. Köszönet Istennek a sok ezer evangélistáért, akik csodálatos munkát végeznek, hogy embereket hozzanak Krisztushoz, de Isten engem arra hívott, hogy tanítványokat képezzek azokból az emberekből, akik megtértek az evangélisták segítségével. A tanítványság útján azt látom, hogy Jézus arról beszélt, hogy számoljuk össze a költségeket, mielőtt elkezdünk házat építeni. Azt mondta, hogy mielőtt elkezdesz építeni, ülj le, és számold ki a költségeket. Olcsóbb fövenyre (szilárd alap nélkül) építeni, sokkal költségesebb leásni a mélybe, megtagadni a saját akaratodat minden nap, és a sziklára építkezni. Az evangélista azt mondja, hogy gyere ide előre, és fogadd el Krisztust. Köszönet Istennek ezekért az emberekért Charles Finney idejétől egészen Billy Graham-ig, akik előrehívták az embereket, és így sokan Krisztushoz tértek. Csodálatos! Dicsőség Istennek mindazokért, akik Krisztushoz hívják az embereket. Az én elhívásom tanítványképzőként azonban az, hogy nem hívom előre az embereket. Azt mondom nekik: ülj le, és számold ki a költségeket. Aztán néhány nap múlva mondd meg, akarod-e követni az Urat, vagy sem? Ne legyél túlzottan lelkes, és ne mondd azonnal: „igen, ezt akarom!”

Nem az evangelizálás ellen vagyok, de azoknak, akik előre mennek és elfogadják Krisztust, dicsőség Istennek ezért, ezek az emberek a pitvarba léptek be. Tovább kell menniük, hogy betöltse őket a Szent Szellem és meg kell őket tanítani, hogyan legyenek tanítványok, hogy belépjenek a kárpiton túlra, és kövessék Jézust. Jézus követése jelenti a tanítványságot. Ekkor lesz az életük stabil. Úgy hiszem, ez a tragédia a keresztyénség nagy részében, ahol olyan sok ember hall olyan jó prédikációkat. Miért van az, hogy hallani lehet olyan igehirdetőkről, akik házasságtörést követnek el, vagy homoszexualitás bűnébe esnek, vagy kicsalják a szegény emberektől a „tizedet”, azért, hogy drága autókat és repülőgépeket vegyenek maguknak. Hogy lehet ez? Ezek az emberek Jézust követik? Hogy lehet, hogy sok buta keresztyén ember ott ül, és odaadják a pénzüket ezeknek az embereknek? Mert azok a keresztyének maguk is lelkiek, egyáltalán nem szellemiek, ezért nem tudják felismerni, hogy az adott igehirdető szellemi, vagy lelki. Lelki ember, akinek van ékesszóló képessége, meg tudja győzni az embereket, mozgatni tudja őket, mint ahogyan a politikusok mozgatják az embereket az ékesszólásukkal, de nem szellemi ember, és nem tud téged a szellemi létbe bevezetni, mert ő maga sem követte soha az önmegtagadás útját. Arra veszi rá az embereket, hogy őt imádják, ahelyett, hogy arra biztatná őket, hogy Istent imádják! Azt olvassuk a Biblia utolsó fejezetében, a Jelenések könyve a 22:8-9-ben, hogy János leborul, hogy imádja az angyalt… Egyébként az angyal szó a görög nyelvben csupán hírvivőt, üzenethozót jelent. Olvassuk tehát úgy, hogy ezt tartsuk észben. Leborul, hogy imádjon egy üzenethozót, és az üzenethozó felemeli őt, és azt mondja neki: „Ne engem imádj! Istent imádd!” Az igazi igehirdető sosem engedi meg, hogy őt imádják, sosem engedi meg, hogy kötődj hozzá, hanem mindig Krisztusra mutat. Lehet, hogy elköveted azt a hibát, hogy csodálod őt, és imádod őt. Ha azonban ő Isten embere, akkor el fog tolni magától. Nekem is meg kellett ezt tennem sok emberrel, akik megpróbáltak kötődni hozzám. Azt mondtam nekik: „Bocsánat, de nem.” Azt is el szoktam mondani nekik, hogy nem akarom őket látni, amíg meg nem tanulják, hogy Jézusra támaszkodnak. Mert aki rám támaszkodik, az nem lesz stabil, az olyan lesz, mint az az ember, aki homokra épített.

Most nézzük meg a Kereszt útját. Végső soron ide akartam eljutni. Mit mondott Jézus, hogyan tudjuk őt követni? A Lukács 9:23 azt mondja: Bármely személy, férfi vagy nő, úgy hiszem, ti mindannyian követni akarjátok Jézust, hallgassátok meg a Lukács 9:23-at. Ha valaki utána akar jönni, itt van, mit kell tennie: nem elég megérteni, nem elég izgatottnak lenni tőle, nem elég az érzelmeinkkel dicsőíteni Istent, meg kell tagadnod magad, és nemet kell mondanod a saját akaratodra. Felvenni a keresztet: ez azt jelenti, hogy meghalni. Itt van az én akaratom, ami egy vízszintes vonal, és itt van Isten akarata, ami egy függőleges vonal. Ahol a kettő keresztezi egymást, az a kereszt. Itt kell meghalnom a saját akaratomnak, hogy megtegyem Isten akaratát, ahogyan Jézus tette a Gecsemáné kertben.

Ezt jelenti követni Őt! Ő egész életében ilyen volt. Amikor kicsi gyerek volt, engedelmeskednie kellett Józsefnek és Máriának, akik nem voltak tökéletesek. Ő tökéletes volt, a szülei nem voltak azok. Kellett valaha olyan főnöknek dolgoznod, aki a te tudásodnak kb. 10%-ával rendelkezett csak? Vagy korrupt volt? Könnyű volt? El tudod képzelni, hogy Jézus kisfiúként minden tekintetben tökéletes, és látja, hogy József és Mária veszekednek? Mégsem volt tiszteletlen velük. Elhiszed, hogy József és Mária veszekedtek? A keresztyén házastársak szoktak veszekedni? Akkor mi a helyzet Józseffel és Máriával? Igen, Szent József és Szent Mária veszekedtek, és Jézus látta ezt, és mégsem vetette meg őket ezért. Ezt jelenti a szellemi élet. Miért tette ezt? Megtagadta a saját akaratát, hogy megtegye az Atya akaratát. Leköpték, erre Ő azt mondta: „Atyám, bocsáss meg nekik.” Belzebubnak nevezték, és nem perelte be őket becsületsértésért.

Megtagadta a saját akaratát mindenkor, és ezzel példát adott nekünk. „Ha bárki utánam akar jönni, vegye fel a keresztjét”, és a Lukács 9:23-ban azt mondja: „minden nap”. Egyszer elfogadjuk Krisztust, mint Megváltónkat, egyszer bemerítkezünk, de ez nem a teljes igevers, ha tovább olvasod, ott az áll, hogy „minden nap” meg kell tagadnod magad, ha követni akarod Jézust. Ez az igazi szellemi élet.

Remélem, most már kicsit jobban értitek, mit jelent lelki embernek lenni: az elméd és az érzelmeid szerint élni; vagy szelleminek lenni: imádni, túljutni az értelmeden és az érzelmeiden, (hála legyen Istennek ezekért) egy olyan életbe, amelyben naponta imádod Istent. Ez nem mindig szavak formájában nyilvánul meg. Az imádat legmagasabb foka néha csendben történik. A Szentek Szentjében élni: „Ó, Istenem, milyen csodálatos vagy, milyen hatalmas vagy. Jézus Atyja szereti a jutalmat. Micsoda elragadtatás lesz, a trónod előtt heverni, és csak nézni Téged.” Értitek ezt?

Unalmas Isten jelenlétében élni? Miért van ez? Mert annyira lelki módon élünk. Az Ő jelenlétében teljes az öröm. Azt mondja az ige: „A te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.” Nem fogsz vágyni az internetes pornográfia örömeire, amikor a Szentek Szentjében élsz. Így kell győztesnek lenni. Amikor az Atya asztaláról eheted az ételt, nem akarod a disznók eledelét enni, mint a tékozló fiú. Semmi értelme azt mondogatni nekik: Hagyd ott a disznók eledelét! Hagyd ott a disznók eledelét, és gyere, egyél az Atya asztalánál! Tagadd meg magad, és élj Isten jelenlétében!

Egy dolog a Szent Szellemmel betöltekezni rögtön az elején. Talán néhányan közületek be vannak töltekezve Szent Szellemmel, de el akarok mondani nektek valamit, amit felfedeztem a Szent Szellemmel való betöltekezésről. Amikor a Kereszt útját járod, ezt az önmegtagadás útját minden nap… Tudjátok, amikor Krisztushoz járulunk, először akkora a befogadóképességünk, mint egy pohár. A Biblia beszél a megváltás poharáról. Azt mondom: Uram, tölts be engem, és Ő betölti a poharamat. Ha azonban a Kereszt útját járom, a pohár kibővül, és akkora lesz, mint egy vödör. Ekkor újra be kell töltenie engem. Ahogyan folytatom a Kereszt útján járást, a vödör akkora lesz, mint egy nagy medence, és Ő újra betölt engem. Ahogyan tovább megyek a Kereszt útján, a medence akkora lesz, mint egy tó, és Ő újra betölt engem. Azután a tó akkora lesz, mint egy folyó, és végül sok folyó, és ekkor teljesül be az az írás, amit Jézus mondott: „Ha valaki szomjúhozik, jöjjön én hozzám, és igyék”. Az ő lényének belsejéből, nem pedig a lelkéből, hanem ahogyan János 7:37-38 mondja, az ő belsejéből, az ő szelleméből „élő víznek folyamai ömlenek majd”, és ez Isten akarata minden egyes ember számára, hogy olyan életet éljünk, amelyben Isten elérhet a legbelső lényünkig, és áldássá tehet minket a körülöttünk lévő emberek ezrei számára.

Szeretnélek hívni titeket, testvéreim, erre a felsőbbrendű életre, a lelki életen túlra, a Szent Szellemben való életre. Lehet, hogy nem értettetek meg mindent, amit elmondtam, de erre hívlak titeket… Itt láthatjátok a weboldalunkat: www.cfcindia.com 

Arra hívlak titeket, hogy ha többet szeretnétek tudni a lélekről és a szellemről, olvassátok el ezt a könyvet. A címe: „Úgy élni, ahogy Jézus élt”. Nos, a legtöbb ember azt gondolja, hogy ez lehetetlen. Ajánlom, hogy olvassátok el ezt a könyvet. A http://www.cfcindia.com weboldalon van még sok ingyenes könyv és üzenet is. Úgy hiszem, hogy van egy ige, amit a Szent Szellem mond azoknak, akiknek van fülük a hallásra, itt, ma délelőtt: Fiam és lányom, gyere feljebb onnan, ahol most élsz, ne élj azon az alacsony szinten, ne azzal töltsd az életedet, hogy disznók eledelét eszed. Gyere és ülj az én asztalomhoz. Számold össze a költségeket, és mondd a következőt: „Igen, Uram, hajlandó vagyok. Ez az az élet, amit élni akarok ebben a néhány évben, ami még hátravan, mielőtt Jézus visszajön.” Ne maradj le!

Ez az az idő, amikor Isten hív téged. Hajtsunk fejet előtte. Egy pillanatnyi csendben, ahogyan ott állsz, vagy ülsz Isten jelenlétében, azt ajánlom, válaszolj Neki! Kezdd azzal az egy területtel, azzal az egy kicsi területtel, ahol Isten szólt hozzád ma délelőtt, és mondd azt: „Uram, engedni akarok ebben”, és akkor Isten meg fogja mutatni neked a következőt és a következőt és a következőt. Így ez egy út lesz, amelyen járni fogsz, és elmondhatom nektek, hogy meg fogtok tapasztalni egy olyan dicsőséges életet, amelyet soha nem éltetek át idáig. Az Úr arra hív titeket, hogy hozzatok egy életbevágóan fontos döntést a mai napon! Ez egy fontos döntés pillanata. Mondjátok azt: „Uram, összeszámoltam a költségeket. Ez az az út, amelyen járni akarok!”

Köszönöm, hogy meghallgattatok. Jézus nevében, Ámen.

-§-

Fordította: Rodenbücherné Koncz Nikoletta

(https://keskenyut.wordpress.com)

Kategória: evangelizálás, Keresztyénség, Tanítások | Címke: , , , , , , , , ,

Keresztyén alaptanítások 30 – Zac Poonen

A dicsőítés megnyitja a zárt ajtókat

Praise Opens Closed Doors

PDF formátumban letölthető itt

Még egy tanulmányunk lesz erről a csodálatos kulcsról, a dicsőítésről, ami minden ajtót megnyit és szabaddá tesz minket az olyan helyzetekből, mint a börtön.

Az utolsó tanulmányunkban a 2 Krón. 20-at néztük meg. Ez az egyik legnagyszerűbb kép az egész Bibliában arról, hogy a dicsőítés szelleme le tudja győzni az ellenséget, és megszabadít egy olyan helyzetből, amikor körül vagy véve olyan problémákkal, amiket nem tudod, hogyan kezelj. A hit mindig dicsőítést eredményez.

Jézus mondta: ‘Ha hisztek, semmi sem lesz lehetetlen nektek.’ Ha bízol Istenben, sohasem leszel csalódott. Az emberek csalódást okozhatnak neked, de Isten sosem fog. Isten kivárhat, hogy válaszoljon az imádra és kivár, mielőtt megoldja a problémádat, megnyitja a börtönajtót, de egy napon minden bizonnyal meg fogja tenni azt. Ő nem akarja, hogy a gyermekei meg legyenek kötözve, hanem azt akarja, hogy szabadok legyenek a szellemükben. Testileg lehetnek bezárva; Pál be volt zárva, Péter is be volt zárva; mégsem ölték meg őket. Isten mindig azt akarja, hogy a szellemedben olyan legyél, mint a levegőben repülő madár, mint a repülő sas a levegőben, és ez a dicsőítés szelleméből származik. Egy sas csapkodja a szárnyait és felemelkedik. Ez annak a képe, amikor a keresztyének teljes szívvel dicsőítik Istent.

Szeretnék kiemelni egy-két dolgot nektek a 2 Krón. 20-ból, ahol Jósafát körül volt véve sok ellenséggel, akik túl sokan voltak, hogy elbírjon velük. Isten megengedi, hogy belekerüljünk olyan helyzetekbe, ahol azt látjuk, hogy teljesen magunkra maradtunk és gyengék vagyunk. Egyszer, amikor Jézus az imáról beszélt, úgy ábrázolta a gyülekezetet, mint egy szegény, elhagyatott, idős özvegyet, akit valamilyen ellenség gyötör (Lukács 18). El tudod képzelni ezt gondolatban? Egy szegény, elhagyatott, idős özvegy, akit néhány erős férfi zaklat, és nincs férfi a házában, sem férj, sem fiú és nem tudja, mit tegyen. Ezek a férfiak zaklatják őt, talán a lakbér miatt, vagy, hogy kitegyék a házból, vagy nem adják neki vissza, ami a saját tulajdona, vagy valami hasonló. Elmegy a bíróhoz és kéri a bírót, hogy segítsen rajta.

Nos, milyen kép van itt a gyülekezetről? A gyülekezet nem egy erős „energiától duzzadó férfi.” Nem, Jézus úgy ábrázolta a gyülekezetet, mint egy segítségre szoruló özvegyet. Ilyenek vagyunk? Igen, ilyenek. Isten tette a gyülekezetet gyengévé a földön, hogy az Úrtól függjön. A korai keresztyéneket az oroszlánok elé vetették. Igen, ők nem voltak képesek megvédeni magukat fizikailag a hatalmas Római Birodalommal szemben, de szellemükben szabadok voltak. Isten megengedi nekünk, hogy gyengék legyünk, mert csak amikor gyengék vagyunk, akkor tudjuk megtapasztalni a benne való hitet. Különben hajlamosak vagyunk rá, hogy a saját erőnkben bízzunk. Ezért Isten megengedte, hogy olyan sok ellenség vegye körül Jósafátot, amint a 2 Krón. 20:2-ben olvassuk. Jósafát azt mondta: „Uram, mi gyengék vagyunk.” Nos, ha 1 vagy 2 ellenség jött volna, nem mondta volna ezt, de Isten megengedte, hogy sok ellenség jöjjön. Ezt mondta az Úrnak: ‘segítségre szorulunk, mi valójában nem tudjuk kezelni ezt a helyzetet.

Amikor a bűn legyőzött, amikor a Sátán legyőz, azt mondod, hogy ez azért van, mert gyenge vagy. Nem, barátom, ez nem azért van, mert gyenge vagy, hanem azért mert erős vagy! Valójában erős vagy. Ez az oka, hogy vereséget szenvedtél. Ha gyenge lennél, Istent hívnád segítségül és megtapasztalnád a segítségét és győztes lennél. Csak a gyenge emberek tudják dicsőíteni Istent. Az erős emberek magukat dicsőítik. Ezért azt látjuk, hogy csak az erős személynek van erős véleménye, erős szúrós szavakat mond másoknak és gyorsan elítél másokat. Ilyen vagy? Ha igen, akkor nem vagy gyenge, egy gyenge személy nem tesz ilyet.

Tételezzük fel, hogy bemész a kórházba, ahol látsz egy férfit csövekkel a szájában és az orrában, aki magatehetetlen; alig tud beszélni, mert gyenge. Nem látod, hogy másokat kritizálna. Nem, csak amikor meggyógyul, és ismét megerősödik, akkor kezd szemrehányást tenni másokra: az orvosokra, a nővérekre, az ellenségeire és a rokonaira. Éles szavakat mond és megítél másokat, amikor visszanyeri az erejét, de amikor gyenge, nem mond semmit, csak fekszik és segítségre szorul.

Te milyen vagy, nem erős vagy? Az erős emberek legyőzött emberek, mert azt olvassuk a 2 Kor. 12:9-ben, hogy Isten azt mondja: “Az Én erőm erőtlenség által végeztetik el.” Ezért engedi meg Isten, hogy gyengék legyünk. Amikor vitatkozol és veszekszel az emberekkel, akkor gyenge, vagy erős vagy? Erős vagy, és az erős emberek könnyű célpontjai a Sátánnak. Isten megengedi, hogy megnyerje a csatát azokkal szemben, akik vitatkoznak. Így nyerte meg a csatát Éva ellenében is. Ezért engedi meg Isten nekünk, hogy gyengék legyünk.

Mit tanulhatunk meg Lázár történetéből? Azt olvassuk, hogy amikor Jézushoz eljutott a híre, hogy Lázár haldoklik, Jézus azt mondta: ‘Egy kicsit még várni fogunk és később majd megnézzük őt.’ Miért cselekedett így? Mert ameddig Lázár beteg volt, még volt egy kis ereje. Az ereje fokozatosan gyengült és mindaddig gyengült, míg egy nap meghalt. Amikor valóban gyenge lett és meghalt, Isten feltámasztotta őt. Mi a tanulság ebből? Az, hogy Isten előbb gyengévé kell, hogy tegyen minket, mielőtt munkálkodni tudna bennünk. Amikor Jósafát eljutott ide és azt mondta, ‘gyengék vagyunk, nem tudjuk, hogy mit tegyünk, de rád tekintünk; várjuk, hogy Te munkálkodjál helyettünk’ (2 Krón. 20:12), Isten cselekedett.

Nos, a világban lévő hívőknek három kategóriája van. Figyelj arra, amit mondok és meglátod, hogy melyik kategóriába tartozol! Első: azok, akiknek óriási önbizalmuk van. Nagyon erősek, ismerik a Bibliát, imádkoznak és böjtölnek, alkalmasnak tartják magukat és nagy önbizalmuk van; bíznak a saját képességükben. Lehet, hogy nem imádkoznak, és nem is böjtölnek, de erősek magukban, erőteljes személyiségek. Az ilyen hívők sosem képesek semmi maradandó munkát végezni Isten számára. A hívők második kategóriájába tartoznak azok, akik nem bíznak magukban, és nem bíznak Istenben sem. Elmondhatják, hogy nem erősek, hanem gyengék, akik segítségre szorulnak; bűnösök, semmirekellők, de néha nem is hiszik el, hogy Isten bármit is tesz értük, vagy általuk, mert úgy érzik, Isten nem sok mindent tehet. Az ilyen hívők is használhatatlanok Isten számára. Nos, a harmadik kategóriába tartoznak azok a hívők, akik valóban használhatók Isten számára: ők azok, akik egyáltalán nem bíznak magukban, hanem egyedül Istenben. Akik azt mondják, mint Josafát: ‘Gyengék vagyunk, nem tudjuk, mit tegyünk, de bízunk benned Urunk. Nem tudjuk, hogyan oldjuk meg ezt a helyzetet, de bízunk benne, hogy te megoldod azt.’

Emlékezzetek erre: mondjuk azt, hogy gyengék vagyunk, nem tudjuk megoldani ezt a problémát. Neked is bíznod kell Istenben. Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni. Pusztán annak megvallása, hogy semmik vagyunk, semmit sem ér és ostobaság, nem alázatosság; csak hitetlenség. Jézus sosem vallott meg ilyet. Jézus a legalázatosabb személy volt, aki a földön élt.

Amikor végül is azt mondták: ‘Uram, bízunk benned,’ akkor azt olvassuk, hogy ott előállt egy próféta és Isten elküldte az üzenetét rajta keresztül. Azt mondta: ‘Ne féljetek, mert nem ti harcoltok ellenük, hanem Isten. Nem nektek kell harcolnotok; csak maradjatok veszteg és meglátjátok az Úr szabadítását.” (2 Krón. 20:15-17). Maradjatok veszteg és meglátjátok, hogy Isten mit fog cselekedni: kiknek mond Isten ilyeneket ma? Azoknak, akik ezt mondják: ‘Uram, mi gyengék vagyunk, de benned bízunk.’ Ők sosem fognak csalódni és zavarba jönni. Van egy csodálatos ígéret a Róma 10:11-ben, “…. Aki Őbenne bízik nem szégyenül meg.” Milyen csodálatos vers! Így indultak el és a 2 Krón. 20-ban azt olvassuk, hogy elkezdték dicsőíteni az Urat, és az ellenség súlyos vereséget szenvedett.

Nos, egy másik példát is láthatunk erre a Jónás könyvében. Ismeritek Jónás történetét, nem? Jónás nem engedelmeskedett Istennek és elfutott előle. Felszállt egy ellenkező irányba menő hajóra, mint ahová Isten akarta őt küldeni. Isten azon emberek által állította meg őt, akik kidobták a hajóból. Amint kidobták a hajóból, ott volt egy nagy hal, ami lenyelte őt. A Jónás 2:1-ben ezt olvassuk: “Az Úr küldött egy nagy halat, hogy nyelje le Jónást, és a hal gyomrában volt három nap és három éjjel.” Mit tett három nap és három éjjel – nem tudjuk. Talán küzdött, hogy kijusson a hal gyomrából, mert a Jónás 2:1 azt mondja: ‘Miután eltelt három nap és három éjjel, elkezdett imádkozni.’

Nos, nagyon gyakran így vagyunk mi is. Amikor belekerülünk egy problémás helyzetbe, valami hal gyomrához hasonlóba, magunkat zárjuk be. Kezdetben nem imádkozunk. Megpróbálunk kiszabadulni onnan valami módon, néha sok napon vagy héten keresztül. És amikor már semmi sem sikerül, akkor kezdünk el imádkozni, ahogy Jónás is tette. Három nap és három éjszaka nem tett semmit. Megpróbálta, de minden alkalommal, amikor megpróbált kijutni a hal száján, visszacsúszott. Ekkor elkezdett imádkozni. Ahogyan mondtam korábban, Isten arra vár, hogy a saját erőnk végére érjünk. Itt is ez a tanulság.

Ekkor Jónás imádkozott, imádkozott, imádkozott, és még mindig nem történt semmi. Aztán egy másik dolgot látunk. Végül a 10. versben azt látjuk, hogy elkezdett hálát adni az Úrnak. Azt mondta ‘‘hálával áldozom neked,” és akkor a 11. versben azt olvassuk, hogy az Úr szólt a halnak, hogy vesse ki Jónást a szárazföldre. Mikor parancsolta meg az Úr és mikor tette meg ezt a hal? Amikor Jónás elkezdte dicsőíteni az Urat. Ez a Zsoltár 50:23 beteljesülése: „Aki hálával áldozik, az dicsőít engem, és aki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.” Ugyanerről van szó a Jónás 2:10-ben is. 

Nézzünk még meg egy utolsó példát az Ap.csel. 16-ban. Ott azt olvassuk Pál apostolról és Silásról, hogy be voltak zárva a tömlöcbe. Mit tettek a börtönben? Ahelyett, hogy aludtak volna, ahelyett, hogy panaszkodtak és morgolódtak volna, elkezdték dicsőíteni az Urat. Az Ap.csel. 16:25-26-ban pedig már azt olvassuk: „És amikor dicsőítették az Urat, az Úr megnyitotta a börtön kapuit.” Az ígéret ismét beteljesedett!

Kedves barátaim, a kulcs minden hal szájához Isten kezében van; minden börtönajtóhoz, minden helyzethez, amiben vagytok. Ha dicséritek Istent és leálltok a panaszkodással, minden ajtót meg tud nyitni. Nincs ajtó, amit az Úr ne tudna megnyitni. Csodák történnek, amikor elkezded dicsőíteni Istent hittel.

– § –

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: http://www.cfcindia.com

Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com

Kategória: Gyógyulás-szabadulás, keresztyén alaptanítások, Szellemi harc, Tanítások | Címke: , , ,