A keskeny út megtalálása – Zac Poonen

Figyelem! Ha valakinek problémája van a feliratos video megnézésével, akkor a felirat szövege letölthető PDF formátumban ittMP3 formátumban itt

A PDF ÉS MP3 VÁLTOZATOK NYILVÁNOSAN NEM TERJESZTHETŐK, DE A FELIRATOS VIDEO YOUTUBE LINKJE SZABADON MEGOSZTHATÓ!

Kategória: gyülekezet, Keresztyénség, Szentség, Tanítások | Címke: , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

A keskeny út – Frank McEleny

Forrás: https://acalltotheremnant.com/2017/08/05/the-narrow-way/

PDF formátumban letölthető itt

Az út egyre keskenyebb lesz és az emelkedő egyre meredekebb és veszélyesebb, amin a szentek Isten országába bejutnak. Nincs vissza út, csak előre van és felfelé, nem számít, hogy mit tartogat az előttünk lévő út. Amikor a világ figyelemmel kíséri az Isten országában élő szenteket, akkor csak a természetes szemükkel látják őket. Amikor próbákat és szenvedéseket látnak, akkor valamilyen kudarcot és elutasítottságot látnak, a mi próbáink azonban a szobrász kalapácsütései. A nagy szobrász formál minket, hogy valóban beilleszkedjünk az Ő dicsőséges templomába.

Ki fogja magát átengedni a szobrász kalapácsütéseinek? Ki fog biztosan megállni a próbákban, a szenvedésekben és az üldöztetésekben? Ki fog egy ilyen utat választani, ahol a legnagyobb sötétségben fénylik a világosságunk és az Ő dicsőségének bizonyságai? Engedelmes keresztyén leszel? Engeded, hogy az Úr formáljon téged? Képviseled a Mestert minden helyzetben? Képes vagy örvendezni a legnagyobb mélységekben?

A legerősebb ütések az ellenség királysága ellen az örömteli hang, ami a legnagyobb mélységekből száll fel. Ott ahol mások sírnak és a fogukat csikorgatják, ott Isten emberei, Isten királyságának szentjei örvendeznek az Úrban és a gonosz elhallgat. Jézus asztalt terít nekünk az ellenségeink szeme láttára. Vajon te keresztyénként ennél az asztalnál ülsz? Ez az Úr asztala, ahol a jóság, a kegyelem követnek minket az életünk minden napján, a keskeny úton való járásunkban.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és honlapcímének megadásával.

Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com)

Kategória: Szentség, Tanítások | Címke: , | 1 hozzászólás

Két út van (könyv) – Abonyi Sándor

Ez a digitális könyv önálló írások gyűjteménye, amelyek a blogon külön-külön is elérhetők.

TARTALOMJEGYZÉK 

Úton lenni

Sokan vagy kevesen?

A szentség útja

Elegy vagy egység?

Igaz vagy hamis?

Igazságban járás vagy tévelygés?

Mindent megvizsgáljatok!

– § –

A könyv letölthető PDF formátumban itt – MP3 hangoskönyv formátumban itt

Jó épülést kívánok mindenkinek! Sándor

Kategória: Tanítások | Címke: , , , , , | 2 hozzászólás

A “nagy paráznához” vagy a “szent maradékhoz” tartozol? – Abonyi Sándor

Letölthető PDF formátumban itt – MP3 formátumban itt

A több mint 2000 éve annak, hogy Jézus itt járt a földön, majd Pünkösd után megszületett az egyház. Az első generáció életében „gomba módra” szaporodtak a gyülekezetek az akkori Római Birodalom területén lévő városokban. Részletesen olvashatunk ezekről az Újszövetség az Apostolok cselekedetei könyvében és a gyülekezeteknek írt levelekben. Az első generáció egyháza – a sok hibája ellenére – ma is követendő minta számunkra és sok hitbeli törekvés irányul arra, hogy a mai hitehagyott egyház megreformálásával visszatérjenek az első gyülekezetek dicsőséges állapotához.

Amikor az egyház megreformálásáról beszélnek emberek, akkor mindig a szervezett, intézményes, történelmi egyházak „szemüvegén keresztül” nézik az egyházban végbement változásokat, ahol szerintük Isten folyamatosan – egymást követő módon, több lépésben – állítja helyre a gyülekezeteket és a szolgálatokat. Ez egy általánosan elterjedt, de téves értelmezés az egyház történetét tekintve. Jó ezt tisztázni, mert ha nem tesszük helyre ezt a kérdést, akkor sok más dologban is téves következtetésre jutunk!

Isten nem azért küldte el Jézust, hogy megreformálja kora vallásos egyházát, hanem hogy – attól függetlenül – egy teljesen újat hozzon létre, ami az akkori vallásos zsidók gyűlöletét és üldözését váltotta ki. Ez ismétlődik folyamatosan az elmúlt 2000 év során, amikor „Káin egyháza” üldözi és igyekszik megölni „Ábel egyházát”.

A mi generációnk hajlamos úgy gondolkozni, hogy 2000 év után az egyház – a folyamatos fejlődés eredményeként,  a mi generációnk idején, az „utolsó napokban” – nyeri vissza ismét a kezdeti dinamizmusát. Sokan gondolják azt is, hogy még ennek a generációnak az életében visszajön Jézus és így részük lehet a nagyon várt csodálatos elragadtatásban.

Jézus visszavárása egy teljesen helyénvaló dolog, mert természetes, hogy a menyasszony természetét magán hordozó igazi egyház várakozással és vágyakozással tekint a Vőlegényével való találkozásra.

Nem lehetünk azonban annyira önzők, hogy mindazt, ami az „utolsó napokra” vonatkozik az igében, azt kisajátítsuk magunknak és a mi generációnkra értelmezzük. Tisztelettel kell gondolnunk az előttünk élt generációk üldözött és életüket a hitükért feláldozó hithősökre is, akik az ige alapján ugyanazt a reménységet hordozták magukban, mint a mi generációnk. Tudjuk az igéből, hogy már az első generáció egyháza is várta vissza Jézust és reménykedtek az elragadtatásban. Nagyon elszomorodtak (sőt megzavarodtak), amikor az első hívők kezdtek meghalni. Pál igyekezett bátorítani őket és emlékeztetni néhány dologra:

„Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincsen reménységük. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképpen az Isten is előhozza azokat, akik elaludtak (értsd: meghaltak), a Jézus által ő vele együtt. Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával, hogy mi, akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem előzzük meg azokat, akik elaludtak. Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban; Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk.”   (1 Thessz 4:13-17)

A thesszalonikai gyülekezetnek írt első levelében Pál maga is az elragadtatás reménységével beszél:

mi, akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig……

„mi akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk”

Ne gondoljuk azt, hogy a második levélében, amikor Pál józanságra inti a hívőket ellentmondana az első levelében leírt reménységnek:

„Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi ő hozzá leendő egybegyűlésünkre nézve, Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nékünk tulajdonított levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja. Ne csaljon meg titeket senki semmiképpen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia,”   (2 Thessz 2:1-3)

Itt arról olvashatunk, hogy a Thesszalonikában lévő gyülekezetet megzavarták egyesek azt hirdetve „mintha már itt volna Krisztusnak ama napja.” Pál igyekszik megnyugtatni és józanságra inteni őket. Ez 2000 évvel ezelőtt történt és hasonlóan élheti ezt meg minden generáció, mert „sok hamis próféta jön, akik elhitetik, ha lehet a választottakat is”.

Az elmúlt 2000 évben hozzávetőlegesen 50 generáció élt, akik teljes joggal ugyanezt a reménységet hordozták a szívükben és ez így helyes. Az örökkévaló ”Vagyok” Istene minden korban hasonló módon kijelenti magát a benne hívőknek. Az első generáció idejében leírt Újszövetség igéi hasonlóképpen réma minden generáció számára. Pál intelmei 2000 év után nekünk is aktuálisak és megszívlelendőek. Nem szabad, hogy „megháborítsanak minket (is), mintha az a nap már elérkezett volna”. Sok megtévesztett hívő tette tönkre az életét az elmúlt évszázadokban, akik hittek a hamis próféták jövendölésének. A józanság szintén a „szellem gyümölcse” és nem kell szégyellni, mert időnként nagy szükségünk van rá.

Van az egyháztörténelem értelmezésében egy alapvető tévedés. A fent említett – szervezett, intézményes „történelmi” – egyházak fejlődésének történetéről Manfred Haller a következőt írja: „a keresztyénség történelmi fejlődése’ a hústestnek, a természeti embernek, a régi Ádámnak a története.” Emlékezzünk rá, hogy a Jelenések könyve egymástól jól megkülönböztethető módon két egyházról beszél és nem csupán egyetlen – folyamatosan fejlődő – egyházról. Az egyik egy bukott, a világgal paráználkodó egyház, amit a Jelenések könyve „nagy parázna” egyháznak (nagy Babilonnak) nevez, a másik pedig az igazi egyház, ami Jézus Krisztus szentmenyasszonya”.

Sok hívő tévesen értelmezi az „utolsó napok” idejét, mert – nem gondolva az előttünk élt generációkra – úgy gondolják, hogy a mi generációnk (esetleg az utánunk következő) él az utolsó napokban. Jó, ha úgy gondolkozunk az „utolsó időkről/napokról”, ahogy a Biblia ír róla. Erről részletes leírás van az „Utolsó idők” című írásban, de hadd idézzek itt egyetlen igét, amit Péter Pünkösdkor mondott, amikor Joel prófétától idézett:

„Hanem ez az, ami megmondatott Jóel prófétától. És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre:”     (Ap.csel 2.17)

Mint látjuk már Jézus első eljövetelével (ill. Pünkösdkor) elkezdődött az „utolsó napok” időszaka, ami már 2000 év óta tart. Jézusnak – a nagy parázna egyháztól függetlenül – minden generációban voltak igazi követői (az un. maradék, ill. a menyasszony). Élesen külön kell választani tehát a szervezett, intézményes egyházakat (nagy parázna és annak lányait) azoktól, akiket Isten minden korban „kihívott” a parázna egyházból, és attól függetlenül élték meg a hitüket.

A Jelenések 2. és 3. fejezetében hét gyülekezetről olvashatunk, ahol Isten hat gyülekezetet megtérésre szólít fel. Ők tartoznak a „Nagy Parázna” egyházhoz, közöttük is vannak azonban kevesen, akik még hallják az Úr hangját. Ez a hat gyülekezet ítéletre kerül, ha meg nem tér. A közöttük lévő igaz hívőknek azonban „ki kell futni” közülük, ha a gyülekezetek nem térnek meg! Egyetlen gyülekezet van csupán a hét közül, amelyik Jézus „menyasszonya”. Ők szentek, megtartják az Ő beszédét és nem tagadják meg az Ő nevét” Ennek a gyülekezetnek csak kevés ereje van és a többi gyülekezet lenézi őket. Ami azonban van, az elegendő az Úrnak, de szükséges, hogy megtartsák azt.

Tudom a te dolgaidat (ímé adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat), hogy kevés erőd van, és megtartottad az én beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet. Ímé én adok a Sátán zsinagógájából, azok közül, akik zsidóknak mondják magukat és nem azok, hanem hazudnak; ímé azt mívelem, hogy azok eljöjjenek és leboruljanak a te lábaid előtt, és megtudják, hogy én szerettelek téged.”   (Jel. 3.8-9)

Ha így gondolkozunk, akkor teljesen más következtetésre jutunk. Jézusnak az elmúlt 2000 évben minden generációban voltak igazi követői, akiket a „hivatalos történelmi egyházak” (a nagy parázna egyház) a történelem során mindig „eretnekeknek” nevezett és üldözte őket. Minden generációban van tehát egy szent maradék! Az elmúlt 2000 év „maradékai”  az utánunk következőkkel együtt alkotják és fogják képezni Jézus Krisztus igazi egyházát, az Ő szent menyasszonyát. Fontos tudni, hogy a „nagy parázna” (nagy Babilon) sosem javul meg, nem válik szentté, hanem végül elnyeri méltó jutalmát:

„Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöcévé, és minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöcévé. Mert az ő paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép, és a földnek királyai ő vele paráználkodtak, és a földnek kalmárai az ő dobzódásának erejéből meggazdagodtak. És hallék más szózatot a mennyből, amely ezt mondja: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból: Mert az ő bűnei az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól.”     (Jel 18:2-5)

A reformációk – megjobbítási törekvések – nem vezetnek tehát eredményre, ezért Isten parancsa minden generáció számára az, hogy „fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból”.

Tisztelettel kell gondolnunk minden generáció névtelen hőseire, akiket a „nagy parázna” egyház eretnekeknek minősítve megégetett, máglyára vitt, vagy száműzött. Erről szól E. H. Broadbent „Zarándok gyülekezet” című könyve, ami leírja azt a 2000 éves „élő krisztusi vonalat” – Jézus Krisztus igazi egyházának igaz történetét – azokról a hívőkről, akik sosem hajoltak meg a „Baálnak”: bogumiloknak, hugenottáknak, valdenseknek, anabaptistáknak, puritánoknak stb. nevezték őket, de ők egyszerűen csak testvéreknek, keresztyéneknek – Krisztust követőknek – nevezték magukat. Az igaz hívők igaz története jórészt feledésbe merült, mert ők eretnekek voltak a mindenkori hatalmon lévő és a világi hatalommal szövetséget ápoló – a királyoknak koronát osztogató – „nagy parázna” (nagy Babilon) szemében. Az eretnekek könyveit megégették, a nyomukat eltüntették és a feledés homályába süllyesztették történetüket. Ők Krisztusban meghalt igaz testvéreink az Úrban, akik mindannyian részei a királyi menyegzőre készülő menyasszonynak, a szent maradéknak. Jézus Krisztus igazi egyházában – a ma hirdetett véleményekkel ellentétben – mindig is működtek a Jézus által adott szolgálatok: apostolok, próféták, evangélisták, pásztorok és tanítók. Téves tehát az az elgondolás, hogy Isten a mai időkben állítja azokat helyre. Krisztus igazi követői – minden korban – sokszor az üldözést elszenvedve, elrejtettségben, nagy alázatossággal, sosem a dicsőséget és a népszerűséget keresve szolgáltak.

Ha meghajolunk a Baál előtt, akkor a nagy paráznával szellemi közösséget vállalunk, és bűnrészessé válunk. Ezzel megtagadjuk Krisztus keresztáldozatát és minden – a hitükért mártírhalált halt – hívő testvérünk emlékét, akiket az elmúlt 2000 év alatt a „nagy parázna és az ő lányai” üldöztek, vagy eretnekként kivégeztek. Az elmúlt 2000 év hithősei mind részei tehát a menyasszonynak, részei a maradéknak, akikből együttesen elő fog előállni a menyasszony, amikor Jézus visszajön érte, hogy együtt ünnepeljenek a királyi menyegzőn.

Isten örökkévalóságban eltervezett üdvterve – a minden generációban hasonló módon megélt, ismétlődő események és rémák mellett – meghatározott menetrend szerint halad előre több évezreden át, egészen Jézus visszajöveteléig. Ebben a korszakban (azt utolsó napokban) vannak jól meghatározható – megismételhetetlen – események, amiket az ige meghatároz, és jó felismerni ezeket a történelem óráján. Ilyen fontos események például:

– a Templom lerombolása és a zsidó nép szétszóratása,

– a pogányok idejének betelése, Izrael maradékénak összegyűjtése az ígéret földjén,

– a hitehagyást és a szakadást követően a törvénytipró megjelenése és végül

– Jézus visszatérése.

Ne tévelyegjünk! Nem a „nagy parázna” hitehagyott testies egyház tagjai a mi hittestvéreink, mert ők „Krisztus keresztjének ellenségei”, hanem mindazok, akik Krisztusban haltak meg az elmúlt 2000 év során, akik mindenben engedelmeskedtek neki.

Emlékezzünk tehát nagy tisztelettel minden korábbi generáció hős mártír hívőire, akik hozzánk hasonlóan vívták harcaikat a maguk idejében, sokszor sokkal nagyobb próbákat megélve, vagy az életüket áldozva a hitükért.

Nem kell tehát foglalkoznunk a „nagy parázna” (és az ő lányai) egyházának megreformálásával (megjobbításával), mert Jézus világosan megmondta, hogy nincs értelme „új foltot varrni a régi ruhára”, sem „újbort önteni a régi tömlőbe”. Jézus minden generációban kihívja az Övéit az intézményes egyházakból és gondoskodni is fog róluk. Így „lesz egy akol és egy pásztor”, ahol személy szerint Ő pásztorol mindenkit. Ígéretéhez híven Ő építi az Ő egyházát is a Szent Szellem vezetése és munkája által, amin „a pokol kapui sem vesznek diadalmat”. Jézus az Ő kihívottait sokszor a pusztában, rejtett módon készíti fel, személyesen foglalkozva mindenkivel, hogy a megfelelő időben – Illéshez hasonlóan – váratlanul felemelje őket, hogy akcióba lépjenek és beteljesítsék Isten akaratát.

Illés „hozzánk hasonló” ember volt, Elizeus – az utóda – Illés kenetének kétszeres mértékét kérte Istentől és Ő megadta neki. Ne legyünk tehát hitetlenek, hanem legyünk bátrak, akik Illés szellemével munkálkodnak és készítik az utat a pusztában az Úrnak.

A kérdés most így hangzik: a „nagy paráznához” vagy a „szent maradékhoz” tartozol?

Ha a nagy paráznához tartoztok, akkor az aktuális üzenet ma az, hogy „fussatok ki belőle”!

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és honlapcímének (https://keskenyut.wordpress.com) megadásával.

Kategória: helyreállítás, Keresztyénség, próféciák, szolgálati ajándékok, Tanítások, utolsó idők | Címke: , , , , , , , | 1 hozzászólás

We Have Fergotten that the Way is Narrow – Paul Washer

You can hear it here:

Kategória: Christianity, holiness, Restoration, Teachings | Címke: , | 2 hozzászólás

A keskeny út – Abonyi Sándor

Úgy illik, hogy a blog névadó témájában – keskeny út – legyen tanítás a blogon. Ezt a célt szolgálja egy Audio tanítás, ami az alábbi linken tölthető le. Sajnos a kb. 1 órás, néhány évvel ezelőtt elhangzott tanítás – valami technikai hiba folytán – megsérült és nem sikerült rekonstruálnom. Ezzel együtt úgy döntöttem, hogy a bő fél órás csonka tanítást (a tanítás második fele hiányzik), mégis feltöltöm. Senkit sem szeretnék megfosztani attól, ami így is építő lehet számára. Ezzel együtt kérem, hogy nézzétek el nekem ezt a hiányosságot.

Az Audio tanítás letölthető itt: Keskeny út

Javaslom még a blogon lévő Szentség útja című írásomat is ugyanebben a témában, ami PDF-ben letölthető itt: A szentség útja

Talán ez az írás pótolja az Audio tanítás hiányosságát.

Jó épülést kívánok.

Abonyi Sándor

Kategória: Abonyi Sándor, Audio tanítások, gyülekezetépítés, helyreállítás, Keresztyénség, Szentség, Tanítások, utolsó idők | Címke: , , , | 3 hozzászólás

Házasság, válás, újraházasodás

Forrás: http://obelia.hubpages.com/hub/Marriage-Divorce-Remarriage

Hadd kezdjem egy számomra nagyon fájó megállapítással. Ez nem egy népszerű írás és tudom, hogy sok haragot, szenvedést, kérdéseket és érzelmi támadásokat fog kiváltani. Kérlek benneteket, hogy ismerjétek meg a szívem indulatát. Amennyire csak lehetséges nem szándékozom senkit megbántani, nem azért teszem ezt az írást közzé, mert valakinek most éppen erre van szüksége.

Egy másik tanulmányt nézegettem és ráakadtam benne egy megállapításra, ami megdöbbentett engem. “Keresztelő Jánost nem az evangélium, hanem a bűnbánat hirdetése miatt ölték meg.” Azt mondta Heródesnek, hogy vétett a törvény ellen azzal, hogy elvette a fivére feleségét.

(Máté 14:3-4 “Mert Heródes elfogatta Jánost, és megkötöztetve, tömlöcbe vetette Heródiásért, a testvérének, Fülöpnek feleségéért. Mert ezt mondta néki János: Nem szabad neked ővele élned.” Lásd még a Márk 6:16-20).

Világos volt számomra, hogy Keresztelő János nem azt mondta, hogy nem volt törvényszerű, hogy Heródes elvette a fivére „özvegyét”. Heródiás elvált a férjétől, Fülöptől, és hozzáment Heródeshez. A kapcsolatukat tekintve ez nemcsak vérfertőző volt, hanem házasságtörés is, mert a korábbi férje, Fülöp még élt. Ez ösztönzött engem ennek tanulmányozására. Ez nem volt egy könnyű tanulmány számomra, és az utolsó héten belefájdult a gyomrom, amikor arra gondoltam, hogy milyen következményei vannak annak, ha házasságtörést elkövetve újraházasodtunk, miközben a volt házastársunk még él. Senki sem tud biblikus magyarázatot adni nekem, hol van engedélyezve, hogy a házastársi szövetség a válás által feloldásra kerül és megengedi, hogy az elvált fél elvegyen egy másik személyt. Részem volt elég sok heves érzelmű válaszban, de az örökérvényű és helyes válasz abban található meg, hogy házasságtörők nem örökölhetik Isten Királyságát.

1 Kor. 6:9-10  “Avagy nem tudjátok-e, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Istennek országát? Ne tévelyegjetek; se paráznák, se bálványimádók, se házasságtörők, se pulyák, se férfiszeplősítők, Se lopók, se telhetetlenek, se részegesek, se szidalmazók, se ragadozók nem örökölhetik Isten Királyságát.”

Rengeteg nézet van a házassággal és a válással kapcsolatban. Az első nézet, ami tartja magát, hogy a hívők ne váljanak el. Van egy nézet, ami megengedi a válást, de az újraházasodást nem és van egy megint másik, ami megengedi a válást és az újraházasodást is. Az elmúlt négy évben utána olvasva, imádkozva, tanulmányozva és meghallgatva különböző nézeteket, egy határozott nézettel rendelkező személlyé váltam. Valószínűleg mindig is ebbe a táborba tartoztam, de más hívők nézeteit hallgatva elbizonytalanodtam. Ezekről most nem beszélnék, mert azt szeretném, ha személyes nézetemmel ismerkednél meg. Ezt most itt abbahagyom, mert nem gondolnám, hogy létezik olyan személy, aki érzéketlen lenne a Biblia álláspontjának – ebben a kérdésben való – magyarázatát tekintve. Megértem emberek millióinak a nézetét és sok keresztyén vitatkozik azon, hogy mi van megengedve, de az elmúlt héten megértettem valamit. Mindazok a nézetek nem lehetnek helyesek! Vagy megengedjük, hogy valaki elváljon és újraházasodjon vagy nem. A Biblia nem mondhatja ugyanarra a dologra, hogy az „igen” is helyes és a „nem” is.

Van valamennyi ismeretünk a házassággal kapcsolatban. A házasság egy életre szóló szövetségben egyesít egy férfit és egy nőt, ahol Isten a tanú kettejük között, hogy egy testté egyesíti őket (1 Mózes 2:24, Máté 19:4-9, stb). A házasság példáján mutatja be az ige Krisztus (a vőlegény) és az Ő népe (menyasszony) közötti kapcsolatát (Efézus 5:22-33, Máté 25:1-13). Az Úr akarata az, hogy a házasságokból utódok származzanak (Malakiás 2:15).

A házasság nem csupán egy megállás egy szolgálattevő vagy egy békebíró előtt, hogy törvényesen eggyé váljanak. A házasság napján kimondott szavak nagyon erőteljesek és súlyosak, azonban sokakat ez nem zavar, és nem gondolnak az esküben megfogadottakra, amikor cselekednek. A menyasszonynak és a vőlegénynek nem kellene tisztában lenni vele, amikor kölcsönösen ünnepélyes fogadalmat tesznek, hogy ez egy törvényes és szellemi kötelék? Tudatában kellene lenni, hogy Isten a tanúja a kettejük szövetségi kötelékének, ami halálukig érvényes.

Egy olyan kultúrában élünk, ahol a válás már egy mindennapos eset. A probléma az, hogy Isten Igéjét a kultúra nem változtatja meg. Ezért egy keresztyénnek Isten bölcsességét kellene keresnie mielőtt bármilyen, egész életét megváltoztató döntést hozna.

1) Mit mond Isten az esküvésekről?

4Móz 30:2  „Ha valamely férfi fogadást fogad az Úrnak, vagy esküt tesz, hogy lekötelezze magát valami kötésre: meg ne szegje az ő szavát; ami az ő szájából kijött, egészen úgy cselekedjék.”

Prédikátor 5:4-5  „Mikor Istennek fogadást teszel, ne halogasd annak megadását; mert nem gyönyörködik a bolondokban. Amit fogadsz, megteljesítsd! Jobb hogy ne fogadj, hogynem mint fogadj, és ne teljesítsd be.”

– Meglepő, hogy elvárjuk Istentől, hogy tisztelje az Ő szavát velünk kapcsolatban, hogy mentsen meg és őrizzen meg minket ebben és a következő életben, amikor mi nem teszünk meg mindent, sőt megbüntetjük és eltaszítjuk a házastársunkat, mert nem felel meg az elvárásunknak.

– Paul Washer – http://www.youtube.com/watch?v=FoQEljfJEcc&feature=related

(9,5 perces angol nyelvű video)

– Ha azt választom, hogy nem teljesítem a fogadalmamat, az nem tesz engem hazuggá és szövetségszegővé?

2) Mi a helyzet a hitetlen személlyel kötött házassággal?

Azt mondtuk, hogy ne legyünk hitetlennel felemás igában (2 Kor 6:14), de sok példa van rá, ahol ez mégis megtörténik. Ugyanis két hitetlen ember összeházasodhat, és az egyikük később megtér. A hívő házastárs köteles bemutatni a hitetlen társa felé, hogy mik azok, amiket egy keresztyén ember már nem engedhet meg magának. Semmiképpen sem válhat el a hívő házastárs a hitetlen házastársa hitéről alkotott véleménye alapján. Figyelembe kell vennünk ugyanis, hogy egy éretlen keresztyén gyakran hasonlít egy hitetlen emberre. Csak azért, mert egy személy nem úgy él, mint azt mi – egy általunk meghatározott időn belül – elvárnánk, ne gondoljuk azt, hogy később nem válhat érett hívővé.

1Kor 7:10-15 „Azoknak pedig, akik házasságban vannak, hagyom nem én, hanem az Úr, hogy az asszony férjétől el ne váljék. Hogyha pedig elválik is, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön meg férjével; és a férj se bocsássa el a feleségét. Egyebeknek pedig én mondom, nem az Úr: Ha valamely atyafinak hitetlen felesége van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt. És amely asszonynak hitetlen férje van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt. Mert meg van szentelve a hitetlen férj az ő feleségében, és meg van szentelve a hitetlen asszony az ő férjében, mert különben a ti gyermekeitek tisztátalanok volnának, most pedig szentek. Ha pedig a hitetlen elválik, ám váljék el; nem vettetett szolgaság alá a keresztyén férfiú, vagy asszony az ilyen dolgokban. De békességre hívott minket az Isten.”

– Ez az igeszakasz is azt mondja nekünk, hogy ne váljunk el. A 15. vers nem annak engedélyezése, hogy másik házastársat keressünk, hanem azt jelenti, hogy nem vagyunk kötve a házasságon belüli kötelezettségeink teljesítését illetően. Ha másik házastársat kereshetnénk, akkor arról beszélne az ige, azonban az ezt követő egész fejezet arról szól, hogy maradjunk együtt a házasságban. Ha különválunk, akkor házasság nélkül kell maradnunk vagy meg kell békülnünk a házastársunkkal. Egy élethosszig tartó szövetségben vagyunk összekötve a házastársunkkal, amíg az egyikünk meg nem hal.

1Kor 7:39 „Az asszonyt törvény köti, míg férje él, de ha férje meghal, szabadon férjhez mehet, akihez akar, csakhogy az Úrban.”

3) Mi a helyzet a szexuális erkölcstelenségre vonatkozó kivétel szabállyal?

Úgy tűnik, hogy ez lenne az a „kiskapu”, amit mindenki keres vagy alkalmaz. Ne mondjuk azt, hogy könnyű túljutni ezen, ugyanis technikailag/logikailag nem járunk el helyesen, ha megtagadjuk a megbocsátást egy olyan házastársnak, aki valóban bűnbánó módon közelít a házastársa felé. Valójában azt mondjuk, hogy megbocsájtunk a szánkkal, miközben a cselekedeteink arról tesznek bizonyságot, hogy nem bocsátunk meg. Ismét a Krisztus képre gondolva ez azt jelenti, hogy valódi tisztelet helyett szabályos módon „megcsaljuk” vagy lekezeljük Jézust, ugyanakkor elvárjuk, hogy folyamatosan szeressen és szenteljen meg bennünket és ajándékozza Magát nekünk.

Máté 5:31-32 “ Megmondatott továbbá: Valaki elbocsátja feleségét, adjon néki elválásról való levelet. Én pedig azt mondom néktek: Valaki elbocsátja feleségét, paráznaság okán kívül, paráznává teszi azt; és aki elbocsátott asszonyt vesz el, paráználkodik.”

– A “szexuális erkölcstelenségre” (paráznaságra) itt a (porneia) szó használatos, amit rendszerint a házasság előtti szexre használtak. Ez a kitétel CSUPÁN a Máté evangéliumban van megjegyezve, ami a zsidó közösségnek íródott. Ennek oka, amit szükséges megjegyeznünk, hogy a zsidó jegyesség éppen olyan kötöttségekkel jár, mint a házasság. Ezt abból is látjuk, hogy József Mária férjeként volt megnevezve a házasságuk előtt. A Máté evangélium azt is mondja, hogy József igaz ember volt és kész volt elbocsátani Máriát (hogy ne lássa az ő halálra kövezését), amikor kiderült, hogy terhes, mert azt hitte, hogy hűtlenné vált (Máté 1:18-21). A pogányoknál nincs ilyen jegyességi szokás, ezért nem volt szükséges beszélni róla, hogy egy férfi elküldheti vagy elválhat-e a feleségétől, ha a felesége nem lenne szűz a házasságkötés pillanatában. Hiszem, hogy ha Jézus megengedte volna a válást „paráznaság” okán kívül, akkor azt követően ugyanabban a mondatban nem beszélt volna róla, hogy az elbocsátott asszony elvételével (újraházasodás) mindkét fél paráznaságot követ el. (Máté 5:32) Alapjában véve Jézus ezzel azt mondta ki, hogy aki egyszer megházasodott, az házas is marad. Az “ember el ne válassza azt” parancsolat a házasság kötelékében lévő emberekre is vonatkozik.

Nézzünk meg egy másik igeszakaszt ezzel a kivétel szabállyal kapcsolatban. Ebben az igeszakaszban, azt látjuk, hogy a farizeusok kísérteni próbálják Jézust, hogy megismerjék, mi lehet az Ő álláspontja a válással kapcsolatban.

Alapvetően kétféle gondolkozásmód van a válással kapcsolatban: az egyik a Shamma-i, ami azt tanítja, hogy „illetlen” dolog egy asszony esetében (5 Mózes 24:1) a szex valaki mással, aki nem a férje és a másik a Hillel-i álláspont, ami azt tanítja, hogy az “illetlen” kiterjed olyan hétköznapi dologra is, mint a férje pirítósának megégetése.

– “Máté 19:3-12 „És hozzá mennek a farizeusok, kísértve őt és mondván: Szabad-e az embernek az ő feleségét akármi okért elbocsátani? Ő pedig felelvén, monda: Nem olvastátok-e, hogy a teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonnyá teremtette őket, és ezt mondá: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy test. Amit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza. Mondának neki: Miért rendelte tehát Mózes, hogy váló levelet kell adni, és úgy bocsátani el az asszonyt? Monda nékik: Mózes a ti szívetek keménysége miatt engedte volt meg néktek, hogy feleségeiteket elbocsássátok; de kezdettől fogva nem így volt. Mondom pedig néktek, hogy aki elbocsátja feleségét, kivéve paráznaság miatt, és mást vesz el, házasságtörő; és aki elbocsátottat vesz el, az is házasságtörő. Mondának néki tanítványai: Ha így van a férfi dolga az asszonnyal, nem jó megházasodni. Ő pedig monda nékik: Nem mindenki veszi be ezt a beszédet, hanem akinek adatott. Mert vannak heréltek, akik anyjuk méhéből születtek így; és vannak heréltek, akiket az emberek heréltek ki; és vannak heréltek, akik maguk herélték ki magukat a mennyeknek országáért. Aki beveheti, vegye be.”

Jézus nem áll egyik nézet pártján sem. Ő visszament a házasság létesítésének kezdetéhez. Ádámnak nem volt lehetősége másik feleségre, miután a felesége becsapta és Évának sem volt lehetősége Ádám után másik férjre, mert nem tájékoztatta őt megfelelően. Jézus csupán egyetlen esetben (paráznaság) engedte meg a válást, ebből minden hallgató megértette, hogy a házasság felbonthatatlan. Figyeljük meg a tanítványok reagálását. Ők megértették, hogy ha egyszer megházasodtak, akkor egész életükre a házastársukhoz vannak kötve.

4) Házasságtörés

Jézus kijelentette, hogy bárki, aki elválik, és újra házasságot köt, házasságtörést követ el. Bárki, aki elvesz egy elvált személyt házasságtörést követ el. Nem számít, hogy ki volt a hibás, mert Jézus kijelentette, hogy bárki, aki így cselekszik, házasságtörést követ el. Az alábbi igeszakaszok azt mutatják, hogy a válás nem bontja fel a házasságot. Törvényesen elválasztották ugyan őket, de Isten még mindig házasként tekint rájuk. Látjuk, hogy a tanítványok később – szűkebb körben – ismét megkérdezték Jézust, hogy egyértelmű legyen számukra, hogy a válás nem megengedett. A Márk 10.12. versben Jézus válasza azt mutatja, hogy nem csupán a férjek, hanem a feleségek is lehettek a válás kezdeményezői, akik újraházasodásukkal házasságtörést követtek el.

– Márk 10:2-12 “És a farizeusok hozzámenve megkérdezik tőle, ha szabad-e a férjnek feleségét elbocsátani, kísértve őt. Ő pedig felelvén, monda nékik: Mit parancsolt néktek Mózes? Ők pedig mondának: Mózes megengedte, hogy váló levelet írjunk, és elváljunk. És Jézus felelvén, monda nékik: A ti szívetek keménysége miatt írta néktek ezt a parancsolatot; De a teremtés kezdete óta férfiúvá és asszonnyá teremtette őket az Isten. Annak okáért elhagyja az ember az ő atyját és anyját; és ragaszkodik a feleségéhez, És lesznek ketten egy testté! Azért többé nem két, hanem egy test. Annak okáért amit az Isten egybe szerkesztett, ember el ne válassza. És odahaza az ő tanítványai ismét megkérdezik őt e dolog felől. Ő pedig monda nékik: Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el az ellen. Ha pedig a feleség hagyja el a férjét és mással kel egybe, házasságtörést követ el.”

– Lukács 16:18 “Valaki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, paráználkodik; és valaki férjétől elbocsátott asszonyt vesz feleségül, paráználkodik.”

Pál megismétli ugyanazt a tanítást, amit Jézus adott. Egy házastársi szövetség köt a halálig.

– 1 Kor 7:39 “Az asszonyt törvény köti, míg férje él, de ha férje meghal, szabadon férjhez mehet, akihez akar, csakhogy az Úrban.”

Róma 7:2-3 “ Mert a férjes asszony, míg él a férj, ehhez van kötve törvény szerint, de ha meghal a férj, felszabadul [az asszony] a férj törvénye alól. Azért tehát az ő férjének életében paráznának mondatik, ha más férfihoz megy; ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytől, úgy hogy nem lesz parázna, ha más férfihoz megy.”

5) A második házasság egy egész életen át tartó házasságtörés?

Vannak, akik azt tanítják, hogy az első (elrontott) házasság utáni válást bűnként lehet kezelni és bűnbánattal rendezni, és a következő házasságban ugyanazokat a hibákat nem elkövetve, Isten meg fog neked bocsájtani és megáldja a következő házasságot.

Ha azonban a következő házasság Isten szemében házasságtörésnek számít, akkor a következő kérdést kellene feltenni: vajon Isten valóban megengedné neked, hogy megmaradj abban a kapcsolatban, tekintve, hogy a bűnbánat azt jelenti, hogy felismered a bűnt és elfordulsz attól? Ha ennek ellenére újraházasodsz, akkor valójában te különbséget teszel pld. egy húsz évvel ezelőtt megkötött és a most megkötött házasság között, ahol ugyanazt az esküt teszed két különböző személy felé?

Ha Isten egyesített téged egy személlyel és folyamatosan tudatosítja veled, hogy házasságban vagy azzal a házastárssal, akkor egyesítene téged egy másik házasságban és engedné, hogy az újabb eskütétel felülírja az elsőt?

Bizonyos vagyok benne, hogy most sok ember meglepődve azt válaszolja, hogy de nekem okom volt a válásra. Ilyenek lehetnek:

– Mi van akkor, ha nem vagyok boldog? – Vegyetek erőt magatokon, találjátok meg a módját és munkálkodjatok rajta, hogy működjön. A boldogság egy múló érzés, ami lehetőséget ad a külső erőknek, hogy meghatározzák a hangulatodat. Menj haza és szeresd a feleségedet (vagy tiszteld a férjedet)

http://www.youtube.com/watch?v=dkR9TBrKM7E&feature=related

Voddie Baucham – “Go Home and Love your Wife.”

„Menj haza és szeresd a feleséged” (3,5 perces video angolul)

– Mi van, ha a férjem fizikailag bántalmaz? – Életveszélyes helyzetben hívj valamilyen segítséget, mert egy halott asszony nem tudja Istent szolgálni. Semmiképpen sem mondhatom, hogy válj el és házasodj újra. Ha úgy döntesz, hogy elválsz, a Biblia azt mondja: maradj úgy, vagy békülj meg vele, mert ő a férjed életed végéig. A férjednek Isten felé kell elszámolnia a parancsolatok be nem tartásáért.

– Mi van akkor, ha a házastársam feleségül vesz valaki mást? – Akkor az a személy házasságtörést követ el. Mindenkinek Istennek kell elszámolni a személyes cselekedeteiért.

– Nem akarok egyedül élni. – Ki akar? Ha ismered, mint mond a Biblia és eldöntöd, hogy a szerint cselekszel, akkor mindenképpen remélheted, hogy Isten megbocsát neked, hogy próbára teszed Őt. Ne tervezzük bűn elkövetését.

– Engedélyezheti Isten a válást? – Igen, ha egyértelműen Isten parancsával ellentétesen kötöttek házasságot. Lásd Ezsdrás 9. és 10. fejezetei. (Ford. megj: pl. utólag kiderül, hogy vérrokonokról van szó)

– Mi a helyzet a második, a harmadik, a negyedik vagy még további házasságokból származó gyermekekkel? – Nem ugyanezt kérdezhetném az első házasságból származó gyermekekkel kapcsolatban?

– Mi van, ha már második házasságban élek több évtizede és most jutottam oda, hogy világossá vált előttem Isten akarata? – Sok párra tudok gondolni, akik pontosan ebben a helyzetben vannak most, ami a miatt van, hogy sokan korábban nem kaptak megfelelő tanítást erről és tudatlanságban voltak. Mindenkinek a következő kérdést kell feltenni: Életben van még az első házastársam? Ha igen, akkor hogyan tekint Isten a második házasságra? Ha Ő az első házasságot érvényesnek tekinti, a másodikat pedig házasságtörésnek, akkor ez olyan valami, amit rendezned kell Istennel. Ezzel kapcsolatban az egyetlen dolog, amit most el tudok képzelni, hogy félelemmel és rettegéssel kell munkálkodjunk az üdvösségünkön.

Ez nem egy népszerű válasz és tudom, hogy mindenkinek megvannak a sajátos körülményei. Azzal együtt, hogy személy szerint nem vagyunk érintett ebben, ez nem jelenti azt, hogy akkor csípőből tüzelhetünk. Jóllehet nem tapasztaltam meg ezt személyesen, de vannak közvetlen családtagjaim, akik érintettek ebben. Ez nem azt jelenti, hogy szándékosan ártunk bárkinek. A célom az, hogy nézzük meg ezt a kérdést a Biblia alapján a maga komolyságával. Ha Isten az, AKI egyesít egy párt a házasságban, akkor Ő az, AKI azt szétválaszthatja, ami azt jelenti, hogy nekünk ezt tudomásul kell vennünk.

Isten egy szövetséget megtartó Isten és komolyan veszi a fogadalmainkat, a házassági fogadalmat különösen. Ha Ő megbüntette Izraelt, mert nem tartotta meg a békeszerződést (megtörtént a Józsué könyvében és láthatjuk az eredményét a 2 Sámuelben, amikor Dávid bűnbánatot tartott Saulnak a gibeoniták által való megölése miatt), akkor ebből az következik, hogy Ő ugyanilyen viszonyulással van felénk, akik önként – szeretetből – vállaltunk fel egy házassági szövetséget.

Ha bárkinek vannak kérdései, problémái, panaszai vagy beszélgetni akar másokkal, akkor forduljon hasonló helyzetben lévőkhöz. A következő weblapok sok kérdésre mélyebb bibliai magyarázatokat adnak és vannak fórumok is, ahol lehet vitatkozni.

http://www.brfwitness.org/?p=1233

Harold S. Martin-tól “Divorce and remarriage” (válás és újraházasodás) című írása.

A magyar fordítás letölthető itt (javaslom az elolvasását! – fordító): 

Válás és újraházasodás H. Martin

Kérdések & válaszok a korai gyülekezetek tanításait tekintve a válásról és újraházasodásról.

http://www.biblicalresearchreports.com/divorceandremarriage.php

A magyar fordítás letölthető itt (javaslom az elolvasását! – fordító):

 Válás és újraházasodás – Myron Horst

Fordította: Abonyi Sándor

Javaslom elolvasni továbbá: “Mit mond a Biblia a válásról” című rövid igetanulmányt, ami elérhető itt: www.keresztenyek.hu/biblia-a-valasrol/

A “felemás igában” élők számára a következő tanítás elolvasását javaslom: A “felemás iga” esete

Kategória: egység, gyülekezet, Házasság, helyreállítás, Tanítások | Címke: , , , , , , , , | 7 hozzászólás

Marriage, Divorce and Remarriage

 Resourse:http://obelia.hubpages.com/hub/Marriage-Divorce-Remarriage

Let me preface this by stating this has been gut-wrenching for me. This is not going to be popular, and I know this is the type of post that will cause a lot of anger, pain, questions and emotional charge. Please know my heart. As much as I don’t want to intentionally hurt anyone, I can’t not post this because someone may need it now.

I was looking up something for another study and came across a statement that made me stop. “John the Baptist wasn’t killed for preaching the gospel. He was killed for preaching repentance.” He told Herod it was not lawful for him to have his brother’s wife (Matt 14:3-4 “3For Herod had laid hold on John, and bound him, and put him in prison for Herodias’ sake, his brother Philip’s wife. 4For John said unto him, It is not lawful for thee to have her.” See also Mark 6:16-20). It dawned on me that John the Baptist did not say it was not lawful for Herod to have his brother’s “widow”. Herodias divorced her husband, Philip, and married Herod. Not only was the relationship considered incestuous, but it was also adulterous because Philip was still alive. That brought me to this study. This was not an easy study for me, and I’ve been sick to my stomach for the past week thinking about what it means for us if we are in adultery being remarried while our spouses are alive. However, no one has been able to Biblically show me where permission is given to dissolve the marital covenant through divorce and permit them to marry another person. I get plenty of heated emotional responses, but our eternal destination rests on getting this answer right because adulterers will not inherit the Kingdom of God.

– 1 Cor 6:9-10 “9Know ye not that the unrighteous shall not inherit the kingdom of God? Be not deceived: neither fornicators, nor idolaters, nor adulterers, nor effeminate, nor abusers of themselves with mankind, 10Nor thieves, nor covetous, nor drunkards, nor revilers, nor extortioners, shall inherit the kingdom of God.”

There are multiple views when it comes to marriage and divorce. The first is a permanence view that believes no divorce. There is a view that allows for divorce and no remarriage, and there is a view that allows for divorce and remarriage. After reading, praying, studying and hearing the different views over the past 4 years, I’ve become a permanence view person. I’ve probably always been in this camp, but hearing other Believers share their views really added confusion. However, I’m not putting this here because I want you to care about my personal viewpoint, I’m putting this here because I cannot think of one person that is unaffected by the interpretation of the Bible’s stance on this issue. I realize millions of people have their own views and many Christians differ on what is permitted, but I came to a realization last week. All those views can’t be correct! Either we are permitted to divorce and remarry another person, or we aren’t. The Bible can’t mean “yes” and “no” on the same issue.

We know a few things about marriage. It is to unite one man and one woman into a covenant bond for life where God is the witness between the two and joins them into a one flesh union (Gen 2, Matt 19:4-9, etc). Marriage was chosen to reflect the relationship between Christ (bridegroom) and His people (bride) (Eph 5:22-33, Matt 25:1-13). The Lord wanted a Godly offspring to come from this union (Mal 2:15).

Marriage isn’t just about standing in front of a minister or justice of the peace to legally be together. The words said on a wedding day are strong and sobering, but many don’t bother to reflect on what they’re doing. “This is not to be entered into lightly”, bride and groom exchange vows/solemn oaths that are legally and spiritually binding, God is a witness, the two enter into a covenant bond to be true to each other until death separates them.

We live in a culture where divorce is an everyday occurrence. The problem is that The Word of God does not change with the culture. So, a Christian should be seeking God’s wisdom before making any life-changing decisions.

1) What does God say about making vows?

Num 30:2 “If a manvowavowunto the LORD, or swear an oath to bind his soul with a bond; he shall not break his word, he shall do according to all that proceedeth out of his mouth.”
Ecc 5:4-5 “4When thou vowest a vow unto God, defer not to pay it; for he hath no pleasure in fools: pay that which thou hast vowed. 5Better is it that thou shouldest not vow, than that thou shouldest vow and not pay.”

– It’s amazing that we expect God to honor His word to us, save us and keep us through this life and into the next when we don’t do all we should yet we penalize and throw away our spouses because they don’t measure up to our standards.

– Paul Washer – http://www.youtube.com/watch?v=FoQEljfJEcc&feature=related

– If I choose not to fulfill my vows, does that not make me a liar and covenantbreaker?

2) What about marriage to an unbeliever?

We’re told not to be unequally yoked with unbelievers (2 Cor 6:14), but there are many instances where this can occur. Two unbelievers can marry, and one becomes saved. One spouse plays the role of a Believer only to show he isn’t later. In any case, we can’t divorce based on our perception of their faith.

1 Cor 7:10-15 “10And unto the married I command, yet not I, but the Lord, Let not the wife depart from her husband: 11But and if she depart, let her remain unmarried or be reconciled to her husband: and let not the husband put away his wife. 12But to the rest speak I, not the Lord: If any brother hath a wife that believeth not, and she be pleased to dwell with him, let him not put her away. 13And the woman which hath an husband that believeth not, and if he be pleased to dwell with her, let her not leave him. 14For the unbelieving husband is sanctified by the wife, and the unbelieving wife is sanctified by the husband: else were your children unclean; but now are they holy. 15But if the unbelieving depart, let him depart. A brother or a sister is not under bondage in such cases: but God hath called us to peace.”

– We’re still told not to divorce. Verse 15 is not permission to find another spouse. It means we’re not bound to perform the duties within the marriage. If we could find another spouse, it would specify, but this follows the entire chapter which states we are to remain together in marriage (see verse 39). If we separate, we are to remain unmarried or be reconciled to our spouses. We are bound in a life-long covenant bond to our spouse until one of us dies.

1 Cor 7:39 “39The wife is bound by the law as long as her husband liveth; but if her husband be dead, she is at liberty to be married to whom she will; only in the Lord.”

– Another thing to consider is that an immature Christian often resembles an unbeliever. Just because a person does not respond in the manner or timeframe we believe they should does not mean they are not believers.

3) What about the exception clause for sexual immorality?

This seems to be the “out” that is the one everybody looks for or uses. Not saying it’s an easy thing to overlook, but technically, we’re not being true if we refuse to forgive a spouse that is genuinely repentant by moving on to marry another. We’ve actually said we forgive with our mouths while our actions say we won’t forgive. Again, the picture with Christ is that we “cheat” on Him on a regular basis or treat Him with less than proper respect, but He continues to love us and sanctify us to present us to Himself.

Matt 5:31-32 “31It hath been said, Whosoever shall put away his wife, let him give her a writing of divorcement: 32But I say unto you, That whosoever shall put away his wife, saving for the cause of fornication, causeth her to commit adultery: and whosoever shall marry her that is divorced committeth adultery.”

– The “sexual immorality” here is the word “fornication” (porneia) which is usually used to describe sex before marriage. This allowance is ONLY noted in Matthew which is written to a Jewish audience. The reason it would be necessary to note this is because Jewish betrothal is binding just as the marriage which is why we see Joseph being called Mary’s husband before their wedding. The book of Matthew also states that Joseph was a just man and was willing to put Mary away (versus seeing her stoned to death) when she was found with child because he believed she had been unfaithful (Matt 1:18-21). Gentiles had no betrothal system, so it was unnecessary to specify that a man could put away or divorce his wife if she was found not to be a virgin immediately after marriage. I believe that if Jesus had allowed divorce for adultery, He would have stated so since adultery is mentioned twice more in the same sentence. Basically, He states that once married, stay married. “Let no man put asunder” includes the people within the bond.

Let’s look at another passage with this exception clause. In this passage, we see the Pharisees trying to tempt Jesus to see where He stands on when they could divorce. There were basically two schools of thought on divorce – Shammai which taught that the “indecency” (Deut 24:1) found in a woman included sex with anyone other than her husband and Hillel which taught that the “indecency” extended to something as trivial as burning her husband’s toast.

– Matt 19:3-12 “3The Pharisees also came unto him, tempting him, and saying unto him, Is it lawful for a man to put away his wife for every cause? 4And he answered and said unto them, Have ye not read, that he which made them at the beginning made them male and female, 5And said, For this cause shall a man leave father and mother, and shall cleave to his wife: and they twain shall be one flesh? 6Wherefore they are no more twain, but one flesh. What therefore God hath joined together, let not man put asunder. 7They say unto him, Why did Moses then command to give a writing of divorcement, and to put her away? 8He saith unto them, Moses because of the hardness of your hearts suffered you to put away your wives: but from the beginning it was not so. 9And I say unto you, Whosoever shall put away his wife, except it be for fornication, and shall marry another, committeth adultery: and whoso marrieth her which is put away doth commit adultery. 10His disciples say unto him, If the case of the man be so with his wife, it is not good to marry. 11But he said unto them, All men cannot receive this saying, save they to whom it is given. 12For there are some eunuchs, which were so born from their mother’s womb: and there are some eunuchs, which were made eunuchs of men: and there be eunuchs, which have made themselves eunuchs for the kingdom of heaven’s sake. He that is able to receive it, let him receive it.”

Jesus did not side with either school of thought. He went back to the beginning of the establishment of marriage. Adam wasn’t given another option for a wife after she was deceived, and Eve wasn’t given another husband after Adam did not instruct her properly. Not only did Jesus only allow for divorce in the case of fornication, but everyone listening understood the permanence of marriage. Note the disciples’ response. They understood that once they were married, they were in it for life.

4) Adultery

Jesus stated that anyone that divorces and remarries commits adultery. Anyone that marries a divorced person commits adultery. It does not matter who was in the wrong because He stated anyone who does so commits adultery. From these Scriptures, it shows divorce does not dissolve a marriage. Legally, it separates them, but God still sees them as married. We see the disciples asked Jesus again privately as if to clarify that divorce was now disallowed. Jesus’s response also shows that women were not the only ones initiating divorces as verse 12 states the same goes for a woman who divorces her husband.

– Mark 10:2-12 “2And the Pharisees came to him, and asked him, Is it lawful for a man to put away his wife? tempting him. 3And he answered and said unto them, What did Moses command you? 4And they said, Moses suffered to write a bill of divorcement, and to put her away. 5And Jesus answered and said unto them, For the hardness of your heart he wrote you this precept. 6But from the beginning of the creation God made them male and female. 7For this cause shall a man leave his father and mother, and cleave to his wife; 8And they twain shall be one flesh: so then they are no more twain, but one flesh. 9What therefore God hath joined together, let not man put asunder. 10And in the house his disciples asked him again of the same matter. 11And he saith unto them, Whosoever shall put away his wife, and marry another, committeth adultery against her. 12And if a woman shall put away her husband, and be married to another, she committeth adultery.”

– Luke 16:18 “18Whosoever putteth away his wife, and marrieth another, committeth adultery: and whosoever marrieth her that is put away from her husband committeth adultery.”

Paul repeats the same teaching that Jesus gave. A marital covenant is binding until death.

– 1 Cor 7:39 “39The wife is bound by the law as long as her husband liveth; but if her husband be dead, she is at liberty to be married to whom she will; only in the Lord.”

Rom 7:2-3 “2For the woman which hath an husband is bound by the law to her husband so long as he liveth; but if the husband be dead, she is loosed from the law of her husband. 3So then if, while her husband liveth, she be married to another man, she shall be called an adulteress: but if her husband be dead, she is free from that law; so that she is no adulteress, though she be married to another man.”

5) Is a second marriage perpetual adultery?

There are some that teach if you repent and do not treat the next marriage as the first, God will forgive you and bless this marriage. On the other hand, if the marriage is seen as adulterous in God’s eyes, the question should be asked if God would permit you to stay in the relationship since repentance means to recognize the sin and turn from it. If you are still someone else’s husband or wife, is there really a distinction between a twenty year extra marital affair and one where you made the same vows to another person? If God has joined you to one person and still recognizes you as being married to that spouse, would He join you in another marriage and let those vows override the first?

Now, I’m sure many people have the same dizzying responses I had plus some.

– What about if I’m not happy? – Suck it up, and find a way to make it work. Happiness is a temporary emotion that allows outside forces to dictate your mood. Go home and love your wife (or respect your husband) – http://www.youtube.com/watch?v=dkR9TBrKM7E&feature=related

– What if I’m being physically abused? – Dead women can’t serve God. Get some assistance. However, I can’t tell you to divorce and remarry. If you divorce, the Bible says remain unmarried or reconcile. He has to answer to God for not following the commands he has been given as the husband.

– What if my spouse marries someone else? – Then that person is in adultery. Each of us has to answer to God for our individual actions.

– I don’t want to be alone. – Who does? If you know what the Bible says and choose to do so anyway hoping God will forgive you, you are tempting Him. We don’t plan to sin.

– Would God permit a divorce? – If it is considered unlawful. See Ezra chapters 9 and 10.

– What about children of second, third, fourth or more marriages? – I could ask the same about the children of the first marriage?

– What if I’ve been in this second marriage for decades and have grown in God? – I can think of numerous couples in the exact same situation now which is why I had a hard time with this. The questions remain: Is the first spouse of one or more people still alive? If so, how does God view the next marriage? If He considers the first marriage valid and the second adulterous, then that is something you need to address with God.

The only thing I could think about during this time was that we are to work out our salvation with fear and trembling. This isn’t a popular view, and I know everyone has his or her own situation. However, I’ve been on the other end, so it’s not like I’m shooting from the hip. If I haven’t experienced it personally, I have close family members who have. This isn’t meant to purposely upset anyone. My reason for looking into this is the seriousness of the issue in the Bible. If God is the One that joins a couple in marriage, then He is the One that separates which means we need to take heed.

God is a covenant keeping God and takes our vows and marriages seriously. If He would punish Israel for not keeping a covenant of peace (made in Joshua and shown in 2 Samuel when David repented for Saul killing the Gibeonites), then it follows that He has the same expectations of us voluntarily entering into covenant with one we claim to love.

If anyone has questions, issues, complaints or wants to talk with others that are facing similar situations, the following websites have in-depth Biblical explanations for multiple questions and/or forums for discussion.

http://www.brfwitness.org/?p=1233

More questions and in-depth responses – http://www.cadz.net/faq.html

http://www.marriagedivorce.com

– § –

Suggested by Sandor to study the following wrintings:

  • a shorter writing by Dan Corner here 
  • and a very detailed study by Myron Horst here  
Kategória: church, Marriage, Teachings | Címke: , , , , , , , , | 7 hozzászólás

Igazságban járás vagy tévelygés – Abonyi Sándor

Letölthető PDF formátumban  itt – MP3 formátumban itt

A „tévelygésre”  az eredeti görögben a „plané” szó szerepel, ami bolyongást, eltévedést, bizonytalanságot, csalást, félrevezetést jelent.

Jézus maga az igazság és a testté lett Ige. Azt mondta a farizeusoknak, akik kívülről ismerték ugyan az Írásokat, de Jézust, aki maga volt az IGAZSÁG, mégsem ismerték fel:

„…Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.”     Máté 22:29

Elég kemény megállapítás volt ez Jézus részéről az írásokat kívülről ismerő farizeusokkal szemben. A tévelygés tehát

–         egyrészt azt jelenti, hogy jóllehet ismerhetjük kívülről az egész Bibliát, de az igazságot – Jézus Krisztust – akiről az egész Biblia szól, mégsem ismertük meg személyesen.

–         Másrészt, ha nem ismerjük Istennek azt a hatalmát, amivel Jézus is szolgált, amit a farizeusok sem ismertek, akkor mi is tévelygünk:

„Mert úgy tanítja őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.”   Máté 7:29

Ez azt is jelenti, hogy ha tévelygünk, akkor nem az igazság útján járunk, nem Jézusban vagyunk.

János apostol a maga egyszerűségével és gyakorlatiasságával a következőképpen beszél erről:

Ti az Istentől vagytok fiacskáim, …. Azok a világból valók; azért a világ szerint beszélnek, és a világ hallgat rájuk. Mi az Istentől vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat reánk, aki nincsen az Istentől, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak szellemét és a tévelygésnek szellemét.”      1 János 4:4-6

Ebből az is látszik, hogy itt nem egyszerűen csak igék ismeretéről – információkról – van szó, hanem szellemi dolgokról, két – egymástól jól megkülönböztethető – szellemről; az igazság szelleméről és a tévelygés szelleméről.

Az Istentől távol lévő világi emberek teljes sötétségben és tévelygésben élnek, de vannak hívők és nem is kevesen, akik valamelyest elszakadtak ugyan a világtól, de valójában mégis világias, testies módon élnek és ezért ők is tévelygésben vannak. Ilyen emberekről beszél Péter apostol, amikor a következőket mondja:

„Ezek víztelen kútfők, széltől hányatott fellegek, akiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre. Mert hiábavalóság kevély szavait szólván, testi kívánsággal, bujálkodással elhitetik azokat, akik valóban elszakadtak a tévelygésben élőktől, Szabadságot ígérvén azoknak, holott ők magok a romlottság szolgái; mert akit valaki legyőzött, az annak szolgájává lett.”    2 Péter 2:17-19

„(Pál apostolról mondja) Szinte minden levelében is, amikor ezekről beszél azokban; amelyekben vannak némely nehezen érthető dolgok, amiket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak, mint egyéb írásokat is, a magok vesztére. Ti azért szeretteim előre tudván ezt, őrizkedjetek, hogy az istentelenek tévelygéseitől elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek; hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében. Néki legyen dicsőség, mind most, mind örökkön-örökké.” Ámen.     2 Péter 3:16-18.

Itt azt látjuk, hogy vannak nem becsületes hívő emberek, akik betű szerint ismerik ugyan az igét, de ahogyan a farizeusok így ők sem értették meg igazán. Isten igazságát, Jézus Krisztust nem ismerték meg a maga valóságában, még akkor sem, ha sok mindent az Ő nevében tesznek. Sokszor saját érdekükben, szándékosan félreértelmeznek dolgokat (csűrik, csavarják az igét) és ez által saját vesztüket munkálják, de ez által másokat is félrevezetnek. Védekezésként az apostol azt ajánlja a hívőknek, hogy

–         tartsák távol magukat (őrizkedjenek) az ilyenektől,

–         és arra bátorítja az igaz hívőket, hogy

o       ne essenek ki a saját erősségeikből,

o       növekedjenek a kegyelemben és

o       a megtartó Úr Jézus ismeretében.

A tévelygést illetően azokat a hívőket fenyegeti legnagyobb veszély, akik még „gyermekek” a hitben és ezért könnyen el lehet hitetni őket – el lehet téríteni őket az igazságtól – minden jól hangzó tanítással, amit a „viszkető fülük” szívesen hallgat.

Jézus maga is sokat volt kénytelen vitatkozni az őt állandóan kísértő és támadó farizeusokkal és tanítványait különösen óvta a tévelygő farizeusok tanításától. Jézus a mennybemenetele után azért adott maga helyett öt szolgálati ajándékot az egyháznak, hogy a hívőket érettségre juttassák és megóvják az álnok (nem becsületes) emberek rájuk leselkedő ravaszságától, a különböző – ide, oda dobálótanítások általi megtévesztéseiktől.

„És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul: A szentek tökéletesítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére: Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére: Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által;”        Efézus 4.11-13

Látjuk, hogy az ördög is munkálkodik. Gondoskodik róla, hogy folyamatosan legyenek álnok, csalárd, hamis szolgálók (apostolok, próféták, tanítók, pásztorok…), akik a farizeusokhoz hasonlóan „vak vezérek”, „meszelt sírok”, akik el akarják hitetni (eltévelyíteni), ha lehet az igaz hívőket, választottakat is.

Hogyan lehetséges ez egyáltalán?

Nagyon egyszerűen!

Amikor megtérünk, akkor hátat fordítunk a világnak és a halálba adjuk a testünket a kívánságaival együtt. Ez egy döntés, amivel kezdetét veszi egy folyamat az életünkben, ami a szellem és a test folyamatos, egymás elleni harca. A kezdeti „csecsemőkorban” – a testies dolgokon keresztül – még könnyebben kísérthetők vagyunk, de az óemberünk később is hajlamos marad a test kívánságainak engedni és a hívők könnyen visszacsúszhatnak egy testiességbe, ha az érzéseiknek és a kívánságaiknak engednek.

Ez a visszacsúszás játszódott le a Galácziában élő hívőknél is:

„Ennyire esztelenek vagytok? Amit Szellemben kezdtetek el, most testben fejeznétek be?”    Gal. 3:3

Időre van szükség és egy érettségre elvivő felkészítő szolgálatra, hogy ne lehessen könnyen megtéveszteni, eltévelyíteni bennünket.

Tisztán kell látnunk, hogy a Sátán, aki egy gonosz szellemi lény, a világ fejedelme (ura), aki a test vágyain, az érzéseken keresztül hat az emberekre. Ezért próbálja a testiesség állapotában tartani a hívőket, sőt a már szellemben járó hívőket is visszahúzni a testiesség állapotába – kellemes érzéseket és vágyat keltve bennük – megszerettetve velük a jó érzések állandó keresését. Tudjuk azonban, hogy érzéki test nem örökli Isten országát! Ezt a Sátán is nagyon jól tudja és pontosan ezen keresztül igyekszik megragadni, testiességben tartani a hívőket, és ez által elhitetni őket még akkor is, amikor azt gondolják, hogy nagyon szellemiek. Erről az állapotról ír Pál apostol a korinthusi hívőknek:

„… mindenben meggazdagodtatok ő benne, minden beszédben és minden ismeretben, Amint megerősíttetett ti bennetek a Krisztus felől való bizonyságtétel. Úgy, hogy semmi kegyelmi ajándék nélkül nem szűkölködtök, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak megjelenését,”         1 Kor 1:5-7

Mi pedig nem e világnak szellemét vettük, hanem az Istenből való Szellemet; hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nékünk. Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcsesség tanít, hanem amelyekre a Szent Szellem tanít; szellemihez szellemit szabván. Érzéki (testies) ember pedig nem foghatja meg az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy szellemiképpen ítéltetnek meg.”   1Kor. 2:12-14

„Én sem szólhattam néktek, atyámfiai, mint szellemieknek, hanem mint testieknek, mint a Krisztusban kisdedeknek. Tejnek italával tápláltalak titeket és nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna meg, sőt még most sem bírjátok meg: Mert még testiek vagytok; mert amikor irigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajon nem testiek vagytok-e és nem (testi) ember szerint jártok-e?”   1Kor. 3:1-3

Mi hívők sokszor nagyon naiv és hiszékeny emberek vagyunk és el sem tudjuk képzelni, hogy ilyenek előfordulhatnak közöttünk, ezért fel sem merül bennünk a kérdés, hogy meg kellene vizsgálni és meg kellene ítélni minden szolgálót, még akkor is (főleg akkor), ha bővölködnek a kegyelmi ajándékokban (prófétálás, gyógyítás..) és apostolnak, prófétáknak mondják magukat és nagy hírnévnek örvendenek.

Jézus azért dicsérte meg a Jelenések könyvében az efézusi gyülekezetet, mert ők bizony megpróbálták azokat, akik apostoloknak mondták magukat és hazugoknak találták őket:

„Tudom a te dolgaidat, és a te fáradságodat és tűrésedet, és hogy a gonoszokat nem szenvedheted, és megkísértetted azokat, akik apostoloknak mondják magokat, holott nem azok, és hazugoknak találtad őket;”    Jelenések 2:2

Látjuk tehát, hogy amikor tévelygésről beszél az ige, akkor nem egy gyülekezeten kívüli világi dologról van szó, hanem a gyülekezet belső életét meghatározó nagyon is valóságos dolgokról. Nem kívülről jövő, hazugságokat hirdető és „ördög szarvakat viselő” kegyetlen, durva embereket kell tehát felismerniük a hívőknek. Az nagyon könnyű lenne és az ilyenek senkit sem tévesztenének meg. Az ördög ennél sokkal ravaszabb! A gonosz valóságosnak és nagyon is hihetőnek álcázza az ő szolgáit – ahogyan az ige is beszél róla – „báránybőrbe bújtatja a hamis farkasokat”, akik az igét szólják Jézus nevében, sőt szellemi dolgokat is cselekednek. Ezek az emberek külsőleg sokszor aranyos, kedves, mosolygós, alázatosnak tűnő („báránybőrt” viselő) emberek, akik a hívők között vannak és szolgálnak. Így már veszélyes a dolog? Igen! Be kell látnunk, hogy nagyon is veszélyes, olyannyira, hogy az ige szerint képesek megtéveszteni, ha lehet még a „választottakat” – újjászületett hívőket – is!

Valódi érettségre és szellemi megkülönböztető képességre (szellemek megkülönböztetésének ajándékára) van szükség ahhoz, hogy meg lehessen különböztetni a hamisat az igazitól. Itt nem csak az ige igazságát kell tudni megkülönböztetni a hamisságtól, hanem az igazi (krisztusi) és a hamis (világias: antikrisztusi) szellemet is. Isten, aki az igazság szelleme nem vállal közösséget a hamissággal és a hamis szellemmel, ezért ezeket szét akarja választani, mert ezek nem lehetnek egységben, mert a hamisság nem fér össze Isten természetével. Sokszor egy szolgálat alapján közvetlenül nem is lehet felismerni ezeket, hanem csak a szellemek megkülönböztetése és a gyümölcsök (életük, jellemük, szolgálatuk eredménye) alapján.

„Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt. Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, akik juhoknak ruhájában jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. … Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik. … Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megy be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.”    Máté 7.13-23.

Ha ezeket az igeszakaszokat olvasom mindig a „karizmatikus mozgalom” jut az eszembe, amiben magam is sok évet eltöltöttem. Elszorul és megremeg a szívem, mert úgy látom, hogy ezeket az igéket tekintve nagyon nagy veszélynek vannak kitéve. Éppen ezért nagyon nagy óvatosságra és a megvizsgálás következetes gyakorlására lenne szükségük, amit viszont teljesen elhanyagolnak, mert túlzottan jóhiszeműek; mindent elhisznek, ha híres szolgálókról van szó. Ezért sok képmutató, hamis munkás sajnos zavartalanul munkálkodhat közöttük, sokakat megtévesztve.

Miről ismerhetők fel, mik a gyümölcsei az igaz szolgálatoknak?

–         őszinte, becsületes, példamutató élet mind az egyéni, mind a családi, mind a gyülekezeti életben egyaránt. Az élete „átlátható”:

o       betekintést ad magánéletébe,

o       nem titkol, nem leplez dolgokat,

o       őszintén beismeri hibáit, tévedéseit,

o       kész megváltozni, megtérni azokból,

o       igényli a mások általi megvizsgálást, helyreigazítást,

o       ezek által hiteles embernek tekinthető.

o       Nem csak beszél az igéről, hanem cselekszi is azt az élete minden területén!

–         Szolgálatának jó gyümölcsei vannak:

– a jó „fának” a „gyümölcsei” is jók. Magához hasonló jellemű embereket nevel fel, ill. tűr meg maga mellett,

– nem tűri meg maga mellett a jellemtelen (becstelen, képmutató, a bűnnel megalkuvó) embert,

– nemcsak szereti az igazságot, hanem „gyűlöli a hazugságot” is. Igényli a nyilvánosságot, ezért világosságra megy, mert azt akarja, hogy a cselekedetei is nyilvánvalóak legyenek. Ezt várja azoktól is, akik körülötte vannak.

– önmagát megalázva a Krisztusban való egységet munkálja és Krisztust emeli fel és mindazokat, akik a Krisztusban járnak,

– az a vágya, hogy mindenben az Úr dicsőüljön meg, és az Úr legyen a középpontban.

Miről ismerhetők fel és mik a gyümölcsei a hamis szolgálatoknak?

–         az igazsággal megalkuvó, képmutató egyéni életmód (becstelenségek, korruptság, paráznaság…), amik csak a szolgáló életének mélyebb megismerése, „átvilágítása” (megpróbálása) által leplezhető le.

o       nem szívesen ad betekintést a magánéletébe, vagy csak a hozzá hasonlóknak – elleplezi azt,

o       nem őszinte, a „hitre nézve nem becsületes” ember,

o       elhallgat, kimagyaráz dolgokat,

o       ritkán ismeri be hibáit és tévedéseit, és nem is akar megváltozni,

o       megtiltja, elutasítja a mások általi megvizsgálást – csak úgymond Istennek tartozik számadással,

o       ezek által nem tekinthető hiteles embernek, mert beszél ugyan az igéről, de valójában nem a szerint él az élete minden területén! Az élete ezért önmaga becsapása.

o       Mindezeket leplezendő a saját jellemtelenségéről az ajándékok működésére igyekszik ráirányítani a figyelmet és az ajándékok működése által „hitelesíteni” életét és szolgálatát, de a Mt. 7  alapján látjuk, hogy ez hazugság!

– Szolgálatának rossz gyümölcsei vannak:

– a rossz „fának” a „gyümölcse” is rossz, mert magához hasonló jellemű (azaz jellemtelen, nem becsületes) embereket nevel fel, ill. tűr csak meg maga mellett,

– „szálka a szemében” az igaz (jellemes, becsületes, példamutató életet élő, őszinte, nem képmutató) ember. Az ugyanis az ő jellemtelenségére világít rá. (A sötétség nem bírja elviselni a világosságot, ezért nem akar a világosságra menni, hogy a cselekedetei le ne lepleződjenek.). Emiatt a hamis szolgáló mindig üldözi az igazat, de ezt nem nyíltan teszi, hanem jellemtelenségéből adódóan alattomos, képmutató, indirekt („kiszorító”) módon vagy felháborító bátorsággal egyszerűen hamisnak állítva be az igazit,

– óemberét nem adja halálra, ezért – sokszor saját vágyait követve – önmagát emeli fel, teszi naggyá, saját hírnevét igyekszik növelni, és ez által sokszor a testies szakadásokat munkálja,

– nem akarja érettségre vinni a hívőket, hogy azok leleplezzék őt, hanem kisdedkorban igyekszik tartani őket és uralkodni felettük,

– vágya nem az Úr megdicsőítése, habár erről beszél, valójában azonban saját maga dicsőségét keresi, és szívesen sütkérezik abban.

A Sátán – a testi kísértéseken keresztül, a test kívánságainak engedve – próbálja maga mellé állítani a megtéveszthető hívőket, megszerezni ez által akár egész gyülekezetek felett is a hatalmat, teljes tévelygésben járatva őket olyannyira, hogy az „igazakat kirekesztik a gyülekezetből” és közben azt hiszik, hogy „Istentiszteletet cselekszenek.”

„Ezeket beszéltem néktek, hogy meg ne botránkozzatok. A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik. És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem.”    János 16:1-3.

A világias dolgok mögött azonban egy valóságos szellemi erő, hatalom áll – e világ szelleme, a Sátán -, aki a megtévesztés, hitetés szelleme által elhiteti a testiességbe visszacsúszott nagy tömeget képviselő hívőket, hogy ők járnak az igazságban és mások, a kevesek járnak tévúton.

Az igéből megtudhatjuk azt is, hogy miután az igazság szelleme nem vállalhat szellemi közösséget a hazugság szellemével, ezért Isten, aki szellem, Maga gyakorol ítéletet az igazságnak ellenállók felett olyan módon, hogy a tévelygés szellemét bocsátja rájuk, hogy akkor hadd higgyenek a hazugságnak.

„Akinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival, és a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, akik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő üdvösségükre. És azért bocsátja rájuk Isten a tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak; hogy kárhoztattassanak mindazok, akik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban.”    2 Thessz. 2.9-12

Ez Isten ítélete és szellemi szétválasztó munkája az igazak és hamisak között. Ez egy erőteljes, sajátos szellemi megtapasztalás, mintha Isten egy szellemi válaszfalat húzna két embercsoport közé, akik korábban egyek voltak. A szétválasztást követően Isten már nem akar közösséget közöttük, és ami külön meglepő, hogy azok, akik korábban meg tudtak élni egy szellemi közösséget egymással a szétválasztást követően rájönnek, hogy ez már nem megy. Sőt, ’egyik napról a másikra’ kiderül az is, hogy már nem is értik egymást. Ez egy döbbenetes szellemi megtapasztalás!

Ez tehát nemcsak egy fizikai szétválasztása egy embercsoportnak, hanem szellemi szétválasztás és szellemi ítélet is egyben, aminek kihatása van a szellemi „hallásra” és „látásra” is. Ezekről beszél Ézsaiás próféta és Jézus is a következő igeszakaszokban:

„És beteljesedik rajtok Ézsaiás jövendölése, amely ezt mondja: Hallván halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne ismerjetek: Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak; és a ti füleitek, hogy hallanak.”    Máté 13.14-16

„És monda Jézus: Ítélet végett jöttem én e világra, hogy akik nem látnak, lássanak; és akik látnak, vakok legyenek. És hallották ezeket némely farizeusok, akik vele voltak, és mondának néki: Avagy mi is vakok vagyunk-e? Monda nékik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad.”   János 9.39-41

Ebből a szellemi tévelygésből, fogságból nagyon nehéz kiszabadulni, annál is inkább, mert egy erőteljes hamis szellem hamis hitet ültet az testies hívőkbe és elhiteti velük, hogy jó úton járnak.

Hiszem azonban, hogy még ezek után is van megmenekülés az „ördög tőréből” azok számára, akiket jóhiszeműségük miatt téveszthettek meg. Az igazság szellemére és erejére van azonban szükség, hogy bevilágítson a sötét helyekre és világosságra hozza a sötétség dolgait és így megvilágosítva és felbátorítva a megtévesztett hívőket, kiszabadulhassanak a Sátán – sokszor kényelmes, jó érzéseket keltő, biztonságos környezetet biztosító „aranyozott börtönéből” – fogságából.

Nézzük meg a következőkben egy konkrét igei példán keresztül, hogyan is lehetséges mindez a gyakorlatban. Egy ószövetségi történetet veszünk példaként, de hiszem, hogy az nagyon prófétikus és sok üzenetet tartalmaz a mai gyülekezetek számára is.

A történet Izraelről szól, ami a mai egyház előképe. Isten megítélte Salamon király eltévelyedését (paráznaságát) és úgy döntött, hogy halála után elszakítja fiától az országot és csak egyetlen nemzetséget tart meg Magának: Júdeát, Jeruzsálemmel és a Templommal együtt. Az ország nagyobb részének (kilenc és két fél törzsnek) megengedte Isten, hogy Szamáriával (betelepült pogány néppel) az élen elszakadjon és belesüllyedjen az Isten számára fertelmes bálványimádásba, a hamis Istenek (Baál, Asera) tiszteletébe. Isten számára utálatos pogány oltárokat emeltek maguknak, amiken pogány isteneknek áldoztak Szamáriában, elkülönülve teljesen a Jeruzsálemi Templomtól.

Adódik azonban egy alkalom, amikor a szétválasztás után Izrael bálványimádó királya, Akháb (akinek Jezabel volt a felesége) egységre és közös harcra hívja Júda királyát, Josafátot egy külső ellenség, a szíriabeliek ellen.

A próféták (sok hamis és egyetlen igaz: Mikeás) a csata kimeneteléről prófétálnak, és a sok hamis próféta Mikeás ellenében egybehangzóan Akháb akaratát, győzelmet prófétálnak és csatába vonulnak. Egyedül Mikeás az (akit éppen a börtönből hoznak elő, és akit nem szeretnek meghallgatni, mert mindig rosszat prófétál), aki kimondja az igazságot és – betekintést adva a szellemvilágba – megmagyarázza annak szellemi hátterét is. A csata – Mikeás jövendölésének megfelelően – csúfos vereséggel végződik, ahol Akháb maga is meghal; hiába öltözött álruhába, mégsem tudta kikerülni Isten ítéletét, mert egy vaktában kilőtt nyílvessző megölte őt.

Figyeljünk most ennél a történetnél különös módon a szellemi üzenetre, a hamis próféták és hamis szellemek működésének módjára és a szentségtelen szövetség (igaz és hamis elegyének) eleve vereségre ítélt sorsára. Ezek sok hasznos tanulsággal szolgálhatnak számunkra a gyülekezet mai állapotában.

„Jósafátnak nagy gazdagsága és dicsősége volt. Ő sógorságot szerzett Akhábbal.  Néhány esztendő múlva aláment Akhábhoz Szamariába,

–         és levágatott Akháb az ő és a vele való nép számára sok juhot és ökröt, és rávette őt, hogy felmenjen vele Rámóth Gileádba. Mert ezt mondta Akháb, az Izráel királya Jósafátnak, a Júda királyának:

–         Feljössz-e velem Rámóth Gileádba? Felel néki, és monda: Úgy én, mint te; úgy az én népem, mint a te néped együtt lesz a harcban.

–         Azután monda Jósafát az Izráel királyának: Kérdezősködjél még ma az Úr beszéde után. És összegyűjti az Izráel királya a prófétákat, mintegy négyszáz férfiút, és monda nékik: Elmenjünk-e Rámóth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjam? Felelnek: Menj el, és az Isten a király kezébe adja.

–         És monda Jósafát: Nincsen-e itt több prófétája az Úrnak, hogy attól is tudakozódhatnánk? És monda az Izráel királya Jósafátnak:

–         Van még egy férfiú, aki által az Urat megkérdezhetjük, de én gyűlölöm őt, mert soha nem jövendöl nékem jót, hanem mindig csak rosszat; ez Mikeás, a Jimla fia.

És monda Jósafát: Ne beszéljen így a király! Szólítja azért az Izráel királya egyet az ő szolgái közül, és monda: Hívd ide hamar Mikeást, a Jimla fiát. És az Izráel királya és Jósafát, a Júda királya ott ülnek, ki-ki az ő királyiszékében, királyi ruhákba öltözötten; ott ülnek Szamaria kapuja előtt, a térségen;

– és a próféták mind prófétálnak ő előttük. Csináltatott pedig magának Sédékiás, a Kénaána fia vasszarvakat, és monda: Ezt mondja az Úr: Ezekkel ökleled a Szíriabelieket, mígnem megemészted őket! A többi próféták is mind ekképpen jövendöltek, mondván: Menj fel Rámóth Gileád ellen, szerencsés leszel; mert azt az Úr a király kezébe adja.

A követ pedig, aki elment volt, hogy elhívná Mikeást, szól néki, mondván: Ímé a próféták egyenlő akarattal jót jövendölnek a királynak; szólj, kérlek, te is úgy, mint azok közül egy, és jövendölj jót. Akkor monda Mikeás: Él az Úr, hogy [csak] azt fogom mondani, amit az én Istenem nékem mondd! Mikor azért a király elé jutott, akkor monda a király néki: Mikeás! elmenjünk-e Rámóth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjam? És monda: Menjetek el, és jó szerencsétek lesz, kezetekbe adattatnak azok. És monda a király néki: Hányszor esküdtesselek meg téged, hogy az igaznál egyebet ne mondj nékem az Úr nevében? Akkor monda:

Látom az egész Izráelt elszéledve a hegyeken, mint a juhokat, melyeknek pásztoruk nincsen. És azt mondja az Úr: Nincsen ezeknek uruk. Térjen meg ki-ki az ő házához békességben.

És monda az Izráel királya Jósafátnak: Nemde nem megmondtam-e, hogy nem fog nékem jót jövendölni, hanem rosszat?

Ismét monda: Halljátok meg azért az Úr szavát. Látom az Urat ülni az ő királyiszékében, és az egész mennyei sereget jobb és balkeze felől mellette állani. És monda az Úr:

–         Kicsoda csalja meg Akhábot, az Izráel királyát, hogy felmenjen és elvesszen Rámóth Gileádban? És ki egyet, ki mást szól. Akkor eljön egy lélek, aki megállván az Úr előtt, monda: Én akarom megcsalni őt. Az Úr pedig monda néki: Mi módon? És felel: Kimegyek és leszek hazug lélek az ő összes prófétái szájában. Monda azért: Csald meg és győzd meg, menj ki és cselekedjél úgy. Íme azért

–         most az Úr adta a hazugságnak lelkét ezen te prófétáid szájába, és az Úr szólott veszedelmes dolgot ellened.

Akkor oda lépett Sédékiás, a Kénaána fia, s arcul csapja Mikeást, és monda: Melyik úton távozott el az Úrnak lelke tőlem, hogy csak néked szólana? Felel Mikeás: Íme meglátod magad azon a napon, amikor egyik kamarából a másik kamarába mégy, hogy elrejtőzhessél.

– Akkor monda az Izráel királya: Fogjátok meg Mikeást, és vigyétek Amonhoz, a város fejedelméhez, és Joáshoz, a király fiához. És mondjátok: Ezt mondja a király: Vessétek őt a tömlöcbe, s tápláljátok őt a nyomorúság kenyerével és a nyomorúság vizével, míg békességgel megjövök.

És monda Mikeás: Ha békével térsz vissza, akkor nem az Úr szólott én általam. Ismét monda: Halljátok meg minden népek!

És felvonult az Izráel királya és Jósafát a Júda királya Rámóth Gileád ellen.

–         És monda az Izráel királya Jósafátnak: Ruhámat megváltoztatom, és úgy megyek a viadalra; te pedig öltözzél fel ruhádba. És megváltoztatja az Izráel királya az ő ruháját, és mennek viadalra. Szíria királya pedig meghagyta az ő szekerei fejedelmeinek, mondván: Ne harcoljatok se kicsiny, se nagy ellen, hanem csak az Izráel királya ellen. És amikor meglátták a szekerek fejedelmei Jósafátot, mondának: Ez az Izráel királya! És körülfogták őt, hogy legyőzzék. Akkor felkiált Jósafát, és az Úr megsegítette őt, és az Isten azokat elfordítja tőle; Mert mikor látták a szekerek fejedelmei, hogy nem az Izráel királya, ott hagyták.

–         Egy férfi pedig kifeszíti kézívét csak úgy találomra, és eltalálja az Izráel királyát a páncél és a kapocs között. És ő monda az ő kocsisának: Fordulj meg, és vigyél ki engem a táborból, mert megsebesültem.

És az ütközet mind erősebb lett azon a napon, és az Izráel királya az ő szekerében állott a Szíriabeliek ellen estéig, és naplementekor meghal.”   2 Krónika 18.1-34

Látjuk az eléggé megdöbbentő és tanulságos történetből, hogy az összhangban van a korábban említett igékkel, hogy a Baál (hamis) próféták – Isten által rájuk bocsájtott tévelygés szelleme által – Akháb király akaratát prófétálták, hogy higgyen a hamisságnak és ily módon elnyerje Akháb Isten ítélete szerinti méltó büntetését.

Egy Istentől kibocsátott hamis szellem prófétált sok, hamis próféta szájából!!!

Mikeás, aki a kevés igaz próféta példája, mindig igazat prófétált korábban is, de azt sosem akarták meghallgatni, mert mindig „rosszat” (nem az emberek vágyait), hanem mindig Isten akaratát prófétálta.

Pontosan így van ez napjainkban is! Valóságos szellemi dolgok nyilvánulnak meg, ami megtévesztésig Istentől valónak látszik, de valójában mégis hamis. Még akkor is, ha megtévesztő módon Jézus nevére hivatkozva történnek dolgok, ami sok választottat (igaz hívőt) is megtéveszt.

A hamis szolgálók felismerése kapcsán gondoljunk a hamis (papír)pénzre! Nem is gondolnánk, hogy milyen sok hamis papírpénz van forgalomban anélkül, hogy kiderülne, mint ahogyan sok hamis szolgáló is szolgál leleplezés nélkül. Nincs azonban egyetlen olyan őrült sem, aki pld. 7000 FT-ost állítana elő, ami nem létezik, mert ez hazugság lenne, és rögtön lelepleződne a csalás. Egyrészt csak olyan pénzt érdemes hamisítani, amiből igazi is van (pld. 10 000 Ft-ost), másrészt jó minőségű hamisítványra (az igazira megtévesztésig hasonlítóra) van szükség, mert csak így lehet az embereket becsapni, megtéveszteni vele. Sokszor a forgalomban lévő hamis pénz is sokakat megtéveszt, észre sem veszik, közkézen forog, sokszor „a hivatalos helyeken is átmegy”, és csak a szakemberek és az UV fény tudja felismerni, leleplezni. Megtévesztésig hasonlít az eredetire, de mégis hamis, mert sok hasonlóság van benne, de van mégis valami eltérés valamelyik fontos jellemzőjében, ami miatt hamis és mégsem azonos az igazival. Sokszor már az alapanyag (papírminőség) hamis, vagy eredeti ugyan, de nem jó a rajta lévő vízjel, vagy baj van a színárnyalattal, ábrákkal stb. Ami azonban ezeknél még fontosabb, hogy hamis a forrás! Betörhetnek emberek a nyomdába és nyomtathatnak illegálisan tökéletes papírpénzt, de az mégis törvénytelen és bűnnek számít. Így van ez a hamis szolgálókkal is! Őket nem Isten küldte, mert Isten nem is ismeri őket, ezért a személyük önmagában hamis. Az ilyen szolgálók jellemtelenek, nincs valóságos újjászületés vagy összetöretés az életükben, és hiányzik az alázat. Természetesen az ilyen szolgálóknak a gyümölcse is rossz lesz.

Fontos megjegyeznünk, mint ahogyan az a hamis pénz esetében is igaz, hogy annak ellenére, hogy a hamis 98%-ban hasonlíthat az eredetire, de az mégis teljesen (100%-ban!) értéktelen és káros! Így van ez a hamis szolgálatokkal is!

Jó lenne ezt megjegyezni és e szerint viszonyulni hozzájuk!

 Jézus is távol tartotta magát a farizeusoktól, és a tanítványait is óvta tőlük. Pál apostol azt javasolja Timóteusnak, hogy az ilyen embereket és az ilyenfajta életmódot kerülje és a korinthusiaknak is az javasolta, hogy az ilyen embereket kerüljék:

„Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal. De te, óh Istennek embere, ezeket kerüld; hanem kövessed az igazságot, az istenfélelmet, a hitet, a szeretetet, a békességes tűrést, a szelídséget.”1 Tim. 6.10-11.

„Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel? És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hívőnek hitetlenhez? vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennük és közöttük járok; és leszek nékik Istenük, és ők én népem lesznek. Annak okáért menjetek ki közülük, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket, és leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr.”    2 Kor. 6:14-18

Hogyan lehet elkerülni, elszakadni az igaz hívőknek a tévelygésben élőktől?

Házankénti összegyülekezés egy jó megoldás erre, mert a házak esetében könnyen megoldható az elszakadás. Egyszerűen ez azt jelenti, hogy nem ápolják a szellemi közösséget azokkal, akik tévelygésben élnek.

A csak vasárnap együttesen összegyülekező közösségeknél az Isten által össze nem egyeztethető dolgok nem férhetnek meg békességben egymás mellett. Nem lehet megalkudni és tudomásul venni dolgokat, és ez által közösséget vállalni mások bűnével. Ha a közösség megalkuszik a bűnnel, megtűri azt, mert nem lép fel határozottan ellene a Máté 18-ban leírtak szerint, akkor nincs más lehetőség, mint kijönni (kifutni) a közösségből, hogy ne váljunk magunk is bűnrészessé:

És hallék más szózatot a mennyből, amely ezt mondja:

Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból:”    Jelenések 18:4

Kedves hívők, kedves szolgálók!

Jó lenne elgondolkoznunk azon, hogy talán nem véletlen, hogy Jézus mellett Pál, Péter és János apostol is egybehangzóan vigyázásra, éberségre, óvatosságra, minden megvizsgálására és csak a jónak a megtartására szólítanak fel bennünket a leveleikben, mert mint írják, az utolsó időkben a hívőkre leselkedő legnagyobb veszély a hitetés, a megtévesztés. Leveleikben bőségesen ellátnak bennünket hasznos ismerettel, tanáccsal arra vonatkozóan, hogyan lehet felismerni és megkülönböztetni egymástól az igazit és a hamisat: Krisztust, apostolt, prófétát, tanítót és szellemet.

Vége kell, hogy szakadjon végre a naiv, hiszékeny, gyermekiesen, együgyű – a „hamis szeretet mázával bekent” – „elegy keresztyénségnek” és kell, hogy elváljon az igazi a hamistól. Jézus azért is jött, hogy az igazat a hamistól szétválasztva megtisztítsa az Ő szérűjét:

„Akinek szóró lapát van az ő kezében, és megtisztítja az ő szérűjét; és az ő gabonáját csűrbe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.”   Máté 3:12

„Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végük, akik nem engedelmeskednek az Isten evangéliumának? És ha az igaz is alig tartatik meg, hová lesz az istentelen és bűnös?”   1Pét 4.17-18

„És gyűlöletesek lesztek, mindenki előtt az én nevemért (mondja Jézus); de aki mindvégig megáll(kitart, állhatatos marad), az megtartatik (üdvözül).”  Máté 10:22

Kívánom minden kedves hívőnek, hogy jusson el az igazság, Jézus Krisztus valóságos megismerésére, hogy

–         kitartson a megrázásként jövő próbákban,

–         igaznak bizonyuljon az Istentől való szétválasztásokban (ami nem Isten ellenes szakadás, hanem Isten szétválasztó, megtisztító munkája), amikor SZÉTVÁLASZTJA AZ IGAZIT A HAMISTÓL,

–         és ne bizonyuljon hamisnak („könnyűnek”), mint a polyva, amit tűzre vetnek,

–         hanem olyan legyen, akit begyűjt magának az Úr egy örök életre.

Ámen!

 

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és honlap címének megadásával: https://keskenyut.wordpress.com

Kategória: gyülekezetépítés, helyreállítás, Tanítások, utolsó idők | Címke: , , , , , , , , , | 1 hozzászólás

Sokan vagy kevesen? – Abonyi Sándor

“Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.”  Máté 22:14

Letölthető PDF formátumban itt – MP3 formátumban itt

Gedeon csapata történetének üzenete ma

Bevezető

Korábban is, de mostanában egyre többször jut eszembe ’Gedeon csapata’. Történetükre sokszor úgy gondolnak a hívők, mint egy kedves, mókás történet, ahol Isten nem éppen hagyományos, hanem egy Isteni harcmodorban harcolva elég „komikus” módon győzi le a Midianiták seregét egy maroknyi csapattal. Amikor valakinek eszébe jut ez a ’kedves kis történet’, akkor természetes módon mindenki Gedeon győztes kis csapata tagjának képzeli magát. Kapóra jön ez a történet olyankor is, amikor egy közösség éveken keresztül nem képes növekedni – és nem éppen Istentől való módon – azzal nyugtatgatja magát, hogy őket ’Gedeon csapatának hívta el az Úr’.

Az utóbbi időben a széles és keskeny út üzenete vált hangsúlyossá számomra, ahol természetesen mindenki a keskeny úton járónak gondolja magát. Még ha a széles úton járnak is emberek, akkor is abban a meggyőződésben vannak, hogy a mennybe jutnak, legfeljebb kevesebb jutalmat fognak kapni. A hívők nem akarják megérteni, hogy a „széles út” – a saját útjukon való járás – a pokolba vezet, amiből meg kell térni. Ezt Jézus minősítéséből bizonyosan tudjuk, mert Ő gonoszoknak nevezi azokat, akik a „széles úton” járnak, akiket Ő nem is ismer, mert nem az Övéi. (Máté 7.13-29.)

Mostanában az egyház helyzetét, állapotát látva egyre többször jut eszembe Gedeon csapata, de más tartalommal és üzenettel. Főként az által erősödött ez meg bennem, hogy látom az egyház elvilágiasodását minden téren: a világ sok területen behatolt az egyházba. Erre a komoly veszélyre figyelmeztet Bartha László testvérünk a magyar eklézsiának szóló próféciájában, ahol arról van szó, hogy az ellenség már a falakon (gyülekezeten) belül van és „szabad a rablás”. Az ellenség szabadon rabol a gyülekezetekben, a hívők és vezetők kényelmessége vagy éppen tudatlansága miatt.

A „széles” út és a „keskeny” út példázatán az Úr előtt gondolkodva felmerült bennem a kérdés, hogy mit jelent az ott említett „sokan” és „kevesen” szóhasználat, a széles ill. a keskeny úton járókkal kapcsolatban. A Biblia mindig pontosan fogalmaz, és több igehely is megerősíti ugyanazt. Az itteni szóhasználat is sejteti, hogy itt a sokaság nem többséget jelent, hanem annál jóval többről van szó, „sokakról”. Az egyszerű többség 51%, a minősített többség 2/3; 66%). A kevesek esetén sem kisebbségről (10-49%) van szó, hanem valóban kevesekről, talán nagyon is kevesekről. Amikor az eklézsia állapotán gondolkodva idáig jutottam, az foglalkoztatott, hogy valójában kik is a sokaság és kik a kevesek és mi ezeknek a csoportoknak a jellemzője? Ez a kérdés izgatott és indított arra, hogy utánajárjak, hogy valójában mennyi is a kevesek és kik tartozhatnak abba? Ekkor nagyon erőteljesen módon ismét Gedeon csapata, az ottani „isteni kiválasztási módszer” jutott eszembe. Egyre több gondolatot hozott fel bennem az Úr ezzel a történettel kapcsolatban, ami az eklézsia állapotára is jellemző. Bizonyosságot vártam a Szent Szellem által, hogy ezt a történetet az eklézsia állapotával hozzam összefüggésbe, azon túl, hogy tudjuk, minden Ószövetségi történet tanulságos számunkra és sok minden a mi tanulságunkra – okulásunkra – írattatott meg.

A harmadik gondolatkör az Isten szerinti szétválasztás volt, ami sokat foglalkoztatott mostanában. Míg az 1 Korinthus levél a hívők testiességéről (kiskorúságáról, pártoskodásáról) szól, a 2 Korinthus 6.14-16-ban már felszólítja az Úr az igaz hívőket a hamisaktól való különválásra:

Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van

– igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége

– a világosságnak a sötétséggel? És mi egyezsége

– Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze

– hívőnek hitetlenhez? Vagy mi egyezése

– Isten templomának bálványokkal?

Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennük és közöttük járok; és leszek nékik Istenük, és ők én népem lesznek. Annak okáért menjetek ki közülük, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket, És leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr”.   2 Kor 6:14-18.

Ilyenkor a „gyülekezetben” maradók a Zsidó 10.25-el próbálják a „kiszakadni” szándékozókat a „gyülekezetben” való maradásra bírni: „el ne hagyjuk a magunk gyülekezetét” – mondják. A 2 Kor. 6.18 azonban az Úr éppen a „kiszakadókat” tekinti az Övéinek. Talán még kevesen figyeltek fel erre az igeszakaszra és nem értették meg, hogy így is lehet Istennek tetsző módon cselekedni. E szerint azok engedelmeskednek az Úrnak, akik kimennek egy elvilágiasodott „gyülekezetből” és nem vállalnak közösséget velük, nem pedig azok, akik megalkudva bent maradnak azokat kárhoztatva, akik kimennek közülük.. Az igazsággal való megalkuvás bűnrészesség vállalása, bűnpártolás, ami ellenségeskedés Istennel. Tudjuk, hogy Jézus azt mondta, hogy „ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az Én nevemben, ott vagyok közöttük”. (Máté 18:20) Az Úr gyülekezetének minimális létszáma tehát 2-3 fő. A kiszakadóknak a kijövetelük után nem kell tehát félni, hogy mi lesz velük gyülekezet nélkül, mert 2-3-an is már ők az Úr gyülekezete, mert meg tudják élni a közösséget egymással és az Úr ott lesz velük.

Hangsúlyossá vált továbbá számomra az is, hogy Jézus, aki betöltötte a szeretet nagy parancsát, egyben Ő az Igaz Bíró is – Ő az IGAZSÁG. Ő az, aki megítéli és szétválasztja egymástól az igazat és a hamisat: kezébe veszi a „szórólapátját és megtisztítja a szérűjét” – szétválasztja a hamisat (szemetet, polyvát) az igaz magtól.

Erről beszél Keresztelő János a Lukács 3:16-18-ban:

„…Én ugyan keresztellek titeket vízzel; de eljön, aki nálamnál erősebb, akinek nem vagyok méltó, hogy sarujának kötőjét megoldjam: az majd keresztel titeket Szent Lélekkel és tűzzel: Kinek szórólapátja kezében van, és megtisztítja szérűjét; és a gabonát az ő csűrébe takarja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel. És még sok egyebekre is intve őket, hirdeti az evangéliumot a népnek.”

Az eklézsiában megélt személyes megtapasztalások és ezen igeszakaszok mélyebb megértése közelebb vittek Isten munkájának jobb megértéséhez a mai időkben. Ezek az igék nagyon hangsúlyossá és személyessé (rhémává) váltak számomra.

A bevezető gondolatok után szeretnék a lényegre és szellemi üzenetre koncentrálni, támaszkodva az olvasó Biblia ismeretére. Ez az írás nem kisdedeknek való tej itala, hanem inkább érett keresztyéneknek szóló kemény eledel.

Nézzük most meg, hogy a Gedeon csapatának története milyen tanulsággal szolgál számunkra. Érdemes végiggondolni a következőket:

– milyen volt a helyzet Izraelben Gedeon idején és milyen az egyházban ma?

– mi váltja ki Isten beavatkozását és szabadító (próféta) küldését?

– milyen szempont szerint választ Isten vezetőt a harchoz?

– mi a vezető első legfontosabb tennivalója?

– sereggyűjtés,

– Isten szétválasztási („megtisztítási”) módszere

– Isten harcmodora: az Úré a harc

1. Milyen helyzetben volt Izrael Gedeon idejében és mennyiben hasonlít ez az egyház a mai állapotára?

„És gonoszul cselekednek az Izráel fiai az Úrnak szemei előtt, azért adja őket az Úr a Midiániták kezébe hét esztendeig. És hatalmat vőn a Midiániták keze az Izráelen, és a Midiánitáktól való féltükben készítették magoknak az Izráel fiai azokat a barlangokat, rejtekhelyeket és erősségeket, amelyek a hegységben vannak. Mert ha vetett Izráel, mindjárt ott termettek a Midiániták, az Amálekiták és a Napkeletnek fiai, és rájuk törtek. És táborba szálltak ellenük, és pusztították a földnek termését egész addig, amerre Gázába járnak, és nem hagytak élésre valót Izráelben, sem juhot, sem ökröt, sem szamarat. Mert barmaikkal és sátoraikkal vonultak föl; csapatosan jöttek, mint a sáskák, úgy hogy sem nékik magoknak, sem tevéiknek nem volt száma, és ellepték a földet, hogy elpusztítsák azt.”   Bírák 6:1-5.

Gonoszok voltak a cselekedeteik és ezért adta Isten őket az ellenség (a körülöttük lévő pogány nép) a világ kezébe, hatalma alá. Izrael fiai a Midiánitáktól (az ellenségtől) való féltükben készítettek maguknak a barlangokat, rejtekhelyeket és erősségeket.

Nem azt látjuk, hogy a mai gyülekezetek is igyekeznek maguknak biztonságos barlangokat, erősségeket (templomokat, gyülekezeti házakat) építeni, ahol a világtól (ellenségtől) való félelmük miatt biztonságban lehetnek? Erőtlenségük és bátortalanságuk (gyávaság) miatt félnek „kimenni” és megütközni az ellenséggel (a világgal), pedig erre kaptunk parancsot Jézustól mennybemenetele előtt:

Elmenvén (kimenve a világba) azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!”  Máté 28:19-20.

A hívők nemcsak hogy nem mennek ki, hogy felvegyék a harcot az ellenséggel, hanem mint azt a korábban említett prófécia is mondja, a gyülekezetek azt is megengedik, hogy az ellenség menjen be a gyülekezetbe: a falakon belülre és szabadon raboljon, elrabolva Isten újszövetségi népének minden javát. Ilyen siralmas, sanyarúságos helyzetben van ma az egyház, még ha ezt sokan nem is látják, vagy nem is így gondolják. Az ellenségtől való félelmében folyamatosan a mindennapi létéért küzd, sőt sokan szövetséget kötnek az ellenséggel: kompromisszumot a világgal, vagy együttműködési megállapodást a világi kormánnyal. Ha kevesen is, de vannak, akik látják az egyház mai szomorú állapotát és ez nagyon elkedvetleníti őket, mert eléggé kilátástalannak látják a helyzetet: emberileg! Tudjuk azonban, hogy ha Istenben bízunk „minden lehetséges annak, aki hisz.” Sokan vannak, akik mindent „rózsaszínben” látnak és semmit sem látnak mindebből. Ők olyanok, mint a Laodiceai gyülekezet a Jelenések 3.14-22-ben. Úgy gondolják, hogy minden rendben van, semmi probléma, sőt magukat öntelt módon győztes népnek gondolják és hirdetik. Ez aztán tényleg vakság, teljes megtévesztettség, tényleg szükségük van „szemgyógyító írra”, hogy lássanak. A „gyülekezet” már észre sem veszi, hogy Jézus nincs közöttük. Kívülről zörget és megtérésre szólítja fel őket. Kéri, hogy engedjék már be, mert szeretne közösségben lenni velük, velük vacsorázni, legalábbis azokkal, akik meghallják a hangját. Hány ilyen gyülekezet van ma a világon? Csak az Úr tudja igazán, de hiszem, hogy nem kevés.

Ez az állapot a következőkből érzékelhető:

– egy magát hívőnek nevező ember életmódja alig különbözik egy világi emberétől,

– a gyülekezetek a Róma 12.2 tiltása ellenére („ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által”….) világi „csalikat” alkalmaznak, hogy becsalogassák a világi embereket a „gyülekezetekbe” és mindenféle „jó érzést keltő, világhoz hasonló dolgokkal” igyekeznek ott tartani őket.

Végül a gyülekezet már teljesen világivá válik, amit a hívők észre sem vesznek. Nem a gyülekezet foglalt el tehát területeket a világból, hanem a világ jött be a „gyülekezetekbe” és foglalta el azt. Ez által megszűnt a gyülekezet fény és világosság lenni a világ számára, és elvesztette Istentől való erejét is.  Hiába próbál többször is evangelizálni, már „nincs ereje” ahhoz, csak a „kegyesség látszata” maradt, az pedig kevés. Jézus határozottan megtiltotta tanítványainak, hogy elmenjenek Jeruzsálemből, míg fel nem ruháztatnak mennyei erővel. (Ap.csel 1.4.)

Természetesen vannak és lesznek olyan gyülekezetek is, ha nem is sok, ahol az Úrnak való engedelmesség – szentségben és igazságban való járás – a jellemző, mint ahogyan látjuk azt a Filadelfiai gyülekezetnél a Jelenések könyvében.

„Tudom a te dolgaidat, hogy kevés erőd van, és megtartottad az én beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet….Mivel megtartottad az én béketűrésre [intő] beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljön, hogy megpróbálja e föld lakosait.”   Jel 3:8-10.

Persze lehet közöttük is lehet néhány konkoly, mint ahogyan Jézus mellett is ott volt Júdás, akit senki nem tudott leleplezni az utolsó pillanatig, csak Jézus ismerte, hogy ki ő valójában.

2. Mi váltja ki Isten beavatkozását és szabadító küldését?

„Mikor azért igen megnyomorodott az Izráel a Midiániták miatt, az Úrhoz kiáltanakaz Izráel fiai.”Bírák 6:6.

Nagyon tanulságos ez az ige. Isten saját népe gonoszsága miatt Maga adta népét az ellenség kezébe, ezért a végsőkig vár, míg meg nem tapasztalják az ellenség gonoszságát olyannyira, hogy Istenhez kiáltanak segítségért.

Ebből az látszik, hogy Isten megengedte a gyülekezeteknek, hogy teljesen kirabolja őket az ellenség, és addig nem küld nekik szabadító, míg rá nem jönnek nyomorúságos állapotukra és nem kiáltanak Istenhez.

Akik a keskeny úton járnak ma a „gyülekezetekben” – és engedelmeskednek Isten parancsának – „kijönnek közülük”. Így a „széles úton járók gyülekezete” egyre „világiasabb lesz”. Ezt az állapotot érzékelteti a következő igeszakasz:

„Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állnak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, Szeretet nélkül valók,  kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább az élvezeteknek, mint Istennek szeretői. Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét (képmutató látszat-kereszténység). És ezeket kerüld.”    2 Tim.3.1-5.

3. Milyen szempont szerint választ Isten „szabadítót”?

Mikor pedig kiáltottak az Izráel fiai az Úrhoz Midián miatt: Prófétát küld az Úr az Izráel fiaihoz, és monda nékik: Azt mondja az Úr, Izráel Istene: Én vezettelek fel titeket Egyiptomból, és hoztalak ki titeket a szolgálatnak házából, és én mentettelek meg benneteket az Egyiptombeliek kezéből, és minden nyomorgatóitoknak kezéből, akiket kiűztem előletek, és néktek adtam az ő földjüket. És mondom néktek: Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek; ne féljétek az Emoreusok isteneit, kiknek földén laktok; de ti nem hallgattatok az én szómra.És eljön az Úrnak angyala, és leül ama cserfa alatt, amely Ofrában van, amely az Abiézer nemzetségéből való Joásé vala, és az ő fia Gedeon épen búzát csépelt a pajtában, hogy megmentse a Midiániták orcája elől. Ekkor megjelenik néki az Úrnak angyala, és monda néki: Az Úr veled, erős férfiú!….  És az Úr hozzá fordul, és monda: Menj el ezzel a te erőddel, és megszabadítod Izráelt Midián kezéből. Nemde, én küldelek téged?És monda néki: Kérlek uram, miképpen szabadítsam én meg Izráelt? Ímé az én nemzetségem a legszegényebb Manasséban, és én vagyok a legkisebb atyámnak házában. És monda néki az Úr: Én leszek veled, és megvered Midiánt, mint egy embert. Ő pedig monda néki: Ha kegyelmet találtam a te szemeid előtt, ……….. El ne menj kérlek innen, míg vissza nem jövök hozzád, és ki nem hozom az én áldozatomat, és le nem teszem elődbe. Az pedig monda: Én itt leszek, míg visszatérsz…..És épít ott Gedeon oltárt az Úrnak, és nevezi azt Jehova-Salomnak [(azaz: az Úr a béke]), mely mind e mai napig megvan az Abiézer nemzetségének városában, Ofrában.”  Bírák 6.7-23

Sokan vágynak ma arra az egyházban, hogy Isten hadseregének vezérei legyenek. Sok ismert, tekintélyes ember könnyen belegondolja magát ebbe a „nagy hírnevet” ígérő „pozícióba”. Többen már össze is fogtak néhány évvel ezelőtt Magyarországon, hogy „lendületbe hozzák” az egyházat és „elindítsák az ébredést”, DE úgy látszik Istennek más volt a gondolata. Isten inkább ítéletet és „megrázást” hozott az egyházra a kormány által megalkotott új kisegyházi törvénnyel, mint ahogyan azt Izrael esetében látjuk, amikor Isten az Izraelt körülvevő pogány népek kezébe adja ’haragja botját’, hogy ők büntessék meg Izraelt; jobb belátásra bírva őket. Ezt látjuk Midián esetében is. Látjuk azt is, hogy Isten ítélete és büntetése időleges, míg el nem érni vele a kívánt célt. Izrael esetében – Gedeon idejében – ez hét évig tartott.

Gedeon történetét leíró fenti igeszakaszából láthatjuk egy Isten által elhívott vezető jellemét és az Isten szerint való kiválasztás minősítési szempontjait.

Az Úr angyala jelenik meg – Isten válaszaként és beavatkozásaként a nép segélyhívására –  és prófétát választ ki, aki kegyelmet talál az Úr előtt, Gedeont.

Az Úr hívta el Gedeont, nem önjelölt volt, hanem olyan, aki kegyelmet talált Istennél, aki elhívása pillanatában éppen búzát csépelt titokban a pajtában (nem a szérűn, ahol szokás). Ebből az látszik, hogy sok hivatalos (önjelölt) egyházi vezető lehet, de az Úr várhatóan nem a hivatalos egyház magas rangú vezetői közül, hanem a  munka mellől fogja elhívni a leendő szabadító(ka)t, a személyes jellemük alapján. Érdemes ezen elgondolkozni! Ugyanezt látjuk Jézus idejében is, amikor Jézus a farizeusokat és írástudókat ’félretéve’ egyszerű embereket; „halászokat, vámszedőket,..stb” hívott el a munka mellől „első számú” vezetőknek.

Származását tekintve Gedeon a lehető ’legkisebb’ volt. A legszegényebb és legkisebb nemzetségből, Manassé fél nemzetségéből származott és az apja fiai közül is a legkisebb volt. Emberi értelemben nézve igazi „utolsó ember”, akiből Isten csinált „elsőt”. Az Úr veled, erős férfiú!….menj el ezzel a te erőddel…nemde, én küldelek téged? Ez azt jelentette, hogy az Úr vele van az általa választott vezetővel és azt várja tőle, hogy erős legyen. Az Úr nem várja tőle, hogy a saját erejében bízzon, és nem kell semmit sem erőlködnie, hanem azzal az erővel menjen, ami van.

Az Úr ígéretet tett Gedeonnak, hogy legyőzi a Midiánt: „Én leszek veled, és megvered Midiánt”.  Isteni kiválasztás, Isteni támogatás, biztos ígéret a győzelemre Istentől. Ezt semmilyen emberi erőfeszítés nem pótolhatja.

Miután jelek által is megerősíti Isten Gedeon elhívását – alkalmatlanság érzése miatt nehezen hitte el, hogy ő lenne az alkalmas személy – Gedeon oltárt épít az Úrnak.

Alázatos ember volt, aki nem magában bízott, Istennek adta a dicsőséget. Hasonlóan alkalmatlannak és bizonytalannak érezte magát Mózes is, amikor Isten elhívta szabadítónak. Az alkalmatlanság érzése a biztos jele annak, hogy ne magában bízzon valaki, hanem egyedül Istenben. Gedeon személyének kiválasztása mindenki számára meglepetés lehetett Izraelben. Így lesz ez Isten utolsó idők seregének vezéreivel is. Olyanokat fog felkenni Isten a vezetésre, akiket addig talán senki sem ismert, akik valószínűleg sok éven keresztül – a felkészítés helyén – rejtekhelyeiken a „pusztában” voltak és „titokban csépeltek”.

4. Mi a vezető első legfontosabb tennivalója? Bátorság – és engedelmesség próba!

“És lőn ugyanazon éjjel, hogy monda az Úr néki: Végy egy tulkot atyádnak ökrei közül, és egy másik tulkot, amely hét éves, és rontsd le a Baál oltárát, amely a te atyádé és a berket, amely amellett van, vágd ki.  És építs oltárt az Úrnak, a te Istenednek, ennek a megerősített helynek tetején alkalmatos helyen, és vedd a második tulkot, és áldozd meg égőáldozatul a berek fájával, amelyet kivágsz.  Ekkor Gedeon tíz férfiút vőn maga mellé az ő szolgái közül, és akképpen cselekszik, amint megmondta néki az Úr. De miután félt atyjának háznépétől és a városnak férfiaitól ezt nappal cselekedni, éjszaka teszi meg. Mikor aztán felkeltek reggel a városnak férfiai, íme már össze volt törve a Baál oltára, és levágva a mellette levő berek, és a második tulok égőáldozatul azon az oltáron, amely építteték. És mondának egyik a másikának: Ki cselekedte ezt? És mikor utána kérdezősködtek és tudakozódtak, azt mondták: Gedeon, a Joás fia cselekedte ezt a dolgot. Akkor mondának a városnak férfiai Joásnak: Add ki fiadat, meg kell halnia, mert lerontotta a Baál oltárát és mert kivágta a berket, amely mellette volt. Joás pedig monda mindazoknak, akik körülötte állának: Baálért pereltek ti? Avagy ti oltalmazzátok-e őtet? Valaki perel ő érette, ölettessék meg reggelig. Ha isten ő, hát pereljen ő maga, hogy oltára lerontatott! És azon a napon elnevezték őt Jerubbaálnak, mondván: Pereljen ő vele Baál, mert lerontotta az ő oltárát.”Bír 6:25-32

Nem akármilyen vizsga-feladatot kellett elsőként Gedeonnak megoldani, hogy bizonyítsa Istennek való engedelmességét:

–         le kellett rombolnia a nagyra tartott (hamis isten) Baál oltárát,

–         a hét éves tulkot (az apja szeme fényét) kellett égőáldozatként megáldozni,

–         kivágni a kedves és szép berkeket,

–         és a berek fáival kellett alágyújtani az áldozati állatnak.

Nem véletlenül félt az atyjától és a város férfiaitól Gedeon, mert életével játszott. Így keresték őt tette végrehajtása után: Add ki fiadat, meg kell halnia, mert lerontotta a Baál oltárát és kivágta a berket, amely mellette volt.”

Melyik önjelölt vezető és milyen ígéret alapján merné a vezetői munkáját azzal kezdeni, hogy olyan életveszélyes vállalkozást hajtana végre, mint Gedeon. Kedves leendő vezető testvérem, ha szívesen lennél „Gedeon”, elszántad magad a halálra? Jézus, de az első 12 apostol közül is 11-en mártírhalált haltak. „Halálra szántak” voltak Isten nagy emberei, ahogy Pál is mondta magára, és végül ő is mártírhalált halt. Szeretnéd ilyen életveszélyes megbízatás végrehajtásával kezdeni vezetői munkádat? Még mindig szeretnél „nagy vezető” lenni? Erre csak az képes, akit valóban Isten hív el és Tőle kap ígéretet és támogatást mindenben. Akit Isten elhív, annak engedelmesnek kell lenni Istennek minden körülmények között, még az élete kockáztatásával is. Istennek alázatos, nem megalkuvó, nem kompromisszum kereső emberekre van szüksége. Az egyház tele van ma önmagukban bízó, de ugyanakkor megalkuvó – minden konfrontációt kerülő – vezetőkkel. Isten igéjéből úgy tűnik, hogy Ő nem kerüli a konfrontációkat, mert annak sokszor nagyon is helye van.Saul király is (félve a népszerűsége elvesztésétől) kerülte a konfrontációt saját népével szemben és így Istennel szemben vált engedetlenné: El is vetette ezért Isten, mint királyt. (1 Sámuel 15.24-28) Tudjuk, hogy aki embereknek akar tetszeni, az Isten szolgája nem lehet. Az Isten szerint való vezetés nem népszerű feladat, nem a hírnévről szól, hanem inkább a gyalázatról, a veszélyről és az emberek meg nem értéséről. Mózes ellen is sokat lázadtak a zsidók a pusztában és Pál apostolt is esküt fogadva akart megölni a zsidók egy csoportja.

Gondold végig kedves testvérem, aki vezetői ambíciókat táplálsz magadban! Erre gondoltál és erre vágysz? Ugye nem! Akkor jobb, ha nem ringatod magad ilyen elhívásban. Hagyd, hogy hadd válasszon inkább Isten, ahogy az volt Dávid esetén is, amikor Sámuel próféta kiválasztotta Isai fiai közül a legkisebbet, akit oda sem hívtak a kiválasztási ceremóniára, mert senki sem gondolta őt emberileg esélyesnek – egyedül Isten. (1 Sámuel 16.6-13) Tudjuk, hogy „Isten nem úgy gondolkozik, amint az ember, mert nem a külsőt nézi, hanem, ami a szívben van”!

Fontos megjegyeznünk azt is, hogy egy győztes háború megindítása előtt le kell rombolni minden bálványt (hamis istent) és helyre kell állítani az igaz Isten-tiszteletet. Vannak ma bálványok az egyházban? Bizony nagyon sok: személyek, szolgálatok, felekezetek, ceremóniák, emberi akaratok, nagyra értékelt templomok és gyülekezeti házak, a látogatók sokasága, szervezetek nevei stb. stb. Be kell látni, hogy mindezeknek Istennél semmi értéke sincs, sőt ha ezek bármi jelentőséget kapnak – márpedig kapnak – akkor Isten előtt ezek hamis istenek, bálványok. Hajlandók vagyunk mindent lerombolni, ami rólunk – emberekről – szól, és mindent halálra adni, hogy helyet adjunk a Krisztusból áradó új életnek?

Egyik testvéremmel arról beszélgettem egy alkalommal, hogy miért van arra szükség, hogy egy másik ismerős testvérünk annyira akar mindenben feltűnni és mindenáron extrém módon mindenben felhívni magára a figyelmet? Miért nem tudja ezt letenni, miért van erre szükség? – kérdeztem. A testvérem erre nagyon találóan a következőt válaszolta: Mert akkor nem maradna belőle semmi! Igen. Pontosan erről van szó. Istennek mindezekre semmi szüksége, mert Ő azt akarja, hogy semmik legyünk, hogy Ő lehessen Valaki bennünk és általunk.

Ne lepődjünk meg tehát, ha majd eljön az idő, amikor már minden hívő a legnyomorúságosabb állapotban lesz, akkor Isten elő fog rukkolni az Ő meglepetés- választottaival, akikre senki sem gondolt. Isten fog bizonyságot tenni mellettük erővel és hatalommal és ezért nem lesz kétséges senki számára Istentől való elhívásuk.

5. Sereggyűjtés 

„És mikor az egész Midián és Amálek és a Napkeletiek egybe gyűlnek, és átkeltek a Jordánon és tábort jártak a Jezréel völgyében: Az Úrnak lelke megszállotta Gedeont, és megfúván a harsonákat, egybehívta az Abiézer házát, hogy őt kövesse. És követeket küld egész Manasséba, és egybe gyűlik az is ő utána; és követeket küld Aserbe és Zebulonba és Nafthaliba, és feljönnek eleikbe. ….. Felkele pedig jó reggel Jerubbaál – ez Gedeon – és az egész nép, mely vele volt, és táborba szálának a Haród kútjánál, és a Midián tábora tőle északra volt, a Moré halomtól fogva, a völgyben.”   Bírák 6:33-7.1.

Átugrottam és kipontoztam az idézetben a sokak által ismert „gyapjú próbát”, ami szintén arra bizonyíték, hogy mennyire bizonytalan volt Gedeon az elhívását illetően. Pedig korábban angyal jött hozzá és erőteljes kijelentést kapott az angyalon keresztül. Látszik a Sátán munkája, hogy milyen erősen támadja egy-egy Isten által felemelt vezető elhívását és igyekszik megkérdőjelezni azt. Elbizonytalanodást és hitetlenséget tud ébreszteni benne, annak ellenére, hogy amikor az ellenség átkelt a Jordánon az Úrnak lelke is betöltötte Gedeont.

Gedeon annak rendje és módja szerint elkezdi toborozni a sereget és össze is gyűjt 32 000 embert. Mennyire örül ma is minden vezető, hogy minél több embert tartozzon a „seregéhez” és milyen sok, sajnos esetenként még emberi mércével is kritizálható módszerrel éri el ezt. Sokan dicsekednek – főként külföldi – vezetők ma is azzal, hogy 5 000 vagy 10 000 látogatója van a gyülekezetüknek. DE a kérdés az, hogy mennyi ezek közül az Isten számára is alkalmas „harcos” vagy a bibliai mérce szerint minősített tanítvány? Itt visszakanyarodunk a bevezető gondolatokhoz, ahogy szokták mondani, hogy „mennyi is a mennyi”?  Gedeon háborúba hívta az embereket és nem egy kellemes weekend-re, party-ra, főzéssel (Nyugaton ökörsütéssel) egybekötött kellemes egyházi ünnepségre. A mai – sokszor inkább – szórakoztatás-centrikus, kényelmes, jó érzést keltő gyülekezetekben, ahol kerülnek minden konfliktust, szokatlant és kellemetlen helyzetet az alkalmak inkább ’szórakozásra’ hasonlítanak, mint háborúra. Hányan gondolnak ma a sok ezer hívő közül arra, hogy a hitükért képesek lennének-e meghalni? Hívő lenne akkor is, ha ez a halálába is kerülhet? A harc (háború) erről szól. Minden értelmes katona tudja, hogy ha háborúba megy ott meg is halhat és ezzel valamilyen módon számolnia kell: „le kell ülni és fel kell mérni a költségeket”.

6. Isten szétválasztási („megtisztítási”) módszere: „alkalmassági vizsga”

6.1. A szétválasztás első „rostája”: a gyávaság

„És monda az Úr Gedeonnak: Több ez a nép, mely veled van, hogysem kezébe adhatnám Midiánt; Izráel még dicsekednék velem szemben, mondván: Az én kezem szerzett szabadulást nékem! Azért kiálts a népnek füle hallatára, mondván: Aki fél és retteg, térjen vissza, és menjen el a Gileád hegységről. És visszatérnek a nép közül huszonkétezren, és csak tízezren maradnak ott.”Bírák 7:2-3

Isten egy féltőn szerető Isten, aki senki másnak nem adja a dicsőséget:

„Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak”.    Ézsaiás 42:8

Isten szemében ezért az összegyűlt „nép soknak bizonyult, mert még maguknak tulajdonítanák a dicsőséget”. Isten nem ad rá lehetőséget, hogy elvegyük tőle a dicsőséget, jobb, ha ez eszünkbe sem jut!

Tudjuk azt is, hogy Isten nem a félelem lelkét adta nekünk:

„Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét.”   2 Timótheus 1:7.

Tehát Isten az első minősítési szempontnak a harcosoknál az alázatosságot és bátorságot tekinti. Tudjuk ugyanis, hogy „aki magát felmagasztalja (azaz büszke), az – vereséget szenved – megaláztatik (Máté 23.12.), a gyávák pedig nem öröklik Isten országát, hanem részük az örök halál lesz a kénköves, égő tóban. (Jelenések 21.8.) Egy büszke, ugyanakkor gyáva katona nemcsak saját magára, hanem társaira nézve is nagyon veszélyes!

Az első „rostáláson” tehát kiesett a 32 000 „harcosból” 22 000, mert tudjuk, hogy 10 000-en maradtak. A „gyávaság rostán” tehát kiesett kb. 70 %. Ma hány hívő áldozná fel az életét az Úrét, vagy hitbeli barátaiért? Ha ma a gyülekezeti látogatók (tagok) figyelmét nyomatékosan felhívnánk rá, hogy az igazi keresztyének bizony meg is halhatnak – és csak az maradjon, aki ezt vállalja – kérdés, hogy akkor mennyi gyülekezeti látogató (tag) maradna? Ma sok ember azért megy gyülekezetbe, mert ott valamiféle védelmet, nyugalmat talál a világban dúló gonoszság elől. Ez egyáltalán nem harcról és háborúról szól. Másrészt miért mondana le bármelyik vezető (pásztor) a gyülekezet 70%-áról saját megélhetését veszélyeztetve, nagyságról, hírnévről nem is beszélve? Ez a 70 % valóban a „többség”, de még nem az a „sokaság”, akik ma a Máté 7 szerint a gyülekezetekben a „széles úton” járnak. Gedeon példázata is igazolja ezt, mert Isten sem áll meg itt a „rostálással”. Jön a következő „rosta” (megvizsgálás). Vajon mi lehet az?

6.2. A szétválasztás második „rostája”: a test kívánsága

„És monda az Úr Gedeonnak: Még ez a nép is sok; vezesd őket le a vízhez, és ott megpróbálom őket néked, és amelyikről azt mondom néked: Ez menjen el veled, az menjen el veled; de bármelyikről azt mondom: Ez ne menjen el veled, az ne is menjen.

És levezette a népet a vízhez, és monda az Úr Gedeonnak: Mindazokat, akik nyelvükkel nyalnak a vízből, mint ahogyan nyal az eb, állítsd külön, valamint azokat is, akik térdeikre esnek, hogy igyanak.  És lőn azoknak száma, akik kezükkel szájukhoz véve nyaldosák a vizet, háromszáz férfiú; a nép többi része pedig mind térdre esve ivott.És monda az Úr Gedeonnak: E háromszáz férfiú által szabadítlak meg titeket, akik nyaldosták a vizet, és adom Midiánt kezedbe; a többi nép pedig menjen el, ki-ki a maga helyére.”   Bírák 7.4-7.

Mit is kért Isten Gedeontól?

Azt, hogy „vezesd őket le a vízhez, és ott megpróbálom (megvizsgálom) őket”.

Miből állt ez a próba?

„Mindazokat, akik nyelvükkel nyalnak a vízből, mint ahogyan nyal az eb, állítsd külön, valamint azokat is, akik térdeikre esnek, hogy igyanak.”

Ez azt fejezi ki, hogy ha az emberek letérdelve, mohón isznak a vízből, akkor félre kell állítani őket, mert nem tudnak uralkodni testi vágyaikon, ezért alkalmatlanok a harcra.

Mit látunk ezekből? Egyrészt azt, hogy Isten még mindig sokallta a megmaradt létszámot. Nem szeretnék spekulatív gondolatokba belemenni, de mindenesetre az egyértelmű, hogy Isten nem mennyiségi szemléletű, Nála a minőség számít. Ő Mindenható, olyan hatalmas, hogy bármilyen kicsi népet győzelemre tud vinni. Ez valóban bátoríthat bennünket, ha kevesen vagyunk, csak az a kérdés, hogy megfelelünk-e mi is ezeknek a minősítési kritériumoknak? Átmentünk-e mi is mind a két „rostán”? Láthatjuk tehát, hogy a gyülekezet létszáma Isten előtt láthatóan semmit sem számít. A Biblia egyetlen gyülekezet létszámáról sem tudósít, tehát ez azt jelenti, hogy Istennél ez nem fontos. Talán szörnyű ezt így hallani sokaknak, de jó lenne, ha ezt megjegyeznénk, mert ez sok mindenben megváltoztatná a kialakult és elterjedt „evangélizálási stratégiánkat” és a már megnyert emberek minden áron való megtartására irányuló törekvéseinket. Isten nemcsak, hogy nem „kedveli” a nagyokat, a sokaságot (még magukat dicsőítenék meg!), hanem éppen ellenkezőleg. Ő mindig az utolsókat, a gyengéket, a kicsiket (keveseket) emeli fel és támogatja, mert azokban tudja igazán megdicsőíteni Magát.

Szellemi értelemben a második „rosta” szintén halálról szól. Ebben az esetben a test kívánságait kell halálra adni, hogy ne az emberi vágyak uralkodjanak az ember felett, hanem a Szent Szellem tudja vezetni a hívőket a mindennapi életükben. Ezzel pontosan ellentétes, az ördög munkája, hogy állandóan „jól akarjuk magunkat érezni” a gyülekezetekben. Ez a testi vágyak kielégítése!

„Annak okáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk: Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek. Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai. Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám! Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg.”  Róm 8:12-17

Akiket a testi vágyak (jó érzések) vezérelnek, azok test szerint élnek és ők valójában a Béliál fiai, a világ fejedelmének, az ördögnek a fiai.

Az ige a világ szerint való élést úgy jellemzi, hogy az

a test kívánsága és

az élet kérkedése (dicsőség: nagyság, hírnév, gazdagság…),

amitől óv bennünket Isten.

Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból. És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.   1 János 2:15 -17

Nem a világ fejedelmének munkája az, hogy a világ szellemét „becsempészi” a gyülekezetekbe, hogy a hívők arra törekedjenek, hogy „jól érezzék magukat” a gyülekezetekben, mint ahogyan az a világban is van, hogy az érzékeik vezessék őket?

Valódi tanítványokat – Istennek tetsző harcosokat – akarunk Isten serege számára kiképezni? Olyanokat, akik halálra adják a testüket minden nap, megfeszítve azt indulataival együtt, megöldökölve a test kívánságait Szellem által, hordozva a keresztet minden nap, hogy szellemileg és ne a vágyaink által vezetettek legyünk? Ez jelenti a krisztusi életet, hogy Krisztushoz hasonlókká válunk. Meghalunk mi a világnak (a test kívánságainak), hogy Krisztus élhessen bennünk minden nap?

Pállal együtt el tudjuk mondani?

„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.”   Gal. 2:20

Ezt fejezi ki Gedeon csapatánál a második „rosta”-próbája. Hányan mentek át a „záróvizsgán”, ahol a „fő tantárgy” a testi kívánságok halálba adása volt? Az első „rosta” után megmaradt 10 000 emberből 300 ember bizonyult érettnek! Ez elég kevés ugye? Igen, ez tényleg kevés! Ha egy kicsit számolunk akkor ez az eredeti 32 000 – nek alig 1%-a, és az első „rostán” átment 10 000 – nek is csak a 3%-a! Megdöbbentő ugye? Istennél ezt jelenti a kevesek. Ők nem egy kisebbség, hanem valóban nagyon  kevesen vannak, velük azonban már vállalja az Úr a harcot. Ők az igazi „Gedeon csapata”.

A mai névleges keresztyénség állapotát látva úgy hiszem, hogy ők nem azok a kevesek, akik a „keskeny úton” járnak, akik mindenben engedelmeskednek Istennek (a Szent Szellem vezetésének minden nap) és képesek a testi vágyaikat minden nap a halába adni. Valójában pedig ezt jelenti keresztyénnek (krisztusinak) lenni, akiket az Úr ismer. Ellenkező esetben csak „gonoszok” (a világ fiai) minősítést kaphatunk. Ők azok, akik cselekedeteikkel nem engedelmeskednek Isten parancsának és „szájukkal tisztelik ugyan Istent”, és lehetnek aktívak is a „maguk választotta Istentiszteleten”, de a „szívük messze van Tőle”. Ők azok, akik cselekedeteikkel, amik a test cselekedetei, nem Istennek, hanem a testi vágyaknak, az ördögnek engedelmeskednek. Ezt jelenti az elterjedt „érzéki keresztyén” kifejezés, ami valójában nem keresztyén, hanem teljes egészében világi, mert az Úr nem ismeri őket. A mai kényelmes gyülekezeti környezet sok esetben inkább hasonlít egy Wellness-központra, ahol a testi és érzéki vágyakat táplálják (szórakoztatnak) inkább, mint valóságos „harctér” lenne, ahol valóságos (szellemi) harc folyik.

Sokszor meglepődöm rajta, hogy az ilyen érzéki környezetből származó emberek azt tekintik „szelleminek”, hogy „állandóan érezni akarják a Szent Szellem jelenlétét”. Vannak, akik közben a testi kívánságoknak is engednek (bűnben élnek) és ennek ellenére „közbenjáróknak” (szellemi harcosoknak”) tartják magukat. Talán nem csoda, hogy még mindig nem kezdődött el a mindenki által várt nagy ébredés, mert először a gyülekezeteknek kell felébredni, megtérni. Isten az ítéletet az Ő egyházán kezdi, és ezt látjuk a Jelenések könyvében szereplő hét gyülekezet esetében is (Jel 2.1 – 3.22.), ahol hét gyülekezetből hatot megtérésre szólít fel az Úr; mert baja van velük! Mindnek ismeri az Úr a cselekedeteit, mert vannak cselekedeteik, csak azok nem Úr szerint valók. Hiszem, hogy a hét gyülekezetnek szóló prófécia fontoz üzenet a mai egyház számára. Nem hódíthatjuk meg a világot az Úr számára, amíg a gyülekezetek megtéretlen állapotban, a világ fogságában vannak!

Vannak, akiket az Úr kihív ma az elvilágiasodott gyülekezetekből. Ők engedelmeskednek az Úr felszólításának, hogy „menjetek ki közülük”. Sokan ma a pusztában vannak közülük, ahogy Mózes és Jézus is a szolgálatának megkezdése előtt. A „puszta” egy magányos, puszta hely, egyedül az Úrral, ami a felkészítés helye. Akiket az Úr kihív a pusztába, azok ismerik az elhívásukat, de a kiküldésük, a szolgálatba állításuk csak a pusztai felkészítő időszak után kezdődhet el. Isten ma elhív ismét „útkészítőket”, akik egyengetik az utat Jézus visszajövetele előtt, hasonlóan Keresztelő Jánoshoz, amiről Ézsaiás próféta is beszél, akik Illés szellemével jönnek:

„Mert ez az, akiről Ézsaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az ő ösvényeit.    Máté 3:3

Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útját, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bércek rónává. És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt.” Ézsaiás 40:3-5.

Ez nem látványos feladat, mert sokak szeme elől elrejtve történik, de eljön a rendelt idő, amikor az Úr megszólítja az Ő embereit a rejtekhelyeiken (a „pajtában csépelve”, mint Gedeont) és előhívja őket, hogy álljanak a sereg élére. Kész vagy az első nagy próbára testvérem? Lerombolni atyáink bálványait, amiről korábban beszéltünk? Ez a kezdet! Csak utána kezdődhet a sereggyűjtés krisztusi mérce alapján csupa halálra szánt, kereszthordozó emberből. Ez a győztes Gedeon csapat, akiket fel fog emelni Isten, hogy megvívják az utolsó idők győztes háborúját, nem emberi, hanem Isteni módszerekkel. Nem lesznek sokan, hanem kevesen, nagyon kevesen, de alázatos, bátor, halálra szánt győztes nép lesz, aki mindenben engedelmeskedik Jézusnak és az Ő nevét emelik fel, dicsőítik meg.

Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó (Isten szerint való) cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” Máté 5:16

7. Isten harcmodora: a harc az Úré

„És monda néki az Úr azon az éjszakán: Kelj fel, menj alá a táborba, mert kezedbe adtam őket. Ha pedig félsz lemenni, menj le te és Púra, a te szolgád a táborba. És hallgasd meg, mit beszélnek, hogy annak utána megerősödjenek a te kezeid, és menj alá a táborba. És lement ő és Púra, az ő szolgája a fegyveresek szélső részéhez, akik a táborban voltak. És a Midiániták és az Amálekiták és a Napkeletiek minden fiai úgy feküdtek a völgyben, mint a sáskák sokasága, és tevéiknek nem volt száma sokaságuk miatt, mint a fövenynek, mely a tenger partján van. Mikor pedig Gedeon odament, ímé az egyik férfiú éppen álmát beszélte el a másiknak, és monda: Ímé álmot álmodtam, hogy egy sült árpakenyér hengergett alá a Midiániták táborára, és mikor a sátorig jutott, megütötte azt, úgy hogy eldőlt, és felfelé fordította azt, és a sátor ledőlt. A másik aztán felele és monda: Nem egyéb ez, mint Gedeonnak, a Joás fiának, az Izráelből való férfiúnak fegyvere, az ő kezébe adta az Isten Midiánt és egész táborát.  És mikor hallotta Gedeon az álomnak elbeszélését és annak magyarázatát, meghajtja magát, és visszatér az Izráel táborába, és monda: Keljetek fel, mert kezetekbe adta az Úr a Midián táborát.  És a háromszáz embert három csapatba osztá el, és mindeniknek kezébe egy-egy kürtöt adott, és üres korsókat és fáklyákat e korsókba.  És monda nékik: Én reám vigyázzatok, és úgy cselekedjetek. És ímé én bemegyek a tábornak szélibe, és akkor, amint én cselekszem, ti is úgy cselekedjetek. Ha én a kürtbe fújok és mindazok, akik velem vannak, akkor ti is fújjátok meg a kürtöket az egész tábor körül, és ezt kiáltsátok: az Úrért és Gedeonért!  És lemegy Gedeon, és az a száz férfiú, aki vele volt, a tábor széléhez a középső éjjeli őrség kezdetén, amikor éppen az őrség felváltatott, és kürtölnek a kürtökkel és összetörik a korsókat, amelyek kezükben voltak.  És kürtölt mind a három csapat a kürtökkel, és összetörték a korsókat, és balkezükben tartották a fáklyákat, jobb kezükben pedig a kürtöket, hogy kürtöljenek, és kiáltanak: Fegyverre! Az Úrért és Gedeonért! És mindenik ott állott a maga helyén a tábor körül. Erre az egész tábor futásnak eredt, és kiáltozott, és menekült. És mikor a háromszáz ember belefújt kürtjébe, fordítja az Úr kinek-kinek fegyverét az ő felebarátja ellen az egész táborban, és egész Béth-Sittáig futott a tábor, Cererah felé, Abelmehola határáig, Tabbathon túl. És egybegyűjtettek az Izráel férfiai Nafthaliból, Áserből és az egész Manasséből, és úgy űzik a Midiánitákat…..”   Bírák 7.23.

A fenti igeszakaszból egyértelműen kitűnik, hogy ezt a harcot nem Gedeon és az ő emberei vívják emberi erővel, hanem az Úr: az Úré a harc!

A harc az Úré:

–         Ő hívta el Gedeont,

–         Ő választotta ki a harcosokat is,

–         Ő határozta meg a harcmodort, ami emberi ésszel nevetséges, de nem Istennél!

–         Ő küld felderítőket a Midianiták táborába,

–         Ő ad álmot a Midián katonáknak is, akiknek ez által félelmet ültet a szívükbe,

–         Ő zavarja össze az ellenséget, hogy egymás ellen hadakozzanak, teljes zűrzavart okozva közöttük,

–         Ő az, aki győzelemre viszi a népét,

–         Gedeonnak és csapatának nincs más dolga „csupán” engedelmeskedni mindenben Istennek és megtenni azt a keveset, amit Isten kér tőle

–         Isten a nagyobb részt vállalja Magára.

Így harcolunk mi is? Ugye nem! Mi Isten munkáját is magunkra vállaljuk sokszor, emberileg jóval többet teszünk, mint kellene, de mivel nincs egyértelmű kijelentésünk Istentől, így azt sem tudjuk igazán, hogy mit akar Isten elvégezni és mi lenne a mi részünk, amiben engedelmeskednünk kellene.

Mit tehetünk ezek után mégis?

Bűnbánatot kell tartani és megtérni bűneinkből és az Úrhoz kiáltani nyomorúságos állapotunkban és beismerni, hogy teljesen kirabolt bennünket az ellenség. Elismerni, hogy Isten segítségére van szükségünk a győzelemhez, mert magunktól ez nem megy.

Megtagadni magunkat és hordozni a keresztet minden nap, keresve az Ő szellemi vezetését és engedelmeskedni annak minden nap. Csupán ennyit kér tőlünk az Úr.

Övé legyen a dicsőség mindenért.

 

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és honlap címének megadásával: https://keskenyut.wordpress.com

 

Kategória: helyreállítás, Tanítások | Címke: , , , , , , , | 2 hozzászólás

Vision of the Broad and Narrow ways – Robert Redei

On 12th of April, 2012 – at one of our House Church meeting while we prayed – I received the following vision.

I saw two ways. These two ways divided already at the beginning. On the left side was a broad and straight way paved with large, square, white stones. There were continuous metal barriers on either side of the road similar to crash barriers. Many people are walking on this road, all held in one direction – straight ahead. The road was so long the end could not been seen; it faded into nothingness.

On the right there was a narrow road rising up a mountain, serpentined with a very steep up-grade.  It also was paved with square stones, but there were no barriers and the stones close to the edge of the road were crumbling and falling away. This road was not straight, but ever winding upward, ending in fluffy clouds. The end of this road was beautiful but few people were walking on this road, and those were in small groups some distance from each other. The distance and the difference of level between the two roads increased continuously after the dividing point.  The edge of narrow way, different from the broad way, was in a bad condition; the outside stones had slipped down.  Between the two roads was a steep and barren slope. There were not either rocks nor plants. It was as though volcanic ash covered the hillside.

Explanation:

The paving stones on both roads had been placed there by many generations of people. The straight, wide road is easily and comfortably traveled and therefore the majority of people choose it.  They see many people there and therefore they mindlessly join them.  They do not see that the road leads only to nothing, hopeless and destruction.  Turning back on this road is impossible.  The barriers on the edges of road were placed by Satan to prevent any deviation from the comfortable way. I saw the barriers were not very high; anybody could step over them. If someone did step over the barriers, he would have to face the barren slope and the steeper mountainside, with the beautiful clouds and the sun at the top to where the narrow road was running.  If one managed to overcome the obstacles they could come to the narrow path.  At the beginning – close to dividing of both roads – it is fairly easy to climb up from the broad way, but later as  the distance and difference of level increases,  it becomes much more difficult. On the broad way the people are unable to go ahead without hindrances.  So many people are on this way that they come to hinder each other; more urgent ones crush slower ones. Weaker ones try to move to the edge of the road, but the mass of people press them onto the barriers.  If one gets chushed he will die there on the way. Whoever gets to the end, will win their „reward”: they will be alone in the utter darkness till the end of times.

The narrow road is slightly winding to facilitate advancing up the difficult and steep slope. Stones have slipped from the side of the road because there are some people who have seen how much easier it appears to walk the wider road, and risking spiritual integrity they have slithered off the narrow path to the wider one.  On other hand some have unintentionally veered off the narrow road because they were not paying sufficient attention to the precariously positioned stepping stones. These unwary people clung to the stones at the edge of the road until they could scramble back up on the path and continue their journey. The wisest travelers try to walk in the middle of the path where the paving stones are stable and in good condition.  Due to the steep incline, the force of gravity (Satan) pulls the travelers backward and therefore it is very easy to slip back. To climb from the wide road to the narrow road is very difficult, but it is not impossible. The Lord’s mercy helps defeat the obstacles that seem so difficult. Our brothers and sisters are able to support us against the slipping back. The key to progress on the narrow path is God’s infinite mercy and love, which makes the journey easier and more enjoyable. The reward can be attained only at the end of the road: when we reach the top God gives us His best.

I thank the Lord that a few days later – in the evening before bed – I read in the Book of Proverbs the following passages describing the two paths open to me. (NIV translation)

„In the way of righteousness there is life; along that path is immortality.” – Prov 12:28

„The path of life leads upward for the wise to keep him from going down to the grave.” – Prov 15:24

„There is a way that seems right to a man, but in the end it leads to death.” – Prov 16:25

„A violent man entices his neighbor and leads him down a path that is not good.” – Prov 16.29

„A man’s own folly ruins his life, yet his heart rages against the Lord.” – Prov 19:3

„All a man’s ways seem right to him, but the Lord weighs the heart.” – Prov 21:2

„A man who strays from the path of understanding comes to rest in the company of the dead.” -Prov 21:16

Jászberény, HU

14 April 2012, 11 p.m.

Kategória: church, prophecy, Teachings | Címke: | 1 hozzászólás

Látás a széles és keskeny útról – Rédei Róbert

2012.04.12-én egy házi közösségi alkalmunkon – ima közben  – a következő látást kaptam.

Két utat láttam. A két út az elején szétágazott. Baloldalon volt egy széles és egyenes út. Kövekkel volt kirakva, szabályos fehér nagyméretű térkövekkel. Az út két oldalán fémkorlátok voltak, a szalagkorlátokhoz hasonlóak. Sok ember járt ezen az úton, mind egy irányba tartottak, egyenesen előre. Az út olyan hosszú volt, hogy a vége nem látszódott, beleveszett a semmibe. A jobb oldalon a másik út keskeny volt és erősen felfelé emelkedett, mint a hegyoldalaknál szokott. Ez is térkövekkel volt kirakva, de itt a szélén nem volt korlát és az út szélein a kövek leszakadozóban voltak. Az út nem egyenes, hanem enyhén kacskaringós volt, viszont töretlenül felfelé tartott a felhők felé. Az út vége gyönyörű és tiszta bárányfelhők közé ért és be is fedték a felhők. Ezen az úton kevés ember járt, szakaszosan és ritkásan. A két út között, ahogy fokozatosan elvált egyre nagyobb lett a távolság és a szintkülönbség. A keskeny út széle – a széles út felől – rossz állapotban volt; a szélső kövek meg voltak csúszva lefelé, és a két út között egy meredek és kopár lejtő volt. Nem volt sem sziklás, sem növények nem voltak rajta. Olyan volt, mint egy vulkáni hamuval fedett hegyoldal.

Magyarázat:

A köveket emberek rakták le mind a két úton sok generáció óta. Az egyenes és széles út könnyen és kényelmesen járható és ezért nagy tömegek választják. Látják, hogy sokan vannak rajta, könnyelműen hozzácsapódnak a többiekhez. Nem látják, hogy az út a semmibe vezet – a kilátástalanságba és a megsemmisülésbe. Ezen az úton nincs lehetőség visszafordulásra. Az út szélein a korlátot Sátán emelte, hogy megakadályozza az embereket a kényelmes útról való letérésben. A korlátot mégsem láttam olyan magasnak, hogy azt ne lehetne átlépni. Ha valaki mégis átküzdi magát rajta, még akkor is szembe kell néznie a meredek és kopár, egyre csak magasodó hegyoldallal, aminek a tetején ott van a másik – a keskeny út – és a csúcson a gyönyörű felhők a nap sugaraival koronázva. Ha sikerül az akadályokat legyőznie rátér a keskeny útra. Mikor az elején szétágazik a két út még könnyebb a széles útról felkapaszkodni, de ahogy egyre távolodik és a szintkülönbség is nő, már sokkal nehezebb. A széles úton az emberek nem tudnak akadálytalanul haladni. Sokan vannak az úton, egymásba botlanak, akadályozzák egymást, a sietősebb eltiporja a lassabbat. A gyengébbek próbálnak kihúzódni a szélére, de ott a tömeg nekiszorítja őket a korlátnak. Akit eltipornak ott hal meg az úton. Aki eljut a végéig, megkapja jutalmát: kinn lesz a külső sötétségben az idők végezetéig.

A keskeny út enyhe kacskaringóssága azért van, hogy a felfelé haladóknak megkönnyítse a nehézségeket a meredek felfelé vivő úton. Az út szélén a kövek azért csúsztak meg, mert vannak olyan emberek, akik lefelé tekintgetve azt látják mennyivel könnyebb a széles úton járni és kockáztatva (lelki)épségüket lecsúsznak, leereszkednek a széles útra. Másrészt, akik a keskeny úton haladva nem eléggé figyelmesek a szélső kövekre lépve önkéntelenül és nem szándékosan megcsúsznak, de ezek az emberek visszakapaszkodnak és folytatják útjukat. A legbölcsebbek mindvégig a keskeny út közepén próbálnak haladni, ahol az út stabil és jó állapotú. A keskeny útról lefelé (vissza)csúszni könnyű, mert a gravitáció (Sátán) húz. Felfelé a széles útról nehezebb feljutni, de nem lehetetlen. Az Úr irgalmával megsegít, hogy az oly nehéznek tűnő akadályt legyőzhessük. A megcsúszásnál még tudnak segíteni az úton haladó drága testvéreink! Legfontosabb mégis a keskeny úton való haladás, mely Isten irgalmával és végtelen szeretetével könnyebbé és élvezetessé válik és a jutalma ott van az út végén. Mikor felérkezünk a csúcsra, a legdrágábbat adja nekünk ISTEN!!!

Hálát adok az Úrnak, mert néhány nappal később – este lefekvés előtt – a Bibliát olvasva a Példabeszédek könyvéből a következő igéket kaptam a két útra vonatkozóan:

“Az igazságosság útja az életre visz, a rosszindulatúak útja a halálba.”   Péld. 12;28.

“Az értelmes ember útja felfelé visz, hogy az alvilágot ott lent elkerülje.”   Péld. 15;24.

“Némely utat az ember egyenesnek nézne, a vége mégis halálba visz.”   Péld. 16;25.

“Az erőszakos ember elcsábítja társát, és a balszerencse útjára vezeti.”  Péld. 16;29.

“Az embernek balgasága rontja el az útját, a szíve mégis az Urat hibáztatja.”    Péld. 19;3.

“A maga útját minden ember jónak látja, de az Úr a szívek vizsgálója.”     Péld. 21;2.

“A belátás útjáról letérő ember a holt lelkek közt fog megpihenni.”      Péld. 21;16.

Jászberény, 2012.04.14, 22.

Rédei Róbert

Kategória: helyreállítás, Keresztyénség, próféciák, Szentség, Tanítások | Címke: , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Eljön az Újszövetség népének ideje – további kijelentések – Abonyi Péter

PDF formátumban letölthető itt

2018 augusztusa és 2019 májusa között az Úr indíttatására írtam három egymást követő kisebb írást, ami az Eljön az Újszövetség népének ideje címmel egybefoglalva jelent meg az interneten, ami itt érhető el.

Kaptam néhány kijelentés az első írásom idején 2018 augusztusában, amit akkor nem írtam le. Az eltelt időben tettem a dolgaimat, mint mindenki más, de az elmúlt pár hónapban kaptam újabb igéket és üzeneteket is. Nem tudom teljeskörűen leírni mindazt, ami az elmúlt 3 hónapban megfogalmazódott bennem azon igék alapján, amit az Úr adott. Így elképzelhető, hogy ezt az írást többször fogom az idő és a kijelentés előrehaladtával bővíteni, mert van, amit az Úr az új igékből később bont ki számomra.

Ahhoz, hogy valaki nagy horderejű, társadalmakat érintő üzeneteket közvetítsen embertársai felé, egyértelmű, hogy komoly felkészítésen kell átesnie, erős szellemi és lelki állapotban kell lennie, továbbá támogató gyülekezeti háttér vagy erős prófétai támogatás, és prófétai megvizsgálás is szükséges a Szent Szellem által. Bevallom nem találtam, s nem találom magam ilyen felkészültnek, továbbá az írások érett szolgálótársaknak való megküldése után, illetve nyilvános megjelentetését követően nem kaptam annak kijelentésekkel történő megerősítését, vagy azzal szembeni helyreigazítását, cáfolatát, sőt elutasítását sem. Ez nem jelenti azt, hogy nem kaptam bátorítást jó néhány testvértől, amit ez úton is köszönök nekik, de most másról beszélek. (1 Korinthus 14:24-32) Jó volt hallani azt is, hogy egy-egy válságban levő testvér kapott választ kérdéseire. Dicsőség legyen ezért Istennek!

Három dolgot kaptam 2018 augusztusában, amit nem írtam le.

Az első kijelentés, hogy 2020 januárjában jelenik meg egy csapás. Bevallom akkor annyira megijedtem, hogy nem mertem leírni. Másrészt az időpontok változhatnak Isten menetrendjében, mert az események dinamikusan alakíthatják azt. Harmadrészt az a tapasztalat, hogy ha egy lényegtelen pontja egy üzenetnek nem teljesedik be, akkor az egész üzenetet el szokták vetni, mint nem az Úrtól való kijelentés. Az időpont lényegtelen – ez az állítás igaz a jelen írásomra is -, a tartalomra figyeljetek! Itt jegyzem meg, hogy sem akkor, sem az eltelt időben, sem most nem kaptam kijelentést arról, hogy mi lesz az a csapás, csak azt értette meg velem az Úr, hogy eltitkolta azt az egész Földön mindenki elől, mert elvégezte magában, hogy véghezviszi az ítéletet. Nem kaptam olyat az Úrtól, és én sem állítom azt, hogy a korábbi üzenet első része a jelenlegi járványról szólt. Igazolják azt a bekövetkező események.

 Miért titkolta el az Úr, hogy mi vár 2020-ban hívőkre és hitetlenekre?! Az eltitkolás okát később elmagyarázom, de tulajdonképpen az első három írásban is benne van az oka, most csak nyomatékosítani fogom:  az emberek ugyanis nem változtatták meg az életmódjukat azóta sem.

A másik kijelentés, amit még kaptam, hogy a csapásra áprilisban megoldást fognak találni. A megoldásnak az egész Föld örülni fog, mindenhol “ünnepelni” fognak. Örömteli ünnepről, ünnepi beszámolókról fognak szólni a vezetők és a vezető hírcsatornák, az emberek közösségbe verődve győzelmi hangulatban fognak utcára vonulni, mintha olimpia lenne.

A harmadik kijelentés. Áprilisban ugyan megoldást találnak a csapásra, de a csapás létrejöttének eredetét, és az okát nem fogják megtudni. Figyeljétek meg, hogy erről nem lesz szó sehol, ugyanis nem tudják!

Azonban a 2. félévben derül ki a “feketeleves”. Nem kaptam többet, csak azt, hogy ami a szárazföldön történik, annak eredője és oka a tengerben lezajló folyamatokban keresendő. Ha jellemezni kellene, hogy mit “éreztem” azzal kapcsolatban, amikor felismerik az okot, és az összefüggést, egy szóval így írnám le: Szörnyűség! Pokoli félelmet és némaságot éreztem szellememben, mindazt, ami eluralkodik a bennfenteseken, értsd a tudósokon, majd a politikusokon és médiaszereplőkön, és végül általuk hírül adva a tömegeken. Volt, aki annak idején rákérdezett, hogy az a csapás(?) lehet-e az a folyamat, amit írtam a tengerről az első üzenetben. Se neki akkor, se most nem tudok válaszolni, mert nem tudom. Megértettem viszont, hogy nem ez a lényeg. Nem ezzel kell foglalkozni, hanem azzal, hogy mit vár el az Úr a hitetlenektől és mit a hívőktől. Az okot kell megszüntetni!

Mi lehet jelen események bekövetkeztének oka?!

Olyan nagymértékben eltávolodott a társadalmi berendezkedés és életvitel az igei mintától, hogy a társadalom és a gyülekezetek szintjén nem fog végbemenni változás, csak az egyének esetében. Sőt egyes vezetők nyíltan azt fogják vallani, hogy nincs szükség változtatásra. Azt mondják, hogy néhány hónap és minden a régi kerékvágásban folytatódik tovább. Ugyanezt a hazugságot fogják hirdetni egyes egyszemélyi gyülekezetvezetők is. Hallottam szellememben, hogy ezt mondják: Még néhány hónap és eljön az aratás! A hamis szellemben levő testvérek vakok attól a hitetés szellemétől, ami rájuk jött a korábbi tévelygésük miatt, mindazon hamis tanok miatt, amivel megtoldották, elcsavarták, meghamisították Isten igéjét és az Istennek az emberektől elvárt akaratát. Mit kell tehát tenni? Nem azt, amit Isten tesz – mint ahogy ők hirdetik -, hanem amit az embernek kell, amit az Atya vár tőlünk: megtérést, bűnbánatot és bocsánatkérést.

Sokféle igehirdetés, üzenet lesz, hogy miért történt ez a csapás, és hogy erre mit kell válaszul tenni, vagy a csapás után mivel és hogyan kell folytatni az életünket! Onnan fogod tudni, hogy kik az Úr szolgái, akik ezt hirdetik: megtérés, bűnbánat és bocsánatkérés.

 Ennek megtörténtéhez először is vissza kell térni az alapokhoz, a hívő élet alaptanításaihoz. Az első és legfontosabb: Nagyon sok hívő alig vagy egyáltalán nem olvas Bibliát, és ha olvas is, nem értelmezi magára, nem elmélkedik rajta, nem kérdezi meg az Urat a csendességében: Miért adta az Úr, hogy otthon maradj? Azért adta – ahogy előre szólt -, hogy ELŐSZÖR NEKI SZOLGÁLJ! (Ézsaiás 26:20) Ne azzal töltsd az időt, hogy prédikációt hallgatsz, minden írást összeolvasol vagy youtube keresztény leszel. Változtass az arányokon! Akár hagyj el mindent – keresztény irományokat is(!) -, ami gátol abban, hogy olvasd az Igét, Isten szavát! Hadd kérdezzek valamit! Ha most mindent elvennének tőled és semmi más csak a Bibliád és az imaközösséged maradna, akkor el tudnád venni napi vezetésed, hallanád, hogy mit mond az Úr neked? Megküzdesz a Vele való találkozásért vagy a készételeket fogyasztod? Neked más testvérek, irományok, médiumok mondják meg, hogy mit higgyél, és hogyan élj? Kérj éhséget, szomjazz Isten közelségére, ha változást akarsz! (Ámos 8:11)

A legnagyobb bűn, amiért az Atya szíve tele van szomorúsággal, hogy nem keresik Vele az élő kapcsolatot, és nem osztják meg a hívők az életüket az Úrral, aki a kereszten életét adta értük, hanem tőle eltávolodva bálványimádók és bálványszolgálók lettek. Más uraik vannak, más az életük tulajdonosa. Imádják és szolgálják egyrészt magukat, másrészt a hívő embertársaikat, emberek “szolgálatait”, programokat, szervezeteket és gyülekezeteket, maguk és mindezek jólétét. (Ézsaiás 26:13)

Ez az idő azért adatott, hogy megtanuld az első alapigazságot: először az Úrnak szolgálj! Olvasd tehát és értsd meg Isten beszédét! Ha ezt teszed, akkor megmenekülsz az eljövendő hitetéstől és csapásoktól, ami el fog jönni e világrendszerre. Ha ezt teszed, élő kapcsolatot fog adni neked a Szent Szellem. Olyan változtatásokra fog felhívni téged, ami szokatlan lesz, és elsőre nagyon nehéz, de meg fogod érteni, tapasztalni mit jelent gyönyörködni az Úrban.

A bűnbánat és megtérés üzenetét kell mindenhol hirdetni! Jézus Krisztus földre jötte előtt mi volt bemerítő János feladata? Az, hogy felkészítse bűnbánat és megtérés által a népet az Úr közöttük való megjelenésére, az Isten királyságának megjelenésére és fogadására. Illés volt ő, mert azt hirdette, hogy Jahve az egyedüli tulajdonos, nincs más Úr, nincs más Tulajdonos, meg kell szabadulni a bálványoktól. (Máté 3:1-8) Ennek így kell történnie a mai időben is. Először a hívőknek maguknak személyesen kell az Úr jelenlétében bocsánatot kérniük az Atyától, meg kell térniük bálványimádó életmódjukból. Ehhez el fogják hagyni korábbi bálványimádó életüket és a megtérés gyümölcsei alapján, mint erősebb testvérek a gyengébbek felé fognak szolgálni. Arra kérek mindenkit, hogy legyetek megértőek és türelmesek a “szolgálókkal”, a vezetőkkel, megadva nekik is a megbánás helyét, idejét. Ők sokáig azt gondolták, hogy jelen rendszerrel szolgálják legjobban az emberek érdekét, ezért ők nálatok sokkal jobban eltávolodtak az Úr közösségétől! Ha megnyeritek az Úrtól őket, az ajándék lesz a gyülekezetnek. Imádkozzatok, és higgyetek Istenben a „Saulok” pálfordulása érdekében.

Adjatok helyet a Szent Szellemnek, hogy Ő adja meg a bűnbánat és bűnbocsánat idejét. Ne adjatok helyt a csapás más tartalmú magyarázatának vagy ettől eltérő állításnak, tannak közösségetekben, mert össze fogtok veszni és egymást fogjátok okolni a testvéri kapcsolat megromlásáért, széteséséért! Értsétek meg, a jövőben a legértékesebb az Istentől levő kapcsolat lesz! Akinek van világossága, lássa meg e csapdát és lépjen át rajta, hogy megnyerjétek a lelkeiteket, egyiket a másiknak, hogy senki se legyen a magáé, hanem minden egyes testvér a másiké. (1 Korinthus 12:25-27)

Ha az Úrtól megnyeritek a szolgálók, vezetők szívét, akkor a győzelemnek gyümölcseként a vezetők bocsánatot fognak kérni a testvérektől, hogy hagyták magukat félrevezetni, hogy mint tisztségben lévők félrevezették a nyájat. Ekkor a vezetők nyilvános bűnvallásban fogják megvallani a tévtanításokat, továbbá igeszolgálatokkal és életmódjuk teljes megváltoztatásával ki fogják javítani korábbi hibájukat. Úgy fogtok élni, mint testvérek. A nagyság jelét a mások felé megnyilvánuló gyakorlati szolgálatban élitek meg.  Meg fogjátok érteni és tapasztalni, hogy egy Uratok (Kürioszotok), tulajdonosotok, mai szóhasználattal élve főnökötök van: Jézus, a Messiás.

 Testvérem, ha szolgáló, ha tisztséget viselő személy vagy, akkor bocsánatot kell kérned, először hangosan kimondva az Úr előtt, majd a testvéri közösségben, megnevezve a tévtanításokat! Mindezt ne tegyétek ki az internetre, mert Isten nem a megszégyenítés, hanem a bűnbocsánat Istene. Ha nem teszel bűnbánatot és bűnvallást, akkor számolnod kell a következményekkel, de ha megteszed, a következőre kaptok kegyelmet az Atyától és az Úr Krisztustól: az ószövetségi szentek által meghirdetett módon bűnbánati ima összejövetelt fogtok hirdetni hol kisebb, hol nagyobb létszámban településenként, mint ahogy régen az ébredések idején, ahogy Isten nagy megmozdulása előtt tették! Hirdessétek meg online, majd a karantén feloldása után kis- és nagy közösségben folytassátok a könyörgést. Minden egyes ember kérje a minden irgalom Urát és Istenét, hogy bocsássa meg a bűneit, a családja, a baráti köre, a gyülekezetük és a nemzete bűneit, bűnös szokásait, cselekedeteit, rendezvényeit, összejöveteleit, hátha megkegyelmez az Úr, és nem hozza ránk az ítéletet. Emlékezzetek Ábrahám Sodomáért, és Mózesnek a népért mondott imájára, Eszter királyné felhívására, Jónás prédikációjára, Salamon, Dániel, Jeremiás és a többi szent népért mondott imájára. (1 Királyok 8:28-61 és 2 Krónikák 7:11-14; Dániel 9:3-19; 2 Mózes 32:30-33; Nehémiás 1:3-10) Építse mindenki erőteljesen a közösséget úgy az Úrral, ahogy fentebb írtam. Amikor testvéreddel hosszú idő után találkozni fogsz, meg fogsz lepődni, hogy sokan mennyire megváltoztak. Én azt szeretném, hogy neked ne kelljen szégyenkezned előttük, hogy te még mindig nem közeledtél az Úrhoz, hogy alig változtál el arra a képmásra, amire egy szellemben vezet el mindenkit az Úr, és nem szeretném, hogy értetlenül hallgasd őket, mert nem fogod érteni azt, hogy miről beszélnek. Akkor érted meg először, hogy valamiről lemaradtál.

Lehet, hogy az Úr jelenlétében annyira megváltoznak az életek, hogy a régiek helyett új testvéreket fog adni neked az Úr. Ők majd azok a kapcsolatok lesznek számodra, akiket majd nagyon becsülj meg, mert egyik a másik megmaradását fogja szolgálni a következő csapások idején. Ne félj elengedni azokat, akik nem járnak az Újszövetség útján. Lesznek “szolgálók” és vezetők, akik teljesen tisztában vannak ennek a folyamatnak a következményével, és a rendszerükben akarnak tartani téged, akadályozni fognak, hogy ne tudd új életmódodat élni, hogy új testvéreiddel ne tartsd a kapcsolatot. Ekkor érted meg, hogy mit jelentenek számodra azok a testvérek, akik a nehéz időkben az Urat szolgálták és hagyták, hogy úgy változzanak meg az Ő dicsőségében, ahogyan te is!

Lesznek, akik nem változnak, és nem változtatnak. Onnan ismered fel őket, hogy nagyon hangosak lesznek, azaz a kommunikációs csatornákon nagyon erőteljesen képviselik látásukat, miszerint ez a csapás az ördögtől van, azzal igazolva állításukat, hogy Isten nem ad betegséget az embernek, Ő csak jót ad, különösen azoknak, akik olyan kedvesek Istennek, mint ők, mert ők hisznek. Nem tudják, mert elrejtetett, előlük, hogy Isten a Föld Ura és Ö azt tesz, amit akar, sőt arra használja az ördögöt, amire akarja! Ezért nem látják be, hogy az Atya az emberek megtérése érdekében küldi a csapásokat. A csapások bekövetkeztének egyetlen oka van, és az nem a hitetlenek, hanem a hívők bálványimádása, bálványszolgálata! Ha a hívők megtérnek bálvány imádataikból és bálványszolgálataikból, akkor Isten megállítja a csapásokat. Isten ugyan hogyan kérhetné számon az ismeret nélkül levő hitetleneken tetteiket, nem az utolsó napon fogja őket megítélni?! Isten a hívőkön kéri számon, hogy ismerve az Írást nem a szerintiek a cselekedeteik.

 Lesznek gyülekezetvezetők, akik nem járnak ezen az úton, sőt megvallásaikat hirdetik, mágikus szóismétléseket tesznek (lásd: Ézsaiás 26:6 eredetiben) és az ördögnek tulajdonítják e csapást, és nem ismerik fel Isten akaratát, hogy meg kell változni, és mit kell változtatni. Ezért a nehéz napok hirtelen, mint egy cunami jönnek el rájuk.

Azt mondta az Úr: ki fogja mindenkiből rázni a bálványait, a Mammon imádat vallásos és világi bálványait.

Az Ézsaiás 20:3 igét adta az Úr, amikor arról kérdeztem, hogy meddig tart ez a helyzet. Ebben arról olvasunk, hogy 3 évig meztelenül és mezítláb járt Isten embere. Pontos értelmét az Úr biztos ki fogja jelenteni, de úgy értem, hogy ez a csapás és annak következményei miatt 3 évnyi szükség lesz, míg eljön az Úr szabadítása, ugyanis az Ézsaiás neve azt jelenti, hogy az Úré a szabadítás.

 Látnunk kell, hogy jelen járvány következményeként erős cunamiként, nagy hullámként fog végigsöpörni a gazdasági romlás és társadalmi változások. Lesznek a Mammonimádók között, akiket a kényelem pozíciójában, és lesznek olyanok, akiket a hamis tanításaik hangoztatása közben ér utol az ítélet. Azokat nem éri hátrányosan az Ítélet, akik leborulva, magukat a legkisebbként megalázva megadják magukat az Úrnak, Ő az imádatuk elsődleges tárgya, az Ő beszédének megtartása az életük elsődleges célja, Ő a Kürioszuk, a Tulajdonosuk.

A gazdasági összeomlás a két első csoportot, a Mammon rabszolgáit súlyosan fogja érinteni. Az Isten rabszolgái viszont csodás gondviselést fognak átélni az új kapcsolatokon keresztül. Ne mondd, hogy kegyelmes az Úr, nem eshet ez meg velünk! Az elbizakodottak szólnak így. Az igaz leborul az Úr előtt, vigyáz, hogy el ne essen. (Lásd Egy álom: NINCS KEGYELEM című írást itt. Az Úrnál elvégeztetett az ítélet, felkészíti az övéit, mint felékesített Menyasszonyt. (1 Korinthus 10:12)

Térjetek hát meg Őhozzá, és a szíveteket szaggassátok meg, ne a külsőt! Szívével közeledjen minden hívő Őhozzá, ne csak szájjal.

2020.04.05

Abonyi Péter

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a következő honlapcím megadásával: (https://keskenyut.wordpress.com)

Kategória: gyülekezet, gyülekezetépítés, Keresztyénség, próféciák, Tanítások | Címke: , , , ,

Keresztyén alaptanítások 17 – Zac Poonen

Holt cselekedetek

Dead Works

PDF formátumban letölthető itt

Folytatjuk a tanulmányunkat a vallásos és a szellemi ember közötti különbségről és a holt cselekedetek témáját fogjuk megnézni.

A Gal. 5:19-ben az Újszövetség beszél a test cselekedeteiről, és jól ismerjük ezeket a cselekedeteket: erkölcstelenség, viszálykodás, féltékenység, harag, varázslás és még sok más dolog, amiket ezek a versek említenek. Megértettük, hogy egy igazi keresztyén, aki szellemi ember sosem engedheti meg magának ezeket a bűnöket.  Ezek a bűnök ismertek; a cselekedetek annyira nyilvánvalóan bűnösek, hogy egy hívő ember számára nehéz lenne bármelyiket megcselekedni anélkül, hogy lelkiismeretében ne lenne mélyen megítélve. Ezért ezek a bűnök nem veszélyesek ránk nézve olyan szempontból, hogy nem tudnak félrevezetni minket. Ezek a bűnök gonosz dolgok, de az jó, hogy ha el is bukunk valamelyikben, óvatosak tudunk lenni, mert a lelkiismeretünk azonnal figyelmeztet. Még a világi, megtéretlen személyt is figyelmeztetni fogja a lelkiismerete az erkölcstelenség és hasonló dolgok elkövetése esetén.

A holt cselekedetek azonban megtévesztőek. Az Újszövetség a Zsidó 6:1-ben beszél a holt cselekedetekről. Azt mondja, hogy meg kell térnünk a holt cselekedetekből. Az Ószövetségben nincs szó holt cselekedetekről. A cselekedeteid lehetnek jók vagy rosszak, de valójában csak jók és gonoszak vannak. Az Újszövetségben jó cselekedetek, gonosz cselekedetek és holt cselekedetek vannak. A jó cselekedetek azok, amelyek tetszenek Istennek, a gonosz cselekedetek azok, amiket a Gal. 19:21 említ, amelyek a test cselekedeteiként ismertek. Melyek tehát a holt cselekedetek?

A holt cselekedetek olyan cselekedetek, amelyek látszólag jónak tűnnek, de rossz indíttatásból, vagy téves meggondolásból származnak. Ezért azok olyanok, mint a szennyes ruha Isten szemében. Ez olyan, mint amikor egy egész testén leprás személy a leprás kezével átad neked egy első osztályú almát, hogy edd meg. Megfogod és megeszed azt? Az alma lehet jó, de fertőzött lepra baktériummal a leprás személy kezétől. Hasonlít ehhez, ha jó dolgot ajánlunk fel Istennek, de rossz indíttatással beszennyezve. Lehet szó egy imáról, egy énekszólóról a gyülekezeti összejövetelen, aminek az a célja, hogy kivívd mások tiszteletét. Az jó vagy rossz cselekedet? Holt cselekedet.

Fontos, hogy megértsük ezt! Jól ismert a hívők között, hogy „Jézus vére megtisztít minket, minden bűntől” (1 János 1:7), de az nem olyan jól ismert, hogy „Krisztus vére meg kell, hogy tisztítson minket a holt cselekedetektől is, hogy szolgálhassunk az élő Istennek” (Zsidó 9:14). Tehát mi az, amitől Krisztus vére meg kell, hogy tisztítson minket? Nem csak a bűntől, hanem meg kell, hogy tisztítson a holt cselekedetektől is. Ezért nagyon fontos számunkra, hogy világos megértésünk legyen, melyek a holt cselekedetek.

Nézzük meg a cselekedetek néhány típusát, amelyeket holt cselekedeteknek hívhatunk. Mindenekelőtt holt cselekedetek azok, amiket nem örömmel végzünk. Más szóval ezek a cselekedetek kényszer, vagy szükség, vagy büntetéstől való félelem, vagy hasonlók miatt végzett cselekedetek. Néhányan ismeritek ezt, akinek van fia: pl. engedelmeskedjen neked, és csinálja meg a házi feladatát, holott ki szeretne menni az udvarra játszani. Megfenyegeted őt pálcával, ha nem hallgat rád. Ekkor ő leül mogorva arccal az asztalához és megcsinálja a házi feladatát. Nem örömmel teszi azt, de megcsinálja. Jó dolog a házi feladatot megcsinálni, ha az nem kényszer hatására történik.

Hasonló módon sok ember befizeti a tizedét, de nem örömmel teszik azt. Azért teszik, mert valamelyik pásztor azt mondta nekik, ha nem teszik azt, akkor meg lesznek büntetve: akkor néhányan betegek lesznek az otthonaikban és akkor oda kell adni a pénzüket az orvosnak a kórházban, ha nem adják azt Istennek stb. Ezért félelemből befizetik a tizedüket.

Gondolod, hogy Istent érdeklik ezek a pszichológiai módszerek, ami által az embereket a tizedük befizetésére kényszerítik? Egyáltalán nem. Ezek keresztyén körökben alkalmazott manipulációs technikák. A Biblia az adakozással kapcsolatban a következőt mondja: „a jókedvű adakozót szereti az Isten ” (2 Kor. 9:7). Isten mindenben szereti a vidámságot. A Biblia egy kevésbé ismert versben azt mondja, hogy Isten „elébe megy annak, aki örvend és igazságot cselekszik”(Ézs. 64:4); nem azoknak, akik csupán igazságot cselekszenek.  Hadd mutassak nektek egy másik verset, ahol az Úr megmondta az izraelitáknak, hogy miért büntette meg őket, vagy miért fogja megbüntetni őket a jövőben. Mózes ezt mondta nekik: „Amiért nem szolgáltátok az Urat örömmel és vidám szívvel mindazoknak a dolgoknak a bőségében, amit Ő adott nektek; ezért az ellenségeiteknek fogtok majd szolgálni … ” (5 Mózes 28:47-48).

Miért engedte meg az Úr az izraelitáknak, hogy szolgák legyenek a történelmük különböző időszakaiban? Mert nem örömmel szolgálták az Urat. Az Isten királysága nem csak igazság (Róma 14:17). Ez a vers nagyon világosan azt mondja, hogy Isten királysága igazság, békesség és Szent Szellem által való öröm – együtt! Más szavakkal, ha csak igazságot cselekszel a Szent Szellem öröme nélkül, akkor valójában nem szolgálod Isten királyságát; akkor valójában az erőtlen törvény követelményeinek teszel eleget. Ekkor lehetsz vallásos, de szellemi nem. Egy szellemi ember felismeri a holt cselekedeteket és megtér azokból; megtisztítja a szívét a holt cselekedetekből Krisztus vére által. Csak azok képesek örömöt és gyönyörűséget okozni Isten szívének, akik bármit is tesznek, azt örömmel és vidám szívvel teszik.

Vegyük a tized kérdését, amit korábban csak említettem. Ez egy parancsolat volt az Ószövetség idején. Az Ószövetségben valójában a tizeden felül még további adományokat is adni kellet és áldozatokat bemutatni. Végső soron az adomány elérte a bevételed 15%-át, vagy annál is többet, amit Istennek kellett adni. Érdekes azonban látni, hogy Jézus ezt sosem parancsolta meg. Egyszer említette meg azt, amikor a farizeusokhoz beszélt a Máté 23-ban. Ez akkor volt, amikor még a Törvény volt érvényben és Jézus ezt mondta: „Beadjátok ezt a tizedet, de nem kellene elhanyagolni más dolgokat sem.”  Más szóval az nem volt Jézus által az embereknek adott parancsolat az Újszövetség idején. Ezért van az, hogy az Ap.csel. 2 után sehol sem találsz semmi parancsolatot a tized fizetéséről. Egyetlen utalás van csak rá később a Zsidó 7:2-ben, ahol Ábrahám tizedet ad Melkisédeknek.

Miért nincs parancsolat a tized fizetésére az Újszövetségben? Azért, mert az Ószövetségben az Istennek adott mennyiség volt fontos. Az Újszövetségben pedig sokkal fontosabb az adakozásod minősége. Nem az számít, hogy mennyit, hanem az, hogy hogyan adsz.  Érted a különbséget a mennyit adni és a hogyan adni között? Az Ószövetségben az volt a kérdés, hogy mennyit adsz. Ha nem adtál 10%-ot, akkor engedetlen voltál. Az Ószövetség utolsó oldalán a következőt olvashatod: „Ti csaltok engem. Hozzátok be a tizedet az én tárházamba, … és meg foglak áldani titeket.” (Mal. 3:9-10), de a Malakiással ez befejeződött.

Amikor az újszövetségi adakozást nézzük, akkor azt olvassuk a 2 Kor. 9:7-ben, hogy az Úr az örömmel való adományozásodat szereti. Akkor miért van az, hogy olyan sok ember kényszer alatt, húzódozva ad tizedet? Ez azért van, mert a pénzsóvár keresztyénvezetők akarják ezt. Ezért az emberek fizetnek, de nem örömmel teszik azt. Az nem önkéntes adomány, nem szívesen, hanem vonakodva adott adomány. A pénzt begyűjtő igehirdetők ilyenkor boldogok lehetnek, de Isten nem. Isten nem boldog, mert a pénzt nem jó szívvel adták.

Kezdésnek az egy jó elgondolás vagy irányelv, ha felállítok magamnak egy olyan szabályt, hogy a jövedelmem 10%-át adakozásra szánom, de ez csak akkor ér valamit Isten szemében, ha örömmel teszem, és nem kényszerből. Az a mondat ezt írja, hogy így gondolkodik az ember magában: “Meg kell fegyelmeznem magam, különben nem fogok adakozni”, ezért úgy gondolja, hogy akkor ad 10%-ot, és rendben van. Erre írja Zac testvér, hogy ez jó gondolat, csak a lényeg, hogy örömmel tegyük, és ne gondoljuk, hogy Istennek tetszeni fog, ha kényszerből tesszük.

Egyetértek, hogy egy jó fegyelmező szabály 10%-ot adni. Ha egy ember azt mondja: ‘Nos, ha én nem fegyelmezem meg magam, és nem fogok adni semmit,’ aztán mégis ad 10%-ot, akkor az jó. Nem gondol azonban arra, hogy Isten nem lesz boldog, ha szomorkodva adja oda azt a pénzt. Keresztyén igehirdetők nagyon gyakran szeretik az igen nagy adományokat, Isten azonban a jókedvű adakozókat szereti. Nagyon nagy a különbség. Azt látjuk, hogy az újszövetségi alapelv nem az, hogy olyan sokat adakozz, amennyit csak tudsz.  Nem, az újszövetségi alapelv az, hogy adj olyan sokat, amennyit örömmel tudsz adni és kész. Isten nem akar többet. Isten boldog embereket akar. Olyan gyermekeket akar, akik boldogok. A Biblia azt mondja, hogy azzal arányosan adj, amit Isten adott neked. ’Ha szabad vagy többet adni, akkor szabad többet kapnod.’ Ez igaz, de ha üzletelni akarsz Istennel és úgy gondolkozol, hogy ha többet adsz, többet is fogsz visszakapni, akkor az holt cselekedet. Ezért, még ha sokat is adsz Istennek, akkor is szükséged lehet megtérésre, mert szomorkodva adtad azt, vagy nem jó szívvel. Ez annyira világos a 2 Kor. 9:7-ből: nem szomorkodva adni. Megjegyezted? Nem szomorkodva, nem kényszerből. Mit jelent ez? Senkinek sem kellene más személyt kényszeríteni, hogy adjon, mert Isten a jószívű adakozót szereti. Keresztyén vezetők annyira különböznek Istentől ezen a területen.

Ez a holt cselekedet egyik területe: teszünk dolgokat, de nem örömmel, jókedvűen és boldogan. A holt cselekedetek másik területe azok a cselekedetek, amiket szeretet nélkül teszünk. Egy fiatal pár otthonában, akik mézesheteiket élik, a feleség szolgál a férje felé és mindent, amit tesz, azt szeretetből teszi: ételt főz, kimossa a ruhákat, tisztán tartja a házat; mindent szeretetből végez. Húsz évvel később elmész ugyanabba a házba és a feleség még mindig főzi az ételt, tisztán tartja a lakást, még mindig kimossa a ruhákat, de már nem szeretetből. Jézus azt mondta: “Szeresd az Urat teljes szívedből, lelkedből és erődből.” Ez az első parancsolat. Ha nem tartod meg azt, minden más cselekedeted haszontalan.

Gondoljatok arra, hogy mit mondott az Úr az efézusi gyülekezet vezetőinek: „Minden cselekedetek haszontalan, mert elhagytátok az első szeretetet. Gondoljatok arra is, hogy az Úr mit mondott Péternek a János 21. fejezetében, amikor – azt követően, hogy Péter háromszor megtagadta az Urat – ismét megbízta Pétert, hogy legyen az apostola. Mit kérdezett az Úr Pétertől háromszor? Egyetlen kérdést: ‘szeretsz-e engem?’ Az Úr azt mondta: ‘ha szeretsz engem, megtartod a parancsolataimat,’ és nem azért, mert félsz engem. A félelemből végzett cselekedet holt cselekedet. Amit szeretetből végzünk el az élő cselekedet. Cselekedhetsz valami jót, ha azonban az ítélettől való félelmed miatt teszed azt, vagy azt reméled, hogy jutalmat fogsz kapni Istentől, Isten nem értékeli azt. Isten azt akarja, hogy szeressük Őt, és a szeretetünkből kell fakadnia az engedelmességnek és a szolgálatnak.

A holt cselekedetek két fajtáját néztük meg, és a következő tanulmányban további holt cselekedeteket fogunk megnézni.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: www.cfcindia.com

 Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com)

Kategória: keresztyén alaptanítások, Tanítások | Címke: ,

Engedjük, hogy Isten összetörjön minket – Zac Poonen

Allowing God to Break Us by Zac Poonen

PDF formátumban letölthető itt

Jézus egy ízben 5 kenyeret használt fel, hogy megetessen egy sokaságot. Először megáldotta a kenyereket, az 5 kenyér azonban ettől még mindig 5 kenyér maradt – és a sokaság nem volt megetetve. Ez csak akkor történt meg, amikor a kenyereket megtörték, a sokaság akkor került megetetésre. Ezért nem elegendő csupán a megáldás, felkenetés a Szent Szellem által. Szükségünk van arra is, hogy az Úr összetörjön minket. Ekkor arccal a földre borulunk, és Isten ereje akadálytalanul átfolyik rajtunk.

Mózes és Áron a 2 Mózes 4. fejezetében Isten népének vezetői voltak ugyanabban az időszakban. Áron jó beszédű ember volt, Mózes azonban nem (2 Mózes 4:10-14). Isten mégis Mózest használta és nem Áront, mert Mózes összetört ember volt, Áron azonban nem. Isten keresztülvitte Mózest egy 40 éves összetörettetési időszakon a pusztában. Isten megalázta őt, a királyi palota uralkodójából egy pásztorrá változtatta a pusztában és azt tette vele, hogy az apósával töltse az idejét 40 éven keresztül és dolgozzon érte is! Ez elég volt ahhoz, hogy végképp összetörje őt. Áron sosem ment át ilyen összetörettetésen. Ez volt a különbség kettejük között.

Láthatjuk a különbséget a két ember hatékonysága között a 2 Mózes 32-ben. Izrael népe követte az Urat mindaddig, amíg Mózes – az összetört ember – közöttük volt. Amikor azonban Mózes elment közülük 40 napra, és ideiglenesen Áron vette át a vezetést, belesodródtak a bálványimádásba, és azonnal egy aranyborjút kezdtek el imádni. Áron kiváló szónok volt, de nem volt képes megőrizni Isten népének a tisztaságát, mert az embereknek akart tetszeni. Az összetöretlen vének mindig a saját megbecsülésüket és az emberek tetszését keresik a gyülekezetükben. Az ő népük ezért távolodik el az Úrtól.

Egy összetört ember, Mózes megőrzött két millió embert 40 éven keresztül az Úr útján a pusztában. Így volt ez a gyülekezetek történetében is évszázadokon keresztül. Isten összetört embereket használt, hogy megőrizze az Ő gyülekezetét az Ő útján.

Isten összetör minket azáltal, hogy megkér, engedelmeskedjünk a véneknek. Egy istenfélő embernek való „engedelmesség” nemcsak meg fog védeni minket attól, hogy ostoba dolgokat cselekedjünk, hanem lehetővé teszi számunkra azt is, hogy egy nagy adag bölcsességet is tanuljunk tőle. Figyelmeztetni tud minket a veszélyre, amivel maga már szembenézett, amire talán mi nem figyelünk. Ezért szellemi hatalom alatt lenni olyan biztonságos számunkra, mint a gyermekek számára a szüleiknek való engedelmesség. Az 1 Péter 5:5-ben arról olvasunk, hogy a fiatalembereknek engedelmeskedni kellene a véneknek, mert Isten ellenáll a büszkéknek, de kegyelmet ad az alázatosoknak. Itt egy nagy titkot látunk az Istentől való szellemi hatalom megszerzésére. Ismerek sok kedves testvért, akik sosem kaptak szellemi hatalmat Istentől egyetlen ok miatt: sosem tanultak meg engedelmeskedni senkinek egész életükben. Ezért az erős akaratuk sosem tört össze. A hatalom egy nagyon veszélyes dolog egy összetöretlen ember kezében. Ha nem törsz össze először, és úgy próbálsz meg hatalmat gyakorolni emberek felett, tönkre fogod tenni őket és magadat is folyamatosan. Isten kell, hogy összetörje a büszkeségünk erejét először, mielőtt szellemi hatalmat bízhatna bármelyikünkre.

Engedjétek meg, hogy röviden elmondjam nektek a saját tapasztalatomat. Tíz éven keresztül, 20 és 30 éves korom között Isten megengedte, hogy el legyek nyomva és nyilvánosan megalázva több gyülekezetben a vének által, akik féltékenyek voltak a szolgálatomra. Mindezekben az esetekben az Úr azt mondta nekem, hogy maradjak csendben és engedelmeskedjek azoknak a véneknek ellenvetés nélkül. Így tettem.  Jó kapcsolatot tartottam velük, amikor a gyülekezeteikben voltam és még a gyülekezetük elhagyása után is. Azokban az években nem tudtam, hogy milyen szolgálatot tartogat számomra Isten a jövőben, Isten azonban felkészített engem, hogy megtapasztaljam a szellemi hatalmat az által, hogy összetört engem egy több éves időszak alatt. Nem fejezte be azonban az összetörettetésemet a mai napig. Az elmúlt néhány évben Isten új próbákon vezetett át, amiket sosem tapasztaltam meg korábban – vallásos emberek bíróságra vittek és hamisan vádoltak ott – 10 éven keresztül.  Isten célja azonban ugyanaz marad az életemben – hogy összetörjön még jobban, hogy rám bízhasson többet az Ő életéből és hatalmából.

Isten összetöri a mi erősségünket és a büszkeségünket vezetőink helyreigazítása által. Majdnem minden hívő nagyon nehéznek találja, hogy elfogadjon helyreigazítást. Még a két éves hívőnek sem könnyű elfogadni helyreigazítást különösen, ha az nyilvánosan történik. Mikor volt az, hogy utoljára örömmel elfogadtál nyilvános helyreigazítást? Elfogadtál már valaha is az életedben? Ha nem, akkor nem meglepő, hogy nincs szellemi hatalmad. “Az összetöretlen emberek hajlamosak rá, hogy magányos emberek legyenek“. Ők sosem engedelmeskednek senkinek. Oda mennek, ahová ők menni szeretnének, és azt teszik, amit ők tenni szeretnének. Ilyen összetöretlen hívők csak olyanokkal munkálkodhatnak, akik engedelmeskednek nekik és elfogadnak mindent, amit mondanak nekik. Isten sosem tud szellemi hatalmat bízni ilyen „magának való emberekre,” mert Ő egy testet épít és nem individualista hívők társaságát!”

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: www.cfcindia.com

 

Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com)

 

Kategória: gyülekezetépítés | Címke: , ,

Keresztyén alaptanítások 16 – Zac Poonen

A Tízparancsolat megtartása

Keeping the Tenth Commandment

PDF formátumban letölthető itt

Folytatni fogjuk a vallásos és a szellemi ember közötti különbség vizsgálatát, ahogyan azt az utolsó három tanulmányunkban tettük. Kicsit mélyebbre tekintünk, hogy világos képet kaphassunk erről a nagyon fontos kérdésről.

Legtöbbünk ismeri a Tízparancsolatot, amit Isten Mózesnek adott. Lehet, hogy nem mindet ismeritek, de jó ismerni mindet. Szeretném valamire ráirányítani a figyelmeteket a Tízparancsolatban arra, amit eddig valószínűleg nem vettetek észre. Ha megértettük azt, akkor látni fogunk egy keveset abból, hogy miért adta Isten a Törvényt, még akkor is, ha tudta, hogy a Törvény sosem segít abban, hogy valaki szellemivé váljon, vagy istenfélő életet éljen. A Zsidó 8:7-ből valójában nagyon világosan fogjátok látni, hogy az Ószövetség nem volt kifogástalan. Az Újszövetségre azért volt szükség, a Törvény nem volt kifogástalan.

Isten valami hibás dolgot adott? Hibát követett el? Bizonyára nem tett ilyet. Ismerte a kezdetet és a véget. Azzal a céllal adta azt, hogy segítsen nekünk meglátni, hogy szükségben vagyunk. A Törvény azért adatott, hogy nyilvánvalóvá tegye a bűnöket. Mondhatjuk azt is, hogy a Törvényt azért adta Isten, hogy megvizsgálja általa az embert. Isten meg akarta látni, hogy sok ember megelégszik-e az igazságosság külső látszatával, ami kivívja az emberek tiszteletét, vagy azért a belső tisztaságért keresik-e sokan Istent, ami egyedül tetszik Istennek.

Emlékeztek, hogy amikor Jézus a farizeusokhoz beszélt, akkor azt mondta nekik: „Ti olyan emberek vagytok, akik csak az edény külsejét tisztítjátok meg, Isten azonban látja a szívünket és Ő azt szeretné, hogy az edény belseje is tiszta legyen. Ti látható szinten mindenféle jó dolgot cselekedtek, ami az emberekre hatással van, Isten azonban mélyen belétek lát; és Ő a motiváció belső tisztaságát nézi.” Elmondhatjuk, hogy a farizeusok olyanok voltak, mint Ádám, elfedve magukat fügefalevelekkel, és tudjátok az előző tanulmányból, hogy azon átok van. Ezért látjuk azt, hogy Jézus állandó harcban állt a farizeusokkal.

A farizeusok megtartották a törvény betűjét a legapróbb részletig, és a tanításaik olyan mértékben helyesek voltak, hogy Jézus azt mondta még a tanítványainak is, hogy kövessék a farizeusok tanítását. (Máté 23:2-3). Felfigyeltetek erre? Azért mondta ezt, mert amit mondtak, az mind igaz volt. Az egyetlen dolog, amire azt mondta Jézus, hogy ne kövessék, az az életük példája volt, mert ők nem a tanításaiknak megfelelően éltek a mindennapi életükben. A farizeusok tanításában nem volt tehát semmi rossz.

Jézus idejében volt egy másik csoport is, a sadducceusok, akiknek a tanítása eltért az igazságtól. Jézus sosem mondta a tanítványainak, hogy kövessék a tanításukat, mert ők nem hittek az angyalokban, a Szellemben és a feltámadásban. Valójában nagyon földi gondolkozásúak voltak, egyáltalán nem gondoltak az eljövendő életre. A tanításuk rossz volt, a farizeusok azonban olyan emberek voltak, akiknek a tanítása helyes volt. Egy személynek lehet minden tanítása helyes, a tanítása teljes egészében evangéliumi lehet, és a személy mégis lehet vallásos. Lehet, hogy csak olyan tanítása van, ami külsődleges.

Most gondolj a Tízparancsolatra, ahol Isten a következőket mondta: „Ne legyenek néked idegen isteneid, ne csinálj magadnak bálványokat, ne vedd a szádra hiába Isten nevét, tartsd meg a szombatot, megszentelve azt. Tisztelned kell atyádat és anyádat, ne kövess el gyilkosságot, ne kövess el házasságtörést, ne lopj, ne tégy hamis tanúbizonyságot. ” Nos, ez kilenc parancsolat. Ezt a kilenc parancsolatot bárki képes megtartani a Szent Szellem segítsége nélkül. Ezt igazolja, hogy az Ószövetség idején az emberek megtartották ezt a kilenc parancsolatot, a Szent Szellem segítsége nélkül.

Az Ószövetség idején őket nem segítette a Szent Szellem és Pál is elmondhatta: teljes jó lelkiismerettel szolgáltam az Istennek mind e mai napig.” (Ap.csel. 23:1). Amikor Jézus ezeket a parancsolatokat felsorolta a gazdag ifjú is ezt mondta: mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.” (Márk 10:20). Egy istenfélő ember képes volt megtartani mindezeket a parancsolatokat a Szent Szellem segítsége nélkül, csupán a saját erejéből. Minden vallásos személy képes megtartani ezt a kilenc parancsolatot Isten segítsége nélkül, mert az ember rendelkezik bizonyos erővel, hogy látszat szerint erkölcsös életet éljen. Ha nem élsz látszólag erkölcsös életet, senki sem fogja elfogadni a vallásodat. Az emberek elvárják egy vallásos embertől, hogy legalább látszólag erkölcsös legyen!

Ha azonban a tízedik parancsolathoz jutunk, a tízedik parancsolat nem a külsővel – a látható dolgokkal -, hanem a belső életünkkel foglalkozik. A parancsolat a következő volt: ‘Ne vágyakozz, vagy ne kívánj, vagy ne vágyj erősen’ – ez a három szó ugyanazt jelenti. Sajnálatos módon a vágynak egy gonosz mellékjelentése van az emberi gondolkozásban. Itt egy erős vágyról van szó, ahogyan a Gal. 5:17 mondja: “A Szent Szellem a test ellen törekszik.” Mit jelent ez? A Szent Szellem nem cselekszik semmi gonosz dolgot. Erős vágy van benne, ami a test ellenében munkálkodik, a testnek pedig erős vágyakozása van arra, hogy a Szent Szellem ellenében munkálkodjon.

A 2 Mózes 20:17-ben ugyanaz a szó szerepel a tízedik parancsolatban: „Ne kívánd a szomszédod házát vagy a szomszédod feleségét.” Ez ugyanazt jelenti, mint a ‘Ne vágyakozzál a szomszédod háza és a szomszédod felesége után.’ Ez ugyanazt jelenti, mint a ‘ne legyen erős kívánságod a szomszédod háza és a szomszédod felesége iránt, vagy ne legyen erős vágyakozásod, hogy megszerezd a szomszédod szolgáját és vágyjál arra, hogy az a szolga, aki a szomszédod házában dolgozik legyen a te szolgád, mert ő egy hűséges szolga. Nem kellene a szomszédod üzletére vágynod, vagy az ő szamarára, vagy bármire, ami a szomszédodé. A tízedik parancsolat egy belső vágyra vonatkozó parancs. A helyzet az, hogy más valaki nem tudhatja meg, hogy megtartod-e azt vagy sem.  Lehetetlen.

Pál egy nagyon becsülete ember volt, aki azt mondja nekünk: „a törvénybeli igazság tekintetében feddhetetlen voltam.” (Fil. 3:6). Betartotta pontosan a törvényt. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy megtartotta mind a tíz parancsolatot? Bizonyára nem; csak kilencet tartott meg, de ez volt minden, amit akkoriban elvártak. Senki sem volt képes megtartani a tízedik parancsolatot. Senki sem tudta azt mondani, hogy én sosem vágytam semmi után; sosem vágytam a szomszédom felesége vagy a szomszédom lánya után; és ne felejtkezzetek el a világ összes asszonyáról sem, aki éppen vagy a szomszédod felesége, vagy a szomszédod lánya, szóval minden asszony a világon. Nem mondhatod azt, hogy sosem vágytál arra ami, vagy aki valaki máshoz tartozik.

Nincs olyan ember ezen a földön, aki elmondhatná ezt, még Pál apostol sem. Pál nagyon becsületes volt és azt mondja nekünk: Mit mondjunk tehát? A törvény bűn-e? Távol legyen.” Ezzel folytatta: „Nem ismerhettem bűnt, csak a Törvény által” (Róma 7:7). Ekkor a tízedik parancsolatot említi meg, nem az első kilencet, mert az első kilencet megtartotta. Azt mondja, hogy amikor a tízedik parancsolathoz jutott, ami azt mondja, hogy ‘ne kívánd, ne vágyakozz, ne legyen erős vágyakozásod semmire, ami a szomszédodé,’ „felfedeztem mindenféle kívánságot a szívemben” (Róma 7:8). Pál becsületes volt és azt mondta: ‘Azt gondoltam, hogy tetszettem Istennek, de ez a parancsolat megmutatta nekem a bűn romlottságát az életemben. Megláttam, hogy Isten szemében halott voltam szellemileg, mert felfedeztem mindenfajta vágyat magamban.’ Pál ’mindenféle kívánságról, mindenféle erős vágyról’ beszél.’ (Róma 7:8).

Miért adott Isten olyan parancsolatot, ha tudta, hogy senki sem képes megtartani azt a Szent Szellem segítsége nélkül? A válasz a következő: Isten megadta a lehetőséget, hogy az emberek becsületesen beismerjék, hogy hiányosságuk van ezen a területen. Tudjátok barátaim; az első lépés ahhoz, hogy szellemiek legyünk a becsületesség. Isten nem azt kéri tőled először, hogy szent legyél; közülünk senki sem lehet szent. Továbbá nem azt kéri tőlünk, hogy szeretetteljesek, vagy alázatosak, vagy bármilyenek legyünk, mert mindezek időt igényelnek.

Egy dolog van, amit megtehetsz ma, ami az első lépés ahhoz, hogy valóban szellemi legyél, és az a becsületesség. Pál becsületes volt és azt mondta: ‘Igen, mindenféle kívánságot találtam a szívemben, bűnös vagyok.’ Pál beismeri: ‘olyan bűnös, aki azt gondolta, hogy él, de valójában halott a bűn miatt.’ Egy ember, aki megtartott minden külsődleges parancsolatot beismeri, hogy ő teljesen halott a bűn miatt, mert felfedezett mindenféle vágyat a szívében.

Hogyan tudod felfedezni azt a szívedben? Csupán őszintének kell lenned. Ha őszinte vagy, akkor Isten fog tovább vezetni. Ha azonban nem vagy őszinte, és úgy teszel, hogy semmi ilyenfajta vágyad nincs, és olyan tiszta és becsületes vagy, mint ahogyan azt a farizeusok gondolták magukról, akkor Jézus a farizeusokhoz hasonlóan gúnyosan azt fogja mondani neked: “Nem az igazakért jöttem, hanem a bűnösökért, hogy megtérésre hívjam őket.”  És Ő teljesen figyelmen kívül hagy téged, te pedig a farizeusokhoz hasonlóan teljesen el fogod hibázni az Úrral való személyes találkozást.

Miért vétették el az Urat? Mert az Úr magukra hagyta őket? A következőt mondta: “Ti egészségesek vagytok, én pedig a betegekhez jöttem; a beteg embereknek van szüksége orvosra. Miért lenne rám szüksége az egészséges embereknek?” Gondolod, hogy egészségesek voltak? Koránt sem. A farizeusok a legbetegebb emberek voltak Izraelben. Miért mondta Jézus, hogy „ti egészségesek vagytok?” Mert gúnyolta őket. Megpróbált rámutatni, hogy mennyire képmutatók. Nyilvánvalóvá tette számukra, hogy nem tud segíteni azoknak, akik nem becsületesek.

Látod milyen könnyű az Úrhoz jönni. Csak becsületesnek kell lenned a szívedben lévő bűnöket illetően és azt mondani: ‘Uram, mindenféle vágy van bennem.’ Tudod mi lett annak az eredménye, hogy Pál becsületes volt? Felfedezte, hogy a Szent Szellem ereje segíteni tudta őt, hogy megtartsa még a tízedik parancsolatot is; megszabadíthatta őt a Szent Szellem ereje a szívében lévő vágyakozástól.

Jézus vére megtisztíthatta őt a múltbeli hibáitól és a Szent Szellem ereje pedig szabaddá tudta tenni őt. Ezt mondta: “Az élet szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényéből” (Róma 8:2). Meg akarod ezt tapasztalni? Szeretnél eljutni egy olyan életre, ahol a Szellem Törvénye szabaddá tesz téged a szívedben lévő vágynak a rabságából? Légy becsületes! Mondd azt az Úrnak, hogy hibáztál, kudarcot vallottál, vétkeztél a szívedben, és kérd Őt, hogy bocsásson meg neked és tisztítson meg téged az Ő vérével. Mondd el a következőt: ‘Uram, sosem szeretnék többet hazudni neked.’ Kérd meg Őt, hogy töltsön be a Szent Szellemével, adjon neked belső erőt és akkor tiszta lehetsz.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: www.cfcindia.com

Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com)

Kategória: keresztyén alaptanítások, Keresztyénség, Tanítások | Címke: , , ,

Mária egy nagyszerű példa a fiatal nőtestvérek számára – Zac Poonen

Mary – A Splendid Example to Young Sisters by Zac Poonen

PDF formátumban letölthető itt

A Lukács 1:34-35-ben azt olvassuk, hogy amikor Gábriel Máriához jött, ő természetesen megkérdezte, hogy „hogyan lesz ez”, hiszen szűz vagyok? Hogyan lehet egy szűznek gyereke? Az angyal válaszolt neki: “A Szent Szellem száll rád, és a Mindenható ereje árnyékoz be téged.” A Szent Szellem mindig Isten erejét hozza el számunkra (Lásd Ap.csel. 1:8 és 10:38). Amikor Isten Szelleme Máriára jött, megfogant benne Jézus, tehát a Szent Szellem elsősorban azért jön hozzánk, hogy Krisztust létrehozza bennünk. Ez a legvilágosabb útmutatás arra vonatkozóan, amiből megérthetjük a Szent Szellem szolgálatát az életünkben és az Úr szolgálatában. Ahogyan időt vesz igénybe a csecsemő felnövekedése Mária méhében, úgy az is időt fog igényelni, hogy Krisztus megnyilvánuljon a mi életünkben is.

A Lukács 1:37-ben egy szeretetteljes ígéretet látunk: „Istennél semmi sem lehetetlen.” (“Isten sosem fog szólni erő nélkül.”) Amikor Isten szól valamit, biztos lehetsz benne, hogy abban erő van. Amikor Isten azt mondta: „Legyen világosság”, valami történt. Ezt látjuk végig a teremtés során. Isten szava sosem erőtlen. Ezért fontos tanulmányoznunk Isten Igéjét és igényelni annak ígéreteit. Itt van egy erőteljes ígéret: „A bűn nem uralkodik rajtatok” (Róma 6:14). Ez valósággá fog válni az életetekben, ha elhiszitek, mivel Isten egyetlen igéje sem erőtlen.

Isten akarata számunkra az, hogy elhiggyük neki minden lehetséges. Ezért állapította meg ezt mind az Ó-, mind az Újszövetség elején. (Lásd 1 Mózes 18:14 és Lukács 1:37). Amikor elkezdjük a keresztyén életünket, a Bibliában, mint Isten szavában való hitünk lehet egy vak hit, de nem kell, hogy az vak hit maradjon. Ha igényt tartunk a Szentírás ígéreteire, akkor bizonyítani tudjuk az életünkkel, hogy semmi sem lehetetlen Istennel. Ekkor a Bibliában, mint Isten szavában való hitünk kipróbált hitté válik, mivel kipróbáltuk és megtapasztaltuk, hogy Isten beszéde nem erőtlen. Jézus sosem kérdőjelezte meg az Ószövetséget. Nem aggodalmaskodott mindazok miatt, amiket a kritikusok és teológusok mondtak, hanem elhitte és megtapasztalta annak az erejét. A gonosz ma olyan sok embert eltérít ettől az egyszerű hittől. Ahelyett, hogy hinnének Isten beszédében és megtapasztalnák annak az erejét, az ügyességüket használják és megpróbálják elemezni a Szentírást. Elpazarolják az egész életüket anélkül, hogy egyszer is megtapasztalnák Isten erejét. Hogyan szeretnél élni? A Szentírást elemezve, vagy megtapasztalva Isten erejét hit által? A tiéd a döntés.

Mária engedelmeskedett Isten beszédének és azt mondta: „Legyen a te beszéded szerint.” (Lukács 1:38). Nagy csodálója vagyok Máriának (még ha nem is vagyok római katolikus), mert egy igazi istenfélő fiatal nő volt. Isten széttekintett egész Izraelben, hogy találjon egy fiatal nőt, aki valóban istenfélő; és megtalálta Máriát, aki valószínűleg csak 18 éves volt abban az időben. Olvassátok el a Lukács 1:46-55-öt és meglátjátok, hogy milyen érett, és milyen magával ragadó az éneke a Szentírásban. Csodálatos, hogy milyen éretté tud válni 18 évesen is valaki, ha istenfélő. Isten kiválasztott személyei nem hibás teremtmények. Mária tudta, hogy Názáretben mindenki meg fog botránkozni, amikor megismerik a történetét és meg fogják tudni, hogy terhes. Senki sem fogja elhinni, hogy az a Szent Szellem munkája. Kész volt elszenvedni a szégyent, hogy világra hozza Jézust. Most alkalmazd ezt a magad életére! Szeretnéd felépíteni Krisztus testét a városodban? Szeretnéd, hogy tiszteljenek ezért, vagy kész vagy elszenvedni „Krisztus gyalázatát.”? Isten nem támogatja azokat, akik az Ő munkájában a tiszteletet keresik. Az ilyen emberek csupán egybegyülekezést fognak építeni, és nem Krisztus testét. Krisztus testének építése mindig szégyent, félreértést, pletykát és szóbeszédet fog eredményezni, amivel Mária is szembenézett Názáretben, de mindez nem zavarta őt. Világra hozta Krisztus testét.  Ez ma is így van. Krisztus teste ott fog láthatóvá válni a világ számára, ahol az emberek készek “kimenni a felekezeti keresztyénség vallásos táborán kívülre és hordozzák az Ő gyalázatát” (Zsidó 13:13).

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: www.cfcindia.com

Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com)

 

Kategória: Szentség, Tanítások | Címke: ,

Keresztyén alaptanítások 15 – Zac Poonen

Fiú vagy szolga

A Son Or A Servant

PDF formátumban letölthető itt

Szeretnénk kicsit részletesebben megvizsgálni azt, amiről az utolsó pár üzenetben már szó volt, a vallásos és a szellemi ember közötti különbséget. Egy személy lehet vallásos és mégis nagyon önző, önközpontú, aki mindig csak a saját hasznát nézi. Ha egy személy szellemivé válik, akkor nem lehet önközpontú és önző. Nem gondolhat kizárólag csak arra, ami neki hasznára válik, hanem csak arra, ami Isten javát szolgálja, hogy Isten dicsőüljön meg.

Emlékeztek arra az imára, amit Jézus tanított a tanítványainak, amit általában az ’Úr imájaként’ ismerünk: “Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,” amit hat kérés követ. A hat kérés közül az első három Istenre vonatkozik: az Ő neve, az Ő királysága, az Ő akarata. A következő három a fizikai és anyagi szükségeinkre vonatkozik: a mindennapi kenyérre, a megbocsátás szükségességére a múltbeli életünkben, azaz “bocsásd meg a vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk másoknak,” és a bűnből való szabadulásunk iránti szükségünkre a jövőben. Figyeljük meg, hogy Jézus megtanította a tanítványainak az imádkozás helyes módját, hogy az imádkozásban első helyre tegyük Isten dicsőségét, nevét, tiszteletét, az Ő akaratát, az Ő királyságát, és második helyre a saját szükségeinket.

Ha most megvizsgálnád a saját imádat, úgy értem, hogy elgondolkoznál azon hogyan imádkoztál Istenhez, még ha csak egy fél perces, vagy egymondatos ima volt is, vagy egy hosszú ima. Mondd, miért imádkoztál Istenhez elsősorban az elmúlt egy évben? Amikor imával töltötted az idődet vagy rövid kéréssel fordultál Istenhez, mit kértél elsősorban Istentől? Ha becsületes vagy, akkor rá fogsz jönni, hogy sok imád magadra és a családodra irányult. Ez rámutat arra, hogyan is éled az életedet: Hogyan költöd el a pénzedet, mivel töltöd az idődet és hogyan használod fel képességeidet? Előfordulhat, hogy ezekre a kérdésekre adott válasz azt mutatja, hogy az életed önmagad és a családod körül forog. A lelkiismereted megnyugtatása érdekében esetleg adsz egy kis időt Istennek vasárnap délelőtt, vagy szerda este. Ekkor úgy érzed, hogy szellemi vagy, mert adtál egy kis időt Istennek, vagy úgy éled meg ezt, mint egy Istennek tetsző életet.

Valóban szelleminek lenni az többet jelent, mint elmenni két összejövetelre egy héten. Valójában akkor is lehet egy ember szellemi, ha egyetlen összejövetelre sem megy el egész héten. Ha pl. valaki be vagy zárva egy börtönbe, akkor nem tud elmenni egy összejövetelre, vagy ha kórházban van, vagy beteg, akkor sem tud elmenni az összejövetelre, mégis lehet szellemi. Nem lehetsz azonban szellemi, ha a saját hasznodat keresed. Egy vallásos ember végigcsinálja a vallásos cselekedeteket, hogy megnyugtassa a lelkiismeretét, de az életének középpontjában mélyen, még mindig az EGO ül a trónon. Ezért mondta Jézus: „ha fel nem veszitek a keresztet, nem lehettek az én tanítványaim”: megtagadni önmagunkat, aki a trónon ül. (Lukács 9:23). „Amíg meg nem tagadod magad, le nem taszítod az egódat a trónról, meg nem öldöklöd azt, és úgy nem követsz engem, nem lehetsz az én tanítványom.” Azt mondta: “ezt kell tennetek minden nap.”

Látjuk tehát, hogy egy vallásos személy esetében még mindig ÖNMAGA ül a szívének trónján, és minden külsődleges dolgot megcselekszik. Elmehet minden összejövetelre, elmehet hat vagy hét összejövetelre egy héten, részt vehet az evangelizálásban, még teljes idejű szolgáló is lehet, aki feladja a világi munkáját, elutazhat néhány különleges helyre, hogy Isten igéjét hirdesse, mindezek ellenére lehet, hogy csak vallásos. Jézus egyszer azt mondta a farizeusoknak, akik az Ő idejének vallásos emberei voltak: keresztül utaztok országokat és tengereket oda-vissza, hogy megtértekké tegyétek az embereket, de mit értek el vele? Külsőleg magatokhoz hasonlóvá formáljátok az embereket, akik kétszeresen a pokol gyermekeivé válnak. Valójában jobb lenne, ha magukra hagynátok őket, mert csak magatokhoz hasonlóvá teszitek őket: önközpontúvá, azt gondolva, hogy szellemiek, holott csak vallásosak’. Sok ilyen megtért ember van.

Manapság a keresztyénség körében még a megtért emberek is vallásos módon viselkednek. Egyáltalán nem válnak szellemivé, mert önmaguk ülnek a trónon. Sosem jutott eszükbe, hogy mindennap felvegyék a keresztet. Gondolj magadra! Tanított valaki arra, hogy mit jelent naponta megtagadni magad, felvenni a keresztet minden nap, ahogyan azt a Lukács 9:23-ban olvasod? Miről van itt szó? A következőt mondja: ‘ha nem teszed azt minden nap, nem lehetsz az Ő tanítványa, nem követheted Őt; az lehetetlen.’ Ugyanezt mondja a Lukács 14:27-ben is.

A vallásos ember a következőt gondolja, azaz amikor keresztyénné válik, így kezd el gondolkozni: Mit kaphatok az Úrtól? Meg tudja az Úr bocsátani a bűneimet? Igen, akkor akarom azt. Tud nekem gyógyulást adni? Igen, akkor szeretném azt. A mennybe tud juttatni, miután meghalok? Igen, azt is akarom. Meg tud áldani engem? Igen, azt is akarom. Meg tud engem áldani anyagilag? Azt is szeretném. Fel tud engem kenni úgy, hogy nagy és híres igehirdető legyek, és a képemmel tele legyenek a keresztyén folyóiratok mindenfelé? Ezt is szeretném.

Nos, azt gondolod, hogy az ilyen ember szellemi? Beszélhet sok keresztyén tevékenységről, de a célja valójában önző. A saját neve dicsőségét, hírnevét, a saját hasznát, a saját jólétét, a saját áldását keresi, mindent önmagáért.  Az élete trónján saját maga ül. Látszólag istenfélővé válhat, és lehet teljes idejű szolgáló is, sok teljes idejű keresztyén szolgáló azonban ma a saját haszna érdekében cselekszi ezeket. Ha korábban civil munkakörben dolgoztak, nem keresték volna még a felét sem annak, amit a keresztyén munkájukkal keresnek. Ez hozott nekik hasznot. Üzletet csinálnak Isten szolgálatából. Jézus a maga idejében kiküldte az ilyen embereket a Templomból: azokat, akik a maguk hasznát keresik, akik azért vannak ott, hogy eladják a juhot és a galambot, hogy segítsenek az embereknek áldozatot bemutatni a Templomban, akik valójában csak a saját hasznukra gondoltak. Tudjátok, hogy milyen óriási mennyiségű vallásos tevékenység van jelen a keresztyénségben ma, ami észrevétlenül, keresztyén munkának álcázva működik? Nagyon sok.

Egy szellemi ember azonban nem arra gondol, hogy milyen haszna lehet az Úrból, hanem arra, hogy ’az Úrnak milyen haszna lehet belőle? Milyen haszna lehet az Úrnak az ő földi életéből? Mi az a maximum, amit az Úr kaphat?’ Ha becsületes vagy önmagadhoz, amikor ezt az írást olvasod, megkérdezheted magadtól, hogy milyen a saját magatartásod az Úr felé? Azon gondolkozol, hogy mi lehet a következő dolog, amit megkaphatok az Úrtól magamnak vagy a családomnak? Vagy azon gondolkozol, hogy ’minél többet adj az Úrnak’ a földi életed során, mielőtt elhagyod ezt a földet? Mi az a több, amit kaphat az Úr tőlem?’ Személy szerint azt szeretném, hogy tetőtől talpig mindent neki adjak, és azt akarom, hogy az életem egy neki átadott élet legyen.

Sok különbség van a kétféle magatartás között. Ez a kétféle ember ott ülhet egy keresztyén gyülekezetben egymás mellett, és lehet, hogy nem vagy képes különbséget tenni közöttük, mert itt szívbeli magatartásról van szó. Mindkettő kimehet evangelizálni, mindkettő kimehet az Urat szolgálni és mindkettő lehet odaszánt. A belső motiváció mégis teljesen más lehet. Tudod, a motiváció az, és nem a cselekedetek, ami meghatározza, hogy valaki szellemi, vagy nem.

Jézus elment a zsinagógába és a farizeusok is elmentek. Gondolod, hogy Isten mindkettőt ugyanúgy elfogadta? Jézus tanulmányozta a Bibliát és a farizeusok is tanulmányozták a Bibliát. Gondolod, hogy az Atya mindkettőt ugyanúgy elfogadta? Jézus kiment igét hirdetni és a farizeusok is kimentek. A farizeusok teljes idejű munkások voltak, és Jézus is teljes idejű munkás volt három és fél éven keresztül, de gondolod, hogy ugyanúgy éltek? Óriási különbség volt közöttük. Az evangéliumokban valójában folyamatosan ezt a különbséget látjuk Jézus és a farizeusok között. Valójában ott a szellemi és a vallásos közötti ellentmondás látható. Ellentmondás van az Újszövetség, az új szerződés Szelleme szerinti élet, amit Isten tett az emberrel és a törvény betűje szerinti élet, az Ószövetség között. Óriási különbség van a kettő között.

Amikor Ádám vétkezett, tudod, hogy mit tett? Eltakarta magát fügefalevéllel. A fügefalevél a vallásosság jelképe, amivel egy ember szalonképessé próbálja magát tenni Isten és az emberek előtt. Tudjátok, hogy mit tett Jézus a sok leveles – zöldellő – fügefával? Megátkozta azt és az egész fa elszáradt. Ez azt tanítja nekünk, hogy átok van a vallásosságon. Jézus azért jött, hogy megnézze a gyümölcsöt a fügefán; Nem szerette annak a leveleit. A fügefa nem csupán arra volt teremtve, hogy levelei legyenek. Hasonlóképpen Isten nem arra teremtette az embert, hogy csak vallásos cselekedetei legyenek. Igen, vannak vallásos cselekedetek, de ha belül az egésznek a forrása nem a szellemi élet, akkor Istent az nem érdekli, mert átok van rajta.

Mit adott Isten Ádámnak? Isten megfosztotta őt a fügefalevelektől és egy állatbőr ruhát adott neki; megölt egy állatot és annak bőrével takarta be őt. Ezzel Isten azt mutatja be, hogy a saját természetét adja nekünk. A fügefalevél öltözetet Ádám készítette el; összevarrta a fügefaleveleket és azt az öltözetet magára öltötte, hogy elfedje magát. Amikor Isten meglátta, azt mondta neki: ‘dobd le azt, nem akarom azt.’ Az lehetett jó fügefalevelekből, azaz nem rothadtakból, de nem volt elfogadható Isten számára. Isten azt mondta: ‘én fogok neked adni ruhát.’

Isten Krisztus természetét adta nekünk. Ezt jelenti számunkra az állati bőr. Megkérdezhetjük, hogy akkor ‘miért tartotta Isten törvény alatt az embert 1500 éven keresztül?’ Azért, hogy megmutassa vele az ember alkalmatlanságát. Isten nem szeretné azt, hogy az ember egész életében a Törvény szerint élje az életét. Isten azért hagyta az embert a Törvény alatt, hogy megmutassa neki, nem ez a járható út: ‘Sosem leszel képes elérni az Én természetemet ilyen módon.’ Isten azt akarta, hogy az ember a saját képességei végére jusson, és a Törvény célja az volt, hogy ez megvalósuljon. Azok az emberek, akik eljutottak saját képességeik végére, elkezdték keresni Istent. Számukra Isten adni tudja a saját természetét, és ez feleslegessé teszi a vallásosság fügefaleveleit, és Jézus Krisztus természetét adja nekik.

Jézus Krisztus természete azt jelenti, hogy ugyanazzal a szellemmel szolgáljuk Istent, mint amivel Krisztus szolgálta az Atyát: nem szolgaként, hanem fiúként. Kedves barátaim! Isten nem arra hívott el minket, hogy a szolgái legyünk, hanem hogy a fiai, és a Fia Szellemével szolgáljuk Őt.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: www.cfcindia.com

Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com)

Kategória: keresztyén alaptanítások, Tanítások | Címke: , ,

Keresztyén alaptanítások 14 – Zac Poonen

Maximun Or Minimum for The Lord

Maximum vagy minimum az Úrnak

PDF formátumban letölthető itt

Az utolsó tanulmányunkban a vallásos és a szellemi ember közötti különbséget néztük meg. Szeretnénk egy kicsit tovább elmélkedni erről, mert nagyon fontos, hogy igazi keresztyének legyünk.

Mindannyian ismerjük a különbséget egy ugyanabban az üzletben vagy gyárban dolgozó szolga -, és alkalmazott, ill. a tulajdonos fiának a munkája között. A munkához való viszonyuk alapvetően más. Egy alkalmazott bérért dolgozik. Egy meghatározott fix órát dolgozik. Ha tovább kell dolgoznia, akkor elvárja, hogy a túlórát fizessék ki neki. Jutalmat vár az év végén. Egy – két ledolgozott év után pedig elvárhatja, hogy béremelést kapjon. Egy fiú azonban teljesen más. Ő nem gondol a ledolgozott órák számára. Ha több munkára van szükség az irodában, az üzletben vagy a gyárban a fiú boldogan marad, miután az alkalmazottak elmennek. Ha pedig a gyár nehéz pénzügyi időszakon megy keresztül, a fiú nem várja azt az apjától, hogy pénzt adjon neki. Mi a különbség?

A különbség az alkalmazott és a fiú munkához való viszonyában van, ami az ószövetségi és az újszövetségi élet közötti különbségben látható. Tudjátok, hogy a Bibliátok két részre van osztva: Ószövetségre és Újszövetségre, amit ezért Ószövetségnek és Újszövetségnek is hívnak. Nos, ezeket a szavakat nem olyan gyakran használjuk manapság. A Testamentum, a Szövetség szavak inkább jogi szavaknak hangzanak. Hétköznapi nyelven ez egy megállapodást, szerződést jelent.

Mindannyian tudjuk, hogy milyen egy szerződés. Amikor egy személy elad egy ingatlant vagy felvesz egy alkalmazottat, akkor aláírnak egy szerződést – mindkét személy, a vevő és az eladó, vagy a munkáltató és a munkavállaló. Ez a szerződés az Ószövetség és az Újszövetség kiábrázolása. Isten szerződést kötött Izrael népével az Ószövetség idején. Amikor azonban Jézus eljött (Ő egy új szövetség közbenjárója), Isten egy új szerződést kötött az emberrel.

Nagyon egyszerű kifejezéssel élve azt mondhatjuk, hogy a régi szerződés szerint az ember szolga volt. Egy szolga nem hívhatja a mesterét ’atyának,’ ezért az Ószövetség idején a zsidók nem hívhatták Istent, ’Atyának,’ mert ők szolgák voltak. Hívhatták Őt ‘Úrnak,’ ‘Istennek’ ’Mindenható Úrnak,’ és minden másnak, de nem hívhatták ’Atyának.’ Amikor azonban Jézus eljött, maga köré gyűjtötte a tanítványait és azt mondta: ‘Meg foglak benneteket tanítani, hogyan imádkozzatok az Újszövetség idején. Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: ‘Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy.” Mit jelent ez? Azt, hogy ez egy új szerződés volt.

Most mi olyanok leszünk, mint Isten fiai és lányai, és az Isten fiainak az Istennel való kapcsolatuk nem lesz többé olyan, mint a mester és a szolga közötti kapcsolat. Még csak nem is olyan lesz, mint egy baráttal való kapcsolat, ami több mint szolga és mester közötti kapcsolat. Itt többről van szó a barátságnál. Ábrahámot Isten barátjának hívta az igébenTi azonban tudjátok, hogy mi a különbség egy barát és egy fiú között. Ha egy gazdag ember azt mondja: ‘Ő a barátom,’ majd odafordul egy másik személyhez és azt mondja: ‘Ő pedig az én fiam,’ akkor tudjátok, hogy ki az örökös. Ki az, aki meg fog kapni mindent az atyától? Nem a barát lesz az, hanem a fiú. Legyél Isten gyermeke (fia és lánya), ami nagyobb, mint Isten szolgájának lenni. Nagyobb, mint Isten barátjának lenni.

Nagyon gyakran használjuk azt a kifejezést, hogy valaki az Úr szolgája, anélkül, hogy végiggondolnánk ezt. Azt gondoljuk, hogy ez az ember nagyobb, mint egy másik személy, aki csupán Isten gyermeke. Valóban ez az igazság? Ha eljönnél a házamba, bemutatnálak két embernek és azt mondanám: ‘Ő az én szolgám, ő pedig a fiam.’  Mit gondolnál, ki a fontosabb a házamban? Isten gyermeke. Az Úr szolgája nagyobb lenne, mint az Isten gyermeke?  Ezek rossz elgondolások, amelyek befészkelték magukat az elménkbe, de ellene mondanak a Szentírásnak. Természetesen Isten gyermeke is lehet szolga, ha felelősségteljes fiú.

Fel kell ismernünk Jézus azért jött, hogy felszabadítson minket az alól, hogy pusztán szolgák legyünk és azt szeretné, ha fiakká válnánk. Láttuk a különbséget a vallásos és a szellemi ember között. Egy vallásos ember pontosan úgy viselkedik, mint egy szolga. Egy szellemi ember pedig úgy fog viselkedni, mint egy fiú. Nézzük meg ezt a két, különböző szót. Egy szolga a minimum kategóriában gondolkozna, amit el kell végeznie, hogy teljesítse a kötelességét, ellenben egy fiú – egy felelősségteljes fiúnak – a maximumra kell gondolnia, amit megtehet az atyja tetszésére vagy, hogy segítse az atyját. Ebben a két kifejezésben – a minimum és a maximum – láthatod az Ószövetség és az Újszövetség közötti különbséget, egy szolga és egy fiú közötti különbséget.

Ezért Jézus a Hegyi beszédként ismert prédikációjában megpróbálta a tanítványainak megtanítani a parancsolatok szellemi hátterét. Pl. azt mondta: az Ószövetség azt parancsolta nektek: ‘ne kövessetek el gyilkosságot’. Ez jó, de ez a minimális elvárás. Az a maximum, amit Isten elvár tőletek, hogy ne kövessetek el gyilkosságot? Bizonyára nem. Mi lenne a maximum, ami tetszene az Atyának?

Mi a gyilkosság forrása? A harag. Ezért mondta Jézus, hogy „ne haragudjatok.”  Mit akart ezzel mondani? Azt, hogy ‘ha azon a parancsolaton elmélkedsz, hogy ne kövess el gyilkosságot,’ akkor rá fogsz jönni, hogy az csak a minimum.  Ha elgondolkozol azon, rá fogsz jönni, hogyan tetszhetsz az Atyának. Ha az a hozzáállásom, hogy ‘mi a maximum, amit megtehetek,’ akkor arra törekszem, hogy ‘még csak haragban sem legyek a testvéremmel vagy bárki mással.’ Ezzel elnyerem az Atya tetszését. Nem nyerem el az Atya tetszését azzal, ha csak a gyilkosság elkövetésétől tartom vissza magam.

Nos, a vallásos személy egy olyan valaki, aki a törvény betűjét ragadja meg, és azt mondja: ’Minden rendben van, mert megtartottam azt.’ A vallásos ember farizeussá válik, és a farizeus fokozatosan eltávolodik az igazságtól. Minden keresztyén felekezetben találsz farizeusokat, olyan embereket, akik a betűt összekapcsolják a hagyományokkal és akiket jobban érdekel, hogy megtartsák a sajátságos csoportjuk ezen külsődleges  hagyományait, mint a Jézusban való életet.  A 2 Tim. 3:5 a kegyességnek erről a formájáról beszél, amitől óvakodni kell.

Ha közösséget tartasz olyan emberekkel, akik büszkék és önteltek, fokozatosan átveszel egy keveset a szellemükből. Ha folyamatosan gyilkosokkal leszel egy társaságban, akkor rád fog ragadni a szellemük. Hasonló módon, ha kevésbé istenfélő emberekkel leszel közösségben, akkor át fogod venni a szellemüket. Ezért, amikor azt mondja a 2 Tim. 3:5, hogy kerüljük az olyan embereket, akik csupán a kegyesség látszatát tartják meg, az megőrzi az életünket. A Szent Szellem figyelmeztet minket, hogy ne töltsünk sok időt olyan emberekkel, akik csupán a törvény betűje szerint cselekszenek, akik a látszat szerint igazak. Az ilyenfajta vallásosság egyáltalán nem tetszik Istennek. Légy fiú, légy felelősségteljes fiú.

Hasonló módon, amikor Jézus a házasságtörésről beszélt, akkor azt mondta, hogy az Ószövetség megparancsolja, hogy kerüljük a házasságtörés elkövetését: azaz a fizikai aktust. Ez mindenképpen bűn, de ez a maximum, amit Isten elvár? Nem, ez a minimum, de mi a maximum? Isten gyermeke megnézi Istennek ezt a parancsolatát, elgondolkozik azon és azt mondja: ‘Nem, ez a minimum, amit Isten elvár.’ Ez olyan, mint amikor Isten szolgája azt mondja, hogy ‘dolgoznom kell 9h-tól 17h-ig. A műszakom nyolc órás és utána már otthon leszek. A fiú azonban ott marad 21h-ig vagy egész éjszaka, ha van munka, amit el kell végezni. Ezért a ’9-17-es magatartás’ azt mondja: ‘nem szabad házasságtörést elköveti – ez minden.’ Egy fiú azonban azt kérdezi: mi van e mögött? ‘Nem lenne szabad, hogy viselkedésemben és gondolatban tisztátalan legyek valaki felé. Tisztáknak kell lenni a gondolatainknak a másik nem felé.’ Jézus ezt olyan mértékben hangsúlyozta, hogy a következőt mondta: “Ha a szemed megbotránkoztat téged, akkor jobb, ha kivájod azt.”

Nos, ki érti ezt meg? Csak az a fiú, aki mindenre elszánt módon tetszeni akar az Atyjának, aki arra vágyik, hogy az Atyja elégedett legyen az életével. Csak az ilyen személy lehet valóban szellemi. Azt keresi, hogy megértse a Szentírás parancsolatainak szellemi hátterét és ne csak a törvény betűjét.

A Biblia azt mondja a Jézus Krisztussal való kapcsolatunkról, hogy az olyan, mint egy menyasszony kapcsolata a vőlegénnyel. Az igazi keresztyénség egy házasság, és nem vallás. Ez egy két ember közötti kapcsolat. Nem egy könyv imádata, hanem egy személlyel, Jézus Krisztus személyével való egyesülés. A vallásos ember egy könyvet imád. A Biblia a legfontosabb dolog neki. Nos, a Biblia nagyon fontos számomra, de nem fontosabb, mint Jézus Krisztus. Ha nincs közösségem Jézus Krisztussal, akkor a Biblia egy halott könyv számomra, azonban élő, ha Jézus azon keresztül szól hozzám.

A Krisztussal való kapcsolatunk olyan, mint egy e világi menyasszony, aki fülig szerelemes a vőlegényébe. A Biblia hasonló módon beszél a Krisztussal való kapcsolatunkról. Egy napon, amikor Krisztus el fog jönni, el fogja a menyasszonyát venni. Ez egy erőteljes kép egy eljegyzett menyasszonyról, aki sóvárogva várja az esküvője napját: levelet ír a vőlegényének, telefonál, hogy hallja a vőlegénye hangját, időt akar tölteni vele, míg el nem érkezik az esküvő napja. Közben úgy éli az életét, hogy csak a vőlegénye véleménye érdekli. Nem aggódik amiatt, hogy mások a világban mit gondolnak róla. A vőlegényének akar tetszeni és nem a minimumot teszi meg.

Gondoljatok egy jegyespárra, akik fülig szerelmesek egymásba. Ha lehetőségük adódik időt tölteni egymással, gondoljátok, hogy a minimális idővel megelégszenek? Nézik az órát és azt mondják: ‘Igen, eltöltöttünk tíz percet egymással, és ez elég?’ Nem. Úgy érzik, hogy öt óra sem elég! Amikor egy jegyespár, akik fülig szerelmesek egymásba, levelet írnak egymásnak, milyen hosszú levelek lesznek azok – fél oldal? Azt mondják, hogy ‘rendben, ez elég, megírtam neked, hogy jól vagyok és remélem te is jól vagy”?’ Nem, hanem 25 oldalakat írnak, és utána másnap ismét 25 oldalt írnak! Ilyen a szerelem.

Valóban szelleminek lenni az a Krisztussal való szeretet kapcsolat eredménye. A vallásosság másrészt csak egy formális kapcsolat Krisztussal, mint egy alkalmazott a főnökével. Próbáljunk meg szellemi emberek lenni!

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: www.cfcindia.com

Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com)

Kategória: keresztyén alaptanítások, Tanítások | Címke: , , , ,