A keskeny út megtalálása – Zac Poonen

Figyelem! Ha valakinek problémája van a feliratos video megnézésével, akkor a felirat szövege letölthető PDF formátumban ittMP3 formátumban itt

A PDF ÉS MP3 VÁLTOZATOK NYILVÁNOSAN NEM TERJESZTHETŐK, DE A FELIRATOS VIDEO YOUTUBE LINKJE SZABADON MEGOSZTHATÓ!

Kategória: gyülekezet, Keresztyénség, Szentség, Tanítások | Címke: , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

A keskeny út – Frank McEleny

Forrás: https://acalltotheremnant.com/2017/08/05/the-narrow-way/

PDF formátumban letölthető itt

Az út egyre keskenyebb lesz és az emelkedő egyre meredekebb és veszélyesebb, amin a szentek Isten országába bejutnak. Nincs vissza út, csak előre van és felfelé, nem számít, hogy mit tartogat az előttünk lévő út. Amikor a világ figyelemmel kíséri az Isten országában élő szenteket, akkor csak a természetes szemükkel látják őket. Amikor próbákat és szenvedéseket látnak, akkor valamilyen kudarcot és elutasítottságot látnak, a mi próbáink azonban a szobrász kalapácsütései. A nagy szobrász formál minket, hogy valóban beilleszkedjünk az Ő dicsőséges templomába.

Ki fogja magát átengedni a szobrász kalapácsütéseinek? Ki fog biztosan megállni a próbákban, a szenvedésekben és az üldöztetésekben? Ki fog egy ilyen utat választani, ahol a legnagyobb sötétségben fénylik a világosságunk és az Ő dicsőségének bizonyságai? Engedelmes keresztyén leszel? Engeded, hogy az Úr formáljon téged? Képviseled a Mestert minden helyzetben? Képes vagy örvendezni a legnagyobb mélységekben?

A legerősebb ütések az ellenség királysága ellen az örömteli hang, ami a legnagyobb mélységekből száll fel. Ott ahol mások sírnak és a fogukat csikorgatják, ott Isten emberei, Isten királyságának szentjei örvendeznek az Úrban és a gonosz elhallgat. Jézus asztalt terít nekünk az ellenségeink szeme láttára. Vajon te keresztyénként ennél az asztalnál ülsz? Ez az Úr asztala, ahol a jóság, a kegyelem követnek minket az életünk minden napján, a keskeny úton való járásunkban.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és honlapcímének megadásával.

Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com)

Kategória: Szentség, Tanítások | Címke: , | 1 hozzászólás

Két út van (könyv) – Abonyi Sándor

Ez a digitális könyv önálló írások gyűjteménye, amelyek a blogon külön-külön is elérhetők.

TARTALOMJEGYZÉK 

Úton lenni

Sokan vagy kevesen?

A szentség útja

Elegy vagy egység?

Igaz vagy hamis?

Igazságban járás vagy tévelygés?

Mindent megvizsgáljatok!

– § –

A könyv letölthető PDF formátumban itt – MP3 hangoskönyv formátumban itt

Jó épülést kívánok mindenkinek! Sándor

Kategória: Tanítások | Címke: , , , , , | 2 hozzászólás

A “nagy paráznához” vagy a “szent maradékhoz” tartozol? – Abonyi Sándor

Letölthető PDF formátumban itt – MP3 formátumban itt

A több mint 2000 éve annak, hogy Jézus itt járt a földön, majd Pünkösd után megszületett az egyház. Az első generáció életében „gomba módra” szaporodtak a gyülekezetek az akkori Római Birodalom területén lévő városokban. Részletesen olvashatunk ezekről az Újszövetség az Apostolok cselekedetei könyvében és a gyülekezeteknek írt levelekben. Az első generáció egyháza – a sok hibája ellenére – ma is követendő minta számunkra és sok hitbeli törekvés irányul arra, hogy a mai hitehagyott egyház megreformálásával visszatérjenek az első gyülekezetek dicsőséges állapotához.

Amikor az egyház megreformálásáról beszélnek emberek, akkor mindig a szervezett, intézményes, történelmi egyházak „szemüvegén keresztül” nézik az egyházban végbement változásokat, ahol szerintük Isten folyamatosan – egymást követő módon, több lépésben – állítja helyre a gyülekezeteket és a szolgálatokat. Ez egy általánosan elterjedt, de téves értelmezés az egyház történetét tekintve. Jó ezt tisztázni, mert ha nem tesszük helyre ezt a kérdést, akkor sok más dologban is téves következtetésre jutunk!

Isten nem azért küldte el Jézust, hogy megreformálja kora vallásos egyházát, hanem hogy – attól függetlenül – egy teljesen újat hozzon létre, ami az akkori vallásos zsidók gyűlöletét és üldözését váltotta ki. Ez ismétlődik folyamatosan az elmúlt 2000 év során, amikor „Káin egyháza” üldözi és igyekszik megölni „Ábel egyházát”.

A mi generációnk hajlamos úgy gondolkozni, hogy 2000 év után az egyház – a folyamatos fejlődés eredményeként,  a mi generációnk idején, az „utolsó napokban” – nyeri vissza ismét a kezdeti dinamizmusát. Sokan gondolják azt is, hogy még ennek a generációnak az életében visszajön Jézus és így részük lehet a nagyon várt csodálatos elragadtatásban.

Jézus visszavárása egy teljesen helyénvaló dolog, mert természetes, hogy a menyasszony természetét magán hordozó igazi egyház várakozással és vágyakozással tekint a Vőlegényével való találkozásra.

Nem lehetünk azonban annyira önzők, hogy mindazt, ami az „utolsó napokra” vonatkozik az igében, azt kisajátítsuk magunknak és a mi generációnkra értelmezzük. Tisztelettel kell gondolnunk az előttünk élt generációk üldözött és életüket a hitükért feláldozó hithősökre is, akik az ige alapján ugyanazt a reménységet hordozták magukban, mint a mi generációnk. Tudjuk az igéből, hogy már az első generáció egyháza is várta vissza Jézust és reménykedtek az elragadtatásban. Nagyon elszomorodtak (sőt megzavarodtak), amikor az első hívők kezdtek meghalni. Pál igyekezett bátorítani őket és emlékeztetni néhány dologra:

„Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincsen reménységük. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképpen az Isten is előhozza azokat, akik elaludtak (értsd: meghaltak), a Jézus által ő vele együtt. Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával, hogy mi, akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem előzzük meg azokat, akik elaludtak. Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban; Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk.”   (1 Thessz 4:13-17)

A thesszalonikai gyülekezetnek írt első levelében Pál maga is az elragadtatás reménységével beszél:

mi, akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig……

„mi akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk”

Ne gondoljuk azt, hogy a második levélében, amikor Pál józanságra inti a hívőket ellentmondana az első levelében leírt reménységnek:

„Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi ő hozzá leendő egybegyűlésünkre nézve, Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nékünk tulajdonított levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja. Ne csaljon meg titeket senki semmiképpen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia,”   (2 Thessz 2:1-3)

Itt arról olvashatunk, hogy a Thesszalonikában lévő gyülekezetet megzavarták egyesek azt hirdetve „mintha már itt volna Krisztusnak ama napja.” Pál igyekszik megnyugtatni és józanságra inteni őket. Ez 2000 évvel ezelőtt történt és hasonlóan élheti ezt meg minden generáció, mert „sok hamis próféta jön, akik elhitetik, ha lehet a választottakat is”.

Az elmúlt 2000 évben hozzávetőlegesen 50 generáció élt, akik teljes joggal ugyanezt a reménységet hordozták a szívükben és ez így helyes. Az örökkévaló ”Vagyok” Istene minden korban hasonló módon kijelenti magát a benne hívőknek. Az első generáció idejében leírt Újszövetség igéi hasonlóképpen réma minden generáció számára. Pál intelmei 2000 év után nekünk is aktuálisak és megszívlelendőek. Nem szabad, hogy „megháborítsanak minket (is), mintha az a nap már elérkezett volna”. Sok megtévesztett hívő tette tönkre az életét az elmúlt évszázadokban, akik hittek a hamis próféták jövendölésének. A józanság szintén a „szellem gyümölcse” és nem kell szégyellni, mert időnként nagy szükségünk van rá.

Van az egyháztörténelem értelmezésében egy alapvető tévedés. A fent említett – szervezett, intézményes „történelmi” – egyházak fejlődésének történetéről Manfred Haller a következőt írja: „a keresztyénség történelmi fejlődése’ a hústestnek, a természeti embernek, a régi Ádámnak a története.” Emlékezzünk rá, hogy a Jelenések könyve egymástól jól megkülönböztethető módon két egyházról beszél és nem csupán egyetlen – folyamatosan fejlődő – egyházról. Az egyik egy bukott, a világgal paráználkodó egyház, amit a Jelenések könyve „nagy parázna” egyháznak (nagy Babilonnak) nevez, a másik pedig az igazi egyház, ami Jézus Krisztus szentmenyasszonya”.

Sok hívő tévesen értelmezi az „utolsó napok” idejét, mert – nem gondolva az előttünk élt generációkra – úgy gondolják, hogy a mi generációnk (esetleg az utánunk következő) él az utolsó napokban. Jó, ha úgy gondolkozunk az „utolsó időkről/napokról”, ahogy a Biblia ír róla. Erről részletes leírás van az „Utolsó idők” című írásban, de hadd idézzek itt egyetlen igét, amit Péter Pünkösdkor mondott, amikor Joel prófétától idézett:

„Hanem ez az, ami megmondatott Jóel prófétától. És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre:”     (Ap.csel 2.17)

Mint látjuk már Jézus első eljövetelével (ill. Pünkösdkor) elkezdődött az „utolsó napok” időszaka, ami már 2000 év óta tart. Jézusnak – a nagy parázna egyháztól függetlenül – minden generációban voltak igazi követői (az un. maradék, ill. a menyasszony). Élesen külön kell választani tehát a szervezett, intézményes egyházakat (nagy parázna és annak lányait) azoktól, akiket Isten minden korban „kihívott” a parázna egyházból, és attól függetlenül élték meg a hitüket.

A Jelenések 2. és 3. fejezetében hét gyülekezetről olvashatunk, ahol Isten hat gyülekezetet megtérésre szólít fel. Ők tartoznak a „Nagy Parázna” egyházhoz, közöttük is vannak azonban kevesen, akik még hallják az Úr hangját. Ez a hat gyülekezet ítéletre kerül, ha meg nem tér. A közöttük lévő igaz hívőknek azonban „ki kell futni” közülük, ha a gyülekezetek nem térnek meg! Egyetlen gyülekezet van csupán a hét közül, amelyik Jézus „menyasszonya”. Ők szentek, megtartják az Ő beszédét és nem tagadják meg az Ő nevét” Ennek a gyülekezetnek csak kevés ereje van és a többi gyülekezet lenézi őket. Ami azonban van, az elegendő az Úrnak, de szükséges, hogy megtartsák azt.

Tudom a te dolgaidat (ímé adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat), hogy kevés erőd van, és megtartottad az én beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet. Ímé én adok a Sátán zsinagógájából, azok közül, akik zsidóknak mondják magukat és nem azok, hanem hazudnak; ímé azt mívelem, hogy azok eljöjjenek és leboruljanak a te lábaid előtt, és megtudják, hogy én szerettelek téged.”   (Jel. 3.8-9)

Ha így gondolkozunk, akkor teljesen más következtetésre jutunk. Jézusnak az elmúlt 2000 évben minden generációban voltak igazi követői, akiket a „hivatalos történelmi egyházak” (a nagy parázna egyház) a történelem során mindig „eretnekeknek” nevezett és üldözte őket. Minden generációban van tehát egy szent maradék! Az elmúlt 2000 év „maradékai”  az utánunk következőkkel együtt alkotják és fogják képezni Jézus Krisztus igazi egyházát, az Ő szent menyasszonyát. Fontos tudni, hogy a „nagy parázna” (nagy Babilon) sosem javul meg, nem válik szentté, hanem végül elnyeri méltó jutalmát:

„Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöcévé, és minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöcévé. Mert az ő paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép, és a földnek királyai ő vele paráználkodtak, és a földnek kalmárai az ő dobzódásának erejéből meggazdagodtak. És hallék más szózatot a mennyből, amely ezt mondja: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból: Mert az ő bűnei az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól.”     (Jel 18:2-5)

A reformációk – megjobbítási törekvések – nem vezetnek tehát eredményre, ezért Isten parancsa minden generáció számára az, hogy „fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból”.

Tisztelettel kell gondolnunk minden generáció névtelen hőseire, akiket a „nagy parázna” egyház eretnekeknek minősítve megégetett, máglyára vitt, vagy száműzött. Erről szól E. H. Broadbent „Zarándok gyülekezet” című könyve, ami leírja azt a 2000 éves „élő krisztusi vonalat” – Jézus Krisztus igazi egyházának igaz történetét – azokról a hívőkről, akik sosem hajoltak meg a „Baálnak”: bogumiloknak, hugenottáknak, valdenseknek, anabaptistáknak, puritánoknak stb. nevezték őket, de ők egyszerűen csak testvéreknek, keresztyéneknek – Krisztust követőknek – nevezték magukat. Az igaz hívők igaz története jórészt feledésbe merült, mert ők eretnekek voltak a mindenkori hatalmon lévő és a világi hatalommal szövetséget ápoló – a királyoknak koronát osztogató – „nagy parázna” (nagy Babilon) szemében. Az eretnekek könyveit megégették, a nyomukat eltüntették és a feledés homályába süllyesztették történetüket. Ők Krisztusban meghalt igaz testvéreink az Úrban, akik mindannyian részei a királyi menyegzőre készülő menyasszonynak, a szent maradéknak. Jézus Krisztus igazi egyházában – a ma hirdetett véleményekkel ellentétben – mindig is működtek a Jézus által adott szolgálatok: apostolok, próféták, evangélisták, pásztorok és tanítók. Téves tehát az az elgondolás, hogy Isten a mai időkben állítja azokat helyre. Krisztus igazi követői – minden korban – sokszor az üldözést elszenvedve, elrejtettségben, nagy alázatossággal, sosem a dicsőséget és a népszerűséget keresve szolgáltak.

Ha meghajolunk a Baál előtt, akkor a nagy paráznával szellemi közösséget vállalunk, és bűnrészessé válunk. Ezzel megtagadjuk Krisztus keresztáldozatát és minden – a hitükért mártírhalált halt – hívő testvérünk emlékét, akiket az elmúlt 2000 év alatt a „nagy parázna és az ő lányai” üldöztek, vagy eretnekként kivégeztek. Az elmúlt 2000 év hithősei mind részei tehát a menyasszonynak, részei a maradéknak, akikből együttesen elő fog előállni a menyasszony, amikor Jézus visszajön érte, hogy együtt ünnepeljenek a királyi menyegzőn.

Isten örökkévalóságban eltervezett üdvterve – a minden generációban hasonló módon megélt, ismétlődő események és rémák mellett – meghatározott menetrend szerint halad előre több évezreden át, egészen Jézus visszajöveteléig. Ebben a korszakban (azt utolsó napokban) vannak jól meghatározható – megismételhetetlen – események, amiket az ige meghatároz, és jó felismerni ezeket a történelem óráján. Ilyen fontos események például:

– a Templom lerombolása és a zsidó nép szétszóratása,

– a pogányok idejének betelése, Izrael maradékénak összegyűjtése az ígéret földjén,

– a hitehagyást és a szakadást követően a törvénytipró megjelenése és végül

– Jézus visszatérése.

Ne tévelyegjünk! Nem a „nagy parázna” hitehagyott testies egyház tagjai a mi hittestvéreink, mert ők „Krisztus keresztjének ellenségei”, hanem mindazok, akik Krisztusban haltak meg az elmúlt 2000 év során, akik mindenben engedelmeskedtek neki.

Emlékezzünk tehát nagy tisztelettel minden korábbi generáció hős mártír hívőire, akik hozzánk hasonlóan vívták harcaikat a maguk idejében, sokszor sokkal nagyobb próbákat megélve, vagy az életüket áldozva a hitükért.

Nem kell tehát foglalkoznunk a „nagy parázna” (és az ő lányai) egyházának megreformálásával (megjobbításával), mert Jézus világosan megmondta, hogy nincs értelme „új foltot varrni a régi ruhára”, sem „újbort önteni a régi tömlőbe”. Jézus minden generációban kihívja az Övéit az intézményes egyházakból és gondoskodni is fog róluk. Így „lesz egy akol és egy pásztor”, ahol személy szerint Ő pásztorol mindenkit. Ígéretéhez híven Ő építi az Ő egyházát is a Szent Szellem vezetése és munkája által, amin „a pokol kapui sem vesznek diadalmat”. Jézus az Ő kihívottait sokszor a pusztában, rejtett módon készíti fel, személyesen foglalkozva mindenkivel, hogy a megfelelő időben – Illéshez hasonlóan – váratlanul felemelje őket, hogy akcióba lépjenek és beteljesítsék Isten akaratát.

Illés „hozzánk hasonló” ember volt, Elizeus – az utóda – Illés kenetének kétszeres mértékét kérte Istentől és Ő megadta neki. Ne legyünk tehát hitetlenek, hanem legyünk bátrak, akik Illés szellemével munkálkodnak és készítik az utat a pusztában az Úrnak.

A kérdés most így hangzik: a „nagy paráznához” vagy a „szent maradékhoz” tartozol?

Ha a nagy paráznához tartoztok, akkor az aktuális üzenet ma az, hogy „fussatok ki belőle”!

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és honlapcímének (https://keskenyut.wordpress.com) megadásával.

Kategória: helyreállítás, Keresztyénség, próféciák, szolgálati ajándékok, Tanítások, utolsó idők | Címke: , , , , , , , | 1 hozzászólás

We Have Fergotten that the Way is Narrow – Paul Washer

You can hear it here:

Kategória: Christianity, holiness, Restoration, Teachings | Címke: , | 2 hozzászólás

A keskeny út – Abonyi Sándor

Úgy illik, hogy a blog névadó témájában – keskeny út – legyen tanítás a blogon. Ezt a célt szolgálja egy Audio tanítás, ami az alábbi linken tölthető le. Sajnos a kb. 1 órás, néhány évvel ezelőtt elhangzott tanítás – valami technikai hiba folytán – megsérült és nem sikerült rekonstruálnom. Ezzel együtt úgy döntöttem, hogy a bő fél órás csonka tanítást (a tanítás második fele hiányzik), mégis feltöltöm. Senkit sem szeretnék megfosztani attól, ami így is építő lehet számára. Ezzel együtt kérem, hogy nézzétek el nekem ezt a hiányosságot.

Az Audio tanítás letölthető itt: Keskeny út

Javaslom még a blogon lévő Szentség útja című írásomat is ugyanebben a témában, ami PDF-ben letölthető itt: A szentség útja

Talán ez az írás pótolja az Audio tanítás hiányosságát.

Jó épülést kívánok.

Abonyi Sándor

Kategória: Abonyi Sándor, Audio tanítások, gyülekezetépítés, helyreállítás, Keresztyénség, Szentség, Tanítások, utolsó idők | Címke: , , , | 3 hozzászólás

Házasság, válás, újraházasodás

Forrás: http://obelia.hubpages.com/hub/Marriage-Divorce-Remarriage

Hadd kezdjem egy számomra nagyon fájó megállapítással. Ez nem egy népszerű írás és tudom, hogy sok haragot, szenvedést, kérdéseket és érzelmi támadásokat fog kiváltani. Kérlek benneteket, hogy ismerjétek meg a szívem indulatát. Amennyire csak lehetséges nem szándékozom senkit megbántani, nem azért teszem ezt az írást közzé, mert valakinek most éppen erre van szüksége.

Egy másik tanulmányt nézegettem és ráakadtam benne egy megállapításra, ami megdöbbentett engem. “Keresztelő Jánost nem az evangélium, hanem a bűnbánat hirdetése miatt ölték meg.” Azt mondta Heródesnek, hogy vétett a törvény ellen azzal, hogy elvette a fivére feleségét.

(Máté 14:3-4 “Mert Heródes elfogatta Jánost, és megkötöztetve, tömlöcbe vetette Heródiásért, a testvérének, Fülöpnek feleségéért. Mert ezt mondta néki János: Nem szabad neked ővele élned.” Lásd még a Márk 6:16-20).

Világos volt számomra, hogy Keresztelő János nem azt mondta, hogy nem volt törvényszerű, hogy Heródes elvette a fivére „özvegyét”. Heródiás elvált a férjétől, Fülöptől, és hozzáment Heródeshez. A kapcsolatukat tekintve ez nemcsak vérfertőző volt, hanem házasságtörés is, mert a korábbi férje, Fülöp még élt. Ez ösztönzött engem ennek tanulmányozására. Ez nem volt egy könnyű tanulmány számomra, és az utolsó héten belefájdult a gyomrom, amikor arra gondoltam, hogy milyen következményei vannak annak, ha házasságtörést elkövetve újraházasodtunk, miközben a volt házastársunk még él. Senki sem tud biblikus magyarázatot adni nekem, hol van engedélyezve, hogy a házastársi szövetség a válás által feloldásra kerül és megengedi, hogy az elvált fél elvegyen egy másik személyt. Részem volt elég sok heves érzelmű válaszban, de az örökérvényű és helyes válasz abban található meg, hogy házasságtörők nem örökölhetik Isten Királyságát.

1 Kor. 6:9-10  “Avagy nem tudjátok-e, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Istennek országát? Ne tévelyegjetek; se paráznák, se bálványimádók, se házasságtörők, se pulyák, se férfiszeplősítők, Se lopók, se telhetetlenek, se részegesek, se szidalmazók, se ragadozók nem örökölhetik Isten Királyságát.”

Rengeteg nézet van a házassággal és a válással kapcsolatban. Az első nézet, ami tartja magát, hogy a hívők ne váljanak el. Van egy nézet, ami megengedi a válást, de az újraházasodást nem és van egy megint másik, ami megengedi a válást és az újraházasodást is. Az elmúlt négy évben utána olvasva, imádkozva, tanulmányozva és meghallgatva különböző nézeteket, egy határozott nézettel rendelkező személlyé váltam. Valószínűleg mindig is ebbe a táborba tartoztam, de más hívők nézeteit hallgatva elbizonytalanodtam. Ezekről most nem beszélnék, mert azt szeretném, ha személyes nézetemmel ismerkednél meg. Ezt most itt abbahagyom, mert nem gondolnám, hogy létezik olyan személy, aki érzéketlen lenne a Biblia álláspontjának – ebben a kérdésben való – magyarázatát tekintve. Megértem emberek millióinak a nézetét és sok keresztyén vitatkozik azon, hogy mi van megengedve, de az elmúlt héten megértettem valamit. Mindazok a nézetek nem lehetnek helyesek! Vagy megengedjük, hogy valaki elváljon és újraházasodjon vagy nem. A Biblia nem mondhatja ugyanarra a dologra, hogy az „igen” is helyes és a „nem” is.

Van valamennyi ismeretünk a házassággal kapcsolatban. A házasság egy életre szóló szövetségben egyesít egy férfit és egy nőt, ahol Isten a tanú kettejük között, hogy egy testté egyesíti őket (1 Mózes 2:24, Máté 19:4-9, stb). A házasság példáján mutatja be az ige Krisztus (a vőlegény) és az Ő népe (menyasszony) közötti kapcsolatát (Efézus 5:22-33, Máté 25:1-13). Az Úr akarata az, hogy a házasságokból utódok származzanak (Malakiás 2:15).

A házasság nem csupán egy megállás egy szolgálattevő vagy egy békebíró előtt, hogy törvényesen eggyé váljanak. A házasság napján kimondott szavak nagyon erőteljesek és súlyosak, azonban sokakat ez nem zavar, és nem gondolnak az esküben megfogadottakra, amikor cselekednek. A menyasszonynak és a vőlegénynek nem kellene tisztában lenni vele, amikor kölcsönösen ünnepélyes fogadalmat tesznek, hogy ez egy törvényes és szellemi kötelék? Tudatában kellene lenni, hogy Isten a tanúja a kettejük szövetségi kötelékének, ami halálukig érvényes.

Egy olyan kultúrában élünk, ahol a válás már egy mindennapos eset. A probléma az, hogy Isten Igéjét a kultúra nem változtatja meg. Ezért egy keresztyénnek Isten bölcsességét kellene keresnie mielőtt bármilyen, egész életét megváltoztató döntést hozna.

1) Mit mond Isten az esküvésekről?

4Móz 30:2  „Ha valamely férfi fogadást fogad az Úrnak, vagy esküt tesz, hogy lekötelezze magát valami kötésre: meg ne szegje az ő szavát; ami az ő szájából kijött, egészen úgy cselekedjék.”

Prédikátor 5:4-5  „Mikor Istennek fogadást teszel, ne halogasd annak megadását; mert nem gyönyörködik a bolondokban. Amit fogadsz, megteljesítsd! Jobb hogy ne fogadj, hogynem mint fogadj, és ne teljesítsd be.”

– Meglepő, hogy elvárjuk Istentől, hogy tisztelje az Ő szavát velünk kapcsolatban, hogy mentsen meg és őrizzen meg minket ebben és a következő életben, amikor mi nem teszünk meg mindent, sőt megbüntetjük és eltaszítjuk a házastársunkat, mert nem felel meg az elvárásunknak.

– Paul Washer – http://www.youtube.com/watch?v=FoQEljfJEcc&feature=related

(9,5 perces angol nyelvű video)

– Ha azt választom, hogy nem teljesítem a fogadalmamat, az nem tesz engem hazuggá és szövetségszegővé?

2) Mi a helyzet a hitetlen személlyel kötött házassággal?

Azt mondtuk, hogy ne legyünk hitetlennel felemás igában (2 Kor 6:14), de sok példa van rá, ahol ez mégis megtörténik. Ugyanis két hitetlen ember összeházasodhat, és az egyikük később megtér. A hívő házastárs köteles bemutatni a hitetlen társa felé, hogy mik azok, amiket egy keresztyén ember már nem engedhet meg magának. Semmiképpen sem válhat el a hívő házastárs a hitetlen házastársa hitéről alkotott véleménye alapján. Figyelembe kell vennünk ugyanis, hogy egy éretlen keresztyén gyakran hasonlít egy hitetlen emberre. Csak azért, mert egy személy nem úgy él, mint azt mi – egy általunk meghatározott időn belül – elvárnánk, ne gondoljuk azt, hogy később nem válhat érett hívővé.

1Kor 7:10-15 „Azoknak pedig, akik házasságban vannak, hagyom nem én, hanem az Úr, hogy az asszony férjétől el ne váljék. Hogyha pedig elválik is, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön meg férjével; és a férj se bocsássa el a feleségét. Egyebeknek pedig én mondom, nem az Úr: Ha valamely atyafinak hitetlen felesége van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt. És amely asszonynak hitetlen férje van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt. Mert meg van szentelve a hitetlen férj az ő feleségében, és meg van szentelve a hitetlen asszony az ő férjében, mert különben a ti gyermekeitek tisztátalanok volnának, most pedig szentek. Ha pedig a hitetlen elválik, ám váljék el; nem vettetett szolgaság alá a keresztyén férfiú, vagy asszony az ilyen dolgokban. De békességre hívott minket az Isten.”

– Ez az igeszakasz is azt mondja nekünk, hogy ne váljunk el. A 15. vers nem annak engedélyezése, hogy másik házastársat keressünk, hanem azt jelenti, hogy nem vagyunk kötve a házasságon belüli kötelezettségeink teljesítését illetően. Ha másik házastársat kereshetnénk, akkor arról beszélne az ige, azonban az ezt követő egész fejezet arról szól, hogy maradjunk együtt a házasságban. Ha különválunk, akkor házasság nélkül kell maradnunk vagy meg kell békülnünk a házastársunkkal. Egy élethosszig tartó szövetségben vagyunk összekötve a házastársunkkal, amíg az egyikünk meg nem hal.

1Kor 7:39 „Az asszonyt törvény köti, míg férje él, de ha férje meghal, szabadon férjhez mehet, akihez akar, csakhogy az Úrban.”

3) Mi a helyzet a szexuális erkölcstelenségre vonatkozó kivétel szabállyal?

Úgy tűnik, hogy ez lenne az a „kiskapu”, amit mindenki keres vagy alkalmaz. Ne mondjuk azt, hogy könnyű túljutni ezen, ugyanis technikailag/logikailag nem járunk el helyesen, ha megtagadjuk a megbocsátást egy olyan házastársnak, aki valóban bűnbánó módon közelít a házastársa felé. Valójában azt mondjuk, hogy megbocsájtunk a szánkkal, miközben a cselekedeteink arról tesznek bizonyságot, hogy nem bocsátunk meg. Ismét a Krisztus képre gondolva ez azt jelenti, hogy valódi tisztelet helyett szabályos módon „megcsaljuk” vagy lekezeljük Jézust, ugyanakkor elvárjuk, hogy folyamatosan szeressen és szenteljen meg bennünket és ajándékozza Magát nekünk.

Máté 5:31-32 “ Megmondatott továbbá: Valaki elbocsátja feleségét, adjon néki elválásról való levelet. Én pedig azt mondom néktek: Valaki elbocsátja feleségét, paráznaság okán kívül, paráznává teszi azt; és aki elbocsátott asszonyt vesz el, paráználkodik.”

– A “szexuális erkölcstelenségre” (paráznaságra) itt a (porneia) szó használatos, amit rendszerint a házasság előtti szexre használtak. Ez a kitétel CSUPÁN a Máté evangéliumban van megjegyezve, ami a zsidó közösségnek íródott. Ennek oka, amit szükséges megjegyeznünk, hogy a zsidó jegyesség éppen olyan kötöttségekkel jár, mint a házasság. Ezt abból is látjuk, hogy József Mária férjeként volt megnevezve a házasságuk előtt. A Máté evangélium azt is mondja, hogy József igaz ember volt és kész volt elbocsátani Máriát (hogy ne lássa az ő halálra kövezését), amikor kiderült, hogy terhes, mert azt hitte, hogy hűtlenné vált (Máté 1:18-21). A pogányoknál nincs ilyen jegyességi szokás, ezért nem volt szükséges beszélni róla, hogy egy férfi elküldheti vagy elválhat-e a feleségétől, ha a felesége nem lenne szűz a házasságkötés pillanatában. Hiszem, hogy ha Jézus megengedte volna a válást „paráznaság” okán kívül, akkor azt követően ugyanabban a mondatban nem beszélt volna róla, hogy az elbocsátott asszony elvételével (újraházasodás) mindkét fél paráznaságot követ el. (Máté 5:32) Alapjában véve Jézus ezzel azt mondta ki, hogy aki egyszer megházasodott, az házas is marad. Az “ember el ne válassza azt” parancsolat a házasság kötelékében lévő emberekre is vonatkozik.

Nézzünk meg egy másik igeszakaszt ezzel a kivétel szabállyal kapcsolatban. Ebben az igeszakaszban, azt látjuk, hogy a farizeusok kísérteni próbálják Jézust, hogy megismerjék, mi lehet az Ő álláspontja a válással kapcsolatban.

Alapvetően kétféle gondolkozásmód van a válással kapcsolatban: az egyik a Shamma-i, ami azt tanítja, hogy „illetlen” dolog egy asszony esetében (5 Mózes 24:1) a szex valaki mással, aki nem a férje és a másik a Hillel-i álláspont, ami azt tanítja, hogy az “illetlen” kiterjed olyan hétköznapi dologra is, mint a férje pirítósának megégetése.

– “Máté 19:3-12 „És hozzá mennek a farizeusok, kísértve őt és mondván: Szabad-e az embernek az ő feleségét akármi okért elbocsátani? Ő pedig felelvén, monda: Nem olvastátok-e, hogy a teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonnyá teremtette őket, és ezt mondá: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy test. Amit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza. Mondának neki: Miért rendelte tehát Mózes, hogy váló levelet kell adni, és úgy bocsátani el az asszonyt? Monda nékik: Mózes a ti szívetek keménysége miatt engedte volt meg néktek, hogy feleségeiteket elbocsássátok; de kezdettől fogva nem így volt. Mondom pedig néktek, hogy aki elbocsátja feleségét, kivéve paráznaság miatt, és mást vesz el, házasságtörő; és aki elbocsátottat vesz el, az is házasságtörő. Mondának néki tanítványai: Ha így van a férfi dolga az asszonnyal, nem jó megházasodni. Ő pedig monda nékik: Nem mindenki veszi be ezt a beszédet, hanem akinek adatott. Mert vannak heréltek, akik anyjuk méhéből születtek így; és vannak heréltek, akiket az emberek heréltek ki; és vannak heréltek, akik maguk herélték ki magukat a mennyeknek országáért. Aki beveheti, vegye be.”

Jézus nem áll egyik nézet pártján sem. Ő visszament a házasság létesítésének kezdetéhez. Ádámnak nem volt lehetősége másik feleségre, miután a felesége becsapta és Évának sem volt lehetősége Ádám után másik férjre, mert nem tájékoztatta őt megfelelően. Jézus csupán egyetlen esetben (paráznaság) engedte meg a válást, ebből minden hallgató megértette, hogy a házasság felbonthatatlan. Figyeljük meg a tanítványok reagálását. Ők megértették, hogy ha egyszer megházasodtak, akkor egész életükre a házastársukhoz vannak kötve.

4) Házasságtörés

Jézus kijelentette, hogy bárki, aki elválik, és újra házasságot köt, házasságtörést követ el. Bárki, aki elvesz egy elvált személyt házasságtörést követ el. Nem számít, hogy ki volt a hibás, mert Jézus kijelentette, hogy bárki, aki így cselekszik, házasságtörést követ el. Az alábbi igeszakaszok azt mutatják, hogy a válás nem bontja fel a házasságot. Törvényesen elválasztották ugyan őket, de Isten még mindig házasként tekint rájuk. Látjuk, hogy a tanítványok később – szűkebb körben – ismét megkérdezték Jézust, hogy egyértelmű legyen számukra, hogy a válás nem megengedett. A Márk 10.12. versben Jézus válasza azt mutatja, hogy nem csupán a férjek, hanem a feleségek is lehettek a válás kezdeményezői, akik újraházasodásukkal házasságtörést követtek el.

– Márk 10:2-12 “És a farizeusok hozzámenve megkérdezik tőle, ha szabad-e a férjnek feleségét elbocsátani, kísértve őt. Ő pedig felelvén, monda nékik: Mit parancsolt néktek Mózes? Ők pedig mondának: Mózes megengedte, hogy váló levelet írjunk, és elváljunk. És Jézus felelvén, monda nékik: A ti szívetek keménysége miatt írta néktek ezt a parancsolatot; De a teremtés kezdete óta férfiúvá és asszonnyá teremtette őket az Isten. Annak okáért elhagyja az ember az ő atyját és anyját; és ragaszkodik a feleségéhez, És lesznek ketten egy testté! Azért többé nem két, hanem egy test. Annak okáért amit az Isten egybe szerkesztett, ember el ne válassza. És odahaza az ő tanítványai ismét megkérdezik őt e dolog felől. Ő pedig monda nékik: Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el az ellen. Ha pedig a feleség hagyja el a férjét és mással kel egybe, házasságtörést követ el.”

– Lukács 16:18 “Valaki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, paráználkodik; és valaki férjétől elbocsátott asszonyt vesz feleségül, paráználkodik.”

Pál megismétli ugyanazt a tanítást, amit Jézus adott. Egy házastársi szövetség köt a halálig.

– 1 Kor 7:39 “Az asszonyt törvény köti, míg férje él, de ha férje meghal, szabadon férjhez mehet, akihez akar, csakhogy az Úrban.”

Róma 7:2-3 “ Mert a férjes asszony, míg él a férj, ehhez van kötve törvény szerint, de ha meghal a férj, felszabadul [az asszony] a férj törvénye alól. Azért tehát az ő férjének életében paráznának mondatik, ha más férfihoz megy; ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytől, úgy hogy nem lesz parázna, ha más férfihoz megy.”

5) A második házasság egy egész életen át tartó házasságtörés?

Vannak, akik azt tanítják, hogy az első (elrontott) házasság utáni válást bűnként lehet kezelni és bűnbánattal rendezni, és a következő házasságban ugyanazokat a hibákat nem elkövetve, Isten meg fog neked bocsájtani és megáldja a következő házasságot.

Ha azonban a következő házasság Isten szemében házasságtörésnek számít, akkor a következő kérdést kellene feltenni: vajon Isten valóban megengedné neked, hogy megmaradj abban a kapcsolatban, tekintve, hogy a bűnbánat azt jelenti, hogy felismered a bűnt és elfordulsz attól? Ha ennek ellenére újraházasodsz, akkor valójában te különbséget teszel pld. egy húsz évvel ezelőtt megkötött és a most megkötött házasság között, ahol ugyanazt az esküt teszed két különböző személy felé?

Ha Isten egyesített téged egy személlyel és folyamatosan tudatosítja veled, hogy házasságban vagy azzal a házastárssal, akkor egyesítene téged egy másik házasságban és engedné, hogy az újabb eskütétel felülírja az elsőt?

Bizonyos vagyok benne, hogy most sok ember meglepődve azt válaszolja, hogy de nekem okom volt a válásra. Ilyenek lehetnek:

– Mi van akkor, ha nem vagyok boldog? – Vegyetek erőt magatokon, találjátok meg a módját és munkálkodjatok rajta, hogy működjön. A boldogság egy múló érzés, ami lehetőséget ad a külső erőknek, hogy meghatározzák a hangulatodat. Menj haza és szeresd a feleségedet (vagy tiszteld a férjedet)

http://www.youtube.com/watch?v=dkR9TBrKM7E&feature=related

Voddie Baucham – “Go Home and Love your Wife.”

„Menj haza és szeresd a feleséged” (3,5 perces video angolul)

– Mi van, ha a férjem fizikailag bántalmaz? – Életveszélyes helyzetben hívj valamilyen segítséget, mert egy halott asszony nem tudja Istent szolgálni. Semmiképpen sem mondhatom, hogy válj el és házasodj újra. Ha úgy döntesz, hogy elválsz, a Biblia azt mondja: maradj úgy, vagy békülj meg vele, mert ő a férjed életed végéig. A férjednek Isten felé kell elszámolnia a parancsolatok be nem tartásáért.

– Mi van akkor, ha a házastársam feleségül vesz valaki mást? – Akkor az a személy házasságtörést követ el. Mindenkinek Istennek kell elszámolni a személyes cselekedeteiért.

– Nem akarok egyedül élni. – Ki akar? Ha ismered, mint mond a Biblia és eldöntöd, hogy a szerint cselekszel, akkor mindenképpen remélheted, hogy Isten megbocsát neked, hogy próbára teszed Őt. Ne tervezzük bűn elkövetését.

– Engedélyezheti Isten a válást? – Igen, ha egyértelműen Isten parancsával ellentétesen kötöttek házasságot. Lásd Ezsdrás 9. és 10. fejezetei. (Ford. megj: pl. utólag kiderül, hogy vérrokonokról van szó)

– Mi a helyzet a második, a harmadik, a negyedik vagy még további házasságokból származó gyermekekkel? – Nem ugyanezt kérdezhetném az első házasságból származó gyermekekkel kapcsolatban?

– Mi van, ha már második házasságban élek több évtizede és most jutottam oda, hogy világossá vált előttem Isten akarata? – Sok párra tudok gondolni, akik pontosan ebben a helyzetben vannak most, ami a miatt van, hogy sokan korábban nem kaptak megfelelő tanítást erről és tudatlanságban voltak. Mindenkinek a következő kérdést kell feltenni: Életben van még az első házastársam? Ha igen, akkor hogyan tekint Isten a második házasságra? Ha Ő az első házasságot érvényesnek tekinti, a másodikat pedig házasságtörésnek, akkor ez olyan valami, amit rendezned kell Istennel. Ezzel kapcsolatban az egyetlen dolog, amit most el tudok képzelni, hogy félelemmel és rettegéssel kell munkálkodjunk az üdvösségünkön.

Ez nem egy népszerű válasz és tudom, hogy mindenkinek megvannak a sajátos körülményei. Azzal együtt, hogy személy szerint nem vagyunk érintett ebben, ez nem jelenti azt, hogy akkor csípőből tüzelhetünk. Jóllehet nem tapasztaltam meg ezt személyesen, de vannak közvetlen családtagjaim, akik érintettek ebben. Ez nem azt jelenti, hogy szándékosan ártunk bárkinek. A célom az, hogy nézzük meg ezt a kérdést a Biblia alapján a maga komolyságával. Ha Isten az, AKI egyesít egy párt a házasságban, akkor Ő az, AKI azt szétválaszthatja, ami azt jelenti, hogy nekünk ezt tudomásul kell vennünk.

Isten egy szövetséget megtartó Isten és komolyan veszi a fogadalmainkat, a házassági fogadalmat különösen. Ha Ő megbüntette Izraelt, mert nem tartotta meg a békeszerződést (megtörtént a Józsué könyvében és láthatjuk az eredményét a 2 Sámuelben, amikor Dávid bűnbánatot tartott Saulnak a gibeoniták által való megölése miatt), akkor ebből az következik, hogy Ő ugyanilyen viszonyulással van felénk, akik önként – szeretetből – vállaltunk fel egy házassági szövetséget.

Ha bárkinek vannak kérdései, problémái, panaszai vagy beszélgetni akar másokkal, akkor forduljon hasonló helyzetben lévőkhöz. A következő weblapok sok kérdésre mélyebb bibliai magyarázatokat adnak és vannak fórumok is, ahol lehet vitatkozni.

http://www.brfwitness.org/?p=1233

Harold S. Martin-tól “Divorce and remarriage” (válás és újraházasodás) című írása.

A magyar fordítás letölthető itt (javaslom az elolvasását! – fordító): 

Válás és újraházasodás H. Martin

Kérdések & válaszok a korai gyülekezetek tanításait tekintve a válásról és újraházasodásról.

http://www.biblicalresearchreports.com/divorceandremarriage.php

A magyar fordítás letölthető itt (javaslom az elolvasását! – fordító):

 Válás és újraházasodás – Myron Horst

Fordította: Abonyi Sándor

Javaslom elolvasni továbbá: “Mit mond a Biblia a válásról” című rövid igetanulmányt, ami elérhető itt: www.keresztenyek.hu/biblia-a-valasrol/

A “felemás igában” élők számára a következő tanítás elolvasását javaslom: A “felemás iga” esete

Kategória: egység, gyülekezet, Házasság, helyreállítás, Tanítások | Címke: , , , , , , , , | 7 hozzászólás

Marriage, Divorce and Remarriage

 Resourse:http://obelia.hubpages.com/hub/Marriage-Divorce-Remarriage

Let me preface this by stating this has been gut-wrenching for me. This is not going to be popular, and I know this is the type of post that will cause a lot of anger, pain, questions and emotional charge. Please know my heart. As much as I don’t want to intentionally hurt anyone, I can’t not post this because someone may need it now.

I was looking up something for another study and came across a statement that made me stop. “John the Baptist wasn’t killed for preaching the gospel. He was killed for preaching repentance.” He told Herod it was not lawful for him to have his brother’s wife (Matt 14:3-4 “3For Herod had laid hold on John, and bound him, and put him in prison for Herodias’ sake, his brother Philip’s wife. 4For John said unto him, It is not lawful for thee to have her.” See also Mark 6:16-20). It dawned on me that John the Baptist did not say it was not lawful for Herod to have his brother’s “widow”. Herodias divorced her husband, Philip, and married Herod. Not only was the relationship considered incestuous, but it was also adulterous because Philip was still alive. That brought me to this study. This was not an easy study for me, and I’ve been sick to my stomach for the past week thinking about what it means for us if we are in adultery being remarried while our spouses are alive. However, no one has been able to Biblically show me where permission is given to dissolve the marital covenant through divorce and permit them to marry another person. I get plenty of heated emotional responses, but our eternal destination rests on getting this answer right because adulterers will not inherit the Kingdom of God.

– 1 Cor 6:9-10 “9Know ye not that the unrighteous shall not inherit the kingdom of God? Be not deceived: neither fornicators, nor idolaters, nor adulterers, nor effeminate, nor abusers of themselves with mankind, 10Nor thieves, nor covetous, nor drunkards, nor revilers, nor extortioners, shall inherit the kingdom of God.”

There are multiple views when it comes to marriage and divorce. The first is a permanence view that believes no divorce. There is a view that allows for divorce and no remarriage, and there is a view that allows for divorce and remarriage. After reading, praying, studying and hearing the different views over the past 4 years, I’ve become a permanence view person. I’ve probably always been in this camp, but hearing other Believers share their views really added confusion. However, I’m not putting this here because I want you to care about my personal viewpoint, I’m putting this here because I cannot think of one person that is unaffected by the interpretation of the Bible’s stance on this issue. I realize millions of people have their own views and many Christians differ on what is permitted, but I came to a realization last week. All those views can’t be correct! Either we are permitted to divorce and remarry another person, or we aren’t. The Bible can’t mean “yes” and “no” on the same issue.

We know a few things about marriage. It is to unite one man and one woman into a covenant bond for life where God is the witness between the two and joins them into a one flesh union (Gen 2, Matt 19:4-9, etc). Marriage was chosen to reflect the relationship between Christ (bridegroom) and His people (bride) (Eph 5:22-33, Matt 25:1-13). The Lord wanted a Godly offspring to come from this union (Mal 2:15).

Marriage isn’t just about standing in front of a minister or justice of the peace to legally be together. The words said on a wedding day are strong and sobering, but many don’t bother to reflect on what they’re doing. “This is not to be entered into lightly”, bride and groom exchange vows/solemn oaths that are legally and spiritually binding, God is a witness, the two enter into a covenant bond to be true to each other until death separates them.

We live in a culture where divorce is an everyday occurrence. The problem is that The Word of God does not change with the culture. So, a Christian should be seeking God’s wisdom before making any life-changing decisions.

1) What does God say about making vows?

Num 30:2 “If a manvowavowunto the LORD, or swear an oath to bind his soul with a bond; he shall not break his word, he shall do according to all that proceedeth out of his mouth.”
Ecc 5:4-5 “4When thou vowest a vow unto God, defer not to pay it; for he hath no pleasure in fools: pay that which thou hast vowed. 5Better is it that thou shouldest not vow, than that thou shouldest vow and not pay.”

– It’s amazing that we expect God to honor His word to us, save us and keep us through this life and into the next when we don’t do all we should yet we penalize and throw away our spouses because they don’t measure up to our standards.

– Paul Washer – http://www.youtube.com/watch?v=FoQEljfJEcc&feature=related

– If I choose not to fulfill my vows, does that not make me a liar and covenantbreaker?

2) What about marriage to an unbeliever?

We’re told not to be unequally yoked with unbelievers (2 Cor 6:14), but there are many instances where this can occur. Two unbelievers can marry, and one becomes saved. One spouse plays the role of a Believer only to show he isn’t later. In any case, we can’t divorce based on our perception of their faith.

1 Cor 7:10-15 “10And unto the married I command, yet not I, but the Lord, Let not the wife depart from her husband: 11But and if she depart, let her remain unmarried or be reconciled to her husband: and let not the husband put away his wife. 12But to the rest speak I, not the Lord: If any brother hath a wife that believeth not, and she be pleased to dwell with him, let him not put her away. 13And the woman which hath an husband that believeth not, and if he be pleased to dwell with her, let her not leave him. 14For the unbelieving husband is sanctified by the wife, and the unbelieving wife is sanctified by the husband: else were your children unclean; but now are they holy. 15But if the unbelieving depart, let him depart. A brother or a sister is not under bondage in such cases: but God hath called us to peace.”

– We’re still told not to divorce. Verse 15 is not permission to find another spouse. It means we’re not bound to perform the duties within the marriage. If we could find another spouse, it would specify, but this follows the entire chapter which states we are to remain together in marriage (see verse 39). If we separate, we are to remain unmarried or be reconciled to our spouses. We are bound in a life-long covenant bond to our spouse until one of us dies.

1 Cor 7:39 “39The wife is bound by the law as long as her husband liveth; but if her husband be dead, she is at liberty to be married to whom she will; only in the Lord.”

– Another thing to consider is that an immature Christian often resembles an unbeliever. Just because a person does not respond in the manner or timeframe we believe they should does not mean they are not believers.

3) What about the exception clause for sexual immorality?

This seems to be the “out” that is the one everybody looks for or uses. Not saying it’s an easy thing to overlook, but technically, we’re not being true if we refuse to forgive a spouse that is genuinely repentant by moving on to marry another. We’ve actually said we forgive with our mouths while our actions say we won’t forgive. Again, the picture with Christ is that we “cheat” on Him on a regular basis or treat Him with less than proper respect, but He continues to love us and sanctify us to present us to Himself.

Matt 5:31-32 “31It hath been said, Whosoever shall put away his wife, let him give her a writing of divorcement: 32But I say unto you, That whosoever shall put away his wife, saving for the cause of fornication, causeth her to commit adultery: and whosoever shall marry her that is divorced committeth adultery.”

– The “sexual immorality” here is the word “fornication” (porneia) which is usually used to describe sex before marriage. This allowance is ONLY noted in Matthew which is written to a Jewish audience. The reason it would be necessary to note this is because Jewish betrothal is binding just as the marriage which is why we see Joseph being called Mary’s husband before their wedding. The book of Matthew also states that Joseph was a just man and was willing to put Mary away (versus seeing her stoned to death) when she was found with child because he believed she had been unfaithful (Matt 1:18-21). Gentiles had no betrothal system, so it was unnecessary to specify that a man could put away or divorce his wife if she was found not to be a virgin immediately after marriage. I believe that if Jesus had allowed divorce for adultery, He would have stated so since adultery is mentioned twice more in the same sentence. Basically, He states that once married, stay married. “Let no man put asunder” includes the people within the bond.

Let’s look at another passage with this exception clause. In this passage, we see the Pharisees trying to tempt Jesus to see where He stands on when they could divorce. There were basically two schools of thought on divorce – Shammai which taught that the “indecency” (Deut 24:1) found in a woman included sex with anyone other than her husband and Hillel which taught that the “indecency” extended to something as trivial as burning her husband’s toast.

– Matt 19:3-12 “3The Pharisees also came unto him, tempting him, and saying unto him, Is it lawful for a man to put away his wife for every cause? 4And he answered and said unto them, Have ye not read, that he which made them at the beginning made them male and female, 5And said, For this cause shall a man leave father and mother, and shall cleave to his wife: and they twain shall be one flesh? 6Wherefore they are no more twain, but one flesh. What therefore God hath joined together, let not man put asunder. 7They say unto him, Why did Moses then command to give a writing of divorcement, and to put her away? 8He saith unto them, Moses because of the hardness of your hearts suffered you to put away your wives: but from the beginning it was not so. 9And I say unto you, Whosoever shall put away his wife, except it be for fornication, and shall marry another, committeth adultery: and whoso marrieth her which is put away doth commit adultery. 10His disciples say unto him, If the case of the man be so with his wife, it is not good to marry. 11But he said unto them, All men cannot receive this saying, save they to whom it is given. 12For there are some eunuchs, which were so born from their mother’s womb: and there are some eunuchs, which were made eunuchs of men: and there be eunuchs, which have made themselves eunuchs for the kingdom of heaven’s sake. He that is able to receive it, let him receive it.”

Jesus did not side with either school of thought. He went back to the beginning of the establishment of marriage. Adam wasn’t given another option for a wife after she was deceived, and Eve wasn’t given another husband after Adam did not instruct her properly. Not only did Jesus only allow for divorce in the case of fornication, but everyone listening understood the permanence of marriage. Note the disciples’ response. They understood that once they were married, they were in it for life.

4) Adultery

Jesus stated that anyone that divorces and remarries commits adultery. Anyone that marries a divorced person commits adultery. It does not matter who was in the wrong because He stated anyone who does so commits adultery. From these Scriptures, it shows divorce does not dissolve a marriage. Legally, it separates them, but God still sees them as married. We see the disciples asked Jesus again privately as if to clarify that divorce was now disallowed. Jesus’s response also shows that women were not the only ones initiating divorces as verse 12 states the same goes for a woman who divorces her husband.

– Mark 10:2-12 “2And the Pharisees came to him, and asked him, Is it lawful for a man to put away his wife? tempting him. 3And he answered and said unto them, What did Moses command you? 4And they said, Moses suffered to write a bill of divorcement, and to put her away. 5And Jesus answered and said unto them, For the hardness of your heart he wrote you this precept. 6But from the beginning of the creation God made them male and female. 7For this cause shall a man leave his father and mother, and cleave to his wife; 8And they twain shall be one flesh: so then they are no more twain, but one flesh. 9What therefore God hath joined together, let not man put asunder. 10And in the house his disciples asked him again of the same matter. 11And he saith unto them, Whosoever shall put away his wife, and marry another, committeth adultery against her. 12And if a woman shall put away her husband, and be married to another, she committeth adultery.”

– Luke 16:18 “18Whosoever putteth away his wife, and marrieth another, committeth adultery: and whosoever marrieth her that is put away from her husband committeth adultery.”

Paul repeats the same teaching that Jesus gave. A marital covenant is binding until death.

– 1 Cor 7:39 “39The wife is bound by the law as long as her husband liveth; but if her husband be dead, she is at liberty to be married to whom she will; only in the Lord.”

Rom 7:2-3 “2For the woman which hath an husband is bound by the law to her husband so long as he liveth; but if the husband be dead, she is loosed from the law of her husband. 3So then if, while her husband liveth, she be married to another man, she shall be called an adulteress: but if her husband be dead, she is free from that law; so that she is no adulteress, though she be married to another man.”

5) Is a second marriage perpetual adultery?

There are some that teach if you repent and do not treat the next marriage as the first, God will forgive you and bless this marriage. On the other hand, if the marriage is seen as adulterous in God’s eyes, the question should be asked if God would permit you to stay in the relationship since repentance means to recognize the sin and turn from it. If you are still someone else’s husband or wife, is there really a distinction between a twenty year extra marital affair and one where you made the same vows to another person? If God has joined you to one person and still recognizes you as being married to that spouse, would He join you in another marriage and let those vows override the first?

Now, I’m sure many people have the same dizzying responses I had plus some.

– What about if I’m not happy? – Suck it up, and find a way to make it work. Happiness is a temporary emotion that allows outside forces to dictate your mood. Go home and love your wife (or respect your husband) – http://www.youtube.com/watch?v=dkR9TBrKM7E&feature=related

– What if I’m being physically abused? – Dead women can’t serve God. Get some assistance. However, I can’t tell you to divorce and remarry. If you divorce, the Bible says remain unmarried or reconcile. He has to answer to God for not following the commands he has been given as the husband.

– What if my spouse marries someone else? – Then that person is in adultery. Each of us has to answer to God for our individual actions.

– I don’t want to be alone. – Who does? If you know what the Bible says and choose to do so anyway hoping God will forgive you, you are tempting Him. We don’t plan to sin.

– Would God permit a divorce? – If it is considered unlawful. See Ezra chapters 9 and 10.

– What about children of second, third, fourth or more marriages? – I could ask the same about the children of the first marriage?

– What if I’ve been in this second marriage for decades and have grown in God? – I can think of numerous couples in the exact same situation now which is why I had a hard time with this. The questions remain: Is the first spouse of one or more people still alive? If so, how does God view the next marriage? If He considers the first marriage valid and the second adulterous, then that is something you need to address with God.

The only thing I could think about during this time was that we are to work out our salvation with fear and trembling. This isn’t a popular view, and I know everyone has his or her own situation. However, I’ve been on the other end, so it’s not like I’m shooting from the hip. If I haven’t experienced it personally, I have close family members who have. This isn’t meant to purposely upset anyone. My reason for looking into this is the seriousness of the issue in the Bible. If God is the One that joins a couple in marriage, then He is the One that separates which means we need to take heed.

God is a covenant keeping God and takes our vows and marriages seriously. If He would punish Israel for not keeping a covenant of peace (made in Joshua and shown in 2 Samuel when David repented for Saul killing the Gibeonites), then it follows that He has the same expectations of us voluntarily entering into covenant with one we claim to love.

If anyone has questions, issues, complaints or wants to talk with others that are facing similar situations, the following websites have in-depth Biblical explanations for multiple questions and/or forums for discussion.

http://www.brfwitness.org/?p=1233

More questions and in-depth responses – http://www.cadz.net/faq.html

http://www.marriagedivorce.com

– § –

Suggested by Sandor to study the following wrintings:

  • a shorter writing by Dan Corner here 
  • and a very detailed study by Myron Horst here  
Kategória: church, Marriage, Teachings | Címke: , , , , , , , , | 7 hozzászólás

Igazságban járás vagy tévelygés – Abonyi Sándor

Letölthető PDF formátumban  itt – MP3 formátumban itt

A „tévelygésre”  az eredeti görögben a „plané” szó szerepel, ami bolyongást, eltévedést, bizonytalanságot, csalást, félrevezetést jelent.

Jézus maga az igazság és a testté lett Ige. Azt mondta a farizeusoknak, akik kívülről ismerték ugyan az Írásokat, de Jézust, aki maga volt az IGAZSÁG, mégsem ismerték fel:

„…Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.”     Máté 22:29

Elég kemény megállapítás volt ez Jézus részéről az írásokat kívülről ismerő farizeusokkal szemben. A tévelygés tehát

–         egyrészt azt jelenti, hogy jóllehet ismerhetjük kívülről az egész Bibliát, de az igazságot – Jézus Krisztust – akiről az egész Biblia szól, mégsem ismertük meg személyesen.

–         Másrészt, ha nem ismerjük Istennek azt a hatalmát, amivel Jézus is szolgált, amit a farizeusok sem ismertek, akkor mi is tévelygünk:

„Mert úgy tanítja őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.”   Máté 7:29

Ez azt is jelenti, hogy ha tévelygünk, akkor nem az igazság útján járunk, nem Jézusban vagyunk.

János apostol a maga egyszerűségével és gyakorlatiasságával a következőképpen beszél erről:

Ti az Istentől vagytok fiacskáim, …. Azok a világból valók; azért a világ szerint beszélnek, és a világ hallgat rájuk. Mi az Istentől vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat reánk, aki nincsen az Istentől, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak szellemét és a tévelygésnek szellemét.”      1 János 4:4-6

Ebből az is látszik, hogy itt nem egyszerűen csak igék ismeretéről – információkról – van szó, hanem szellemi dolgokról, két – egymástól jól megkülönböztethető – szellemről; az igazság szelleméről és a tévelygés szelleméről.

Az Istentől távol lévő világi emberek teljes sötétségben és tévelygésben élnek, de vannak hívők és nem is kevesen, akik valamelyest elszakadtak ugyan a világtól, de valójában mégis világias, testies módon élnek és ezért ők is tévelygésben vannak. Ilyen emberekről beszél Péter apostol, amikor a következőket mondja:

„Ezek víztelen kútfők, széltől hányatott fellegek, akiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre. Mert hiábavalóság kevély szavait szólván, testi kívánsággal, bujálkodással elhitetik azokat, akik valóban elszakadtak a tévelygésben élőktől, Szabadságot ígérvén azoknak, holott ők magok a romlottság szolgái; mert akit valaki legyőzött, az annak szolgájává lett.”    2 Péter 2:17-19

„(Pál apostolról mondja) Szinte minden levelében is, amikor ezekről beszél azokban; amelyekben vannak némely nehezen érthető dolgok, amiket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak, mint egyéb írásokat is, a magok vesztére. Ti azért szeretteim előre tudván ezt, őrizkedjetek, hogy az istentelenek tévelygéseitől elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek; hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében. Néki legyen dicsőség, mind most, mind örökkön-örökké.” Ámen.     2 Péter 3:16-18.

Itt azt látjuk, hogy vannak nem becsületes hívő emberek, akik betű szerint ismerik ugyan az igét, de ahogyan a farizeusok így ők sem értették meg igazán. Isten igazságát, Jézus Krisztust nem ismerték meg a maga valóságában, még akkor sem, ha sok mindent az Ő nevében tesznek. Sokszor saját érdekükben, szándékosan félreértelmeznek dolgokat (csűrik, csavarják az igét) és ez által saját vesztüket munkálják, de ez által másokat is félrevezetnek. Védekezésként az apostol azt ajánlja a hívőknek, hogy

–         tartsák távol magukat (őrizkedjenek) az ilyenektől,

–         és arra bátorítja az igaz hívőket, hogy

o       ne essenek ki a saját erősségeikből,

o       növekedjenek a kegyelemben és

o       a megtartó Úr Jézus ismeretében.

A tévelygést illetően azokat a hívőket fenyegeti legnagyobb veszély, akik még „gyermekek” a hitben és ezért könnyen el lehet hitetni őket – el lehet téríteni őket az igazságtól – minden jól hangzó tanítással, amit a „viszkető fülük” szívesen hallgat.

Jézus maga is sokat volt kénytelen vitatkozni az őt állandóan kísértő és támadó farizeusokkal és tanítványait különösen óvta a tévelygő farizeusok tanításától. Jézus a mennybemenetele után azért adott maga helyett öt szolgálati ajándékot az egyháznak, hogy a hívőket érettségre juttassák és megóvják az álnok (nem becsületes) emberek rájuk leselkedő ravaszságától, a különböző – ide, oda dobálótanítások általi megtévesztéseiktől.

„És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul: A szentek tökéletesítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére: Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére: Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által;”        Efézus 4.11-13

Látjuk, hogy az ördög is munkálkodik. Gondoskodik róla, hogy folyamatosan legyenek álnok, csalárd, hamis szolgálók (apostolok, próféták, tanítók, pásztorok…), akik a farizeusokhoz hasonlóan „vak vezérek”, „meszelt sírok”, akik el akarják hitetni (eltévelyíteni), ha lehet az igaz hívőket, választottakat is.

Hogyan lehetséges ez egyáltalán?

Nagyon egyszerűen!

Amikor megtérünk, akkor hátat fordítunk a világnak és a halálba adjuk a testünket a kívánságaival együtt. Ez egy döntés, amivel kezdetét veszi egy folyamat az életünkben, ami a szellem és a test folyamatos, egymás elleni harca. A kezdeti „csecsemőkorban” – a testies dolgokon keresztül – még könnyebben kísérthetők vagyunk, de az óemberünk később is hajlamos marad a test kívánságainak engedni és a hívők könnyen visszacsúszhatnak egy testiességbe, ha az érzéseiknek és a kívánságaiknak engednek.

Ez a visszacsúszás játszódott le a Galácziában élő hívőknél is:

„Ennyire esztelenek vagytok? Amit Szellemben kezdtetek el, most testben fejeznétek be?”    Gal. 3:3

Időre van szükség és egy érettségre elvivő felkészítő szolgálatra, hogy ne lehessen könnyen megtéveszteni, eltévelyíteni bennünket.

Tisztán kell látnunk, hogy a Sátán, aki egy gonosz szellemi lény, a világ fejedelme (ura), aki a test vágyain, az érzéseken keresztül hat az emberekre. Ezért próbálja a testiesség állapotában tartani a hívőket, sőt a már szellemben járó hívőket is visszahúzni a testiesség állapotába – kellemes érzéseket és vágyat keltve bennük – megszerettetve velük a jó érzések állandó keresését. Tudjuk azonban, hogy érzéki test nem örökli Isten országát! Ezt a Sátán is nagyon jól tudja és pontosan ezen keresztül igyekszik megragadni, testiességben tartani a hívőket, és ez által elhitetni őket még akkor is, amikor azt gondolják, hogy nagyon szellemiek. Erről az állapotról ír Pál apostol a korinthusi hívőknek:

„… mindenben meggazdagodtatok ő benne, minden beszédben és minden ismeretben, Amint megerősíttetett ti bennetek a Krisztus felől való bizonyságtétel. Úgy, hogy semmi kegyelmi ajándék nélkül nem szűkölködtök, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak megjelenését,”         1 Kor 1:5-7

Mi pedig nem e világnak szellemét vettük, hanem az Istenből való Szellemet; hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nékünk. Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcsesség tanít, hanem amelyekre a Szent Szellem tanít; szellemihez szellemit szabván. Érzéki (testies) ember pedig nem foghatja meg az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy szellemiképpen ítéltetnek meg.”   1Kor. 2:12-14

„Én sem szólhattam néktek, atyámfiai, mint szellemieknek, hanem mint testieknek, mint a Krisztusban kisdedeknek. Tejnek italával tápláltalak titeket és nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna meg, sőt még most sem bírjátok meg: Mert még testiek vagytok; mert amikor irigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajon nem testiek vagytok-e és nem (testi) ember szerint jártok-e?”   1Kor. 3:1-3

Mi hívők sokszor nagyon naiv és hiszékeny emberek vagyunk és el sem tudjuk képzelni, hogy ilyenek előfordulhatnak közöttünk, ezért fel sem merül bennünk a kérdés, hogy meg kellene vizsgálni és meg kellene ítélni minden szolgálót, még akkor is (főleg akkor), ha bővölködnek a kegyelmi ajándékokban (prófétálás, gyógyítás..) és apostolnak, prófétáknak mondják magukat és nagy hírnévnek örvendenek.

Jézus azért dicsérte meg a Jelenések könyvében az efézusi gyülekezetet, mert ők bizony megpróbálták azokat, akik apostoloknak mondták magukat és hazugoknak találták őket:

„Tudom a te dolgaidat, és a te fáradságodat és tűrésedet, és hogy a gonoszokat nem szenvedheted, és megkísértetted azokat, akik apostoloknak mondják magokat, holott nem azok, és hazugoknak találtad őket;”    Jelenések 2:2

Látjuk tehát, hogy amikor tévelygésről beszél az ige, akkor nem egy gyülekezeten kívüli világi dologról van szó, hanem a gyülekezet belső életét meghatározó nagyon is valóságos dolgokról. Nem kívülről jövő, hazugságokat hirdető és „ördög szarvakat viselő” kegyetlen, durva embereket kell tehát felismerniük a hívőknek. Az nagyon könnyű lenne és az ilyenek senkit sem tévesztenének meg. Az ördög ennél sokkal ravaszabb! A gonosz valóságosnak és nagyon is hihetőnek álcázza az ő szolgáit – ahogyan az ige is beszél róla – „báránybőrbe bújtatja a hamis farkasokat”, akik az igét szólják Jézus nevében, sőt szellemi dolgokat is cselekednek. Ezek az emberek külsőleg sokszor aranyos, kedves, mosolygós, alázatosnak tűnő („báránybőrt” viselő) emberek, akik a hívők között vannak és szolgálnak. Így már veszélyes a dolog? Igen! Be kell látnunk, hogy nagyon is veszélyes, olyannyira, hogy az ige szerint képesek megtéveszteni, ha lehet még a „választottakat” – újjászületett hívőket – is!

Valódi érettségre és szellemi megkülönböztető képességre (szellemek megkülönböztetésének ajándékára) van szükség ahhoz, hogy meg lehessen különböztetni a hamisat az igazitól. Itt nem csak az ige igazságát kell tudni megkülönböztetni a hamisságtól, hanem az igazi (krisztusi) és a hamis (világias: antikrisztusi) szellemet is. Isten, aki az igazság szelleme nem vállal közösséget a hamissággal és a hamis szellemmel, ezért ezeket szét akarja választani, mert ezek nem lehetnek egységben, mert a hamisság nem fér össze Isten természetével. Sokszor egy szolgálat alapján közvetlenül nem is lehet felismerni ezeket, hanem csak a szellemek megkülönböztetése és a gyümölcsök (életük, jellemük, szolgálatuk eredménye) alapján.

„Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt. Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, akik juhoknak ruhájában jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. … Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik. … Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megy be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.”    Máté 7.13-23.

Ha ezeket az igeszakaszokat olvasom mindig a „karizmatikus mozgalom” jut az eszembe, amiben magam is sok évet eltöltöttem. Elszorul és megremeg a szívem, mert úgy látom, hogy ezeket az igéket tekintve nagyon nagy veszélynek vannak kitéve. Éppen ezért nagyon nagy óvatosságra és a megvizsgálás következetes gyakorlására lenne szükségük, amit viszont teljesen elhanyagolnak, mert túlzottan jóhiszeműek; mindent elhisznek, ha híres szolgálókról van szó. Ezért sok képmutató, hamis munkás sajnos zavartalanul munkálkodhat közöttük, sokakat megtévesztve.

Miről ismerhetők fel, mik a gyümölcsei az igaz szolgálatoknak?

–         őszinte, becsületes, példamutató élet mind az egyéni, mind a családi, mind a gyülekezeti életben egyaránt. Az élete „átlátható”:

o       betekintést ad magánéletébe,

o       nem titkol, nem leplez dolgokat,

o       őszintén beismeri hibáit, tévedéseit,

o       kész megváltozni, megtérni azokból,

o       igényli a mások általi megvizsgálást, helyreigazítást,

o       ezek által hiteles embernek tekinthető.

o       Nem csak beszél az igéről, hanem cselekszi is azt az élete minden területén!

–         Szolgálatának jó gyümölcsei vannak:

– a jó „fának” a „gyümölcsei” is jók. Magához hasonló jellemű embereket nevel fel, ill. tűr meg maga mellett,

– nem tűri meg maga mellett a jellemtelen (becstelen, képmutató, a bűnnel megalkuvó) embert,

– nemcsak szereti az igazságot, hanem „gyűlöli a hazugságot” is. Igényli a nyilvánosságot, ezért világosságra megy, mert azt akarja, hogy a cselekedetei is nyilvánvalóak legyenek. Ezt várja azoktól is, akik körülötte vannak.

– önmagát megalázva a Krisztusban való egységet munkálja és Krisztust emeli fel és mindazokat, akik a Krisztusban járnak,

– az a vágya, hogy mindenben az Úr dicsőüljön meg, és az Úr legyen a középpontban.

Miről ismerhetők fel és mik a gyümölcsei a hamis szolgálatoknak?

–         az igazsággal megalkuvó, képmutató egyéni életmód (becstelenségek, korruptság, paráznaság…), amik csak a szolgáló életének mélyebb megismerése, „átvilágítása” (megpróbálása) által leplezhető le.

o       nem szívesen ad betekintést a magánéletébe, vagy csak a hozzá hasonlóknak – elleplezi azt,

o       nem őszinte, a „hitre nézve nem becsületes” ember,

o       elhallgat, kimagyaráz dolgokat,

o       ritkán ismeri be hibáit és tévedéseit, és nem is akar megváltozni,

o       megtiltja, elutasítja a mások általi megvizsgálást – csak úgymond Istennek tartozik számadással,

o       ezek által nem tekinthető hiteles embernek, mert beszél ugyan az igéről, de valójában nem a szerint él az élete minden területén! Az élete ezért önmaga becsapása.

o       Mindezeket leplezendő a saját jellemtelenségéről az ajándékok működésére igyekszik ráirányítani a figyelmet és az ajándékok működése által „hitelesíteni” életét és szolgálatát, de a Mt. 7  alapján látjuk, hogy ez hazugság!

– Szolgálatának rossz gyümölcsei vannak:

– a rossz „fának” a „gyümölcse” is rossz, mert magához hasonló jellemű (azaz jellemtelen, nem becsületes) embereket nevel fel, ill. tűr csak meg maga mellett,

– „szálka a szemében” az igaz (jellemes, becsületes, példamutató életet élő, őszinte, nem képmutató) ember. Az ugyanis az ő jellemtelenségére világít rá. (A sötétség nem bírja elviselni a világosságot, ezért nem akar a világosságra menni, hogy a cselekedetei le ne lepleződjenek.). Emiatt a hamis szolgáló mindig üldözi az igazat, de ezt nem nyíltan teszi, hanem jellemtelenségéből adódóan alattomos, képmutató, indirekt („kiszorító”) módon vagy felháborító bátorsággal egyszerűen hamisnak állítva be az igazit,

– óemberét nem adja halálra, ezért – sokszor saját vágyait követve – önmagát emeli fel, teszi naggyá, saját hírnevét igyekszik növelni, és ez által sokszor a testies szakadásokat munkálja,

– nem akarja érettségre vinni a hívőket, hogy azok leleplezzék őt, hanem kisdedkorban igyekszik tartani őket és uralkodni felettük,

– vágya nem az Úr megdicsőítése, habár erről beszél, valójában azonban saját maga dicsőségét keresi, és szívesen sütkérezik abban.

A Sátán – a testi kísértéseken keresztül, a test kívánságainak engedve – próbálja maga mellé állítani a megtéveszthető hívőket, megszerezni ez által akár egész gyülekezetek felett is a hatalmat, teljes tévelygésben járatva őket olyannyira, hogy az „igazakat kirekesztik a gyülekezetből” és közben azt hiszik, hogy „Istentiszteletet cselekszenek.”

„Ezeket beszéltem néktek, hogy meg ne botránkozzatok. A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik. És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem.”    János 16:1-3.

A világias dolgok mögött azonban egy valóságos szellemi erő, hatalom áll – e világ szelleme, a Sátán -, aki a megtévesztés, hitetés szelleme által elhiteti a testiességbe visszacsúszott nagy tömeget képviselő hívőket, hogy ők járnak az igazságban és mások, a kevesek járnak tévúton.

Az igéből megtudhatjuk azt is, hogy miután az igazság szelleme nem vállalhat szellemi közösséget a hazugság szellemével, ezért Isten, aki szellem, Maga gyakorol ítéletet az igazságnak ellenállók felett olyan módon, hogy a tévelygés szellemét bocsátja rájuk, hogy akkor hadd higgyenek a hazugságnak.

„Akinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival, és a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, akik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő üdvösségükre. És azért bocsátja rájuk Isten a tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak; hogy kárhoztattassanak mindazok, akik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban.”    2 Thessz. 2.9-12

Ez Isten ítélete és szellemi szétválasztó munkája az igazak és hamisak között. Ez egy erőteljes, sajátos szellemi megtapasztalás, mintha Isten egy szellemi válaszfalat húzna két embercsoport közé, akik korábban egyek voltak. A szétválasztást követően Isten már nem akar közösséget közöttük, és ami külön meglepő, hogy azok, akik korábban meg tudtak élni egy szellemi közösséget egymással a szétválasztást követően rájönnek, hogy ez már nem megy. Sőt, ’egyik napról a másikra’ kiderül az is, hogy már nem is értik egymást. Ez egy döbbenetes szellemi megtapasztalás!

Ez tehát nemcsak egy fizikai szétválasztása egy embercsoportnak, hanem szellemi szétválasztás és szellemi ítélet is egyben, aminek kihatása van a szellemi „hallásra” és „látásra” is. Ezekről beszél Ézsaiás próféta és Jézus is a következő igeszakaszokban:

„És beteljesedik rajtok Ézsaiás jövendölése, amely ezt mondja: Hallván halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne ismerjetek: Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak; és a ti füleitek, hogy hallanak.”    Máté 13.14-16

„És monda Jézus: Ítélet végett jöttem én e világra, hogy akik nem látnak, lássanak; és akik látnak, vakok legyenek. És hallották ezeket némely farizeusok, akik vele voltak, és mondának néki: Avagy mi is vakok vagyunk-e? Monda nékik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad.”   János 9.39-41

Ebből a szellemi tévelygésből, fogságból nagyon nehéz kiszabadulni, annál is inkább, mert egy erőteljes hamis szellem hamis hitet ültet az testies hívőkbe és elhiteti velük, hogy jó úton járnak.

Hiszem azonban, hogy még ezek után is van megmenekülés az „ördög tőréből” azok számára, akiket jóhiszeműségük miatt téveszthettek meg. Az igazság szellemére és erejére van azonban szükség, hogy bevilágítson a sötét helyekre és világosságra hozza a sötétség dolgait és így megvilágosítva és felbátorítva a megtévesztett hívőket, kiszabadulhassanak a Sátán – sokszor kényelmes, jó érzéseket keltő, biztonságos környezetet biztosító „aranyozott börtönéből” – fogságából.

Nézzük meg a következőkben egy konkrét igei példán keresztül, hogyan is lehetséges mindez a gyakorlatban. Egy ószövetségi történetet veszünk példaként, de hiszem, hogy az nagyon prófétikus és sok üzenetet tartalmaz a mai gyülekezetek számára is.

A történet Izraelről szól, ami a mai egyház előképe. Isten megítélte Salamon király eltévelyedését (paráznaságát) és úgy döntött, hogy halála után elszakítja fiától az országot és csak egyetlen nemzetséget tart meg Magának: Júdeát, Jeruzsálemmel és a Templommal együtt. Az ország nagyobb részének (kilenc és két fél törzsnek) megengedte Isten, hogy Szamáriával (betelepült pogány néppel) az élen elszakadjon és belesüllyedjen az Isten számára fertelmes bálványimádásba, a hamis Istenek (Baál, Asera) tiszteletébe. Isten számára utálatos pogány oltárokat emeltek maguknak, amiken pogány isteneknek áldoztak Szamáriában, elkülönülve teljesen a Jeruzsálemi Templomtól.

Adódik azonban egy alkalom, amikor a szétválasztás után Izrael bálványimádó királya, Akháb (akinek Jezabel volt a felesége) egységre és közös harcra hívja Júda királyát, Josafátot egy külső ellenség, a szíriabeliek ellen.

A próféták (sok hamis és egyetlen igaz: Mikeás) a csata kimeneteléről prófétálnak, és a sok hamis próféta Mikeás ellenében egybehangzóan Akháb akaratát, győzelmet prófétálnak és csatába vonulnak. Egyedül Mikeás az (akit éppen a börtönből hoznak elő, és akit nem szeretnek meghallgatni, mert mindig rosszat prófétál), aki kimondja az igazságot és – betekintést adva a szellemvilágba – megmagyarázza annak szellemi hátterét is. A csata – Mikeás jövendölésének megfelelően – csúfos vereséggel végződik, ahol Akháb maga is meghal; hiába öltözött álruhába, mégsem tudta kikerülni Isten ítéletét, mert egy vaktában kilőtt nyílvessző megölte őt.

Figyeljünk most ennél a történetnél különös módon a szellemi üzenetre, a hamis próféták és hamis szellemek működésének módjára és a szentségtelen szövetség (igaz és hamis elegyének) eleve vereségre ítélt sorsára. Ezek sok hasznos tanulsággal szolgálhatnak számunkra a gyülekezet mai állapotában.

„Jósafátnak nagy gazdagsága és dicsősége volt. Ő sógorságot szerzett Akhábbal.  Néhány esztendő múlva aláment Akhábhoz Szamariába,

–         és levágatott Akháb az ő és a vele való nép számára sok juhot és ökröt, és rávette őt, hogy felmenjen vele Rámóth Gileádba. Mert ezt mondta Akháb, az Izráel királya Jósafátnak, a Júda királyának:

–         Feljössz-e velem Rámóth Gileádba? Felel néki, és monda: Úgy én, mint te; úgy az én népem, mint a te néped együtt lesz a harcban.

–         Azután monda Jósafát az Izráel királyának: Kérdezősködjél még ma az Úr beszéde után. És összegyűjti az Izráel királya a prófétákat, mintegy négyszáz férfiút, és monda nékik: Elmenjünk-e Rámóth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjam? Felelnek: Menj el, és az Isten a király kezébe adja.

–         És monda Jósafát: Nincsen-e itt több prófétája az Úrnak, hogy attól is tudakozódhatnánk? És monda az Izráel királya Jósafátnak:

–         Van még egy férfiú, aki által az Urat megkérdezhetjük, de én gyűlölöm őt, mert soha nem jövendöl nékem jót, hanem mindig csak rosszat; ez Mikeás, a Jimla fia.

És monda Jósafát: Ne beszéljen így a király! Szólítja azért az Izráel királya egyet az ő szolgái közül, és monda: Hívd ide hamar Mikeást, a Jimla fiát. És az Izráel királya és Jósafát, a Júda királya ott ülnek, ki-ki az ő királyiszékében, királyi ruhákba öltözötten; ott ülnek Szamaria kapuja előtt, a térségen;

– és a próféták mind prófétálnak ő előttük. Csináltatott pedig magának Sédékiás, a Kénaána fia vasszarvakat, és monda: Ezt mondja az Úr: Ezekkel ökleled a Szíriabelieket, mígnem megemészted őket! A többi próféták is mind ekképpen jövendöltek, mondván: Menj fel Rámóth Gileád ellen, szerencsés leszel; mert azt az Úr a király kezébe adja.

A követ pedig, aki elment volt, hogy elhívná Mikeást, szól néki, mondván: Ímé a próféták egyenlő akarattal jót jövendölnek a királynak; szólj, kérlek, te is úgy, mint azok közül egy, és jövendölj jót. Akkor monda Mikeás: Él az Úr, hogy [csak] azt fogom mondani, amit az én Istenem nékem mondd! Mikor azért a király elé jutott, akkor monda a király néki: Mikeás! elmenjünk-e Rámóth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjam? És monda: Menjetek el, és jó szerencsétek lesz, kezetekbe adattatnak azok. És monda a király néki: Hányszor esküdtesselek meg téged, hogy az igaznál egyebet ne mondj nékem az Úr nevében? Akkor monda:

Látom az egész Izráelt elszéledve a hegyeken, mint a juhokat, melyeknek pásztoruk nincsen. És azt mondja az Úr: Nincsen ezeknek uruk. Térjen meg ki-ki az ő házához békességben.

És monda az Izráel királya Jósafátnak: Nemde nem megmondtam-e, hogy nem fog nékem jót jövendölni, hanem rosszat?

Ismét monda: Halljátok meg azért az Úr szavát. Látom az Urat ülni az ő királyiszékében, és az egész mennyei sereget jobb és balkeze felől mellette állani. És monda az Úr:

–         Kicsoda csalja meg Akhábot, az Izráel királyát, hogy felmenjen és elvesszen Rámóth Gileádban? És ki egyet, ki mást szól. Akkor eljön egy lélek, aki megállván az Úr előtt, monda: Én akarom megcsalni őt. Az Úr pedig monda néki: Mi módon? És felel: Kimegyek és leszek hazug lélek az ő összes prófétái szájában. Monda azért: Csald meg és győzd meg, menj ki és cselekedjél úgy. Íme azért

–         most az Úr adta a hazugságnak lelkét ezen te prófétáid szájába, és az Úr szólott veszedelmes dolgot ellened.

Akkor oda lépett Sédékiás, a Kénaána fia, s arcul csapja Mikeást, és monda: Melyik úton távozott el az Úrnak lelke tőlem, hogy csak néked szólana? Felel Mikeás: Íme meglátod magad azon a napon, amikor egyik kamarából a másik kamarába mégy, hogy elrejtőzhessél.

– Akkor monda az Izráel királya: Fogjátok meg Mikeást, és vigyétek Amonhoz, a város fejedelméhez, és Joáshoz, a király fiához. És mondjátok: Ezt mondja a király: Vessétek őt a tömlöcbe, s tápláljátok őt a nyomorúság kenyerével és a nyomorúság vizével, míg békességgel megjövök.

És monda Mikeás: Ha békével térsz vissza, akkor nem az Úr szólott én általam. Ismét monda: Halljátok meg minden népek!

És felvonult az Izráel királya és Jósafát a Júda királya Rámóth Gileád ellen.

–         És monda az Izráel királya Jósafátnak: Ruhámat megváltoztatom, és úgy megyek a viadalra; te pedig öltözzél fel ruhádba. És megváltoztatja az Izráel királya az ő ruháját, és mennek viadalra. Szíria királya pedig meghagyta az ő szekerei fejedelmeinek, mondván: Ne harcoljatok se kicsiny, se nagy ellen, hanem csak az Izráel királya ellen. És amikor meglátták a szekerek fejedelmei Jósafátot, mondának: Ez az Izráel királya! És körülfogták őt, hogy legyőzzék. Akkor felkiált Jósafát, és az Úr megsegítette őt, és az Isten azokat elfordítja tőle; Mert mikor látták a szekerek fejedelmei, hogy nem az Izráel királya, ott hagyták.

–         Egy férfi pedig kifeszíti kézívét csak úgy találomra, és eltalálja az Izráel királyát a páncél és a kapocs között. És ő monda az ő kocsisának: Fordulj meg, és vigyél ki engem a táborból, mert megsebesültem.

És az ütközet mind erősebb lett azon a napon, és az Izráel királya az ő szekerében állott a Szíriabeliek ellen estéig, és naplementekor meghal.”   2 Krónika 18.1-34

Látjuk az eléggé megdöbbentő és tanulságos történetből, hogy az összhangban van a korábban említett igékkel, hogy a Baál (hamis) próféták – Isten által rájuk bocsájtott tévelygés szelleme által – Akháb király akaratát prófétálták, hogy higgyen a hamisságnak és ily módon elnyerje Akháb Isten ítélete szerinti méltó büntetését.

Egy Istentől kibocsátott hamis szellem prófétált sok, hamis próféta szájából!!!

Mikeás, aki a kevés igaz próféta példája, mindig igazat prófétált korábban is, de azt sosem akarták meghallgatni, mert mindig „rosszat” (nem az emberek vágyait), hanem mindig Isten akaratát prófétálta.

Pontosan így van ez napjainkban is! Valóságos szellemi dolgok nyilvánulnak meg, ami megtévesztésig Istentől valónak látszik, de valójában mégis hamis. Még akkor is, ha megtévesztő módon Jézus nevére hivatkozva történnek dolgok, ami sok választottat (igaz hívőt) is megtéveszt.

A hamis szolgálók felismerése kapcsán gondoljunk a hamis (papír)pénzre! Nem is gondolnánk, hogy milyen sok hamis papírpénz van forgalomban anélkül, hogy kiderülne, mint ahogyan sok hamis szolgáló is szolgál leleplezés nélkül. Nincs azonban egyetlen olyan őrült sem, aki pld. 7000 FT-ost állítana elő, ami nem létezik, mert ez hazugság lenne, és rögtön lelepleződne a csalás. Egyrészt csak olyan pénzt érdemes hamisítani, amiből igazi is van (pld. 10 000 Ft-ost), másrészt jó minőségű hamisítványra (az igazira megtévesztésig hasonlítóra) van szükség, mert csak így lehet az embereket becsapni, megtéveszteni vele. Sokszor a forgalomban lévő hamis pénz is sokakat megtéveszt, észre sem veszik, közkézen forog, sokszor „a hivatalos helyeken is átmegy”, és csak a szakemberek és az UV fény tudja felismerni, leleplezni. Megtévesztésig hasonlít az eredetire, de mégis hamis, mert sok hasonlóság van benne, de van mégis valami eltérés valamelyik fontos jellemzőjében, ami miatt hamis és mégsem azonos az igazival. Sokszor már az alapanyag (papírminőség) hamis, vagy eredeti ugyan, de nem jó a rajta lévő vízjel, vagy baj van a színárnyalattal, ábrákkal stb. Ami azonban ezeknél még fontosabb, hogy hamis a forrás! Betörhetnek emberek a nyomdába és nyomtathatnak illegálisan tökéletes papírpénzt, de az mégis törvénytelen és bűnnek számít. Így van ez a hamis szolgálókkal is! Őket nem Isten küldte, mert Isten nem is ismeri őket, ezért a személyük önmagában hamis. Az ilyen szolgálók jellemtelenek, nincs valóságos újjászületés vagy összetöretés az életükben, és hiányzik az alázat. Természetesen az ilyen szolgálóknak a gyümölcse is rossz lesz.

Fontos megjegyeznünk, mint ahogyan az a hamis pénz esetében is igaz, hogy annak ellenére, hogy a hamis 98%-ban hasonlíthat az eredetire, de az mégis teljesen (100%-ban!) értéktelen és káros! Így van ez a hamis szolgálatokkal is!

Jó lenne ezt megjegyezni és e szerint viszonyulni hozzájuk!

 Jézus is távol tartotta magát a farizeusoktól, és a tanítványait is óvta tőlük. Pál apostol azt javasolja Timóteusnak, hogy az ilyen embereket és az ilyenfajta életmódot kerülje és a korinthusiaknak is az javasolta, hogy az ilyen embereket kerüljék:

„Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal. De te, óh Istennek embere, ezeket kerüld; hanem kövessed az igazságot, az istenfélelmet, a hitet, a szeretetet, a békességes tűrést, a szelídséget.”1 Tim. 6.10-11.

„Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel? És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hívőnek hitetlenhez? vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennük és közöttük járok; és leszek nékik Istenük, és ők én népem lesznek. Annak okáért menjetek ki közülük, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket, és leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr.”    2 Kor. 6:14-18

Hogyan lehet elkerülni, elszakadni az igaz hívőknek a tévelygésben élőktől?

Házankénti összegyülekezés egy jó megoldás erre, mert a házak esetében könnyen megoldható az elszakadás. Egyszerűen ez azt jelenti, hogy nem ápolják a szellemi közösséget azokkal, akik tévelygésben élnek.

A csak vasárnap együttesen összegyülekező közösségeknél az Isten által össze nem egyeztethető dolgok nem férhetnek meg békességben egymás mellett. Nem lehet megalkudni és tudomásul venni dolgokat, és ez által közösséget vállalni mások bűnével. Ha a közösség megalkuszik a bűnnel, megtűri azt, mert nem lép fel határozottan ellene a Máté 18-ban leírtak szerint, akkor nincs más lehetőség, mint kijönni (kifutni) a közösségből, hogy ne váljunk magunk is bűnrészessé:

És hallék más szózatot a mennyből, amely ezt mondja:

Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból:”    Jelenések 18:4

Kedves hívők, kedves szolgálók!

Jó lenne elgondolkoznunk azon, hogy talán nem véletlen, hogy Jézus mellett Pál, Péter és János apostol is egybehangzóan vigyázásra, éberségre, óvatosságra, minden megvizsgálására és csak a jónak a megtartására szólítanak fel bennünket a leveleikben, mert mint írják, az utolsó időkben a hívőkre leselkedő legnagyobb veszély a hitetés, a megtévesztés. Leveleikben bőségesen ellátnak bennünket hasznos ismerettel, tanáccsal arra vonatkozóan, hogyan lehet felismerni és megkülönböztetni egymástól az igazit és a hamisat: Krisztust, apostolt, prófétát, tanítót és szellemet.

Vége kell, hogy szakadjon végre a naiv, hiszékeny, gyermekiesen, együgyű – a „hamis szeretet mázával bekent” – „elegy keresztyénségnek” és kell, hogy elváljon az igazi a hamistól. Jézus azért is jött, hogy az igazat a hamistól szétválasztva megtisztítsa az Ő szérűjét:

„Akinek szóró lapát van az ő kezében, és megtisztítja az ő szérűjét; és az ő gabonáját csűrbe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.”   Máté 3:12

„Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végük, akik nem engedelmeskednek az Isten evangéliumának? És ha az igaz is alig tartatik meg, hová lesz az istentelen és bűnös?”   1Pét 4.17-18

„És gyűlöletesek lesztek, mindenki előtt az én nevemért (mondja Jézus); de aki mindvégig megáll(kitart, állhatatos marad), az megtartatik (üdvözül).”  Máté 10:22

Kívánom minden kedves hívőnek, hogy jusson el az igazság, Jézus Krisztus valóságos megismerésére, hogy

–         kitartson a megrázásként jövő próbákban,

–         igaznak bizonyuljon az Istentől való szétválasztásokban (ami nem Isten ellenes szakadás, hanem Isten szétválasztó, megtisztító munkája), amikor SZÉTVÁLASZTJA AZ IGAZIT A HAMISTÓL,

–         és ne bizonyuljon hamisnak („könnyűnek”), mint a polyva, amit tűzre vetnek,

–         hanem olyan legyen, akit begyűjt magának az Úr egy örök életre.

Ámen!

 

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és honlap címének megadásával: https://keskenyut.wordpress.com

Kategória: gyülekezetépítés, helyreállítás, Tanítások, utolsó idők | Címke: , , , , , , , , , | 1 hozzászólás

Sokan vagy kevesen? – Abonyi Sándor

“Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.”  Máté 22:14

Letölthető PDF formátumban itt – MP3 formátumban itt

Gedeon csapata történetének üzenete ma

Bevezető

Korábban is, de mostanában egyre többször jut eszembe ’Gedeon csapata’. Történetükre sokszor úgy gondolnak a hívők, mint egy kedves, mókás történet, ahol Isten nem éppen hagyományos, hanem egy Isteni harcmodorban harcolva elég „komikus” módon győzi le a Midianiták seregét egy maroknyi csapattal. Amikor valakinek eszébe jut ez a ’kedves kis történet’, akkor természetes módon mindenki Gedeon győztes kis csapata tagjának képzeli magát. Kapóra jön ez a történet olyankor is, amikor egy közösség éveken keresztül nem képes növekedni – és nem éppen Istentől való módon – azzal nyugtatgatja magát, hogy őket ’Gedeon csapatának hívta el az Úr’.

Az utóbbi időben a széles és keskeny út üzenete vált hangsúlyossá számomra, ahol természetesen mindenki a keskeny úton járónak gondolja magát. Még ha a széles úton járnak is emberek, akkor is abban a meggyőződésben vannak, hogy a mennybe jutnak, legfeljebb kevesebb jutalmat fognak kapni. A hívők nem akarják megérteni, hogy a „széles út” – a saját útjukon való járás – a pokolba vezet, amiből meg kell térni. Ezt Jézus minősítéséből bizonyosan tudjuk, mert Ő gonoszoknak nevezi azokat, akik a „széles úton” járnak, akiket Ő nem is ismer, mert nem az Övéi. (Máté 7.13-29.)

Mostanában az egyház helyzetét, állapotát látva egyre többször jut eszembe Gedeon csapata, de más tartalommal és üzenettel. Főként az által erősödött ez meg bennem, hogy látom az egyház elvilágiasodását minden téren: a világ sok területen behatolt az egyházba. Erre a komoly veszélyre figyelmeztet Bartha László testvérünk a magyar eklézsiának szóló próféciájában, ahol arról van szó, hogy az ellenség már a falakon (gyülekezeten) belül van és „szabad a rablás”. Az ellenség szabadon rabol a gyülekezetekben, a hívők és vezetők kényelmessége vagy éppen tudatlansága miatt.

A „széles” út és a „keskeny” út példázatán az Úr előtt gondolkodva felmerült bennem a kérdés, hogy mit jelent az ott említett „sokan” és „kevesen” szóhasználat, a széles ill. a keskeny úton járókkal kapcsolatban. A Biblia mindig pontosan fogalmaz, és több igehely is megerősíti ugyanazt. Az itteni szóhasználat is sejteti, hogy itt a sokaság nem többséget jelent, hanem annál jóval többről van szó, „sokakról”. Az egyszerű többség 51%, a minősített többség 2/3; 66%). A kevesek esetén sem kisebbségről (10-49%) van szó, hanem valóban kevesekről, talán nagyon is kevesekről. Amikor az eklézsia állapotán gondolkodva idáig jutottam, az foglalkoztatott, hogy valójában kik is a sokaság és kik a kevesek és mi ezeknek a csoportoknak a jellemzője? Ez a kérdés izgatott és indított arra, hogy utánajárjak, hogy valójában mennyi is a kevesek és kik tartozhatnak abba? Ekkor nagyon erőteljesen módon ismét Gedeon csapata, az ottani „isteni kiválasztási módszer” jutott eszembe. Egyre több gondolatot hozott fel bennem az Úr ezzel a történettel kapcsolatban, ami az eklézsia állapotára is jellemző. Bizonyosságot vártam a Szent Szellem által, hogy ezt a történetet az eklézsia állapotával hozzam összefüggésbe, azon túl, hogy tudjuk, minden Ószövetségi történet tanulságos számunkra és sok minden a mi tanulságunkra – okulásunkra – írattatott meg.

A harmadik gondolatkör az Isten szerinti szétválasztás volt, ami sokat foglalkoztatott mostanában. Míg az 1 Korinthus levél a hívők testiességéről (kiskorúságáról, pártoskodásáról) szól, a 2 Korinthus 6.14-16-ban már felszólítja az Úr az igaz hívőket a hamisaktól való különválásra:

Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van

– igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége

– a világosságnak a sötétséggel? És mi egyezsége

– Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze

– hívőnek hitetlenhez? Vagy mi egyezése

– Isten templomának bálványokkal?

Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennük és közöttük járok; és leszek nékik Istenük, és ők én népem lesznek. Annak okáért menjetek ki közülük, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket, És leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr”.   2 Kor 6:14-18.

Ilyenkor a „gyülekezetben” maradók a Zsidó 10.25-el próbálják a „kiszakadni” szándékozókat a „gyülekezetben” való maradásra bírni: „el ne hagyjuk a magunk gyülekezetét” – mondják. A 2 Kor. 6.18 azonban az Úr éppen a „kiszakadókat” tekinti az Övéinek. Talán még kevesen figyeltek fel erre az igeszakaszra és nem értették meg, hogy így is lehet Istennek tetsző módon cselekedni. E szerint azok engedelmeskednek az Úrnak, akik kimennek egy elvilágiasodott „gyülekezetből” és nem vállalnak közösséget velük, nem pedig azok, akik megalkudva bent maradnak azokat kárhoztatva, akik kimennek közülük.. Az igazsággal való megalkuvás bűnrészesség vállalása, bűnpártolás, ami ellenségeskedés Istennel. Tudjuk, hogy Jézus azt mondta, hogy „ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az Én nevemben, ott vagyok közöttük”. (Máté 18:20) Az Úr gyülekezetének minimális létszáma tehát 2-3 fő. A kiszakadóknak a kijövetelük után nem kell tehát félni, hogy mi lesz velük gyülekezet nélkül, mert 2-3-an is már ők az Úr gyülekezete, mert meg tudják élni a közösséget egymással és az Úr ott lesz velük.

Hangsúlyossá vált továbbá számomra az is, hogy Jézus, aki betöltötte a szeretet nagy parancsát, egyben Ő az Igaz Bíró is – Ő az IGAZSÁG. Ő az, aki megítéli és szétválasztja egymástól az igazat és a hamisat: kezébe veszi a „szórólapátját és megtisztítja a szérűjét” – szétválasztja a hamisat (szemetet, polyvát) az igaz magtól.

Erről beszél Keresztelő János a Lukács 3:16-18-ban:

„…Én ugyan keresztellek titeket vízzel; de eljön, aki nálamnál erősebb, akinek nem vagyok méltó, hogy sarujának kötőjét megoldjam: az majd keresztel titeket Szent Lélekkel és tűzzel: Kinek szórólapátja kezében van, és megtisztítja szérűjét; és a gabonát az ő csűrébe takarja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel. És még sok egyebekre is intve őket, hirdeti az evangéliumot a népnek.”

Az eklézsiában megélt személyes megtapasztalások és ezen igeszakaszok mélyebb megértése közelebb vittek Isten munkájának jobb megértéséhez a mai időkben. Ezek az igék nagyon hangsúlyossá és személyessé (rhémává) váltak számomra.

A bevezető gondolatok után szeretnék a lényegre és szellemi üzenetre koncentrálni, támaszkodva az olvasó Biblia ismeretére. Ez az írás nem kisdedeknek való tej itala, hanem inkább érett keresztyéneknek szóló kemény eledel.

Nézzük most meg, hogy a Gedeon csapatának története milyen tanulsággal szolgál számunkra. Érdemes végiggondolni a következőket:

– milyen volt a helyzet Izraelben Gedeon idején és milyen az egyházban ma?

– mi váltja ki Isten beavatkozását és szabadító (próféta) küldését?

– milyen szempont szerint választ Isten vezetőt a harchoz?

– mi a vezető első legfontosabb tennivalója?

– sereggyűjtés,

– Isten szétválasztási („megtisztítási”) módszere

– Isten harcmodora: az Úré a harc

1. Milyen helyzetben volt Izrael Gedeon idejében és mennyiben hasonlít ez az egyház a mai állapotára?

„És gonoszul cselekednek az Izráel fiai az Úrnak szemei előtt, azért adja őket az Úr a Midiániták kezébe hét esztendeig. És hatalmat vőn a Midiániták keze az Izráelen, és a Midiánitáktól való féltükben készítették magoknak az Izráel fiai azokat a barlangokat, rejtekhelyeket és erősségeket, amelyek a hegységben vannak. Mert ha vetett Izráel, mindjárt ott termettek a Midiániták, az Amálekiták és a Napkeletnek fiai, és rájuk törtek. És táborba szálltak ellenük, és pusztították a földnek termését egész addig, amerre Gázába járnak, és nem hagytak élésre valót Izráelben, sem juhot, sem ökröt, sem szamarat. Mert barmaikkal és sátoraikkal vonultak föl; csapatosan jöttek, mint a sáskák, úgy hogy sem nékik magoknak, sem tevéiknek nem volt száma, és ellepték a földet, hogy elpusztítsák azt.”   Bírák 6:1-5.

Gonoszok voltak a cselekedeteik és ezért adta Isten őket az ellenség (a körülöttük lévő pogány nép) a világ kezébe, hatalma alá. Izrael fiai a Midiánitáktól (az ellenségtől) való féltükben készítettek maguknak a barlangokat, rejtekhelyeket és erősségeket.

Nem azt látjuk, hogy a mai gyülekezetek is igyekeznek maguknak biztonságos barlangokat, erősségeket (templomokat, gyülekezeti házakat) építeni, ahol a világtól (ellenségtől) való félelmük miatt biztonságban lehetnek? Erőtlenségük és bátortalanságuk (gyávaság) miatt félnek „kimenni” és megütközni az ellenséggel (a világgal), pedig erre kaptunk parancsot Jézustól mennybemenetele előtt:

Elmenvén (kimenve a világba) azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!”  Máté 28:19-20.

A hívők nemcsak hogy nem mennek ki, hogy felvegyék a harcot az ellenséggel, hanem mint azt a korábban említett prófécia is mondja, a gyülekezetek azt is megengedik, hogy az ellenség menjen be a gyülekezetbe: a falakon belülre és szabadon raboljon, elrabolva Isten újszövetségi népének minden javát. Ilyen siralmas, sanyarúságos helyzetben van ma az egyház, még ha ezt sokan nem is látják, vagy nem is így gondolják. Az ellenségtől való félelmében folyamatosan a mindennapi létéért küzd, sőt sokan szövetséget kötnek az ellenséggel: kompromisszumot a világgal, vagy együttműködési megállapodást a világi kormánnyal. Ha kevesen is, de vannak, akik látják az egyház mai szomorú állapotát és ez nagyon elkedvetleníti őket, mert eléggé kilátástalannak látják a helyzetet: emberileg! Tudjuk azonban, hogy ha Istenben bízunk „minden lehetséges annak, aki hisz.” Sokan vannak, akik mindent „rózsaszínben” látnak és semmit sem látnak mindebből. Ők olyanok, mint a Laodiceai gyülekezet a Jelenések 3.14-22-ben. Úgy gondolják, hogy minden rendben van, semmi probléma, sőt magukat öntelt módon győztes népnek gondolják és hirdetik. Ez aztán tényleg vakság, teljes megtévesztettség, tényleg szükségük van „szemgyógyító írra”, hogy lássanak. A „gyülekezet” már észre sem veszi, hogy Jézus nincs közöttük. Kívülről zörget és megtérésre szólítja fel őket. Kéri, hogy engedjék már be, mert szeretne közösségben lenni velük, velük vacsorázni, legalábbis azokkal, akik meghallják a hangját. Hány ilyen gyülekezet van ma a világon? Csak az Úr tudja igazán, de hiszem, hogy nem kevés.

Ez az állapot a következőkből érzékelhető:

– egy magát hívőnek nevező ember életmódja alig különbözik egy világi emberétől,

– a gyülekezetek a Róma 12.2 tiltása ellenére („ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által”….) világi „csalikat” alkalmaznak, hogy becsalogassák a világi embereket a „gyülekezetekbe” és mindenféle „jó érzést keltő, világhoz hasonló dolgokkal” igyekeznek ott tartani őket.

Végül a gyülekezet már teljesen világivá válik, amit a hívők észre sem vesznek. Nem a gyülekezet foglalt el tehát területeket a világból, hanem a világ jött be a „gyülekezetekbe” és foglalta el azt. Ez által megszűnt a gyülekezet fény és világosság lenni a világ számára, és elvesztette Istentől való erejét is.  Hiába próbál többször is evangelizálni, már „nincs ereje” ahhoz, csak a „kegyesség látszata” maradt, az pedig kevés. Jézus határozottan megtiltotta tanítványainak, hogy elmenjenek Jeruzsálemből, míg fel nem ruháztatnak mennyei erővel. (Ap.csel 1.4.)

Természetesen vannak és lesznek olyan gyülekezetek is, ha nem is sok, ahol az Úrnak való engedelmesség – szentségben és igazságban való járás – a jellemző, mint ahogyan látjuk azt a Filadelfiai gyülekezetnél a Jelenések könyvében.

„Tudom a te dolgaidat, hogy kevés erőd van, és megtartottad az én beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet….Mivel megtartottad az én béketűrésre [intő] beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljön, hogy megpróbálja e föld lakosait.”   Jel 3:8-10.

Persze lehet közöttük is lehet néhány konkoly, mint ahogyan Jézus mellett is ott volt Júdás, akit senki nem tudott leleplezni az utolsó pillanatig, csak Jézus ismerte, hogy ki ő valójában.

2. Mi váltja ki Isten beavatkozását és szabadító küldését?

„Mikor azért igen megnyomorodott az Izráel a Midiániták miatt, az Úrhoz kiáltanakaz Izráel fiai.”Bírák 6:6.

Nagyon tanulságos ez az ige. Isten saját népe gonoszsága miatt Maga adta népét az ellenség kezébe, ezért a végsőkig vár, míg meg nem tapasztalják az ellenség gonoszságát olyannyira, hogy Istenhez kiáltanak segítségért.

Ebből az látszik, hogy Isten megengedte a gyülekezeteknek, hogy teljesen kirabolja őket az ellenség, és addig nem küld nekik szabadító, míg rá nem jönnek nyomorúságos állapotukra és nem kiáltanak Istenhez.

Akik a keskeny úton járnak ma a „gyülekezetekben” – és engedelmeskednek Isten parancsának – „kijönnek közülük”. Így a „széles úton járók gyülekezete” egyre „világiasabb lesz”. Ezt az állapotot érzékelteti a következő igeszakasz:

„Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állnak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, Szeretet nélkül valók,  kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább az élvezeteknek, mint Istennek szeretői. Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét (képmutató látszat-kereszténység). És ezeket kerüld.”    2 Tim.3.1-5.

3. Milyen szempont szerint választ Isten „szabadítót”?

Mikor pedig kiáltottak az Izráel fiai az Úrhoz Midián miatt: Prófétát küld az Úr az Izráel fiaihoz, és monda nékik: Azt mondja az Úr, Izráel Istene: Én vezettelek fel titeket Egyiptomból, és hoztalak ki titeket a szolgálatnak házából, és én mentettelek meg benneteket az Egyiptombeliek kezéből, és minden nyomorgatóitoknak kezéből, akiket kiűztem előletek, és néktek adtam az ő földjüket. És mondom néktek: Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek; ne féljétek az Emoreusok isteneit, kiknek földén laktok; de ti nem hallgattatok az én szómra.És eljön az Úrnak angyala, és leül ama cserfa alatt, amely Ofrában van, amely az Abiézer nemzetségéből való Joásé vala, és az ő fia Gedeon épen búzát csépelt a pajtában, hogy megmentse a Midiániták orcája elől. Ekkor megjelenik néki az Úrnak angyala, és monda néki: Az Úr veled, erős férfiú!….  És az Úr hozzá fordul, és monda: Menj el ezzel a te erőddel, és megszabadítod Izráelt Midián kezéből. Nemde, én küldelek téged?És monda néki: Kérlek uram, miképpen szabadítsam én meg Izráelt? Ímé az én nemzetségem a legszegényebb Manasséban, és én vagyok a legkisebb atyámnak házában. És monda néki az Úr: Én leszek veled, és megvered Midiánt, mint egy embert. Ő pedig monda néki: Ha kegyelmet találtam a te szemeid előtt, ……….. El ne menj kérlek innen, míg vissza nem jövök hozzád, és ki nem hozom az én áldozatomat, és le nem teszem elődbe. Az pedig monda: Én itt leszek, míg visszatérsz…..És épít ott Gedeon oltárt az Úrnak, és nevezi azt Jehova-Salomnak [(azaz: az Úr a béke]), mely mind e mai napig megvan az Abiézer nemzetségének városában, Ofrában.”  Bírák 6.7-23

Sokan vágynak ma arra az egyházban, hogy Isten hadseregének vezérei legyenek. Sok ismert, tekintélyes ember könnyen belegondolja magát ebbe a „nagy hírnevet” ígérő „pozícióba”. Többen már össze is fogtak néhány évvel ezelőtt Magyarországon, hogy „lendületbe hozzák” az egyházat és „elindítsák az ébredést”, DE úgy látszik Istennek más volt a gondolata. Isten inkább ítéletet és „megrázást” hozott az egyházra a kormány által megalkotott új kisegyházi törvénnyel, mint ahogyan azt Izrael esetében látjuk, amikor Isten az Izraelt körülvevő pogány népek kezébe adja ’haragja botját’, hogy ők büntessék meg Izraelt; jobb belátásra bírva őket. Ezt látjuk Midián esetében is. Látjuk azt is, hogy Isten ítélete és büntetése időleges, míg el nem érni vele a kívánt célt. Izrael esetében – Gedeon idejében – ez hét évig tartott.

Gedeon történetét leíró fenti igeszakaszából láthatjuk egy Isten által elhívott vezető jellemét és az Isten szerint való kiválasztás minősítési szempontjait.

Az Úr angyala jelenik meg – Isten válaszaként és beavatkozásaként a nép segélyhívására –  és prófétát választ ki, aki kegyelmet talál az Úr előtt, Gedeont.

Az Úr hívta el Gedeont, nem önjelölt volt, hanem olyan, aki kegyelmet talált Istennél, aki elhívása pillanatában éppen búzát csépelt titokban a pajtában (nem a szérűn, ahol szokás). Ebből az látszik, hogy sok hivatalos (önjelölt) egyházi vezető lehet, de az Úr várhatóan nem a hivatalos egyház magas rangú vezetői közül, hanem a  munka mellől fogja elhívni a leendő szabadító(ka)t, a személyes jellemük alapján. Érdemes ezen elgondolkozni! Ugyanezt látjuk Jézus idejében is, amikor Jézus a farizeusokat és írástudókat ’félretéve’ egyszerű embereket; „halászokat, vámszedőket,..stb” hívott el a munka mellől „első számú” vezetőknek.

Származását tekintve Gedeon a lehető ’legkisebb’ volt. A legszegényebb és legkisebb nemzetségből, Manassé fél nemzetségéből származott és az apja fiai közül is a legkisebb volt. Emberi értelemben nézve igazi „utolsó ember”, akiből Isten csinált „elsőt”. Az Úr veled, erős férfiú!….menj el ezzel a te erőddel…nemde, én küldelek téged? Ez azt jelentette, hogy az Úr vele van az általa választott vezetővel és azt várja tőle, hogy erős legyen. Az Úr nem várja tőle, hogy a saját erejében bízzon, és nem kell semmit sem erőlködnie, hanem azzal az erővel menjen, ami van.

Az Úr ígéretet tett Gedeonnak, hogy legyőzi a Midiánt: „Én leszek veled, és megvered Midiánt”.  Isteni kiválasztás, Isteni támogatás, biztos ígéret a győzelemre Istentől. Ezt semmilyen emberi erőfeszítés nem pótolhatja.

Miután jelek által is megerősíti Isten Gedeon elhívását – alkalmatlanság érzése miatt nehezen hitte el, hogy ő lenne az alkalmas személy – Gedeon oltárt épít az Úrnak.

Alázatos ember volt, aki nem magában bízott, Istennek adta a dicsőséget. Hasonlóan alkalmatlannak és bizonytalannak érezte magát Mózes is, amikor Isten elhívta szabadítónak. Az alkalmatlanság érzése a biztos jele annak, hogy ne magában bízzon valaki, hanem egyedül Istenben. Gedeon személyének kiválasztása mindenki számára meglepetés lehetett Izraelben. Így lesz ez Isten utolsó idők seregének vezéreivel is. Olyanokat fog felkenni Isten a vezetésre, akiket addig talán senki sem ismert, akik valószínűleg sok éven keresztül – a felkészítés helyén – rejtekhelyeiken a „pusztában” voltak és „titokban csépeltek”.

4. Mi a vezető első legfontosabb tennivalója? Bátorság – és engedelmesség próba!

“És lőn ugyanazon éjjel, hogy monda az Úr néki: Végy egy tulkot atyádnak ökrei közül, és egy másik tulkot, amely hét éves, és rontsd le a Baál oltárát, amely a te atyádé és a berket, amely amellett van, vágd ki.  És építs oltárt az Úrnak, a te Istenednek, ennek a megerősített helynek tetején alkalmatos helyen, és vedd a második tulkot, és áldozd meg égőáldozatul a berek fájával, amelyet kivágsz.  Ekkor Gedeon tíz férfiút vőn maga mellé az ő szolgái közül, és akképpen cselekszik, amint megmondta néki az Úr. De miután félt atyjának háznépétől és a városnak férfiaitól ezt nappal cselekedni, éjszaka teszi meg. Mikor aztán felkeltek reggel a városnak férfiai, íme már össze volt törve a Baál oltára, és levágva a mellette levő berek, és a második tulok égőáldozatul azon az oltáron, amely építteték. És mondának egyik a másikának: Ki cselekedte ezt? És mikor utána kérdezősködtek és tudakozódtak, azt mondták: Gedeon, a Joás fia cselekedte ezt a dolgot. Akkor mondának a városnak férfiai Joásnak: Add ki fiadat, meg kell halnia, mert lerontotta a Baál oltárát és mert kivágta a berket, amely mellette volt. Joás pedig monda mindazoknak, akik körülötte állának: Baálért pereltek ti? Avagy ti oltalmazzátok-e őtet? Valaki perel ő érette, ölettessék meg reggelig. Ha isten ő, hát pereljen ő maga, hogy oltára lerontatott! És azon a napon elnevezték őt Jerubbaálnak, mondván: Pereljen ő vele Baál, mert lerontotta az ő oltárát.”Bír 6:25-32

Nem akármilyen vizsga-feladatot kellett elsőként Gedeonnak megoldani, hogy bizonyítsa Istennek való engedelmességét:

–         le kellett rombolnia a nagyra tartott (hamis isten) Baál oltárát,

–         a hét éves tulkot (az apja szeme fényét) kellett égőáldozatként megáldozni,

–         kivágni a kedves és szép berkeket,

–         és a berek fáival kellett alágyújtani az áldozati állatnak.

Nem véletlenül félt az atyjától és a város férfiaitól Gedeon, mert életével játszott. Így keresték őt tette végrehajtása után: Add ki fiadat, meg kell halnia, mert lerontotta a Baál oltárát és kivágta a berket, amely mellette volt.”

Melyik önjelölt vezető és milyen ígéret alapján merné a vezetői munkáját azzal kezdeni, hogy olyan életveszélyes vállalkozást hajtana végre, mint Gedeon. Kedves leendő vezető testvérem, ha szívesen lennél „Gedeon”, elszántad magad a halálra? Jézus, de az első 12 apostol közül is 11-en mártírhalált haltak. „Halálra szántak” voltak Isten nagy emberei, ahogy Pál is mondta magára, és végül ő is mártírhalált halt. Szeretnéd ilyen életveszélyes megbízatás végrehajtásával kezdeni vezetői munkádat? Még mindig szeretnél „nagy vezető” lenni? Erre csak az képes, akit valóban Isten hív el és Tőle kap ígéretet és támogatást mindenben. Akit Isten elhív, annak engedelmesnek kell lenni Istennek minden körülmények között, még az élete kockáztatásával is. Istennek alázatos, nem megalkuvó, nem kompromisszum kereső emberekre van szüksége. Az egyház tele van ma önmagukban bízó, de ugyanakkor megalkuvó – minden konfrontációt kerülő – vezetőkkel. Isten igéjéből úgy tűnik, hogy Ő nem kerüli a konfrontációkat, mert annak sokszor nagyon is helye van.Saul király is (félve a népszerűsége elvesztésétől) kerülte a konfrontációt saját népével szemben és így Istennel szemben vált engedetlenné: El is vetette ezért Isten, mint királyt. (1 Sámuel 15.24-28) Tudjuk, hogy aki embereknek akar tetszeni, az Isten szolgája nem lehet. Az Isten szerint való vezetés nem népszerű feladat, nem a hírnévről szól, hanem inkább a gyalázatról, a veszélyről és az emberek meg nem értéséről. Mózes ellen is sokat lázadtak a zsidók a pusztában és Pál apostolt is esküt fogadva akart megölni a zsidók egy csoportja.

Gondold végig kedves testvérem, aki vezetői ambíciókat táplálsz magadban! Erre gondoltál és erre vágysz? Ugye nem! Akkor jobb, ha nem ringatod magad ilyen elhívásban. Hagyd, hogy hadd válasszon inkább Isten, ahogy az volt Dávid esetén is, amikor Sámuel próféta kiválasztotta Isai fiai közül a legkisebbet, akit oda sem hívtak a kiválasztási ceremóniára, mert senki sem gondolta őt emberileg esélyesnek – egyedül Isten. (1 Sámuel 16.6-13) Tudjuk, hogy „Isten nem úgy gondolkozik, amint az ember, mert nem a külsőt nézi, hanem, ami a szívben van”!

Fontos megjegyeznünk azt is, hogy egy győztes háború megindítása előtt le kell rombolni minden bálványt (hamis istent) és helyre kell állítani az igaz Isten-tiszteletet. Vannak ma bálványok az egyházban? Bizony nagyon sok: személyek, szolgálatok, felekezetek, ceremóniák, emberi akaratok, nagyra értékelt templomok és gyülekezeti házak, a látogatók sokasága, szervezetek nevei stb. stb. Be kell látni, hogy mindezeknek Istennél semmi értéke sincs, sőt ha ezek bármi jelentőséget kapnak – márpedig kapnak – akkor Isten előtt ezek hamis istenek, bálványok. Hajlandók vagyunk mindent lerombolni, ami rólunk – emberekről – szól, és mindent halálra adni, hogy helyet adjunk a Krisztusból áradó új életnek?

Egyik testvéremmel arról beszélgettem egy alkalommal, hogy miért van arra szükség, hogy egy másik ismerős testvérünk annyira akar mindenben feltűnni és mindenáron extrém módon mindenben felhívni magára a figyelmet? Miért nem tudja ezt letenni, miért van erre szükség? – kérdeztem. A testvérem erre nagyon találóan a következőt válaszolta: Mert akkor nem maradna belőle semmi! Igen. Pontosan erről van szó. Istennek mindezekre semmi szüksége, mert Ő azt akarja, hogy semmik legyünk, hogy Ő lehessen Valaki bennünk és általunk.

Ne lepődjünk meg tehát, ha majd eljön az idő, amikor már minden hívő a legnyomorúságosabb állapotban lesz, akkor Isten elő fog rukkolni az Ő meglepetés- választottaival, akikre senki sem gondolt. Isten fog bizonyságot tenni mellettük erővel és hatalommal és ezért nem lesz kétséges senki számára Istentől való elhívásuk.

5. Sereggyűjtés 

„És mikor az egész Midián és Amálek és a Napkeletiek egybe gyűlnek, és átkeltek a Jordánon és tábort jártak a Jezréel völgyében: Az Úrnak lelke megszállotta Gedeont, és megfúván a harsonákat, egybehívta az Abiézer házát, hogy őt kövesse. És követeket küld egész Manasséba, és egybe gyűlik az is ő utána; és követeket küld Aserbe és Zebulonba és Nafthaliba, és feljönnek eleikbe. ….. Felkele pedig jó reggel Jerubbaál – ez Gedeon – és az egész nép, mely vele volt, és táborba szálának a Haród kútjánál, és a Midián tábora tőle északra volt, a Moré halomtól fogva, a völgyben.”   Bírák 6:33-7.1.

Átugrottam és kipontoztam az idézetben a sokak által ismert „gyapjú próbát”, ami szintén arra bizonyíték, hogy mennyire bizonytalan volt Gedeon az elhívását illetően. Pedig korábban angyal jött hozzá és erőteljes kijelentést kapott az angyalon keresztül. Látszik a Sátán munkája, hogy milyen erősen támadja egy-egy Isten által felemelt vezető elhívását és igyekszik megkérdőjelezni azt. Elbizonytalanodást és hitetlenséget tud ébreszteni benne, annak ellenére, hogy amikor az ellenség átkelt a Jordánon az Úrnak lelke is betöltötte Gedeont.

Gedeon annak rendje és módja szerint elkezdi toborozni a sereget és össze is gyűjt 32 000 embert. Mennyire örül ma is minden vezető, hogy minél több embert tartozzon a „seregéhez” és milyen sok, sajnos esetenként még emberi mércével is kritizálható módszerrel éri el ezt. Sokan dicsekednek – főként külföldi – vezetők ma is azzal, hogy 5 000 vagy 10 000 látogatója van a gyülekezetüknek. DE a kérdés az, hogy mennyi ezek közül az Isten számára is alkalmas „harcos” vagy a bibliai mérce szerint minősített tanítvány? Itt visszakanyarodunk a bevezető gondolatokhoz, ahogy szokták mondani, hogy „mennyi is a mennyi”?  Gedeon háborúba hívta az embereket és nem egy kellemes weekend-re, party-ra, főzéssel (Nyugaton ökörsütéssel) egybekötött kellemes egyházi ünnepségre. A mai – sokszor inkább – szórakoztatás-centrikus, kényelmes, jó érzést keltő gyülekezetekben, ahol kerülnek minden konfliktust, szokatlant és kellemetlen helyzetet az alkalmak inkább ’szórakozásra’ hasonlítanak, mint háborúra. Hányan gondolnak ma a sok ezer hívő közül arra, hogy a hitükért képesek lennének-e meghalni? Hívő lenne akkor is, ha ez a halálába is kerülhet? A harc (háború) erről szól. Minden értelmes katona tudja, hogy ha háborúba megy ott meg is halhat és ezzel valamilyen módon számolnia kell: „le kell ülni és fel kell mérni a költségeket”.

6. Isten szétválasztási („megtisztítási”) módszere: „alkalmassági vizsga”

6.1. A szétválasztás első „rostája”: a gyávaság

„És monda az Úr Gedeonnak: Több ez a nép, mely veled van, hogysem kezébe adhatnám Midiánt; Izráel még dicsekednék velem szemben, mondván: Az én kezem szerzett szabadulást nékem! Azért kiálts a népnek füle hallatára, mondván: Aki fél és retteg, térjen vissza, és menjen el a Gileád hegységről. És visszatérnek a nép közül huszonkétezren, és csak tízezren maradnak ott.”Bírák 7:2-3

Isten egy féltőn szerető Isten, aki senki másnak nem adja a dicsőséget:

„Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak”.    Ézsaiás 42:8

Isten szemében ezért az összegyűlt „nép soknak bizonyult, mert még maguknak tulajdonítanák a dicsőséget”. Isten nem ad rá lehetőséget, hogy elvegyük tőle a dicsőséget, jobb, ha ez eszünkbe sem jut!

Tudjuk azt is, hogy Isten nem a félelem lelkét adta nekünk:

„Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét.”   2 Timótheus 1:7.

Tehát Isten az első minősítési szempontnak a harcosoknál az alázatosságot és bátorságot tekinti. Tudjuk ugyanis, hogy „aki magát felmagasztalja (azaz büszke), az – vereséget szenved – megaláztatik (Máté 23.12.), a gyávák pedig nem öröklik Isten országát, hanem részük az örök halál lesz a kénköves, égő tóban. (Jelenések 21.8.) Egy büszke, ugyanakkor gyáva katona nemcsak saját magára, hanem társaira nézve is nagyon veszélyes!

Az első „rostáláson” tehát kiesett a 32 000 „harcosból” 22 000, mert tudjuk, hogy 10 000-en maradtak. A „gyávaság rostán” tehát kiesett kb. 70 %. Ma hány hívő áldozná fel az életét az Úrét, vagy hitbeli barátaiért? Ha ma a gyülekezeti látogatók (tagok) figyelmét nyomatékosan felhívnánk rá, hogy az igazi keresztyének bizony meg is halhatnak – és csak az maradjon, aki ezt vállalja – kérdés, hogy akkor mennyi gyülekezeti látogató (tag) maradna? Ma sok ember azért megy gyülekezetbe, mert ott valamiféle védelmet, nyugalmat talál a világban dúló gonoszság elől. Ez egyáltalán nem harcról és háborúról szól. Másrészt miért mondana le bármelyik vezető (pásztor) a gyülekezet 70%-áról saját megélhetését veszélyeztetve, nagyságról, hírnévről nem is beszélve? Ez a 70 % valóban a „többség”, de még nem az a „sokaság”, akik ma a Máté 7 szerint a gyülekezetekben a „széles úton” járnak. Gedeon példázata is igazolja ezt, mert Isten sem áll meg itt a „rostálással”. Jön a következő „rosta” (megvizsgálás). Vajon mi lehet az?

6.2. A szétválasztás második „rostája”: a test kívánsága

„És monda az Úr Gedeonnak: Még ez a nép is sok; vezesd őket le a vízhez, és ott megpróbálom őket néked, és amelyikről azt mondom néked: Ez menjen el veled, az menjen el veled; de bármelyikről azt mondom: Ez ne menjen el veled, az ne is menjen.

És levezette a népet a vízhez, és monda az Úr Gedeonnak: Mindazokat, akik nyelvükkel nyalnak a vízből, mint ahogyan nyal az eb, állítsd külön, valamint azokat is, akik térdeikre esnek, hogy igyanak.  És lőn azoknak száma, akik kezükkel szájukhoz véve nyaldosák a vizet, háromszáz férfiú; a nép többi része pedig mind térdre esve ivott.És monda az Úr Gedeonnak: E háromszáz férfiú által szabadítlak meg titeket, akik nyaldosták a vizet, és adom Midiánt kezedbe; a többi nép pedig menjen el, ki-ki a maga helyére.”   Bírák 7.4-7.

Mit is kért Isten Gedeontól?

Azt, hogy „vezesd őket le a vízhez, és ott megpróbálom (megvizsgálom) őket”.

Miből állt ez a próba?

„Mindazokat, akik nyelvükkel nyalnak a vízből, mint ahogyan nyal az eb, állítsd külön, valamint azokat is, akik térdeikre esnek, hogy igyanak.”

Ez azt fejezi ki, hogy ha az emberek letérdelve, mohón isznak a vízből, akkor félre kell állítani őket, mert nem tudnak uralkodni testi vágyaikon, ezért alkalmatlanok a harcra.

Mit látunk ezekből? Egyrészt azt, hogy Isten még mindig sokallta a megmaradt létszámot. Nem szeretnék spekulatív gondolatokba belemenni, de mindenesetre az egyértelmű, hogy Isten nem mennyiségi szemléletű, Nála a minőség számít. Ő Mindenható, olyan hatalmas, hogy bármilyen kicsi népet győzelemre tud vinni. Ez valóban bátoríthat bennünket, ha kevesen vagyunk, csak az a kérdés, hogy megfelelünk-e mi is ezeknek a minősítési kritériumoknak? Átmentünk-e mi is mind a két „rostán”? Láthatjuk tehát, hogy a gyülekezet létszáma Isten előtt láthatóan semmit sem számít. A Biblia egyetlen gyülekezet létszámáról sem tudósít, tehát ez azt jelenti, hogy Istennél ez nem fontos. Talán szörnyű ezt így hallani sokaknak, de jó lenne, ha ezt megjegyeznénk, mert ez sok mindenben megváltoztatná a kialakult és elterjedt „evangélizálási stratégiánkat” és a már megnyert emberek minden áron való megtartására irányuló törekvéseinket. Isten nemcsak, hogy nem „kedveli” a nagyokat, a sokaságot (még magukat dicsőítenék meg!), hanem éppen ellenkezőleg. Ő mindig az utolsókat, a gyengéket, a kicsiket (keveseket) emeli fel és támogatja, mert azokban tudja igazán megdicsőíteni Magát.

Szellemi értelemben a második „rosta” szintén halálról szól. Ebben az esetben a test kívánságait kell halálra adni, hogy ne az emberi vágyak uralkodjanak az ember felett, hanem a Szent Szellem tudja vezetni a hívőket a mindennapi életükben. Ezzel pontosan ellentétes, az ördög munkája, hogy állandóan „jól akarjuk magunkat érezni” a gyülekezetekben. Ez a testi vágyak kielégítése!

„Annak okáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk: Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek. Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai. Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám! Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg.”  Róm 8:12-17

Akiket a testi vágyak (jó érzések) vezérelnek, azok test szerint élnek és ők valójában a Béliál fiai, a világ fejedelmének, az ördögnek a fiai.

Az ige a világ szerint való élést úgy jellemzi, hogy az

a test kívánsága és

az élet kérkedése (dicsőség: nagyság, hírnév, gazdagság…),

amitől óv bennünket Isten.

Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból. És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.   1 János 2:15 -17

Nem a világ fejedelmének munkája az, hogy a világ szellemét „becsempészi” a gyülekezetekbe, hogy a hívők arra törekedjenek, hogy „jól érezzék magukat” a gyülekezetekben, mint ahogyan az a világban is van, hogy az érzékeik vezessék őket?

Valódi tanítványokat – Istennek tetsző harcosokat – akarunk Isten serege számára kiképezni? Olyanokat, akik halálra adják a testüket minden nap, megfeszítve azt indulataival együtt, megöldökölve a test kívánságait Szellem által, hordozva a keresztet minden nap, hogy szellemileg és ne a vágyaink által vezetettek legyünk? Ez jelenti a krisztusi életet, hogy Krisztushoz hasonlókká válunk. Meghalunk mi a világnak (a test kívánságainak), hogy Krisztus élhessen bennünk minden nap?

Pállal együtt el tudjuk mondani?

„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.”   Gal. 2:20

Ezt fejezi ki Gedeon csapatánál a második „rosta”-próbája. Hányan mentek át a „záróvizsgán”, ahol a „fő tantárgy” a testi kívánságok halálba adása volt? Az első „rosta” után megmaradt 10 000 emberből 300 ember bizonyult érettnek! Ez elég kevés ugye? Igen, ez tényleg kevés! Ha egy kicsit számolunk akkor ez az eredeti 32 000 – nek alig 1%-a, és az első „rostán” átment 10 000 – nek is csak a 3%-a! Megdöbbentő ugye? Istennél ezt jelenti a kevesek. Ők nem egy kisebbség, hanem valóban nagyon  kevesen vannak, velük azonban már vállalja az Úr a harcot. Ők az igazi „Gedeon csapata”.

A mai névleges keresztyénség állapotát látva úgy hiszem, hogy ők nem azok a kevesek, akik a „keskeny úton” járnak, akik mindenben engedelmeskednek Istennek (a Szent Szellem vezetésének minden nap) és képesek a testi vágyaikat minden nap a halába adni. Valójában pedig ezt jelenti keresztyénnek (krisztusinak) lenni, akiket az Úr ismer. Ellenkező esetben csak „gonoszok” (a világ fiai) minősítést kaphatunk. Ők azok, akik cselekedeteikkel nem engedelmeskednek Isten parancsának és „szájukkal tisztelik ugyan Istent”, és lehetnek aktívak is a „maguk választotta Istentiszteleten”, de a „szívük messze van Tőle”. Ők azok, akik cselekedeteikkel, amik a test cselekedetei, nem Istennek, hanem a testi vágyaknak, az ördögnek engedelmeskednek. Ezt jelenti az elterjedt „érzéki keresztyén” kifejezés, ami valójában nem keresztyén, hanem teljes egészében világi, mert az Úr nem ismeri őket. A mai kényelmes gyülekezeti környezet sok esetben inkább hasonlít egy Wellness-központra, ahol a testi és érzéki vágyakat táplálják (szórakoztatnak) inkább, mint valóságos „harctér” lenne, ahol valóságos (szellemi) harc folyik.

Sokszor meglepődöm rajta, hogy az ilyen érzéki környezetből származó emberek azt tekintik „szelleminek”, hogy „állandóan érezni akarják a Szent Szellem jelenlétét”. Vannak, akik közben a testi kívánságoknak is engednek (bűnben élnek) és ennek ellenére „közbenjáróknak” (szellemi harcosoknak”) tartják magukat. Talán nem csoda, hogy még mindig nem kezdődött el a mindenki által várt nagy ébredés, mert először a gyülekezeteknek kell felébredni, megtérni. Isten az ítéletet az Ő egyházán kezdi, és ezt látjuk a Jelenések könyvében szereplő hét gyülekezet esetében is (Jel 2.1 – 3.22.), ahol hét gyülekezetből hatot megtérésre szólít fel az Úr; mert baja van velük! Mindnek ismeri az Úr a cselekedeteit, mert vannak cselekedeteik, csak azok nem Úr szerint valók. Hiszem, hogy a hét gyülekezetnek szóló prófécia fontoz üzenet a mai egyház számára. Nem hódíthatjuk meg a világot az Úr számára, amíg a gyülekezetek megtéretlen állapotban, a világ fogságában vannak!

Vannak, akiket az Úr kihív ma az elvilágiasodott gyülekezetekből. Ők engedelmeskednek az Úr felszólításának, hogy „menjetek ki közülük”. Sokan ma a pusztában vannak közülük, ahogy Mózes és Jézus is a szolgálatának megkezdése előtt. A „puszta” egy magányos, puszta hely, egyedül az Úrral, ami a felkészítés helye. Akiket az Úr kihív a pusztába, azok ismerik az elhívásukat, de a kiküldésük, a szolgálatba állításuk csak a pusztai felkészítő időszak után kezdődhet el. Isten ma elhív ismét „útkészítőket”, akik egyengetik az utat Jézus visszajövetele előtt, hasonlóan Keresztelő Jánoshoz, amiről Ézsaiás próféta is beszél, akik Illés szellemével jönnek:

„Mert ez az, akiről Ézsaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az ő ösvényeit.    Máté 3:3

Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útját, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bércek rónává. És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt.” Ézsaiás 40:3-5.

Ez nem látványos feladat, mert sokak szeme elől elrejtve történik, de eljön a rendelt idő, amikor az Úr megszólítja az Ő embereit a rejtekhelyeiken (a „pajtában csépelve”, mint Gedeont) és előhívja őket, hogy álljanak a sereg élére. Kész vagy az első nagy próbára testvérem? Lerombolni atyáink bálványait, amiről korábban beszéltünk? Ez a kezdet! Csak utána kezdődhet a sereggyűjtés krisztusi mérce alapján csupa halálra szánt, kereszthordozó emberből. Ez a győztes Gedeon csapat, akiket fel fog emelni Isten, hogy megvívják az utolsó idők győztes háborúját, nem emberi, hanem Isteni módszerekkel. Nem lesznek sokan, hanem kevesen, nagyon kevesen, de alázatos, bátor, halálra szánt győztes nép lesz, aki mindenben engedelmeskedik Jézusnak és az Ő nevét emelik fel, dicsőítik meg.

Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó (Isten szerint való) cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” Máté 5:16

7. Isten harcmodora: a harc az Úré

„És monda néki az Úr azon az éjszakán: Kelj fel, menj alá a táborba, mert kezedbe adtam őket. Ha pedig félsz lemenni, menj le te és Púra, a te szolgád a táborba. És hallgasd meg, mit beszélnek, hogy annak utána megerősödjenek a te kezeid, és menj alá a táborba. És lement ő és Púra, az ő szolgája a fegyveresek szélső részéhez, akik a táborban voltak. És a Midiániták és az Amálekiták és a Napkeletiek minden fiai úgy feküdtek a völgyben, mint a sáskák sokasága, és tevéiknek nem volt száma sokaságuk miatt, mint a fövenynek, mely a tenger partján van. Mikor pedig Gedeon odament, ímé az egyik férfiú éppen álmát beszélte el a másiknak, és monda: Ímé álmot álmodtam, hogy egy sült árpakenyér hengergett alá a Midiániták táborára, és mikor a sátorig jutott, megütötte azt, úgy hogy eldőlt, és felfelé fordította azt, és a sátor ledőlt. A másik aztán felele és monda: Nem egyéb ez, mint Gedeonnak, a Joás fiának, az Izráelből való férfiúnak fegyvere, az ő kezébe adta az Isten Midiánt és egész táborát.  És mikor hallotta Gedeon az álomnak elbeszélését és annak magyarázatát, meghajtja magát, és visszatér az Izráel táborába, és monda: Keljetek fel, mert kezetekbe adta az Úr a Midián táborát.  És a háromszáz embert három csapatba osztá el, és mindeniknek kezébe egy-egy kürtöt adott, és üres korsókat és fáklyákat e korsókba.  És monda nékik: Én reám vigyázzatok, és úgy cselekedjetek. És ímé én bemegyek a tábornak szélibe, és akkor, amint én cselekszem, ti is úgy cselekedjetek. Ha én a kürtbe fújok és mindazok, akik velem vannak, akkor ti is fújjátok meg a kürtöket az egész tábor körül, és ezt kiáltsátok: az Úrért és Gedeonért!  És lemegy Gedeon, és az a száz férfiú, aki vele volt, a tábor széléhez a középső éjjeli őrség kezdetén, amikor éppen az őrség felváltatott, és kürtölnek a kürtökkel és összetörik a korsókat, amelyek kezükben voltak.  És kürtölt mind a három csapat a kürtökkel, és összetörték a korsókat, és balkezükben tartották a fáklyákat, jobb kezükben pedig a kürtöket, hogy kürtöljenek, és kiáltanak: Fegyverre! Az Úrért és Gedeonért! És mindenik ott állott a maga helyén a tábor körül. Erre az egész tábor futásnak eredt, és kiáltozott, és menekült. És mikor a háromszáz ember belefújt kürtjébe, fordítja az Úr kinek-kinek fegyverét az ő felebarátja ellen az egész táborban, és egész Béth-Sittáig futott a tábor, Cererah felé, Abelmehola határáig, Tabbathon túl. És egybegyűjtettek az Izráel férfiai Nafthaliból, Áserből és az egész Manasséből, és úgy űzik a Midiánitákat…..”   Bírák 7.23.

A fenti igeszakaszból egyértelműen kitűnik, hogy ezt a harcot nem Gedeon és az ő emberei vívják emberi erővel, hanem az Úr: az Úré a harc!

A harc az Úré:

–         Ő hívta el Gedeont,

–         Ő választotta ki a harcosokat is,

–         Ő határozta meg a harcmodort, ami emberi ésszel nevetséges, de nem Istennél!

–         Ő küld felderítőket a Midianiták táborába,

–         Ő ad álmot a Midián katonáknak is, akiknek ez által félelmet ültet a szívükbe,

–         Ő zavarja össze az ellenséget, hogy egymás ellen hadakozzanak, teljes zűrzavart okozva közöttük,

–         Ő az, aki győzelemre viszi a népét,

–         Gedeonnak és csapatának nincs más dolga „csupán” engedelmeskedni mindenben Istennek és megtenni azt a keveset, amit Isten kér tőle

–         Isten a nagyobb részt vállalja Magára.

Így harcolunk mi is? Ugye nem! Mi Isten munkáját is magunkra vállaljuk sokszor, emberileg jóval többet teszünk, mint kellene, de mivel nincs egyértelmű kijelentésünk Istentől, így azt sem tudjuk igazán, hogy mit akar Isten elvégezni és mi lenne a mi részünk, amiben engedelmeskednünk kellene.

Mit tehetünk ezek után mégis?

Bűnbánatot kell tartani és megtérni bűneinkből és az Úrhoz kiáltani nyomorúságos állapotunkban és beismerni, hogy teljesen kirabolt bennünket az ellenség. Elismerni, hogy Isten segítségére van szükségünk a győzelemhez, mert magunktól ez nem megy.

Megtagadni magunkat és hordozni a keresztet minden nap, keresve az Ő szellemi vezetését és engedelmeskedni annak minden nap. Csupán ennyit kér tőlünk az Úr.

Övé legyen a dicsőség mindenért.

 

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és honlap címének megadásával: https://keskenyut.wordpress.com

 

Kategória: helyreállítás, Tanítások | Címke: , , , , , , , | 2 hozzászólás

Vision of the Broad and Narrow ways – Robert Redei

On 12th of April, 2012 – at one of our House Church meeting while we prayed – I received the following vision.

I saw two ways. These two ways divided already at the beginning. On the left side was a broad and straight way paved with large, square, white stones. There were continuous metal barriers on either side of the road similar to crash barriers. Many people are walking on this road, all held in one direction – straight ahead. The road was so long the end could not been seen; it faded into nothingness.

On the right there was a narrow road rising up a mountain, serpentined with a very steep up-grade.  It also was paved with square stones, but there were no barriers and the stones close to the edge of the road were crumbling and falling away. This road was not straight, but ever winding upward, ending in fluffy clouds. The end of this road was beautiful but few people were walking on this road, and those were in small groups some distance from each other. The distance and the difference of level between the two roads increased continuously after the dividing point.  The edge of narrow way, different from the broad way, was in a bad condition; the outside stones had slipped down.  Between the two roads was a steep and barren slope. There were not either rocks nor plants. It was as though volcanic ash covered the hillside.

Explanation:

The paving stones on both roads had been placed there by many generations of people. The straight, wide road is easily and comfortably traveled and therefore the majority of people choose it.  They see many people there and therefore they mindlessly join them.  They do not see that the road leads only to nothing, hopeless and destruction.  Turning back on this road is impossible.  The barriers on the edges of road were placed by Satan to prevent any deviation from the comfortable way. I saw the barriers were not very high; anybody could step over them. If someone did step over the barriers, he would have to face the barren slope and the steeper mountainside, with the beautiful clouds and the sun at the top to where the narrow road was running.  If one managed to overcome the obstacles they could come to the narrow path.  At the beginning – close to dividing of both roads – it is fairly easy to climb up from the broad way, but later as  the distance and difference of level increases,  it becomes much more difficult. On the broad way the people are unable to go ahead without hindrances.  So many people are on this way that they come to hinder each other; more urgent ones crush slower ones. Weaker ones try to move to the edge of the road, but the mass of people press them onto the barriers.  If one gets chushed he will die there on the way. Whoever gets to the end, will win their „reward”: they will be alone in the utter darkness till the end of times.

The narrow road is slightly winding to facilitate advancing up the difficult and steep slope. Stones have slipped from the side of the road because there are some people who have seen how much easier it appears to walk the wider road, and risking spiritual integrity they have slithered off the narrow path to the wider one.  On other hand some have unintentionally veered off the narrow road because they were not paying sufficient attention to the precariously positioned stepping stones. These unwary people clung to the stones at the edge of the road until they could scramble back up on the path and continue their journey. The wisest travelers try to walk in the middle of the path where the paving stones are stable and in good condition.  Due to the steep incline, the force of gravity (Satan) pulls the travelers backward and therefore it is very easy to slip back. To climb from the wide road to the narrow road is very difficult, but it is not impossible. The Lord’s mercy helps defeat the obstacles that seem so difficult. Our brothers and sisters are able to support us against the slipping back. The key to progress on the narrow path is God’s infinite mercy and love, which makes the journey easier and more enjoyable. The reward can be attained only at the end of the road: when we reach the top God gives us His best.

I thank the Lord that a few days later – in the evening before bed – I read in the Book of Proverbs the following passages describing the two paths open to me. (NIV translation)

„In the way of righteousness there is life; along that path is immortality.” – Prov 12:28

„The path of life leads upward for the wise to keep him from going down to the grave.” – Prov 15:24

„There is a way that seems right to a man, but in the end it leads to death.” – Prov 16:25

„A violent man entices his neighbor and leads him down a path that is not good.” – Prov 16.29

„A man’s own folly ruins his life, yet his heart rages against the Lord.” – Prov 19:3

„All a man’s ways seem right to him, but the Lord weighs the heart.” – Prov 21:2

„A man who strays from the path of understanding comes to rest in the company of the dead.” -Prov 21:16

Jászberény, HU

14 April 2012, 11 p.m.

Kategória: church, prophecy, Teachings | Címke: | 1 hozzászólás

Látás a széles és keskeny útról – Rédei Róbert

2012.04.12-én egy házi közösségi alkalmunkon – ima közben  – a következő látást kaptam.

Két utat láttam. A két út az elején szétágazott. Baloldalon volt egy széles és egyenes út. Kövekkel volt kirakva, szabályos fehér nagyméretű térkövekkel. Az út két oldalán fémkorlátok voltak, a szalagkorlátokhoz hasonlóak. Sok ember járt ezen az úton, mind egy irányba tartottak, egyenesen előre. Az út olyan hosszú volt, hogy a vége nem látszódott, beleveszett a semmibe. A jobb oldalon a másik út keskeny volt és erősen felfelé emelkedett, mint a hegyoldalaknál szokott. Ez is térkövekkel volt kirakva, de itt a szélén nem volt korlát és az út szélein a kövek leszakadozóban voltak. Az út nem egyenes, hanem enyhén kacskaringós volt, viszont töretlenül felfelé tartott a felhők felé. Az út vége gyönyörű és tiszta bárányfelhők közé ért és be is fedték a felhők. Ezen az úton kevés ember járt, szakaszosan és ritkásan. A két út között, ahogy fokozatosan elvált egyre nagyobb lett a távolság és a szintkülönbség. A keskeny út széle – a széles út felől – rossz állapotban volt; a szélső kövek meg voltak csúszva lefelé, és a két út között egy meredek és kopár lejtő volt. Nem volt sem sziklás, sem növények nem voltak rajta. Olyan volt, mint egy vulkáni hamuval fedett hegyoldal.

Magyarázat:

A köveket emberek rakták le mind a két úton sok generáció óta. Az egyenes és széles út könnyen és kényelmesen járható és ezért nagy tömegek választják. Látják, hogy sokan vannak rajta, könnyelműen hozzácsapódnak a többiekhez. Nem látják, hogy az út a semmibe vezet – a kilátástalanságba és a megsemmisülésbe. Ezen az úton nincs lehetőség visszafordulásra. Az út szélein a korlátot Sátán emelte, hogy megakadályozza az embereket a kényelmes útról való letérésben. A korlátot mégsem láttam olyan magasnak, hogy azt ne lehetne átlépni. Ha valaki mégis átküzdi magát rajta, még akkor is szembe kell néznie a meredek és kopár, egyre csak magasodó hegyoldallal, aminek a tetején ott van a másik – a keskeny út – és a csúcson a gyönyörű felhők a nap sugaraival koronázva. Ha sikerül az akadályokat legyőznie rátér a keskeny útra. Mikor az elején szétágazik a két út még könnyebb a széles útról felkapaszkodni, de ahogy egyre távolodik és a szintkülönbség is nő, már sokkal nehezebb. A széles úton az emberek nem tudnak akadálytalanul haladni. Sokan vannak az úton, egymásba botlanak, akadályozzák egymást, a sietősebb eltiporja a lassabbat. A gyengébbek próbálnak kihúzódni a szélére, de ott a tömeg nekiszorítja őket a korlátnak. Akit eltipornak ott hal meg az úton. Aki eljut a végéig, megkapja jutalmát: kinn lesz a külső sötétségben az idők végezetéig.

A keskeny út enyhe kacskaringóssága azért van, hogy a felfelé haladóknak megkönnyítse a nehézségeket a meredek felfelé vivő úton. Az út szélén a kövek azért csúsztak meg, mert vannak olyan emberek, akik lefelé tekintgetve azt látják mennyivel könnyebb a széles úton járni és kockáztatva (lelki)épségüket lecsúsznak, leereszkednek a széles útra. Másrészt, akik a keskeny úton haladva nem eléggé figyelmesek a szélső kövekre lépve önkéntelenül és nem szándékosan megcsúsznak, de ezek az emberek visszakapaszkodnak és folytatják útjukat. A legbölcsebbek mindvégig a keskeny út közepén próbálnak haladni, ahol az út stabil és jó állapotú. A keskeny útról lefelé (vissza)csúszni könnyű, mert a gravitáció (Sátán) húz. Felfelé a széles útról nehezebb feljutni, de nem lehetetlen. Az Úr irgalmával megsegít, hogy az oly nehéznek tűnő akadályt legyőzhessük. A megcsúszásnál még tudnak segíteni az úton haladó drága testvéreink! Legfontosabb mégis a keskeny úton való haladás, mely Isten irgalmával és végtelen szeretetével könnyebbé és élvezetessé válik és a jutalma ott van az út végén. Mikor felérkezünk a csúcsra, a legdrágábbat adja nekünk ISTEN!!!

Hálát adok az Úrnak, mert néhány nappal később – este lefekvés előtt – a Bibliát olvasva a Példabeszédek könyvéből a következő igéket kaptam a két útra vonatkozóan:

“Az igazságosság útja az életre visz, a rosszindulatúak útja a halálba.”   Péld. 12;28.

“Az értelmes ember útja felfelé visz, hogy az alvilágot ott lent elkerülje.”   Péld. 15;24.

“Némely utat az ember egyenesnek nézne, a vége mégis halálba visz.”   Péld. 16;25.

“Az erőszakos ember elcsábítja társát, és a balszerencse útjára vezeti.”  Péld. 16;29.

“Az embernek balgasága rontja el az útját, a szíve mégis az Urat hibáztatja.”    Péld. 19;3.

“A maga útját minden ember jónak látja, de az Úr a szívek vizsgálója.”     Péld. 21;2.

“A belátás útjáról letérő ember a holt lelkek közt fog megpihenni.”      Péld. 21;16.

Jászberény, 2012.04.14, 22.

Rédei Róbert

Kategória: helyreállítás, Keresztyénség, próféciák, Szentség, Tanítások | Címke: , , | Megjegyzés hozzáfűzése

2. Isten gondviselése az ember számára – Zac Poonen és a CFC Pittsburgh gyülekezet

Zac Poonen 28 részből álló Alapvető bibliai igazságok című tanítás sorozatának képi változatával, amit a CFC Pittsburgh gyülekezete készített el,  a felnőtteknek szeretnénk segíteni a gyermekekkel való foglalkozásban, de természetesen a felnőttek is tanulhatnak belőle.

2. God’s Provision for Man by Zac Poonen

Letölthető PDF formátumban itt

Megjegyzés: A teljes tanítássorozat a Keskenyút blog Tanítások – Alapvető bibliai igazságok menüpontok használatával érhető el.

Kategória: Alapvető bibliai igazságok, Örömhír, örömhír, Tanítások | Címke: ,

Mikor jön vissza Jézus? – Abonyi Sándor

Letölthető PDF formátumban itt MP3 formátumban itt

Ez a kérdés sok őszinte hívőt foglalkoztat. Sokan sóvárogva várják, hogy mielőbb, de legkésőbb még az ő életükben jöjjön vissza az Úr. Ebbe várakozásba sok érzés is belekeveredik, ami természetes, mert Jézus a vőlegény és a gyülekezet pedig a menyasszony. A helyzet tehát leginkább arra hasonlítható, amikor egy szerelmes menyasszony szeretne mielőbb találkozni a messzi távolba elutazott vőlegényével. Tudat alatt tudja, hogy egy ideig ez még nem lehetséges, de érzelmei türelmetlenek és siettetné azt a pillanatot, hogy mielőbb ismét viszontlássák egymást.

Így voltak ezzel már az első gyülekezetek is, ahol a hívők még az életükben várták vissza Jézust és pánikba estek, amikor az első hívő társaik kezdtek meghalni. Pál sietett a segítségükre, hogy megnyugtassa és megvigasztalja őket.

Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincsen reménységük. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképpen az Isten is előhozza azokat, akik elaludtak, a Jézus által ő vele együtt. Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával, hogy mi, akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, éppen nem előzzük meg azokat, akik elaludtak. Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először, akik meghaltak volt a Krisztusban; Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk. Annak okáért vigasztaljátok egymást e beszédekkel.”   (1 Thessz. 4:13-18)

Pál a meghalásra az elalvás szót használja, amit végiggondolva szintén vigasztaló lehet azoknak, akik meghalnak Jézus visszajövetele előtt. Attól fogva, hogy Pál leírta ezeket a szavakat, azóta közel kétezer év telt el és a helyzet elég reménytelennek tűnhet, ha valaki józanul belegondol, de mennyire tud józan lenni egy szerelmes menyasszony? A szerelem elnyomja a várakozás miatti feszültséget!

Látjuk az adott témában megjelenő sok prédikációból és írásból, hogy a hívők izgatottan kutatják, hogy de mégis mikor jöhet a Vőlegény? Voltak önjelölt próféták, akik igyekeztek kielégíteni a hívők ilyen irányú kíváncsiságát és konkrét dátumokat jelöltek meg: év, hónap és nap megadásával. Már az első ezer év elteltekor, a milleneumkor is volt egy felfokozott várakozás, ami sokaknak nagy csalódást okozott. Az elmúlt néhány száz évben és évtizedben is újabb dátumok adták át a helyüket a múltnak, sokak fájdalmára. Sokan hittek ezekben a dátumokban és minden vagyonukat eladták, mert készültek az Úr visszajövetelére, és káosz, csalódás, keserűség és anyagi ellehetetlenülés lett az eredménye a tudatlanságuknak.

Pál is azzal kezdi a fent idézett vigasztalását, hogy „nem akarom atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek”.

Jó, jó, de akkor mi az, amit ezzel kapcsolatban Isten Igéjéből teljes bizonyossággal mégis megtudhatunk? Ezt igyekszünk most egy kicsit sorra venni az idevonatkozó igék ismeretében. Jézus így beszél az eljöveteléről:

Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullnak, és az egeknek erősségei megrendülnek. És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljönni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel. És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig. ….. Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül. Amiképpen pedig a Noé napjaiban volt, akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is.”   (Máté 24:29-31; 36-37)

Jézus szavaiból, ami biztos támpont számunkra, a visszajövetelének idejével kapcsolatban a következőt tudhatjuk meg:

  • mindjárt a nagy nyomorúság után fog visszajönni,
  • akkor trombita fog szólni,
  • a visszajövetele napját és óráját az angyalok, és Jézus sem tudja, csak egyedül az Atya.

A fentiek alapján két dolgot biztosan állíthatunk. Az egyik, hogy a pontos időpontot (napot és órát) senki sem tudja, aki ilyet prófétál, mégha angyali kijelentésre hivatkozik is, az hazudik!

A másik fontos és biztos információ, hogy a visszajövetele mindjárt a sokak által ismert és bizonyosan bekövetkező nagy nyomúság időszaka után lesz. Jézusnak ez a kijelentése ismét megóvhat bennünket sok hitető tévtanítástól, amik azzal tévesztik meg a hívőket, hogy Jézus visszajövetele a nagy nyomorúság előtt, vagy közben lesz. Ezek azért veszélyes tévtanítások, mert nem készítik fel a hívőket a nagy nyomorúság időszakában várható megpróbáltatásokra, amiben az egyháznak része lesz. Ebben a nehéz időszakban nagy szükség lesz, a hitük mellett kiálló kipróbált hívőkre, akik hiteles bizonyságok lesznek a megtéretlen emberek felé, és akik elmondják a megtéretlen embereknek az evangéliumot. Önző és gyáva dolog lenne a hívőknek elmenekülni a megpróbáltatások elől otthagyva sok olyan embert a bajban, akik még nem hallottak az evangéliumról. Miattuk fogja megtartani az Úr azokat a hívőket, akik a nagy nyomorúság idején itt fognak élni a földön.

Jézus szavaiból is tudjuk, de további igehelyeket is megnézve részletesebben látni fogjuk, hogy Isten Igéje több olyan kijelentést tartalmaz, amelyek ha pontosan nem is, de bizonyos jellemzőit, leírják annak az időszaknak (ama napnak), amikor Jézus visszajön és erre jó, ha figyelünk.

Jézus is említi, hogy a visszajövetele előtti időben – azaz a nagy nyomorúság idején – úgy lesz, mint Noé és Lót napjaiban. Mit mond ez számunkra az Ige ismeretében?

Azt, hogy az egy olyan időszak lesz, amikor „az emberek gondolata már szüntelenül csak gonosz” lesz, és Isten még azt is megbánta, hogy embert teremtett. Azt is tudjuk, hogy a nagy gonoszságukban az emberek sokasága – egy kicsiny maradék kivételével – ugyanúgy élik mindennapi életüket (esznek, isznak, házasodnak), mintha semmi sem történne; semmit sem vesznek észre az idők jeleiből. Lót idejéből tudjuk, hogy lelkében szenvedett a körülötte lévő sok gonoszság láttán, és az erkölcs is olyan mélyre süllyedt, hogy Sodoma városának teljes férfi lakossága már homoszexuális volt. Ezen túlmenően az emberek gőgös, élvezeteket kereső, egoista életmódot éltek. Ezékiel így írja le ezt:

Ímé, ez volt a vétke Sodomának, a te öcsédnek: kevélység, eledel bősége és gondtalan békesség volt nála és leányainál, de a szűkölködőnek és szegénynek kezét nem fogta meg. És felfuvalkodnak s cselekednek utálatosságot előttem, és elveszítem őket, mikor ezt megláttam.”   (Ezékiel 16:49-50)

Amit még tudhatunk az Igéből ez egy sorrendiség, azaz bizonyos események egymásutánisága. Már Jézus próféciájából is egyértelmű, hogy a visszajövetele közvetlenül a nagy nyomorúságnak nevezett időszak után lesz.

A thesszalonikiai gyülekezetben szintén zavar keletkezett, mert voltak, akik azzal akarták becsapni a hívőket, hogy már elérkezett Jézus visszatérésének az ideje. Pál azontúl, hogy cáfolja ezt, felsorolt néhány egymást követő eseményt, amelyeknek Jézus visszatérése előtt meg kell történnie. Nézzük meg, hogy melyek ezek?

Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi ő hozzá leendő egybegyűlésünkre nézve, hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nékünk tulajdonított levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja.  Ne csaljon meg titeket senki semmiképpen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik előbb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia, aki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, ami Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be, mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát. Nem emlékeztek-e, hogy megmondtam néktek ezeket, amikor még ti nálatok voltam? És most tudjátok, mi tartja vissza, amiért csak a maga idejében fog az megjelenni. Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne, csakhogy annak, aki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia. És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, akit megemészt az Úr az ő szájának leheletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével.” (2 Thessz. 2:1-12) 

Ebből az igeszakaszból azt látjuk, hogy az Úr megjelenése előtt a következő egymást követő eseményeknek kell megtörténnie:

  • bekövetkezik előbb a hittől való szakadás,
  • majd megjelenik a bűn embere, a veszedelem fia, a törvénytipró,
  • de előtte még el kell távolítani az útból, ami az ő megjelenését akadályozza.

Aki mindenképpen megjelenik Jézus visszajövetele előtt az a törvénytipró, az Antikrisztus, akinek az erejét a Sátán adja és hatalmas jelekkel és csodákkal téveszti meg, ha lehet még a választottakat is.

Amikor Jézus visszajövetelét várjuk, szomorú, de tisztában kell lennünk vele, hogy előbb a Sátán erejével felvértezett Antikrisztus fog eljönni, jó hír viszont, hogy azt követően Jézus jelenik meg és a szája leheletével elpusztítja őt.

Péter apostol szintén írt a Jézus visszajövetelét megelőző eseményekről:

„A mostani egek pedig és a föld, ugyanazon szó által megkíméltettek, tűznek tartatván fenn, az ítéletnek és az istentelen emberek romlásának napjára. Ez az egy azonban ne legyen elrejtve előttetek, szeretteim, hogy egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő, mint egy nap. Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson. Az Úr napja pedig úgy jön majd el, mint éjjeli tolvaj, amikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek. Mivelhogy azért mindezek felbomlanak, milyeneknek kell lennetek néktek szent életben és kegyességben, Akik várjátok és sóvárogjátok az Isten napjának eljövetelét, amelyért az egek tűzbe borulva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak! De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik. Annak okáért szeretteim, ezeket várván, igyekezzetek, hogy szeplő nélkül és hiba nélkül valóknak találjon titeket békességben. És a mi Urunknak hosszútűrését idvességnek tartsátok; amiképpen a mi szeretett atyánkfia Pál is írt néktek a néki adott bölcsesség szerint.”   (2 Péter 3:7-15)

Péter leveléből a következőket tudjuk meg:

  • az Úr visszajövetelének ama napja az Ítélet napja lesz,
  • Isten még egyszer nem ítéli meg özönvíz által a világot, hanem másodszorra egy tűz általi ítélet lesz (az egek ropogva elmúlnak, az elemek megégve felbomlanak, a föld és a rajta lévő dolgok pedig megégnek),
  • az ítélet napja egyben az istentelen emberek elpusztításának napja is lesz, mint Noé és Lót napjaiban,
  • az ígéret szerint azonban, azt követően egy Új ég és Új föld lesz, ahol igazság fog lakozni.

Az a bizonyos ama nap időzítésével kapcsolatosan Péter a következőket említi:

  • ama napot, habár sokan sóvárogva várják és késedelmesnek tartják, de az Úr nem késik, hanem azt akarja, hogy mindenki megtérésre jusson,
  • ama nap hirtelen fog bekövetkezni, amikor sokan nem várják (mint éjjel a tolvaj),
  • az Úr időzítésénél azonban figyelembe kell venni azt is, hogy egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő, mint egy nap.

Péter arra bátorítja a hívőket, beleértve minket is, hogy szeplő és sömörgőzés nélkül (tisztán) várjuk az Urat, hogy számunkra az ítélet napja a jutalmazás és az öröm napja legyen.

Természetesen sok egyéb esemény is van, amikről eddig nem volt szó, amelyeknek szintén be kell következniük Jézus visszajövetele előtt:

  • egy rettenetes negyedik birodalom (állat) emelkedik fel, amiről Dániel próféta könyvében olvashatunk, ami kegyetlenül fog törni, zúzni és pusztítani,
  • ezt a birodalmat az Ige fenevadnak nevezi, aminek első számú vezetője lesz az Antikrisztus,
  • a „nagy parázna”, azaz a hitehagyott – hittől elszakadt – egyház, ennek a fenevadnak a hátán fog ülni,
  • tudunk még Góg és Mágóg lázadásáról is, akik keletről – a kiszáradó Eufráteszen keresztül – vonulnak fel hatalmas sereggel nyugat felé, hogy megütközzenek az armageddoni csatában a nyugati seregekkel, ahol rettenetes pusztítás lesz.

Mindezek az események szintén Jézus visszajövetele előtt történnek meg, és a megfelelő időben nyilvánvalóvá fognak válni előttünk. Isten bizonyosságot fog tenni ezekről az eseményekről az Ő prófétáinak – és beillesztve ezeket az eseményeket a korábban felsorolt események sorrendjébe – tudni fogjuk, hogy lépésről lépésre haladva előre, hol tartunk Isten üdvtervének kibontakozásában.

A nagy kérdés számunkra most az, hogy hol tartunk éppen most?

Ha széttekintünk az egyházban és a világban, akkor látjuk bizonyos eseményeknek a jeleit, ill. az előjeleit.

A világban látható, hogy a mai világot uraló USA gazdasági és katonai hatalma már veszélybe került és mindent igyekszik megtenni Kína és Oroszország (Góg és Mágóg) megfékezésére, akik óriási gazdasági és katonai fejlesztésekbe fogtak és már az USA hegemón hatalmát veszélyeztetik. Egyelőre még gazdasági téren dúl a háború, de ha eljön a sorsdöntő pillanat elő fognak kerülni a fegyverek is, ha másként nem megy, és akkor Góg és Mágóg felvonul a kiszáradt Eufráteszen keresztül nyugat felé hatalmas sereggel a kiépítés alatt álló új Selyemúton (vízen, szárazföldön, vasúton) és levegőben.

Ebben a versenyfutásban úgy tűnik továbbá, hogy egy új birodalom van születőben, ami régen már „volt”, később megszűnt („nincs”), és ma ismét erőteljes munkálkodás folyik azon, hogy „legyen.” Ez a felemelkedő új birodalom az EU a maga 500 milliós lakosával, ami a létszámát sok bevándorlóval, megnövelve és harckészségét fokozva a megfelelő időben igazi „fenevaddá” válhat és betöltheti a rettenetes vadállat szerepét, amelyet a Dániel 7:7 úgy írt le, hogy „iszonyú, rendkívül erős, nagy vasfogai voltak, falt, zúzott és a maradékot lábaival összetaposta.” Ez a fenevad akkor fog feltűnni, amikor létrejön az Európai Egyesült Államok (a kegyetlen Római birodalom újraéledése), ami ki fogja kényszeríteni a ma sokat hallott, de nem tisztázott EU értékeknek való megfelelést minden tagállamban, magához ragadva minél több hatáskört a tagállamok rovására. Ez a folyamat zajlik most az EU nyugati fele (Brüsszel, ami az Ige szerint úgy tűnik, hogy „nagyra nőtt kis szarv”) és közép-európai országok között. A nyugati liberális és a közép-európai konzervatív keresztyén alapértékekhez (Isten teremtési rendje szerinti férfi és női nemek, házasság, család, nemzet stb.) ragaszkodó országok ideológiája közötti harc egyre fokozódik, mert ahhoz, hogy a fenevad készen legyen az Antikrisztus fogadására, aki várhatóan az EU első számú diktatórikus uralkodója lesz, ahhoz még a keresztyén alapértékekhez ragaszkodó országokat „félre kell tolni az útból”, hogy a fenevad teljes szabadsággal pusztítani tudjon.

Közben az Egyház is gyorsított ütemben halad előre a hitehagyás útján. Az isteni parancsolatokat emberi, a korszellemnek megfelelő liberális (mindent megengedő) parancsolatokra cserélik, a látszategység irányába halad, amit ökumenikus mozgalomnak hívnak. Így fog előállni a katolikus egyház vezetésével a hitbeli válaszfalakat lebontó egyesített egyház, ami nem más, mint az Igében emlegetett „nagy Babilon”, vagy más néven a „nagy parázna” és az ő lányai, ami egyesülve a világgal (elvilágiasodva és szövetséget kötve) felül a fenevad hátára, míg az utolsó pillanatban őt is le nem veti, és szét nem tiporja. Ez a nagyszámú, nyilvános egyházakat összefogó tömeg képezi ma a látható egyházat, a hivatalos, államilag elismert felekezetek összességét. A világban, de az egyházban is erre az angol „main stream” (fő áramlat) kifejezést használják, amit egy pozitív fogalomként kezel a világ, és a hívők is úgy gondolják, hogy az a jó, ami „nagy” (mega), ez azonban nem más, mint az Igében „széles útnak” nevezett emberek csoportja, akik a Máté 7 szerint a pokol felé haladnak. Isten ma szét akarja választani a hívőket és elkülöníteni a „széles úton” és a „keskeny úton” járókat, mert a pokol és a menny felé vezető út, az két teljesen külön út!

Itt a bölcsesség helye, hogy mindezeket megvizsgálva a Szent Szellem által az Ige fényében jó döntéseket hozzon mindenki, és ne csak az időjárás, hanem az „idők jeleit” is felismerje a megfelelő időben.

A jeleket illetően azonban nem érdemes taktikázni, főleg nem elaludni, hogy soká még a Vőlegény és ráérünk rendbe tenni az életünket, mint a „bolond szüzek,” hanem jó megfogadni Jézus tanácsát:

„Vigyázzatok, mert nem tudhatjátok, hogy mely órában jön el a ti Uratok …. Azért legyetek készen ti is; mert amely órában nem gondoljátok, abban jön el az embernek Fia.”  (Máté 24:42; 44)

Így várjuk Őt sóvárogva vissza, de kitartóan is egyben, tudva azt, hogy még várni kell egy kis ideig.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a honlapcímének megadásával: https://keskenyut.wordpress.com

Kategória: ítélet, egység, Tanítások, utolsó idők | Címke: , , , , ,

Keresztyén alaptanítások 66 – Zac Poonen

Don’t Believe Satan’s Lies

Ne hidd el a Sátán hazugságait

PDF formátumban letölthető itt

Ebben a tanulmányban szeretnénk megnézni valamit a megtévesztéssel kapcsolatban. Az utolsó tanulmányunkban megnéztük a hazugságot, és a megtévesztés szorosan kapcsolódik hozzá. Sok problémát elkerülhetünk az életünkben, ha be tudjuk azonosítani a Sátán megtévesztését.

Nézzük meg a 2 Thessz. 2-t, ahol egy uralkodóról olvasunk, aki el fog jönni, hogy uralkodjon az egész világon az utolsó napokban, aki egy eszköz lesz a Sátán kezében. A Sátán természetfeletti erejével fogja segíteni őt, aki sok embert meg fog téveszteni.

Akinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival, és a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, akik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő üdvösségükre. És azért bocsátja rájuk Isten a tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak, hogy kárhoztassanak mindazok, akik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban.”  (2 Thessz. 2:9-12)

Itt azt látjuk, hogy a Sátán meg fogja téveszteni az embereket az utolsó napokban. Az 1 Tim. 4:1-ben is azt olvassuk:

„A Szellem pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz szellemek tanításaira hallgatnak.”

Miért engedi meg Isten a megtévesztő szellemeknek, hogy bejöjjenek a népe közé olyannyira, hogy néhányan még a hittől is el fognak szakadni? Szükséges ennek megértenünk az okát. A menny az igazmondás helye. Jézus az igazság. Az Ő szelleme az igazság szelleme. Isten az igazság Istene. Istennek szét kell választania azokat, akik az Ő gyermekei; akik az igazságot szólják azoktól, akik a hazugságot szólják. Isten sok körülményt, helyzetet felhasznál, a megtévesztő szellemet is, hogy szétválassza ezt a két csoportot. Vannak un. hívők, akik hazudnak is, ha abból számukra valami haszon származik. Van a hívőknek egy másik csoportja, akik nem fognak hazudni semmilyen körülmény között akkor sem, ha annak meg kell fizetni az árát. Az embereknek ez a két csoportja nem keverhető össze. Ma együtt ülnek a gyülekezeti épületben, de a mennyben nem fognak együtt ülni. Isten szét fogja választani azokat, akik szeretik az igazságot azoktól, akik nem szeretik az igazságot.

Valaki azt gondolhatja, hogy mindenki, aki azt állítja, hogy keresztyén, szereti az igazságot, de ez nem így van. Csak aki az igazságban jár; aki szereti az igazságot és azt keresi, hogy becsületesen megálljon az igazságban az élete minden területén, csak az lesz megvédve a Sátán hazug megtévesztésétől. A legelső terület, ahol a Sátán igyekszik megtéveszteni az embereket: megakadályozni őket abban, hogy bizonyosságuk legyen az üdvösségüket illetően. A saját életemből tudom milyen sok év kellett ahhoz, hogy bizonyos legyek benne, meg vagyok mentve. Elfogadtam Jézust, mint megváltómat, talán százszor is kérve Őt, hogy jöjjön be a szívembe 13-19 éves koromban. Nem tudom, hogy valójában mikor jött be, egyáltalán nem tudom azt a napot. Mindig bizonytalanság volt bennem, hogy meg vagyok-e mentve, vagy sem? Aztán egy napon olvastam egy verset, a János 6:37-et, ahol Jézus azt mondja, hogy „..aki hozzám jön, azt semmiképpen ki nem vetem.”

El tudtam mondani: ‘Uram, én már hozzád jöttem legalább százszor, ha nem többször. Ma azonban elhiszem, hogy nem vetsz ki engem.’ Ez valószínűleg igaz volt hosszú ideje ezt a napot megelőzően is, de csak ezen a napon hittem el, és kaptam bizonyosságot az üdvösségemre. Attól fogva, hogy megkaptam az üdvösség bizonyosságát, többé sosem távozott el tőlem 39 éven keresztül, mostanáig. Isten Igéje igazság, és ha elhiszem Isten Igéjét, az meg fog szabadítani a Sátán minden hazugságától. A Sátán nagyon sok ideig megpróbálta nekem azt mondani, hogy nem vagyok Isten gyermeke, de Isten Igéje a Szellem bizonyságával a szívemben bizonyosságot adott nekem, hogy az voltam.

A másik dolog, amit a Sátán próbál megtenni: azt hazudja neked, hogy Isten nem bocsátotta meg az összes múltbeli bűnödet. Megbocsátotta talán a legtöbbet, amit elkövettél, de azok közül néhány valóban olyan súlyos bűn, hogy azokat nem bocsátotta meg. Olyan sok hívő él kárhoztatás alatt, mert elhiszik ezt a gonosz hazugságot. Ne hidd el ezt, Ő hazug! A Biblia azt mondja az 1 János 1:7-ben: „Ha pedig a világosságban járunk (és ez azt jelenti, hogy becsületesek vagyunk Isten előtt) …. az Ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.” Minden bűn tisztára van mosva a vér által, amikor a világosságra megyünk és elismerjük a kudarcainkat és a bűneinket.

A harmadik módszer pedig, amit a Sátán alkalmaz, hogy megtévesszen, az a következő: azt mondja az embereknek, hogy ha Isten meg is bocsátott neked, attól még mindig úgy lát téged, hogy még mindig emlékszik mindazokra a szörnyű dolgokra, amiket elkövettél ellene. Ez egy másik hazugság. Ne higgy a Sátánnak, Ő hazug! A Zsidó 8:12-ben azt mondja az Úr:

„Mert megkegyelmezek álnokságaiknak, és az ő bűneikről és gonoszságaikról meg nem emlékezem.” 

Azt követően, hogy bizonyosságot kaptam az üdvösségemről, néhány éven keresztül volt egy problémám. Tudtam, hogy Isten megbocsátott nekem, de nem voltam teljesen biztos benne, hogy emlékszik-e még mindazokra a dolgokra, amiket elkövettem és számon tartja-e azokat? Mindaddig ezt gondoltam, míg egy napon el nem hittem azt, ami a Zsidó 8:12-ben van megírva: a bűneidre többé nem emlékezem. Ekkor azt mondtam: ‘Uram, én elhiszem ezt, hogy egyetlen bűnre sem fogsz emlékezni azok közül, amiket valaha elkövettem az életemben.’ Isten nem tart számon egyetlen bűnt sem, amit elkövettél ellene. Amikor rád néz, olyannak lát, mintha sosem követted volna el azokat. Ez a helyzet, ha becsületes voltál Istennel.

Olvasunk róla, hogy a Sátán megkísértette Jézust. Egészen meglepő ezt látni, hogy ez megtörtént. A Máté 3:17-ben olvassuk, hogy a mennyei hang Jézus bemerítkezésekor ezt mondta: „Ez az Én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm.” Ezt követően Jézus azonnal a pusztába ment, ahol a gonosz megkísértette Őt. Az első dolog, amit a gonosz mondott neki, az a következő volt: „Ha Isten Fia vagy” – megkérdőjelezte Isten hangját, ami a mennyből jött! A hang nagyon világosan ezt mondta: „Ez az Én szerelmes Fiam,” és a gonosz azt mondta: „valóban az vagy? – ha Isten fia vagy ….” Ez a kísértés az, ami velünk, Isten gyermekeivel is megtörténik. A Szent Szellem azért jött, hogy bizonyosságot adjon nekünk, hogy Isten gyermekei vagyunk, és Istent a mi Atyánknak hívjuk. A gonosz azonban jön, és azt mondja nekünk: „Valóban az vagy?” Most melyiknek fogsz hinni? Azoknak az érzéseknek, amiket a gonosz ad neked, vagy Isten kétségbevonhatatlan szavának? Érzések jönnek és mennek, és minden érzés megtéveszt, Isten szava azonban nem változik, és erre alapozzuk a hitünket.

A gonosz arra törekszik, hogy sok olyan hazugsággal kárhoztasson minket, mint ez is. Azt mondja nekünk, hogy Isten a cselekedetek alapján fogad el minket. Ez egy másik hazugság. Minket nem a cselekedeteink alapján fogad el Isten. Minket a bűnbánatunk és a Krisztusban való hitünk alapján fogad el Isten. A Krisztusban vagyunk elfogadottak Isten által. Mit kell ezen érteni? Tételezzük fel, hogy egy reggel nem szakítasz időt arra, hogy Bibliát olvass és rohansz a munkába. Balesetet fogsz szenvedni aznap? A gonosz azt fogja mondani neked, hogy lehetséges. Ez babonaság, ez egy hazugság! Isten nem azért fogad el engem, mert reggel Bibliát olvastam. Az egyetlen dolog, ami megszakíthatja az Istennel való közösségemet, az a tudatosan elkövetett bűn, amikor szándékosan engedetlen vagyok Istennek valamilyen területen, ahol az Ő akarata világos számomra. Ha szándékosan vétkeztem Isten ellen, akkor a közösségem Istennel megszakad, máskülönben nem. Lehet, hogy nem volt időm Bibliát olvasni, vagy imádkozni és úgy mentem dolgozni. Ha a lelkiismeretem tiszta, és az tiszta, ha nincs tudomásom róla, hogy bűnt követtem el, akkor az Istennel való közösségem is rendben van. Olvashatom a Szentírást a nap hátralévő részében is. Nem kell, hogy balesetet szenvedjek emiatt. Nem kell elhinnünk azokat a hazugságokat, amiket a gonosz mond.

Gondolj azokra a hazugságokra, amiket a gonosz a jövővel kapcsolatban mond neked. Miért kellene aggodalmaskodni? Az aggodalmaskodás mindannak a hazugságnak a következménye, amit a gonosz mond nekünk, hogy meg fog történni velünk a jövőben. Azt gondolom, hogy az igazság az, hogy a 99%-a sosem történik meg azoknak a dolgoknak, ami miatt aggódunk. Gondolj azokra a dolgokra, amik miatt a múlt években aggódtál. Nem történtek meg az életedben. Te azonban aggódtál azok miatt, idegeskedtél és sok időt elvesztegettél, talán sok alvást is, de azok közül a gonosz dolgok közül, amikre gondoltál, hogy talán megtörténik, egy sem, vagy legfeljebb 1%, ha megtörtént. Észrevetted, hogy milyen sok időt és energiát – érzelmi energiát vesztegettél el az elmúlt években, aggódva olyan dolgok miatt, amik sosem történtek meg? Ki cselekedte ezt? Ki okozta mindezt az idegeskedést és aggódást az elmédben? A Sátán volt az. Ő volt az, aki folyamatosan azt mondta neked, hogy ez a dolog és az a dolog és amaz a dolog megtörténhet veled, vagy a gyermekeiddel, vagy a feleségeddel.

Hozzunk egy döntést ma, nem fogjuk hagyni a gonosznak, hogy többé becsapjon minket. Az igazságot fogjuk szeretni és leleplezzük a Sátán megtévesztését és hazugságait.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: www.cfcindia.com

Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com)

Kategória: keresztyén alaptanítások, Tanítások | Címke: ,

1. Isten célja az ember számára – Zac Poonen és a CFC Pittsburgh gyülekezet

Zac Poonen 28 részből álló Alapvető bibliai igazságok című tanítás sorozatának képi változatával, amit a CFC Pittsburgh gyülekezete készített el,  a felnőtteknek szeretnénk segíteni a gyermekekkel való foglalkozásban, de természetesen a felnőttek is tanulhatnak belőle.

1. God’s Purpose for Man By Zac Poonen

Letölthető PDF formátumban itt

Megjegyzés: A teljes tanítássorozat a Keskenyút blog Tanítások – Alapvető bibliai igazságok menüpontok használatával érhető el.

Kategória: Alapvető bibliai igazságok, Tanítások | Címke:

Keresztyén alaptanítások 65 – Zac Poonen

Hazugság

Laying

PDF formátumban letölthető itt

Ebben a tanulmányban meg fogjuk nézni az emberi faj egy bizonyos jellemzőjét, ami valószínűleg a leggyakoribb, ami olyan sok rombolást és kárt okoz a kapcsolatokban. Ez valami olyasmi, ami felett sosem lehetünk győztesek Isten segítsége nélkül. Minden ember beleesik ebbe a bűnbe, egyedül Isten tud belőle megszabadítani.

A János 8:44-ben Jézus azt mondta a benne hívő zsidóknak: „Ti az ördög atyától valók vagytok.” Valóban meglepő azt látni, hogy Jézus ilyen szavakat mondott azoknak az embereknek, akik láthatóan hittek benne (János 8:30-31). Létezik egy olyan hit Jézusban, ami az értelmen alapszik. Ez azonban az ördög gyermeke állapotában hagy egy embert. Ma az emberek nem elég bátrak ahhoz, hogy azt mondják másoknak, ők az ördög gyermekei. Jézus azonban nem ilyen volt, Ő azt mondta: „Ti az ördög atyától valók vagytok és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni.” Jézus nem sértette meg őket, sem meg nem átkozta őket. Egyszerűen megmondta nekik a tényt, és megmutatta nekik, hogyan tudnának szabadulni abból a helyzetből és válhatnának Isten gyermekévé. Ők azonban nem szabadulhattak meg mindaddig, míg szembe nem néztek azzal a ténnyel, amik ők valójában voltak. Amíg nem ismerjük fel, hogy mik vagyunk, Isten addig nem tud megszabadítani minket. Jézus a János 8:44-ben azt mondta még:

„Az ördög emberölő volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság.”

Itt láthatjuk a Sátán egyik jellemző tulajdonságát: nincs benne igazság és nem tud megállni az igazságban. Majd Jézus továbbment és azt mondta:

Mikor a Sátán hazugságot szól, a saját természetéből szól, mert hazug és a hazugság atyja.”

Ahogyan azt egy korábbi tanulmányunkban láttuk, hogy Isten a szeretet és a Sátán a gyűlölet, ehhez hasonlóan Jézus azt mondta: ‘Én vagyok az igazság’ és a gonosz egy hazug. A gonosz nem áll meg az igazságban, és nincs benne igazság. Amikor hazugságos szól, akkor a saját természetéből szól. Az ő természete az, hogy hazugságot mondjon, mivel hazug, a hazugság atyja. Minden hazugság a Sátántól származik, mert ő a hazugság atyja. Ha hazugságot szólsz, az a hazugság egy gyermek, ami a Sátántól született, mert ő az atyja, te pedig az anyja. Átadtad a szívedet és a nyelvedet a Sátánnak egy időre, hogy megszüljön egy gyermeket, amit hazugságnak hívnak. Távol áll Istentől, hogy a hazugság atyja legyen, ezért nagyon fontos megtanulni, ha egyszer keresztyénné váltunk, hogy mindig igazságot szóljunk.

Jézus azt mondta ezzel kapcsolatban: „Legyen a ti beszédetek igen, igen, vagy nem, nem és minden, ami ezen kívül van, az a gonosztól van” (Máté 5:37). Jézus azt is mondta: „Ne esküdjetek!” (Máté 5:34). Nem kell esküt tennetek, mert amikor egy ember esküt tesz, akkor a kezét a Bibliára teszi vagy a mennyben lévő Istenre esküszik, vagy valami hasonlóra. Miről tesz bizonyságot egy ember ilyenkor? ‘Arról, hogy ideje nagy részében hazudik, most azonban az igazat mondja. Igazat mondok, mert esküt teszek.’ Jézus azonban azt mondja: “Nem kellene ennek így lenni. Igazat kellene mondanod mindig, és nincs szükség eskütételre egyáltalán.” Az eskü alatti kijelentés nem tesz igazabbá, az eskü nélkülihez képest. Egyformának kell lenni. Bármi ezen kívül az ördögtől van.

Mi az első dolog, amit elvár tőlünk Isten, amikor hozzá jövünk? Nem a tökéletességet, nem a tisztaságot, nem a jóságot, nem a szeretetet, egyiket sem ezek közül. Az egyetlen dolog, amit Isten elvár tőlünk, amikor hozzá jövünk, hogy legyünk őszinték. A Jeremiás 3.13-14-ben arról olvasunk, hogy mit mond Isten a prófétája által:

„Csak ismerd el a te hamisságodat, hogy hűtlenné lettél az Úrhoz, a te Istenedhez, … Térjetek meg, …. és magamhoz veszlek titeket, …. és beviszlek titeket Sionba.”

 Ma ez azt jelenti, hogy beviszlek téged a gyülekezetbe, ha beismered a bűneidet. Más szavakkal, ha becsületes leszel. Mivel rendelkezett a házasságtörésen rajtakapott asszony? Őszinte volt! Nem volt más erkölcsi értéke. Mi volt a helyzet azzal a tolvajjal, aki a kereszten függött? Azt mondta: ‘Megérdemeltem ezt.’ Elismerte, hogy bűnöző volt és megérdemli a halált. A másik tolvaj nem volt kész arra, hogy beismerje a bűnét. Azt mondta Jézusnak: ‘Szabadíts meg minket ettől a kereszttől. Nem érdemeljük meg, hogy meghaljunk.’ Ő a pokolra ment, de nem azért mert bűnöző volt, hanem mert nem volt becsületes. A Jézus másik oldalán lévő bűnös ember talán még nagyobb bűnös volt, mint az, aki a pokolra ment, de ő becsületes volt. Azt mondta: ‘megérdemlem ezt,’ és ő a paradicsomba ment.

A paradicsom nem a tökéletes emberek számára készült, hanem a becsületes emberek számára. Azoknak készült, akik igazat mondanak. Az első bűn, amit megemlít a Biblia, az a hazugság. Az 1 Mózes 3-ban olvasunk a Bibliában az első bűnről, és az nem az a bűn, amit Éva elkövetett, amikor evett a tiltott fáról. Az 1 Mózes 3-ban még azt megelőzően van egy bűn, amit nem ember követett el, hanem a Sátán. Amikor a Sátán odament Évához, megkérdezte őt: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?’ Éva azt mondta a kígyónak:

“A kert fáinak gyümölcséből ehetünk, de annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepén van, azt mondta Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok”. 1 Móz.3.2-3.

A kígyó pedig azt mondta az 1 Mózes 3:4-ben: ’Bizony nem haltok meg.’ Ez hazugság volt. Ez volt az első hazugság és az első bűn, amit a Szentírás megemlít: nem fogtok meghalni. Engedetlen lehetsz Istennek, de nem leszel megbüntetve azért, nem fogsz a pokolba menni. A bűnnek nincs büntetése. Ez volt az a hazugság, amivel a Sátán becsapta Évát, és attól fogva az egész emberiséget évezredeken keresztül, a mai napig. Vannak igehirdetők, akik vigasztalják a bűneikben lévő bűnösöket, és azt mondják nekik: ‘Elfogadott téged az Úr. A mennybe fogsz menni, nem számít, mennyi bűnöd van.’ A Biblia azt mondja a Préd. 8:11-ben:

Mivel az ítélet nem kerül azonnal végrehajtásra a gonoszságot cselekvőn, ezért az emberek fiai teljesen odaadják a szívüket a gonosz cselekvésére.”

Mivel Isten nem büntet azonnal, ezért az emberek továbbra is bűnben élnek. Ezért a gonosz azt mondja: ‘Nem lesztek megbüntetve. Nézzétek meg a körülöttetek lévő embereket! Nézzétek ezeket a bűnöket, amiket elkövettek! Nézzétek meg azokat a hívőket, akik olyan sok rossz dolgot elkövetnek, és mégis megússzák!’ Sikerül nekik. Isten büntetése, az Ő ítélete még nem jött el. Ez minden. Van egy hazugság, amivel a Sátán mindenhol becsapja az embereket: elkövethetsz bűnt és nem fogsz bűnhődni. A Biblia azt mondja: „Ha test szerint éltek meghaltok.” (Róma 8:13). A Sátán azonban azt mondja: ‘Nem, nem fogsz meghalni. Isten irgalmas. Isten könyörületes. Megkérted Jézust, hogy jöjjön be az életedbe. Ezért, még ha test szerint is élsz, nem fogsz meghalni.’ Ez egy becsapás. Ha test szerint élsz, meg fogsz halni! Ez kétségtelen. A Sátán hazug, és azt keresi, hogy a saját természetét adja tovább a gyermekeinek. Nagyon könnyű a hívőknek is megfertőződni ezzel. Amikor hazugságot mondasz, felajánlod magad a Sátánnak, hogy még egy gyermeket szüljön meg.

A Biblia a Jel. 22:15-ben beszél utoljára a bűnről. Ez azokról beszél, akik az utolsó napon kívül maradnak Isten városán: „Kinn maradnak … mindenki, aki szereti és szólja a hazugságot.” Megfigyelted korábban, hogy az első és az utolsó bűn, amit a Biblia megemlít az a hazugság? A hazugság nagyon komoly dolog. Akár Istennek, akár embereknek hazudni, minden hazugság atyja a Sátán. Péter ezt mondta Anániásnak: „Miért hazudtál a Szent Szellemnek? Ezért halt meg. Az első bűn, ami megítélésre került a korai gyülekezetekben az a hazugság volt. Ez rendkívül komoly dolog. Ezért szülőként az egyik legfontosabb dolgunk megtanítani a gyermekeinknek, hogy nem hazudjanak. A gyermekeink a mi természetünkkel születnek. Ők is hazudnak születésüktől fogva, kivéve, ha megtanítjuk nekik, hogy az milyen komoly dolog. Addig azonban, míg nem látják azt a mi életünkben, nem fogják megtanulni azt. Meg kell látniuk, hogy mint szülők, az igazság szólását nagyon komolyan vesszük, és ha mondunk valamit, azt meg fogjuk tenni. Ha megígértük, hogy megteszünk valamit a gyermekeinknek, be kell tartanunk a szavunkat vagy megmagyarázni, ha valami körülmény közbejött és megakadályozta, hogy megtegyük azt.

Az igazmondás érték és erény. Tiszta szívvel kell harcolnunk, ha szert akarunk tenni arra. A Szent Szellem az igazság szelleme. Ha szavahihetők akartok lenni, meg kell kérnetek a Szent Szellemet, hogy töltsön be és vessen véget a hazug beszédeteknek. Ha ezt tesszük, meg fogjuk látni, hogy Isten ad nekünk ítélőképességet azokkal a hazugságokkal kapcsolatban, amikkel a Sátán be akar csapni minket.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: www.cfcindia.com

Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com)

Kategória: keresztyén alaptanítások, Tanítások | Címke: ,

Az isteni csere – Zac Poonen

The Divine Exchange by Zac Poonen

PDF formátumban letölthető itt

Hadd osszam meg veletek, hogy mi történt három területen, a Golgota keresztjén az isteni cserével kapcsolatban – mivé vált értünk Jézus, és ennek eredményeként mivé válhatunk most mi Őbenne.

(1) Krisztus bűnné lett érettünk, hogy mi lehessünk Isten igazsága Őbenne (2 Kor. 5:21).

Ez a hit általi megigazulás dicsőséges igazsága. Ezt az ajándékot Isten ingyen adja azoknak, akik elég alázatosak ahhoz, hogy felismerjék, sosem lehetnek elég igazak ahhoz, hogy elérjék Isten színvonalát. Jézus nem csak elhordozta a büntetést a bűneinkért, hanem bűnné is lett érettünk. Nem érthetjük meg teljesen, milyen szörnyű átélés volt ez Jézus számára, mert sajnos legalább olyan jól ismerjük a bűnt, ahogyan egy malac a mocskot. Ahhoz, hogy valamennyire megértsük, milyen visszataszító a bűn Jézus számára, gondoljunk arra, milyen lehet beleugrani egy fertőző szennyel teli tartályba, és tartósan egybeolvadni a benne lévő mocsokkal és trágyával. Ez a kép megközelítőleg szemléltetni tudja, milyen mély az irántunk való szeretete, amely arra késztette, hogy azzá váljon, amit gyűlöl, azért, hogy Isten igazsága lehessünk Őbenne. Isten igazsága annyival van feljebb a földön élő legszentebb emberénél, mint amennyivel a mennyország feljebb van a földnél. A bűntelen angyalok nem nézhetnek rá Isten arcára (Ézsaiás 6:2-3), de mi igen, mert mi Krisztusban vagyunk. Amikor meglátjuk a bűn borzalmasságát, elkezdjük gyűlölni azt, ami keresztre szegezte Jézust. Amikor pedig meglátjuk, mivé váltunk Krisztusban, örvendezni fogunk azon, hogy Isten teljesen elfogad minket Őbenne.

(2) Krisztus szegénnyé lett értünk, hogy mi meggazdagodhassunk (2 Kor. 8:9).

Ennek az igének a szövegkörnyezete arra utal, hogy anyagi szegénységről és anyagi gazdagságról van szó. Krisztus gazdag volt, ezt mondja ez az ige. Mint jelent „gazdagnak lenni”? Gazdagnak lenni nem azt jelenti, hogy sok pénzünk és vagyonunk van, hanem megvan minden, ami a szükségeinkre kell, és azon felül még valamennyi, amivel mások számára áldás lehetünk. Isten akarata az, hogy ez mindannyiunknak meglegyen. A gazdagságot a Jelenések könyve 3:17 úgy írja le, hogy „semmire nincs szükségünk”. Ez Isten gazdagsága. Istennek nincs aranya, ezüstje vagy bankszámlája, de még pénztárcája sincs. Mégsincs szüksége semmire. Amikor Jézus a földön járt, Ő is így volt gazdag. Jól tudott lakatni 5000 férfit, az asszonyokon és a gyerekeken kívül. Ilyet csak egy gazdag ember tehetne meg ma is. Volt pénze, hogy befizesse az adóját. A különbség csak annyi volt, hogy míg az emberek a bankszámlájukról veszik ki a pénzt, hogy befizessék az adójukat, Ő egy hal szájából vette azt ki. Elég pénze volt arra, hogy adjon a szegényeknek (János 13:29). Nem volt szegény földi életében, mert „nem volt szüksége semmire”, de szegénnyé lett értünk a kereszten. A legszegényebb koldusnak is van legalább egy rongy a testén. Jézusnak még ennyi sem volt, amikor keresztre feszítették. Valóban szegény volt, amikor meghalt. Miért lett szegénnyé a kereszten? Azért, hogy gazdagok lehessünk –, hogy „ne legyen szükségünk semmire” életünk bármely napján. Isten nem azt ígérte, hogy megad nekünk mindent, amit akarunk. A bölcs szülők sem adnak meg a gyerekeiknek mindent, amit csak akarnak. Isten azt ígérte, hogy betölti minden szükségünket (Filippi 4:19). Ha először Isten országát és az Ő igazságát keressük, mindig mindenünk meglesz ezen a földön, amire szükségünk van (2 Péter 1:4).

(3) Krisztus átokká lett értünk, hogy megkaphassuk Ábrahám áldását (a Szent Szellem ígéretét) (Gal. 3:13-14).

Az 5 Mózes 28:15-68 azt írja, hogy aki nem tartja be a Törvényt, azokat a következő átkok sújtják: elmezavarodás, gyógyíthatatlan betegségek, járványok, állandó kudarc, vakság, elnyomottság és kifosztottság, teljes szegénység, a Sátán által elragadott gyermekek, stb. Ezek közül egyik sem vonatkozik ránk, mert Jézus átokká lett értünk. Figyeljük meg azonban azt is, hogy az áldás, amire cserébe ígéretet kapunk, az nem a Törvény áldása (amelyet az 5 Mózes 28:1-14 ír le), vagyis nem sok pénz és sok gyerek, hanem Ábrahám áldása (amelyet az 1 Mózes 12:2-3-ban olvasunk), amely lényegében ez: Az Úr megáld minket, és áldássá tesz minket minden ember számára, akikkel találkozunk. Ez az az áldás, amely a Szent Szellemmel való betöltekezésből fakad – örök életre buzgó víznek kútfeje bennünk (János 4:14), és élő víznek folyamai, amelyek belőlünk áradnak és megáldanak másokat (János 7:37-39). Az Úr ígérete a legrosszabb bűnösnek is az, hogy „amiképpen átok voltatok a pogányok között, azonképpen megszabadítlak titeket, és áldássá lesztek” (jegyezzétek meg ezt a csodálatos ígéretet a Zakariás 8:13-ból).

Hiszem, hogy Isten akarata az, hogy áldássá tegyen téged mindenki számára, akivel találkozol, bárhol is élsz. Ahhoz azonban, hogy ez bekövetkezzen, el kell hinned Istennek, hogy az átok egy része sem érinthet téged. A Sátán legyőzetett a kereszten, így nincs joga az életed semelyik területéhez. Valld meg ezeket az igazságokat a száddal, és legyél győztes életed minden napján. Isten minden áldása csak akkor lehet a miénk, ha valóban elhisszük, és hit által kérjük azt. Azt is meg kell vallanunk a szánkkal, hogy Isten Igéje igaz. „Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre” (Róma 10:10). Így, „a bizonyságtételünk beszédével” legyőzzük a Sátán ellenünk való vádaskodásait is (Jelenések 12:11).

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: www.cfcindia.com

Fordította: Rodenbücherné Koncz Nikoletta (https://keskenyut.wordpress.com)

Kategória: evangélium, Tanítások | Címke: , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Keresztyén alaptanítások 64 – Zac Poonen

Megbocsátatlanság és keserűség

Unforgiveness And Bitterness

PDF formátumban letölthető itt

Ebben a tanulmányban szeretnénk megnézni azt a módot, legalább egyet, amiben a Sátán azt keresi, hogyan találjon belépési pontot az életünkbe. Az ördög arra törekszik, hogy elpusztítson minket, és ha bármely területen bármilyen apró belépési ponton engedünk neki az életünkben, akkor sok más területet is birtokba vesz. Ezért óvatosnak kell lennünk.

Nézzük meg a 2 Kor. 2:11-et. Szeretnék egy kis hátteret adni nektek ahhoz, amit itt olvasni fogunk, és akkor megértjük ezt a verset. Amikor Pál az első levelét írta a korinthusi keresztyéneknek, hallott róla, hogy van ott néhány komoly bűn a gyülekezetben, amit nem ítéltek meg, és különösen egy embert, aki ilyen bűnben élt, nem fegyelmezték meg. Ezért Pál írt a korinthusiaknak ezzel kapcsolatban (1 Kor. 5) és megmondta nekik, hogy az a bizonyos ember által elkövetett bűn olyan komoly, hogy őt véglegesen ki kellene zárni a gyülekezetből. Igen, ez így van. Néhány bűn esetén szükséges, hogy egy embert olyan komolyan megfegyelmezzenek, hogy véglegesen kitegyenek vagy kiközösítsenek a gyülekezetből. Ez lehet, hogy durván hangzik, de a cél az, hogy megmentsük az ő lelkét, és ebben a bizonyos esetben, ez megmentette az ember lelkét, mert egy kicsivel később – talán egy évvel később – azt olvassuk a korinthusiaknak írt második levélben, hogy ez az ember megtért.

Amikor kitették a gyülekezetből jobban érzékelte a bűn komolyságát. Megértette, hogy milyen szörnyű közösség nélkül kint lenni a sötétségben és ez eredményezte a megtérését. Mindaddig, míg a gyülekezetben ült és úrvacsorázott, egyáltalán nem fogta fel bűne komolyságát. Néhány ember csak akkor fogja fel a bűne komolyságát, amikor kiteszik a gyülekezetből. Így volt ez ezzel az emberrel is. Ezt követően azonban az történt, hogy néhány keresztyén – és még talán vén is – a másik végletbe esett. Először ők voltak azok a szélsőségesek, akik elnézték a bűnt és a kompromisszum elsődleges képviselői voltak. Később a másik végletbe estek, mert önigazult farizeusokká váltak. Nem akarták befogadni ezt az embert azt követően, hogy megtért; elhagyva a bűnét rendezte az életét, bizonyítékát adta a megtérésének. Még így sem akarták befogadni.

Ezért Pál ismét levelet írt és elmondta a 2 Kor. 2:10-ben a következőt:

Akinek pedig megbocsáttok valamit, én is: mert ha én is megbocsátottam valamit, ha valakinek megbocsátottam, ti érettetek cselekedtem Krisztus színe előtt.”

Azt mondja, hogy ez az ember már megszenvedte a büntetést: Elég az ilyennek a többség részéről való ilyen megbüntetése.”  (2 Kor. 2:6). Mi volt a büntetés? A büntetés az volt, hogy a gyülekezet tagjai a továbbiakban nem voltak vele közösségben. Egy egész éven keresztül megtapasztalta ezt. Ti mit tennétek most? Megbocsátanátok neki és vigasztalnátok őt, nehogy valami módon erőt vegyen rajta a túl nagy szomorúság?  Ezért azt mondták, megbocsátunk neki és visszafogadjuk őt, mert valóban megtért. Még akkor is, ha ő rossz hírbe hozta a gyülekezetet a múltban, mivel azonban most megtért, megbocsátunk neki. Ekkor Pál a következő szavakat mondja a 2.10-11. versekben: hogy meg ne csaljon minket a Sátán, mert jól ismerjük az ő szándékait.” 

Mit látunk tehát itt? Azt látjuk, hogy amikor nem bocsátasz meg valakinek, a Sátán be tud csapni téged. Ezt az üzenetet kell a magunkévá tenni ebből az igeszakaszból. Ez azt mondja: ’Nem vagyunk tudatlanok a Sátán módszereit illetően, ezért engedjétek meg nekem, arra bátorítsalak benneteket, hogy ne legyetek tudatlanok a Sátán tervével kapcsolatban.’ Jobban kell félnünk a Sátántól, mint megtévesztőtől, mint üldözőtől. A Sátán megpróbálhat üldözni minket, de ez nem fog annyit ártani nekünk, mint amikor megpróbál becsapni. A Sátán nagyon ravasz, és nagyon okos. Munkálkodni fog a szívedben, és gondoskodni fog róla, hogy a szívedben megmaradjon a megbocsátatlanság okozta keserű magatartás valakivel kapcsolatban, hogy végül is tönkretegyen. Ez egy sokkal mélyebb gyökér, mint azt gondoljuk. A Biblia beszél a Zsidó 12.15-ben arról, hogy a keserűség gyökere bajt tud okozni. Nem szabad megvárnod, hogy gyümölcsöt teremjen. Tudjátok, hogy mi a gyökér. Amikor egy fa elkezd gyökeret növeszteni, valószínűleg még nem látszik semmi a felszínen. Amikor elültetsz egy magot a földben, először gyökeret ereszt, és csak később jön ki a felszínre.

A keserűség ilyen. Elvetettél valamit a szívedben és az elkezd gyökeret ereszteni. Ha nem szaggatod ki, elkezd gyökeret növeszteni és sok bajt fog okozni. Nem csak neked okoz elsősorban sok bajt, hanem sok más embert is beszennyezhet. Sok ember fertőződhet meg, mert az a személy, akinek keserűség van a szívében, körbejár és beszélget másokkal. Ez olyan, mint egy személy, aki baromfipestissel fertőzött, körbejár és megfertőz másokat, vagy mint egy személy, aki tüdőbajos és megfertőz másokat, vagy amikor egy megfázott személy körbejár és átragasztja azt másokra, vagy hasonló. Nagyon könnyű továbbadni ezt a betegséget, ami erősen ragályos. Találtok megkeseredett embereket mindenhol a világon. Rá fogsz jönni, hogy a keresztyénség is tele van velük. Amikor egy ember odamegy hozzád és elkezd egy másik emberre panaszkodni, pletykálkodni, gonosz dolgokat mondva másokra, annak az embernek mi van a szívében? Megkeseredettség egy másik személlyel szemben.

Szeretném elmondani nektek kedves barátaim, ha szeretnétek magatokat megvédeni ettől a fertőzéstől, legyetek óvatosak, hogy kiket hallgattok meg. Szeretnéd elkapni az AIDS-et valakitől? Ugye, milyen óvatos vagy? Ebben az esetben sokkal komolyabb dologról van szó. Ez jobban tönkretehet téged, mint az AIDS. Szeretnél magadhoz ölelni egy leprást? Ez sokkal komolyabb annál. Miért fogadsz be a házadba és hallgatsz meg egy pletykálkodót; egy rágalmazót? A Biblia beszél az 1 Tim. 5.13-ban olyan asszonyokról, akik házról-házra járva pletykákat terjesztenek. Sok ilyen asszony van a gyülekezeteinkben. Nem habozok kimondani, hogy minden ilyen asszony a Sátán küldöttje. Te, aki befogadod őket és még kávéval és teával is megkínálod, és meghallgatod, vajon mit akar a Sátán mondani neked rajta keresztül, közben megfertőzöd magad. Azt követően elmegy a következő házhoz a meséjével és te szintén elmész valaki más házához azzal a mesével, amit hallottál. A Sátán így szaporítja a küldötteit százával minden nap. A hívők végzik el a munkáját a gyülekezetben.

A Sátánt a Jel. 12:10 a testvérek vádlójának hívja. Az, akit meghallgattál, aki a házadba jött a testvérek egyik vádlója. Mi a helyzet veled, te a hívő testvérek vádlója vagy? A hangsúly nem azon van, hogy amit mondasz az igaz vagy hamis. A Biblia azt mondja a Jel. 12:10-ben, hogy a „Sátán vádolja a testvéreket Isten előtt.” A Sátán sok hazugságot mondhat nekünk, embereknek, mert hazug. Nem olyan bátor azonban, hogy odamenjen Istenhez és hazugságot mondjon neki. Amikor a Sátán Isten előtt vádol téged, mit gondolsz, hogy mivel vádol? Azt gondolod, hogy kitalál valamilyen történetet, amit sosem tettél meg és megpróbálja becsapni Istent? Nem, a Sátán nem ilyen ostoba. Azt fogja elmondani Istennek, ami rossz dolgot valóban megtettél. Ő éberen figyeli az életedet, és amikor valami rossz dolgot teszel, odamegy Istenhez és azt mondja: ‘Látod, mit tett ez az ember?’ Az nem hazugság, hanem 100%-ban igazság. Néhány dolgot elmond valakiről: ‘látod, mit tett ez az ember itt és itt?’ Az 100%-ban igaz. Látjuk tehát, hogy a vádak, amiket a Sátán Isten előtt elmond 100%-ban igazak, nem 90%-ban, hanem 100%-ban igazak.

Ebből megtanulhatunk egy fontos dolgot. Amikor valaki bejön és elmond neked egy mesét, még ha nincs is abban túlzás, és 100%-ban igaz, az a testvér akkor is a testvérek vádlója lehet, aki 100%-ban közösségben van a Sátánnal, és a testvérek nagy vádlója. Azt mondja az Ige, hogy a Sátán éjjel és nappal ezt cselekszi; egy teljes idejű szolgáló, a testvérek teljes idejű vádlója. Neki szüksége van küldöttekre a földön. Sok küldöttje van a hitetlenek között, akik az ő gyermekei és az ő szolgái, de sok küldötte van Isten gyermekei között is; olyan emberek, akik neheztelnek valakire, olyanok, akik nem bocsátottak meg valakinek, akik panaszkodnak valakire, körbejárnak és pletykálkodnak valakiről.

Ez az oka annak, hogy a Kol. 3:13 ezt mondja: ha valakinek valaki ellen panasza volna, miképpen a Krisztus is megbocsátott néktek, akképpen ti is.” Bárkinek! Van panaszod valaki ellen? Valaki valami rosszat tett veled? Bocsáss meg! Ha nem bocsátasz meg, nagyon könnyen a Sátán küldötte leszel. Gondolhatod, hogy ’nem, nem, én megbocsátottam.’ A tény azonban az, hogy odamész valakihez, elmondod egy sor panaszodat, ezzel eléred nála, hogy megsajnáljon. Ez annak a jele, hogy a szíved mélyén egyáltalán nem bocsátottál meg annak a személynek. Kit rombolsz le ezzel? Gondolhatod azt, hogy az a történet, amit arról a személyről terjesztesz, azzal lerombolod az ő hírnevét. Tudod, hogy ha az a személy teljes szívvel szereti Istent, Isten azt a gonoszságot is, amit te cselekszel vele, jóra fogja fordítani és megszenteli őt? Akit ez tönkretesz, az valójában te vagy. Szabadulj meg ettől!

Jézus imádkozik a gyermekeiért, a testvéreiért, akik elbuktak, és a Sátán vádolja őket. Választhatsz. Vagy Jézussal vagy közösségben, és imádkozol értük, vagy a Sátánnal és vádolod őket. Remélem jó döntést fogtok hozni mától fogva.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: www.cfcindia.com

Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com)

Kategória: keresztyén alaptanítások, Tanítások | Címke: , , | Megjegyzés hozzáfűzése

A nagy nyomorúság – Dr Megyeri Zoltán

Bevezetőként szeretnék néhány gondolatot megosztani a nagy nyomorúsággal kapcsolatos szívbeli motivációkról.

A végidők témája nagyon népszerű sok keresztyén számára. Vannak, akik ezzel kapcsolatban a megszentelődésre helyezik a hangsúlyt, hogy az Úr Jézus szeplőtlen menyasszonyává formálódjunk. Ez egy jó motiváció. Sokan azonban úgy tekintenek a nagy nyomorúság időszakára, mint egy izgalmas kalandregényre, amiről olvasunk, de nem leszünk a szereplői, hiszen már nem leszünk itt. Láthattuk a megfilmesített változatokat is, melyek látványosak és szórakoztatók. E filmek és a nyomorúság előtti elragadtatás tana egy olyan üzenetet közvetít, hogy közeledik egy rettenetes időszak, de számunkra keresztyének számára csak jó várható egy csodálatos eseményben, ami az elragadtatás. Ezt könnyen befogadja az ember. De vajon azért, mert a Biblia figyelmes és alapos tanulmányozása vezetett erre, vagy inkább azért voltunk gyorsak ennek a tanításnak az elfogadására, mert kellemes hallani? Kérdezzük meg magunktól őszintén, melyik tetszik jobban, és melyiket választanánk, ha választhatnánk? Elragadtatunk a mennybe még a nagy nyomorúság előtt, vagy pedig itt leszünk a nagy nyomorúság ideje alatt. Emberi természetünkből adódóan egyértelmű, hogy melyik felé hajlanánk. Azonban én arra szeretnék kérni mindenkit, hogy ne a kívánságaink vezessenek minket, hanem az igazság szeretete legyen a szívbeli motivációnk! Legyünk a béreabeli hívőkhöz hasonlóak, akik naponként tudakozták az írásokat, ha úgy vannak-é ezek!

Az igei szolgálat letölthető itt

Kategória: ítélet, Tanítások, utolsó idők | Címke: , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Keresztyén alaptanítások 63 – Zac Poonen

Hitetlenség

Unbelief 

PDF formátumban letölthető itt

Folytatni fogjuk azoknak a komoly gonosz dolgoknak az áttekintését, amik tönkreteszik a belső életünket, amivel néha még kellően körültekintőek sem vagyunk. Isten igéje olyan, mint egy röntgengép vagy egy CT, ami megmutatja nekünk, hogy valójában milyen a belső szerveink állapota.

Most nézzük meg a Márk 4:37-et, ahol azt olvassuk, hogy amikor Jézus egy bárkában áthajózott a tengeren a tanítványaival, erős szélvihar támadt és a hullámok annyira elárasztották a bárkát, hogy az majdnem megtelt és féltek, hogy elsüllyednek. A tanítványok megrémültek, miközben Jézus aludt a bárkában. Felébresztették Őt, Jézus megdorgálta a szelet és a szél elcsendesedett. A tanítványok féltek, hogy elpusztulnak. Megkérdezték Jézust: „Mester nem törődöl vele, hogy elveszünk?” Ő azt mondta nekik: „Miért vagytok ilyen félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek?” (Márk 4:40) Minden esetben, amikor Jézus megdorgálta a tanítványait, azt látjuk, hogy a legerősebb dorgálását egy bűnre korlátozta, és az a hitetlenség volt.

Az előzőekben megnéztük azokat a bűnöket, amiket Jézus a legjobban gyűlölt, amiket a legtöbb ember a világban nem tekint bűnnek: képmutatás, büszkeség, önzés, gyűlölködés, és a listához hozzáadhatjuk a hitetlenséget. A hitetlenséget senki sem tekinti bűnnek a világban. Szomorú, de azt gondolom, hogy a hívők 99%-a, az újjászületett hívők sem tekintik bűnnek a hitetlenséget. Azt gondolják, hogy az egy gyengeség. ‘Nekem nincs elég hitem testvér.’ Ez olyan, mintha azt mondaná: ‘nem vagyok képes felemelni olyan nagy súlyt. Gyenge vagyok. A jobb kezem gyenge.’ Ha az egy gyengeség lenne, akkor nem lenne komoly dolog. Nem, az komoly dolog, mert bűn. Jézus megdorgálta azt, mint bűnt. Egy súlyos bűn, amire a Zsidó levél figyelmeztet minket: Vigyázzatok atyámfiai, hogy valaha ne legyen bármelyikőtöknek hitetlen gonosz szíve, hogy az élő Istentől elszakadjon.” (Zsidó 3:12). Ez hívőknek szól.

Hogy hívja a hitetlen szívet? Egy gonosz, hitetlen szív! Egy házasságtörő szív esetén megértjük, hogy azt gonosz házasságtörő szívnek hívja. Jézus gonosz és házasságtörő nemzetségről beszélt a Máté 16-ban. Egy gyilkos szívre is mondhatjuk, hogy az egy gonosz gyilkos szív. Még egy önző szívre is mondhatjuk, ha egy kicsit érzékenyebbek lennénk, hogy az önző szív is egy gonosz szív, vagy a büszke szív is egy gonosz szív. Ha esetleg nagyobb világosságunk lenne, mondhatnánk egy képmutató szívre is, hogy egy gonosz szív. Ha nagyobb világosságunk lenne, egy gyűlölettel teli szívre is el lehetne mondani, hogy az egy gonosz szív. Tekintettel arra, hogy sok ember nem rendelkezik világossággal mindezekről a bűnökről, lehetne mondani egy hitetlen szívre is, hogy egy gonosz szív? A Zsidó 3:12 pontosan azt mondja. Ez azt eredményezheti, hogy teljesen elszakadjatok az élő Istentől.

Ez ennyire komoly dolog. Egy hitetlen szív el tud szakítani minket az élő Istentől. Látjuk tehát, hogy ez is egy olyan bűn, amit komolyan kell vennünk. Jézus hétszer dorgálta meg a tanítványait hitetlenségük miatt, beleértve a feltámadása utániakat is. Egyedül a hitetlenségük miatt dorgálta meg őket. Ez nem azt jelentette, hogy az életükben lévő többi bűn felett már győzelmet arattak. Bizonyos vagyok benne, hogy több száz bűnben buktak el. A tanítványok még mindig azt keresték, hogy ki a legnagyobb közöttük és sok hasonló dolog. Jézus azonban egyedül a hitetlenség miatt dorgálta meg őket.

A hitetlenség bűn, mert az sértés Istenre nézve. Ha Isten mondott valamit és te nem hiszed el azt, az egy sértés Istenre nézve. Tételezzük fel, hogy tanuló vagy az egyetemen és az édesapád küldött neked egy levelet, amiben azt írta: ‘Fiam, elhelyeztem a bankszámládon 1000 rúpiát, hogy fizesd ki a tandíjadat.’ Te azonban azt mondod: ‘Nem vagyok biztos benne, hogy apám valóban rátette a pénzt, lehet, hogy blöffölt.’ Nem gondolod, hogy ez sértés az édesapádra nézve? Minden bizonnyal az. Mennyivel inkább, amikor Isten mondott valamit és te nem hiszed el azt? Vagy azt kell mondanunk: ‘Nem hiszem el, hogy a Biblia Isten szava.’ Így rendben van. Ebben az esetben nem sérted meg Istent, mert nem tudod, hogy mit mondott Isten. Tételezzük fel, hogy egy vagy azok közül, akik elhiszik, hogy nincs olyan könyv a világon, ami Isten beszéde. Tudod, hogy vannak ilyen emberek. Nem hiszik, hogy a Biblia Isten beszéde, és hogy a Bibliát olyan emberek írták, akiknek kijelentette az Ő gondolatait. Ezek az emberek nem sértik meg Istent, mert semmi tudnak arról, mit mondott Isten. Te azonban, aki hívő vagy, azt mondod, hogy a Biblia Isten beszéde, ugyanakkor nem hiszed el, amit Isten leírt benne. Te olyan valaki vagy, akinek egy hitetlen gonosz szíve van, ami sérti Istent, mert azt mondod: ‘Isten mondta, de nem hiszem el azt.’

Elhiszed azt, amikor Isten azt mondja: „Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled” (Zsidó 13:5), ami valójában azt jelenti, hogy Ő sosem fog cserbenhagyni téged? Hiszed azt, amit a Róma 8:28 mond, hogy minden egyes dolog, ami az életedben történik, nagy és kicsi, Isten azt mind a te javadra fordítja? Minden gonoszság, amit mások cselekednek veled; Isten a javadra fordítja. Elhiszed ezt? Ha elhiszed ezt, az megváltoztatja az egész viselkedésedet, az életedet. Nem gyűlölnéd azt az embert, aki gonosz dolgot cselekszik veled, mert a gonosz cselekedet a javadra van. Minden a hiten múlik. Ha van hited, meg fogod tapasztalni, hogy győzni tudsz sok más bűn felett is.

A Biblia azt mondja, hogy „az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” (1 János 5:4) Miért van az, hogy sok hívő fél a gonosztól? Megmondom miért. Nem azért, mert a gonosz erős. Tudom, hogy a gonosz erősebb, mint bármelyik hívő, bármelyik ember. Ez azért van, mert nem hiszed el azt, hogy vereséget szenvedett a Golgotán. Ha elhisszük Isten beszédét, hogy amikor Jézus meghalt a kereszten, Ő erőtlenné tette a gonoszt (Zsidó 2:14), akkor nem félnél a gonosztól. Nem fog megölni téged, nem.  A Biblia nagyon pontos. Azt mondja itt, hogy Ő erőtlenné tette a gonoszt. Ez azt jelenti, hogy nincs ereje Isten gyermekei felett. Ha ezt elhiszed, többé sosem fogsz félni a gonosztól. Nem félnél a boszorkánytól. Többé semmitől sem félnél. Ez csak a hiten múlik.

A hit és a félelem ellentétei egymásnak. Nem tudsz hittel és félelemmel élni egyidejűleg ugyanabban a szívben. A kettő közül csak az egyik lehet. Amikor a hit bejön, a félelem elmegy. Olyan ez, mint a világosság. Amikor felkapcsolod a villanyt, a sötétség megszűnik a teremben. Hogyan lehetne sötétség és világosság egyidejűleg valahol? Ez lehetetlen. Ha lekapcsolod a villanyt, akkor a sötétség lesz úrrá a teremben. Hasonló módon, ha a félelem bejön, a hitnek el kell távoznia. A tanítványok miért rémültek meg? Azt gondolták, hogy ‘meghalnak, mert a csónak rögtön elsüllyed.’ Te is kerülhetsz olyan helyzetbe, amikor úgy néz ki, hogy valóban el fogsz süllyedni és úgy tűnik, hogy Jézus alszik, és csodálkozol, hogy az ‘Úr nem törődik veled?’ Ez az a kérdés, ami gyakran előjöhet sok ember szívéből: ‘Uram, nem törődsz velünk? Nem érted, hogy min megyünk keresztül?’ El szeretném mondani neked, hogy Ő teljesen tisztában van vele.

A Jób könyvében ezt olvassuk: „Ő jól tudja az én utamat” (Jób 23:10), vagy tudja a módját, hogy legyen velem, ahogyan a NASAB változat a margón megjegyzi. A magyarázó Living Bible változatban ez így olvasható: „Isten tisztában van minden apró dologgal, ami velem történik.” Tud minden apró dologról, ami velem történik! Elhiszed ezt? Elhiszed, hogy Isten ismeri minden problémád legapróbb részletét, amivel szembenézel az életedben? Minden bizonnyal. Jézus megpróbálta felgerjeszteni a hitet a tanítványaiban és azt mondta a Máté 10-ben: „Ne féljetek.” Majd azt mondta: „Ti sok verebecskénél drágábbak vagytok, és egyetlen verebecske sem esik le a földre sehol a földön, anélkül, hogy a ti Atyátok ne tudna róla.” (Máté 10:31). Azt is mondta: „A fejeden lévő összes hajszál meg van számlálva.” Egyetlen ember sem képes számon tartani a hajszálainak számát. Ez lehetetlen, még akkor is, ha nagyon kevés haja van. Lehetetlen számon tartani a fején lévő hajszálak számát. A Biblia viszont azt mondja, hogy a mennyi Atyád pontosan tudja a fejeden lévő hajszálak számát.

Ha nem bízol benne, azzal megbántod Őt. Ezért olyan rettenetes bűn a hitetlenség. Ha azt gondolod, hogy Isten kárt okoz neked, ahelyett, hogy törődne veled és megvédene téged, az sértő Istenre nézve. Tételezzük fel, hogy az éjszaka közepén bemész a 4 éves fiad szobájába, mondjuk éjfél után 2-kor, és azt látod, mintha mélyen aludna, de rémülten felül az ágyban és azt kérdezed tőle: ‘Fiam, valami rossz történt veled?’ És ha ő ezt válaszolná: ‘Papa, attól féltem az éjszaka közepén, hogy bejössz és megölsz engem, vagy valami hasonló,’ mit éreznél, mint apa? A fiam azt gondolja, kárt okozok neki, miközben ő alszik. Hogyan érezne Isten, mint Atya, ha azt gondolod, hogy kárt fog okozni neked? Hogy Ő nem fog megvédeni téged? Hogy lehet a fiúnak ilyen félelme?

A hitetlenség sértés Istenre nézve, a hit viszont tetszik Istennek. A Biblia azt mondja: „Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni.” A hitetlenség bűn. Jézus azért jött, hogy megmentsen minket a bűntől. Engedjétek meg, hogy emlékeztesselek ezekre a bűnökre. Sok más bűnnek ez a bűnök forrása, de emlékezzünk erre az ötre: képmutatás, büszkeség, önzés, gyűlölködés és hitetlenség. Kérd Jézust, hogy mentsen meg ettől az öt bűntől.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: www.cfcindia.com

Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com)

Kategória: keresztyén alaptanítások, Keresztyénség, Tanítások | Címke: , | Megjegyzés hozzáfűzése

Keresztyén alaptanítások 62 – Zac Poonen

Gyűlölködés

Hatred

PDF formátumban letölthető itt

Szeretnénk folytatni ezt a témát, mert ez a legveszélyesebb dolog az életünkben, ami tönkretesz minket, a bűn, ami sokkal rosszabb, mint a betegség. Az utolsó néhány tanulmányunkban már foglalkoztunk ezzel, de szeretnénk továbbmenni ebben a témában.

Ebben a tanulmányban szeretnénk megnézni egy másik bűnt, amiről Jézus beszélt, amit sok ember nem tekint bűnnek a világban, még sok hívő sem. Az utolsó három tanulmányunkban, ha emlékeztek rá, megnéztük azokat a bűnöket, amiket Jézus a legjobban gyűlölt. Eddig hármat néztünk meg: a képmutatást, a büszkeséget, és az önzést. A világban a képmutatás, a büszkeség és az önzés nem gyűlölt dolgok, senki sem tekinti azokat komoly dolognak. Valaki színlel valamit, büszke vagy önző, na és; látjuk, hogy mindenki ilyen. Mindaddig, míg megtartják a Tízparancsolatot, a látszat szerinti rendezett életet élnek, addig minden rendben van. Szomorú, de sok hívő is így gondolja.

Ennek eredményeként sok hívő élete csak látszólag van rendben, belül azonban semmi sincs rendben. Csak a látható bűnökből tértek meg, amikből az emberek már a törvény idején is megtérhettek, mielőtt Jézus eljött. A törvény idején az emberek a Tízparancsolat által megmenekülhettek a gyilkosságtól és a házasságtöréstől, de a törvény nem tudta megmenteni őket a belső (a nem látható) bűnöktől, a valóban komoly bűnöktől, amik tönkretesznek minket. Az Újszövetség első lapján, ahogyan azt már láttuk, a Máté 1:21-ben azt olvassuk, hogy Jézus a megmentő (a szabadító), aki meg fog szabadítani minket a bűneinktől. Ahogy azt korábban mondtam, ha nem értitek meg, hogy mi a bűn, sosem fogjátok megérteni, hogy Jézusnak mitől kell megmenteni titeket. Ő azért jött, hogy a bűntől mentsen meg minket, de mi a bűn? Most egy kicsit már világosabban látjuk. A képmutatás, ami színészkedés, bűn; Jézus azért jött, hogy megszabadítson minket attól. A büszkeség is bűn; Jézus azért jött, hogy megszabadítson minket mindenfajta büszkeségtől; fizikai, szellemi és intellektuális büszkeségtől. Azért jött, hogy megszabadítson minket az önzéstől, hogy csak magunkra gondoljunk.

Ebben a tanulmányban a gyűlölködésről szeretnék beszélni nektek. Sok ember nem úgy gondol a gyűlölködésre, mint bűnre. Az Újszövetség azt mondja: Aki gyűlöli az atyjafiát, mind embergyilkos az.” (1 János 3:15). A gyűlölet ugyanolyan komoly dolog, mint a gyilkosság. Ha gyűlölsz egy személyt, az egyenlő azzal, mintha megölnéd őt. Talán nincs alkalmad megölnöd őt. Esetleg félsz, hogy ha megölöd, el fognak kapni. Nem bánnád, ha valaki megölné őt, vagy valami baleset érné. Honnan tudjuk meg, hogy gyűlölsz-e egy személyt vagy nem? Néha ezt mondjuk: ‘Valójában nem gyűlölök senkit.’ Kérdezd meg ezt magadtól. Ha valaki ártott neked, vagy a családodnak, talán valamelyik rokon becsapott téged, talán valaki kárt okozott neked, talán valaki tönkretette a hírnevedet, vagy kihasznált a munkahelyeden, a főnököd, vagy a tulajdonos, vagy valaki, aki kárt okozott neked, és azt mondod: ‘Igen, megbocsátottam neki.’ Ha azonban azt hallod, hogy valami szerencsétlenség történt vele, érzel egy kis örömöt? Ha örömöt érzel, tudod, hogy mit jelez az? Azt, hogy valójában gyűlölöd őt. Sosem leszel boldog, ha egy szerencsétlenség éri a gyermekeidet, vagy valakit, akit szeretsz. Sosem lehetsz boldog, amikor egy szerencsétlenség, vagy baleset ér valakit, akit szeretsz.

Miért vagy akkor boldog, ha az megtörténik azzal a személlyel, akire azt mondod, hogy megbocsátottál neki? Nem, ez azt bizonyítja, hogy gyűlölöd őt. Vagy, lehet más módon is tesztelni. Ha azt hallod, hogy valami jó történik azzal az emberrel, hogy valami módon áldásban részesült, előléptették vagy valami csodálatos dolog történt vele, és te boldogtalanságot érzel, mit mutat ez? Ez is azt mutatja, hogy gyűlölöd azt a személyt. Boldogtalan lennél, ha valami jó dolog történne a gyermekeiddel? Ha a fiad először ment az iskolába, boldogtalan lennél? Boldogtalan lennél, ha valaki más fia először menne az iskolába? Ha boldogtalan vagy valaki más áldásban részesülése – jó szerencséje, vagy valamilyen boldogsága – esetén, az azt mutatja, hogy nem szereted azt a személyt, hanem gyűlölöd őt. A gyűlölködés nagyon mélyen el van rejtve a szívünkben, és mi azzal áltatjuk magunkat, hogy azt mondjuk, nincs gyűlölet bennünk. Azt mondod, hogy nem neheztelsz egy személyre, de ennek próbája a következő: boldog vagy, amikor valami rossz dolog történik vele? Boldogtalan vagy, amikor valami jó dolog történik vele? Ilyenkor csalódott vagy? Te is szembesülhetsz ezzel.

Ez olyan, mint egy felvétel, amit a Biblia készít a szívedről. A kórházban manapság egy felvételt készítenek, hogy képet kapjanak arról, ami a test belsejében van, amit nem láthatsz. Amikor az orvos megnézi a felvételt, azt mondja: ‘Figyeljen ide, van valami probléma, van itt egy daganat, egy rák.’ Mondhatod azt, hogy ‘igen, de én jól érzem magam, nem érzem, hogy bármi bajom lenne.’ Lehet, hogy nem érzed, de van egy felvétel, ami azt mutatja, hogy daganatod van és jobb lesz eltávolítani azt, akár jól érzed magad akár nem. Különben meg fog ölni téged. Szeretném elmondani neked, hogy a Biblia egy felvételt készít a szíved állapotáról. Ha boldog vagy, amikor valaki mást baj ér, a felvétel azt mutatja, hogy daganatod van. Jobb, ha eltávolítod azt. Az egy olyan daganat, amit neheztelésnek hívnak, ami egy megbocsátatlan magatartás. Mindezek a dolgok a gyűlölködés gyermekei. A gyűlölködésnek sok gyermeke van: keserűség, féltékenység, harag. Ezek a gyermekek származnak egy gyűlölködésnek hívott anyából, és egy megbocsátatlan magatartásból. Ennek jele az, amit korábban mondtam. Ha boldog vagy, amikor valami rossz dolog történik valaki mással, vagy boldogtalan vagy, amikor valami jó dolog történik valaki mással. Érzékenyeknek kell erre lennünk. Jézus azért jött, hogy megszabadítson minket ettől.

Isten a szeretet. A Biblia ezt mondja folyamatosan. Ha Isten a szeretet, mondd meg nekem a választ erre a kérdésre. A Sátán micsoda? Még egy gyermek is tudja a választ erre. Mi a szeretet ellentéte? A gyűlölet. Ha Isten tele van szeretettel, mivel van tele a Sátán? Gyűlölettel. Amikor gyűlölet van a szívedben, hogyan ismered fel, hogy ott van? Igen, ezeket a gyermekeket te szülöd meg: keserűség, féltékenység, megbocsátatlanság. Mit bizonyít ez? Azt bizonyítja, hogy a Sátánnal vagy közösségben, akár tisztában vagy ezzel, akár nem. Ezek a dolgok olyan mélyen el vannak rejtve bennünk, hogy lehetetlen megszabadulnunk attól, kivéve, ha Jézus megszabadít. Tudod, hogy a gyűlölködés miatt nem lehet üdvözülni? Uralkodhatsz a haragodon, a keserűségen és magadban tarthatod azokat, de az olyan, mint a székrekedés. Az összes szennyet magadban tartod, és ez nem jelenti azt, hogy tiszta vagy. Mi haszna, ha a haragot magadban tartod, és nem tisztulsz meg? Vagy a féltékenységet magadban tartod, és azt mondod: ‘nem mutatom azt meg kifelé.’ Az akkor is ott van benned. Ha a betegség benned van, az meg fog ölni téged akkor is, ha nincs látható jele. Ki tud róla, hogy az ott van-e benned vagy nincs? Csak te. Senki más nem tudja, hogy benned van-e vagy nincs, de te nagyon jól tudod.

Rendkívül körültekintőnek kell lennünk, amikor egy rossz magatartást érzékelünk magunkban valaki felé. Ez rendszerint azok felé van, akik megbántottak minket valamilyen módon a múltban. Jézus beszélt egy olyan emberről, aki torkon ragadt egy másik személyt, mert tartozott neki egy kis összeggel, neki viszont sok tartozását elengedte a király. Nem távolította el azt a rossz magatartást a szívéből, és annak az eredményeként végül börtönbe került, és vissza kellett fizetnie a királynak a teljes összeget, amellyel tartozott. Jézus itt azt tanította, hogy legyünk óvatosak a mások felé való rossz magatartással. Van olyan magatartásod, ahol megpróbálsz nyakon ragadni valakit, mert úgy érzed, tartozik neked valamivel? Légy óvatos ezzel. Nem az a cél, hogy learassuk a gyümölcsöt, hanem, hogy legyünk jó fák. Jézus azt mondta, hogy legyünk jó fák. Ne szedjünk le és akasszunk fel néhány jó gyümölcsöt a fára, hogy a bolond ember azt gondolja, jó ember vagy.

Emlékezzetek arra, mit mondott Jézus: „A szívből származnak a gonosz gondolatok.” (Máté 15:19). Mik származnak a szívből? „Gonosz gondolatok, gyilkosságok, amik beszennyezik az embert” (Máté 15:18-19). Meg kell tisztítanod a szíved! Más szavakkal, a probléma gyökere, a keserűség, a féltékenység, a mások felé való megbocsátatlan magatartás, amiket el kell távolítani, ha tiszták akarunk lenni. Jézus azért jött, hogy megszabadítson minket ezektől. Ahogy mondtam, lehetetlen megszabadulni attól, Jézus tud csak megszabadítani attól, Jézus tudja azt megtenni velünk. Ő azért jött, hogy megtegye, ami emberileg lehetetlen. Azért jött, hogy megszabadítson minket a gyűlölködés bűnétől.

Mindenekelőtt be kell vallanunk: ‘Uram, azt gondoltam, hogy megbocsátottam annak a személynek, de valójában nem. Azt gondoltam, hogy nincs gyűlölet a szívemben azon személy felé, de most rájöttem, hogy van. Szeretnék valóban szabad lenni. Szeretnék isteni természet részese lenni, ami tele van szeretettel. Szeretném a szívemet megtisztítani teljesen a gyűlölettől és a gyűlölet minden gyermekétől: a keserűségtől, a féltékenységtől, mindentől. Szeretnék isteni természet részese lenni: szeretettől és jóságtól túláradó, jóra vágyó, más embereknek a legjobbat kívánó.’

Van egy vers a Hegyi beszédben, ahol Jézus azt mondta: „Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek.”  Elégedettek lesznek. Ha van egy óriási vágy a szívedben az isteni életre, hogy telve legyél szeretettel és teljesen szabad legyél minden gyűlölködéstől, meg fogod tapasztalni, hogy Isten megválaszolja az imádat. Ez a vágyadtól függ. Nem elég elmondani egy erőtlen imát: ‘Igen Uram, meggyőződtem róla ma, igen, tudom, hogy a magatartásom más emberek felé nem olyan jó.’ Ez nem elég. Nem fogsz megszabadulni. Csak akkor leszel szabad, ha óriási vágy van benned, hogy szabad légy: ‘Ó Istenem, ez egy gonosz dolog.’ Csak gondold el, ha felfedezed, hogy AIDS-ed, vagy leprád van, milyen erősen vágynál arra, hogy megszabadulj tőle! Egyik orvostól a másikhoz mennél, egyik kórházból a másikba, mindenre elszántan, hogy megszabadulj attól. Amikor ilyen kétségbeesett állapotban vagy, hogy megszabadulj a gyűlölet bűnétől és annak minden megnyilvánulásától, Jézus meg fog szabadítani téged.

-§ –

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: www.cfcindia.com

Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com)

Kategória: ítélet, Gyógyulás-szabadulás, keresztyén alaptanítások, Keresztyénség, Tanítások | Címke: , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Különbségtétel és fegyelem – Zac Poonen

Discernment and Discipline by Zac Poonen

PDF formátumban letölthető itt

Különbségtétel

Amint közeledünk az idők végéhez, a Szent Szellemnek egyre több tevékenysége fog megnyilvánulni az egyházban. A világban a megtévesztő szellemek is egyre inkább tevékenykedni fognak. Ezért nagyon oda kell figyelnünk a következő dolgokra, ha nem akarjuk, hogy megtévesszenek minket:

1) Érzelmi hamisítványok, 2) szélsőségesség, 3) farizeusság és 4) a szektákra jellemző magatartás.

Az ellenség mindig ott dolgozik, ahol a Szent Szellem. Ezért ne vegyetek be mindent, amit láttok és hallotok. Gyakoroljátok a különbségtételt! Lehet, hogy a Szent Szellem működését zaj és érzelmek kísérik – és ez valóban segít néhány embernek abban, hogy megszabaduljon az emberi gátlásaitól és az emberektől való félelmétől. Nem értékeljük le az érzelmeinket, mivel azok Istentől kapott részei a személyiségünknek. Ugyanakkor azonban nem szabad túlértékelnünk őket, mert Isten a szívet nézi, nem pedig az érzelmeket. Jó dolog megemelni a hangodat, amikor imádkozol, mert ez segít abban, hogy kevésbé legyél tudatában annak, hogy mások is hallanak. Ez ugyanolyan, mint amikor behunyod a szemed imádkozáskor, így jobban tudsz figyelni, és nem vonják el a figyelmedet a körülötted lévők. Az ilyen dolgok nem teszik az imáidat szellemibbé, de segítenek abban, hogy felszabadulj a környezeted hatása alól. A Szent Szellem ereje nem kiabálás által nyilvánul meg, hanem egy szent életben, egy erőteljes szolgálatban a gyülekezet felé, és abban, hogy szégyenkezés nélkül az Úr tanúi vagyunk a munkahelyünkön.

Az emberi lélekben hatalmas erő van (az értelem, az érzelem és az akarat ereje). Sokan ki is használják ezt (mint pl. a jógában), és azt gondolják, hogy ez a Szent Szellem ereje. Nem szabad, hogy megtévesszen az ilyen erő. A Szent Szellem mindig Krisztust dicsőíti – nem az embereket vagy élményeket. Ez egy biztos módja annak, hogy leleplezd a hamisítványokat.

Fegyelem

Mert nem félelemnek szellemét adta nekünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak (fegyelemnek) szellemét” (2 Timóteus 1:7). A Szent Szellem eltüntet minden félelmet és bátortalanságot az életedből, és erőt, szeretetet és fegyelmet ad helyettük. Senki sem lehet igazán szellemi ember fegyelmezettség nélkül. A Szellem gyümölcse az önfegyelem (Galáta 5:22). Egy fegyelmezetlen élet olyan, mint egy lyukas edény. Nem számít, hányszor töltöd meg, újra és újra üres lesz. Folyamatosan újra kell tölteni. Három olyan terület van, amelyekben egyre inkább fegyelmezettségre kell törekedned:

1) A tested, 2) az időd 3) és a pénzed használatában.

A Róma 8:13 azt mondja, hogy a testünk cselekedeteit meg kell öldökölnünk a Szellem által. Ezek nem olyan cselekedetek, amelyeket szívből teszünk – mert azok szándékos bűnök lennének. Ezek olyan cselekedetek, amelyek azért jönnek elő a testünkből, mert megengedjük neki, hogy fegyelmezetlen legyen – például túl sok evés, túl sok alvás, lustaság vagy fecsegés, és hasonlók. A Szent Szellem különösen abban akar segíteni nekünk, hogy megzabolázzuk a nyelvünket.

Az Efézus 5:16 azt mondja, hogy a lehető legjobban használjuk ki az időnket. Nagyon sok elpazarolt időt meg lehetne menteni, és a Szentírás tanulmányozására használni, ha fegyelmezett vagy. Nem azt akarom mondani ezzel, hogy nem kellene pihenned vagy sportolnod, stb. Nem szabad önsanyargatónak lenned, mert az gúzsba köt téged. Gondold át azonban, hogy hol tudsz „töredékidőket összegyűjteni”, ahogyan a tanítványok összegyűjtötték a kenyerek megmaradt darabjait, hogy „semmi se vesszen el” (János 6:12). Legyél fegyelmezett abban, hogy a legtöbbet hozod ki az idődből, de ne legyél ennek a megszállottja! Pihenj is!

A Lukács 16:11-ben Jézus azt mondja, hogy Isten nem ad valódi szellemi gazdagságot azoknak, akik hűtlenek a pénz dolgában. Az első lépés becsületesnek lenni a pénzzel – nem csalni, hanem visszafizetni minden adósságot, stb. A következő lépés hűségesnek lenni – elkerülni a pazarlást, a tékozló életmódot, a fényűzést és minden felesleges kiadást. Ne felejtsd el, hogy azok kapják a legjobbat Istentől a keresztyén életükben, akik megengedik a Szent Szellemnek, hogy megfegyelmezze az életüket.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: www.cfcindia.com

Fordította: Rodenbücherné Koncz Nikoletta (https://keskenyut.wordpress.com)

Kategória: Tanítások, vezetés | Címke: , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Keresztyén alaptanítások 61 – Zac Poonen

Önzés (Egoizmus)

Sefishness

PDF formátumban letölthető itt

Meg szeretnénk nézni ismét, hogy milyen komoly dolog a bűn. Sokkal komolyabb, mint a betegség; rosszabb, mint a rák, a lepra, az AIDS és mind együttvéve. Ha egyszer megértitek ezt, óriási vágy lesz bennetek, hogy megszabaduljatok minden bűntől.

Ebben a tanulmányban nézzünk meg egy igeszakaszt a Lukács 10-ből. Jézus itt elmondott egy történetet egy emberről, akit megvertek a rablók, amikor úton volt, és félholtan otthagyták. Két vallásos ember – egyik egy pap, majd egy Lévita (a pap segítője) ment el mellette az úton. Egyszerűen elmentek az út másik oldalán a fekvő ember mellett, és otthagyták őt. Mentek tovább a templomba, hogy elvégezzék a vallásos szolgálatukat! Azt követően egy szamaritánus jött az úton, aki nem volt sem pap, sem vallásos ember. Csupán egy hétköznapi, bűnös ember volt. Ő azonban megszánta ezt a szegény embert, aki ott feküdt félholtan az úton. Felemelte őt, bekötözte a sebeit és gondját viselte neki. Kifizette a költségeit is, hogy elhelyezze a sérült embert egy kis fogadóban. Azt mondta a fogadó tulajdonosának: ‘Viseld gondját neki és megadom neked a többit is, ha többet kell költened rá.’ Jézust ezt követően megkérdezte: ‘A három közül melyik volt a felebarátja?’ (Lukács 10:36). A válasz egyértelmű.

A vallásos ember néha rettentően önző. Jézus itt egy olyan bűnről beszélt, ami szintén nem szerepel a Tízparancsolatban. Ez pedig az egoizmus, az önzőség bűne. A legutóbbi két tanulmányunkban megnéztük azokat a bűnöket, amiket Jézus a legjobban gyűlölt. Melyek voltak azok a bűnök, amelyeket Jézus a legjobban gyűlölt? Mindenekelőtt a képmutatás és aztán megnéztük a büszkeséget, és itt még egyet látunk, az pedig az egoizmus, amikor csak magunkra gondolunk. Lehetünk nagyon vallásosak; lehetünk pap, vagy püspök, vagy még érsek is, és teljesen önzőek lehetünk. Egy papot – akinek Isten természetét kellene bemutatnia- csak a vallásos szertartásai érdekelték és nem az, hogy segítsen a szükségben lévő szegényeken. Ha ilyen az életünk, Isten nem adja arra a jóváhagyását. Lehetünk nagyon vallásosak egész sok külsődleges dologban. Azt gondolhatjuk, hogy Isten nagyon örül nekünk, mert olyan pontosan megtesszük az összes külsődleges dolgot, és jó bizonyságunk lehet az emberek előtt, mert nagyon pontosan betartjuk a felekezetünkre jellemző szertartásokat. Lehetünk esetleg vén is egy helyi gyülekezetben, vagy pásztor ,vagy bármi más, de ha önzők vagyunk az életünkben, akkor azt kell mondanom nektek, hogy Jézus gyűlöli az egoizmust.  Gyűlöli azt az életet, amikor valaki csak önmagának él.

Mindannyian önző természettel születtünk. Nem úgy születtünk, hogy másokra gondoljunk. Gondoljatok a kisgyermekekre az otthonunkban, ahogyan ők felnőnek. Nem működik náluk automatikusan az, hogyan osszák meg a játékaikat másokkal. Nem, neked kell megtanítani őket erre. Természetüknél fogva önzők; harcolni fognak a legjobb és a legnagyobb játékért, a tálcán lévő legnagyobb süteményért és hasonló dolgokért. Ilyen a természetük. Amikor felnövünk, akkor már nem ilyen durva módon harcolunk (a legnagyobb süteményért), de még mindig ilyenek vagyunk. Belül nem változtunk meg; az egoizmusunk most sokkal kifinomultabb. Az embereknek nem tűnik az fel olyan nyilvánvaló módon, mert ügyesebb módszereket alkalmazunk.

Ha azonban úgy tekintünk az önzésre, hogy az ugyanolyan bűn, mint a képmutatás és a büszkeség bűne, akkor rá kell jönnünk Jézus azért jött, hogy megszabadítson minket ettől a bűntől is. Ha Jézus nem szabadított meg téged az önzéstől, akkor milyen megmentő Ő a számodra? Ha csak a szerencsejáték szenvedélyedtől és az alkoholizmusodtól szabadított meg, akkor Ő nem tekinthető egy megmentőnek számodra, ugye? A világban sok ember él Jézus Krisztus nélkül, akik nem szenvedélybetegek és nem is alkoholisták. Mi tehát a bizonyíték? Sok keresztyén dicsekszik azzal, hogy nem követtek el bizonyos külsődleges bűnöket. Akkor én tudok mutatni neked tíz másik embert a világban, akiknek nincs ott Krisztus az életükben, akik szintén nem követték el azokat a bűnöket. Milyen fajta üdvösséget tapasztalt meg az ilyen keresztyén?

Ezért úgy kell tekintenünk a bűnre, ahogyan azt Jézus értette, nem csupán külső, hanem elsősorban belső bűnre: képmutatás, ahogyan először láttuk, aztán a büszkeség és most az egoizmus. Ez azt jelenti: ha egy személyt láttok, aki szükségben van, akinek tudnátok segíteni, de elmulasztjátok azt. Csak magadatokra gondoltok és a családotokra. Ez kapcsolatban van az üdvösséggel: ‘Ó, megmenekültem, a családom megmenekült; nem számít, hogy mások a pokolra mennek.’ Sosem keresem a lehetőséget, hogy bizonyságot tegyek másoknak Krisztusról. Gondolj arra, kedves barátom, hogy te, aki újjászülettél, te tudod, hogy nincs más lehetőség az üdvösségre csak Jézus által. Tudod, hogy nincs mód Isten királyságába bemenni kivéve a bűnök megbánása és a Jézus Krisztusban való hit által. Tudod, hogy egy keresztyén családba való beleszületés az nem visz be téged Isten királyságába. Meg kell térned és elfogadni Krisztust, mint Megváltódat és Uradat. Te megtértél és talán a családod tagjai is megtértek. Aggódsz egyáltalán a körülötted lévő többi emberért? Nem azokról az emberekről beszélek, akik 10 000 mérföldre élnek tőled, akikkel sosem találkozol. Nem, azokról az emberekről beszélek, akikkel együtt dolgozol, a szomszédjaid, a rokonaid, akikkel rendszeresen találkozol, akik úton vannak a pokol felé. Aggódsz miattuk, vagy csak magadra gondolsz?

Ha csak magamra gondolok az önzőség, ami bűn. Valami alapvetően rossz az életemben. Ha azt mondom, hogy isteni természet részese vagyok, és még mindig önző vagyok, csak magam csapom be, mert Isten természete teljesen önzetlen. Miért jött el Jézus a földre? Mit látunk Jézus életében? Ő sosem magára gondolt. Ő azért jött, hogy másoknak szolgáljon. Annak oka, hogy közülünk sok keresztyén olyan gyenge szellemileg, és nem olyan mértékben áldott, mint amennyire lehetne, az önzőség bűne az oka. Jézus ezeket a szavakat mondta az Ap.csel. 20:35-ben: „Jobb adni (áldás lenni mások számára), mint kapni.” Ezek Jézus szavai, amelyek így nem találhatók az evangéliumokban, hanem Pál említi meg azt: „Jobb adni, mint kapni.” Aki mindig csak arra gondol, hogy valamit kapjon, az önző ember. Aki arra gondol, hogy adjon, az olyan személy, aki aggódik másokért. Mit ad ő? Ad abból, amivel ő rendelkezik, más pedig annak híjával van. Ezek lehetnek anyagi jellegű dolgok, de lehet szellemi is. Tételezzük fel, hogy kaptam valami szellemi dolgot Istentől, ami radikálisan megváltoztatta az életemet. Attól fogva az kötelezettséget (adósságot) jelent számomra mások felé. Amiben ők hiányt szenvednek, azt át kell adnom nekik.

Gondoljatok egy másik történetre, amit Jézus a Lukács 16-ban mondott el egy gazdag emberről és Lázárról. Volt egy gazdag ember, aki mindenben bővölködött ezen a világon, aki királyhoz méltóan öltözködött és nagyvonalúan élt. A kapujánál ott volt a testvére Lázár. Testvér volt, mert minden zsidó Ábrahám gyermeke volt. Később azt olvasod, hogy miután a gazdag ember meghalt, azt mondta a Lukács 16:24-ben: ‘Atyám Ábrahám’. Ábrahám leszármazottja volt, ahogyan Lázár is. Ilyen értelemben Lázár az ő testvére volt, akiről nem viselt gondot. Sokszor elment a kapu mellett és látta, hogy a kutyák nyaldossák Lázár sebeit, és sosem segített neki egy cseppet sem, pontosan úgy, mint a pap és a Lévita. Végül meghalt a gazdag ember és Lázár is. Jézus azt mondta, hogy a gazdag ember a pokolba ment. Miért ment a pokolba? Lehet, hogy fizette rendszeresen a tizedet, de mégis a pokolba ment. Lehet, hogy kora nagy vallási vezetője volt – papok és püspökök jöttek el a temetésére és azt mondták, hogy nagyszerű ember volt, de mégis a pokolba ment, Lázár pedig a mennybe.

Miért kellett a gazdag embernek a pokolba mennie? Mert nem volt hite. Honnan tudom, hogy nem volt hite? A Jakab 2:14 arról beszél, hogy ha van hited, annak az a bizonyítéka, hogy meg fog látszódni a cselekedeteiden. Jakab még azt is mondja; ha azt mondod, hogy hiszel Istenben és látod, hogy a testvéreid szűkölködnek ruhában és élelemben, és csak annyit mondasz, ’Dicsőség az Úrnak, és Isten áldjon meg téged’ és nem adod meg neki, amire szüksége van, mi haszna annak?” (Jakab 2:15-16) Az ilyen hit halott (Jakab 2:17). Ez nem élő hit.

Az üdvösség hit által van és annak a gazdag embernek nem volt hite. Ennek az a bizonyítéka, hogy nem voltak cselekedetei, nem törődött másokkal. Amit Isten neki adott, úgy gondolta, hogy az az övé, de az nem az övé volt. Isten gazdagságot adott neki, ezért segíthetett volna másokon, akik szükségben vannak. Tudod, hogy mindenünk, amink van, azt Isten adta? Azt azért kaptuk, hogy nyilvánvalóvá váljon, hogy megosztanánk-e azt másokkal, vagy önző módon csak magunknak élünk. Ugyanez érvényes szellemi dogokra is. Bármi szellemi dogot adott nekem Isten, kötelességem, hogy megosszam azt másokkal, legalábbis a környezetemben. Mint azt korábban mondtam, Jézus azt mondta, hogy jobb adni, mint kapni. Ha kaptam valamit Istentől, az jó dolog, áldott vagyok. Isten azonban azt is mondja, hogy áldottabb lennék, ha továbbadnám azt, amit kaptam másoknak. Ha továbbadom másoknak azt az üzenetet, ami megmentette az én életemet – hogy a bűnöm megbocsáttatott, hogy győzelemre vezetett engem, vagy bármi más – egy még nagyobb áldást fogok megtapasztalni.

Ezért, ha szeretnél nagyobb áldásban részesülni, arra bátorítalak, hogy figyelj Jézusnak ezekre a szavaira: „Jobb adni (áldás lenni mások számára), mint kapni.” Mert amikor engedelmeskedsz ennek az igének, rájössz valamire, amit sosem tapasztaltál meg eddig az életedben; az áldás az adás által jön. A Biblia azt mondja: „a másokkal jót tevő ember meggazdagodik, és aki másokat felüdít, az maga is felüdül”. (Péld. 11:25) Tanuljuk meg tehát gyűlölni az önzés bűnét, amit Jézus is gyűlölt, és egy gazdagabb életben lehet részünk.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: www.cfcindia.com

 

Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com)

 

Kategória: keresztyén alaptanítások, Keresztyénség, Tanítások | Címke: , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Keresztyén alaptanítások 60 – Zac Poonen

Büszkeség

Pride

PDF formátumban letölthető itt

Szeretnénk kicsit mélyebben megnézni mi is a bűn valójában. A bűn minden betegségnél jobban pusztít minket. A bűn az, ami káoszt és zűrzavart hozott a világba. Minden problémánkra adott válasz elsősorban a bűnből való szabadulásunkban rejlik, sokkal inkább, mint a betegségeinkből való meggyógyulásban.

Elfogadjuk, hogy a bűn sokkal súlyosabb dolog, mint a betegség? Tegyük fel, hogy hallasz egy üzenetet arról, hogy Jézus minden betegséget meg tudott gyógyítani, és hogy Jézus minden bűntől meg tud szabadítani, melyiket választanád, ha választani kellene a kettő közül? Tételezzük fel, hogy Jézus megjelent neked és azt mondta: ‘Meg tudlak szabadítani minden bűnödtől vagy meg tudlak gyógyítani minden betegségedből,’ melyiket választod? Azt gondolom, hogy a legtöbb ember a minden betegségéből való gyógyulást választaná, beleértve a hívőket is. Ennek az az oka, hogy sosem értették meg igazán, milyen komoly dolog a bűn. A lelkünkben keletkező romboló bűn láthatatlan, és ezért nem vagyunk tudatában, hogy milyen ártalmas. Olyan ez, mint amikor egy dohányos cigarettát szív, és rombolja vele a tüdejét, de ő nem látja azt. Ha valóban látná azt, akkor abbahagyná a dohányzást. Ugyanez a helyzet a bűnnel. Nem látjuk azt mindaddig, míg annak súlyossága miatt, az általa okozott kár teljesen tönkre nem tesz minket. Ezért az Újszövetség elsődleges üzenete nem az, hogy Jézus meg tud gyógyítani minden betegségünkből, hanem az, hogy Jézus meg tud szabadítani minden bűnünktől. A ’Jézus’ szó jelentése a Máté 1:21 szerint nem gyógyító, hanem szabadító. Ő azért jött, hogy megszabadítson minket minden bűnünktől. Jézus természetesen gyógyít betegséget, de az egy másodlagos dolog. Elsődlegesen azért jött, hogy megszabadítson minket a bűneinktől.

Ahhoz, hogy meg tudjunk szabadulni a bűneinktől, először meg kell értenünk, hogy mi a bűn, amitől szabadnak kell lennünk? A betegségről tudjuk, hogy mi az. Az utolsó tanulmányunkban láttuk, hogy vannak bűnök, amelyek belső (szívben lévő) bűnök, amiket Jézus megítél, amelyek sokkal súlyosabbak, mint a Tízparancsolatban felsorolt bármelyik külső bűn. Az utolsó tanulmányunkban egy belső bűnt néztünk meg, ami a képmutatás.

Ebben a tanulmányban meg szeretnénk nézni egy másik bűnt, amiről Jézus szintén beszélt és sokkal súlyosabb, mint sok más bűn, amit a Tízparancsolat felsorol, és ez a bűn a büszkeség. A Lukács 18-ban Jézus elmondott egy példázatot két emberről, akik elmentek a templomba imádkozni. Az egyik egy farizeus volt, a másik pedig egy vámszedő. Abban a korban a vámszedő a legtöbb esetben csaló volt, aki becsapta az embereket. Mindenki tudta, hogy ők bűnösök. Másrészt a farizeusok a nép szemében úgy tűntek fel, hogy külsőleg nagyon szentek. Egy farizeus a Lukács 18:11-ban megállt és így imádkozott: Isten! Hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ez a vámszedő is,” és  azt követően felsorolt minden jó dolgot, amit tett; böjtölt kétszer hetente, fizette a tizedet stb. A vámszedő ezzel szemben, aki távol állt tőle, ezt mondta: „Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!” Jézus azt mondta, hogy ez a bűnös ember ment inkább haza megigazulva, mint a farizeus. Mi volt a baj a farizeussal? Mi volt a bűne, amit Isten megítélt? A büszkeség! A büszkeség volt az, ami a Sátán gonoszságát okozta. Korábban angyal volt, egy tökéletes angyal. Amint a büszkeség bejött a szívébe, gonosszá változott. Ehhez egy másodperc sem kellett, egy pillanat alatt megtörtént. Amint a gondolat bejött a szívébe, Isten levetette őt. A Biblia azt mondja az 1 Péter 5:5-ben, hogy „Isten a kevélyeknek (büszkéknek) ellene áll.” Isten mindig harcol a büszke emberek ellen. Ahol büszke embert talál, ellene áll, harcol ellene, mert a büszkeség ellentétes Isten természetével. Pontosan úgy, ahogyan tiszta személy létedre te is gyűlölöd a koszt, a mocskot és a szemetet, jóllehet egy disznó nem gyűlöli a mocskot és a koszos vizet. Te miért gyűlölöd azt, miért tartod távol magad tőle, hogy össze ne piszkold magad, jóllehet egy disznó nem undorodik tőle? Ez természet kérdése.

Nem undorodunk a büszkeségtől, mert a büszkeség a természetünk része.  Nem látjuk azt koszos dolognak. Pontosan olyanok vagyunk, mint a disznó, dagonyázva a pocsolyában és közben azt gondoljuk, hogy ’ez rendben van így.’ Isten természete azonban ennek az ellentéte. Isten gyűlöli a büszkeséget! A Biblia azt mondja, hogy Jézus megalázta magát. Lejött a mennyből a földre, szolgai formát vett fel és ezáltal bemutatta, hogy milyen Isten természete; alázatos és szelíd lelkű. Ezáltal megmutatta, hogy az embernek milyennek kellene lenni. Isten úgy teremtette az embert, hogy alázatos legyen. Amikor az ember büszke, az a Sátán természete, amit Isten gyűlöl, aminek Isten ellene áll, mert az bűn.

Ha bármire büszke vagy, pl. büszke vagy arra, hogy jól nézel ki, az bűn. Jézus azért jött, hogy megszabadítson téged ettől, hogy sose legyél többet büszke arra, hogy jól nézel ki. Semmi rossz nincs abban, ha valaki jól néz ki, de büszkének lenni arra, az rossz dolog. Mi a helyzet az értelmi képességeddel? Semmi rossz nincs abban, ha valaki nagyon okos. Lehetsz a legokosabb személy a világon a legmagasabb IQ-val. Ez nem bűn, de ha büszke vagy erre, még akkor is, ha csak egy kicsit, az már bűn. Ha büszke vagy a házadra, amiben élsz, büszke mindarra, amit elértél az életben, büszke a társadalomban elfoglalt pozíciódra, büszke a családodra, amihez tartozol, mindezek bűnök. Ha Jézus nem szabadított meg ezektől a bűnöktől, azt kell mondanom, hogy Jézus nem lett a megmentőd. Akkor mi az, amitől Ő megmentett téged?

Sok ember szeretne megmenekülni a pokoltól, de nem tudja, hogy a Biblia szinte sosem beszél a pokoltól való megmenekülésről? Sokkal többet beszél viszont a bűnből való szabadulásról és Isten ítéletéről a bűn felett. Találsz egyetlen verset is a Bibliában arról, hogy  megmenekülj a pokoltól? Szinte sehol! A legtöbb megmeneküléssel kapcsolatos vers a bűnből való szabadulásról szól. Az első ígéret az Újszövetségben az, hogy nevezzétek Őt Jézusnak, mert Ő fogja megszabadítani az Ő népét – nem a pokoltól, és nem a betegségeikből – , hanem a bűneiktől. A pokoltól való megmenekülés a bűntől való megszabadulás következménye. Ha megszabadulsz a bűntől, automatikusan meg fogsz szabadulni a pokoltól is. Ez olyan, mint ha azt mondanánk, hogy ha megszabadulsz a betegségedből, akkor megmenekülsz a haláltól is. Meg kell szabadulnod a betegségedből, és akkor meg fogsz menekülni a haláltól is. Ez automatikusan megtörténik. Nem kellene tehát azt mondanod, hogy ha megszabadultál a bűntől, akkor meg fogsz menekülni a pokoltól is, mert ez automatikusan megtörténik.

Ezért mondtam az elején, hogy meg kell értenünk, hogy mi a bűn valójában. A büszkeség más emberek elismerésének keresését jelenti, egy olyan dicsőség élvezését, amit Isten ingyen adott nekünk. Ez bűn. A Biblia azt mondja az 1 Korinthus 4.7-ben: „Mid van ugyanis, amit nem kaptál volna?” Csak gondolkozz el ezen egy pillanatra! Gondolj mindarra a dologra, amivel rendelkezel az életedben: egészség, szép külső, intelligencia, egy ház, egy munkahely, egy beosztás; nem te választottad ezeket. Te sosem kaptad volna meg egyiket sem azon képességek nélkül, amit Isten adott neked. Talán bizonyos intelligenciával születtél, beleszülettél egy bizonyos családba, de nem te választottad ezeket. Miért vagy akkor büszke ezekre? Mid van, amit nem úgy kaptál? Mondhatod azt, hogy nagyon sokat dolgoztál és nagyon sok pénzt kerestél. Ez azért van, mert Isten nagyon sok éven keresztül egészséget adott neked. Gondolj egy másik személyre, aki az ágyban fekszik, béna, vak, vagy süket. Ha ilyen volnál, sosem tudtad volna véghez vinni mindazt, amit véghez vittél. Mi az tehát, amit nem úgy kaptál?

Mi a helyzet a szellemi ajándékokkal, a bibliaismereteddel. Emberek lehetnek büszkék a bibliaismeretükre. Ez bűn. A bibliaismeret önmagában nem bűn, de arra büszkének lenni, az bűn. Ha egy igehirdető büszke arra, hogy ő egy csodálatos igehirdető, akit elismernek és meghívnak mindenhová, akkor ő mindenki között a legnagyobb bűnös. Nem az igehirdetése miatt, hanem mert büszke arra. Amikor ugyanis hazamegy, az igehirdetéséből elismeréssel nyugtázza, hogy olyan sok ember nagyra értékelte őt. Lehet, hogy egy nagy gyülekezeted van és nagyon büszke vagy arra. A tiéd az egyik legnagyobb gyülekezet a városban és a te gyülekezeted jobban növekszik, mint a többi gyülekezet. Nincs semmi rossz ebben, de ha büszke vagy erre, akkor gonosz vagy. Jézus azért jött, hogy megszabadítson a büszkeségtől. A büszkeség ugyanúgy nincs benne a Tízparancsolatban, mint a képmutatás, de ezek bűnök, és Jézus azért jött, hogy megszabadítson ezektől. Jézus beszélt azokról, akik emberek tetszését keresik, amikor pénzt adnak, amikor imádkoznak, amikor böjtölnek. Mik ezek? Mindez büszkeség. Jézus azt mondta a tanítványainak: ‘ne legyetek ilyenek.’

Ha lenézünk másokat, akkor büszkék vagyunk. Gondolj a tékozló fiú történetére. Mi volt a baj a történetben szereplő idősebb fiúval? Lenézte a fiatalabb testvérét. Azt mondta: ‘Látod milyen ő, és látod, hogy milyen vagyok én?’ Ha összehasonlítod magadat másokkal, és azt gondolod, hogy te milyen csodálatos személy vagy, mennyivel jobb vagy – talán tisztább, vagy szentebb, – ez büszkeség. Lehet, hogy arra vagy büszke, hogy szent vagy. Talán szentebb vagy, mint valaki más, és te büszke vagy arra, és azt mondod: ‘Uram, köszönöm, hogy nem vagyok olyan, mint az a másik ember, abban a felekezetben.’ Ha büszke vagy a felekezetedre, amihez tartozol, az bűn. Semmi rossz nincs abban, ha egy jó gyülekezethez tartozol, de ha büszke vagy arra, az bűn.

Látjátok, sok bűn van sok emberben; sok jó dolog, amit teszünk, vagy amivel rendelkezünk. A büszkeség bűne a legvallásosabb és az un. szellemi tevékenységekben fedezhetők fel, de nem ismerik fel azt. Jézus gyűlöli azt. Képzeld el, hogy van valami az életedben, amit Jézus gyűlöl; nem akarsz megszabadulni attól? Kérd Istent, hogy mutassa meg neked most azokat a dolgokat az életedben, amikre büszke vagy, mert azok tönkretesznek téged. Kérd Jézust, hogy szabadítson meg azoktól most!

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: www.cfcindia.com

Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com)

Kategória: keresztyén alaptanítások, Keresztyénség, Tanítások | Címke: , | Megjegyzés hozzáfűzése

A tanítványképzés más, mint a megtértek összegyülekezése – Zac Poonen

Making Disciples Is Different form Gathering Converts by Zac Poonen

PDF formátumban letölthető itt

A nagy parancsolat, amit az Úr adott nekünk az, hogy „hirdessük az evangéliumot minden teremtésnek” (Márk 16:15), és aztán „tegyük tanítvánnyá őket, megtanítván nekik mindent, amiket Ő parancsolt” (Máté 28:19-20). Nézzük meg a következő példát: Ha azt látnád, hogy 100 ember cipel egy farönköt úgy, hogy 99-en tartják az egyik végét, és csak egy valaki a másik végét, melyik végéhez mennél oda segíteni? Ma sok országban a keresztyén munkások 99%-a evangelizálással foglalkozik, és csak 1%-uk képez tanítványokat a megtértekből, és építi be őket egy helyi gyülekezetbe, Krisztus testébe. Ezért döntöttem én úgy, hogy az 1%-nak segítek a „farönk cipelésében”. Nem vagyok azok ellen, akik a farönk másik végét tartják. Szükség van rájuk is! Ott azonban már nagyon sokan vannak.

Pál és Apollós együtt dolgoztak, és az általuk megtért emberek az Úrért éltek, és a gyülekezeteik is az Úrért léteztek. Pál plántált, Apollós öntözött, de Isten volt az, aki a növekedést adta. Ezért minden dicsőséget Istennek kell adni. Pál azt mondja magáról és Apollósról: „Senkik vagyunk. Semmik vagyunk.” (1 Korinthus 3:7) Ezért tudtak egymással összhangban dolgozni. Két senki könnyen együtt tud működni. A gond akkor keletkezik, ha egyikük azt gondolja, hogy ő valaki.

Ha valaki egy helyi gyülekezetet épít, hadd adjak egy tanácsot az alapján, ahogyan 40 éve látjuk, hogy az Úr plántálja a gyülekezeteket Indiában, és máshol a világon: Először te magad legyél egy senki, és minden megtért hívőnek tanítsd meg, hogy senkik legyenek. Ekkor csodálatos gyülekezetet fogsz építeni, ahol együttműködés lesz versengés helyett. Egy olyan gyülekezet, ahol a vezetőtől kezdve a legújabb megtért hívőig mindenki csak egy nulla, a legjobb gyülekezet lesz a világon. Habár mindannyian nullák, de ha Jézust mindannyiuk elé helyezik, Ő lévén egy „1”, még egy 9 főből álló gyülekezet értékét is egy milliárdra növeli: 1 000 000 000!! Ezért határozd el, hogy sosem leszel valaki, hanem mindig egy senki maradsz, ahogyan Pál és Apollós.

Ezután Pál tovább megy, és az alap letételéről beszél, és az arra való építkezésről. Az alap és a felépítmény egyaránt fontosak. Pál először egy fa növekedésének a példáját használta: ültetés és öntözés. Most egy építkezés példáját mutatja be: alap és felépítmény (1 Korinthus 3:10-12). Az Egyház alapja egyedül Krisztus – az Ő tökéletes engesztelő munkája a kereszten, amelyhez senki más egyetlen jó cselekedete sem adódhat hozzá. Tudnunk kell azonban, hogyan építsünk egy örökkévaló felépítményt erre az alapra. Te milyen gyülekezetet építesz? Olyat, amely lenyűgöző méretű vagy minőségű? Ez az a kérdés, amelyet minden keresztyén munkásnak meg kell válaszolnia: A mennyiséget vagy a minőséget tartsam szem előtt? Építkezhetünk arannyal, ezüsttel és drágakövekkel, vagy fával, szénával és szalmával (1 Korinthus 3:12). Az utolsó napon a minőség fog számítani, nem pedig a mennyiség (1 Korinthus 3:13-14).

Ugyanazért a pénzösszegért sokkal több fát, szénát és szalmát vásárolhatsz, mint amennyi aranyat, ezüstöt és drágakövet. Ezért, ha az érdekel, hogy valami hatalmasat építs, ami lenyűgözi az embereket, akkor a fát, a szénát és a szalmát fogod választani. Ha azonban tudnád, hogy tűzzel fogják kipróbálni az építményedet, amint az elkészült, olyan építőanyagot választanál, amely kiállja a tűzpróbát, mint  ahogyan az arany, az ezüst és a drágakövek – még akkor is, ha az építményed csak 1%-a az előzőleg említett építmény méretének. Mindannyiunknak korlátozott mennyiségű idő áll rendelkezésre. Nem élünk több ezer évig. Jó esetben van 60 évünk, hogy az Úrnak éljünk az újjászületésünk után. Hogyan fogod eltölteni azt a 60 évet? Valami nagyot és silány minőségűt építesz, amelyet az utolsó napon tűz emészt meg? Vagy inkább olyan valamit építesz, ami kiállja a legkomolyabb tűz próbáját – még akkor is, ha az az építmény kis méretű?

Sok hívő olyan gyülekezeteket épít, amelyek hatalmas méretűek, de silány minőségűek. Néhányan azonban bölcsen építkeznek – kis méretű, de jó minőségű gyülekezetet –, azáltal, hogy a bűnbánatot és a tanítványképzést hirdetik. Ez utóbbi statisztikái nem olyan lenyűgözőek, mint az előbbié. Egy nap azonban, amikor az Úr mindent a tűz próbájának vet alá, a fából, a szénából és a szalmából épült hatalmas építmények teljesen el fognak égni, és semmi sem marad belőlük. Azok az emberek azonban, akik kicsi építményeket hoztak létre, az egész életüket a tanítványképzésnek szentelve, és akiket más keresztyének lenéztek, mert az ő munkájuk nem volt olyan hatalmas, azt fogják tapasztalni, hogy az ő építményük kiállja a tűz próbáját, és megmarad az örökkévalóságig.

Tehát, hogyan fogod eltölteni az életedet? Jézus azt mondta: „Menjetek, és tegyetek tanítvánnyá minden népet”. Örökkévaló dolgot hozol létre? Ez a kérdés kell, hogy a szemünk előtt lebegjen mindig. Isten akarata szerint építek, olyan elvek alapján, ahogyan Jézus tanította? Olyan tanítványokat képezek, akik jobban szeretik Jézust, mint bármi mást, vagy csak megtérésre hívok embereket, akik csak ennyit mondanak: „Uram, Jézus, hiszek Benned”, de nem érdekli őket, hogy tanítványokká váljanak? Gondolj arra, mennyire bánni fogod, ha majd az Úr előtt állsz, és az egész életed munkája el fog égni azon a napon. Lehet, hogy te megmenekülsz, és bejutsz a mennyországba, de az egész örökkévalóság alatt bánkódni fogsz, hogy elpazaroltad az egyetlen földi életedet, amelyet Istentől kaptál. Én nem akarok átélni egy ilyen bánkódást. Arannyal, ezüsttel és drágakövekkel akarok építkezni. Minőségi munkát akarok végezni az Úrnak – most.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: www.cfcindia.com

Fordította: Rodenbücherné Koncz Nikoletta (https://keskenyut.wordpress.com)

Kategória: gyülekezet, gyülekezetépítés, helyreállítás, Keresztyénség, Tanítások | Címke: , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Keresztyén alaptanítások 59 – Zac Poonen

Képmutatás

Hypocricy

PDF formátumban letölthető itt

Melyek azok a bűnök, amelyeket Jézus a legjobban gyűlölt? Ha a bűnt betegségnek tekintjük, vagy annál is sokkal súlyosabbnak, akkor megtanuljuk a bűnt jobban gyűlölni, mint a betegséget. Jézus azért jött, hogy feltárja azokat a súlyos bűnöket, amik tönkreteszik az életünket.

Szeretnénk elkezdeni a Máté evangélium első fejezetével, ami az Újszövetség legelső könyve, a legelső lapon. Máté 1:21 megmondja az okát, hogy Jézus miért kapta a Jézus nevet, amikor megszületett. „Nevezd annak nevét Jézusnak, mert Ő szabadítja meg az Ő népét annak bűneiből.”  ‘Jézus’ megmentőt, szabadítót jelent, aki azért jött, hogy megszabadítson a bűneinkből. Ha azonban szeretnéd tudni, hogy mit jelent megszabadulni a bűntől, akkor tudnod kell, hogy mi a bűn. Sok embernek nagyon homályos elképzelése van arról, hogy mi a bűn; nem világos számukra, hogy mi a bűn. Ha azt mondod, hogy megszabadultál a leprától, a tüdőbajtól, vagy egy gödörből, amibe beleestél, vagy egy sikertelen vizsgától, akkor megérted, hogy mit jelent ‘megszabadulni’. Ezek a dolgok egyértelműek és érthetők.

Ha azonban azt mondod, hogy megszabadultál a bűntől, akkor mit értesz ez alatt? Ez attól függ, hogy mit tekintesz bűnnek. Ha bűnnek tekinted azt, hogy berúgsz, vagy szerencsejátékot játszol, vagy elpazarolod a pénzedet, vagy más asszonyokat szédítesz, és más hasonlók, és ha nem cselekszed ezeket a durva bűnöket, azt gondolod, hogy megszabadultál. Ha megnézed a Tízparancsolatban, amiben olyan súlyos bűnök vannak, mint gyilkosság, házasságtörés, lopás, hamis tanúskodás a bíróságon más ellen, és hasonlók, akkor azt gondolom, hogy a világon a legtöbb ember elmondhatja, hogy ‘nem követte el ezeket a dolgokat, tehát nincs szüksége szabadulásra.’ Ha csupán ezek a dolgok számítanak bűnnek, akkor sok embernek egyáltalán nincs szüksége Jézusra. Ha azonban az evangéliumokat olvassuk, akkor azt látjuk, hogy Jézus más konkrét bűnökről is beszélt, amelyek egyáltalán nincsenek felsorolva a Tízparancsolatban.

Ha Jézus tanítását nézzük, akkor azt látjuk, hogy a bűn alapvetően nem egy külsődleges dolog. Azt gondolom, hogy egy mangófa akkor is mangófa, ha nem terem mangót. Lehet terméketlen, de akkor is egy magnófa. Amikor termékeny, akkor fog mangót teremni. Nem almát vagy kókuszdiót fog teremni. Ilyen értelemben a bűn olyan, mint egy fa. Függetlenül attól, hogy lesz-e annak gyümölcse az életünkben, nem számít. A bűn mindig belül, a szívben van. Jézus azt mondta a szívről, hogy minden onnan származik; gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések és minden hasonló. Jézus azért beszélt a bűnről úgy, mint ami a szívben van és arra helyezve a hangsúlyt foglalkozott vele, mint később, amikor az bekövetkezik. Ha Jézus egész tanítását nézzük, akkor azt látjuk, hogy vannak bizonyos bűnök, amik ellen beszélt, amiket az emberek nem vesznek komolyan. Az Ézsaiás 55:8-ban Isten azt mondta: „Mert nem az Én gondolataim a ti gondolataitok.” Ez sok területre érvényes.

Isten gondolatai mások a bűnről, mint az ember gondolatai. Az ember nem veszi a bűnt komolyan. Az ember azt gondolja a bűn csak a korábban felsorolt külsődleges dolgok, de Isten azt mondja, hogy sok más is van, ami bűnnek számít, és azok között a képmutatás a legelső. Az Ószövetségben szinte sehol sem találkozunk a képmutatás megítélésével; csak nagyon ritkán. A próféták többnyire a házasságtörés, a bálványimádás, a kapzsiság, a pénzsóvárgás ellen beszélnek. Erről a néhány fő bűnről beszélnek. Amikor azonban Jézus eljött, jóllehet Ő is beszélt ezekről, de sokkal többet beszélt a képmutatásról. Amikor egy asszonyt házasságtörésen kaptak és Jézus elé vitték, nem kövezte meg Őt, inkább megmentette az életét. Volt egy tolvaj, vagy rabló, vagy talán egy gyilkos, aki együtt függött vele a kereszten. Jézus megbocsátott neki és magával vitte a paradicsomba. Amikor azonban vallási vezetőkkel találkozott; vénekkel, a zsinagóga elöljáróival – a farizeusokkal és írástudókkal, akkor nyíltan megítélte őket, mert képmutatók voltak.

A Máté 23-ban többször azt mondta: „Jaj néktek képmutatók.” A ’jaj’ szó átkot jelent, amit az Ószövetségben így olvasunk: „Légy átkozott”. Jézus tehát ’átkot mond az írástudókra, bibliatanítókra és farizeusokra, akik kora vallási vezetői voltak, akik a bibliaiskolákban tanítottak és elöljárók voltak a zsinagógákban, mert képmutatók voltak.’  Azt látjuk, hogy Jézus többször is elmondta ezt a 13, 14, 15, 23, 25, 27 és 29. versekben. Sokszor elítélte őket a képmutatásuk miatt. Végezetül a 33. versben ezt mondja: „kígyók, mérges kígyóknak fajzatai, miképpen kerülitek ki a gyehennának büntetését?”

Jézus egyszer sem beszélt így egy prostituálthoz, vagy egy gyilkoshoz. Ezzel szemben azt látod, hogy így beszélt kora legtöbb vallási vezetőjével, akik olvasták a Bibliát minden nap a Teremtés könyvétől Malakiásig, és akik nagyon vallásosak voltak a külsőségeket illetően. Azt láthatjuk tehát, hogy Jézus jobban gyűlölte a képmutatást minden más bűnnél. Ezért megítélte őket, aminek okát Jézus a Márk 7:6-ban mondta el:

„Igazán jövendölt felőletek, képmutatók felől Ézsaiás próféta, amint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívük pedig távol van tőlem.” 

Mi volt az, amit Jézus gyűlölt?  Olyan sok csodálatos dolgot mondtak Neki a szájukkal, de a szívük távolt volt Tőle. Megjátszották, hogy mennyire ragaszkodnak az Úrhoz, de a szívükben csak saját hasznukat keresték: a pénzüket és más dolgokat. Mindenben a saját hasznukat keresték, de közben azt színlelték, hogy milyen szentek. Mi volt az, amiben a prostituáltak, a tolvajok és a gyilkosok jobbak voltak a farizeusoknál? A külső életüket tekintve nem voltak jobbak, de az tény, hogy becsületesek voltak. A gyilkosok nem játszották meg, hogy nem voltak azok. A prostituáltról tudták, hogy prostituált. Nem tettek úgy, mintha szentek lennének.

Azt látjuk tehát, hogy Jézus gyűlölte a színjátékot; a szánkkal szent szavakat mondunk, amikor imádkozunk; olyan szavakat, amik szentnek és nagyon alázatosnak mutatnak minket, de az egész egy hazugság! Képmutatónak lenni azt jelenti, hogy hazugnak lenni. A képmutató olyan benyomást kelt az emberekben, hogy szellemi, holott valójában nem az. A legelső bűn, amit a gyermekek megtanulnak és elkövetnek a hazugság bűne. Nem követnek el gyilkosságot vagy házasságtörést, és hasonló dolgokat kezdetben, hanem hazudnak a születésüktől fogva. Már a legkorábbi éveiktől fogva elkezdenek hazugságokat mondani, elkezdik megtéveszteni a szüleiket. Amikor felnövünk, művészi fokra fejlesztjük a mások megtévesztését, olyan benyomást keltve másokban magunkról, ami valójában nem igaz, becsapjuk őket. Amikor keresztyének lesztek, még tovább fejlesztitek ezt és megpróbáljátok azt a benyomást kelteni az emberekben, hogy nagyon szellemiek vagytok annak érdekében, hogy jó benyomásuk legyen rólatok. Ezt a bűnt gyűlöli a legjobban az Úr, jobban, mint bármi mást.

Emlékezzetek arra a történetre, amit Jézus mondott a tíz szűzről, akik mentek, hogy találkozzanak a vőlegénnyel. Mi volt a különbség közöttük? Külsőleg mind szüzek voltak. Ez azt jelenti, hogy a látható élete mind a tíz szűznek rendben volt. Ugyanolyan fehér ruhában mentek mindannyian, hogy találkozzanak a vőlegénnyel, és ezt tekintve egyáltalán nem volt különbség közöttük. Pontosan ugyanolyanok voltak. A nem látható életüket tekintve azonban nagy különbség volt. Közülük ötnek talán a köpenyeik zsebében elrejtve volt tartalék olaj a kialvó lámpások feltöltéséhez. Kezdetben mind a tíznek égett a lámpása, de amikor a lámpásaik kezdtek kialudni, azt olvassuk, hogy csak ötnek volt olaja. Mire tanít ez a példázat minket? Arra, ha csupán a látható életünk van rendben, az nem elég a Jézussal való találkozásra, amikor vissza fog jönni. Rendben kell lenni a nem látható életünknek is. Az olajjal telt edény az életünknek az Istennel való járás nem látható oldalát szimbolizálja. Az olaj a Szent Szellemet szimbolizálja és a nem látható életünket, amikor Istennel járunk, ahol az Úr iránti szeretetünk tiszta és teljes szívű, ami egy ráadás a lámpa égéséhez. Nem elég tehát csak szűznek lenni – hogy a látható életed rendben legyen. Az öt szűz elmulasztotta ezt, amikor a vőlegény jött, mert nem volt olaj az edényükben.

Mit hangsúlyozott itt Jézus? Azt, hogy ha képmutató vagy, le fogsz maradni a Jézussal való találkozásról, amikor visszajön. Mi volt a legelső bűn, ami a korai gyülekezetben megítélésre került? Anániást és Szafirát nem gyilkosság, nem házasságtörés, vagy valami más miatt büntették meg. A képmutatás volt az: megjátszották, hogy szellemiek, holott valójában nem voltak azok. Ez egy lecke számunkra! Anániás és Szafira nem csaptak be senkit, nem okoztak kárt senkinek, de úgy jöttek a gyülekezetbe, hogy azt színlelték, teljesen odaszántak az Úrnak, amikor valójában nem voltak azok. Értitek már, hogy Jézus mennyire gyűlölte ezt? Ők meghaltak. Tanuljunk ebből, hogy a képmutatás az, amit Jézus jobban gyűlöl, mint bármi mást.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: www.cfcindia.com

Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com

Kategória: keresztyén alaptanítások, Keresztyénség, Tanítások | Címke: , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Keresztyén alaptanítások 58 – Zac Poonen

Imádkozás a szellemi szükségeinkért

Praying for Spiritual Needs

PDF formátumban letölthető itt

Ebben a tanulmányban azt fogjuk megnézni, hogyan válaszolja meg Isten a szellemi szükségeinket, ha azt kérjük tőle imában; hogyan tud megszabadítani minket minden gonosz befolyástól és mindenfajta gonosz dologtól az életünkben.

A Máté 6:9-11-ben, ahol Jézus a tanítványait imádkozni tanította mindenekelőtt azt látjuk, Jézus arra tanította a tanítványait, hogy az imában az első helyre tegyék Istent: Isten nevét, Isten királyságát és Isten akaratát. Azt követően arra tanította őket, hogy imádkozzanak a saját szükségeikért: mindenekelőtt a fizikai és anyagi szükségeikért. Semmi testies nincs abban így imádkozni, mert ha nincs fizikai életünk, hogyan imádkozhatnánk azért, hogy bármi mást megtegyünk. Ezért szükségünk van a test életben tartására, ami fontos ahhoz, hogy meg tudjuk tenni Isten akaratát. Ezért arra tanított minket, hogy így imádkozzunk: „A mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma” – ez életszükséglet. Ezt néztük meg az utolsó tanulmányunkban.

Most szeretnénk továbbmenni a magunkkal kapcsolatos második kérésünkhöz, ami „bocsásd meg a vétkeinket,” és az ugyancsak magunkkal kapcsolatos harmadik kéréshez, hogy „szabadíts meg minket a gonosztól.” Emberi lényként alapvetően két problémánk van – az egyik a múltunkkal, a másik a jövővel kapcsolatos. Ezt megfogalmazhatnánk így is: a múltban olyan sok rossz dolgot cselekedtünk és szükséges, hogy bűnbocsánatot nyerjünk. A jövőben pedig a romlott természetünkből adódóan, még mindig sok gonosz dolgot megtehetünk. Ennek a veszélye miatt szükséges segítséget kérnünk Istentől, hogy képesek legyünk legyőzni a gonoszt a természetünkben, hogy ne tegyünk gonosz dolgokat a jövőben. Ezért azt mondhatjuk, hogy az első kérésünk a múlttal kapcsolatos, a második pedig a jövővel. Ez az életünk két oldala – múlt és jövő.

Az első kérés a múltra vonatkozik: ‘Uram, olyan sok bűnt elkövettem. Kérlek, bocsásd meg a bűneimet.’ Nem kell listát készítened az összes bűnödről. Azt gondolom, hogy lehetetlen listát készíteni bárkinek a több millió bűnéről, amiket elkövetett az életében. Tudjuk, hogy bűnösök vagyunk, mert olyan sok dolgot tettünk, ami nem tetszik Istennek, és ezért kérjük Őt, hogy bocsássa meg nekünk, ahogyan mi megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Látjátok, ennek egyetlen feltétele van. Amikor az Úrhoz jövünk és kérjük, hogy bocsásson meg nekünk, fontos, hogy mi magunk is bocsássunk meg másoknak, akik rosszat tettek velünk. Nem igazságtalan Istentől, hogy ezt kéri tőlünk?

Jézus egyszer elmondott egy történetet egy királyról, aki megbocsátott egy embernek, egy szolgájának, elengedte neki az óriási tartozását; tegyük fel, hogy tíz- vagy százmillió rúpiát. Ennek az embernek ilyen óriási tartozása volt a király felé és a király elengedte neki. Tíz, vagy százmillió rúpiás adósság elengedése egy fantasztikus megtapasztalás. Egy ember ugrálna és ujjongana örömében, hogy ilyen sokat elengedtek neki. Aztán Jézus azt mondta, hogy ez az ember kiment az utcára, ugrált örömében és találkozott egy másik személlyel, egy szolgatársával, aki tartozott neki tíz rúpiával. Torkon ragadta őt és azt mondta: ‘Jobb, ha visszafizeted nekem azt a tíz rúpiát, amit kölcsönkaptál tőlem, különben börtönbe juttatlak.’ Aztán elvitte őt a bíróságra a tíz rúpia adósság miatt és börtönbe juttatta őt.

Tudjátok mit tett a király, amikor ezt meghallotta? Magához hívatta azt a szolgát, és azt mondta neki: ‘Hé, gyere ide! Nem engedtem el neked százmillió rúpia adósságot és te nem tudtad elengedni annak a másik személynek a tíz rúpia adósságát? Miért tetted ezt? Rendben, most neked is meg kell tanulnod a leckét. Ha nem bocsátasz meg másoknak, én sem fogok megbocsátani neked. Börtönbe kerülsz a társad mellé és visszafizeted nekem a százmilliódat és ő is vissza fogja fizetni neked a tíz rúpiádat.’ Ennek a történetnek a tanulságaként Jézus azt mondta: ‘A mennyei Atya pontosan így fog cselekedni veled, ha nem bocsátasz meg másoknak.’

Szeretném elmondani nektek drága testvérek, hogy a keresztyének között az egyik legnagyobb bűn, ami megtalálható az egész világon ma, az a meg nem bocsátó szellem és magatartás bűne. Ha neked ilyen problémád van másokkal, arra Jézus azt mondta, hogy a te bűnöd sem lesz megbocsátva. Még ha elsőre meg is bocsátott, Isten vissza fogja vonni azt a megbocsátást és nem bocsát meg neked. Hallottál már valaha a megbocsátásról? Igen, hallottam. Itt azt látjuk, hogy Isten nem bocsátja meg azt, amit korábban már megbocsátott. Ez a jelentése a Máté 18-ban leírt történetnek. A király megbocsát a szolgának, de később visszavonja azt a megbocsátást. Jézus azt mondta: „A mennyei Atya ugyanúgy fog veletek cselekedni.”

Látjátok, hogy egy másik személynek való meg nem bocsátás Isten szemében milyen súlyos bűn? Ebből a hat imakérésből (Szenteltessék meg a Te neved, a Te királyságod jöjjön el, a Te akaratod legyen meg, a mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, bocsásd meg a mi vétkeinket és szabadíts meg minket a gonosztól), Jézus egyet kiemelt, és kihangsúlyozta azt az ima végén. Mi volt az? A másoknak való megbocsátás kérdése. A Máté 6:14-15-ben ezt így ismételte meg:

„Ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok. Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.”

Gondolkozz el ezen egy pillanatra. Ha van valaki a földön, akinek nem bocsátottál meg, akkor a mennyei Atyád sem fog megbocsátani neked. Ez az igazság! Nem fogsz a mennybe jutni, ha valakinek nem bocsátasz meg a földön. Kérlek, emlékezz erre! Jézus Krisztus halála által nem léphetünk be Isten királyságába a bűnök megbocsátása nélkül. Nem részesülhetsz bűnbocsánatban, ha egy ember is van, akinek nem bocsátottál meg. Ezért kérjük az Urat, hogy bocsásson meg nekünk és bocsássunk meg minden embernek, akik valaha ártottak nekünk az életünkben. Ne törődj vele, ha nem tudod elfelejteni a gonoszságot. Isten nem azt kéri tőled, hogy felejtsd el, amit az emberek tettek veled.

Csak arra kér téged, hogy bocsáss meg nekik. Ezt az egyszerű szót kell mondani az Úrnak: ‘Uram, én megbocsátok ennek, annak és amannak a személynek. Nem fogom azt többé felhozni ellenük, bármit is tettek.’

Ezt követően továbbmehetünk a következő imára: ‘És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól.’ ‘Uram, segíts nekem elfutni a kísértések elől. Adj nekem erőt.’ Kedves barátom, ne próbálj úgy cselekedni, mint egy bátor személy. A Biblia azt mondja, hogy kerüld a bálványimádást és az ifjúkori kívánságokat. Ne hozd magad olyan helyzetbe, ahol szükségtelen kísértéseknek teszed ki magad. Nem! Fuss el onnan. ‘Uram, segíts nekem; ne vigyél bele engem olyan helyzetekbe, ahol olyan dolgokkal kell szembenéznem, ami túl sok nekem, hogy ellent tudjak állni. Uram, szabadíts meg engem mindenfajta gonoszságtól, különösen a bűn gonoszságától. A romlottság a természetem része, kérlek Uram, szabadíts meg engem attól, és mindezek a dolgok, amiket kérek a Te dicsőségedre és a Te neved tiszteletére legyenek, mivel Tiéd a királyság, a hatalom és a dicsőség.’ Jézus az imát úgy fejezi be, hogy azt mondja Ámen – azaz úgy legyen.

Nézzük meg az utolsó kérést egy pillanatra: szabadíts meg minket a gonosztól. Itt ismét nemcsak rólam van szó, hanem rólam és hívő társaimról. Szabadíts meg minket a gonosztól a Te királyságod érdekében, a Te dicsőséged érdekében. Uram, szégyent hoznak a Te nevedre a keresztyének, amikor a Te nevedet emlegetik, és közben gonoszul cselekszenek. Ezért szabadíts meg minket Uram a gonosztól; mindentől, ami szégyent hoz a Te nevedre, szabadíts meg minket. Ez annak beismerése, hogy én nem tudom megszabadítani magam, mint ahogyan nem tudom megszerezni a megbocsátást sem. Isten kell, hogy megbocsásson nekem.Nem tudom megszabadítani magam önkontroll által, megvallás, vagy bármi ilyen dolog által. Kérem Istent, akinek egyedül van hatalma rá, hogy megszabadítson engem. Uram, szabadíts meg minket a gonosztól! Beismerjük, hogy egyedül Te vagy elég erős ahhoz, hogy megszabadítsál minket. A gonosz túlságosan erős és a testi vágyaink is nagyon erősek, a szemünk kívánsága is nagyon erős, és a nyelvem olyan nehezen kontrollálható, a bennem lévő harag is túl erős. Ezért szabadíts meg minket a haragtól, a szemünk kívánságától, a keserűségtől és a rossz szokásainktól, a hazugságtól a munkahelyünkön. Uram, néha olyan nagy a nyomás, de szabadíts meg minket. A Te hatalmad képes megtenni ezt.’

Ekkor Jézus azzal fejezte be az imát, amivel kezdte – Istennel. A Biblia mondja, hogy Isten az első és az utolsó. Jézus megtanított minket, hogy úgy fejezzük be az imát, hogy beismerjük, Istené a királyság, a hatalom és a dicsőség. Ez egy alázatos ember imája, aki elismeri, hogy Isten minden és ő maga pedig semmi. ‘Ó Isten, Tiéd a királyság, Tiéd minden hatalom és Tiéd minden dicsőség, ami olyan életet adhat nekünk, amilyen életet élnünk kellene. Más szavakkal, amikor megcselekedted ezeket a dolgokat és megválaszoltad az imáinkat, semmi elismerést nem fogunk azért magunknak tulajdonítani. Nem fogunk úgy tenni, mintha mi tettük volna azt. Neked adunk minden dicsőséget, Neked egyedül.

Az utolsó szó pedig az imában az Ámen. Ez egy héber szó, ami azt jelenti: ‘úgy legyen’. Ez a hitnek a kifejezése. Pontosan úgy, ahogyan az ima a hit kinyilatkozásával kezdődött: ‘Mi Atyánk, aki szeret minket, aki a mennyben van, aki mindenható király és a világmindenség uralkodója,’ az ima befejezése szintén a hit kinyilvánítása. Ámen, ami azt jelenti: ‘Uram, minden, amiért imádkoztam, hiszem, hogy az úgy lesz. Meg fog történni, amit kértem és hiszem, hogy a nevedet tisztelni fogják, a Te királyságod el fog jönni és a Te akaratod meglesz, úgy, mint a mennyben, és betöltöd minden szükségünket, meg fogod bocsátani minden bűnünket, és meg fogsz szabadítani minket minden gonosztól, és a Te neved fog megdicsőülni.’

Amikor bármelyik imát azzal a szóval fejezzük be, hogy ‘Ámen’, az több egy apró jelzésnél a többiek felé, hogy vége az imának. Az egy sokatmondó kijelentés. Ezáltal azt mondjuk: ‘Hiszem, hogy annak meg kell lenni pontosan úgy, ahogyan ez a testvér imádkozta, és én is azt mondom: Ámen – úgy legyen.’ Ez a hitnek egy kifejezése.

Nem kell elismételnünk a Jézus által elmondott imát minden alkalommal, amikor imádkozunk. Jézus ugyanis azt mondja a Máté 6:9-ben, hogy így imádkozzatok. Ez azt jelenti, hogy minden imánkat úgy kell kezdeni, hogy Isten legyen a középpontban. Ez a hit kifejezése, és a végén Istennek kell adni a dicsőséget és kifejezni a hitet, hogy Isten meg fogja válaszolni az imánkat. Legyen minden imánk ilyen a jövőben.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: www.cfcindia.com

Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com)

Kategória: gyülekezetépítés, keresztyén alaptanítások, Keresztyénség, Tanítások | Címke: , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Keresztyén alaptanítások 57 – Zac Poonen

 

Imádkozás az anyagi szükségeinkért

Praying For Our Material Needs

PDF formátumban letölthető itt

Szeretnénk ismét megnézni azt a titkot, hogyan kaphatunk választ az imáinkra Istentől. Ha figyelmesen tanulmányozzátok és megtanuljátok ezt a módszert, amit Jézus mondott nekünk az imádkozással kapcsolatban, az megváltoztathatja az életeteket.

Az utolsó tanulmányunkban azt néztük meg, hogyan tegyük Istent az életünkben és az imáinkban az első helyre. A Máté 6:9-10-ben beszél Jézus az imádkozásról: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben.” Az első teher, kérés és vágy a szívemen az, hogy a Te neved szenteltessék meg. A második teher, kérés és vágy a szívemen pedig az, hogy a Te királyságod jöjjön el, és a harmadik vágy, kérés a szívemen az, hogy a Te akaratod legyen meg itt a földön, mint az a mennyben van. Gondoljátok, hogy sok hívő valóban így gondolja? Én azt gondolom, hogy sok hívő gyermekkorától fogva elimádkozza ezt az imát, mint egy papagáj, de sosem állnak meg, hogy elgondolkozzanak azon, hogy mit is mondanak valójában. Ugyanezt a hibát követik el, amiről Jézus a legelején beszélt: „Ne úgy imádkozzatok, mint a képmutatók,” és „az imátok ne üres szavak ismételgetése legyen.”

Ha egyszer tökéletesen megértitek, hogy Jézus mit próbál meg hangsúlyozni, akkor rájöttök, és elkezdetek helyesen imádkozni, akkor szellemi emberré váltok. Valóban szellemiek lesztek, ha az elsődleges vágy az életetekben az, hogy Isten neve dicsőüljön meg, az Ő királysága jöjjön el a földre, és az Ő akarata legyen meg. Ez a legfontosabb dolog az életetekben és nem az, hogy pénzt keressetek, vagy meggyógyuljon a hátfájásotok és hasonlók. Ezek a dolgok is fontosak, de másodlagosak. El tudjátok képzelni, hogy mi fog történni, ha folyamatosan úgy imádkoztok, hogy Istent az első helyre teszitek az életetekben?  Teljesen meg fogja változtatni az életeteket. Más férfivá, más asszonnyá váltok ahelyett, hogy minden más földi problémával foglalkoznátok.

Ez az oka annak, amiért Jézus azt mondta nekünk, hogy Istent tegyük az első helyre, mert különben sok probléma sosem fog megoldódni, ha nem tesszük Istent az első helyre. Megszabadulhatsz az egyik problémahalmaztól és a problémák másik halmaza jön helyette, mert nem Isten az első az életedben. Ha Istent teszed az első helyre az életedben, azt nem mondom, hogy nem lesz több problémád, de azt igen, hogy Isten beavatkozik és megdicsőít téged a problémák közepette. A Biblia azt mondja a Zsoltár 34:20-ban: Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti őt az Úr.” Ez a különbség. A világi emberek is sok problémával néznek szembe, de őket senki sem fogja megszabadítani azoktól. Nekünk van egy mennyei Atyánk. Tanuld meg tehát mindenben Istent tenni az első helyre. Ne az üzleti érdekedet, a tanulmányaidat, a gyermekeidet, a férjedet vagy a feleségedet, az otthonodat, a gazdagságodat vagy bármi mást tegyél az első helyre. Tedd Istent az első helyre és meg fogod látni a különbséget az életedben. Ekkor válsz igazi tanítvánnyá.

Ha ezt már megtanultuk, azt követően Jézus arra tanított minket, hogy így imádkozzunk: „A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma. És bocsásd meg a mi vétkeinket. És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól.”  Figyeld meg, hogy egy, ill. két szó sosem található meg ebben az imában: az ‘Én’ és az „Engem’. Még hozzátehetünk egyet, ami hasonló; ‘enyém’. Ez a három szó – ’Én’, ’Engem’ és ’enyém’ sokszor előforduló szavak a nyelvünkben. Az ‘Én’ nagyon fontos egy személy számára, az egyik legfontosabb szó az angol nyelvben. Az ‘Én’, ‘engem’, ‘enyém’ azonban nincs egyszer sem megemlítve ebben az imában. Azt követően, hogy Isten nevét, Isten királyságát és Isten akaratát keressük, azaz miután Istent tettük az első helyre az életünkben, a következő, amit az Úr meg akar tanítani nekünk az, hogy önző módon ne csak magunkra gondoljunk, hanem gondoljunk a hívő társainkra. Az Atyának ugyanis sok gyermeke van.

Éhesek vagytok? Élelemre van szükségetek? Igen, ha imádkoztok Isten bizonnyal meg fogja adni nektek a napi kenyeret. Ne felejtkezz el azonban arról, hogy Istennek vannak más gyermekei is, és azok is éhesek. Nemcsak te vagy egyedül. Imádkozz értük is. Ha te bőségében vagy az ételnek, ne felejtkezzél meg Isten többi gyermekéről, akinek nincsen. Ezért mondta Jézus, hogy amikor imádkoztok, ezt mondjátok: „A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.” Amikor bűnbocsánatért imádkozunk, mondjuk ezt: ‘Bocsásd meg nekünk a bűneinket,’ és amikor a szabadulásunkért imádkozunk, akkor mondjuk ezt: ‘szabadíts meg minket a gonosztól.’

Az Úr tehát nemcsak az énközpontúságból próbálta megszabadítani az embereket olyan értelemben, hogy Isten nem az életük középpontja, hanem abból a fajta énközpontúságból is, ahol egyáltalán nem gondolunk más emberekre. Megtanított így imádkozni: „Adj nekünk, bocsáss meg nekünk és szabadíts meg minket.”

Ebben az imában – a mindennapi kenyérért való imádkozással – Jézus nem azt kéri tőlünk, hogy imádkozzunk az egész évre való kenyerünkért, vagy bármi hasonló, hanem az Úr, ha megad nekem csak annyit, ami elegendő a mai napra, akkor az jó. Nem azt mondom, hogy ne lenne szükséged ételre vagy pénzre holnapra, vagy megtakarítások, vagy bármi hasonló. Itt egyáltalán nem erről van szó. Lehetnek megtakarításaid a jövőbeni szükségeidre, vagy bármi más. Nincs abban semmi rossz, azonban boldognak és megelégedettnek kell lenned, ha Isten csak annyit adott neked, ami mára elegendő. Ez a lényeg. Ez azt jelenti, ha Isten csak annyi ételt adott neked, ami a mai napra elegendő, akkor jó, dicsőség az Úrnak. Köszönjük neked Urunk, amit ma adtál, és Te gondoskodni fogsz a holnapról is. Ha tudtok tervezni holnapra is, tervezzetek előre. Semmi rossz nincs abban, de légy hálás azért, ami ma van és kérd Istent az aznapi szükségeid biztosításáért. Az Úr megadja nekünk minden nap az aznapi kenyerünket.

Jézus nem tanított minket arra, hogy luxusdolgokért imádkozzunk. Nem kér napi jégkrémet, napi süteményt, vagy hasonlókat. Itt csupán napi kenyérről van szó; csupán egyszerű ételekről, amik táplálják a testünket és a lelkünket, és jó egészséget biztosítanak nekünk. Ez minden. Az Úr csak annyit adjon nekünk, ami elég a mai napra. Itt nincs szó telhetetlenségről. Amikor Jézus anyagi dolgokért tanított minket imádkozni, akkor a szükségeink betöltéséért imádkozunk és nem luxusdolgokért. Nem találunk sehol olyat az Újszövetségben, ami arra bátorítana minket, hogy luxusdolgokért imádkozzunk Istenhez. Ezzel szemben ebben az imában azt látjuk, amit az Úr maga tanított, arra bátorítva minket, hogy a szükségeinkért imádkozzunk. Igen, igaz, hogy a mennyi Atyátok tudja, mi a szükségetek még mielőtt kérnétek Tőle. Nem tudja az Atya, hogy szükségünk van a napi kenyérre? Biztosan tudja. Akkor miért nem ad, anélkül, hogy kérnénk? Ennek az az oka, hogy szeretne velünk beszélgetni, és azt akarja, hogy örömünk legyen és előjogunk a megválaszolt imára, amikor a napi kenyeret kérjük.

Ezért étkezés előtt keresztyénként mindig meghajtjuk a fejünket, imádkozunk és hálát adunk Istennek az ételért. Remélem, hogy mindannyian ezt teszitek. Remélem, hogy otthon nem főhajtás, ima és hálaadás nélkül étkeztek. Erre nem azért van szükség, hogy az étel íze jobb legyen, vagy hasonló. A hála kifejezéseként tesszük ezt, és ezáltal elismerjük, hogy Isten gondoskodott rólunk. Vannak ateista és istentelen emberek a világon, akik elkezdenek étkezni anélkül, hogy bárkinek hálát adnának. Jó, hadd menjenek a maguk útján, de mi tudjuk, hogy Isten adta azt nekünk. Isten megnyitotta a szemünket, hogy meglássuk ezt. Az ateisták vakok; nincsenek tisztában vele, hogy ki biztosította számukra az ételt. Mi ezért imádkozunk Istenhez, nem azért, hogy tájékoztassuk Őt a szükségünkről, mert Ő már tudja azt, hanem, hogy kifejezzük a Tőle való függésünket, még az anyagi szükségeinket illetően is.

Nos, ez is arra tanít minket, hogy nincs semmi rossz abban, ha olyan anyagi dolgokért imádkozunk, amire szükségünk van. Imádkozhatunk ruházatért; ha ruhára van szükségünk. Imádkozhatunk egy házért, amire szükségünk van, hogy tudjunk hol lakni. Imádkozhatunk a gyermekeink iskoláztatásáért, mert azt akarjuk, hogy ők is megtanulják megkeresni a napi kenyerüket. Csak akkor tudják megkeresni a napi kenyerüket a legtöbb országban, ha megfelelő képzettséggel rendelkeznek. Ezért semmi rossz dolog nincs abban sem, ha a gyermekeink továbbtanulásáért is imádkozunk. Így mindezek a kérések az imalistánkon az ‘add meg nekünk a mindennapi kenyerünket ma’ részhez tartoznak. ‘Uram, biztosítsd nekünk, ami szükséges a mi életünkhöz ezen a földön.’

Nagyon érdekes azt látni, hogy az ima a napi kenyérért rögtön az után következik, hogy a ‘Te akaratod legyen meg, miként a mennyben, úgy a földön is.’ Ha ezt a két kérést egymás mellé tesszük, azaz közvetlenül egymás után, akkor valami ilyesmit látunk: ’Az a vágyam, hogy a Te akaratod legyen meg, mint a mennyben, úgy a földön is, és annak érdekében, hogy a Te akaratodat tegyük a földön, kérlek, add meg nekünk a mindennapi kenyerünket, hogy legyen erőnk megcselekedni azt.’ Ebből látjátok, hogy azért kérünk anyagi dolgokat Istentől, hogy megcselekedhessük az Ő akaratát és ne a miénket. Ezért nagyon fontos először azért imádkozni, hogy a ‘Te akaratod legyen meg a földön, miképpen az a mennyben van,’ és azt követően jöjjenek az anyagi szükségeink.

Sok keresztyénnel az a baj, hogy csak az anyagi szükségekért imádkozik, ahol nincs kapcsolat Isten akaratának az életében való megcselekvésével. Néhány ember vagy azt gondolja, hogy imádkozhat Istenhez bármilyen anyagi dologért, vagy hogy rossz dolog anyagi dolgokért imádkozni, és csak szellemi dolgokért kellene imádkozni. Ez nem igaz. Ez nagyon szelleminek hangzik, de ellentétes Jézus tanításával, aki azt tanította nekünk, hogy még mielőtt a bűnök bocsánatáért és a gonosztól való megszabadításáért imádkoznánk, imádkozzunk a testi szükségekért. Soha ne gondoljuk azt, hogy ezt a testet a Sátán teremtette. Isten teremtette, és amikor Istent helyezzük az életünkben az első helyre, akkor teljesen helyénvaló Istentől azt kérni, hogy betöltse minden anyagi szükségünket. Nem luxus dolgokról van szó, hanem szükséges dolgokról. Isten beszéde azt mondja:

“Istenem, töltsd be minden szükségünket a Te gazdagságod és dicsőséged szerint a Jézus Krisztus által.”

-§-                                                                                           

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: www.cfcindia.com

Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com)

Kategória: gyülekezetépítés, keresztyén alaptanítások, Tanítások | Címke: ,

Keresztyén alaptanítások 56 – Zac Poonen

Imádkozás Isten akarata szerint

Praying About God’s Isterests

PDF formátumban letölthető itt

Megnéztük az imádkozás – az Istennel való beszélgetés – helyes módját, mert ha megtanulunk helyesen imádkozni, akkor választ kaphatunk az imáinkra. Sok ima nem kerül meghallgatásra a helytelen imádkozás miatt.

Kérjük, figyeljétek meg Jézus hogyan tanította a tanítványait az imádkozásra a Máté 6:9-ben: ‘Mi Atyánk, aki vagy a mennyekben.’ Gondoljunk Istenre, mint szerető Atyára, gondoljunk rá, mint Mindenható uralkodóra a mennyben, aki meg tud válaszolni minden imát, betölt minden szükséget, megold minden problémát, kiemel bármilyen gödörből, amibe beleestél, eltávolít minden szemetet az életedből, és semmi sincs, amit ne tudna megtenni. Eléggé szeret téged ahhoz, hogy segítsen neked, és elég erős, hogy megoldja minden problémádat, és megvédjen az ellenségeidtől. ‘Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy’ – nem vagyunk tehát árvák, Isten gyermekei vagyunk. Ez az oka, amiért így imádkozhatunk: ‘Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy.’

Aztán Jézus azt mondta, ha Istennel akartok kommunikálni, akkor meg kell szabadulnotok az énközpontú magatartástól. Ő azért jött, hogy megszabadítson minket a bűntől és a bűn lényege az énközpontúság – állandóan csak magamra gondolok. Milyen hasznom lehet ebből? Milyen hasznom lehet abból? Milyen hasznot húzhatok másokból? Ha ez nem változott meg az életedben, akkor valami nincs rendben. Minden problémánk oka az énközpontúság, és Jézus azt mondta, hagyj fel ezzel, és tedd Istent az életed középpontjába. Ennek meg kell történnie. Évezredeken keresztül az ember azt gondolta, hogy a föld a világmindenség középpontja. Minden számításotok teljesen rossz lesz a csillagászatban, ha úgy gondolkoztok, hogy a föld a világmindenség középpontja. A föld csupán egy apró porszem, ami lebeg a térben. Az ember tudományos ismeretei akkor kerültek a helyére, amikor felfedezte, hogy a föld nem a világmindenség középpontja, és még csak nem is a naprendszer középpontja, hanem a nap a naprendszer középpontja. Ugyanígy van szellemi téren is. Fel kell fedeznünk, hogy Isten nem azért teremtett minket, hogy énközpontúak legyünk, hogy azon gondolkozzunk, milyen haszonra számíthatunk, mit fog kapni a családunk. Amíg így gondolkoztok, addig bűnben éltek.

Jézus azért jött, hogy megmentsen minket ebből a bűnből, hogy megtanítson minket,  Isten legyen a középpontban, ahol az Ő szükségei kerülnek az első helyre: az Ő királysága, az Ő neve és minden más dolog a helyére fog kerülni az életünkben. Ezért, ha problémáid vannak ezen a területen, csak gondolkozz el rajta, hogy ennek az az oka, hogy minden imádban, csak a magad és a családod szükségeire gondolsz. Változtass ezen, változtasd meg a mai naptól. Nem mondom, hogy nem imádkozom magamért, vagy a családomért. Minden lehetséges módon megteszem azt. Főként a szülők felelőssége, hogy imádkozzanak a gyermekeikért, minden nap. Ez fontos és meg kellene tenned ezt. Nem mondom, hogy abba kellene hagynotok ezt, de a középpontban mindig Isten van. Amikor a gyermekeidért imádkozol, ne csak azért imádkozz, hogy sok pénzt keressenek, hanem hogy tiszteljék Istent és az Ő királyságát keressék először. Azt gondolom, hogy ezt jelenti az istenközpontúság. Fontos, hogy mindennek a középpontja Isten legyen olyan értelemben, hogy Isten neve dicsőüljön meg: ‘Szenteltessék meg a Te neved’, amit Jézus tanított nekünk imádkozni.

A legelső elvárás tehát az, Uram, a Te neved dicsőüljön meg! Fontos, hogy az emberek tiszteljék az Ő nevét. Jézus neve egy olyan név, amit Isten azért adott, hogy minden ember azáltal meneküljön meg. Ez az egyetlen név, ami által választ kaphatsz az imáidra. Amikor az Atyához jövünk, a Jézus Krisztus, az Ő fia nevében jövünk. Azért kell imádkoznunk, hogy az Úr Jézus nevét tiszteljék az egész világon, és mindenütt az országunkban. Nem olyan értelemben kell, hogy tiszteljék Őt, mint egy nagyszerű embert. Isten nem egy ilyenfajta tiszteletet vár el. Jézus Krisztus nevét olyan módon kell tisztelni, hogy az emberek meghajoljanak Krisztus, mint Úr előtt teljes engedelmességben az életüket tekintve.

Akik azt állítják magukról, hogy keresztyének, azoknak teljes egészében Jézus Krisztust kellene az első helyre tenni az életükben. Ezért az első dolog, amit Jézus mondott az volt, hogy felelősségünk van Jézus nevéért. Nem elég csupán elimádkoznunk ezeket az imákat a szánkkal, hanem annak szívből kell jönni. ‘Szenteltessék meg a Te neved. Uram, a szívem első számú terhe az, hogy a Te neved dicsőüljön meg az életemben, a családomban, a gyermekeim életében, a gyülekezetben és az országunkban.’ Ez a teher ott kell, hogy legyen a szívünkön, és ha nem így van, akkor kérnünk kell Istent, hogy változtassa meg a szívünk állapotát. ‘Uram, változtass meg engem úgy, hogy a legnagyobb terhem folyamatosan az legyen, hogy tiszteljék a nevedet. Még akkor is, ha nehéz időszakon kell átmennem, a te neved tisztelete valósuljon meg.’

Amikor Jézus a földön járt, közvetlenül a keresztre menetele előtt nagyon nagy nyomásokkal nézett szembe. Jézus őszinte volt és azt mondta a János 12:27-ben: „A lelkem háborog; mit mondhatnék?” Gondoljatok erre a versre, amikor ti is nehéz helyzetben vagytok, és a ti lelketek is háborog. Mit fogtok mondani? Jézus ezt mondta: „Mit mondjak, Atyám, ments meg engem ettől az órától?” Nem, nem fogom ezt mondani, hanem a következőt fogom mondani: „Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet!” (János 12:28)

Látjátok tehát, hogy amikor Jézus nehéz helyzetben volt, amikor a lelke ilyen óriási nyomás alatt volt, amikor kísértést érzett, hogy azt imádkozza, „Atyám, ments meg engem ettől az órától,’ Jézus azt mondta: ‘Nem fogom ezt imádkozni.’ Azt imádkozta, ami igaz volt, még akkor is, ha az kínt és szenvedést, és végezetül kereszthalált jelentett számára – „Atyám, dicsőítsd meg a Te nevedet.” Ez pontosan azelőtt történt, hogy a keresztre ment. Mondhatta volna a következőt: „Atyám, kérlek, ments meg engem ettől az órától,” és mehetett volna egyenesen a mennybe anélkül, hogy a keresztre ment volna, és mi mindannyian elvesztünk volna a bűneink miatt. Nem jó dolog, hogy nem a maga hasznát kereste ott, hanem az Atya dicsőségét? Ez arra tanít minket, hogy ha mi is az Atya dicsőségét keressük, és nem a saját kényelmünket és a javunkat, az életünk óriási áldás lehet mások számára? Még ha nyomások alatt vagyunk is, kövessük Jézus példáját, aki imádkozni tanított minket: ‘Szenteltessék meg a Te neved’.

Innen lehet továbbmenni és azt mondani: „Jöjjön el a Te királyságod.” Látjátok a következő kérésnek sincs semmi köze a problémáinkhoz, sem a családunk problémáihoz, hanem azt mondjuk: ‘Uram, most a gonosz és az ő ügynökei uralkodnak a világ királyságaiban, de én azt akarom, hogy jöjjön el a Te királyságod a földre – egy olyan királyság, ahol igazság lakozik. Szeretném, ha a királyságod hamar eljönne.’ A ‘királyság’ szó nem nagyon értelmezhető ma, mert nincsenek királyságok. Jobb szó lenne a ‘kormányzás’. ‘Uram, jöjjön el a Te kormányzásod.’ Ez azt jelenti, hogy az általa vezetett kormány úgy kormányozna, ahogyan a világmindenséget irányítja. ‘Uram, imádkozunk azért, hogy pontosan így uralkodni tudj ebben a világban, ebben a gyülekezetben és az én életemben:’ jöjjön el a Te királyságod.

Aztán arra is megtanított minket Jézus, hogy imádkozzunk azért, a „Te akaratod legyen meg a földön, miképpen az a mennyben van.” Látunk tehát itt egyrészt egy Isten neve iránti tiszteletet, másrészt az Isten királyságának és Isten akaratának érvényesülése iránti vágyat a földön pontosan úgy, ahogyan az a mennyben van. Jézus azt mondta a János 6:38-ban, hogy neki azért kellett eljönnie a mennyből, hogy az Atyja akaratát cselekedje. Jézus a következőt mondta: „Nem azért jöttem a mennyből, hogy a saját akaratomat cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem.” Jézus az egész élete során nem a saját akaratát cselekedte, hanem az Atyja akaratát, akármennyi kínt és nehézséget is jelentett az neki. Jézus így tanított minket imádkozni: ‘Amikor imádkoztok, azért imádkozzatok, hogy Isten akarata legyen meg az életetekben, és ne a ti akaratotok.’

A világban minden szenvedés, fájdalom és probléma azért van, mert az emberek mindig a saját akaratukat akarták cselekedni. Akármennyire is gondolják arról, hogy az jó, amit cselekedni akarnak. Jézus azonban úgy tanított minket imádkozni, hogy az Atya akarata legyen meg a földön, ahogyan az a mennyben van. Más szavakkal, ez szükséges, hogy legelőször a saját életünkben kezdődjön el: ‘Legyen meg a Te akaratod az én életemben.’ Nos, hogyan van meg Isten akarata a mennyben? Gondoljatok arra, hogyan engedelmeskednek az angyalok Istennek. Az angyalok azonnal engedelmeskednek Istennek. Csak arra várnak, hogy meghallják, mit mond Isten, és ők azonnal engedelmeskednek; örömmel és mindenben engedelmeskedve neki. Ha Isten mond valamit egy angyalnak, az angyal nem mondja, ‘Várj Istenem, várj egy percet, előbb valami fontosabbat kell megtennem.’

Az emberek így viselkednek. Isten mond nekik valamit, hogy tegyenek meg – menjenek és kérjenek bocsánatot valakitől, vagy menjenek és merítkezzenek be, vagy menjenek és tegyék meg ezt a különleges dolgot, vagy adják vissza azt a pénzt, amit jogtalanul elvettek, és az emberek várnak, várnak, és várnak, néha napokat vagy heteket, vagy talán még hónapokat is, mielőtt eldöntik, hogy megtegyék. A mennyei angyalok azonban nem ilyenek. Amikor Isten mond nekik valamit, ők azonnal megteszik. Azért imádkozunk, hogy Isten akarata a mi életünkben is ugyanígy legyen meg. Ez azt jelenti, ha felfedezel valamit Isten Igéjében, azonnal megteszed azt. Nem fogsz várni, hanem örömmel megteszed azt. Az angyalok nem járkáltak körbe megnyúlt arccal panaszkodva és morgolódva, hogy az életükben olyan sok nehézség van. Ők jókedvűek! Engedelmeskednek Istennek mindenben. Jézus azt tanította itt nekünk, hogy hogyan kell engedelmeskedni: teljes mértékben, mindenben és örömmel. Pontosan úgy kell megtörténnie, mint a mennyben. Az angyalok a példák arra, hogyan van az a mennyben.

Ezért ha elsajátítjuk mi is azt, hogy az imáinkban mindenekelőtt Isten nevére, Isten királyságára és Isten akaratára gondolunk és alkalmazzuk azt az életünkre, azzal Isten nevét fogjuk tisztelni az életünkben. Isten kormányzása vagy uralkodása akkor fog megvalósulni az életünkben, ha Ő uralomra jut az életünkben. Isten akarata akkor lesz meg az életünkben pontosan úgy, mint a mennyben, ha feltétel nélkül, örömmel, mindenben és azonnal engedelmeskedünk neki. Akkor elmondhatjuk, hogy helyes a sorrend az imánkban; már nem az én van a középpontban. Kezdjük el a tanulást az imádkozás helyes sorrendjét illetően és választ fogunk kapni az imáinkra.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: www.cfcindia.com

Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com)

Kategória: keresztyén alaptanítások, Keresztyénség, Tanítások | Címke: , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Három lecke a Mózes 5. könyvéből – Zac Poonen

Three Lessons from Deuteronomy by Zac Poonen

PDF formátumban letölthető itt

Mózes 5. könyve a törvény summája, „egy második törvénykönyv”, mert ebben a törvénykönyv sok fontos pontját megismétli. Kétféleképpen is feloszthatjuk ezt a könyvet. Először is, tekinthetünk rá úgy, mint Mózes három beszédére: 1. beszéd (1-4. fejezetek), 2. beszéd (5-26. fejezetek), 3. beszéd (27-30. fejezetek). Mindezeket a beszédeket egy olyan ember mondta el, aki azt mondta az Úrnak az égő csipkebokornál, hogy nem tud beszélni! A könyv Mózes énekével (32. fejezet), Mózes áldásával (33. fejezet) és Mózes halálával (34. fejezet) zárul. Másodszor, feloszthatjuk a könyvet úgy, mint három különböző irányba tekintés: 1. Hátratekintés. Két üzenet arról, hogy visszatekint Isten hűségességére a pusztában eltöltött 40 év alatt (1-11. fejezetek). 2. Felfelé tekintés. Két üzenet arról, hogy fel kell tekinteni Istenre – a törvényén keresztül. Az Ő törvénye által látja az ember a saját szükségét (12-31. fejezet). 3. Előretekintés. Két üzenet azokra a csodálatos dolgokra való előretekintés, amelyeket Isten a jövőben fog megtenni (32-33. fejezetek). Mindannyiunknak szükségünk van arra, hogy ebbe a három irányba tekintsünk az életünk során. Soha nem szabad abbahagynunk a három irányba tekintést, bármilyen idősek legyünk is.

  1. Hátratekintés (5 Mózes 1-11)

Szükséges dolog visszanézni. Életem során sokszor visszatekintettem arra, hogyan vezetett engem az Úr – és ez megújította a hitemet. Amikor nehéz helyzet előtt állok, és úgy tűnik, nincs kiút, emlékeztetem magam Isten ígéreteire a Bibliából és meghallgatom más hívők bátorításait. A legjobban mégis az erősíti a hitemet, amikor visszatekintek. Az Úr olyankor megkérdezi tőlem: „Cserben hagytalak valaha is, akár csak egyszer is?” Azt kell, hogy válaszoljam neki: „Nem, Uram. Egyszer sem.” Akkor Ő azt mondja: „Most sem foglak cserbenhagyni.” A hátratekintés sokkal jobban bátorít engem, mint bármi más.

Ismét elbuktál? Nézz vissza, és lásd meg, hogyan bocsátott meg neked az Úr a múltban. Amikor megbocsátott neked, vajon nem tudta, hogy újra el fogsz bukni? Meglepetés volt számára, hogy újra elbuktál? Nem. Akkor újra meg fog bocsátani neked. Hálával nézz vissza, ez megerősíti a hitedet. Légy hálás az Úr irgalmáért. Amikor visszatekintesz a múltbeli hibáidra, megtanulod, hogyan legyél irgalmas más hívőkkel, akik elbuknak. Van azonban egy szempont, ahogyan nem szabad hátranéznünk. Pál azt mondta „amelyek hátam mögött vannak, elfelejtvén” (Filippi 3:14). Ha helytelenül tekintünk hátra, elbátortalanodunk, és azt gondoljuk, hogy haszontalanok vagyunk, és folyamatos kudarc az életünk, mert olyan sok évet elvesztegettünk az életünkből.

Hadd mondjak némi bátorítást azoknak, akik úgy érzik, hogy elvesztegették az életüket. Jézus mondott egy példabeszédet olyan munkásokról, akik a nap 12 órájából 11 órát nem dolgoztak. A 11. órában egy ember elhívta őket, és megkérte őket, hogy dolgozzanak az ő szőlőjében. Elmentek, és csupán egyetlen órát dolgoztak ott. Jézus azonban azt mondta, hogy ők elsőként kapták meg a bérüket! Akik 12 órát végigdolgoztak, utolsóként kapták meg a jutalmukat! Remélem, ez bátorít téged. Nem szabad csüggedve visszatekinteni, de büszkén sem szabad hátra nézni. „Amelyek a hátam mögött vannak, elfelejtvén” – ez vonatkozik mindazokra a dolgokra, amik elbátortalanítanak minket, mind pedig azokra, amik büszkévé tesznek minket. Ha bármi olyan eszedbe jut, ami elbátortalanít, vagy büszkévé tesz, arra kérlek, felejtsd el ezeket, amint lehet. Mindig úgy kell visszanéznünk, hogy hálásak vagyunk Istennek azért, amit a múltban tett értünk. Erről a fajta hátratekintésről beszélek. Péter azt mondja, hogy akik nem így tekintenek vissza, hanem elfelejtenek megtisztulni a bűneikből, azok vakok és rövidlátók lesznek (2 Péter 1:9).

  1. Felfelé tekintés (5 Mózes 12-31)

Az is szükséges, hogy felfelé tekintsünk. Sosem szabad abbahagynunk a felfelé tekintést, hogy egyre többet lássunk meg az Úr dicsőségéből. Jézus dicsőségének egy részét még nem is láttuk. Éheznünk kell erre, mert ez az a kép, amelyre a Szent Szellem akar formálni minket. Ahogyan látjuk az Úr dicsőségét, az megalázkodásra késztet minket, mert meglátjuk a saját szükségünket. Ez a titka annak, hogy alázatosak maradjunk életünk végéig.

Nagyon könnyű egy olyan embernek büszkévé válni, akit Isten felkent, és sok dologra használt. Sok ilyen igehirdetővel találkoztam. Mivel Isten használta őket, büszkék lettek, és eltávolodtak az emberektől. Mi az, ami megtörettetésben és alázatban tart minket életünk végéig? Csak egy dolog. Tekintsünk Jézusra, a hitünk kezdetére és végére (alfájára és ómegájára). Amikor Jézusra tekintünk, lehetetlen büszkének lenni. Egy ember akkor lesz büszke, amikor elkezd más emberekre tekintgetni, és azt képzeli magáról, hogy jobb náluk, vagy több kenete van, mint nekik, vagy, hogy Isten őt többre használja, mint őket, stb. Ha azonban felfelé tekintene Jézusra, arcra esne a porban bűnbánattal telve – úgy, mint János apostol Patmosz szigetén. Aki folyamatosan Jézusra tekint, örökké a porban tartja az arcát. Mindannyiunknak meg kell tanulnunk, hogy az arcunkat a porban tartsuk. Ez a legbiztonságosabb hely. Tehát, ha azt akarod, hogy Isten elégedett legyen veled életed utolsó napjáig, nézz mindig felfelé. Sosem szabadna először befelé tekintenünk, hanem elsőként mindig nézzünk felfelé. Jézusra kell tekintenünk, és ahogyan meglátjuk az Ő dicsőségét, meg fogjuk látni a bűneinket. Ez a legjobb módja annak, hogyan tekintsünk a bűneinkre, máskülönben el fogunk bátortalanodni.

  1. Előretekintés (5 Mózes 32-33)

Előrefelé is kell tekintenünk – mégpedig hittel. Istennek csodálatos tervei vannak számunkra. Nagyszerű munkát szán nekünk. Nem tudjuk, mikor kell elhagynunk ezt a világot, de mielőtt az Úr visszatér, azt várjuk, hogy tegyünk valami hasznosat számára ezen a földön. A legtöbb világi ember félelemmel és aggódással tekint a jövőbe. Mi azonban hittel tekintünk előre. Isten azt mondta Mózesnek a Mózes 5. könyvében, hogy mondja meg az izraelitáknak, hogy tekintsenek előre arra az időre, amikor majd Kánaánban fognak élni. Izrael távoli jövőjéről prófétált a Mózes 5. könyvében.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC                                           honlapcímének megadásával: www.cfcindia.com

Fordította: Rodenbücherné Koncz Nikoletta (https://keskenyut.wordpress.com)

Kategória: Keresztyénség, Tanítások | Címke: , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Keresztyén alaptanítások 55 – Zac Poonen

Imádkozáskor Istent tegyük az első helyre

Praying Putting God First

PDF formátumban letölthető itt

Jézus volt egyedül a földön, amikor emberként itt élt, aki úgy imádkozott és kommunikált Istennel, hogy Isten mindig meghallgatta Őt. Ezért, ha valaki taníthat minket az imádkozásról és arról, hogyan kommunikáljunk Istennel, az maga Jézus.

Láttuk azt, hogy hogyan ne imádkozzunk. Jézus először megtisztította az alapot minden szeméttől. Pontosan úgy, ahogyan egy üres telket is meg kell tisztítani minden szeméttől, aztán mélyre ásni, mielőtt lehelyezed az alapot. Jézus azáltal takarított el minden szemetet, hogy elmondta az embereknek, hogyan ne imádkozzanak: ne keressék emberek elismerését és ne imádkozzanak azt feltételezve, hogy Isten meg fogja hallgatni őket, ha csak szavakat ismételgetnek. Most, hogy tisztáztuk ezt a két dolgot, és ha kétségetek van, hogy Isten nem ismeri a szükségeiteket, felejtsétek azt el.

Aztán Jézus ezt mondta: „Amikor imádkoztok, kezdjétek így: ‘Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben.”‘ Oka van annak, amiért Jézus ezt mondta nekünk, hogy így kezdjük az imánkat. Az egész Újszövetségben az egyik legfontosabb követelmény az ima megválaszolása szempontjából a hit. A Biblia a Jakab 1:6-7-ben azt mondja, hogy amikor bölcsességet kértek Istentől (a bölcsességről beszél, de az érvényes bármilyen imára), kérd hittel, semmit sem kételkedvén, mert aki kételkedik, az hasonlít a tenger habjához, akit a hullámok ide-oda hajtanak, és az ilyen ember ne gondolja azt, hogy bármit is kaphat az Úrtól.” Itt látjuk tehát, hogy a hit milyen fontos követelmény amikor imádkozunk és kérünk valamit Istentől. Ha szükségben vagy, és van egy terhed, vagy nagyon vágysz valamire és reménytelenül kívánod azt, de ha nincs hited, a Jakab 1:7 azt mondja, hogy semmit sem fogsz kapni az Úrtól.

Sok ember nem érti ennek a fontosságát. Azt gondolják: ‘rendben, imádkoztam és gondolom, hogy Isten meghallgatott.’ A kérdés a következő: hittel imádkoztál? Hitted, hogy Isten meg fog hallgatni? Vagy nem vagy biztos abban, hogy Isten meghallgatott? Akkor olyan vagy, mint az ateisták, akik csodálkoznak, hogy ott fenn van egy Isten, aki meghallgat minket. A Biblia azt mondja: „Aki Istenhez jön, hinnie kell, hogy Ő létezik és megjutalmazza azokat, akik szorgalmasan keresik Őt.” (Zsidó 11:6). Ez a hit. Először is, hinned kell, hogy ott fenn van egy Isten, aki meghallgat téged, másodszor pedig, hogy megjutalmaz mindenkit, aki szorgalmasan keresi Őt, akárkiről is van szó.

Ezért, hogy bátorítson és megerősítse a hitünket Jézus azt mondta, hogy kezdjük így az imánkat: ‘Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy.’ Itt két állítás – két tény – van Istennel kapcsolatban, ami meg fogja erősíteni a hitünket. Az egyik, hogy Ő a mi Atyánk, és nem egy nagyvállalat vezérigazgatója, ahol az ajtóján kívül várakozva azt reméljük, hogy bebocsátást nyerünk. Ő nem valamiféle nagy vallási vezető, akinél megpróbálunk egy meghallgatást elérni, ahol hosszú várakozási lista van. Nem, Ő egy szerető Atya. Ahogyan egy gyermek odamehet, láthatja az apját és beszélhet vele bármikor, úgy te is megteheted ezt. Jézus ezt tanította. A mi Atyánk olyan valaki, aki szeret minket, gondot visel rólunk, érdeklődik irántunk és minden lehetséges módon segíteni akar nekünk. Amikor imádkozunk, annak az igazságnak kell a tudatában lennünk,  hogy egy apához beszélünk. Ahogyan azt az utolsó tanulmányunkban megnéztük, az ima nem csupán ezeknek a szavaknak ismételgetését jelenti, hanem hogy tudatában vagyunk annak a valóságnak, hogy egy apához imádkozunk – aki a Mi Atyánk.

A másik tény, hogy egy olyan Valakihez imádkozunk, aki a mennyben van: Istenhez, aki uralkodik a mennyben, és akinek hatalma van az egész világmindenség felett. Nemcsak egy olyan Valaki, aki szeret minket, hanem olyan Valaki, akinek felfoghatatlan hatalma van, aki működteti az egész világmindenséget. Ő a mennyben van! Mivel tudjuk, hogy szeret minket, ezért a hitünk megerősödik, és mivel tudjuk azt is, hogy Mindenható és minden hatalom az Övé, a hitünk tovább erősödik. Ez a két dolog az, amit tudnunk kell – az egyik, hogy Isten tökéletesen szeret minket és a másik, hogy Isten Mindenható. Ez a két dolog az imának az első mondatából adódik: Mi Atyánk – aki szeret minket, aki a mennyben van – ezért mindent, ami történik, az ellenőrzése alatt tart. Ezért, ha nem ezzel kezdjük, akkor nem lesz hitünk.

Amikor elkezdesz beszélgetni Istennel, vagy kérsz tőle valamit, vagy mondasz valamit, jó várni és arra gondolni, hogy kihez is beszélsz. Ha bizonyos vagy abban, hogy olyan Valakihez beszélsz, aki rendkívüli módon szeret téged, és ez a Valaki minden hatalommal rendelkezik, hogy megtegyen bármit ebben a világmindenségben, azaz, ha látjuk Isten hatalmas voltát, hatalmának és szeretetének a nagyságát, akkor készek vagyunk az imádkozásra. Máskülönben az imánk haszontalan lesz, mert hit nélküli lesz. Ha úgy beszélsz Istenhez, mint egy idegenhez vagy valaki máshoz, imádkozhatsz órák hosszat és semmi sem fog történni. Az a véleményem, hogy a keresztyének sok imáját – valószínűleg 99%-át, vagy még többet – nem hallgatja meg Isten, mert nem hitből van.

Ha valamilyen földi dolgok történnek meg, akkor azt gondolhatod, hogy választ kaptál Istentől az imádra. Jézus azonban azt mondta a Máté 5-ben, hogy Isten egy jó Isten, aki felhozza a napot jókra és gonoszokra egyaránt. Esőt ad igazaknak és gonoszoknak egyaránt. Az anyagi áldások tehát mindenkire vonatkoznak. Még azokra is, akik nem imádkoznak azért. Az ateista ember farmján is esik az eső, anélkül hogy imádkozna érte. Ezért nem az általános áldásokról beszélek, amiben mindenki részesül, hanem csak a különleges dolgokról, amit Istentől kérünk. Megkaphatod, ha hittel kéred Őt, a mi Atyánkat, aki a mennyben van – Aki tökéletesen szeret, és Aki Mindenható.

A következő imában hat kérés van: Szenteltessék meg a Te Neved, jöjjön el a Te királyságod, legyen meg a Te akaratod a földön, mint a mennyben van, a mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, bocsásd meg a vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk másoknak, és ne vígy minket kísértésbe, hanem szabadíts meg minket a gonosztól. Az első három dolog Istennel kapcsolatos, a másik három saját és hívő társaink szükségével kapcsolatos. Itt azt látjuk, hogy Jézus arra tanított minket, hogy a szükségeink előtt imádkozzunk Isten dicsőségéért, az Ő királyságáért és az Ő akaratáért. Ezzel arra tanított minket, hogy fontos Istent tenni az első helyre az életünkben. Még ha a szükségeink reménytelenek és nagyon nagyok is, Jézus mégis azt tanította nekünk, hogy azt a második helyre tegyük, mert akkor Isten királyságát keressük először, és minden más dolog megadatik nekünk. Ha nem Isten királyságát keresed először, hanem a többi dolgot, megkaphatsz valamit azokból, de az nem lesz segítség, vagy áldás.

Jézus tehát megtanította nekünk, hogy Isten-központúak legyünk az életünkben és az imáinkban egyaránt. Az egész emberi fajjal Ádám idejétől fogva az a baj, hogy énközpontú. Az ádámi fajjal bejött a világba a bűn, aminek egyik következménye az énközpontúság. Mindig azon gondolkozunk, hogy mit kaphatunk, és mi hasznos számunkra és családunk számára. A világon minden üzletember életének ez a mozgatórugója – milyen hasznom lehet abból? Előnyös lesz ez számomra? A keresztyének óriási többsége él így: Milyen hasznom lesz ebből? Jézus azért jött, hogy megszabadítson a bűntől. Továbbá azért jött, hogy megszabadítson minket a keresztyénségnek ettől az eltorzult, képmutató életmódjától, hogy istenfélő benyomást igyekezzünk kelteni másokban, hogy szellemiek vagyunk és ez minden. A magánéletünkben azonban a saját hasznunkat keressük pontosan úgy, mint a legtöbb üzletember a világban. Ez képmutatás!

Szükséges megváltoztatni a gondolkozásmódunkat. A Biblia a Róma 12:2-ben felszólít az elménk megújítására. Az elménk megújításának eredménye az lesz, hogy mindent Isten szemszögéből fogunk látni, és nem a mi önző, énközpontú szemszögünkből. Isten szemszögéből nézve tehát mindenekelőtt ezt mondjuk:’Imádkozni akarok Uram a Te nevedért, mert a Te nevedet meggyalázzák a világban, és mi azt akarjuk, hogy tiszteljék azt. Azt akarjuk, hogy a Te királyságod eljöjjön ebbe a világba, abba a világba, ahol most a gonosz uralkodik. Azt akarjuk, hogy Te és a Te királyságod uralma jöjjön el és a Te akaratod legyen meg. Uram a világ tele van olyan emberekkel, akik a saját akaratukat cselekszik, és én is a saját akaratomat cselekszem, de Uram, légy kegyelmes hozzánk és segíts nekünk, hogy megcselekedjük a Te akaratodat a földön, pontosan úgy, mint az a mennyben van. A mennyben az angyalok vidámak és örvendeznek, és azt akarom, hogy pontosan így legyen az én életemben is.’

Isten neve, az Ő királysága és az Ő akarata kell, hogy az első helyen legyen. Ha így van, akkor megtanultunk helyesen imádkozni.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: www.cfcindia.com

Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com)

Kategória: keresztyén alaptanítások, Tanítások | Címke: , , | Megjegyzés hozzáfűzése