Isten gyülekezete – Abonyi Sándor

PDF formátumban letölthető itt: Isten gyülekezete

Bevezetés:

Gyakran használjuk manapság a gyülekezet, egyház (esetleg felekezet) megnevezéseket különböző hívő közösségekre, szervezetekre. A szóhasználat, a fogalmak és azok tartalma mára eléggé összekuszálódtak. Tudjuk, hogy a világ a maga jogi elvárás-rendszerével megkíván bizonyos szóhasználatot, amit figyelembe kell venni, de a világ mégsem határozhat meg mintát az Egyház, a gyülekezet számára.  Ma a világi bíróságon „egyház” – ként jegyeznek be hívőkből álló közösségeket, tudjuk azonban, hogy biblikus értelemben azok mégsem tekinthetők egyházaknak, mert a Biblia fogalmai szerint a földön csak EGY (egyetlen) egyház van, amint azt a neve is jelzi. Többnyire a bírósági bejegyzést kérők is tisztában vannak ezzel és ezért a mindennapi szóhasználatban nem is nevezik magukat „Egyháznak”, hanem valami más nevet használnak; többnyire valamilyen jelzővel ellátott „gyülekezet” megnevezést és alapvetően gyülekezetnek tekintik magukat. A Bibliából tudjuk, hogy a névhasználat nem lényegtelen dolog, mert a nevek „beszélnek”, üzenetet hordoznak, amit a név kimondásával nap, mint nap tudatosítunk (megvallunk).

Az Igéből sok helyen látjuk, hogy Isten minden ígéretét csak valamilyen feltételek mellett teljesíti be. Sokszor ez az Igében a „ha” szócska használatához kapcsolódik. Nagyon fontos tehát, hogy minden tekintetben pontosan kövessük a Biblia fogalmi rendszerét, szóhasználatát, biblikus tartalmat rendelve hozzá, hogy biblikus eredményeket várhassunk el.

1. Biblikus alapok:

Ezen általános bevezető után konkretizáljuk a dolgokat és közelítsünk a témához igei alapon.

1.1.           Az EGYHÁZ és annak fő jellemzői

Nézzünk meg néhány kulcsponti Igét és vonjunk le azokból igei következtetéseket:

Monda nékik (Jézus): Ti (a tanítványok) pedig kinek mondotok engem?  Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám. De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az Én Egyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.”          Máté 16.15-18

És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul:

–  A szentek tökéletesítése céljából szolgálat munkájára,

–  a Krisztus testének (egyházának) építésére: ……

– az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban. Akiből

–  az egész test, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az Ő segedelmének minden kapcsaival,

minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek nevekedését a maga fölépítésére szeretetben.”  Ef. 4.11-16.

„Az Istennek nékem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, fundamentumot vetettem, de más épít reá. Ki-ki azonban meglássa hogyan épít reá.    1Kor 3:10

„Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus, Akiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban; Akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által.”   Ef. 2:20-22 

Következtetések:

–         az Egyház és a gyülekezet tulajdonosa, Feje Jézus Krisztus,

–         Ő építi fel az Ő Egyházát, de

–         néhány embernek adott kegyelmet, hogy Vele együtt munkálkodva építőmunkások legyenek,

–         az építőmunkások közül az apostolok a „bölcs építőmesterek”, akik a – prófétákkal közösen – lerakják a helyi gyülekezetek alapját, de

–         a további szolgálati ajándéknak (pásztor, tanító) a Szent Szellemtől vett látással kell rendelkeznie arról, hogyan építsenek a lerakott alapra.

1.2. A gyülekezet és annak jellemzői

Nézzünk meg néhány kulcsponti Igét és vonjunk le azokból igei következtetéseket:

„Valának pedig Antiókhiában az ott levő gyülekezetben némely próféták és tanítók: Barnabás és Simeon, ki hivattatik Nigernek, és a Cirénei Lucius és Manaen, ki Heródessel, a negyedes fejedelemmel együtt neveltetett,  és Saulus.

Mikor azért azok szolgálnak az Úrnak és böjtölnek, monda a Szent Lélek: válasszátok el nékem Barnabást és Saulust a munkára, amelyre én őket elhívtam. Akkor, miután böjtöltek és imádkoztak, és kezeiket rájok vetették, elbocsátják őket. Ők annak okáért, miután kibocsáttattak a Szent Lélektől, lemennek Szeleuciába; és onnét eleveznek Ciprusba.”   Ap.csel. 13:1-4

Az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek, mindazokkal egybe, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják bármely helyen, a magokén és a miénken:”   1 Kor. 1.2.

„… Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, mindama szentekkel egybe, akik egész Akhájában vannak:”    2 Kor. 1:1

„… minden szenteknek a Krisztus Jézusban, akik Filippiben vannak, a püspökökkel és diakónusokkal egyetemben:”    Fil. 1:1

„…. az Efézusban lévő és Krisztus Jézusban hívő szenteknek.”   Ef. 1:1

Milétusból azonban küldvén Efézusba, magához hívatá a gyülekezet véneit.”   Ap.csel 20:17

A végett hagytalak téged Krétában, hogy a hátramaradt dolgokat hozd rendbe, és rendelj városonként presbitereket, amiképpen én néked meghagytam;”    Titusz 1:5

A köztetek lévő presbitereket kérem én (Péter apostol), a presbitertárs, és a Krisztus szenvedésének tanúja, és a megjelenendő dicsőségnek részese;”  1Pét 5:1

„És mindennap a templomban és házanként nem szűnnek meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust.”    Ap.csel. 5:42 

„Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”   Máté 18:20 

A fenti Igékből a következő következtetéseket vonhatjuk le:

–         Egy gyülekezet mindig egy földrajzi egységhez (város, település) volt köthető – nem több, és nem is kevesebb. Sosem fogott át több várost egyetlen gyülekezet, de több gyülekezet sem volt egyetlen városban.

–         Az egyes gyülekezetek nevei – minden megkülönböztető jelző nélkül – mindig az adott város nevéhez kapcsolódtak: Jeruzsálemi Gyülekezet, Korinthusi Gyülekezet, Efézusi Gyülekezet stb.

–         Az egyes városokban lévő gyülekezeteket az ott élő összes szent (újjászületett hívő) alkotta. A lakóhely meghatározó volt a gyülekezethez való tartozás szempontjából. Mindenki automatikusan abban a városban lévő egyetlen gyülekezetnek a tagjává vált, ahol élt.

–         Amennyiben egy város körüli térségben – az ott lévő különböző településeken – is élnek újjászületett hívők, de ott nem léteznek gyülekezetek, akkor az Ige kiterjeszti a városi gyülekezet fogalmát, határát a város vonzáskörzetében élő hívőkre is: „mindama szentekkel együtt, akik Akhájában vannak”

–         egy helyi (városi) gyülekezet a közösséget 3 szinten élte meg (három gyülekezési forma)

  • 2-3 hívő közössége,
  • Összegyülekezés házanként – „házi gyülekezetek”
  • Teljes egybegyülekezés – a település (város) minden hívőjének összegyülekezése – nyilvános helyen vagy templomban, ha erre lehetőség vagy alkalom kínálkozik.

–         A presbiterek és a diakónusok ugyanabban a városban éltek és a hívők „között” éltek. Ők voltak az adott városban lévő egyetlen gyülekezet „felvigyázó” presbiterei; mindig több személy és sohasem egy.

–         A többtagú presbitériumban különböző szolgálati ajándékú emberek voltak, akik döntéseiket a Szent Szellem vezetése alapján hozták: a Szent Szellem döntött.

–         A vének/presbiterek hatásköre csak az adott városban élő hívőkre terjedt ki. Nem többre, de nem is kevesebbre: „városonként választottak véneket”

–         Az apostoli szolgálatban munkálkodó személy minden esetben társként munkálkodott együtt a városi gyülekezet presbitériumával, ahol éppen szolgált.

–         Az (önálló, de egymástól nem független) helyi gyülekezetek összessége alkotja az egyetlen Egyházat, azok fölött, azokat összefogó semmilyen piramis felépítésű szervezet, intézményrendszer nincs. A helyi gyülekezetek közötti kapcsolatot és az egységet a helyi gyülekezetek között mozgó apostoli szolgálók, ill. szolgáló csoportok biztosítják.

A fenti Igék és az azokban meghatározott jellemzők alapján definiálhatjuk a biblikus újszövetségi gyülekezet fogalmát.

1.3. A gyülekezet definíciója:

„A gyülekezet az egy városban (településen) élő, Jézus Krisztusban újjászületett (a szoros kapun átment és a keskeny úton járó) minden hívő közössége, akiknek a Feje Krisztus és a közösség életét a közöttük élő – az 1 Tim. 3 szerint minősített, – többtagú, férfi presbitérium – az estenként jelen lévő apostollal – , mint presbiter-társsal együtt felügyeli, akik házanként és nyilvánosan egybegyülekezve élik meg a közösséget”

Ilyen értelemben beszélhetnénk:

– Budapesti gyülekezetről

– Miskolci gyülekezetről

– Debreceni gyülekezetről

– Székesfehérvári gyülekezetről

– Szolnoki gyülekezetről

– Jászberényi gyülekezetről stb.

minden kiegészítő és megkülönböztető jelző nélkül. Minden városban tehát csak egyetlen gyülekezet van, aminek életét az ott élő több tagból álló presbitérium felügyeli, ahol a hívők a teljes egybegyülekezésen túl kisebb közösségekben házaknál, valamint 2-3-an összejőve élik meg a közösséget.

1.4. A helyi (városi) gyülekezettel kapcsolatban megfigyelhető biblikus alapelvek:

Az egység (ami az áldás forrása) minden esetben területi szinten értelmezendő!

A területi (földrajzi) elv, Isten akaratát és bölcsességét fejezi ki.

Egy városi gyülekezet szervezetileg, anyagilag és vezetését tekintve önálló, de nem független.

– A helyi gyülekezet presbitériuma a Fő-pásztor, Jézus Krisztus felé tartozik elszámolással – lásd. 1 Péter 5.1-4.

Fontos tisztázni a tulajdonos és a sáfár szerepét: a gyülekezet tulajdonos Jézus Krisztus, a presbiterek –  a gyülekezet felvigyázói -„csak” sáfárok

A főség kérdése: a Fej minden esetben egy személy, Jézus Krisztus, aki Úr az Egyház és a helyi gyülekezetek (presbiterek) felett.

a többtagú presbitérium lehetőséget ad a kegyelmi ajándékok (1 Kor. 12) és szolgálati ajándékok (Ef. 4.11) szabad működésére

A helyi gyülekezetek közötti kapcsolatot a „mozgó” szolgálók (apostol, próféta, tanító) biztosítják, ami az Egyház egységének biztosítása szempontjából fontos.

2. A jelenlegi helyzet, a széttagoltság (szakadás) állapota

A Biblia egyetlen Egyházról beszél az egész földön, aminek tulajdonosa és feje (egyszemélyi vezetője) Jézus Krisztus. Ennek az Egyháznak minden újjászületett hívő tagja a földön, akik elfogadták Jézus Krisztust személyes megváltójuknak és neki engedelmeskedve élik az életüket. Ez az Egyház nem köthető szervezethez és egyetlen vezető személyhez sem a földön, hanem sok-sok önálló hívő közösség (városi gyülekezet) összessége, amit a mennyből a tulajdonos és Fej, Jézus Krisztus irányít a Szent Szellem által. Ezek a közösségek a Jézus általa adott, Ef. 4.11. szerinti szolgálati ajándékokon keresztül kapcsolódnak egymáshoz.

Ha azt látjuk ma az egyházban, hogy a fent leírt biblikus módtól eltérően jönnek létre ill. működnek hívő közösségek, akkor azok biblikus értelemben valójában nem tekinthetők sem egyháznak, sem gyülekezetnek, így azoktól nem várhatók azok a biblikus eredmények sem, akiket Jézus az Ő egyházának ígér. A valóságban azt látjuk, hogy az egyház ma még nem tudott igazán erőt venni a pokol kapui felett, mert beengedtünk a közösségeinkbe az emberi hagyományokat, emberi elgondolásokat és világi gyakorlatokat a biblikus alapelvek alkalmazása helyett. Sok területen megtörtént már a helyreállás az egyházban: megtérés, bemerítés vízbe, Szent Szellem keresztség, a kegyelmi ajándékok helyreállása, a szolgálati ajándékok közül pedig a pásztori, a tanítói és az evangélista ajándékok helyreállítása történt meg. Az elkövetkezendő időkben Isten az apostoli és prófétai ajándékokat állítja helyre és rajtuk keresztül helyére fognak kerülni az Egyház, ill. a gyülekezet biblikus alapjai is.

Ma a „történelmi egyházakon” kívül több bejegyzett „kisegyház” is létezik. 

Ezek a bejegyzett „kis” egyházak – nagyon helyesen – többnyire nem használják a hétköznapi életben az egyház megnevezést annak ellenére, hogy „egyház”-ként vannak bejegyezve, hanem többnyire gyülekezetnek nevezik magukat, identitásuk azonosításaként azonban valamilyen kiegészítő jelzőt tesznek a gyülekezet szó mellé. Ha megkérdeznénk a fenti keresztyén közösségek képviselőit, akkor természetes lenne a válasz, hogy mindannyian biblikus gyülekezetnek tekintik magukat és meg vannak győződve róla, hogy valóban azok. Eddig ez nem volt igazán kérdés, de az apostoli és prófétai ajándékok helyreállításával e kérdések megválaszolását is napirendre kell tűzni.

Ha biblikus értelemben megvizsgáljuk a fent említett hívő közösségeket csupán a területi (földrajzi) elv alapján, akkor azt látjuk, hogy azok egyrészt több, másrészt pedig kevesebb, mint egy helyi gyülekezet: rendszerint több települést fognak át, de ugyanakkor egy-egy települést nem „fednek le” teljesen, hanem annak csak egy részét.

Nem minősítésként, hanem megkülönböztetésként nevezzük ezeket a közösségeket „szervezeteknek”, mert biblikus értelemben valójában nem nevezhetők gyülekezeteknek.  Ezek a hívő szervezetek egymás mellett jelennek meg egy-egy településen, „magukhoz csatolva” az egy-egy településen élő hívők egy részét, akiknek tulajdonképpen a településen lévő más hívőkkel együtt kellene biblikus értelemben egy (helyi) gyülekezetet alkotniuk.

Ilyen módon egy településen lehet ma „gyülekezete” (szervezete)

–         a Baptista Egyháznak,

–         a Pünkösdi Egyháznak,

–         a Hit Gyülekezetének stb.

a „történelmi egyházak” Egyházközségeit nem is említve.

Ez a szakadás, megosztás tipikus esete. Ezzel szemben a Biblia megosztás-mentes gyülekezetről beszél: minden településen egy gyülekezetről. Így beszélnünk kellene osztatlan

–         Budapesti Gyülekezetről,

–         Debreceni Gyülekezetről,

–         Szolnoki Gyülekezetről stb.

A mozgó szolgálók (apostolok, próféták, tanítók, evangélisták) nem otthontalan vándorok, hanem egy adott városi gyülekezet presbiterei, akiket külső szolgálatra küldenek ki, mint Pált és Barnabást Antiókhiában.

A két állapot (a jelenlegi és kívánatos biblikus állapot) közötti ellentmondást jól érzékeltetik azok az egymás ellen ható „erők”, amik a kétféle struktúra között feszülnek:

–         a biblikus egység-törekvések egy település határain belül,

–         aminek ellene hat a több várost átfogó „felekezet típusú” szervezetek „egység-törekvése” az egy településen élő hívők egységének megosztásával.

A megosztás (szakadás) csírája megfigyelhető volt már a Korinthusi gyülekezetben is, ami egy városi gyülekezet volt, ahol Pál apostol fellépett az egy településen élő hívők megosztása (szakadása) ellen:

„Kérlek azonban titeket atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképpen szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben. Mert megtudtam felőletek atyámfiai a Kloé embereitől, hogy versengések vannak köztetek. Azt értem pedig, hogy mindenitek ezt mondja: Én Pálé vagyok, én meg Apollósé, én meg Kéfásé, én meg Krisztusé. Vajon részekre osztatott-e a Krisztus? Vajon Pál feszíttetett-e meg érettetek, vagy a Pál nevére kereszteltettetek-e meg?”   1 Kor 1:10 -13.

Kifejlett formában ugyanezen szakadási jelenség fedezhető fel ma az egyházban, ami ellen anno Pál is fellépett. Egy-egy magát valamilyen jelzővel megnevezett mai gyülekezethez is hozzárendelhető egy-egy ismert, neves szolgáló, aki azt a szervezetet létrehozta. Ezen szervezetek sokszor méltányolható és nemes célból jöttek létre, de valamilyen mértékben mégis helyet kapott az emberi akarat és elgondolás, mert nem biblikus alapelvek alapján jöttek létre. Tiltakozunk ellene, hogy hívő közösségeinket bárki felekezetnek nevezze, de az ilyen típusú hívő szervezetek valójában felekezetek és nem biblikus értelemben vett gyülekezetek, mert a felekezet jegyeit viselik magukon. Nem pozitív megvallás kérdése, hogy felekezet vagyunk-e vagy sem, hanem azoknak a kritériumoknak való megfelelés döntik el, hogy gyülekezet vagyunk vagy sem, amik egy gyülekezetet kell, hogy jellemezzenek. Fontos, hogy tudjuk őszintén meghatározni kik és mik is vagyunk valójában, mert csak akkor van esélyünk a továbblépésre.

Néhány gondolat a szakadásról. A felekezet szó azt jelképezi, hogy ami korábban egy volt (egy városban egy gyülekezet), az két fél-re szakadt és a korábbi gyüle – kezetből fele – kezet (egy városban két fél gyülekezet) lett. Egyfelekezet vagy bármely „felekezet típusú” hívő szervezet, ami megosztja az egy városon belül élő újjászületett hívők egységét, biblikus értelemben szakadásnak kell tekinteni, ami a Szétdobáló munkájának eredménye.

A szakadás (az egy településen belüli megosztás) indokolja a megkülönböztető jelzők használatát a gyülekezet és a település neve mellett.

Biblikus értelemben minden esetben elegendő két szó egy gyülekezet azonosítására

–         a település neve

–         és a gyülekezet szó.

Ha már – megkülönböztető jelzőként – megjelenik egy harmadik szó a helyi gyülekezet azonosítására, az már a szakadást, a megosztás fejezi ki.

Ezek a megkülönböztető jelzők képezik a válaszfalat (szakadást) az egy városban lévő szétszakadt gyülekezet-részek között. Nem azokat hangsúlyozza, amikben egyek (egy helyen élnek, újjászülettek, bemerítkeztek), hanem azokat, amik elválasztják, megkülönböztetik őket. A biblikus területi egység munkálásával ellentétes folyamatot gerjeszt a megkülönböztető jelzők szájjal történő állandó megvallása, ami nem az egység, hanem a szakadás megvallását jelenti minden esetben, amikor egy-egy ilyen hívő közösség nevét kimondjuk. Ilyen módon sosem az egységet hangoztatjuk, és munkáljuk, amiben egyek vagyunk az Ef. 4. szerint (Egy a Test, egy a Szellem, egy reménység, egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Isten), hanem mindig a különbözőséget erősítjük, amik elválasztanak bennünket és ezzel valójában az egység ellen, a szakadást erősítve munkálkodunk. A szakadás (megosztás) nem az áldás forrása egy városi gyülekezet életében, hanem pontosan az ellenkezője. Ez „Krisztus Testének részekre osztását” jelenti, ahogyan Pál fogalmaz a 1 Kor. 1.13-ban, amit ő szakadásnak nevez.

Biblikus megoldás keresése, feladatok

Elgondolkozhatunk azon, hogy az eklézsia minden irányban részekre osztott (szétszakadozott) állapotát tekintve (amit a gyülekezetek neveiben lévő megkülönböztető jelzők is jeleznek) mennyi áldásra számíthat? Hiszem, hogy Isten a mainál sokkal több áldást tudna adni az Őt megdicsőítő Testére, a biblikus városi gyülekezetekre. Isten legtöbb – személyes életünkre vonatkozó – áldását csak olyan hívő közösség tagjaként tudjuk birtokba venni, ahol a hívő közösség megfelel az újszövetségi gyülekezet biblikus feltételeinek. Ezért fontos, hogy teljesüljön az újszövetségi gyülekezetre vonatkozó minden igei feltétel. Hiszem, hogy az a menyasszony, akiért Jézus visszajön egy dicsőséges egyház és gyülekezet lesz, megfelelve minden szempontból a biblikus elvárásoknak. Jézus építi az Ő egyházát és azon munkálkodik, hogy mi az Ő akarata szerinti „bölcs építőmesterek” legyünk és az Ő akaratával megegyező módon építkezzünk.

Mindenki óhajtja az egységet és mindenki próbál tenni is valamit érte a saját ereje és ismerete szerint, mert tudja, hogy az egység az áldás forrása. Fontos viszont látni azt is, hogy Isten Igéje nem valamiféle szervezeti egységről beszél. Az Ő akarata a városi egység munkálása és nem valamiféle felekezeti (szervezeti) egység. Ma sok tennivalónk van annak érdekében, hogy a korábban létrejött megosztások (szakadások) az egyes városokban megszűnjenek.  

Fel kell azonban ismernünk, hogy Jézus milyen egységről és kikkel való egységről beszél? Félre kell tennünk a korábbi beidegződéseinket és le kell bontanunk mindazokat az elválasztó falakat, amiket az elmúlt évszázadok és évtizedek során az egyház és gyülekezet neve alatt munkálkodva sokszor nemes céllal is, de létrehoztak Isten szent emberei. Isten egy jobbat készített számunkra, de ehhez a múlt rossz gyakorlatának felszámolásán keresztül vezet az út. (Semmiképpen sem ökümenéről beszélek, ami arra irányuló emberi erőfeszítés, hogy szervezeti egységet hozzon létre megtéretlen vallásos és újjászületett hívők között. Ez a szentnek a világgal való keveredése, a széles és keskeny út összemosása. Ez a Sátán célja és nem Istené. Az ige mindenhol ezek szétválasztásáról beszél. Lásd. 2 Kor. 6.14- 18).

Az új apostoli mozgalmon belül ma új névvel ellátva „hálózatokat építenek” emberek, de vegyük észre, hogy jellemzőit tekintve ezek szintén felekezeti típusú szerveződések. Hiszem azonban, hogy Isten valóban felemel olyan apostolokat és prófétákat, akik ismerik az Isten szerint való építkezés alapelveit és Jézus Egyházán Vele együtt akarnak munkálkodni. Hiszem, hogy ez az egyház valóban erős lesz és győztes a pokol erői felett.

A gyülekezetek létrehozása, élete nem igényel külön szervezést, mert minden újjászületetett hívő egy városban egy gyülekezetet alkot. Ez olyan egyszerű, hogy alig tudjuk felfogni. Isten nem akarja, hogy a hívők több tíz km-t utazzanak ide-oda az „xyz” gyülekezetbe (mint a templomba), mert ők maguk az Isten temploma, akikhez Isten akar „odamenni” és közöttük lakni. Isten ezt ígérte, ha az Ő nevében jövünk össze házanként vagy mindannyian egy városban bárhol, ahol arra alkalmas hely van.

Isten előre látta, hogy mi fog bekövetkezni, ezért gondoskodott arról is, hogy a mai torz állapot, helyreállítható legyen. Ezt a helyreállítást emberileg lehetetlen véghezvinni, de Istennel és az Ő akarata szerint lehetséges. Ehhez a munkához adott Ő „építőmunkásokat”, mesterembereket, akik az Ő munkatársai és a Tőle kapott látás és szolgálati ajándékok alapján munkálkodni fognak az Ő Egyháza építésén.

Sokan ma egy felekezet utáni korról beszélnek. Ebben az időszakban különösen fontos, hogy a szerveződések iránya, a Krisztustól való apostoli munka a városi egység építését és egységes városi gyülekezetek létrejöttét segítse és ne valamiféle jó szándékú, új típusú, „felekezeti jellegű” szerveződéseket hozzanak létre „egyház” vagy „xyz-hálózat” címszó alatt. Ezért nagy szükség van Istentől küldött alázatos szívű, szolgáló lelkületű apostoli és prófétai szolgálók munkájára, akik ha kell, felveszik harcot a megosztást okozó hamis munkásokkal szemben.

Hiszem, hogy Isten szól ma az Ővéihez az Ő gyülekezetéről. Ő akar nekünk (be)látást adni az Ő Egyházával kapcsolatos tervébe, hogy ne ellene, hanem Vele együtt tudjunk munkálkodni.

Az építkezésnél ajánlatos figyelembe venni a következőket:

– az Isten szerint való egység munkálásának helye mindig egy település

– tudjuk, hogy az építkezés alulról felfelé, a kicsitől a nagy felé halad

– az építkezésnél először le kell lerakni a biblikus alapokat

                        – mind a hívők egyéni életben,

– mind a gyülekezet életében

                       – azután történhet a „ráépítés”.

– ahogy egy gyülekezet létrejön kicsiben és utána növekszik, az építkezésben is a kicsitől a nagy felé haladunk

– az egyének felépítése és felkészítése a szolgálatra

– házaspárok, családok megerősítése

– kiscsoportok, házi gyülekezetek létrehozása

– városi szintű gyülekezetek építése

Ma, amikor városi gyülekezetek építéséről beszélünk, sokszor a legfelső szinten kezdünk el építkezni. Manapság – jellemző módon – a gyülekezeti életet a sok program jelenti. Ezzel szemben jó lenne, ha a gyülekezet a maga egyszerűségében élné meg a mindennapi hívő életét és nem veszne el a sok „szervezett programban”. Meg kell látni, hogy mi van az Úrtól és mi az emberi buzgólkodás. Sokszor abba a hibába esünk, mint „Márta”, hogy többet teszünk, mint kellene. Jobb lenne sokszor a kevesebb, de az kellene, hogy a Jézussal való közösségből fakadjon. A Jelenések könyvében leírt gyülekezetekről szóló próféciák rendszerint azzal kezdődnek, hogy „tudom a te dolgaidat” és Jézusnak rendszerint gondja van a gyülekezetek „dolgaival”, a cselekedetekkel.

Hajlamosak vagyunk a gyülekezet esetében elsősorban a vasárnapi, összevont alkalmakra (egybegyülekezésre) koncentrálni, de észre kell venni, hogy az a vége egy folyamatnak, a „tető felrakása”. Abból kiindulva „lefelé” (visszafelé lebontva) építkezve, sohasem fog hozni mély, igazi gyülekezeti életet a kisközösségek – korlátozott tevékenységű házi csoportok – szintjén, ha vannak ilyenek egyáltalán. Valódi tanítványokat és biblikus szolgálókat kell kiképeznünk, de be kell látni, hogy arra vasárnap délelőtt az összevont alkalmakon nincs lehetőség. Ezért van nagy szükség a személyes közösségre lehetőséget adó kisebb közösségekre, ahol meg lehet élni egy valódi krisztusi életet minden nap és fel lehet készülni a szolgálatra is.

Észre kell vennünk, hogy a világ – szomorú állapota ellenére – ma még több területen „prófétál – példát mutat – az egyháznak”:

– van ennek az országnak egy polgári kormánya és parlamentje (még ha pártoskodnak is, és sokat vitatkoznak egymással, de van, és egybegyűlnek)  – a felekezetekre tagolt egyház az együtt-vezetés terén mit tud felmutatni?

– minden településen (városban) van egy működő „vének tanácsa” (képviselő testület) – a városok hívői vezetőinek egysége sajnos még nem áll „ezen a szinten”,

– egy világsztár rock énekes vagy egy nagyváros futballcsapata meg tud tölteni egy 100 ezer fős stadiont ma is – a hívőknek miért nem sikerül együtt összejönni legalább alkalmanként, egy városban, hogy megtöltsenek egy nagy befogadó képességű létesítményt, amiből van éppen elég.

A világban mindezek működnek ma is, Krisztus Testében miért nem? Nem vagyok a nagy tömegmegmozdulások szerelmese, de ennek szellemi jelentősége van. Krisztus Teste egységének felmutatása minden városban a világ miatt fontos:

De nemcsak ő érettük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédökre hisznek majd én bennem; hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhiggye a világ, hogy te (az Atya) küldtél engem (Jézust)”.    János 17.20-21.

Isten, amikor letekint a mennyből egy városra, Ő ott ma is egy gyülekezet lát, de sajnos szétszakadozott állapotban. Nem véletlen, hogy Jézus 2000 éve tartó közbenjáró imájának egyetlen témája van: Krisztus Testének egysége. Ezért szólít fel bennünket, hogy „egyek legyetek”! Krisztus Testének, a gyülekezetnek azért kell egy látható egységet felmutatnia minden településen, hogy „a világ elhiggye, hogy az Atya küldte el Jézust.” Csak így „hull le a lepel” a világ szeméről és akkor nem lesz kifogása, hogy miért térjen meg. Csoda, hogy a világ nem akar ma hinni Jézusban, amikor a gyülekezetek szétszakadozott állapotát látja egy-egy településen?…….ha látja egyáltalán. Krisztus Teste nem nagyon akarja ma megmutatni magát a világ előtt, inkább szeret elrejtőzni gyülekezeti házakban elfelejtve eredeti küldetését;

Menjetek el és tegyetek tanítványokká minden népeket…”.

Egy személyes példa ennek igazolására. Néhány évvel ezelőtt, amikor még világi munkahelyemen dolgoztam és hívtam a kolléganőmet egy evangélizációs alkalomra – ő semmit sem értett a mi gyülekezeti dolgainkból – , de egy értelmes nő volt és egyetlen kérdése volt csupán? „Ott van a „ti gyülekezetetek”, ott van az másik is, és még amaz is… Ha ti ugyanabban hisztek, akkor nem értem, hogy miért jöttök össze külön-külön? Miért nem vagytok egyek?”

Igaza van, mert a lényeg ez, a fenti Igében Jézus erről beszél. A világot a látható egységünkkel – Krisztus Testét látható módon bemutatva – tudjuk meggyőzni, és nem mindenféle teológiánkkal és különböző pótcselekvésekkel. Jézus felhatalmazta a világot, hogy ha a hívők nem mutatják be településenként a látható egységet (Krisztus testét egyben), akkor ne higgye el azt az Igazságot, hogy Atya elküldte Őt. Ez a mi felelősségünk, hogy be tudjuk mutatni minden városban a világnak a mi egységünk által a Krisztust (együtt összegyülekezve)! Jó lenne, ha a világ ezt meg tudná látni, vagy hallhatna róla. Ezt jelenti az igében, hogy az „összejöttek nyilvánosan” (látható módon) kifejezés.

A feladat nagy, de legyünk jó reménységgel, hogy Jézus el fogja végezni ezt a munkát, mert Ő egy tökéletes menyasszonyért fog visszajönni. Munkálkodjunk Vele együtt az Ő akarata szerint, siettetve az Ő visszajövetelét.

Ámen.

Abonyi Sándor

Lektorált változat: 2014-03-24 

 

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: gyülekezet, gyülekezetépítés, helyreállítás, Magyar tanítások
Címke: , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

6 hozzászólás a(z) Isten gyülekezete – Abonyi Sándor bejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Heti ajánlat (2013. szeptember 30.) – Abonyi Sándor | keskeny út – narrow way

  2. Balázs Ida szerint:

    Kedves Sándor!

    Nagyon jó és szép amit írsz, ( és igaz is) csak van az az igevers, hogy:Luk. 18,8…… Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön? Meg, hogy az Úr visszajövetele előtt olyan lesz, mint Lót és Nóé idejében volt (akkor se sok igazat talált az Isten a földön, ill Sodomában! Még a családjaik is csak a rájuk való tekintettel menekültek meg! Ami mondjuk nekünk is egy biztatás, amellett az igevers mellett úgye, hogy : “hígyj az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz, mind te, mind a te házadnépe…”)! Mát. 24,39 És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.
    És ilyet is ír az Ige:2 Thess. 2,3 Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia,
    Mint láthatjuk, itt ( ebben az időben) inkább a híttől, Istentől való elfordulás a jellemző , ill a prófétált állapot, nem az újjáépítés!
    Meg pl a másik is, amik, mint tudjuk, a hívőkről, keresztényekről szólnak, és nem a világi emberekről:( egyszerű fordításban)
    2Tim 3,1 Értsd meg, hogy az utolsó idõkben nehéz lesz helytállni.
    2Tim 3,2 Mert az emberek önzõk lesznek, pénzimádók, dicsekvõk és büszkék, gonosz dolgokat fognak mondani másokról, szüleiknek nem engedelmeskednek; hálátlanok lesznek és gonoszok.
    2Tim 3,3 Hiányozni fog belõlük a mások iránti szeretet, nem akarnak megbocsátani, szívesen mondanak rosszat másokról, önuralom nélküliek és vadak lesznek, gyûlölik a jót.
    2Tim 3,4 Elárulják a barátaikat, gondolkodás nélkül vakmerõen cselekszenek, büszkék lesznek, és nem Istent szeretik, hanem inkább az élvezeteket hajszolják.
    2Tim 3,5 Eközben megtartják ugyan a vallásosság külsõ látszatát, de a valódi istenfélelem erejét elutasítják. Maradj távol az ilyen emberektõl, Timóteus!
    
    Megazután: 1 Tim. 4,1 A Lélek pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén.

    Itt, ennél a példázatnál is úgy néz ki, hogy a látható “gyülekezet” eléggé vegyes képet mutat:
    Mát. 22,10 És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel…..stb

    Szóval, csak azt kérdezném, hogy mire alapozzuk azt a reményünket, hogy az egyébbként most is ( és mindig is) dicsőséges eklézsia ( akik most személyekként élnek , a gyülekezetekben, és a világon elszórtan, és a Szent Szellem által Krisztusban összekötötten, összeépítetten) is felfog tünni láthatóan a világban, így az utolsó időkben? ( Egyébbként én is hittem abban, hogy majd lesz egy nagy ébredés még, és az apostolihoz hasonló látható egyház az idők végén, de azután ezek az igeversek ( meg egyebek is) eloszlatták ezt a reményt bennem!)
    Mert vannak ugyan “próféciák”, amelyek ilyeneket igérnek, de az Igéből inkább más kép mutatkozik.

    Kedvelés

    • Sandor szerint:

      Kedves Ida! A kérdés körbeírása is hosszú volt, így válasz is hosszabb a szokásosnál.
      A kérdés valóban ellentmondásosnak látszik:

      Egyrészt: a „gyülekezetek” életében egy leépülési folyamatnak lehetünk tanúi, amiről az ige is beszél (hittől való elszakadás, erkölcsi leépülése, sokak elhitetése stb). Az ige szerint ez a hívők többségét érinti: sokakat. Beszél az ige a nagy paráznáról is, aki a fenevadon lovagol. Ez az elvilágiasodott, egymással (ökumené) és a világgal összeszövetkezett parázna egyház (neve szerint egyház, gyülekezet ugyan, de Isten szemében valójában egy hamis, parázna egyház). A hívők többsége, csak névleg hívő, akik ezekbe a különböző néven nevezett „gyülekezetekbe” tartozik, és valóban sokan lesznek, mert a hamis, parázna egyházban megtűrik a bűnöket. Lesz egy „hamis ébredés”, „hamis evangélium” hirdetésével, az óember halálba adásának igénye nélkül (szentség nélkül), ami elfogadható a testies világi emberek számára. Elhitetik a bűnben élő hívőkkel, hogy az üdvösség elveszíthetetlen. Ők lesznek azok, akik kívül fognak maradni a „bárkán” az ítélet eljövetelekor; ha addig meg nem térnek.

      Másrészt: Jézus egy szent, dicsőséges Menyasszonyért jön vissza. Noé és Lót példázatából látjuk, hogy nagyon kevesen menekültek meg az ítélet elől. Ez azt üzeni, hogy a „gyülekezeteknek nevezett közösségekből” csupán egy kisebbség lesz, akik valóban megmenekülnek. Ők azok, akik valóban bemennek a szoros kapun, a keskeny úton járnak, szentségben élnek és kitartanak mindvégig és ezért valóban üdvözülnek, megmenekülnek. Ezek többsége a leépülő „gyülekezeteknek” nevezett közösségekből „kijött”, „kizárt” és „kifutott” hívők lesznek. Ők képezik Jézus Menyasszonyát, Isten Gyülekezetét. Jézus Krisztus egyháza az igaz egyház, a kipróbált kevesek szent kis csapata, akik valóban fényleni fognak és különválnak a parázna, „hamis egyháztól”. Az egyre nagyobb bűnök megtűrése a hamis egyházban kihozza azokat, akik szentségben és igazságban akarnak járni. Isten mindig a kicsiben dicsőíti meg magát. Én ezek között szeretnék lenni.

      Jézus működteti a „szórólapátját”, mert szét akarja választani az igaz hívőket a hamisaktól. Most a megrázás, szétválasztás ideje van. Ez a látszólagos ellentmondás feloldásának a kulcsa! Az ige határozottan felszólít a szétválásra, a parázna, hamis egyházból való kijövetelre, mert Isten utálja az igaz és hamis elegyét:

      – „menjetek ki közülük, szakadjatok el (2 Kor. 6.17)
      – a „gyülekezetekből” kirekesztenek titeket (Ján. 16.2)
      – fussatok ki közülük. (Jel. 18.4)

      Jézus visszajövetele előtt tehát (ahogyan Lót napjaiban is) ki kell futni „sodomából” („egyház”-nak, „gyülekezetnek” nevezett nagy paráznából, hamis egyház(ak)ból, hogy Jézus Menyasszonyának (az igaz hívőknek) ne legyen része a nagy parázna csapásaiban.

      Remélem segítettem közelebb kerülni a megértéshez.

      Sándor

      Kedvelés

    • Sandor szerint:

      Kedves Ida!

      Ehhez a témához kapcsolódik egy könyv Andrew Stromtól Igaz és hamis ébredés címmel, ami itt érhető el:

      http://igerenezek.files.wordpress.com/2013/07/andrew_strom_igazi_es_hamis_ebredes.pdf

      Kedvelés

  3. Balázs Ida szerint:

    Bocsánat kedves Sándor, csak most találtam meg a válaszodat. Ezzel, nem is volt gondom soha, amit írtál. Ez így van! De én arra lennék kíváncsi, hogy azok a kijött, kiüldözött keresztények, hogyan fognak tudni látható egységként a világban megjelenni. Már itt persze nem azt az időt értem, amikor “máglyára” vetnek bennünket, és valamennyiünkről nyilvánvaló lesz a világ szemében, hogy Jézushoz tartozunk! ( Mert inkább vállaljuk a halált testvéreinkkel együtt, mint hogy megtagadnánk mind Urunkat, mind őket….! ) Mert igazából a világ csak ekkor látja az igaz egyházat “együtt”. Amíg nincs mártíromság Jézusért, addig a világ “egy kalap alá” veszi a “keresztény” egyházakat, gyülekezeteket! ( Hiszen mindegyik azt hirdeti magáról, hogy “csak” ők azok….! Ha megjelenne egy másik, aki azt mondja, hogy “mi vagyunk”…?!)

    Ez itt egy olyan gyöngyszem, amelyet mindenkinek olvasnia “kell”!

    http://www.hajnalcsillag.net/files/wumbrand-megkinozvakrisztusert.pdf

    Ida

    Kedvelés

    • Sandor szerint:

      Kedves Ida! Köszönöm a belinkelt anyagot. Nem feltétlenül kell üldözésnek lenni ahhoz, hogy Krisztus Menyasszonya láthatóvá váljon a világ számára. Isten népének engedelmesnek kell lenni és az igaz el kell, hogy váljon a hamistól. NEM SZABAD KEVEREDNI!! A Jeruzsálemi gyülekezettel sem mertek elegyedni miután Ananiás és Safira a hazugságuk miatt ott a gyülekezetben meghalt. A gyülekezet valóban szent volt a nép pedig magasztalta őket (Apcs. 5.13.) Anitokhiában is a nép nevezte a hívőket keresztyéneknek, mert látták bennük a Krisztust és Barnabás is látta rajtuk Isten kegyelmét. Ma a gyülekezetnek nevezett közösségekben jelen vannak szenvedő újjászületett hívők, meg nem tért vallásos emberek, sőt világi (megtéretlen) látogatók is. Ebben nem fogja a világ meglátni a Krisztust!! Külön kell válni és a szenteknek külön kell összegyűlni . …… Nem akarok a Szent Szellem munkájának elébe menni, az Úr fogja ezt elvégezni a megfelelő időben …..Sándor

      Kedvelés

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s