Atyaság – Abonyi Sándor

PDF formátumban letölthető itt: Atyaság

Manapság sok szó esik a szellemi atyaságról főként az újonnan megjelenő apostolokkal kapcsolatban. Ezt a két fogalmat sokan már összetartozó fogalomként is kezelik és ebből adódóan már kezd elterjedni az ’apostoli-atyák’ kifejezés. A katolikus hagyományokban régóta ismert és elterjedt az „atya” szó használata, amit mint titulust használnak ma is egy szolgálat, egy pozíció megnevezésére. A több évszázados protestáns gyakorlat „száműzte” az „atya” szóhasználatot és ugyanazon szolgálat, ill. pozíció megnevezésére – Jézus a jó pásztor példájából kiindulva – bevezetett egy másik fogalmat, nevezetesen a „lelkipásztort”.

A protestáns gyakorlatból az atyaság kérdése – a katolikus tradícióra való reagálásként – több száz évre kiiktatásra került, leértékelve ezzel a szellemi-atyaság komoly tartalmát. Az atya szó használata ma sokak számára Isten atyaságát jelenti kizárólag, és Isten atyai szerepe mellett bárki más halandó embert atyai szerepben látni egyenesen Istenkáromlásnak tűnik, de legalábbis idegenkedést vált ki a hívőkben. Ez alapvetően helyénvaló, mert minden atyaság Őbelőle származtatható. Ha befogadjuk az életünkbe Jézus Krisztust Urunknak, akkor Isten valóban a mi Atyánkká válik. A farizeusok provokálták Jézust, hogy mutassa be nekik az Atyát és Jézus úgy válaszolt rá, hogy „ha láttatok engem láttátok az atyát, mert az atya és én egy vagyunk” – mondta ezt Jézus valamivel túl a harmincadik évén, mint az apostolok közül az első.

Azt gondolom sikerült röviden bemutatni azt a kuszaságot, ami ezen a téren ma az egyházban van.

Mi az, amit bizonyosan tudunk?

  1. Isten az Újszövetség korában, mint Atya mutatkozik be és ilyen minőségben léphetünk vele kapcsolatba, ha újjászülettünk – fiakká váltunk – a Jézus Krisztusban.
  2. Ábrahámot minden hívő atyjának nevezi az ige, aki nemcsak a zsidóknak, hanem a pogányokból lett hívőknek is hitbeli ős-atyja, mert ő – hozzánk hasonlóan – ’körülmetéletlen állapotában hitt Istenben és ezért az ő hite tulajdoníttatott neki igazságul”.
  3. Jézus azonosította magát az Atyával – egyenlővé téve magát Ővele. Bár Fiú volt, de ugyanakkor bemutatta az Atyát is. Valójában tehát Ő, mint Fiú atyai szerepben is munkálkodott, ha nem is nevezi így az ige. Jézus többször mondta, hogy Ő azért jött, hogy az Atya akaratát cselekedje. Mielőtt bármit cselekedett volna, mindig azt nézte, mit cselekszik az Atya. Tehát, amiket Jézus cselekedett, azokat egyszersmind atyai szerepben is cselekedte. Az első apostoloknak ezért Jézus egyben ’szellemi atyjuk’ is volt, amit Jézus szóhasználatában a „fiaim” (János 13.33) megnevezés is megerősít. Így az első tanítványok valójában Jézus szellemi ’fiai’ voltak.
  4. Pál apostol, aki már nem tartozott az első Tizenkettő közé szintén atyának nevezi magát. Megnevezi magát, mint a Korinthusi gyülekezet atyja és ’szellemi atyja’ Timótheusnak és Titusnak, akik az ő ’szellemi fiai’, akiket ’fájdalommal szült’.
  5. Láthatjuk még az atya szerepében Noét, Jóbot, Jákóbot és több más meghatározó személyt is az Igében.

A következő kérdések merülhetnek fel ezek után:

–         Van valóságos igény az atyaságra (apákra) ma az egyházban ill. a világban?

–         Mi az atyaság valóságos szerepe ma az egyházban?

–         Mitől és hogyan válhat valaki atyává?

–         Hol jelenik meg ’alap-fokon’, első szinten az atyaság az igében és milyen fogalommal párosítható?

–         Mik a jellemzői az atyaságnak?

–         Milyen életkorban válhat valaki atyává, ha ’ideje-korán’ beérik hívőként?

–         Melyek a bukott – , „hamis atyák” jellemzői.

Nézzük ezek után sorban az egyes kérdéseket és a teljesség igénye nélkül vizsgájuk meg, milyen válaszok adhatók azokra.

1.      Van valóságos igény az atyaságra (apákra) ma az egyházban ill. a világban?

 Isten a bűnesetet megelőzően úgy teremtette az embert, hogy vele közösségben éljen és nem volt külön terve az embernek Istentől való elszakadt állapotára. Isten eredeti terve az (első) Ádám bukásával meghiúsult, de a második ’Ádámban’ – Jézusban – helyreállítást nyert. Isten, az Ő rendkívüli kegyelme által, már az Ószövetség időszakában is el tudott érni néhány embert (Noé, Jób, Ábrahám, Jákób…), akik nemcsak testi szinten, hanem –Isten hangját hallva – szellemi szinten is kiformálták az Isten szerinti atyai mintát a késői kor számára.

Ma az emberiség egy Istentől elszakadt állapotban él, a családok 40-50 %-ában a gyerekek apa nélkül nőnek fel, vagy akiknek van is fizikai apjuk, mégsem látnak maguk előtt egy Istentől való atyai mintát. Ebből a világból térünk meg ma az Úrhoz és ezért az Isten szerinti valóságos atyai minták ismerete nélkül, a mennyei Atya hiányos ismeretével próbál mindenki valamilyen atyai mintát elképzelni magának. A társadalomban és az egyházban is bekövetkezett nagyfokú torzulásokból adódóan ma már eléggé egyértelműen látszik, hogy Isten az atyáknak meghatározó szerepet szánt, mind a fizikai családban, mind Isten nagyobb családjában, az egyházban, amit mások – feleség, gyermekét egyedül nevelő anya, vagy éretlen (esetenként hiányos nevelésű, „korcs”) fiak – nem tudnak pótolni. Mind az egyházban, mind a világban felnőtt egy generáció, amelyik nem látott maga előtt Istentől való atyai mintát, aminek hatása – éretlenség, bölcsesség hiánya stb. – rányomják bélyegüket a mai állapotra.

2.      Mi az atyaság valóságos szerepe ma az egyházban?

Jézus azt mondja „én vagyok az Út az Igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához csak én általam”. Ez azt jelenti számunkra, hogy

–         Jézus az ÚT, amin – nekünk fiaknak – előre kell haladni a hit útján,

–         És ha megfutjuk a pályánkat Jézusban és CÉLBA érünk, akkor Jézusban, mint hitben érett korúak megtapasztalhatjuk a Fiú mellett az ATYÁT is.

Ez azt is jelenti tehát, hogy az atyaság a hívők életében, az érettségben való előrehaladás során, egy ’ideje-korán elérhető és elérendő célállapot’. Ez azt jelenti, hogy azok a hívők, akik erre az állapotra (Isten atyai természetének megértésére) eljutnak, képesek képviselni az egyházban Isten atyaságát mindazzal együtt, ami ebből adódik: erő, hatalom (tekintély), érettség, kiegyensúlyozottság, bölcsesség, józanság, védelem, biztonság, gondoskodás és sorolhatnánk a sort. Szükség van ma erre az egyházban? Mondhatjuk, hogy egyszerűen szenvedünk ezek hiánya miatt. Az Efézus 4.11 szerinti szolgálati ajándékok – külön-külön, de együttesen is mindazért adattak, hogy a szenteket (hívőket) tökéletesítsék, eljuttassák az érett korra (Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére: vagyis az atyaságra): Ebből logikusan adódik, hogy az Isten által adott 5 fő szolgálati ajándékban való szolgálat már érett-korúságot (atyaságot) kell, hogy jelentsen, mert csak úgy tudunk elvinni másokat az érettségre, ha mi magunk már éretté váltunk. Hogyan érhető ez el ma, ki készíti fel ezeket a szolgálatokat ebben a kegyelmi korban? A válasz az, hogy Isten közvetlenül, aki elhívta őket, mert akiket Ő elhív, azokat fel is fogja készíteni. Hogyan? Ő meg fogja találni ennek a módját. Az emberek életében olyan helyzeteket (pusztákat; próbákat, harcokat) teremt, ami felkészíti őket egy vele való folyamatos kapcsolaton keresztül a szolgálatra és az atyaságra. Ezt a felkészítést látjuk Jézus életében is, amikor testben volt itt a földön, de Pál apostol, Noé, Jób, Ábrahám, Jákób életében is.

3. Mitől válik valaki atyává?

Két utat látunk erre az igében:

–         egy természetes utat, ami a természetes családból – a férj szerepéből – indul ki, és azon keresztül vezet, azonban itt is szükséges a Szent Szellem vezetése,

–         látunk egy természetfeletti utat is, amikor nőtlen férfiak – Jézus és Pál – Isten különleges kegyelme által – természetes apaság nélkül is – eljutottak az atyaságra.

3.1. A természetes út a családon keresztül:

Isten akarata az, hogy minden hívő eljusson az érettségre. Azok a férfiak – akik Istentől nem kaptak kegyelmet rá, hogy egyedül maradjanak – nősüljenek meg és váljanak férjekké, legyenek gyerekeik és neveljék jól (engedelmességben) azokat.

Az 1 Tim. 3. szerint azok az egyfeleségű, családos férfiak (atyák), akik jól igazgatják a saját házukat és képesek engedelmességben tartani saját gyermekeiket (és jó, ha sok ilyen van egy gyülekezetben), ők presbiterek lehetnek egy helyi gyülekezetben. Ha van erre vágy a szívükben, mert Istentől van elhívásuk rá, akkor ők lesznek egy helyi gyülekezet (érett, tapasztalt, bölcs) vezetői. Elvárás az ilyen vezetőktől az is, hogy ők Szent Szellemmel és bölcsességgel teljesek legyenek. Ezekre az érett férfiakra, mint a gyülekezet elöljáróira, mondhatjuk, hogy ők a gyülekezet atyái, akik atyai szívvel, gondoskodással és szeretettel viseltetnek a rájuk bízott „nyáj” iránt. (Itt látunk valamiféle jogalapot a katolikusoknál elterjedt atya szó használatára, azonban ezt sosem egy státuszként használja az Ige, hanem a férfiaknál egy érett korban elérhető állapotra). A „fiakból” lesznek atyák és nem a szolgákból, tehát az út az atyasághoz a fiúságon keresztül vezet. Ma az egyházban sajnos sokan csak szolgák és sosem tapasztalták meg a fiúság valódi szellemi tartalmát, annak minden áldásával együtt. (lásd a „Tékozló fiú történetének” példáját a Luk.15.11-32-ig).

Összefoglalóan mondhatjuk tehát, hogy egy helyi gyülekezetet – Isten terve szerint – olyan érett férfiak kell, hogy vezessenek, akik a saját családjukban, mint atyák már bizonyítottak, tehát valójában már megfelelnek az atyaság kritériumának. Az igei minta tehát az, hogy minden vezető (presbiter/vén, elöljáró), mint atya először a saját családjában kell, hogy bizonyítson, és csak azután lehet példakép, mint atya, az Isten családjában, a gyülekezetben. Ebből láthatjuk azt az utat, hogy ha természetes úton, de ugyanakkor Isten szellemének vezetése által jut el valaki az atyaságra, akkor egy helyi gyülekezet vezetőségéből kiküldve (lásd. Antiókhiában Pál és Barnabás), mint vezetők már korábban is kellett, hogy rendelkezzenek az atyaság tulajdonságaival és nem a kiküldés által válnak azzá. A kiküldés által egy helyi gyülekezeti vezetőből (presbiter, vén) „csupán” kiküldött (apostol) lesz, de a kiküldés pillanata nem tud senkit érett atyává tenni, ha korábban már nem volt az.

3.2. A természetfeletti út Isten különleges kegyelme által

Jézus és Pál apostol példáján keresztül látjuk, hogy ők a nélkül váltak atyákká, hogy fizikai értelemben apákká váltak volna. Volt azonban – felnövekedésük során – mindkettőjük előtt egy fizikai apai minta is, ami segített nekik az atya szerepének jobb megértésében, de döntő minden bizonnyal az volt, ahogyan ők Isten különleges kegyelméből, sok próbán keresztül eljutottak Isten ismeretének egy olyan mértékére, amiből megérthették az atya szívét, gondolkozását és akaratát.

Látjuk azt is, hogy az Ef. 4.11. szerinti szolgálati ajándékok Jézus által adott ajándékok azoknak, akiket ő kiválasztott, hogy apostolok, próféták, evangélisták, pásztorok és tanítók legyenek. Ezek a szolgálati elhívások ajándékok Jézustól az egyház számára. Az igében ígéretet látunk arra, hogy akiket Isten elhív, azokat fel is készíti. Így Isten fogja felkészíteni őket az atyaságra is. Talán újként hat, de ebből adódóan mondhatjuk azt is, hogy vannak

–         ’apostoli atyák’,

–         ’prófétai atyák’,

–         ’evangélista atyák’,

–         ’tanítói atyák’,

–         és ’pásztor atyák’,

akik szellemi módon, az utánpótlás biztosítása érdekében kell, hogy közreműködjenek abban, hogy az Isten által elhívott, velük azonos elhívással rendelkező embereket ’megszüljék’ (felfedezzék ajándékukat) és segítsék őket felkészülni saját elhívásukra.

4.      Hol jelenik meg ’alap-fokon’ – első szinten – az atyaság az igében és milyen fogalommal párosítható?

Az előzőekben leírt módon az atyaság alapvetően már megjelenik a fizikai családban, egy jó apai mintát kiformáló családapa szerepében. Ha ilyenek vannak, és Isten azt akarja, hogy sokan legyenek ilyenek az egyházban, akár úgy is, hogy nem vezetők, ők ’tapasztalataikkal’ sokat segíthetnek abban, hogy a gyülekezet tagjai érettségre jussanak.

“Írok néktek atyák, mert megismertétek azt, aki kezdettől fogva van. Írok néktek ifjak, mert meggyőztétek a gonoszt. Írok néktek fiacskák, mert megismertétek az Atyát.”   1 János 2:13

“Ti is atyák ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek azokat az Úr tanítása és intése szerint.    Efézus 6:4

A gyülekezetben jó példának számító család-atyák közül, Isten néhányuknak azt a vágyat ülteti a szívükbe, hogy vezetők legyenek a gyülekezetben. Ők tehát előbb váltak atyákká a családban és csak utána vezetőkké a gyülekezetben, pontosabban azért válhattak vezetőkké a gyülekezetben (ez egy előfeltétel), mert jó atyák voltak a saját családjukban. Hűnek bizonyultak a kicsin, és azután az Atya sokat bíz rájuk: egy gyülekezetet, Istennek egy nagyobb családját.

5.      Melyek az atyaság jellemzői?

Az atyaság jellemzői a következőképpen foglalhatók össze:

–         igaz ember

  • életét Isten igéje alapján éli meg, olyan hívő, aki az Úrban jár,
  • életét a Szent Szellem vezetése alá rendeli

–         feddhetetlen ember – bűn nem tulajdonítható neki

–         egyfeleségű vagy érett nőtlen férfi,

–         felelősségteljes, gondoskodó, védelmet biztosító, szeretetteljes, fegyelmező

–         egész élte (életmódja) példa mások számára.

–         vannak szellemi gyermekei (fiai)

  • szellemi vezetője gyermekeinek, szellemi fiainak
  • gyermekeit engedelmességben neveli, és az Úr útján vezeti őket

–         egy szellemi atya szellemi fiaiból is szellemi atyákat nevel (egy szellemi atya gyümölcse: szellemi atya)

Ábrahámnál azt olvassuk az 1 Mózes 18.19-ben:

 Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő háza népének ő utána, hogy megőrizzék az Úrnak útját, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, amit szólott felőle.”

 

Hasonló az útmutatás, ami a vezetőknek szól az 1 Tim. 3.2-7-ben:

“Szükséges ezért, hogy a püspök (presbiter, elöljáró)

– feddhetetlen legyen,

– egy feleségű férfiú,

– józan, mértékletes,

– illedelmes, vendégszerető,…

– a tanításra alkalmatos;

– szelíd, versengéstől mentes, nem pénzsóvárgó;

aki a maga házát jól igazgatja,

– gyermekeit engedelmességben tartja, minden tisztességgel;

(Mert ha valaki az ő tulajdon házát nem tudja igazgatni, mi módon visel gondot az Isten egyházára? – ez tehát előfeltétele a vezetőségnek)

Ne új (hanem érett) ember legyen, …

 Szükséges pedig, hogy jó bizonysága legyen a kívül valóktól is; …”

Az apostoli atyáknak Jézus a következő parancsolatot adja a Máté 28.16-20-ban:

A tizenegy tanítvány (apostoli atya) pedig elmegy Galileába, arra a hegyre, ahová Jézus rendelte őket. És mikor meglátták őt, leborultak előtte; némelyek pedig kételkedtek. És hozzájuk menvén Jézus, szól nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért,

–         tegyetek tanítványokká (szellemi fiakká) minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentszellemnek nevében,

–         Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek:…”.

Mindkét idézetből ugyanazt látjuk, hogy az atyáknak nem egyszerűen csak tanítani kell a fiaikat az Úr útjára, és vagy meghallják azt és engedelmeskednek neki vagy sem, hanem mindenféle módon és eszközzel (bölcsesség, következetesség, számonkérés, fegyelmezés) meg kell őket tanítani arra, hogy azon is járjanak.

Pál a következőt írja ’szellemi fiának’ – Timótheusnak – a 2 Tim. 3.10-11-ben:

Te pedig követted az én tanításomat, életmódomat, szándékomat, hitemet, hosszútűrésemet, szeretetemet, türelmemet, üldöztetéseimet, szenvedéseimet, amelyek rajtam estek ….de mindezekből megszabadított engem az Úr.”

Ebből látjuk, hogy egy szellemi atya nemcsak egyszerűen megtanít valakit bizonyos ismeretekre, hanem azon túl bemutatja az ő egész életét, mint követendő mintát:

–         egy életmódot,

–         szándékokat, gondolkozásmódot,

–         a hit, a hosszútűrés, a szeretet és türelem gyakorlati alkalmazását a mindennapi élet során,

–         a próbákban (szenvedésben, üldözésekben) való helytállást,

–         és mindezekből az Úr szabadítását, vagyis egy győztes keresztyén életet.

Amikor Pál azt mondja a Korinthusi gyülekezetnek, hogy „lehet sok tanítótok a Krisztusban, de nem sok atyátok”, ezzel rámutat a tanító és az atya közötti lényeges különbségre, ami a következőket jelenti.

Lehetnek sokan tanítók, de ők mindig csak addig a szintig tudják elvinni a tanulóikat ahol ők maguk is vannak; és nem tovább. Ezért kell ma is iskolákat és tanítókat váltani tanulmányaink (ált. iskola, középiskola, egyetem) során, mert „nem lehet a tanítvány nagyobb, mint az ő mestere (tanítója)”. Mindeközben az édesapánk (a természetes atyánk), aki lehet, hogy csak általános iskolai végzettségű, egész életünk során ugyanaz marad, holott közben mi az egyetemet is kijárhatjuk. A tanítók tehát változnak az életünk során, az életünk különböző időszakaszaiban, de az atyánk végig ugyanaz marad, biztosítva számunkra mindazt a védelmet, gondoskodást, szeretetet, életmintát, amivel a fiak (és ez nagyon lényeges) a nagyobb ajándékaik alapján – minden atya örömére – túlszárnyalhatják az atyjukat is. Az életben bőven látunk erre példát! Az atyák sokszor talán nem a legmagasabb szintű ismeretet adják át fiaiknak, de van bölcsességük és élettapasztalatuk, amivel egy életen át segíthetik fiaikat. A létük a mögöttük lévő több évtizedes küzdelmük alapján önmagában a győzedelmes élet bizonyítéka.

6.      Milyen életkorban válhat valaki atyává, ha ’ideje-korán’ beérik hívőként?

Ma egy olyan világban élünk, ahol minden a halogatást segíti elő:

–         Sokan főiskolát és egyetemet végeznek, sokszor indulásként több diplomát szerezve „kredit-rendszerben” elnyújtva a tanulást. Így lehet, hogy 25-28 éves is lehet valaki, amikor befejezi a tanulmányit. Ebben a korban már régen házasodni kellene, de a tanulmányok miatt nem lehet, és a világban már különben sem divat a házasság, meg lehet együtt is élni párkapcsolatban házasság és gyerek nélkül ’összekötve a kellemest a hasznossal’, minden felelősség nélkül; milyen atyai mintát ad így tovább valaki?

–         Mikorra befejeződik a tanulás, utána folytatódik a ’szingli’ életmód párkapcsolatban (esetleg már a második, harmadik társsal) vagy egyedül küzdve az érvényesülésért (karrier építése). Így haladva előre egy fiatal azon veszi magát észre, hogy már 33-35 éves és még se házasság, se gyerek, se élettapasztalat, se önálló család.

Amerikában ma a gyerekek kb. 50 %-a apa nélkül – régen ezt úgy mondták ’csonka családban’ – nő fel, semmilyen apai mintát nem látva mag előtt; még rosszat sem. Ez még néhány generációval korábban is másképpen volt, de az első gyülekezetek idejében alapvetően más volt a helyzet. Az ifjak már 18 éves koruk körül házasodtak és 30 éves korukra már 5-6 gyerekes családdal rendelkező, érett korú, tapasztalt férfiak voltak. Ilyen 30 év körüli férfiak voltak a Jézus által elhívott első apostolok is. Jézus maga is 30 éves korában kezdte el szolgálatát és 33 éves korára már be is fejezte, bemutatva az atyát is.

Mikor lehet tehát ’ideje-korán’ valaki atya? A válasz: 30-35 éves korban.

7. Melyek a bukott, „hamis atyák” jellemzői.

A szellemi atyasággal kapcsolatban, hogy a kontrasztot érzékeljük, szólnunk kell nemcsak az igazi, hanem a bukott, „hamis” atyákról is. Ma egy olyan társadalomban élünk, ahol

– sokszor fizikálisan is hiányoznak az atyák,

– vagy fizikálisan ott vannak ugyan, de

– elbuktak atyai szerepükben,

– szereptévesztésben vannak, anyai mintát közvetítve, mert apa hiányában felnőve azt láttak állandóan maguk előtt. Ennek következménye:

– a túlzott érzelmi kötődés,

– a kiskorúságban tartás,

– nem tudnak elengedni, ezért magukhoz kötnek embereket.

– a legrosszabb, ha egy atya – Jezabel példáját követve – egy „bukott” anya szerepébe esik;

– kikényszerítés,

– manipulálás, ami varázslás

– hatalmaskodás,

– leuralás (uralkodás),

– bosszúállás,

– erőszak,

– túlzott anyagiasság stb.

Minden apa hibázhat! Ábrahám atyánk – hitünk ősatyja – is követett el hibákat, gondoljunk csak rá, hogy

– hazudott – húgának nevezve Sárát – és engedte, hogy az majdnem egy pogány király ágyasa legyen,

– vagy hitbeli megingásában engedett Sára rábeszélésének, hogy Hágárral – a pogány szolgálóval – háljon, és tőle legyen gyereke.

Mindezen hibái ellenére Ábrahám betöltötte atyai szerepét, amit az 1 Mózes 18.19 ír:

Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő háza népének ő utána, hogy megőrizzék az Úrnak útját, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felőle.”

Ha a bukott atyákra gondolunk, akkor arra látunk példákat bőven az igében:

– Ádám bukása egyben az ő atyaságában való bukását is jelentette,

– Éli főpap a bukott atya tökéletes példája,

– Saul király, Akháb király, vagy Bárák példái is figyelmeztetnek bennünket,

Éli főpap példája:

Az egyház szempontjából különösen tanulságos Éli főpap példája.

Éli főpap példája tökéletes ellentéte Ábrahámnak, mert egyáltalán nem töltötte be az atyaságra vonatkozó követelményeket, amit a bukott fiak ábrázolnak ki:

“Éli fiai azonban Béliál fiai valának, nem ismerik az Urat.”    1 Sámuel 2:12

“Éli pedig igen vén volt, és meghallotta mindazt, amit fiai cselekedtek egész Izráellel, és hogy az asszonyokkal hálnak, kik a gyülekezet sátorának nyílása előtt szolgálnak.”       1 Sámuel 2:22

“Igen nagy volt azért az ifjaknak bűne az Úr előtt, mert az emberek megutálták az Úrnak áldozatát. “     1 Sámuel 2.17.

Az 1 Tim. 3. 4 szerint ugyanez vonatkozik ma is a gyülekezetvezetőkre és minden  hívő atyára, hogy gyermekeiket – fiaikat, lányaikat – engedelmességben, az Úr útjaira megtanítva neveljék fel és ne világi módon élve; paráználkodva a világnak szolgáljanak, “megutáltatva az Úrnak útját az emberekkel”. 

Ma sok gyülekezet vezető, szolgáló küszködik azzal, hogy saját gyermekeit megőrizze a világtól és az Úr útján tartsa. Ez nem könnyű feladat, de nagy jelentőséggel bír az apa szolgálata szempontjából.

Ez is felhívja figyelmünket arra a komoly felelősségünkre, hogy nekünk, mint szolgálóknak, életünk során, elsősorban a családunk papja kell, hogy legyünk (hűnek lenni a kicsin) és utána következhet csak a nagyobb áldás Istentől; Isten családja, a gyülekezet felé való szolgálat.

Az atyai és az anyai szerepek meghatározottak és betöltésre várnak. Azok – sem a családon belül, sem a szolgálatban – nem ruházhatók át veszteségek elszenvedése nélkül ellenkező nemű személyre.

Tisztán kell látni, hogy az atyai szerep egy megmásíthatatlan férfi szerep.

– Isten az Atyaférfi,

– Jézus a Fiú, aki bemutatta az Atyát és egy volt Ővele – férfi,

– Jézus, mint első apostol és az általa elhívott 12 apostol – férfiak,

– Minden család feje a férjférfi,

– A gyülekezet vezetői (vének, presbiterek, diakónusok) egyfeleségű férfiak,

– Az apostol, aki kiküldött a gyülekezetből (annak vezetőségéből, lásd Antiókhia), következésképpen csak férfiak lehetnek.

– az Ószövetség időszakában

            – Izrael vénei,

– az összes király,

– az összes pap mind férfiak voltak

A prófétai szerepben látunk viszont több női személyt is: Mirjam, Debóra, stb.

Az ige szerint a család feje, a gyülekezet vezetősége, a kiküldött apostol – meghatározott és át nem ruházható módon – atyai szerepek, ezért azokat nők nem tölthetik be. A gyakorlatban sok minden előfordulhat, de a helytelen, igével ellentétes gyakorlat nem igazolja valaminek a helyességét.

A sokat emlegetett Debóra példája ne vezessen félre senkit, mert ott is Bárák volt az Isten által választott – Isten által alkalmasnak tartott – hadvezér, csak Bárák bátortalansága miatt volt szüksége rá, hogy Debóra elkísérje őt a harcba.

Szükség, hogy ezek az alapelvek megvalósuljanak ma is, mert „Isten tegnap, ma és mindörökké ugyan az”.

Záró gondolat:

A férfiak régen fiatal korukban elmentek katonának és 30 éves korukra már – több mint tíz éves háborús szolgálattal a hátuk mögött, kipróbált ’veteránok’, többgyermekes családapák voltak, szemben a ma 30 éves korosztállyal, akik még házasság nélkül élnek, most indulnak az életben és még katonák sem voltak, és nem is lesznek soha. Ebből a világi környezetből megtért fiatalokból kell, hogy a hívők Isten kegyelméből atyákká váljanak ma az egyházban.

Az Ószövetség utolsó igéje egy komoly figyelmeztetéssel fejeződik be:

“Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jöjjek és meg ne verjem e földet átokkal.”     Malakiás 4.5-6.

Isten akarata számunkra az, hogy megragadva az Ő különleges kegyelmét, az atyák és fiak szíve egymás felé forduljon:

–         az atyák szíve a fiakhoz,

–         a fiak szíve pedig az atyákhoz.

Ma egy olyan különleges korban élünk, amikor egymás mellett, párhuzamosan növekednek fel a fiak és az atyák. Hiszem, hogy Isten akarata az utolsó napokra az, hogy sok szellemi atya és szellemi fiú nőjön fel és amennyire csak lehetséges találjanak egymásra; az atyák szíve forduljon a fiakhoz és a fiak szíve az atyákhoz! Kell, hogy a szellemi fiak – feladva a nagyon kedvelt függetlenségüket – merjék elkötelezni magukat egy szellemi atya felé, megtanulva az engedelmességet, hogy részesedni tudjanak mindabból a mérhetetlen áldásból, amit Isten egyedül csak a szellemi atyákon keresztül tud megadni számukra.

Abonyi Sándor

2010-09-30

 

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: helyreállítás, Magyar tanítások, vezetés
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Atyaság – Abonyi Sándor bejegyzéshez

  1. Sandor szerint:

    Reblogged this on keskeny út – narrow way and commented:

    Kedves Látogató!

    Szeretném nagy tiszteletemet kifejezni az olvasótábor felé, hogy a sokszor kemény és önvizsgálatot is igénylő üzenetek ellenére hűséges látogatói a blognak. Ez kifejezi a mély érdeklődést és az éhséget az igazság iránt, aminek őszintén örülök és hiszem, hogy különösen tetszik az Úrnak.

    A blog indulásának elején feltöltött írásaimat könyvszerkesztés céljából újból átolvasva rábukkantam az Atyaság című írásra, amit most figyelmébe szeretnék ajánlani a kedves olvasóknak. Ha egyéb írások építésükre szolgáltak, akkor hiszem, hogy ebben sem fognak csalódni. Sok irányú mély üzenet van benne, amire mind az egyháznak, mind a társadalomnak nagy szüksége van. Szeretettel Sándor

    Kedvelés

  2. Guti Tünde szerint:

    Jó írás! Nagy szükség van bátor, rendíthetetlen férfiakra és példamutató, hiteles atyákra!

    “A gyakorlatban sok minden előfordulhat, de a helytelen, igével ellentétes gyakorlat nem igazolja valaminek a helyességét.
    A sokat emlegetett Debóra példája ne vezessen félre senkit, mert ott is Bárák volt az Isten által választott – Isten által alkalmasnak tartott – hadvezér, csak Bárák bátortalansága miatt volt szüksége rá, hogy Debóra elkísérje őt a harcba.”

    Kedvelés

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s