Természetes gyülekezet – Abonyi Sándor

PDF formátumban letölthető itt: Természetes gyülekezet

Az elmúlt több mint tíz év során megtapasztaltuk az un. „intézményes gyülekezet” áldásait és ezzel együtt a felekezeti típusú szerveződésből származó korlátokat is. Ezt követően a több mint egy év „természetes gyülekezeti” tapasztalat alatt sok olyan felismerésre jutottunk az Igéből, amik eddig rejtve maradtak előttünk és a közösségi élet olyan mély megélésére jutottunk el, ami korábban lehetetlen volt számunkra. Megtapasztaltuk egyrészt a közösségi életnek azt a szabadságát, amit a felekezeti kötöttség hiánya tett lehetővé, és érzékelhetővé váltak az „intézményes gyülekezeti” közösség megélésének korlátai is. Az alábbiakban néhány gondolattal – messzemenően nem a teljesség igényével – érzékeltetni szeretném azokat a tapasztalatokat, amiket a „természetes összegyülekezések” során szereztünk.

Miért jönnek létre és kikből alakulnak ezek a gyülekezetek?

Sok írás jelenik meg manapság, amik erről a témáról szólnak. Organikus, egyszerű, természetes vagy házi gyülekezetek címszó alatt, de alapvetően ugyanarról van szó.

Sajnos általánossá vált az intézményes gyülekezetek körében egy mennyiségi szemlélet és ennek érdekében különböző korszerű, világi – média és marketing – módszerek felhasználása és a világhoz sok tekintetben való alkalmazkodás, amikkel könnyebb „átmenetet” igyekeznek biztosítani a világban élő embereknek a gyülekezetbe való bejutásához. Ez a keresztyén normák egyértelmű leértékelését jelenti, nagy tömegű passzív, felületes keresztyénséget eredményezve. Ezért ezek a közösségek önmagukban, alapvetően nem tudják azt a krisztusi – minőségi szintet – biztosítani, amit az igazi keresztyénség jelent. Ez csak kisebb – családias – közösségekben érhető el, valódi tanítvánnyá válás által. Ezért az utóbbi években egyre több olyan hívő hagyta el az un. „intézményes gyülekezeteket”, akik valódi – minőségi – keresztyén életre vágynak, amit kisebb közösségekben un. „Házi gyülekezetekben” igyekeznek megélni. Ez egy elég erős elválasztódást eredményez a két „gyülekezeti tábor” („intézményes gyülekezetek” és a „gyülekezeten kívüliek”) között, akik a hívő élet megközelítése és a keresztyénségről alkotott eltérő nézeteik miatt egyébként sem igazán értik és sajnos sokszor nem is akarják megérteni egymást. A „gyülekezeten kívüliek” a helyzetüket sokszor egy szükséghelyzetként – kis közösségekben – élik meg, de ugyanakkor látjuk azt is, hogy Kínában és Indiában óriási méretekben terjednek a „Házi gyülekezetek”, ahol az üldözések miatt nem is lenne lehetőség nyilvános összejövetelekre. Ennek ellenére a házaknál lévő összegyülekezések óriási növekedést eredményeznek a házi közösségek folyamatos megsokszorozódása által. Ez sok dologra ráirányítja ma a figyelmet és elgondolkozásra késztet. A házi gyülekezeti körben a gyülekezetnövekedést nem az intézményes gyülekezeteknél elterjedt módon – hívni kell az embereket a gyülekezetbe – értelmezik, hanem újabb és újabb házi gyülekezetek plántálásának eredményeként, megtöbbszöröződéssel. Ebből is látszik, hogy ez egy teljesen más út, mint, amit korábban mindannyian megszoktunk. Az egész világon kialakult egy „Házi gyülekezet mozgalom”, ami egy érdekes, szokatlan színfolt a gyülekezeti palettán, kényszerűségből elkülönülve a sajnos sokszor eléggé elvilágiasodott – a szentség tekintetében nagy engedményeket tett – intézményes, esetenként „mega” gyülekezetektől.

Ezzel együtt, de ettől függetlenül is – keresve a biblikus gyülekezet képét és működési módját – az utóbbi időben egyre többen fordultak az első keresztyén generáció gyülekezetének kutatásához, a biblikus gyülekezeti formák és működési módok újra felfedezéséhez. Erről szól Derek Prince „Isten gyülekezetének újra felfedezése” és Frank Viola „A gyülekezet újragondolása” két, közelmúltban magyarul is megjelent legfrissebb könyve.

Ezekből – és főként az Ige alapján – világossá válik számunkra, hogy a gyülekezet működési kereteit egy település (város) és a házak határozzák meg. Az Igében a gyülekezet fogalmához minden esetben egy-egy város neve kapcsolódik (a gyülekezeteknek nincs címkével ellátott neve) és az egy városban lévő újjászületett hívők egybe-gyülekezése alkot egy biblikus gyülekezetet, ami összegyülekezik házanként is.

Mindezzel együtt látnunk kell az Igéből az Apostolok cselekedetei és a különböző városokban lévő gyülekezeteknek címzett levelek alapján, hogy mindig egy város (Jeruzsálem, Antiokhia, Efézus, Korinthus, Filippi stb.) voltak a gyülekezet egybe-gyülekezésének a határai, ahol a hívők egységét fel tudták mutatni a világ felé. A nagy városi gyülekezetek által kiformált városi egységben a házak nem, mint egy zárt, önálló „Házi gyülekezet” jelentek meg, hanem a nagy (városi), egységet alkotó gyülekezet (teljes egybegyülekezés) kisebb közösségeiként, akik naponta házanként is összegyülekeztek. A keresztyénség első évszázadában, amiről az Apostolok cselekedeti szólnak, növekedett a gyülekezet a legdinamikusabban. Nem volt állandó üldözés, nem voltak speciális összegyülekezési helyek, hanem nyilvánosan (Salamon tornáca, folyóparton…) és házaknál jöttek össze. Ma sokszor a gyülekezet fogalma és a működési gyakorlat épületekhez kötődik, ami közelebb áll az ószövetségi gyakorlathoz. Az Új-szövetség alapján tudjuk, hogy Isten nem „kőből csinált templomokban lakik”, hanem „élő kövekből” (emberekből) álló templomban, ahol mi magunk is a Szent Szellem temploma vagyunk. Észre kell venni, hogy az első generáció egyháza egy természetes körülmények között működő egyház volt. Maga Jézus is arra mutatott példát nekünk, hogy szakított az akkori hagyományokkal. Szolgált ugyan néhányszor templomban is (Jeruzsálem, Kapernaum), de sokszor bement a házakba (Márta és Mária, Lévi vámszedő ….) és nyílt téren (Siloám tava, utcák, Gadarénusok földje, Olajfák hegye, Jákób kútja) élte a mindennapi természetes életét a tanítványokkal. Ha ide akarunk mi is „visszamenni”, aminek szükségességét egyre többen látják ma, akkor egy természetes, hétköznapi, családias hívő életben kell gondolkoznunk és a mi szolgálatunk is hasonló helyeken kell, hogy történjen.

Alapvetően nincs tehát szükségünk állandó, speciális épületekre, mert használhatjuk a hívő családok házait és nagy egybegyülekezésekhez – jó időjárás esetén – a nyílt nagy tereket, parkokat, valamint hidegebb időszakokban bérelhetünk színháztermeket, stadionokat és oktatási intézményeket, mint ahogyan Pál Athénben az Aeropagoson szolgált és Efézusban a Tirannus iskoláját vette igénybe…., de a bázis akkor is a hívő házak voltak: Gájus háza, Lídia háza, Priszcilla háza, Krispos háza stb., amik

–         az adott városban elindult gyülekezetplántálás eredményei,

–         a további evangélizáció és többszöröződés kiinduló pontjai,

–         valamint az apostolok későbbi missziós útjainak állomáshelyei voltak.

Ebből a szempontból a mai un. „Házi gyülekezetek” egy jó starthelyzettel és gyakorlattal rendelkeznek egy eljövendő nagy ébredés embertömegének fogadása szempontjából.

Észre kell vennünk Isten bölcsességét a házak felhasználásában:

  1. A meglévő házak felhasználása rendkívül gazdaságos. Nem szükséges speciális intézményeket nagyon rossz hatékonysággal működtetni. Nem kell sok esetben főállású szolgálókat fizetni, hanem ezek a pénzügyi források a szegényekről való gondoskodásra csoportosíthatók át, ami a gyülekezet egyik fontos szolgálata (Gal. 2.10).
  1. A házak felhasználásával valóságosan (látható) módon is ki tudják fejezni azt, hogy a gyülekezet Isten családja. A szoros családias közösség rendszeres megélése lehetőséget ad az egymásról való nagyon gyakorlatias gondoskodásra, mert a házakba való bejárással nyilvánvalóvá válnak az emberek valóságos szükségei. A szoros közösség kizárja a képmutatás lehetőségét, az gyorsan lelepleződik. Természetessé válik az őszinte nyílt kapcsolat a tagok között.

„És minden nap egy akarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek eledelben (szegények is) örömmel és tiszta szívvel. (Ap.csel. 2:46)

  1. A ház nagyon gyakorlatias hely a gyülekezet plántálásra, evangélizálásra. A hitetlen családtagok és rokonok „közé” beköltözik a gyülekezet a házba, ami lehetőséget ad arra, hogy a hitetlen családtagok belelássanak a gyülekezet életébe. Ez két szempontból is előnyös: egyrészt a gyülekezet ki van téve a világ kritikus megítélésének (a gyülekezet a mindennapi életben jó bizonyság kell, hogy legyen a világ számára), másrészt egy szeretetteljes, kívánatos élet bemutatásával „felébreszti a vágyat” az emberekben az Isten szeretete utáni vágyakozásra. A hívők és hitetlenek életmódja közvetlenül konfrontálódik egymással: a világosság a sötétségben fénylik, ami megítéli (kárhoztatja) a hitetlen emberek bűnös életmódját. A ház egy természetes evangélizációs hellyé válik, ahova sokkal könnyebb elhívni egy vacsora-összejövetelre a szomszédokat és a barátokat, mint a „misztikus” gyülekezeti házban, amit mindig csak kívülről látnak az emberek, amiről fogalmuk sincs, hogyan nézhet az ki belülről és milyen bonyolult ceremóniák lehetnek ott, amit ők egyáltalán nem ismernek. A világi embereket olyan házba lehet hívni, ahol esetleg már többször jártak, ami hasonló az övékéhez, ahol hasonló dolgok történnek, mint az ő házában. Semmi sincs tehát, ami korlátozná őket abban, hogy eleget tegyenek a meghívásnak, ha egy barátjuk vagy a család egyik tagja kedvesen hívja őket.

„Volt pedig Cézáreában egy Kornélius nevű férfiú, százados az úgynevezett itáliai seregből. Jámbor és istenfélő egész háza népével egybe, ki sok alamizsnát osztogat a népnek, és szüntelen könyörög Istennek…..És másnap (Péter)  eljutnak Cézáreába. Kornélius pedig várja őket, egybegyűjtvén rokonait és jó barátait.”    Ap.csel. 10:1-2, 24.

„És mindennap a templomban és házanként nem szűnnek meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust.” (Ap.csel. 5:42)

  1. A ház kiváló hely a kis közösségben való gyakorlatias tanítványképzésre:

„Hogy semmitől sem vonogattam magamat, ami hasznos, hogy hirdessem néktek, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként”   Ap.csel. 20:20.

  1. A ház a kisebb közösség miatt kiváló hely a szolgálati ajándékokban való növekedésre és azokkal „egymás” felé való szolgálatra, hogy mindenki gyakorolni tudja királyi papságát.

„… mindeniteknek van zsoltára, tanítása, nyelve, kijelentése, magyarázata. Mindenek épülésre legyenek.”   1Kor 14:26.

„Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által…. Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;”   1 Péter 2:5, 9.

Továbbá lehet a kis közösségekben inteni (vigasztalni, bátorítani), tanítani „egymást”…….. Kolossé 3.16.

  1. Hívők felkészítése egy valóságos életre, érett példák – presbiterek – példamutatása által történik, mind a hívők, mind a gyerekek felé egy természetes környezetben és nem egy elszeparált vasárnapi iskolában.

„A köztetek lévő presbitereket kérem én, a presbitertárs, …..Legeltessétek (pásztoroljátok) az Istennek köztetek lévő nyáját, gondot viselvén arra ……mint példányképei a nyájnak. …..Hasonlatosképpen ti ifjabbak engedelmeskedjetek a véneknek (presbitereknek): mindnyájan pedig, egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.”   1 Péter 1-5.

  1. Gyógyulás a gyülekezetben az Úr ígérete, a „szövetség” és nem a gyógyítás ajándéka, hanem a presbiterek (vének) és a hívők egymás felé való szolgálata alapján.

„Beteg-e valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében. És a hitből való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt. És ha bűnt követett is el, megbocsáttatik néki. Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: …”.    Jakab 5:14-16.

„Azért aki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyon abból a pohárból, Mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét. Ezért van ti köztetek sok erőtlen és beteg, és alusznak sokan. Mert ha mi ítélnénk meg magunkat, nem ítéltetnénk el. De mikor ítéltetünk, az Úrtól taníttatunk, hogy a világgal együtt el ne kárhoztassunk.”    1 Kor. 11:27-32.

Látjuk tehát, hogy Isten a gyülekezetek életében a házaknak fontos szerepet szánt, ezért hiszem, hogy a jövő gyülekezetének életében szintén fontos szerepet kell, hogy kapjanak.

Ma a „Házi gyülekezet” mozgalomban egy-egy „Házi gyülekezetet” önálló, zárt egységként kezelnek. Látnunk kell azonban, hogy az Ige nem beszél olyanról, mint „Házi gyülekezet”, beszél viszont olyanokról, hogy az egy városban élő hívők egybegyülekeztek nyilvánosan és összejöttek házanként is. Ez azt az isteni gondolkozásmódot mutatja, hogy az egy város hívői képezték az egész gyülekezetet, akik részekben – házanként is – rendszeresen összejöttek. A Biblia szóhasználata szerint a gyülekezet mindig egy város nevéhez kapcsolódik.

Néhány példa az apostoli időkből:

Pld. a Priszcilla „házánál lévő” gyülekezet a város Isten királysága számára való birtokba vétel kezdetekor olyan kicsi volt, hogy elfért egy házban. A növekedés eredményeként nem hagyták el a házat és béreltek vagy építettek maguknak nagyobb épületet, mint azt manapság szokás, hanem osztódtak (többszöröződtek) és több háznál jöttek össze: ezt jelenti az „összejöttek házanként” kifejezés. Ez azt is jelenti, hogy egy városban egy gyülekezet egy házban, csak a város evangéliummal való bevételének első fázisában létezhetett, de kiterjedtebb formában (amikor egy várost már teljes egészében el lehetett érni az evangéliummal) az minden esetben több hívő házban való gyülekezést jelentett. Legtöbb esetben nincs tehát egyetlen „Házi gyülekezet” önmagában egy városban, hanem van gyülekezet egy városban, ami „összejön házanként” (több háznál). Ez az a meghatározás és értelmezés, amiről a Biblia beszél. Ha ezt összevetjük a mai „Házi gyülekezet” mozgalomban értelmezett „Házi gyülekezet” megnevezéssel és annak tartalmával, koncepciójával és gyakorlatával, óriási különbséget látunk. Látjuk a Bibliában, hogy Isten (és az apostolok is) mindig településekben (városban: Jeruzsálem, Antiókhia, Efézus, Korinthus, Filippi, Róma stb.) és az egyes városokat körülvevő régiókban (Júdea, Galáczia, Kis-Ázsia, Akhája, Macedónia,..) gondolkodtak. Ha tehát egy apostol bement egy városba, akkor azzal a céllal ment, hogy az egész várost elfoglalja Isten királysága számára. Ezt úgy kezdte el, hogy bement az első hívő házába, ahová befogadták az apostoli csapatot és ott létrejött az első kis közösség. Ez a mag (az első házi összegyülekezés) volt a további misszió bázisa és főhadiszállás is egyben. Ilyen házak vannak megnevezve a Bibliában a tulajdonosok nevével, akik egy-egy város meghódításában kiinduló pontul szolgáltak az apostolok számára. Ezek az első házak voltak, ahol összegyülekezések voltak egy-egy városban, amit hamarosan követett a többi. (Ugyanezt az elvet látjuk, amikor Jézus kiküldi a tanítványait kettesével a falvakba)

„Onnét pedig Filippibe mennek, mely Macedónia azon részének első gyarmatvárosa. És ebben a városban töltöttek néhány napot. És szombatnapon kimennek a városon kívül egy folyóvíz mellé, hol az imádkozás szokott lenni; és leülvén, beszélgetnek az egybegyűlt asszonyokkal. És egy Lidia nevű, Thiatira városbeli bíbor árús asszony, ki féli az Istent, hallgat reánk. Ennek az Úr megnyitja szívét, hogy figyelmezzen azokra, amiket Pál mond. Mikor pedig megkeresztelkedik mind háza népével egybe, kér minket, mondván: ’Ha az Úr hívének ítéltetek engem, jertek az én házamhoz, és maradjatok ott. És unszol minket.’”   Ap.csel. 16:12-15.

„Krispus pedig, a zsinagógának feje hűn az Úrban egész háza népével egybe; a Korinthusbeliek közül is sokan hallván, hisznek és megkeresztelkednek.” Ap.csel.18:8

„Köszöntsétek az atyafiakat, kik Laodiceában vannak, és Nimfást és a gyülekezetet, mely az ő házánál van.”    Kol. 4:15.

„Köszönt titeket Gájus, aki nékem és az egész gyülekezetnek gazdája. Köszönt titeket Erástus a városnak kincstartója, és Kvártus atyafi.”   Róma 16:23.

„Köszöntenek titeket Ázsia gyülekezetei; köszöntenek titeket az Úrban felette igen Akvila és Priscilla, a házuknál levő gyülekezettel egybe.”   1Kor 16:19.

„Pál, Krisztus Jézusnak foglya, és Timótheus, az atyafi, Filemonnak, a mi szeretett munkatársunknak, És Appiának, a szeretettnek, és Arkhippusnak, a mi bajtársunknak, és a te házadnál (Kolosséban) való gyülekezetnek:”   Filemon 1:1-2.

Sokan azt gondolják ma, hogy a házak, mint az összegyülekezés helye csupán formai kérdés és ezért nem lényeges dolog. Azzal érvelnek, hogy – vicces formában mondva – „attól hogy bemegyek a garázsba, még nem leszek autó”, vagyis a hívők ugyanazok maradnak, ha egy gyülekezeti házból átmennek egy másik (családi) házba. Ez részben igaz, de sok tekintetben teljesen más a helyzet!

Szeretném elmondani saját tapasztalatunk alapján, hogy a ház (épület) váltása nem csupán „külsőség” kérdése, és nem egy mellékes dolog. Sok hívő lenne a mai intézményes gyülekezetekben, akik nem nyitnák meg a saját házukat gyülekezés céljára és nem is szívesen mennének más házához sem egy tartalmas mély közösség megélésére. Ott ugyanis rövid időn belül lelepleződne minden képmutatás, ami éveken keresztül leplezetlenül maradt. A házakba való „visszavonulás” egyben egy szelekciót is eredményezne Isten népe között. Jézus ugyanis elkötelezett tanítványokról beszél és nem gyülekezeti látogatókról.

Valódi gyülekezet csak odaszánt, elkötelezett, a szentség és igazság útján – az Úrral – járó tanítványokból állhat és nem látogatók sokaságából, akiktől nem lehet „csodát” várni.

A házak és a város „szellemi birtokba vétele”:

Szeretnék itt egy olyan nagy jelentőségű szellemi dologról szólni, amiről a maga gyakorlati valóságában sosem beszélünk.  

Jézus a következő szellemi igazságról beszél, ami mind pozitív, mind negatív értelemben igaz:

„Nem rabolhatja el senki az erősnek kincseit, bemenvén annak házába, hanem ha előbb az erőset megkötözi, és azután rabolja ki annak házát.”   Márk 3:27.

Jézus be akar menni a házakba:

„Ezek után pedig kimegy, és lát egy Lévi nevű vámszedőt, aki a vámnál ül és monda néki: Kövess engem! És az mindeneket elhagyván, felkel és követé őt. És Lévi nagy lakomát készít néki az ő házánál; és nagy sokaság volt [ott] a vámszedőknek és egyebeknek, akik ő velük letelepedtek.”    Lukács 5:27-29.

„Menjetek el: Ímé én elbocsátlak titeket, mint bárányokat a farkasok közé.

„…. Valamely házba bementek, először ezt mondjátok: Békesség e háznak! És ha lesz ott valaki békességnek fia, a ti békességetek azon marad; ha nem, ti reátok tér vissza. Ugyanazon házban maradjatok pedig, azt egyétek és igyátok, amit ők [adnak]: mert méltó a munkás az ő jutalmára. Ne járjatok házról – házra. És valamely városba bementek, és befogadnak titeket, azt egyétek, amit elétek tesznek:…. Valamely városba pedig bementek, és titeket be nem fogadnak, annak utcáira kimenvén, ezt mondjátok..:”    Lukács 10:3-10.

„Bizony mondom néktek: Amit megköttök a földön, a mennyben is kötve lesz; és amit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lesz. Ismét, mondom nektek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, amit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”    Máté 18:18-20.

Ha be akarunk menni egy házba, akkor az „erős embert megkötözve birtokba kell venni a házát” Isten királysága számára.

Ez azt jelenti, hogy egy házban az erős ember (a ház ura – tulajdonos) engedélyén keresztül vezet az út. Sok fenti igében azt látjuk, hogy a „ház ura” volt az, aki először megtért és rajta keresztül az egész „háza népe” (feleség, rokonok, szolgák) számára is megnyílt az út az üdvösségre. (Kornélius háza, Filippi börtönőr, stb.)

Ha a „ház erős emberét” – az apát, aki a „fej” – megnyertük az evangélium számára, akkor az apa biblikus pozíciójából eredően őt valószínűleg – rövid időn belül – az egész család követni fogja. Így volt ez a mi családunkban is. Akkor még nem is létezett evangéliumi gyülekezet a városunkban. A megtérésemet követő két éven belül megtért a feleségem és két nagy gyerekünk is. Hiszem, hogy Isten alapvetően az apákat akarja elsőként megszólítani a családban, ahogyan Jézus is az első 12 apostolt szólította meg. A megtért apák lesznek azok, akik természetes módon, de hatalommal, mert hatalmi pozícióban vannak, hirdetni fogják az evangéliumot a saját családjuk számára. Biblikus módon tehát – házakban gondolkozva – az evangélium célpontjai alapvetően a családapák kellenének, hogy legyenek és nem elsősorban a feleségek és a gyerekek.

Ha beleilleszkedünk ebbe a gondolatmenetbe, akkor gondoljuk végig, hogyan tudunk minél nagyobb szellemi hatást kifejteni egy városra?

Akkor, ha minél több „erős embert” lefegyverzünk (férfit, családapát megnyerünk az Úr munkájának) és ezzel együtt minél több családot, házat birtokba veszünk Isten királysága számára. A város különböző pontjain lévő sok „kis, családi ház”  szellemi kihatása egy városra sokkal nagyobb lesz, mint egy-két valamivel nagyobb „intézményszerűen működő gyülekezeti” házé.

Érdemes elgondolkozni ezeken és e szerint cselekedni, mert ez is az igének való engedelmesség kérdése!

 

Abonyi Sándor

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: helyreállítás, Magyar tanítások, utolsó idők
Címke: , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Természetes gyülekezet – Abonyi Sándor bejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Heti ajánlat (2013. október 14.) – Abonyi Sándor | keskeny út – narrow way

  2. Sandor szerint:

    Az “erős emberes” témával kapcsolatban: nem arról a városokat, térségeket szellemileg feltérképező és személytelenül szellemileg hadakozó és birtokba vevő csatározásról beszélek, amit egy elterjedt helytelen gyakorlatnak tartok, aminek a nyomát sem látom az igében. Amit említettem az a következő: “Ha a „ház erős emberét” – az apát, aki a „fej” – megnyertük az evangélium számára, akkor az apa biblikus pozíciójából eredően őt valószínűleg – rövid időn belül – az egész család követni fogja.” Itt az un. “erős ember” az apa, akit Isten ruházott fel hatalommal a családja felé, és ha őt megnyerjük az evangéliummal, akkor megnyílik az út az egész család felé. A tiszta evangélium erejével kell megnyerni az apát és nem erőszakot venni az akaratán. Jézus is így küldte ki ketteséves a tanítványait, hogy menjenek be a falvakba és azokba a házakba, ahol örömmel fogadják őket. Sándor

    Kedvelés

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s