Az üdvösségről – Tasi Csaba

PDF formátumban letölthető itt: Az üdvösségről

Előszó:

Mostanában a testvérekkel sokat gondolkoztunk az üdvösségről. Sokféle tanítást hallottunk ezzel kapcsolatban, amik különböző módon befolyásolják az emberek hitét és üdvösségtudatát. Sokan azt tartják ma, hogy csupán elég egy rövid ima keretében úgymond „befogadni Jézus a szívünkbe” és megvallani Őt és máris üdvösségünk van; sőt később ezt egyáltalán nem is lehet elveszíteni. Ez valóban nagyon egyszerű és fantasztikusan jó hír, de tényleg erről szól az igazi evangélium (jó hír)? Mostanában viszont egyre többen kétségbe vonják és támadják ezt a „módszert”, hogy ez nem a Bibliával összeegyeztethető gyakorlat és nem eredményez önmagában feltétlenül üdvösséget; a bűnök mély és tartós megbánása és elhagyása nélkül. Mások (és egyre többen vannak ilyenek) mostanában a biblikus – „teljes” – megtérés szükségességét hangoztatják és figyelmeztetnek arra is, hogy a „szoros kapun” való átmenetel után a „keskeny úton kell járni” és ki kell tartani azon az életünk végéig, hogy üdvösségünk legyen. A két álláspont között láthatóan óriási különbség van és annak kockázata, hogy melyiket hisszük el, örök élet vagy örök halál. Nem mindegy tehát, hogy mire alapozzuk a hitünket, hogy békességünk lehessen az üdvösségünk felől. Ezért az Úr arra indított bennünket, hogy tanulmányozzuk az Újszövetséget és megvizsgálva minden igeverset, tisztázzuk az üdvösséggel kapcsolatosan azt az egyáltalán nem mellékes kérdést, hogy elveszíthető-e az üdvösség. A kigyűjtött igéket az írás végén ige-gyűjteményben adjuk meg. Ezek az igék formálják mindannyiunkban Isten képét, amire nagy szükségünk van, mert XXI. századi keresztényként felmerül bennünk a kérdés, hogy valóban ismerjük-e Jézust, és az egy igaz Istent? Minden szövetség („szerződés”) kétoldalú, amiben Isten már megtette a maga részét. Nem tudunk azonban alkudozni (egyezkedni) és végül megegyezni Vele, mert itt nem egyenlő felek – „szerzőzésen” alapuló megállapodásáról – van szó, hanem egy Mindenható Úr (Király) és egy alattvaló (szolga) viszonyáról, ahol az egyoldalú szövetség feltételeit egyértelműen az Úr szabta meg, a mi részünk csupán annyi, hogy az általa felkínált feltételekkel elfogadjuk és megtartjuk az Ő vére által szerzett Új-szövetséget, vagy nem vállalva a feltételeket és az egész életre szóló elkötelezettséget elutasítjuk azt. Jó tehát tisztában lenni vele, hogy mit vállalunk magunkra és tudjuk-e azt teljesíteni? ’Le kell ülnünk, és fel kell mérnünk a költségeket’. Lássunk tehát neki alaposan és ’készítsünk számvetést’ az ige alapján! Kérlek, hogy készülj fel egy alapos tanulmányozásra és ne becsüld ezt le, az örök életed függhet tőle, hogy ’valójában hogy is vannak ezek?’ Felejtsünk most el minden korábbi beidegződést és amit tanítottak nekünk, mert az ’örökkévalóságban egyedül Isten igéje az, ami megmarad.’ Ezért az üdvösség kérdést nem alapozhatjuk emberek véleményére és állásfoglalására, hanem meg kell győződni arról, alaposan utána járva annak az igéből!

Három pontban foglaltuk össze az üdvösséggel kapcsolatos igei látásunkat. Kérjük, hogy tanulmányozzátok át ezeket, és ellenőrizzétek a Bibliából ’vajon úgy vannak-e ezek’? Az írás végén lévő ige-gyűjtemény áttanulmányozása önmagában is hasznos és befolyásolhatja az üdvösséggel kapcsolatos látásunkat.

I. Az üdvösség elnyerése

Az üdvösséget Isten munkálja ki bennünk, Ő vonz magához bennünket, mi válaszolunk az Ő hívására és elfogadjuk Őt Urunknak és Királyunknak. A jól ismert János 1.12-ben látható egyszerű üdvösség ígéret, hogy „…akik „befogadják” Őt, azok Isten fiaivá lesznek” egyértelmű számunkra. A kérdés csupán az, hogy az Szentírás teljességében a „befogadás” pontosan mit is jelent számunkra. Az üdvösség elnyerésének folyamatát megtérésnek nevezzük.

A megtérés a következőket jelenti:

– beismerjük, hogy bűnösök vagyunk és az ítéletünk halál.
– Ezért a régi életnek, amit eddig éltünk, hátat fordítunk és
– kétségbeesésünkben Istenhez kiáltunk kegyelemért.
– A hitünket belé vetve megvalljuk, hogy nem megyünk tovább a régi úton, hanem meghalunk annak, és életünket annak a Jézusnak az uralma alá helyezzük, aki saját vérével (Önmagát feláldozva értünk) váltott meg minket, és ezért
– életünket odaszánjuk Neki, hogy
– Őbenne egy új életet nyerjünk, amit
– Őbenne akarunk élni mindörökké.

A következőknek kell megtörténnie egy igazi megtérésnél:

1. Meghallom és megértem, hogy Isten törvénye (Igéje) szerint én bűnös vagyok, vétkeztem Isten és az emberek ellen.
2. Megértem, hogy a bűneim következménye Isten jogos büntetése az örök halál – a Pokol.
3. Megértem, hogy a bűneim büntetése jogosan vonja magára Isten haragját, amit Jézus vállalt helyettem magára, és ezért nekem nem kell elkárhoznom – a Pokolra mennem.
4. Átélem Jézus szeretetét, hogy amikor még bűnös voltam Ő már akkor meghalt értem.
5. Ez arra ösztönöz engem, hogy haljak meg én is egyszer és mindenkorra az „óemberi” (testi) életnek, hátat fordítva a világi életmódomnak, ellene állva a bűnnek. (Megváltozik a gondolkodásom és a cselekedetem)
6. A bűneimet megvallva megyek teljes átéléssel Jézushoz, könyörgök, hogy irgalmazzon és mentsen meg engem és legyen az életem valódi Ura, Aki innentől fogva rendelkezik velem.

A Szentírás ezt nevezi megtérésnek. Sajnos az utóbbi időben eléggé elterjedt egy olyan gyakorlat, ami az embereknek a „megtérés” címszó alatt egy gyors és könnyű megoldást ajánl, hogy minél nagyobb számban kerüljenek be emberek a hívők táborába, és elhitetik velük, hogy üdvösségük van, amit már senki sem vehet el tőlük. Az emberekkel – sokszor valódi bűnbánat és megtérés nélkül – elmondatnak egy rövid „megtérési” imát és elhitetik velük, hogy nekik máris üdvösségük van, megtértek. Egyáltalán nem szembesültek Isten igazságával, mi szerint ők bűnösök és ezért Isten haragja alatt vannak és Isten halálos ítélete vár rájuk. (Jn. 3:18.) És bár eljárnak vasárnap a hívők közé, de életük továbbra is világias marad, sok tekintetben nem különböznek a világiaktól, mert nem is szakítottak a világi dolgokkal. Ezek az emberek – az ige szerint – még mindig a „széles úton” járnak, vagy kétfelé sántikálnak és el vannak hitetve, hogy egy ima miatt már valóban üdvösségük van. Senki nem mondta el nekik, hogy mi az igazi evangélium és az mit vár el tőlük. Az igazi evangélium az életünk teljes átadását és a bűnök teljes elhagyását követeli részünkről. Aki nem ismerte fel, hogy ő bűnös és hogy Jézus mekkora árat fizetett érte, az nem lesz örökre hálás az Úrnak, aki megmentette Őt a halálból és ezért valójában az Urat sem fogja tudni kitartóan követni, ezért életében továbbra is tartósan megtűri a bűnös dolgokat. Az Úr pedig bűnt és ünneplést nem tűr meg együtt! (Ézs. 1,13) Tehát ez az ember elmehet ugyan vasárnap a gyülekezetbe és dicsérheti Istent, de az nem lesz kedves Isten előtt, és ha a bűneit elhagyva egyszer sem tér meg igazán, és továbbra is test szerint (óemberi kívánságok szerint) él, akkor Isten igéje szerint, Ő nem a Krisztusé. (Róma 8:8-9.) Hiába mondta el a szájával a „megtérők imáját”, mivel az élete Krisztus által nem változott semmit, továbbra is bűnös marad és Isten továbbra is így tekint rá, mindaddig míg meg nem érti, mit is jelent a valódi megtérés. Az üdvösség elnyerésénél fontos megértenünk, hogy ez Isten természetfeletti munkája. Isten a valódi megtéréskor egy új teremtést hoz létre bennünk, az Ő saját természetével ajándékozva meg bennünket, ami képtelen bűnöket elkövetni, mert ami Istentől született az szent és feddhetetlen. (Ef. 4:24.) A valódi megtéréskor a szellemünk életre kel a halálból, és a mi szellemünknek és az Isten Szellemének nap, mint nap egységben kell lenni. Ezt jelenti a kereszténység: egy Krisztus Szelleme által folyamatosan vezetett új élet. Az üdvösség elnyerésénél egy dolgunk van csupán a hallott – igazi – evangéliumot megérteni és a felkínált kegyelmet hittel elfogadni és a szerint cselekedni folyamatosan. Vagyis, hittel elfogadva az evangélium igazságát, a gondolkozásunkat megváltoztatva úgy cselekszünk, hogy abbahagyjuk régi, bűnös életünket és elindulunk a keskeny úton, ami/aki maga Jézus.

1.1 Az üdvösség elnyerésével kapcsolatos igék:

1. Az üdvösség Isten kegyeleméből van Jézus Krisztusba vetett hit által. (Efézus 2:8)
2. Isten ajándéka, amit saját cselekedeteinkkel nem tudunk kiérdemelni, nem tudunk megdolgozni érte. (Efézus 2:9, Róma 4:4-5.)
3. A bűn zsoldja a halál, de az Isten kegyelmi ajándéka az örök élet a mi Urunk Jézus Krisztusban. (Róma 6:23)
4. Isten előre kiválasztott minket az üdvösségre az Ő kegyelméből, hogy neki engedelmeskedjünk és Jézust magasztaljuk, az Ő hatalma őriz bennünket hit által az üdvösségre. Az az akarata, hogy minden ember üdvözüljön, de nem mindenkié a hit. (1Pt. 1:2-5, Ef. 1:11-12. 1Tim. 2:4, 2Thessz. 3:2, Tit. 2:11)
5. Isten örök időkre tervezte el a mi üdvösségünket. Jézus örökre megváltott az Ő vére által. (Zsidó 7:25)
6. Jézus saját vére által váltott meg, nem a magunkéi vagyunk. (1Kor. 6.19-20.)
7. Szívvel hiszünk Jézusban és szánkkal megvalljuk, hogy Ő a mi Urunk, ekkor üdvözülünk. (Róma 10:9-10.)
8. Szakasszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől (a világtól)! – mondja Péter azoknak, akik meg akartak térni az Úrhoz.

Az ige alapján ezt kell tehát továbbra is elvárni, az üdvösség elnyeréséhez. (Apcsel. 2:40)

II. Az üdvösség megtartása

Miután az üdvösséget kegyelemből nyertük el, Isten elvárja tőlünk, hogy a hitünkhöz és elhívatásunkhoz méltóan járjunk, és az új életben meggyökerezve, szentségben töltsük földi életünket. Ezt nevezzük a szent tanítványság keskeny útjának. Ez az út, melyen Krisztust, mint Urunkat megismerjük a szeretetből fakadó engedelmeskedés által. Mert a hit szeretet által munkálkodik. Az üdvösségünket félelemmel és rettegéssel kell munkálnunk, mert el fog jönni az Ő napja, mikor majd úgy fog megjelenni, mint éjjel a tolvaj és Ő azokat jutalmazza meg, akiket az Ő visszajövetelekor az Ő munkájában talál. Tehát nem dőlhetünk hátra, hogy mi már elnyertük az üdvösségünket és akkor már minden el van végezve.

2.1 A szövetség kétoldalú:

 Az üdvösség elnyerésnél a szövetségnek az Isteni oldalát tapasztaljuk meg. Kegyelemből van üdvösségünk, hit által és ez nem a mi munkánk, ezért ezzel senki sem dicsekedhet.

 Az elnyert üdvösség megtartásához viszont már (Jézussal együtt közösen) a mi hit-cselekedeteinkre is szükség van; mert a hit cselekedetek nélkül halott. Az üdvösségünk megtartásán tehát nekünk is munkálkodnunk kell! Ez a mi részünk. Ezt Isten nem tudja helyettünk megtenni, ehhez mi kellünk, ez a mi feladatunk. Isten az Ő igéjében komoly feltételeket támaszt a tanítványai felé az Ő követését illetően. Aki – az ige szerint – valójában nem tanítvány, az nem tudja ezeket a feltételeket teljesíteni és nem fogja tudni megtartani az üdvösségét. Az ilyen ember elhamarkodottan vált hívővé, „nem mérve fel annak költségeit”. Jézus nem véletlenül mondja, hogy „keskeny az az út, mely az örök életre vezet és kevesen vannak, akik azon járnak”.

Azt is meg kell értenünk az üdvösség megtartásánál, hogy ez nem csupán a mi erőnkből történik. Az üdvösség megtartásához is Isten erejére van szükségünk. Ő azonban nem hagy magunkra bennünket, mert saját cselekedeteinkből képtelenek lennénk megtartani az elnyert üdvösséget, szükségünk van ahhoz Isten folyamatos megtartó kegyelmére is. Sokan abba a hibába esnek, hogy meg akarnak felelni Istennek és a maguk erejéből akarják bebizonyítani Istennek, hogy Őt mennyire szeretik és hogy ők szentek. Azt gondolják, hogy meg tudják javítani a régi óemberi természetüket, de ez lehetetlen. Egyfolytában ezzel próbálkoznak, és nem ismerik fel, hogy azt az Isten halálra ítélte és csak a halála által lehet megszabadulni tőle. Ennek a szomorú emberi próbálkozásnak az lesz a következménye, hogy minél jobban harcolnak az emberek a saját testükkel, óemberi természetükkel, annál inkább azt tapasztalják, hogy elesnek, és nem tudnak megfelelni Istennek, ezért újból és újból elbuknak bűneikben. Lehetetlen önmagunk erejéből legyőzni a bűnt és annak törvényét. Mindenki azt fogja megtapasztalni, amiről Pál beszél a Róma 7:21-24-ben.

„Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy – miközben a jót akarom tenni – csak a rosszat tudom cselekedni. Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével. Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?”

A válasz: Jézus Krisztus, aki az Élet Szellemének törvénye által legyőzte a bűn és a halál törvényét, így a halál és a bűn nem uralkodhat rajtunk tovább, nem vagyunk adósok neki. Ha azonosulunk Jézus halálával, akkor halott marad az óemberünk, így az nem vihet bűnbe, mert halott. A halottak pedig képtelenek bármit is elkövetni. Jézus feltámadásával azonosulva pedig erőt kap az új emberünk a keresztény élet megélésére, így nem önmagunktól próbálkozunk, hanem Krisztussal, aki teljesen legyőzte a bűnt és az ördögnek minden erejét. Jézus mennybemeneteli helyzetével azonosulva (mert fel vagyunk ültetve Jézussal együtt a mennyekbe) az ördög hozzánk sem tud férkőzni, mert Krisztusban vagyunk, egy mennyei helyzetben Isten Szelleme által. Halleluja! Ezért az üdvösségünk megőrzése, megtartása csak annyiban függ tőlünk, hogy Krisztusban „a szőlőtőn” maradunk-e vagy sem? A szőlővessző önmagától nem képes a gyümölcstermésre; csak ha a szőlőtőn maradunk, akkor termünk gyümölcsöt. Mi nem vagyunk képesek saját magunkat sem önmagunktól megtartani. Csak Krisztusban maradva, vele együtt cselekedve vagyunk képesek az üdvösséget megőrizni.

2.2 Az üdvösség feltételei és kizáró okai:

1. Aki hisz Jézusban és megkeresztelkedik az üdvözül. (Márk 16:16.)
2. Aki nem születik újonnan víztől és Szent Szellemtől nem láthatja meg Istent. (Jn.3:5)
3. Csak Jézust elfogadva mehetünk az Atyához. Akié a Fiú azé az élet és azé az Atya. (Jn. 14:6, 1Jn. 5:12, 2Jn. 1:9)
4. Akik nyilvánvalóan bűnben élnek és nem akarnak megtérni, hanem továbbra is test szerint járnak, azokra Isten haragja fog jönni és el fogják venni büntetésüket az Igaz Bírótól, mert megtapodták a kegyelem vérét és a Szent Szellemet megcsúfolják. (Kol. 3:5-6., Ef. 5:3-6., 1Kor. 3:17, Róma 8:13, Jak. 5:9, Zsidó 10:26-31., Gal. 6:7- 8.)
5. Valódi megtérésnek gyümölcsei vannak: régi test szerinti élet teljes felszámolása. A hívő gyökeresen megváltozik, világi vágyait megfeszíti és elhagyja a világ szeretetét, mert a világgal való barátkozás ellenségeskedés Istennel. (Lk. 3:8, 17:33, Apcsel. 2:40, Róma 8:9, 13, 12:1-2., Jak. 4:4, 1Jn. 2:15-17.)
6. Az üdvösséget megtartani cselekedetek által gyümölcsöt teremve, csak az Atya igaz igéjét és akaratát megcselekedve lehet, mert, aki nem engedelmeskedik a Fiúnak nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta!!! (Jak. 2,17, Jn. 3:36, 15:2, Máté 7:21, 24-27.)
7. Jézus halálát naponként a testünkben kell hordoznunk, mert szükséges, hogy az Ő élete is látható legyen rajtunk keresztül. (2Kor. 4,10) Krisztussal együtt meghaltunk és vele együtt feltámadtunk, így az új teremtésben járva örök életünk van. (Gal. 2:20, Kol. 3:10, 2Kor. 5:17. Ef. 5:14.)
8. Aki Istentől született újjá az nem vétkezik, és nem marad meg a bűnben, hanem szentségben és feddhetetlenségben éli az életét, megőrizve magát a világtól. (1Jn. 3,9 Jakab 1:27)
9. Szentség nélkül nem láthatjuk meg az Istent. (Zsidó 12:14) Az Isten akarata az, hogy megszentelődjünk. (1Thessz. 4,3., Róma 6:22)
10. A kegyelmi ajándékok által cselekedett csodák, jelek, nem tartanak meg bennünket, ha azokat nem az Ő akarata szerint cselekedjük,(Máté 7:21) hanem csak a Szellem gyümölcsei (Gal. 5:22). Minden fát a gyümölcsei alapján ismerünk meg, amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt kivágják és tűzre vetik. (Máté 3:10) Viszont az Istentől kapott ajándékokat, talentumokat sem áshatjuk el, mert aki tudja mi az Isten akarata és nem teszi arra súlyosabb ítélet vár. (Máté 25:24-30)
11. Aki mindvégig kitart az üdvözül, meg kell tartani a hitet az igazságszeretet. (Máté 24:13, 1Tim. 1:19, Zsidó 10:39, 1Kor. 9:24, Jak. 5:19-20. 2Thessz. 2:10)
12. Az üdvösség feltétele a teljes megbocsátás. Aki nem bocsát meg az embertársának, annak Isten sem fog megbocsátani és annak sem bocsátanak meg, aki a Szent Szellemet káromolja. (Mk. 11:26, Mk. 3:28-29.)
13. Aki jobban szereti önmagát, vagyonát és családját Jézusnál és nem veszi fel keresztjét és nem követi Őt, az nem alkalmas Isten országára, nem méltó Őhozzá. (Mt. 10:37-39., 19:21.)
14. Aki nem cselekszi az Igazságot (Igét) és nem szereti testvérét az nem Isten gyermeke, hanem az ördögé és a halálban van. Aki nem ismeri el Jézust Úrnak és Királynak és nem rendeli alá magát szolgai engedelmességre, azt Ő az ellenségének tekinti. (1Jn. 3:10, 14., Mt. 10:37., Luk. 19:11-27.)
15. Ha nem fogadjuk úgy Isten országát, mint a kisgyermekek, semmiképpen nem mehetünk be Isten országába. Mert Isten az alázatosaknak kegyelmet ad, a kevélyeknek pedig ellenáll. (Luk. 18:17, Jak. 4:6.)
16. Továbbá Jézus azokhoz jött, akik belátják, hogy nekik szükségük van rá, akik segítségül hívják Őt. (Máté 9:12-13., Róma 10:13.)
17. Csak aki győz, az nyeri el az örök élet koronáját, a trónt és mindent, amit Isten adni akar az Őt szeretőknek. Aki felvállalja az utolsó idők szenvedéseit és még a Krisztusért való mártírhalált is, az nyer örökséget. Minden gyülekezetet, amelyik nem veszi komolyan Jézus figyelmeztetését és nem térnek meg a bűneikből, azoknak a gyertyatartóját (gyülekezetét) kimozdítja és azokra Isten ítélete és csapása jön. (Jel. 2:5, 7,11,16, 17,21-23, 26, 3:3, 5, 12, 16, 19, 21, 6,9-11, 12:11)

III. Az üdvösség elvesztése

A mai gyülekezetekben elterjedt egy sokaknak tetsző tévtanítás, hogy az egyszer elnyert üdvösséget nem lehet elveszíteni, ezért sokan azt gondolják, hogy a kegyelemből nem lehet kiesni és az üdvösséget nem lehet elveszíteni. Ezzel ellentétben láthatjuk, hogy már az üdvösség megtartásával kapcsolatban felsorolt igék is arról szólnak, hogy ha nem törődünk az üdvösségünkkel, akkor komoly bajok várnak ránk. Ha pedig beszélnék a képmutatók ítéletéről is, akkor a fent felsorolt lista még terjedelmesebb lenne, hiszen tudjuk, hogy az igazság ismerői automatikusan nem kerülnek a mennybe, csak azok, akik azt cselekszik is. Pontosan ez volt a bajuk a farizeusoknak is, hogy hiába ismerték az igét, Jézus kárhoztatta őket, mert nem a szerint cselekedtek. Ábrahám gyermekeinek, Isten fiainak tartották magukat, azt gondolták, hogy biztos üdvösségük van, de Jézus képmutatóknak nyilvánította őket és a legsúlyosabb ítéletet helyezte nekik kilátásba. Isten nem fog velünk sem kivételezni, ha mi ugyanebbe a hibába esünk. „Sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak.” Az életünk egy versenyfutás, és aki győz, azt koronázzák meg! Az ige felszólít bennünket, hogy az Úrhoz méltóan éljük az életünket. Ha nem az igazság szerint járunk a Krisztusban, akkor eltévelyedünk és megtévesztettek leszünk, amitől Jézus a legjobban óvja az utolsó idők hívőit. A tévtanítók (hamis próféták) jellemzője, hogy fél – és elferdített igazságokat hirdetnek és mindent jó színben tüntetnek fel, ezért sokan követik őket, mert amit mondanak az vonzó az érzéki, testi emberek számára, de „telve van halálos méreggel”.

Pál így ír erről:

„Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak.” (2Tim 4:3-4.) „A Lélek pedig világosan megmondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, mert megtévesztő lelkekre és ördögi tanításokra hallgatnak; és olyanokra, akik képmutató módon hazugságot hirdetnek, akik meg vannak bélyegezve saját lelkiismeretükben.” (1Tim. 4:1-2.)

Isten mindenkit meg fog ítélni, de azoknak az embereknek, akik megtévesztik Isten népét az üdvösséggel kapcsolatosan, Isten komoly büntetését kell elszenvedni. A tanítók súlyosabb ítélet alá esnek, hát még azok, akik kiforgatják Isten szent és igaz igéjét. Ezért óvakodjunk a hamis tanítóktól, akik „juhok ruhájába” bújnak bele és nyájasan meg akarnak téveszteni bennünket. Le kell leplezni őket szeretetben járva az igazsággal, magával az Isten igéjével! Mint ahogy János is mondja: „…próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, pedig nem azok, és hazugnak találtad őket.” (Jel. 2:2) Elveszíteni az üdvösséget úgy lehet, ha elfordulunk az igazságtól és visszatérünk a bűnhöz, a régi természetünkhöz. Ezt lehet úgy is tenni, hogy elhagyjuk a valóban krisztusi, újjászületett hívők gyülekezetét, de úgy is lehet, hogy képmutató módon járunk, sőt szolgálunk a gyülekezetben és senkinek nem beszélünk az életünkről és rejtve maradnak a dolgaink. A többiek ezért azt gondolják rólunk, milyen rendes ez az ember, minden vasárnap eljön gyülekezetbe, neki biztos üdvössége van… Sokan vannak így ma is a gyülekezetekben. Isten soha nem tűrt kompromisszumot a bűnnel, sem az Ószövetségben, sem az Újszövetségben, ezért mi sem köthetünk kompromisszumot!!! Isten szereti az embert, de gyűlöli a bűnt, ami elválaszt Istentől! Nekünk is így kell tenni! Jézus minden bűnösnek ezt mondta: „Most menj el (megbocsátok), de többet ne vétkezz, ne hogy rosszabbul legyen dolgod!” Ez így van ma is. Kövessük Jézust és maradjunk meg a szőlőtőn, akkor nem érhet baj bennünket. Ragaszkodjunk feltétel nélkül Isten Igazságához, az Igéhez, Jézushoz!

3.1 Az üdvösség elvesztésével kapcsolatos igék:

1. Jézus mondja: Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből. (Jel. 3,5)
2. A hívők képesek megtapodni Jézus vérét és elszakasztani magukat Istentől. Ez csak rajtunk múlik és nem Istenen, mert ő örökre megváltott!!! Az üdvösség, hit és a szeretet megtartása a mi feladatunk is nem csak Istené. (2Tim. 4:7, Júd 1:21, 1Tim 1:19, Zsidó 10:29)
3. A hívő életünk egy hosszú távú versenyfutás, aki nem ér be a célba győztesen, vagy nem szabályszerűen versenyez, az elveszíti a győzelmi koronát, az örök életet. Légy
hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját. (2Tim. 2:4-5., 4:7-8., 1Kor. 9:24-
27., Fil. 3:7-15., Gal. 6:9., Jak. 1:12., Jel. 2:10.)
4. Aki hívő létére eltévelyedik az igazságtól és visszafordul a bűnhöz és a mesékhez (más evangéliumhoz pártol) és nem akar megtérni, az az ember nem számíthat Isten kegyelmére, mert a kegyelemből kiesett. A megfürdött disznó sárban hempereg?!! (2Tim. 2:16-19., Jak. 5:19-20., 1Jn. 5:16-21., Gal. 5:4-10., 19-21., Zsidó 2:2-3., 1Pt. 4:17-18., 2Pt. 2:17-22.)

Vegyük nagyon komolyan Jézus figyelmeztetéseit és ne hagyjuk figyelmen kívül az Ő Igéjét, amely megigazít és megtart bennünket; és ha Benne maradunk nem kell félnünk a haláltól és a Gyehennától, amelyről Jézus beszélt a legtöbbet az egész Bibliában!!! Ne vegyük könnyelműen a biztosnak látszó üdvösségünket, mert egyszer mindannyian számot adunk a Nagy Királynak és megítélnek bennünket, a szerint, hogy mit cselekedtünk ebben a testben és el kell számolnunk mindazzal, amit kaptunk!!!

 

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: helyreállítás, Magyar tanítások, Szentség
Címke: , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s