Mit jelent prófétának lenni – Jim Feeney

PDF formátumban letölthető itt: Mit jelent prófétának lenni

Forrás: http://www.truthortradition.com

(Ez az írás egy kivonat a „Prófécia: A prófétikus kijelentés megértése és alkalmazása” című könyvünkből)

A prófétikus kijelentés és a prófétai szolgálati ajándék között lényeges különbség van. Ennek az írásnak a témája egyrészt a prófétikus kijelentés, amit bárki kaphat egy gyülekezetben, másrészt a próféta, mint egy szolgálati ajándék működése. Sok ember megbarátkozott az apostol, az evangélista, a pásztor és a tanító szolgálatával. Az Úr azt akarja, hogy minden szolgálati ajándékot igényeljünk, amit adott az Ő teste (gyülekezet) számára, beleértve a próféta szolgálatát is.

Mit jelent prófétának lenni?

A próféták Isten tervének kijelentői voltak az Ószövetség idejében. Takintettel arra, hogy a Szent szellem ajándéka ma jelen van minden hívőben, ezért sokan megkérdőjelezik a prófétai szolgálat szükségességét. Pünkösd napjától kezdődően (ez Isten kegyelmi időszaka) Isten nyilvánvalóvá tett valami, ami korábban elrejtett volt az emberiség (és a gonosz) elől (Ef. 3:2). Ma, a kegyelem időszakában, az Úr Jézus Krisztus betölt a Szent szellemével minden személyt, aki újjászületett. (Ef. 1:13). Ez azt jelenti minden keresztyén képes meghallani Isten hangját és prófétálhat. (Csel 2:17-18, 1 Kor. 14:5, 24).

Az a Bibliai igazság, hogy minden keresztyén tud prófétálni, sok ember számára azt jelentheti, hogy a prófétákra ma már nincs szükség. Azonban a Szentírásnak egy részletesebb tanulmányozása (ami egy helyes képet ad az Egyház működéséről) azt igazolja, hogy a prófétákra ma is szükség van. Az Efézus 4:11 mondja, hogy az Úr adott prófétákat a gyülekezetnek a többi szolgálati ajándékkal együtt (apostolok, evangélisták, pásztorok és tanítók). Más Igék is a vannak a gyülekezeteknek szóló apostoli levelekben, amelyek említik a prófétákat. Ilyen például az 1 Korinthus 12:28 és a Titus 1:12. Az Apostolok cselekedeteinek könyve is megerősíti, amit a gyülekezeteknek szóló apostoli levelek tanítanak, hogy az egyházban fontos és gyakori volt a próféták szolgálata. (Csel 11:27, 13:1, 15:32, 21:10). Az Úr nem hívna el prófétai szolgálatba férfiakat és asszonyokat a gyülekezetekben, ha ők nem töltenének be egy világosan megkülönböztethető szerepet a többi keresztyénhez viszonyítva, akik esetenként kaphatnak kijelentéseket.

A próféta szolgálati ajándéka egy speciális elhívás az Úrtól egy ember egész életére. A prófétai elhívás egy munkamegbízás valaki számára függetlenül attól, hogy valaki vágyik arra vagy sem. Az Ószövetségi írások nagyon világossá teszik ezt. Ámos így írja le Isten elhívását a prófétai szolgálatra: “…Nem vagyok próféta, sem prófétának fia; barom-pásztor vagyok, és vad fügét szedek;De elhívott engem az Úr a nyáj mellől, és mondá nékem az Úr: Menj el és prófétálj az én népemnek, az Izráelnek!” (Ámos 7:14-15). Ézsaiás sem tudott dönteni erről, mert már “…anyám méhétől hívott el az Úr, anyámnak szíve alatt már megemlékezett nevemről.” (Ézs. 49:1b).

A prófétáknak a gyülekezetben betöltött szerepét megerősítik az Apostolok cselekedetének könyvében leírtak, amit az Efézusiakhoz és a Korinthusiakhoz írt levelek is tanítanak. Az Úr az, aki kiválaszt és más-más módon hív el férfiakat és asszonyokat, hogy próféták legyenek. A próféták fontosak voltak az első, zsidókból és pogányokból álló Antiókhiai gyülekezet létrehozásában. (Csel 11:27). Agabus próféta előre megjövendőlte, hogy nagy éhínség lesz a Római birodalomban Klaudius császár uralkodása idején. (Csel. 11:28; ez az éhínség dokumentálva van a Római birodalomról szóló világi történetírásban). A próféták Szent szellemmel teljesek voltak és kijelentést kaptak az Úrtól, hogy küldjék ki Pált és Barnabást, és elküldték őket az első missziós útjukra (Csel 13:1-4). Júdás és Silás maguk is próféták voltak, akik buzdították és erősítették a tanítványokat Antiókhiában (Csel 15:32). Agabus próféta szemléletesen mutatta be a kapott látását, hogy mi fog történni Pállal, ha Jeruzsálembe megy. (Csel 21:10-11). Ez az egyetlen jövendőlés az Apostolok cselekedeteiben van leírva, amit próféták vagy Péter és Pál apostol említenek.

Az Apostolok cselekedetei könyvében és a gyülekezeteknek írt levelekben világosan le van írva, hogy az Úr még mindig munkálkodik az elhívott próféták által. Néhányan azt állítják, hogy ők „ugyanolyan hívők, mint a többiek, ugyanis mindenki prófétálhat”. Ezzel szemben mégis szolgálnak a gyülekezetben evangélisták, jóllehet minden hívő el tudja mondani az evangéliumot másoknak. Szolgálnak emellett a gyülekezetben pásztorok is, annak ellenére, hogy minden hívő segíteni tud embereknek, akiknek szükségük van rá. Ebből következik, hogy szükség van a próféták szolgálatára is a gyülekezetben, annak ellenére, hogy minden keresztyén képes prófétálni.

A próféták az Ószövetségben Isten beszédét szólták, ma viszont az Úr Jézus Krisztus szószólói. Azt kellene megértenünk, hogy a prófétai szolgálatot az Úr Jézus (adta) hozta létre a gyülekezet egészséges fejlődése és jóléte érdekében. Ezért törekednünk kellene arra, hogy felfedezzük a gyülekezetben a próféták és ne gátoljuk, hanem segítsük őket az ő szószólói munkájukban. Ha ezt tesszük, akkor Isten Igéje sokkal erőteljesebben módon tud hatni a gyülekezetre.

Most, hogy ismerjük a különbséget a prófétálás és a próféta szolgálata között, szükséges megértenünk, hogy ennek a különbségnek fontos szerepe van a gyülekezet életében. Minden prófécia, akár egy hívőn keresztül működik, akár egy elhívott prófétai szolgálón keresztül, a Szent szellem kijelentését tartalmazza. Minden igaz prófétai szó Istentől vagy az Úr Jézus Krisztustól jön, sohasem a beszélő elméjéből. A hívők prófétikus megnyilvánulása esetén az Úr behatárolja a prófécia tartalmát a „…megerősítés, bátorítás és vígasztalás” szólására. (1 Kor. 14:3). Azonban ez nem így van a próféta szolgálata esetében. Az elhívott próféta azt az üzenetet adja tovább, amit az Úr mond neki, akármi is legyen az. A hívők prófétálását (ez kegyelmi ajándék: 1 Kor. 12.10) és a próféta szolgálati ajándékát egyaránt használja az Úr ma az egyházban. (Ef. 4:11).

Ahhoz, hogy megértsük egy próféta szolgálatát ma az egyházban, azt kell megértenünk, hogyan működtek az Ószövetség idejében. Számos görög és héber szó, amit „prófétának” vagy „látónak” fordítottak segít megérteni nekünk, hogy mit jelent a próféta szolgálata és azt is, Isten hogyan munkálkodik rajtuk keresztül. A legtöbb szó, ami az Ószövetségben „prófétának” van fordítva az a nabiy, ami „szószólót” jelent. A próféta tehát mindenekelőtt Isten szószólója. A próféta tehát képes meghallani Isten hangját és továbbítja azt az emberek felé.

Ádámnak és Évának a kertből való kiűzetésétől fogva Isten nem szólt közvetlenül az emberekhez, hanem bizonyos személyeket választott, hogy azokon keresztül szóljon. A „próféta” szó legelőször Ábrahám személyével kapcsolatban jelenik meg a Bibliában. (1 Móz. 20:7, kb. 2 000 évvel Ádám után). Amit egy próféta tett akkoriban az nem volt titokzatos dolog az emberek számára. Amikor Isten beszélt álomban Abimelekhez, Gerar királyához, Ábrahámot prófétának nevezte, és Abimélek nem kérdezte meg, hogy “Mi az a próféta?” Ő pontosan tudta, hogy a próféta egy olyan személy, aki hallja Isten hangját és továbbadja azt másoknak.

A görög szó, amit „prófétának” fordítanak, szintén azt mutatja, hogy a próféták Isten (vagy istenek) választott szószólói. A próféta, mint főnév legkorábban Kr.E. 600 körül található meg a görög írásokban egy igével kapcsolatosan, ami azt jelenti, hogy nyilvánosan előre kijelent vagy ismertté tesz dolgokat. A legrégibb feljegyzés, amiről tudunk ma, az Zeusz jóslatának kinyilatkoztatásához kapcsolódik Dodonánál. Az ókori nyelv és kultúra megerősíti azt, amit a héber nyelv is közvetít: már az ókori pogány emberek is igényelték az isteni kijelentéseket minden légyegesebb esemény előtt.  Ismert volt az is, hogy az istenek választottak maguknak bizonyos embereket, akiken keresztül ők szóltak. Ehhez hasonlóan jeleneik meg az Újszövetség idejében is a próféta szolgálata, ahol ő „egy olyan személy, aki Isten szellemével együtt mozdul és nyilvánosan kijelenti az embereknek azt, amit ő Istentől hallott…”

A próféta üzenete Isten szuverenitásából adódóan nagyon változatos lehet. Ez fontos megállapítás, mert az emberek gyakran megpróbálják Istent „beskatulyázni” előre eldöntve, hogy egy prófétikus üzenetnek milyennek kell lennie. Meghaladja ennek az írásnak a terjedelmét, hogy a legkülönbözőbb típusú prófétikus üzeneteket valamilyen szempont szerint csoportosítsuk. A Bibiában megtörtént néhány esetet egy rövid listában próbáltuk csoportosítani.

Próféták:

  • Elmondja, ami meg fog történni a jövőben: 1 Sámuel 10:1-6; Ézsaiás 52:13-53:12; Máté 24:2; Csel 11:28, 21:11
  • Múltban megtörtént eseményt mond el: Bírák 6:7-10; 2 Sámuel 12:7 és 8; Ezékiel 20:1-31; János 4:18.
  • Megerősít (“építés” ): 2 Sámuel 7:8-12; Aggeus 2:1-5
  • Bátorít: 2 Krónika 15:1-7; Ézsaiás 35:1-4; Aggeus 1:3-12
  • Vígasztal: 1 Sámuel 9:20; 2 Krónika 20:15-17; Jeremiás 45:1-5
  • Áldást mond: 1 Mózes 48:20; 5 Mózes 33:1; Józsué 14:13
  • Átkot mond ki: Józsué 8:26, 9:22- 23; 2 Kir 2:24; Jeremiás 48:10
  • Elhív (kiválaszt) királyokat és szolgálatokat: 1 Sámuel 10:1, 16:13; 1 Kir 11:29-39, 19:15-19; 2 Kir 9:1-13
  • Fedd (néha keményen): 2 Sámuel 12:1-14; Ézsaiás 22:15-25; Jeremiás 36:30-31; Malakiás 2:3; Máté 16:23, 23:12-36
  • Előre kijelent halált vagy katasztrófát: 1 Sámuel 2:27-36; 1 Kir. 13:20-24, 22:17-37; Jeremiás 28:16, 29:21; Ámos 7:14-17
  • Irányít: Bírák 4:4-6; 2 Kir 4:1-7, 5:10, 6:8-10; Jeremiás 32:13-15
  • Elnevez, nevet ad (bemutatva Isten véleményét): 2 Sámuel 12:25; Jeremiás 20:3
  • Feltár jellemet, és azt, hogy mi van egy személy szívében: Ézs. 9:9 és 17, 29:13, 48:4; Jeremiás 2:21, 5:23; Ezékiel 14:2-4; János 1:47
  • Megmagyarázza a titkokat: Dániel 5:5-29
  • Szellemi látás alapján feltárja mi fog történni: 1 Krón. 5:20; Jeremiás 1:16; Ezékiel 5:11; Dániel 9:11; János 8:42-47

A fentieken túl a próféták:

  • Rendelkezhetnek üzenetekkel személyekre: 1 Sámuel 10:1-6, csoportokra: 2 Kir. 3:12-19, vagy egész nemzetre: Ámos 1:11-2:16
  • Adnak próféciákat embereknek kívülálló személyről: 1 Kir. 14:7; 2 Kir 1:3
  • Az üzenetet továbbíthatják saját maguk vagy mások által: 2 Kir 5:10, 9:1
  • Megfejthetik mások álmát: 1 Móz  40:8-22, 41:15-28; Dániel 2:1-45, 4:4-37
  • Egy helyzetről nem kapható kijelentés azonnal: Jeremiás 28:5-17 (különösen a 11 vers), 42:7
  • Isten kérheti őket, hogy a prófétai üzenetet prófétai cselekedet formájában adják át: Jeremiás 19:1-13, 27:2, 43:8-13; Ezékiel 4:1-3, 9-17, 5:1-4, 12:1-11; Hóseás 1:2; Csel 21:11
  • Kaphatnak kijelentést, amit nem értenek: 4 Mózes 12:6-8; Dániel 12:8; Zakariás 1:8-9

A fenti lista pontjai világosan mutatják, hogy a próféták – igen változatos formákban – azt mondják el, amit Istentől vagy az Úr Jézus Krisztustól hallanak. Természetesen Isten prófétája nem fog ellentmondani annak, amit Isten mondott az Ő leírt Igéjében. Ez közelebb hozza hozzánk azt a tényt, amit néhány ember bizonygat, hogy Isten nem szól kemény dorgáló szavakat ma, mert mi a kegyelem korában élünk. Ez megerősíti azt, hogy ezek az emberek a prófétai szolgálat lényegét nem értették meg. A “kegyelem” korában figyelembe kell venni, hogy Isten mit végzett már el az emberekben az Ő Fián keresztül. Az eset hasonló „üdvösség kegyelemből és nem cselekedetek” kérdéséhez. Az üdvösség elnyerése után, ha valaki bűnt követ el, minden esetben szükséges azt rendezni, annak ellenére, hogy el vagyunk pecsételve a Szent szellem által. A „kegyelem” a kegyelem korszakában semmiképpen sem jelenti azt, hogy kegyelmet nyerve züllött életet élhetünk, mert azzal a haragját vonjuk magunkra.

Találunk gyülekezetekre vonatkozó Igéket, amiből azt látjuk, hogy Isten még mindig feddi és szükség esetén megtérésre hívja az Ő népét. Az alapelv még mindig érvényes: “… És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle. ” (Luk 12:48b). A bűn mindig bűn marad, és ahogyan Isten haragos volt az Ő “választott népének” keményszívűsége és bűne miatt az Ószövetségi időkben, úgy esetenként ma is keményen feddi az Ő választott gyermekeit. A bűnnek az utolsó időben való megnövekedése miatt ésszerűen azt kellene várnunk, hogy Isten többször haragra lobbanjon irántunk. Az Írás mondja, “Itt az ideje, hogy elkezdődjön az ítélet Isten házán 1 Pét. 4:17a. Isten keményen megbünteti azokat, akik elfordulnak Tőle és akik „a kegyelem szellemét megbántották” (Zsid. 10:29, 1 Thessz. 4:6). Joseph Dillow írja:

“Amint egy ember újjászületett a Krisztusban, ő Isten családjának a részévé válik. Mint bármelyik édesapa, így Isten is, aki a mi Atyánk is jobban odafigyel a saját gyermekei erkölcsi viselkedésére, mint másére (kívül valókra).”

A másik héber szó, amit „prófétának” fordítanak, azt mutatja, hogy a próféta nem magától szól, hanem azt mondja, amit Istentől (vagy ma Jézus Krisztustól) hall. A héber nataph szó, néha prófétának van fordítva, ami azt jelenti, hogy “csepegtet vagy desztillál.” A szóhasználat az esőnek a felhőből való kicsapódását és csepergését jelenti. Jóllehet a próféták arra vannak elhívva, hogy szavakat “csepegtessenek” ott, ahol és amikor Isten igényli, a fontos, amit megtanulhatunk a nataph szóból az, hogy „Isten csepegteti az Ő szavát” a prófétákon keresztül. Ez azt jelenti, mint azt a Strong Konkordancia is mondja, hogy “ihletettség által beszél.” Az üzenet, amit a próféta átad az nem saját gondolata, hanem az Úr szava, ami azonosítható magával a prófétával. Sok üzenet, amikor a próféta elkezd prófétálni, előre nem ismerhető, mert ahogyan egymás után kapja a szavak, úgy adja azokat tovább.

Több héber szó, ami „látó”-nak van fordítva, segít megértenünk azt, hogyan munkálkodik Isten a prófétákon keresztül. Az egyik szó a raah, ami azt jelenti “látni” (mint a szemmel), és a másik chozeh, ami azt jelenti, hogy “valakinek van egy látása” (chazon –ból  “vízió”). A Szent szellem bennük lévő ajándékainak működése következtében a próféták „látnak” olyan dolgokat, amiket más emberek nem látnak. A körülöttük lévő emberek azért használták a “látó” kifejezést, mert ők olyat láttak, amit mások nem. Ha Isten kijelentést ad egy prófétának, akkor ő bele “lát”-hat a jövőbe (Dán. 2:29-45), vagy valakinek a szívébe (Ezék. 14:3).

A „látó” szó egy másik jelentéstartalommal is rendelkezik. Jóllehet vannak esetek, amikor Isten hallhatóan beszél a prófétákhoz, a kommunikáció általánosabb módja, hogy Isten képi kijelentéseket használ még akkor is, ha a kijelentés álomban történik. Az lenne az ideális, ha minden álom és látás kristálytiszta lenne és tartalmazná a magyarázatot is. Az Istentől való látások, álmok tartalma és kifejezésmódja esetén szándékosan lehet tisztázatlan, ha Isten úgy akarja. Jóllehet a legtöbb ember hajlamos a prófétát hibáztatni egy nem egészen tiszta álomért vagy kijelentésért (és az igaz, hogy a bűn be tudja árnyékolni az Istentől jövő kijelentést), ez a vád gyakran nem helyénvaló. Isten tud tökéletesen világos is lenni, amikor az akar lenni, amint azt sok Ó-és Újszövetségi kinyilatkoztatás bizonyítja.

Sok bibliai kinyilatkozás megmutatta, hogy Isten bizonyos esetekben szándékosan nem világos. 4 Mózes 12:6-8 mutatja, hogy Isten talányokban beszélt, ugyanakkor Mózessel “szemtől szembe” azaz, világosan. A Példabeszédek 25:2 azt mondja, hogy Isten dicsősége, hogy titokban tartson dolgokat. Beszámol a Biblia arról is, hogy a próféták olyan látásokat és kijelentéseket kaptak, amiket ők nem értettek. Például Dániel nem értette annak a jelentését, amit ő hallott (Dán. 12:8), Zakariás is látott egy látást, amit nem értett (Zak. 1:8-9), és Péter sem tudta azonnal megérteni, mit üzent neki az Úr a tisztátalan állatokkal teli lepedővel, “…csodálkozott a látás jelentésén…” (Csel 10:17), vitatkozott az Úrral arról, de megértésre jutott

Elsődlegesen két oka lehet annak, hogy Isten néha szándékosan nem világos. Az egyik az, hogy mélyebben és bizalmasabban tudjunk vele közösségben lenni. Emlékezzünk arra, hogy bárki, aki először kap kijelentést, annyit kap, hogy Isten szeret minket, segíteni akar nekünk, meg akar áldani minket és egy kapcsolatot akar velünk. Azonban Ő nem akar az egyedüli gondoskodó lenni, akitől mi dolgokat kaphatunk és utána továbbmegyünk a mi utunkon. Ő azt akarja, hogy legyen egy kapcsolatunk vele. Hogyan érez egy anya, amikor keményen dolgozik, hogy elkészítsen egy finom ebédet és akkor bejönnek a gyerkőcök és befalják azt két perc alatt, hogy azután tudják nézni a TV műsort anélkül, hogy azt mondanák “Köszönöm”? Az anya többre vágyik az ő gyerekeitől, mint hogy csak úgy gondoljanak rá, mit aki “szakácsra” vagy “egy gondoskodó” személyre. Így van ez Istennel is. Az élet több mint csak gondoskodni másokról. Isten vágyik a mi szeretetünkre, és kapcsolatot akar velünk. Amikor egy tisztázatlan kijelentés van, akkor mélyebbre hatolunk, hogy megismerjük az Ő szívét, keressük a megértést. Szeretnénk megérteni az Ő szándékát, ez azt is jelenti, hogy Őhozzá kell mennünk a megértésért.

A másik oka, amiért Isten (vagy az Úr) néha nem világos, amikor egy kijelentést vagy egy látást ad, mert Isten azt akarja, hogy az emberek a megértést együtt munkálják ki. Isten nagyon vágyik arra, hogy az Ő emberei együtt munkálkodjanak, ezért gyakran ad „kijelentés tortát” szeletekben, hogy az emberek csak együtt láthassák meg a teljes egészet (tortát). Sok bibliai téma van, amit csak akkor érthetünk meg, ha a Biblia különböző könyveiből együtt (a teljes Írásból) értelmezzük azokat. Isten adott egy kijelentést Jeremiás prófétának, azután egy másikat Ezékielnek, azután még egyet Dánielnek, stb. és csak amikor azokat összeillesztjük, akkor kapjuk meg az egész képet. Ez ugyanígy igaz ma is. Isten ad egy üzenetet egy prófétának, amit egy másik próféta megerősít vagy kiegészít. Hasonlóképpen az egyik próféta gyakran rendelkezik szellemi megérzéssel arról a prófétai kijelentésről, amit egy másik próféta kapott, ami megerősíti az eredeti kijelentést.

Egy másik ok Isten részéről, hogy munkálja a közösséget a próféták között, mert az szükséges ahhoz, hogy a próféták beérjenek az ő elhívásukban. A prófétáknak segíteni kell – az őket körülvevő – fiatal és kevésbé érett próféták felnövekedését, megértetve velük a kijelentéseket, amiket ők kapnak. Már Sámuel idejében is kialakult egy ilyen prófétákból álló közösség (1 Sám. 10:5), amit Sámuel “próféta-iskolá” –nak hívott.

A prófétáknak szükségük van rá, hogy növekedjenek és érjenek az Istennel való járásukban, hogy segítsen nekünk jobban megérteni, hogyan viszonyuljunk egymáshoz. A prófétáknak azon túl “körültekintően meg kell, hogy vizsgálniuk” egymás szavait (1 Kor. 14:29). Fontos megértenünk, hogy még az érett próféták is hibázhatnak abban, amit mondanak. Ezért nagyon fontos a próféták elszámoltathatósága a többi próféta és Krisztus Teste (gyülekezet) felé. A prófétai szolgálónak bátorságra van szüksége, hogy továbbítsa Isten üzenetét, ezért fontos tudnia, hogy nincs egyedül. A próféta célja nem a rombolás, hanem a helyreállítás és építés. Krisztus testének építése erőpróbát jelentő cél, amit csak más hívőkkel együttműködve, a feléjük való elszámoltathatósággal lehet végezni.

A próféták azzal együtt, hogy másokat megítélnek, nekik is számolniuk kell azzal, hogy őket is megítélik. Ennek fényében minden prófétának elkötelezettnek kell lenni egy szellemi csatában, ahol a hadviselés elsődleges fegyvere Isten Igéje. Az Úr prófétáinak törekedni kell rá, hogy Isten írott Igéjével összhangban prófétáljanak és magyarázzák meg az álmokat és látásokat, megértve azokkal, akik most „tükör által homályosan látnak”. Minden keresztyénnek „gondosan meg kell vizsgálni” mások prófétikus szavait, mivel a próféták kijelentésébe belekeveredhetnek saját érzéseik, gondolataik.

Ennek elkerülése érdekében a prófétáknak meg kell őrízniük a szentséget és az Isten felé való engedelmes életmódot a – Krisztus testében betöltött – fontos szerepük miatt. Isten rettenetesnek tartja azt, amikor a próféták bűnnel teljes életet élnek. (Jer. 23:14). Egy prófétának oda kell szánnia az életét imában és a reményre kell fókuszálnia még akkor is, amikor a szeme előtt lévő feladat reménytelennek látszik. Ez eltökéltséget és fegyelmet követel tőle. A másik fontos jellemző, hogy a prófétának bátornak kell lennie Isten üzenetének továbbításakor, nem tekintve annak tartalmára. Az ember – a bukott természetéből adódóan – állandóan lefelé halad, ezért a próféta munkájának nagy része feddésből és helyreigazításból áll. Ez könnyen megállapítható a Biblia prófétai könyveinek és mindannak elolvasása által, amit a próféták mondtak. A dolgok ma a kegyelem időszakában sem mások, mint ahogyan az Ószövetség időszakában voltak. Az emberre előteljesen hat az eredendően bűnös természete, ezért van olyan sok feddés és kiigazítás a Biblia gyülekezetnek írt leveleiben is.

A feddés és kiigazítás szavainak kimondása egy nagy áldás. Sokszor nehézséget jelent a prófétai szó elhordozása és annak továbbítása, ezért van az, hogy az Istentől való kijelentést gyakran „teher”-nek hívja az Ige. Például:

  • “Az Úr igéjének terhe Izrael ellen Malakiás által” (Mal. 1:1).
  • “Ninive terhe; az elkosi Náhum látásának könyve.” (Náh. 1:1).
  • “A teher, amelyet Habakuk próféta látott.” (Hab. 1:1).
  • “Az Úr igéjének terhe ….” (Zak. 9:1). Sok új bibliafordítás „jövendőlés” vagy hasonló fordítást használ, de a „teher” az igazi jelentés.

A prófétának olyan bölcsességgel kell az üzenetét átadnia, ahogyan azt az Úr adná át. Törekednie kell rá, hogy az Úr szívét közvetítse az emberek felé. A prófétikus kifejezés mindig nagy hatású üzenet, ami óriási hatással lehet arra, aki kapja azt. Ezért nagyon fontos, hogy ugyanazzal a szívvel adja át az üzenetet, mint ahogyan az Úr tenné azt, ha Ő lenne ott személyesen. Ez nem azt jelenti, hogy az üzenet mindig nyájas lesz (“…Kerülj mögém Sátán!…” aligha volt nyájas), hanem azt, hogy olyan módon legyen átadva, ahogyan az Úr tenné azt.

Nagyon nehéz feladat tanításba foglalni mindazt, amit egy próféta kijelentés által kaphat, és hogy azt hogyan (vagy hogyan ne) közvetítse mások felé. Egy érett próféta tisztában van vele, hogy az Úr néha olyan dolgot közöl vele, amit ő megért, de annak szószerinti továbbadása félreérthető lehet a hallgató számára. Ilyen esetben a próféta a kapott üzenet úgy adja át, hogy az a hallgató számára érthető legyen. Az Úr – a kellő hatás elérése érdekében – gyakran erőteljes szavakat vagy meglepő képeket használ, ami hasonló hatást fejt ki, mint egy „szólás-mondás” a mindennapi életben. Érett próféták tudatában vannak annak, hogy az erős ábrázolási mód szokatlan lehet a fülünknek, de ezt is figyelembe véve adják tovább az üzenetet. A próféta feladata, hogy meglássa az igazságot és közvetítse azt, és olyan pontosan és szeretetben közvetítse azt, amennyire csak lehet. A közvetítési módnak sok formája lehet, amelyek elfogadása vagy megértése sokszor gondot okozhat. Egy bölcs próféta keresni fogja az Urat a bölcsességet, a részleteket, az időzítést és megfogalmazást illetően, minden helyzetre vonatkozóan. Keresheti megbízható tanácsosok vagy érettebb próféták tanácsát is. Ez sem fog teljes garanciát adni arra, hogy a prófétát nem fogják megkritizálni vagy elutasítani.

A prófétákat felmagasztalják és dicsőítik, amikor a próféciáik áldást tartalmaznak, ugyanakkor kinevetik és kigúnyolják őket, amikor nem várt vagy nem kívánt üzeneteket adnak át. A prófétáknak tudomásul kell ezt venni annak érdekében, hogy elejét vegyék az engedetlenségre, önsajnálatra, irigységre, keserűségre és keményszívűségre vezető kísértésnek, hogy képesek legyenek mindenkor tisztán meghallani az Úr hangját és szeretetben továbbadni azt.

Minden prófétának növekednie kell az Úrral való kapcsolatában, hogy az Úr tudjon hozzá szólni és megértse azt, ami mások számára nem válik elérhetővé. Vannak esetek, amikor káros lehet a prófétára nézve, hogy pontosan megismételjék azt, amit az Úr mond, mert a kép félreérthető lenne. Minden prófétának tanulnia kell a tapasztalatból, hogy megértsék pontosan az Úrtól kapott üzeneteket, képeket és olyan módon prófétáljanak másoknak, hogy az segítség és helytálló legyen.

Régen a próféták legnagyobb szolgálatának egyike volt, hogy segítettek a szükségben lévő embereknek megtudni, hogy mit tegyenek egy adott helyzetben. Az 1 Sámuel 9:9 mutatja, hogy az emberek rendszeresen mentek a prófétához tanácsért, ha szükségben voltak. (Régen Izraelben, amikor egy ember elment, hogy megkérdezze Istent, ilyenkor ő azt mondta, “Gyere, menjünk el a látóhoz”, mert a mai prófétát akkor látónak hívták.)

Annak ismerete, hogy helyesen tegyünk meg dolgokat egy bizonyos helyzetben, mindig kihívást jelent számunkra. Az ellenfél keményen dolgozik azon, hogy a tudatlan embereket démonikus forrásból származó információkkal csapja be. Sok ember ma, amikor tanácsra van szüksége, felhív egy okkult telefonos segélyszolgálatot vagy elmegy egy médiumhoz, tarot kártyával jósló emberhez vagy “szellemi tanácsadóhoz”. Sokan mások naponta horoszkópokat olvasnak, hogy kitalálják, mit tegyenek vagy mit ne. Ezt a problémát az idézi elő, hogy a prófétálás gyengén vagy egyáltalán nem működik a gyülekezetekben. Néhány keresztyén ember, aki démonikus forrásból származó információkat kap, nincs tisztában vele, hogy amit cselekedett, az bűn Isten szemében. Fogalmuk sincs róla, hogy ezzel megakadályozzák a Szent szellem ajándékainak működését az életükben, hogy megkapják az ismeret és bölcsesség beszédét vagy a gyülekezetben odamenjenek a prófétához segítségért vagy útmutatásért.

A szellemi tanácsok, akár jó, akár rossz, mindig elérhetőek.  Ez az oka annak, hogy a Biblia megtiltja a jövőbelátás gyakorlását, médiumokkal való tanácskozást, csillagjóslást stb. (5 Móz. 18:9-13). A királyok mindig körülvették magukat olyan emberekkel, akik azt állították magukról, hogy természetfeletti ismerettel rendelkeznek. Egyik példa erre a fáraó Egyiptomban (1 Móz 41:8) és a másik Nabuchadnezzar (Dán. 2:1-3). Az emberek többsége által ismert szellemi tanácsadások forrásának többsége démonikus, de elérhetők az igaz Isten szellemi tanácsai is.

A Biblia sok példát hoz arra, hogy az emberek egy prófétához mennek Isten akaratát megtudni, és Ő nagyon felháborodik, ha más szellemi forráshoz mennek. Isten azt akarta, hogy az emberek Őt keressék, és Ő rendszeresen akar szólni a prófétákon keresztül. Az Ószövetség idején az emberek tisztában voltak vele, hogy Isten tud tanácsokat adni, és az mindenki számára elérhető, ha elmennek egy prófétához. A következőkben néhány példa az Igéből, amikor az emberek a prófétához mentek tanácsért egy konkrét probléma miatt:

1 Sámuel 9:6                         Saul Sámuelhez ment, hogy megtalálja az elveszett állatait

1 Sámuel 9:9                         Izrael népe a prófétához ment, hogy megkérdezze Istent

1Sámuel 22:15                     Dávid Abimélek pap által akarta megtudni Isten akaratát

1 Sámuel 23:1-12                 Dávid négyszer akarta megismerni Isten akaratát Abiatár pap által

1 Sámuel 28:6                      Saul kérdezősködött a prófétáktól, de nem volt kijelentés

1 Kir 14:1-3                          Jeroboám Ahijah prófétához ment, hogy a gyermekéről tudakozódjon

1 Kir 22:4-28                       Josafát prófétát kérdezett, hogy elmenjen-e háborúba

2 Kir 3:11                             Josafát Elizeustól akarta megtudni Isten akaratát

2 Kir 4:1-7                            Az özvegy Elizeuson keresztül kérte Isten segítségét

2 Kir 4:21-37                       A Sunamanita asszony Elizeustól kért segítséget a halott fia számára

2 Kir 5:3                                A szolgálólány azt akarta, hogy Naámán meglátogassa a prófétát Szamáriában

2 Kir 8:7-8                            Hazael Elizeushoz ment, hogy meglássa, vajon meggyógyul-e a betegségéből

2 Kir 19:1-7                          Hezekiah Ézsaiáshoz ment, hogy megtudjon valamit az Asszíriaiak támadásáról

2 Kir 22:11-20                     Josias Huldah prófétanőhöz küldött, hogy megtudja, mit tegyen

Jeremiás 21:1-14                 Sedékiás Jeremiásért küldött, hogy megtudja, mi fog történni Jeruzsálemmel

Jeremiás 37:17                     Sedékiás Jeremiásért küldött, hogy lássa, hogy volt-e szava az Úrnak

Jeremiah 38:14-26               Sedékiás Jeremiásért küldött, hogy megkérdezze őt
Szellemi háború van Isten és a Sátán között és minden személynek el kell döntenie, melyik forrásból szerzi be az információit. Szomorú, hogy a prófétai szó a gyülekezetben olyan gyenge, vagy egyáltalán nem működik, és ezért az emberek okkult teflonszolgálathoz, tarot kártyához, csillagjósláshoz és médiumokhoz fordulnak, hogy megkapják azt az információt, amit akarnak. Amint a prófétai szolgálat helyreáll a gyülekezetekben a keresztyének inkább fognak tudni kapni informácikat az Úr prófétáitól, mint démonikus forrásból. Természetesen sok kérdés, amire az emberek az okkult telefonszolgálaton keresztül keresnek választ, nem olyanfajta kérdés, amire az Úr kell, hogy választ adjon, mert a próféták meg tudnák mondani azt közvetlenül is a kérdező számára.

A bibliai példák tanulmányozásából látjuk, hogy amikor az emberek a prófétát keresik kijelentésekért, a próféták nem kizárólag a kijelentés információjára hagyatkoznak. Például az özvegyről szóló leírásban, aki Elizeushoz fordult segítségért (2 Kir 4 a listában felül), Elizeus sok részletet megtudott a helyzetről magától az özvegytől, mielőtt kijelentést kért volna az Úrtól. Ha téged prófétának hívnak, és az a vágyad, hogy helyreálljon a próféta szolgálata a gyülekezetben, adj rá lehetőséget, hogy az emberek kereshessék Istent kérdéseikkel. Ha kapsz kijelentést rájuk, az csodálatos. Ha nem, az illető személy akkor sem lesz rosszabb helyzetben, mint amikor megkeresett tanácsért. Bátorítanunk kell a pófétákat a gyülekezetben, figyelni rájuk és segíteni őket, hogy segítsenek az embereknek iránymutatást kapni az Úrtól az életükre.

Néhány ember azt mondja: “Igen. Annak az oka, hogy az emberek az Ószövetség idején a prófétákhoz mentek az volt, hogy akkor még nem volt kitöltve a Szent szellem mindenkire és nem tudtak odamenni közvetlenül Istenhez.” Az ilyenfajta gondolkozás nem állja meg a helyét. Igaz, hogy az Ószövetség idejében a legtöbb ember nem rendelkezett Szent szellemmel, de néhányan igen és mégis a prófétáktól kértek információt. Dávidnak és más királyoknak is voltak tanácsadásra prófétáik. Dávid életének tanulmányozása azt mutatja, hogy rendszeresen kért tanácsot a prófétáktól, annak ellenére, hogy ő maga is kért rendszeresen tanácsot Istentől. Amikor egy személy nehéz helyzetben van, nem elegendő saját magának hallani az Úr hangját. Rendszerint könnyebb meghallani az Úr hangját olyan valakinek, aki nincs közvetlen kapcsolatban az adott helyzettel.

A próféta szolgálata nem annyira egyértelmű ma a gyülekezetben, mint annak lenni kellene. Hol vannak a próféták, akik figyelmeztetnek bennünket a természeti csapásokra és gazdasági krízisekre? Hol vannak a próféták, akik előhívják a szolgálatokat a gyülekezeteinkből? Ha vannak a próféták, akik tanácsolják a hadseregünket, kormányunkat és személyes tanácsokat, útmutatásokat adnak, akkor az emberek meg fogják látni, hogy van egy Isten a mennyben. Ámos 3:7-ben Isten azt mondja “Mert semmit sem cselekszik az én Uram, az Úr, míg meg nem jelenti titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak.” Mégis ma sok minden történik bármiféle prófétikus kijelentés nélkül. Minden keresztyén képes meghallani Isten hangját és eldöntheti, hogy aszerint cselekedjen. Imádkozni és kérni kell az Urat azért is, hogy folyamatosan adjon prófétákat a gyülekezeteknek és akkor többet fogunk megtudni az Ő meghatározott helyzetre vonatkozó akaratáról.

Jobban kellene bátorítanunk a prófétákat, hogy hallják meg az Úr hívását és növekedjenek az elhívásukban. Szükséges, hogy támogassuk őket növekedésükben és szolgálatukban és bátorítsuk őket, hogy legyenek tiszták és szentek. A kijelentés, amit hallani fognak, így tiszta lesz, mert nem alkusznak meg a testtel (ez mindannyiunkra vonatkozik, mint keresztyénekre, akik akarják hallani az Úr hangját).

Tartanunk kell tőle, hogy bátor próféták diktátorok lehetnek? Belebonyolódhatunk, mint régen Izrael a test dolgaiba, hogy ne akarjunk prófétákat, akik belelátnak a szívünkbe, és arra szólítanak fel, hogy számoljunk el a dolgainkkal? Annyira önteltek vagyunk, hogy már nem akarjuk hallani a próféták útmutatásait? Nem akarunk több dolgot megtenni, mint amit már eddig megtettünk? Addig vonakodunk meghallani az Úr hangját és változtatni dolgokon, míg az Úr egyszerűen már nem fog szólni hozzánk. Isten gyülekezeteként (Krisztus testeként) készségeseknek kell lennünk Isten királyságát építeni azokon a szolgálati ajándékokon keresztül, amiket Krisztus adott a hatékony munkálkodás érdekében a gyülekezetben.

“Ahogyan az Ószövetség idején Isten szívét a próféták közvetítették és Isten semmit sem cselekedett anélkül, hogy kijelentené magát az Ő prófétáinak, úgy az Úr Jézus szívét a mai prófétáknak kell közvetíteni mások felé. Még olyan sok terület van, ahol vakok és süketek vagyunk. Képesek vagyunk a saját bűnünktől magunk megszabadulni? Te, aki erőtlen vagy és mások segítésére számítasz, nincs szükséged a próféták szolgálatára? Segíts nekünk, hogy méltók legyünk a feléd való szolgálatra. Segíts nekünk Úr Jézus, hogy akarjunk világosan meghallani téged. Úr Jézus, emeld fel és gerjeszd fel a próféták csapatát, férfiakat és asszonyokat, akik bátran és világosan hozzák el a te szavadat a gyülekezetekhez. Ámen.”

Fordította: Abonyi Sándor

ászberény, 2010-02-13

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: helyreállítás, Magyar tanítások, szolgálati ajándékok, vezetés
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s