Férfi vezetőség – Fordította: Abonyi Sándor

PDF forátumban letölthető itt: Férfi vezetőség

Pál – vitát kiváltott – tanításai

A Korinthusi gyülekezetnek írt levelében Pál biztosít minket a férfiak és asszonyok gyülekezetben és a családban egymáshoz viszonyított pozíciójának szóló tanítás nagy jelentőségéről. Mivel feltételezte, hogy a tanítását meg fogják támadni, az apostol a hozzáfűzött útmutatásával világossá tette, hogy azok

“amiket néktek írok, az Úr rendeletei” – 1 Kor. 14:37.

Pál sok kritika céltáblája volt a nyílt, őszinte – férfi vezetőségről szóló – tanítása miatt. Néhány feminista szemében csökkent a hírneve, akik túlbuzgó agglegénynek és nőgyűlölőnek tartják. Azzal együtt Pál apostol lát el bennünket messze a legtöbb tanítással ebben a témakörben, ezért fontos elemeznünk az ő legvitatottabb állításait. Különösen fontos figyelembe vennünk, hogy állítása szerint az ő következtetéseit Isteni kijelentés által kapta.

“Az asszonynak a feje a férj” – 1 Kor. 11:3-16

Ez a bibliai rész egy egyértelmű tekintélyrendszer bemutatásával indul:

“… minden férfiúnak feje a Krisztus; az asszonynak feje pedig a férfiú; a Krisztusnak feje pedig az Isten.”

Ezt az állítást magyarázza Pál a “fejbefedés” gyakorlatának összehasonlításával, mely gyakorlatot úgy gondolta, hogy az egy illendő dolog férfiak és nők számára, akik nyilvános istentiszteletre járnak. Akkoriban szokás volt, hogy az asszonyok fejkendőt viseltek a fejükön, hogy tiszteljék a férjeik hatalmát. Néhány asszony nem folytatta ezt a szokást azon az alapon, hogy ők egyenlők a férjükkel. Pál nem értett egyet ezzel a gyakorlattal, és azt mondta, “az asszony hatalmi jelt visel az ő fején az angyalok miatt.”
A fejbefedés maga nem volt fontos ügy – inkább egy női viselet (viselkedés) volt. A fej befedése a hatalomnak való engedelmességről tájékoztat és elhagyása rávilágít a férj hatalmának elvetésével kapcsolatos magatartásra.

Amikor egy asszony fejkendőt viselt a fején az köztudott volt, hogy a férje hatalmának védelmét élvezte. A fejkendő egy ’jele’ volt, amivel a feleség az engedelmességét fejezte ki a férje hatalmának elismerésére. A Pál-i tanítás lényege, hogy a nők az ő általános viselkedésükkel egy tisztelettudó és alázatos magatartást fejezzenek ki a férjük felé.

Ez a tanítás köszön vissza Péter apostolnál is.

“Hasonlóképen az asszonyok engedelmeskedjenek az ő férjüknek……Akiknek ékessége ne külsőségek legyenek….Hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságával, ami igen becses az Isten előtt. Mert így ékesítették magukat hajdan ama szent asszonyok is, akik Istenben reménykedtek, engedelmeskedvén az ő férjüknek. Miként Sára engedelmeskedett Ábrahámnak, urának nevezvén őt…”  – 1 Pét 3:1,3-6).

A hatalomnak való alávetettség befedezettséget biztosít

Pál javasolja, hogy az asszonyok nyilvánosan mutassák be az engedelmességüket “…az angyalok miatt”. Egyrészt, Isten angyalai vannak felhatalmazva, hogy megvédjenek minket és végrehajtsák Isten kinyilvánított akaratát velünk kapcsolatban. Másrészt, a Sátán angyalai mindig készenlétben állnak bármilyen engedetlenséget tapasztalnak; megszűnik a nők „befedezettsége” (védelme). Amikor egy asszony lázad saját férje (fősége) ellen, olyankor megszünteti a befedezettségét (védelmét), amit a férje biztosít fölötte az Istentől kapott hatalmi pozíciójával a szellemi hatalmi láncban. Ez által egy asszony egyrészt kivonja magát Isten angyalainak védő őrizete alól, másrészt kiszolgáltatja magát a Sátán bukott angyalainak támadásával szemben.

A főséggel járó felelősség elfogadása a férfiak részéről

Míg a nőket arra utasították, hogy fedjék be fejüket (kimutatva ez által férjeiknek való engedelmességüket), ugyanakkor Pál úgy foglal állást, hogy a férfinak

“…nem kell befednie a fejét, mivel ő az Isten képe és dicsősége; valamint “Minden férfi, aki befedett fővel imádkozik vagy prófétál nem tiszteli az ő fejét.”

Pál két magyarázatot adott ezekkel kapcsolatban.

(1)    “a férfi Isten képe és dicsősége;”

Pál azt mondta, hogy a férfi ne fedje be a fejét, mert ő “Isten képe és dicsősége”. Pál itt az emberekről, mint férfiakról beszélt és nem az emberi nemről általában. Az ember, mint férfi “Isten képmása”, mert ő hatalmi pozícióba lett helyezve, mielőtt Éva megformálásra került volna.

(2) “Minden férfi, aki befedett fővel imádkozik vagy prófétál nem tiszteli az a fejét.”

Pál azzal érvel, hogyha a férfiak befedik a fejüket, akkor nem tisztelik az ő fejüket (ti. Krisztust, aki a hatalmi láncban felettük helyezkedik el), mert akkor láthatóvá válik, hogy elvetették a nekik adatott hatalmi pozíciójukat. Hasonló szimbólumot használva: az a férfi, aki lemond a fejének befedéséről, ezzel kifejezésre juttatja mindenki felé, hogy elfogadja a főség felelősségét a hatalom szellemi láncában.

A férj a feleség feje            

“Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek, mint az Úrnak. Mert a férj feje a feleségének, mint a Krisztus is feje az egyháznak, és ugyanő megtartója a testnek. De miképpen az egyház engedelmes a Krisztusnak, azonképpen az asszonyok is engedelmesek legyenek férjüknek mindenben. Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképpen a Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért; ….Úgy kell a férfiaknak szeretni az ő feleségüket, mint az ő tulajdon testüket. A ki szereti az ő feleségét, önmagát szereti. Mert soha senki az ő tulajdon testét nem gyűlölte; hanem táplálgatja és ápolgatja azt, miképpen az Úr is az egyházat; ….Annakokáért elhagyja az ember atyját és anyját, és ragaszkodik az ő feleségéhez; és lesznek ketten egy testté…. Hanem azért ti is egyen-egyen, ki-ki az ő feleségét úgy szeresse, mint önmagát; az asszony pedig meglássa, hogy félje a férjét.”  – Eféz. 5:22-33.

Isten rendelte úgy, hogy a férj Krisztus által adott hatalom (Fej) a családban. A férj Krisztus típusú (“vőlegény”), és a feleség gyülekezet típusú (“menyasszony”). Miként Krisztus szerette és táplálta a gyülekezetet, a férjnek is úgy kell szeretnie és óvnia a feleségét. Miként a gyülekezet engedelmes Krisztusnak, aki az ő feje, úgy a feleség elhívása is arra szól, hogy engedelmes legyen az ő férjének.  Azt is fontos megjegyezni, hogy ez a hatalmi lánc kiterjesztésre kerül, mert szükséges, hogy a gyermekek is engedelmeskedjenek az ő szüleiknek.

“Ti asszonyok engedelmeskedjetek a ti férjeiteknek, mint az illik az Úrban…Ti gyermekek, engedelmeskedjetek a ti szüleiteknek minden dologban, mert az kedves az Úrnak.” – Kol. 3:18,20.

Két dolog szükséges a hatalmi lánc működtetéséhez a családban. Az egyik az, hogy a lánc minden tagja engedelmeskedjen a fölé helyezett tekintélynek. A másik, hogy a férj, mint Krisztus átruházott hatalmának birtokosa, a család fejeként gyakorolja az Istentől kapott hatalmát. Hinnie kell abban, hogy Krisztus, az ő feje, aki vezeti és megtartja őt. Ez a szülőkre is vonatkozik, férjekre és feleségekre egyaránt, akiknek készeknek kell lenniük arra, hogy felelősségteljes tekintélyt gyakoroljanak gyermekeik felett. Amikor az Úr vezetése alatt a főség szerepét elfogadják és gyakorolják, akkor Ő képes megtartani a hatalmi helyzetben lévőket úgy, hogy a lánc minden tagjába engedelmességet táplál.
Vigasztalódhatunk azzal a ténnyel, hogy az utolsó időkre ígért prófétai szolgálat helyreállításával együtt a szülői hatalom helyreállítására is van ígéret – különösképpen az apa, mint a család feje szerepét tekintve.

“Ímé, én elküldöm néktek Illést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja. És ő (bemutatva a prófétikus tanító szolgálatot) az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jöjjek és meg ne verjem e földet átokkal.”  – Mal 4:5-6.

Nincs férfi sem asszony

“Mert mindannyian Isten fiai vagytok a Krisztus Jézus való hit által…… Nincs zsidó sem görög, nincs rabszolga sem szabad, nincs férfi sem nő; mert ti mindannyian egyek vagytok a Krisztus Jézusban. “  – Galaták 3:26-28.

Néhányan arra használják ezt az igét, hogy kifejezzék az irányú követelésüket, hogy a férfi és a nő egyenlő olyan értelemben, hogy egyenlő vezetői szerepekkel rendelkeznek. Ez az igeszakasz azonban az embereknek Istennel való (vertikális) kapcsolatáról szól, és nem férfi és nő egymás közötti (horizontális) kapcsolatáról. Az Istennel való kapcsolatban mind a férfi és mind a nő egyenlők. Pontosan ugyanazzal a pozícióval és azonos jogokkal rendelkeznek a szellemi érettségből adódóan, hogy az Isteni trón közelébe kerüljenek.

Mindannyian “..Isten fiak vagyunk..” ebben az értelemben – mind férfiak, mind nők…fel vannak készítve, mint egy menyasszony felékesítve az ő férje számára..” annak érdekében, hogy “a menyasszony a Bárány feleségévé váljon” – Jel. 21:2,9.

A férfi-főség az asszony fölött nem egy olyan dolog, amiből adódóan a férfi felsőbbrendű, a nő pedig alsóbbrendű lenne. Az Úr szerint ez azt jelenti, hogy aki a főség pozíciójában van, annak joga és kötelessége gyakorolni a szolga feladatát (ha valaki első akar lenni közöttetek, az legyen mindenki szolgája).

Isten országában a főség azt jelenti, hogy felelősséget hordozol, ezért elszámolással is tartozol azokért, akik rád vannak bízva. A férjeknek szeretniük kell a feleségüket

“…éppúgy[vagy olyan módon, mint], ahogy Krisztus is szerette az egyházat és önmagát adta érte.” – Eféz. 5:25.

A saját szolgálatáról Jézus a következőket mondta:

“….az embernek a fia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon….”  – Mát 20:28.

Az asszony csendességben tanuljon teljes engedelmességgel

“Az asszony csendességben tanuljon teljes engedelmességgel. A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben. Mert Ádám teremtetett elsőnek, azután Éva. És Ádám nem csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatván, bűnbe esett: Mindazáltal megtartatik a gyermekszüléskor, ha megmaradnak a hitben és szeretetben és a szent életben mértékletességgel.” – 1 Tim 2:11-15.

Ez az igeszakasz olyan sok aggodalmat és szorongást okozott már mind férfiaknak, mind nőknek, ezért most megtörjük ezt a kapcsolódó igeszakaszok alapos vizsgálatával és azok helyes értelmezésével.

A szövegkörnyezet, ahol Pál az “Az asszony csendességben tanuljon teljes engedelmességgel” megfogalmazást használja, ott az előző (9-10) versekben Pál az asszonyok – minden tekintetben mértékletes – öltözködési szokásairól beszél, mint ahogyan az Istenfélő asszonyokhoz illik, kifejezve ez által is az Isteni értékeket.

A “csendesség”–nek fordított görög szó ebben az esetben hesuchia, ami ‘nyugalmat’ vagy ‘csendet’ jelent. Ez a szó ‘békesség származik belőle’ értelemben van használva, ami ellentétben van az 1 Tim 2:2-ben használt „csendes” szóval, ahol az eredeti görögben ‘eremos’ szó szerepel, amit a „nyugalommal” és „csendességgel” kapcsolatban olyan értelemben használ az Ige, hogy ne kelljen valakit csendességre inteni, elhallgattatni. A Pál-i parancsolat ezért nem egy olyan parancs, hogy az asszonyoknak abszolút csendben kellene maradniuk a nyilvános összejöveteleken, hanem a kapcsolódó szöveggel összhangban azt jelenti, hogy nekik egy nyugodt (csendes) magaviseletet kell tanúsítaniuk.  Az asszonyoknak szükséges megtanulniuk egy csendes és engedelmes viselkedésmódot, tisztelve az ő férjüket, valamint a tanítás szolgálatát.

“A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben.”  – 1Tim 2:12

A görög szó ‘authenteo’, amit itt az uralkodásnak fordítottak azt jelenti, hogy valamit ‘megragadni és birtokolni kényszer vagy jogtalanság által.’ Ebben az esetben ez azt jelenti, hogy az asszony nem rendelkezhet hatalommal a férfi felett, mert az ellentétes Isten akaratával. Ez nem egy abszolút kinyilatkoztatás, hogy az asszony egyáltalán ne tanítson. Pál saját maga tanácsolta az idősebb asszonyoknak, hogy tanítsák a fiatalabb asszonyokat, ahogy Lois-nak és Eunika is tanították a fiatal Timótheust. Említi az Ige Priscillát és Aquillával is, akik Apollost tanították. A gyülekezet történetében, olyan asszonyok, mint Jeanne Guyon és Jessie Penn Lewis hatalom alatt tanítottak, és nagy hatással voltak a későbbi tanító szolgálatokra. Pál csupán azt mondta, hogy egy nőnek nem kell elköteleznie magát egy illegális (férfi felügyelet nélküli) tanítói szolgálatra, ami éppen ezért nem rendelkezik törvényes hatalommal.

“Ádám volt először formálva és azután Éva.”

Pál itt visszautal a teremtés Isteni rendjére emlékeztetve az olvasóit, hogy Isten volt az, aki elhelyezte a férfit hatalomban az asszony fölött.

“Ádám nem csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatván bűnbe esett.”  – 1 Tim 2.14.

Az ‘apatao’ görög szó itt ‘megcsalattatott’-nak van fordítva, de más Bibliafordításban “elcsábítva” szerepel. Éva egy hamis hatalmi pozícióból – kilépve Ádám védő befedezéséből – cselekedett, ezért könnyen elcsábítható volt a Sátán által, és ezért esett bűnbe.

“Mindazonáltal megtartatik a gyermekszüléskor, ha megmaradnak a hitben és szeretetben, és a szent életben mértékletességgel.”  – 1 Tim 2.15.

Az asszony, mint anya ellenben Isten támogatását élvezi az otthonteremtő szerepben, (azaz, ha egy asszony istenfélő gyermekeket gondoz és nevel), mivel ez foglalja magába a női lét lényegét. Ha egy nő a szívében elfogadja ezt az elsődleges szerepet, akkor nem fogja megragadni a hamis hatalmat, s ennek következtében nem fogja a Sátán megtévesztése bűnbe vinni őt.

A ti asszonyaitok hallgassanak a gyülekezetekben

“A ti asszonyaitok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincsen megengedve nékik, hogy szóljanak; hanem engedelmesek legyenek, amint a törvény is mondja. Hogyha pedig tanulni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon az ő férjüket; mert éktelen dolog asszonynak szólni a gyülekezetben. Avagy ti tőletek származott-e az Isten beszéde, avagy csak hozzátok jutott el? Ha valaki azt hiszi, hogy ő próféta, vagy lelki ajándék részese, vegye eszébe, hogy amiket néktek írok, az Úr rendeletei azok.”  – 1 Kor. 14:34-37.

Pál azzal kezdi, hogy az asszonyok legyenek csendben a nyilvános összejöveteleken. Ha ezt úgy értelmeznénk szó szerint, hogy egy hangot se adjanak ki, akkor ez ellentmondana korábbi tanításának, miszerint az asszonyok a nyilvános összejöveteleken fedett fővel imádkozzanak és prófétáljanak. (1 Kor.11:5). Ha szellem által akarjuk értelmezni az apostolnak ezt a kijelentését, akkor meg kell néznünk azt a szövegkörnyezetet, melyben íródott. A korintusiakhoz írt első levél tizennegyedik fejezetének a központi témája a rend fenntartása a nyilvános Istentiszteleti alkalmon. Pál ugyanezt a “hallgassanak” szót használja a nem rendben prófétálók és nyelveken szólók rendreutasítására is.

“Ha valaki nyelveken szól….[és] és nincs aki magyarázza, az hallgasson a gyülekezetben…Egyszerre ketten vagy hárman prófétáljanak….De ha közben az ott ülők közül egy másik kap kinyilatkoztatást, az előző [próféta] hallgasson.” – 1 Kor.14.27-30.

Ha következetesek akarunk lenni, akkor Pálnak a nőkre vonatkozó parancsát a gyülekezetben való helyes viselkedés szabályainak keretén belül kell, hogy értelmezzük. Akkoriban a férfiak és nők külön helyen ültek, s valószínűleg néhány nő megzavarta az alkalmat hangos nyelveken való szólással, kérdezősködéssel, vagy csupán beszélgetéssel.
Pál ismét visszautal Mózes első könyvére és a teremtés Isteni sorrendjére, hogy állítását példával támassza alá“… ahogy a törvény is mondja”. Ellenséges fogadtatásra számítva Pál felhívja a gyülekezet szellemi tagjainak figyelmét arra, hogy ez a parancs az Úrtól való.

A nők szolgálata és pozíciója a gyülekezetben

Először úgy tűnhet, hogy a nőknek kevés, vagy tán semmi részük nincs a gyülekezet munkájában. Ám ez a következtetés Pál parancsai lényegének a félreértésén alapul, hiszen azok nem állítanak mást, mint hogy az asszonyok alávetett hozzáállást kell, hogy tanúsítsanak és hatalom alatt kell szolgálniuk. Az, hogy “hallgassanak” azt jelenti, hogy csendesen álljanak a dolgokhoz. A “hallgatás” tehát azt jelenti, hogy ne beszéljen oly módon, ami férjére tiszteletlen lehet. Ez áll összhangban Pál előző utasításával, miszerint “..minden asszony, aki imádkozik vagy prófétál [a gyülekezetben] befedetlen fejjel az nem tiszteli az ő fejét. [aki az ő férje]..” (1 Kor. 11:5). Pál figyelmeztetését, hogy asszonyok ne tanítsanak, vagy ne rendelkezzenek hatalommal egy férfi felett, úgy kell értelmezni, hogy “egy nő ne tanítson egy férfi felett, vagy ne gyakoroljon hatalmat egy férfi felett.” Egy asszonynak nem kell bitorolnia a férfi hatalmát vagy elkezdeni egy illegális tanítói szolgálatot. Csak akkor engedhető meg számukra a tanítás, ha ő saját maga és az ő tanítása egy mértékadó személy hiteles felügyelete alatt történik. Az Apostolok cselekedetei könyv Priszcilla példáján keresztül bemutatja nekünk, hogy az ő férjével összekapcsolódva hogyan tanítják Apollóst.

“Így [Apollós] elkezdett bátran beszélni a zsinagógában. Amikor Akvila és Priscilla hallotta őt, melléje álltak és pontosabban elmagyarázták neki Isten útját.” – Ap.csel. 18:26.

Pálnak a fiatal gyülekezetekhez írt leveleiben láthatjuk, hogy a gyülekezetek életében meghatározó szerepük volt a nőknek. Pál említi Fébét, mint egy gyülekezet szolgálóját.

“Ajánlom pedig néktek Fébét, a mi nénénket, ki a Kenkhréabeli gyülekezetnek szolgálója:  ……Mert ő is sokaknak pártfogója volt, nékem magamnak is.” – Róma 16:1-2.

Pál más női szolgálókat is említ

“Köszöntsétek Máriát, ki sokat munkálkodott körülöttünk…”  és “Köszöntsétek Trifénát és Trifósát, kik munkálódnak az Úrban. ” – Róma 16:6,12.

Ráadásul Pál könyörög a Filippibeli gyülekezetnek, hogy

“… légy segítségül ezeknek [Euodia és Szintia], mint akik az evangélium dolgában együtt viaskodtak velem…”  – Fil. 4:3.

Mint már említettük, az asszonyoknak meg volt engedve az Új-Testamentumi gyülekezetekben, hogy hangosan imádkozzanak és prófétáljanak, feltéve, ha ők egy meghatározó férfi személynek való engedelmességben és felügyelete alatt vannak. Az alapelv megerősítése megtalálható a Filep evangélista házánál, akinek “négy hajadon lánya volt, akik prófétáltak” – Ap. Csel. 21:9.

A korai gyülekezetekről szóló tanítások tanulmányozása után levonhatjuk azt a következtetést, hogy minden szolgálat nyitott a nők számára, kivéve a vezetés (főség). Nincs bibliai alap arra, hogy nők tölthessék be a vének hivatalát, sem hogy felvigyázói legyenek egy gyülekezetnek.

Napjaink „nőmozgalma” jogot követel a nők számára, hogy magukhoz ragadjanak olyan hatalmi pozíciót, ami biblikusan a férfiak számára van fenntartva. Illegális hatalom vagy erő megragadására a lázadás gyökere, ami kényszer alkalmazását jelenti vagyis szellemi varázslás; “mint a varázslás bűne olyan az engedetlenség..” – 1 Sám 15:23.

Isten azért tervezte el ezeket így, hogy megakadályozza a varázslás szellemének kialakulását és működését.

Fordította: Abonyi Sándor