Egység – Roland Allen

PDF formátumban letölthető itt: Egység

Pál missziós útjára nem egy magányos prófétaként vagy tanítóként volt kiküldve. Őt azért küldte ki az egyház, hogy embereket hozzon be a testtel való közösségre. Az ő megtértjei nem egyszerűen csak összejöttek egymással egy kellemes közösségben abból a tényből adódóan, hogy ugyanazon a helyen éltek, ugyanazokban a tanításokban hittek és azt gondolták, hogy kölcsönösen segítve egymást kiformálnak egy közösséget. Ők egymásnak tagjai voltak a keresztség szentségében. Mindenki minden máshol lévő keresztyénnel egységben volt, a legszorosabb szellemi kapcsolat által, egy szellemi közösségben. Mindenki mindenkivel egyesült a közös összejövetelek keretében és ugyanazon szentségekben való részesülés által. Mindenki mindenkivel közösséget vállalt a közös veszélyben és a közös reménységben.

Azok a gyülekezetek, amelyek tagjai voltak az egyháznak nem különültek el, független ’testként’. Nem voltak függetlenek az őket alapító apostoluktól, nem voltak függetlenek egymástól. A Páli gondolkozásban a tartomány egy egység volt. Ezért amikor az általa létesített gyülekezetek létrejöttek ő világosan elismerte a gyülekezet egységét az adott tartományban. Pál következetesen beszélt a Macedonia-i, az Akhája-i, a Galáczia-i, a Szíria-i, és Cilicia-i gyülekezetekről, mint egységekről. A gyűjtést, amit a Macedoniai, az Achaiai és a Galácziai gyülekezetek a Jeruzsálemi szegény hívők részére tartottak, mind úgy szervezték, hogy egy-egy tartomány egy különálló csoportot alkotott, minden tartományban megbízottak voltak kijelölve, hogy a gyűjtést lebonyolítsák, és az összegyűjtött pénzt ezek a tartományi ’képviselők’ adták át Jeruzsálemben.

Ez a ’területi egység’ több volt, mint egy kényelmi szempont szerinti rendeződés. Ugyanaz egyesít magányos keresztyéneket egymással, ami egyesít gyülekezeteket is egymással. Ők nem egyszerűen olyan keresztyének csoportjai voltak, akik egymással összekapcsolódva segítették egymást közös veszély esetén. Ők a testnek mind ugyanolyan tagjai voltak, mint amik már korábban is működtek, mielőtt abba ők bekapcsolódtak volna. Ők nem tehetnek úgy, mintha csupán egymásért lennének felelősek. ‘Mit,’ írja Pál a Korinthusiaknak megdorgálva őket, amiért megengedték, hogy nők tanítsanak a gyülekezetben, ‘Isten Igéje tőletek ment ki? Vagy egyedül hozzátok jutott el?, vagy ismét szabályt kell alkotni arra a gyülekezetben, hogy a nőknek le kellene fátyolozni magukat, vonta le a következtetést, ‘Ha bárki atyafi létére pereskedik, nekünk ilyen szokásunk nincs, sem Isten gyülekezetének’. Az ő számára az egyház elsődleges volt a gyülekezetekkel szemben. Nem a gyülekezetek hozták létre az egyházat, hanem az egyház létesített gyülekezeteket.

Pál a görög és római kultúra központjaiban létesített gyülekezeteket, amiket a nagy kereskedelmi útvonalak kapcsoltak össze egymással. Azok ezáltal gyakori érintkezésben voltak egymással. Látogatók könnyen jutottak el egyik gyülekezetből a másikba és a próféták hamarosan elkezdtek egyik helyről a másikra vándorolni hirdetve és terjesztve a hitet. Ennek a gyakori érintkezésnek bőséges bizonyítéka van. Egyértelműen látható, hogy nem csak Pál megtértjei, hanem a Jeruzsálemi küldöttek is állandón vándoroltak a gyülekezetek között. Az látszik, hogy szabályos rendszere volt a látogató (szolgáló) hívők levelekkel történő ajánlásának,  és bárkit, akit megismertek, mint egy bemerített személyt, azt szívesen fogadták és vendégül látták. Ezek valóban gyülekezetek voltak, egységben sok személyes kapcsolattal egymáshoz kapcsolva.Őket azonban nemcsak a személyes kapcsolatok egyesítették. Mind az egyéni hívők, mind a városi gyülekezetek, és a tartomány gyülekezetei egy szellemi közösséget alkotva minden kapcsolat közül a legvalóságosabb módon kötődtek egymáshoz. Ők mindannyian egy testnek a tagjai voltak. A test, mint egy látható egyház, volt felelős az ellenség minden látható támadásával szemben. Nemcsak kényelmi okok miatt, nem csupán a közös hit és a közös szentségek gyakorlása miatt volt összetartás, hanem egy közös engedelmesség miatt is egy közös alapítónak. A gyülekezetek egysége a különböző tartományokban nemcsak az egymással való állandó kapcsolaton keresztül jutott kifejezésre, hanem, mint Krisztus küldöttje, ugyanazon apostoli tekintély közös elfogadása által is.

Mindezen túl a négy tartományban lévő gyülekezetek nem voltak függetlenek azoktól sem, amiket nem Pál alapított. Isten gyülekezetei Júdeában már előttük Krisztusban voltak. Pált a Szíriában lévő gyülekezet küldte ki. A négy tartományban létesült új gyülekezetek egyesültek a már korábban létrejöttekkel. Ugyanaz a kapcsolat, ami a megtért tagokat Krisztushoz kapcsolta, az tette őket az egyház tagjává is; és az Egyház nem egyedüli gyülekezet volt a saját városukban. Ugyanaz a kapcsolat, ami egyesítette egymással a gyülekezeteket a négy tartományban, ugyanaz egyesítette a gyülekezeteket egymással mindenhol.

Pál ezt az egységet tartva szem előtt kezdte el a munkáját. Az ő látásában az Egyház egysége nem olyan valami volt, amit létre kellett hozni, hanem valami olyan dolog, ami már előtte létrejött és neki ’csak’ meg kellett őríznie. Az újonnan létrehozott gyülekezetek nem egymástól független egységek voltak, hanem egy már működő egység kiterjesztései. Nem volt lehetséges, hogy két gyülekezet legyen ugyanazon a helyen, mindkettő ugyanazon a Főhöz tartozva, és ugyanakkor nem tartva kapcsolatot egymással. Nem lehetett két gyülekezet különböző helyen sem ugyanazon Fő alatt, de nem tartva kapcsolatot egymással. Olyan sem lehetett, hogy egy keresztyén bemerítkezett Jézus Krisztusba, ugyanakkor nem tartott kapcsolatot Krisztus testének más tagjaival. Ha egy tag kapcsolatot létesített a Fejjel, akkor ezzel egyidejűleg ő minden más taggal is egyesült.

A szellemi egység egységet jelent ugyanazon egy Úrban, egy hitben, egy keresztségben, egy Istenben, mindannyiunk Atyjában. Volt egy kifelé bemutatott egység is együtt örvendezve a közösségi kapcsolatoknak a közös összejöveteleken. Az egység kifelé történő megmutatásában nem a szellemi egység megmutatása volt a lényeges. A szellemi egység az az egység, ami a valódi egységet jelenti és ez az egység jut kifejezésre az egység megnevezésben. A kifelé is megmutatkozó szakadás annak a jele, hogy a szellemi egység nem működik. A szellemi egység összhangjának tökéletessége és teljessége szükséges az egymással való közösségben, kifejezve a harmóniát, mind szóban, mind cselekedetben; ugyanabban az időben lehet a szellem már Istené, viszont a test még az ördögé.

Ezt az egységet kellett megőrizni. Pál sokat írt az egységről a gyülekezeteknek, de sohasem beszélt arról úgy, mint egy olyan dologról, amit nekik kellene létrehozni. Ő mindig úgy beszélt arról, mint egy Isteni tényről, amit a bűn tönkretesz. Az egység megtörhető. A szellemi büszkeség, az önző önmegvalósítás egy nyílt szakadásban jelenhet meg. A test lehet megosztott, de az bűn a Szent Szellem ellen, ami az Úr templomát rontja meg. A szakadás cselekedete magába foglal és kifejez egy megosztó, szeretetlen szellemet. Amíg a könyörület tökéletesen működött, a különböző nézetek nem lehettek a szakadás tárgya. A szakadás külső megjelenése egy belső szakadást fejez ki. A keresztyének elkülönülése Krisztus megosztását jelenti.

Az egységet meg lehet törni. A fenyegető veszély ebben az esetben a problémás, nehéz egyéniségek. Az egyház Jeruzsálemben indult, mint egy zsidó test, akik gondosan őrízték a zsidó hagyományokat és megtartották az atyáik szokásait. Az egyház a négy tartományban teljes egészében pogányokból állt és teljesen tudatlan volt a zsidó hagyományokat illetően. Ezért, ha egy keresztyén Macedóniából vagy Akhájából Júdeába ment, akkor egy nehéz közegben találta magát, mert egy ilyen közösség eléggé eltért attól, amit ő megszokott, vagy amit egyáltalán el tudott képzelni. Gyakorolták a körülmetélést, megtartották a szombatot, kerülték a hús evését, mint tisztátalant; a törvény a mindennapi élet gyakorlati szabálya volt. Szigorúság és megkülönböztetés volt, ami lenyomta és megdöbbentette az odalátogató pogány-keresztyént. A jeruzsálemi keresztyének számára fontos dolog volt, hogy a szabályok alig voltak megkülönböztethetőek a tiszta Júdaizmustól. Sok zsidó keresztyén viszont visszahúzódott a pogány keresztyénektől vagy csak úgy tolerálta őket, mint egyfajta prozelitát. A gyülekezeti összejöveteleken az imák a zsidó mintát követték, és zsidó gondolatokat fejeztek ki, héberül beszélve, ami számukra ismeretlen volt. Az igazi kapcsolódási pont Jézus személyének, ugyanazoknak az apostoloknak és ugyanazon szentségeknek – a vízkeresztségnek és az Úrvacsorának – közös elfogadása volt.

Ugyanakkor, ha egy zsidó-keresztyén Jeruzsálemből Korinthusba ment a megütközés még nagyobb volt. A Korinthusiak Jeruzsálemben egy merev, szigorú, formális és akadékoskodó társaságban találták magukat. A zsidó keresztyének Korinthusban arra gondolhattak, hogy a gyülekezetben korlátlan a szabadság. Körülmetéletlen keresztyének vannak jelen a pogány barátaik lakomáin, pogány templomokban. A szertartásokra vonatkozó törvény minden betűjét, látható módon, minden nap, szemrehányás nélkül megtörték. Sőt a gyülekezeti összejöveteleken az Igehirdetés és az imádkozás is egy szokatlan gondolkozási rendszer szerint történt, amit aligha lehetne keresztyénnek nevezni, de ott mégis volt egy nagy tiszteletet parancsoló szabadság. Az odalátogatót a helyi vezetőség üdvözölte a gyülekezeti összejövetel jelenlétében, és ők voltak, akik foglalkoztak a látogatóval, megbeszélve vele, hogy nem kell összehasonlítani a szokásokat: ez az egyetlen lehetséges ok, hogy ne erőltessék rá a teljes törvény érvényességét az egész egyházra. Mert bármit elhagynának abból, az egyszerűen annak a beismerése lenne, hogy az egy az egészből, ami darabokra szaggatná a keresztyén erkölcsöt. Ha azt akarnánk, hogy egy ember üdvözüljön, akkor neki meg kellene tartani a teljes törvényt.

Azon túl még a közöttük lévő görögök is mások voltak. A tanokban és a gyakorlatokban különböző gondolkozási iskoláik voltak. Néhányan elhajlottak, azt tartva, hogy fontos volt az Ószövetség útmutatása a tisztátalan és tiszta ételekre vonatkozóan, vagy a közösségi bűnt tekintve, vagy hogy a bálványok valóságos tárgyak, amik által különleges emberek szelleme kerül velük kapcsolatba, és lehetővé teszik az emberek számára, hogy megközelítsék őket imával és áldozattal. A szent napok semmibevétele,  valóban nagy támadás volt. Mások nevettek mindezeket a dolgokat elutasítva, azzal érvelve, hogy pontosan az ilyenfajta vallásos dolgok azok, ami miatt Krisztus eljött, hogy megszabadítsa az embereket, mert az evangélium nem függ semmi külső cselekedettől vagy dologtól. Néhányan olyan messzire mentek, hogy azt mondták, hogy még az Úr mennybemenetelét is inkább egy szellemi dolognak kell tekinteni és nem egy anyagi valóságnak. Vagy nem szükségszerű elhinni azt, hogy ha Krisztus teste felemeltetett abból törvényszerű, hogy más emberi testek is felemeltetnének, mert a szellemi emberek az ő hitüknek tisztasága által már felemeltettek.

Nem ez volt az egyedüli veszély a szakadásra a tartományok gyülekezeteiben. Ennél még egy nagyobb veszély volt, mégpedig az, hogy a Júdeában lévő gyülekezetek elutasítják és kiátkozzák a négy tartományban lévő összes gyülekezetet. Az egységet megóvni ilyen körülmények között nem kis nehézségű feladat volt. Hogyan birkózott meg Pál ezzel a nehézséggel?

Az egységet két módon lehetett megőrízni. Az egyik módja ennek az lett volna, hogy az egyházat Jeruzsálemben úgy kell tekinteni, mint az eredeti egyház, a Krisztus teste, ami az Ő apostolai által jött létre. A négy tartomány megtértjeit pedig úgy kell tekinteni, mint akik később csatlakoztak az egyházhoz. Ebben az esetben az új tag-gyülekezeteknek hajlandóságot kell mutatni a közösség törvényének és szokásainak elfogadásra, amihez csatlakoztak, és bármi lázadást azok ellen a törvények és szokások ellen úgy kell kezelni, mint egy szakadási cselekedetet. A tekintélyeket Jeruzsálemben úgy kell kezelni, mint egy végső bíróságot, ami előtt minden engedetlenséget el kell bírálni. Ez egy erősen centralizált szervezet lenne. Olyan, mint a Római rendszer, egy rendszer, ami uralkodott a modern világban. Így még azok is, akik ma elutasítják a pápa hatalmát saját magukra nézve, mégsem állhatnak ellen a kísértésnek, hogy magukévá tegyék ezt az elvet, amikor más emberek között elindítanak egy missziót.

A másik lehetőség az, hogy a tartományokban létesített új gyülekezeteket úgy tekintik, mint egyenlőt egy még be nem fejezett egész első részével, ami teljessé teszi az egészet, aminek fokozatosan fel kell növekedni annak teljességégére. Ebben az esetben az új gyülekezetek azonnal el lennének elismerve a Szent Szellem által a test tagjának, egyenlő módon élvezve a Szent Szellem indíttatását az öregebb tagokkal együtt. A test öregebb tagjainak szabályait és szokásait nem kellene figyelembe venni, mint végső és általános kötelezettséget az új tagokra nézve. Az első gyülekezet a saját szokásait természetesen a saját gondolkozásmódja alapján alakította ki, hogy azok kielégítsék a saját szükségeit. A később alapított gyülekezetek egyenlők olyan módon, hogy a saját szokásaikat – természetes módon – ők is a saját gondolkozásmódjuk alapján alakítják ki, ami megfelel a saját szükségleteiknek. Az elsőnek egyszerűen azon az alapon, hogy ő volt az első, nincs joga, hogy rákényszerítse saját törvényeit és szokásait a későbbiekre. Egy szóval, az egység nem abban áll, hogy a később létrejött gyülekezet külsőségeket tekintve is elfogadja a korábbi gyülekezet gyakorlatát, hanem az egy testületi jogi személy létesítését jelenti a testen belül. Könnyen érthető és magyarázható lenne egy szakadási cselekedet a legkorábbi gyülekezet számára, hogy jogot formáljon a hatalomra a későbbi tagok felé, hogy a későbbi tag felé kijelentse annak függetlenségét a korábbi tagtól.

A két elképzelés közül a második volt az, amit Pál alkalmazott. Ő elutasította a Júdeában lévő egyház törvényét és szokásait a négy tartományra vonatkozóan. Elutasította, hogy bármilyen centralizált hatalom létrejöjjön, amiből az egész egyház az irányítását kapja a helyi ügyek vezetését tekintve. Udvariasan elutasította a hagyományhű zsidók előzetes megvizsgálását, ami alkalmazható lenne mindenkor, minden körülmények között és mindenhol. Udvariasan elutasította, hogy megengedje a gyakorlatban alkalmazott minták általános alkalmazását.

(1) Elutasította, hogy a Júdeában lévő gyülekezetben alkalmazott törvényt és szokásokat a négy tartományban is alkalmazzák.

Vállalta a mindennapi veszélyt az életében, és eltűrte a rágalmakat, üldözést, becsmérlést, amiért ő mindent kockáztatott. Ő maga megtartotta a törvényt, de az nem jelentett neki semmit. Őt a rosszindulatú ellenfelei tartományról tartományra, városról városra üldözték a legkegyetlenebb módon. Akadályozták a munkáját, tévtanításokkal zavarták a megtértjeit, a fáradozása megtöbbszöröződött, az ereje megcsappant. Ő mégis megmaradt a pályán és ezzel együtt ő hozta létre a keresztyénséget az akkor ismert egész világon; ez volt az ő jutalma.

(2) Elutasított mindenféle központosított hatalmat, amiből az egész egyház iránymutatásokat kapna.

Egyszer és csak egyetlen egyszer fordult segítségért egy tanácshoz Jeruzsálemben, hogy egy kérdés miatt fellebbezzen hozzájuk, amiatt, ami a pogány tartományokban merült fel. A zsidó területen lévő gyülekezeteket nem ő alapította és ezért jónak látta, hogy fellebbezzen ezekhez a testvérekhez, az általuk okozott zavarok miatt. Azonban a négy tartományban ilyenfajta fellebbezés nem fordult elő. Ha bármi nehézség keletkezett a pogány tartományokban, azokat ő lekezelte, mint olyan kérdéseket, mint, ami minden tartományban probléma volt, vagy úgy mint, ami csak egy gyülekezet problémája volt. Tanácsokat adott és bátorította a gyülekezeteket, hogy a helyes következtetésre jussanak. Amikor a Jeruzsálemből kijöttek megtámadták őt Jeruzsálemben, végezte tovább a dolgát, nem fordult egy tanácshoz, ami a tartományok fölött állt volna. Lekezelte a pogány tartományok zsidó lakosait is, hogy megvédje saját szabadságukat.

(3) Udvariasan elutasította a júdei zsidók általi előzetes megvisgálást.

Mi, akik ilyenfajta vizsgálat után vágyakozunk, akik mindig azt akartuk, hogy előzetesen, pontosan és világosan legyen meghatározva, mit tehet és mit nem egy gyülekezet. Ezzel együtt sem tudja megszüntetni a bajokat a Katolikus Egyház, de keress példát ilyen előzetes vizsgálódásra az Apostolok cselekedetei leírásában, ott nem fogsz találni ilyet. Tudjuk, hogy Pál gondolkozása nagy bölcsességre vallott. Láttuk, hogy döntéseit a hagyományok, és a Szentírás figyelembevételével hozta meg. Hozott szolgálatokra vonatkozó útmutatásokat, de mindenkor ragaszkodott a szentségek tiszteletben tartásához. Negatív módon sohasem értelmezte azokat. Nagyon furcsa, hogy mennyire nehéz valamilyen világos útmutatást találni. Volt egy pont, amin túl nem mehetett egy gyülekezet kizárás alkalmazása nélkül, ahogyan volt egy pont az erkölcsi magatartásban is, amin túl nem mehetett el egy személy, anélkül, hogy ki ne lenne közösítve. A szabályok nem voltak előzetesen lefektetve a Korinthusiaknál sem, amik szükségesek lennének egy megtért személy kizárásához, ami gyülekezet vezetési hiányosságra utal.

Pál sohasem mondta meg nekünk, hogy mi fog bekövetkezni, ha valami dolog megtörténik, ami egy tipikus eset mintája lehetne. Az ő nagy ereje abban van, hogy elutasította az előzetes meghatározását annak, ami megérezhető volt, bármi eretnekség miatti szakadásról legyen is szó. Ő előre látta, hogy lehetséges, hogy valami be fog következni, azonban elutasította azt, hogy előre megítéljen dolgokat, mielőtt egy bizonyos dolog bekövetkezett volna.

(4) Elutasította a tipikus esetek – precedensek – általános alkalmazását.

Ha felmerült egy kérdés és egy ítéletet kellet hozni, nem alkalmazta azt az ítéletgyakorlást, mint egy általános törvényt. A Jeruzsálemi Tanács döntése a Szíriában és a Ciliciában lévő gyülekezeteknek volt címezve. Pál kiterjesztette azt amennyire csak lehetett a Galatákra, de nem vitte tovább azokat. Nem tette azokat kötelezővé Macedónában és Akhájában. Irányadó esetekre vonatkozó útmutatások nem alkalmazhatók általános érvénnyel. A feltételek Korinthusban és/vagy Thesszalonikában nem voltak azonosak a Szíriai Antiókhiával, de a Galatáknál sem. Ami élő és természetes volt Szíriában, az mesterséges lenne Akhájában, az nem lehet precedens a Korinthusiak vagy a Thesszalonikiak számára. Teljesen önkényes irányítás lenne. A kérdések egyszer és mindenkorra előre meghatározottak. Azok minden korban, és minden országban különböző formában térnek vissza. Azokat újból meg kell határozni és újból meg kell vizsgálni és az arra adott válaszokat újra meghatározni az adott gyülekezetre, az adott helyen. Semmi sem veszélyesebb és semmi sem könnyebb, mint helyettesíteni az ítéletet a precedens meghatározása által történő ítélethozatallal. Fellebbezni Jeruzsálembe vagy Tridentbe vagy Lambetbe vagy Westminsterbe könnyű, de végzetes. Elősegíti a látható egységet, de rombolja a valódi egységet. Meghatározások és precedensek már több szakadást idéztek elő, ahelyett, hogy gyógyulást hoztak volna. Ha a meghatározások és precedensek alkalmazása szükségképpen veszélyes otthon, de ha azokat külföldön alkalmazzák, akkor sokkal veszélyesebbek. Ha igaz az a tanítás, hogy ‘minden embernek hordoznia kell a saját terhét’, az ugyanúgy igaz, hogy minden korban létre kell hozni mindenkinek a saját meghatározását és minden gyülekezetnek a saját precedensét.

Pál egység-elképzelése annyira szellemi volt, hogy az megvalósíthatatlan lett volna az általános gyakorlatok tiszta megtartása által. Annyira szellemi volt, hogy ne sikerüljön semmi valódi megegyezés nélkül. Annyira szellemi volt, hogy nem lehetett kényszerrel erőltetni; annyira szellemi volt, hogy azt igényelte, hogy meg kellett jelennie a külső egységben. Az egyetlen dolog, ami számított, az a szellemi egység volt; a külső egység, amit ha nem fejezett ki egy belső egység, akkor az egy üres ’maszlag’ maradt. A belső egység volt az egyetlen dolog, ami számított, mert az a belső egység, ami nem fejeződik ki a külső egységben az az egység tagadása volt. Ezért ő nagy hangsúlyt helyezett az egységre.

(1) Az egységről annak gyakorlati megvalósításának biztosításával együtt tanított.

Arra tanította az embereket, hogy valósítsák meg azt, mint egy valódi keresztyén gyakorlatot. Arra tanította az embereit, hogy ismerjenek el minden bemerített keresztyént testvérüknek. Arra tanította őket, ami ismét és ismét látszik, hogy kölcsönös a felelősségük egymás iránt. Állandóan emlékeztetve tanította őket a közös nehézségekre és szenvedésekre, beszámolva leveleiben más gyülekezetek szenvedéseiről összehasonlítva azokat az övékével. Arra tanította őket, hogy gyakorolják a vendégszeretetet egymás fel. Mindenkor a szemei előtt tartotta az egyház egységének valóságát.

(2) Felhasználta a pozícióját arra, hogy egy közbenjáró szerepet töltsön be a zsidók és a görögök között.

Ő farizeus volt görög képzettséggel és teljesen szimpátizálva a görög gondolkozással. Gondosan megtartotta a törvényt, amikor Jeruzsálemben járt, miközben erőteljes szószólója volt a görögök szabadságának. Őt állandóan bátorították a gyülekezetek vezetői és állandóan felhasználta az ő befolyást. Tíz éven belül háromszor ment fel Jeruzsálembe. Az első útja után Galáczián keresztül, visszatért Antiókhiába és innen ment fel Jeruzsálembe a tanács elé. A második után figyelembe vette a Jeruzsáelmben való jelenlétének fontosságánál, elutasított egy sürgős kérést, hogy Efézusban időzzön, ami középpontjában állt annak, amit régóta tervezett, hogy ott hirdesse az Igét. A harmadik útja végén ragaszkodott hozzá, hogy felmenjen Jeruzsálembe a korábbi és visszatérő figyelmeztetések ellenére, amiben saját maga is hitt. Az egyetlen lehetséges értelmezése ennek a gondoskodásnak, hogy tudta, hogy egyedül az ő személyes beavatkozása tartaná meg a Júdeában és a négy tartomány lévő gyülekezetek egységét, ezért ellenszegült az összejövetelen tapasztalható fondorkodásnak, ami a pogányokra a zsidó törvény terhét akarta rakni, ami vagy szakadást idézett volna elő vagy lerombolta volna az ő munkáját.

(3) Fenntartotta az egységet közös adakozásra való kezdeményezéssel és bátorítással.

A Jeruzsálemben élő szegény zsidó szentek számára történt gyűjtés egyszerre volt az egység bizonyítéka és ígérete. Általánosan érzékelhető volt, hogy Pál buzgólkodása abbéli aggodalmából fakadt, hogy érzékelte a helyzet súlyát a várható ítéletet illetően. Ezzel a gyűjtéssel akarta biztosítani azt az evangéliumi közösségt, ami az erőnek és a hatalomnak egy jele és forrása az eljövendő küzdelemben a Jeruzsálemben lévő júdaista közösséggel szemben. Nincs az ortodox zsidók szemében nagyobb garancia a vitás kérdések esetében, ami olyan erőteljes lenne, mint a könyörület cselekedete egyedül. A valódi egység, ami megegyezésen nyugszik, közös részvétel Krisztus szellemében, a könyörület szellemében. Annak egyetlen jele, hogy a Szellem megmozdít embereket, hogy elnyomja az ő sérelmüket és felismerjék, hogy mások igazsága több mint az ortodox gyakorlat sok állítása.

(4) Pál bátorította a különböző gyülekezetek közötti állandó kapcsolattartást.

Bátorította a gyülekezeteit a közös cselekedetre a közös cél érdekében. A Jeruzsálemben élő szegény szentek számára való gyűjtés nem különálló gyűjtések sorozata volt, gyűjtést végezve Galácziában, Maedóniában, Akhájában és Ázsiában, hanem az mindezeknek a gyülekezeteknek egy együttes gyűjtése volt. Ha az segített összekapcsolni a Jeruzsálemben lévő gyülekezetet a négy pogány tartományban lévő gyülekezetekkel, az segített összekapcsolni a pogány tartományokban lévő gyülekezeteket is egymással. Ők mindannyian elküldték a képviselőiket az apostolokkal Jeruzsálembe. Amikor Pál felment, ő úgy ment, mint az összes közösség vezetője.  Egy görögnek vele való jelenléte a városban azonnal zavargást váltott ki. Azért, hogy szembeszálljon a tényeket elferdítő állításokkal, semmi sem volt nagyobb bizonyító erejű, mint a sok tanú. Néhányan láthatták a rossz oldalát a dolgoknak, de sokan közülük láthatták a legjobb oldalt és sokak számára egyértelmű volt, hogy milyen ítélet fog elhangzani. Ettől fogva megnőtt a kapcsolat az otthoni és a külföldi gyülekezetek között; mindnyájan segítették egymást, mert megértették az egyház egységének lényegét.

Ilyen módon gondolta Pál, hogy az ő megtértjei megvalósítják a valódi egységet. Ma az egység nagyon nehezen tartható meg a misszióinkban különböző tartalommal. Sok és nagyon keserű tapasztalataink vannak otthon a szakadások miatt, és minden gyülekezet plántálás a szemünk előtt történő szakadástól való félelemmel történik. A mi magatartásunk kihat a mi megtértjeinkre, ami nagyrészt ennek a félelemnek az eredménye és a mi módszereink abból táplálkoznak. Nem létesítettünk semmit külföldön, ami összehasonlítható lenne a négy tartomány gyülekezeteivel. Mi egyszerűen átültettük külföldre azt a szervezetet, amit otthonról jól ismerünk. Fenntartottuk azokat sok európai hivatal támogatásával, akik gondoskodhattak azokról, azon elgondolás szerint, hogy korábban vagy később kiképezzük a helyieket, hogy végső soron ők váljanak a vezető erővé a gyülekezetben, de a változás nem lesz más, csak a személyek megváltozása. A rendszer pontosan ugyanúgy fog folytatódni, mint korábban történt: a helyiek egyszerűen ugyanazt fogják tenni, amit most mi teszünk. Más szavakkal mi főként úgy kezeltük az egységet, mint szervezési kérdést…..

Ha egy utazó visszatér az indiai vagy a kínai keresztyének meglátogatásából az első dolog, amit nekünk elmond, hogy boldog volt, hogy talált magának gyülekezetet, ahol a nyelv valóban különös volt és a dicsőítők más színüek voltak, de minden más dolgot tekintve úgy érezte magát, mint otthon. Ugyanazokat a díszítő elemeket találta, ugyanazokat a szolgálatokat, ugyanazt az imakönyvet, ugyanazokat a jól ismert himnuszokat. Ha egy kínai vagy indiai megtért ember Angliába jön, természetesen azt találja, hogy Anglia nem olyan keresztyén ország, mint amilyennek elképzelte és hogy az emberek többsége nem tartja be a szabályok többségét, amikről ő azt tanulta, hogy be kell tartani. Azonban a gyülekezeten belül ugyanazokat találja, amik számukra otthon megszokottak. A vallás minden külső megjelenési formája gyakorlatilag egységesített.

Természetesen vannak különbözőségek, de azok a különbözőségek átültetésre kerülnek külföldi területeken is. Vannak összejöveteleink és az összejövetelek közöttti különbözőségek otthon és külföldön megengedettek; de nincsenek különbözőségek az otthoni és a külföldi gyülekezetek között. Importáljuk a különbözőségeinket, nagyokat és kicsiket a szertartásokban; de nem ismerjük be az eltérés lehetőségét a szokásokban Kelet és Nyugat között. Semmi nem volt, amit valójában össze tudtunk volna hasonlítani azokkal a különbözőségekkel, amik megkülönböztették a gyülekezetet Jeruzsálemben, Korinthusban vagy Efézusban. Találunk olyan párhuzamos dolgokat a Pál által létesített gyülekezetekben, mint amilyenek a mi missziós gyülekezeteinkben vannak? Képzeljünk el egy Júdaista gyülekezetet Makedóniában vagy Akhájában megosztva farizeusokra, szaddíceusokra és görög részekre. Képzeljük el a valóságban, ha Pál és az ő munkatársai mind Júdaisták lettek volna.

Nincs olyan kiküldött Európából és az USA-ból, akik miután visszatérnek, be ne vádolnák valamelyik őslakos gyülekezetet, aki megszegi a szabályokat és a szokásokat. Nincs olyan püspök, aki siet kijelenteni, hogy az ő általa létesített gyülekezet szellemi szabadságban van, és kijelentené annak igazságát, hogy nem veszi figyelembe valamelyik előírást. Nincs kockázat abban, hogy egy gyülekezetet ugyanúgy kezeljünk, mint egy másikat, szemben azzal, mint a Szellem által született test egy másik tagját. Egy szabály, amit a Nyugati püspökök konferenciáján Londonban hoznak, azt különbségtétel nélkül alkalmazzák Kínára és másokra. Nincs olyan bátor ember, aki azt mondaná, hogy kínaiak már megoldották ezt a kérdést maguknak saját elgondolásuk szerint, és hogy az ő döntésüket nem kell jóváhagyni angol embereknek, ami bizonyára nem elegendő ok a közösség megtörésére.

Félek, néhány cím megváltoztatásával ugyanazokat a szabályokat, egyenlő módon alkalmazni más keresztyén közösségekre. Túlzott mértékben exportálják a saját szervezetüket és formáikat. Túlzottan Júdaisták, hasonló módon.

Ezért az az egység, amit megtartunk, az gyakorlatilag a szokások egységesítése. Ha kérdések merülnek fel, azokat a misszionáriusok lerendezik, de van egy vizsgálat és az a vizsgálat egy megállapodás a Nyugati gyakorlattal. Ha egy precedens található, az a precedens ad választ a kérdésre. Ha egy Nyugati Egyház előírása, bármilyen módon ráhúzható a megtörtént esetre, azt az előírást kell követni. Ha nincs szabály, nincs precedens sem, ami alkalmazható. Néhány szabály vagy precedens megalkotásán többnyire látszik, hogy a Nyugati Egyház gondolkodásával és történelmével van összhangban.

Ennek elfogadása által, sikeresen meg tudunk tartani valamiféle egységet. A szakadás és az eretnekség többnyire ismeretlenek lesznek a misszióinkban. De ennek az eredménynek meg van az ára! Ha nincs eretnekség, nincs prófétai buzgóság. Ha nincs szakadás, nincs önmegvalósítás. Ha nincsenek eretnek dolgok, akkor nincsenek egyház-atyák. Ha nincsenek szakadások, nincsenek apostolok. Ha nincs eretnekség, nincs helyi teológia. Ha nincs szakadás, nincs viruló, kirobbanó élet. Ha nincs meg a törés veszélye az új gyülekezet és az őket alapító egyház között, akkor lemondunk az egyház vallásos élete számára megújulást jelentő nagy előnyről. Új gyülekezeteket létesíteni Keleten hasonlóan nagy áldást jelentene számunkra, mint amilyet a görög gyülekezetek létesítése hozott az első században. De hogyan lehetséges ez, ha mi sokáig kitartunk a keleti emberek gondolkozásának megváltoztatása mellett, ahelyett, hogy egyszerűen sok ’prozelitát gyártanánk’ a közösségek számára, amihez történetesen tartozunk?

Fordította: Abonyi Sándor

Jászberény, 2010-04-21

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: egység, gyülekezetépítés, helyreállítás, Magyar tanítások, szolgálati ajándékok
Címke: ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s