Mi tesz valakit igazi vezetővé – T. Austin Sparks

PDF formátumban letölthető itt: Mi tesz valakit igazi vezetővé

A Bírák könyve olvasása közben arra a következtetésre jutunk, hogy akik eszközök lesznek Isten kezében, hogy rossz körülményekből kivezessenek másokat, ahhoz először nekik is át kell menniük hasonló körülményeken… Szükséges egy szellemi vezető számára, hogy elszenvedje ugyanazokat a próbákat, amin a vezetettjei is átmennek, hogy megismerje ugyanazt a mély szenvedést, része legyen ugyanazokban a nehéz körülményekben; hogy átmenjen azokon a nagy próbákon, hogy megismerje, mit jelent kijönni a sötét, lehangoló és nyomorúságos állapotból. Ez tesz vezetővé valakit, de megmutatja annak az árát is.

A vezetés ára:

a)     Milyen folyamaton keresztül és hogyan megy végbe ez az átváltozás?

Mindig a halálon át. Mielőtt szellemi megértésre jutnánk, minden saját megértésünket félre kell tenni, ami azt jelenti, hogy nem értünk semmit és nem tudunk semmit. Ha megkérnek bennünket, hogy magyarázzunk meg valamit, nem tudunk magyarázatot adni. Nincs magyarázatunk. Minden magyarázat megszűnt számunkra. Isten összetörte a természeti embert, hogy utat nyisson a szellemi ember számára. Ez egy átváltozás, ami a halálon keresztül történik. Amikor kilépünk a jelenből és a dolgokat Isten oldaláról nézzük, egy olyan képességgel értelmezünk mindent, amilyennel korábban sosem rendelkeztünk. Ez egy bennünk lejátszódott feltámadás eredménye, amire korábban képtelenek lettünk volna. Így most egy olyan életet élünk, amit sosem ismertünk korábban.  A megítélésnek most egy új értékrendjével rendelkezünk, egy új értékrend megkülönböztetési érzékével. Valami történt bennünk,  amit nem mi hoztunk létre és nem is mi végeztünk el, aminek meg kellett születnie, amiről bizonyosságunk van. Ezt követően folyamatosan engedelmeskedünk Istennek és ez növekedést eredményez.

Óriási különbség van a természetes megértés és a szellemi megértés között. Mint a halál és az élet között. Ó, azok a sötét napok, mikor elvesztettük minden természetes megértésünket és nem volt világosság. Egy rettenetes ár.

Nem beszélhetünk megértésről csupán bizonyos esetekre vonatkozóan. Át kell menni bizonyos természetű próbákon, de amire  utalok az egy általános képesség. Teljesen különböző a dolgoknak egy természetes megértési képessége és az Úr dolgainak egy szellemi megértési képessége, amit nem lehet meghatározni, csak ki lehet jelenteni, mint tényt. Ez a szellemi vezetés ára.

b) A megértés bizonyossága

Volt idő, amikor néhányan közülünk nagyon magabiztosak voltak. Ó, igen, mi tudtuk, senki sem mondhatta meg nekünk. A legmagabiztosabb emberek voltunk. Megmagyaráztuk a törvényt bárki számára, mint olyant, amit nekik meg kell cselekedni. Az Úr kézbe vette és porrá zúzta mindezt a magabiztosságot, elvesztettük minden magabiztosságunkat. Eljutottunk arra a helyre, ahol azt érezzük, hogy megkérdőjelezhetünk mindent magunkban, kételkedhetünk mindennel magunkkal kapcsolatban. Eljutottunk egy helyre, amikor azt mondjuk az Úrnak, hogy minden akarunk lenni az Ő számára. Van valami belül, ami azt mondja, hogy akarjuk ezt, de aztán jön ismét egy próba és azt találjuk, hogy nem vagyunk olyanok, aminek kellene. Péter a legmagabiztosabb ember volt; “Uram, még a halálba is követni foglak téged.”

Bizonyos vagyok, hogy ha később – a kereszt után – találkoztunk volna Péterrel, akkor egy olyan emberrel találkoztunk volna, aki egyetlen szót sem szólt volna a saját bizonyosságáról vagy magabiztosságáról. Mégis bátornak találod ezt az embert; semmi sem biztosabb, mint a prédikációja Pünkösd napján; mert egy más emberré vált. Átment a halálon, és a magabiztosság összetört benne, pótolva Isten bizonyosságával, és az Úr megértésének teljes bizonyosságával. Nagy ára van ennek, de ez a szellemi vezetés útja, a szellemi értékekhez vezető út.

c) Cselekvő hit

Cselekvő hitről beszélünk, ami ugyanazon az úton – a halálon keresztül – jön. Egy olyan időszakon megyünk át, amikor elveszítünk mindent. Van idő, amikor azt érezzük, hogy minden tekintetben ‘padlót fogtunk’. Mire támaszkodhatunk ilyen esetben? A hitre. De van-e hitünk? Ha Isten nem kegyelmes hozzánk, akkor sajnálatra méltóan fogunk kinézni. Ha ez az egész dolog a mi hitünkön múlik, akkor az Úr segítsen minket!

Igen, ezek sötét, furcsa megtapasztalások, olyan dolgok, amit nem mondhatsz el a meg nem térteknek. Nekik nincs semmi közük az üdvösségünkhöz, az Úr előtti elfogadásunkhoz. A másik oldal, az Úr számára való használhatóságunknak az oldala, a szellemi értékünk mértéke az Úr előtt, mások számára. Ez a szellemi vezetés ára és az a fajta igazi, tiszta hit, ami a halálon keresztül születik és növekszik, mint egy újszülött;  ez egy békességes és tartós hit Istenben. Mélységeken mentél át és Őhozzá ragaszkodva megtaláltad az Urral való közösséget és a következőt kell, hogy mondjad: “Ez nem az Istenbe vetett csodálatos hitem miatt van, nem azért, mert azt mondtam, hogy képes vagyok kitartani és megőrizni a hitemet! Isten volt hűséges hozzám, amikor semmi hitem nem volt, amikor a legjobban aggódtam.” Ez az, ami a halálon keresztül menve megmarad. Ez a vezetés ára.

d) Kezdeményezés

Ez igaz a kezdeményezés kérdésére is. Volt idő, amikor a kezdeményezés nem volt nehéz egyikünk számára sem. A legnagyobb munkákban a legtöbbször magunknak adtuk a dicsőséget, és nem hiányzott a kezdeményezés sem ezekben a dolgokban. Amikor azonban az Úr kezébe vette, elkezdte és teljesen összetörte minden természetes erőnket és folyamatosan eljutottunk arra a helyre, ahol talán még úgy éreztük, hogy közünk van a dolgokhoz, a természetes kezdeményezés, a nagy felelősségvállalás eltávozott tőlünk: mélyen átérzővé váltunk, amihez szükség volt az Istentől származó erőre, hogy az Úr akaratával összhangban tudjunk mozdulni.

Valamilyen mértékig már megismertük, hogy az Istentől származó erő összefüggésben van az Ő akaratának megcselekvésével. Amikor azonban nem rendelkeztünk ezzel az erővel, akkor nem mentek a dolgok, és ha ránk maradt, nem voltunk képesek megcselekedni. Nem voltunk képesek mozdulni, de ez hazugság, az Úr akaratának elutasítása, elhárítása, mert tudjuk, hogy az Úr akarta számára mindig van erő, amivel viszont nem rendelkezünk. Az Istentől származó erőt – a Szent Szellem erejét – és Isten kezdeményezését kell megragadni és hit által magunkévá tenni és annak lesz eredménye.

Nagyon nagy a különbség a között, ahogyan Isten munkájában természetes képességünket használva haladunk előre, vagy hogy a Szent Szellem ereje által történik meg valami. Az első kezdeményezés a testből származik, a másik pedig a Szent Szellemtől. Egy mély megtapasztaláson keresztül el kell jutnotok egyikről a másikra, amikor mindaz, ami természetesből van összetörik, és eljutsz arra az összetörettetésre, ahol minden  – és egyedül – Istenért van. Ez az új teremtés Jézus Krisztusban, ahol minden dolog Istentől származik, Jézus Krisztuson Magán keresztül megnyilvánulva.

e) Alázatosság és függőség

A fenti szabályszerűség érvényes ebben az esetben is. Lehetünk nagyon függetlenek, önállók, vagy másoktól függőek. Az Úr foglalkozni fog és elbánik mindezekkel és elvisz bennünket egy olyan helyre, ahol nincs semmi segítség, ahol minden függetlenségünknek vége, ahol az önállóságunk teljesen le van rombolva, ahol a másoktól való függőségünk el van vágva. Próbákon és kínos megtapasztalásokon keresztül jutunk el egy olyan helyre, ahol egyedül Istentől függünk.

Pál nagyszerű példával szolgál erre. Nem volt magabiztosabb ember a tarsusi Saulnál. Hosszú idő óta nem volt azonban senki, aki jobban függött volna Istentől, mint Pál és ez valóban így van. Ő ezt mondta: “Kétségeskedünk az életünk felől.” Halálos ítéletet mondtak ki rá, úgy hogy nem bízhatott magában, de Isten az, aki feltámaszthatja a halottat is. Az első állapotból a másodikba való átmenet egy mély, sötét és fájdalmas út, de ez a teljes út a szellemi vezetéshez. Mindaz, ami egy természetesből egy szellemibe való átmenet során megváltozik, az értéket jelent mások számára.

A mások felé való értéked az Úrban teljes egészében attól függ, hogy milyen mértékben ismered az Urat, milyen az egész életed, a bölcsességed, a kitartásod.

Lehet egy kevés a gyengeség abban, amikor azt mondjuk, hogy inkább a pozitív, mint a negatív dolgokkal foglalkozunk. Néhányan nem sok veszélyt jelentenek a természetes erőt tekintve az előrehaladást illetően. Néhányan esetleg teljesen híjával vannak mindenfajta erőnek és azt mondhatják: “Rendben, de nem akarom, hogy nagyon összetörjek, ezért nem mehetek át sok dolgon az Úrért.” Ne mondd azt, hogy a fájdalmas megtapasztalásod miatt fogsz valószínűleg a negatívról pozitívra változni, de azt se, hogy az egyik pozitívról egy másik pozitívra. Azt gondoljuk, hogy néhány bátortalan ember átmegy gyötrődéseken, amikor Isten rábírja őket, hogy kezdeményezők legyenek. Egy zárkózott ember számára gyötrődést jelent, hogy a felálljon és felelősséget vállaljon. Az ilyen emberek inkább behúzódnának a sarokba, azonban az Úr nem fogja megengedni ezt nekik. Az Úr azt mondja az ilyen embernek: “Értékes vagy, számítasz; az nem használ, ha elbújsz a sarokban. Nekem szükségem van a benned lévő értékekre, az Én népem számára.”Akkor kezdődik a gyötrődés a ‘talán’-ok miatt. Ilyenkor szívesen beszélnél valakivel és elfogadnád valakinek a szellemi segítségét a kezdeményezésben, inkább lennél máshol, cselekedve valami mást. Ez egy átváltozás a természetesből (akármilyen a természetes: akár pozitív akár negatív) valamibe, ami szellemi. Ez költséges, de ez a vezetés ára. Mindent egybevetve, az Úr rendelkezni akar az Ő teljes mértékével bennünk, “…minden rész kellő mértékével” (Ef. 4:16). Van egy “kellő mérték” minden rész számára.

f) Magányosság

A vezetés ára minden esetben a magányosság is. Amikor átmész egy folyamaton Isten kezében az érzésed az, hogy még senki sem ment át azon korábban. Az Úr látja, hogy nem menekülsz el másokat magad mögött hagyva az úton, akik valójában arra szolgálnának, hogy rájuk támaszkodj és gondot viseljenek rólad. Az Úr megengedi a magányosságot. Bárhogyan is, de a vezetés mindig magányosságot jelent. Ez vele jár a vezetéssel. Olyan az, mint ha úttörő volnál és senki sem ment volna még előtted azon az úton, amin jársz; teljesen egyedül érzed magad. Ez része az árnak és meg kell azt fizetni. Nem kétséges, hogy miközben végig mész azon az úton vágysz mások társaságára, akik veled lehetnének, de az Úr ezt nem engedte meg. Tulajdonképpen azt mondjuk: “Csupán annyi volt a megtapasztalásuk, hogy Hozzá fellebbezzünk!” De az Úr valami módon eltávolít mindent belőlünk, és egyedül visz keresztül minket Magával egy folyamaton. Ha elutasítjuk azt, hogy egyedül Vele szenvedjük ezt az utat végig, akkor eltévesztjük az Úr akaratát..

g) Félreértés

Olyan gyakori velejárója a magányosságnak a félreértés, és ez a keserűbb oldala a dolognak. Ez a pozitívabb és aktívabb oldal. Gondolj Nehémiásra. Magára vállalta a vezetést és a kezdeményezést. Azonban az nemsokára nemcsak magányosságot eredményezett számára, hanem félreértést és téves indíttatással való vádolást is. Ő rájött arra, hogy mi a vezetés ára. Körülötte mindenki azt mondta, hogy “Azért építi a falakat, hogy nevet szerezzen magának! Azért nevezett ki prófétákat, hogy róla  prédikáljanak! Egy új mozgalmat indított el!” Minden dolog, amit mondtak róla hazugság, félreértés és  rosszindulatból fakadó volt. Egyszerűen van egy férfi vagy egy nő, aki meg akarja ismerni Isten rá vonatkozó akaratát, és Isten útján akar járni.

Különös, de az emberek nagyon ritkán fogják elismerni másoknak az Istennel való járását. Úgy tűnik, hogy mások mindig úgy magyarázzák az ő mozgalmukat, mintha ők megkötözöttek volnának és tévútra vezetnének másokat. Sosem szavaznak bizalmat annak, hogy ők valóban Istennel járnak. Másokat vádolnak, és vádolják őket azért is, hogy mások is csatlakoztak hozzájuk. Ez része az árnak.

h) Önfeláldozás

Amikor a vezetés költségeit vesszük számba, szükséges, hogy önzetlenek és önfeláldozók is legyünk. A vezetők esetleg a következő generációért munkálkodnak, másokért, akik majd tovább fogják vinni a munkájukat, ők maguk azonban sosem fogják látni saját munkájuk gyümölcsét.

Tekintsünk vissza a történelemben mindazokra, akiket Isten valóban használt az Ő népe életében. Nagyon ritkán termett gyümölcsöt az életük a haláluk előtt. Munkálkodtak és más emberek folytatták a munkájukat. Ez azt jelenti, hogy nincs szó jelenvaló dicsőségről, semmit sem önmagunkért és semmi jutalom a jelenben. Ez egy ‘Mózesi’-típusú vezetést jelent a pusztában, valóságos nehézségekkel szemben, a dolgok kemény oldalát megragadva, és az után szétosztjuk azt anélkül, hogy látnánk a gyümölcsét. A vezetés ára nagyon gyakran; önfeláldozás, önzetlenség, késznek lenni dolgozni, odaadni az életünket, szenvedni, hogy az mások számára legyen értékes és sohasem látjuk annak a teljes eredményét.

Ez minden, amit ez idő szerint mondhatunk. Ez mind kiderül Debórának abból a megtapasztalásából, “ami miatt a vezetők átadták neki a vezetést Izraelben”. Ez a magyarázat egy ilyen óriási emancipációra való felszabadulásra, egy dicsőséges győzelemre, hogy a dolgok teljesen megváltozzanak: a rabszolgaságból, a depresszióból, a rabságból, a leuralásból a szabadságra és az előre haladásra…

Fordította: Abonyi Sándor

http://www.austin-sparks.net/english/books/004231.html

Fordítói megjegyzés: A régi életünk (ó emberünk) halálba adása és a gondolkozásunk megújítása egy Isten szerint való gondolkozásra, alapvetően minden újjászületett hívőre, biblikus értelemben vett tanítványra érvényes, akik hallják az Ő hangját és a Szent Szellem vezeti őket minden nap. Ez nem valami extra – szuper szellemi – keresztyénséget jelent, hanem alapelvárást minden hívő felé akik az Övéi.

Abonyi Sándor

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: Magyar tanítások, vezetés
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

5 hozzászólás a(z) Mi tesz valakit igazi vezetővé – T. Austin Sparks bejegyzéshez

  1. spearwort szerint:

    Nagyon igaz írás.

    Kedvelés

    • Sandor szerint:

      Köszönöm a hozzászólást Boglárka. Az Úr áldjon meg érte. Közben újra elolvastam és az olvasmányosság javítása érdekében végeztem egy lektorálást a korábbi fordításomon. Sándor

      Kedvelés

  2. spearwort szerint:

    Oksi, most újra elolvasom, mert eredetileg még egyszer el is akartam 🙂
    Isten áldjon.

    Kedvelés

  3. Balázs Ida szerint:

    Így van! De én még azt is hozzátenném (bocsánat), hogy nem csak “vezetővé” tesz ez, hanem tanítvánnyá! Szerintem, aki a keresztjét felveszi nap, mint nap, és követi az Urat, az ezt tapasztalja, és ezt éli meg! (Akár “kicsi”, akár “nagy” munkát kapott az Úrtól! )

    Ida

    Kedvelés

    • Sandor szerint:

      Egyetértek. Előző változatban tettem is egy fordítói kiegészítést, hogy ez tulajdonképpen minden újjászületett hívőre, tanítványra érvényes, de közben lehagytam ezt, nem akartam fontoskodni, de miután te is megjegyezted ismét vissza fogom ezt tenni. Köszönöm az észrevételedet. Sándor

      Kedvelés

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s