Stratégiai pontok – Roland Allen

PDF formátumban letölthető itt: Stratégiai pontok

Alig hihető az az álláspont, hogy Pál előre megtervezett módon végezte az ő gyülekezetlpántálási munkáját, kiválasztva bizonyos stratégiai pontokat gyülekezeteinek létesítésére és azután kivitelezve a tervet. Az egyetlen érv, ami ezt a teóriát alátámasztani látszik, hogy az Ige a ’munka’ szót használja az Ap. Csel. 13. 2, 14. 26, 15. 38-ban leírt első missziós útjára. Az Ap. Csel. 13.2. azt mondja, „A Szent Szellem azt mondta – Válasszátok el nekem Barnabást és Saulust arra a munkára, amire én őket elhívtam”. Az Ap.csel. 14. 26-ban azt mondja, hogy az apostolok visszatértek Antiókhiába ahol „Isten kegyelmére bízták őket, arra a munkára, amit ők elvégeztek”. Az Ap.csel. 15. 38-ban Pál azt magyarázza, hogy Márk „elszakadt tőlük Pamfíliánál és nem ment velük a munkára”. Ezek a szavak együttesen egyértelműen arra utalnak, hogy

(a) az apostoloknak elindulásuk előtt határozott tervük volt, hogy

(b) valóban végrehajtották a tervüket, még akkor is, ha

(c) Márk egy olyan munkából lépett ki, amire elkötelezte magát.

Azonban nagyon nehéz ezt ilyen módon értelmezni.

Ha elfogadjuk Ramsay professor elméletét, hogy azok a gyülekezetek, amelyeknek a Galatáknak írt levél íródott Dél-Galácziában voltak, amelyeket Pál ezen az útján alapított, kétségtelen, hogy Pál tervezte azok meglátogatását, amikor Szíriából elindult, mert levelében egyértelműen írja, hogy azért hirdette nekik az Igét, mert vagy oda volt küldve hozzájuk, vagy, mert testi gyengesége miatt akadályoztatva volt közöttük.

A legtermészetesebb magyarázata János Márknak Pergából Jeruzsálembe való visszatérésének az, hogy látta a Pamfília-i válságnál, hogy Pál lett a misszió valódi vezetője rokona, Barnabás helyett, mert Pálnak volt elhívása arra, hogy a zsinagógákon kívüli pogányoknak nagyobb szabadsággal hirdesse az evangéliumot. Márk nem szívesen gondolt a pogányokkal való közösségre és nem is igazán vágyott arra. Azt is látta, hogy Pál célul tűzte ki, hogy behatoljon távoli régiókba, várhatóan több veszéllyel, mint amit ő magának kívánt. Más szavakkal ott Pergánál egy valódi váltás volt mind a misszió irányát, mind a jellegét tekintve.

Ezen az alapon értelmesebbnek látszik feltételezni azt, hogy a ‘munka’ szó a tervnek egy általánosabb értelmű leírására vonatkozott, mint egy konkrétan meghatározott tevékenységre. Azonban akármilyen módon értelmezzük ezt az utat, az teljesen világos, hogy Pál második útja során nem követett egy előre meghatározott útvonalat. Ha neki előre meghatározott célja lett volna, amikor elhagyta Antiókhiát, akkor Cilicián és Dél- Galáczián keresztül Efézusba kellett volna mennie. Az világosan megállapítható, hogy Ázsiába akart menni az evangéliumot hirdetni, de a Szent Szellem megtiltotta neki, és azután megpróbált Bithíniába menni, de a Szent Szellem ismét megtiltotta! Így Troásban találta magát, anélkül, hogy tudta volna hová menjen, míg egy látás megmutatta neki, hogy Macedóniába kell mennie. Az evangéliumot hirdetve Filippiben, Thesszalonikában és Béreában elűzték Macedóniából és ezért Athénbe menekült, nem mintha bármi szándéka lett volna ott hirdetni az evangéliumot, hanem egyszerűen visszavonulásban volt, míg a körülmények lehetővé teszik számára, hogy visszatérjen Macedóniába. Amikor elűzték Athénből, akkor Korinthusba ment, mert egyrészt az volt a legalkalmasabb hely arra, hogy kapcsolatot tudjon tartani Macedóniával, ahol a Szentszellem bizonyságot tett neki. Mindezekben van látható jele az előre kigondolt tervnek.

Egyetlen hely maradt, ahol Pál gyülekezetet létesíthetett az első bebörtönzése előtt, és az Efézus volt. Az Ap.csel 18. 19-ből kitűnik, hogy amikor az első Jeruzsálembe való utazása során érintette azt a helyet, készen talált ott embereket, hogy meghallgassák őt, és megígérte nekik, hogy visszatér hozzájuk.

Ezen a harmadik útján úgy tűnik Pál előre kigondolt tervvel rendelkezett és a terv szerint feltűnően sokáig volt Efézusban, azt követően, hogy korábban olyan bizonytalan volt a mozgásában, hogy bizonytalansággal volt vádolható. Ezen útja során egy határozott tervet találunk a jövőbeni munkájára.

Midőn pedig ezek elteltek, elvégezé Pál magában, hogy Macedóniát és Akháját eljárván, Jeruzsálembe megy, mondván: Ott létem után Rómát is meg kell nékem látnom.” – Ap.csel 19.21.

Ebből a rövid áttekintésből nem tudok arra a következtetni, hogy Pál nem előre meggondolt módon tervezte a missziós útját, és ezzel együtt vannak bizonyos tények a missziós útjának történetében, amik figyelmet érdemelnek.

1. Mind Lukács, mind Pál állandóan tartományokról beszél inkább, mintsem városokról. Pál számára meg volt tiltva, hogy hirdesse az Igét Ázsiában. Troásból nem Filippibe vagy Thes­salonikába volt hívva, hanem Macedóniába. A jeruzsálemi szentek összegyülekezésekor Pál azt mondja dicsekedve, hogy Akhája egy évvel azelőtt kész volt. Úgy látszik, hogy Pál látásában az egységet inkább a tartomány képviselte, mint a város.

2. A munkája számára a Római birodalom határai jelentették a korlátot. Teljesen világos, hogy Dél-Galácziában hirdetve az Igét, Pál olyan Római tartományban evangélizált, ami a szülőföldje, Czilicia szomszédságában volt, ahol már voltak keresztyén gyülekezetek. E kettő között helyezkedik el a Lykonia tartományában lévő Antiókhia és ezen a tartományon Pálnak keresztül kellett mennie, amikor Tarzusból Lystrába és Ikóniumba ment. Ennek ellenére egyáltalán nem mondhatjuk, hogy semmiféle kísérletet sem tett, hogy abban a tartományban is hirdesse az evangéliumot. Ebből a tényből arra kell következtetnünk, hogy Pál tudatosan figyelembe vette azoknak a tartományoknak és helyeknek a stratégiai értékét, ahol az Igét hirdette. A Lykóniai Antiókhia területe nem volt olyan fontos az evangélium hirdetése szempontjából, mint Lystra térsége. Pál következetesen választja előbb az egyiket és azután a másikat.

3. Pál számára az evangélium hirdetése egy tartományban nem azt jelentette, hogy minden helyen ő hirdette az evangéliumot, hanem, hogy 2-3 fontos helyen keresztyén központokat létesítsen, ahonnan Isten Igéje kiáradhatott a körülötte lévő területre. Ez fontos szempont, de ez nem azt mutatja, hogy előnyben részesítette volna az evangélium hirdetését egy fővárosban egy tartományi várossal vagy egy faluval szemben, azért hogy a létesített gyülekezetet azonnal a világosság központjává szándékozott volna tenni. Fontos városok sokkal könnyebben tehetők az evangélium hordozóivá, mint falvak. Egy központ vagy egy gyülekezet létesítése szempontjából egy falu elfoglalásában nincs nagy előny, azonban ha egy fontos helyen olyan gyülekezet létesül, amiben elegendő élet van, abból a világosság kiárad a körülötte lévő területekre.

Nem elegendő csupán egy gyülekezetet létesíteni egy olyan helyen, ahol sok ember megfordul, hogy az ott lévő emberek befogadják az evangéliumot, hanem meg kell tanítani őket az evangélium hirdetésére is. Napjaink missziója során gyakran megtörténik, hogy egy gyülekezet létrejött egy fontos városban, de a körülötte lévő ország teljesen érintetlen maradt, mert a helybeli keresztyének, olyan módon hirdették az evangéliumot, hogy a helybeliek megtérjenek, de nem értették meg azt, hogyan adják azt tovább másoknak, de nem is voltak arra bátorítva, hogy tegyék azt. Pál módszeréből azt látjuk, hogy egy tartományban két vagy három gyülekezeti központot létrehozva ő az egész tartományt evangélizálta. Tíz évvel az Antiókhiából való első elindulása után Pál azt mondta a Rómaiaknak, hogy betöltötte Krisztus evangéliumát Jeruzsálemtől egészen Illíriáig és hogy neki nem volt már több hely azon a részen. Ez az egyszerű mondat, ami megmagyarázza és azt indokolja számunkra, hogy Pál miért létesített gyülekezeteket egy tartomány fontos városaiban. Ha elfoglalt két vagy három központot, akkor valóságosan és hatékonyan elfoglalta a tartományt. Azok a nagyobb és közepes városok, amelyekben Pál gyülekezeteket plántált a Római birodalmi igazgatás, a görög civilizáció, a zsidó befolyás vagy a kereskedelem fontos központjai voltak. Éppen ezért lemondott arról, hogy hirdesse az Igét és egyszerűen keresztülment Antiochus tartomány nagy városain, anélkül, hogy megállt volna hirdetni az evangéliumot a Római tartományban. Átment rajtuk és maguk mögött hagyott olyan tartományi városokat, mint Misthia vagy Vasada annak érdekében, hogy az evangéliumot Listra és Derbe katonai helyőrségeiben hirdesse, ahol erős Római egységek voltak. Ramsay professzor azt mutatta be, hogy az Ap.cselből egyértelmű szándék látszik kiolvashatónak, hogy a tartományokban lévő Római hivatalok felügyelete alatt, a Rómaiak jelenléte által az apostol védelmet élvezett a zsidók üldözésével szemben. Kétségtelen, hogy munkaterületei a Római igazgatás központjai voltak, és ebben Pált az a vágy vezette, hogy mind magát, mind embereit biztonságban tudja, amit csak egy erős kormányzás tudott biztosítani. Mint római állampolgár utolsó mentsvárként számított arra, hogy védelmet kaphat a Római hivataloktól a fanatikusan erőszakos zsidókkal szemben; de nemcsak Róma védelmét kereste. A Római kormányzás alatt valami többet talált; békét és biztonságos utazást. Nemcsak toleranciát és nyílt terepet talált az evangélizálásához, hanem a Római hivatalok puszta jelenlétének a hatása anyagilag is segítette az ő munkáját. A világbirodalom sok különböző fajú ember közös állampolgárságát jelentette; egy birodalomban, egy törvény, egy béke, erős hatalom, ami letöri a nemzeti érdekeket. Mindezek a dolgok felkészítették az emberek gondolkodását arra, hogy elfogadják Pál tanítását Krisztus Királyságáról és minden keresztyénnek abban való közös állampolgárságáról.

Azok a központok, amikben Pál a gyülekezeteket létesítette mind a görög kultúra központjai voltak. Még Lystrában is a kétnyelvű – görög/latin – feliratok voltak. A Római kormányzás és a görög műveltség kéz a kézben jártak. Ez a műveltség Pál számára megfelelő kommunikációs környezetet biztosított. Nincs bizonyíték arra, hogy megkísérelték volna a Szentírást lefordítani Kis-Ázsia tartományának nyelvére. Pál görögül prédikált és görögül írt, és minden megtért, aki tudott olvasni elvárta, hogy a Szentírást görögül olvashassák. Pál számára az egy nyelv ugyanolyan fontos volt, mint az egy kormányzás. Azontúl a görög kultúra befolyása hatással volt az általános műveltségre, és a keresztyénség a kezdetektől fogva a műveltség vallása volt. A keresztyének az elejétől fogva tanulók voltak. Arra vágytak, hogy legyen lehetőségük átadni azt a reménységet, amivel rendelkeztek. Vágytak arra, hogy megtanuljanak valamit, ha egy nagyon keveset is az Ószövetségből és arról a nagyszámú bizonyítékról, hogy Jézus a Messiás. Vágytak arra, hogy megismerjenek valamit az életből és Krisztus tanításából, és a keresztyén tanításokból. A keresztyének annak ellenére, hogy ‘kereskedők, szolgák, és idős asszonyok voltak tudták hogyan adják át magukat Istennek, és hogy ne higgyenek bizonyítékok nélkül’ anélkül, hogy hosszú vitákba bocsátkoztak volna a keresztyén tudományokról A görög műveltség általános hatásából adódott, hogy a keresztyének képesek voltak elsajátítani azt, és ez a műveltség volt jellemző minden helyen, ahol Pál megfordult.

Majdnem minden hely, ahol Pál gyülekezeteket létesített egyben a zsidó befolyás központjai is voltak. Pál zsidóként otthon volt a zsidók között. Ő nem úgy ment be ezekbe a hatalmas városokba, mint egy furcsa idegen. Úgy érkezett meg azokba, mint a család egyik tagja, mint egy erős és nagy kiváltságokkal rendelkező közösség egy tagja. A Római Kormányzás alatt a zsidók különleges előnyöket élveztek. Vallásuk általánosan elismert volt. Szabadságuk volt, hogy saját maguk módján irányítsák saját közösségüket, és hogy saját törvényeik szerint éljenek. Fel voltak mentve a császár kötelező imádata és a katonai szolgálat alól, ami szerint egyértelmű volt, hogy ők nem tudtak volna részt venni abban a vallásuk megszegése nélkül. Sok más kisebb kiváltsággal is rendelkeztek, amik jelentős előnyöket biztosítottak számukra.

Pál ezért a zsidó negyedben keresett lakást magának vagy bement a zsinagógába szombat napon, ahol néhány pillanatra különleges lehetőséget kapott. Ez hallgatóságot biztosított számára, akik megértették az általa terjesztett hit lényegét, mert ismertek voltak számukra azok az Irás-szakaszok, amire Pál az érvelését alapozta. Amikor bement egy városba, úgy ment, mint egy olyan közösség tagja, ami minden ember gondolkozásában egy nagyon pontos, ésszerűtlen ceremóniákat tartalmazó vallás elképzelésével társult. Az emberek, mint zsidótól természetesen egy merev, a bálványimádás minden formáját elutasító vallást a vártak és rendíthetetlen védelmét egy erkölcs merev vallásos rendszerének. Sokan, mint a görögök és a rómaiak nem kedvelték és elutasították a zsidókat, mégis a zsidó vallás egy nagyon nagy befolyást gyakorolt és nem kevesebb vonzerőt gyakorolt a gondolkodó emberek egy része fölött.

Pál a gyülekezeteket olyan helyeken létesítette, amelyek a világkereskedelem központjai voltak. Olyan városokban, amik fontos helyet foglaltak el a tartományok vezetésében. Azok a városok folyamatosan a politikai élet és a gondolkozás színterei voltak. Néha majdnem bolondosan féltékenyek voltak egymásra és minden erejüket beleadták az egymás felülmúlásában való vetélkedésbe, hogy megtartsák vezető pozíciójukat. Vezetők voltak és kötelességüknek érezték, hogy vezessenek. Valami nagyobbat képviseltek, mint a sajátjuk és kinyitottak az egész világra. Ilyenformán az egység központjai voltak, megvalósítva, hogy nekik felelősségük volt a rajtuk túl lévő egész világért. Sőt Lystrában és Derbében a tartomány határain élő telepesek annak a kultúrának az úttörői voltak, amit terjesztettek a körülöttük lévő barbár országok felé. Nem maguknak éltek, az ő életük kihatott másokra. Nem tudtak teljesen csak maguknak élni. Ezek a városok nemcsak a saját tartományaik központjai voltak. Némelyikben az egész világ kereskedelme zajlott. Nagy kereskedelmi központok voltak, ahol az árúk és a világ szellemi gazdagsága kicserélődött. Az egész birodalommal összeköttetésben voltak a birodalmi utak által, amik számukra kulcsfontosságúak voltak. Ezeken az utakon az üzleti és a birodalmi élet hevesen lüktetett, oda-vissza. Hogy milyen élénk mozgások voltak, azt nemcsak a korai gyülekezetek történetéből tanulhatjuk meg. Ne felejtsük el, hogy a Phrygiaik az életük során a Phrygia és a Róma közötti utat nem kevesebb, mint hetvenkétszer tették meg. Ezek a helyek nemcsak az egység központjai voltak, hanem a nagyobb egység környezetének központjai is. Az első látásra látszik, hogy van egy szabály, ami kétség nélkül elfogadható, hogy Pál a Római birodalmi közigazgatás központjaira, a görög kultúra központjaira, a zsidó befolyás központjaira, a nagy kereskedelmi útvonalak kulcsponti helyeire telepedett rá új gyülekezetek létesítésekor. Nem szabad megengednünk, hogy túl sokat stresszeljünk ezeknek a helyeknek a jellemzőin, ahol Pál gyülekezeteket létesített. Azok mind nagy városok voltak a Római Birodalom főútvonalai mellett. Ha az apostol Laodiceába vagy Dyrrachiumba ment azokon a helyeken ugyanazokat a jellemző dolgokkal találkozott. Macedóniában Bérea nem volt olyan fontos hely, mint Pella. Pál ilyen egyszerű alapon nem azt választotta az evangélium hirdetésének helyéül: őt a Szentszellem vezette, és amikor a stratégiai központokról beszélünk, fel kell fedeznünk, hogy azok természetes központok voltak; azonban azt is fel kell fedeznünk, hogy a misszionárius munka számára azért voltak azok stratégiai központok, mert ő azokká tette azokat. Azok nem olyan központok voltak, amelyeknél neki meg kellett állni, hanem olyan központok, amikből elindulhatott; nem olyan központok, ahol az élet kiszárad, hanem ahonnan az élet kiárad a környező területekre.

Tízszer hallottuk a modern korban, hogy a missziót a nagy központokra kell koncentrálni. Tízszer hallottuk a stratégiai pontok megragadásának fontosságát. Azonban különbség van a stratégiai központok megragadását tekintve a Páli módszerhez viszonyítva. A stratégia központok megragadásához nemcsak olyan emberek szükségesek, akik felfedezik azokat, hanem olyan emberek is, akik megragadják azt. A stratégiai pontok megragadása stratégiát igényel. Az egy egész ország megtámadását jelentő terv része. Ha a stratégiai központokon koncentrált missziók vannak, akkor azok kell, hogy megnyerjék a tartományt, kell, hogy az evangéliumi élet központjai legyenek. A nagy városokban nagy börtönök, nagy vasútállomások vannak. Koncentrált misszió jelentheti a vezetés lényegének koncentrálását, a szabadság lényegének koncentrálását: egy koncentrált misszió lehet egy nagy börtön vagy egy nagy piac: lehet egy széf, amibe a kor összes legjobb gondolkodója be van zárva, vagy lehet egy pénzverde, amiből az új gondolatok pénzérméi elkezdik körforgásukat. A legjobb embereinknek nagy sokasága bezárkózott egy stratégiai központba: ha egyszer bementek, fáradságosnak találták, hogy kimenjenek onnan. Sok stratégiai központ esetében ahol missziós állomásokat létesítettünk, megfigyelhető volt, hogy a gyülekezet inkább emlékeztetett egy börtönre vagy egy páncélszekrényre vagy egy mocsárra, amibe a környező ország legjobb élete össze volt gyűjtve, mint egy pénzverde vagy egy forrás vagy egy vasútállomás, amiből az élet az egész országba kiárad. Mi néha annyira szerelmesek vagyunk egy stratégiai hely szépségébe, hogy annak megerősítésével töltjük az időnket, miközben egy nagy kampány lehetősége észrevétlenül elmúlik, nem is törődve vele.

A Páli központok valóban központok voltak. Ő stratégiai pontokat határozott meg, mert neki volt stratégiája. Gyülekezetek létrehozása a központok körül a kampány része volt. Az ő kezében a központok folyók forrásaivá váltak, mint amiből az evangélium új pénzérméi kiáramlanak minden irányban. Olyan központok voltak, amiből újult erővel tudott elindítani egy új munkát. De nemcsak ezek voltak, mert azok természetes módon illeszkedtek bele az ő tervébe, mert az ő munkamódszere az volt, hogy olyan módon számoljon azokkal a kulturális és kereskedelmi tevékenységek központjaival, hogy azok a keresztyén tevékenység központjaivá váljanak. Pál kis mértékben függött ezektől a természetes előnyöktől, mint azt mi általában feltételezzük. Lássuk meg azt, hogy elindult előre meghatározott terv nélkül, hogy gyülekezeteket létesítsen ezeken a helyeken. Isten nyitott kapukon keresztül vezette őt; akárhova vezette az Úr, mindig talált egy központot és felmérte azt, mint központot és a keresztyén élet központjává tette.

Fordította: Abonyi Sándor

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: gyülekezetépítés, Magyar tanítások, vezetés
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s