Evangélizálni, de hogyan? – Abonyi Sándor

PDF formátumban letölthető itt:  Evangelizálni, de hogyan

– § –

Hagyományos evangelizálási módszerek:

Ma a gyülekezetek az utóbbi néhány száz évben kialakult ’emberi hagyományokat’ követnek és az utóbbi években mindenféle ’emberi módszerrel’ próbálkoznak evangelizáció címszó alatt.

Általánosan elterjedt az a gondolkozás, hogy az evangelizálás a gyülekezet feladata. Ezért évente egyszer az egész gyülekezetet megmozgatva egy erre alkalmas helyen felállítanak egy evangelizációs sátrat vagy egyszerűen a templomba, gyülekezeti házba hívogatják az embereket sokszor a világban is alkalmazott reklám módszereket alkalmazva; és ott evangelizálnak.

A gyülekezetekben elhangzik a felhívás a hívők felé, hogy tegyenek bizonyságot az embereknek és hívogassák őket az evangelizációs alkalomra. Ha eljönnek, a meghívott evangélista vagy a pásztor (és néhány szolgáló) majd elvégzi a többit.

Ezeken az alkalmakon – főként az utóbbi években – többnyire a meghívottak szükségeire megoldást jelentő „emberbarát ’jó-léti’ evangéliummal” szólítják meg az embereket. Akik reagálnak erre (felteszik a kezüket, elmondják a ’befogadó imát’, kitöltenek egy regisztrációs lapot), azokat hívják a gyülekezetbe. Rendszerint rendeznek számukra egy alapozó tanfolyamot aminek elvégzése után bemerítik őket és a gyülekezet tagjaivá válnak.

Csodálkozunk, hogy milyen sok energiát és pénzt fektetünk be ezekbe az akciókba és az eredmény milyen kevés. Kevesen jönnek el a személyes meghívásra és még kevesebben a médiában közzétett nyilvános hirdetésekre. Akik eljönnek azok közül is kevesen reagálnak a megszólításra, de a következő alkalomra már közülük is alig jön el valaki.

Ezek után azt a tanulságot vonjuk le, hogy az emberek nem akarnak megtérni, nem akarnak Krisztushoz jönni, nem akarják az igazságot, nehéz terep ez, stb. stb.

Tényleg erről van szó?

Minden lehetséges emberi igyekezettel megpróbáljuk az emberek érdeklődését felkelteni és behozni őket a gyülekezetbe és ott tartani őket, de sokszor ez sem vezet eredményre. Az evangelizációs erőfeszítéseket követően a nemzetközi statisztika szerint a megszólított emberek 3-5%-a épül be a gyülekezetekbe. Ez nem túlságosan biztató! Úgy tűnik valami alapvetően nincs rendben! Mi az oka ennek az elég gyenge eredménynek? Hol a probléma? Mit csinálunk rosszul? Egy idő után belefáradunk a sikertelenségbe és elmarad az evangelizációs alkalmak szervezése is.

Legújabb evangelizációs technikák:

Egyes külföldi gyülekezetek elkezdtek olyan „sikeresnek tűnő” módszereket alkalmazni, hogy az Istentiszteleti alkalmaikat „evangelizációs jellegű” alkalommá alakítják át oly módon, hogy az a világ számára könnyen elfogadható legyen:

–         rövid dicsőítés,

–         az emberek szükségeit megcélzó evangélium hirdetése minden alkalommal,

–         show (szórakoztató) elemek alkalmazása,

–         korszerű multimédia alkalmazása,

–         a világi emberek számára megszokott, barátságos befogadó környezet biztosítása (pláza-szerű épület, gyerekmegőrző, sport centrum, komplett szórakoztató centrum a gyülekezeti épület mellett), profizmus minden téren

Az ilyen gyülekezetek Amerikában ma 5-20 ezer fős ’látogató’ létszámmal dicsekedhetnek és ők szolgálnak ’mintaként’ sokak számára a mindenki által kívánt gyülekezet-növekedéshez.

Jézus tényleg így gondolta ezt?

Nem lehet, hogy valamit mégis rosszul csinálunk? Valóban azt tesszük, amit Jézus parancsolt? Nem lehet, hogy elhibáztunk valamit és Jézus teljesen mást mondott nekünk?

Hol a hiba? Miért ilyen gyengék általában az eredmények? – mennyiségileg, a minőségről nem is beszélve!

Készültek viszont tanulmányok arról is, hogy a nagy (mega: 1000-2000) gyülekezetek növekedése összességében jóval kisebb, mint sok kisebb (30-60) fős gyülekezeté. Ezt igazolják a legújabb kori házi gyülekezet mozgalmak Kínában és Indiában, ahol a kis gyülekezetek megtöbbszöröződésével óriási növekedésről olvashatunk beszámolókat.

Mi lehet a megoldás?

Jézus – mennybemenetele előtt kiadott – parancsa így hangzik:Menjetek el és tegyetek tanítványokká minden népeket”!

A tizenegy tanítvány pedig elmegy Galileába, a hegyre, ahová Jézus rendelte őket. És mikor meglátták őt, leborultak előtte; némelyek pedig kételkedtek. És hozzájuk menvén Jézus, ezt mondta nekik: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön 

Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén (bemerítvén) őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,

Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és íme én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!” – Máté 28:16-20.

Mindenki ismeri ezt az Igét, de a gyülekezetek több száz éves gyakorlata teljesen ellentétes ezzel. Hiányzik a Jézus parancsának való engedelmesség. Vannak, akik azt mondják, hogy Jézus ezt az apostoloknak mondta, és mivel apostolok ma már nincsenek, ezért ez már nem érvényes. Tudjuk azonban az igéből, hogy ez hazugság és az ige figyelmeztet az ilyen elhajlásokra:

„Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz. Különböző és idegen tudományok által ne hagyjátok magatokat félrevezettetni”  – Zsid. 13.8-9.

Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai! Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.” – Jak. 1.16-17

Jó, ha így gondolkozunk mi is és Jézusnak engedelmeskedve nem engedjük magunkat „idegen tudományok által félrevezetni”, megtéveszteni.   

Jézus által adott minta – a Máté 28:16-20 szerint tehát a következő: 

–         ki kell menni (nem pedig az embereket behívogatni),

–         és valódi tanítványokká (nem ’ücsörgő, passzív hívőkké’) tenni az embereket.

Mi az, amiket bizonyosan tudunk Jézus tanítása, példája nyomán?

1.      Nem az evangéliummal elérendő emberekkel van a baj!

„Ti nem azt mondjátok-e, hogy még négy hónap és eljön az aratás? Íme, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra.” – Ján 4:35.

Ez alapján egyértelmű, hogy baj van a látásunkkal. Nem látjuk, hogy a „táj már kész az aratásra”.

 2.      Jézus a munkások számát keveselli és hiányolja a munkásokért való imát!

„És körüljárja Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten országának evangéliumát, és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erőtlenséget a nép között. Mikor pedig látta a sokaságot, könyörületességre indul rajtuk, mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok. Akkor monda az ő tanítványainak: Az aratni való sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.” – Máté 9:35-38.

Ebben az igeszakaszban két további fontos dolgot mond Jézus:

kevés az ’arató’ munkás, és

– kérni kell az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az Ő aratásába!

Itt arról van szó, hogy több munkásra (kiküldhető, valódi tanítványra) van szükség és ezért az Úrhoz, mint az aratás Urához kell imádkozni, hogy adjon több munkást.

Sok mindenért imádkoznak ma a gyülekezetekben emberek, beleérte az ébredést is, hogy Jézus hozza el az ébredést és legyenek tele a gyülekezeti termek emberekkel. Mindenki vágyik az ébredésre. Közbenjárnak és szellemi harcot folytatnak emberek, ami jó a maga helyén, de mintha valami félresiklott volna ezen a területen. A berögződött rossz gondolkozás működik itt is. A hívők azért imádkoznak, hogy az emberek jöjjenek a gyülekezetbe, ők maguk azonban nem „mennek ki”. Istentől várják, hogy mindent tegyen meg helyettük. Hozza el Ő az ébredést. Ez igaz, mert Ő tud hozni ébredést, de szellemi vezetés alapján nekünk is Vele együtt kell mozdulni. Ha hiszünk az Ige igazságának, akkor nem kellene elgondolkoznunk azon, hogy az a legeredményesebb ’módszer’, amit Jézus adott parancsolatba számunkra? Miért akarjuk mindenféle emberi módszerrel, emberi gondolatokkal helyettesíteni a Jézus által adott mintát? A sok évtizeddel ezelőtt a gyülekezetekben kialakult, félresiklott és a tradícióként továbbélő evangelizációs minta „megvakít bennünket” abban, hogy visszatérjünk az eredeti, Jézusnál jól bevált módszerhez. Észre kell végre vennünk, mit parancsolt Jézus és egyszerűen engedelmeskedni neki.

Nézzük meg, mit is parancsolt valójában Jézus:

3. Menjetek el tehát és tegyetek tanítványokká parancsolta Jézus!

A fent leírt – gyülekezetekben kialakult – ’hagyományos gyakorlatok és gondolkozásmód’ szerint minden igyekezet és erőfeszítés arra irányul, hogy ne kelljen „elmenni” (kimenni) , hanem a megtérni akaró  emberek jöjjenek (be) hozzánk!

Jézus azt mondta Péternek és Andrásnak, akik halászok voltak:

„…Kövessetek engem, és azt művelem, hogy embereket halásszatok.” – Máté 4:19  

Ezzel Jézus – egy halász ember számára is érthető – egyszerű módon megmagyarázta:

–         oda kell menni ahol a hal van!

–         a halászat (emberek megmentése) nehéz, fáradságos munka,

–         a hal a neki életet jelentő környezetből (vízből) nem akar kijönni a számára halált jelentő környezetbe (szárazföldre). A ’hal’ tudja ezt, ezért nem fog elébe menni saját ’halálának’ és kijönni a számára halált okozó ’szárazföldre’ (bejönni a gyülekezetbe).

Nem segít az a divatos ’siker-pirula’ sem, ha a szárazföldet (gyülekezeti épület) igyekszünk „akváriummá” (a hal számára kedvező környezetté) átalakítani, és különböző ’csalikat’ alkalmazva becsalogatni az embereket a gyülekezetbe. Mi lesz a „kifogott halakkal” és a gyülekezeti hívőkkel, ha a gyülekezet a ’kifogott halak’ (ó-ember) számára kedvező környezetet próbál kialakítani az egész gyülekezetben?  A válasz egyértelmű: a gyülekezet elvilágiasodik. Ennek súlyos jelei láthatók ma.

A világhoz alkalmazkodva, sok dologban a világ útját járva, lehet látogató ’sokaságot’ produkálni, de ez a „széles út” – a világ, világiasság (testies hívők) útja. Kérdés, hogy kikből lesz valódi tanítvány? Mikor és hol készítik fel az új megtérteket a királyi papságukra és a személyes szolgálatukra?

Az ’arató munkásoknak’ ott kell munkálkodniuk, ahol az ’érett táblák’ vannak! Lásd erre a következő bibliai példákat:

–         Péter prédikációja Kornélius házánál,

–         Filep evangélista nyilvános munkája Samáriában

–         Filep szolgálata a szerecsen komornyik felé a gázai úton, akit útközben be is merít,

–         Anániás szolgálata Saul (a későbbi Pál apostol) felé, amikor Pál bemegy Damaszkuszba: Anániás bemegy a házba, ahol Saul tartózkodik, kezeit rávetve imádkozik érte, akit betölt a Szent Szellem és ezt követően visszanyeri látását és bemeríti őt,

–         Pál és Silás munkája a Filippi börtönben, ahol a börtönőr megtér és még akkor éjszaka be is merítik.

Mondhatjuk, hogy hiszen ezt mi is tesszük, ha nem is mindig így. Miért fontosak a részletek? Talán nézzük meg a 70 kiküldött tanítvány példáján, hogyan küldte ki őket Jézus:

„Ezek után pedig rendelt az Úr másokat is, hetvenet, és elküldi azokat kettőnként az ő orcája előtt, minden városba és helyre, ahová ő menendő volt. Monda azért nékik: Az aratni való sok, de a munkás kevés; kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába. Menjetek el: Íme én elbocsátlak titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne hordozzatok erszényt, se táskát, se sarut; és az úton senkit ne köszöntsetek. Valamely házba bementek, először ezt mondjátok: Békesség e háznak! És ha lesz ott valaki békességnek fia, a ti békességtek azon marad; ha nem, ti reátok tér vissza. Ugyanazon házban maradjatok pedig, azt egyétek és igyátok, amit ők [adnak]: mert méltó a munkás az ő jutalmára. Ne járjatok házról – házra. És valamely városba bementek, és befogadnak titeket, azt egyétek, amit előtökbe adnak: És gyógyítsátok a betegeket, akik ott lesznek, és mondjátok nékik: Elközelített hozzátok az Isten országa. Valamely városba pedig bementek, és titeket be nem fogadnak, annak utcáira kimenvén, ezt mondjátok: Még a port is, amely reánk ragadt a ti várostokból, itt köztetek letöröljük; mindazáltal ez legyen tudtotokra, hogy az Isten országa (királysága) elközelített hozzátok.” – Luk 10:1-11 

Talán ebből is látszik, hogy mennyire más volt ’Jézus módszere’ összehasonlítva azzal, amit a gyülekezetek ma tesznek. A kiküldött hívők:

–         erővel felruházott valódi tanítványok voltak,

–         oda mentek, ahová Jézus is ment – szellemi vezetés alapján mozogtak,

–         mint „bárányok” bátran kimentek a „farkasok” közé,

–         bementek azokba a házakba, ahol szívesen fogadták őket,

–         azt ették és itták, amivel az örömhírt halló emberek vendégelték meg őket,

–         üres tarisznyával kellett menniük – pénz és váltóruha nélkül!

–         az első és legfontosabb teendőjük a betegek gyógyítása volt,

–         bemutatva ezzel Isten természetfeletti valóságát,

–         és mindezek után az Isten királyságának a jó hírét hirdették!

4.      Kik lehettek tanítványok?

Mára az a furcsa helyzet állt elő, hogy a legkülönbözőbb módon „igyekszünk embereket behozni a gyülekezetekbe” és megtartani ott őket mindenféle módon. Igyekszünk nem megbántani őket, nehogy megsértődve elmenjenek és így az olyan sok fáradságos munkával elért eredmény nehogy kárba vesszen. Kellemes, rendezett környezetet igyekszünk biztosítani számukra, ahová szívesen járnak. Úgy látszik ez a gyakorlat teljesen ellentétes azzal, amit Jézus vár el tőlünk.

Figyeljük meg Jézust, hogyan állt ehhez a kérdéshez, amikor elhívta a tanítványait. Nézzük meg milyen elvárásokat (szigorú feltételeket) támasztott Jézus azokkal szemben, akik tanítványai akartak lenni – követni akarták Őt.

 „…Monda pedig másnak: Kövess engem. Az pedig monda: Uram, engedd meg nékem, hogy

előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat.” ….„Monda pedig más is: Követlek téged Uram; de

előbb engedd meg nékem, hogy búcsút vegyek azoktól, akik az én házamban vannak. És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.”  – Luk. 9.59-62

„Ha valaki én hozzám jő, és

– meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom….„

“És valaki

      – nem hordozza az ő keresztjét, ….

       – búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom.” – Luk. 14.26-27;33

„És hozzámenvén egy írástudó, monda néki: Mester, követlek téged, akárhova mégy.És monda néki Jézus: A rókáknak vagyon barlangjuk és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs hová fejét lehajtani.” – Máté 8:19-20

„Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-e mivel elvégezze?” …Nehogy minekutána fundamentumot vetett és elvégezni nem bírja, csúfolni kezdje őt mindenki, aki látja,” – Luk 14:28-29

Ezekből az Igékből egyértelműen megállapíthatjuk, hogy Jézus nem mindenáron rábeszélni, hanem – az általa támasztott szigorú elvárásokra figyelmeztetve – „inkább lebeszélni” igyekezett azokat, akik őt megfelelő odaszánás és elkötelezés hiányában követni akarták. Nem egy „könnyű evangéliumot” hirdetett, hanem a régi életük teljes feladását elváró kihívás elé állította azokat, akik őt követni akarták. Az Ő követésének volt (és van is) értéke, mert „magasra tette a mércét”. Nem mindenki tudott megfelelni a Jézus által támasztott elvárásnak. Jézus nem is hívta azokat, sőt lebeszélte, akik nem tudták vállalni azokat a kihívásokat, amikkel szembesítette őket. Több fajsúlyos, kizáró kritériumot támasztott azok felé, akik Őt követni akarták, akik az Ő tanítványai akartak lenni.

Melyek voltak ezek a követelmények?

Ha valaki követni akarta Őt azoktól a következőket várta el:

–         semmit nem volt szabad Jézus követésénél fontosabbnak tartani (előbbre sorolni): sem család, sem közvetlen hozzátartozók, sem a világ dolgai, sem anyagi kérdések, sem karrier stb.

–         le kellett mondani a kényelemről,

–         mindenkinek hordozni kellet a keresztet (halálba adni a testet minden nap),

–         felhívta a figyelmet, hogy a tanítványok élete nem könnyű, ezért nyugodtan üljön le és gondolja végig mindenki érdemes-e elkezdenie azt.  

Ma sokan nem lehetnének „hívők” (’tagok’, ’látogatók’) a gyülekezetekben, ha a krisztusi parancsolatot mi is így alkalmaznánk. Pedig ezeket kell alkalmaznunk, ha az igazságban akarunk járni és nem az egyházban kialakult ’emberi hagyományokat’ akarunk követni! Ezért van olyan sok (’lemorzsolódott’) ’hajótörést szenvedett’ hívő élet ma, mert amikor elkezdték a hívő életüket nem gondolták végig. Jó lett volna a Jézus követése melletti döntésük alkalmával figyelmeztetni őket, hogy tisztában legyenek vele, mit vállalnak, ahelyett, hogy csupán a ’szaporulatnak’ örülünk. Jézus szemlélete MINŐSÉGI és nem mennyiségi, de HA LESZ MINŐSÉG, AKKOR LESZ MENNYISÉG IS!

6. Jézus személyes példája:

Jézus földi szolgálatát vizsgálva is azt látjuk, hogy „tanított azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten országának evangéliumát, és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erőtlenséget a nép között”.

Itt is ugyanazt a nagyon fontos alapelvet látjuk, hogy az evangélium hirdetésének és a gyógyításnak a helye nem a „zsinagóga” (templom, gyülekezeti ház), hanem a szabad tér és a házak. Ezt a mintát követte Péter és a többiek is:

– szabadban;

  • Jézus a gadarénusok földjén, az utcákon, a Bethesda tavánál gyógyított és szabadított,
  • szolgált a Jákób kútjánál a samáriai asszony felé és
  • prédikált nagy tömegeknek a mezőn, valamint hajóban állva a parton lévő sokaság felé,
  • és ezt látjuk Péter pünkösdi prédikációinál, majd később az Ékes kapunál a sánta meggyógyítását követő prédikációjánál

– házakban:

  • Jézus bemegy Mária és Márta házába, a farizeus házába, Zákeus házába stb.
  • a kiküldött tanítványait (az első 12 majd a 70) szintén a házakba küldi be.

Ezzel párhuzamosan látjuk azt is, hogy Jézus esetenként szolgált a Jeruzsálemi Templomban és zsinagógákban is. Ezek azonban hívőknek szóló tanítások voltak.

„tanított a templomban Jeruzsálemben, zsinagógákban (Názáret, Kapernaum).

Láthatjuk tehát mit jelent valójában Jézus missziós parancsa a „menjetek el és tegyetek tanítványokká” minden népeket. Láthatjuk, hogy

– a tanítvánnyá tétel és

– a tanítványok képzése

két, egymástól élesen elválasztott – területileg is elkülönített – feladat. A tanítvánnyá tétel alapvetően egy „gyülekezeten kívüli tevékenység”, amit a kiküldött tanítványok, mint „bárányok” a „farkasok” közé, a világban kimenve végeznek.

Jézus nem akarja, hogy a tanítvánnyá tétel (evangelizálás) és a hívők tanítása (tanítványképzés: az alapok lerakása, hívők érett-korra juttatása, szolgálatra való felkészítése) összekeveredjen, mert ez alapvetően két különböző feladat.

7.      Az evangélium üzenetének tartalma

Ebben az írásban főleg a tanítvánnyá tétel Jézus által parancsba adott mintájára szerettem volna ráirányítani figyelmet.  A tanítvánnyá tétel (a szűkebb értelemben vett evangelizálás) kapcsán fontos azonban szólni arról is, hogy milyen evangéliumot hirdetünk? Semmiképpen sem az un. „jó-léti evangéliumot”, ami számunkra csupa jót és áldást ígér és semmi nehézséget és szenvedést; üldözésről nem is beszélve, mert az hazugság!

Nekünk Krisztus kereszthalálát és feltámadását, valamint a hamarosan bekövetkező második eljövetelét és az ezer éves királyságának felállítását kell hirdetnünk.

Hála az Úrnak több mélyreható prédikáció hangzott el és több írás jelent meg az utóbbi időben Paul Washertől és David Wilkersontól, amik az igazi és hamis evangélium különbségére hívják fel a figyelmet.

A Bibliában evangélistaként megnevezett Filep Samáriában „a Krisztust hirdette” és sokakat meggyógyított és megszabadított.

Pál apostol azt írta a Galata 3.1-ben, hogy

Óh balgatag Galátziabeliek, kicsoda igézett meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak, kiknek szemei előtt a Jézus Krisztust úgy írtuk le, mintha köztetek feszíttetett volna meg?”

Beszél azonban Pál arról is, hogy az ő evangéliumától el is lehet térni egy más evangéliumra, amire Pál átkot mondott ki! Vigyázzunk, hogy az evangélium hirdetésén fáradozva mi magunk is alkalmatlanná ne váljunk Isten országára!

„Csodálkozom, hogy Attól, aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangéliumra hajlotok. Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát. De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk, legyen átok.” – Gal. 1:6-8 

8. Következtetések:

A tanítvánnyá tétel tehát a kiküldöttek gyülekezeten kívüli munkája, ami arról szól, hogy elkötelezett (a világtól elszakadt, a világnak meghalt) hívőkké kell tenni a hitetlen embereket. Ezt jelképezi a víz alá merítés, ami után az új megtértek (fizikálisan és szellemileg is) csatlakozhatnak a hívők közösségéhez, a gyülekezethez. Erről beszél a következő Ige:

„(Péter) Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti őket, mondván: Szakasszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől! Akik azért örömest veszik az ő beszédét, megkeresztelkednek; és hozzájuk csatlakozik azon a napon mintegy háromezer lélek.” -Apcs 2:40-41

Tekintettel arra, hogy a gyülekezet a világtól elválasztott ’szentek közössége’ oda a (tanítvánnyá tétel munkáját, a világot) bevinni nem szabad, mert ott a szentek tökéletesítése és a szolgálatra való felkészítés kell, hogy történjen.

Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és íme én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen! „ – Máté 28:20.

Látszik az is, hogy nem elég csak néhány dologról tanítani az elkötelezett hívőket, hanem be is kell fejezni a tanításukat: megtanítva őket mindenre és elvárni tőlük, hogy be is tartsák a tanultakat; a szerint éljenek minden nap!

Ehhez engedelmes, tanítható emberekre van szükség, akik készek a tanultakat folyamatosan alkalmazni a saját életükben, készek a folyamatos változásra, hogy eljussanak a tökéletességre. Sajnos a gyülekezetekben – a korábban leírt okok miatt – ma sok hívő nem felel meg ezeknek az alapvető követelményeknek. Jézus a szigorú feltételei alapján már a hívővé válásuk előtt „kiszűrte” az Isten Királysága számára alkalmatlan embereket. Nem minden ember alkalmas Krisztus követésére.  

A fentiek alapján – az igei mintát és Jézus példáját alapul véve – , ha eredményesek akarunk lenni, akkor át kell értékelnünk az egész evangélizációs gyakorlatunkat, és vissza kell térni a Jézus által bemutatott és parancsba adott, jól bevált mintához:

tudni kell, hogy a mezők készek az aratásra,

arató munkásokért (és nem ébredésért) kell imádkozni

Isten vezetését keresve, ki kell menni az emberek közé és bemenni a házakba

 – meg kell gyógyítani a betegeket és eloldozni a megkötözötteket

 – a keresztet és Jézus királyságát kell hirdetni és semmi mást, 

figyelmeztetni kell az embereket a hívő élet nehézségeire,

– és akik hajlandók elszakadni a világtól, azokat mielőbb be kell meríteni vízbe és Szent Szellembe,

– ezek után csatlakozhatnak a gyülekezethez.

Persze ez sem 100%-os garancia, mert „Júdások”, „konkolyok” mindig vannak, de a jelenlegi evangélizációs módszerekkel elérhető 5%-os megmaradási arány várhatóan lényegesen jobb lenne. Jézus nem végez silány munkát! Ha készek vagyunk a Jézus által adott feltételek és minta alapján, radikális módon hirdetni az igazi evangéliumot és valódi tanítványokká tenni az embereket, akkor az eredmény nem marad el.

Derek Prince „Isten gyülekezetének újrafelfedezése” című legújabb könyvében egy evangélista fiatalemberről számol be, aki a következőket mondta:

„Prince testvér, nincs probléma az evangélizációval Afrikában. Csak bemegyek egy faluba és megkérdezem, ki beteg ott? Mindig van beteg Afrika falvaiban. Imádkozom értük, hogy meggyógyuljanak és megvan az első gyülekezet!” Ez az Új-szövetségi minta! Az egyetlen valóságos dolog a Szent Szellem természetfeletti bizonyságtétele.

Folyamatosan azt tapasztaljuk, hogy sok hívő, akik a gyülekezeti élet során szembesülnek a szentség és az odaszánás valóban magas – Krisztus által támasztott – követelményeivel, nem tudnak kitartani és többéves hívő élet után lemorzsolódnak, visszamennek a világba. Ma sokan ezt a pásztorlási munka hiányosságának tekintik. Ezek után látható, hogy alapvetően a ’tanítvánnyá tétel’ hiányosságáról van szó!

Akármennyi energiát fektethetünk emberekbe, emberileg nem tudjuk megtartani őket. Egyedül az Úr az, aki képes újjászülni és megtartani bárkit is. Sok éves tapasztalat alapján azt látom, hogy az évek során nagyrészt azok az emberek „morzsolódtak le”, és mentek vissza a világba, akikkel folyamatosan a legtöbb gond volt, mert hiányzott belőlük a teljes odaszánás. Azok az emberek pedig, akik erősen kapaszkodtak az Úrba, velük kevesebbet kellett foglalkozni, de ők a nehéz konfliktusok ellenére is megmaradtak. Azt látom, hogy az Úr nagyon hatékony módon munkálkodik. Hiszem, hogy az általa bemutatott minta a leghatékonyabb. Ez valódi tanítványokat kíván, ami kihívás a hívők közössége felé.

Nem ’látogatónak’, nem ’regisztrált tagnak’, hanem valódi tanítványnak kell lenni minden egyes hívőnek és a tanítványok valóságos hatalmával járni – azzal az Isten által felruházott természetfeletti képességgel -, hogy ez által másokat is tanítvánnyá tudjanak tenni. Hiszem, hogy ha bátran hirdetjük Jézus Krisztus igazi evangéliumát, és ha mindent úgy csinálunk, ahogy Jézus azt megparancsolta, akkor nem leszünk eredménytelenek.

Jászberény, 2012-09-15

Abonyi Sándor

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: gyülekezetépítés, Magyar tanítások
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Sandor szerint:

    Köszönöm a megerősítést Zsotza. Az Úré legyen a dicsőség. Sándor

    Kedvelés

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s