Jézus az Igaz Bíró – Abonyi Sándor

Isteni igazságszolgáltatás működtetése

A növekedés útja: „az igazságot követve szeretetben” Efézus 4.15.

PDF formátumban letölthető itt: Jézus az Igaz Bíró

Minden polgári társadalom, ország működésének alapja és létének biztosítéka az igazságosságot kifejező törvények és egy jól működő igazság-szolgáltatási (bírói) rendszer működtetése. E nélkül előbb utóbb káosz és anarchia lesz és minden társadalom saját bukásával néz szembe.

Az igazság-szolgáltatás – Bíróság – feladata, hogy képviselje és érvényesítse az igazságot, amit az általuk kidolgozott Büntető Törvénykönyvben („BTK”) rögzített törvények fejeznek ki, és a büntetés-végrehajtó szervezet szerez érvényt a bűnösök megbüntetésének: megbüntesse az igazságtalanságot, törvénytelenséget. Ez az igazságot (a törvényt) szerető és tisztelő embereknek a gonoszoktól való megvédését szolgálja. Ez az igazság iránti elkötelezettség és szeretet kifejezése az emberek felé. Ha nem jók a törvények, vagy az igazság-szolgáltatás nem jól működik, akkor elburjánzik a törvénytelenség (a bűn) és a gonoszság jut hatalomra. Az eredmény: pusztulás.

Törvényre szükség van, a törvény által válik ismertté a bűn. Ha nincs Törvény, akkor nincs bűn ismerete sem és lehetetlen az igazság képviselete és érvényesítése.

A bűn a törvény ismerete által van:

„Mit mondunk tehát? A törvény bűn-e? Távol legyen: sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánjad.” Róma 7:7.

„Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség.” 1 János 3:4

Így van ez Isten népe, Isten Országa esetében is. Amikor Isten Izrael népét kihozta Egyiptomból az első dolga volt, hogy Törvényt (Tíz Parancsolatot) adott a népnek. Isten adta a törvényt! Mózes a 70 vénnel együtt gondoskodott arról, hogy az Isten által adott Törvénynek egy többszintű megvizsgálási és ítéletgyakorlási (igazságszolgáltatási – bírói) rendszeren keresztül érvényt szerezzen.

Izrael népe nagy többségének vesztét a pusztában tulajdonképpen az Isten által adott törvénnyel szemben való engedetlenség okozta. Tudjuk, hogy Mózes, Káleb és Józsué kivételével az egész generáció elpusztult. Ez is mutatja, hogy milyen fontos a Törvénynek – az igazságnak – való engedelmeskedés. A törvénynek való engedetlenség bűn, következménye végső soron halál.

„…a bűn zsoldja (fizetsége) halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban”  Róma 6:23

Az Ószövetség idején Isten az igazságot a Törvény által képviselte és ezzel fejezte ki a megmentő szeretetét az Ő népe felé. A próféták, mint „őrállók” (bírák) őrködtek a törvényesség felett, és ha veszélyes elhajlásokat tapasztaltak a nép között vagy akár a királyok esetében is (pld. bálványimádás), akkor azonnal megszólaltak és riadót fújtak és mindent megtettek, hogy a helyreállás megtörténjen.

A Törvény nem az igazak, hanem a bűnösök (a bűn) miatt adatott, az igazak védelmében. Egy országban a Vizsgáló Bíró megvizsgálja a „bűn-esetet” összevetve a Törvénnyel és a bűn súlyosságával arányos mértékű ítéletet hoz, majd átadja a bűnöst a bűn megbüntetésére az illetékes büntetés-végrehajtó apparátusnak, amely végrehajtja a bűnösön az ítéletet (börtönbüntetés, esetleg halálos ítélet).

Isten Szent, Igaz és szerető Isten, ezért nem tud közösséget vállalni a bűnnel. A bűn elválaszt bennünket Istentől.

Isten nem változik:

„Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai! Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosság (igazság) Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.”  Jakab 1.16-17

Isten alkalmazott módszerei változnak (másként szól az Övéihez a Ó- és másként az Új –szövetség idején), de Ő Maga nem változik.

Izrael népe próbálta betartani a Törvényt, ami a későbbiek során több mint 600-ra szaporodott, de az emberileg – a testi ember számára – lehetetlen volt.

Az Ószövetség idején Izrael népe a Törvény alá volt rekesztve és ezért a Törvény uralkodott felette. Isten a Törvényen (próféták: bírák) keresztül képviselte az Igazságot. A Törvény szent, igaz és jó volt (Róma 7.12). Izrael népe a mindenkori bűneit, csak bűnért való áldozattal tudta „rendezni” (áldozati állat fejére helyezve a bűnt és az állatot leölve a bűnös ember helyett), de mindig csak egy évre.

Az Újszövetség idején eljött Jézus, mert Isten megsokallta a sok állatáldozatot és egyszer s mindenkorra végleges megoldást akart adni a bűnök rendezésére. Eljött Jézus, mint Igaz Bíró

– Aki Maga is betöltötte a Törvényt, mert a Törvény betöltése a Bírónak is kötelező:

Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik.”  Máté 5:17-18

  • De Jézus egyben egy (jobb) szövetség közbejárója is volt
  • Jézus Maga egyszer és mindenkorra, mint bűnért való áldozat (Áldozati Bárány) meghalt a kereszten minden ember bűnéért (mint igaz a bűnösökért), hogy az Ő igazsága tulajdoníttasson igazságul mindazoknak, akik Benne hisznek.
  • Jézus azt mondja Magára:

„…. Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet; senki sem mehet az Atyához, csakis Én általam.”  János 14.6

Jézus az Igaz Bíró, Aki ítélni jött, hogy megvizsgáljon és szétválassza az igazat a hamistól és megégesse (elpusztítsa) a hamisat

„… Ítélet végett jöttem én e világra, hogy akik nem látnak, lássanak; és akik látnak, vakok legyenek.”  János 9.39

„… amint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; ….”   János 5:30

Keresztelő János, Jézus előfutáraként két lényeges tulajdonság alapján mutatja be Jézust:

„Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de aki utánam jő,….

–         Ő Szent Szellemmel és tűzzel keresztel majd titeket.

–         Akinek szóró lapát van az ő kezében, és megtisztítja az ő szérűjét; és az ő gabonáját csűrbe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.”  Máté 3:11-12

Jézus az Igaz Bíró, aki mindenkit megítél az Ő igazsága alapján.

„Ne sóhajtozzatok egymás ellen, atyámfiai, hogy el ne ítéltessetek: ímé a Bíró az ajtó előtt áll.”  Jakab 5:9

„…Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését.”  2 Tim 4:7-8.

Jézus eljövetelét követően megváltozott a Törvény szerepe – „Krisztusra vezérlő mesterré” lett

„A törvény tehát az Isten ígéretei ellen van-e? Távol legyen! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes megeleveníteni, valóban a törvényből volna az igazság. De az Írás mindent bűn alá rekesztett, hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitből adassék a hívőknek. Minekelőtte pedig eljött a hit, törvény alatt őriztettünk, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Ekként a „törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké” lett, hogy hitből igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt. … .”   Gal 3:21-26

Az eredendően bűnös – nem hitben megigazult – emberként ma is a Törvénnyel szembesülünk. A Törvény azonban nem képes igaznak tulajdonítani bennünket cselekedeteink alapján, sem megeleveníteni, csak halálra (kárhozatra) ítélni, mert mindenki bűnös.

„Minden ember vétkezett (bűnös) és híjával van Isten dicsőségének”

A Törvénynek Jézus Krisztus eljövetele óta az a célja, hogy „Krisztusra vezérlő Mester” legyen! A bűn miatt a Törvény mindenkit halálra (kárhozatra) ítél, és a halál (kárhozat) elkerülésére egyetlen mód van: kegyelemért fordulni Jézus Krisztushoz, mint a Királyok Királyához. Ő a halálával már kifizette a bűneinkért az árat, hogy nekünk már ne kelljen meghalnunk, hanem részesülhessünk az Ő kegyelméből, ha elfogadjuk azt hit által: így megigazulunk hit által, ingyen az Ő kegyelméből. Ily módon a Törvény „Krisztusra vezérlő Mesterré” lett.

Jézus Király, aki jogosult kegyelmet adni a halálos bűnösnek,

Akik kegyelmet kaptak Jézustól, azoktól elvárja, hogy többé ne vétkezzenek. Jézus a megkövezésre hozzá vitt, tetten ért parázna asszonyt – kegyelmet adva neki – azzal bocsátja útjára, hogy „eredj el és többé ne vétkezz!” (Ján. 8.11).

Mert

„….az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett, Minket, kik meg voltunk halva a bűneink miatt, megelevenített (újjászült) együtt a Krisztussal, …. kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.”    Efézus 2.4-9

Miután hit által elfogadtuk Krisztus kegyelmét a Szent Szellem lakozást vesz bennünk és újjászül bennünket egy teljesen új emberré.

„Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden.”  2 Kor. 5.17

Ebben az újjáteremtett állapotunkban, a Szent Szellem vezetésében és engedelmességben járva Isten megtartó kegyelme által mi is képessé válunk arra, hogy Krisztus szabadságában járva ’automatikusan’ „betöltsük a törvényt”, mint ahogyan Jézus is betöltötte, és ne kövessünk el bűnt. Ez sokak számára talán hihetetlennek tűnik, de az Ige tesz erről bizonyságot és azt pedig tudjuk, Ő nem hazudik. Ha valóban újjászülettünk Krisztusban, akkor képesek vagyunk engedelmeskedni Neki, ez által megtartjuk az Ő parancsolatait, és akkor nem követünk el bűnt; szentül és feddhetetlenül tudunk élni ebben a világban.

„Tudjuk, hogy valaki Istentől született, nem vétkezik: hanem aki Istentől született, megőrzi magát, és a gonosz nem illeti őt.”  1 János 5.18.

Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek! Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész valótok, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.”  1 Thess. 5.22-23.

Hogyan lehetséges ez?

A Szent Szellem igazság-szolgáltatása:

Jézus az Igaz Bíró, AKI elment ugyan a mennybe, de ma is az egyház Feje, és elküldte Maga helyett a Szent Szellemet, hogy megítéljen mindeneket:

„… ha el nem megyek, nem jön el hozzátok a Vigasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt (Szent Szellemet) ti hozzátok. És, mikor eljön, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében.”  János 16.7-8

A Szent Szellem mindent megítél, „bűn, igazság és ítélet tekintetében”. A Szent Szellem az Igazság Szelleme, aki egy Jézus Krisztussal, AKI MAGA az IGAZSÁG. A Szent Szellem mindig az igazságot szólja és megítéli a bűnt.

A Ján. 1.12. arról beszél, hogy „akik befogadják Őt (Szent Szellemet), hatalmat (jogot) ad azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, akik az ő nevében hisznek.” Ez azt jelenti, hogy az Igazság Szelleme, aki egy a Fiúval, az Igaz Bíróval, beköltözik az újjászületett hívőkbe. Az IGAZ BÍRÓ bennünk lakik!

„… Ímé napok jönnek, ezt mondja az Úr, és az Izráel és Júda házával új szövetséget kötök. …. Adom az én törvényemet az ő elméjükbe, és az ő szívükbe írom azokat, és leszek nekik Istenük és ők lesznek nekem népem;….”   Zsidó 8.8-10

A Szent Szellem, AKI a prófétaság szelleme is, éberen fog őrködni azon, hogy a szívünkbe és az elménkbe írt parancsolatok betöltésre kerüljenek és azonnal figyelmeztet, ha veszély fenyeget bennünket. A lelkiismeretünkön keresztül fog vádolni, ha bűnt követünk el és a dolgunk ’csak’ az, hogy mielőbb megbánjuk és rendezzük azt. Fontos, hogy különbséget tudjunk tenni a lelkiismeret bűn miatti vádolása, és a Vádló kísértő munkája között. Így tud a gyakorlatban működni Isten igazság-szolgáltatása  (a megítélést) a hívő mindennapi életünkben.

Nincs olyan hívő, aki ne vétkezne, ha pedig vétkezünk van szószólónk az Atyánál, az Igaz Jézus Krisztus és bűnbocsánatot nyerünk:

„Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és az ő igéje nincsen mi bennünk.”  1 János 1:8-10

„…fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus…. arról tudjuk meg, hogy megismertük Őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk. Aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság. Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk; Aki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt. Atyámfiai, nem új parancsolatot írok néktek, hanem régi parancsolatot, amely előttetek volt kezdettől fogva;…”  1 János 2.1-7

Ebből az Igéből egyértelműen látszik, hogy Isten nem változott az Ó – és Új-szövetség ideje alatt. Ami alapvetően megváltozott az Új-szövetség idején az az, hogy minden emberre kiáradt az Ő kegyelme (nem csak néhány kiválasztott emberre) és változott a papság kérdése is. Pünkösd óta minden emberre kiáradt a kegyelem, és ez lehetővé teszi, hogy mindazok akik befogadják Jézust, hatalmat (jogot) kapjanak arra, hogy (mint Jézus) Isten fiai legyenek és ez által mindannyian papok is legyenek. Ezért mondta Jézus, hogy „jobb nektek, ha én elmegyek” és „elküldöm magam helyett a Vigasztalót”, a Szent Szellemet. Ezért mi kedvezőbb feltételek között vagyunk képesek megharcolni a mindennapi harcainkat, a kegyelem megtartó ereje miatt, mint ami az Ószövetség idején lehetséges volt. Jézus ezért több Ó-szövetségi parancsolatot megváltoztatott és új parancsolatokat is adott nekünk. Ma az minősít bennünket, hogy

– megismertük-e Őt,

– teljessé lett-e bennünk Isten szeretete, hogy

– megtartjuk-e az Ő parancsolatait??!!

Jézus azt várja tőlünk, hogy tartsuk meg az Ő parancsolatait. Ez nem parancsolatoknak, mint törvénynek tételes betartását jelenti, mert akkor ismét visszamennénk a Törvény uralma alá, holott Jézus szabadságra hívott el bennünket és nem arra, hogy ismét törvény uralkodjon rajtunk.

Nagyon fontos, hogy újszövetségi hívőként megértsük annak a lényegét és fontosságát, hogy Krisztus szabadságában, a Szent Szellem vezetésében járva éljük a mindennapi hívő életünket és így ’automatikusan’ meg tudjuk tartani Jézus parancsolatait. Vigyázzunk, hogy ne essünk abba a hibába, amitől Pál apostol óv minket, hogy „visszamenjünk a törvény alá”

„Mert én a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek. Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem. Nem törlöm el az Isten kegyelmét; mert ha a törvény által van az igazság, tehát Krisztus ok nélkül halt meg. Óh balgatag Galácziabeliek, kicsoda igézett meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak, kiknek szemei előtt a Jézus Krisztus úgy íratott le, mintha ti köztetek feszíttetett volna meg? Csak azt akarom megtudni tőletek: a törvény cselekedeteiből kaptátok-e a Lelket, avagy a hit hallásából? Ennyire esztelenek vagytok? Amit Szellemben kezdtetek el, most testben fejeznétek be?…. Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek.”   Gal. 2.19-3.3, 5.4

„Mert akiket Isten Szellem vezérel, azok Istennek fiai. Mert nem kaptatok szolgaság szellemét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Szellemét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám! Ez a Szellem bizonyságot tesz a mi szellemünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.”  Róm. 8.14-16

Igazság és szeretet kapcsolta

Azt gondolom a legnagyobb szeretetlenség valakivel szemben az, ha megfosztjuk őt az igazság – Jézus Krisztus – valóságos megismerésétől, hogy szembesülhessen az Igazsággal, és ez által megmeneküljön az örök haláltól.

Fontos, hogy helyesen lássuk az Igazság és a szeretet kapcsolatát, mert ennek félreértése torzulásokhoz vezet. Nincs Istentől való szeretet az Ő Igéjének megismerése és az annak való engedelmesség nélkül. Az Ő igéje Igazság! Ha mindenben engedelmeskedünk Neki, az Ő Igéjének, akkor meg fogjuk ismerni Őt és teljességre jut Isten szeretete bennünk.

Jézus azt mondta:

–         Én vagyok az ajtó,

–         Én vagyok az Út,

–         Én vagyok az Igazság,

–         Én vagyok az (örök) élet,

és senki sem mehet az Atyához csak

–         ezen az ajtón keresztül,

–         ezen az Úton (az Igazság Útján) járva,

–         és ez vezet el az örök életre

–         Isten, az Atya mind tökéletesebb megismerésére,

–         egy érett férfiúságra a Krisztusban.

Az Igazság útján (Krisztusban) kell tehát járnunk minden nap és ahhoz, hogy növekedni tudjunk a Krisztusban, mindezt szeretetben kell tennünk.

„…az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban;”  Efézus 4:15

„Aki megtartja az Ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete.”  1 János 2.5

Ez az Ige egy nagyon fontos igazságot mond nekünk. Isten szeretete akkor tud valósággá válni bennünk, ha folyamatosan engedelmeskednünk Neki, vagyis az Igazságban járunk. Az Igazságban való járás mindig békességet hoz a szívünkbe, akármilyenek is a körülmények, mert az „igazság és békesség csókolgatják egymást.” (Zsolt. 85.11).

A szeretetben való járást nem külsőségek alapján kell megítélnünk, hanem az igazságban való járás alapján! Pontosan ez volt az oka, hogy Jézus a legkeményebb ítéletet a képmutató – nem igazságban járó – hivatalos papság felett mondta ki.

Jézus Igaz Bíróként példát mutat az ítélet gyakorlására is:

„… felmegy Jézus Jeruzsálembe. És ott találja a templomban az ökrök, juhok és galambok (áldozati állatok!) árusait és a pénzváltókat…És kötélből ostort csinálván, kiűzi mindnyájukat a templomból, az ökröket is a juhokat is; és a pénzváltók pénzét kitölti, az asztalokat pedig feldönti; És a galamb árusoknak monda: Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává. Megemlékeznek pedig az ő tanítványai, hogy meg van írva: A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem.”  János 2:13-17

Jézus a „hivatásos papságot” (farizeusokat és írástudókat) „meszelt síroknak”, „vak vezéreknek” nevezte!

Jaj néktek (ez egy ítélet kimondása) képmutató írástudók és farizeusok! mert megdézsmáljátok a mentát, a kaprot és a köményt, és elhagyjátok, amik nehezebbek a törvényben, az ítéletet, az irgalmasságot és a hívséget: …Vak vezérek, akik megszűritek a szúnyogot, a tevét pedig elnyelitek. Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megtisztítjátok a pohárnak és tálnak külsejét, belől pedig rakvák azok ragadománnyal és mértéktelenséggel. Vak farizeus, tisztítsd meg előbb a pohár és tál belsejét, hogy külsejük is tiszta legyen. Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlatosak vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépeknek tetszenek, belől pedig holtaknak csontjaival és minden undoksággal rakvák. Éppen így ti is, kívülről igazaknak látszotok ugyan az emberek előtt, de belől rakva vagytok képmutatással és törvénytelenséggel.”  Máté 23.23-28

Úgy gondolom Jézusnak ez a komoly feddése, ítélete a mai hivatalos papságnak és minden képmutató hívőnek is szól. Jézusban a szent harag mindig a képmutatás ellen gerjedt fel a legjobban. Ez egy valódi, féltő szeretetet kifejező krisztusi indulat lenne ma is, ha lenne bátorságunk gyakorolni. A farizeusok anyagi hasznot húztak, amiből lehetett (menta, kapor, kömény) , ugyanakkor elhanyagolták az ítéletet és az irgalmasságot. Rossz példaképek voltak, mert csak a külsőségek alapján látszottak igazaknak, de valójában az életük és cselekedetük tele volt bűnnel.

Jézus a Róma 12.9-ben parancsba adja nekünk, hogy „a szeretet képmutatás nélkül való legyen és iszonyodjunk a gonosztól és ragaszkodjunk a jóhoz.”

Az 1Kor 13 pedig arról szól, hogy a szeretet hosszútűrő, kegyes, nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.

Most nézzük meg, hogyan hirdet Jézus ítéletet az evangelizációknál sokszor használt igeszakaszban. A sokszor idézett János 3.16 csak az első fele annak az üzenetnek, amiről Jézus itt beszél!

Az üzenet első fele valóban örömhír azok számára, akik hisznek a kihirdetett üzenetben:

„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartasson a világ általa.”

Valóban igaz, hogy Jézus azért jött, hogy megmentse, és ne kárhoztassa a világot, mert Ő azt szeretné, ha minden ember megmenekülne. Nézzük meg, azonban az ezt követő igeszakaszt, hogy abban hogyan ítéli meg azokat, akik nem engedelmeskedtek az evangélium üzenetének:

„Aki hiszen ő benne, el nem kárhozik; aki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. Az pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek; Aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.”  János 3:16-21.

Az üzenetben látszik az ítélet is, mert Ő, aki a világosság megítéli a sötétséget.

A sötétség és a világosság nem fér meg egy helyen!!!

Ő azért jött, hogy mint Világosság megítélje a sötétséget (bűnt) és elválassza a világosságot a sötétségtől. Erről szól az az üzenet is, hogy Jézus „kezébe veszi az Ő szórólapátját”, hogy szétválassza az igaz és hamis dolgokat – ítéletet gyakoroljon. Jézus jelenlétére – az evangélium üzenetére – nem lehet közömbösen reagálni. Két lehetőség van. Jézus személye és az evangélium üzenete:

–         örömhír azoknak, akik megbánják bűneiket és elfogadják Őt, mert az számukra megmenekülést, üdvösséget, örök életet jelent,

–         de halálos (kárhozatra szóló) ítélet azok számára, akik nem engedelmeskednek neki, megmaradva a sötétség cselekedeteiben.

Ezért mondja az Ige, hogy Jézus botránykő, mert az örömhírrel együtt kárhozatra küldő halálos ítéletet is kimond mindenki felett, aki elutasítja Őt. Akik ugyanis nem engedelmeskednek az evangéliumnak, azok Isten haragja alatt maradnak.

„Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.”   János 3:36

Ebből az is látszik, hogy a teljes evangélium kihirdetése nagy bátorságot igényel, mert aki ezt teszi az számíthat sok haragos, esetleg ellene támadó emberre. Ezt látjuk Pál missziós útján a különböző városokban keletkezett zavargások nyomán is. Pál evangéliuma nem hagyta közömbösen az embereket, de már ő is beszélt róla, hogy van más evangélium is, amire azt mondta: „átok legyen”. (Gal.1.1-8)

Érdemes végiggondolni, hogy milyen evangéliumot hirdetünk ma! Ha az emberek közömbösek tudnak maradni, akkor nagy baj van! Isten személyének jelenlétére nem lehet közömbösen reagálni! Nem azzal mutatjuk ki az emberek felé való szeretetünket, ha csupa kedves dolgot mondva akarjuk jobb belátásra bírni őket, hanem Isten féltő (megmentő) szeretetével – akár elrettentéssel, felingerléssel is – igyekezzünk megmenteni az embereket az örök kárhozatból, ahová tartanak. Ha nem szembesítjük őket ezzel, akkor nem mondtuk el nekik a teljes Igazságot! Érdemes elgondolkozni rajta, hogy milyen evangéliumot kellene hirdetnünk, hogy az emberek valóban megtérjenek!

A Szent Szellem minden esetben megítéli a bűnt, mert Ő szent és nem tud közösségben lenni a bűnnel. Ha a keresztyének között tartósan megtűrik a bűnt és ennek nem tulajdonítanak nagy jelentőséget – téves módon Isten kegyelmében bízva – , akkor el kell komolyan gondolkozni azon, hogy milyen és kitől jövő szellem az, aki az ilyen hívők között munkálkodik! Mert voltak, vannak és lesznek hamis Krisztusok, hamis szolgálók, hamis atyafiak, hamis (gonosz) szellemek is, akik munkálkodnak. Ezért hív fel bennünket az Ige, hogy mindent vizsgáljunk meg:

Mindent megpróbáljatok (megvizsgáljatok), ami jó, azt megtartsátok! Mindentől, a mi gonosznak látszik, őrizkedjetek!”  1 Thess. 5.21-22.

Ha valaki szolgáló létére elutasítsa a személyének (jellemének: feddhetetlenségének) és szolgálata gyümölcseinek megvizsgálását, attól forduljatok el és ne fogadjátok!

Isten először az Ő egyháza felett gyakorol ítéletet:

„Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végük, akik nem engedelmeskednek az Isten evangéliumának? És ha az igaz is alig tartatik meg, hová lesz az istentelen és bűnös?  1Pét 4:17-18.

Ebből az Igéből nem úgy tűnik, hogy Isten ítéletében még az igaz embereknek is könnyű dolguk lenne, de azoknak sorsa, akik nem engedelmeskednek az evangéliumnak nem kérdéses: örök halál, kárhozat.

A házasságtörő asszony feletti ítélet és kegyelem gyakorlása:

„Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt visznek hozzá, akit házasságtörésen kaptak, és a középre állítván azt, mondják neki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő. A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz? ….  Aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ. És újra lehajolván, írt a földre. Azok pedig ezt hallván és a lelkiismeret által vádoltatván, egymásután kimennek a vénektől kezdve mind az utolsóig; és egyedül Jézus maradt és az asszony a középen állva. Mikor pedig Jézus felegyenesedik és senkit sem lát az asszonyon kívül, monda néki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-e téged? Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezz! Ismét szól azért hozzájuk Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.”   János 8:3-12.

Ezt az Igét sokan félreértik és tévesen magyarázzák, pedig a kegyelem és a törvény, ill. a parancsolatok betartsa szempontjából nagyon fontos, hogy jól értelmezzük.

Sokan úgy gondolják, hogy a farizeusok halálra ítélték a parázna asszonyt Jézus pedig nem értett egyet ezzel az ítélettel és elengedte, tehát Jézus a parázna asszonynak adott igazat a farizeusokkal szemben. Ebből arra lehet tehát következtetni, hogy nem kell elítélni a paráznaságot, ami ezek szerint nem is olyan nagy bűn? Istenkáromlás így gondolkodni és ez Isten igéjének teljes félremagyarázása lenne! Több esetben is látjuk az igében, hogy Jézus parázna asszonyokkal beszélget: lásd pld. Mária Magdalénát, vagy a szamáriai asszonyt. Hogy kell tehát értelmezni Jézusnak a paráznasághoz való viszonyulását?

Mielőtt bármi következtetést levonnánk erre az esetre vonatkozóan, nézzük meg, hogy mit tudunk bizonyosan az Igéből a fenti igeszakasszal – történettel – kapcsolatban:

– Jézus azért jött, hogy betöltse a törvényt és nem, hogy eltörölje,

– Jézus Igaz Bíró, és Igaz Bíróként neki magának is be kell betartania a törvényt, amit képvisel, és ami szerint meg kell ítélnie minden bűnt, így a paráznaságot is, ami az ige szerint kétségtelenül bűn.

– Jézus betöltötte a törvényt, de egy jobb (új) szövetség közbenjárója is, és mint ilyen egy „híd szerepet” töltött be az Ó-szövetség és az Új-szövetség között: még betöltötte a régit is, de már lerakta az alapjait egy újnak is („a törvény azt mondja, én pedig azt mondom néktek”….),

– Jézus isteni személy, a Királyok Királya, és mint isteni személynek joga van megbocsátania a bűnösnek, mint királynak pedig joga van kegyelmet is gyakorolnia a halálra ítélt felett.

– A parázna asszonyt tetten érték a házasságtörésben, tehát bűnössége bizonyított és a törvény – ami igaz, és szent – emiatt halálra ítélte őt, amivel ő is tisztában volt.

– A farizeusok tökéletesen tisztában voltak a törvénnyel és jogosan akarták halálra kövezni a házasságtörő asszonyt. A probléma velük az volt, hogy nekik személy szerint nem volt erkölcsi alapjuk az ítélet végrehajtására, mert csak az hajthatta végre – „dobhatta rá az első követ” – a tanúk közül, aki maga nem bűnös. Ők pedig „lelkiismeretükben vádoltattak”, ami azt jelenti, hogy bűnösök voltak és ezért nem vállalták a megkövezést, mert annak következménye visszafordult volna rájuk: „ne ítélj, hogy ne ítéltess”.

– világosan meg kell különböztetni a történetben és egymástól élesen el kell választani

  • ítélethozatal,
  • az azt követő ítélet végrehajtás és
  • a kegyelem gyakorlásának mozzanatait.

Ha ezeket nem választjuk szét, hanem összemossuk, az súlyos félreértéshez és téves ítélet alkotáshoz vezet!

Jézus mondta ugyan, hogy a paráznák sok más embert fognak megelőzni a Mennyek országában, de azt is tudjuk az Igéből, hogy paráznáknak nincs helye Isten országában. A paráznaság kizárja az üdvösséget és az örök élet elnyerését (Gal.5.19-21), de ha megtér valaki a paráznaságból (elhagyja azt!), akkor elnyeri az örök életet. Ilyen volt az a bűnbánó parázna asszony is, aki Jézus lábait drága kenettel kente meg, mert „sok bűne bocsáttatott meg neki”.

Jézusnak a samária asszonnyal való beszélgetéséből és a megkövezésre hozzá vitt házasságtörő asszony esetéből is látjuk, hogy Jézus minden esetben készségesen szóba áll parázna asszonyokkal, kész volt megbocsátani paráznaságukat és kegyelmet gyakorolni feléjük. Láthatjuk azonban azt is, hogy minden esetben egyértelműen megparancsolja azt is nekik, hogy hagyják abba a paráznaságot és rendezzék a kapcsolatukat: „menj el és többé ne vétkezz” – mondja a megkövezni szánt házasságtörő asszonynak és „menj el, hívd a férjedet, és jöjj ide!” – mondja a samáriai asszonynak, akinek korábban öt férje volt, de akivel akkor együtt élt az nem volt a férje.

Ezek alapján az alábbi következtetéseket vonhatjuk le:

– a házasságtörő nő kétségtelenül bűnt követett el, aminek jogos büntetése a törvény szerint fizikai halál lett volna és ebben az ítéletben a három fél (a vádlók: a farizeusok, a vádlott: a parázna asszony, és a Bíró: Jézus) esetében nem volt véleménykülönbség: a paráznaság ítélete (büntetése) a törvény szerint fizikai halál!

– A törvény az Ó-szövetség idején fizikai halállal büntette a paráznaságot, ami az Új-szövetség idején szellemi halálra, az örök élet elvesztésére módosult, ha valaki nem bánta meg a bűnét és nem hagyta el azt.

– a halálos ítélet a törvény szerint jogos volt, a farizeusok azonban a saját bűnük miatt nem vádolhatták a házasságtörő asszonyt, mert erre nem volt ’erkölcsi alapjuk’, ezért nem voltak jogosultak az ítélet végrehajtására sem, ami a megkövezés lett volna.

– Jézus belépésével a törvény „Krisztusra vezérlő mesterré változott”, tehát a törvénynek már csupán az a szerepe, hogy megítéljen, de ne sújtson fizikai  halállal (ne hajtsák végre a halálos ítéletet), hanem Krisztushoz vezéreljen és a jogos ítélet végrehajtása alól (a megérdemelt halálból), a kegyelem gyakorlása által adjon felmentést.

– Jézus, mint Igaz Bíró egyetértett a halálos ítélet jogosságával, de annak végrehajtását a farizeusok által – a bölcsesség beszédével megakadályozta, hogy az Új-szövetség közbenjárójaként, élve a Király jogával kegyelmet gyakoroljon!

– A kegyelem gyakorlása a jogos halálos ítélet végrehajtása alóli felmentést jelent. Ha nincs ítélet, nem lehet kegyelmet sem gyakorolni. A kegyelem ment fel az ítélet alól. A kegyelem gyakorlása feltételezi: a bűn, az ítélet, a bűnbánat és bűnbocsánat előzetes meglétét. Jézus mindezek után nem engedte meg az asszonynak, hogy továbbra is parázna életmódot folytasson, hanem elbocsátotta és megparancsolta neki, hogy „többé ne vétkezzen!”

Még egy magyarázat a következő igerésszel kapcsolatban:

„Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott téged? Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezz!”

A vádat képviselő farizeusok elmentek és nem „kárhoztatták” az asszonyt és Jézus sem „kárhoztatta” őt. A „kárhoztatás” szó itt nem az elítélésre vonatkozik, mert az asszony valóságosan méltó volt a halálos ítéletre, hanem arra, hogy nem hajtják rajta végre a halálos ítéletet, hanem megadják neki a lehetőséget, hogy megmeneküljön a ’kárhozattól’, örök haláltól.

Jézus a megítélés gyakorlásához erkölcsi feddhetetlenséget vár el:

„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek. Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van? Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!”  Máté 7:1-5.

Ez az igeszakasz arról szól, hogy aki úgy ítél meg másokat, hogy közben magának is bűn van az életében, az számítson arra, hogy a megítélt személy visszafordíthatja az ítéletet: „te mondod nekem, hogy…. te pedig sokkal inkább….” Magyar közmondás ezt úgy mondja, hogy „bagoly mondja a verébnek, hogy nagyfejű”. Az ilyen feddés nem hiteles, nem a megfelelő erkölcsi alapon áll. Ilyen esetben egy bölcs ember „szálkával a szemében” megköszönheti, hogy felhívták a figyelmét az életében lévő apró bűnre olyan emberek, akiknek „gerenda van a szemükben, amit igyekszik is majd rendezni, de nem lehet annyira ’alázatos’, hogy ne jegyezze meg a figyelmeztető személy fél, hogy ’barátom, bizony neked is van jócskán rendezni valód ezen a területen. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ilyen esetben helye van az ítélet visszafordításának.

A képmutató embereket nem hatalmazza fel Isten a megítélés gyakorlására, hanem csak a feddhetetlen, hiteles életű embereket. Tanácsot is ad az ige, hogy mit tegyen egy ember, mielőtt bárkit megítél: „vesd ki előbb a gerendát a magad szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát az atyádfia szeméből”.

Minden esetben meg kell tehát ítélni a bűnt, de annak erkölcsi előfeltétele van a megítélést gyakorló személy részéről: feddhetetlenség (rendezett élet)!

Az IGE igazság-szolgáltatási szerepe:

Jézus – az Igaz Bíró – a testté lett IGE. Az IGÉ-ben egyetlen parancsolat sem született emberi magyarázatból, hanem a Szent Szelem – az IGAZSÁG szelleme – által szóltak Istennek szent emberei.

„A teljes írás Istentől ihletett és hasznos

– a tanításra (az IGAZSÁG megismerésére),

– a feddésre (az IGAZSÁGTÓL való eltérés megítélésére és figyelmeztetésre),

– a megjobbításra (a hamisságban, hazugságban való járás abbahagyására),

az igazságban való nevelésre,

Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.”   2Tim 3:16- 17

Az IGE közvetlenül kimond ítéleteket a bűn felett:

„A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, visszavonások, pártütések, írigységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekszenek, Isten országának örökösei nem lesznek. (hanem örök kárhoztatásra vannak ítélve)”   Gal 5:19-21

„Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek; és az örökkévaló Istennek dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával. Annakokáért adta is őket az Isten szívük kívánságaiban tisztátalanságra, hogy egymás testét megszeplősítsék; Mint akik az Isten igazságát hazugsággá változtatták, és a teremtett dolgokat tisztelték és szolgálták a teremtő helyett, aki mind örökké áldott. Ámen. Ezért adta őket az Isten tisztátalan indulatokra; mert az ő asszonynépeik is elváltoztatták a természet folyását természetellenesre: Hasonlóképpen a férfiak is elhagyván az asszonynéppel való természetes élést, egymásra gerjedtek bujaságukban, férfiak férfiakkal fertelmeskedve, és az ő tévelygésüknek méltó jutalmát elveszik önmagokban. És amiképpen nem méltatták az Istent arra, hogy ismeretükben megtartsák, azonképpen oda adta őket az Isten méltatlan gondolkozásra, hogy illetlen dolgokat cselekedjenek; Akik teljesek minden hamissággal, paráznasággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal; rakvák, irigységgel, gyilkossággal, versengéssel, álnoksággal, rossz erkölccsel; Súsárlók, rágalmazók, istengyűlölők, dölyfösek, kevélyek, dicsekedők, rosszban mesterkedők, szüleiknek engedetlenek, Balgatagok (értetlenek), összeférhetetlenek, szeretet nélkül valók, engesztelhetetlenek, irgalmatlanok. Kik jóllehet az Isten végzését ismerik, hogy akik ilyeneket cselekszenek, méltók a halálra, mégis nemcsak cselekszik azokat, hanem az ilyenekkel cselekvőkkel egyet is értenek.”  Róma 1:22-32.

Az IGE bátorít mindenkit a megvizsgálásra és felhatalmaz érett, tapasztalt, bölcs hívőket, elöljárókat, hogy az ítélet-tételt (megítélést) gyakorolják:

Mindent megpróbáljatok (megvizsgáljatok); ami jó, azt megtartsátok!”  1Thess 5:21

„Az érett korúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre.”  Zsidó 5:14

Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!” Ján 7:24

„Megszégyenítésetekre mondom: Hát nincs ti köztetek egy bölcs ember sem, aki ítéletet tehetne az ő atyjafiai (hívő társai) között?”   1 Kor 6.1-5.

Itt az ige elég felháborodottan nyilatkozik arról a helyzetről, amikor a hívők nem gyakorolják ítélettételi jogukat és kötelességüket egymás között!

„Mert mi közöm ahhoz, hogy a kívül valókról is ítéletet tegyek? avagy ti nem a belül lévők fölött tesztek-e ítéletet? A kívül valókat pedig majd az Isten ítéli meg…”  1 Kor. 5.12-13.

Igazság-szolgáltatás gyakorlata a gyülekezetben:

Az IGE rendelkezik arról, hogyan kell szabályszerű módon gyakorolni az igazság-szolgáltatást (a bűn megítélését) a gyülekezetben a megmentő szeretet jegyében.

„Ekképpen a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül. (Ezért) Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened,

–         menj el és dorgáld (intsd) meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát;

–         Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó.

–         Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek;

ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő.

Bizony mondom néktek: Amit megköttök a földön, a mennyben is kötve lesz; és amit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lesz. Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, amit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”   Máté 18.14-20.

Itt láthatjuk egy Isten által eltervezett három-szintű „igazság-szolgáltatási” rendszer alkalmazását a gyülekezetben, amit isteni bölcsességével Ő adott a gyülekezetnek. Ezt alkalmazva a gyülekezet minden bűnt képes kiszorítani a gyülekezetből, hogy a gyülekezet valóban a szentek közössége, szeplő és sömörgőzés nélküli Menyasszony legyen. Egy ilyen Menyasszony illik a szent és tökéletes Vőlegényhez, Jézushoz.

Jézus kihangsúlyozza a gyülekezet felé, hogy ezen gyakorlat – „kötés és oldás a földön” – alkalmazásának függvénye a gyülekezet mennyei jutalmazása, mert a gyülekezet ezen cselekedete által köti meg vagy szabadítja fel a mennyet a maga számára. „Bizony mondom néktek: Amit megköttök a földön, a mennyben is kötve lesz; és amit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lesz”.

Az utána következő igeszakaszban Jézus a mennyei Atya támogatásáról biztosítja azt a két embert, akik mindenben egy akaraton lesznek a földön:

„Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, amit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”

Sokan az idézett igeszakasz utolsó versét szövegkörnyezetéből kiragadva általános érvénnyel úgy értelmezik, hogy amikor 2-3 hívő összejön igét tanulmányozni, imádkozni vagy dicsőíteni, akkor Jézus ott van közöttük.

Ez az igeszakasz azonban alapvetően nem erről szól. Mi szeretünk egy hamis ’szeretetben’ járni és félünk bárkit a bűnével szembesíteni, mert nem akarunk megbántani senkit. Itt arról van szó, hogy meg kell oldani egy problémát, mert az egyik hittestvérünk életében bűn van. Jézus a legrövidebb úton és a legkisebb zavarral igyekszik rendezni mindig a problémát. Ezért ha például halljuk, hogy valaki kipletykál egy másik testvért, akkor Jézus azt mondja, hogy menj oda hozzá (egyedül) és mondd meg neki! Ilyenkor nagyon alázatosnak és szeretetteljesnek kell lennünk és nem törvényeskedni, nem vádaskodni. Fontos, hogy bensőséges kapcsolatban legyünk az Úrral, de ez csak akkor lehetséges, ha nincs bűn az életünkben. Jézus azt kéri tőlünk, hogy – tanúk nélkül – menjünk oda valakihez, akinek beszélni akarunk a bűnéről. Nem szabad megszégyenítenünk senkit. Mindennek szeretetben kell történnie.

Jézus a nehezebb esetekre is ad megoldást. Ha a bűnös testvér nem hallgat a figyelmeztetésedre, akkor magaddal kell vinned másik két-három engedelmes testvért. A kérdéses ige arról beszél, hogy ilyen esetekben Jézus is velünk jön: „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.” (Máté 18:20)

Ez Jézus parancsa! Ő nem azt mondta, hogy ha nem hallgat rád, akkor felejtsd el, vagy imádkozz érte. Ha az Ő nevében megyünk az Ő munkáját végezni, akkor Ő is ott van velünk és segít nekünk.

Ha a bűnös személy két-három tanúra se hallgat, akkor meg kell mondani az egész gyülekezetnek. Ennek súlya van! Itt el fog dőlni a dolog: a bűnös testvér vagy megtér, vagy kiközösítésre kerül a gyülekezetből: „legyen olyan, mint a pogány és a vámszedő”. Nincs más megoldás a gyülekezet szentségének megőrzése érdekében. A dolgok rendezése nem mindig egyszerű: Bátornak és szeretetteljesnek kell lennünk. Engedelmeskednünk kell Jézusnak!

Nagyon szeretnünk kell egymást ahhoz, hogy ilyen módon próbáljunk segíteni egymásnak. A bűn süketté tesz minket Isten hangjának meghallásában, ezért el kell távolítani. Ez alól a házassági probléma sem lehet kivétel. Ezek igazi ember-próbáló helyzetek, de gyönyörűséges, ha működik.

A ’műtét’ néha fájni fog, de Jézus nagy Orvos. Ő vágja ki a kóros daganatot. Ha figyelünk Jézusra és alázatosak és szeretetteljesek vagyunk, akkor Ő ad erőt és bölcsességet nekünk. Jézus tanítványainak ilyen hozzáállással kell viseltetniük. Ahhoz, hogy Jézushoz hasonlóvá váljunk, áldásként kell fogadni azt, aki figyelmeztetésével segít nekünk a bűnünktől való szabadulásunkban, hogy ily módon megőrizzük a magunk és a gyülekezet egészének szentségét.

Felmerülhet a kérdés, hogy MENNYIRE lehetünk „toleránsak”: elnézőek, megalkuvók a magunk és mások bűneivel szemben. A válasz az, hogy SEMENNYIRE! Az Ószövetségben látjuk Ákán bűnét, ami miatt az egész izraeli sereg vereséget szenvedett egy kis városkánál, Ajnál, a dicsőséges jerikói győzelmet követően. Hasonló példát látunk az Újszövetség első gyülekezetének életében is, ahol Anániás és felesége Szafira meghaltak az összeszövetkezett hazugságuk miatt. Ez is mutatja, hogy Isten a közösségben lévő egyetlen bűnt is azonnal el akarja távolítani, mert mint az ige mondja: „egy kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti”. Nem véletlen, hogy amikor az izraeli sereg is vereséget szenvedett Ajnál, Józsué azonnal azt kereste, hogy milyen bűn van a közösségben és így jutottak el Ákánhoz. Isten úgy látja tehát, hogy a gyülekezetben lévő minden bűnnel szemben azonnal fel kell lépni és az általa megadott módon, szeretetben eltávolítani azt. Ha ezt nem tesszük, mert félünk tőle, akkor elhatalmasodik a bűn a hívő emberek egyéni életében és a gyülekezet egészében és utána már nem az lesz a kérdés, hogy Isten akarta szerint szent-e (bűn nélküli-e) mindenki, hanem az, hogy ’más hívőkhöz hasonlítva nekem sincs több bűnöm’; legalábbis ami látszik, nem beszélve a titkos bűnökről. Így gondolkodva a gyülekezetek egyre inkább a világhoz válnak hasonlóvá, gondosan ügyelnek azonban a speciális vallásos külsőre és így a képmutatás egyre nagyobb lesz. Így csak idő kérdése, hogy mikorra jut el egy gyülekezet odáig, hogy a nyilvánosan parázna (együttélési) kapcsolatokat – vagy bármely más a Gal 5.19-21-ben felsorolt un. ’halálos bűnt’ – tartósan megtűrjenek maga között. Sajnos szolgálók, pásztorok sem járnak mindig jó példával elől, ezért nem kell csodálkozni azon, hogy miért nem jön Istennek a várva várt nagy ereje a gyülekezetekre. A Szent Szellem szent, aki a szentséggel vállal közösséget és az a munkája, hogy minden esetben megítélje a bűnt. Ha közösségek tartósan megtűrnek maguk között bűnt és ezzel együtt és ennek ellenére még szeretnék az erőt is az életükben, akkor ’veszélyes vizekre eveznek’! Jöhet ilyen kor valamilyen erő, de az nem a Szent Szellemtől lesz, és annak a hitetés és megtévesztés lesz az eredménye.

Isten mindenképpen szeretne megóvni bennünket ettől, ezért adott egy „hatékony eszközt a kezünkbe”, hogy ezt mindenképpen kerüljük el. Ehhez azonban az szükséges, hogy mindenben engedelmeskedjünk Neki.

JÉZUS szeretete FELTÉTELHEZ kötött, de ezt a feltételt könnyű teljesíteni:

Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.”   János 14:15

Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.”   János 14:21

Ha (feltétel) az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; amiképpen én megtartottam az én Atyámnak (minden) parancsolatait, ezért megmaradok az ő szeretetében.”  János 15:10

Jézus a Vele való közösségre csak a Neki engedelmes hívőknek ad lehetőséget és azoknak jelenti ki magát. Csak ha megtartjuk Jézus parancsolatait, ABBAN AZ ESETBEN maradunk meg az Ő szeretetében. Más szóval csak addig élvezzük Jézus szeretetét, míg engedelmesek vagyunk neki.

„Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek.”   1 János 5:3

„És lesz ott ösvény és út, és szentség útjának hívatik: tisztátalan nem megy át rajta; hisz csak az övék az; aki ez úton jár, még a bolond se téved el;”  Ézsaiás 35.8.

Sokan nagyon nehéznek gondolják a folyamatos szentségben járást, pedig valójában nagyon egyszerű: folyamatos engedelmességben kell járni.

Ámen.

Abonyi Sándor

2012-10-03

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: gyülekezetépítés, Magyar tanítások
Címke: , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

3 hozzászólás a(z) Jézus az Igaz Bíró – Abonyi Sándor bejegyzéshez

  1. Sandor szerint:

    Reblogged this on keskeny út – narrow way and commented:

    Aktuális üzenet: Jézus az Igaz Bíró

    Az utóbbi években a keresztyének között túlzottan hangsúlyozásra került Isten szeretete és kegyelme, sőt “hyper kegyelme”. Ezek hangsúlyozása az igazságban való járás, a parancsolatok megtartása nélkül azonban a hívők kiskorúságban tartását segíti elő. A “Ne legyünk gyerekek” című írásban azt igyekeztem hangsúlyozni, hogy a szeretet mellett nem lehet elhanyagolni az igazságban való járást, sőt az igazságban való járás feltétlenül szükséges az érett korra jutáshoz, ami megvédi a hívőket az utolsó idők nagy megtévesztéseitől. Sándor

    Kedvelés

    • Guti Tünde szerint:

      Örömmel olvastam ezt az alapossággal írt igei tanulmányt! Nagyon fontos ebben a témakörben – is – a tiszta látás! Áldjon meg az Úr!

      Kedvelés

    • Sandor szerint:

      Egyik legfontosabb írásomnak tartom, ami sok elhajlást kiigazít. Nem egy könnyű, “kendvenc” olvasmány. Alapvető igazságok kerülnek sokak gondolkodásában a helyére, ha elolvassák. Ezért is elevenítettem fel. Dicsőség az Úrnak érte. Sándor

      Kedvelés

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s