Organikus gyülekezet – Gene Edwards

Organic church by Gene Edwards

– § –

PDF formátumban letölthető itt: Organikus gyülekezet

Az egész világ reménytelenül vár vagy egy Újszövetségi vagy egy Organikus gyülekezetre. De melyik az igazi? A kettő közötti különbség olyan nagy, mint élet és halál. A következő szavakat még akkor hallottam mielőtt keresztyén lettem volna:

 “Újszövetségi gyülekezetre van szükség”

“Vissza kell térnünk az Újszövetségi gyülekezethez.”

Nem ért egyet mindenki ezzel?

Kétségbe merjük vonni ezt a vitathatatlan célt?

Az igazság az, hogy nincs olyan dolog, hogy “Újszövetségi gyülekezet”…..még az Újszövetségben sem! Amit az Újszövetség feljegyez az a gyülekezetek organikus tapasztalatának története, Kr.u. 30-tól 70-ig. Sok leírással rendelkezünk az első századi gyülekezetekről. Ezek a gyülekezetek különbözőek voltak, de mind organikusak. Nem tudunk újból létrehozni egy “Újszövetségi gyülekezetet”! Azonban, ha van bátorságunk, felfedezhetjük egy „organikus élőlény” újjászületését – egy élő személyt, egy asszonyt, ami a gyülekezet.

Az „ellentétben ezzel” vagy „ellentétben azzal” módszer nem vezet célhoz, hogy létrehozzunk egy újjászületett hívőkből álló, élő gyülekezetet. Ha folyamatosan érzékeljük a Szent Szellem vezetését, és a szerint cselekszünk minden nap, akkor egy idő után meg fogjuk tapasztalni az első századi organikus gyülekezet természetét.

Mi a gyülekezet?

A görög eklézsia szót gyakran gyülekezetnek fordítjuk. De mi az, ami összegyülekezik? A gyülekezet Jézus Krisztus élő részeinek egybegyülekezése. Ez jelenti a Fejet, Őt magát és Krisztus Testének sok tagját. Ábrázolhatjuk ezt egy házassággal is, amikor a férfi és a nő eggyé válik.

Ez az egyesült személy egy szellemi lény, mert a gyülekezet egy szellemi képződmény, ami szellemi eledel által növekszik, mint bármely emberi lény.

Nehéz leállítani ennek a „gyülekezet-menyasszonynak” az organikus életét. Élete a biológiai természetéből fakad. Egyedül organikus természete lehet garancia arra, hogy valóban helyreálljon az első századi gyülekezet. Ha emberek megpróbálnak felépíteni egy gyülekezetet, azzal beavatkoznak az Ő csodálatos organikus (élő) természetébe.

Hadd figyelmeztessem azokat, akik szövegösszefüggésből kiragadott Igékbe kapaszkodva a biológia figyelmen kívül hagyásával próbálnak „Igei” megoldásokat keresni. Ezek az emberek ilyeneket gondolnak: “Szükségünk van csodákra. Egy Újszövetségi gyülekezetben véneknek és diakónusoknak kell lenniük……Kell, hogy legyenek próféták stb…..Összejövünk házaknál.” Ezek az emberek elkezdik összegyűjteni az Újszövetségben megtalálható elemeket és azokat figyelembe véve alakítanak ki gyülekezetet és azt hiszik “Most van egy Újszövetségi gyülekezetük.”

Ezeknek az elemeknek az összegyűjtése és beleerőltetése egy emberi szervezetbe nem hoz létre Újszövetségi gyülekezetet, de Dr. Ludwig Frankensteinnek bizonyára tetszene. Egyetlen problémánk van: ezek együttes eredménye egy halott dolog lesz. Ez a szemléletmód nem hoz létre élő teremtményt. Nincsenek élettelenebb helyek a földön, mint keresztyének összegyülekezése házi-gyülekezetekben a „házi-gyülekezet mozgalomban”, mert ők egy „Újszövetségi gyülekezetet” próbáltak rekonstruálni Újszövetségi elemek felhasználásával. A házi-gyülekezet, mint „Újszövetségi gyülekezet”, önmagában ugyanolyan unalmas lesz, mint amilyen unalmasak a vasárnap délelőtti közös összejövetelek.

Az élet eredete

Ahogyan egy bébi növekszik, úgy növekszik a gyülekezet is.

Nincs olyan dolog, hogy „Újszövetségi gyülekezet”, ellenben van egy élő személy, Krisztus menyasszonya. Ő egy élő test (organizmus), ami élő szervezet és nem organizáció (emberi szervezet). Ez az élő test is alá van rendelve a genetikai törvényeknek. Ahogy a genetikában, itt is egy fejlődésében leállíthatatlan élőlényről van szó. Természetének megnyilvánulásait a genetikai kódja határozza meg. Az egyetlen mód, hogy egy ilyen csodálatos asszony ismét életre keljen, ha megadjuk neki azt az esélyt, hogy a bekódolt természete szerint élhessen. Ebben az esetben természetes módon olyanná fog válni, mint amilyen a természete.

Két lehetőségünk van: vagy egy holttestünk lesz vagy egy élő – saját DNS*-el rendelkező – gyülekezetünk. (*a DNS – egy élettani kód, ami egy élőlény összes élettani tulajdonságát magában hordozó információkat tartalmazó elemi részecske.)

Az újszülött – DNS-ét tekintve – egy emberi embrió (kezdemény), egy ember, ami az anyaméhben fogant. A szülők, amikor már tudják, hogy a gyerek megfogant, nem borulnak le imádkozva, hogy az újszülöttnek legyen orra, két füle, két szeme, tíz ujja és tíz lábujja. Anélkül, hogy a szülők erre gondolnának, tudják, hogy az újszülöttnek egy „bekódolt természete” van, ami egy tökéletes emberi lényt fog létrehozni. Az újszülött egy visszafordíthatatlan, leállíthatatlan, egyedülálló biológiai minta szerint növekszik. Senki sem fog meglepődni azon, hogy lesznek neki ujjai, lábujjai, szemei, orra és hasonlítani fog egy emberre, csak kisebb lesz.

Így van ez Krisztus menyasszonyával is. Ő egy élőlény, egy organizmus.

A gyülekezet megszületik, természetes módon felnő és rendelkezni fog az élet mindazon elemeivel, amivel feltételezhetően rendelkeznie kell, amit megtalálhatunk a gyülekezetek történetének leírásában . . . és, ha az emberek nem avatkoznak bele az élő természetébe, akkor növekedni fog.

Nézzük meg a biológiát, szemben egy halottkém tanulmányával!

Nagyon furcsa lenne, ha valaki az emberi test különböző részeinek összerakásával próbálna egy újszülöttet létrehozni és utána bejelenteni, hogy “Itt van egy újszülött!” Ez pontosan olyan, mint amikor az emberek kísérletet tesznek rá, hogy egy un. “Újszövetségi gyülekezetet” hozzanak létre. Olvastak róla, hogy milyen volt régen és elkezdték az egyes elemeket összerakni. Később nyilvánosságra hozzák: “A miénk egy éppen olyan gyülekezet, mint ami sok évvel ezelőtt volt Pünkösd után.”

Uraim! Önök elfelejtkeztek egy élőlénynek születéssel és növekedéssel kapcsolatos természetéről, ami a gyülekezetben kizárólag a Szent Szellem végez.

Organikus gyülekezet

Sok idő telik el, míg a gyülekezet eredeti természete – az evangéliumi keresztyének között – megragadható lesz; de közben minden nap születnek spontán/organikus gyülekezetek valahol a világon. Ezzel szemben bizonyos az is, hogy mindennap megöl valaki egy spontán gyülekezetet, amikor elhatározza, hogy egy „Újszövetségi gyülekezetet hoz létre.” Az ilyen emberek megölik a spontán gyülekezet életét, az Ő DNS-ét: a tisztaságát, a spontaneitását, az ártatlanságát. . . Minden az Ige szerint kell, hogy legyen, gondolják, de ami ebből származik, az valójában nem felel meg az Igének.

Be tudtok állítani véneket és diakónusokat és minden más elemet, amit felfedeztetek a szellemi látásotokban, de a részek összerakásának a végeredménye még nem egy élő gyülekezet. Amit megkíséreltek az egy biológiai lehetetlenség. A végeredmény az lesz, mint Ludwig esetében; egy holttest. Az összes alkotórész, az összes cím, az összes tevékenység mind rendelkezésre fog állni, de az élet mégis hiányozni fog. A Biblia-tanulmányozás eredményeként felfedezhető és megvalósításra kerülő összes elem, összes cím nem képes életet létrehozni a földön. Egyedül a biológia tud életet létrehozni. Nem hagyhatjátok figyelmen kívül a biológia megváltoztathatatlan törvényét. A biológia hívja életre a gyermeket, aki rendelkezik a DNS-ében egy mintával. A mi esetünkben arról a biológiáról (DNS) beszélünk, ami előhozza a menyasszonyból az életet. Meg kell értenünk, hogy a gyülekezet nemcsak egy élő valóság, hanem van egy Isten szerint való asszonyi minta az ő létezésében.

Úgy gondolkodunk, hogy ha hirdetjük az Igét és tanítunk az Újszövetségi gyakorlatról, akkor valamilyen módon, végül egy Újszövetségi gyülekezet fog létrejönni. Figyelmen kívül hagytuk, hogy Isten természete, Isten élete, egy Isteni minta – Isteni DNS – kell, hogy átjárja Krisztus menyasszonyát. Mi nemcsak egy DNS-el vagyunk ellátva, hanem a legmagasabb szintű élettel az univerzumban.

Az élet és az a mód, ahogy egy gyülekezet gyülekezetté válik az csak az Ő DNS-ének a hatására lehetséges. A gyülekezet meg kell, hogy találja a sajátmagát felépítő folyamatot! A szerint kell cselekednie, de kell hozzá egy csodálatos időbeosztás is, és sok-sok dolog Krisztusból, és akkor azzá fog válni, ami valójában; gyülekezetté! A gyülekezet gyülekezetté válása által megkapja az ő Isteni mintáját és végül pontosan az lesz mint, amire olyan nagy szüksége van a világnak: Krisztusnak egy élő visszatükröződése, ami az Ő menyasszonya.

Jártál már olyan élő, hívő közösségben, ahol egy vén az élet biológiai eredménye? Vagy gyülekezet plántálók (apostolok), evangélisták, stb. jönnek létre a saját kódjuk szerint? Sok mindent alapvetően más módon kell tennünk. Az Isteni életet tartalmazó keresztyén életek közösségi teste az egyetlen mód Krisztus menyasszonyának megszületéséhez. Amennyire bizonyos az, hogy egy csecsemőnek lesz orra, egy spontán/organikus gyülekezet is létre fogja hozni a véneket, stb. Ha békén hagyják, akkor növekedni fog és valódi gyülekezetté fog válik. De ez csak akkor történhet meg, ha nem avatkozol bele emberi módon az ő életébe.

Pál módszere az organikus gyülekezettel kapcsolatban

Ha valódi Újszövetségi gyülekezetet akarunk létrehozni, egymás mellé rakott Igeverseknek való megfelelés helyett, akkor figyeljük meg inkább, hogyan hozott létre Pál organikus gyülekezeteket. Pálnak volt egy módszere. A gyülekezet, mint biológiai lény akkor jöhet létre, ha létrehozása nem nagyon tér el a Páli módszertől. Mi volt Pál módszere? Létrehozott egy gyülekezetet, segítette azt egy rövid ideig, és azután a „gyülekezet hölgyet” magára hagyta. Ez ellentétben van azzal, amit az egyházban ma teszünk! Nem valószínű, hogy bárki létrehozhat organikus gyülekezetet, ha nem a Pál módszerét alkalmazza a gyülekezetek plántálásánál. Ha egy gyülekezet szellemileg szakszerűen felépített, akkor Krisztus van a középpontban: ami azt jelenti, hogy Krisztus van a közös megtapasztalásuk középpontjában. Így a gyülekezet lassan elkezd a korai gyülekezetek azon tulajdonságaival rendelkezni, mint amiket Pál létrehozott. A gyülekezet ma azokat a jegyeket hordozza magán, amiket emberek nagyon kemény munkával kigondolnak. Természetesen beállíthatunk egy pásztort, aki mindent egybefog, de ezzel együtt kialakul a gyülekezetben a hívőknek egy passzív, „laikus” tömege. Ez nagyon különbözik a Páli módszertől. Vagy biológiai módszer létezik vagy a Dr Frankenstein féle módszer. Nincs más megoldás!

Krisztus testének természetes elemei a Dr Frankenstein módszerének alkalmazása nélkül jöhetnek csak létre. Szolgálók tanítási törekvései nem hozhatják létre a test közös születésének csodáját, hogy ott Isteni élet legyen. Az egyetlen nagy kérdés a következő: Bátorítod a „laikus” hívőket a saját ajándékaikban való fejlődésre? A mai kor gyakorlata az, hogy a szolgálók nem bátorítják Isten embereit a saját ajándékaik szerint való szolgálatra. Ennek alapvető oka lehet az „Újszövetségi gyülekezetek emberi változata”, ami az egy pásztor és a passzív „laikusok” csoportjával jellemezhető.

Minden – a pogány világban – újonnan alapított gyülekezetet, Pál kivétel nélkül magára hagyott, és Isten „laikus” emberei minden esetben túlélték a megpróbáltatásokat és kiábrázolták a Krisztust az Ő gyülekezete által. Ha nyitott szemmel járnánk rádöbbennénk, hogy mi következett be az Efézusiakhoz írt levélben felsorolt „ötrétű” szolgálati ajándék 150 éve tartó félreértelmezése miatt, akkor örökre megváltozna minden.

A listában felsorolt szolgálati ajándékokat tévesen nevezték el hivataloknak!

Ezen “torony-magasságú”-nak feltüntetett szolgálati ajándékokkal rendelkező embereknek egy nagy-ívű leírása azonban hiányzik. Hallva azt, hogyan beszélnek sokan erről az öt szolgálati ajándékról, azt gondolhatnánk, hogy az apostol, a próféta, az evangélista, a tanító és a pásztor olyan emberek voltak, akik a pápához hasonló státusszal rendelkeztek Isten királyságában. Meglehetősen túlhangsúlyozott, esetenként hatásvadász gyakorlat az, amit erről tanulunk. A különleges ajándékokkal rendelkező szolgálók bámulatot keltő eszméje kell, hogy kipukkanjon. A gyülekezetek ma inkább „színielőadásokat” tartanak, mert nem rendelkeznek a keresztyén közösségi élet valódi tulajdonságaival.

Amikor szembetalálkozunk azzal a ténnyel, hogy ezek a szolgálati ajándékok nem tettek embereket különlegessé, akkor minden misztérium szertefoszlik.

Az ajándékok organikus meghatározása

Az első dolgok egyike, amit – egy szeminárium elkezdésekor – az első héten meg kellett tennem, hogy el kellett olvasnom egy könyvet, ami leírta minden fontos Újszövetségi fogalom meghatározását. Ez magában foglalta a következőket: próféta, vén, gyógyító, kormányok, diakónus, evangélista stb.

Egy organikus gyülekezet – az én megfigyelésem szerint – egymáshoz szervesen illeszkedő részeivel egy egészen új világot tár elénk, és az – minden részét tekintve – messze elérhetőbb, kellemesebb, valóságosabb, hihetőbb és sokkal emberibb. Egy organikus gyülekezetben a különböző ajándékokban működő testvéreket nem fogod olyan csodálatos embereknek látni, mint néhány „szuper-sztár” szolgálót a TV-ben. Az egyes ajándékokat, amikkel ezek az emberek rendelkeznek, úgy láthatjátok, mint bármelyik hívő életének a részét. A gyülekezet olyan helyi közösség, ahol ajándékkal rendelkező emberek vannak. Ezek a testvérek egy helyi gyülekezeten belül tűnnek fel, és ezért ezeket az embereket meglehetősen átlagosnak fogod találni. Ők nem rendkívüli emberek, hanem olyan keresztyének, akik megcselekszik, amit Krisztus teste cselekszik. Ők a gyülekezeti életben kapják meg képesítésüket. Ahogyan a test növekszik és kifejlődnek a „szemei”, „láb-és kéz ujjai” stb. meglepődve fedezzük fel, hogy a jól hangzó – vének, evangélisták, próféták és más – ajándékokkal rendelkező emberekről alkotott képünk meg fog változni. A szolgálati ajándékoknak manapság tapasztalható túlzó, felmagasztaló értékelése annak a hosszú ideig tartó félreértelmezésének az eredményei, hogy azokat tévesen „hivatalokként” kezelték.

A növekedés természetes környezetében, az úgynevezett „hivatalok” tulajdonképpen csak a felszín és azok nem látszanak olyan nagy hivataloknak, sem annyira speciálisaknak. Nincs ott semmi megdöbbentő a szolgálati ajándékokkal rendelkező emberekkel kapcsolatban, mert hiszen mindannyian másokhoz hasonló, helyi emberek. Ezekkel a “szolgálati ajándékokkal” rendelkező emberek mindenki szemei előtt növekednek fel. Hiányosságaik, gyengeségeik és hétköznapiságuk mindenki előtt ismert. Ez megment bennünket attól, hogy ezekkel az ajándékkal rendelkező embereket annyira speciális, titokzatos és misztikus tulajdonságokkal ruházzuk fel. A vének vagy ajándékkal rendelkező testvérek nem többek, mint olyan testvérek, akikkel közvetlen kapcsolatban vagyunk, akik esetleg a szomszédunkban laknak. Állandóan halljuk a szlogent “Szükséges, hogy az „öt-rétű” szolgálati ajándékok helyreálljanak”? Így van, de nekünk nem arra van szükségünk, hogy „csupán” helyreállítsuk az „öt-rétű” szolgálati ajándékot! Mindannyiunknak „csupán” gyülekezeti életre van szüksége és akkor ezek az ajándékok szerves, élő módon fognak előjönni és felnőni (helyreállni). Azonban ilyen gyülekezeti élet csak a Krisztus-központú gyülekezetekben van, és nem olyan gyülekezetekben, ahol egy szolgáló -, egy vén -, vagy bármilyen más “speciális személy” áll a gyülekezet középpontjában. Az ajándékok működése az Úr Jézus Krisztus testének normális megnyilvánulása. Az ajándékok be vannak kódolva a gyülekezeti élet DNS-ébe, természetébe . . . ami éppen azt teszi, amit tesz, tekintettel arra az életre, ami benne van. Ez a gyülekezet. Minden más közösség emberek által létrehozott szervezet.

Nézzük meg most pld. a gyógyítás ajándékát.

Gyógyítás

A gyógyítás szintén egy helyi ügy. A gyógyító keresztyének felé való elvárás az, hogy olyan emberek legyenek, akik a helyi gyülekezet keretén belül működnek. Egy gyülekezet – egy megfelelő idő után – éretté válik arra, hogy megnyilvánuljanak a gyógyítás szolgálatának ajándékai. Egy gyülekezet rendelkezni fog gyógyítókkal! A gyógyítás egy nagyon hétköznapi, valóságos és természetes dolog a helyi gyülekezet életében és nem egy látványosság. A gyógyítás egyike az organikus gyülekezet természetes és nem reklámozott megnyilvánulásának. A gyógyítás középszerű, nem híres emberek által történik. A gyógyítás nem olyan valami, ami miatt mindenki le-fel ugrál és kiabál. Nem kap rendkívül nagy figyelmet. A gyógyítás a gyülekezet számára olyan, mint a felfrissülés az emberi testnek. A gyógyítás része Krisztus teste napi, túláradó életének.

Kiábrándító ugye? Igen! Mert a gyógyítás a természetes, hétköznapi, keresztyén élet része.

Ha megértjük ezt, látnunk kell azt is, hogy a mi – uralom -, hatalom – és dicsőségvágytól hajtott egoista – korunk egyszerűen nem alkalmas arra, hogy helyesen alkalmazza ezeket az ajándékokat, amik szükségesek a gyülekezet spontán, természetes megnyilvánulásához – , akár szellemi, akár gyakorlati dolgokról van szó.

A pásztor

Ez az általánosan elterjedt szóhasználat az Igében szintén szolgálati ajándékként és nem hivatalként fordul elő. Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a pásztor szó egyes-számban nem fordul elő az egész Újszövetségben. A szó többes számban van: pásztorok. Ha valamit valóban újra kell értelmezni ma az egyházban, akkor az a pásztorról alkotott kép. Az egész földkerekségen a pásztor szóra azonnal egy padokban ülő, csendes hallgatóság előtt álló, sokféle módon szolgáló ember képe jelenik meg, aki egy pulpitus mögül beszél; és ez ismétlődik minden vasárnap délelőtt. Ráadásul ez az ember – megszokott módon – , ugyanazt teszi éveken át. Ilyen ember az első században nem létezett. Ilyen nem volt Efézusban sem. Amikor megnézzük a pásztorok szó eredeti jelentését, akkor azt találjuk, hogy az azokat az embereket azonosítja be, akik egyszerűen más embereknek gondját viselik Krisztus testében. Mit jelenthetett ez pld. az efézusiaknak, ahol vének vezették a gyülekezetet? “A pásztorok” nem egy speciális pozíció Isten emberei között. Nem ők azok, akik működtetik a gyülekezetet. A „pásztor” szolgálati ajándékkal rendelkező személy olyan valaki, aki bátorít, vígasztal, védelmez és gondoskodik a testvérek szükségeiről.

Az ajándékot a helyi összegyülekezés belső szellemi tartalma hozza elő. A pásztorok, mint más ajándékokkal rendelkező emberek, helyi emberek. Másokhoz hasonló, nem rendkívüli emberek, hanem keresztyének, akik azt teszik, amit Krisztus teste cselekszik. Helyi emberek, akik felnövekednek és a felnövekedésük a gyülekezet életéből születik meg.

Fontos kérdés, hogy ha szolgálati ajándékkal rendelkező emberek „hivatalt” töltenek be, az ő „hivataluk/pozíciójuk” nem életük végéig szól.

A vének

Széleskörűen elfogadott a következő állítás, ami organikus szempontból nem állja meg a helyét: “Régen a vén mindig egyetlen vént jelentett.” Nem valószínű, hogy Pál ezt így alkalmazta volna, amikor ezt mondja: “Jó dolog, ha egy ember vágyik arra, hogy vén legyen.” A vének gyakorlatát meg lehet valósítani a jelenkori napokban? Ha úgy tekintünk a vénekre, mint akik életük végéig tartó szolgálatra kapnak megbízást, akkor azt kell, hogy mondjuk, hogy a vének közössége egy zárt egységet fog jelenteni, mert nem lehet abba bekerülni! A Pál állítása szerinti látásban az a hívő férfi/férj, aki vágyik arra, hogy “vén legyen” (ami egy jó dolog) le kellene, hogy üljön és várjon az egész élete során, amíg valamelyik vén meg nem hal. Meg kell látnunk, hogy a véneknek nem egy egész életre szóló megbízatásuk van. Régen a gyülekezet úgy tekintett egy vénre, mint aki öt év múlva már nem kell, hogy ott legyen, akit nem fog ott látni.

Merjünk beállítani vezetőket?

A keresztyénség hosszú éveken keresztül olyan téves elképzelés szerint élt, hogy a pápa lenne az elsőszámú példakép. A vén „hivatala” sajnos ma egy szinte teljhatalmat megtestesítő „pozíciót” jelent. Nem gondolom, hogy ma bármi olyan nagy veszélyt okozna a gyülekezetben, mint a vén „pozíciójának” ilyen módon való értelmezése. A vén szolgálata az organikus formában megélt gyülekezeti életben szerzett tapasztalatokon kell, hogy alapuljon. Az organikus gyülekezeti élet küzdelmeinek területén szerzett tapasztalatom során megtanultam, hogy a „címek” ma nem ugyanazt a jelentéstartalmat hordozzák, mint az első században, ezért jobb, ha nagyon óvatosak vagyunk a címek osztogatásával. Pál is figyelmeztette Timótheust az 1 Tim 5.22-ben a vének beállításával kapcsolatban, hogy „a kézrátételt el ne hirtelenkedd…” Ma a vén szó alatt tévesen, egy mások fölött uralkodó embert értenek. Egy véntől ezért félniük kell az embereknek. Isten emberei félnek a „vénektől”. Az ilyen (uralkodó) vének a legnagyobb félelemforrás Krisztus testében. Ez önmagában elég ok lenne nekünk arra, hogy feladjuk a vének jelenlegi pozícióját.  A vén cím, az ahhoz tapadó (1 Pét 5.3.) helytelen uralkodási szokásokkal túlságosan bevésődött ma az emberek elméjébe. Az ilyen vének, élükön egy pásztorral, a legnagyobb akadályát képezik a test működésének, bárhol a földön. A vének olyan hétköznapi emberek, akikben nyilvánvalóvá válik a gyülekezet DNS-e, akiktől nem kell félni, de éljenezni sem kell őket. Ők egyszerűen olyan, példaképnek tekinthető, tapasztalt testvérek, akik a hívők között élik meg szolgáló életüket. Legyünk nagyon óvatosak a vén „cím” osztogatásával és akkor mindannyian biztonságban leszünk! Mai egoista világunkban az emberek sokszor megváltoznak, ha egy címet kapnak . . .sajnos nem a jó irányba.

Az organikus gyülekezeti élethez alapvetően hozzátartoznak a vének, de nem olyanok, akik a címeket tartják fontosnak és uralkodni szeretnek másokon. A vének egyszerűen csak a hívők „között” vannak és nem „felettük”. Attól, hogy vénnek hívunk egy vént, az még nem teszi vénné valakit. Ha evangélistának hívunk egy embert, az még nem teszi őt evangélistává. A hívők által gyártott és használt címek sokszor fontoskodást takarnak.

Ha valóban tudni akarod, kik a vének a gyülekezetben, akkor a következőt javaslom. Nincs Igei alapja, de sokkal jobban működik, mint a mai nagyon mesterséges módszerek. Kérd meg az asszonyokat a gyülekezetben, hogy soroljanak fel, titkos szavazással három vagy négy testvért a gyülekezetben, akikhez a legnagyobb bizalmuk van, vagy akik a leginkább gondoskodók és a legmegfontoltabbak. Számold össze a szavazatokat. Egy, kettő vagy három név szerepelne következetesen. Néha négy. Bármi az eredmény, ők a ti véneitek. Nem a nagyok, a rámenősek, a szókimondók, akiktől félnek, és nem is azok, akit tisztelnek, hanem azok, akik természetes módon a leginkább gondoskodók!

Ha két vagy három évvel később megismételjük ugyanezt a szavazást, ne lepődjünk meg, mert a nevek változni fognak . . . és néhány év múlva ismét változnak. Ismét azt mondom, hogy a vének megbízatásának nem szabad egy életre szólni. A vének személyi összetétele együtt kell, hogy változzon a gyülekezettel! A vének állandósága le fogja rombolni a gyülekezet egységét, kreativitását, végső soron még a létezését is.

Hogyan is kellene működnünk akkor ma?

Mi kell ahhoz, hogy egy gyülekezet organikus legyen? Legelőször is fel kell hagyni a jelenlegi, evangéliumi gondolkozásmóddal. Az „egy-pásztor kép”-et (és minden mai szolgálatot) töröljük ki az elménkből. Ha ő ott van, akkor organikus gyülekezeti élet sosem fog tudni kialakulni!

A következő, amit meg kell tennünk, hogy Isten embereit „magára kell hagyni.” A gyülekezet indulásakor segíteni kell nekik, azután magára kell hagyni őket! Talán 6 hónap vagy egy év segítség szükséges, de azután hagyd magára a gyülekezetet. Máskülönben nem lesz organikus gyülekezet és nem lesz valódi gyülekezeti élet sem.

Albánia, egy példa

Abban a kivételes helyzetben voltam, hogy Albániában lehettem, amikor az a nemzet – ötvenévnyi bezártság után – először megnyílt a világ számára. Senki sem látta azt a nemzetet korábban belülről. Amikor megérkeztem valami olyat láttam, amit azelőtt soha. Misszionáriusok ezrei érkeztek néhány óra leforgása alatt az országnak a szabad világ felé való megnyitása után. Ezeknek a misszionáriusoknak a többsége amerikai és angol volt. Mindnyájan azzal a látással rendelkeztek, hogy “Albánia egy szegény, érintetlen terület és mi tudunk oda valami jobbat vinni.”

Az albánok nem ismertek semmit a nyugati keresztyénségből, és ezrek tértek meg. Sajnos nagyon hamar megjelentek náluk a gyülekezeti épületek, a szószékek, a padok és az egész amerikai keresztyén kultúra. Az albánok sorba rendezett székeken ültek, és csendesen hallgatták valakinek a prédikációját. Egyszerűen mondva, Albániában egy amerikai stílusú gyülekezet jött létre. Nem volt rá lehetőség semmi mást csinálni. A két gyakorlat (Amerikában és Albániában) teljesen azonos volt. Csak a nyelv volt eltérő.

Mi történt a keresztyénséggel Albániában? Az „amerikai-albán” gyülekezetek egy idő után kezdtek élettelenné válni. Az amerikai misszionáriusok azt kezdték hirdetni, hogy “Szükségük van egy ébredésre!” Nem! Úgy gondolom Albániának egy organikus gyülekezetre lett volna szüksége!

Nem szégyellem, azt mondani, hogy el voltam borzadva, hogy mindezek a dolgok megtörténtek. Nagy kár, hogy a legtöbb szolgáló sohasem olvasta Roland Allen „Spontán gyülekezet” című írását. Egy spontán gyülekezet, ami lehet ugyan a legszegényebb, de mégis a legcsodálatosabb megtapasztalásban részesülhet, amit valaha ismert. Kezdetben az albán keresztyének lelkesedtek az Úrért, de hamarosan otthon maradtak (tejesen amerikai szokás). Akik részt vettek a gyülekezeti szolgálatban, azok fejlődtek, ahogyan az amerikai keresztyének is, mert ők ott vannak minden vasárnap délelőtt. Ilyen nagy lehetőség, hogy organikus gyülekezetek jöhessenek létre sohasem adódott, de Krisztus működő teste így nem születhetett meg. Ismét a szószékek, a padsorok és a vég nélküli igehirdetések győztek! Az albánok nem látogatták az amerikai stílusú összejöveteleket, mert unalmasak voltak. A rituálék fárasztóak voltak — idegen amerikai rituálék. Üldögélés és üldögélés! Ezzel ellentétben, megfigyeltem egy kis keresztyén csoportot ugyancsak Albániában, akik két hetes segítő támogatás után, a körülmények miatt, egyetlen Újszövetség nélkül magukra maradtak egy évre. Magukra maradott állapotukban megtapasztalták a Krisztust a maguk szabadságban, ami megnyilvánult a gyülekezet életében; és az 100% -ban albán volt, semmiben sem hasonlított más albán „gyülekezetekre”, sem másra, sehol a földön. Az albánoknak ebben a különleges csoportjában senki sem mondta meg nekik, hogy ezt vagy azt tegyék. Az volt a kiváltságuk, hogy egymással találkozzanak, együtt étkezzenek, beszéljenek az Úrról, írjanak valamilyen dalokat, felhasználva a saját albán népzenei dallamaikat, gondot viseljenek egymásra és elmondják egymásnak a heti megtapasztalásaikat Krisztussal. Közülünk néhányunknak abban a kiváltságban volt részünk, hogy megfigyelhettük az albán keresztyéneket. Az egyedüli dolog, ami nekik volt, hogy a saját útjukat járták, kapcsolódva az Úrhoz és egymáshoz! Az albánok előjöttek egy különlegességgel az összejöveteleik kezdetekor. Mindannyin összejöttek a Tirana téren és azután együtt elmentek ahhoz a házhoz, ahol összegyűltek. Azok az énekek, amiket írtak a legcsodálatosabbak voltak, amiket valaha hallottam. Közülük senki sem hallotta még az „Ámen” kifejezést. Amikor egyetértettek másokkal természetes módon válaszolták: „Természetesen”. Az albánok természetes módon gondoskodtak egymásról és állandóan együtt voltak. Segítették egymást pénzügyileg, munkát találni egymásnak és „egyek” voltak minden nap mindenben, amit tettek.

Egy testvér elég bátor volt hozzá, hogy másoknak Krisztusról beszéljen (felfedeztek egy „evangélistát”). Volt egy másik testvér, aki mindig másokat bátorított, amikor valaki a gyülekezetben egy kicsit “maga alatt” volt. Megjelent a bátorító szolgálat. Spontán módon eldöntötték, hogy elmenjenek-e valamelyik városba, hogy hirdessék a Krisztust az utcán. Senki sem mondta nekik, hogy ezt így tegyék! Az egyik testvér beszélt egy keveset az összejövetelen. Szerették az Urat!

Nem volt pásztor……sem más kinevezett szolgáló!

Ez Krisztus testének megnyilvánulása volt Albániában. Az összejövetelek – szokásaikat tekintve – az albánokhoz idomultak. Albánnak nézett ki, ezért természetes volt az albánok számára. Minden, amit tettek spontán volt, természetes és élő (organikus). Egy évvel később, elkezdték olvasni az első századi hívők által írt Újszövetségi leveleket, és mindannyian együtt ugrándoztak. Alig tudták felfogni “mekkora szerencse,” hogy azok némelyike görögül volt írva (Görögország a szomszédságukban van). Sírtak, amikor elolvasták Pál megbotozását Görögországban.

Egy külföldi világ Albánián belül

Az albánok a saját albán kultúrájuk kifejezési módjával rendelkeztek, de ez nem történt meg azokkal az Albániában lévő keresztyén gyülekezetekkel, akik a külföldi misszionáriusok vezetése alatt voltak és átvették a külföldi szokásokat. Minden nép kultúrája a földön eltér a többi nép kultúrájától. Az eszkimók azonos kifejezési móddal rendelkeznek, mint más eszkimók. Hasonlóan az olaszok, a kínaiak, a hottentották és az albánok.

Természetesen az amerikaiaknak is van saját kultúrájuk, de kérdés, hogy ők a gyülekezeti élet organikus amerikai formáját adták át az albánoknak? Nem! Egyáltalán nem, mert Amerika nem rendelkezik ma egy organikus gyülekezeti kifejezési móddal.

Az összejövetelek amerikai formája – a rítusokat tekintve – a reformáció idején jött létre.  Néhány amerikai láthatott élvezetes organikus amerikai gyülekezeti megnyilvánulást az első időkben. Miért? Mert egy spontán, organikus gyülekezet-kifejezési mód csak a kezdetek idején volt lehetséges ebben az országban.

Szükség van ma néhány bátor emberre, akik próbálkozni mernek, hogy felfedezzék a gyülekezet organikus kifejezési formáját Amerikában …és bárhol a földön. Ezeknek a bátor embereknek a nulláról kell elindulniuk. Pál mondott néhány szót a korinthusi gyülekezetnek, amit jó, ha megjegyzünk. Pált azt mondta, hogy ha valaki, aki még sohasem járt gyülekezetben és bejön egy összejövetelre akkor, ne érezze magát úgy, mintha egy idegen országban járna.

Az a gyülekezeti minta, amit az amerikaiak hoztak Albániába (és más földrészekre is) idegen a helybeliek számára. Ez nem meglepő számunkra, hiszen az albánok is azt az ötszáz évvel ezelőtt – a reformáció idején – bevezetett rituálék szerint élték meg a közösséget, amit ma világszerte mindenki ismer. Ezért amikor a helybeli, új megtértek bementek a gyülekezetbe, nem érezték azt, hogy otthon vannak. Ezzel szemben azok az albán látogatók, akik bejöttek a sajátosan helyi albán összejövetelre, azonnal otthon érezték magukat.

Az USA is Jézus Krisztus gyülekezetének organikus (élő) megnyilvánulására vár, ami hazai és természetes az amerikaiak számára. Elvisszük az amerikai keresztyénséget a világ végére, de amit elviszünk a világba, az mégsem amerikai! Sok helyen találunk ma a földön olyan evangéliumi gyülekezeteket, amelyek amerikai rituálék alapján élik meg gyülekezeti életüket, de az senki számára nem természetes és nem is organikus.

Szükségszerű ez? Ennek tényleg így kell lennie? Nincs ebből kiút? Létezik megoldás?

Van megoldás! Azonban szükség van olyan férfiakra és asszonyokra, akik elég bátrak és radikálisan gondolkodva félre merik tenni a gyülekezet mai összes – ismert és alkalmazott – gyakorlatát.

Egy gyülekezet organikus megtapasztalása a legtöbb ember számára lehetetlennek látszik. Miért? Azért, mert az szakítást jelent a kényelmes és megszokott „intézményes egyház” gyakorlatával, de ennek nincs nagy kockázat, mert legfeljebb az unalom távozna a gyülekezetből és helyette élet jönne.

Az unalmat akárhogy is nézzük mégiscsak unalom. Egy ember, aki nem tevékenykedik olyan, mint az ülő szobor a padsorokban. Egy ceremónia nem helyettesíti az élőlény részeit. Attól, ha valamit “Újszövetséginek” hívunk az még nem lesz Újszövetségi! Összegyűjtve embereket és címeket adva nekik nem adja meg Krisztus együttes testének a DNS-ét. Ne feledkezzünk el legfontosabb, természetes vágyunkról, ami egy élő (organikus) gyülekezet: egy olyan gyülekezet, amiről az Újszövetségben olvasunk. Krisztus testéről nem, mint valami megváltoztathatatlanról olvashatunk, hanem mint egy állandóan változó, élő (organikusan) megnyilvánuló közösségről.

Az első század szent emberei arról írtak, ami organikusan fejlődött ki. Lehetséges, hogy maguk is meglepődtek, hogy a gyülekezetek életében valami „fejlődési pályát” fedeztek fel, ahogyan a gyülekezetek a különböző országokban és különböző kultúrákban kifejlődtek? Az a gyanúm, hogy lényegében igaz volt ez olyan pogány városokban, mint pld. Efézus. Először a gyülekezet „fejlődési pályájának” felfedezése történik meg, és csak azután jönnek a „kézirattekercsek”. Emberek feljegyezték a gyülekezetek „fejlődési pályáit”, amik spontán módon történtek meg. Összegyűjtötték azoknak az egyszerű keresztyéneknek a történetét, akik megtanulták, hogy Jézus Krisztus Fősége alatt kell összegyűlniük. Ezek az emberek régen nem olvastak útmutatásokat az Újszövetségből arra vonatkozóan, hogy mit tegyenek. Nem gyűjtöttek össze embereket egy teremben és nem mondták azt, hogy “Nézzük csak, nekünk szükségünk van vénekre” stb. Nézzünk bele azokba a régi feljegyzésekbe, és azt fogjuk mondani, hogy “Tényleg! Nekünk arra van szükségünk, ami nekik is volt. Nekünk is rendelkeznünk kell mindazokkal a dolgokkal, vagy különben nem leszünk biblikusak.”

Az Újszövetséget nem olyan módon kell értelmeznünk és használnunk, mint egy időben változatlan dokumentumot számos igehellyel, amit „szabálykönyvként” alkalmazhatunk. Az Újszövetség egy leírás egy dinamikusan változó „nő”, biológiailag túlcsorduló életéről, ami az első gyülekezetek életében, az első negyven évben történt meg a földön. (Kr.30-70 között). Ezekről olvasva olyan emberek cselekedeteit látjuk, akik időnként elbuktak testi bűnökben, de szellemükben egy isteni életet éltek meg……..az ő életük olyan volt, mint egy hullámvasút, de ezzel együtt összejöttek Jézus Krisztus Fősége alatt!

Az első század bármelyik két gyülekezete vagy a levelekben leírt történetek nem voltak egymással azonosak. Például a korinthusi gyülekezet története nem a thesszalonikaiak története. A történet, ami megtörtént Galácziában kismértéken közös azzal, ami megtörtént Kolosséban vagy Filippiben. Azoknak a gyülekezeteknek mindegyike különböző volt; különböző a külső megjelenését, a születését, a nyelvét, a szokásait, a körülményeit és a problémáit tekintve. . . és határozottan eltérők voltak megnyilvánulásaikban is. Különböző emberek voltak ott, harcolva közösen a sajátos problémáikkal. Figyelembe kell venni, hogy minden gyülekezet eltérő kultúrával, vezetéssel, földrajzi helyzettel és törvényekkel rendelkezik. De minden kultúrában, minden nyelvben, minden nemzetben, minden körülmények között és az abban a kultúrában lévő mindenféle személyek keverékével nőnek fel, kifejezve saját magukat, ami számukra természetes. Ezek a gyülekezetek olyan dolgokat tettek, ami az ő földrajzi helyzetüket tekintve természetes volt. Minden gyülekezet más volt, de Krisztusnak a saját DNS –ével  . . . Krisztus menyasszonyának természetes DNS-ével rendelkezett.

Az organikus gyülekezet lehetséges valóság, de amikor “gyülekezeti fegyelemről”, “forradalomról” vagy „alávetettségről” hallunk, akkor legszívesebben elindulunk az ajtó felé. Mikor ilyeneket hallunk, az annak a jele, hogy a vezetők kifogytak az elképzelésekből, hogy mit kezdjenek a felmerült problémákkal.

A másik, hogy ha megvárod, hogy mi történik sok esetben, amikor egy csoport keresztyén együtt összejön egy házban, akkor azt látod, hogy az egyik jelenlévőben elkezd valami viszketni, hogy “tanítsa az Újszövetséget” másoknak. Kérd meg őt, hogy először töltsön el egy évet bemutatva neked, hogyan él az Úrtól való függőségben! Kérd meg őt, hogy egy éven keresztül beszéljen az Úrral való személyes megtapasztalásairól, anélkül, hogy a Szentírás verseit idézné. Ha képes rá, és azt látod, hogy az életében ez nagyon valóságos, és ha kedves és alázatos, akkor kövessétek őt. Légy bizonyos, hogy egy ilyen ember csak ritkán lesz Biblia-tanító.

Hadd ismételjem meg a fenti állítást! Azok az emberek, akik nagyobb mélységben ismerik Krisztust, ritkán lesznek Biblia-tanítók. Egy olyan ember, aki „viszketést érez,” hogy – szellemesen vagy kevésbé szellemesen -, de tanítsa a Bibliát, eseményeket fog megosztani másokkal és nem Krisztust; információt fog megosztani és nem Krisztust; és az Újszövetségnek az csak egy nagyon korlátozott részét képzi. Az ilyen ember nincs tudatában, hogy az ő Újszövetségi látásmódja nagyon korlátozott. Azt gondolja, hogy az Ige tanítása által, az átalakulásnak valamiféle csodája fog megtörténni az emberekben. Ez az elképzelés az információ-átadásra épül, de ez nem működik. Nem is működött soha és nem is fog. De egy erős gyermek Biblia iskola sem. Egyedül maga Krisztus az erős alap a gyülekezet számára, ugyanis van egy bennünk lakozó Úr. A bennünk lakozó Urat el is lehet nyomni Bibliai események sorának megtanulása által, azonban ott van még a Szent Szellem is. Az embereket tanítani arról, hogy a Szentírás mit mond a Szent Szellemről, az nem azonos a Szent Szellemmel. A Szent Szellem el tud hozni számunkra egy közös üldözést Krisztusért.

A Biblia tanulmányozás elriasztó eredménye

A Biblia tanulmányozása nem hoz létre organikus gyülekezetet. Ez egy ijesztő dolog. El fog jönni az a nap, amikor annak a személynek, aki tanítja neked az Újszövetséget, problémái lesznek veled. Ő nem tudja, hogyan kezelje ezt a problémát.  Kimerítette a legjobb anyagait is, amit a Bibliából tanított, ami megváltoztathatna téged. Az Újszövetségi ismereteinek vagy legalábbis az Újszövetségről való legjobb információinak a végére ért. Végső soron ez nem probléma. A probléma az, hogy arra a következtetésre jut, hogy te vagy a probléma. Azután elkezd foglalkozni az Újszövetségnek azon részeivel, amik a kontrollal, az engedelmességgel és a tekintéllyel foglalkoznak, és egy hosszú listát készít arról, mit hogyan és mit nem szabad tenni! Ez az elképzelés a halál, bármi valódi és spontán dologgal szemben. Egy ilyen kontroll lehetetlenné teszi organikus gyülekezet működését. A szeretet nem tud megélni a törvényesség jelenlétében. Az élet nem tud működni szabályozott keretek között.

A „gyülekezet-hölgy”: Összegyülekezik! A szolgáló: Bemutatja a gyülekezetnek Krisztust, és aztán magára hagyja. Engedi, hogy összegyűljön, és a tagok megosszák egymás között a Krisztust. Hagyjuk a gyülekezetet magára! Azután álljunk mögötte és őrködjünk felette! Fel kell adnunk a pásztor, a rituálék, a napi énekek, egy meghatározott vezető vagy bárki más vezető gondolatát. Itt az alapoktól kezdődik az építkezés. Nem kell tovább „kiskorú hívőket gyártó”gyülekezeteket létrehozni, engedjük, hogy helyette erőteljes, a világra nagy hatást gyakorolni tudó gyülekezetek jöjjenek létre.

Azoknak az embereknek a jellemzői, akik helyreállíthatják az organikus gyülekezetet

Fantasztikus emberek voltak, akik az első gyülekezeteket létrehozták. Ezek a csodálatos emberek nyugodtan magukra merték hagyni Isten embereit az Úrral. Később visszatértek az általuk létrehozott gyülekezetekhez, hogy segítsék őket. Igen, mert a gyülekezeteknek szükségük volt segítségre és ők megkapták azt. Kaptak leveleket a gyülekezet plántálóitól. Ez szintén segítette a gyülekezeteket. Mit cselekedjünk mi ezekkel a levelekkel ma?

Ezekből a levelekből emberek kiemelnek ma részeket és törvényként alkalmazzák azokat és innen merítenek mintákat a rituálékhoz is. Azonban szükségünk van egy bennünk élő Úrra. Olyan szellemi emberekre van szükségünk, akik szellemi gyülekezeteket tudnak létrehozni és azután magára hagyni azt Krisztussal. Mindezeknek az elemeknek együtt kell működni, mielőtt vissza tudunk térni egy organikus gyülekezethez. A tréningek és a múlt tapasztalatainak felhasználása a halált jelentik. A tapasztalat számodra az, ami korábban része volt egy organikus gyülekezet létrejöttének. Isten az Ő embereit akkor egy olyan új ösvényre vezette, ami akkor új volt számukra, és ismeretlen Isten emberei számára is.

Az egész idő alatt a következő állítás erősödött meg bennem, ami mindig is igaz volt, de most leginkább: Lejárt az ideje és a helye a dilettáns munkának! Organikus gyülekezetek csak azoknak az embereknek a kezei közül jöhetnek létre, akik korábban organikus gyülekezetben éltek. Egy organikus gyülekezet létrehozása visszaugrást jelent az első századi alapelvekhez és szellemi élethez, máskülönben a gyülekezet a saját megtapasztalásaiban fog elpusztulni. A „korábbi megtapasztalások” felhasználása valami olyasmi, amit nem látunk leírva a Bibliában.

Az orvosdoktoroknak van egy tréfás, de ijesztő mondásuk: “Először nézzük meg, azután tegyük meg, amit tudunk, majd reménykedjünk!” Nekünk evangéliumiaknak van egy még ijesztőbb elképzelésünk: “Elképzelünk valamit, és utána próbáljuk ki azt.”

Amikor elindítunk egy gyülekezetet, nekünk az élő Urat kell megragadni és átadni azt élő emberek számára, bemutatva nekik, hogyan tudják naponta, bensőséges módon megtapasztalni és megismerni Őt. Mondd meg nekik előre, hogy nemsokára el fogod hagyni őket! Légy bizonyos, hogy nagyon figyelmes hallgatóságod lesz. Adjál Isten embereinek egy működési gyakorlatot és bátorítsd őket, hogy legyenek kreatívak. Hagyd el őket szabályok, törvények nélkül és szabadítsd meg őket mindentől. Azután hagyd ott őket.

Vegyük észre, hogyan képzett ki Pál munkásokat. Minden ember, akiket Pál kiképezett, mint gyülekezet plántálókat, élték a normál életüket egy gyülekezetben, mielőtt gyülekezeteket alapítottak volna. Ha egy évvel később visszatérsz, és a gyülekezet még mindig megvan, akkor bizonyos lehetsz – egy rövid időre az életedben -, hogy aranyat, ezüstöt és más drágakövet építettél. De ne dicsekedj ezzel évekig!

Rendelkezni fogsz viszont egy organikus gyülekezet megnyilvánulásának legalább egy reménysugarával. Ez messze több lesz annál az Újszövetségi elgondolásnál, ami címek és hivatalok megragadását jelenti, hogy azokat emberekre vagy gyülekezetekre ragasszák. Ezáltal csak bekorlátozzák őket, akik – onnantól kezdve – már nem a Szent Szellemmel fognak táplálkozni és nem fognak tudni megélni szabadon egy organikus közösségi élet.

Örökségül hagyom ezt az írást a mostani generáció számára, és azoknak akik csak később fognak megszületni, hogy kijelentés által értsék meg, hogy a gyülekezet nem egy szervezet, nem egy intézmény, hanem egy élőlény, egy „hölgy”, egy isteni tulajdonságokkal felruházott „asszonyi teremtés”, a bukott világ közepette, ami nem tökéletes emberek számára van kitalálva. Ő éppen annyira ember, mint amennyire Isten — egy testületi emberi lény, akinek nem kell kimaradnia ebből a keresztény kalandból.

Örökségül hagyom ezt az írást mindazok számára, akik mernek teljesen szakítani a gyülekezet jelenlegi gyakorlatával, amennyire a gyülekezetről alkotott elképzelésük egyáltalán ezt lehetővé teszi. Egész életünkben zavarhatnak bennünket dolgok és hiányban szenvedhetünk, miközben az Úr Jézus Krisztus maga fogja elvinni a gyülekezetet arra a helyre, ahol Krisztus teste egybegyűlik, hogy érezze, megismerje, megtapasztalja és szeresse Krisztust, és egy bensőséges kapcsolatot létesítsen Vele.

Azok, akik beutazták már előtted ezt a magányos utat, ami az organikus gyülekezet „hogyan”-jához vezet, most olyan nagy örökséget hagynak neked, amilyet csak lehet, és nagy vágyat éreznek arra, hogy neked ne kelljen a nulláról indulnod. Igen, neked keményen és hosszú ideig kell ásni, hogy teljesen megragadd azt az örökséget, ami elveszett számodra. Ennek ellenére, neked már nem a rajtvonalról kell indulnod. Lehetőséged van a múlt felfedezéseire – más emberek tapasztalataira, örömeire és könnyeire – építeni.

Mindennek elviselése alázatosságra nevel bennünket. Ez időt igényel. Az időszükséglet valójában mindig hosszabb, mint amit mi előre elképzelnénk vagy várnánk. A mi Urunk nevében kérlek, ne a nulláról indulj. Vannak emberek, akik keményen harcolnak a Krisztus központúságért és a gyülekezet organikus kifejezéséért. Nem, senki nem hív téged, hogy „csatlakozz” hozzánk (túl sok ilyen mozgalom van). Mi csak azt szeretnénk, ha tanulnátok az elődök örökségéből.

Bátorítunk téged! Tudjál róla, hogy mi már előtted jártunk ezen az úton. Éltünk organikus gyülekezeti életet! Olyan emberek csoportja vagyunk, akik lélegzetelállító módon mutatják be Krisztus kiválóságát minden dologban. Az Úrral bizalmas viszonyban élve ismertük meg Őt, és szereztünk megtapasztalásokat. Úgy adtuk tovább Krisztust az embereknek, akik felé szolgáltunk, ahogyan mi mind egyénileg, mind közösségileg megismertük Őt. Gyakorlati segítséget adtunk nekik a hogyanra vonatkozóan a gyülekezeti élettel kapcsolatban. Azután elmentünk és egyedül hagytuk őket — néha egy év vagy hosszabb idő után.

Ha ez megtörténhetett velünk, megtörténhet veled is. Könyörgök neked: Álmok, látások, kijelentések és új módszerek sikertelenek fognak maradni, ha nem vagy tele Jézus Krisztusra vonatkozó élettapasztalattal. Más szavakkal mondva, jobban meg kell ismerned Krisztust és az Ő keresztjét a te életedben. Az Ő keresztje a saját életedben. Rendelkezni fogsz egy kijelentéssel a gyülekezetről, ami nagyon hosszú időszakra hajtóerőt fog jelenteni neked, mert hosszú időszakról van szó. Azoknak, akik áttérnek az organikus gyülekezetre, bőven lesz részük meglepetésben. Két fő tényezővel találod magad szembe:

Az egyik az a mód, amit mi jelenleg gondolunk és azok a sémák, gyökerek, amikhez a gondolkodásunk kötődik. Itt van egy bökkenő: Egy „intézménymentes” életet kell megélni és az egy teljes egészében megélt élet kell, hogy legyen. A teljes örökséged az, amit tovább kell adnod azoknak, akik bizonyára követni fognak téged.

Az első akadály

Az első akadály a következő. Ha helyre akarod állítani az organikus gyülekezetet, akkor szakítani kell az „intézményesített keresztyénséggel”. Ha ezt nem teszed, akkor légy megelégedve a gyülekezetben a pásztorral, a felekezeti szokásokkal, ami egyenlő egy kényelmes, „nyugdíjas” élettel.

Annak, hogy ritkán hallasz ilyen szavakat, egyszerű oka van. Bennünk evangéliumi emberekben működik egy tudatalatti mechanizmus, ami szerint, ha már izzadva keményen dolgozunk, és nem boldogulunk, akkor adjuk át a dolgokat Istennek, hogy végezze el Ő. Hosszú ideig kereshetsz, míg olyan embereket találsz, akik mind ismeretben, mind gyakorlatban valóban Krisztus-központúak.

Létrehozható organikus gyülekezet?

Az első pillanatra, ez az egész – első századi – „gyülekezetre” vonatkozó elképzelés úgy néz ki, mint egy öngyilkossági tanulmány. Reális lehetőség van egy organikus gyülekezet létrehozására? Igen, ez valóban realitás. Sok keresztyén megerősítheti ezt: Az organikus gyülekezet egy valóság. Keresd meg azokat a bátor embereket, akik felhagytak az intézményes keresztyénséggel. Kérdezzétek meg tőlük.

Az alapvető segítség megadása után egy gyülekezetet magára lehet hagyni, és az élő szervezet meg fog jelenni. Isten népe életben tud maradni, sőt még növekedni is tud. El fogják mondani neked, hogy nyilvánvalóan láthatókká válnak az első századi elemek, a természetesség és az élő organizmus. Amikor ezt látják megtörténni maguk között, akkor örvendeznek. Tapasztald meg te is ezt.

Egy ember – egy kis segítséggel – saját maga is meg tudja azt csinálni, de tudni kell, hogy „Egy olyanfajta segítségre van szükség, amit nem ismernek sehol evangéliumi körökben”. Az ehhez szükséges emberek nem állnak rendelkezésére evangéliumi gyülekezeti körökben, és az evangéliumi gondolkodásmód nem képes felfogni, hogy mi szükséges ehhez. Alapvetően más módon kell tenni a dolgokat: Jézus Krisztus még mindig él. A mi legjobb erőfeszítéseink ellenére is egyedül Ő tudja vezetni az Ő testét! Ez akkor történhet meg, ha a gyülekezeti munkások ”oldalra állnak” és teret adnak a gyülekezetnek, hogy saját maga növekedjen.

Az a reménységem, hogy egy napon a gyülekezetről és Jézus Krisztusról szóló ezen kijelentést az egész világon hirdetik, sőt egy olyan jelenség lesz, ami eléri az egész földet.

Ha az organikus gyülekezet helyreállásában eszköz akarsz lenni, a következő kérdéseket tedd fel magadnak: Látod magadat egy ilyen gyülekezetben, mint vezetőt? Olyan embernek kell lenned, aki gyűlöli a változatlan vezetőséget. Sohase mondd: “Ezt nem lehet megcsinálni”, mert meg lehet csinálni.

Hadd tanácsoljam neked: Egy “Újszövetségi gyülekezet” az élet, a megnyugvás, a Jézus Krisztussal való napi kapcsolat nélkül, hiányossá fog válni. Ide kapcsolódik egy szlogen: “a Biblia és más semmi” és ennek vége az, hogy törvényeskedővé válsz. A törvényesség azután félelmet hoz és a félelem halált. A “csak a Biblia” gondolkodásmód számos pontot kihagy a Bibliából. Egy „élő kapcsolat Jézus Krisztussal és más semmi” gondolkozásmód teljesen más. Ez egy kapcsolat és erre a kapcsolatra van szükség közösségileg és egyénileg egyaránt.

Jól meg kell ismerned Krisztust. Olyan férfinak kell lenned, aki szabad az önzéstől és szabad az evangéliumi gondolkozásmódtól, mielőtt még elkezdenéd! Minden organikus gyülekezet születésekor arra gondolhatsz, hogy ez nem működik.

Mit használ a Biblia, ha nincs élő kapcsoltunk az Úrral?

Ha nem látod be a következőket, akkor elköveted magányos keresztyén munkások leggyakoribb hibáink végtelen sorát: Gondolj arra, hogy tudnak Isten emberei tökéletes keresztyén életet élni? Nem tudnak. Te sem tudsz. Ha nem érted meg ezt az egyszerű állítást, akkor még nem jutottál oda, hogy megismerd eléggé az Urat és az Ő útját.

A mi megszokott gondolkozásunk azt mondja: “Nézd meg! A Biblia megmondja nekünk, hogy mit kell tennünk, hogy keresztyén életet éljünk, és akkor tegyük azt.” Ez egy eredménytelen próbálkozás. Nekünk szükségünk van Szent Szellemre; szükségünk van egy bennünk élő Úrra. Ha te, aki élő vagy nem teszel hozzá az Íráshoz, de ha nincs benned élet, akkor az Írás egy betarthatatlan szabálygyűjtemény lesz számodra.

Így volt ez régen, és így van ez ma is, és mindörökre igaz: Krisztus egyszerűen „csak” éli a keresztyén életet!

Közülünk legtöbben, akik szolgálók vagyunk, azt tanítottuk, hogy egyszerűen csak “hirdetni kell az Igét”, és az majd megoldja minden gyülekezetben ülő ember problémáját. De amikor halál-halált követ és unalom-unalmat, lázadás-lázadást, csalódás-csalódást az ígéreteket illetően kiváltja belőlünk azt a reakciót, hogy „iskola kell vagy nem iskola”. A zavaró zajokat elfojtandó, hamarosan megjelenik az uralkodás és a szabályok.

Nem uraim! Mi nem megyünk bele ebbe a kerékvágásba. Kiáraszthatjuk az összes ismeretünket az Újszövetségből, de sohasem fogjuk Jézus Krisztust felmutatni magunkban, mert az több mint, amit el tudunk végezni egész életünk ideje alatt.

Amikor viszont engedjük és segítjük, hogy a „gyülekezet-lány” egy bensőséges módon megismerje a Krisztust, hogy kifejezze az Ő DNS-ét, és amit Ő kifejez, az sohasem lesz egy intézmény, sem szervezet, és nem hasonlít semmihez, amit egyetlen kultúra sem adhat. Amikor megnyitja a száját, akkor nem a Szentírást idézi, hanem az Úr beszél! Ettől remegnek a bukott angyalok. Ő gyűlöl minden mást, egyszerűen azért, mert Ő nem egy kultúra.

Ő egy olyan teremtmény, aki egy láthatatlan világból áll elő. Ő egy élő teremtés Isteni sajátosságokkal. Az Ő falain belül – ahol csak Isten szemei láthatnak tökéletesen — egy új teremtmény van. Ő egy mennyei asszony, aki nem cselekszik olyan módon dolgokat, ahogy a bukott teremtések teszik.

A bukott ember az Isteni asszony átalakult DNS-én kívül él. Tudjuk, hogy a kultúra az ő természetes környezete. Az újjászületett keresztyén egy új ember, egy új teremtmény, akinek szintén van egy természetes környezete. A természetes környezetünk egy csodálatos asszony, akit mi gyülekezetnek hívunk. Ez a természetes környezet nem úgy néz ki, mint bármi más hely a földön, mert az tökéletesen megfelel az új teremtésnek. Létezik egy hely, ahol az új teremtések természetes módon összegyülekeznek. Valójában az a gyülekezési hely az, amit gyülekezetnek hívunk.

Ez a hölgy, amikor összegyülekezik, minden részét tekintve, hasonlít Jézus Krisztus természetére. A görög szó pontosan azt fejezi ki, hogy “egy új teremtmény”, ami biológiailag egy különleges teremtmény. Jó napjaiban úgy néz ki, mint ami egész jól hasonlít Rá! (És az, hogy hasonlít rá, nem jelenti azt, hogy ugyanaz, Ő egy élőlény. Az Ő menyasszonya és nem kevesebb.)

Amikor ilyen dolgok foglalkoztatnak, javaslom ne sokat gondolkozz, hanem bátran vágj bele abba az ismeretlenbe, ami a hívők organikus gyülekezete.

Az időtényező

Meg kell jegyezni: Az első elmozdulás a helyreállás felé messze több időt igényel, mint bármely kezdet, amit valaha is átéltél! Az első századi hívőknek nem volt semmijük ahhoz, hogy valami újat tanuljanak. Nekik nem volt Újszövetségük, hogy tanulmányozzák! Ők „csupán” nagyon tevékeny és élő módon élték meg az Urral azt a „közösségi testet”, amit gyülekezetnek hívnak. Nem kellett megtanulniuk semmit, hogy hogyan cselekedjenek dolgokat. Spontán módon szerették egymást, ami automatikusan jött Isten embereiből, amikor együtt megtapasztalták Jézus Krisztust! (Nekünk 18 évszázadra volt szükségünk, hogy megtanuljuk, hogyan tegyünk valamit rosszul. Tanulatlanabbaknak kellene lennünk – el kellene felejtenünk dolgokat -, hogy új ismeretekhez jussunk.)

Szakítanunk kell a jelenlegi evangéliumi keresztyén gondolkozásmóddal, mert azzal már nagyon régen együtt élünk, azt tesszük már több évszázada. Az ilyen gyakorlatok már közhellyé váltak az egész földön.

A másik ok, ami miatt olyan hosszú idő telt el: az ember bukott természete!

Az összes közül a legfontosabb elem

A korai gyülekezetek és a hívők megtapasztalták együtt a Krisztust. El kell fogadnunk ezt, megértve mindenekelőtt, hogy az organikus gyülekezet azt jelenti, hogy az emberek együtt vannak, és együtt tapasztalják meg a Krisztust. Ebből áramlik ki Krisztusnak Magának a tevékenysége.

Mit jelent a működés? Mit jelent Krisztus testének működése?

Krisztus teste Krisztusnak egy része. Régen Galileában történtek bizonyos dolgok, amiket Jézus tett. Ma Krisztus ugyanazokat cselekszi, amiket akkor tett. A különbség csak annyi, hogy Krisztus testének a mai része végzi ezeket. Ez azt jelenti, hogy amikor a test működik, Krisztus az, aki működik — Krisztus működik ismét a tagokon keresztül. Pontosabban Krisztus cselekedetét Krisztus teste fejezi ki az ő tevékenységével.

Mindaz, amit helyreállítunk, és reméljük, hogy meglátjuk a helyreállást, természetes módon, egyszerűen és organikus módon felemeli a keresztyének napi életét, együtt megtapasztalva az Ő Urukat.

Az, hogy a Krisztus-központúság nagymértékben elterjedjen, egyszerűen lehetetlen a „mai, örökké változó evangéliumi világunkban”. Nem merek rózsaszín képet festeni, mert vannak problémák. Több mint, amit elképzelünk. Ezzel együtt ne felejtsük el, hogy sok problémára a megoldás már része annak az örökségnek, amit mi rád hagytunk. Igen, vannak problémák, de az Ő emberei átmennek a próbákon és megpróbáltatásokon, túljutva a közös válságokon és közös győzelmeket aratnak – együtt.

Semmi sem fog működni, ami ebben a könyvben le van írva, csak ott, ahol élet van és egy erőteljes közösségi kapcsolat Jézus Krisztussal! Egy ilyen gyülekezeti élet a gyakorlat során jön létre, ahogyan bensőséges módon megismerjük Őt. A gyülekezetnek gyakorlatban és szellemben is növekedni kell azon munkások által, akik segítették őket, és azután magukra hagyták.

A legnagyobb félelmem

Itt valami olyasmit olvashattál, ami felkeltheti egy szervezőember képzeletét. Krisztus azonban csak egy olyan modellt ismer, ami Belőle származik. Legyen számunkra vigasztalás, hogy a megismerésünk nem teljes, hanem hiányos. Az Ő tervét sem ismerjük minden részletét tekintve, mert vannak benne számunkra hiányos részek. Ahhoz, hogy ezt a hiányzó részt megtaláljuk, hosszú és magányos utazásra van szükség Krisztussal.  Meg kell valósítani egy ilyen – Úrral való – állandó járást az életünkben, mielőtt tovább tudjuk azt adni Isten embereinek. Ennek az Úrral való állandó járásnak nagyon lényegesnek kell lenni a mindennapi életünkben.

Sok szolgáló fogja azt állítani, hogy ő az Úrral jár, de ez csak nagyon kevesekre bizonyul igaznak. Szerencsére ez ki fog derülni hamarabb, mint gondoljuk. Szükségünk van egy valódi, Krisztussal való járásra minden nap, ahol minden ember meghúz magának egy célvonalat. Az Ő jelenlétében, hozzá hasonlóan megfeszítve élni, egyetlen morgó szó nélkül, itt láthatóan minden ember elesik még a meghúzott célvonal előtt.

Azonban vannak emberek, akik feladták hagyományos szolgálatukat, hogy megtanulják a Krisztust, megtanulni Krisztust egy testületi megtapasztalásban. Hála Istennek a ritka kivételek történetéért, mert kivételes emberek mindenhol vannak, ahol szükséges.

Jó néhány évvel ezelőtt, elindultam keresni valakit, aki tanítana engem Krisztus mélységére, amit addig nem ismertem meg. Beutaztam a világot, hogy felkutassak valakit, aki iránymutatást adhatna nekem az organikus gyülekezet egy magasabb kifejezési módjára.

Nem találtam sem ilyen személyt, sem ilyen gyülekezeti életet. Így aztán elkezdtem egy hosszú, magányos útkeresést.

Mi amerikaiak „megcsinál”-ók („Márták”) vagyunk és nem “Vele lenni” -ek („Mária”). Van egy olyan mentalitásunk is, hogy ha látunk a képzeletünkben valamit, akkor meg tudjuk csinálni. Krisztus teste feltámadt (organikusan) és Ő nem adja magát kölcsön ilyen célra.

Kedves keresztyének . . . Kedves keresztyén szolgálók . . . Kedves fiatalemberek . . . Kedves fiatal nők . . akinek ég a szíve Jézus Krisztusért és semmi másért, váljon részévé a gyülekezet organikus megjelenítésének vagy adja oda a hátralévő életét ennek felfedezésére, hogy megtalálja azt, mert ez lehetséges. Bármilyen az út, a válasz mindig Krisztus. Ha valóban gondot viselsz erről a csodálatos „nőről”, akkor ne hagyd addig abba, míg a belső embered nem rendelkezik Krisztusnak ezzel az alapvető megtapasztalásával.

A te részed a helyreállásban

Ragadd meg a fáklyát: Hozd vissza az „Isteni nőt”, a gyülekezetet az Istentől rendelt helyére!

Sokan kiolvasnak dolgokat az Újszövetségből, és az után kijelentik, hogy vissza kell hozni az első század erejét, csodáit stb. Az egész azonban az organikus gyülekezeten múlik. Krisztus nem hangsúlyozza túl egyetlen részét sem saját természetének, bármelyik másik rész rovására, hogy bármit teljesítsen. Az organikus természet pontosan az, amit a világ ért alatta: egy biológiai élőlény.

Mi hiányzik? Nagyon kevés. Az egyetlen dolog, amire szüksége van, hogy néhány ember, akiket Isten hív, félretegyék a jelenlegi gyakorlatot és éljék meg ezt a csodálatos asszonyt, és visszahozzák őt az ő organikus természetére.

A fáklya arra vár, hogy ki viszi tovább?

Fordította: Abonyi Sándor

Jászberény, 2010.11.18.

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: gyülekezet, gyülekezetépítés, helyreállítás, Keresztyénség, Magyar tanítások, Szentség, Szeretet
Címke: , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s