Az elhívás – Abonyi Sándor

 (Abonyi Sándor – Merre tovább gyülekezet című könyvének 13. fejezete)

PDF formátumban letölthető itt: Az elhívás

Mi az elhívás? Mi a különbség és a kapcsolat

– a Szentlélek ajándékai,

– a szolgálatok,

– és az elhívás között?

A különbségeket, kapcsolatukat és tartalmukat az 1. és 2. mellékletek érzékeltetik. 

1. Melléklet 

2. Melléklet

A Szent Szellem ajándékai olyan, nem természetes emberi képességek, amellyel Isten ruházza fel az Ő tetszése szerint mindazokat a Szent Szellem által újjászületett hívőket, akik Isten akaratának engedelmeskednek. Isten kegyelme, hogy melyik ajándékot kiben, mikor akarja működtetni. Az ajándékok nem a mi dicsőségünkre és szórakozásunkra adattak, hanem az Egyház építését szolgálják.

A szolgálat egy olyan szolgálati terület (munkakör), amelyben mindenki a kapott ajándékaival munkálkodik. Követve az 1. Mellékletben felsorolt ajándékokat és szolgálatokat, valamint emlékezve a Bibliában leírt ismertebb szolgálók életére megfigyelhetjük, hogy bizonyos szolgálatokban melyek azok az ajándékok, amelyek leginkább működnek.

Az elhívás a hívő személyes életcélja, amelynek elvégzésére Isten személy szerint őt hívta el.

Néhány Ige az elhívással kapcsolatban:

„Mikor azért azok szolgálnak az Úrnak, és böjtölnek, monda a Szentlélek: Válasszátok el nékem Barnabást és Saulust a munkára, amelyre én őket elhívtam.”  Ap.csel. 13.2.                                                                                               

Akiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta; és akiket elhívott, azokat meg is igazította; akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.”   Róma 8.30.

„Csak amint kinek-kinek adta az Isten, amint kit-kit elhívott az Úr, úgy járjon. És minden gyülekezetben így rendelkezem.”  1 Kor. 7.17.                                    

„Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, mellyel elhívattatok”  Efézus 4.1.                                           

Sok dolgot cselekedtek életükben a következő hithősök, de mindegyiknek volt a saját személyére szabott feladata, amelyet neki kellett elvégezni. Volt, akinek ez maradéktalanul sikerült, volt, akinek nem.

Nézzünk példákat, mi volt a következő személyek elhívása:

Jézus elhívása

Meghalt a mi bűneinkért, hogy nekünk örök éltünk legyen. Megváltó volt. Ez rajta kívül senki másnak nem volt elhívása.

„Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul másokért.”                       Márk 10.45.

Jézus a testté lett Ige, Isten Fia, aki mindenben példát adott nekünk, hogyan kell Isten akarata szerint cselekedni.

„Mert példát adtam nektek, hogy miképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek ”   János 13.15.                                                                     

Mária elhívása

Megszülni, és tisztességgel felnevelni a megváltó Jézus Krisztust.

„És íme fogansz a te méhedben és szülsz fiat, és nevezd az ő nevét, JÉZUSNAK. Ez nagy lesz, és a Magasságos Fiának nevezik, és neki adja az Úr Isten a Dávidnak az ő atyjának királyi székét.”  Luk. 1.31-32.                                      

Ábrahám elhívása

Egy Isten által kihívott nép atyjává lenni.

„És monda az Úr Ábrahámnak: Eredj ki a te földedről és a te rokonaid közül és a te atyádnak házából a földre, amelyet én mutatok neked. És nagy nemzetté teszlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldássá leszel.”  1. Mózes 12.1-2.                                                                                                      

József elhívása

Megmenteni a zsidó népet a nagy éhínség idején.

„..ne bosszankodjatok azon, hogy engem ide eladtatok, mert a ti megmaradástokért küldött el engem Isten ti előttetek. ”   1 Mózes 45.5.

Mózes elhívása

A zsidó nép kivezetése az egyiptomi fogságból.

„Most azért elküldelek téged a fáraóhoz és hozd ki az én népemet, az Izráel fiait Egyiptomból ”    1 Mózes 3.10.                                                                               

Pál apostol elhívása

Az evangélium hirdetése a pogányok, királyok és Izrael fiai felé.

„Az Úr pedig monda néki: Kelj fel, és menj be a városba, és majd megmondják néked, mit kell cselekedned.”   Ap.csel. 9.6.                                                       

„Monda pedig néki (Anániásnak, akit Saulhoz küld) az Úr: Eredj el, mert ő nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok és királyok és Izrael fiai előtt.”   Ap.csel. 9.15.                                            

Jó néhány példán keresztül megnézhetnénk még, hogyan adta meg Isten egy-egy szolgájának elhívását. Érdemes viszont a fenti példák alapján megnézni a következőket:

– egy jól körülhatárolt feladatott kapott minden szolgáló,

– többnyire már hívő életük elején megkapták elhívásukat, amely állandóan előttük lebegett, és tudták mit kell betölteniük, ezért nem tévesztették szemük elöl a célt, és tudtak küzdeni érte,

– így volt idejük kellőképpen felkészülni elhívásuk betöltésére,

– a személyre szóló feladat elvégzése életüknek, ill. szolgálati idejüknek egy viszonylag rövid szakasza volt,

– sokszor egészen hosszú, próbákkal teli felkészítés után érkezik el az ideje annak, hogy a szolgálók a tényleges elhívásukba be tudjanak lépni.

Nézzünk néhány példát a Bibliából:

– Jézus kb. 30 éves korában kezdi el szolgálatát és mindössze 3 évig tart,

– József sok kísértés és évekig tartó börtön után lép be elhívásába, amelyet Isten látásban mutatott meg neki, egészen fiatal korában,

– Mózes 40 évi sivatagi felkészítés után 80 évesen lép be elhívásába és kb. 40 évig tart elhívásának teljesítése,

– Pál apostolnak – megtérését követően, Damaszkuszban – Anániáson keresztül jelentette ki Isten az elhívását, de azután még több mint 10 évig visszavonultan élt Tarzusban, amíg Barnabás érte nem ment, és el nem vitte Antiókhiába. Innen Barnabással együtt a Szent Szellem kijelentése alapján küldték ki arra a feladatra, amelyre Isten már korábban elhívta.

Látjuk tehát, hogy milyen fontos az elhívás pontos ismerete, amelyet a Szent Szellem személyenként eltérő módon hoz tudomásunkra. Legyünk türelemmel, és örömnek tartsuk a különböző kísértéseket, amelyekkel Isten felkészít bennünket az elhívásunk betöltésére.

Figyeljünk arra, hogy jól időzített legyen az elhívásunkba való belépés.

– Mózes első próbálkozása elég testiesre sikerült és csak az egyiptomit tudta leütni és menekülnie kellett.

– Pál apostol rögtön megtérése után – ismerve az elhívását – Damaszkuszban azonnal munkához látott – erről a 3 évi szolgálatról nem sok emlékünk maradt -, és a végén el kellett menekülnie.

– Jézus rászólt az anyjára, Máriára a kánai menyegzőn – amikor a vizet borrá változtatta – jelezve, hogy nem jött még el az ő ideje.

Legyen kitartásunk a ránk bízott feladatot maradéktalanul végrehajtani.

– Voltak, akik az életük végén kiestek elhívásukból; nem teljesítették maradéktalanul küldetésüket (Mózes, Gedeon, Sámson).

– Voltak, akiknek sikerült maradéktalanul betölteni elhívásukat (Jézus:„Elvégeztetett ”; Mária; Ábrahám; Pál apostol)

“Mivelhogy az ő Isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és a kegyességre való, annak megismerése által, aki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott .”   2 Pét. 1.3.                                                          

„Annak okáért atyámfiai igyekezzetek inkább a ti elhívásotokat és kiválasztásotokat erőssé tenni, mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg soha. Mert ekképpen gazdagon adatik majd néktek a mi Urunknak és megtartónknak, a Jézus Krisztusnak örök országába való bemeneteletek.”   2 Péter 1.10-11.                                                                                                              

Hány hívő ismeri ma a saját elhívását? Ez nem valami mellékes dolog, hanem az életünk célja, ami miatt Isten kiválasztott bennünket. Hogyan tudjuk elvégezni a munkát, ha nem tudjuk, hogy Isten mit bízott ránk? Ha nem tudja valaki az elhívását, kérje Istentől, és ki fogja jelenteni neki.

Abonyi Sándor

A könyv teljes terjedelemben letölthető itt: Merre tovább gyülekezet

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: gyülekezetépítés, Magyar tanítások
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s