Az Újszövetség alapvető jellegzetessége (2b rész) – David Bolton

Ez a tanítás sorozat 3 részből áll (1., 2a és 2b)

Ez a 2b. rész: Szellemi természet (folytatás)

by David Bolton at Christ-Centered Christianity

PDF formátumban letölthető itt: Az Újszövetség alapvető jellegzetessége – 2b

Két Szövetség, két alapelv

David BoltonHa ezt a két szövetségetkétember vagy két fa összefüggésben nézzük, akkor azt látjuk, hogy azok alapvetően két különböző alapelvet mutatnak be.

Az Ószövetség alapelve az, hogy kívülrőlbefelé működik. Kezdve azzal, ami a fizikai világban Istentől van (azaz a Törvény, az Írások, a templom, a papság, az áldozatok, fizikai megnyilvánulások, stb.). Mint ember ezekkel vagyunk kapcsolatban a fizikai érzékeinkkel, amik hatással vannak a lélekre (gondolat, akarat, érzések). Ezek célja az egyént egy Istennel való helyes kapcsolatra elvinni abban a reményben, hogy valakinek a szelleme ez által egyesül és egy mély kapcsolatba kerül Istennel, aki Szellem. Ennek iránya így ábrázolható:

VILÁG → TEST → LÉLEK → SZELLEM → ISTEN

 A bűn miatt az ember szelleme azonban el van választva Istentől és így a halál állapotában marad függetlenül attól, hogy milyen behatások érik a lélek oldaláról. Ezért az Ószövetség alapelve valójában a következőképpen működik:

 VILÁG → TEST → LÉLEK → BŰN → HALÁL

Az Újszövetség alapelve azonban a belülről kifelé történő munkálkodás. Ez azzal kezdődik, hogy Isten Krisztus megváltó, helyreállító, újjáteremtő munkája által szellemi kapcsolatba hoz minket Önmagával. Így összekapcsolva Magát a mi szellemünkkel, azt követően a mi “szellemi érzékenységünk”  által munkálkodik és átformálja a lelkünket (gondolkozás, akarat, érzések), úgy hogy Isten képes kijelenteni Magát a fizikai testünkön keresztül a világ számára. Ennek iránya így ábrázolható:

ISTEN → SZELLEM → LÉLEK → TEST → VILÁG

Ez az Újszövetség alapelve. Ez az új élet útja! Annak ellenére, hogy Isten célját illetően az Újszövetség helyettesítette az Ószövetséget, ennek a két szövetségnek a két alapelve még mindig fennáll. A választás rajtunk áll, mint Ádám esetében is, hogy melyik alapelvet fogjuk alkalmazni az Istennel való közösség keresésére, hogy éljünk Általa. Magunkévá tehetjük az Ószövetség “kívülről befelé való működésének” alapelvét vagy az Újszövetség “belülről kifelé való működésének” alapelvét.

Róma 7. és 8. fejezetben ezt a két alapelvet látjuk egyértelműen lefektetve. Ezek a fejezetek fejtik ki számunkra “az írott betű régi útját” szemben a “Szellem új útjával” (Róma 7:6). A „betű” a “kívülről befelé való működésének” alapelve látható módon teljes bukáshoz, megkötözöttséghez és a belső ember halálához vezet (lásd 7:7-25). A Szellem “belülről kifelé való működésének” alapelve azonban megigazuláshoz, élethez és a belső ember békéjéhez vezet (lásd 8:1-17). Pál később beszél erről a két ellentétes alapelvről a szolgálói kapcsolatban, amikor azt mondta: 

“…A mi alkalmatos voltunk az Istentől van, aki alkalmatosakká tett minket arra, hogy az Új szövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Szellemé; mert a betű megöl, a Szellem pedig megelevenít.”  (2 Korintus 3:5-6) 

A „betű” az Ószövetség alapelvének felel meg, a “Szellem” pedig az Újszövetségi alapelvnek. Ezek két egymással ellentétes irányultságot mutatnak be.

Ennek a két alapelvnek az összeütközése látható a Galácziai gyülekezetben közösségi szinten. A júdaisták Ószövetségi módon – visszavezetve őket a külső elvárások alá – próbálták meg Isten tiszteletére elvezetni a hívőket. Pál erőteljesen megdorgálta őket, mert megengedték, hogy ismét a szolgaság igájába vigyék vissza őket. Pál éles ellentétbe állította a külső törvény és a bennünk lévő Szellem munkálkodását. Erőteljes módon figyelmeztette őket, hogy térjenek vissza teljesen az Újszövetség útjára és alapelvéhez, mert az vezet el egyedül az életre és a szabadságra. (Lásd. A Galata levél 3.  és 4. fejezeteit)

Két szövetség, kétféle „keresztyénség”

A lényeg ezekben, amit meg kell látnunk, hogy harc dúl egyrészt az egyéni hívők lelkéért másrészt a gyülekezeti közösségekért. Ez a harc a megtévesztés által akar belevinni minket egy olyan “keresztyénségbe”, ami még mindig az Ószövetség alapelve szerinti működik, hogy ez által megfosszon minket az Újszövetség teljes áldásától és az élettől. Ez a fajta “keresztyénség” elsődlegesen a külsőségeket és azt helyezi a középpontba, ami a lélekhez kapcsolódik. A vallásosságnak ez a formája minden szóhasználatát, gyakorlatát tekintve az Újszövetség ezerféle kifejezési formájának „köntösét” öltheti magára, de végső soron nem hoz létre felülről születést, szellemi embereket, akik a Szellem által folyamatosan Krisztus képmására átformált állapotban vannak.

Az ilyenfajta lelki „keresztyénség” egyetlen megnyilvánulási módja önmaga kifejezésére a vallásos külső megnyilvánulási formák fontossága. A hangsúly lehet az épületen, az érzéki atmoszférán, a világításon, a zenén, a ruházaton, a prédikátoron vagy más dolgokon. Minden erőfeszítés arra irányul, hogy egy “kifogástalan show-t csináljanak a testi ember számára” (Galata 6:12). Ez történhet hagyományos módon vagy erőteljes mai stílusban. Az egész nem ér semmit, ha az elért hatás és a közvetített üzenet a fizikai érzékekre hat csupán azzal a céllal, hogy a lélek birodalmában hozzon létre egy vallásos megtapasztalást.

A keresztyénségnek ez a formája a lélek egy vagy több kiemelt területét hangsúlyozva éri el a hatást. Lehet például a léleknek ez a kiemelt területe a gondolat. Ez levezetheti a „hit”-ről szóló teljes tanítást egy élettelen teológiai gondolkodás alapján az elme szintjén. Amikor az akarat van a középpontban a gyülekezet természetét a törvénykezés, a vallásos cselekedetek, a hatalmaskodás és az önsanyargatás fogja jellemezni. Az inga kilengésének másik szélsőséges esete, ha az érzések vannak a vallásos hit és buzgalom középpontjában, akkor a gyülekezet életét a fizikai megtapasztalások érzékelése és a szórakozás minden formája fogja alakítani. Jóllehet mindez nagyon vonzó lehet és hatással tud lenni az emberek lelkére, de ha az nem egyedül az ember szellemi részét célozza meg az végső soron megtévesztéshez, megkötözöttséghez és szellemi halálhoz vezet.  A vallásosságnak ez a formája túlzottan népszerű és terjed, mert az ember testi természete erre vágyik és nem arra, hogy a keresztre menjen vagy a Szent Szellem uralma és vezetése alá helyezze magát.

A “keresztyénséget” azonban az Újszövetség természete szerint teljes mértékben elsődlegesen a szellemi dolgok kell, hogy jellemezzék. A Szent Szellem munkálkodik az emberi szellemben, ami elsődleges uralkodó ismertető jegye a gyülekezetnek. Ilyen értelemben, nem lehet uralkodó a tiszta értelem, sem a tiszta szükségszerűség, sem a túlfűtött érzékiség, hanem a Szent Szellem folyamatos és erőteljes munkája. A hangsúly a belső emberen van, amit az élő Istennel való folyamatos személyes kapcsolat formál át. A lélek (az elme, az akarat és az érzelmek) megújul és megszentelődik belülről kifelé munkálkodva a Szent Szellem kenete hatására. A Szent Szellem mélyreható munkája által a bűn és a halál gyökereit halálra kell adni. Valódi szabadulást az ezek forrásától – a világ szeretetétől és a testi vágyaktól – való elszakadás hoz. A fizikai megnyilvánulások ezt követően valódi istenfélelmet és tisztaság utáni vágyat fejeznek ki. A szellemi értékek és a mennyei vezetés természetes módon tölti be a szívet és cselekedetre ösztönöz. Egy ilyenfajta “keresztyénséget” elsődlegesen az “ÉLET” jellemez: a Szellem gyümölcseinek, a szentségnek és az igazi szabadságnak teljessége. Ilyen az Újszövetség gyülekezete. Ilyen Gyülekezet megszületéséért halt meg Jézus.

Következtetés

A Szentírás mélységesen egyszerű a maga középpontban lévő igazságaival. A két fa, a két Ádám és a két szövetség, mind pontosan a választás egyszerűségét példázza, amit Isten felkínált az emberiség számára. Az élet és a halál útja világosan le van fektetve a kezdetektől fogva. Pál a korintusi hívőknek ezzel együtt azt mondta: 

Félek azonban, hogy amiként a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől.”  (2 Korintus 11:3) 

Az a régi kígyó még mindig munkálkodik, hogy elcsábítsa és megtévessze az utolsó Ádám feleségét, hogy a rossz fáról egyen. Elmenekülhetünk azonban a csábító hazugságai elől és megragadhatjuk mindazt, ami el van készítve számunkra a Krisztusban, az Újszövetségben, a Szent Szellem szerint való életben.

Forrás:http://christcenteredchristianity.com/other-writings/the-essential-character-of-the-new-covenant-pt-2b-its-spiritual-nature-cont/

 Fordította: Abonyi Sándor

Hungary, Jászberény, 2013-04-24

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: helyreállítás, Magyar tanítások
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. david bolton szerint:

    Reblogged this on christcenteredchristianity and commented:
    I am very thankful to my brother Sandor Abonyi from Hungary for the translation and republishing of this series in Hungarian on his blog, Keskenyut.
    -David

    Kedvelés

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s