Mindent megvizsgáljatok – Abonyi Sándor

PDF formátumban letölthető itt:  Mindent megvizsgáljatok

Jézus megvizsgál minket: „….én vagyok a vesék és szívek vizsgálója”   Jel. 2.23.

Isten Igéje is megvizsgál minket, „mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.”    Zsidó 4:12

Jézus a Vigasztalót is azért küldte el maga helyett, hogy megvizsgálja és „megfeddje a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében”    János 16:8

Jézus Igaz Bíró természetéből adódóan mindent meg kell, hogy vizsgáljon, és ami eltér az Igazságtól, az bűn, és azt meg kell ítélnie.

Nekünk is azt parancsolja az Ige, hogy Mindent megpróbáljatok (megvizsgáljatok); ami jó, azt megtartsátok!  Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek!”  1 Thess 5:21-22

A béreabeliek ilyenfajta hozzáállását dicséri az ige: „ …. naponként tudakozva az írásokat, ha úgy vannak-e ezek?    Ap.csel. 17:11.

Mi hogy állunk a megvizsgálás kérdésével, beleértve önmagunk megvizsgálását is?

Próbáljátok meg magatokat, hogy hitben vagytok-e? … hogy a Jézus Krisztus bennetek van? Kivévén, ha méltatlanok vagytok.”     2 Kor. 13:5.

Az önmagunk megvizsgálásának lehet eredménye az, hogy Krisztus bennünk van, de ezek szerint lehet az is, hogy nincs, mert méltatlanok vagyunk rá. Szokatlan ezt hallani, hogy méltatlanok lehetünk Krisztus számára, de az Ige mondja ezt, tehát így van! Jézus figyelmeztet bennünket, hogy az utolsó időben a legnagyobb veszély, ami a hívőket fenyegeti az „belülről” – a hívők közül – támad és az a hitetés, a megtévesztés.

Vigyázzatok, hogy valaki el ne hitessen titeket”, mert „sok hamis próféta támad, akik sokakat elhitetnek” és „nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is”   Máté 24.4; 11; 24.

Sok hívő jóhiszemű, ezért minden más hívőről is ugyanezt feltételezi. Miért gyanakodna valakire, ha valaki Jézus nevében jön és még sok csodát is tesz? Ki gondolhat egyáltalán arra, hogy egy ilyen „áldott, felkent testvér” nem Istentől lenne? Amiket mond, az is egész jól hangzik és jelek és csodák ’erősítik meg’ szolgálatát. Felmerülhet egyáltalán valakiben, hogy egy ilyen szolgáló, aki Jézus nevében beszél, jelek kísérik a szolgálatát, nem Isten szolgája? Jézus éppen ezért figyelmeztet bennünket, mert olyasmi történik meg, amire mi egyáltalán nem gondolunk! Ebben van a hitetés nagy veszélye! Ezért szólít fel bennünket az ige, hogy „mindent megvizsgáljatok”! A hívőknek meg kell érteni, hogy nem lehetnek jóhiszeműek (együgyűek, hiszékenyek) hívő szolgáló „testvéreikkel” szemben sem, hanem józannak, bölcsnek, megfontoltnak, óvatosnak kell lenni és a szellemek megkülönböztetésének ajándékát használva mindent meg kell vizsgálni. Ilyen tulajdonságokról és készségről akkor beszél az Ige, amikor érett hívőket említ. A jelek és csodák nem szabad, hogy megtévesszenek bennünket! Nem minden csoda és jel van Istentől és erre sok hívő nem is gondol! Csodákra a Sátán is képes! (Lásd. A Mózessel versengő varázslókat a Fáraó udvarában. Az ő botjuk is kígyóvá változott, mint Mózes botja és több csodát is tettek Mózeshez hasonlóan). A Máté 7-ben is beszél Jézus arról, hogy lesznek, akik az Ő nevében sok csodát tesznek, prófétálnak, de Ő nem ismeri őket és a végük a kárhozat lesz. Gonosztevőknek nevezi őket. Ők valójában sokakat elhitető szolgálók, akiket sokaság követ, ezért sokakat megtévesztenek, és örök kárhozatra juttatnak. Ezért kell mindent megvizsgálnunk!

Mindenkinek saját jól felfogott érdeke, hogy minél előbb érettségre jusson, ha nem akar a megtévesztés áldozata lenni. A megkülönböztetés képességével még nem rendelkező éretlen hívők – a „gyerekek” – vannak a legnagyobb veszélyben. Veszélyben vannak azonban azok is, akik érett hívők ugyan, de nem gyakorolják a megvizsgálást naponta, ezért ők is könnyen a megtévesztés csapdájába eshetnek. A megvizsgálás gyakorlásához először az szükséges, hogy a hívők mielőbb eljussanak az érett korra. Ennek érdekében adta Jézus az Efézus 4-ben leírt szolgálati ajándékokat (apostol, próféta, evangélista, pásztor és tanító), hogy elvigyék a hívőket az érettségre. Az igazi – Jézus által küldött – szolgálók így is cselekednek. Igyekeznek elvinni a hívőket az érettségre és megtanítani őket a különbségtételre, a megítélés gyakorlására.

A hamis szolgálók, akiket nem az Úr küldött, esetleg kényelemből vagy szándékosan pontosan az ellenkezőjét teszik. Kiskorúságban tartják a hívőket, nem táplálják őket kemény eledellel, hogy felnőjenek az érett korra. Talán félnek tőle, hogy akkor az ő tekintélyük csökken felettük és olyan képességekkel fognak rendelkezni, hogy őket is megítélik, talán még le is leleplezik.

Sajnos a hívők is kényelmesek, nem akarnak felnőni, hanem gyermekek akarnak maradni:

„Mert noha ez idő szerint tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdő elemeire tanítson valaki titeket; és olyanok lettetek, akiknek tejre van szükségetek és nem kemény eledelre. Mert mindaz, aki tejjel él, járatlan az igazságnak beszédiben, mivelhogy kiskorú: Az érett korúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre.    Zsidó 5:12-14.

Isten akarata azonban az, hogy mindenki eljusson az érett korra, hogy

„többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által; Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban;”    Efézus 4:14-15.

Sokakat ide-oda dobálnak a különböző divathullámokat képviselő tanítások és nem vágynak kemény eledelre és nem is szeretik hallgatni azokat, mert az őket is megítéli és változniuk kellene, azt viszont nem szeretnének. Nem akarnak felelősséget vállaló, küzdelmes, harcos, megpróbáltatásokkal járó felnőtté válni, hanem inkább szeretnek felelősség nélküli gyermekek maradni és elvárni, hogy mások gondoskodjanak róluk. Így volt ez már Jézus szolgálata idején is. Több ezer ember hallgatta őt a mezőn és a tengerparton és sokaság követte őt az utcákon, még más városokból is odavitték hozzá a betegeket, hogy meggyógyítsa őket. Amikor azonban kemény eledellel kezdett szolgálni feléjük, akkor nemcsak a sokaság, de még a saját tanítványai közül is sokan elhagyták.

„Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.  Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban.  Amiként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, aki engem eszik, él én általam. Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá; nem úgy, amint a ti atyáitok eszik a mannát és meghalnak: aki ezt a kenyeret eszi, él örökké. Ezeket mondja a zsinagógában, amikor tanított Kapernaumban. Sokan azért, akik hallották ezeket az ő tanítványai közül, mondának: Kemény beszéd ez, ki hallgathatja őt?  Tudván pedig Jézus ő magában, hogy e miatt zúgolódnak az ő tanítványai, monda nékik: Titeket ez megbotránkoztat? Hát ha meglátjátok az embernek Fiát felszállani oda, ahol elébb volt?! A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet. De vannak némelyek közöttetek, akik nem hisznek. Mert eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki elárulja őt. És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanem ha az én Atyámtól van megadva néki.  Ettől fogva sokan visszavonulnak az ő tanítványai közül és nem járnak többé ő vele. Monda azért Jézus a tizenkettőnek: Vajon ti is el akartok menni? Felel neki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad. És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.”    János 6:53-69 

Jézus azt mondta, hogy amiket szól az szellem és élet, mert a test nem használ semmit. Ez azt is jelenti, hogy amíg a testet táplálják a szolgálók, addig sokaságra lehet számítani, de amikor szellemről és életről van szó, az sokakat megbotránkoztat és eltávozásra késztet: a kemény beszéd tehát „megpróbálja (megrostálja, szétválasztja) a hívőket”.

Ugyanezt látjuk a 2 Tim 4.2-5-ben, ahol Pál apostol arra hívja fel Timóteus figyelmét, hogy lesz idő, amikor a hívők egyszerűen nem fogják elviselni az egészséges tanítást és a saját kívánságaik szerint fognak maguknak tanítókat gyűjteni. Pál ennek ellenére arra kéri Timóteust, hogy ő akkor se alkudjon meg, hanem minden alkalmat ragadjon meg az egészséges tudomány hirdetésére, az intésre, a feddésre és a buzdításra.

„Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással. Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülük; És az igazságtól elfordítják az ő fülüket, de a mesékhez oda fordulnak. De te józan légy mindenekben, szenvedj, az evangélista munkáját cselekedd, szolgálatodat teljesen betöltsd.”

Hasonlóan figyelmezteti Pál Titust is, amikor Krétán elöljárókat állít be. Az elöljárókkal szemben az Ige szerint alapkövetelmény, hogy ne alkudjanak meg az igazsággal!

Aki a tudomány szerint való igaz beszédhez tartja magát, hogy inthessen az egészséges tudománnyal és meggyőzhesse az ellenkezőket.”   Titus 1:9.

Ha ez így volt Jézus és Pál szolgálata idején, akkor így van ez ma is. Sok szolgáló azonban nem akarja „elkergetni” maga mellől kemény (egészséges) beszéddel az őt követő sokaságot. Emberileg (természetes – testi – szinten) nézve „jól felfogott érdeke” mindenkinek, szolgálónak és hívőknek egyaránt: megmaradni egy kellemes, felelősség nélküli, nagy odaszánást – a test halálba adását – nem igénylő, konfrontációktól mentes, kellemes légkörben, tejnek italával (mesékkel) táplálva a hívőket. Így mindenkinek „békessége” van.

A kérdés az, hol van ezekben Isten akarata?

El kell gondolkoznunk azon, hogy amikor ma az egész világon ismert híres szolgálók körül több tízezer fős gyülekezetek jönnek létre, vajon milyen eledellel táplálják az ilyen sokaságot és milyen a hívők többségének érettsége?

Jézus is szolgált több ezres sokaság felé, de a szolgálata végén a „felházban” csak 120 tanítvány volt, akik átélték a Pünkösdöt.

Ha azon is elgondolkozunk, hogy időről időre új „tanítási szelek dobálják ide-oda” a hívőket, akkor ez az ige szerint – minden szempontból – a gyermekkor jele, mert a hívők folyamatosan tejnek italával táplálkoznak, ill. táplálják őket.

A divatos „tanítási szelek”, amikről az utóbbi években gyakran hallottunk: a mindent legyőző hit, a kenet, a (határtalan) kegyelem, a szellemi – és szolgálati ajándékok fölé rendelése a jellemnek, Isten ígéretei a hívőknek, bővölködés, csodák, gyógyulások, Isten szeret téged …. Ezen tanítások némelyike önmagában is Biblia ellenes, de amik helyesek is, „ellensúlyokat” (kiegyensúlyozás) nélkül” állandóan ezeket emlegetni nem egészséges tudomány és ezért nem egészséges gondolkodású és jellemű hívőket fog eredményezni.

Melyek azok az „ellensúlyok”, amikről alig, vagy egyre kevesebbet szó esik Isten népe között? Pld.: a bűn, a bűnbánat, a szentség kérdése, az óember (test) halálba adása, a naponkénti kereszthordozás, a teljes engedelmesség az Úrnak mindenben, az Ige igazságában (keskeny úton) való járás, krisztusi életmód, példaképek, nyomorgattatások, üldöztetések vállalása az Úrért stb.

Ma a világ legnagyobb – több tízezer – fős gyülekezetének pásztora odáig elment, hogy kijelentette: a bűnről nem akar tanítani, csak problémáról és az emberek helyreállásáról! Mi az, amire a „piros lámpa kigyullad” a hívők szellemében és vészjelzést ad, ha nem az ilyen és ehhez hasonló kijelentések?!

Jézussal ellentétben ma sokan félnek „lemondani a sokaságról” és óvakodnak a kemény beszédektől, vagy ami még rosszabb, egyszerűen a saját egzisztenciájuk és hírnevük növelésén munkálkodnak Jézus nevében.

Megnyugtató, kényelmes és biztonságot adó a sokaság látványa, de az Ige szerint éppen ez kellene, hogy elbizonytalanítson bennünket, és megkérdezzük magunktól: jó úton járunk egyáltalán? Ezt a kérdést fel kell tenni magunknak. Az igazi (krisztusi) hívők útja a keskeny út és az nem a sokaság, hanem a kevesek útja!

Jézus ugyanis azt mondta:

„Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.”   Máté 7:13-14.

A magukat hívőknek tartó emberek előtt két út van, amin járhatnak. Ez a két út nem árnyalati különbségeket rejtő két lehetséges út a hívők számára, ahol mindkettőnek vége örök élet, hanem az örök életet vagy örök halált (kárhozatot) eldöntő, egymástól teljesen különböző két út. Az egyik út a pokolra, a másik az örök életre vezet.

Jézus nagyon világosan figyelmezteti erre a hívőket a fenti Igében.

Az egyik út: a széles út, amin sokan járnak, és nagyon jónak tűnik, de sajnos a veszedelemre visz. Ez nem a világ útja, hanem a világból egyszer már kijött, de a világtól nem teljesen elszakadt – világias, „kétfelé sántikáló”, a világ dolgaival megalkuvó, „kétszívű”, „képmutató” – sokszor jóhiszemű, gyülekezetekbe járó hívő emberek sokasága. Ez az út a kárhozatra vezet, és ez sokkoló kellene, hogy legyen a hívők számára, hogy sokan ezen az úton járnak. Ezt olyan hiteles személy mondja, mint maga Jézus Krisztus, Isten Fia!

A másik út: a keskeny út, amire azok a hívők tudnak rálépni, akik átmentek a „szoros kapun”, amit csak kevés hívő talál meg. Ők azok a hívők, akik nem megalkuvók (nem kétfelé sántikálók, nem képmutatók, nem kétszívűek), hanem elszakadnak a világtól és teljes szívvel az Urat követik, és az életüket teljes egészében Krisztus Fősége alá helyezik, és mindenben engedelmeskednek az Úrnak. Hordozzák a keresztet minden nap, halálba adva testüket, vállalva az elutasítást, a kigúnyolást, az üldözést is a hitükért. Ez az örök életre vezető út azoknak, akik mindvégig kitartanak ezen az úton.

Kényelmes ’rábízni magunkat a tömegre’ és semmit sem megvizsgálni, mert általában jónak látszanak dolgok, de ez egy nagyon veszélyes hozzáállás. Jézus és az Ige egyáltalán nem erről beszél! Az Ige nem arról beszél, hogy kövessük a sokaságot, hanem arról, hogy kövessük Őt és Ő pontosan arra figyelmeztet, hogy a hívők sokaságával tartani nagyon veszélyes. Ezért tehát mindent meg kell vizsgálni, és ami igaz csak azt megtartani, mert „Ő az út, az igazság és az (örök) élet”.

A széles úton járó, hamis szolgálók jellemzői:

–         tejnek italával kiskorúságban igyekeznek tartani a hívőket, hogy a „tanítványaik” ne nőjenek fel az érett korra,

–         ne legyenek képesek megítélni őket, esetleg le is leplezni hamisságaikat,

–         leszoktatják a hívőket a megvizsgálásról, sőt egyenesen megtiltják nekik: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek” mindenre kiterjedő általános alkalmazásának hangoztatásával távol tartanak maguktól minden megítélést,

–         feltétlen engedelmességet (alávetettséget) várnak el mindenkitől, és akik megkérdőjeleznek dolgokat, azokat engedetleneknek, lázadóknak nevezik,

–         a „gyülekezet növekedési mozgalom” támogatói, akik sokaságra törekszenek, saját hírnevük, bővölködésük érdekében,

–         a magánéletükben sok esetben nem krisztusi példaképek, hanem „rossz fák”, akiknek magánéletét esetenként botrányok árnyékolják be,

–         „Éli Főpapok”, akik saját gyermekeiknek is sok mindent elnéznek és nem fiakat, hanem „fattyakat” nevelnek,

–         mindezek ezek sem akadályozzák őket abban, hogy tovább szolgáljanak az „Úrnak”

A keskeny úton járó, igaz szolgálók jellemzői:

–         jellemüket tekintve krisztusi példaképek (jó „fák”),

–         a házasságuk példaértékű, gyermekeiket engedelmességben tartják,

–         az Úrnak odaszánt életet élnek, mindenben engedelmeskednek neki,

–         a hívőktől is az életük Úrnak való teljes átadását várják el,

–         az érett korra akarják elvinni a hívőket,

–         fel akarják készíteni őket az Istentől kapott személyes elhívásuk betöltésére,

–         mindenkitől elvárják az Igének való teljes engedelmességet mindenben, azaz az igazságban (keskeny úton) való járást és a kereszt hordozását, minden nap,

–         nem félnek a kemény eledel kiadásától, mert felelősséget éreznek a rábízottakért,

–         nem vesztik el reménységüket akkor sem, ha sokan elhagyják és kevesen követik őket,

–         az IGÉVEL összhangban arra szólítják fel a hívőket, hogy állandóan vizsgáljanak meg mindent (elsősorban önmagukat és a feléjük szolgáló embereket)

A megvizsgálásra való képességnek, az érett korúságra jutásnak „ára” van, amit „meg kell fizetni”:

– önmagunk teljes feladása (a test halálba adása),

– folyamatos, élő kapcsolat ápolása az Úrral,

– a teljes Írás megismerése, megértése és az annak való engedelmességben járás,

– konfrontálódó készség a hamis atyafiakkal, szolgálókkal és az ördög minden munkájával (folyamatos szellemi harc vállalása),

– hajlandóság és készség az építő vitákban való részvételre (igeismeret, igei alapon való érvelés, mások meggyőzése)

A megvizsgálás elmulasztásának „ára” (következménye):

– tévelygés, becsapás,

– nagy megrázkódtatások az egyéni életben és szolgálatban,

– örök élet elvesztésének veszélye.

Légy nagyon óvatos, mikor ilyeneket hallasz:

– látod, milyen sokan gondolkodnak hozzánk hasonlóan?

– nem kell megítélni ezt a tanítását, mert

– ezt én az Úrtól vettem,

– a mennyben jártam és az Úr tanított engem erre,

– egy angyal jött hozzám és ő mondta ezt nekem,

– ez engedetlenség, lázadás Isten szolgája ellen.

Az Ige nem véletlenül parancsolja nekünk, hogy „mindent megvizsgáljatok!”

Mivel tudunk megvizsgálni valamit? Mi az abszolút Igazság, a megvizsgálás mércéje? Jézus! És Isten Igéje! Mert Jézus a testté lett Ige. Bármilyen szellemi dolog: megnyilvánulás, prófécia, kijelentés megvizsgálása, megítélése az IGE alapján kell, hogy megtörténjen. A megvizsgálás nagyon egyszerű. Ha a vizsgált dolog (személy, tanítás, megnyilvánulás stb.) nincs összhangban az Ige teljességével, akkor az nem Istentől van, bármennyire jónak vagy szelleminek is tűnik.

Pál apostol a Galácziabelieknek a következőt írja:

„Csodálkozom, hogy Attól, aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangéliumra hajlotok. Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát. De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk, legyen átok.”     Gal. 1:6-8

Pál apostol az angyaloktól származó kijelentéseket is megítélésnek veti alá, és önmagát is megvizsgálásra ajánlja. Így tesz egy Istentől küldött szolgáló és erre tanítja a tanítványait is! Pál apostol a Béreabelieket nemes lelkűeknek nevezte, mert az írások alapján „mindent megvizsgáltak”, hogy„úgy vannak-e ezek?”Pál ezért megdicsérte őket. Ezzel szemben a legszigorúbban megdorgálta a Galácziabelieket, akiket hamis atyafiak hamis evangélium hirdetésével zavartak meg. Pál átokkal fenyegette meg a hamis evangélium hirdetőit. Ebből is látszik, hogy nem kis jelentőségű dolgokról van szó a megvizsgálás gyakorlásakor, hanem örök életet meghatározó kérdésről.

Mi hogy állunk ehhez a kérdéshez?

–         Szakítottunk a világgal teljes egészében Krisztus Fősége alá helyezve életünket?

–         Alapvetőnek tartjuk az életünkben a szentségben járást és gyűlöljük a bűnt?

–         Hordozzuk a keresztet minden nap?

–         Törekszünk a tökéletességre?

–         Haladunk előre folyamatosan Krisztusban az érettségre?

–         Szeretjük az egészséges, kemény tanításokat?

–         Szeretjük a próbákat és örömnek tartjuk azokat?

–         Készek vagyunk változtatásra az életünkben, ha az Ige meggyőzött erről bennünket?

–         Igyekszünk felismerni az elhívásunkat és felkészülni az Istentől kapott szolgálatunkra?

–         Van vágy bennünk a mások felé való szolgálatra és az adott szinten igyekszünk is gyakorolni azt?

–         Törekszünk az Ige mind teljesebb megértésére?

–         Készek vagyunk vitába szállni és megvédeni az Igazságot az Ige alapján?

–         Készek vagyunk megítélni és leleplezni hamis atyafiakat, szolgálatokat és tanításokat?

Ezekből mindenki el tudja dönteni, hogy most a sokak által járt kényelmes, széles úton vagy a kevesek által járt, sok kihívást jelentő, keskeny úton?

A széles és a keskeny út „két részre osztva a hívőket” átszeli a gyülekezeteknek nevezett nagy és kis közösségeket. Ez időnként hordozhat feszültségeket is a „két tábor” között vagy végső soron szétváláshoz is vezethet, mert erről is beszél az Ige.

Nem az a fontos, hogy egy hívő valamelyik gyülekezetnek nevezett közösség hivatalos tagja, vagy szabadon – kisközösségben – éli-e meg a hívő életét. Egyedül az számít, ki van beírva az Élet Könyvébe.

„A tanítványok pedig ezeket hallván, felettébb álmélkodnak, mondván: Kicsoda üdvözülhet tehát? Jézus pedig rájuk tekintvén, monda nékik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges. Akkor felelvén Péter, monda néki: Ímé, mi elhagytunk mindent és követtünk téged: mink lesz hát minékünk? Jézus pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ti, akik követtetek engem, az újjá születéskor, amikor az embernek Fia beül az ő dicsőségének királyi székébe, ti is beültök majd tizenkét királyi székbe, és ítélitek az Izráel tizenkét nemzetségét. És aki elhagyta házait, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit az én nevemért, mindaz száz annyit vészen, és örökség szerint nyer örök életet. Sok elsők pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsők.”    Máté 19:25-30. 

Vigyázzatok! … Legyetek éberek! ….  Óvakodjatok mindentől, ami gonosznak látszik!

 Mindent megvizsgáljatok!

 

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: egység, gyülekezetépítés, helyreállítás, Magyar tanítások, Szentség, utolsó idők, vezetés
Címke: , , , , , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

4 hozzászólás a(z) Mindent megvizsgáljatok – Abonyi Sándor bejegyzéshez

  1. Melinda szerint:

    Nagyon aktuális! Köszönöm!

    Kedvelés

    • Sandor szerint:

      Köszönöm a hozzászólásodat.

      Igen. A téma aktuális. Tapasztalatból tudom, hogy ennek gyakorlása munkával jár és sok szeretet, bölcsesség és bátorság – egyszóval érettség – szükséges hozzá. Igen nagy szükség van a gyakorlására. Nagyon az Úrban kell lenni és szellemi vezetésben cselekedni, de így is elkerülhetetlenek esetenként a sértődés, harag.

      Az Úr bárkinek tud bölcsességet adni ehhez, aki Tőle kéri.

      Sándor

      Kedvelés

  2. Balázs Ida szerint:

    Így igaz! Ha a hitünk nem Isten Igéjén nyugszik, ha nem Istenbe, és az Úr Jézus Krisztusba vetjük a hitünket, bizalmunkat, ha nem a Szent Lélek vezet, és tanít bennünket az ige alapján, akkor biztos a bukás. ( Én még azt is veszélyes csapdának tartanám, ha saját hitbéli nagykorúságunkban bíznánk!)
    Hiszen mind a hamis próféta, mind az Anti-Krisztus csodákat, és jeleket fog tenni ( és a beszéde is kellemes lesz) , és ha lehetne, még a választottakat is megtévesztené ( ha azokat nem Isten hatalma védené, az igazság szeretete miatt…!) ! Ahogyan a fenevad is megtévesztette eddig is az “őt” követő tömegeket, a hazugság minden jelével, és csodájával….
    Jel. 13,11 Azután láték más fenevadat feljőni a földből, a kinek két szarva vala, a Bárányéhoz hasonló, de úgy szól vala, mint a sárkány; És az előbbi fenevadnak minden hatalmasságát cselekszi ő előtte; és azt is cselekszi, hogy a föld és annak lakosai imádják az első fenevadat, a melynek halálos sebe meggyógyult vala;
    2 Thess. 2,9 A kinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival,

    Kedvelés

  3. Sandor szerint:

    Kedves Ida! Egyetértek azzal, amit írtál. A különbségtevő képesség a hitben “érett korúak” tulajdonsága, de Jézus mindenkit figyelmeztet a megtévesztés veszélyére; tehát az érett-korúakat is! Ebben az esetben is érvényes, hogy “aki áll, vigyázzon, hogy el ne essen”. A “két-három bizonyság” megerősítő erejére az érett-korúaknak is feltétlenül szükségük van. Ezért küldte ki Jézus a tanítványokat, sőt az apostolokat (12-t), a legérettebbeket is kettesével. Szeretettel Sándor

    Kedvelés

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s