Jézus és a parázna asszonyok – Abonyi Sándor

Hogyan alkalmazza Jézus az egész életre szóló házasság elvét a gyakorlatban?

(a Törvény, a megítélés és a kegyelem alkalmazásnak helye és összhangja)

Letölthető PDF formátumban itt – MP3 formátumban itt

Jézus tanítása a házasságról: Jézus tanítása a házasságról

Több esetben is látjuk az Igében, hogy Jézus parázna, házasságtörő asszonyokkal beszélget: lásd Mária Magdaléna, a samáriai asszony és a farizeusok által Jézushoz vitt házasságtörő asszony, akit meg akartak kövezni. Hogy viszonyult Jézus ezekhez a helyzetekhez és hogyan kell értelmezni Jézusnak a paráznasághoz, házasságtöréshez való viszonyulását? Hogyan gyakorolja a megítélést, mint Igaz Bíró megítélve a bűnt és hogyan gyakorolja a kegyelmet, mint Király? Erről szól ez az írás.  

Az utóbbi években gyakran hallani olyan véleményeket, hogy Jézus nem ítélte el a parázna és házasságtörő asszonyokat, mert Ő már nem a Törvényt gyakorolta, hanem a kegyelmet. Ez teljesen helytelen értelmezés, mert aki ilyet mond nincs tisztában a Törvény és a kegyelem szerepével és elfelejtkezik arról, hogy nekünk hívőknek szentségben kell járnunk, mert „szentség nélkül nem látjuk meg az Urat”. Sokan megismerték Jézust, mint kegyelemben részesítő Királyt, de úgy látszik sokan nem ismerték meg Őt sok más oldalról, többek között Igaz Bíróként sem. Jézus, mint Igaz Bíró olyannyira tisztelte a Törvényt, hogy személy szerint minden tekintetben betöltötte azt. Mint Igaz Bíró köteles volt megítélni és ma is megítél minden bűnt, ebben a hivatalában egyszerűen nem cselekedhet másként. Mint Király azonban élhet a ’halálra ítéltek’ kegyelemben részesítésével. Ez két különválasztandó szerep, amit semmiképpen sem szabad összemosni, mert akkor nem fogjuk megérteni az Igét és téves következtetésekre jutunk. Jézus az Igaz Bíró szerepéből adódóan soha nem hagyhatja jóvá a bűnt, még akkor sem, ha kegyelemben részesített valakit, hanem megtiltja azt. Nagyon fontos, hogy a Törvény és a kegyelem kapcsolatát helyesen értelmezzük.

A Törvény most nem uralkodik rajtunk, mert kegyelem alatt vagyunk, de a Törvény nem lett semmissé számunkra, hanem az be van írva a szívünkbe, és belülről működik. A bennünk lakozó Szent Szellem azért jött, hogy különbséget tegyen az igazság és a bűn között és gondoskodik róla, hogy a bűn megítélésre kerüljön. Ha a Szent Szellem a lelkiismeretünkön keresztül megítél bennünket, akkor ez bűnbánatra és a bűn elhagyására kell, hogy ösztönözzön bennünket. Jézus az ilyen szívű embereknek mindenkor megbocsátja az elkövetett bűnt. Jézusnak, mint Királynak joga van kegyelmet gyakorolnia, ez azonban nem helyez senkit sem „törvényen kívüli állapotba”, hogy nyugodtan vétkezhet bármely parancsolat ellen. Ellenkezőleg!

A következő igék beszélnek erről:

„A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-e a hit által? Távol legyen! Sőt inkább a törvényt megerősítjük.”   (Róma 3:31) 

„Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-e a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen? Távol legyen: akik meghaltunk a bűnnek, mimódon élnénk még abban?…..Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt. Mit is tehát? Vétkezzünk-e mivelhogy nem vagyunk törvény alatt, hanem kegyelem alatt? Távol legyen.”     (Róma 6:1-2, 14-15)

Jézus azt mondta, hogy „aki ismeri az Én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem” (János 14.21). Jézus parancsolatai senkit sem hatalmaznak fel bűn elkövetésére, éppen ellenkezőleg. Jézus elvárja mindenkitől a szent – bűn nélküli – életet, mert Ő sem követett el semmilyen bűnt. Ilyen értelemben is példaképünk és ebben is követnünk kell Őt. Testileg erre képtelenek vagyunk, de a bennünk lakozó Szent Szellem által ez lehetséges. „Minden lehetséges a hívőnek!” (Márk 9.23)

Az elmúlt évek során több alkalommal kérdeztem szolgáló testvérek véleményét a házasság, válás és újraházasodás kérdéséről. Meglepődtem, hogy mennyire eltérő véleményeket képviselnek ebben az örök élet és halál kérdését érintő dologban. Általában egyetértés volt abban, hogy a Biblia igazsága az alap (az egész életre szóló házasság), és ezt kell tanítani és tanácsadásnál alapul venni. A problémát többnyire abban látták, hogy a hívők életében kialakult legkülönbözőbb élethelyzeteket hogyan lehet „kezelni” a gyakorlatban. Ebben a véleményben rejtve ott van, hogy esetenként az ige igazságának alkalmazása során a Biblia tökéletes elgondolásától eltérő gyakorlati alkalmazások születhetnek. Jézus azonban, aki maga is minden parancsolatot betöltött, tőlünk is azt várja, hogy mi is így cselekedjünk, mindenben engedelmeskedjünk neki, mert az szereti Őt, aki az Ő parancsolatait megtartja. Ez alapvetően azt jelenti, hogy nem válhat külön az „elmélet” és a „gyakorlati alkalmazás”. Amit az Ige mond, azt az életben nekünk is pontosan úgy kell alkalmazni, megélni!

Nézzük most meg, hogy Jézus hogyan alkalmazta az Igét a gyakorlatban:

– az egyik történek a samáriai asszony esete,

– a másik történet a farizeusok által megkövezni akart házasságtörő asszony.

Jézus idejében a zsidóknál (és minden bizonnyal a környezetükben élő népeknél, így Samáriában is) Mózes parancsolata szerint a válást és újraházasodást megengedő gyakorlat volt érvényben. Ezt Mózes (és nem Isten!) engedte meg, az emberek szívének keménysége miatt, az Ószövetség idején. Jézus az evangéliumokban kinyilvánította Istennek a házasságra vonatkozó eredeti, tökéletes akaratát és a házasságnak Isten akarata szerinti helyreállításának szükségességét az Újszövetség (a Szent Szellem kitöltetésének) időszakában:

lesznek ketten egy testté, úgy hogy többé nem kettő, hanem egy test. Amit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza.”!. (Máté 19.5-6.)

Ez azt jelenti, hogy a házasságot Isten szerkeszti egybe és azt egyetlen ember sem választhatja szét (sem maguk a házasfelek, sem a világi bíróság). Isten a házasság szétválasztásával nem hatalmazta fel az embert, az nem emberi hatáskörbe tartozik! A házasság tehát egy egész életre szól, ami az egyik fél halálával szűnik meg. Ekkor szabad a megözvegyült félnek újraházasodni, egyetlen más esetben sem. A válást bizonyos esetekben (paráznaság vagy ha a hitetlen házastárs el akar válni) az Ige engedélyezi, de ez nem jogosít fel senkit újraházasodásra, mert a „mást vesz el” kifejezést az Ige minden esetben házasságtörésnek minősíti.

Nézzük most meg a samáriai asszony esetét, hogyan alkalmazta Jézus Isten eredeti terve szerinti – egész életre szóló – házasság elvét a gyakorlatban:

„Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jöjjek ide meríteni! Monda néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jöjj ide! Felel az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád, hogy: Nincs férjem; Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad. Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy.” ( János 4:15-19)

Milyen következtetéseket tudunk levonni ebből a beszélgetésből?

  1. Az asszony megkívánta az élő vizet, amit Jézus kínált neki és követni akarta Őt:

Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jöjjek ide meríteni!

2. Jézus prófétált az asszony helyzetéről és feltételt támasztott az Ő követésével kapcsolatban:

„Menj el, hívd a férjedet, és (úgy) jöjj ide! Felel az asszony és monda: Nincs férjem. Jól mondod, hogy: Nincs férjem, mert öt férjed volt, és a mostani nem a férjed: ezt igazán mondtad.”

Jézus elküldte az asszonyt, hogy rendezze házasságát és a férjével együtt térjen vissza.

Kérdés: Mit kellett rendeznie az asszonynak? Ki is az Jézus szerint, aki ebben a helyzetben a férje kell, hogy legyen, akivel vissza kell térnie?

A kérdés megválaszolásához abból kell kiindulnunk, hogy Jézus az egész életre szóló házasságot tekintette alapnak és mind az öt korábbi férjet elismerte férjnek. Ez csak akkor lehetséges, ha mindegyik korábbi férj meghalt, és az asszony minden esetben a korábbi férj halála után házasodott újra. Így tehát az ötödik férj halála után ismét szabad volt neki megházasodnia, de ez nem történt meg, hanem csak együtt élt valakivel, házasság nélkül. Ezért mondta, hogy nincs férjem. Ez a helyzet viszont már paráznaságnak minősült, amit rendezni kellett.

Ezért mondta Jézus, hogy „Menj el, hívd a férjedet, és jöjj ide!” Ez azt jelenti, hogy az „együtt élő párjával” össze kellett házasodnia és úgy menni Jézushoz.

Ma elterjedt gyakorlattá vált a házasság nélküli együtt élés, de ez Isten szemében paráznaságnak, vagy ha él valamelyik fél korábbi házastársa, akkor házasságtörésnek minősül.

Most nézzünk meg a másik – a házasságtörő – asszony esetét:

„Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt visznek hozzá, akit házasságtörésen kaptak, és a középre állítván azt, mondják neki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő. A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz? ….  Aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ. És újra lehajolván, írt a földre. Azok pedig ezt hallván és a lelkiismeret által vádoltatván, egymásután kimennek a vénektől kezdve mind az utolsóig; és egyedül Jézus maradt és az asszony a középen állva. Mikor pedig Jézus felegyenesedik és senkit sem lát az asszonyon kívül, monda néki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-e téged? Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezz! Ismét szól azért hozzájuk Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.”  (János 8:3-12.)

Ezt az Igét sokan félreértik és tévesen magyarázzák, pedig a törvény és a kegyelem, ill. a parancsolatok betartása szempontjából nagyon fontos, hogy ezt jól értelmezzük.

Vannak, akik úgy gondolják, hogy a farizeusok halálra ítélték a házasságtörő asszonyt, amivel Jézus nem értett egyet és ezért elengedte az asszonyt. Ebből az következne, hogy Jézus a házasságtörő asszony cselekedetét jóváhagyta volna a farizeusokkal szemben. Ez azt jelentené, hogy nem kell elítélni a házasságtörést, ami ezek szerint nem is lenne bűn? Teljesen téves így gondolkodni és ez Isten igéjének teljes félremagyarázása lenne!

Mielőtt bármi következtetést vonnánk le erre az esetre vonatkozóan, nézzük meg, hogy mit tudunk bizonyosan az Igéből a fenti igeszakasszal – történettel – kapcsolatban:

– Jézus azért jött, hogy betöltse a törvényt és nem azért, hogy eltörölje,

Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik. Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lesz; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lesz.” (Máté 5:17-19)

– Jézus Igaz Bíró, és Igaz Bíróként neki magának is be kellett betartania a Törvényt, és ami szerint meg kellett ítélnie minden bűnt, így a paráznaságot is. A paráznaság és a házasságtörés nemcsak az Ószövetség idején volt bűn, hanem az Újszövetség idején ma is. A bűn következményében van különbség az Ószövetség és az Újszövetség között: régen megkövezés általi halál, ma „szellemi halál” és örök „kárhozat”.

„Avagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Istennek országát? Ne tévelyegjetek; se paráznák, se bálványimádók, se házasságtörők, se pulyák, se férfiszeplősítők, ……. nem örökölhetik Isten országát.”  (1Kor 6:9-10) 

– Jézus betöltötte a Törvényt, de ugyanakkor egy jobb (új) szövetség közbenjárója is volt, és mint ilyen egy „híd szerepet” töltött be az Ó-szövetség és az Új-szövetség között: még betöltötte a régit is, de már lerakta az alapjait egy újnak is („a törvény azt mondja, én pedig azt mondom néktek”….),

– Jézus azon túl, hogy Igaz Bíró, isteni személy és a Királyok Királya. Mint Fiú isteni személy, akinek joga van megbocsátania a bűnösnek, mint Királynak pedig joga van kegyelmet is gyakorolnia a halálra ítélt bűnös felett.

– A parázna asszonyt tetten érték a házasságtörésben, tehát bűnössége bizonyított volt és ezért a Törvény – ami igaz, és szent – halálra (megkövezésre) ítélte őt. Mint a Törvény ismerője ezzel ő maga is tisztában volt. Nem kifogásolta az ítéletet!

– A farizeusok, akik a Törvény tökéletes ismerői voltak jogosan akarták halálra kövezni a házasságtörő asszonyt. A probléma velük az volt, hogynekik személy szerint nem volt erkölcsi alapjuk az ítélet végrehajtására, mert csak az hajthatta végre az ítéletet – „dobhatta rá az első követ” – a tanúk közül, aki maga nem bűnös. Ők pedig „lelkiismeretükben vádoltattak”, ami azt jelenti, hogy bűnösök voltak és ezért nem vállalták a megkövezés végrehajtását, mert annak következménye visszafordult volna rájuk: „ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek” (Máté 7.1).

– világosan meg kell különböztetni a történetben és élesen el kell választani egymástól

  • az ítélet-hozatalt,
  • az azt követő ítélet-végrehajtást,
  • és a kegyelem gyakorlását. 

Ha ezeket összemossuk, és nem választjuk szét, az súlyos félreértéshez és téves ítéletalkotáshoz és következtetéshez vezet! Ilyen teljesen hamis következtetés lehet, hogy a kegyelem eltűri, sőt jóváhagyja a bűnben való élést, vagy nem is minősíti bűnnek, ami hazugság és ellene mond a hívőktől elvárt – bűn nélküli – szent életnek és a „keskeny úton” való járásnak.

Jézus mondta ugyan, hogy a paráznák sok embert fognak megelőzni a Mennyek országában, de azt is tudjuk az Igéből, hogy paráznáknak nincs helye Isten országában. A paráznaság kizárja az üdvösséget és az örök élet lehetőségét (Gal.5.19-21). Ha azonban megtér valaki a paráznaságából (elhagyja azt!), akkor elnyerheti az örök életet. Ilyen volt az a bűnbánó parázna asszony is, aki Jézus lábait drága kenettel kente meg, mert „sok bűne bocsáttatott meg neki”.

Jézusnak a samária asszonnyal való beszélgetéséből és a megkövezésre hozzá vitt házasságtörő asszony esetéből is látjuk, hogy Jézus minden esetben készségesen szóba állt parázna és házasságtörő asszonyokkal. Kész volt megbocsátani bűnüket és kegyelmet gyakorolni feléjük. Láthatjuk azonban azt is, hogy minden esetben egyértelműen megparancsolja azt is nekik, hogy hagyják abba a paráznaságot és rendezzék a kapcsolatukat:

– „menj el, hívd a férjedet, és jöjj ide!” – mondja a samáriai asszonynak, akinek korábban öt férje volt, de akivel akkor együtt élt az nem volt a férje,

– „menj el és többé ne vétkezz” – mondja a megkövezni szánt házasságtörő asszonynak.

Ezek alapján az alábbi következtetéseket vonhatjuk le:

– a megkövezésre ítélt házasságtörő nő kétségtelenül bűnt követett el, aminek jogos büntetése a Törvény szerint megkövezés általi fizikai halál lett volna és ebben az ítéletben a három fél (a vádlók: a farizeusok, a vádlott: a házasságtörő asszony, és a Bíró: Jézus) esetében nem volt véleménykülönbség: a paráznaság ítélete (büntetése) a Törvény szerint fizikai halál!

– A Törvény az Ó-szövetség idején fizikai halállal büntette a házasságtörést, ami az Új-szövetség idején szellemi halálra, az örök élet elvesztésére módosult, ha valaki nem bánta meg és nem hagyta el azt.

a házasságtörő asszony halálos ítélete a Törvény szerint tehát jogos volt, a farizeusok azonban a saját bűnük miatt nem vádolhatták a házasságtörő asszonyt, mert erre nem volt ’erkölcsi alapjuk’, ezért nem voltak jogosultak az ítélet végrehajtására sem, ami a megkövezés lett volna.

– Jézus szerepével, aki a Törvénynek betöltője, de az Újszövetségnek közbenjárója volt, a Törvény „Krisztusra vezérlő mesterré változott”. A Törvénynek tehát csupán már az a szerepe, hogy megítéljen (ebben az esetben halálra ítéljen), de már ne sújtson fizikai halállal (ne hajtsák végre a halálos ítéletet), hanem Krisztushoz vezéreljen, Aki a jogos ítélet végrehajtása alól (a megérdemelt halálból) a kegyelem gyakorlása által felmentést adjon.

– Jézus, mint Igaz Bíró egyetértett a halálos ítélet jogosságával, de annak végrehajtását a farizeusok által – a bölcsesség beszédével megakadályozta, hogy mint az Új-szövetség közbenjárója, élve a Király jogával kegyelmet gyakoroljon az elítélt felett: megmentve az asszonyt a haláltól!

– A kegyelem gyakorlása felmentést jelent a jogos halálos ítélet végrehajtása alól. A kegyelem gyakorlása alapvetően feltételezi: a bűn, az ítélet, a bűnbánat és bűnbocsánat előzetes meglétét. Jézus mindezek meglétével együtt sem engedte meg az asszonynak, hogy továbbra is házasságtörő életmódot folytasson, hanem elbocsátotta és megparancsolta neki, hogy „többé ne vétkezzen!” Ez azt jelenti, hogy megbánva és abbahagyva a bűnös kapcsolatát térjen vissza a férjéhez, és minden tőle telhetőt tegyen meg, hogy rendezze vele a házassági kapcsolatát.

Még egy magyarázat a következő igerésszel kapcsolatban:

„Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott téged? Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezz!”

A vádat képviselő farizeusok – lemondva a megkövezés végrehajtásáról – elmentek és már nem „kárhoztatták” az asszonyt, mert nekik is volt bűnük. Jézus bűn nélküli volt, de Ő sem „kárhoztatta” az asszonyt. A „kárhoztatás” szó itt nem azt jelenti, hogy az asszony ne lett volna bűnös, mert az asszony a bűne miatt a Törvény szerint valóságosan méltó volt a halálos ítéletre. A kegyelem gyakorlása és a bűn elhagyása miatt nem hajtják rajta végre a halálos ítéletet, hanem megadják neki a lehetőséget, hogy megmeneküljön a ’kárhozattól’, az örök haláltól.

Látjuk a fenti két történetből, hogy Jézus teljes pontossággal alkalmazta az Igét a gyakorlatban is, egy cseppet sem tért el attól. Mint Fiú megbocsátott, és mint Király kegyelmet gyakorolt, de sosem támogatta a bűnben való további élést, hanem határozottan fellépett ellene, és elvárta a kegyelmet kapott bűnöstől is, hogy „többé ne vétkezzen”.

Jézus egy egész életre szóló házasság szerzője, és senkit sem hatalmazott fel annak felbontásával. „Amit azért Isten egybeszerkesztett, azt ember el ne válassza” Ezért Jézusnál nem létezik újraházasodás a házastárs életében, ha mégis az Jézus szerint házasságtörésnek minősül. Ha azonban meghalt a házastárs, akkor az özvegy szabaddá válik az újraházasodásra. Minden más eset és az első házasságon kívüli szexuális kapcsolat elzár bennünket az Isten országába való bemeneteltől (beleértve a gondolatban elkövetett paráznaságot is).

Ha a paráználkodás vagy házasságtörés okot is szolgáltatna a válásra, azonban ez akkor sem hatalmazza fel egyik felet sem az újraházasodásra (mással való egybekelésre), hanem aki bűnt követett el abba kell hagynia „…eredj el és többé ne vétkezz” (János 8.11) és minden erővel a megbékélést és a házassághelyreállását kell munkálni. Ha ennek ellenére mégsem sikerülne a házasság helyreállítása, akkor úgy kell maradni (újabb házasság nélkül, elválva, nyitva hagyva az utat az esetleges későbbi rendezésnek): „Hogyha pedig elválik is, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön megférjével…feleségével..” (1 Kor 7:11)

Ha Jézussal megegyező értelmezés szerint tekintünk a házasságra, akkor sok bonyolultnak látszó helyzet lényegesen egyszerűbb lehet. Ezzel együtt kétségtelenül lehetnek bonyolultnak tűnő helyzetek, azonban az Igének a konkrét esetekre történő értelmezése esetén ilyenkor sem kerülhetünk ellentétbe a Jézus által az Igében megfogalmazott alapelveknek.   

Isten „gyökerénél” akarja megszüntetni a paráznaságot, mert ha nem így cselekedne, akkor végtelenül elburjánzana és mindenféle kusza helyzetek adódnának, amiknek magunk is szemtanúi vagyunk napjainkban. Isten egy bölcs Isten, Ő tudja mi jó az embernek és miért kell ennek így lennie, még ha a mi gerjedező testi emberünk nehezen is akarja ezt tudomásul venni. „Nem mindenki veszi be ezt a beszédet, hanem akinek adatott” – mondta Jézus (Máté 19.11.)

Ha valaki szeretné többféle szempontból, és más véleményeket is figyelembe véve részletesebben tanulmányozni a házasság, a válás és újraházasodás kérdését, azoknak javaslom, hogy kattintsanak a következő linkrehttps://keskenyut.wordpress.com/2013/01/15/hazassag-valas-ujrahazasodas/

Abonyi Sándor

2013-03-23

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: Házasság, helyreállítás, Magyar tanítások, Szentség
Címke: , , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s