Központosság és excentrikusság – David Bolton

Centrality and Eccentricity

Christ-Centered Christianity by David Bolton

Ki vagy mi van középpontban a gyülekezetekben?

PDF formátumban letölthető itt: Központosság és excentrikusság

Amikor a legidősebb fiam, Timóteus járni tanult, a legkedveltebb játéka egy színes, húzható motorvonat volt. Ezt a motorvonatot az tette meglehetősen különlegessé, hogy amikor végighúzta a padlón, a szerelvény egyik oldaláról a másikra imbolyogva haladt. A játék gyártója az által érte el ezt a mókás hatást, hogy a tengely ferdén – a középponton kívül – volt csatlakoztatva a kerekekhez: az egyik oldalon fentebb, a másik oldalon pedig lentebb. Amikor a kerekek elfordultak, az excentrikus tengely oda-vissza billegtette a vonatot és az dülöngélve haladt előre.

Mókás és ötletes játék volt – kisgyerekeknek.

A mindennapi életben azonban az excentrikusság egyáltalán nem mókás dolog……. Ha egy igazi vonatot ilyen módon terveznének meg, az egyáltalán nem lenne mókás, sem pedig ötletes: egy roncs-vonat lenne. Képzeld el egy pillanatra, ha az autód egyik tengelye excentrikus lenne, és egy főútvonalon 60 mérföld/óra sebességgel haladnál. Az autó az erős rázkódástól szétesne vagy egy árokban fejre állva végeznéd – valószínűleg tetőtől talpig zúzódásokkal és vágásokkal tele – az utastérben való ide-oda ütődésektől. Ezt okozhatja egy kis excentrikusság!

Gondoljunk arra, hogy a mindennapi életünkben az a sok eszköz, amit használunk nem megfelelően vagy biztonságosan működne, vagy egyáltalán nem működne, ha azoknak valamelyik része excentrikus lenne. Vegyük pld. a fűnyíró gépeket, ventilátorokat, CD/DVD lejátszókat, winchestereket, karórákat, ébresztő órákat, ajtó zsanérokat, fúrógépeket, körfűrészeket, szivattyúkat, villanymotorokat, mosógépeket, szárítókat, robotgépeket, szobakerékpárokat, görkorcsolyákat….. hogy néhányat megnevezzünk. Bármit, amiben kerék, fogaskerék, pörgettyű, csavar, orsó, vagy görgő van, vissza lehetne vinni az eladónak, ha azokban lévő alkatrészek, mechanizmusok nem megfelelően központosítottak lennének. A legtöbb mechanikusan működő dolog működésképtelen lenne. Ha a dolgok az általunk ismert életben nem lennének központosítva, akkor megszűnnének létezni.

“Excentrikus”

Ha valami kívül esik a középponton, arra van egy műszaki szó: “excentrikus”. Az “ex” szócska azt jelenti “kívül”, a “centrikus” – “központos” – szó pedig “a középponton kívül.”

Az idegen szavak szótára szerint: “excentrikus” valami olyan dologra utal, ami az “ismert vagy szokásos tulajdonságtól, gyakorlattól eltérő, stb.; szabálytalan, rendellenes, különös, furcsa.”  A geometriában a következőt jelenti: “nem ugyanaz a középpontja”; a gépészetben: “a tengely vagy megtámasztás a középponton kívül van”, a csillagászatban pedig: “eltérés a kör alakú formától, mint egy ellipszis pályán mozgó égitest”  (Dictionary.com). Amikor valami “EXCENTRIKUS”, ott valami nem normális vagy nem körkörösen kiegyensúlyozott: furcsa, különös, eltorzult, alaktalan, kiegyensúlyozatlan, mókás és szabálytalan.

Isten – központúság

Isten a rend Istene: tökéletes, teljes, kiegyensúlyozott, szimmetrikus, csodálatos és tiszta. Nincs semmi, ami vele kapcsolatban furcsa, különös, torz, kiegyensúlyozatlan, mókás vagy szabálytalan, azaz „excentrikus” lenne.

Az Atya – egyáltalán nem excentrikus – szívének középpontjában van az, ami neki nagyon kedves és az Ő végtelen szeretetének, szenvedélyének, vágyakozásának, örömének, féltékenységének, megelégedettségének, céljának, akaratának, buzgóságának és jóságának a középpontja. Ez a középpont nem más, mint az Ő szeretett Fia, az Úr Jézus Krisztus. Ez az, amire az Atya szíve az örökkévalóságban központosítva van. Ez az, ahol az Atya minden akarata, cselekedete és az Ige állandóan fókuszálnak. Minden dolog megmásíthatatlan középpontja az Atyában van és Ő úgy határozott, hogy az idő és az örökkévalóság körülötte forog és az Ő Fiában jut teljességre. (Efézus 1:9-10)

Az Ő örök tervével kapcsolatban az Atya eldöntötte, hogy “minden dologban Ő (Krisztus) legyen az első.” (Kolossé 1:18) A teremtésnek, a megváltásnak, az Egyháznak és a Királyságnak egy közös epi-centruma van… egy középpont, ami minden más felett áll.

Ennek a középpontnak nincs versenytársa: sosem volt és sosem lesz. Ahogyan egy tökéletes körnek is csak egyetlen EGY középpontja van. Nincs más lehetőség, más alternatíva vagy más választás. Ezt a középpontot nem személyes kapcsolatok, kulturális normák, történelmi fejlődés, vallásos hagyományok, gyakorlati célszerűség vagy demokratikus szavazás határozza meg. Ez nem vita tárgya. Egy, csakis Egy középpont van az Atya által meghatározva az örökkévalóságban az örökkévalóság számára.

Isten és az Ő örök célja ezért a központosságból és nem az excentrikusságból ismerhetők fel, és ez a középpont Jézus Krisztusban, az Atya szeretett Fiában van elhelyezve.

Szellemi központúság

Ahogyan a mechanikus rendszerek csak akkor működnek megfelelően, ha központosítottak, így van ez a szellemi “rendszerekkel” is. Isten Királysága egy óriási szellemi „rendszer”, ami Isten szuverén léte által működik a központosítás alapelve szerint. Hasonlóképpen van ez az Egyházzal is, ami Isten szuverén terve alapján egy szellemi “rendszer”, ami a központosítás alapelve szerint működik. Amikor az Isten által elrendelt középpont a helyén van és minden dolog Jézus Krisztus körül forog és Jézus Krisztusra irányul, az Egyház Isten terve szerint “működik”. Amikor bármi más – nem számít, hogy az jó vagy rossz – kerül az Egyház középpontjába és az első helyre, az egyház “excentrikussá” válik és mondhatjuk azt, hogy „működése megkérdőjelezhető,” mert „eltér az ismert vagy szokásos tulajdonságtól, gyakorlattól, stb.;” és „szabálytalanná, rendellenessé, különössé és furcsává”  válik. Az excentrikus tengellyel rendelkező autó példáján bemutatva, ez sosem jó dolog.

Az Egyház arra van rendelve és úgy van megtervezve, hogy Jézus személye körül gyűljön össze, Krisztus személye, az Ő kétségbevonhatatlan fősége alatt, és azzal nem versenyezhet más középpont. Az Egyházat négy lényeges dologgal jellemeztük: egység, tisztaság, teljesség és kiegyensúlyozottság. Ezek a Krisztus-központú szellemi rendszer lényeges jellemzői. Lehetetlen, hogy ezen sajátosságok hiányozzanak, amikor Krisztus valóban a középpontban és az első helyen van, mert ezek a lényeges sajátosságok azé, aki Ő maga. Azok, akik összegyűlnek körülötte és az Ő fősége alatt, természetes módon ugyanezekkel a tulajdonságokkal fognak rendelkezni.

Ezzel szemben, ha ezen sajátosságok közül bármelyik hiányzik, az egyértelműen annak a jele, hogy valójában nem Krisztus a középpont, és az első minden dologban, hanem valamilyen szempontot figyelembe véve valami mást tettünk az Ő helyére. Ilyen esetben megtalálhatók egy excentrikus szellemi rendszer lényeges jellemzői: széthúzás, tisztátalanság, leértékelődés és kiegyensúlyozatlanság. Ahol ezek jelen vannak, az alapvető ok könnyen és pontosan diagnosztizálható: szellemi excentrikusság.

Szellemi excentrikusság

Amikor Lucifer szellemi színre lépésével a bűn és a lázadás belépett Isten teremtett rendjébe (Ézsaiás 14:12-15), Isten Királyságának a központúsága megtámadásra került. Lucifer magához akarta ragadni a középpontot és az elsőséget, és magát minden hatalom és dicsőség középpontjába akarta helyezni, ami Istenhez – az Atyához – és az Ő szeretett Fiához tartozott. Lucifer a szíve mélyén excentrikus volt, több figyelmet fordított magának, mint Istenre és az Ő isteni rendjére. A gyökerét tekintve valójában minden bűn és lázadás ön-központúság és ezért a lényegét tekintve excentrikus. Isten tudta, hogy ha az Ő Királysága legyőzhető lenne egy ilyen kozmikus excentrikusság által, és akkor az egész rendszert a rendetlenségbe és a káoszba taszítaná, annak teljes pusztulását eredményezve. Annak érdekében, hogy fenntartsuk az Ő Királyságának tökéletes egységét, tisztaságát, teljességét és kiegyensúlyozottságát az excentrikusság minden formáját meg kell ítélni.

Lucifer beavatkozása a teremtési rendbe excentrikusságot hozott létre, és annak későbbi kihatása az Éden Kertjében, a megváltás egész történetét eredményezte. Ez a történet végső csúcspontját a jelen világkorszak végén éri el, mert minden dologban – a mennyben és a földön – az Úr Jézus Krisztus központúsága és elsődlegessége újból helyre lesz állítva. (Efézus 1:9-10) Amikor Isten Királyságában minden excentrikusság eltűnik: tökéletes egység, tisztaság, teljesség és kiegyensúlyozottság fog létrejönni minden dologban, az örökkévalóság számára.

Ebben a kiteljesedő drámában, az Egyház döntő szerepet játszik. A megváltás munkájának első gyümölcse az Egyház, ami Isten Királyságának hídfőállása a földön. Az Egyház egy eszköz is, amit arra választott ki Isten, hogy azon keresztül testet öltsön, és rajta keresztül mutassa be az Ő sokféle bölcsességét a mennyei birodalomban lévő fejedelmek és hatalmasságok számára az Ő örök célját illetően a Krisztusban. (Lásd Efézus 3:10-11) Mivel az elsődleges kérdés ebben a kibontakozó színdarabban a középpont és az elsőségért folyó harc, ezért a leglényegesebb az, hogy az Egyház szabaduljon meg az excentrikusság minden formájától, és hogy az Úr Jézus Krisztus központúsága és elsődlegessége valósuljon meg benne, kiábrázolva a Krisztust.

Tudni kell azt is, hogy Lucifer elsődleges célja ennek a tervnek a megakadályozása. Ezért olyan sok excentrikusságot csempészett be az Egyházba, amennyit csak tudott, annak érdekében, hogy lerombolja Krisztus bizonyságtételét az Ő választott népében. Ez az excentrikusság nem csupán az én-központúságban gyökerező bűnből származik, hanem bármilyen más szellemi „dolgon” keresztül is, ami eltérít Krisztustól és/vagy szellemileg bitorolja az Ő helyét az Egyházban. Nem számít, hogy mennyire szellemi vagy istenes dologról van szó, ha azonban Krisztus helyett valami más kerül a középpontba az első helyet elfoglalva, ezzel az excentrikusság magja elültetésre kerül. Ez mindig a Sátán vágyának beteljesüléséhez vezet, ami a széthúzás, tisztátalanság, leértékelődés és kiegyensúlyozatlanság.

Ezen szellemi excentrikusság általában – Krisztus személyén túlmenően – Isten „dolgainak” valamilyen szempont szerint való középpontba és első helyre helyezésével jön létre. Ha a Sátán eléri, hogy az Egyház egyik része egy bizonyos dologra és egy másik része egy másik dologra koncentrál, akkor Krisztus mindenben az oldalvonalon kívülre kerül, és így megvetette excentrikus romboló pozícióját a gyülekezetben. [Néhány történelmi példát kérlek nézz meg a “Centrality and Balance“ (Középpontúság és kiegyensúlyozás) című írásomban.

Ezt az excentrikusságot mutatják be az Egyház legkülönbözőbb összejövetelei, ahol egymástól független tekintélyek alatt gyülekeznek össze úgy, hogy egyik résznek az egyik személy a feje és másik résznek megint más. Ennek következtében Krisztusnak az Ő Egyháza feletti elsődleges fősége elbitorlásra kerül és Krisztus Testének bizonyságtétele lerombolásra kerül.

A középpontúság és elsődlegesség ezért két jelentős fontosságú harcvonal ebben az ütközetben. Ez az, amire az ellenség folyamatosan koncentrál. Neki nem szükséges kívülről közvetlenül lerombolnia a gyülekezetet vagy teljesen lerontania azt a bűn által belülről. Elegendő egyszerűen csak elérnie, hogy létrejöjjön az excentrikusság, és ezzel eléri célját, mert az excentrikusság – „egy kicsiny kovász” – ártalmas hatása az egész közösséget tönkreteszi – „az egész tésztát megkeleszti”.

~ ~ ~

A gyülekezeti közösségnek és személy szerint nekünk is legbuzgóbban és fáradhatatlanul azért kell harcolni, hogy visszaszerezzük az átengedett területek fölött az Úr Jézus Krisztusban való központúságot és ismét Ő kerüljön az első helyre minden dologban. Csak amikor Krisztus újra elnyeri az Őt megillető helyet, mint elvitathatatlan középpontunk és fejünk, csak akkor lesz képes az Egyház betölteni magas és szent elhívását. Csak akkor lesz nyilvánvaló az egység, tisztaság, teljesség és kiegyensúlyozottság. Csak akkor lesz képes minden hatalmat gyakorolni – minden excentrikusság okozója – az ellenség felett.

Ennek a harcnak vagyunk a részesei. A kérdés megválaszolásra vár: összhangba fog kerülni az Egyház Isten elrendelt középpontjával vagy folyamatosan követi az excentrikusság romboló útját?

Mit gondolsz erről??

Forrás: http://christcenteredchristianity.com/

Fordította: Abonyi Sándor

2013-08-11

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: egység, gyülekezet, gyülekezetépítés, helyreállítás, Keresztyénség, Magyar tanítások, szolgálati ajándékok
Címke: , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s