A “nagy” szolgálók – Abonyi Sándor

PDF formátumban letölthető itt: A ‘nagy’ szolgálók

A cím első olvasásra talán ellentmondásosnak is tűnhet. Tudjuk azonban, hogy mind az egyházban, mind a világban vannak miniszterek (Ministry-ek, azaz szolgálók – a szó eredeti jelentése szerint). A kérdés valójában az, hogy milyen értékrendet (világi vagy krisztusi) veszünk figyelembe, amikor azt vizsgáljuk, hogy kik is a ’nagy’ szolgálók valójában. Sok félreértés és zavar van ezen a területen egyrészt az értékrendek felcseréléséből, másrészt a kialakult piramisszerű szervezeti struktúrák alkalmazásából adódóan. A ’nagy’ szolgálók a piramis csúcsán – mindenki felett – helyezkednek el, ami valójában azoknak a helye, akik ’uralkodnak’. A biblikus szolgálónak ezzel ellentétben alázatosnak kell lenni, ami ellentmond a piramis-szerű parancs-uralmi rendszer működtetésének, még ha alázatosan igyekszik is valaki a legfelső szint pozícióját betölteni.

A világban is elvárják egy „minisztertől”, hogy ne önmaga felé, ne a saját, hanem mások, a nép érdekeit szem előtt tartva szolgáljon. Mennyire így kell, hogy legyen ez az egyházban, ahol a bibliai értékrend – zsinórmérték – szerint ez alapkövetelmény és természetes kell, hogy legyen.

Tudjuk, hogy a világ értékrendje ellentétes a krisztusi – keresztyén – értékrenddel, mert a világ fejedelme, a Sátán ősellenség, aki maga is fellázadt a szolgálat ellen, mások fölé akarta emelni magát, sőt egyenlő akart lenni Istennel. Ez az Isten ellen lázadó, felfelé törekvő, másnak fölébe kerekedő szemlélet hatja ma át a világot és ez határozza meg alapvetően az értékrendjüket is. Eszerint az a ’nagy’, aki minél magasabbra tör és minél több embert tudhat a hatalma alatt. A világ és Isten értékrendje két egymásnak ellentmondó, és egymással kibékíthetetlenül szemben álló értékrend, mert ami a világ szemében általában ’nagy’-nak számít, az Isten szemében kicsi, vagy éppenséggel semmi.

Jézus azt mondta magára, hogy a világnak semmije sincs benne és Jézushoz hasonlóan a keresztyének is a világból kihívottaknak, attól elválasztottaknak kell lenniük. Tehát a cél az, hogy bennünk sem legyen semmi, ami a világból van. A világi emberek – jóérzésükből adódóan, de ők is saját érdekeiket képviselve – jogosan várhatják el egy kormánytisztviselőktől (miniszterektől), hogy a nép érdekeit képviseljék. A világ sem tudja azonban magát függetleníteni a világ értékrendjétől és a bukott óemberi természettől, képtelen egy Isteni értékrendnek megfelelni, bármennyire is igyekezne. Ez az elvárás inkább cél és szólam marad többnyire, mert a világi emberek képtelenek megtagadni óemberi természetüket. Erre csak akkor lesz képes valaki, ha megtér és Krisztushoz hasonlóvá válik.

Krisztus egyháza újjászületett tagokból áll, akik valóban halálba adták óemberi természetüket. Ők valóban keresztyénnek nevezhetők, és nekik megvan az a lehetőségük, hogy krisztusi indulattal szolgáljanak.

A keresztyénekre is hat a környező világ nyomása, és ha nem elég éberek, és ha a megélhetéstől való félelem és egyéb félelmek miatt belemennek kompromisszumokba, akkor a világgal megalkudva ők is egyre inkább a világhoz válnak hasonlóvá.

A kérdésre visszatérve tehát, hogy valójában kik is a ’nagy’ szolgálók nem lehet kikerülni azt a kérdést, hogy világi vagy a krisztusi, azaz a Biblia értékrendje szerint vizsgáljuk-e a kérdést.

A keresztyének szemében ma a ’pásztorok’ és néhány evangélista a „legnagyobb” szolgáló, főleg azok, akik külföldön is ismertté váltak, és a világi ’sztárokat’-hoz hasonlóan nagy népszerűség övezi őket. Tudjuk azonban azt is az igéből, hogy a ’pásztor’ csupán az egyik szolgálati ajándék az öt közül, amit Jézus az egyháznak adott, és a szolgálati ajándékok felsorolásakor az utolsó előtti a sorban. (Ef. 4.11) Az utóbbi években – az apostoli-prófétai mozgalom keretében – megjelent néhány szolgál, akik ’apostolok’-nak nevezik magukat, ezzel együtt igényt tartva arra, hogy ők legyenek a legnagyobbak: a pásztorok fölött, a ’piramis’ csúcsán helyezve el magukat. A tekintélyüket (nagyságukat) a ’pásztorolt’ gyülekezetük létszámával és a ’hálózatukhoz’ tartozó gyülekezetek számával igyekeznek alátámasztani. Az ige szerint az Ef. 4.11-ben lévő felsorolás elején lévő apostolok és próféták valóban az egyház alapját képezik, mert mint írja az egyház az „apostolok és próféták alapján” épül fel, ahol a szegletkő maga Jézus Krisztus; Ő az első mindenekben. Ő a „szegletkő”, az első az alapban is, mindeneknek az alapja.

Azzal együtt azonban, hogy az apostolok és próféták súlya, fontossága az egyház szempontjából valóban a legnagyobb kellene, hogy legyen, az ige semmiféle hatalmi piramisról nem beszél. Az 1 Péter 5.1-ben beszél viszont arról, hogy az apostol társa a presbitereknek, akik tulajdonképpen pásztorai a gyülekezetnek, tehát velük és a hívőkkel azonos szinten, ’közöttük’ van.

Gondoljunk a ház példázatára, amiről többször beszél az ige. Az alap mindig alul helyezkedik el, az hordozza az egész ház terhét. Ha krisztusi értelemben beszélnénk esetleg piramisról, akkor az legfeljebb egy feje tetejére állított piramis lehetne, ahol néhányan alul vannak, és ’nagy’ terheket hordoznak. Ha a népszerűséget nézzük, akkor a Bibliából megismert apostolok és próféták szolgálatára gondolva nem mondhatnánk, hogy ’nagy’ népszerűség övezte őket. Lásd például Pál apostol szolgálatát: többször megbotozták, megkövezték, a zsidók halálra keresték és az élete végén fogoly volt Rómában, és még az „ázsiabeliek is elfordultak tőle, mind”. Végül kivégezték! Ez nem olyan nagyság, siker és hírnév, amire bárki is vágyna emberi, világi mércével mérve. A legjobb példa azonban erre is Jézus maga, aki Isten szemében kétség nélkül a „legnagyobb” volt, az övéi azonban (a világ értékrendjét gyakorolva) elutasították, meggyalázták, kigúnyolták, megalázták, megverték és közönséges bűnözőkkel együtt feszítették meg.

Nekünk hívőknek Ő kell, hogy az igazi példaképünk legyen a szolgálatban. Ilyen értelemben azonban még az egyházban sem akarják sokan követni Őt, hanem többnyire inkább a világ értékrendje szerinti nagyságra vágynak.

A Biblia akkor beszél a szolgálók nagyságáról, amikor Jézus tanítványai is „versengeni” kezdenek, hogy közülük „ki a nagyobb”?  Jézus arról beszél nekik, hogy az alázatosak, és akik valóban szolgálnak és kicsik a világ szemében, de nagyok Isten országában. Figyelmezteti őket arra is, hogy a világban a „nagyok” uralkodnak a többiek felett, de nálatok ez ne így legyen, hanem aki nagy akar lenni, az legyen mindenkinek a szolgája!  

Ha az úr és a szolga egymáshoz való viszonyára gondolunk, akkor már a gondolat is ellentmondásosnak tűnik, hogy egy szolgát – aki a pozíciójából adódóan éppen a legalacsonyabb és a kicsiséget jelképezi – ’nagy’-nak nevezzünk. Szokták manapság – főként az apostoli, prófétai mozgalomban – a Jézus által az egyház építésére adott öt szolgálati ajándékot „fő” szolgálatoknak is nevezni. Ezekre lehetne mondani, hogy az egyház szempontjából meghatározó szolgálatok (alapok), mert ezek nélkül az egyház nem tud a felnőtt korra eljutni. Azok a szolgálók azonban, akik ma ezeket a szolgálati ajándék megnevezéseket, mint címet és pozíciót használják, többnyire nem azonosíthatók azzal, amiről az Ige beszél. Az Ige ugyanis sehol sem használja a szolgálati ajándékok megnevezést, mint címeket, mint ahogyan azt ma egyes szolgálók teszik. Az Igében csak ilyeneket találunk: „Pál, Jézus Krisztus szolgája, elhívott apostol, nem emberek, hanem Isten akaratából …” stb.

Sajnos az egyházat is megfertőzte a világ szelleme és elterjedt az egyházban is különböző címek használata (püspök, érsek bíboros, avagy apostol, pásztor…). Jézus, amikor itt járt a földön. kerülte a címek használatát, pedig Ő valóban Király és Főpap volt és az ma is, de nem tartott rá igényt, hogy annak hívják. Benne olyan indulat (motiváció) volt, hogy mielőtt elkezdte volna a földi szolgálatát megalázta magát és az Isteni magasságból alászállva végül szolgai formát vett fel. Ma sajnos sok szolgáló pontosan fordított utat akar bejárni: a szolgai formát elfelejtve, felfelé akar emelkedni – vagyis világi értelemben akar „nagy” lenni. Személyes „karriert” (szolgálatot: Ministry-t) akarnak felépíteni maguknak az egyházban, és sokszor nem az egyházat építve és másokat felemelve, hanem mint ’urak’, másoktól alávetettséget és elismerést várva szeretnének hírnevet szerezni maguknak.

Ma az egyház sok szempontból – a formákat és kifejezési módokat és azok tartalmát tekintve – ószövetségi állapotban van, vagy még azt sem éri el:

–         sok ószövetségi próféta hitelességét, akik többnyire dorgáltak és megtérésre szólítottak fel, és ezért legtöbbjüket meg is ölték, a mai „próféták” – néhány kivételtől eltekintve – meg sem közelítik. Többen mondják ma, hogy a mai ’próféták’ inkább ’karizmatikus jövendőmondók’: csak ’jót prófétálnak’! Ez az ige szerint a hamis próféták jellemzője!

–         már az ószövetség idején sem volt Isten akarata, hogy Izraelnek – a körülöttük lévő pogány népekhez hasonlóan – királya legyen. Ma úgy tűnik, sok szolgáló nem Jézust, hanem inkább Dávid királyt és Mózest tekinti példaképnek, és ’Mózes székében ülve’ inkább király, próféta és főpap akar lenni egy személyben. Látjuk az egyházban ma azt az emberi erőfeszítést, hogyan akarnak a gyülekezetek egyszemélyi vezetői pásztori pozíciójukban – mindenki fölé emelve magukat – teljhatalommal, Saul király módjára, egy személyben ennek a három (király, próféta, főpap) ószövetségi szolgálatnak megfelelni. Ez teljességgel lehetetlen, ezért van az, hogy sok pásztor idő előtt kiég, a családjára nem jut elég ideje és sokan idő előtt megbetegednek, vagy esetleg meg is halnak. Ez figyelmeztető jel kellene, hogy legyen, hogy itt valami nincs rendjén. Emberileg képtelenség egy személyben betölteni egy olyan pozíciót, ahol Isten minden ajándékával szolgálni kellene. Ez irreális, biblia ellenes elvárás egy pásztor felé! Jó lenne ezt belátni, mielőtt még több ember egészsége, a családja és a gyülekezet is kárt szenved. Ha ebben mielőbb változás lenne, és az egyszemélyes pásztor helyett, bibliai mintát követve, több presbiter beállítására kerülne sor, akiken keresztül mind az 5 „fő” szolgálati ajándék működése megvalósulhatna, az mindenki javát szolgálná.

Az Újszövetség időszakában, ha lehet pozícióról beszélni, akkor azok a presbiterek és a diakónusok, akiket a helyi gyülekezetekben állítanak szolgálatba, de ott nem a pozíción, hanem a szolgálaton van a hangsúly. Az Ige figyelmezteti is a presbitereket, hogy „ne úgy, hogy másokon uralkodjanak, hanem mint akik szolgálnak.”

Most az Újszövetség időszakában élünk, ezért a szerint is kell gondolkodnunk, és viselkednünk, szellemben és nem testben járnunk. Ha Jézust tekintjük fő példaképünknek, vagy Péter és Pál szolgálatára gondolunk, az ő ’nagyságukat’ senki sem kérdőjelezi meg. Róluk tudjuk, hogy betöltötték szolgálatukat, de az életük végét tekintve, világi értelemben nem nagy dicsőség övezte őket. Tanítványaik elhagyták, elárulták őket, sokan elfordultak tőlük és végül kivégezték őket. Erre nem mondhatjuk, hogy nagy népszerűségnek örvendtek volna, hanem éppen fordítva, Pál szavaival élve: a „világ szemetje” voltak. Az örökkévalóság szempontjából nézve azonban – és ez az egyedül fontos Isten szemében – valóban ’nagyok’ voltak. Ha Isten szemével nézzük a dolgokat, akkor el kell gondolkodnunk azon, hogy kik is a ’nagy szolgálók’ az egyházban valójában. Azok, akik magukat felemelik és mások ’sztárolják’ őket, esetenként ’Merzedes’-el, helikopterrel vagy saját repülőgéppel járnak, személyes testőreik vannak, akiknek közelébe sem férkőzhetnek az ’átlag-hívőknek’? Közben sajnos többen kudarcot vallanak a házasságukban vagy ’Éli főpap’ módjára viszonyulnak gyermekeikhez és a gyülekezetük tagjaihoz, esetenként pénzügyi botrányokba bonyolódnak, mert fontosabb számukra a hírnév, mint az Úr nevének felemelése. Mindezzel együtt folyamatosan Jézus nevét emlegetik. Az ilyen szolgálók nem jó példaképek az egyházban, és rossz példájukkal nem az egyház épülését, hanem annak rombolását szolgálják. A rossz példaképeknek sajnos van más következménye is. Senki sem akar nyilvánosan saját alkalmatlanságáról beszélni, ezért az üzenetükben megalkudnak és kerülnek olyan alapvetően fontos témákat, mint a házasság – , a család szentsége, a kereszt hordozása minden nap, az úrnak való engedelmesség stb. Az életükről, ami a Biblia szerint alapvető fontosságú, a figyelmet elterelve olyan témákat helyeznek előtérbe, mint Isten feltétel nélküli szeretete, végtelen kegyelme, a kenet fontossága stb. Ezeknek természetesen van helye, megfelelő kiegyensúlyozottság mellet.

Fel kell hívni a figyelmet ma egy nagyon fontos dologra, mégpedig a házasság és a család szétesésére, mivel a világi szokások benyomultak az egyházba. Hívők között is terjed a válás és a világ nagy nyomása miatt a hívő házasságok és családok életvitele is messze a biblikus norma alatt maradnak, ami nem példaértékű a világ számára.

Ne felejtsük el, hogy az 1 Tim. 3 szerint a férfiszolgálók minősítésének első szintje a család. Aki a családban feddhetetlen és példamutató módon él és jól ’igazgatja’ a családját (fej a családban), gyermekeit engedelmességben tartja, csak az jöhet szóba, hogy presbiter (püspök, bármi vezető) lehessen és mások felé is szolgáljon. Ez nem egy elhanyagolható kérdés, amikor valakit szolgálatba állítanak, hanem un. kizáró kritérium, vagyis, aki ezeknek nem tud teljes egészében megfelelni az nem alkalmas a szolgálatra. Ha pedig megfelel a szolgálatba állítás idején, de később olyan változás következik be az életében, ami miatt alkalmatlanná válik, akkor le kell mondania, vagy vissza kell hívni őt a szolgálatból. Személy szerint úgy látom, hogy olyan erős a környezet – a világ – nyomása ma minden téren, hogy ez önmagában is nagy kihívás az elsődlegesen férj szerepében szolgáló férfi számára, hogy tudjon feddhetetlen lenni, jól igazgatni a családját (gondot viselni róluk). A feleség pedig legyen engedelmes, tisztelje a férjét, gyakorolja a vendéglátást és engedelmességre neveljék gyermekeiket.

Feltétlenül szükséges, hogy ennek a családon belüli biblikus szolgálatnak megfelelő tisztelete legyen az egyházban, mert ez egyáltalán nem „kis” szolgálat, ezt mindenki tudja, és ez a szolgálat a próbája és az alapja minden más „nagyobb” szolgálatnak. Ha valaki ’csődöt mond’ ezen a ’kis’ szolgálaton, akkor nincs értelme nagy szolgálatról beszélni, mert ha valaki a saját családjára sem képes gondot viselni, az ige szerint az rosszabb a hitetlennél is. Sokan ezt az igei elvárást könnyedén átugorják, figyelembe sem veszik, és csak az ajándékok működéről beszélnek, mintha az minősítene egy szolgálót. Sajnos a hívők is elfelejtkeztek arról, hogy csak ezen az „alapvizsgán átment” szolgálók személyét és szolgálatát fogadják el. Hogyan tud egy szolgáló egy férj, egy házaspár, egy család felé szolgálni a gyülekezetében (a nagyobb családjában), ha valaki a saját családjában (a kisebb gyülekezetben) ’csődöt mondott’? Teljesen torz az a szemlélet, hogy bűnbe esett, elvált, majd újranősült és/vagy gyermekei paráznaságát elnéző pásztorok pásztoroljanak gyülekezeteket. Teljesen ellentmond a Biblia elvárásainak és önmagában is botránykő. Hogyan lehetne valaki ’nagy’, ha a kicsin sem tud hű lenni? Isten az, aki előtt számot kell adni mindenkinek, az utolsó napon! Ő fog megítélni mindenkit, és hiszem, hogy az itt leírt Isteni értékrend szerint.

Elharapózott az egyházban egy torz – a világéhoz hasonló, a médián keresztül terjesztett hollywoodi – értékrend és erre, mint jelenségre feltétlenül fel kell hívni a figyelmet. Könnyen meggyőződhet erről mindenki – főleg akik angolul tudnak – időnként elolvasva a neten egy-egy híres szolgáló nyilvános botrányáról szolgáló történetet. Figyeljük meg, hogy a keresztyének között a sokak által ’nagy’-nak tartott szolgálók’ ki nevét is emelik fel valójában? A magukét vagy Jézusét? Javaslok egy egyszerű próbát! A neten a Google vagy más keresőbe írjuk be Jézus Krisztus nevét és ellenpróbaként a sokak által ismert, sőt híres szolgálók neveit. Lehet, hogy ez nem egy hiteles próba, de sok mindenről árulkodik. Amikor ezt megtettem, a kép nagyon elszomorított. Jézus nevét inkább a világ (Jézus Krisztus szupersztár című film kapcsán) vagy különböző – ’keresztyénnek nevezett” – szervezetek említik néhányszor, és ők sem úgy, ahogyan arra Ő méltó lenne. A magukat evangéliuminak tartott közösségek „nagy” szolgálóinak nevei ezzel szemben oldalakat töltenek meg. Jézus ilyen esetre mondja, hogy „Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat!” Kinek a neve kerül tehát felemelésre és megdicsőítésre valójában?

Ez egy költői kérdés volt csupán? Nem kellene ennek így lenni!

Nem bűn az egyházban sem, ha valaki ’nagy’ akar lenni, de ne a világ értékrendje szerint, hanem Jézus szavai szerint. Az Úr örülne neki, ha az utolsó ítéletkor minél több hívőhöz így szólhatna:

„… Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.”   (Máté 25.21.)

Vigyázzunk! Véletlenül se tévesszük össze a szolga és az úr szerepét, ami sajnos megtörténik időnként az egyházban, hanem valósággal szolgák maradjunk.

Az Atya féltékeny az Ő dicsőségére. A dicsőségét senki másnak nem adja. Ha valaki mégis felmagasztalja magát, akkor Ő fog gondoskodni róla, hogy a magukat felemelőknek megaláztatásokban legyen részük. Az ige ezzel szemben azt ajánlja mindenkinek, hogy aki ’nagy’ akar lenni, az legyen mindenkinek a szolgája – valósággal. Alázza meg ezért magát mindenki, mint ahogyan Jézus is tette a szolgálata kezdetekor, hogy az Úr legyen az, aki felmagasztalhasson mindenkit.

Az Úr vágya az, hogy minél több ’nagy’ szolgáló legyen, de az Ő értékrendje szerint és nem a világ értékrendje szerint. Az Övé kell, hogy legyen minden dicsőség, mert egyedül csak Ő méltó rá.

Abonyi Sándor

2013-08-28

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: gyülekezet, Házasság, helyreállítás, Keresztyénség, Magyar tanítások, próféciák, Szentség, szolgálati ajándékok, utolsó idők, vezetés
Címke: , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) A “nagy” szolgálók – Abonyi Sándor bejegyzéshez

  1. Bozóki János szerint:

    Teljesen egyet értek az írással. Köszönöm hogy vetted a fáradtságot és leírtad. Kb 1 hónapja foglalkoztat engem is egy hasonló kérdés .Siker de kinek a mércéje szerint? Az egyik igém a 1 János 2-16 . Ebben szerepel a élet “bios ” kérkedése . Úgy gondolom a világi mérce szerinti siker az ellenség egyik fizető eszköze és amit lehet megvesz , mármint ami eladó . A Jézus nevének az ismertsége valóban megdöbbentő . Tavasszal a Szent szellem összekapcsolt bennem 2 igét, addig erröl külön külön gondolkoztam. A luk 9-25,26 ” aki világot megnyeri de lelkében kárt vall ,és aki szégyell engem és az én beszédeimet. Akkor láttam meg megnyerni valamit ami a világ szerinti és szégyelni Őt és az Ő beszédeit az összefügg. De csak röviden, ha lessz időm esetleg leírom az egészet . Testvéri szeretettel Bozóki János . Igy hát ne szégyeljük és örülök hogy nem szégyenled .

    Kedvelés

    • Sandor szerint:

      Kedves János!

      Örülök az észrevételed megírásának. Számomra ez megerősítés, hogy téged is hasonló gondolatok foglalkoztatnak. Kíváncsi vagyok, ha esetleg részletesebben is kifejtenéd gondolataidat, amit elküldhetsz követlenül az abonyis@gmail.com címemre.

      A “siker” szót én nem szeretem keresztyén értelembe használni, mert nagyon könnyen félreérthető. Semmiképpen sem a világ értékrendje szerint kell “sikereseknek” lenni és Jézus nem is ígért ilyenfajta sikert senkinek. Az ige ezzel szemben beszél “jószerencsés utakról”, ha az ő akaratában járunk, de ez azzal a feltétellel igaz, hogy “sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti őt az Úr”. Tehát, ha az Ő útján járunk, akkor mindenképpen számítanunk kell “sok bajra”, de az ezekből való kimenekedésre, győzelmekre is, de ez nem az, amire általában az emberek a siker alatt gondolnak. A keresztén élet jellemzője győzelem kell, hogy legyen és semmiképpen sem a siker. Én úgy látom, hogy Ő győzelemre és nem sikerre hívott el bennünket. Aki embereknek akar tetszeni (sikeres lenni emberi szemmel), az Isten szolgája nem lehet!

      Szeretettel

      Sándor

      Kedvelés

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s