Hol a helyem Krisztus Testében? – Abonyi Sándor

Hívők, akikkel beszélgetek valamely gyülekezet tagjai, de sokszor nem találják a helyüket és éppen azt keresik, hogy az Úr hol akarja használni őket. Vannak, akik már kijöttek korábbi gyülekezetükből és évek óta szervezett gyülekezeten kívül élik meg hívő életüket. Az ilyen testvéreket a szervezett gyülekezetekhez tartozó hívők lenézik, a vezetőik vezető nélküli „befedezetlen” (védelem nélküli)  hívőknek, rosszabb esetben lázadóknak tartják. Sokan úgy tekintenek rájuk, mintha nem lennének testvérek és nem lennének része Krisztus Gyülekezetének. Kialakult egy olyan nem biblikus nézet, hogy aki valamelyik szervezett gyülekezetnek a tagja csak azok képezik részt Krisztus Testének, de főként azok, akik a „mi gyülekezetünkhöz” tartoznak. Ez a nézet egy kizáró elválasztódást hoz létre a szervezett gyülekezetek között is, de főleg az egyik szervezett közösséghez sem tartozó hívők azok, akik teljesen kivetettnek érezhetik magukat, mintha nem is léteznének. Ebből a kialakult helyzetből adódóan hívők a körülöttük lévő és működő szervezett gyülekezetekben gondolkoznak csupán és ezekben keresik a helyüket. Ezek a gyülekezetek sok dologban hasonlóak és alapvetően hasonló rendszer szerint működnek, néhány dologban azonban – főként a vezetők különböző látása miatt – másként látnak dolgokat és ez választja el őket egymástól. Isten útjai azonban sokszor mások és Krisztusban nincs megosztás, hanem egység van. Ezért szellemben felül kell emelkednünk a látható dolgokon és Isten szemével kell látnunk ahhoz, hogy jó döntést tudjunk hozni.

Tudnunk kell, hogy aki valóban az Úr akaratában jár és az Ő vezetését keresi, az nem találhatja meg igazán a helyét mai „földi gyülekezetekben”, hanem csak ott, azon a helyen és olyan módon, ahogyan Krisztus látja az Ő Gyülekezetét. Ezekről a nem tökéletes „földi gyülekezetekről” szól a Jelenések könyvében János apostolnak a hét gyülekezetre kapott látomása. Ez egy prófécia, amiből

–         megismerhetjük, hogy valójában milyen is Isten, abból, ahogyan bemutatkozik a gyülekezeteknek,

–         milyennek látja Ő az egyes gyülekezeteket a maguk hibáival együtt,

–         mik azok a dolgok, amiket Jézus kijavítandónak tart,

–         ehhez kellenek azonban olyan szellemi emberek, akik nem feltétlenül a vezetők, akik Isten szemével képesek látni a gyülekezet helyzetét, és megértik mi Isten akarta

–         és a legtöbb helyen bizony megtérésre van szükség, hogy a hívők „győztesek” tudjanak lenni és a gyülekezet vissza tudjon kerülni az Isten által elvárt minimális szintre.

A hét gyülekezetről szóló próféciát elemezgeti Watchmann Nee a Hét gyülekezet című írásában, aminek „Összefoglalása” a következő kérdésekre ad választ.  

– Hogyan látja az Úr a Gyülekezetet (az Egyházat és a felekezeteket)?

– Milyen gyülekezet az, ami élvezi Isten tetszését?

– Mi a gyülekezet egyáltalán és kik az én testvéreim?

– Milyen az igazi testvéri szeretet és milyen a szektás szeretet?

– A szektásság kérdése.

Javaslom Watchnam Nee ezekről a kérdésekről szóló igei fejtegetésének elolvasását.

PDF formátumban letölthető itt: Hét gyülekezet – Összefoglaló – W. Nee

 – §-

A hét gyülekezet – Watchmann Nee

Összefoglalás

Az Ószövetségben nagyon világos próféciák vannak Júdát illetően. (Izráelre nézve nem voltak próféciák. Izráel Jeroboám idejében fellázadt Isten ellen, és a két nép közül elsőnek pusztult el. Nyilvánvaló, hogy Isten megutálta és elvetette Izráelt. Ezért nem kapott Izráel prófétai szót.) Júdára nézve azonban folytatódott a prófécia az Úr Jézus eljöveteléig – ezt láthatjuk a Máté 1 nemzetségi táblázatából. Az Ószövetségben sok olyan próféta van, akinek egész munkássága arra szolgál, hogy megmutassa az eljövendő dolgokat. Dániel például a pogányok, vagyis a nemzetek jövendőjéről prófétált. Júda elpusztul, és pusztulása után két és félezer éven át pogány népek tá­madnak fel egymás után, egészen az Úr Jézus visszajöveteléig. Ezért igen jól ismert próféciák, mint Dániel 2,7.9 és 11. fejezetének próféciái, igen részletesen prófétálnak a pogányokról. Júdát és a pogányokat érintő próféciák mellett azonban még itt van mindig Isten gyülekezete. Hol vannak a gyülekezetről szóló próféciák? Ha a Szentírás első hét levelét (Pál leveleit) olvassuk, akkor nincsenek próféciák. Úgy tűnik, a Máté 13-ban van néhány, de nem eléggé részletesek, és nincs bennük eléggé világos utalás a gyülekezetre, mert a mennyek királyságának földi vetületéről szólnak. Ezért elmond­hatjuk, hogy csak a Jelenések könyvének hét levele a második és harmadik fejezeté­ben tekinthető igazán a gyülekezetről szóló próféciának. ….. Ebben a hét levélben az Úr arra akar bennünket rávezetni, hogyan lehetünk győztesek.Különösképpen azt akarja elmondani, hogyan viselkedjünk, hogy győztesek lehessünk, és a hét levél próféciájának beteljesítése által megmutatja a győzelem útját a földön. Tehát utat mutat, melyen mindegyikünknek járnunk kell.

Ha együtt nézzük a hét levelet, azt látjuk, hogy mindegyik négy szakaszra van fel­osztva. Az elsőtől az utolsóig ebben mindegyik levél megegyezik. Mindegyikben elő­ször megnevezi magát az Úr, azután bemutatja a gyülekezet (egyház) állapotát, az­után a győztesek jutalmát, végül azokhoz szól, akiknek van fülük, hogy meghallják a mondanivalót. Mindegyik levélben az Úr megmutatja nekünk, kicsoda Ö, milyen ál­lapotban van a gyülekezet (egyház), milyen jutalmat ad a győztesnek, végül szólítja azokat, akiknek van fülük az üzenet meghallására.

Szól a hívás a győztesekhez minden gyülekezetben; mindegyik hívásnak megvan a maga sajátossága, és éppígy más és más a jutalom, amit az Úr ígér a győzteseknek. Tanuljuk meg ebből, hogy függetlenül a gyülekezet állapotától, valahányszor a gyü­lekezet élete kérdésessé válik, az Úr megmutatja az utat, amelyen járva úrrá lehetünk a problémákon. Az Úr mondja, hogy Ö az út, Ö a valóság (igazság) és Ő az élet. Így függetlenül attól, hogy melyik gyülekezet levelében találkozunk saját problémánk­kal, az Úr azt akarja, hogy ne a gondok-bajok igézzenek meg bennünket, akármilyen nagyok legyenek is azok; inkább azt akarja, hogy azt lássuk meg, kicsoda Ő. A Jele­nések könyve meggyógyítja a látásunkat. Ami az Úr ismeretét illeti, a Jelenésekben egyszerre világos ismerethez jutunk. És ha egyszer megláttuk Őt, minden kudarc fe­lett győzelemre jutunk. Meg kell látnunk Isten színe előtt, hogy a gyülekezet bajai sürgős orvoslást követelnek. Ebben a helyzetünkben segítségért kiáltunk, de az Úr azt mondja, hogy csak azon tud segíteni, aki ismeri Őt. Ezért minden levélben tesz az Úr egy olyan megállapítást, amelyből megtudjuk, kicsoda Ö. És egy olyan Úr, mint Ő, ne tudna úrrá lenni a bajok felett?

Ami a gyülekezetre érvényes, az érvényes ránk is személy szerint. Nehéz körülmé­nyek közt ismernünk kell az Urat, Aki szembenéz a mi nehézségeinkkel. Minden más probléma másodlagos. Minden probléma megoldása azon múlik, mennyire ismerem az Urat. Egyesek sok mindent el tudnak viselni, mások csak keveset. Az ehhez szük­séges erő, akár kevés, akár sok, attól függ, mennyire ismerjük az Urat. Ezért a hét le­vél mindegyikének az elején nagyon kell figyelnünk arra, kicsoda az Úr.Aki nem is­meri az Urat, nem ismerheti meg az Ő gyülekezetét sem.Sokan egészen meg vannak elé­gedve a gyülekezet mai állapotával, mert nem Isten színe előtt látják azt. Nem látják azt, aki a trónuson ül; nem látják az Úr dicsőségének és erkölcsi tisztaságának külön­böző szempontjait. Ha ismeri valaki az Urat, akkor felismeri az ember bűneit és a gyülekezet bűneit is.Az egész probléma megoldása azon múlik, mennyire ismerjük az Urat.Aki csak kevéssé ismeri az Istent, az kevés kijelentést kap tőle, és elnézőbb lesz az emberi önteltséggel szemben. De aki az Úr előtt áll, attól az Úr elveszti a tü­relmét az Ő akaratával ellenkező dolgokkal szemben. Akkor tudjuk, hogy ha szentek akarunk lenni, az Úr mellénk áll ebben a törekvésünkben; de ha nem akarunk szentek lenni, el fogjuk veszíteni az Úr közösségét.

Ha most a hét levélben megírt dolgokat tekintjük, meg kell értenünk, hogy ben­nük a rendszer problémájáról van szó. Emlékezzünk csak, hogy a hét levélben meg­írtak mind az Úrral vannak kapcsolatban. Ha ismerjük az Urat, akkor elítéljük Isten népét, ha az a maga kívánságainak útján jár; ha nem ismerjük eléggé az Urat, akkor elnézőek vagyunk azzal szemben, mikor az a maga kívánságait követi. Sokszor csak azért türelmes valaki a keresztyénekkel szemben, mert nem eléggé hűséges Krisztus­hoz. És azért nem eléggé hűséges az Úrhoz, mert nem nyert elég kijelentést, amely megmutatta volna, hogy az Úr elítéli ezt a bűnt. Sőt, vannak olyan idők is, amikor döntenünk kell arról, hogy az Urat szolgáljuk-e, vagy az Ő népét.

Azt már tudjuk, hogy a hetes szám nyilvánvalóan háromból és négyből van össze­téve. Efézus után következik Szmirna, és Szmirna után Pergamum. Ez a három egy csoportot képez, mert mind a három korszaka elmúlt. Az utóbbi négy szintén egy csoportot alkot. Thiatira. Szárdisz, Filadelfia, Laodicea – ez a négy alapvetően külön­bözik az előző háromtól. Szárdisz idejében Thiatira még mindig él; Filadelfia már meg­jelent, de Szárdisz is itt van még; itt van már Laodicea is, de Filadelfia is itt van. Más szavakkal kifejezve, az utóbbi négy Gyülekezet (egyház) egy időben él a földön. Nem egy időben keletkezik, de egy időben fogják pályájukat befejezni.

Nagyon fontos, hogy megértsük ennek a négy Gyülekezetnek a jelentőségét nap­jainkban. Mikor a protestáns egyházak megjelentek, a római katolikus egyház már több mint ezer évre tekinthet vissza. Amikor Filadelfia megjelenik, a protestáns egyházak több mint háromszáz éve állnak fenn. Végül mikor Laodicea is színre lép, Filadelfiá­nak már több évtizedes múltja van. Mi, ennek a kornak a gyermekei, rendkívül sajátos helyzettel állunk szemben: négyféle Gyülekezet van előttünk, amelyek közül választ­hatunk. Ha a tizennegyedik vagy tizenötödik század előtt születtünk volna, nem lett volna más választásunk, csak a római katolikus egyház. Ha a tizennyolcadik században születtünk volna, már választhattunk volna, hogy a római katolikus vagy a protestáns egyház­hoz akarunk tartozni. A következő évszázadban, 1825-ben megjelent Filadelfia a test­vérek mozgalmában; akkor már három közül választhattunk volna. Végül 1840 után megjelent Laodicea. Ma pedig négy különböző fajta gyülekezet van. Mind a négyben vannak, akik üdvözülnek – egyesek jobbak, mások rosszabbak.Isten pedig odaállí­tott minket abba a helyzetbe, hogy négy út között választhatunk. De az Úr megmutatja nekünk, mit kíván Ő. Nem a római katolikus egyház útja az Ő ked­ve szerint való; ez már tisztázott ügy. A legkevésbé sincs szükség arra, hogy imádság­gal kérjük Isten válaszát: a pápa tanítványai legyünk, vagy sem. Noha a rá vonatkozó prófécia a Jelenések második fejezetében van, mégsem kell már döntenünk, hogy ezt az utat válasszuk-e, vagy sem. Minden komoly bibliatanulmányozó tudja, hogy a római katolikus egyház választása, mint probléma már a múlté. A nehézség azonban ott kezdődik, hogy sok testvér még nem tudja, hogy a protestáns egyházakba való belépés, mint probléma már szintén a múlté. Hát vajon az Úr azt akarja, hogy Szárdisz szerint él­jünk? Elég furcsa, hogy sokan beérik azzal, hogy Szárdiszban éljenek. Ha azonban Is­ten Igéjét olvassuk, az Úr megmutatja nekünk, hogy Ő nincs megelégedve Szárdisszal. Az Úr kívánsága az, hogy Filadelfiában találjon bennünket. A felsorolt hét levél közül csak a filadelfiai gyülekezethez szólóan olvasunk fenntartás nélkül való dicséretet. A többi levélben az Úr mindig feddést is ír. Szmirna jobb ugyan, és nem részesül feddés­ben, de dicséretet sem kap. Filadelfia azonban más; elejétől végig csak dicséri az Úr. Kérdezzük tehát: csatlakozzunk a testvérek mozgalmához? (mintha ehhez a mozga­lomhoz lehetne “csatlakozni”). A testvérek mozgalmában sokan már Laodiceává lettek. Mit tegyünk tehát? Laodiceát is elvetette az Úr. Ha nem vigyázunk, akkor Filadelfia helyett Laodiceában találjuk magunkat.

Van manapság egy nagy probléma, amelyre nagyon kell figyelniük Isten gyerme­keinek. 1921 óta Kínában egyre világosabban értjük az evangéliumot, az üdvözülők serege egyre nő, és Isten egyre jobban a Gyülekezet igazságára irányítja figyelmünket.Megláttuk, hogy a Gyülekezet teljesen és egészen Istené, csak az üdvözülők lehetnek tagjai, és csak Istennek a Bibliában adott Igéje lehet érvényes a Gyülekezetre nézve. Ez idő tájt még egyikünk sem hallott a testvérek mozgalmáról. Egészen 1927-ig nem hal­lottuk, hogy ilyen mozgalmak vannak külföldön. Ekkor az állandóan hozzánk érkező írásokból megtudtuk, hogy milyen nagy mozgalom van kibontakozóban, mely elter­jedt már a föld minden országában. Éppen ilyen nagy mozgalom volt a reformáció. Másfelől éreztük, hogy sokan már Laodicea helyzetébe jutottak. Ekkor az volt a kér­dés számunkra: mit mond a Biblia? Csatlakoznia kell Isten gyermekének ehhez a mozgalomhoz? A keresztyének egységének Krisztusban kell megvalósulnia, és nem egy mozgalomban.Ezért fokozottan tanulmányoztuk a Bibliát. Egyre világosabb lett előttünk, hogy ami túlterjed a helység határán, az nem gyülekezet, és ami nem tölti be a helység határát, az sem gyülekezet.  

Miféle emberekből áll a mai Filadelfia? A gyülekezet minden helyen lehet Filadel­fia, és lehet nem az. Valójában nincs módomban megállapítani, melyik az, és melyik nem az. …….  

Felmerül a kérdés: Filadelfiában vagy? Vagy még mindig Laodiceában? Filadelfia nem eshet vissza Szárdiszba, de Laodiceává válhat. Az Úr pedig szigorúbban feddi Laodi­ceát, mint Szárdiszt. Itt az Úr azt kívánja tőlünk, hogy az Ő nevét dicsérjük. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az Úr nevében, az Úr ott van közöttük. De so­ha nem szabad dicsőítenünk saját magunkat. Aki pedig Filadelfia-mivoltával dicsek­szik, az már többé nem Filadelfia.

Aki ma az Urat akarja követni, és tisztán felismerte a gyülekezet képét, annak csak Isten Igéje lehet a zsinórmértéke. Vegyünk például egy testvért, aki újjászületett. Mondhatjuk róla azt, hogy ő még nem testvér? Bizony testvér, ha tisztán látja az igazságot, de testvér akkor is, ha még nem látja világosan az igazságot. Ha otthon marad az összejövetelről, akkor is testvérem, és ha az utcán az árokba esik, akkor is testvé­rem. És a legnagyobb tévedés, ha a mennyei Atyát hibáztatom, hogy ezt megengedte. Filadelfia különlegesen jellemző vonása a testvéri szeretet – ma ez az egyetlen út, amelyen járnunk kell. De soha nem szabad ilyen magatartást tanúsítanunk: szeretem azokat a testvéreket, akik tiszták és szeretetreméltók, de akik nem szeretetreméltók, azokat nem szeretem. Hogy tiszta, vagy nem, az az ő dolga. Soha ne mondjuk: “Te lázadó vagy”. Mert amit most már tisztán lát, azt nem látta meg tavaly. Talán jövőre azt is látja majd, amit az idén még nem látott. Míg a Bibliáját olvassa, az Úr világos­ságot ad majd neki. Isten szíve tág; legyen a mi szívünk is az. Szívünk legyen olyan tág, hogy befogadhassa Istennek minden gyermekét. Mikor azt mondod: “mi”, akkor értsd ezen Istennek minden gyermekét, különben a legnagyobb mértékben szektás lettél, mert nem a testvéri szeretet alapján állsz, hanem saját magad dicsőíted. Filadel­fia útját kell tehát járnunk. A nehézség abban van, hogy noha Filadelfia magában foglal minden testvért, de sokan közülük nem képesek mindegyiket elfogadni. Hadd mondjak erre egy példát:

A japán háborút megelőzően Kunmingba mentem. Volt ott egy testvér a gyülekezetből, aki beszélgetni akart velem. Nagyon jó testvér volt. Mikor meglátott, azt mondta: “Emlékszel? Sanghaiban kérdeztem tőled valamit, de még mindig nem feleltél rá – hogy működhetnénk együtt?” Azt feleltem: “Test­vér, te a gyülekezet tagja vagy, amelyhez nekem semmi közöm.” Erre azt mondta:

“Rendben van, de nem kell aggódnod emiatti én arra gondolok, hogy együtt munkálkodhatunk az Úr előtt.” Azt mondtam: “Nekem olyan gyülekezetem van, amelyben én is benne vagyok, Pál is, Péter is, János is, Luther Márton is, Wesley János is és Hudson Taylor is. Te is benne vagy. Az én gyülekezetem olyan nagy, hogy mindazok, akik Krisztusban vannak, kicsinyek és nagyok egyaránt mind benne vannak.” Így folytattam: “Testvér, mi egy dologban különbözünk: én csak egy gyülekezetet épí­tek; te két gyülekezetet akarsz építeni. Az én munkám csak Krisztus gyülekezetének építése, és nem gyülekezeté. Ha arra gondolsz, hogy Krisztus gyülekezetét építsük, és nem egyházat, akkor akadály nélkül együtt munkálkodhatunk.” Testvéreim, látjátok a különbséget? Annak a testvérnek a szeretete nem elég nagy. Krisztus egyházát épí­ti az egyházon belül. Két egyházat épít. Beszélgetésünk végén megjegyezte, hogy most látja először, miről van itt szó. Megfogta a kezem, és azt mondta, reméli, hogy ez a kérdés nem merül fel többé.

A testvéri szeretet azt jelenti, hogy minden testvért szeretünk. Hogy valakinek valami gyöngesége van, az más kérdés. Én azt mondom, hogy Istennek minden gyer­mekét be kell meríteni, de azt nem mondhatom, hogy ha valaki nem merítkezett be, az nem testvérem. Inkább, ha alkalom adódik, olvassuk vele a Bibliát, hogy meglássa: a szerecsen főkomornyik és Filep a vízhez mentek le bemerítkezni, és az Úr Jézus is bemerítkezett. A Bibliában a keresztség az ember alámerülését és felmerülését jelen­ti, nem pedig csak vízzel való meghintést. De azt nem mondhatjuk, hogy nem testvé­rünk, amiért még nem cselekedte meg ezt. A testvér-mivolt alapja az élet, és nem a bemerítés. A testvériség alapja Jézus Krisztus vére és a Szent Szellem által való élet, és nem az ismeret, még a Biblián alapuló ismeret sem. A legnagyobb kérdés: van-e Istenből fakadó életünk, vagy nincsen. Ha újjászületett valaki, akkor testvér. A testvéri szeretetnek ez az egyedüli alapja. Ha más dolgokat és követelményeket is beve­zetünk, akkor szektává válunk.

Vagy vegyük például a kenyértörést. Pál, mint újonnan lett hívő, megérkezik egy bizonyos helyre; valaki idehozta őt, és jó bizonyságot tett róla. Tudják, hogy testvér, ezért megtörheti a kenyeret. Semmi egyebet nem követelnek tőle. Hogy hiszi-e, hogy a nagy üldöztetés hét évig tart majd? Hogy az elragadtatásunk részletekben vagy egy­szerre történik majd? Ha ilyesmit kérdezünk az emberektől, akkor alapvetően téve­dünk. Ha csak azokat a testvéreket szeretem, akik teljesen olyanok, mint én, akkor szektás vagyok, és ez ellentmond a testvéri szeretetnek.Istennek legyen hála, mi mindnyájan testvérek vagyunk. Mindnyájan, akiket Jézus Krisztus drága vérén meg­váltott. Ha ezen felül valami igényünk van, az már büszkeség. Van, aki azt mondja: “csak nekünk van igazunk; testvérek, ti tévedtek”. De a kenyér megtörésében részt vesz minden testvér, akár igaza van, akár téved. Ha így akarod követni az Urat, ha szeretni akarod minden testvéredet, ez még nem jelenti azt, hogy minden testvér szeret majd téged. Ezzel tisztában kell lennünk. …….. Azok, akik­nek fő céljuk a felekezetek fenntartása, kritizálják és hiányosnak mondják szeretetün­ket, mert nem építjük az ő felekezetüket. Tisztában kell azonban lennünk azzal, hogy más dolog szeretni a testvéreket, és ismét más szeretni a felekezeteket, amiket ezek a testvérek szeretnek.

Tisztában kell lennünk továbbá azzal, hogy az egész Gyülekezet iránt való szeretet egyetlen szempontja, hogy valaki testvér, vagy nem; ha testvér, akkor szeretjük. Ez a testvéri szeretet. Ha a testvéreknek csak egy részét szeretjük, akkor csak azokat a testvéreket szeretjük, akik körünkön belül vannak. Ez a fajta testvérszeretet nem a testvéreket, hanem a megosztást szereti. Ha nem tudjuk túltenni magunkat ezen a szektás szereteten, akkor nem szerethetjük a testvéreket. A szektás szeretet pedig nemcsak hogy nem helyes, hanem rossz. A szektás szeretet a testvérszeretet legna­gyobb akadálya. Ha valaki nem tud megszabadulni a szektás módon való szeretettől, nem tudja szeretni testvéreit. De aki azért szereti testvéreit, mert túl van a szektás szereteten, az a szektások részéről a szeretethiány kritikáját vonja magára. Ez közis­mert tény, nincs benne semmi különös.

Beszéljünk most egy következő pontról. A levelek hétszer szólnak a győztesekhez.

Efézusnoz így szól az Úr: Térj meg! Hogyan lehetünk győztesek? Ha felfedezzük, hogy az első szeretetünk alábbhagyott. Szmirna úgy győzhet, ha engedelmeskedik az Úrnak: “Légy hű mind halálig, és neked adom az élet koszorúját”. Pergamumban az Úr gyűlöli Bálám és a nikolaiták tanítását, aki tehát elveti Bálám és a nikolaiták ta­nait, az a győztes. Tiatirában, noha Jezabel köztük van, mégis vannak, akik nem követik tanítását. Az Úr így szól hozzájuk: “Tartsd meg, ami nálad van, és az a győ­zelem” . Az Úr nem kéri tőlük, hogy támadjanak és legyenek Lutherré. Szárdiszban vannak néhányan, akik élnek. Noha Szárdisz önmagában nem tökéletes, az Úr mégis így szól: Aki fehér ruhába van öltözve, az a győztes. Figyelemre méltó, hogy Filadel­fiához, jóllehet próbatételek és nehézségek közt él, így szól az Úr: Tartsd meg, ami nálad van, és akkor már győztes vagy. Laodicea számára nem elegendő, hogy objektív hite van; szubjektíve is az Úrral kell járnia. A győztesekre vonatkozó valamennyi szózat Isten gyermekei közti különbségre utal. A győzteseknek szóló ígéreteket a gyülekezeteknek adja az Úr; a gyülekezetekben tehát kétféle nép van, a győztesek és a legyőzöttek. Íme a választóvonal: Istennek terve, irányadó mértéke van; aki ehhez tartja magát, az a győztes, aki nem ehhez a mérőzsinórhoz szabja az életét, az nem az. Sokan azt a téves felfogást vallják, hogy azok a győztesek, akik különlegesen jók. De emlékezzünk csak, győzni azt jelenti, hogy elérjük a minimális szintet: nem emelke­dünk föléje, csak elérjük azt. Ha tartani tudjuk magunkat ehhez a szinthez, győztesek vagyunk. Az elbukás pedig azt jelenti, hogy nem tudjuk magunkat Isten tervére han­golni, és a szint alatt maradunk. Van valami, ami nagyon boldoggá tesz engem. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nagyon örülök annak, hogy Isten nem engedte, hogy Thiatirának csaknem ezer­négyszáz esztendeig tartó korszakában szülessek. Azt sem rendelte számomra, hogy Szárdisz korszakában éljek. Ebben a korszakban élhetünk, Filadelfia korszakában, amely alig valamivel több, mint száz esztendeje kezdődött. Az Úr azért tart bennün­ket Filadelfia korszakában, hogy Filadelfiává legyünk. Ma Laodiceában is van sok győztes, de ezek csak Laodicea győztesei. Az egész “egyháztörténelem” során soha senkinek nem voltak kedvezőbb lehetőségei, mint most nekünk. ,,Aki győz, azt osz­loppá teszem az én Istenem templomában, és többé onnan ki nem jön”. Vegyük szemügyre ezt a szót: “többé”. “Többé” azt jelenti, hogy egyszer már kijött. Úgy ér­zem, csodálatos dolgot ígér itt az Úr. Ha Isten templomának oszlopa még egyszer ki­megy, a templom összeomlik. A következő három név különleges: “Az én Istenem nevét, és az én Istenem városának … nevét … és az én új nevemet’: Mi a név jelen­tése? A névben nagy jelentés rejlik. Isten neve jelképezi Isten dicsőségét. Filadelfián kívül más gyülekezet nem részesült Isten dicsőségében. Isten városának neve az új Je­ruzsálem. Más szavakkal, Filadelfia véghezviszi Isten tervét. “És az én új nevemet”. Tudjuk, hogy mikor az Úr Jézus felment a mennybe, új nevet kapott, amely minden név fölött való (Fil 2,9-11). Itt az Úr elénk tárja, hogy minden Gyülekezet közt kü­lönös gondja van Filadelfiára. Adjunk hálát Istennek, hogy olyan korban születtünk, amikor Filadelfia fia lehetünk. Noha olyan korban is élünk, amelyben az “egyház”, vagyis a Gyülekezet helyzetében sok a zűrzavar, mégis adjunk hálát Istennek, hogy Filadelfiához tartozhatunk. Emlékezzünk meg végül arról, hogy az Úrnak van egyforma üzenete is mind a hét gyülekezet számára: ,,Akinek van füle, hallja, mit mond a Szellem a gyülekezetek­nek”. Erre a szózatra is ügyelnünk kell. Az Úr szemei nemcsak erre a hét Gyülekezet­re vigyáznak, hanem az egész világ minden gyülekezetére, a múlt és jelen Gyülekeze­teire, a honiakra és külföldiekre egyaránt.

Amit az Úr itt mond, azt minden Gyülekezetnek mondja. Az Efézusban lévő meg­hidegült szeretet igencsak előfordulhat a mai Filadelfiában is. Jóllehet Szmirna kor­szaka elmúlt, de igencsak valószínű, hogy ma is megismétlődhet. Sokszor előfordul­hat, hogy egy és ugyanazon egyházban, gyülekezetben történik meg az, ami az ös­szes többi egyházakban, gyülekezetekben. A Gyülekezet élete nem olyan egyszerű. Azok a sajátos helyzetek csak annak a bizonyos korszaknak fő vonásait jelzik. Le­hetséges, hogy valamennyi előfordul mind a hét Gyülekezetben (“egyházban”) egy és ugyanazon korban.

Az Úr itt azt mondja: ,,Akinek füle van, hallja, mit mond a Szellem a Gyülekeze­teknek.” Két ember ment az utcán, s az egyik így szóit: “Várj egy pillanatra, tücsök­ciripelést hallok”. Barátja így felelt: “Megőrültél? Az autók olyan nagy zajt csap­nak, hogy alig halljuk egymás szavát! Hogyan hallhatnád meg a tücsök hangját?” De a másik odament a falhoz, és barátját is odahívta, hogy figyeljen. És valóban, tücsök szólt. A barátja megkérdezte, hogyan tudta meghallani. Erre azt felelte: ,,A bankár csak a pénz csengését hallja, a muzsikusnak csak a zene számára van füle; én rovarta­ni kutató vagyok; van fülem a rovarok hangja számára.” Az Úr azt mondja, hogy aki­nek van füle az Ő hangja számára, az hallja meg az Úr szavát. Sokan vannak, akik­nek erre nincs fülük, és így nem tudják meghallani az Úr Igéjét. De ha fülünk van, akkor halljuk meg. Kérjük az Istent, hogy tartson meg bennünket a hozzá vezető úton. Bármilyen helyzetben, bármi is történik, nekünk Filadelfia útján kell járnunk.

 

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: egység, gyülekezetépítés, helyreállítás, Keresztyénség, Magyar tanítások, Szentség, Szeretet, utolsó idők
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s