Újszövetségi diakónusok – Ron McKenzie

New Testament Deacons  by Ron McKenzie

http://kingwatch.co.nz/Church_Ministry/deacon.htm

A magyar változat PDF formában letölthető itt: Újszövetségi diakónus

A diakónus szolgálata megváltozott, amikor a gyülekezet és a társadalom is megváltozott. A modern gyülekezetben a diakónusnak két feladata van.

Az első:  a gyülekezetük épületeinek és vagyontárgyainak rendben tartása.

A második: biztosítani a szükséges pénzt a jól fizetett, professzionális szolgáló támogatására. A diakónus munkájának legnagyobb részét a szükséges pénz megszerzésére fordítja. Ez nagyon hálátlanná teszi szolgálatukat. Néhány gyülekezetben tulajdonképpen a véneket hívják diakónusoknak. Néhány gyülekezetben a tanulmányaikat folytató papok a diakónusok.

A diakónusok feladata az Újszövetségben teljesen más volt. A gyülekezetnek nem voltak saját épületei, hanem a hívők házaiban jöttek össze. Nem voltak olyan épületek, amiket a diakónusoknak kellett volna rendben tartása. Másodszor, nem voltak magasan fizetett professzionális szolgálók. A gyülekezeteket vének csoportja vezette. Ezek legtöbbje önfenntartó volt, ezért a diakónusoknak nem kellett a megélhetésük miatt aggódniuk.

A diakónusok feladata a szegényekről való gondoskodás volt. Ők voltak a gyülekezet szociális segítő karja. Az első diakónusok beállításáról az Ap.csel 6.1-7 számol be. Az olyan emberek, mint Barnabás, amikor elhívást kaptak egy keresztyén szolgálatra, eladták a birtokaikat és “a pénzt letették az apostolok lábai elé”. A “tizenkettő” ezt a pénzt használta fel, hogy gondoskodjanak azokról, akik szükségben vannak. Amikor a tanítványok száma megnövekedett néhány görög zsidó panaszkodott, mert az özvegyeiket figyelmen kívül hagyták a napi ételosztásnál.

Ezért a „tizenkettő” és az összes tanítvány összegyűlt és azt mondta:

“Azokban a napokban pedig, mikor a tanítványok szaporodnak, támad a görög zsidók közt panaszkodás a héberek ellen, hogy az ő közülük való özvegyasszonyokat mellőzték a mindennapi szolgálatban. Annakokáért a tizenkettő egybegyűjtvén a tanítványok sokaságát, mondának: nem helyes, hogy mi az Isten igéjét elhagyjuk és az asztalok körül szolgáljunk. Válasszatok azért, atyámfiai, ti közületek hét férfiút, kiknek [jó] bizonyságuk van, kik Szent Lélekkel és bölcsességgel teljesek, kiket erre a foglalatosságra beállítsunk. Mi pedig foglalatosok maradunk a könyörgésben és az igehirdetés szolgálatában. És tetszik e beszéd az egész sokaságnak: és kiválasztják Istvánt, ki hittel és Szent Lélekkel teljes férfiú volt, Filepet, Prokhórust, Nikánórt, Timónt, Párménást és Nikolaust, ki Antiókhiából való prozelitus volt; Kiket állatának az apostolok elébe; és miután imádkoztak, kezeiket rájuk vetik. És az Isten igéje növekedik; és sokasodik nagyon a tanítványok száma Jeruzsálemben; és a papok közül is nagy sokan követék a hitet.”

Ezek a diakónusok voltak a felelősek a gyülekezet adakozásaiért. Ők használták fel azt, hogy betöltsék azzal a szegények és a betegek szükségeit. Ezen cselekedetük végzése során a Jó Szamaritánus példázatát töltötték be. Amikor egy bajbajutott személlyel találkoztak, akcióba lépetek, hogy megoldják a pillanatnyi szükséget. Azt követően további munkálkodtak, hogy végeleges megoldást találjanak, felelősséget hordozva annak költségéért. Ez egy jó minta a diakónusok szolgálatára. Ez az a feladat, amit a diakónusoknak még ma is végezniük kellene. Tekintettel arra, hogy emberekkel foglalkoznak és nem pénzzel és épületekkel, ez hálás szolgálat lenne. Ha a gyülekezet visszatér az Újszövetségi mintához, mint ahogyan az fent körvonalazásra került, a diakónusok képesek lennének visszatérni az igazi szolgálatukhoz.

Diakónusok minősítése

A minősítési szempontok a diakónusok kiválasztásához az 1 Timóteus 3:8-13-ban vannak felsorolva.  A legfontosabb szempontok a következők:

A diakónusnak olyan személynek kell lenni, aki nem törekszik tisztességtelen haszonra. A diakónusnak megbízhatónak kell lenni, mert a gyülekezet pénzéért felel. Kipróbáltnak kell lenni, hogy bölcsen és felelősség teljesen tudják kezelni a pénzt

A diakónusnak képesnek kell lenni jól irányítania a saját háztartását. Ha egy ember nem tudja igazgatni a saját háztartását, akkor nem lesz képes igazgatni a gyülekezet pénzügyeit sem. A véneknek meg kell győződniük arról, hogy az illető személy háztartásának irányítása igazolja-e azt, hogy rendelkezik azzal a képességgel, ami egy diakónus munkájának ellátásához szükséges. Van azonban egy másik ok is amiért a háztartás irányítása fontos. A diakónusnak van egy tanítói szerepe is. Nem csupán pénzt ad azoknak, akik szegények, hanem meg is tanítja őket arra, hogyan irányítsák saját háztartásukat jobban, úgy hogy a jövőben képesek legyenek önfenntartók lenni. Egy diakónus csak akkor képes ezt megtenni, ha ő maga is képes saját háztartását igazgatni.

Egy diakónusnak világos ismerettel kell rendelkeznie a hit igazságairól is. Ez azért szükséges, mert van egy evangélista szolgálata is. Az evangélium mindig a teljes embert célozza meg. Ha egy ember éhes, nem célszerű az evangéliumot hirdetni neki a megetetése nélkül. Másrészt nem célszerű az éhes személyt megetetni anélkül, hogy ne tennénk valamit a szellemi szükségeinek betöltéséért is. A diakónusnak egy teljes értékű szolgálata van a szegények felé. Amikor kiosztják az ételt és ruhát, akkor az evangéliumot is hirdetni fogják. Ez az, ami miatt jól kell ismerni a hit igazságait. Filep és István két olyan ember volt, akik diakónusként kezdték és azután továbbléptek egy sikeres evangélista szolgálatba. A korai gyülekezet olyan diakónusokat választott, akik képzettek voltak az emberekkel való foglalkozásban. Képzettek a pénzügyekben és az adminisztrációban, ami szintén hasznos lehet. Lehetnek jók a szükséges pénz előteremtésében, de ez nem igazán fontos egy diakónus igazi szolgálatához.

Figyelmeztetés és lehetőség

Az egyik probléma, amivel a modern világban a diakónusnak szembe kell nézni az, hogy a feladatukat átvette az állam.  A sok szociális-jóléti rendszer azonban előbb-utóbb összeomlik. Ez lehetőséget fog biztosítani a diakónusok számára, hogy vezető szerephez jussanak a társadalom megreformálásában.

Fordította: Abonyi Sándor

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: evangélium, evangelizálás, helyreállítás, Magyar tanítások, vezetés
Címke: ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s