Átláthatóság és szabadság – Michael Clark

Transparency and Freedom by Michael Clark

PDF formátumban letöltető itt: Átláthatóság és szabadság

„De megtompultak az ő elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban tűnik el; Sőt mind máig, amikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívükre. Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel. Az Úr pedig a Lélek; és ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság. Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől.”     (2 Kor. 3:14-18)

Nemrég beszélgettem egy nőtestvérrel, akivel még a főiskoláról ismertük egymást. Korábban csak látásból ismertük egymást. Tulajdonképpen nagyon kevés embert ismertem akkoriban, a lepel miatt. Rájöttem, hogy mindannyian féltünk, hogy nem szeretnének bennünket csupán azért, akik vagyunk. Mindig voltak emberek, akik keresték annak módját, hogyan tapossák el a másikat úgy, hogy közben ők jónak tűnjenek a másik kárára.

Van szellemi ember és van testi vagy világi ember. Az egész világ rejtőzködésben él és manipulációs technikákkal veszi magát körül attól kezdve, hogy Ádám és Éva vétkezett és eltakarták magukat fügefalevéllel és elrejtőztek Isten elől. Az emberek inkább szeretik a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak.

Ezzel a nőtestvérrel (akivel egy főiskolai összejövetelen találkoztam újból) most nagyon jól működött az emailen történő kommunikáció, mert most képesek voltunk szellemben átlátható módon kommunikálni egymással, mert mindkettőnkben ott volt a Szent Szellem és érettek voltunk a Krisztusban.

Érdekes az evangéliumok olvasása közben megfigyelni, hogy Jézus különböző emberekkel találkozva különbözőképpen viszonyult: egyesekkel nyíltan – átlátható módon – beszélt, másokkal pedig nem. A legtöbben nem voltak képesek megérteni a beszédét: miért kezdte ott, ahol kezdte és mit is mondott valójában? A legnagyobb vonzereje a legtöbb ember számára az volt, hogy képes volt meggyógyítani és ingyen megetetni embereket, amikor éhesek voltak. Voltak néhányan, akikkel nyíltan – leplezetlenül – beszélhetett, semmit sem elrejtve. Vegyük például a szamáriai asszony esetét. Micsoda ellentét! Egy “bűnös” asszony és a tanult zsidók, akik a lefedett arcuk mögül állandóan el akarták Őt taposni … nagyon illett rájuk a szó: képmutató! A szamáriai asszony számára Jézus egy nagy szellemi igazságot tárt fel, amit a tanult farizeus, Nikodémusz nem volt képes megérteni: a szamáriai asszony a zsidók szemében egy „bűnös” és „kutya’ volt. Az asszony leplezetlensége – őszintesége – okozta ezt az óriási különbséget.

A Merrium-Webster webszótár szerint a képmutató szó gyökere:

Middle English ypocrite,  from Anglo-French, from Late Latin hypocrita, from Greek hypokritēs actor (görög képmutató színész), hypocrite, from hypokrinesthai

Régen a görög színészek álarcot – lepelt – viseltek az arcukon, hogy elhitessék és eljátsszák egy személy szerepét, akit kiábrázoltak. Az arcuk „fátyollal” – lepellel – volt eltakarva. Ezért tapasztaljuk azt, hogy Jézus képmutatóknak nevezte ezeket az álszent, tanult zsidókat, akik azt keresték, hogyan veszítsék el Őt. Jézus sosem nevezte a nevén a bűnöst, a szajhát vagy a kocsmárost, és a gyűlölt rómaiakat sem. Mindannyian tudták, hogy segítségre van szükségük és ezért Jézushoz, a Nagy Orvoshoz jöttek segítségért és Ő senkit sem küldött el. Amikor a vallásos zsidók a miatt kritizálták Jézust, hogy bűnösökkel társalog, Jézus azt válaszolta nekik: “Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.”

Isten szentjeként előfordult már veled, hogy egy vallásos személy jött hozzád, és örömmel közölte, hogy valóban szeret, és a bizalmába akar fogadni, mert szüksége van arra, amit egyszer őszintén elmondtál neki; hogy mit érzel, miben hiszel? Azután ellened fordult és megpróbált megfogni vagy megtámadni az erőtlen filozófiájával és önigazságával. Szereztél már sebesülést ilyen emberektől egyszerűen a miatt, mert őszinte voltál feléjük és azután beletapostak a földbe? Én igen.

Jézus figyelmeztetett minket, hogy “legyünk bölcsek, mint a kígyók és szelídek, mint a galambok.” Figyelmeztetett minket, hogy ne dobjuk a gyöngyeinket a disznók elé, mert először is bele fognak taposni a sárba és azután elfordulnak tőled! Az átláthatóság olyasmi, ami sebezhetővé tesz bennünket. Az evangéliumokat olvasva felfedezheted, hogy Jézus bizalmatlan volt a farizeusokhoz és az írástudókhoz, de őszinte azokhoz, akiket az Atya neki adott. Valójában erre az ellentétre utalt, amikor ezt mondta imájában: 

Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted. Mindent nékem adott az én Atyám: és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya; és kicsoda az Atya, hanem csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni.”     (Luk 10:21-22 )

Kedves Szentek! Készeknek kell lennünk arra, hogy “fedetlen” arccal – leplezetlenül, őszintén – viszonyuljunk egymáshoz, mert Isten szeretete erre indít bennünket, hogy Krisztus rabszolgájaként, mint az Ő testének tagjai, kapcsolódni tudjunk egymáshoz. Ha azt tapasztaljuk, hogy egy személy, akiben megbíztunk elárult bennünket és ezt követően sosem nyitjuk meg a szívünket mások felé, akkor a szívtől szívig való kommunikáció egy egyirányú utca marad. Ilyenkor egy gyógyulatlan személy vagy egy képmutató esetéről van szó. Emlékezzünk rá, hogy az ellenség konkolyt is ültetett az Atya búzatáblájába.

De micsoda öröm, amikor biztonságban, szeretetben és Szellemben kommunikálhatunk egymással. Bátran kilépve, felismerjük és rátalálunk szellemi családunk másik tagjára és valóban épülünk a megtapasztalásaink által. Ez tart meg minket és az a remény, hogy megtapasztaljuk Isten királyságának kiterjedtebb megnyilvánulását, ahol leplezetlen arcok sokasága van. Emlékezzünk arra, hogy “csak a Krisztussal való egységben tűnik el a lepel.”

Micsoda ígéretek kapcsolódnak ahhoz, ha „leplezetlen” – őszinte – kapcsolatokkal éljük meg életünket!

Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől.

Az átláthatóság átváltozáshoz vezet! Mi nem ebből a világból valók vagyunk, mert Krisztus értelme által elváltoztunk Jézus Krisztus képmására, akiben fedetlen arccal szemléljük az Ő dicsőségét és elváltozunk dicsőségről dicsőségre. Emlékezzetek rá, hogy az a szabadság, amit Krisztus adott nekünk, egy olyan szabadság, ami átláthatóságot eredményez és megszabadít minden félelemtől. Ez az átláthatóság megengedheti magának Krisztus csodálatosan mély igazságának kijelentését: a csodálatos Bárány szenvedését.

Fordította: Abonyi Sándor

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: egység, Gyógyulás-szabadulás, Keresztyénség, Magyar tanítások, Szeretet
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s