Speciális feladatokhoz speciális ajándékok – Guy Duininck

Special Endowments for Special Tasks By Guy Duininck

http://www.tonycooke.org/free_resources/articles_others/grace-effectual-ministry.html

PDF formátumban letölthető itt: Speciális feladatokra speciális ajándékok

Isten minden hívőt speciális feladattal bíz meg, és ezekhez a változatos szolgálatokhoz különleges kegyelmi ajándékokkal látja el őket. Ezt az igazságot csodálatosan írja le Pál: (magyarázó Biblia fordításban):

“Az Istennek nékem adott kegyelme szerint (speciális feladatra speciális ajándék), fundamentumot vetettem, de más épít reá. …. ”    1 Korinthus 3:10

Nem tudom, hogy a magyarázó biblia fordítói különösen körültekintőek voltak-e a kegyelem szolgálatával kapcsolatos kijelentéseket illetően? Mindenesetre a „kegyelem” szó magyarázata nagyon pontos. Úgy mutatja be a kegyelmet, mint egy “speciális ajándék – képesség – egy speciális feladatra.”

Isten Pált egy speciális feladatra hívta el. Annak érdekében, hogy teljesíteni tudja az elhívását, Isten különleges módon megajándékozta őt. Pál feladata az volt, hogy bölcs építőmesterként szellemi alapokat rakjon le. Az a speciális ajándék, amivel Isten ruházta fel őt, a szolgálata betöltéséhez kapott kegyelem volt, ami lehetővé tette számára, hogy teljesítse feladatát.

Pénzbeli adományok

Gazdag emberek néha pénzbeli adományokat adnak. Bármilyen adomány általános célja, hogy képessé tegyen másokat arra, hogy végrehajtsák az adományozó speciális akaratát. Az adományok nem cél nélküli ajándékok vagy az éppen futó beruházások befejezésére szólnak, hanem jól kigondolt pénzügyi tervek megvalósítására. A pénzbeli adományok ajándékozói azt keresik, hogy mások által megvalósuljanak az általuk nagyra értékelt célok, néha még a haláluk után is.

Az adományozó személy kiválaszt egy személyt, aki kezeli és felügyeli az ő adományát. A kiválasztott megbízott fogja felügyelni az ajándékozást és gondoskodik róla, hogy az adományozó által meghatározott célok teljesüljenek. Mindegy, hogy milyen más szükségek vannak vagy milyen kísértések érik az adomány kezelőjét, az adománynak esetleg valami más célra való felhasználását illetően, de az csakis arra a speciális célra használható fel, amit az adományozó meghatározott.

Ha egy gazdag ember erősen érdekelt abban, hogy Spanyolországban az egyetemen egy hallgató tengerbiológussá váljon, tehet egy pénzbeli adományt egy különleges egyetemi szak elindítására, hogy minden évben biztosítva legyen egy olyan képzés, ahol a legjobb képességű spanyol hallgató tanulmányokat folytasson ezen a területen. Az egyetem, mint az adomány kezelője felelős azért, hogy gondoskodjon minden évben a pénzösszeg felhasználásának helyességéről egy hallgató számára, aki megfelel a kritériumoknak.

Másvalaki tehet egy adományt szegényekről gondot viselő karitatív szervezet számára meghatározva, hogy 5,000 $-t ad minden évben egy egyedül élő anya számára, aki fizikailag sérült gyerekét ápolja. A karitatív szervezet, mint az adomány kezelője felelős azért, hogy a pénz minden évben egy olyan egyedül élő anyához kerüljön, aki megfelel az előre meghatározott feltételeknek.

Ajándékok az Ószövetség idején

Az Ószövetségben Isten speciális képességekkel ruházott fel embereket, hogy az Ő megbízásából speciális feladatokat végezzenek el. Például amikor meg akarta építeni a szövetség sátrát, elhívta Bezaleelt és Aholiabot, és “Isten szelleme betöltötte őket bölcsességgel, értelemmel, tudománnyal és mindenféle szaktudással” [2 Mózes 31:2, 6]. Isten “helyezte bele a bölcsességet” ezeknek az embereknek a szívébe, így “képesek voltak elvégezni mindenféle szakmunkát” [2 Mózes 35:35]. A speciális ajándékok által ezek az emberek képesek voltak “elvégezni mindenféle szakmunkát” és mindent megtettek, amit az Úr parancsolt nekik [2 Mózes 36:1-39:31]. Speciálisan megajándékozott emberek vettek részt Salamon templomának építésében is. Amikor Salamonnak szakképzett emberekre volt szüksége, küldött szakembereket Huramtól és azt mondta:

“Ímé küldöttem azért bölcs, tudós és értelmes férfit, aki az én atyámé, Húrámé volt ….  aki tud készíteni aranyból, ezüstből, rézből, vasból, kövekből, fákból … mindenféle metszést metszeni” 2 Krónika 2:13-14

Uralkodásának kezdetén Salamon a saját maga számára kérte Istentől Izrael kormányzásához szükséges bölcsesség ajándékát. Egy értékes ajándékot kért és megkapta azt. Rájött, hogy ő nem rendelkezik vezetői képességgel, ezért Isten megajándékozta őt, mert bölcsességet kért:

“És most, óh én Uram Istenem, te tetted a te szolgádat királlyá, Dávid, az én atyám helyett. Én pedig kicsiny gyermek vagyok, nem tudok kimenni és bejönni. . . . Adj azért a te szolgádnak értelmes szívet, hogy tudja ítélni a te népedet, és tudjon választást tenni a jó és gonosz között; mert kicsoda kormányozhatja ezt a te nagy népedet?”  1 Királyok 3:7.9

Jóllehet Salamon Isten által kiválasztott király volt Izrael vezetésére, ő olyan gyermeknek érezte magát, aki nem tudja, hogyan menjen be és ki. Mivel érezte az alkalmatlanságát, arra kérte Istent, hogy ajándékozza meg őt az Ő bölcsességével, egy olyan képességgel, amire szüksége volt neki ahhoz a munkához, amire Isten elhívta őt. Isten ezekkel a szavakkal válaszolt Salamonnak:

“Mivelhogy ezt kérted tőlem, és nem kértél magadnak hosszú életet, sem nem kértél gazdagságot, sem pedig nem kérted a te ellenségeidnek lelkét; hanem bölcsességet kértél az ítélettételre: Ímé a te beszéded szerint cselekszem, ímé adok néked bölcs és értelmes szívet, úgy hogy hozzád hasonló nem volt te előtted, és utánad sem támad olyan, mint te.”    1 Királyok 3:11-12

Isten adott Salamonnak egy “bölcs és értelmes szívet.” A bölcsesség speciális ajándéka által képessé vált arra, hogy királyként uralkodjon és véghezvigye Isten munkáját, amire elhívta őt.

Kegyelmi ajándékok az Újszövetségben

Közvetlenül a mennybemenetele előtt Jézus megparancsolta a gyülekezetnek, hogy folytassa az Ő szolgálatát. Ezt mondta a tanítványoknak:

“Nekem adatott minden hatalom … menjetek el ezért és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetet…menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek…miként az Atya küldött engem, úgy küldelek én is titeket…” Máté 28:18-19; Márk 16:15; János 20:21

Jézus nem csupán megparancsolta a gyülekezetnek, hogy folytassa az Ő szolgálatát, hanem meg is ajándékozta a gyülekezetet az Ő szolgálatára való képesség teljes mértékével. Így képessé vált a nagy feladat teljesítésére, amit adott a számára. Vegyük észre ezeket az Isten ajándékairól szóló szavakat:

Mindenikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól osztott ajándéknak mértéke szerint. Ezért mondja az Írás: Fölmenvén a magasságba foglyokat vitt fogva, és adott ajándékokat az embereknek.”   Efézus 4:7-8

Az emberi faj iránti mély szeretetéből adódóan Jézus természetfeletti módon megajándékozta a gyülekezetet, biztosítva ezáltal, hogy azt a munkát, amit Ő kezdett el, folytassa és sikerre vigye az Ő elmenetele után. Némelyek a gyülekezetekben apostoli kegyelmi ajándékot kaptak, némelyek pásztori kegyelmi ajándékot. Némelyek tanítói kegyelmi ajándékokat, mások a gyógyítás kegyelmi ajándékát, ismét mások a bátorítás -, az adakozás, a segítő szolgálat és a kormányzás ajándékát kapták.

Péter szavai csodálatos betekintést kínálnak nekünk az Újszövetség kegyelmi ajándékaiba. Ezt írta:

Ki-ki amint kegyelmi ajándékot kapott (egy különleges szellemi képesség, egy Istentől való kegyelmi ajándék), úgy sáfárkodjatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai;” 1 Péter 4:10

Minden hívő kapott egy “Istentől való kegyelmi ajándékot.” Ezek az Istentől való kegyelmi ajándékok képessé teszik a hívőt arra, hogy elvégezzék azokat a feladatokat, amit nem lennének képesek elvégezni a saját emberi képességük által. Kegyelmi ajándékok nélkül egyetlen hívő sem — még a legerősebb, legbölcsebb, leggazdagabb, legügyesebb és a személy szerint legképzettebb sem — rendelkezne eszközökkel arra, hogy véghezvigye azt a szolgálatot, amire el van hívva. A kegyelmi ajándékok teszik hatékonnyá a szolgálatot és adnak lehetőséget annak elvégzésére! A korinthusi gyülekezetet a szolgálatokról tanítva Pál a következőt írta:

“A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Szellem.” 1 Korinthus 12:4

Az 1 Korinthus 12:4 mélyreható módon kifejezi a kegyelem hatékony szolgálatának tanát. Kijelenti, hogy a keresztyének különböznek egymástól és különbözőek a kapott ajándékaikat illetően is. Kijelenti, hogy minden keresztyén rendelkezik egy „Isteni kegyem erejének megfelelő”, bennük lévő „rendkívüli erővel” a szolgálatra.

Pál és Péter kegyelmi ajándékai

Pál írt a Galácziabeli gyülekezetnek a saját és Péter különleges megbízatásáról és különleges kegyelmi ajándékaikról. Pál szavai – minden hívőt illetően – kiemelik a lényeges kapcsolatot az Isten által adott megbízatás és a kapott kegyelmi ajándék között, ami képessé teszi őket a megbízatás elvégzésére. A következőt írta:

“… mikor látták, hogy én reám van bízva a körülmetéletlenség evangéliuma, mint Péterre a körülmetélésé; (Mert aki erős volt Péterben a körülmetélkedés apostolságára, bennem is erős volt a pogányok között). És elismervén a nékem adatott kegyelmet, Jakab és Kéfás, meg János, kik oszlopokul tekintetnek, bajtársi jobbjukat nyújtják nékem és Barnabásnak, hogy mi a pogányok között, ők pedig a körülmetélés között prédikáljunk:”   Gal. 2:7-9

Péter apostol arra kapott megbízatást Istentől, hogy a körülmetéltekhez menjen. Ezért Isten “felkészítette Pétert a körülmetéltek apostolságára.” Isten a zsidók felé való szolgálattal bízta meg Pétert és ezért megajándékozta őt a zsidók felé való szolgálatra való képességgel. Péter megbízatása és az ő ajándéka összhangban álltak egymással.

Pál apostol Istentől a pogányok felé való szolgálatra kapott megbízatást. Ezért Isten kegyelme “erős volt benne a pogányok felé.” Isten megbízta Pált a pogányok felé való szolgálattal és ezért megajándékozta őt olyan képességgel, ami alkalmassá tette őt a pogányok felé való szolgálatra. Pál megbízatása és kegyelmi ajándéka összhangban voltak egymással.

Természetfeletti alkalmasság a szolgálatra

Pál a korinthusiaknak írt második levelében beszámol a szolgálatára kapott természetfeletti ajándékáról, amikor ezt írja:

„Nem mintha magunktól volnánk alkalmasak valamit gondolni, úgy mint magunkból; ellenkezőleg a mi alkalmatos voltunk az Istentől van: Aki alkalmassá tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk,…”    2 Korinthus 3:5-6

Pál és munkatársai nem úgy tekintettek önmagukra, mintha önmagukban alkalmasok lennének a szolgálatra. Az “alkalmas” szó a görög hikanos szóból származik, ami azt jelenti, hogy “elegendő, képességből elegendő.” A “ből” szócska a görög ek szóból származik, ami valaminek a kiinduló pontjára mutat. Pál szerint eredetileg önmagukra nézve semmijük sem volt, ami alkalmassá tette volna őt vagy munkatársait azokra a szolgálatokra, amikre megbízást kaptak.

Pál azonban nem azt mondta, hogy ő és a munkatársai alkalmatlanok voltak a feladataik elvégzésére. Inkább azt mondta, hogy a “mi alkalmasságunk Istentől van.” Itt az „alkalmasság” a görög hikanotes szóból származik és “képességet jelent egy dolog elvégzésére.” Pál alkalmassága az „Istentől” volt. Más szavakkal, Isten a forrás. Ő ajándékozta meg Pált és a munkatársait Istentől való alkalmassággal, hogy véghezvigyék azt a szolgálatot, amire megbízást kaptak.

Pál szavaival így fejezhető ez ki:

Nem mintha magunktól volnánk alkalmasak valamit gondolni, úgy mint magunkból; ellenkezőleg… a mi alkalmas voltunk az Istentől van:” 2 Korinthus 3:5

A 6. versben Pál azt mondta, hogy Isten tette őt és a szolgáló társait „alkalmassá a szolgálatra”. Az “alkalmas/képes” szó a görög hikanoo szóból származik, ami azt jelenti, hogy “felszerelni/felkészíteni valakit elegendő erővel, hogy teljesítse feladatát.” Pál és a szolgáló társai meg voltak ajándékozva Isten által elegendő erővel és a szükséges alkalmassággal, hogy teljesítsék szolgálói feladatukat!

Pál a Timóteusnak írt első levelében megerősítette, hogy természetfeletti képességgel volt megajándékozva. Így ír erről:

“Hálát adok annak, aki engem megerősített, a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, hogy engem hívnek ítélt, rendelvén a szolgálatra…”     1 Timóteus 1:12

Pál azt mondta, hogy az Úr tette őt „alkalmassá/felhatalmazottá”. Az “alkalmas/felhatalmazott” a görög endunamoo szóból származik, ami pontosan azt jelenti, hogy “belső erő.” Felhatalmazottnak lenni azt jelenti, hogy “belső erővel felruházva, hogy véghezvigyen bármit, amire késztetve van.” Az Úr Jézus nem csupán belehelyezte Pált egy szolgálatba, hanem ezzel együtt belehelyezett egy belső erőt is, amivel képes volt véghezvinni szolgálatát.

Néhány évvel ezelőtt beszéltem egy helyi gyülekezet pásztorával, ahol szolgáltam. Beszélgetésünk közben tanácsot kért tőlem a gyülekezetben lévő problémájára. Csendben figyeltem a szívemre, hogy halljam, ha a Szent Szellem mond bármi különlegeset. Mielőtt bármit is gondolhattam volna, hallom, hogy ezt kérdezem a pásztortól: „Bizonyos vagy abban, hogy Isten arra hívott el, hogy pásztor legyél ebben a gyülekezetben?” Elgondolkozott egy pillanatra és igennel válaszolt. Aztán ismét megkérdeztem: “Bizonyos vagy abban, hogy Isten arra hívott el, hogy pásztor legyél ebben a gyülekezetben?” Ismét igennel válaszolt. Ekkor azt mondtam neki: “Lehetetlen, hogy pásztori elhívásod legyen ebben a gyülekezetben és nem tudod, hogy mit tegyél.” Meglepődve nézett rám és azt mondta: “Igazad van. Valóban tudom, hogy mit kell tennem, de egy kicsit bizonytalan voltam magamban.”

Amikor Isten elhív valakit bármilyen szolgálatra, ugyanakkor meg is ajándékozza egy természetfeletti alkalmassággal és elegendő erővel, hogy véghezvigye a megbízatását. Isten sosem ad egy hívőnek olyan megbízatást, amihez nincs szükség az Istentől való alkalmasságra, amit Ő biztosít. Egyetlen hívő se gondolja magáról, hogy kevesebb ajándékkal rendelkezik, mint ami a feladatához szükséges!

Timóteus kegyelmi ajándéka

Pál ezekkel a szavakkal bátorította Timóteust, hogy szenteljen figyelmet a szolgálatához szükséges benne lévő speciális ajándékára:

“Meg ne vesd a kegyelemnek benned való ajándékát, amely adatott néked prófétálás által, a presbitérium kezeinek reád tevésével.”  1 Timóteus 4:14.

Timóteus ajándéka (karizmája) nem egy speciális kenet volt, ami egy váratlan pillanatban rászállt vagy a Szellemnek egy véletlenszerű megnyilvánulása. Az ő ajándéka, egy benne lévő, Istentől kapott ajándék volt, amit ima közben, prófécia által, a vének kezének rátevése által kapott. Ez az ajándék “adott” volt Timóteus számára. “Adott” a görög didomi szóból származik, ami azt jelenti, hogy “átadni vagy valaki gondoskodására rábízva lenni, hogy vezesse őt.” Pál szerint Timóteus vagy elhanyagolta a benne lévő ajándék használatát vagy nem fejlesztette azt használat által.

Timóteusnak írt második levelében Pál ezekkel a szavakkal bátorította őt:

“Minekokáért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely benned van az én kezeimnek rád tétele által.”   2 Timóteus 1:6

Pál ismételten emlékeztette Timóteust a benne lévő kegyelmi ajándékra és bátorította őt, hogy fordítson gondot arra. Timóteusnak a benne lévő ajándékot kellett felgerjeszteni.

Néhány esetben, miként az Pállal és Timóteussl is megtörtént, Isten átadhat vagy megerősíthet egy kegyelmi ajándékot kézrátétel által.

Emlékszem egy összejövetelre, amin jelen voltam 1981-ben mielőtt elkezdtem volna utazó tanítói szolgálatomat. Kenneth E. Hagin tanított azon az összejövetelen, de nem siette el, hogy rátegye a kezét azokra, akik teljes idejű szolgálók lesznek. Előrementem azon az alkalmon és rám helyezte a kezét. Az összejövetel után, a gépkocsiban hazafelé menet, azt mondtam magamnak, mindenféle tudatos meggondolás nélkül: “Most kész vagyok arra, hogy tanítsak.” Hiszem, hogy egy tanításra szolgáló kegyelem került akkor átadásra vagy megerősítve és működésbe lett hozva az, amivel már rendelkeztem.

Egy általam vezetett összejövetelen néhány évvel ezelőtt valami hasonló történt. Egy fiatal zenész abban a gyülekezetben, ahol szolgáltam odajött hozzám a tanításom után és megkért, hogy helyezzem rá a kezem, hogy erőteljesebbé váljon ez által a zenei szolgálata. Eleinte tétováztam, de aztán éreztem a Szent Szellem indíttatását, hogy tegyem meg. Amikor rátettem a kezem, azt éreztem, hogy valami belé megy és csak néztem, amikor leesett a padlóra. Tudtam, hogy valami különleges dolog történt. Egy évvel ezt követően a fiatalember beszámolt nekem, hogy a szolgálata lényegesen megváltozott, mert az általa írt dalok jóval erőteljesebbé váltak, és feleségével együtt elnyertek egy amatőr keresztyén zenészeknek meghirdetett díjat.

Mostanában többször is az volt a benyomásom a Szent Szellem által, hogy helyezzem a kezem egy – a helyi gyülekezetben lévő – tanítói szolgálatú presbiterre. Érzékeltem, hogy Isten annak a személynek tanítói ajándékot akar átadni. Követtem a Szent Szellem vezetését és egy rövid ismeret beszédével szolgálva felé, ráhelyeztem a kezem arra a személyre. Néhány hónappal később a helyi gyülekezet pásztora elmondta, hogy aki felé szolgáltam, észrevehetően hatékonyabb lett a szolgálatban.

A kegyelmi ajándékok megfelelő mértékben és folyamatosan ki vannak töltve az Úr Jézus által ezekben a napokban. Minden szükség számára a világban és Isten minden speciális feladatára Istennek egy kiválasztott edénye kap elhívást, elhelyezve őt Krisztus Testében és megajándékozva egy különleges kegyelemmel a szolgálatához. A természetfeletti kegyelmi ajándékok által Isten kiválasztott edényei teljesíteni tudják azokat a különleges megbízatásokat, amire Isten megbízta őket az Ő királyságában.

Fordította: Abonyi Sándor

2014-02-18

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: Magyar tanítások, szolgálati ajándékok
Címke: , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

3 hozzászólás a(z) Speciális feladatokhoz speciális ajándékok – Guy Duininck bejegyzéshez

  1. Péter Abonyi szerint:

    Szia!

    Megírtam tegnap Nikinek a levelet. Gyors voltál.🙂

    Mobilról küldve.

    Kedvelés

  2. Guti Tünde szerint:

    Nagyon jó!

    “Amikor Isten elhív valakit bármilyen szolgálatra, ugyanakkor meg is ajándékozza egy természetfeletti alkalmassággal és elegendő erővel, hogy véghezvigye a megbízatását.
    Isten sosem ad egy hívőnek olyan megbízatást, amihez nincs szükség az Istentől való
    alkalmasságra, amit Ő biztosít. Egyetlen hívő se gondolja magáról, hogy kevesebb
    ajándékkal rendelkezik, mint ami a feladatához szükséges! “

    Kedvelés

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s