Rókáknak barlangjuk, madaraknak fészkük . . . – Abonyi Sándor

Letölthető PDF formátumban itt – MP3 formátumban itt

„És hozzámenvén egy írástudó, monda néki: Mester, követlek téged, akárhova mégy. És monda néki Jézus: A rókáknak vagyon barlangjuk és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs hová fejét lehajtani.   (Máté 8:19-20)

Jézus többeket elutasított, akik követni akarták őt, mert más volt a szívükben az első helyen és nem Ő, ezért nem tartotta őket alkalmasnak Isten országára:

  • valaki előbb el akarta temetni apját és utána akarta csak követni Jézust,
  • a gazdag ifjúnak a vagyona volt az első helyen az életében, amiről nem tudott lemondani.

Itt is egy hasonló esetet látunk. Egy írástudó akarta követni Jézust „akárhova megy”, de Jézus válaszával elhárította őt. Mit jelentett Jézusnak ez a mondata?

“A rókáknak vagyon barlangjuk és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs hová fejét lehajtani.

Miért nem tartotta Jézus alkalmasnak az írástudót az Ő követésére? Mi az ára annak, hogy követhessük Őt?

Úgy gondolom, hogy néhány téveszmét el kell oszlatnunk. Egyesek ezt az igét kiragadva és önmagában értelmezve úgy gondolják, hogy Jézusnak nem volt háza és nem volt hol laknia. Igen, bele lehet képzelni ilyet ebbe az igébe, de más igék megnyugtatnak bennünket afelől, hogy Jézus nem volt „hajléktalan”. Mindig a Szentírás teljességén keresztül kell néznünk minden egyes igét, különben téves következtetésre jutunk!

A Jézus korabeli zsidó emberek két lábbal a földön járó realista emberek voltak, akik nem követtek akárkit. Szerettek meggyőződni dolgokról. Egy hajléktalan nem lett volna megfelelő példakép számukra, hogy kövessék Jézust. Ezért, amikor Jézus elhívja az első két tanítványát, mielőtt azok követnék Őt, látni akarják, hogy hol lakik Jézus:

„És én láttam, és bizonyságot tettem, hogy ez az Isten Fia. Másnap ismét ott állt János és kettő az ő tanítványai közül; ….. És hallá őt a két tanítvány, amint szólt és követék Jézust. Jézus pedig hátrafordulván és látván, hogy követik azok, monda nekik: Mit kerestek? Azok pedig mondának néki: Rabbi, (ami megmagyarázva azt teszi: Mester) hol lakol? Monda nekik: Jöjjetek és lássátok meg. Elmennek és meglátták, hol lakik; és nála maradtak azon a napon: volt pedig körülbelül tíz óra. A kettő közül, akik Jánostól ezt hallották és őt követték, András volt az egyik, a Simon Péter testvére. Találkozik ez először a maga testvérével, Simonnal, és monda néki: Megtaláltuk a Messiást (ami megmagyarázva azt teszi: Krisztus); És vezeti őt Jézushoz.”  (János 1:34-43)

Mit látunk itt? Miután Keresztelő János kijelentette a tanítványainak, hogy Jézus a Messiás, a tanítványok nem estek ámulatba minden realitásukat félretéve és imádva Őt, hanem józanok maradtak és prózai egyszerűséggel azt kérdezték Jézustól: hol laksz? Jézus ismerve a zsidó emberek gondolkodását nem háborodott fel ezen és nem tekintette azt bizalmatlanságnak, hanem nemes egyszerűséggel azt válaszolta: „jöjjetek és lássátok meg” – győződjetek meg róla, hogyan élek! És több órán keresztül nála időztek. Az a benyomás Jézus életkörülményeiről, életmódjáról, amit a házánál tett látogatásuk során szereztek bizonyára megnyugtató volt számukra, mert utána András a testvérét Simont is Jézushoz vezeti. Nem gazdag ház volt, ahol Jézus lakott, de egy ács fiaként megfelelően rendezett.

Látnunk kell, hogy a mai gyakorlattal ellentétben a házaknak kitüntetett szerepük volt az első gyülekezetek életében:

  • gyülekezeti házak nem lévén (ez nem is volt cél), a hívők saját házai voltak a hívők gyülekezeti helyei: „összejöttek házanként”!
  • ezen túlmenően volt a hívő férfiak házának egy nagyon fontos szerepe: bemutatni azt az életmódot, ahogyan egy hívő férj a családjával él. Egy hívő család tulajdonképpen egy gyülekezet kicsiben! Ezt látjuk az 1 Timóteus 3.4-5-ben is, amikor egy elöljáróval (presbiterrel) szemben támasztott követelményekről beszél az ige. Egy presbiter példakép kell, hogy legyen a gyülekezetben lévő többi hívő számára, ezért presbiter csak az lehetett, „aki a maga házát jól igazgatja, gyermekeit engedelmességben tartja, minden tisztességgel”. Erről csak egy ember saját házánál való látogatással lehet meggyőződni. Meg is indokolja az ige, hogy miért fontos ez egy leendő, példaképül szolgáló elöljáró életében: Mert ha valaki az ő tulajdon házát nem tudja igazgatni, mi módon visel gondot az Isten egyházára?” Természetes, hogy ha egy példakép házával szemben ez volt az elvárás, akkor akik az ő példáját követik, azoknak is hasonló életmódot kell folytatniuk. Ezt látjuk Pál esetében is, aki a következőt írta szellemi fiának, Timóteusnak: „te pedig követted az én tanításomat, életmódomat” (2Tim. 3.10).

Értelmeznünk kell a vagyon, a gazdagság, a bővölködés fogalmát. Az ige elismeri minden ember alapvető szükségeit, hogy legyen elegendő eledele, tudjon ruházkodni és legyen megvédve az időjárás viszontagságaitól, vagyis legyen „fedél a feje felett”. Ez a minimum és elégséges, ami a szükség szintjét jelenti. Isten ígéretet tesz, hogy gondoskodik ezek betöltéséről a hívő emberek életében. Minden, ami e felett van az bővölködés, valamilyen szinten „gazdagság”, amit ha valaki folyamatosan felhalmoz, akkor vagyon képződik, amit pénzben, vagyontárgyakban, ingatlanokban stb. halmoz fel.

Ezt fontos tisztázni, mert eredeti gondolatunkkal vagy más igehelyekkel kapcsolatban is fontos látni, hogy Isten igéje az öncélú, biztonságra törekvő felhalmozást (a vagyon vagy kincs gyűjtését) ítéli el és nem várja senkitől, hogy adja el a saját lakóházát, azt viszont igen, hogy bocsássa azt a hívő közösség használatára. Különben hol élnének és jönnének össze a hívők a közösségük megélésére. Az első generációban (amiről az Újszövetség is szól) a hívők rendszerint házaknál jöttek össze, de összejöttek nyilvánosan is. Ennek összefüggésében kell tehát értelmeznünk a következő igéket is:

  1. A gazdag ifjú esetében a következő a helyzet:

„menj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; és jer, kövess engem, felvévén a keresztet. Az pedig elszomorodván e beszéden, elmegy búsan; mert sok jószága (vagyona) volt.”  (Márk 10:21-22)

A gazdag ifjú szívében a pénz (a vagyon) fontosabb volt, mint Jézus követése. Nem tudott lemondani a vagyonáról és azt a szegények szükségeinek betöltésére fordítani. Jézus a felhalmozott vagyonának az eladását és szétosztását kérte tőle és nem a lakóházának eladását.

  1. A Jeruzsálemi gyülekezetet úgy emlegetik egyes tanítók, mint egy speciális esetet az Újszövetségi gyülekezetek között, ahol „vagyonközösség” volt.

Mindnyájan pedig, akik hisznek, együtt voltak, és mindenük köz volt; És jószágukat és marháikat eladogatták, és szétosztogatták azokat mindenkinek, amint kinek-kinek szüksége volt. És minden nap egy akarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek eledelben örömmel és tiszta szívvel.  …… senki semmi marháját (tulajdonát) nem mondta magáénak, hanem nékik mindenük köz  volt”.  (Apcs 2:44-46; 4:32)

Mit jelentenek ezek a régies szavak? Semmiképpen sem valamiféle személyi tulajdon nélküli „kommunista társadalmat”. Saját tulajdonú házaik vannak, azt viszont a köz (közösség) rendelkezésére bocsátják: megnyitják házukat a közösség számára és nem tekintik a saját tulajdonuknak – „nem mondják magukénak” – azt, ami az övék, hanem mások felé is szolgálnak vele. Ami bőségük viszont van marháik, jószáguk: vagyontárgyaik), azokat eladják és a szükségben lévők szükségeinek betöltésére fordítják, hogy ne legyen szükségben lévő közöttük.

 

  1. Beszél az ige Józsefről (Barnabásról) is, aki lévita származású volt és mezeje volt. Eladta azt és annak árát az apostolok lábai elé helyezte, hogy osszák el a szükségben lévők között. Itt is a fenti gyakorlat alkalmazását látjuk. (Ezen kívül Józsefnek lévitaként nem lehetett Mózes törvénye szerint mezeje és ezért is el kellett azt adnia.)

Mindezek alapján látjuk a Szentírás tükrében, hogy semmiképpen sem példaértékű az, hogy valaki hívő létére „hajléktalan” legyen. Ige ellenes szegénységi fogadalmat is magunkra vállalni, mert a szegénység inkább átok következménye, és semmi esetre sem Isten áldása. Mindezzel együtt válhatnak hívők „hajléktalanná”, akár egy természeti csapás (árváz, tűz, földrengés) következtében is, de ekkor a hívő közösség felelőssége, hogy gondoskodjon róla, töltse be a szükségeit, hogy legyen fedél a fele fölött (valaki fogadja be, vagy más módon biztosítsanak lakhatási lehetőséget).

Visszatérve az eredeti gondolatra, mint is jelent tehát a következő kifejezés?

A rókáknak vagyon barlangjuk és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs hová fejét lehajtani”.

Jézusnak ez a válasza egy írástudónak szól, aki békességgel lehajthatta a fejét minden nap a saját ágyára a saját házában. Jézusnak volt ugyan háza, de a sok vándorlással járó szolgálata miatt ritkán hajthatta le a fejét a kényelmes megszokott ágyára. Mindig más helyen aludt, sokszor a szabadban töltötte az éjszakát az Olajfák hegyén vagy a Gecsemáné kertben imádkozva.

Még a rókáknak és a madaraknak is jobb dolguk volt, mint Jézusnak, mert a saját nyugvó helyükre térhettek minden nap.

Ha megnézzük az evangéliumokban Jézus és a tanítványok életét, akkor az egy nagyon változatos, dinamikus élet volt. Egyik nap Galileában, másik nap Szamáriában, harmadik nap Jeruzsálemben mindenféle betegeket gyógyítva, ötezer embert megvendégelve a mezőn, egy vámszedő házába bemenve, templomban prédikálva ….. Ez minden lehet, de egy kényelmes élet semmiképpen sem. Talán ez a legjobb kifejezés arra, hogy miről is beszélt tulajdonképpen Jézus az Őt követni akaró írástudónak. Az írástudó életére egyáltalán nem volt jellemző egy ilyen sok viszontagsággal teli kényelmetlen élet. Jézus látta a szívét, hogy nem lenne képes feladni a saját kényelmes életét.

Jézus követése, a valódi keresztyén élet nem egy kényelmes életről szól. Legalább is Jézus így látja és ilyennek gondolja, de ezt látjuk az evangéliumokból is.

Ha megnézzük korunk nyugati társadalmainak jólétben élő keresztyénségét, akkor azt látjuk, hogy az átlagember is kényelmesebben és komfortosabb körülmények között él, mint 100-150 éve a királyok. A keresztyénség többnyire abban merül ki, hogy heti 2-3 órában komfortos körülmények között egy gyülekezeti terem kényelmes székében ülve, mindennel kiszolgálva – sokszor még szórakoztatva is őket, hogy legközelebb is eljöjjenek – élik a maguk keresztyénnek nevezett életét. Valóban ez lenne a keresztyén élet? Képesek lennénk egyáltalán egy Jézuséhoz hasonlóan kellemetlen, sok megpróbáltatással járó, gúnyolódást, intrikát, cselszövést is elszenvedő végső soron az életünket is veszélyeztető igazi keresztyén életet élni? Vannak országok (India, Kína,  Pakisztán, Irán stb.), ahol ez ma is így van (életveszélyes keresztyénnek lenni), de a súlyos megpróbáltatások ellenére mégis növekszik az igazi hívők száma, a nyugati társadalmakban pedig hanyatlásról szólnak a hírek. Úgy látszik, hogy a kényelem nem előnyére van a keresztyénségnek, hanem inkább hátrányai származnak abból, végső soron megöli a hitet és az aktív hívő életet!

Felmerül a kérdés: talán mégsem jól éljük meg a hívő életünket? Valóban azt a Jézust követjük, akit az evangéliumokban látunk? Amikor hozzá megyünk, Ő milyennek látja a mi szívünket és vágyainkat? Hasonlóan gondolkozhat rólunk is, mint a gazdag ifjúról vagy a kényelemszerető írástudóról? A mai kényelmes keresztyénséget látva a magukat megtért hívőknek tartott emberek többségét befogadná Jézus a tanítványai csapatába?

Érdemes ezen elgondolkoznunk, hogy minden változástól rettegve mennyire ragaszkodunk a kényelmes megszokott életünkhöz, ha már csak a megszokott felekezeti (gyülekezeti) szokásoktól is eltérünk?

Képesek vagyunk egyáltalán feladni a kényelmünket és valóban Jézust követni? Ez fontos kérdés, mert Jézus a korábbi életüket maguk mögött hagyott, mindenre odaszánt munkásokat keres és nem hetente két órát, kényelmes székekben, komfortos termekben ülő hallgatókat. Az Úr irgalmazzon nekünk! Jó lenne, ha időben felébrednénk ebből a szundikálásból és valódi – Szent Szellem által vezetett, az Atya akaratát betöltő – változatos, dinamikus keresztyén életet élnénk Jézus példáját követve.

Az utóbbi 10-20 évben a nyugati világban (minket is beleértve) egy olyan jelenségnek lehetünk tanúi, amikor élő, újjászületett hívők sorvadoznak haldokló intézményes gyülekezetekben igazi szellemi táplálék és valódi közösség nélkül. Csak a legbátrabbak képesek azonban feladni a hosszú időn keresztül megszokott kényelmes hívő életüket. Vannak bátrak, akik valóban meg akarnak élni egy igazi keresztyénséget és inkább szakítanak a korábbi közösségükkel vagy elküldik őket, mert csak „baj van velük”. Így szaporodik a pusztában – sokszor valódi közösség nélkül – élő hívők száma, akik sokszor az interneten keresztül igyekeznek megélni valamiféle szintén csak kényelmes, virtuális „közösséget”: vannak “skype közösségek”, ahol együtt imádkoznak, tanításokat hallgatnak, sőt még Úrvacsorát is vesznek olyan hívők, akik sokszor nem is ismerik egymást. Nem hiszem, hogy ez lenne a megoldás! Az internet sokszor hasznos lehet tanítások megosztására, kapcsolatok keresésére és ápolására, szükség esetén személyes skype beszélgetések folytatására (telefon helyett), de semmiképpen sem egy virtuális közösség megélésére és terméketlen, időt rabló viták folytatására. Jézus sem bocsátkozott vitába az írástudóval. Egy mondattal lerendezte a kérdést és ment tovább. Az egymás megismerését segítő személyes közösség megélésére kell törekedni:

  • a házunkat megnyitva a testvéreink előtt,
  • egymás házába bemenve,
  • rálátva egymás életére, életmódjára,
  • ahol már 2-3 hívő is személyes közösségben tud lenni egymással és Jézussal,
  • vállalva a vendégfogadással járó anyagi terheket, fáradalmakat és kellemetlenségeket is.

Csak ilyen körülmények között lehet gyakorolni a valódi közösséget, ahol minden hívő a kapott ajándékával szolgál mások felé. Az igében a közösséggel kapcsolatban a legtöbbször az egymás szó fordul elő: imádkozzatok egymásért, bátorítsátok egymást, valljátok meg bűneiteket egymásnak és még sok más dolog. Ezeket a cselekedeteket csak egy bizalmas, egymást ismerő és szeretető, családias közösségtől lehet elvárni. Az a látszólagos közösség, ahol a hívők éveken keresztül csak egymás hátát látják, valójában nem közösség és nem az, amiről Jézus beszél.

Hiszem, hogy Isten a mostani időkben meg akarja velünk tanítani, hogy hűek legyünk a kicsin, mert csak akkor bízhat rák sokat, ehhez azonban a 2-3 hívő közösségét is értékelnünk kell, mert Jézus ígérete szerint ezeken is ott akar velünk lenni.

Adjuk fel kényelmünket és keressük igaz hívők társaságát és a velük való mély, őszinte személyes közösséget vállalva az ezzel járó fáradságot. A keresztyén élet nem kényelmes, hanem változásokkal, kellemetlenségekkel, küzdelmekkel, próbákkal, harcokkal esetleg üldözéssel járó élet, de Krisztusban győzedelmes és örök életre vezető út.

Nincs azonban reménytelen helyzet. Ha kényelmesek vagy gazdagok vagyunk is, ezek csak megnehezítik a helyzetet, de a kellő árat megfizetve minden lehetséges. A gazdag ifjúra, aki szomorúan elballagott, mert sok vagyona volt, azt mondta Jézus: Mily nehezen mennek be az Isten országába, akiknek gazdagságuk van!”   (Márk 10.23.)

Pál élete a példa rá, hogy ha valaki származása szerint farizeus és Gamáliel lábainál tanult, akkor is van remény. Isten különös kegyelme ragadta meg őt a Damaszkuszba vezető úton. Később úgy nyilatkozik korábbi életéről, hogy azt mind „kárnak és szemétnek ítélte”. Dicsekedett azonban a Jézus követése miatt ért szenvedéseivel, amiről így beszél:

„több fáradság, több vereség, több börtön, gyakorta való halálos veszedelem által. A zsidóktól ötször kaptam negyvenet egy híján. Háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem; Gyakorta való utazásban, veszedelemben folyó vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak közt; Fáradságban és nyomorúságban, gyakorta való virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakorta való böjtölésben, hidegben és mezítelenségben. Mindezeken kívül van az én naponkénti zaklattatásom, az összes gyülekezetek gondja. Ki beteg, hogy én is beteg ne volnék? Ki botránkozik meg, hogy én is ne égnék? Ha dicsekednem kell, az én gyengeségemmel dicsekszem.”  (2 Kor 11:23-30.)

Hát igen. Erről beszél Jézus. Ez nem éppen egy kényelmes élet. Az Úr tudja, hogy ki milyen utat jár be, de jó ha számolunk mindezekkel.

Legyen a dicsőség mindenért az Úré!

Abonyi Sándor

2014-08-03

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: gyülekezet, helyreállítás, Keresztyénség, Magyar tanítások
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Rókáknak barlangjuk, madaraknak fészkük . . . – Abonyi Sándor bejegyzéshez

  1. Csilla szerint:

    Csak megjegyezném–a bibliai időket, életmódokat a 21 századra nem kell átvetíteni.
    Krisztus követése a szívekben dől el.Ahogy akkor is voltak istenfélő emberek ,ugyanúgy ,most is vannak.
    Egyetértek azzal,hogy fölösleges a pompás ,hívök pénzén felépített ,adózandó gyüliházak fenntartása,és vissza kellene térni a hazánkénti gyülekezésre.Viszont,nem tartom helyesnek azt,ha gyakori az egymáshoz járás az igeolvasás címen,miközben fontos teendők elmaradnak.A hívő házaspároknak is van magánéletük,,gondolom,ezt nem kell vitatni,es csak Krisztusnak van teljes bejárása mindannyiunk életébe ,szívébe. Mindennek van rendje ideje.
    Az üldöztetések,kényelmetlenségek ,zaklatások nem föltétlenül hoznak dörgedelmes változásokat ,megtéréseket.Azt mondom–azért vagyok halas,hogy békességünk van ott ahol élek,imáinkban is ezt kérjük .Ez nem bűn,nem hitetlenség,hanem megelégedettség Krisztusban.A jövő a béke emberéé.
    Krisztus feltámadásától errefelé több mint 2000 esztendeje itt van Isten Országa, tőlem,és tolunk függ ,hogy mit észlel belőle a világ.
    Évszázadokon at csak acsarkodást ,lármát,teológiai vitát,átokszórást öldöklést jegyeznek fel a krónikák,az utóbbi 150 évben pedig hitbeli nézetek,elvek,házasodj ,ne házasodj,egyél ne egyel,ajándékok szükségszerűsége,stb,nem érdemes sorolni– osztják meg a keresztényeket.
    De az igazi hívők szellemben es igazságban imádjak az ATYÁT,bekességestűrök ,szelídek,józanok,mértékletesek…..ezek ellen nincs törvény.
    Vagyunk,és sokan vannak szerte a világon,akik türelmesen varunk,szolgálunk ,kinek kinek ahogy adatott.
    Áldott napot és munkát kívánok Krisztusban.

    Kedvelés

    • Sandor szerint:

      Kedves Csilla! Nagyon köszönöm a hasznos észrevételeket. Teljesen egyetértek ezekkel, hogy nem lehet a 2000 évvel ezelőtti életmód sok elemét szolgai módon kivetíteni a mai korra. Nem példaértékű, hogy ma szamárháton és gyalog utazzunk egy szomszéd városba. Ma lehet pld., hogy egy panelház 6. emeletének nappalijában jönnek össze hívő testvérek. Természetes az is, hogy minden egyes hívő, házaspár, család és nagyobb közösség egymással összhangban ki kell, hogy alakítsa a maga hívő életét, közösségét.

      Mindez így igaz!

      A szív kérdése is valóban nagyon fontos, sajnos a szívvel van egy kis probléma: ugyanis “a szív csalárdabb mindennél”; vagyis becsapható. Ezért Isten jónak látja, ha vannak olyan bizalmas barátaink, akiknek meg tudjuk vallani a bűneinket, akiknek a saját érdekünkben megengedjük, hogy rálássanak az életünkre. Ami a szívünkben van, azt végső soron nem lehet elrejteni, meg fog nyilvánulni kifelé is. A bennünket jól ismerő barátaink ezt hamar észre fogják venni: “nem rejtethetik el a hegyen épített város”. Elsősorban biblikus alapértékekre gondoltam, amikről az ige beszél, amik kortól függetlenül érvényesek és kell, hogy jellemzők legyenek az életmódunkra. Ezekről beszél a saját példája alapján Pál is. Köszönettel Sándor

      Kedvelik 1 személy

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s