Jézus építi az Ő Egyházát – Abonyi Sándor

PDF formátumban letölthető itt: Jézus építi az Ő Egyházát

Jézust sok mindennek mondták az emberek a maga idejében, de amikor megkérdezte a tanítványait, akkor Péter adta a megfelelő választ:

„Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám. De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én egyházamat, a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat. És néked adom a mennyek országának kulcsait; és amit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lesz; és amit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lesz.”   Máté 16:16-19.

Jézus itt az Ő Egyházáról beszél, amit Ő épít. Ennek az egyháznak a fő jellemzői a következők:

  • Ő a tulajdonos,
  • Ő a saját akarata és terve szerint építkezik,
  • mennyei kijelentés (nem test és vér) alapján történik az építés,
  • az Ő egyháza szilárd alapokon (a kijelentés bizonyossága alapján) áll, ezért a pokol erősségei sem tudnak erőt venni rajta,
  • csak olyanok lehetnek részesei ennek az építkezésnek, akiknek az Atya a Szent Szellem által kijelentést ad Krisztusról, ahogyan Péternek,
  • az Övéi rendelkeznek a kötés és oldás hatalmával, mert „amit megkötnek a földön, a mennyekben is kötve lesz; és amit megoldanak a földön, a mennyekben is oldva lesz.”
  • ennek az Egyháznak a tagjai „élő kövek”, akik „szellemi házak, szent papság és Istennek kedves szellemi áldozatokkal áldoznak” (1 Péter 2.5),
  • az Ő juhai hallják az Ő hangját és követik Őt; Jézus ismeri őket és örök életet ad nekik (János 10.27-28).

Ez azt is jelenti egyben, hogy van egy másik „egyház” is, ami nem az Övé, amit emberek építenek. Erről szól Jézus próféciája a Laodiceai gyülekezetnek írt levélben, ahol Jézus kívül van a gyülekezeten. Az ilyen egyházat Jézus kiköpi, mint az emberek a langymeleg vizet.

Jézus Egyháza nem épületek, hanem emberek – helytől függetlenül. Nekünk nem kell gyülekezetbe menni (egy meghatározott helyen összegyűlni rendszeresen), hanem Ő megy oda, ahol már „ketten vagy hárman egybegyűlnek az Ő nevében.” (Máté 18.20.)

Gyökeres változásra van szükség a gondolkozásunkat illetően a gyülekezetről!

változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.”   (Róma 12.2)

Bárhol és bármikor ketten-hárman az Övéi közül már az Ő gyülekezete és Ő velük van, bármely napon és a nap bármely órájában.

Az apostolok cselekedete könyvében a Szent Szellem vezetését látjuk mindenhol megnyilvánulni. Ezt a könyvet a Szent Szellem cselekedeteinek is lehetne hívni:

  • amikor Péter a megszokott időben imaórára megy, meghallja az Úr hangját és felállítja a nyomorék embert az Ékes kapuban, akkor megtörténik az első gyülekezet legnagyobb evangélizációja (megtér 3000 ember, minden előzetes szervezés, tervezés, reklámozás stb. nélkül). Az imaóra elmaradt, mert az Úr mást, jobbat tervezett arra a napra. Hányan mernék ma az annyira szentnek tartott imaórát mellőzni és elhinni, hogy a Szent Szellem hangja az, ami egy sokkal prózaibb dologban akarja éppen mozdítani?
  • Később Filep egy sikeres evangélizáció főszereplője Samáriában, ahol hirdeti a Krisztust, ahol sokan meggyógyulnak és megszabadulnak. Filep nem a sikerét ünnepli, hanem érzékeny marad a Szent Szellem vezetésére ebben a helyzetben is, ahonnan elragadja az Úr és a járatlan, Gázába vezető útra viszi (ahol csak egyetlen ember tér meg, de rajta keresztül később sokan),
  • Pál Efézusba akarta vinni az evangéliumot, de a Szent Szellem akkor még nem akarta. Látás (macedón férfi) jelenik meg Pálnak és meggyőzi őt, hogy az Úr Macedóniába küldi őt stb,

Látjuk ebből a néhány esetből is, hogy mindenhol ütközik az emberi akarat és a megszokás a Szellem vezetésével. Kérdés, hogy hasonló helyzetekben, amiket Isten előre eltervezett számunkra képesek vagyunk-e meghallani az Úr hangját és engedelmeskedni neki, vagy ha nem, akkor marad a megszokás, és az emberi elgondolások Isten terve helyett. Ilyenkor NEM az Ő Egyházát építjük, hanem egy másikat, egy emberit, amihez viszont Jézusnak semmi köze. Ez a hamis egyház, nevezhetjük Babilonnak is, vagy a „nagy paráznának”, ahogyan az Ige nevezi, ami emberek alkotása. Ennek nem újjászületett, vagy nem Isten akaratában járó emberek a tagjai, akik nem „élő kövek”, hanem emberi alkotások (téglák), mint a babiloni torony építő anyaga.

Nikodémus jóhiszemű, Isten csodái iránt érdeklődő tisztességes ember volt, mint sokan ma is, akik vallásos gyülekezetek tagjai. Jézus azonban azt mondta neki:

Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az; és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.”  (János 3:5-7) .

Ebből az igeszakaszból látjuk, hogy az ujjászületés nélküli vallásosság (megszokásokon alapuló hívő élet) semmit sem ér! Újjá kell születni, mert csak az újjászületett emberek („élő kövek”) lehetnek Jézus egyházának tagjai és csak ők mehetnek be Isten országába.

Isten nem változik és Ő ma is így működik. A Szent Szellem által irányítja az Ő egyházának építését: spontán módon, az Ő akarata és nem emberi tervek szerint.

A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, aki Lélektől született.”    (János 3.8)

Ezekből is látszik, hogy egy olyan „egyház” („egyházak!??”), ami folyamatosan előre meghatározott emberi tervek és programok szerint éli a maga életét hétről hétre, vasárnap néhány órába sűrítve a gyülekezet tevékenységét (egyfajta vasárnapi keresztyénséget élve) ez igen csekély lehetőséget ad Istennek, hogy a merev keretek miatt a maga szabadságában és spontaneitásában megnyilvánuljon. Jézus egyháza ezért többnyire kiszorul az intézményes „egyházból” és attól különválva – a Szent Szellem által vezetve – éli a maga életét nagy szabadságban és spontán módon.

Ezt látjuk az evangéliumokban is, ahol az intézményes, vallásos zsidóság, az atyai hagyományok szerint éli a megszokott vallásos életét és Jézus a maga kis csapatával azon kívül és attól függetlenül – a legváltozatosabb módon – élte meg a közösséget. A legkülönbözőbb helyeken, hol szűkebb körben, hol nagy nyilvánosság előtt, hol házban, hol szabadtéren (mezőn, tengerparton stb), de mindig az Atya akaratában járva szolgált, de teljesen különválva az igeileg maximálisan képzett és jól szervezett farizeusok és írástudók vallásos gyülekezetétől. A farizeusok és írástudók kívülről ismerték az Írásokat (a holt betűt), de mivel „meszelt sírok” (szellemileg halottak) voltak, az élő Jézust, aki minden cselekedetével betöltve az igét tett bizonyságot, nem ismerték fel.

Hogy gondolhatják az emberek, hogy Jézus Krisztus Egyházának működését heti néhány órában egy meghatározott helyre lehet korlátozni? Isten sokkal hatalmasabb ennél és sokkal sokszínűbb!!! Jézus Krisztus Egyházát a Szent Szellem működteti és nem emberei elgondolások.

Fel kell szabadulnunk a vallásosság, a megszokások, az atyai hagyományok megkötöző terhe alól, hogy a Szent Szellem vezetése alapján minden nap (folyamatosan) meg tudjunk élni egy igazi keresztyén életet, amiről Jézus beszél.

A hagyományok, szokások, emberi programok erőtlenséget eredményeznek, ahol pedig Isten szelleme munkálkodik ott valódi szabadság, kiszámíthatatlanság, de élet és erő van.

„erőtlenné tettétek az Isten parancsolatát a ti rendeléseitek által”.    (Máté 15:6).

„Mikor pedig megtér (valaki) az Úrhoz , lehull a lepel. Az Úr pedig a Lélek (Szellem); és ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.”     (2 Kor 3:16-17)

Ma az újjászületett hívők is megszoktak egyfajta – szokásokon alapuló – vallásos életet és nem tudnak attól elszakadni. Ha rájönnek és érzékelik is, hogy sok minden nem jó, de ismét egy hasonló rendszer szerint működő másik vallásos rendszerbe menekülnek. Nem tudnak elszakadni a megszokásoktól és nem mernek Ábrahám hitével kilépni a „semmibe”, a láthatatlanba a láthatatlan dolgokra nézni és látni azt a mennyei várost, amit az Úr épít az Őt szeretőknek.

Babilon népe és annak élete a maga idejében semmivel sem volt rosszabb, mint a mai világias egyházi élet, amiből Isten kihívta Ábrahámot és elindította egy olyan úton, ami valóban „keskeny út” volt, mert nem sokan jártak rajta. Csak hárman (Ábrahám, Sára a felesége és az unokaöccse Lót, aki „velük ment”) járták ezt az utat, ami a hit útja volt. Tudjuk, hogy hit nélkül lehetetlen tetszeni Istennek! A hit az Istentől kapott kijelentés teljes bizonyosságán nyugszik, ami sokkal több, mint a remény (Zsidó 11.1). A hit nem ismeri a kételkedést és a bizonytalanságot akkor sem, ha minden látható körülmény ellene szól (lásd Izsák születését Ábrahám és Sára vén korában). Az Istentől kapott személyes kijelentéseken és ígéreteken alapult Ábrahám hite, aminek látható szinten nem sok eredménye volt, de mégis Isten útja volt Ábrahám számára. A maga életében a nagy ígéretekből (sok nép atyja) nem sok mindent látott beteljesedni, de az később beteljesült egy kihívott népben, Isten választott népében. A jövő számára nem volt kétséges, hogy Ábrahám Isten akaratában járt. Így van ez ma is. Mi is Ábrahám hitével kell, hogy járjuk a magunk útját, amikor lehet, hogy sok látszata nincs a személyes ígéreteink valósággá válásának, de Istennek mégis tetszik az, ahogy hűségesek vagyunk a kicsin és így tud aztán sokra bízni bennünket. Nem teljesülhet be és nem válhat valósággá a nagy ígéret a kicsin való hűség nélkül! Ez Isten egyik szellemi törvénye!

El kell indulnunk Ábrahám hitéve és hozzá hasonlóan magunk mögött kell hagyni „Babilont” és elindulni azon az úton, amin Isten Szelleme vezet bennünket, még ha szokatlan, ismeretlen, veszélyekkel teli és nem is sokan járnak rajta. Isten így vezeti az Övéit és így építi az Ő egyházát.

Ez bátorságot, valódi odaszánást igényel az Övéitől. Aki nem az Övé az képtelen erre, és eleve kudarcra van ítélve. Ez csak az Övéinek, az újjászületett hívőknek az útja, akik hallják az Ő hangját és engedelmeskednek Neki.

Két „egyház” van, nincs több!

Az egyik „egyháznak” nevezi magát, de mivel testies, szétszakadozott (1 Korintus 1.10-13), ezért sok van belőle és sokan vannak benne, mert a test kívánságait követi. Az ige ezt nevezi „széles útnak”, de nevezi „nagy paráznának” is, ami „szomjas a szentek vérére”. Ez a hamis egyház, ’Kain egyháza’, ami sok millió igaz keresztyént küldött máglyára és üldözött az évszázadok során, eretnekeknek nyilvánítva őket, mert nem követték a vallásos cselekedeteket, emberi szokások, hanem a hit és az igazság útját járták.

„És láttam, hogy az asszony (parázna egyház) részeg volt a szentek vérétől és a Jézus bizonyságtevőinek vérétől; és nagy csodálkozással csodálkoztam, mikor láttam őt.”   (Jelenések 17:6)

A másik egyház az igaz Egyház. Ezt építi Jézus. Ők kevesen vannak, többnyire kisebb csoportokban, az egész világon szétszórva élnek. Nem nevezik magukat egyháznak (nem viselnek semmi nevet), de a Szent Szellem, a keskeny úton való járás megismerteti és „összehozza” őket egymással. Az Úr valóban ott van ezekben a közösségekben és az Úr építi a közöttük lévő kapcsolatokat is. Ez nem szervezet, nem egy szervezett, intézményes közösség, hanem egy élő organizmus. Ez Jézus Krisztus Menyasszonya, akiért visszajön, és akit magával fog vinni. Ez az egyház ’Ábel egyháza’, akit ’Káin egyháza” állandón üldöz, mert a test mindig is üldözte azt, ami szellemi, mert „ami testtől született test az, és ami Szellemtől született Szellem az”    (János 3.6).

Ez az üldözött, megvetett, kitaszított, kigúnyolt, megszégyenített, sokszor mártírhalált halt hívők dicsőséges egyháza, ami mindezekben Jézushoz hasonlít, mert egyaránt része volt Jézus halálában, feltámadásában és szenvedésében, mert felvette és hordozta a keresztet egész életében.

Isten munkája szellemi természetű, természetfeletti munka, amit emberi erővel végezni lehetetlen, vagy ha valaki végzi az ’Kain egyházát’, a ’nagy paráznát’ építi, ami egy ’hamis egyház’.

„Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel (szellememmel)! azt mondja a Seregeknek Ura.”   ( Zakariás 4:6)

Az Ő egyháza építésére az Úr, egyrészt kilenc különféle természetfeletti szellemi ajándékokkal ruházza fel az Övéit (1 Korintus 12.4-11), másrészt a mennybemenetelét követően maga helyett öt szolgálati ajándékkal felruházott szolgálót ad az egyháznak, akik az Úrtól kapott természetfeletti kegyelmi ajándékokkal végzik az egyház építését:

„Ő (Jézus) adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul: A szentek tökéletesítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének (Egyházának) építésére: Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére:”     (Efézus 4:11-13.)

Isten úgy osztogatja a szellemi ajándékokat, ahogyan Ő akarja, de azt is látjuk, hogy különbség van az ajándékok között, ami ma nem nagyon jelenik meg az intézményes „egyházakban”, hanem rendszerint egy ember, mint valami ezermester próbál csinálni mindent (pásztorol, tanít, evangélizál, esetleg még prófétál is…), de Isten terve teljesen más. Ha más szolgálatba állunk, mint amire ajándékot kaptunk, abból csak emberi, testi dolgok származnak: pl. ha egy pásztori elhívású ember evangélizálni, vagy egy evangélista elhívású ember tanítani próbál stb.

Isten minden ajándékot adott céllal adott és csak azon a helyen tudja betölteni Isten természetfeletti tervét.

Az igében azt látjuk, hogy az evangélium hirdetésében elsősorban az apostolok (lásd. Péter és Pál apostol) és az evangélisták jeleskednek (lásd. Filep evangélista munkáját Samáriában).

Isten az általa adott szolgálati ajándékok közül az apostoli és a prófétai szolgálatot szánta az egyház építésében meghatározó, alapvető szolgálatoknak:

„Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus, akiben az egész épület szép renddel rakattatván, növekedik szent templommá az Úrban.     (Ef 2:20-21)

A mai „egyházban” inkább a pásztorok és tanítók ’alapkövéről’ lehetne beszélni, mert ezek a meghatározó szolgálatok, ami nem Isten terve szerinti építkezést jelent.

Az építkezésben Isten az apostolt, mit egy bölcs építőmestert használja és a prófétát, aki az Úr előtt áll, aki közvetíti Isten akaratát az egyház számára. Ő az egyház szeme, ő a látó régies szóval.

Ebben az építési munkában a tanító és a pásztor szolgálata csak ezek után jön:

Én (Pál) plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja a növekedést…..Isten épülete vagytok. Az Istennek nékem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, fundamentumot vetettem, de más épít reá. Ki-ki azonban meglássa mi módon épít reá.    (1 Korintus 3:6-10)

Itt látjuk a szolgálati ajándékok működésének különbözőségét. Pál apostol a bölcs építőmester, ő rakja le az alapokat és a tanító szolgálatú ember utána jön és a már elkészített alapon folytatja az ő kegyelmi ajándéka szerint a „ráépítést”.

A pásztor szolgálatú ember ajándéka alapvetően helyi szolgálatra adatott, a helyi gyülekezet szentjeinek felépítésére, bátorítására, vigasztalására ….

Egy ilyen módon épített egyházra mondja Jézus, hogy a pokol erő sem vesznek azon diadalmat!

Ma egy teljesen más módon való építkezés történik a különböző névvel ellátott intézményes „gyülekezetek” (felekezetek!!) építésében. Ez az építkezés szervezeti (hatalmi) piramisok építését jelenti, aminek a csúcsára végül felül valaki, aki Isten földi helytartójának tekinti magát. Ez egy babiloni minta, amit Isten egyértelműen megtiltott (Lukács 22.25-27).

Jézus ezzel szemben egy nagyon egyszerű mintát adott az építkezésre az 1 Péter 5.1-3-ban. Itt azt látjuk, hogy az apostol egyenrangú társa a helyi gyülekezet elöljáróinak és ők maguk is a többiek (hívők) között vannak, vagyis nem mások felett uralkodnak, hanem szolgák a saját jó példájuk bemutatásával járnak elől. Más módon fogalmazva „ti pedig mindnyájan testvérek vagytok” (Máté 23.8).

Nem lehet kétféle módon építkezni, sem két úton járni: nem lehet „kétfelé sántikálni” és középút sincs! Ha valaki újjászületett, akkor el kell döntenie, hogy hogyan akarja élni az ő hívő életét, mert a test és a szellem nem lehet közösségben egymással. Ha valaki nem „fut ki belőle” időben (Jelenések 18.4), akkor része lesz neki is a „nagy parázna” bűnében (bűntárs lesz) és része lesz az őt ért csapásokban is. Isten figyelmezteti az utolsó idők egyházát erre, kérdés, hogy ki hallja meg ezt, és ki engedelmeskedik az Ő igéjének? Ma még ki lehet futni, de hamarosan késő lesz.

Az Úr adjon mindenkinek bizonyosságot ebben. Ábrahám hitével vállalni kell a kilépést a „semmibe”, a láthatatlanba és nem azt keresni, hová járok majd ezután egy másik „gyülekezetbe”, ami szintén jórészt testi, hanem vállalom az „Isten népével való együtt nyomorgást”, ahogyan Mózes tette. Ahol ott van az Úr, ott teljesség van (akármilyen kevesen vannak is együtt az Ő nevében) és Ő beteljesíti az ígéreteit. Az Övéi bátrak, akik hisznek (bíznak) Istenben és „kifutnak” a hamis egyházból, hogy ne nyerjék el méltó büntetésüket a bűnösökkel együtt a „kénköves és égő tóban” (Jelenések 21.8)

„Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is. És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. …. Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba. De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind aki szereti és szólja a hazugságot. ….És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És aki hallja, ezt mondja: Jövel! És aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen. Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, aki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra; És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, amik e könyvben megírattak. Ezt mondja, aki ezekről bizonyságot tesz: Bizony hamar eljövök. Ámen, bizony jövel Uram Jézus! A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájan ti veletek. Ámen.”  (Jelenések 22:11-21)

Az Úr az Ő Menyasszonyának dicsőséges véget szánt. Amikor eljön, magához ragadja őt és az Ő királyságában az Övéivel együtt fog uralkodni ezer esztendeig, egy dicsőséges testtel megajándékozva azokat, amik mindvégig kitartanak és az Ő nevét nem tagadják meg. Ezért örökké élni fognak és az Úrral lesznek.

Abonyi Sándor

2014.08.25.

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: evangélium, evangelizálás, gyülekezet, gyülekezetépítés, helyreállítás, Keresztyénség, Magyar tanítások, próféciák, Szentség, Szeretet, szolgálati ajándékok
Címke: , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

4 hozzászólás a(z) Jézus építi az Ő Egyházát – Abonyi Sándor bejegyzéshez

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s