A hagyomány szociológiai ereje – David Bolton

Tradition, Scripture and the Church – Pt. 3: “The Sociological Power of Tradition” by David Bolton

Ez az írás “A hagyomány, a Szentírás és a Gyülekezet” címen elindított sorozat 3. része

PDF formátumban letölthető itt: A hagyomány szociológiai ereje

Folytatva ezt a sorozatot választ keresünk a kérdésünk második felére, ami a 2. részben került megfogalmazásra: “ miért van a hagyománynak olyan nagy ereje az emberi lélek befolyásolásában és az emberi társadalom alakításában?”  Az előző részben, az egyéni, „pszichológiai” oldalt vizsgáltuk meg. Most a közösség „szociológiai” oldalát fogjuk megnézni.

(A fordító beszúrása: A szociológia (a latin socius, azaz „társ”, „társaság”; valamint a görög λόγος, logosz, azaz „-tudás”, „-tudomány” szavakból) a társadalmi élet összetevői, az  egyének,  csoportok,  szervezetek,  intézmények (család,  iskolaegyházállam stb.) életének, működésének törvényszerűségeit, szabályait és folyamatait vizsgáló elméleti és gyakorlati tudomány. A szociológusok a társadalmi és társas viselkedést tanulmányozzák az emberek által alkotott társadalmi, vallási, politikai és gazdasági intézményeken, szervezeteken, csoportokon belül. Tanulmányozzák a társas kölcsönhatások során a csoportokon belül vagy azok között létrejövő viselkedési formákat, nyomon követik kialakulásukat és terjedésüket, elemzik a csoporttevékenység hatását az egyéni résztvevőkre. Szociológusok vizsgálják egy társadalmi csoport, szervezet vagy intézmény jellemzőit, az egyének egymásra és csoportjukra kifejtett hatását, ezzel összefüggésben az egyén olyan tulajdonságainak szerepét, mint a biológiai nemtársadalmi nem (gender), a kor vagy a rassz. A szociológia tárgyterületei többek között a család, a kisebbségek, az oktatás, a vallás, a politika, a lakóhely, a bűnözés, a szellemi és egészségi környezet társadalmi kérdéseivel foglalkoznak. http://hu.wikipedia.org/wiki/Szociol%C3%B3gia)

A pszichológiai és a szociológiai oldal elválaszthatatlanul kapcsolódik egymáshoz és a hagyományt egy olyan hatalmas erővel ruházza fel, amik az emberi megtapasztalás teljességét együtt alakítják ki. Nem kaphatunk teljes képet a hagyomány óriási befolyásáról mindaddig, amíg mindkét oldalt figyelembe nem vesszük.

A közösség szinergikus (kölcsönhatásokon alapuló) természete

A 2. részt azzal a megállapítással fejeztem be, hogy amikor a „szociológiai szempont” is belép, a „hagyomány szteroiddá válik”. A „közösségnek” van egy kölcsönhatáson alapuló természete, ami azt eredményezi, hogy az egyénen belül létező legtöbb tényező és hatás hatványozottan megsokszorozódik egy közösségen belül. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a “közösség” a közösséget alkotó személyek összes „pszichológiai” hatásának együttes keveréke. Ezek a hatások egy személyen belül is halmozódnak és önmagukban véve is jelentős mértékűek.  Másrészt, a “közösség” az összes olyan „szociológiai” hatásnak az együttes keveréke, ami egy csoporton belül kialakul. Ez a természetét tekintve megsokszorozó – egyének közötti dinamikus hatás – minden irányban és minden szinten összekeveredik és egymásba fonódik. Amikor az egyénen belüli minden hatás összekeveredik az egyének közötti minden hatással, a közösség kölcsönhatásának ereje hatványozottan megsokszorozódik.

A hagyomány és a „közösségi lélek”

A hagyomány minden befolyásoló tényezőjének, amik erőteljesen munkálkodnak az egyéni lélekben, létezik közösségi megfelelője is. Ezek segítenek kiformálni azt, amit „közösségi léleknek” fogok nevezni. Ezzel az elnevezéssel nem kívánok egy misztikus “New Agy”-esnek vagy valami másnak tűnni, csupán hivatkozni az érintett pszichológiai és szociológiai tényezők keveredésére, amik áthatják az egész közösséget, mint testet és együttesen formálják ki a gondolkodás, az érzés és a cselekedet közös útját. Éppen úgy, ahogyan az egyéni lélek  gondolkozásbólakaratból  és  érzésekből áll, úgy a “közösségi lélekről” is elmondható, hogy létezik „közösségi gondolkozás” (közös látások, nézetek, vélemény stb.), „közösségi akarat” (közös vágyak, célok, tervek, törekvések, stb.), és “közösségi érzés” (szeretet, öröm, bánat, stb. megosztása egy más között).  Ezek egymással összekapcsolódnak, hogy kiformáljanak egy egyedülálló „közösségi  személyt”, ami az egyéni lélekhez hasonlóan rendelkezik annak minden jellegzetes lelki tulajdonságával, annak kiformálódási, fejlődési és kifejezési módját illetően. Minden tulajdonság, ami a hagyományt illetően hatással van az egyéni lélekre, hasonlóan áthatja és befolyásolja a „közösségi lelket” is.

Ezt követően nagyon röviden hivatkozunk a 2. részben tárgyalt pszichológiai tényezőkre, amikhez hasonlók szociológiailag a „közösségi léleknél” is fellelhetők.

A közösségi ismeret (ismert dolgok) ereje

Ahogyan az “ismert dolgok” az egyén lelkében ideg-pályáikat alakít ki, úgy a személyek közötti kapcsolatokban valaminek az “ismerete” a „társas kapcsolatok pályáit” alakítja ki a „közösségi lélekben”. Ezek a közösségi gondolkozásmód és gyakorlatok kialakulásának irányába hatnak. A közösségi szokás vonzó és befolyásos erő, amennyiben a társas kapcsolatok harmóniáját, az együttműködést és a sikert munkálja, és közben minimalizálja a közösségben a bajokat, a széthúzást és a kudarcot.

Ennek a tényezőnek a pszichológiai ereje, ahogyan azt korábban már megvizsgáltuk “csökkenti az ismeretlentől való félelmet, a legegyszerűbb választást kínálja fel és biztonságérzést ad, amit gyakran pozitív élmények kísérnek, és a végeredmény kiszámíthatóbb, mint az ismeretlen esetében”   Ugyanezek a hatások hasonló módon munkálkodnak a „közösségi lélekben” is, csupán összekeveredve hatványozott módon!

Egy egyszerű példán keresztül nézzük meg, hogyan változik meg egy csoport tagjai közötti társas kapcsolatok ereje, ha egymás után többször is azzal próbálkoznak, hogy együtt átküzdjék magukat egy gabonatáblában kialakított labirintuson. Eleinte a labirintus teljesen ismeretlen és a csoport dinamikáját a bizonytalanság, a határozatlanság és a zavar jellemzi, egy bizonyos szintű egyet nem értéssel, széthúzással és vitával. Minden egymást követő próbálkozás után azonban figyelemre méltó változás következik be a csoport dinamikájában. A csoportot egyre inkább a növekvő magabiztosság, a hozzáértés, a határozottság, az egység és az öröm jellemzi. Harmadik vagy negyedik próbálkozásuk alkalmával az együttműködésüket már a tökéletes egység, a nagy hatékonyság és a könnyedség jellemzi.  A különbség ezen megtapasztalások között egyszerűen a közösség magasabb „ismereti” szintje.

Egy labirintus egy statikus dolog, az élet azonban nem. Az élet eléggé meglepetésszerű és több nem várt, ismeretlen fordulat, kanyar és útkereszteződés van benne, mint amit a kalandvágyunk egyáltalán kívánna. Amikor másokkal együtt küzdjük át magunkat rajta, akkor az ismert dolgok örvendetesek. Ez magyarázza a csoport elfogadása és fejlődése mögötti nagy hajtóerőt, ugyanis bizonyos féltve őrzött hagyományok alapvető fontosságúak a közösség jó működése szempontjából.

A hagyományok ismert terepet biztosítanak, és számtalan lehetőséget kiszűrnek, amik az egységben történő döntéshozatalt és a nemek közötti esetleges viták kiszűrését segítik. Sokkal sikeresebbek és boldogabbak vagyunk, amikor együtt küzdjük át magunkat egy „labirintuson”, mint amikor egyedül találjuk magunkat szembe az ismeretlennel. A hagyomány támogatja a társas kapcsolatoktól elvárható dinamikus működést.

A közösség tartalommal megtöltött működési módjának ereje

Egy adalék ehhez: nem létezik csoport, ami sikeres lehetne és működni tudna a tartalom és a működési mód két lényeges eleme nélkül. A tartalom célt ad egy csoportnak, és a működési mód pedig megadja az együttműködésre épülő tevékenység módját. (Nehéz helyzetben lennénk, ha találnunk kellene egy tartalom nélküli csoportot, ami sikeres és egy működési mód nélküli csoportot, ami működik.)  A hagyomány egy olyan alap, ami mindkét elemet egyidejűleg biztosítja, és ezért valamilyen formában alapvetővé válik a legtöbb csoport számára. Ez segít stabilitást, kiegyensúlyozottságot, rendet, működőképességet és célt adni egy csoport számára.

Amikor a „hagyományra” gondolok, gyakran eszembe jut a Hegedűs a háztetőn című film nyitódala.  A dalt végigkísérő elbeszélésben a főszereplő, Tevye a „hagyomány” fontosságáról és arról a stabilitásról beszél, amit a hagyomány biztosít. Az elbeszélésből egy részlet, ahol ezt kérdezi: „és hogyan őrizzük meg a stabilitásunkat? Ez egyetlen szóval elmondható!  Hagyomány!”; “…A hagyományaink miatt voltunk képesek megőrizni a stabilitásunkat sok éven át”; “…Kérdezhetnéd: hogyan keletkezik egy hagyomány?’ Elmondom neked: nem tudom. De van hagyományunk és a hagyományaink miatt közöttünk mindenki tudja, hogy ki ő valójában és mit vár el tőle Isten, hogy cselekedjen”; “…A hagyományaink nélkül az életünk olyan rogyadozó lenne, mint … mint … mint egy hegedűs a háztetőn.”  (Ide kattintva  a film egész nyitódala meghallgatható egy YouTube videóról)

Ez az elbeszélés arról a stabilitásról szól, amit a tartalom és a működési mód biztosít bármilyen társadalmi csoport számára a “HAGYOMÁNY!” :-) befogadása által.

A közösség korábbi generációk tiszteletének ereje

A legtöbb hagyomány, amit egy csoport magáévá tesz, nem a csoporton belül keletkezik, hanem más forrásból vesz át átöröklés által. Általánosságban nézve a csoport egy tisztelt és a társadalmilag elfogadott, meglévő dolgot vesz át, amivel kapcsolatosan a csoport egy különleges érzést táplál. A tisztelet és a megbecsülés nagymértékben segíti a hagyományok továbbadását.  Ez még értékesebbekké és becsesebbé teszi azokat, mint ha azok egyszerűen csak a csoport saját érdemei lennének és növelik a hagyomány csoporton belüli szociológiai erejét.

Ez a hajlandóság egy csoportnak az önmagánál nagyobb közösséghez való tartozás közös vágyából táplálkozik. Ez nem csak egyénekre igaz, hanem a csoportokra is. Egy nálunk nagyobb és erősebb alapokkal rendelkező csoport hagyományának elfogadása és tisztelete által felerősödnek a valakihez való tartozásból fakadó érzéseink és ez által a sajátunknál valami nagyobb jön létre. A másoknak átadott hagyományok gyakran az egyes közösségek összekötő kapcsaivá válnak.

A közösség gyerekkori kiformálódásának ereje

Minden csoport fejlődésében van egy kiformálódási időszak, amikor kialakul a csoport alapvető “DNS”-e. Csupán az által, hogy ez a “DNS” gyakran más forrásokból kerül átörökítésre, magában hordozza hitek és gyakorlatok valamilyen formában való „továbbadását, ill. átvételét”.  Ha a csoport ezeket már kezdetben magáévá teszi, akkor azok alakítani fogják a csoport látását, célját, értékeit, hitét és gyakorlatát. Ha ezek a létesítés alapjává válnak, akkor később rendkívül nehéz azokat gyökerestül kitépni, mert pontosan azok határozzák meg a csoport természetét és jellegét. A „kollektív lélek” ilyen tekintetben az egyéni lélekhez hasonlóan a „formálódó gyermekkor” idején alakul ki.

A közösségen belüli kölcsönhatások halmozódásának ereje

A hagyomány közösségi gyakorlata a továbbadott tapasztalatok és emlékek miatt óriási kényszerítő erővé válik nem csak a csoport számára való közvetlen és elsődleges eredménye, hanem annak másodlagos eredménye miatt is. Ez hatványozottabban nagyobb lesz közösségi szinten, mint pusztán egyéni szinten.

Nézzük meg a különbséget például a között, ha egyedül megyünk be egy étterembe vagy egy baráti csoporttal.  Az étteremben mindkét esetben ugyanazt az atmoszférát és ugyanazt a nagyszerű ételt élvezhetjük, de a második esetben megoszthatjuk a tapasztalatainkat másokkal. A megtapasztaláshoz hozzáadódik minden közösségi kölcsönhatás, ami az éttermi látogatás során vagy azt követően történik. Ez még inkább növeli az esemény élvezeti értékét és jelentőségét! Az este minden látványa, hangok, ízek, illatok és érzések, amiket a csoport minden tagja megtapasztal, a csoport együttes jelenléte által felerősödik. Ezért számít különleges társasági eseménynek a házon kívül elköltött vacsora. Ugyanez érvényes és mondható el egy vidám-park vagy egy sportesemény meglátogatására, vagy egy gyalogtúrán való részvételre.

Amikor választanunk kell, ritkán döntünk úgy, hogy ilyen eseményekre egyedül megyünk! A hagyományok együttes gyakorlása esetén ugyanez a felerősítő hatás érvényesül. Gyakran a továbbadott másodlagos megtapasztalások és emlékek azok, amik végül az ismétlődő események szempontjából elsődleges okká válnak. A közösség másodlagos hatásai halmozódnak minden egymást követő megtapasztaláskor, állandóan növekvő tartalmat és jelentőséget adva a csoport hagyományának. Ahogyan azt az egyéni lélekre vonatkozóan is megjegyeztük, ha a hagyományokat szent cél érdekében, vallásos vagy szellemi beállítottsággal gyakorolják, akkor az „ráteszi a kezét” az „Isteni dimenziókra”. Az érzékelhető Isteni jelenlét az elfogadás és elkötelezettség érzését kelti a közösségben, ezért ezeknek a hagyományoknak egy felsőbbrendű hatalmat tulajdonítanak, és úgy tekintenek azokra, mint a saját tulajdonukra. Ezért azokat jogosan vagy jogtalanul, szentként tisztelik, és vallásos buzgósággal védik.

A közösség társadalmi elfogadottságának ereje

Egyes csoportok általában keresik a nagyobb és erősebb alapokon álló társadalmi szervezetekkel való kapcsolatot, hogy azok támogassák és hitelesítsék a hitüket és a gyakorlatukat. Azok többsége összhangban van a kialakult társadalmi szokásokkal és normákkal, ami biztonságot és törvényes jóváhagyást jelent számukra. Amikor a hagyományok széles körben továbbadásra kerülnek, az a továbbadó közösség számára hallgatólagosan ugyan, de egy óriási hatalmat jelentenek, ami óriási, néha hihetetlenül nagy erő. Nagy fontosságot tulajdonítunk azoknak a hagyományoknak, amik túlélik a történelmi megpróbáltatások viharát és a közösség „társadalmi jóváhagyása” hitelesíti azokat.

A közösség azonosságának ereje

Ezeken túlmenően minden közösség kialakítja a saját azonosságának valamilyen formáját, ami továbbadásra kerül, és megerősíti az ön-értékelésüket. Ez az azonosság határozza meg, hogy a nyilvánosság milyen képet alakít ki róluk és milyen jelzőkkel illeti őket.  Mivel a hagyományok áthatják egy csoport természetének teljes ’szövetét és rostszálait’ az „ismert dolgok”, a ”tartalommal töltött működési mód”, a “generációk tisztelete”, a “formálódó gyerekkor”, a “kölcsönhatás halmozódása”, és a “társadalmi elfogadottság” gyakran a „közösség azonosságának” alapjává válnak.

Ahogyan Tevye mondta a Hegedűs a háztetőn-ben: “a hagyományaink miatt mindenki tudja közöttünk, hogy ki ő valójában…”  Ez igaz az egyénre és igaz a közösségre is. Ahogyan a 2. részben megtárgyaltuk a “személyes azonosság erejét”, a hagyományok által egy csoport olyan mértékig átitatódhat, hogy a csoport elfogadja annak azonosságát és az által más közösségektől való megkülönböztetését. Ekkor éri el a hagyomány ereje tetőpontját, és már az alakítja, formálja és tartja fenn a közösséget. Ezen a ponton nagyon nehéz azt valaha is megváltoztatni vagy abból kiszakadni.

A közösség kölcsönös egymásra hatás melletti előrehaladásának ereje

Ez az utolsó dinamikus tényező, ami a pszichológiai párjához hasonlóan a „legkevésbé ismert és mégis a leghatalmasabb tényező…”  Ha teljesen meg akarjuk ragadni a hagyomány szociológia erejét, akkor meg kell értenünk ezt az utolsó tényezőt.

Amikor egy csoport kiformálódik és fejlődik, a hagyományok beépülnek a csoport alaptevékenységébe, átszőve a csoport egész életét a csoport létezésének és kifejeződésének minden tulajdonságát, akkor elkezd felvenni egy olyan formát, amit alapvetően az elfogadott hagyományaik határoznak meg. A hagyomány beépül a csoport alapításkori hitébe és gyakorlatába és a körül felépül a közösségi kölcsönhatásoknak egy bonyolult rendszere: tevékenységek, megtapasztalások, elvárások, célok, diplomáciák, értékek, magatartások, eszmék, érvényesülések, látások, filozófiák, szervezeti felépítések, vezetőség ereje, fizikai erősségek, a nyilvánosság előtti kép, hírnevek és hasonlók. A “ kölcsönhatásokon alapuló bonyolult rendszer” a „kezdeti magból” kiindulva létrehozza a hagyománynak egy olyan formáját, ami a csoporton belül és körülötte felépül. Az időben előre haladva ez a rendszer egyre megalapozottabb és bonyolultabb lesz. Amilyen hatást a „kölcsönös egymásra hatás melletti előrehaladás pszichológiai folyamata fejt ki az egyén lelkén belül, ugyanez igaz a szociológiai folyamatra a “közösség lelkét” tekintve. Ha egyszer kialakul egy bonyolult külső kapcsolatrendszer akkor az “bezárja” azt egy olyan “formába”, ami szerint kialakult. Ha később kísérletet tesznek a „kiformáló mag” valamelyik jellemzőjének megváltoztatásra, az nagyon nehéz – szinte lehetetlen – lesz, mivel az nyomást gyakorol az őt körülvevő „bonyolult – kölcsönhatáson alapuló – rendszerre”, ami állandóan meg akarja tartani a „kiformáló magot” az eredet formájában. Ha a változtatást erőltetik akkor az rendszerint szakadásokat eredményez a környezeti kapcsolatrendszerben, ami jelentős következményekkel jár az egész közösség egységére és harmóniájára.

Ahogyan a csoport, úgy minden intézményesült forma estében ugyanez a természet és fejlődés a jellemző, ebből adódóan törvényszerű, hogy minden esetben ugyanez a fejlődési folyamat játszódjon le. Nagyon fontos tehát, hogy a legnagyobb figyelmet szenteljük azokra az alapelvekre és gyakorlatokra, amin egy csoport létesül és fejlődik, hogy azok jól szolgálják a csoport rendeltetésszerű célját, a különböző fejlődési szakaszokban a működésük teljes ideje alatt. Bölcs dolog figyelembe venni ezt az utolsó tényezőt, amikor az alapvető hitek és gyakorlatok alapján egy megfelelően létrehozott csoport esetleges későbbi megváltoztatásának természetére és költségére gondolunk. A változtatás később sokkal bonyolultabb és a költségek is sokkal nagyobbak, mint ami a csoport indulásakor felmerült. A hagyomány “erőmutatványának” (tour de force) ez az utolsó tényezője teszi teljessé azt a szociológiai erőt, ami kiformálja a “közösségi lelket”.

~ ~ ~

Ez a nyolc tényező mind az egyéni és mind a “közösségi lélekre” hat, és lehetőséget ad arra, hogy megragadjuk és kezelni tudjuk a hagyomány pszichológiai és szociológiai erejét. A hagyomány minden szinergikus energiájával és kölcsönhatásával együtt hihetetlenül nagy erőt képvisel az “emberi lélek befolyásolásában és az emberi társadalom alakításában!”

Ennek a sorozatnak a következő két részében azt fogjuk megnézni, hogy a hagyomány hogyan befolyásolja az Egyház végidőbeli állapotát, a hitehagyás és a helyreállítás szempontjából nézve. Nem lehet hatalmasabb tényező az Egyház végső helyreállításával kapcsolatban, mint a hagyománynak ez a komplex témája. Nagyon várom, hogy hamarosan megoszthassam ezt veletek!

Fordította: Abonyi Sándor

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: Gyógyulás-szabadulás, gyülekezetépítés, helyreállítás, Keresztyénség, Magyar tanítások, Szellemi harc, Szentség, utolsó idők
Címke: , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s