Szabadulás a falak nélküli börtönből – összeszerkesztette: Abonyi Sándor

(Részletek J. C. Hedgecock: Aranyozott börtön című könyvéből)

“A Sátán sok keresztyént bekorlátoz az Úrban való szabadságában. Bebörtönözi az embereket falak és ajtók használata nélkül”.

“Ez hasonlítható az állatok védelmét szolgáló láthatatlan kerítéshez, amit korábban említettem. Az állatnak annyira kellemetlen, amikor hozzáér a dróthoz, hogy visszamegy az udvar közepére, hogy elkerülje az áramütést. Még ha visszamozdultál is a megkötözöttségbe, az könnyebbnek tűnik, mint harcolni a ‘határzónában’. Nyomorúságosan érzed magad mindkét helyen és nem tudsz dönteni; vagy meghalsz a börtönben vagy átmész a szabadulás “megpróbáltatásán”. Néhány ember számára ez annyira elkedvetlenítő, hogy inkább feladják és a börtönben töltik idejüket.”

Isten gyermekeként azonban rendelkezésedre áll az az erő, ami képes megszabadítani téged. Legelőször is fontos megvizsgálni, hogy hol vagy most. Érzékeled pontosan a saját helyzetedet? A legtöbb ember valójában sohasem nyerte el a szabadságát, mert már a próbálkozásnál feladta. Az egész világon sok ember van nyomorúságos állapotban megkötözöttsége miatt, mert feladta a reményt, hogy valaha is kimenekülhet belőle”

“Miért nem jövünk ki a Sátán börtönéből?  Ez egy nagyon komoly kérdés. Ha az emberek börtönben vannak és rájönnek, hogy nincsenek falak és ajtók, amik fogva tartják őket, akkor miért nem hagyják el azt?  A tudatlanság az első dolog, ami a börtönben tart minket. Az ige azt mondja, hogy ne legyünk tudatlanok a Sátán módszereivel kapcsolatban. (2 Korinthus 2:11) A Sátán Isten gyermekeit tudatlanságban akarja tartani a csapdáival és köteleivel kapcsolatban.  Minden, amit a Sátán cselekszik hazugságokon alapszik és azt teszi hatásossá, hogy Isten gyermekei elfogadják azokat. Meggyőz minket arról, hogy azok a hazugságok igazak. Felszabadítjuk a hitünket azokra és ezért rabságban tartanak minket.

Sokszor a Sátán azt mondja nekünk, hogy nincs választási lehetőségünk. Erőfeszítést teszünk testileg, hogy kimeneküljünk a börtönéből, ami nem sikerül és akkor könnyen el tudjuk hinni, hogy nem tudunk kimenekülni. Ez az, amit a Sátán közvetít felénk és úgy tűnik, hogy az igaz, mert természetes szinten nem tudunk kimenekülni. De ez nem igaz szellemi szinten. Azzal a harci felkészítettséggel, amivel Isten ruházza fel az Ő gyermekeit, nem csak ki tudunk menekülni, hanem még másokat is ki tudunk szabadítani ugyanarról a területről. A Sátán azt akarja, hogy tudatlanságban maradjunk az igazságot illetően. Tudja, hogy ha egyszer megtudjuk az igazságot, az megszabadít minket. A döntő az, hogy meglásd hogyan munkálkodik a Sátán, akkor a továbbiakban már nem leszel tudatlan a módszereit illetően.

Másodszor, a félelem az, ami miatt nem hagyjuk el a Sátán börtönét. Lehetnek félelmeink az ismeretlen miatt, különösen ha a Sátán egy olyan börtönben tudhat minket, ami “be van aranyozva”, feldíszítve és nagyon kényelmessé téve a test számára. Ha a börtön külsőségeket tekintve nagyon rendezettnek látszik, akkor könnyű jól érezni magunkat benne. Ezzel egy időben a Sátán képes meggyőzni minket arról, hogy a börtön falain kívül mindenféle bajok vannak, és az nagyon bizonytalan hely lenne számunkra. Félelem fog el bennünket, ha arra gondolunk, hogy kimenjünk azokból a kötelékekből. A Sátán elég félelmet tud ültetni az emberekbe, hogy olyanná tegye a börtönt, mint egy menedékhely.

Ez egy általános probléma. A természeti ember vágyik a testi védelemre. A testünk megvédhető a Sátán börtönében. A Sátán nem a testünket akarja megölni, hanem a szellemünket. A Sátán megpróbálja életben tartani a testedet és magyarázattal fog szolgálni a tested számára, ha hívő életet akarsz élni.

Ha megpróbálod elhagyni a Sátán börtönét és át akarsz lépni Isten Királyságába, az első dolog, amit Isten elvár tőled, az a test folyamatos megsanyargatása. Isten mindig ellene áll a test kívánságainak. Ha arra vágysz, hogy a testi életedet tápláld, és ezért félsz Istentől, ez nem becsületes dolog. Ez inkább egy attól való félelem, hogy sok mindent elveszítesz, ami testi, amit meg szeretnél tartani! Nem csupán a Sátán gyötör bennünket azzal a félelemmel, hogy Isten el fog venni dolgokat, amikről úgy gondoljuk, hogy fontosak számunkra, hanem még félelmet ültet belénk azzal kapcsolatban is, hogy mi lesz velünk, ha szabadulni próbálunk a rabságából?

Félelem hatja át sok ember életét. Az utolsó napokban, amikor a Sátán tevékenysége erősödik és vakmerőbbé válik (még a foglyaival szemben is). A Biblia azt mondja, hogy az emberek elhalnak a félelem miatt, amik a föld kerekségére következnek. (Lukács 21:26) A Róma 5:20 azonban azt is mondja, hogy ahol a bűn megsokasodik, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik. Meg kell tanulnunk megragadni ezt a kegyelmet. Isten egyértelműen mondja gyermekeinek, hogy nem a félelem szellemét adta nekünk Isten, hanem az erőnek, a szeretetnek és a józanságnak lelkét. (2 Timóteus 1:7)  A félelem szerzője a Sátán. A félelem gyötrelemmel jár. (1 János 4:18)  Isten nem akarja, hogy félelemben járjunk.  Ez egy olyan terület, amivel foglalkoznunk kell, mert ez az egyik ok, amiért az emberek nem hagyják el a Sátán börtönét.

Egy további ok a rosszul alkalmazott hit, ami miatt az emberek bebörtönözve maradnak. Ismét valami olyasmiről beszélek, amit “aranyozott” börtönnek nevezek, vagy olyan, ami fel van díszítve, hogy jól nézzen ki és kényelmes legyen. Egyszer felszabadítottuk a hitünket egy olyan úton való járásra, ami jónak látszik, még ha az nem is igaz, de bizalmat szavaztunk annak. Bizalmunkat arra alapoztuk, miért akarnánk tehát elhagyni azt? Nem érezzük szükségét, hogy elhagyjuk, mert azt hisszük jó helyen vagyunk. Nem tudjuk megérteni azonban, hogy Isten igéjével összhangban, miért nincsenek gyümölcsök az életünkben. Ezt megmagyarázzuk azzal, hogy nem rendelkezhetünk azokkal a gyümölcsökkel, míg Jézus vissza nem jön. A Sátán ezt a taktikát használja, hogy lerombolja Isten nagy ígéreteit és hatálytalanítsa az örökségünket, ami már most elérhető számunkra. Meg fog győzni bennünket, hogy az vagy nem működik vagy csupán az eljövendő ítéletkor válik valóra, ezért nem rendelkezhetünk most azzal.

Ha a Sátán éppen olyan emberekkel vesz körül téged, akiknek szintén hiányzik ugyanaz az öröksége, akkor ez az állapot normálisnak tűnik számodra. A Sátán képes sok olyan elfoglaltsággal elhalmozni téged, ami jónak látszik és ez által felszabadítod a hitedet a hazugságára mindaddig, míg meggyőzöd magad, hogy jó helyen vagy és jó dolgokat teszel; a gyümölcsök hiányát az életedből pedig megmagyarázza.

Sok ember azért nem hagyja el a Sátán börtönét, mert nem tudja, hogy hová menjen. Ha benn vannak egy gyülekezetben vagy szolgálatban, ami “sikeresnek” tekinthető,  még ha fel is fedeznek valami rosszat, nem hagyják el azt, mert nem ismernek semmi más lehetőséget. Sok hívő felébredt már a különböző felekezetekben, de azzal nyugtatják magukat, hogy mégiscsak az volt az elődeik gyülekezete. Belegondolnak abba, hogy az elődeik nagyon kedves, jóravaló emberek voltak és hiszik, hogy a mennybe jutottak. Tulajdonképpen máshol se lenne jobb, ezért maradnak.

A legtöbb ember a gyülekezetekben és a felekezetekben azt hiszi, hogy közelebb van Istenhez, mint bárki más. Nem látnak semmi más helyet, ami jobb lehet, mint ahol vannak.  Megnyugszanak és várják az Úr visszajövetelét.

Sok ember beleesik a Sátán hazugságába, hogy ott kell maradnia, ahol van és bentről megváltoztatni, jobbá tenni a dolgokat. A történelem azt igazolja, hogy az ilyen gondolkozás miatt sok gyülekezet és felekezet még testiesebbé vált és még távolabb került Istentől.

Isten az Igéjében megdorgál minket az élettelen gyülekezetekkel kapcsolatban. Azt mondja nekünk, hogy jöjjünk ki közülük és szakadjunk el tőlük. (2 Korintus 6:17)  Ha nem termik az igazságban járás gyümölcsét és életük nincs összhangban Isten igéjével, akkor nem kell ott lennünk. Parancsolatuk van arra, hogy ne legyünk közösségben a sötétség gyümölcstelen cselekedeteivel. (Efézus 5:11) Hogyan járhatnának ketten egy úton, ha nem egyeznek meg? (Ámos 3:3) Amikor azt látod, hogy a gyülekezet, ahol vagy, nincs összhangban Isten igéjével, meg kellene kérdezned Istent, hogy hová menj. Sok gyülekezet és felekezet börtönné vált és nem jössz rá mindaddig, míg meg nem próbálod elhagyni azt.

Azt szeretném, ha most valójában a szívem hangját hallanád meg. Nem azt mondom, hogy mindenki hagyja ott a gyülekezetét, ha az nem tökéletes. Nincs tökéletes gyülekezet. Nem. Azt viszont mondom, hogy egyetlen élettelen gyülekezetben se időzz tovább. Isten vezetését kell keresned. Gyümölcsözzél ott, ahová Ő helyez téged. Egy olyan gyülekezetben lenni, ahol valami nincs rendben, nem kell, hogy leállítsa a szellemi növekedésedet. Ha azonban a hiba benned van, az valóban le fogja állítani a szellemi növekedésed. Kérdezd meg az Urat, hogy hol akar látni téged és egyszerűen engedelmeskedj Neki. Bizonyosodj meg róla, hogy az Úr szólt hozzád és akkor tedd meg, amit mond.”

Fordította: Abonyi Sándor

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: Gyógyulás-szabadulás, gyülekezetépítés, helyreállítás, Keresztyénség, Magyar tanítások, Szellemi harc
Címke: , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s