Isten építőmunkásai és építőkövei – Abonyi Sándor

PDF formátumban letölthető itt: Isten építőmunkásai és építőkövei

Jézus azt mondta: „felépítem az én Egyházamat és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat”

Az, hogy Ő építi fel, azt jelenti, hogy

  • az Atya mennyei terve alapján történik az építkezés,
  • Jézus az építkezés irányítója a Szent Szellem által,
  • Jézus elkezdte itt a földön,
  • folytatja azt az Ő általa adott építőmunkásokon keresztül
  • és be is fogja fejezni azt, mire visszajön egy dicsőséges, szeplőtelen és sömörgőzés mentes Egyházért, az Ő Menyasszonyáért.

„Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik. Mindenikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól osztott ajándéknak mértéke szerint. Ezért mondja az Írás: Fölmenvén a magasságba foglyokat vitt fogva, és adott ajándékokat az embereknek. ….. És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul:

– a szentek tökéletesítése céljából,

–  szolgálat munkájára,

Krisztus testének építésére:

Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére:” Efézus 4:6-13

Mint az igéből is látjuk, Jézus nem egyedül építi az Ő Egyházát, hanem adott szolgálati ajándékokat (embereket), mint „építőmunkásokat” az Ő Egyháza, Krisztus Teste építésére, akik az Atya terve szerint, Jézussal és egymással is együttműködve munkálkodnak a Jézus Egyháza építésén. Ezek a Jézus által adott szolgálati ajándékok egy szolgáló csapat, akik együtt munkálkodnak, ki-ki a kapott ajándékának mértéke szerint szolgálva.

Az ige sok helyen használja az Egyház építésével kapcsolatosan a házépítés példázatát.

Az ige képletes szóhasználattal elhelyezi az embereket a példázat szerinti házban:

– a hívő embereket, a szenteket „élő köveknek” nevezi

„Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki (szellemi) házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által.”  (1 Péter 2:5)

– Jézust „szegletkőnek” (első lehelyezett alapkő), az apostolokat és a prófétákat pedig „alapköveknek” nevezi az ige.

„Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus, akiben az egész épület szép rendben rakattatván, növekedik szent templommá az Úrban; akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek (Szent Szellem) által.”    (Efézus 2:20-22)

Az építkezés módjával kapcsolatban az igéből megtudjuk, hogy az építkezés tervszerűen történik:

– csakis Krisztusban,

– szép rendben összerakva,

– folyamatosan növekedve,

– Őbenne együtt felépülve szent templommá – Isten hajlékává – az Úrban,

– a Szent Szellem által.

Az építő munkások között különbségek vannak

Egyrészt vannak, akik az alapokat rakják le, másrészt vannak, akik a lerakott alapokra építenek rá. Vannak tehát egyrészt alapot lerakó, másrészt ráépítő munkások!

„Az Istennek nékem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, fundamentumot (alapot) vetettem, de más épít reá. Ki-ki azonban meglássa mi módon épít reá. Mert más fundamentumot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus. Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentumra; Kinek-kinek munkája nyilván lesz: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg. Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi. Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de úgy, mintha tűzön keresztül.”    (1Kor 3:10-15)

Ebből az igéből látjuk azt is, hogy ezeket a munkákat lehet jól és rosszul is végezni. Istentől küldött bölcs építőmesterek szükségesek az alapok megfelelő lerakásához. Ha azonban az utánuk jövő szolgálók (a ráépítők) nem jól építenek az általuk lerakott alapra, akkor azoknak az egész munkájuk kárt vall: az ítéletkor meg fog égni, legfeljebb ők maguk megmenekülnek.

Ezek az építő (szak)munkások időben és térben az Isteni terv szerint egymással harmóniában, az Istentől kapott kegyelmi ajándékuk szerint, egymást kiegészítve, csapatként munkálkodnak. Munkálkodásukat a Szent Szellem hangolja össze és az apostol, mint bölcs Építő Mester, a szakmai csapat munkáját koordinálja.

Az építő munkások jellemzői:

Az apostol sosem egyedül, hanem más apostollal vagy prófétával (Péter és János, Barnabás és Pál, Pál és Silás stb.) együtt végzik a rájuk bízott munkát.

– egy helyi gyülekezetből konkrét munkára a Szent Szellem által elválasztott és kiküldött szolgálók,

– a Szent Szellem vezetése alapján mennek,

– kiválasztják az alkalmas helyet és időt új helyi gyülekezetek alapításához,

– hirdetik a Krisztust és minden városban egy-egy új gyülekezet alapját rakják le; más szóval plántálnak.

– utána továbbmennek és a munka folytatását átengedik az un. ráépítőknek. Ilyen ráépítő munkás volt Apollós, aki tanításaival építette tovább a gyülekezetet.

– később az apostolok azok, akik az általuk plántált helyi gyülekezetekben beállítják az első presbitériumot,

később az általa létesített gyülekezetek gondjait hordozzák és segítenek bármilyen elhajlás (bűnök, tanításbeli elhajlások) kiigazításában (Pál gyülekezeteknek írt levelei),

az Egyház egységének harcosai (pld. apostolok összegyülekezése Jeruzsálemben a körülmetélkedés kérdésében).

A próféta egy olyan személy, aki folyamatosan az Úr előtt áll és az Úrtól kapott kijelentésekkel, próféciákkal és látásokkal segíti az Egyház építését. Régen látóknak hívták őket, ami azt jelenti, hogy ők az Egyház szeme. Tudjuk, hogy „látás nélkül megvadul és elvész a nép”. Ők adnak tehát irányt az Egyház munkájának és ők a garancia az Egyház fennmaradására is az apostolokkal együttműködve. Isten beszédét szólják, és nem embereknek akarnak tetszeni. Sokszor az emberektől legtöbbet szenvedett szolgálói az Úrnak, akiket rendszerint üldöznek, sokszor meg is ölnek. A próféta Újszövetségi példája Agabus, aki nagy szárazságot prófétál az egész földre és megjelenti Pál szenvedéseit is Jeruzsálembe menetelekor. A próféták fontos szolgálók a helyi gyülekezetekben (lásd Antiókhia), de fontos segítő szolgálói az apostoloknak is.

A tanító az a szolgáló, aki a Szentírás teljessége alapján módszeresen tanítja a gyülekezet tagjait minden kérdést illetően. Építkezik a különböző témában tartott tanításaival. A házépítési példánál maradva ő az, aki rakja az egyik téglát a másik után szép sorban és egyik sort a másik után. A tanító Újszövetségi példája: Apollós. A tanítók alapvetően a helyi gyülekezetekben munkálkodnak az alapok lerakását követően. Ők un. ráépítő munkások!

A pásztor szintén egy szolgálati ajándék (és nem pozíció) és másokkal együtt, többnyire a prófétával és a tanítóval munkálkodik együtt a helyi gyülekezet elöljárójaként (vén=püspök=presbiter). Pásztor szíve van (könyörületes, segítő, bátorító), aki utána megy a bajbajutottnak és segít kimenteni a bajból, bekötözi és meggyógyítja őket. A pásztor teljes szívvel ezt a munkát végzi, ez az élete és állandóan erre van késztetése. Meg kell jegyezni, hogy a többi elöljáró társának (lehet az próféta vagy tanító, de mint a helyi gyülekezet elöljárói) szintén van pásztorlási feladata. (Fontos, hogy megértsük a következőt: ahogyan egy prófétának vagy tanítónak presbiterként pásztorlási feladata (is) van, úgy egy pásztor is prófétálhat. Tudjuk, hogy mindenki prófétálhat, de attól még nem mindenki próféta!)

Erről szólnak a következő igék, ahol azt látjuk, hogy a pásztorlás minden presbiternek feladata. Péter és Pál is több ember, nevezetesen a helyi gyülekezet presbitereinek feladatává teszi a pásztorlás munkáját és felelősségét:

 „A köztetek lévő presbitereket kérem én, a presbitertárs, és a Krisztus szenvedésének tanúja, és a megjelenendő dicsőségnek részese; legeltessétek az Istennek köztetek lévő nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerítésből, hanem örömest; sem nem rút nyerészkedésből, hanem jóindulattal; Sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeteken, hanem mint példányképei a nyájnak.”   (1 Péter 5:1-3)

 „Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett, az Isten egyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett.”   (Ap.csel. 20:28)

A próféta, a tanító és a pásztor azok a szolgálati ajándékok, akik

  • megtisztítják az élő köveket,
  • megtanítják őket mindenre,
  • segítenek felfedezni és gyakoroltatni az ajándékaikat,
  • felkészítik őket a szolgálatra,
  • segítenek a megfelelő helyre beépülniük az Egyházba.

Az evangélista szolgálata alapvetően helyi gyülekezeteken kívüli szolgálat. A gyülekezet tagjai ’szentek’ (világból kihívott emberek közössége), az evangélista pedig az a szolgáló, aki a szolgálata eredményeként átviszi a bűnös embereket a Sátán királyságából (a világból) Isten országába, azaz a ’szentek’ közösségébe, a gyülekezetébe. Az evangélista szívén állandóan az evangélium hirdetése és a betegek gyógyítása és megszabadítása van. Mindenkinek bizonyságot tesznek és hirdetik a Krisztust. Az evangélista Újszövetségi mintája: Filep. Nincs szüksége segítőkre, egyedül is nagyon jól boldogul. Lásd. Filepet Samáriában és a Gázai úton. A házépítés példájánál maradva ő az, aki megkeresi és kibányássza az ’élő köveket’ és egy rakásra gyűjti azokat. A házépítés példájánál maradva, mondhatjuk úgy is, hogy ő a házépítés ‘anyagbeszerzője’.

Mindezekből látjuk, hogy Isten körültekintően gondoskodott az Ő Egyházának építéséről és gondoskodik az építő munkások kiképzéséről is.

Mielőtt Isten építő munkásai elkezdenék szolgálatukat, és Isten legdrágább kincseinek – a szenteknek – a tökéletesítéséhez fognának, Isten kemény kiképző tanfolyamán kell végigmenniük. Isten nehéz próbákon átengedve képezi ki őket:

  • pusztai időszak (Jézus pusztai megkísértése),
  • Sátán kikérése, mint a legkeményebb próba Péter esetében.

Az építő munkások – Jézushoz hasonlóan – csak azt követhetően kezdhetik meg szolgálatukat, ha a legkeményebb próbákon (mint az arany és ezüst tűzben megpróbálva) átmennek és győztesen jönnek ki abból. Csak azt tudják megtanítani másoknak, amin korábban már maguk is átmentek. Ők Isten előreküldött emberei, akik között az apostolok az úttörők.

A szentek tökéletesítése és felkészítése a szolgálat munkájára

Az építkezéshez két dolog szükséges: építő munkások és építőanyagok. Vannak egyrészt azok az emberek, akiket alapvetően Isten maga készít fel és tesz alkalmassá arra, hogy ebben az építkezésben munkálkodjanak, mint ’építő (szak)munkások’. Vannak viszont másrészt a ’szentek’, az ’élő kövek’, akiket

  • az Isten által elhívott szolgálók fognak elvinni a tökéletességre,
  • felkészíteni őket a szolgálat munkájára,
  • és beépíteni őket az ajándékaiknak és a szolgálatuknak megfelelő helyre az Egyházba, Krisztus testébe.

Ezen az úton kell mindenkinek végigmenni a Krisztusban, mert azon kívül, hogy Ő az igazság és az élet, Ő az út is.

Mit jelent ’szentnek’ (azaz tanítványnak) lenni?

Elszakadni a világtól olyan módon, hogy meghalunk a testi kívánságoknak és a világi kérkedéseknek. Szabadok vagyunk a Krisztusban, de nem érzéketlenek. Ezek a dolgok nem irányíthatják az életünket és nem ezeket, hanem Isten akaratát keressük, mert úton vagyunk egy mennyei város felé. Ezt jelenti újjászületni a Krisztusban. Ahogyan Pál írja „élek többé nem én (az ego), hanem él bennem a Krisztus”. Ezt jelenti a tanítvánnyá válás. Az Újszövetség mindenhol tanítványokról beszél és nem a mai értelemben vett gyülekezeti látogatókról, vagy olyan tagokról, akik valójában meg sem tértek és újjá sem születtek. Isten mércéje magas! Magunktól ez nem megy csak kegyelemből, de szükséges a 100%-os odaszánásunk is, kevesebb nem elég. Nem lehet kétfelé sántikálni: a hitben és a világban is élni az életünket. Jézus sokszor beszél arról, hogy kik nem lehetnek az Ő tanítványai. Ugyanez a mérce számunkra is, mert Isten igéje nem változott és a mércét nem hamisíthatjuk meg, mert akkor csalókká válunk, akiknek nincs helye Isten országában.

Jézus az un. missziós parancsában így beszél erről:

Tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében” (Máté 28.19).

Majd rögtön ezt követően a tanítványképzésről beszél a következőképpen:

Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek:” (Máté 28:20).

Ez a feladata a korábban említett építő munkásoknak. A „szentek” a világtól való elszakadásuk által beiratkoztak Isten tanítványképző iskolájába, ahol Isten elvárja a tanítványoktól, hogy Jézus minden parancsolatát megtanulják és meg is tartsák azokat az életük minden napján. Ezt jelenti a szentségben, a keskeny úton való járást minden nap. Ez az igazi hívők jellemzője. Ez sem kis kihívás, de nem kell elriadni tőle, mert Jézus megmondta: „az Ő parancsolatai pedig nem nehezek”, ha odaszánt módon, folyamatosan engedelmeskedve igyekszünk betölteni azokat.

Ha valaki úgy gondolja, hogy Isten kegyelméből szent, akkor el lehet kezdeni a tanulást. A tanulásnak és tanításnak akkor van értelme, ha a tanuló meg akarja érteni a tanultakat és az igének engedelmeskedve meg is akarja tartani a tanultakat.

A tanítványképzésben részt vevő hívők (tanítványok) ’beiskolázott tanulók’, akiknek a két legfontosabb jellemzője:

  • a taníthatóság és
  • az engedelmesség.

A tanulásban törekedni kell a folyamatos előrehaladásra a tökéletesség irányába. Nem rekedhetünk meg és ragadhatunk le az elején vagy félúton. Először le kell rakni a hívő élet tanításbeli alapjait, ami a megtérés, a hit, a keresztségek, a kézrátétel, a halottak feltámadása és az utolsó ítélet (Zsidó 61-2). Mielőbb túl kell jutni a „gyermekkoron”. Ennek jellemzője, hogy a hívő még ismétlődő módon idősebb hívők segítségét igényli, mert nem boldogul saját problémáival az életében. Törekedni kell a kemény eledellel való folyamatos táplálkozásra és mielőbb eljutni az érett korra:

„Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére:”  (Efézus 4.13).

Az érettség azt jelenti, hogy valaki önállóan is elboldogul az élet nehéz harcaiban, sőt azon túl más gyermekkorban lévő hívőkről is tud gondoskodni, mint ahogyan a családban a szülők gondoskodnak a kiskorú gyermekeikről.

Ha valaki az építő (felkészítő) munkások munkájának eredményeképpen a szentek tökéletesítésében eljut erre az érett korra, akkor el lehet kezdeni a munka második fázisát, a szolgálatra való felkészítést.

Szolgálatra való felkészítés:

  • csak érett-korúságra jutott szentek számára,
  • ez egy specializált (szakirányú) képzés a hívő felismert ajándékainak megfelelő ajándékokkal rendelkező szolgálók által (apostol-apostolt, próféta-prófétát, tanító-tanítót és így tovább készít fel a szolgálatra gyakorlatias módon, példát mutatva, szolgálat közben, lehetőséget adva a tanulónak elegendő gyakorlásra).

Beépülés Krisztus testébe:

Az érettségre jutott és szolgálatra felkészített szentek egy érett, gyakorlott, sok próbát kiállt és tapasztalt szolgáló mellett, gyakorlat közben tanulják meg a szolgálatot. Így amikorra a kiképzésük befejeződik, ők maguk is gyakorlattal rendelkező és több próbán átment szolgálókká és az őket felkészítő érett szolgáló munkatársaivá válnak, akik később már önálló szolgálatra is alkalmasak. Ezt a folyamatot látjuk pld. Pál és a mellette felnövő apostolokká váló fiatalemberek Timóteus és Titus esetében.

Csak az Isten szerint tökéletesített és a kapott ajándékaik figyelembe vételével szolgálatra felkészített hívők tudnak Jézus Krisztus Egyházába a nekik megfelelő helyre beépülni. Ez azt is jelentheti egyben, hogy a nem Isten terve szerint (azaz emberileg építkező) gyülekezetekben Isten építő munkásai és építő kövei a felkészítettségük ellenére sem fogják megtalálni a helyüket, hanem csak azon kívül,  ahová Isten szelleme fogja elvezetni őket, hogy Neki szolgáljanak.

Isten országa így növekszik és épül, mint a mustármag: kicsiny magból rövid idő alatt óriási fává növekedve, az Úr dicsőségére.

Abonyi Sándor

2014-09-22

Javasolt kapcsolódó tanítások:

Derek Prince: A hit alapjai

Gene Edwards: Hogyan képzett Pál munkásokat

Abonyi Sándor: Isten előreküldött emberei

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: gyülekezetépítés, helyreállítás, Keresztyénség, Magyar tanítások, Szentség, szolgálati ajándékok, vezetés
Címke: ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s