A Szentlélek ajándékainak működése napjainkban – Abonyi Sándor

(Részlet a „Merre tovább gyülekezet” című könyvből)

Letölthető PDF formátumban itt MP3 formátumban itt

Nagyszerű dolog megtapasztalni azt a bibliai igazságot, hogy az apostoli kor nem fejeződött be az első apostolokkal, hanem azóta is tart. A Szentlélek ma is ugyanúgy munkálkodik, mint a kezdeti időkben. Ma is sok bizonyságot hallunk erről, és nap mint nap személyesen is megtapasztalhatjuk.

Megmagyarázhatatlanok Istennek azok a csodái, amikor az első Pünkösdhöz hasonlóan betöltekezünk Szentlélekkel, és a lelki ajándékok működni kezdenek bennünk. Csak csodálni tudjuk Istent, amikor egy idegen, általunk nem tanult nyelven elkezdünk beszélni. Csodáljuk azt a bölcsességet, amivel egy – egy prófécián keresztül szól hozzánk. Csodáljuk, amikor imáink során valóságos gyógyulások történnek meg. Csodáljuk azt az erőt, örömöt és békességet, amit egyedül csak a Szentlélek tud adni.

Amikor először tapasztaljuk meg a Szentlélek ajándékainak működését életünkben, legszívesebben kirohannánk az utcára, és hangosan világgá kiáltanánk, hogy milyen megtapasztalásunk volt az Úrban.

Melyek ezek az ajándékok? Nagyon fontos ezeket ismerni ill. felismerni.

„A lelki ajándékokra nézve pedig nem akarom atyámfiai, hogy tudatlanok legyetek.”  (1 Kor.12.1)

„A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Lélek. A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr. És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, aki cselekszi mindezt mindenkiben. Mindenkinek azonban haszonra adatik a Léleknek kijelentése:

– némelyiknek ugyanis bölcsességnek beszéde adatik a Lélek által;

– másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Lélek szerint;

– egynek hit ugyanazon Lélek által;

– másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Lélek által;

– némelyiknek csodatévő erőknek munkái;

– némelyiknek meg prófétálás;

– némelyiknek pedig lelkeknek megítélése;

– másiknak nyelvek nemei;

– másnak pedig nyelvek magyarázata

De mindezeket egy és ugyanaz a Lélek cselekszi, osztogatván mindenkinek külön-külön, amint akarja.”  (1 Kor.12.4-11)

Az ajándékok működése – főleg kezdetben, a túlbuzgóság, a tapasztalat hiánya, valamint a biblikus alkalmazási szabályok ismeretének hiánya miatt – torzulásokat szenvedhet, zavarokat okozhat. Nem volt ez másként az első gyülekezetek idejében sem. Nem véletlen, hogy ilyen okok miatt már Pál apostol is szükségesnek látta, hogy egy formálódó, fiatal gyülekezetnek, mint amilyen a korinthusi is volt, elmagyarázza a Szentlélek ajándékainak működését (1 Kor. 14). Számunkra is fontos tehát, hogy ismerjük az erre vonatkozó igéket, és minden esetben az újjászületett elménk kontrollja alatt maradjunk.

Hiszen tudjuk, hogy a Szentlélek „az erő, a szeretet és a józanság lelke”. A tapasztalat szerint leggyakrabban a következő igékben leírtakat sértjük meg:

„Ha valaki nyelveken szól, kettő vagy legfeljebb három legyen, mégpedig egymás után; és egy magyarázza meg; Ha pedig nincsen magyarázó, hallgasson a gyülekezetben; hanem magának szóljon és az Istennek. A próféták pedig ketten vagy hárman beszéljenek, és a többiek ítéljék meg.    (1 Kor. 14.27-29)

Senki sem tévedhetetlen még akkor sem, ha Isten szól általa! Legyünk alázatosak, ugyanakkor bátorítsuk testvéreinket az ajándékok használatára;

Kövessétek a szeretetet, kívánjátok a Lelki ajándékokat, leginkább pedig, hogy prófétáljatok.”   (1 Kor.14.1)

A gyülekezet építése érdekében bíztat az Ige a prófétálásra. Bátorítsuk tehát testvéreinket a prófétálásra, de legyünk bölcsek annak kezelésében is. Csodálatos a Szentlélek örömének megtapasztalása; jó benne elidőzni. De csodálatos az is, amikor szolgálatunk során Isten ereje valóságosan megnyilvánul és csodálatos gyógyulások, szabadulások történnek.

Kik a karizmatikusak, a karizmatikusság „problémái”

Akikben működnek a Szentlélek ajándékai (karizmák), azokra azt mondják ma, hogy „karizmatikus keresztyének”. A keresztyén egyben karizmatikus is, amilyen értelemben Jézus Krisztus is karizmatikus volt. Csak azok tudják tehát valóban követni Krisztust, a valóban keresztyének, akikben működnek a Szentlélek ajándékai. Ezzel együtt, a Szentlélek ajándékainak működése ellenére, a karizmatikus mozgalmat is fenyegetik különböző veszélyek.

Egy látás

1999. nyarán, amikor napokon keresztül az Úr jelenlétében voltam, nagyon sok kijelentést adott, és adott egy szellemi látást is:

Nyílt látásban láttam a földgömböt, és rajta a kontinenseket és egy, az észak-amerikai kontinenstől Európán át Koreáig terjedő nagy áramlatot. Nagyon nagy volt, és a Szentlélek szellemi módon mutatta, hogy ez az a karizmatikus mozgalom, ami ma az egész világon megfigyelhető, de ebben a mozgalomban valami nincs a helyén. Ezt követően az Úr a laodiceai gyülekezetnek szóló intésre hívta fel a figyelmet.

„Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál vagy hév. Így, mivel lágymeleg (langyos) vagy, sem hideg sem hév, kivetlek téged az én számból. Mivel azt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen: Azt tanácsolom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne látszódjék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg magad, hogy láss. Akiket én szeretek megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért és térj meg.” (Jel. 3.15-19)

Később pedig a következő igékre mutatott rá a Szentlélek:

Nem mindenki, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! Megy be a mennyek országába ; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik; sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem ti gonosztevők.”  (Máté 7.21-23)

Az egyik veszély tehát a Szentlélek erejében és a megtapasztalások örömében való elmerülés és vágyakozás az állandó megtapasztalásra olyannyira, hogy már nem a szolgálat, a cselekedetek és a gyümölcsök a fontosak, hanem maga a megtapasztalás öncélú élvezése. A tagok nagyon jól érzik magukat együtt a közösségben, de az evangelizálásra már nem vagy alig gondolnak, csak magukra. Ez a többnyire kellemes, jó hangulatú légkör később elsekélyesedik és visszacsúszik egyfajta langyosságba. „Uram, jó nekünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet”- mondta Péter Jézusnak a megdicsőülés hegyén.

A másik veszély pedig a jelek és csodák túlzott hangsúlyozása. A Jelenések könyvében és a Máté evangéliumban leírt fenti igék kevésbé emlegetett igék, és ha átfutunk rajtuk, rögtön azt gondoljuk, ez nem rólunk szól, és sajnáljuk azokat az embereket, akiket így minősít Jézus válasza: ti gonosztevők.

Kik azok ma, akik a legtöbb csodát művelik Jézus nevében? Talán a „történelmi egyházak”-nak nevezett közösségek képviselői, akik a Szentlélek ajándékainak megnyilvánulásaitól idegenkednek, esetenként talán még ellene is szólnak? Ugye nem? Őket elsősorban a Szentlélek káromlásának veszélye fenyegeti, ha nem tudnak különbséget tenni a Szentlélek munkája és a gonosz szellemek (Sátán) munkája között, mint ahogy erről a Máté 12.22-32-ben olvashatunk.

Azok a sok csodát és sok hatalmas dolgot Jézus nevében cselekvő emberek, akikről az Ige szól – és mint az igéből kiderül, sokan vannak ilyenek – ma nem lehetnek máshol, csak a nagy tömegeket vonzó karizmatikusnak nevezett keresztyén mozgalomban. Az Ige itt Jézus nevében megtörtént csodákról beszél, amelyekben Isten ereje valóságosan működik. A látható jelek, mint pecsét miatt ezek az emberek megingathatatlanok abban a hitükben, hogy ők Isten legnagyobb szolgái, s egyfajta „karizmatikus gőg” jellemzi őket. Ma is sok hívőt (és hitetlent is) vonzanak a jelek és a csodák, csakúgy, mint Jézus idejében, de Jézus nem kedvelte a jelkívánást.

„E gonosz és parázna nemzetség jelt kíván, és nem adatik néki jel, hanem csak Jónás próféta jele”  (Máté 16.4)

A karizmatikusnak nevezett mozgalomban természetes, és jogos az igény a különböző karizmatikus jelenségek és a csodák iránt, mert Jézus megígérte, hogy, aki hisz, azt ilyen jelek követik. Az Isten jelenlétének állandóan, valamilyen fizikai jelenségen keresztül történő megnyilvánulása iránti vágy sajnos az utóbbi időben egyfajta alapkövetelménnyé vált, és ha a gyülekezeti alkalmakon már nem dőlnek el az emberek, ha nem rázkódnak és nevetnek, akkor már mintha nem is lenne jelen a Szentlélek. Ilyenkor előfordul, hogy az igehirdetés elsődlegesen az ajándékok működésének gerjesztését szolgálja, és az alkalom egyfajta csodamutatvánnyá válik. Figyeljünk oda, hogy az eszközből ne legyen cél! Ne hagyjuk, hogy a tömeg vonzása, a jelek és a csodák megtévesszenek bennünket, és meglepődjünk majd az ítéletkor, mint az Ige szerinti, igen csak karizmatikusnak mondható emberek.

Ne hajszoljuk a csodákat! Isten alkotta a természeti törvényeket is, éppen azért, hogy rend legyen. Neki joga van esetenként ezen is változtatni (megállítani a napot az égen, ha a szükség úgy kívánja). Ha Isten az általa alkotott természeti törvények alól a különböző csodák által állandóan kivételt tenne, az azt jelentené, hogy nem tartja azt fontosnak, ezért nekünk sem kell komolyan venni, az pedig maga lenne a káosz .

A lelki ajándékok célja

Az Isten szerint való karizmák jók, amelyek szolgálat munkájára adattak, nem pedig öncélból, vagy az öröm és a jó érzés állandó keresése céljából. A keresztyénség nem egy szellemi „body building”. Nem az erő és a külsőségek mutogatása a cél. Jézus felhívja a figyelmet, hogy ne a jelekre és a csodákra figyeljünk, mert azok félrevezethetnek, hanem a gyümölcsökre.

„A gyümölcseikről ismeritek meg őket. Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt, de romlott fa sem jó gyümölcsöt.” (szabadon idézve a Máté 7.18-20)

Isten Igéje óv bennünket a veszélytől, csakhogy mi ezeket az Igéket szívesen átugorjuk. Lehet, hogy ezeket az intő szavakat nem olyan kellemes a fülünknek hallani, mint más, manapság sokat emlegetett Igéket. A teljes Írás Istentől ihletett, ezért vigyázzunk, hogy ne vegyünk el belőle, de ne is tegyünk hozzá!

Nem egyházak, felekezetek vagy gyülekezetek fognak üdvözülni, hanem felekezettől függetlenül azok az emberek, akik cselekszik az Atya akaratát. Jézus megmondta, hogy csak kevesen találják meg a keskeny utat, és ez nem azt jelenti, hogy a világban élő emberek a pokolra mennek, aki pedig valamelyik gyülekezethez tartozik – kiváltképp, ha karizmatikus – akkor az üdvözül.

A fenti Máté idézetből látjuk, hogy nem a bennünket kísérő jelek a biztos garancia arra, hogy üdvözülünk! Szörnyű lenne, ha olyan meglepetés érne bennünket az ítélet napján, mint amiről az Ige ír! Hiába mentegetőzünk majd: De hát Uram! Én a te nevedben prófétáltam, ördögöket űztem, és sok más hatalmas dolgot cselekedtem!

-§-

A könyv PDF formátumban letölthető itt – MP3 Hangoskönyv formátumban itt

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és honlap címének megadásával: https://keskenyut.wordpress.com

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: Gyógyulás-szabadulás, gyülekezet, gyülekezetépítés, helyreállítás, Keresztyénség, Tanítások
Címke: , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s