Jézus nagy próféciája – Ron McKenzie

Jesus Big Prophecy by Ron McKenzie

PDF formátumban letölthető itt: Jézus nagy próféciája

– § –

Az egyik legfélreértettebb igeszakasz a Bibliában a Máté 24, amit néha Olajfák- hegyi beszélgetésnek is neveznek, amit én Jézus nagy próféciájának fogok hívni (párhuzamos beszámolók vannak a Márk 13-ban és a Lukács 21-ben.) A legtöbb ember azt gondolja, hogy ezek az igeszakaszok a Jézus második eljövetelére vonatkozó jeleket adják meg, ez azonban nem így van. Az 1-35 versek valójában Jeruzsálem lerombolásával kapcsolatos figyelmeztetés. Jézus erőteljes módon figyelmezeteti a zsidókat, hogy mi fog történni velük, ha elutasítják Őt. Csak a prófécia végén van leírva a második eljövetel, de jelek nincsenek megadva.

Jézus nagy próféciája egy drámai változásról számol be Isten tervében. Izrael a későbbiekben már nem Isten kiválasztott eszköze a világban való munkálkodásra. Jézus megváltó munkája az egész világot el fogja érni. Isten mostantól fogva egy “Új Izrael” által fog munkálkodni, ami a földön lévő összes nemzet közül kerül kihívásra. A későbbiekben már nem a Jeruzsálemi Templomban, hanem a Szent Szellem által a gyülekezetben fog tartózkodni bárhol is van az. Izrael királyságának vége, de Isten királysága elkezdődik. Az Ő királysága a továbbiakban nincs Izraelre korlátozva, hanem ki fog terjedni az egész világra.

Ezt a kemény üzenetet nehéz volt a tanítványoknak elfogadni, ezért Jézus az Ószövetség apokaliptikus (homályos) nyelvezetét használta, hogy megértesse mondandóját. Meg akarta velük értetni, hogy a régi rend elmúlik és mindenfelé egy új rend fog elkezdődni. Azért értjük félre Jézusnak ezt az üzenetét, mert nem értjük meg ezt a drámai gondolkozásmódot. Vissza kell mennünk az Ószövetségbe, hogy megtanuljuk annak a nyelvezetnek és azoknak a képeknek a jelentését, amiket Jézus ebben a próféciában használ.

Konfrontáció

Ahhoz, hogy megértsük a Máté 24-et, figyelembe kell vennünk azokat az összefüggéseket, amiket Jézus használ a beszédében. Máté egy hosszú vitáról számol be Jézus és a zsidó nép vezetői között. Ez már Keresztelő János idejében elkezdődik, amikor a farizeusok és a szaddíceusok kimennek őhozzá és János felszólítja őket, hogy térjenek meg.

“Mérges kígyóknak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek? Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket. És ne gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy Isten eme kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak. A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik.” (Máté 3:7-10).

Ez volt az első vészjósló figyelmeztetés a zsidó nép számára. A történelem megmutatta, hogy nem tértek meg és a Máté 24 leírja, hogyan sújtott le a fejsze.

Jézus a szolgálata kezdetén egy hasonló figyelmeztetést adott. A pogány százados hitét látva Jézus azt mondta, hogy sok pogány fog a mennyek királyságában helyet foglalni és sok zsidó, akiknek valójában a Királyságban lenne a helyük, ki kell, hogy vettessenek a külső sötétségre, ami a sírás és fogcsikorgatás helye. (Máté 8:11-12).

Néhány zsidó megvádolta Jézust (Máté 12), hogy a Sátán erejével űzi ki a démonokat. Attól fogva Jézus példázatokban beszélt, ezért nem tudták megérteni, hogy mit mond (Máté 13:13). A zsidó nemzet láthatóan sorozatosan összeütközésbe került Isten tervével, ami Jézusnak Jeruzsálembe való diadalmas bevonulása után jutott tetőpontjára (Máté 21). A zsidó vezetők ismét megkérdőjelezték Jézus hatalmát. Jézus a “gonosz bérlő” és a “mennyegzői vacsora” példázatával válaszolt nekik, ami figyelmeztette őket, hogy akik visszautasítják Őt, azok a királyságon kívül fogják magukat találni.

Ennek a vitának a tetőpontja a Máté 22-ben van. A zsidó vezetők ekkor már elkezdték tervezni, hogy megölik Jézust (Máté 12:14), ezért megpróbálták tőrbe csalni a császárnak való adófizetés, a feltámadás és a parancsolatok kérdésével. Jézus válasza annyira összezavarta őket, hogy nem volt bátorságuk további kérdéseket feltenni.

Jézus ítélete

Jézus a nyilvánosság előtt megítélte a farizeusokat és a törvény tanítóit. A Máté 23 beszámol Jézus félelmetes vádjairól: a büszkeségről, a hamis tanításról, a hit és az irgalmasság hiányáról, a hamis ítéletekről, a becstelenségről, a pénzsóvárgásról és az önző vágyaik kielégítéséről. A zsidó vezetők megítélését követően a hét jaj sorozatában, Jézus kijelentette:

„Töltsétek be ti is a ti atyáitoknak mértékét!” (Máté 23:32).

Ez egy pohárnak a képe, ami majdnem tele van és megtelik, hogy kicsorduljon a zsidók akkori generációjára.

A nemzet Isten ellen lázadt sok évszázadon keresztül megszomorítva Őt. Most a fia elvetése miatt, a zsidók teletöltötték Isten haragjának poharát, ítéletet hozva a nemzetükre. A törvény figyelmeztetett, hogy ha egy nemzet visszautasítja Isten helyreigazítását az hétszeres büntetésben részesül a bűnei miatt (3 Mózes 26:23-24).

Pontosan ez történt. Jézus kimondott egy félelmetes ítéletet a zsidó népre.

“Hogy reátok szálljon minden igaz vér, amely kiömlött a földön, az igaz Ábelnek vérétől Zakariásnak, a Barakiás fiának véréig, akit a Templom és az oltár között megöltetek. Bizony mondom néktek, mindezek reá következnek erre a nemzetségre.” (Máté 23:35-36).

Eljött az ítélet erre a nemzetségre minden próféta haláláért. Jézus Jeruzsálemet siratta és ezt mondta.

“Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, akik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad. Ímé, pusztán hagyatik néktek a ti házatok. Mert mondom néktek: Mostantól fogva nem láttok engem mindaddig, mígnem ezt mondjátok: Áldott, aki jő az Úrnak nevében!”  (Máté 23:37-39).

Jézus hosszú időn keresztül közel engedte magához Jeruzsálem népét, pedig tudta, hogy el fogják utasítani Őt. Kijelentette Isten közvetlen akaratát a zsidókra, hogy a “házuk elhagyatottá válik”, ami be is teljesedett. A Templom, ami Isten jelenlétének a helye volt, el kellett, hogy pusztuljon. Isten elhagyta azt, ezért pusztulása  elkerülhetetlen volt. Ennek a súlyos mondatnak a kijeletése után Jézus elhagyta a Templomot és sosem tért oda vissza.

A Templom lerombolása

A tanítványok arra számítottak, hogy a Messiás a Templomból fog uralkodni a világ felett. Azt várták, hogy a Templom az imádat központja legyen minden ember számára a földön (Ap.csel. 1:6). Teljesen megbotránkoztak Jézus szavain. Képtelenek voltak elfogadni egy olyan üzenetet, hogy Isten le akarja rombolni a Templomot, azt a csodálatos épületet, ami számukra annyira fontos volt. Jézus azonban világosan kifejezte akaratát, amikor ezt mondta:

Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-e mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik. (Máté 24:2).

A Templom teljesen lerombolásra kerül. Ezeket az összefüggéseket figyelembe véve mondta el Jézus az Olajfák-hegyén a prófétikus kijelentését. A nemzet vezetői ismételten megkérdőjelezték és elvetették a hatalmát. Jézus kijelentette, hogy ennek a lázadásnak a következménye a Templom és Jeruzsálem lerombolása lesz. Mindezek a dolgok be kellett, hogy teljesedjenek annak a generációnak az életében.

Két kérdés

Jézus a nagy próféciáját a tanítványok kérdésére válaszolva mondta el, amikor együtt ültek az Olajfák-hegyén. A tanítványok két kérdést tettek fel:

  1. Mikor lesznek meg mindezek (Jeruzsálem lerombolása)?
  1. Mi lesz a jele az eljövetelednek (parousia) és a kor végének?

A tanítványok azt hitték, hogy egy kérdést tettek fel, mert azt feltételezték, hogy ezek egyidejűleg fognak bekövetkezni. Nem tudták elképzelni a világot a jeruzsélemi Templom nélkül, ezért azt feltételezték, hogy Jeruzsálem lerombolása egyben a világ végét is jelenti. Jézus  korábban tanította őket az ítélet napjáról, ami az Ő eljövetelét követné a kor végén. Amikor hallották Jézus beszédét a Jeruzsálem elleni ítéletről, azt feltételezték, hogy az is ugyanakkor fog bekövetkezni. Tudni akarták az események bekövetkezésének az idejét és az azt megelőző jeleket.

Bármennyire is zavarta a tanítványokat, Jézus világossá tette, hogy Jeruzsálem lerombolása nem esik egybe a második eljövetellel és a kor végével. A kérdésüket két részre bontva kezelte. Először megadta a Jeruzsálem lerombolására vonatkozó jeleket és időt (1. kérdés). Azt követően pedig beszélt a második eljövetel jeléről és idejéről (2. kérdés). A Máté 24 két részből áll. A 4-35 versek Jeruzsálem lerombolásával foglalkoznak, a 36-51 versek pedig a második eljövetellel és a kor (“világ”) végével.

Mindezek a dolgok

A megértés kulcsa a “mindezek a dolgok” (panta tauta) kifejezésnek az első része. Jézus így fejezi be a kérdés első részére adott válaszát:

Bizony mondom néktek, el nem múlik ez a nemzetség, mígnem mindezek meglesznek. Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak.”   (Máté 24:34-35).

Amikor Jézus azt mondta, hogy “mindezeknek a dolgoknak” meg kell történnie az akkori generáció életében, visszautal a Templomra és az első kérdésre vonatkozó kijelentésére.

„Nem látjátok-e mind ezeket? … Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik.”   (Máté 24:2).

Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek?”  (Máté 24:3).

Amikor Jézus kihívást intézett a zsidó vezetők felé, ugyanezt a kifejezést használta.

Hogy reátok szálljon minden igaz vér, amely kiömlött a földön, az igaz Ábelnek vérétől Zakariásnak, a Barakiás fiának véréig, akit a templom és az oltár között megöltetek. Bizony mondom néktek, mindezek reá következnek erre a nemzetségre.”    (Máté 23:36).

A “minden dolog” rövidített szóhasználata arra az ítéletre vonatkozik, hogy a zsidók lakóhelye pusztává fog válni. Amikor Jézus azt mondta, hogy “mindezeknek a dolgoknak” meg kell lenniük mielőtt az őt hallgató nemzedék elmúlna, szintén Izrael nemzetének ítéletére utal. Az egyetlen katasztrófa történt ezen az időszakon belül és az Jeruzsálem elpusztítása volt 70-ben. Jézus a súlyos próféciáját külön kihangsúlyozta azzal, hogy a menny és a föld elmúlik, de az Ő beszédei soha nem múlnak el.

Az említett kifejezésnek a rövidebb változatát (panta) használta a Máté 24:8-ban.

“Mindezek a szűlési fájdalmak kezdete.”

Jeruzsálem elpusztítása a történelemben egy új időszak kezdetét jelzi.  A Jézus által felsorolt események ennek az új kornak a szülési fájdalmai.

Az akkori generációra való utalás kizár egy kettős bekövetkezést. Vannak, akik  zavaró módon azt bizonygatják, hogy Jézus próféciája 70-ben csak részben teljesedett be, és a második eljövete előtt fog teljesen beteljesedni. Jézus állítása, hogy mindezek be fognak teljesedni az ő hallgatóinak életében, teljesen kizárja ennek lehetőségét.

Továbblépés

A Máté 24:36-ban Jézus továbbmegy, hogy megválaszolja a tanítványok második kérdését. Jézus egy leírást ad a második eljöveteléről és a kor végéről. Ezt az “ezek a dolgok” kifejezéssel és az “ama nap” szóhasználattal teszi világossá. Ez a szóhasználat ismerős a tanítványok számára, mert Jézus sokszor használta azt az utolsó ítélet leírására (Máté 7:22; 11:22). Megértették, hogy most a kor végén lévő ítélet napjáról, a második eljövetelről beszél.

Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül.”   (Máté 24:36).

Jézus maga sem tudja azt a napot és azt az órát, ezért arra figyelmezteti a követőit, hogy legyenek állandón készen, mert bármikor visszajöhet.

Megerősítés

Ez nem a megszokott értelmezése a Máté 24-nek. A legtöbb ember az egész fejezetet azoknak az eseményeknek a leírásaként értelmezi, amik a második eljövetelhez vezetnek. A leírt értelmezésben, néhány további érv is alátámasztja a két részre való felosztást.

Jeruzsálem elpusztítása egy rendkívül fontos esemény. Elvárható Jézustól, hogy valami magyarázatot adjon arra. Az egyetlen részletes leírás és figyelmeztetés a Máté 24:4-35-ben található rá. Ha ez az igeszakasz kizárólag csak a második visszajövetelre vonatkozna, akkor Jézus magyarázat nélkül hagyott volna Izrael történelmében egy nagyon fontos eseményt. Egyben azt is jelentette volna, hogy Jézus válasz nélkül hagyta volna a tanítványok kérdését, ami példa nélkül való lenne.

A Lukács evangélium ezzel kapcsolatos része csak a tanítványok első kérdésére adott válaszról számol be.

Mester, mikor lesznek azért ezek? És mi lesz a jel, mikor mind ezek meglesznek?”   (Lukács 21:7).

A Lukács 21-ben Jézus csak az első részre ad választ, ami megfelel a Máté 24:4-35-nek. Lukács felismeri, hogy Jézusnak az utolsó napra vonatkozó válasza egy külön téma és arról egy másik fejezetben számol be (Lukács 17:20-37). Itt azt látjuk, hogy a Szent Szellem vezeti az írót abban, hogy két részre ossza a prófétikus kijelentést, mert az különböző témákra vonatkozik.

A Máté 24.4-35-ben lévő első rész eseményei a földrajzi Palesztina területére korlátozódnak. Ezt a szombat napi járóföldre való utalás jelzi (20. vers). Ez csupán Palesztinára értelmezhető. Annak a parancsolatnak is, hogy “ne szálljanak le a háztetőkről” csak Palesztinában volt értelme, ahol a házak egymáshoz voltak ragasztva és az emberek megengedték egymásnak, hogy végigmenjenek a lapos háztetőkön. Ellentétben a második igeszakasz helyszínével, ahol általánosságban értelmezhető dolgokról van szó.

Az első szakasz egy nagyon viharos időszak benyomását adja: háborúk, éhinségek, földrengések és üldözések. A második szakasz egy sokkal normálisabb helyzetet ír le: az emberek esznek, isznak, házasodnak és dolgoznak normál körülmények között. Ez csupán azt érzékelteti, hogy a két szakasz nyilvánvalóan két időszakról szól.

Jézus különleges jelet ad a fejezet első részében lévő események leírására: a “pusztító utálatosság” (15. vers). A második részben Jézus teljesen elutasítja, hogy bármi jelet adjon. Három példázatot mond el, amik mind azt tanítják, hogy nem lesznek figyelmeztető jelek Jézus második eljövetelét megelőzően. Ez nem lenne következetes, ha ugyanazokról az eseményekről beszélne.

Az első részben Jézus azt mondja a tanítványainak, hogy meneküljenk el Jeruzsálemből ki a hegyekbe. Ez értelmetlen viselkedés lenne a második eljövetelekor, amikor a tanítványai egyszerűen elragadtatnak (Máté 24:40-41). Nagyon hasznos tanács azonban, ha Jeruzsálemet egy idegen hadsereg ostromolja, ahogyan Jézus megmondta.

A fejezet első részében van egy sürgető érzés. A második rész példázataiban viszont arról beszél Jézus, hogy jóval később fog visszajönni, mint ahogyan az emberek azt várják.

A Máté 24 első néhány versében a Jeruzsálemi Templomról beszél, aminek nem lehet jelentősége a második eljövetel szempontjából, amikor az 70-ben lerombolásra került. Ezek a versek ezért nem alkalmazhatók a második eljövetelre. Néhány Biblia magyarázó azzal kerüli meg ezt a kérdést, hogy szerintük a Templom újra fel fog épülni. Ez azonban nem állja meg a helyét, mert Jézus egyértelműen arról a Templomról beszélt, amit a tanítványok szeme előtt volt. Nincs azonban egyetlen hely sem az Újszövetségben, ami a Templom (mint a Szent Szellem temploma) újbóli felépítéséről szólna.

Jézus nagy próféciájának első része Jeruzsálemnek 70-ben történt lerombolásáról szól, és ez Jézus válasza a tanítványok első kérdésére, ami nincs kapcsolatban a második eljövetellel.

Földrengések, háborúk és éhínségek

Sok keresztyén azt gondolja, hogy a földrengések, a háborúk és az éhinségek Jézus eljövetelét és a kor végét megelőző jelek. Ez a meggyőződés tévesen a Máté 24.4-7-en alapszik. Ebben az igeszakaszban Jézus figyelmeztette a tanítványait, hogy Jeruzsálem el fog pusztulni. A tanítványok olyan jel iránt érdeklődtek, ami jelezné, hogy Jeruzsálem eleste közel van. A különleges jel megadása előtt Jézus megadott néhány félrevezető jelet. Figyelmeztette a hallgatóit, hogy azok ne tévesszék meg őket.

Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket,” (Máté 24:4).

A Jeruzsálem elpusztítása előtt megtörtént események félrevezető jelek voltak, amelyek nem a lerombolást közvetlenül megelőző jelek. Azok inkább “szülési fájdalmak” mint “halálos küzdelem”. Ilyen jelek a történelem során sokszor előfordulnak.

  1. Hamis Messiások

Sokan fognak jönni az én nevemben és azt mondják: “Én vagyok a Krisztus” (Máté 24:5).

Sok hamis messiás tűnt fel a Jézus szolgálatát követő években és sok zsidót megtévesztettek. A zsidók egy politikai vezetőt kerestek, aki megdönthetné a rómaiak hatalmát, ezért megtéveszthetők voltak, ha egy vezető szabadulást ígért nekik. A százados, aki letartóztatta Pált Jeruzsálemben egy egyiptomiról beszélt, aki elindított egy felkelést és 4000 terroristát vezetett ki a sivatagba (Ap.csel. 21:38). Lásd még Ap.csel 5:36-37; és 8:9-10.

A hamis Messiások megjelenése gyakoribbá vált, ahogyan közeledett Jeruzsálem lerombolása. Jézus figyelmeztetett, hogy hamis Messiások jönnek és hamis reménnyel hitegetik az embereket. Még jeleket és csodákat is tehetnek, amik megtéveszthetnek néhány embert. Jézus figyelmeztetése helyesnek bizonyult, amikor sok hamis Messiás tűnt fel Jeruzsálemben. Néhányan Róma fizetett emberei voltak. Az egyik hamis próféta azt mondta az embereknek, ha a Templomban rejtőzködnek el, akkor megmenekülhetnek. Akik hallgattak rá meghaltak a Templom elpusztításakor.

Volt sok furcsa jel; erős fény borította be fél órán keresztül a Templomot, miközben egy kardhoz hasonló csillag függött a város fölött. Ezeket a jeleket valószínűleg a hamis próféták tették sátáni erő felhasználásával. Ha a zsidók hallgattak volna Jézus figyelmeztetésére nem lehetett volna megtéveszteni őket.

  1. Háborúk

Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: …. nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen;”   (Máté 24:6-7).

Róma egy hosszú ideig tartó békés időszakot élvezhetett, de Jézus mennybemenetele után ez nem sokáig tartott, mert viszálykodás és háború söpört végig az egész birodalmon. Tizennyolc hónapon belül négy római császár halt meg erőszakos halállal. A Szíria és a zsidók közötti háború 20 ezer zsidó ember halálát okozta.

  1. Éhinségek

lesznek éhínségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé. Mind ez pedig a nagy nyomorúság (szülési fájdalmak) kezdete.” (Máté 24:7-8).

Az Ap.csel. 11.28 beszámol egy éhinségről, ami Klaudius császár uralkodása alatti időben volt. Ez az éhínség szétterjedt a birodalom nagy részében és halálos pusztító betegségek követték, amiben emberek ezrei haltak meg.

  1. Földrengések

Különböző helyeken jegyeztek fel földrengéseket 70 előtt. Pompey városa nagy kárt szenvedett egy földrengés miatt 63-ban. Más földrengések is történtek Krétán, a Máltai Smirnán, Laodiceában, Kolosséban, Rómában és Júdeában.

  1. Üldözés és elárulás

Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.”     (Máté 24:9-10)

Ez az üldözés akkor kezdődött el, amikor az evangéliumot elkezdték hirdetni Jeruzsálemben Pünkösdkor. Pétert és Jánost börtönbe vetették. Később Jakabot halálra ítélték. Pált sokszor megverték és bebörtönözték a hite miatt. Az üldözés egy megszokott esemény volt a korai keresztyéneknél. (Ap.csel 9:1). Ezeknek az üldözéseknek az idején sokan megtagadták a hitüket és elárulták a testvéreiket.

Mindezek a “jelek” megtörténtek, ahogyan Jézus megmondta, hogy azoknak meg kell lenni. Ezek az események könnyen félrevezethetnék a keresztyéneket, hogy azt gondolják Jeruzsálem lerombolása volt a vég. Jézus nem akarta, hogy Jeruzsálem az evangélium bizonysága nélkül maradjon ezekben a zavaros időkben. Ez azt magyarázza, hogy a követői Jeruzsálemben maradhatnak és hirdethetik az evangéliumot ezen események megtörténte ellenére. Felkészülhetnek, de nem kellene elmenekülniük mindaddig míg a közvetlen jelek nem történnek meg.

Megbízhatatlan jelek

Sok keresztyén hiszi azt, hogy ezek Krisztus második eljövetelének a jelei. Sok időt töltenek el földrengések, háborúk és éhínségek kutatásával. Ez két ok miatt is butaság. Először: Jézus beszélt a második eljöveteléről. Másodszor: figyelmeztetett a háborúkra, éhínségekre és földrengésekre mint félrevezető jelekre. Nyomatékosan megmondta a tanítványainak, hogy amikor ezekről hallanak, nem szabad, hogy ezek megtévesszék őket.

Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket,”   (Máté 24:4).

A tanítványok egy olyan jel után érdeklődtek, ami jelezné Jeruzsálem elpusztulásának közelségét. Mielőtt Jézus egy különleges jelet adott volna Jeruzsélem elpusztulására, néhány megbízhatatlan jelet sorolt fel és figyelmeztette a hallgatóit, hogy ne hagyják magukat ezek által megtéveszteni. Háborúk, éhínségek és földrengések megbízhatatlan jelek, ezért a tanítványoknak figyelmen kívül kellene hagyni azokat.

Jézus megmagyarázta, hogy ezek a jelek miért megbízhatatlanok. Egyszerű az oka.

meglássátok, de meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök.” (Máté 24:6).

Az ok, amiért az ilyen típusú dolgok nem kell, hogy riadalmat okozzanak, mert  azok gyakran “megtörténnek”. Háborúk, éhinségek és földrengések megszokottak voltak végig az emberi történelem során. Mivel olyan gyakran megtörténnek, ezért azok nem lehetnek semminek a jelei. Azok, akik a második eljövetel jeleiként tekintenek ezekre folyamatosan hamis rémületekbe esnek.

Megvoltak a jó okai annak, amiért háborúk, éhinségek és földrengések voltak a  templomi-rendszer utolsó napjaiban.

„Mind ez pedig a sok nyomorúságnak (szűlési fájdalmaknak) a kezdete.” (Máté 12:8).

Amikor egy ember vagy egy nemzet elveszíti Isten áldását, azt mindig bajok és nyomorúságok követik. Izrael népe elutasította a Messiását, ezért elveszítették Isten védelmét. A bajok elkerülhetetlenek voltak. Ezek a háborúk, a földrengések és az éhínségek csupán a nagy nyomorúság kezdete voltak, amit meg kell tapasztalni a következő néhány ezer év alatt. Ez minden helyzetre igaz. Amikor nemzetek elutasítják Istent, azt bajok fogják követni.

Az elmúlt két évezred során Isten elutasítása megszokottá vált, ezért természetes, hogy voltak háborúk, éhínségek és földrengések. Olyan dolgok, amik gyakran megtörténnek nem lehetnek a második eljövetel jelei. Az egy jel, amikor egy kultúra (népcsoport) elveszíti Isten áldását. Azok, akik többet olvasnak ki ebből, megtévesztésbe fognak kerülni.

Jézus határozottan állította, hogy a háborúk, az éhínségek és a  földrengések nem igazi jelek. Jézus figyelmeztetése ellenére sajnálatos módon sok keresztyént még mindig éppen ezek a dolgok tévesztenek meg. Az a széles körben elterjedt meggyőződés, hogy a háborúk, az éhínségek és a földrengések Jézus második eljövetelének jelei, Jézus beszédének furcsa eltorzítása.

Az evangélium elvitele a nemzetekhez

Miután beszéltünk a bevezető eseményekről, Jézus továbbmegy, hogy két igazi jelet adjon meg Jeruzsálem elpusztítására. Az első egy feltétel, ami úgy látszik beteljesedett.

És az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a ’vég’.” (Máté 24:14).

Az evangélium hirdetésének az egész világon be kellett teljesednie, mielőtt Jeruzsálem elpusztulna. Isten azt akarta, hogy a nemzetek felfigyeljenek erre a kataszrófára (2 Mózes 32:12, 5 Mózes 2:25). Szükségük volt ezekre az összefüggésekre, hogy az esemény jelentőségét megértsék.

Sok keresztyént megzavar az ebben a versben lévő ‘vég’ szó. A görög szó, amit “vég” szóval fordítottak “telos”, ami a következőket jelentheti: vég, utolsó rész, zárás vagy befejezés. Ez eltér a “sunteleia” kifejezéstől, amit a Máté 24.3-ban lévő “korszak vége” kifejezésre használnak. A “sunteleia”-t gyakran fordítják “vég”-nek, de az valójában beteljesülést jelent. A tanítványok a kor beteljesüléséről, befejeződéséről érdeklődtek, ezért ez volt a megfelelő szó. A 14. versben Jézus nem a kor beteljesüléséről beszél, ezért csupán a “telos” szót használja. Jézus a megfelelő módon figyelmeztetett a zsidó nemzet végére, ezért helyesen használta ezt a szót.

Sok keresztyén nehezen tudja elfogadni, hogy az evangélium már 70 előtt hirdetve volt az egész világon. Pedig a Biblia pontosan ezt tanítja. Pünkösd napján vallásos emberek gyűltek össze Jeruzsálemben “az ég alatt lévő minden nemzetből” (Ap.csel. 2:5). Ezek az emberek magukkal vitték az evangéliumot a saját hazájukba. A Róma 1:8-ban Pál hálát ad a keresztyének hitéért az “egész világon”. A Kolossé 1:6 azt mondja, hogy “az egész világon” gyümölcsöt terem az evangélium. A legkülönlegesebb beteljesedés később ugyanabban a fejezetben van.

“…az evangélium, amelyet hallottatok, amely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt;…”  (Kol 1:23).

Ez nagyon egyértelmű. Az evangélium már hirdetve volt minden nemzetben az ég alatt, amikor Pál a Kolossébelieknek írt.

Az evangélium hirdetése nem azonos a Nagy Megbízatás teljesítésével, ami egy nehezebb feladatot határoz meg: tanítvánnyá tenni minden nemzetet. Ez a Megbízatás viszont még mindig nincs teljesítve. Jézus prófétikus jele csupán azt igényelte, hogy az evangélium hirdetve legyen mint “bizonyság” és legyenek fültanúk. A Biblia tanúsítja, hogy ez megtörtént Jeruzsálem lerombolása előtt.

A “pusztító utálatosság”

Jézus egy nagyon különleges jelet adott a Jeruzsálem elpusztítását közvetlenül megelőző jelnek. Azok a keresztyének, akik Jeruzsálemben tartózkodtak, hogy hirdessék az  evangéliumot látták ezt a jelet és azonnal elhagyták a várost.

Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, amelyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (aki olvassa, értse meg): Akkor, akik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre;”    (Máté 24 15- 16).

A kifejezés értelmét Lukács teszi világossá a Jézus szavairól szóló beszámolójában.

Lukács lejegyzi Jézus szavainak magyarázatát:

Mikor pedig látjátok Jeruzsálemet hadseregektől körülvéve, akkor tudjátok meg, hogy elközelgett az ő elpusztulása. Akkor, akik Júdeában [lesznek], fussanak a hegyekre; és akik annak közepette, menjenek ki abból; és akik a mezőben, ne menjenek be abba.”    (Lukács 21:20-21).

Az “utálatosság, ami pusztítást okoz” nem azonos a jövőbeni antikrisztussal, hanem nagyon egyszerűen a Szent Város elpusztítása egy pogány hadsereg által. A Bibliában az utálatosság egy bálványáldozati gyakorlatot jelent. A római hadsereg azért van utálatosságnak nevezve, mert annak jelvénye a császár képét tartalmazza.

Amikor a keresztyének látták ezt a jelet a hegyekbe kellett futniuk. Ez a figyelmeztetés egy nagy sürgősséget igényelt.

A ház tetején levő ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen; És a mezőn levő ne térjen vissza, hogy az ő ruháját elvigye. Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon. Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombat napon: Mert akkor nagy nyomorúság lesz, amilyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.”    (Máté 24:17-20).

Nem volt idő sokáig várni vagy összeszedni értékesnek gondolt tárgyakat. A kimenekülésnek sürgősnek kellett lenni, mielőtt elkezdődik az ostrom.

Jézus figyelmeztetése megmentette sok követőjének életét. Jóllehet egy millió zsidó vesztette el az életét Jeruzsálem ostromában, a legtöbb keresztyén figyelembe vette Jézus figyelmeztetését és elmenekültek az ostrom megkezdése előtt.

Jézus figyelmeztető szavait nem szabad összekeverni Jeruzsálem ostromának a Zakariás 14-ben leírt eseményével. Ez egy olyan ostromról szól, amiben az Úr fogja csodálatos módon megszabadítani az ő népét. Sok zsidó azt várta, hogy ez 70-ben fog megtörténni, de tévedtek. Jézus megmondta mire kell számítani, ezért a tanítványok nem egy drámai kiszabadulásra vártak 70-ben. Előre tudták, hogy Jeruzsálem le lesz rombolva.

Sok keresztyén azt hiszi, hogy a jövőbeni Antikrisztus egy oltárt fog felállítani magának a Jeruzsálemi Templomban. Ezt az eseményt hívják gyakran “pusztító utálatosságnak”. Az “utálatosság, ami pusztítást okoz” a Dániel 9:27-ből származik. Néhány Biblia tanító tévesen azt tanítja, hogy Dániel próféciája a világ végére vonatkozik, de ez nem igaz. Ez az igeszakasz a kereszt következményeit és Jeruzsálem elpusztítását írja le (lásd a hetven hét). A “pusztító utálatosság” már megtörtént, ezért a keresztyéneknek nem kellene arra várni, hogy az a jövőben történjen meg.

Nagy nyomorúság

 Jézus figyelmeztetett, hogy Jeruzsálem elpusztítása egy szörnyűséges idő lesz.

Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon. Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombat napon: Mert akkor nagy nyomorúság lesz, amilyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.”   (Máté 24:19-21).

Ezek a szavak 70-ben teljesedtek be. Az ostrom és Jeruzsálem elpusztítása egy iszonyatos megtapasztalás volt. A lehető legrosszabbkor – a zsidó húsvét idején – történt, amikor zsidók ezrei látogatott Jeruzsálembe. Több mint egy million zsidó halt meg, két milliót pedig eladtak rabszolgának.

A legszörnyűbb borzalmak történtek meg a városban az elpusztítást megelőzően. A félelem és az éhség arra kényszerítette az embereket, hogy szörnyű erőszakosságokat kövessenek el; még kannibalizmust is. Számos ellenérdekelt csoport küzdött egymással, hogy megszerezze a város feletti uralmat. Minden csoport kirabolta, kínozta és megölte azokat, akik nem csatlakoztak hozzá. A küzdelem során sok élelmiszer raktárt elpusztítottak. Még a Templom is csatatér volt, sok dicsőítőt öltek meg az udvarban. Azok az emberek, akik próbáltak megtartani egy kis élelmet, azokat gyakran megverték és kirabolták. Az asszonyok megették a saját gyerekeiket és az idős embereket hagyták meghalni.

Isten figyelmeztetett, hogy ezek meg fognak történni.

És megeszed a te méhednek gyümölcsét, a te fiaidnak és leányidnak húsát, akiket ád néked az Úr, a te Istened – a megszállás és szorongattatás alatt, amellyel megszorongat téged a te ellenséged. A te közötted való finnyás és igen kedvére nevekedett férfi is irígy szemmel tekint az ő atyjafiára, az ő szeretett feleségére és fiainak maradékrészére, akik megmaradtak [még]. „   (5 Mózes 28:53-54).

Akik megpróbáltak elmenekülni, azokat a rómaiak megkínozták és keresztre feszítették. Ez olyan gyakran történt, hogy nem volt elég idő a keresztre feszítéshez.

Amikor a rómaiak végül betörtek, rettenetes pusztítást végeztek. Lerombolták a falakat és az épületeket. A Templomot is lerombolták és felgyújtották. Ez valóban egy rettenetes szenvedés (nagy nyomorúság) volt a zsidók számára. Jézus helyesen mondta, hogy ilyen rettenetesen nyomorúságos idő korábban sosem volt.

Ez a prófécia egy bátorító leírás is számunkra. Azt jelenti, hogy a legnagyobb szenvedés, amit a világ valaha is megtapasztalt, már a hátunk mögöttt van. Szembe kell, hogy nézzünk nehéz dolgokkal, de az nem lesz olyan szörnyűséges, mint ami Jeruzsálemmel történt.

Jézus a zsidó embereknek is reményt adott ezzel.

És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.”    (Máté 24:22).

A zsidó nemzet nem pusztult el. Azok számára, akik ki voltak választva az üdvösségre a szörnyű szenvedés lerövidítésre került. Ez egy irgalmassági cselekedet volt, mert ha nem rövidíttetett volna meg, akkor az egész nemzet elpusztult volna. Isten úgy döntött, hogy megakadályozza, hogy ez megtörténjen és így a zsidó nép (egy része) megmenekült.

A nap és a hold lehull az égről

Jézus az Ószövetség nagyon erős és eleven apokaliptikus nyelvezetét használta, amikor a zsidó nép félretolását leírta (Máté 24:29-31). Sok keresztyén azt várja, hogy ezek az igeszakaszok szó szerint beteljesednek, ezért azt feltételezik, hogy Jézus a világ végéről beszélt. Hiba azonban úgy értelmezni az apokaliptikus nyelvezet természetét, hogy annak hatására sok ember a második eljövetel leírásaként lássa azokat. Jézus valójában Jeruzsálem elpusztításának a következményeit írja le.

Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei megrendülnek.” (Máté 24:29).

Ennek a versnek az időkerete nagyon világos: “rögtön ama napok nyomorúságai után”. Ez a nagy nyomorúság időszakának azon részére vonatkozik, ami közvetlenül az után van, amikor a római hadsereg körülvette Jeruzsálemet.

Jézus arról beszél, hogy a nap és a hold elsötétednek és a csillagok az égről lehullanak. Ezeket nem szó szerint kell érteni, mert az Ószövetség prófétái egy nagy nemzet elpusztulását mindig hasonló nyelvezettel írták le. Jó példa erre Ezékiel próféciája, amikor Babilon legyőzi Egyiptomot.

És mikor eloltalak, beborítom az eget, és csillagait besötétítem, a napot felhőbe borítom, és a hold nem fényeskedik fényével.” (Ez 32:7).

Ezek a szavak érzékletes leírást adnak Egyiptomnak egy nagyobb erő általi elpusztításáról. Ezek nem szó szerint teljesedtek be, de prófétikus módon beteljesedtek. Más próféták is hasonló nyelvezetet használtak egy nemzet elpusztulására. A mennyei testeket használták az emberi kormányzás szimbólumaként. Ez azt jelenti, hogy egy emberi kormányzás elbukása a napnak és a holdnak az égboltról való leesésével volt leírva.

A tanítványok ismerték az Ószövetséget, ezért megértették Jézus jelentőségteljes szavait. Jeruzsálem lerombolása nem csupán egy átmeneti nehéz időszak volt Izraelre nézve, hanem valójában egy nemzet létezésének a befejezése. Ez az, ami megtörtént. 70 után a zsidók tovább éltek mint egy nép, de megszűntek olyan nemzet lenni, aminek saját hazája és kormányzása van. Elveszítették a politikai függetlenségüket.

Sok zsidó számára egy ilyen elképzelés elfogadhatatlan. Visszavezetik a függetlenségüket Mózesig és abban hisznek, hogy el fog jönni az idő, amikor Izrael királya uralkodni fog minden nemzet felett a földön. Ez egy hamis remény volt, ezért használt Jézus olyan drámai nyelvezetet, hogy kiölje belőlük ezt a gondolkodást. Meg akarta értetni velük, hogy Izraelt nem egyszerűen csak legyőzték, hanem el is pusztították. Ez egy borzasztó üzenet volt.

Tetemek és dögök

Jézus utolsó figyelmeztetése hasonlóan erős volt.

Mert ahol a dög, oda gyűlnek a keselyűk.” (Máté 24:28).

Jeruzsálem egy halott tetem volt. Az Ószövetség gyakran használta a természeti képeket szimbólumként azokra a nemzetekre vonatkozóan, akiket arra használt, hogy ítéletet hajtsanak végre Izraelen (5 Mózes 28:49; Habakuk 18). Ebben az esetben a római katonák voltak a keselyűk, akik egy haldokló város maradékait eltakarították. Ez sokkolta Jézus hallgatóit, de a figyelmeztetése helyesnek bizonyult.

Jóllehet Jézus egy drámai üzenettel figyelmeztette a hallgatóit, de egy ígéretet is tett a jövőre vonatkozóan. A befejező szavai a zsidó vezetőkhöz a remény üzenete volt.

Ímé, pusztán hagyatik néktek a ti házatok. Mert mondom néktek: Mostantól fogva nem láttok engem mindaddig, mígnem ezt mondjátok: Áldott, aki jő az Úrnak nevében! (Máté 23:38-39).

Jézus azt hangsúlyozta, hogy eljön az idő, amikor a zsidó emberek szívesen látják azokat, akik az Ő nevében jönnek. Ez áldás lesz azok számára, akik az evangéliumot fogják hirdetni nekik. Ez még nem történt meg, mert az evangélium hirdetése Izraelben még törvénybe ütközik. Eljön azonban az idő, amikor a zsidók ellenállása meg fog szűnni és jönni fognak, hogy Jézusban higgyenek. Ez nagy áldást fog hozni a világ számára.

Az ember fia a mennyben

 A Máté 24.30-ban lévő vers az, amit a leggyakrabban értenek félre.

És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel.”

A zavar oka a félreérthető fordítás. A görög szöveg pontos értelmezése a következő.

A fontos szempont itt az, hogy az ember fia nem tűnik fel, nem válik láthatóvá a mennyben. Az egy jel, hogy az ember fia a mennyben megjelenik, ami Jeruzsálem lerombolásával válik látható jellé.

Jézus meghalt a kereszten és úgy nézett ki, hogy vesztett. A tanítványai bizonygatták ugyan, hogy feltámadt a halálból és elment a mennybe, de a legtöbb zsidó nem hitt nekik. Ha a zsidó vallásos rendszer a szokásos módon folytatódott volna, az azt látszott volna igazolni, hogy Jézus egy jelentéktelen személy. Jeruzsálem elpusztulása a szolgálatának igazolása. Isten azonban nemcsak a Templom lerombolását engedte meg, hanem valami jobbal helyettesítette is azt. A templomi-rendszer lerombolása azt igazolta, hogy Isten egy új szövetség mellett kötelezte el magát, amit Jézus által vezet be. Az egy jel volt, hogy Jézus valóban a mennyben van.

A nagy prófécia egyetlen célja a tanítványok felé az volt, hogy az igazolja Őt. Jeruzsálem elpusztítása a szavainak pontos beteljesülése volt. Ez volt a bizonyíték, hogy amit mondott, az igaz. A vesztét is jelentette azonban azoknak, akik elutasították Őt, ami bizonyította azt is, hogy Isten velük volt és nem amazokkal. Azzal, hogy Isten véget vetett a zsidó rendszer szerinti szent áldozatoknak bizonyította azt is, hogy Jézus az igazi Megváltó. A főváros elpusztítása volt a jele annak, hogy Jézus leült a mennyben az Atya jobbján, hogy uralkodjon minden teremtett dolog fölött, mint király.

Jézus azt mondta, hogy a világon lévő minden embernek – akik elutasították Ő – az életük egy felfordulás lesz, és akkor rá fognak jönni, hogy a dolgok Jézust igazolják.

„És akkor sír a föld minden nemzetsége,”   (Máté 24:30).

A görög “cut” vagy “chop” szót fordították sír”-nak. Jézus valójában azt mondta, hogy az embereknek az élete teljesen ellehetetlenül, amikor felismerik, hogy rosszul viszonyulnak Őhozzá. Sokan fognak ekkor megtérni és hinni.

Eljön a felhőkön át

A Máté 24:30-ban Jézus figyelmeztette Jeruzsélem népét, hogy

“Meg fogják látni az ember fiát eljönni az ég felhőin át erővel és óriási dicsőségben”.

Ezt az igét gyakran tévesen alkalmazzák a második eljövetel leírására. A “felhőkön át való eljövetel” kifejezés nem az Úr második eljövetelének a leírása. A görög “erchomai” szót fordították “eljövetel”-nek, Jézus azonban a fejezet második részében más szót (parousia) használ, amikor a második eljövetelről beszél (Máté 24:27,37,39). A parousia “eljövetelt, megjelenést vagy jelenlétet” jelent. Tény, hogy a Máté a “erchomai”-t használja a  felhőkön át való eljövetelre, ami azt mutatja, hogy Ő nem a második eljövetelről beszél.

A felhőkön át való eljövetel kifejezést gyakran használják a próféták a lázadó nemzet megítélésének leírására.

Ímé az Úr könnyű felhőre ül, és bemegy Egyiptomba, és megháborodnak előtte Egyiptomnak bálványai, és az egyiptomiak szíve megolvad ő bennök.” (Ézs. 19:1).

Ez nem a második eljövetelre való utalás volt. A szövegösszefüggés világossá teszi, hogy ez Egyiptom összeomlásának leírása. Ez a kifejezés hasonló módon szerepel végig az Ószövetségben (Ézs 13:6; Mikeás 1:3-5; Zsolt 97:2,3).

Amikor Jézus a nagy próféciájában a “felhőkön át való eljöveteléről” beszélt, Ő arra figyelmeztetett, hogy Isten eljön megítélni Izraelt. A zsidó rendszer megpróbálásra került, de nem állta ki a próbát, ezért szükségszerű, hogy elpusztuljon. Jeruzsálem lerombolása egyben egy figyelmeztetés volt minden nemzet vagy rendszer számára, hogy ha ellene szegül Krisztusnak végül el fog pusztulni.

Jézus visszahivatkozik a Dániel 7:13-14-re,

Látám éjszakai látásokban, és ímé az égnek felhőiben mint valami emberfia jőve; és méne az öreg korúhoz, és eleibe vivék őt. És ada néki hatalmat, dicsőséget és országot, és minden nép, nemzet és nyelv néki szolgála; az ő hatalma örökkévaló hatalom, amely el nem múlik, és az ő országa meg nem rontatik.”

Dániel látta az ember fiát eljönni a felhőkön át. Ez nem a második elejövetel volt, mert az ember fia bement Isten jelenlétébe, ahol neki hatalom és erő adatott minden nemzet fölött. Jézus megígérte a hallgatóinak, hogy megélik azt az időt, amikor Dániel ígéretének ez a része beteljesedik. Ők még a földön éltek és nem láthattak be a mennybe, ezért kellett, hogy lássanak egy jelet, hogy mi történik a mennyben. Ez a jel volt Jeruzsálem elpusztítása.

A felhőkön át való eljövetelnek ezt a magyarázatát a Máté 26 erősíti meg, ahol Jézus ugyanezt a kifejezést használja a papok felé való válaszában, akik próbára tették őt.

“… mondom néktek: mostantól fogva meglátjátok az embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján, és eljőni az égnek felhőiben.”  Ekkor a főpap megszaggatta a ruháját …  (Máté 26:64-65).

A papok az életükben nem láthatták meg Jézus második eljövetelét, de látták Jeruzsálem elpusztítását és a templomi-rendszer felszámolását. Látták, hogy Jézust igazolta a Szent Szellem kiáradása és az egyház növekedése. Jézus ezeket az eseményeket írta le, amikor a “felhőkön át való eljövetelről” beszélt.

Villámlás támad

Jézus figyelmeztette a tanítványait, hogy ne hallgassanak a hamis prófétákra, akik azt állították, hogy Jézus titokban visszatért.

Azért ha azt mondják majd néktek: Ímé a pusztában van; ne menjetek ki. Ímé a belső szobákban; ne higyjétek. Mert amiképpen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugtáig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is.”   (Máté 24:26-27).

Ez a közbevetett mondat megmagyarázza, hogy a második eljövetel teljesen eltér attól, ami 70-ben történt. Máté itt a “parousia” szót használja, mert a második eljövetelt írja le. Jézus visszatérése meg fogja világítani az égboltot a föld egyik végétől a másikig. Ez az esemény senki számára nem maradhat titokban.

Ez semmissé teszi azt a népszerű elragadtatás-elméletet, ami szerint Jézus visszatér, hogy kiragadja az Ő tanítványait a földről, anélkül, hogy bárki észrevenné Őt. Jézus második eljövetele nem titokzatos esemény lesz, hogy a hitetlenek ne lássák.

A második eljövetel nagyon drámai és dicsőséges lesz minden ember számára az egész földön. Jézus dicsőségesen fog ragyogni, ami nagyobb mint a villámlás. A föld egyik végétől a másikig látható lesz, mivel a dicsősége megvilágítja az egész földet. Ez az esemény senki számára sem maradhat titokban.

Az evangélium előrehaladása

A Jézus által megadott másik jel az evangélium terjedése, ami az Apostolok cselekedetei könyvében van leírva.

„És elküldi az ő „angyalait” nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig.”   (Máté 24:31).

A görög szó, amit “angyalok”-nak fordítottak jelenthet “küldötteket” is. Lehetne ezt így is fordítani, hogy “Jézus a mennyben uralkodva kiküldi a követőit, mint küldötteket, hogy hirdessék az evangéliumot az egész világon”. Az ő munkájuk fogja bevinni mindazokat Isten királyságába, akiket Jézus elhív.

Isten kegyelme a továbbiakban nincs korlátozva a zsidókra. A küldöttek elmennek a “szélrózsa minden irányába”. Elmennek a föld egyik végétől a másikig. Nincs verseny és a rohanás, mert arról nem szól az evangélium. Isten elküldi az Ő angyalait is, hogy együtt munkálkodjanak az ő embereivel, amikor az evangéliumot hirdetik a föld minden nemzetének.

A trombita hangja csatára hív és egy új szövetségre. Ebben a szövegösszefüggésben a trombita egy új kor kezdetét és egy új szövetség életbe lépését jelzi, mint ahogyan az Ószövetség is egy trombita hangjával volt bejelentve (2 Mózes 19:16; 20:18).

A fügefa

Az Olajfák-hegyi beszélgetés befejezése előtt Jézus egy példázatot mondott a fügefáról.

A fügefáról vegyétek pedig a példát: mikor az ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár:”   (Máté 24:32).

Sokan ennél a példázatnál figyelmen kívül hagyják, hogy Jézus azt milyen összefüggésben mondta el. Néhány tanító azt mondja, hogy ez a példázat Izrael modern államát jelképezi. Ez a gondolkozás zavaros, mert Jézus éppen Jeruzsálem elpusztulásáról beszél, és nem Izrael helyreállításáról. Vannak bőven más igeszakaszok is ezzel kapcsolatban, ezért nem kell nekünk a példázatot félremagyarázni. Jézus megadja nekünk a példázat értelmezését, ezért nem kell nekünk saját magyarázatot kitalálni arra.

Azonképpen ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt.” (Máté 24:33).

Ez nagyon egyértelmű. A “mindezek a dolgok” kifejezés ismét a Templom elpusztítására utal.

Éppen úgy ahogyan az új levelek a fügefán annak jele, hogy a nyár közeleg, Jeruzsálem elpusztítása szintén egy jele – az előző versben leírt – evangélium nagy előretörésének. A nyár a gyümölcstermés és az aratás ideje. A bimbózó fügefa jelzi az új élet előretörését. Jeruzsálem elpusztítása egy új korszak kezdetét jelentette, amikor új élet fog kiáradni az egész földre.

Ez lehet visszautalás egy másik példázatra is.

Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála. És monda a vincellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába? Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom: És ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt.”   (Lukács 13:6-9).

Ez a példázat egy kihívás volt Izrael népével szemben. Isten egy második esélyt adott nekik elküldve hozzájuk Jézust. Ha a második lehetőséget elutasították, Izrael “kivágása” elkerülhetetlen volt. Jeruzsálem elpusztítása teljesítette be ezt a példázatot.

A második eljövetel

A Máté 24 második részében Jézus megválaszolta a tanítványok második kérdését, hogy “mi lesz a jele az eljövetelednek és a korszak végének”? Jézus azzal kezdi, hogy nem lesz jel az eseményt megelőzően.

Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül.”   (Máté 24:36).

Jézus visszautasította, hogy megmondja, mikor lesz az a nap. Egyedül az Atya tudja, még az angyalok sem – mondta.

Óvatosaknak kellene lennünk ezzel a dologgal kapcsolatban. Jézus elutasítja, hogy bármi többet is mondjon. Nem szabad hozzátenni a szavaihoz. Ha azt állítjuk, hogy tudjuk a második eljövetel idejét, amit Ő sem tud, az önteltség és vakmerőség. Sok embert tévútra vezetnek azok a vezetők, akik tudni akarják a második eljövetel idejét.

Itt nincs helye a “de”-nek. Sok tanító azt mondja, hogy nem tudja ugyan a napot és az órát, “de” a hónapot és az évet igen. Ez nagyon veszélyes játék, mert ez elferdíti Jézus szavait.

Jézus visszautasította, hogy az Ő szavaihoz hozzá tegyenek. Arról beszélt, hogy az emberek a szokásos mindennapi tevékenységüket fogják végezni.

“ két ember lesz a mezőn …két asszony őröl a malomban…” (Máté 24:40-41).

Ezek az események nem történnének meg, ha a második eljövetel előtt lenne bármi figyelmeztető jel.

Késznek kell lenni

Jézus arra is figyelmeztette az embereket, hogy legyenek készen.

Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jön el a ti Uratok. Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jön el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön. Azért legyetek készen ti is; mert amely órában nem gondoljátok, abban jön el az embernek Fia.”  (Máté 24:42-43).

Nincs figyelmeztetés, hogy egy tolvaj mikor fog rabolni. Nincs a második eljövetelre vonatkozó figyelmeztetés megadva, ezért értelmetlen dolog találgatni, hogy mikor fog az megtörténni. A keresztyéneknek készen kell lenniük mindenkor. Akik megteszik mindazt, amit Jézus elvár tőlük, ők készen lesznek bármikor is fog visszajönni.

Azért legyetek készen ti is; mert amely órában nem gondoljátok, abban jön el az embernek Fia.”    (Máté 24:44).

Ezt a figyelmeztetést három példázat követte, amik mind a felkészülés szükségességét hangsúlyozzák: a hűséges és bölcs szolga, a tíz szűz, a tálentumok. Ezek mindegyike mind azt hangsúlyozza, hogy nem lesz figyelmeztetés a Mester visszatérése előtt. A visszatérését illetően mind azt érzékelteti, hogy késni fog, mégpedig nagyon sok idővel. A visszatérése előtt pedig nem lesz figyelmeztetés. Áldásban fognak részesülni, azok, akik felkészültek lesznek a késedelem ideje alatt.

Fordította: Abonyi Sándor

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: evangélium, evangelizálás, gyülekezetépítés, helyreállítás, Magyar tanítások, próféciák, utolsó idők
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

9 hozzászólás a(z) Jézus nagy próféciája – Ron McKenzie bejegyzéshez

  1. Guti Tünde szerint:

    Nagyon komoly és mély tanulmány! Sajnálom, hogy ilyen részletesség mellett nem vette bele a Jelenések könyvében leírtakat!

    Kedvelés

    • Sandor szerint:

      Ebben az esetben a téma Jézus nagy próféciája és úgy gondolom, hogy Ron McKenzie igyekezett a téma keretein belül maradni. Ron McKenzie teljes részletességgel feldolgozta az utolsó idők témakörét, amit folyamatosan fordítgatok és töltögetek fel önálló témaként, ami még folytatódni fog. Az alapok tisztázása után, ha az Úr segít végül remélem sikerül az egészet összefoglalni az ugyancsak Ron által megírt “Idők és időszakok” című könyv közlésével, ami még fordításra vár. Remélem a végén teljes lesz a kép. Én is izgalommal várom a végét. Szeretettel Sándor

      Kedvelés

  2. Enikő szerint:

    Kedves Sándor!
    Azt írtad a fordítással kapcsolatban, hogy “Én is izgalommal várom a végét.” Ez annyit jelent, hogy az egészet még te sem olvastad, csak ahogy részleteiben fordítod?
    Előre is köszönöm megtisztelő válaszod!

    Kedvelés

    • Sandor szerint:

      Kedves Enikő! A könyv lényegét tartalmazóan sok előzetes rövid írás jelent meg a szerzőtől, amiket korábban már lefordítottam és azokból tettem fel néhányat eddig a Blogra. Ezek egybeszerkesztett formában jelentek meg később mint könyv, aminek fordításában sikerült közben előre haladni, de még időt igényel a befejezése. Köszönöm addig is a türelmedet és megértésedet. Sándor

      Kedvelés

  3. Enikő szerint:

    Kedves Sándor!
    Mivel hónapok óta pont a Máté 24 és a Jelenések könyve összevetése foglalkoztat – családommal együtt olvastuk és gondolkodtunk közösen ezeknek az Igéknek megértését keresve -, hadd tegyem fel neked a kérdést? Az első 5 pecsét felnyitása és a Máté 24 verseinek meglepő szinkronja – kérlek olvasd el őket, hogy az Ige szóljon hozzád első sorban, ne én hozzád hasonló Út kereső-, a fentiek (Ron McKenzie) olvasatában már 1945 évvel ezelőtt beteljesedtek …? Ezek szerint azóta van a nagyon hosszú késlekedési idő, az Úr várásának hosszú éjszakája? Végül is Jézus az oltár alatt – a vérükért türelmetlenül – bosszút és ítéletet igénylő szenteket is itt nyugtatja, hogy várjanak, míg beteljesedik mind az ő szolgatársaik száma, akiknek meg kell öletniük, amint ők is megölettek. (Talán az előbb leírt utolsó szavakra való utalás – “akiknek meg kell öletniük…”- hiányzik nekem “kicsit” Jézus próféciájának Ron általi értelmezéséből.) A langyos kényelemben való várakozás, ahogy sok nálad olvasott építő üzenetből is visszaköszön, nem éppen az Úr Karjaiban ér véget. És a mögöttünk lévő 1945 év történelmi tapasztalatai is bizonyítják a Jelenések könyvének figyelmeztetését: olyanokkal telik meg a Menny és válnak Jézus Menyasszonyaivá, akik életüket nem kímélik mindhalálig…!
    Köszönöm – tán butának tűnő, de őszinte – kérdéseimre szánt idődet és kíváncsian várom válaszod!

    Kedvelés

  4. Enikő szerint:

    Bocsánat, rosszul írtam! Nem az első 5, hanem az első 6 pecsét felnyitása, ami a Máté 24:3-35-tel szinkronban van.

    Kedvelés

    • Sandor szerint:

      Kedves Enikő! Bocsáss meg nekem, de nem tekintem magam szakértőnek az utolsó idők témájában. Mint jeleztem most egy könyv fordításában vagyok elmélyedve, ami remélhetőleg választ fog adni a kérdésedre. Kérem ismét a türelmedet. Az Úr Jézus szeretetével Sándor

      Kedvelés

  5. Enikő szerint:

    Kedves Sándor!
    Köszönöm a válaszod és kérlek ne haragudj, ha tolakodónak tűntem!
    Testvéri szeretettel: Enikő

    Kedvelés

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s