“El nem hagyván a magunk gyülekezetét” – Abonyi Sándor

Krisztus valóságos Teste

PDF formátumban letölthető itt: El nem hagyván a magunk gyülekezetét

Sokszor előfordul hívő testvérekkel, hogy nem találják a helyüket a gyülekezetükben és sokszor több évi próbálkozás és hosszas vívódás után arra a komoly elhatározásra jutnak, hogy „elhagyják a gyülekezetüket”, ami valójában az adott településen lévő felekezetek vagy mozgalmak egyik csoportja, „gyülekezete”.

Ilyenkor a következő igével, próbálják őket maradásra bírni hívő társaik vagy vezetőik:

El nem hagyván a magunk gyülekezetét, amiképpen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget.”  Zsidó 10:25.

Ezzel az igével szinte kárhoztatás alá helyezik azokat, akik a Bibliában leírt közösségi élet megélésének egy más módját keresik, és adott esetben a településükön lévő másik felekezet, mozgalom más néven nevezett gyülekezetében vélik megtalálni azt. Érdemes azonban jobban megvizsgálni, hogy valójában miről is szól a fenti ige. A lényeg itt az, hogy az igazság megismerése után valaki szándékosan bűnös életmódot folytatva azért akarja elhagyni (véglegesen maga mögött hagyni) a településen lévő (lásd. Korinthusi, Efézusi) Biblikus értelemben vett egyetlen gyülekezetét, mert a hitét elhagyva vissza akar menni a világba. Ezt az említett ige után következő igék egyértelműen igazolják:

„Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, amely megemészti az ellenszegülőket.”     Zsidó 10:26-27.

A gyülekezet egy önkéntes közösség, szabad akarta van mindenkinek, hogy akarja-e megélni ezt a közösséget vagy nem, vagy másokkal akarja megélni közösséget. Nem szabad azt gondolni, hogy a miénk az egyedül üdvözítő gyülekezet, és aki tőlük elmegy, az gyakorlatilag a világba megy vissza és az ítéletnek valami rettenetes várása következik rá nézve. Ezzel indokolatlan és súlyos terhet rakunk a tőlünk eltávozni szándékozók nyakába. Szabadnak kell lennünk és megáldani őket abban, ahogyan az Úr vezeti őket. Nem szabad semmiképpen sem azt gondolnunk, hogy a gyülekezet vagy főként a mi gyülekezetünk jelenti egy hívőnek az üdvösséget, mert Krisztus az, aki üdvözít. Igaz egy jó gyülekezet sokat segíthet a hívő élet megélésében, de ez fordítva is igaz. Amikor a bűn elburjánzik egy gyülekezetben az már olyan nagy terhet rak a hitét valóban megélni akaró hívőre, hogy jobb, ha elhagyja az ilyen gyülekezetet.

Felmérések szerint az utóbbi 10-15 évben több millió hívő jutott olyan döntésre az egész világon, hogy otthagyja gyülekezetét (valamely felekezet, mozgalom egy adott csoportját). Ez nem azt jelenteti, hogy ők vissza akarnának menni a világba, hanem egyszerűen csak keresik a hívő életük megélésének egy jobb közösségi formáját, amit a Bibliában látnak. Természetesen lehetnek közöttük „lázadók” is, vagy egyszerűen csak „menekülők”, akik különböző sérüléseket szereztek és egy másik – számukra megfelelő békességes – közösséget keresnek. Van egy „maradék” is, akik a szívükben más látást hordoznak a gyülekezetről és annak megvalósítása vezeti őket. Ők többnyire nem azért hagyják el a gyülekezetüket, hogy más hasonló közösséget keressenek, hanem inkább összejönnek 2-3-an vagy 5-6-an kis közösségben házaknál és biblikus alapon igyekeznek megélni a közösséget. Ők igei értelemben a „pusztában” vannak, ezért a különböző felekezeti közösségek úgy tekintenek rájuk, mintha nem is léteznének, nem lennének része Krisztus Gyülekezetének. A szervezett gyülekezetek csak azokat tekintik gyülekezetnek, akik hozzájuk hasonlóan – szervezett formában, intézményes módon – élik meg a hívő életüket. Ez azonban egy rossz hozzáállás, mert attól, hogy mások egyszerű, családias módon házaknál akarják megélni a hívő közösségi életet, ők ugyanúgy Krisztus Testének részei, tehát testvérek. Az ige bizonyságot tesz róla, hogy akik 2-3-an összejönnek Jézus nevében bármely helyen, akkor Ő ott van velük. A gyülekezet min. létszáma tehát 2-3 fő, mert „két, három bizonyságra megáll minden dolog”. Teljesen igei a házankénti összejövetel is, ahogyan az első gyülekezetek is főként házaknál gyülekezetek össze, eltérően a mai gyakorlattól.

Néhány gondolat a gyülekezeti közösségekről:

Biblikus értelemben egy településen (városban, faluban) Jézus Krisztusnak csak egy gyülekezete létezik, és a gyülekezet minden tagja újjászületés által kerül be Krisztus Testébe, ahol Jézus az Úr, a tulajdonos és a Fej. A gyülekezet a szentek közössége, ezért a gyülekezetnek minden ismert bűnnel foglalkoznia kell a Máté 18. szerint és a szentség megőrzése érdekében kiszorítani a bűnt a gyülekezetből. Ez végső soron azzal is járhat, hogy a gyülekezet kizárja maguk közül azokat, akik nem akarnak a bűnükből megtérni.

A mai gyülekezetek állapota sokszor sajnos eltér a Biblia elvárásaitól és újjá nem született világias vagy „vallásos” embereket is megtűrnek a gyülekezetben. Ez azt jelenti, hogy az ilyen gyülekezet már nem a szentek közössége, hanem valamilyen „keverék-gyülekezet”, amikből sokszor több is van egy településen. Ez Krisztus Testének „részekre osztását” jelenti egy-egy településen az 1. Kor. 1.13. szerint.

Feltehetjük a kérdést, hogy létezik-e egyáltalán Biblikus gyülekezet egy-egy településen? Hogyan határozható meg Krisztus Teste egy-egy településen?

A mai kusza állapotban nem könnyű az olyan Biblikus fogalmak, mint gyülekezet, Krisztus Teste a valóságban megragadni. Ennek segítése céljából szeretném a leírt helyzetet egy ábrával érzékeltetni. Az Úr a mennyből egy-egy településre letekintve valahogy így láthatja az Ő gyülekezetét, az Ő Testét. Az ábra jól szemlélteti, hogy vannak Istennek fiai a gyülekezeteknek nevezett szervezeteken belül, de vannak azokon kívül is! A világi emberek természetes módon a gyülekezeteken kívül vannak, de vannak magukat hívőnek nevezett – valójában világi módon élő – képmutató (farizeus) hívők a gyülekezeteken belül is!

Egy településen Krisztus testét – az igazi gyülekezetet – valójában azok az újjászületett hívők alkotják, akik minden nap hordozva a keresztet, azaz szentül élnek. El lehetséges akár a gyülekezeteken belül, akár azon kívül! Az ábrát tekintve valóban szükség van Jézus két ezer éve tartó egységért folytatott imájára! A mai gyülekezetek – merev szervezeti határvonalat húzva – valójában elszakítják egymástól azokat az újjászületett hívőket, akiknek az ige szerint együtt kellene megélniük a közösséget. Nézzük meg tehát az említett ábrát, hogy miről is van szó:

Krisztus Teste egy városban

  • a legnagyobb kör egy város területe, a szürke (fekete) szín a világot jelenti,
  • a vastag vonallal körülhatárolt nagyobb körök különböző néven nevezett, különböző mértékű „keverék-gyülekezetek”
  • vastag fekete vonallal körülhatárolt kis körök, középen szürke színnel azok az emberek, akik nem Krisztuséi, függetlenül attól, hogy gyülekezeten belüli „hívőkről” van szó vagy a világban élő emberekről,
  • a kis fehér közepű köröcskék Jézus igazi tanítványai függetlenül attól, hogy szervezetileg tartoznak-e valamelyik szervezett gyülekezethez vagy nem
  • középen a fehér nagy kör Krisztus VALÓSÁGOS Teste egy Városban, aminek része minden újjászületett szent a gyülekezeteken belül és kívül!
  • a szürke terület a “széles útnak” a fehér pedig a “keskeny útnak” fele meg.

 Az ábra a letölthető PDF formátumban látható!

Ha végiggondoljuk az ábra valóságos tartalmát, sok kérdés bizonyára másként merül fel bennünk, mint azt elsőre gondolnánk.

Ezek után az a kérdés, hogy valójában ki is az, aki “elhagy egy gyülekezetet” teljesen másként merül fel. Megmentő szeretettől vezérelve figyelmeztetnünk kell azt a képmutató hívőt, akár szolgálót is, aki hívőnek vallja ugyan magát, mert korábban megismerte az igazságot, de az utóbbi időben tudatosan bűnben él. A „ne érintsd az Úr felkentjét” szlogen helyett inkább az ige útmutatására támaszkodjunk (1 Tim. 5.19-20).

A mai elválasztottság, elszigeteltség miatt szorosabb közösség hiányában nagyon nehéz felelősséget hordozni egymásért Isten népe között. Szükséges ugyanis megengedni egymásnak és rálátni egymás életére ahhoz, hogy meg tudjuk ítélni egymás életét, és ha szükséges menteni a visszaeső hívőket az örök kárhozattól. Sok hívőről gondolhatjuk a képmutatás látszata alapján a gyülekezetekben, hogy a hívők élete rendben van, sőt szolgálnak is. A gyülekezetekben lévő hívők állapota miatt sokszor nem evangélizálásban kellene gondolkozniuk a gyülekezeteknek, hanem inkább a gyülekezeteken belül megmenteni azokat, akik megismerték az igazságot, de valahol elbuktak és már a kárhozat felé tartanak. Ez a pásztori szolgálattal rendelkező hívők igazi felelőssége, de minden más hívőé is, akik közvetlen kapcsolatban vannak az elesett testvérekkel. Ehhez persze őszinte légkör szükséges és megengedni másoknak, hogy rálássanak az életünkre és figyelmeztessenek bennünket, amikor az szükséges. Ez nem ítélgetés, hanem aki szentségben jár, annak az Úrtól rendelt kötelessége.

Ha valóban szentségben járunk, akkor a “Ne ítélj, hogy ne ítéltess” ige ránk nem vonatkozik, és ne engedjük, hogy mások visszatartsanak bennünket felelősségteljes szolgálatunktól. Ha ezt nem tesszük, akkor a bűn rövid időn belül megposhasztja az egész tésztát, aminek már ma is sok helyen tanúi lehetünk.

Éljünk szentül ebben a jelenvaló világban! “Szentek legyetek, mert én szent vagyok” – mondja az ige, mert “szent az, aki elhívott” bennünket. “Szentség nélkül senki sem látja meg az Urat”! A hívők csak ezen az erkölcsi alapon állva tudnak másokhoz megfelelő módon közelíteni és megmenteni azokat, akik beleestek az ördög tőrébe. Ha ezt folyamatos tevékenységgé tesszük, akkor van remény a gyülekezetek megtisztulására és helyreállására.

Nagy kegyelemre és szeretetre van szükségünk, hogy Krisztus Teste valóban olyanná válhasson, amilyennek Ő szeretné, hogy gyönyörködhessen mindabban, ahogyan a hívők megélik az életüket minden nap, és ahogyan mindenki a kapott ajándéka szerint szolgál teljes alázatosságban mindenben Őt dicsőítve meg.

Abonyi Sándor

2015.01.02.

Kapcsolódó írás: Lázadók, menekültek és egy visszatérő maradék

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: egység, gyülekezetépítés, helyreállítás, Keresztyénség, Magyar tanítások, Szentség, Szeretet
Címke: , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s