A kegyelmi korszak természete, amelyben élünk – T. Austin Sparks

The Nature of the Dispensation in Which We Live

“Bárcsak igazán megláthatnánk és megragadhatnánk belsőleg azt, hogy a mi Újszövetségünk nem valami, amit bármiben is utánozni kell. A mi Újszövetségünk olyan valami, ami a Szent Szellem kezében van, és Ő munkálja ki azt bennünk. Tudjátok, az Újszövetség egyáltalán nem egy tanulmányból született. Pál nem ment el bezárkózni a dolgozószobájába, hogy ott, mint teológus, kigondolja a keresztyénség tantételeit, kommentárokban utánanézzen dolgoknak, és ideadja nekünk az Újszövetség használati utasítását. Pál életének minden napján szörnyű tragédiákkal, konkrét helyzetekkel nézett szembe, és az Újszövetség a csatamező harcainak kellős közepén íródott, problémákkal viaskodva, megélhetési gondokkal küszködve. Akik azokat a levelek írták, sohasem gondolták azt, hogy valójában a Szentírást írják. Sohasem gondolták, hogy az eljövendő időszakban az emberek le fognak ülni, tanulmányozni fogják majd minden szavát, tantételt formálnak belőle és „Újszövetségi tanítássá” kristályosítják. Sohasem gondoltak erre. Amit tettek, az volt, hogy egy gyakorlati helyzettel megpróbáltak azon nyomban szembenézni, és így belőlük volt kipréselve az, amit leírtak. Igen, a Szent Szellem áradt ki ily módon és jelentette ki Krisztust egy élő helyzeten keresztül; és ha te és én nem vagyunk éppen egy valós helyzetben, ahol szörnyű problémával kell szembenéznünk, akár a saját magunk esetében, akár másokéban, akkor sohasem fogunk a mennyei Krisztus képére formálódni. Sohasem fogunk oda eljutni az által, hogy leülünk, és újszövetségi tanokat olvasunk. Tapasztalatok útján kell, hogy ez kimunkálódjon, és az a tapasztalat bizonyos értelemben tragikus tapasztalat lesz. Olyan valami, ami igazán élet és halál kérdése lesz. Bárki, aki valóban az Úrral jár, tudja, hogy igazat mondok, hogy mindaz, amit Istenből igazán megismertek, és ami szellemi érték és erő igazán a sajátjukká lett, mindaz életük valamilyen sötét, rettenetes, rémisztő, szörnyű tapasztalatán keresztül lett az övéké. Olyan mélyre kellett lemerülniük, ahol a hit megremegett. Csak annyit tudtak, hogy ez volt a vége mindennek. De ez az, ahogyan növekedtek és szellemi hívőkké, mennyeiekké váltak. Nem úgy jutottak el ide, hogy az Úr minden gyerekes követelőzésüknek eleget tett az ő kielégítésükre és kedvükre, és imádságaikra mindenben térben és időben válaszolt. Próbára tétettek, és ha az Úr ezt követően imáikra válaszul kézzel fogható dolgokat cselekedett, ezt csak akkor tette, miután már belül elvégezte a szellemi munkát, ily módon készítve elő a helyzetet, hogy biztonságban cselekedhessen. A vajúdás után tette meg. EZ ENNEK A KEGYELMI KORSZAKNAK A TERMÉSZETE. Mennyei, szellemi, és Isten ezzel a ténnyel igazgatja igaz gyermekeinek az életét.”

A teljes írás PDF-ben letölthető itt: A kegyelmi korszak természete

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: Keresztyénség, Magyar tanítások
Címke: ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s