Az üldözött egyház – Abonyi Sándor

PDF formátumban letölthető itt: Az üldözött egyház

„Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elébb gyűlölt ti nálatoknál. Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé; de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ. Emlékezzetek meg ama beszédekről, amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd.”     (János 15:18-20).

Sokan úgy gondolnak az egyházra, hogy annak van egy „békebeli állapota”, amikor az egyház a világgal békességben van és van egy „üldözött állapota” (formája), amikor üldözik a keresztyéneket. Ezt a másik – szükségből felvett – állapotát „földalatti egyháznak hívják”. Akik a szemeiket a földi dolgokra szegezik, és az állammal a jó kapcsolatok ápolására, a világnak való megfelelésre törekszenek, azok állandó épületeket (templom, gyülekezeti ház) építve minden kényelemre tartósan berendezkednek ezen a földön, mintha ez lenne az „örök hajlék” – Isten háza. Isten azonban „nem kézzel csinált templomokban lakik, mint a próféta mondja: ’A menny nékem ülőszékem, a föld pedig az én lábaimnak zsámolya; micsoda házat építhettek nékem? – azt mondja az Úr, vagy melyik az én nyugodalmamnak helye?”  (Ap.csel. 7:48-49).

Jézus megprófétálta a Jeruzsálemi Templom lerombolását, ami Kr.u. 70-ben be is következett és véget ért az Ószövetség – az állandó templom – időszaka és „az egész vallásos rendszer”, ami ahhoz kapcsolódott (áldozatok, papság, adakozás a papság és a templom fenntartására stb).

Jézus a saját halálával egy új időszakot nyitott meg és egy olyan templomról beszélt, ami az Ő Teste, ami a hívőkből épül fel, mint „élő kövekből”. A Pünkösdkor eljött Szent Szellem betöltötte a hívőket, akik erővel és hatalommal tettek bizonyságot Jézusról. Létrejött Jézus Egyháza, a hívőkből álló „templom”, amit a Szent Szellem töltött be erővel és élettel.

Az Újszövetség időszakában minden gyökeresen megváltozott. Jézus egy jobb szövetség közbenjárója volt, és amikor a kárpit a templomban kettészakadt egy új utat nyitott. Mindenkinek bejárást biztosított a Szentek Szentjébe. Jézus ezzel „óvá tette a régit”:

„Mikor újról beszél, óvá tette az elsőt; ami pedig megavul és megvénhedik, közel van az enyészethez.”    (Zsidó 8:13)

A Pünkösd után létrejött egyház nélkülözött minden földire utaló dolgot (templom, papság, azonosító nevek, világi elismertség stb) és a kezdetektől „üldözött egyház” volt. Péternek és Jánosnak hamar a főtanács elé kellett állniuk, és megtiltották nekik, hogy Jézus nevében prédikáljanak. Egy újabb állomás volt István halálra kövezése. Megfigyelhetjük azt is, hogy az első egyház legnagyobb ellensége nem a világ volt, hanem a világgal szövetséget kötött, világi módon gondolkodó és élő vallásos emberek.  A dolgok mindig ismétlődnek! Mintha ma is ugyanígy lenne!

Jézus szemében csak egyféle egyház létezik. Az Ő egyháza nem a földi kényelemre rendezkedik be és nem azt tekinti otthonának, hanem azzal számol, hogy bármikor üldözhetik és ezért mozdulni – adott esetben – költözni kell.

Mi nem a világból valók vagyunk, hanem onnan „kihívottak” és ezért a világ gyűlöl minket, ahogyan Jézust is gyűlölte. Szolga létünkre mi sem lehetünk nagyobbak, mint az Urunk, aki megmondta, hogy „ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd”.

Az Egyházat – Jézus kijelentése szerint – alapvetően az „üldözött egyház” állapota kell, hogy jellemezze. Ezért azzal kell számolnia, hogy bármelyik pillanatban mozdulni tudjon és a világi vagy vallási vezetők (ellenségei) elől el tudjon menekülni, rejtőzni. Jézus Krisztus Egyháza – egy szóval kifejezve – mobil (rugalmas) kell, hogy legyen. Erre csak egy olyan egyház képes, amelyik ha „békeidőben” tart is nagyobb összejöveteleket nyilvános, bérelt helyeken, de mindennapi összejöveteleik bázisát a hívők házai adják, ahol szükség eseten be tudják fogadni a máshonnan elüldözött, bujdosó keresztyéneket is, a javaikat megosztva egymás között. Ez olyan mély, őszinte kapcsolatokat igényel a hívőktől, mint amiről az ige beszél. Az induláskor az egyház ilyen volt! Nem voltak erős megkötözöttségeket okozó korlátaik: templomok, épületek, eltartandó papság, merev szervezeti formák stb. Rugalmasan tudtak alkalmazkodni minden helyzethez, (hely)változtatáshoz. A mai „egyházak” képtelenek minderre, de ha üldözésre kerülne is sor, ezek az „egyházak” minden jellemző sajátosságukat ismerve képtelenek lennének egyik napról a másikra megváltozni. Ha valami csoda folytán, ami nincs kizárva, az Úr Szelleme átfújna az ilyen egyházakon és életet lehelne beléjük a „régi tömlő” gyorsan szétszakadna az „új bortól” és darabjaira hullana. Egy ilyen – mindent darabjaira zúzó – radikális  változás a mai egyházak egész létét veszélyeztetné minden biztonságával együtt, aminek leginkább a mai intézményesült egyházak állnának leginkább ellene, élükön a papságukkal, ahogyan az Jézus idejében is volt. Erre ezért nem is szívesen gondolnak, és még az üldözés gondolatát is elhessegetik maguktól. Jó kapcsolatban igyekeznek lenni a világgal és ezért nincs is miért üldözni őket. A Sátán, aki nagyon szereti a vallásosságot és jól ismeri az igét is, nem kell, hogy támadja az ilyen egyházakat, mert rá nézve az ilyen egyház már nem veszélyes. A világ fejedelme a Sátán, ezért távol kell tartanunk magunkat a világgal való barátkozástól, mert a világ „főnöke” a mi főnökünkké válhat, ami már semmiképpen sem Jézus egyháza.

Ha adunk Jézus szavaira, akkor tudomásul kell vennünk, hogy elhívásunk betöltésének az a jele, ha a világ gyűlöl, elutasít és üldöz bennünket, mert „nem közülük valók vagyunk”. Ezért úgy kell berendezkedni minden tekintetben és minden pillanatban, hogy bármikor üldözésre kerülhet sor és minden fizikai körülménytől függetlenül, új helyen tovább tudja folytatni tevékenységét, mint gyülekezet, ami Krisztus Teste.

Amit Jézus az Ő egyházának nevezett, az az övéiből áll és ezek jellemzik őket. Csak egy ilyen Egyház tud erőt venni a pokol kapui felett. Ha Jézus egyházának és nem egy emberi egyháznak akarunk része lenni, akkor nekünk is Jézushoz hasonlóan kell gondolkoznunk és a szerint élnünk. Jézus építi az Ő egyházát! Figyeljünk rá, hogy mit cselekszik nap – mint nap, ahogyan Ő is figyelte az Atyát.

Ha az Ő akaratában járunk és bátran, megalkuvás nélkül szembenézünk a világ és a „vallásos világ” részéről érő kihívásokkal (támadásokkal, üldözésekkel), akkor nem lesz más megoldás számunkra, mint ebben a dologban is engedelmeskedni Jézus parancsolatainak.

Az „üldözött egyház” képe a normál, mindennapi egyház képe. Nincs más lehetőség. Bizonyítja ezt az is, hogy az „üldözött” un. „földalatti egyház” a legdinamikusabb élő egyház ma is a világon (Kína, India, Irak, Irán, stb), ahol pedig kényelmes földi életmódra rendezkedtek be, ott az emberek elhagyják a hitüket. Jézus Egyházának erejét az üldözés és a szenvedés adja. A szenvedés kohójában tisztul meg az egyház és formálja ki igazán Jézus jellemét.

„Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, amely próbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék veletek; sőt, amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vigadozva örvendezhessetek. Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak titeket; mert megnyugszik rajtatok a dicsőségnek és az Istennek Lelke, amit amazok káromolnak ugyan, de ti dicsőítitek azt. Mert senki se szenvedjen közületek, mint gyilkos, vagy tolvaj, vagy gonosztevő, vagy mint más dolgába avatkozó: Ha pedig mint keresztyén szenved, ne szégyellje, sőt dicsőítse azért az Istent. Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végük, akik nem engedelmeskednek az Isten evangéliumának? És ha az igaz is alig tartatik meg, hová lesz az istentelen és bűnös? Annak okáért akik az Isten akaratából szenvednek is, ajánlják [néki] lelküket mint hű teremtőnek, jót cselekedvén.”      1 Péter 4:12-19.

Ha úgy érzed, hogy Isten most az Ő kohójában tart téged, hogy a maradék „salakot” is kitisztítsa belőled, akkor örvendezzél, mert a „salak” eltávolítása után felragyog az életedben a Krisztus, megmutatva az Ú dicsőségét benned. Dicsőség néki ezért. Ámen.

Abonyi Sándor

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: evangélium, evangelizálás, gyülekezet, gyülekezetépítés, helyreállítás, Keresztyénség, Magyar tanítások, Szeretet
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Köszönöm.

    Kedvelés

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s