Isten módszere és a Sátán megtévesztő taktikája – Abonyi Sándor

Letölthető PDF formátumban itt – MP3 formátumban itt

Isten módszere az igazságban járásra, a Sátán megtévesztő taktikájának leleplezése

Isten azt várja tőlünk, hogy minden nap az igazságban járjunk, és jó dolgokat cselekedjük. Honnan tudjuk azonban és ki mondja meg nekünk, hogy mi az igazság és mi a jó?

A hívők rögtön mondják, hogy az igazság az egy személy: Jézus Krisztus. Igen, így van! Ezért, ha keresztyénként Őt akarjuk követni, akkor a mindennapi hívő életünk során, amikor különböző döntési helyzetekbe kerülünk, minden esetben választanunk kell a jó és a rossz közül. Ha az igazságban akarunk járni, természetesen a jót kell választanunk. Ilyenkor sok hívő elbizonytalanodik, hogy az adott helyzetben mi is a jó és mi a rossz és mit is cselekedjen. Sokszor az gondoljuk, hogy ami nekünk jónak tűnik az Isten szemében is az, de ez egyáltalán nem így van.

Meg tudjuk mi egyáltalán ítélni minden esetben, hogy nekünk mi a jó vagy minden esetben Istentől kell választ várnunk erre?

Isten módszere a jó és rossz megkülönböztetése

Isten az Ő igéjében – a különböző történetekben, példázatokban és tanításokban – minden esetben világossá teszi számunkra, hogy Ő mit tart jónak és azt is, hogy mit tekint rossznak. Ez az ellentét-párokban való folyamatos gondolkozás segít bennünket abban, hogy a jót és a rosszat egymással mindig szembeállítva tudjunk az igazságban járni. Látjuk az igazságot, de látjuk mellette azt is, hogy mi a rossz, a hamis és gonosz, amitől óvakodnunk kell. Az igazságban való járás folyamatosan megkívánja tőlünk a jó és a rossz, az igaz és a hamis ismeretét, hogy tudjunk engedelmes lenni az igazságnak, de ugyanakkor ellent tudjunk állni a hamisságnak is. Ennek a két dolognak az együttes fontosságáról szól a következő ige:

Szeretted az igazságot és gyűlölted a hamisságot: annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid felett.”   (Zsidó 1:9.)

Isten minden esetben „feltárva előttünk a jót és a rosszat”, de meghagyja nekünk a szabad választást, mert szabad akaratot adott nekünk, hogy válasszunk. Isten az Ő igéjében világossá teszi számunkra a választásunk következményeit is, hogy tisztában legyünk a döntésünk kihatásával és annak ismeretében döntsünk.  A szabad választási lehetőségünkből adódóan választhatjuk a jót, de választhatjuk a rosszat is. Isten természetesen – jót akarva nekünk – mindig azt tanácsolja, hogy válasszuk a jót.

„Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;”   (5 Mózes 30:19)

Ebben az igében Isten világossá teszi számunkra azt is, hogy a jó és rossz közötti mindennapi döntéseinkben végső soron minden esetben az élet és a halál között döntünk. A jó és az igaz következménye élet és áldás, a rossz – Isten ellenes, ami bűn – következménye pedig végső soron átok és halál.

Ennek a kettősségnek – a jó és rossz – folyamatos szem előtt tartása az, ami az igazság útján tud tartani bennünket és meg tud őrizni az elhajlásoktól, tévedésektől.

Az által, hogy Isten folyamatosan nyilvánvalóvá teszi számunkra a jó mellett azt is, hogy mi a rossz, ez által meg tud óvni bennünket az eltévelyedéstől.

Csupán az ige betű szerinti ismerete nem elegendő számunkra, hanem kell, hogy azt a Biblia szerzője – a Szent Szellem – magyarázatában minden esetben helyesen értelmezzük.

Isten azért küldte el a Szent Szellemet, hogy

  • megtanítson bennünket mindenre” (János 14.26),
  • elvezéreljen bennünket minden igazságra” (János 16.13.),
  • ítéletet tegyen bűn és igazság tekintetében” (János 16.8)

Nagy szükség van tehát a Szent Szellem befogadására az életünkbe, hogy a mindennapos döntésinkben támogatni tudjon bennünket. Ez nem egy jelentéktelen vagy extra dolog a hívők számára, mert látjuk, hogy itt élet és halál – örök élet és örök kárhozat – kérdéséről van szó.

Ezek alapján látjuk, hogy a hívő életünkben szükség van

  • az ige – a Szentírás – teljességének ismeretére, amit a Szent Szellem tanít meg nekünk,
  • a Szent Szellem bizonyságtétele alapján az igazság és a bűn megkülönböztetésére,
  • engedelmességre, hogy a jót válasszuk, és ugyanakkor ellenálljunk a gonosznak.

Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek.”   (Jakab 4:7)

Itt látjuk azt, hogy amikor döntünk, valójában két dologról döntünk:

  • egyrészt: engedelmeskedünk Istennek
  • másrészt: ugyanakkor ellene állunk az ördögnek!

A sátán megtévesztő taktikája

Ahogyan egymással párhuzamosan és egymással ellentétben folyamatosan megjelenik az életünkben a jó és a rossz, amik között választanunk kell, ezzel együtt választunk a két egymással ellenséges hatalom képviselője között is: a jó dolgok forrása Isten és minden rossz forrása a Sátán, aki ezzel együtt a bukott világ fejedelme.

A sátán mindig az ősi módszer szerint dolgozik: ahogyan az első emberpárt – Ádámot és Évát belevitte a bűnbe – ugyanezt a módszert alkalmazza ma is. A bűnbeesés történetének leírásánál részletesen kifejtve látjuk azt, ahogyan a kígyó a maga ravaszságával az első emberpárt bűnbeesésre csábítva letérítette az igaz útról.

Nézzük meg részletesebben, hogy miben is állt a kígyó ravaszsága és hogyan tudta megtéveszteni őket, jóllehet tisztában voltak Isten akaratával.

Isten a következőt mondta ez első emberpárnak:

„A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon eszel arról, bizony meghalsz.” (1 Mózes 2:16-17).

Itt látjuk, hogy Isten pontosan meghatározva egyértelművé tette az ember számára, hogy mi a jó és mi a rossz és tájékoztatta őket a döntésük következményéről is; ha a rosszat választják az halált jelent számukra az élet (örök élet) helyett.

Nézzük meg most az igéből, hogyan munkálkodik Istennel ellentétben a gonosz:

„A kígyó pedig ravaszabb volt (1) minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett, és monda az asszonynak (2): csakugyan azt mondta az Isten (3), hogy a kertnek egy fájáról se egyetek (4)? És monda az asszony a kígyónak: a kert fáinak gyümölcséből ehetünk; de annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt monda Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok. És monda a kígyó az asszonynak: bizony nem haltok meg (5); hanem tudja az Isten, hogy amely napon esztek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lesztek, mint az Isten (6): jónak és gonosznak tudói, És látta (7) az asszony, hogy jó (8) az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kívánatos (9) …. és eszik (10), és ad a vele levő férjének is (11), és az is eszik (12).”  (1 Mózes 3.1-6)

Megjegyzés: a (..)-es számok jelzik a megtévesztés teljes folyamatának egyes lépéseit.

Nézzük meg, hogy miben is áll a gonosz ravaszsága, taktikája:

  • A gonosz nem tiszta döntési helyzetet teremtve játszik, mert ő egy hamis játékos módjára ravaszsághoz folyamodik, mert nem az igazság, hanem a hamisság képviselője.
  • A gyenge ponton (gyengébb edényen keresztül, Évát megkísértve) támad, nem tisztelve az Istentől rendelt tekintélyeket.
  • A megtévesztő munkáját kérdésfeltevéssel, Isten parancsolatának megkérdőjelezésével kezdi; „csakugyan azt mondta Isten”?
  • Majd, mintha Isten parancsolatát megismételné, elferdíti és kiforgatja Isten parancsát, teljesen megváltoztatva annak az értelmét: „hogy a kert egyetlen fájáról se egyetek”? (Isten egyetlen fára, mint kivételre vonatkozó tiltását minden fára kiterjeszti).
  • Végül meghazudtolja az ember gonosz cselekedetének Isten által meghatározott következményét, és azt mondja: bizony nem haltok meg

A megtévesztés lényege a következő: a gonosz fokozatosan – lépésről lépésre haladva – elhitette Évával, hogy amit Isten jónak mondott az rossz, és amit a gonosz mond és számára is „jónak és kívánatosnak látszik”, az a jó.

Nézzük most meg, hogyan bukott el Éva ebben a kísértésben?

  • Szóba állt a gonosszal, mikor az megkérdőjelezte Isten parancsolatát,
  • Kilépett a feleségnek Isten által rendelt szerepéből. A férje, Ádám tájékoztatása nélkül önállóan kezdett tárgyalni sorsukat meghatározó dologban.
  • Fontos, hogy lássuk: Éva ismerte az igazságot és pontosan elismételte a kígyónak, hogy mit parancsolt Isten. Nem volt tudatlan!!!
  • Ennek ellenére a gonosz ki tudta őt mozdítani ebből az állapotából és Éva hiúságára, nagyravágyására hatva el tudta hitetni őt: „olyan leszel, mint Isten”.
  • Éva elbizonytalanodhatott a döntés előtt, ezért a saját érzéseit és vágyait hívta segítségül a végső döntéshez: a szemejónak” és „kedvesnek” látta, a testi vágyai pedig „kívánatosnak” az Isten által tiltott gyümölcsöt.
  • Végül a tette következményét illetően is megtévesztésbe került, mert elhitte, hogy „nem haltok meg”.

Fontos azt is látnunk, hogy a bukását követően nem volt tisztában a megtévesztett állapotával! Nem az volt az első gondolata, hogy bevallja Ádámnak a bűnét, hanem azt gondolva, hogy jót tesz vele, bűnre csábítva őt is megkínálta a gyümölccsel.

Ismét fontos látnunk, hogy Éva a bukását követően nem egyszerűen csak egy áldozat lett, hanem a gonosz munkatársa, aki továbbvitte a gonosz munkáját, maga is gyakorolva a megtévesztő ravaszságot.

Mit tanulhatunk ebből?

Figyeljük meg! Isten igazságát a gonosz változtatások sorozatával és módszeresen munkálkodva hazugsággá változtatta és elhitette az emberrel, hogy a hazugság az igazság, meggyőzve erről azokat, akik a saját érzékeikre és a vágyaikra figyelnek.

Így végzi a Sátán a munkáját ma is az egyházban megtévesztve sokakat, akik az érzékeikre és testies vágyaikra figyelnek és jóllehet korábban megismerték Isten igazságát, ennek ellenére mégis megtéveszthetők és végül elhiszik, hogy ami nekik kedves és jó az Istennek is az; így az Isten szerinti rosszat jóra változtatják. Az Újszövetségben az ige sokszor éberségre szólít fel bennünket: vigyázzatok! Mert sok hamis krisztus, – próféta, – tanító jön, akik meg akarnak téveszteni benneteket.

A Sátán célja az, hogy – mint azt Éva esetében is láttuk – lebontsa azt a kevés tiltást is, amit Isten a mi védelmünkben korlátként emelt és az emberek hatáskörébe helyezze azt, hogy saját érzéseik és vágyaik alapján maguk döntsék el, hogy nekik mi a jó és mi a rossz. Ilyen módon a Sátán az Isten királyságába tartozó hívőket fokozatosan becsapva az érzékeik által a Sátán királyságába – a világba, ahol a Sátán a fejedelem – viszi vissza, mert visszaesnek abba az állapotba, ami a világra jellemző.

Erre figyelmeztet János apostol is bennünket:

„Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból. ….. Fiacskáim, itt az utolsó óra; és amint hallottátok, hogy az antikrisztus eljön, így most sok antikrisztus támadt; ahonnan tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Közülünk váltak ki, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna; de hogy nyilvánvalóvá legyen felőlük, hogy nem mindnyájan közülünk valók. És néktek kenetetek van a Szenttől, és mindent tudtok”.    (1 János 2:15-20).

A sok – mások fölé emelkedni akaró – antikrisztus legfőbb munkája az egyházban az, hogy a hívőket ravasz kígyó módjára visszavigyék egy testies, érzéki, a saját ambícióikat kereső, tehát teljesen világi állapotba.

A Sátán sikeres megtévesztő munkájának az eredménye látszik ma sok területen az Egyházban. Sok – eseteként jóhiszemű – megtévesztett ember tudtán kívül a Sátán munkatársaként hirdeti igazságként másoknak azt, ami valójában hazugság.

Erről az állapotról ír Ézsaiás próféta:

Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; akik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé!”   (Ézsaiás 5:20).

A „jaj” szó sokszor fordul elő az Ó-és az Újszövetségben. Ilyenkor Isten egy ítéletet mond ki egy emberre, embercsoportra, akiknek végük – ha meg nem térnek – kárhozat lesz.

A gonosz megtévesztő és Isten helyreállító munkája az Egyházban

 A gonosz megtévesztő munkájának jelei ma az egyházban   

  1. Kilépés az Isten által rendelt helyről és belépés a fő (Isten, Krisztus) szerepébe:

Amikor hívő feleségek – Évához hasonlóan – a férj – a fej szerepébe lépnek és a férj hatáskörét átvéve önállóan intézkednek, amit később elfogadtatnak a férjükkel is. Ez a gonosz megtévesztő munkájának eredménye az életükben.

Amikor akár férfiak, akár nők mások fölé emelik magukat, valójában a gyülekezet feje, Krisztus szerepébe lépnek: „olyanok lesznek, mint Isten” – ők mondják meg „mi a jó” az embereknek. Ezt látjuk ma az egész egyházban, amikor egy ember vezetőként a gyülekezet fölé van emelve és „alávetettséget” igényel a többiektől. Isten az igében nem szánt ilyen szerepet embernek, mert ez Isten, Jézus helye és szerepe:

„A köztetek lévő presbitereket kérem én, a presbitertárs, …. Legeltessétek az Istennek köztetek lévő nyáját, …. nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeteken, hanem mint példányképei a nyájnak. És mikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőségnek hervadatlan koronáját. Hasonlatosképpen ti ifjabbak engedelmeskedjetek a véneknek: mindnyájan pedig, egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.”  (1 Pét 5:1-5.)

„A presbiter a szeretett Gájusnak, akit én igazán szeretek.”  (3 János 1:1).

Itt látjuk az igében azt az Isteni rendet, amit az egész egyházban megsértenek ma. Péter és János is, akik igazi apostolok voltak, presbiternek nevezik magukat a presbiterek és a gyülekezet előtt, kifejezve ezzel, hogy a gyülekezet többi presbiteréhez hasonlóan ők gyülekezet „között lévők” (egyenlők) és nem felettük álló uralkodóknak tekintik magukat, mert mindnyájan a felettük álló Krisztusnak, mint Főpásztornak tartoznak számadással. Ebbe az egyedül Krisztust megillető „főpásztori” szerepbe sok egyházi vezető belép ma, ami egy antikrisztusi szellem közvetítését jelenti az egyházban. Ilyen módon valójában az aktikrisztus ül be az Isten templomába.

  1. A hívők tejnek italával való táplálása

Teljesen általános ma az egyházban, hogy a vezetők, szolgálók – hivatalos papság – könnyű eledellel – a tejnek italával – táplálja a népet, akiket sokszor laikusoknak neveznek. Nem a hívők nagykorúságra nevelése, hanem a „kiskorúságban” való tartása a cél, ami által megfosztják a hívőket „papi szolgálatuk” gyakorlásától, megőrizve ez által a kitüntetett, megkülönböztetett, számukra hatalmat, pozíciót biztosító szerepüket, amit többnyire fix havi fizetésért, béresként végeznek.

Látjuk az igéből, hogy ez a mentalitás teljesen ellentmond Isten akaratának:

„Mindaz, aki tejjel él, járatlan az igazságnak beszédiben, mivelhogy kiskorú: Az érett korúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre.”    (Zsidó 5:13-14.)

Ebből az igéből látjuk azt is, hogy a kiskorúsában tartott hívők nem képesek a jó és rossz között különbséget tenni, tehát könnyen megtéveszthetők. A hívők megtéveszthető állapotban való tartásáért mindenkinek számot kell egyszer adni az Úr előtt! Isten akarata a hívők mielőbbi érett korra juttatása, hogy maguk is különbséget tudjanak tenni a jó és a rossz között és ne legyenek megtéveszthetők. Jézus és az első apostolok ezt tették, és ez Isten akarata ma is.

  1. Megtévesztő igei üzenetek

A jó és rossz állandó párhuzamának elevenen tartása és hangsúlyozása, ami egy Isteni „zsinórmértéket” – standardot – ad folyamatosan a hívők számára segítve az igazságban járást; megszűnt, teljesen eltűnt.

A démonok tanításának tekinthető „pozitív gondolkodás” terjedt el az egyházban is, állandóan csak a szolgáló által jónak gondolt dolgokat hirdetve, sokszor tiltva még a rossz említését is. Ez lehetetlenné teszi a jó és a rossz állandó összevetésének lehetőségét és a választást, mert sosem kell választani, csak elfogadni azt, amit a hívőknek hirdetnek. Ezek a jól hangzó, fülnek és emberi érzéseknek, vágyaknak kedves igehirdetések érzéki, testi hívők tömegét neveli ki, akik távol vannak Isten akaratától, mert a „lélek és a test Isten ellen törekszik”.

  1. Érzéki és testies hívők sokasága

Ha az igehirdetések – a jót rosszra cserélve és a rosszról mondva, hogy jó – elhitetik a hívőkkel, hogy az Isten akarata számukra, ami az ő ambíciójuknak, érzéki és testies vágyaiknak is kívánatos, akkor a nép ezt elfogadja és szeretni fogja. Így eljutnak odáig, hogy valójában nem is kell megtérni, nem szükséges újjászületni, nem fontos szentségben járni, ezért nem is szabad megfeddeni egymást a bűnök miatt.

  1. Emberbarát evangélium hirdetése

A fentiek hatására kialakul egy olyan passzív gyülekezeti hallgatóság, ami már teljesen hasonló a világhoz, valójában az is. Így a következő lépés már csak az, hogy egy olyan emberbarát – a világi ember számára elfogadható – „evangéliumot” hirdessenek, aminek semmi köze az igazi evangéliumhoz, mert szó sincs őszinte bűnbánatról és a bűnök rendezéséről és elhagyásáról. Vannak „igehirdetők”, akik már a bűn szót is száműzték a szótárukból, mert az egy negatív fogalom. Ily módon már nem valódi evangelizálásról van szó, hanem csak a testies „gyülekezetekben” lévő teljesen világias tömegnek a világból való szaporításáról.

Ily módon a bűn tejességre jutott sok gyülekezetben és megérett az ítéletre, mert

Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak;”  (Ézsaiás 5:20).

Isten egy új népet támaszt

Isten minden korban végzi az Ő munkáját, és jóllehet mindig sokan elbuknak, de Isten gondoskodik róla, hogy mindig legyen egy népe, akik valóban az Ő igazságában járnak. Ez a nép a „maradék”. Ha egy teljesen elvilágiasodott egyház el is bukik, Istennél mindig van egy választott új nép, akik „nem hajtanak fejet a Baálnak”, a Babilon, a világi istenének, hanem valóban hűségesek Isten akaratához, és továbbviszik az Ő terve megvalósulását. Erről szól az egész egyháztörténelem, és az ébredések története is: az elvilágiasodott egyház sorozatos bukásáról és abból mindig egy új, szent és alázatos nép kihívásáról, akik teljesítik az Ő akaratát.

Látható az egész világon, hogy Isten kihívja ezt a népet a megítélt, elvilágiasodott gyülekezetekből és felkészíti őket a pusztában, akikből Ő építi fel az Ő Egyházát. Sokan csak várnak egy nagy ébredésre, amikor Isten szuverén módon beavatkozik az események menetébe és óriási tömegeket hoz be az egyházba. Melyik egyházba? Ott már úgyis sokan vannak, és először nekik kellene felébredni, megtérni. Már itt van az ébredés, de nem úgy jött, ahogy sokan várták, ezért fel sem ismerték. Ezért, mint mindig, akik az ébredésre vártak az igazi ébredés ellenségévé váltak. Minden ébredés szentséggel kezdődik, és folytatódik! Bűnbánat, megtérés és szentség nélkül nincs ébredés! Hála az Úrnak, hogy már elhozta ezt az ébredést. Kár, hogy sokan nem veszik észre és nem részesei ennek!

Isten „gyülekezetből” kihívott szent népe azonban része ennek az ébredésnek. Ők fontosnak tartják a szentség és az igazság Isten szerinti módon való megélését a saját életükben és annak képviseletét, hogy példát mutassanak az életükkel másoknak is. Ezen alázatos szolgálói Istennek ugyanakkor bátrak is, akik felvállalják az Isten szerint való jó és rossz hirdetését, a fülnek nem kellemes üzeneteket, és az ezzel járó kellemetlenségeket is. Ők nem másoknak akarnak tetszeni, hanem egyedül csak Istennek.

Nem akarnak kiskorú sokaságot maguk köré gyűjteni állandó kiskorúságban tartva őket, mert nem a saját hatalmukat építik, és nem akarnak mások felett uralkodni sem, másokat alávetettségben tartva, hanem alázatosan – másokat különbnek tartva – csak az Úr akarata szerint akarnak szolgálni, ahogyan Jézus is tette: figyelni állandóan, hogy mit cselekszik az Atya, hogy ők is azt cselekedjék.

Istennek ez a munkája nem szervezetekről, intézményekről (templomok, gyülekezeti házak) és programokról szól, hanem a Szellem vezetésében megélt mindennapi életről és szolgálatról, valódi szabadságban élve meg a hívő életet. Isten az, aki munkálja a közöttük lévő szellemi egységet és kapcsolatokat. Akik bátran kilépnek és merik teljesen az Úrra bízni az életüket és szolgálatukat, azok megtapasztalják azt a szabadságot, amit egyedül csak Ő tud adni; az Ő terhe könnyű és igája gyönyörűséges.

Ez a nép nem az érzékeik és a testi vágyaik szerint akar járni, hanem valóban a Szellem vezetésére bízza magát minden nap.

„A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, aki Lélektől született.”  (János 3:8).

Az ilyen emberek életét nem a szervezett programok sokasága határozza meg, hanem a Szellemre való figyelés és az Isten akaratának való folyamatos engedelmesség. Ez egy izgalmas krisztusi, valódi keresztyén élet. Nem lehet tudni, hogy mit hoz a holnap. Folyamatosan szabadnak kell lenni ahhoz, hogy az Úr akaratára könnyen reagálni tudjunk, ne legyen semmi, ami megköt ebben bennünket.

Dicsőség mindenért az Úrnak, hogy láthatjuk, Ő végzi ezt a munkát. Jó megtapasztalni, hogy van Istennek kihívott népe – „maradék” – mindenhol a világon, akik értik egymást, mert azonos nyelven – „a szellem nyelvén” – beszélnek, ugyanis ’egy a fejük’ az Úr Jézus Krisztus.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és honlapcímének megadásával: (https://keskenyut.wordpress.com)

 

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: evangélium, evangelizálás, gyülekezet, gyülekezetépítés, helyreállítás, Keresztyénség, Magyar tanítások
Címke: , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Isten módszere és a Sátán megtévesztő taktikája – Abonyi Sándor bejegyzéshez

  1. Guti Tünde szerint:

    Ámen! Nehéz idők ezek. “Annakokáért annál is inkább szükséges nékünk a hallottakra figyelmeznünk, hogy valaha el ne sodortassunk.”Zsidók 2:1.

    Kedvelés

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s