Szellemi vagy testi? – Abonyi Sándor

Letölthető PDF formátumban itt – MP3 formátumban itt

Az igéből azt látjuk, hogy ez a két dolog kibékíthetetlen “ellenfélként” hadakozik egymással.

Csak két úr van az univerzumban. Az egyik Isten és a másik Isten örök ellensége a Sátán, és ezért “senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti.”  (Máté 6.24)

Isten szellem és ezért mi is csak szellemben tudjuk őt imádni:

Isten Szellem: és akik őt imádják, szükséges, hogy szellemben és igazságban imádják.”  (János 4.4)

Mivel Isten Szellem, ezért kizárólag csak a szellemünk által van lehetőségünk közösségre lépni Istennel.  Ezért az Őt követő keresztyének élete is egy szellemi vezetése alatti járás jelent.

Tekintettel arra, hogy az eredeti bűn, Ádám bűne miatt minden ember szelleme halott, ezért ahhoz, hogy Istennel közösségre tudjunk lépni, Őt imádni és Őt követni az csak a halott szellemünk megelevenedése, azaz újjászületés által lehetséges. Ennek szükségességéről beszél Jézus Nikodémusznak, aki Izrael nagy tudású tanítója volt, de ezekben a szellemi dolgokban teljesen tudatlan. Így van ez ma is. Sok hívő tudatlan ezekben a dolgokban, még ha emberi értelemben véve – Nikodémuszhoz hasonlóan – nagy tudású egyházi emberekről van is szó:

“Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Szellemtől nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született test az és ami Szellemtől született szellem az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek. Felele Nikodémus és monda néki: Mimódon lehetnek ezek? Felele Jézus és monda néki: Te Izráel tanítója vagy és nem tudod ezeket?”   (János 3.3-10)

Itt nem egy extra, hanem egy nagyon is alapvető dologról van szó, ezért Jézus már a Nikodémussal való beszélgetés elején leszögezi, hogy ha “valaki nem születik víztől és Szellemtől nem mehet be az Isten országába.” Ez azt jelenti, hogy aki nem születik újjá annak nem lesz üdvössége, hanem a kárhozatra, a pokolra fog menni, ha közben meg nem tér. Ezt Jézus jelentette ki, aki az utolsó ítélet napján mindenkit meg fog ítélni. Az ítélete alapján pedig csak két lehetőség van: örök élet, vagy örök kárhozat.

A hívő életbe a belépő tehát a “víztől és Szellemtől való újjászületés”, halálba adva az ó emberünket, azaz a testünket a kívánságaival együtt. Ezt jelenti a megtérés és újjászületés Isten Szellemének munkája által. Ez nem a mi munkánk, hanem Isten csodája, erre mi magunktól képtelenek vagyunk. Őszinte bűnbánó szívvel az Úrhoz jőve és engedelmeskedve neki, hit és nem cselekedetek- által lehetséges. Erre szólítja fel Péter is Pünkösdkor az összegyűlt sokaságot:

“Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatára; és veszitek a Szent Szellem ajándékát.”   (Ap.csel. 2.38).

A világ fejedelme a Sátán, ezért a világ és Isten dolgai egymással összeegyeztethetetlenek. A világ dolgai ugyanis azok, amiknek mi már meghaltunk és ez által a Sátán királyságából Isten királyságába tértünk át.

Mi, akik Krisztust követjük hasonlókká kell, hogy váljunk Őhozzá. Ezért a test és a lélek dolgait tekintve, ami felett a Sátán uralkodik Jézushoz hasonlóan nekünk is halálba kell adni: “jön a világ fejedelme: és én bennem nincsen semmije” – mondta Jézus  (János 14.30)

A bukott emberi természet két részből áll: test és lélek, ahol a lélek az értelmet, érzelmet és akaratot jelenti. Az egész bukott világ a Sátán uralma alatt van, beleértve a bukott emberi természetet is. A világi, azaz testi ember természetét a test és a szem kívánsága és az élet kérkedése jellemzi, ami egyaránt jelent testi és lelki szükségletek utáni vágyakat. János apostol egyértelműen beszél erről a levelében:

“Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szemek kívánsága, és az élet kérkedése, ami nem az Atyától van, hanem a világból. És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.”    (1 János 2.15-16)

Itt kell hangsúlyozni, hogy jóllehet egy újjászületett hívőnél – az újjászületés eredményeként – a bukott emberi természet helyreállítását követően mind a három rész (test, lélek és szellem) megtalálható, de a test és a lélek a szellem uralma alatt van!

A mai tradicionális felekezetek alapvetően tagadják a szellem létjogosultságát, mint az ember részét és az embert csak két részből állónak tekintik: test és lélek. Ez alapvetően meghatározza az állapotukat is! Nem beszélnek újjászületésről, a szellem megelevenedéséről, sőt a szellemi ajándékok, karizmák ellen hadakoznak, minden szellemi dolgot elítélve, a Sátán munkájának tulajdonítva azokat. Így esély sincs arra, hogy megpróbáljanak Isten Szelleme és a gonosz szellemi dolgok között különbséget tenni, ezért könnyen a Szent Szellem káromlásának a vétkébe eshetnek.

A karizmatikus közösségek, akik hirdetik a szellem fontosságát és azt az ember harmadik alkotórészének tekintik, érdekes módon ennek ellenére keveset beszélnek az újjászületésről és annak fontosságáról. Jóllehet a megtérésről van szó, de azt inkább egy megvalláshoz kötik, mint szellemi újjászületéshez. Ezért valójában sokan ezekben a körökben sem születnek újjá és ezért nem rendelkeznek a szellemi különbségtétel képességével sem. Ezért van nagy szellemi zűrzavar, sok testies dolog és inkább érzelmi, semmint szellemi keresztyénség ezekben a körökben.  Van egy további probléma is, mert a cselekedetek forrásaként három (és nem két forrást különböztetnek meg; nevezetesen Isten Szelleme, emberi  indíttatású és gonosz szellemi forrásból táplálkozó.

Természetesen, ha sikerül különbséget tenni, a gonosz szellemi dolgoktól mindenki tartózkodik, sőt hadakozik ellene. Az emberi indíttatású dolgoknak azonban nem tulajdonítanak nagy jelentőséget, azt egy látszólag ártalmatlan dolognak tartják. Ez azonban nagy tévedés, mint azt az előzőkben láttuk és a későbbiekben is látni fogjuk. Azzal, hogy az ártalmatlannak tartott emberi forrásból – testből és lélekből – táplálkozó cselekedeteket beengedik a gyülekezetbe, tulajdonképpen tudatlanul a Sátán tevékenységének adnak helyet, sőt esetenként maguk a szolgálók (tanítók, dicsőítők) is ebből a forrásból táplálkoznak. Ez a Sátán munkájának nagy teret nyit a karizmatikus gyülekezetekben, ahol a megkülönböztetéshez szükséges szellemi érettséggel általában nem rendelkeznek a hívők, mert nem viszik el őket az érettségre és többnyire tiltanak is nekik mindenféle megvizsgálást.

Ezekkel a véleményekkel ellentétben meg kell állapítanunk az ige alapján, hogy csak két forrásról beszélhetünk, amiből a hívők élete és cselekedetei táplálkozhatnak; Istenből, aki Szellem vagy a Sátántól, aki a világ fejedelme és a test és lélek felett uralkodhat, ha valaki, hívő létére átengedi neki az uralmat azok felett.

Nézzük meg ezt Jézus és Péter beszélgetéséből, hogy Jézus milyen határozottan nyilatkozik erről és milyen érzékeny dologról van itt szó. Péter Isten nagy szolgája volt és mégsem volt mentes ezektől a dolgoktól. Az ő példájából sokat tanulhatunk ma is:

Jézus mondja a tanítványainak:

“Monda nekik: Ti kinek mondotok engem? Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám. De én is mondom néked, hogy te Péter vagy és ezen a kősziklán építem fel az én egyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat……Ettől fogva kezdi Jézus jelenteni az ő tanítványainak, hogy néki Jeruzsálembe kell menni, és sokat szenvedni a vénektől és a főpapoktól és az írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon föltámadni. És Péter előfogván őt, kezdi fedni, mondván: Mentsen Isten Uram! Nem eshetik ez meg veled. Ő pedig megfordulván, monda Péternek: Távozz tőlem Sátán; bántásomra vagy nékem; mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.”   (Máté 16.15-23).

Megdöbbentő ebben a beszélgetésben látni a következőket:

Először is, hogy Péter a tanítványok közül egyedül jelenti ki a szellem – nem test és vér  által, hogy Jézus a Krisztus és ezért Jézus megdicséri őt.

Másodszor, hogy néhány pillanattal később Jézus azzal szembesíti Pétert, hogy a Sátán beszél belőle, pedig látszólag csak emberi módon szól. Ugyanis lelki módon – emberileg – elkezdi félteni Jézust a várható szenvedése és kereszthalála miatt. Ez a féltés azonban ellentétes volt Isten akaratával!

Ami pedig Isten akaratával nem egyeztethető össze, az ellentétes Isten akaratával, tehát következésképpen az ellenség, a Sátán akarata.

A szellem és a test egymással ellentétes voltát és állandó egymás elleni harcát a hívő életben jól érzékelteti Pál galácziabelieknek, tehát hívőknek írt levelének a következő részlete is:

“Mondom pedig Szellem szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek. Mert a test a szellem ellen törekszik, a szellem pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok. Ha azonban a Szellemtől vezéreltettek, nem vagytok a törvény alatt. A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, visszavonások, pártütések, írígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekszenek, Isten országának örökösei nem lesznek. De a Szellemnek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény. Akik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt. Ha Szellem szerint élünk, Szellem szerint is járjunk.”    (Gal. 5.16-25)

A test és a lélek dolgai keveredtek a szellemi dolgokkal, ahogyan azt Péter és a galácziabeli gyülekezeteknél is láttuk. Nincs ez ma sem másképpen. Jézus és Pál is pontosan azért beszél ezekről, hogy tanuljunk meg különbséget tenni ezek között, mert egyáltalán nem mindegy, hogy hívőként Isten vagy esetleg a Sátán munkatársai vagyunk. Látjuk világosan az igéből, hogy mindaz, ami a testünk kívánságaiból táplálkozik, vagy aminek a lelkünk, az egónk a forrása, annak nincs helye a hívő életben, mert azt a Sátán uralja és azon keresztül az ő akaratát viszi véghez és nem Isten akaratát. Nekünk a szellem által folyamatosan “meg kell öldökölni ezeket a kívánságokat”, a testet folyamatosan keresztre feszítve. Ezért fontos, hogy folyamatosan a szellem uralma legyen jellemző a hívő életünk mindennapjaira.

A szellem munkájának érzékenységét jól példázza a szélhez való hasonlítás, ami egyik pillanatról a másikra érzékeny módon változik:

“A szél fúj, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jön és hová megy: így van mindenki, aki Szellemtől született.” (János 3.8)

A szél hasonlatnál maradva vegyük észre, hogy ha tegnap valamit Isten Szelleme vitt véghez rajtunk keresztül, de holnap Isten Szelleme már továbbvonult vagy éppen másképpen akar cselekedni közöttünk, de mi a tegnapi cselekedetünket ismételjük meg, akkor az már üres, szellem nélküli testies cselekedet lesz, amit többször ismételve halott szokássá, vallásos cselekedetté válik, a szellem jelenléte nélkül. Az ilyen Istentiszteletek nagyon szelleminek tűnhetnek, de ugyanakkor szellem nélküli, testies cselekedetek csupán, amik már nem Istent dicsőítik, hanem az ősellenséget a Sátánt. Így ül be  a Sátán Isten templomába és ha nem figyelünk eléggé könnyen előfordulhat, hogy Isten gyülekezete egy idő után a “Sátán zsinagógájává” válik, ahol Jézus már egyáltalán nincs jelen, hanem kívülről kopogtat bebocsátást kérve, mert a gyülekezet már észre sem veszi, hogy Ő eltávozott.

Erről az állapotról szól a laodíczeai gyülekezet leírása a Jelenések könyvében, amihez sok mai “visszacsúszott gyülekezet” élete hasonlítható.

Beszél az ige arról is, hogy kezdődhetnek szellemben dolgok, de ha nem figyelünk rá, egy idő múlva visszacsúszhatunk egy testies állapotba. Ez történt meg a galácziabeli gyülekezetekkel is.

“Ennyire esztelenek vagytok? Amit Szellemben kezdtetek el, most testben fejeznétek be?”   (Gal. 3.3)

Mindezek a mai hívők számára tanulság kell, hogy legyenek, ezért tanulnunk kell ezekből.

A sok, előre megtervezett, ismétlődő jellegű gyülekezeti életben kevés hely marad a szélhez hasonlóan érzékeny Szent Szellem mozgására és az arra rugalmasan reagálni tudó, gyorsan változó valóságos – szellem által vezérelt – gyülekezeti életnek. Nagy bátorságra van szükségünk, hogy merjünk nemet mondani a lelki és testi indíttatású cselekedetekre akkor is, ha azokat tegnap megáldotta Isten. A Szellem által folyamatosan keresnünk kell, mi az Ő akarata és csak azt cselekedni. Ez egy teljesen más jellegű hívő és gyülekezeti életet igényelne, mint az ma általában szokásos.

A megszokásokon, hagyományon alapuló vallásos tevékenység nem Istent dicsőíti meg, hanem inkább Isten munkáját akadályozza. Ezért mindenképpen tartózkodjunk tőle.

Erre figyelmezteti Jézus is a vallásos zsidókat:

“Erőtlenné tettétek az Isten parancsolatát az atyai hagyományaitok által” (Máté 15.6)

A kevesebb, de valóban szellem által vezérelt cselekedet sokkal több lenne, mint amit sokszor megszokásból, testileg cselekszünk

Legyünk teljesen szabadok az Úrban, hogy készek legyünk mindenkor a Szellem szabadságában az Ő akaratát cselekedni és bátorítson bennünket, hogy ha Péter hibázott is, mégis Isten nagy szolgálója lett belőle.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és honlap címének megadásával: (https://keskenyut.wordpress.com)

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: gyülekezet, gyülekezetépítés, helyreállítás, Keresztyénség, Magyar tanítások, szolgálati ajándékok
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. keryzsuzsanna szerint:

    Átemelte Hitünk célja és hozzászólt:
    “A szél hasonlatnál maradva vegyük észre, hogy ha tegnap valamit Isten Szelleme vitt véghez rajtunk keresztül, de holnap Isten Szelleme már továbbvonult vagy éppen másképpen akar cselekedni közöttünk, de mi a tegnapi cselekedetünket ismételjük meg, akkor az már üres – szellem nélküli – testies cselekedet lesz, amit többször ismételve halott szokássá, vallásos cselekedetté válik, a szellem jelenléte nélkül. Az ilyen Istentiszteletek nagyon szelleminek tűnhetnek, de ugyanakkor szellem nélküli, testies cselekedetek csupán, amik már nem Istent dicsőítik, hanem az ősellenséget a Sátánt. Így ül be a Sátán Isten templomába és ha nem figyelünk eléggé könnyen előfordulhat, hogy Isten gyülekezete egy idő után a „Sátán zsinagógájává” válik, ahol Jézus már egyáltalán nincs jelen, hanem kívülről kopogtat bebocsátást kérve, mert a gyülekezet már észre sem veszi, hogy Ő eltávozott. Erről az állapotról szól a Laodíczeai gyülekezet leírása a Jelenések könyvében, amihez sok mai „visszacsúszott gyülekezet” élete hasonlítható.”

    Kedvelés

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s