A Parázna és a Menyasszony kifejlődése – Sigurd Bratlie

Különböző néven nevezett sok keresztény felekezet van a világban, de az ige szerint valójában csak „két egyház” van: egy igaz és egy hamis. Az ige az emberek által létrehozott hamis egyházat Paráznának, a Jézus Krisztus Egyházát pedig Menyasszonynak nevezi. A kérdés az, hogy ki melyikhez tartozik. Ennek eldöntésében segítenek ezek az írások.

Abonyi Sándor

(Részlet Sigurd Bratlie Menyasszony és Parázna című könyvéből)

PDF formátumban letölthető itt: A Parázna és a Menyasszony kifejlődése

A könyv teljes terjedelemben letölthető itt: S. Bratlie A Menyasszony és a Parázna

– § –

„A Parázna fejlődése

Minden fejlődik – megérik – a Parázna is. A Parázna a Sátán munkájának az eredménye Isten népe között. Most tekintsük meg a fejlődését.

Itt van egy sereg ember, akik megtértek Istenhez, és elhitték, hogy megtisztultak Jézus vérében és bűnbocsánatot kaptak. Mindegyik boldog az új élményével és mind egyformának látszik; de akkor jön az életvitel. Szívből megtértek, de még nincs minden bűn felett győzelmük és messzemenően sincs világosságuk mindarról, hogy mi a természeti-test. Ezért mondja az Írás: „Bízom is, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, Krisztus Jézus napjáig be fogja azt fejezni.” Fil. 1,6.

Az azonnal megmutatkozik, hogy az újonnan megtértek sok mindennel harcolnak: szokásaikkal és kísértéseikkel, és sok a vereségük is – cselekedetek, melyek a régi élethez tartozók. Ez mindenkinél egyforma. De van valami, ami mégsem egészen egyforma és ez a vereségek miatti gond. Némelyek felületesebben fogadják, mások komolyabban. Abból indulunk ki, hogy mindannyian szilárdan elhatározták, hogy a világnak és a bűnnek hátat fordítanak és ebből teljes szívből megtértek; de még sincs mindegyikben ugyanaz a jó talaj, vagy mondhatjuk így is: nem mindegyiknek van ugyanazon jó gondolkodása.

Mindegyiknél felmerül a kérdés: nem kell-e végezni a bűnnel? Ha most csak Isten Szelleme beszélne, akkor csak egyetlen világos válasz létezne: „Akik meghaltunk a bűn számára, hogyan élhetnénk tovább benne?” Róma 6.2. De ahogy fentebb láttuk, a Sátán is közrejátszik és vannak szolgái. Magától érthető, a Sátán nem akarja egyenesen kimondani, hogy a bűnben éljünk, nem, nekünk győznünk kell, azonban ezután jön egy nagy „De” – mérhetetlen sok magyarázattal.

Nem lehet ezt annyira szigorúan venni: Hiszen meg van írva, ahol a bűn megnövekszik, ott a kegyelem sokkal nagyobb lesz, és mi nem vagyunk törvény alatt, hanem kegyelem alatt. Hiszen a megváltás művét Jézus elvégezte. Segítenünk kell Istent a megváltásban?

Isten Jézuson keresztül lát bennünket, mintha sohasem cselekedtünk volna bűnt. Nem, minekünk nem szabad visszatérni a törvény cselekedeteihez, hogy azokat tegyük, mert kegyelemből tartattunk meg nem cselekedetből. Arra van szükségünk, hogy az elvégzett műben megnyugodjunk, és így tovább.

Ez oly igaznak hangzik. Így hallatszott az is, amit Jézusnak mondott a Sátán. De ebben megtévesztő szellem van. Ez úgy hat, hogy az ember ne vegye szigorúan a bűnt. Az ember bizonyos nyugalomra jut Krisztus váltságművében, noha az első férj akaratát cselekszi, Ef. 2.3., és ennek eredménye a megosztott szív, – A PARÁZNA. Minden esetre ez egy kényelmes út és sokan vannak, akik ezen járnak. 2 Kor. 2.17.

Azonban nem mindenki elégszik meg ilyen kettős élettel. Némelyek fékezhetetlen vágyat éreznek a tisztaságra, és istenfélelemre, de e sokaság között, ebben az egészen Parázna szellemben ezeknek nagyon nehéz. Jézus és az Apostolok kifejezetten figyelmeztettek erre. Azonban e kevesek keresnek, míg nem találnak és zörgetnek, míg meg nem nyittatik, és kérnek, míg meg nem kapják a Szellem helyes válaszát és a Szent Szellem erejét, hogy gyümölcsöt teremjenek Istennek.

Mégis a többség, a sokaság nyer először vezető szerepet. Ezáltal a Sátánnak sikerült az ébredésből egy megelégedett embercsoportot létrehozni, akiknek mégiscsak reménységük van az örök életben, de szívükkel a világrendszerben vannak. A nyilvánvaló bűnös szenvedélyeket, melyek tönkreteszik az embert, melyek a lelkies ember számára is visszataszítóak, – azt bűnnek tartják és megtérnek ezekből. Idáig jutottak a farizeusok is – az akkori Parázna – akik külsőleg igaznak látszottak, az emberek előtt. Máté 23.28. De, ha az ember haragról, irigységről, aggodalmaskodásról, nagyzásról, pénzsóvárgásról, személyválogatásról stb. beszél, akkor mindjárt így kiáltanak: „De nem lehet az ember bűn nélküli! Nekünk egyáltalán nem kell a bűn nélküli élet tanítása!” – Közöttük csak a külső dolgoknak van jelentősége, és ez gyakran vita téma: vajon ez vagy az bűn-e, bűn-e a dohányzás, vagy a moziba járás, ha az ember csak a jó filmeket nézi meg, vagy bűn-e egy toll a kalapon, vagy egy gyűrű, vagy egy bross. Jól hallja az ember ebből a diskurzusból, hogy a szív a világrendszerben van és annak hiúságában. Szeretnek is itt ilyen feleleteket adni: „Isten nem annyira kicsinyes és ilyen kicsinységre nem tekint. Ha nem a szívben van, akkor nincs semmi jelentősége. Ne ítélgessük egymást ilyen dolgokban.”

De vannak ebben a csoportban egyesek, ha kevesen is, akik aggódnak, szenvednek és nincsenek megelégedve. Ők úgy találják, hogy itt valami nincs rendben. Úgy vélekednek, hogy a kereszténység több ettől. Ezek aggodalmaskodásaikkal, kérdéseikkel időnként nyugtalanságot teremtenek a magabiztosságban járó csoportban. De ez csak egy bizonyos kisebbség, úgyhogy ezek nem sokat jelentenek, különben is ezek olyan szentimentális (túlságosan érzékeny), melankólikus (lehangolt) és aszkétikus beállítottságú emberek (így bélyegzik meg őket) ezeket nem kell figyelembe venni. S így haladnak tovább a ferde vágányon.

Az egészen világos, hogy ebben a csoportban, ahol a korábban említett bűnök nem győzettek le sok nehézségbe, nézeteltérésbe és rendetlenségbe jutnak. De a Sátán erre vonatkozóan is tanácsot tud adni. Hiszen a Bibliában írva van a gyülekezeti rendről és az a fontos, hogy a Gyülekezet bibliai mintára legyen megszervezve. Választanak elöljárót, vént, pénztárost, diakónust és szolgát, szükség szerint. Ez nagyon jó ütőkártya a Sátán kezében, ezért a dolog igazán ízlése szerint való. A többségi választás alapján ezeket beiktatják és éppen e többség által győz a Sátán. A Vadállat száma ugyanis 666. Jel.13.18. Ez a választók kétharmada, és e többség által alkotja és kivitelezi a Vadállat a törvényeit minden egyházban, vallásos és világi egyesületben, pártban. Egy biztos, hogy a többség sohasem volt istenfélő; azok mindig kevesen voltak. A Vadállat száma által, mondhatjuk úgy, hogy „a többség” által az istenfélő kisebbség ki van kapcsolva. De hiszen az első Gyülekezetben is választottak véneket, mondod te. Nem, itt meg kell figyelned, hogy Pál és Barnabás választott számukra véneket. Más helyen Titusz és Timótheus dolga volt véneket beállítani. Apcs. 14.20-23., Tit. 1.5-6., 1.Tim. 3.14-15.

Ha már a Sátán a Gyülekezetet Isten nevében a „bibliai” minta szerint megszervezte és a test szerint való többség áltat a megfelelő személyeket a vezetésbe beállította, ugyancsak elkezdheti az embereket: „kereszténnyé tenni”. (Krisztianizálni.) A legbefolyásosabb személyek, és az adottságokkal rendelkezők, valamint a tekintélyesek a vezetőhelyeken vannak és a többiek mind szépen ülnek a padokban. Ez igazi demokrácia – mindenki mondhat valamit; hiszen akik a padokban ülnek, azok ültették oda a pódiumon lévőket és a pódiumon lévők a vezetés szálait a kezükben tartják; mégis tetszeniük kell azoknak, akik a padokban ülnek, különben a következő választásnál letehetik őket. Hiszen a gyülekezetnek nevet is kell adni, és kitalálnak egy szép bibliai nevet. A jegyzőkönyv rendben rögzíti a tagok névsorát, és a továbbiakban az a fontos, hogy tagokat gyűjtsenek, s minél többet gyűjtenek, annál nagyobb a hatalom és a dicsőség. Kezdetben gyalázatot hordoz a kis vallási párt, de a tagok tisztességes polgárok és így lassan elismerik őket. Mivel az első férj – a természeti-test – még mindig él, Istent és a világrendszert (kozmoszt) is szeretik (ami János apostol írása szerint nem megy 1 János 2.15.), jól értik annak módját, hogy istentiszteletüknek olyan formát adjanak, ami az emberek szemében nagyszerűnek tűnik. Sokaknak éppen azért tetszik ott. Mindenekelőtt a gazdagokkal és a tehetségesekkel nem szabad összeütközni. Így nyomon követhetjük ezt az irányvonalat és láthatjuk, hogyan fejlődik tovább a Parázna. Tudjuk, hogy az emberek különbözőek, és ezért minden jó szervezés ellenére nehéz őket egy táborba összehozni. Az óember képtelen saját magát megtagadni. Az irigység és a szakadásra való hajlam érvényesül. Egyre többen vannak azok, akik vezetni szeretnének, és valamilyen szolgálatot (állást) akarnak. Nemsokára előáll valaki, aki új világosságot nyert a Bibliából és úgy gondolja, hogy a gyülekezet igen elvilágiasodott és ezt világosan kimondja. A vezetők megkísérlik, hogy a régi formákban megnyugtassák. De ez nem használ. Sokan vele tartanak. Kilépnek és alapítanak maguknak egy új gyülekezetet. A minta adva van, az előző gyülekezet, ahonnan kijöttek. Ez tehát rendben van. Pusztán csak az a fontos, hogy sokkal jobban csinálják. A szétforgácsolódás, összekuszáltság ellen a Sátán nem tesz semmit. Hiszen azért van, hogy szétforgácsolódást támasszon. Mindent megszervez és a többség által hatalma lesz az új szervezetben is.

Kezdetben sok ellentét van a két szervezet között. Mindkét részről óva intenek a másiktól. Az új, kis szervezetet és tagjait tévtanítóknak bélyegzik. Mégis, ez az új vallási-párt éppen úgy érti az emberek tetszését keresni, mint az előző. Kiharcolják az elismerést. Az egymás elleni nyilvános figyelmeztetéseket kölcsönösen abbahagyják, és elismerik a másik párt létjogosultságát. Az új nézet nem kelt többé feltűnést, általában hozzászoktak (nem hirdetik ők sem az óember halálát és a Sátánnak nincs semmi ellenvetése az új vallási párt miatt). A két szervezet elkezd közős találkozásokat rendezni „Aliansz” összejöveteleket. – És úgy gondolják – hiszen ez igen nagy lépés Jézus Krisztus főpapi imádságának beteljesedése felé: „hogy mindannyian egyek legyenek”. Ha az „Aliansz” alkalmakon túl vannak, ismét visszavonulnak, mindegyik a maga vallási-pártjába.

Nem tart sokáig és ismét keletkezik egy újabb vallási-párt. Ezzel pontosan ugyanaz történik, mint a többivel. Jellemző erre, amit a próféta mond: „istenek hegye a Básán-hegy, sokcsúcsú hegy a Básán-hegy. Miért néztek irigyen, ti sokcsúcsú hegyek arra a hegyre, amelyet Isten lakóhelyéül választott? Ott is lakik az ÚR örökre!” Zsolt. 68.16-17.

(Egy hegység sok hegycsúccsal, ez a Básán hegye.) Mindezek a vallási-pártok egy hegység – egy szellem – de sok hegycsúccsal, egyik magasabb, mint a másik. Ezért a neve: „a Parázna anyja” tehát vannak leányai. Jel. 17.5. Ez a Sátán munkájának eredménye Isten népe között.

Erősen meg vagyok győződve arról, hogy a Básán hegyén sok őszinte és Istennek átadott lélek van, akik Sionra felnéznek. Azt kérdezik maguktól, vajon nem lehet annál többet elérni, mint amit ezek a szervezetek nyújtanak. Tulajdonképpen hagyják magukat becsapni ettől az úgynevezett bibliai rendtől. Bárcsak elérné őket a mennyből jövő hang: „Fussatok ki belőle én népem!” Jel. 18.4.

A Menyasszony fejlődése

Térjünk vissza ismét az újonnan megtértek seregéhez. Amint láttuk e kevesek képtelenek együttműködni a Parázna fejlődésében. Akik a bűn feletti győzelem keresése miatt időnként nyugtalanságot okoznak, akik ezen beállítottságukat nem is adhatják fel.

Megbélyegzik őket és tovább nem is számolnak velük. Ezek, e kevesek nem is akarnak erről lemondani. Rajtuk kívül az imaórákon alig van valaki. A többiek nem érzik ennek szükségét. Csak akkor jelennek meg, ha nagy szónokok érkeznek. Ilyenkor kényelmesen leülnek és élvezik a zenét, a szónokok édes szavait és jó elbeszéléseit. A végén valamennyit dobnak a perselybe és megelégedetten hazamennek.

Ilyen módon ez a kisebbség végül egészen magára marad, elkülönülve. Hiszen ez is a legjobb. Most már az imádkozásra és Isten Igéjének olvasására jönnek össze és Ő, aki azt mondta: „Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazság(osság)ot, mert megelégülnek vele.”, ígéretéhez hű. „Mindegyikben megjelennek a Szellem ajándékai a közös haszonra.” (norvég fordítás) 1 Kor. 12.7. Mikor összejönnek, mindegyiknek van valamije. 1 Kor. 14.26. Krisztus tanítása: „ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, és naponként vegye vállára a keresztjét (kínkaróját), és kövessen engem,” ez munkálkodik közöttük. Luk. 9.23., 2 János 9. A keresztről való beszéd valóban Isten erejévé vált megváltásukban: 1 Kor. 1.18. Ezáltal mindent elítéltek, ami a természeti-testből származott. Óemberük a kereszten van, és ott marad. Ilyen módon tud a Szentszellem bennük munkálkodni, és a szellemi ajándékok láthatókká válnak. A Szellem ereje által egyik apostol lesz, a másik próféta, némelyek evangélisták, pásztorok és tanítók. Ef. 4.11-12. Az egész elkezd, mint egy test működni, szolgálatuk által tagjai lettek egymásnak. Mivel búcsút mondtak a világrendszernek, semmi vágyódást nem éreztek azután, hogy annak versengésében részt vegyenek. Éppen ezért névre nincs szükségük. Elég nekik a Vőlegény neve. Ők a „keresztény” (Más nyelvekben: „Krisztusi”) jelzővel teljesen meg vannak elégedve. Apcs. 11.26.

Nincs szükségük jegyzőkönyvre sem, mivel egy Szellemmel kereszteltettek meg, hogy egy Testté legyenek. 1 Kor. 12.13. Itt nincs semmi jelentősége annak, hogy az egyik szolga, a másik szabad, vagy zsidó vagy görög, gazdag vagy szegény, nincs szükségük arra, hogy tintával be legyenek írva valahová, mert az élő Isten Szellemével a szívnek hústábláira vannak beírva. 2 Kor. 3.3. Így jön létre a Gyülekezet – a Krisztus Teste -, ahol Krisztus a fő. Ef. 1.22-23.

Természetesen a Sátán ezt a csoportot sem hagyja nyugton és vannak közöttük némelyek, akik olyan gyengék, hogy hallgatnak rá, igen, de itt is arról van szó, hogy még nem elég érettek ahhoz, hogy megértsék; a Sátán az, aki a világosság angyalaként beszél. Pártok keletkeznek azáltal, hogy némelyek Apollóshoz, némelyek Pálhoz tartozónak mondják magukat. 1 Kor. 3.4. De Istennek legyen hála, hogy úgy Pál, mint Apollós olyan istenfélő, hogy nem maguknak gyűjtenek. Megengedik, hogy fény derüljön a dolgokra és a nyugtalanság előidézőinek megmutatják, hogy (hús)test szerintiek és még kisgyermekek a Krisztusban, ha ilyen szakadásokat okoznak. A Sátán megrontásukra törekedett, de Isten azt jóra gondolta fordítani. A Gyülekezet ezáltal a tisztulás folyamatába kerül. Sok dolog, ami eddig rejtve volt, nyilvánvalóvá lett, és ez minden dolog tisztább megértésére vezetett. Egyesek talán bosszankodnak azon, hogy Pál az érte való buzgólkodásukat nem értékeli, és ezek elmennek a Gyülekezetből. Így a Gyülekezet megszabadult egy tehertől, ami addig rejtve volt, ugyanis attól, aki az első férjet (a természeti-testet) védte, és ezért tulajdonképpen a Paráznához tartozott. Egy helységben csak egy Gyülekezet jöhet létre és nem több.

Talán ez a véleményed: De, ha oly sokan lesznek, hogy nem gyülekezhetnek össze egy helyen, a hely szűke miatt? Természetesen ez lehetséges lenne. De higgyünk az írásban, biztos, hogy ilyen veszély nem fenyeget; mert szoros az a kapu és keskeny az út és kevesen vannak, akik azt megtalálják. Azonkívül egyetlen vallási-pártot sem hallottam panaszkodni, hogy túl sok tagja van. Azt sem láttam még, hogy ezen az alapon mentek volna el és új nevet vettek volna fel. De nincs semmi kifogás az ellen, ha a környékben több helyen is összejövetel van egy este, mert a testvérek ahhoz túl messze laknak, hogy egy közös összejövetelt tarthatnának.

Ennek ellenére ez a Gyülekezet. És ha egy szenved, akkor szenved mind, és ha egyik tiszteletet kap, vele örül mind. Így munkálkodik Krisztus Szelleme az emberek között. Dicsőség Istennek ezért a munkáért és ezért az eredményért, ebben az istentelen világban.”

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: egység, gyülekezet, helyreállítás, Keresztyénség, Magyar tanítások, Szentség
Címke: , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. keryzsuzsanna szerint:

    Átemelte Hitünk célja és hozzászólt:
    “Erősen meg vagyok győződve arról, hogy a Básán hegyén sok őszinte és Istennek átadott lélek van, akik Sionra felnéznek. Azt kérdezik maguktól, vajon nem lehet annál többet elérni, mint amit ezek a szervezetek nyújtanak. Tulajdonképpen hagyják magukat becsapni ettől az úgynevezett bibliai rendtől. Bárcsak elérné őket a mennyből jövő hang: „Fussatok ki belőle én népem!” Jel. 18.4.”

    Kedvelés

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s