Hogyan munkálkodik a Menyasszony? – Sigurd Bratlie

Különböző néven nevezett sok keresztény felekezet van a világban, de az ige szerint valójában csak „két egyház” van: egy igaz és egy hamis. Az ige az emberek által létrehozott hamis egyházat Paráznának, a Jézus Krisztus Egyházát pedig Menyasszonynak nevezi. A kérdés az, hogy ki melyikhez tartozik. Ennek eldöntésében segítenek ezek az írások.

Abonyi Sándor

(Részlet Sigurd Bratlie „Menyasszony és Parázna” című könyvéből)

PDF formátumban letölthető itt: Hogyan munkálkodik a Menyasszony

A könyv teljes terjedelemben letölthető itt: S. Bratlie A Menyasszony és a Parázna

„Mint a Paráznánál úgy a Menyasszonynál is a munka párhuzamos a fejlődéssel. Ahogy fejlődik, úgy dolgozik, és ahogy dolgozik, úgy fejlődik.

Amint korábban láttuk, hogyan munkálkodik a Parázna, közvetett módon azt is láttuk, hogy munkálkodik a Menyasszony.

Azt is láttuk előbb, hogy a Parázna munkája a paráznaság, éppen így a Menyasszony munkája a hűség.

„Félek azonban, hogy amint a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, akképpen a ti gondolataitok is megrontatnak és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől (egyszerű hűségtől).” (2 Kor. 11.3.)

Most megértjük, hogy a hűség ugyan az, mint az engedelmesség. Attól kell félnünk, hogy eltávolodunk attól az egyszerű hűségtől és engedelmességtől, amely semmiféle kifogással sem él. *(lásd 2 Kor. 11.3. Csia Lajos fordítását) A Parázna soha nem jut engedelmes állapotra férjeivel szemben. Ő csak élvezni akar, ajándékokra és előnyökre vágyik. Pálnak nemcsak a hitet, hanem a hitben való engedelmességet kellett felépítenie minden pogányok között. Róma 1.5. A rómaiaknál ez annyira sikerült, hogy az ő engedelmességük mindenkihez eljutott. (Róma 16,19.)

A Menyasszony munkája abból áll, hogy elválasszon, megtisztítson, mindent feladjon, és ahhoz az egyhez hű maradjon, aki Őt kiválasztotta, ahelyett, hogy magát többekkel megosztaná, hogy összekeveredne. Nála is ott van az aranypohár, Isten Igéje, és a borra figyel, ami a pohárban van, – a tiszta, óborra – a Szellemre, aki az Igét követi.

„Aki a világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz.” „Közeledjetek Istenhez és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket ti bűnösök és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek!”  (Jak. 4.4-9.)

„Ne legyetek felemás igában hitetlenekkel! Hogy közösködhetik igazságosság a törvényrontással? Mi közössége van a fénynek a sötétséggel? Mi egyezése a Krisztusnak Beliállal? Vagy mi része hívőnek hitetlennel? Azért jöjjetek ki közülük és váljatok el tőlük, szól az Úr. Tisztátalanhoz ne nyúljatok, és én magamhoz fogadlak titeket.”  (2 Kor. 6.14-18.) „Kegyelemmel és igazsággal teljes.”    (János 1.14.)

„mennyivel inkább tisztítja meg a Krisztus vére a holt tettektől lelkiismeretünket, ki az örök Szellemen át vitte magát oda hibátlanul az élő Istennek, hogy az élő Istennek szolgálhassunk,”    (Zsidó 9.14.)

„hogy amiképpen a vétek a halálban uralomra jutott, úgy a kegyelem is uralomra jusson az igazságosságon át, hogy Urunkon, a Krisztus Jézuson keresztül elhozza az örök életet.”    (Róma 5.21.)

„Te azért gyermekem, meríts hatalmat a Krisztus Jézusban megjelent kegyelemből,”(2 Tim. 2.1.)

Miután az ember ezt a bort itta, nem alkalmas így szólnia: Az mégsem lehet bűn? Csak szabad az embernek valamit tenni? Nem szabad olyan szó szerint venni! – Nem, hanem azt kell mondanunk: Még jobban megtisztulhatok? Világíts meg engem! Óh Jézus, engedd meg nekem, hogy megismerjem a te akaratodat! – Ilyen módon munkálkodik a Menyasszony.

Jellemző, hogy a Menyasszony munkája az, hogy minden embert Jézus tanítványává tegyen és tanítsa őket Jézus minden parancsolatának megtartására. (Máté 28.18-20.) Nehéz munka az embereket addig eljuttatni, hogy tanítvánnyá legyenek. Itt jutunk a „tű fokához”. Már a bűnbocsánatig elvezetni is nehéz munka az embereket, de a legtöbb ennek ellenére messze van attól, hogy tanítvánnyá legyen. Igen, a legtöbben soha nem lesznek tanítvánnyá. Halld, mit mond Jézus:

„ha valaki hozzám jön, és nem gyűlöli meg az apját és az anyját, a feleségét és a gyermekeit, a fi(test)vérét és a nő(test)vérét, sőt még a saját lelkét is, nem lehet az én tanítványon,” „Így tehát mindenki, aki nem mond le mindenéről, amije csak van, nem lehet a tanítványom.”    (Lukács 14.26., 33.)

Itt látjuk: Jézus tanítványának lenni azt jelenti, meghalni. Elválik az ember a rokonaitól, mindentől, amije van és a saját életétől. Mivel Jézus meghalt értem, bűnbocsánatot kapok. De ha tanítvány akarok lenni, akkor nekem kell meghalnom Vele együtt.

Ezért mondja Jézus, hogy tegyünk tanítványokká minden népeket, megkeresztelve őket. A keresztség eltemetést jelent. „Hát nem értitek, hogy mi, akik a Krisztus Jézusba bemerítkeztünk, halálába merültünk be? A bemerítkezés ővele együtt eltemetett minket a halálba, hogy amiként a Krisztust a halottak közül az Atya dicsősége feltámasztotta, úgy mi is megújult életben járjunk.”    (Róma 6.3-4.)

Ezt sajnos nem sokan tudják. Megkereszteltetik magukat, és felfújják ezt a dolgot, úgy mondják, ezt jelenti: „az egész utat Jézussal járni.” De ismét felállnak és ugyanúgy élnek, mint azelőtt. Nem, a keresztség nem a Jézussal való út egésze. Ez a saját életemnek a halálát, a szűk kapun való bemenetelt, a „tanulószerződés” aláírását jelenti, és ezután jön az út: „Tanítsátok őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek.” Itt kezdődik a keskeny út.

Az első világ víz által elpusztult. A mostani föld tűznek van fenntartva. (2 Péter 3.6-7.)

„Ennek a menekülésnek az ellenképe, a vízbemerítés most titeket is megszabadít, ami nem hús (természeti-test) szennyének letevése, hanem jó lelkiismeret keresése Istennel szemben a Krisztus Jézus feltámadásán keresztül,”    (1 Péter 3.20-21.)

Az első világ az, amelyben én az első ember, a természeti-test irányítása alatt éltem. Ezek a láthatók, a földiek. A keresztség egy kép, egy szövetség, hogy az első ember és az ő világa el van temetve, halott legyen.

„Benne körül is metéltek titeket, ugyan nem kézzel csinált körülmetéléssel, hanem a hústestből (érzéki bűnökből) való kivetkőztetéssel, a Krisztus körülmetélésével, miután a bemerítés ővele együtt eltemetett bennünket. Őbenne, ővele együtt fel is támadtatok, éspedig az Isten ama munkájában vetett hiten át, mellyel Isten a Krisztust a halottak közül feltámasztotta.”  (Kol. 2.11-12.)

Ez történik a keresztségben. A keresztelendő egészen a víz alá lesz merítve, s ezzel belép a tanítványi-halálba. Most az a kérdés, hogy hogyan él tovább, ha feljön a vízből. Talán azt gondolná az ember, a legjobb lenne, ha a víz alatt maradna, akkor nem lennénk gondban felőle. De Pál nem ezt mondja. Felemeljük őt az Isten erejében való hitben, abban hiszünk, aki feltámasztotta Jézust a halálból. Ezért inti Pál a kolossébelieket:

„Ha tehát a Krisztussal együtt feltámadtatok, a fenn lévőket keressétek, ahol a Krisztus van, az Isten jobbján ülve. Eszetek a fenn lévőkön járjon, ne a földön levőkön.”  (Kol. 3.1-2.)

Érezzük, hogy ez nem a Parázna bora az aranykehelyben, a szív nincs megosztva. A Parázna keresztsége is jellemző. Meghinti a gyermek homlokát vízzel. A valóságban ez azt fejezi ki, hogy az illető a világról és a saját életéről csak oly kis mértékben mond le, mint amennyit az a kevés kis víz testéből betakar.

Tehát azt kérdezed: Ha meg vagytok keresztelve és el vagytok temetve, akkor ti már semmit nem éreztek a régiből? Hiszen látható, hogy sok megkeresztelt a régi életet folytatja tovább. Igen, de gondolj arra, hogy a keresztség egy lelkiismeretben való szövetséget jelent. De nem mindenki tartja meg a szövetséget. Szükséges figyelembe vennünk, hogy az első világ víz által ment tönkre és a jelenlegi világ tűznek van fenntartva. Így van velünk is.

„Mert tudjuk, hogy óemberünk vele együtt megfeszíttetett, hogy a vétek (bűn) teste tehetetlenné váljék (megszűnjön, elpusztuljon)…” (Róma 6.6.) Óemberünk – a bűnözésre való akarat és mindaz, amiről tudjuk, hogy bűn – megfeszíttetik, eltemettetik; de a bűn teste – a nem-tudatos bűnök – a kívánságok és az indulatok a természeti-testben megmaradnak, amikor a vízből feljövünk és itt a tűznek van munkája. Péter mondja:

„Térjetek más felismerésre! – mondta nekik erre Péter –, és merítkezzetek be mindannyian a Krisztus Jézusnak nevébe vétkeitek bocsánatára, és majd elnyeritek a Szent Szellem ajándékát.”   (Apcs. 2.38.; 19.5-6.)

Itt látjuk, hogy ők a keresztségnél Szent Szellemmel lettek megpecsételve. A keresztséggel – a tanítványi-halál – az áldozat az oltárra lett helyezve és Isten tűzzel válaszolhat rá. „tüzet dobni jöttem a földre, és mit akarok, mivelhogy az már felgyulladt?”  (Lukács 12.49.) „Ő majd Szent Szellemben és tűzben merít majd be titeket (baptizál).” (Máté 3.11.) A tűznek kell a bűn testét megsemmisítenie. Sokan megkeresztelkednek és sokan Szent Szellemet kapnak, de ha a tűz el akarja végezni a munkáját, akkor nem maradnak hűek a szövetséghez, hanem kivonják magukat. Ekkor a Szellem elhagyja Őket, és sokan azok közül, akik a szellemkeresztségben részesültek a Szellemtől elhagyottan, kívánságaik szerint élnek.

Azért sokat kell munkálkodnia a Menyasszonynak, hogy az embereket a hitben való engedelmességre vezesse. Tudniillik, ha Ő valakit tanítvánnyá tett, akkor arra is meg akarja tanítani, hogy mindazt megtartsa, amit Jézus parancsolt.

Pál tovább magyarázza a kolossébelieknek: „Hiszen meghaltatok, s életetek a Krisztussal együtt rejtve van az Istenben.” (Kol. 3.3.) Mi meghaltunk, ez a szövetség. Gyűlöljük a saját életünket – ebben a gyűlöletben rejlik a halál. És ez már megvalósult? Nem, de lépésről-lépésre megvalósul életünkben és Pál így mondja tovább: „Öljétek meg tagjaitokat, melyek a földön vannak, paráznaságot, tisztátalanságot, szégyenletes hajlamot, gonosz kívánságot és a fösvénységet, ami bálványimádás.”  (Kol. 3.5. Német ford.) Ehhez szükségünk van a Szentszellemre és a tűzre. Ezért van ígéretünk arra, hogy megkapjuk a Szentszellemet a keresztség után.

Ez az út, amelyen Jézus előrement. Az úton menni azért, hogy a célba jussunk vagy a célba varázsolni magunkat, az két abszolút ellentétes dolog. Jézus barátja csak akkor lehetsz, ha azt teszed, amit Ő parancsol.

Nem mondhatod, hogy Benne vagy anélkül, hogy úgy járnál,

  • ahogy Ő járt.
  • Nem tisztulsz meg bűneidtől a világosságban való járás nélkül.
  • Nem vagy Isten gyermeke, ha nem Isten Szelleme vezet.
  • Nem tartozol a Menyasszonyhoz, ha nem követed a Bárányt, ahová csak megy.
  • Nem kapod meg a Menyasszonyi-ruhát a szentek igazságos cselekedetei nélkül.
  • Nem örökölsz Jézussal, ha nem szenvedsz Vele.
  • Nem élsz Vele, ha nem halsz meg Vele együtt, stb.

Ugyanazt a három szót használja a Menyasszony is – hit, kegyelem, vér – amelyeket a Parázna használ varázslásához, de a Menyasszony nem a varázslásra használja, hanem az úton való járásra. A hitet nem az engedelmesség helyett használja, mint képzelőerőt.

„A hit pedig a remélt dolgoknak valóságként való elfogadása, és a nem látott tények felől a magunk meggyőzése.” „Hittel értjük meg” (Zsidó 11.1-3.) Továbbiakban olvassuk, hogy ezek a hősök hit által engedelmesek voltak és jártak az úton, és elérték az ígéreteket. (Zsidó 6.12-15.)

A Parázna meg akar igazulni, mint Ábrahám, cselekedetek nélkül. (Róma 4.3.) De Izsákot nem akarja feláldozni, hogy megigazuljon cselekedetek által, mint Ábrahám. Ezzel ellentétben a Menyasszonyban a hit együtt munkálkodik a cselekedeteivel és cselekedetek által lesz tökéletessé a hit. „Fel akarod ismerni haszontalan ember, hogy a hit tettek nélkül tehetetlen (halott)?”   (Jakab 2.20.)

Tehát a hit az a kéz, amellyel mindazt átvesszük Istentől, ami az életre és az istenfélelemre szükséges. Hit által elevenednek meg az Igék – és értem meg. Hit által veszem át a Szentszellem ajándékát, amely erő a magasságból, és hit által adom oda életemet.   (Zsidó 10.38-39.)

A hit nem ültet be karba tett kézzel a székbe. Hogy ott beképzeld magadnak, hogy mindaz vagy és mindazzal bírsz, amiről az Írás beszél. Nem, a hit tevékennyé tesz téged. Itt van néhány példa, hogy hogyan lesz a hit tökéletes a cselekedetek által. Hit által építette Noé a bárkát. Hit által nem akarta Mózes, hogy a fáraó leánya fiának nevezzék. Hit által rendelte el a páskabárányt. Hit által vetette Péter a hálót a hajó jobb oldalára. Hit által égette el Luther a pápai kiközösítő bullát (átoklevelet). A szentek mind hit által vitték végbe tetteiket, melyek minden időn keresztül világítanak. Hit által megöljük földi tagjainkat – levetjük a bűnt és felöltözzük az új embert. Ha nem tesszük meg ezt, annak hitetlenség az oka. Aki nem győz a bűn felett az hitetlen, ha még annyit is tud beszélni a hitről.

A kegyelmet nem az istenfélő élet helyettesítésére használjuk – azaz az istentelenség betakarására -, hanem a kegyelem, az segítség.

„Járuljunk hát a szabad szólás bátorságával a kegyelem trónjához, hogy könyörületet és kegyelmet találjunk kellő időben jövő segítségül.” (Zsidó 4.16.)

Jézus teljes kegyelemmel és igazsággal jött.

„mert a törvényt Mózes által adták, a kegyelem és a való(igaz)ság Jézus Krisztus által valósult meg,”   (János 1.17.)

Itt látjuk, hogy a kegyelem nem arra való, hogy eltakarjon, mert a kegyelem és az igazság egybetartozik. A törvény, amely követel az emberektől, Mózes által jött. De a törvény által rájuk rótt teher hordozásában nem tudott segíteni. Jézus segítséggel jött. Azt mondta: „Jöjjetek én hozzám mindnyájan kik megfáradtatok és megterheltettetek!”.

Ezért mondja Pál: „Mert a vétek (bűn) nem fog uralkodni rajtatok, Hiszen nem törvény alatt vagytok, hanem kegyelem alatt.”   (Róma 6.14.)

Ha törvény alatt volnánk, akkor nem lenne semmi különös abban, ha a bűn uralkodna rajtunk, mert akkor csak a saját erőnk állna rendelkezésünkre. Most azonban, hogy a kegyelem alá kerültünk és segítséget kaptunk Jézusban, nem szükséges, hogy a bűn uralkodjon rajtunk. Tehát aki most vétkezik az nincs a kegyelem alatt, mert akkor segítséget kapott volna Jézustól, hogy ne bűnözzön. Az még a törvény alatt van. Itt semmi haszna sincs a Parázna varázslatának, hogy a győzelem helyébe a kegyelmet tegye.

Talán azt mondod: A kegyelem a régi életünket kell, hogy betakarja. Itt tudnod kell, hogy a régi életedet fel kell ismerned és világosságra hoznod, és akkor hit által a vér megtisztít téged minden tisztátalanságtól. Pontosan ez a kegyelem – a segítség:

„Miután tehát a hit alapján igazságosakká lettünk, legyünk békességben Istennel, Urunkon, a Krisztus Jézuson keresztül, akin keresztül szabadon járulhatunk ahhoz a kegyelemhez, melynek révén állunk, és az Isten dicsőségének reménységével is dicsekedhetünk.”    (Róma 5.1-2.)

Erre közülünk senki sem szolgált rá. Ez a kegyelem – a segítség -, melyet Jézus nagy bőségben hozott.

Tatán most azt mondod: Ha győzünk és istenfélők leszünk, akkor nem lesz-e felesleges a vér? A kővetkezőt akarom erre mondani: Te csak afelett győzhetsz, amiről már világosságod van. Amit nem tudsz, azért nem lesz rossz a lelkiismereted. De nem gondolod, hogy Isten nálad csúf dolgokat lát? „Az egek sem tiszták az Ő szemében.” (Jób 15.15.) És Pál azt mondja:

„mert lelkiismeretem semmiről sem tud magamra vonatkozólag, de ez még nem tesz engem igazságossá: aki rajtam ítélkezik, az az Úr.”  (1 Kor. 4.4.)

Világosságról világosságra kell jutnunk. Az a bűn, amelyről nincs világosságunk, az nem ítél minket, éppen azért, mert mi a kegyelem alatt vagyunk. De a kegyelmet követi az igazság és az a kegyelem, hogy a bűn lépésről-lépésre ki lesz jelentve számunkra. Nos Jézus vérére a megtisztulás miatt van szükségünk. Világosságban járunk, és a vér megtisztít minket. Az Ószövetségben van egy példánk.

„Hiszen a törvényig is volt vétek (bűn) a világban, de ha nincs törvény, a vétket (bűnt) nem róják fel.”   (Róma 5.13.)

„…Ahol azonban nincs törvény, ott azt nem lehet áthágni sem.”   (Róma 4.15.)

„de amikor eljött a parancsolat, a vétek (bűn) megelevenedett,”   (Róma 7.9.)

A törvény jötte előtt Izráel nem tudott a bűnről. Az teljes egészében ott volt, de nem lett felróva nekik. Amint azonban világosságot kaptak a parancsolat által, meglátták, hogy bűnben éltek és szükségük van a tisztulásra.

„Mert miután Mózes a törvényen át minden parancsolatot elmondott az egész népnek, vízzel, skarlátszínű gyapjúval és izsóppal együtt magához vette a borjúk és bakok vérét, és mind magát a könyvet, mind a népet befecskendezte (befröcskölte) velük,” (Zsidó 9.19.)

Mindaddig, míg a megszentelődésben még nem jutottunk teljességre, – mindaddig míg a tanítvány nem olyan mint Mestere, még nem lett olyan mint Jézus volt – szükség van arra, hogy világosságról világosságra jussunk és Jézus vérében megtisztíttassunk. Ez a folyamat egész életünkben tart, amíg itt a földön vagyunk.

A Parázna egyáltalán nem akar hallani a győzelemről. A kegyelemre és a vérre hivatkozik. Hazug, rágalmazó és indulatos akar maradni, ezután a vérre van szüksége, hogy megtisztítsa és ismét heves lesz és hazudik és rágalmaz és akkor a vér ismét meg kell, hogy tisztítsa. Ez varázslás. Ez nem a Szellem törvénye szerint van a Jézus Krisztusban. Nem, János azért írt nekik, hogy ne vétkezzenek. Ha mégis előfordul valami rossz, akkor van közbenjárónk az Atyánál, Jézus Krisztus, az Igaz. Ő engesztelés a bűneinkért.  (1 János 2.1-2.) Tehát félelemmel kell járnunk.

Így erővel munkálkodik és harcol a Menyasszony, minden embert intve és tanítva, minden bölcsességgel, hogy minden egyes embert tökéletesnek állassunk elő a Krisztusban. (Kol. 1.28-29.) Éppen ezért egyes szavak mindig ismétlődnek az Ivásban, ezek a következők: munkálkodni, gyakorolni magam, igyekezni, küzdeni, nagyon szorgalmasnak lenni, menekülni, stb. (Fil. 2.12, 1 Tim. 6.11.; 4.7. 1 Péter 1.4-10,; 3.11.) A Paráznát ezek a szavak nagyon mérgesítik, mert ezek által varázslása meghiúsul. Ezért szolgaságnak nevezi ezt.

„Talán segíteni akarsz Istennek a megváltásban?” – Nem, „hókusz-pókusz” és akkor tökéletesek vagyunk a Krisztusban; Menyasszony, Király és Pap, és így énekelünk:

„Amint vagyok a Megváltó mennybe visz engem!

Mint Menyasszony mehetek oda.

Ő megtett mindent, nekem semmit sem kell tennem.

Ámen, igen ámen,

szabad a mennybe mennem, amint vagyok!”

Hallod, hogy ez pontosan ellentéte Pál egészséges szavainak? (2 Tim. 1.13.) A mesékhez fordultak. (2 Tim. 4.3-5.) De ez nem csoda, hiszen üzletet csinálnak.”

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: egység, gyülekezet, gyülekezetépítés, helyreállítás, Keresztyénség, Magyar tanítások, Szentség
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s