Hogyan munkálkodik a Parázna? – Sigurd Bratlie

Különböző néven nevezett sok keresztény felekezet van a világon, de az ige szerint valójában csak „két egyház” létezik: egy igaz és egy hamis. Az ige az emberek által létrehozott hamis egyházat Paráznának, a Jézus Krisztus által épített Egyházát pedig Menyasszonynak nevezi. A kérdés az, hogy ki melyikhez tartozik. Ennek eldöntésében segítenek ezek az írások. Abonyi Sándor

(A következő írás egy részlet Sigurd Bratlie “Menyasszony és Parázna” című könyvéből)

PDF formátumban letölthető itt: Hogyan munkálkodik a Parázna

A teljes könyv letölthető itt: A Menyasszony és a Parázna

– § –

 „A Parázna munkája és fejlődése párhuzamos. Ahogy fejlődik, úgy dolgozik, és ahogy dolgozik, úgy fejlődik. Most tekintsük meg a munkáját.

„Leomlott, leomlott a nagy Babilon, mely parázna indulatának borával megitatta az összes nemzetet.”   (Jel. 14.8, és 17.5.)

„Mert kalmáraid voltak a föld nagyjai, varázslásod té­velyítette el mind a nemzeteket,” (Jelenések 18.23.)

Itt látjuk, hogy mi a Parázna munkája: paráznaság és varázslás. A paráznaságot már megmagyaráztuk: Két férfi között megosztott szív. Jézus arról beszél, hogy feladunk mindent azért, hogy kincshez jussunk a mennyben. Az apostolotok arról beszélnek, hogy keressük azt, ami fent van, ahol Krisztus is van, nem azt, ami a földön található. (Kol. 3.1-2.) A Parázna azon dolgozik, hogy a földieket egyesítse a mennyeiekkel, hogy ezáltal a lehető legkevesebbet kelljen feladnia. Itt látjuk szégyentelen, szemérmetlen életvitelét.

„kezében undorító paráznaságával és tisztátalanságaival teletöltött aranycsészét tartott.” (Jel.17.4.) Az arany pohár Isten Igéje – a Biblia. Ha az embereknek inni ad, akkor a Bibliát használja – az Isten szavát, és ha az embereknek ebből a pohárból adnak, meggondolás nélkül isznak belőle. S nem gondolnak azután arra, mi is van a pohárban – milyen szellemben mondták az Igét. Látjuk, hogy a Sátán is Isten Igéjét használta mikor Jézust megkísértette, de nem Isten Szellemében használta. Jézus nem hagyta magát becsapni az aranypohár használata által, de minden nép ivott a Parázna aranyserlegéből. Mint meg van írva, félre lettek vezetve. Az ember olyan gyakran hallja, ahogy mondják:

„Igen, de ők is a Bibliából, Isten Igéjéből olvasnak” Aki így beszél, az nem képes megítélni, hogy milyen szellem van a szavakban. Éppen ezért szükséges János apostol intése:

„Szeretteim, ne higgyetek minden szellemnek, hanem próbáljátok meg a szellemeket, hogy vajon Istentől valók-e, mert sok hamis próféta ment szét a világba.”(1 János 4.1.)

Ezt mondta János az ő idejében. Akkor, hogy van ez ma? Isten Igéje hasít és szétválaszt. Élesebb, mint a kétélű kard. (Zsidó 4.12.) Figyeld meg, hányan használják Isten Igéjét az igazság és az igazságtalanság összekeverésére. Mindenütt a következő kérdéseket teszik fel: Bűn ez? Megteheti ezt vagy azt az ember, annak ellenére, hogy keresztény? Azután azon van a hangsúly, hogy Istennek egy Igéjével alátámasszák azt, amit tenni szeretnének. A Parázna ezen állhatatosan dolgozik.

Az én országom nem e világból való, mondja Jézus. A Parázna azon dolgozik, hogy Jézus országát a világgal elismertesse. Sőt nem csak ennyit akar, hanem azt akarja, hogy a két országot egyesítse, és ezzel a munkával olyan messzire ment, hogy Jézus tanítása (így nevezik ők) a különböző országokban államvallássá lett. „A Gyülekezet, a Krisztus Teste” államegyházzá lett és egész Európa kereszténnyé. Többé nem vagyunk pogányok, hanem mindnyájan keresztények; meg vagyunk keresztelve és konfirmáltunk. Hogyan hozta létre ezt? Éppen a paráznaságával, azáltal hogy Isten Igéjével összekevert ahelyett, hogy szétválasztott volna.

„Ha valaki újonnan (szó szerint: felülről) nem születik nem láthatja meg Isten országát (királyságát)”, mondja Jézus. (János 3.3.) Meg kell értenünk: újonnan születni azt jelenti, új életet nyerni egészen új érdeklődéssel. Korábban földiek érdekeltek bennünket, ezek helyett most a mennyeiek érdekelnek. (Ef. 2.6.) De az embereket odavezetni, hogy újonnan szülessenek nem könnyű. Ez határozott választás az ember életében; ha megtér, mindent fel kell adnia, hogy Jézust követhesse. De a Parázna itt sem áll tanácstalanul. Tanítja, hogy a keresztségben (baptidzo: alámerítkezés, bemerítkezés, belemártózás-átitatódás) újonnan születik az ember. Csak meg kell keresztelkedni és már újonnan is született. Azonban nem könnyű dolog felnőtt embereket arra bírni, hogy megkeresztelkedjenek. Éppen ezért kereszteli az embereket a Parázna csecsemőkorban. Mielőtt még gondolkozni tudnának.

És hirdetik, hogy a gyermek elkárhozik, ha nem keresztelik meg. Teljesen ellentétben Jézus Szavával, aki azt mondta: „Ilyeneké a mennyek országa (királysága).” Ki akarja, hogy a gyermekek elkárhozzanak? Éppen ezért a Parázna az ügyet úgy forgatta, hogy a szülők vigyék el megkeresztelni a gyermeküket, hogy ezáltal újonnan szülessenek és a keresztény gyülekezet tagjai legyenek. A szülőket és keresztszülőket, akik nagyon gyakran átkozódnak, és részegre isszák magukat, ugyanakkor arra intik, hogy gondoljanak gyermekeikre imádságaikban. Ilyen módon a Parázna kereszténnyé tette az embereket anélkül, hogy új életet és új érdeklődést nyertek volna. Most a pap állhat a szószéken és szólhat a gyülekezetéhez a hitről és arról, hogy ismerjék el bűneiket… Jellemző, amit egyszer a vonaton éltem át. Megkérdeztem egyik utastársamat, szokott-e imádkozni Istenhez. „Azt a pap teszi” hangzott a válasz.

„parázna indulatának borával megitatta az összes nemzetet.” A Parázna csak az élvezetre gondol. Nem akar szenvedni, hogy gyümölcsöt hozzon. Az érzelmi életet akarja ápolni. A prédikátor nagy sikere is abban van, hogy az érzelmi életet (mozgásba) pezsgésbe tudja hozni. Feltétel, parancsolat, engedelmesség, és munka ebbe nem illik bele. Nem, ezt mind megtette Jézus, úgyhogy nekünk nem szükséges többet tennünk. A Parázna csak az ígéretek, ajándékok és élvezetek után kívánkozik. Ahhoz az asszonyhoz hasonlít, aki nem akar gyermekekkel bajlódni, hanem csak magát akarja csinosítani és élvezni az életet. Valóban oda lett adva elvetemült gondolkozásra, hogy illetlen dolgokat cselekedjen. (Róma 1.28.)

Varázslás

A „varázslás” szó jól illik a Parázna tevékenységére. Kever. Munkája az, hogy varázslásával az embereket félrevezesse. Mi a varázslás? Csalás, létrehozni valamit a törvény betartása nélkül, amelyet Isten minden dologra nézve megadott. Éppen ezért az ellenszegülés nem különb, mint a varázslás bűne. (1 Sámuel 15.23). Nem akar az Istentől meghatározott és elrendelt úton menni, de mégis ugyanazt az eredményt akarja elérni. Varázslás által egy szempillantás alatt eléri azt, – elővarázsolja. Varázslása által a Parázna minden népet félrevezetett. Most hozzunk néhány példát erre.

Hogy jó lelkiismeretünk legyen Isten és emberek előtt, erre nézve Isten törvényeket adott. Ezen az úton kell haladnunk. A „Mi Atyánk”-ban olvassuk: „Bocsásd meg a mi vétkeinket miképpen mi is megbocsátottunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek” vagy: „És engedd el adósságainkat, amint mi is elengedjük a nekünk tartozóknak.”, és Jézus ezt tovább magyarázva így mondja: „Ha meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” vagy: „de, ha netán nem engeditek el az embereknek, Atyátok sem engedi el bűneiteket (eleséseiteket).” (Máté 6.12-15.)

„Ha ellenben világosságban járunk, ahogy ő világosságban van, közösségben vagyunk egymással, és Fiának, Jézusnak vére megtisztít bennünket minden vétektől (bűntől).”

„Ha vétkeinket (bűneinket) megvalljuk, hű és igazságos ő arra, hogy elengedje azokat, s bennünket minden hamisságtól megtisztítson.”  (1 János 1.7.,9.)

„Valljátok meg egymásnak eleséseiteket (bűneiteket) és esdekeljetek egymásért, hogy meggyógyuljatok.”    (Jakab 5.16.)

„Ha valakitől valamit patvarkodással elvettem (Ha valakit becsaptam, rászedtem – német fordítás) négy annyit adok helyébe. Monda pedig neki Jézus: ma lett üdvössége ennek a háznak.”   (Lukács 19.8-9.)

Itt látjuk az utat. Ez azt jelenti: bevallani, mindenkinek megbocsátani, az elkövetett igazságtalanságot jóvátenni. Szokás szerint ez ellen nem tiltakozik a Parázna. Csak mellőzi igehirdetésében. Ezt hangsúlyozza: Csak higgy Jézusban, akkor vére megtisztít téged minden bűntől. Erről olyan jól prédikál, hogy az emberek hitre jutnak, és jó lelkiismeretet nyernek. De ettől még nem jutnak beismerésre, életük nem jön a világosságra, nem bocsátanak meg, nem teszik jóvá az elkövetett igazságtalanságot. Most meg vagy varázsolva, be vagy csapva. Jóllehet valami olyasmit kaptál, mint a jó lelkiismeret, de anélkül, hogy az úton járnál. Házadnak nincs alapja, és a megpróbáltatás napján összeomlik. Ha a kősziklára akarod építeni házadat, akkor úgy kell tenned, ahogy Isten Igéjében meg van írva, akkor az megáll.

És Isten meghatározta annak törvényét is, miként lehetünk gyermekei.

Jézus mondja: „Én pedig (azt) mondom nektek: szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy fiai legyetek égi Atyátoknak, aki a napját kelti (fölhozza) gonoszokra és jókra egyaránt, esőt ad igaz(ságos)aknak is, igaz(ság)talanoknak is.”   (Máté 5.44-45.)

„Mert akiket Isten Szelleme hajt azok Istennek fiai.” (Luther fordítás – Róma 8.14).

„Ha azt tudjátok, hogy ő igazságos, akkor ismerjétek meg azt is, hogy belőle született mindenki, aki az igazságosságot teszi.”   (1 János 2.29.)

Az üdvösség útja, és a megváltás útja egész egyszerűen az engedelmesség; mert engedetlenség által estek el első szüleink. De Jézus örök üdvösség szerzője lett mindazoknak, akik néki engedelmeskednek.  (Zsidó 5.9.) Részben a Parázna is egyetért az engedelmességgel. Csak mellőzi igehirdetésében. Az engedelmesség helyébe a hitet helyezi. De Pál az apostolságot nem csak azért kapta, hogy az embereket hitre vezesse, hanem a hitben való engedelmességre. (Róma 1.5.) Itt világosan kitűnik a Parázna varázslása. A hitből varázsszert, elképzelést csinál. Hinned kell, hogy úgy legyen, de ne nézz utána, vajon valóban úgy van-e. Hűségesen és szorgalmasan itatja az embereket a következő aranypohárból: „Annak ellenben, aki nem tetteket hajt végre, hanem hisz Abban, aki az istentelent igazságossá teszi, hitét számítják be igazságosságul,” (Róma 4.5.) De ne igyunk úgy a pohárból, hanem vizsgáljuk meg, hogy milyen szellemben van ez mondva. Ha valakinek, aki kereszténynek nevezi magát, vigasztalásként idézik ezt, mert a bűnben él, akkor ez hamis. De ha egy istentelen embernek mondjuk ezt, aki aggódik bűnei miatt és meg akar térni, akkor helyesen használjuk. De a Parázna nyomatékkal hirdeti, hogy Jézus mindent megtett és nekünk semmit sem kell tennünk, – tehát az engedelmesség nem szükséges. Csak hinnünk kell és a vér alatt maradni. Isten Jézuson keresztül lát minket, mintha soha nem vétkeztünk volna. Az üdvösség rajtunk kívül van. Majdnem 2000 évvel ezelőtt elvégeztetett. Ha most elhiszem, hogy Jézus a Golgotán értem halt meg, úgy Jézus mögé lettem helyezve. Ilyen módon Isten nem engem lát, hanem csak Jézust. – Ezt tanítja tehát a Parázna.

A legtöbbnek mégis kissé nehezére esik ebben a hitben megnyugodni, mikor életükben semmi pozitív nem történik és kísértésekbe, visszásságokba kerülnek. De megmagyarázzák nekik, hogy ne önmagukra nézzenek, hanem Jézusra, teljesen ellentétben Pál Timótheusnak írt figyelmeztetésével: „Figyelj (ügyelj) magadra és a tanításra!”  (1 Tim. 4.16.)

Ha a hited jó, akkor az életet nem kell olyan fontosnak tartani. Ellenben Luther azt mondja a római levél magyarázatának bevezetésében: „…amilyen lehetetlen a tűzből a lángot és a fényt különválasztani, olyan lehetetlen a cselekedeteket a hittől.” Tehát: Ha hiszel, akkor vannak cselekedeteid is, ha nincsenek cselekedeteid, akkor nem is hiszel. Nézd, így ez nem varázslás! Éppen ezért: ha hiszed, hogy Jézus meghalt érted, akkor többé nem élsz önmagadnak, hanem Annak, Aki érted meghalt és feltámadott. Így mondja Pál.  (2 Kor. 5.15).

A Parázna számára a hit csak varázslást jelent – valami személytelent – valamit, ami az életünkbe nem avatkozik bele. Ez világosan kitűnik abból, amit egy püspök egyik könyvében elmond. Egy szigetre érkezett ahol a pap megkérdezte, hogy mit tegyenek, mert a keresztséggel kapcsolatos vita végig söpört a környéken. A püspök egyházlátogatást végzett és kérte őt, hogy foglalkozzon a keresztelendőkkel. A püspök következőképpen írja le ezt az egyházlátogatást:

„Amikor előreálltam az emelvényen gyermekek sorait láttam magam előtt, a felnőttek (a gyülekezet) a padsorok között álltak, a folyosón, a karzaton, ekkor én olyan üres és szerencsétlen voltam; amennyire csak lehetséges az egy embernek. Nem volt egyetlen elméletem sem, semmiféle elgondolásom, még csak egyetlen kiindulópontom sem. De valamit csak mondanom kellett, és hát kérdeztem: „Gyerekek figyeljetek csak ide! Tudnak ezek a kicsik hinni, akiket ti keresztelni hoztatok ide?” Egészen biztos voltam abban, hogy a nekem megfelelő feleletet adják erre, ahogy azt az iskolában és a könyvekből tanulták. „Nem!” A nem, egyértelmű kórusban morajlott végig a templomban. Majdhogynem összeestem!

„Óh igen, ti azt mondjátok, hogy egy ilyen kisgyermek még nem tud hinni. Jó, akkor még valami mást is szeretnék tőletek kérdezni. Lehet egy ilyen kis keresztelendő gyermeknek takarékkönyve?” Nos a gyerekek egész biztosak voltak a dolgukban és formálisan ordították a „nem”-et. Egy mosoly futott át rajtam. „Most megfogtalak benneteket,” mondtam, Akkor egy ilyen kisgyermeknek nem lehet takarékkönyve? Akkor hallgassátok meg mit tettem én e hét szerdáján. Megkereszteltem egy kisfiút. Neki volt takarékkönyve! De miért válaszoltátok azt, hogy neki és más keresztelendő kicsiknek nem lehet takarékkönyve? Éppen azért, mert azt gondoljátok, hogy túl kicsik ahhoz. Egy takarékkönyv az olyasvalami, amit az ember takarékoskodással, keresettel és gyűjtéssel hoz létre, és egy kis csecsemő erre képtelen. De elfelejtitek, hogy ajándékba is kaphatunk egy ilyen takarékbetétkönyvet. És mi felnőttek, akik itt vagyunk, nem kérdeztük-e mi is gyakran magunktól, „valóban el tud fogadni Isten egy ilyen kicsi gyermeket, aki nem tud hinni”? Hol a hiba nálunk? Éppen abban, hogy a hitet úgy tekintjük, mint egy teljesítményt a részünkről. Mind jobban arra jutunk, hogy úgy gondoljuk, most mondhatom: „Én hiszek.” Azt gondoljuk a hit a mi teljesítményünk. Ezt ismeri el Isten és ennek alapján fogad gyermekének. Ha tehát felnövekedtünk arra, hogy ilyen módon hiszünk, akkor lenne időszerű a keresztelés. Nem tudnám hova menjek (mihez kezdjek) ha Isten valamilyen teljesítményt követelne tőlem az ő országába való bejutásért. De Isten nem így tesz. Ő ad. Hitet is ad. A felnőtt sokkal kelletlenebb és bizonytalanabb Isten ajándékára nézve, mint a keresztelendő kisgyermek, akit Istenhez viszünk. Mert a felnőttek értelme tele van ellenkezéssel és ellenállással Isten felé. Mégsem vet el bennünket. De könnyebb lenne Istennek az Ő ajándékát egy felnőttnek adni, mint egy gyermeknek? Nem, nekünk újból meg kell tanulnunk mit jelent a hit, mielőtt a gyermekkeresztségről tovább beszélnénk, és azt igazán megérthetnénk. A hit nem az én teljesítményem, hanem Isten ajándéka számomra a Jézus Krisztusban. És most gyermekek mondjátok meg nekem, úgy gondoljátok, hogy a kisgyermekekkel Istenhez mehetünk, hogy őket az Ő országába belekereszteljük? „Igen” válaszoltak melegen. „Olyan csend volt a templomban, hogy én az áment csak suttogtam. Mégis elég hangos volt.” Ennyit a püspök leírásából.

Ehhez azután meg kell, hogy kérdezzük: átveheti-e a kisgyermek a takarékkönyvet vagy hasznosíthatja-e? Ha a hitet nem tudja elfogadni és hasznosítani a maga számára, akkor javára lehet az a gyermeknek? Talán a keresztszülők vegyék át a hitet és hasznosítsák a gyermek számára? Különösen akkor, ha ők is hitetlenek és legszívesebben a kocsmába mennek kártyázni? Igen, úgy gondolom ezek mind egyek a svéd pappal, aki azt mondta: „Ne érintsétek az én gyermekkeresztségemet! Ez volt az első és az utolsó alkalom az életemben, amikor Isten mindent adhatott, amit csak akart, anélkül, hogy én magam akadályként az útjában álltam volna.”

Nem, nem szabad a dolgot olyan alaposan megvizsgálni, hanem csak hinni kell, hogy a gyermek három marék víztől, keresztvetéstől és különböző formaságok által újonnan születik. Ha azután a gyermek felnő és bűnben jár, az senkinek nem jelent gondot. Nem, mondják sokan, miközben káromkodnak, mi nem vagyunk pogányok, mi meg vagyunk keresztelve és konfirmáltunk. Ha megkapják még az oltári szentséget is, mielőtt meghalnának, akkor biztosan hitben nyugszanak. A pap bevarázsolja őket a mennybe.

A Parázna természetesen nem talál semmiféle támaszt a gyermekkeresztségre a Bibliában. Hiszen a püspök is azt mondta, mikor a gyermekkeresztséget kellett megmagyaráznia: „Én olyan üres és szerencsétlen voltam, amennyire csak lehet az ember. Nem volt egyetlen elgondolásom sem, még csak egyetlen kiindulópontom sem.” Nem, az nem könnyű dolog, ha az embernek nincs egyetlen igehelye se, amire építhetne. Mégis a püspök egyetlen Ige nélkül is elérte, hogy a gyermekek értelmét sikerült úgy elcsavarni, hogy az az egyház tanításával megegyezzen. Úgy tűnik neki is, hogy ez a dolog szerencsés kimenetelű volt. Ez az eset nyissa fel minden őszinte szemét, hogy észrevegye a varázslást, amelyet sok igehirdető végez.

Az aranyserleg nélkül mégsem képes a Parázna huzamos időre lerészegíteni a népet. Itt is odanyújtja azt és olvassa: „De Jézus odahívta magához őket, (ezt) mondta: hagyjátok a kisgyermekeket hozzám jönni, és ne tiltsátok (akadályozzátok) őket, mert ilyeneké az Isten királysága.”   (Lukács 18.16).

De van itt valami írva a keresztségről? Hiszen világosan kitűnik, hogy Jézus a gyermekeket nem keresztelte meg, noha sok felnőttet megkeresztelt. (János 3,22-26.) Mégis megáldotta a gyermekeket, mert ilyeneké az Isten országa. Talán te azt mondod: Hiszen a börtönőr övéivel együtt lett megkeresztelve, ott mégis csak lehettek kisgyermekek. Nem, ez nem úgy van, mivel ez ebből a biblia részből világosan kitűnik. Olvasd el még egyszer ezt a történetet: „Azután az Isten igéjét szólták mindazoknak, akik a házában voltak… Nyomban be is merítkeztek, ő is, az övéi is mindannyian… és egész házával ujjongott, hogy Istenben hívővé lehetett.” (Apcs. 16.32-34.) Világosan látjuk itt: Mindegyik hallotta; mind hitre jutott (korábban tehát nem hittek); és mind be lett merítve. (Apcs. 8.36-38.)

Ha a gyermekkeresztség pártfogói azt állítanák, hogy a keresztség csak áldás, akkor bizonyos formában támaszkodhatnának Jézus szavaira. De azt tanítják, hogy a gyermek a keresztség által újonnan születik és azt mondják: „A gyermek bűnben és törvényszegésben születik. Amikor a templomba viszem még az ördög gyermeke, mikor hazaviszem már az Isten gyermeke.” Egészen ellentétben Jézus szavaival: „ilyeneké az Isten országa.” De a Parázna ismét nyújtja az aranypoharat és azt mondja: „ha valaki nem származik (lesz) netán vízből és Szellemből, nem képes bemenni Isten Királyságába,” (János 3.5). De azt akarom kérdezni: A gyermek természeti-testének kell újonnan születni és megszenteltetni? Az újjászületés nem az értelemben megy végbe? (Kol. 1.21). Nem ezt bizonyítja az is, hogy később, ha felnövekszik a gyermek és megérett arra, újonnan kell születnie? Bebizonyosodik, hogy a Parázna varázsszületése a gyermekkeresztségben nem tartható. Jézus mondja: „A mag Isten Igéje.” (Lukács 8.11). És Jakab azt mondja, hogy mi az igazság Igéje által születtünk, Jak. 1,18. A gyermeknek, hogy újjászülethessen olyan nagynak kell lenni, hogy az igazság Igéje által hithez (vagy hitre) juthasson. Így volt ez a börtönőr házában is. Ez egyezik azzal is, amit Pál mond:

Krisztus megszentelte a gyülekezetet és megtisztította az igazság vízfürdője, az Ige által. (Ef. 5.25-26). Így víz és Szentszellem állal születünk.

Jézus mondja: „Ti már tiszták vagytok az Ige által, amit szóltam nektek.” (János 15.3).

Pál azt mondja: Ha az egyik házasfél hívő, úgy a gyermekek szentek, különben tisztátalanok volnának. (1 Kor. 7.14.) Itt látjuk a szülők felelősségét. Bár ne hagyná magát egy se becsapni a Parázna varázslása által. Te, aki hitetlen vagy; azzal nincs minden rendben, hogy a gyermeket a templomba viszed megkeresztelni! Nem, Jézus azt mondja: Engedjétek a gyermekeket hozzám jönni, és ne tiltsátok el őket. Itt van a felelősséged. Gyermekedet Jézushoz kell irányítanod. Ezt teszed akkor, amikor káromkodni hallanak, ha részegen jössz haza, vagy ha a házastársaddal veszekedsz? Nem! Talán sohasem inted gyermeked, hogy vasárnapi iskolába menjen. Elvitted már egyszer is a hívők összejövetelére? Vagy talán vissza is tartod őket, ha oda akarnak menni? És akkor még azt gondolod, ha a gyermek meg van keresztelve, hogy minden rendben van! Akkor alaposan meg vagy varázsolva!

A Parázna is fél, hogy ezt a varázsművészetét a gyermekkeresztséget elveszíti. Elítéli az „újrakeresztelőket” akik a gyermekkeresztséget elvetik, és azt állítják, hogy a gyermek a keresztség nélkül is üdvözül.

Ehhez a varázsláshoz nemcsak előírt formák és keresztvetések tartoznak, hanem öltözetek is. Ha a pap felveszi a palástot, akkor pap. Hogy milyen az ember az nem sokat jelent. Ha felvette a talárját akkor, amit tesz az szent. A „Mi Atyánk” egész más erőt ad, ha a talárban olvassa azt. Ugyanígy van Isten különféle Igéjével is.”

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: evangélium, gyülekezet, gyülekezetépítés, helyreállítás, Keresztyénség, Magyar tanítások, Szentség
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s