A Menyasszony és a Parázna munkájának eredménye – Sigurd Bratlie

(Ez az írás részlet Sigurd Bratlie “Menyasszony és Parázna” című könyvéből)

PDF formátumban letölthető itt: A Menyasszony és a Parázna munkájának eredménye

A könyv teljes terjedelemben letölthető itt: A Menyasszony és a Parázna

Különböző néven nevezett sok keresztény felekezet van a világon, de az ige szerint valójában csak „két egyház” létezik: egy igaz és egy hamis. Az ige az emberek által létrehozott hamis egyházat Paráznának, a Jézus Krisztus által épített Egyházát pedig Menyasszonynak nevezi. A kérdés az, hogy ki melyikhez tartozik. Ennek eldöntésében segítenek ezek az írások. Abonyi Sándor

Mit eredményez a Parázna munkája?

„Mert igazak és igazságosak az ő ítéletei. Mert elítélte a nagy paráznát, aki paráznaságával megrontotta a földet. Rab­szolgáinak vérét megtorolta annak kezén.” Jel. 19,2. „varázslásod té­velyítette el mind a nemzeteket,” (Jelenések 18.23.)

A földet megrontotta és minden népet félrevezetett, – szörnyű eredmény, – valóban egy katasztrófa. Ha valami általános szokássá vált, akkor azt gondolja az ember, hogy az meg van engedve és úgy van jól.

Mi azonban úgy tartjuk, mint Luther: „Mindezek ellenére abból kell kiindulni, hogy egy őszinte kereszténynek nem kell és nem szabad, hogy része legyen abban, hanem inkább a legnagyobb istenkáromlás és bálványozásként kell kárhoztatni és éppen ezért minden érintkezést a legnagyobb vigyázattal kerülni kell, mint a pestist, teljesen mindegy, hogy milyen fontossá teszik és mennyire dicsekszenek azzal, hogy azok régi rendelkezések, és hogy a nagy tömegek egyetértenek vele. Ha sokan követik is, mégis tévelyegnek. Aki az árral sodortatik, a tömeggel együtt juta veszedelembe.” (Luther Pásztorlevele, 45.oldal.)

Azt hallhatjuk az emberektől: „Azt hiszed, a mi teológusaink tévednek? Csak ennek a néhánynak van igaza?” Az ilyen kérdésekből világosan kitűnik, hogy az ő hitük csak emberi bölcsességre és a többségre van alapozva, egészen ellentétben Isten Szavával, amely elejétől a végéig azt bizonyítja, hogy „sokan” vannak a hamis próféták és „sokan” az evangéliumot meghamisítják. (1 Kor. 2.5. 2 Kor. 2.17.) Mikeás próféta egyedül volt 400 hamis prófétával szemben. De nem lett igazuk attól, hogy sokan voltak. (1 Kir. 22.6.) Nem, és kevesen vannak, akik a keskeny utat megtalálják, és keresztül mennek a szoros kapun.

„Varázslásod té­velyítette el mind a nemzeteket,” Jézus azt mondta, tegyünk tanítványokká minden népeket. Ez az igazi út. De a Parázna eltévelyítette a népeket. Hová jutottak? Jézus helyett a Vadállathoz – az Antikrisztushoz – jutottak.

„Fejei közül egy olyan volt, mintha halálos sebbel súj­tották volna, de halálos sebét orvosolták. Az egész föld bámulva ment a fenevad után, leborulva imádta a sárkányt, mert az adta a fennhatóságot a fenevadnak. De imádták a fenevadat is, és ezt mondták: ’Ki hasonló a fenevadhoz és ki képes megharcolni vele?’”  (Jelenések 13.3-4.)

Ez a Parázna munkájának eredménye. „Szellemben egy pusztába vitt el engem, s ott láttam azon a veres fenevadon, aki hemzsegett a káromló címektől, s akinek hét feje és tíz szarva volt, ülni egy asszonyt.”   (Jelenések 17.3.)

Itt látjuk, hogy hol ül a Parázna. Tehát barátságban van a Vadállattal. A Vadállat hordja és eltartja. Az emberek nem szeretik a Vadállatot. Isten képére lettek teremtve és Őrá néznek, akitől elestek. Vágynak valami jobb után és azon dolgoznak, hogy jobb legyen nekik és jobbak legyenek. És ebben a munkában a kereszténységre néznek, hogy segítséget kapjanak és a Parázna ragadta meg ezt a munkát. Az emberek olyan könnyen kívánnak valami jobbat megszerezni, amilyen könnyen csak lehetséges, és a Parázna varázslásával ebben kielégíti őket. Ezáltal jutott hatalomra. Paráznasága által az első és a második embert egyesítette; a Vadállatot és Jézust. Természetesen ez nem megy. De a Vadállat ezáltal vallásos lett. Ahelyett, hogy megölték volna, meg lett szelídteve. Ilyen módon „megszabadultak” karmaitól és fogaitól. Báránybőrbe bújt farkast kaptak. A Parázna a Vadállat számára a védőfal, mivel a Vadállat tartja el az egyházat, úgyhogy senkinek sem kell tőle félni. Néha-néha egy hangosabb hang hallható, hogy nem úgy van, ahogy kellene lennie, de akkor azt mondják: „Ez is több a semminél”.

Jézus Szavai: „Óh bárcsak hideg lennél vagy forró!” Nem, nem kell olyan tragikusnak venni. – Örülni szeretnénk a meglevő melegségnek, még akkor is, ha az magában véve csak langyosság. – Örülni akarunk annak a támogatásnak, amit kapunk, ha nem is keresztények; mindenesetre vallásos érdekeltségűek. – Ezzel, Isten Szavával teljesen ellentétben szólnak. „A bűnösök (istentelenek) áldozatát utálja az ÚR” (Péld. 15.8.) Ma is szükséges megkérdezni a papot a törvényről, mint Aggeus idejében.

„Ezt mondja a Seregek URa: Kérj útbaigazítást a papoktól erre nézve: Ha valaki szentelt húst visz ruhája szárnyában, és a ruha szárnyával hozzáér a kenyérhez, főzelékhez, borhoz vagy olajhoz, vagy bármi más eledelhez, szentté válik-e az? A papok ezt válaszolták: Nem! Akkor Aggeus ezt kérdezte: Ha egy holttest érintése miatt tisztátalan ember ér hozzá mindezekhez, tisztátalanná válnak-e? A papok ezt válaszolták: Tisztátalanná! Aggeus erre így felelt: Ilyen ez a nép, ilyen ez a nemzet énelőttem – így szól az ÚR -, és ilyen minden munkájuk, sőt amit áldozatul hoznak ide, az is tisztátalan!”  (Agg. 2.11-14.)

Ebből megtanuljuk, hogy a tisztátalan a szent által nem lesz tiszta, hanem a szent lesz tisztátalan a tisztátalan által. Aki kívánságai szerint él, az élő halott, még ha vallásos is. (1 Tim. 5.6.) A halott, a hulla a világ. Ha összevegyülök a világgal úgy tisztátalan leszek, mindannak ellenére, amit teszek vagy áldozok. Ezért hangzik az intés:

„Azért jöjjetek ki közülük és váljatok el tőlük, szól az Úr. Tisztátalanhoz ne nyúljatok, és én magamhoz fogadlak titeket.” (2 Kor. 6.17.)

Ha fennáll annak veszélye, hogy a báránybőrbe öltözött Vadállat lelepleződik, – a Parázna ott van előtte, mintegy lepel – akkor látszatként egy új templom építését, vagy egy régi felújítását engedélyezi, mivel hogy az emberek ezután hosszú ideig ezzel vannak elfoglalva. Amikor a munka elkészült, akkor egy nagy ünnepet rendeznek. Mivel az elvégzett munka a Vadállat és a Parázna műve volt, szónokaik által szép egyetértésben képviseltetnek. Jaj annak, aki bántalmazza művünket! Akkor úgy van ez, mint egykor hangzott: „Nagy az efézusi Dianna temploma!” – a templom a dóm – az értékes üvegfestmények – a szép oltár és az antik szószék. Igen, itt ez a kereszténység. (Apcs. 19.34.)

„Ezt a parancsot kapta Jeremiás az ÚRtól: Állj az ÚR házának kapujába, és így hirdesd ott az igét: Halljátok az ÚR igéjét, júdaiak mind, akik bementek ezeken a kapukon, hogy leboruljatok az ÚR előtt! Így szól a Seregek URa, Izráel Istene: Jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket, akkor megengedem, hogy ezen a helyen tartózkodjatok! Ne bízzatok ilyen hazug szavakban: az ÚR temploma, az ÚR temploma, az ÚR temploma van itt! Mert csak ha igazán megjobbítjátok útjaitokat és tetteiteket, ha igazságosan ítéltek ember és embertársa között, ha a jövevényt, árvát és özvegyet nem nyomjátok el, és ártatlan vért sem ontotok ezen a helyen, nem követtek más isteneket a magatok romlására: akkor megengedem, hogy ezen a helyen tartózkodjatok, azon a földön, amelyet őseiteknek adtam, öröktől fogva mindörökké. Ti hazug szavakban bíztok, amelyek semmit sem érnek. Loptok, gyilkoltok, paráználkodtok, hamisan esküsztök, a Baalnak tömjéneztek, és más isteneket követtek, akiket nem ismertek. Azután idejöttök, és megálltok előttem ebben a házban, amelyet az én nevemről neveztek el, és ezt mondjátok: Megszabadultunk! De azután ugyanazokat az utálatos dolgokat követitek el. Vajon rablók barlangjának nézitek ezt a házat, amelyet az én nevemről neveztek el? Majd én is annak nézem! – így szól az ÚR.”  (Jeremiás 7.1-11.)

Itt tátjuk, hogy amióta a világ világ, az emberek ugyanazok. De Jézus kötélből ostort font. „válaszolt Jézus és ezt mondta nekik: bontsátok le ezt a templomot és három nap alatt felállítom azt ezt mondták erre a zsidók: negyvenhat esztendeig épült ez a templom és te három nap alatt felállítod azt? de Ő a saját testének templomáról mondta ezt” (János 2.15-22.) Itt látjuk, hogy Isten nem lakik kézzel csinált templomban, hanem a megtört és alázatos szellemben, hogy megelevenítse az alázatosok szellemét és az összetörtek szívét. (Ézsaiás 57.15 – német ford.)

„Vagy nem tudjátok, hogy testetek a bennetek levő Szent Szellemnek a temploma,…” (1 Kor. 6.19-20.) Ez az a templom, amit Jézus építeni akart és ezen dolgozik a Menyasszony is. Ehhez nincs szükség a Vadállat segítségére, anyagi támogatására.

A Paráznának ezzel szemben, aki a világban nagy akar lenni, szüksége van valamire, amit bemutathat, – mint munkájának fényes gyümölcsét. Neki szüksége van drága értékekkel ékesített nagy templomra. Az életük nincs elrejtve Krisztussal az Istenben.

Akkor is így történik ez, ha egy ébredés van, s némelyek megtérnek. Az első, amit létrehoznak egy építési bizottság, még ha csak 8-10 emberből áll is. Hiszen szükségük van egy helyre, ahol összejöhetnek és az jó, ha van egy termük az összejövetelekre. De ha az építési terv lesz az összejövetel középpontja, akkor paráznaságba jutunk. Az összejövetelek súlypontja a pénzgyűjtés lesz, és ha elég pénz jött össze, akkor jó munka folyik, akkor jól sikerült az összejövetel vagy a konferencia. Nagyobb az érdeklődés a házépítés iránt, minthogy a test a Szentszellem templomává felépüljön. Ha az összejöveteli terem kész, akkor ott áll az épület, mint a Bábel tornya – a gyülekezet erejének és gyümölcsének bizonyítékaként, igen, dicsőségükre – az ottani hívők összejöveteli helye.

A Vadállat együtt él a Paráznával, aki mintegy védőfal számára. A Vadállat is munkálkodik a Paráznától függetlenül, s kinyújtja karmait ameddig meri. Azt a napot várja, mikor a Paráznát levetheti hátáról és igájától megkönnyebbülhet. De ha olyan ügyetlenül cselekedett, hogy karmait túl messzire nyújtotta, akkor a Parázna jajgat félelmében, nehogy anyagi támogatását elveszítse. Ilyen jajgatást lehet hallani a választásokon. A vallás jó csábítószer. Azok is félnek a vallástól, akik sohasem vettek részt összejövetelen vagy sohasem olvastak a Bibliából. Sőt a templomban is ritkán láthatók. Ha veszélyt észlel a Vadállat és látja, hogy nincs itt még az idő védőfalának eltávolítására, akkor gyorsan visszahúzza karmait és sok jó szóval vallásszabadságot ígér. Így a Parázna tovább lovagolhat, még ha egy kicsit bizonytalanul is érzi magát a nyeregben és az anyagi támogatás is csekélyebbé lett.

„A tíz szarv, melyeket láttál és a fenevad, meg fogják gyűlölni a paráznát, pusztává és meztelenné teszik, húsát megeszik, őt magát tűzzel égetik meg majd. Mert Isten adta szívükbe, hogy az ő szándékát tegyék meg, hogy egy szándékon cselekedjenek, és hogy királyságukat a fenevad­nak adják, míg Isten beszédei végbe nem mennek.” (Jelenések 17.16-17.)

Itt láthatjuk a Parázna munkájának eredményét. Erről prófétált Jézus amint mondta; „ti vagytok a föld sava! Ha a só ízét vesztené, mivel sóznak azután? Semmi ereje nincs többé, másra nem való, minthogy kivessék, és az emberek rajta tapossanak.” (Máté 5.13.) Ez félelmetes eredmény. Néhány országban már beteljesedve látjuk ezt. A Vadállat ledobta a Paráznát. Az emberek széttaposták lábukkal a sót.

Pál prófétál erről és mondja:

„Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állnak be, tudniillik magukat és a pénzt kedvelők, stb. …Olyanok, akiknél megvan az istenfélelem külső látszata, de annak hatalmát megtagadják. Fordulj el tőlük.” (2 Tim. 3.1-5.)

Az erő hiányzik. Azért nem jönnek istenfélő cselekedetek. De a látszat megvan. Európa népei úgy mondva keresztény nemzetek, még akkor is, ha az emberek kevélyek, pénzsóvárgók, kérkedők stb. Ezt vitte végbe a Parázna varázslásával, a gyermekkeresztség által és paráznaságának bora által. A kereszténység olyan lett, mint a „Szelektől ide-odaűzött víz­telen fellegek ők,”. (Júdás 12.) Hajtják a missziómunkát, miközben a pogányok látják, hogy a „keresztény” országokban tombol a gyilkosság és a háború. Jön a felhő – az evangélium. A pogányok várják belőle az esőt – egy istenfélő életet – de ebből semmi sem jön. Csak látszat volt, erő nélkül. Így eljön a félelmetes nap, amikor a Parázna is le fogja aratni, amit vetett. Az evangélium, a só mely erejét vesztette, le lesz taposva az emberek által. Nem azt kapták, amire vártak, tudniillik segítséget a megjobbuláshoz, az elveszített istenkép visszanyerésére. Félre lettek vezetve, de most felébrednek. Gyűlölik a Paráznát és kifosztják és mezítelenné teszik. Eszik annak húsát és a Paráznát magát tűzzel megégetik.

Ettől akarta Jézus az embereket megmenteni, amint a hegyi-beszéd után ezt mondta:

„Aki pedig hallja e szavaimat és nem teszi meg (váltja tetté), hasonlít egy balga (bolond) emberhez, aki házát (parti)homokra építette. És szakadt a záporeső és jött az árvíz és fújtak a szelek és nekiütköztek annak a háznak és összeomlott nagy zuhanással.” (Máté 7.26-27.)

Itt látjuk beteljesedni ezt a próféciát:

„Azután másik, második angyal követte és szólt: ’Leomlott, leomlott a nagy Babilon, mely parázna indulatának borával megitatta az összes nemzetet.’” (Jelenések 14.8.) „Babilon, a nagy város!” Óh, mennyire építette a Parázna, hogy nagy legyen, – hogy sokan legyenek! Ez volt az Ő dicsősége. Igen, milyen intenzíven munkálkodott ő Jézus Szavaival, a hitoktatással, a bibliaiskolák által. De soha nem jutott oda, hogy Jézus Szavát cselekedje. A hegyi-beszédet cselekedni? – nem, azt mondja, azt csak Jézus tartotta meg, hogy mi ezáltal lássuk be hiányunkat és kegyelmére szorultságunkat.

A hegyi-beszéd nem az evangélium, hanem a törvény. Az egyetlen, amit a hegyi-beszédből a Parázna magáévá tesz, ez az Ige: „Bocsásd meg a mi vétkeinket.” A vallásoktatásokon és a bibliaiskolában azt tanítja, hogy az ember cselekedetek nélkül üdvözül csupán a hit által. De hatalmasan becsapja önmagát, mint Jakab mondja:

„Legyetek az igének megtevői s nem csupán hallgatói, mert aztán hamis következtetésekkel eltévesztitek az igazságot.” (Jakab 1.22.)

A Parázna háza valóban naggyá lett és sokan naggyá és gazdaggá lettek az építésnek ebben a munkájában. De hamar eljön az a nap, amikor jön a vihar és az árvíz és beleütköznek ebbe a házba. Akkor összeomlik, és hangos kiáltás tör elő: „Elesett Babilon a nagy város!” „És hallék más szózatot a mennyből, amely ezt mondja:

FUSSATOK KI belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneikben és ne kapjatok az ő csapásaiból.” (Jelenések 18.4.)

Egyik helyiségébe sem bújhatsz ennek a háznak, azaz egyetlen egyházközösségbe vagy felekezetbe sem. Az egész ház összeomlik és nagy lesz romlása. Ha hallod Jézus Szavait és mégsem teszed, akkor te is azokkal vagy akik „Babilont, a nagy várost” építik, bárhová tartozol is vagy bármilyen tanítást vallasz is.

Sokan mondják: „A gyülekezetből kilépni az a legkönnyebb. Az menekülést jelent. Nem, nekünk ott kell maradnunk, ahol vagyunk, hogy sók legyünk. Ha ott maradunk elérjük az embereket, ha kilépünk, semmire nem jutunk, mert egyedül maradunk.”

Ez nagyon értelmesen hangzik, de ha őszinte vagy magadhoz, be kell látnod, hogy a szégyentől félsz. Szívesen állsz az emberek előtt és talán egy kevés dicséretben részesülsz, mert te az igazságot mondod. De te az igazságot a Parázna szellemében mondod. Azért leszel megtűrve.

Halld meg te, aki só akarsz maradni Bábelben és mindazt, ami fordított, rendbe akarod hozni:

„Gyógyítgattuk Babilont, de nem gyógyult meg, (nem akart meggyógyulni). Hagyjátok el őt és menjünk ki-ki a maga földjére, mert az égig hatott az ő ítélete és felemelkedett a felhőkig.”  (Jeremiás 51.9.)

Igen, de ne hagyja el az ember a saját gyülekezetét, mondod te. Nem, ha Bábel a te gyülekezeted, akkor maradj csak ott. De ha az „én népemhez” tartozol, akkor halld meg a hangot a mennyből: „menjetek ki közülük!”

„Tisztesség azért nektek, akik hisztek.” (1 Péter 2.7.) Te követted az eszedet és orvosként akarod magadat tiszteltetni Bábelben sokak előtt. Dicsőséged gyalázattá válik. Bábel betegsége megfertőz téged és kínjaiban lesz részed. Magadat sem tudod meggyógyítani. Ha van hited kimenni ahhoz a kevés istenfélőhöz a táboron kívül, akkor Isten fog tisztelni téged.

A Parázna munkájának eredménye egy összeomlott épület és a Vadállat lábai alá vetett emberek.

Mi az eredménye a Menyasszony munkájának?

A Parázna munkájának eredménye: „Elesett, elesett Babilon a nagy város!” Ez tehát az a ház, amely összeomlott. Ezzel szemben a Menyasszony munkájának eredménye a kősziklára épített ház, amely nem omlik össze, ha jön a vihar.

Jézus erre vonatkozóan is prófétált, mikor így szólt:

„Tehát mindenki, aki hallja e szavaimat és megteszi azokat (tettre váltja őket), hasonló egy megfontolt (meggondolt) férfiemberhez, aki a kősziklára építette a házát. És zuhogott a záporeső és jött az árvíz, és fújtak a szelek és nekiestek annak a háznak, de nem omlott össze, mert (kő)szikla volt az alapja.”  (Máté 7.24-25.)

Előbb láttuk, hogyan munkálkodik a Menyasszony azon, hogy mindenkit Jézus tanítványává tegyen, és hogyan tanítja mindazt megtartani, amit Jézus megparancsolt. Munkájának eredménye a kősziklára épített ház, amely áll, ha jön a vihar.

Itt Jézus prófétálásának beteljesedését látjuk:

„Láttam. Egyszerre a Bárány ott állt a Sion hegyén és vele száznegyvennégyezren olyanok, akik homlokukra írva viselték az ő nevét és Atyjának nevét. Hangot hallottam a mennyből, mintha sok víz zúgna, vagy mintha nagy mennydörgés szólna, olyan volt a hang, melyet hallottam, mintha citerások pengetnék citerájukat. Új dalt énekeltek a trón, a négy élőlény és a vének előtt, és senki sem volt képes megtanulni a dalt, csak a száznegyvennégyezer, akiket megvásároltak a földről.”  (Jelenések 14.1-3.)

A száznegyvennégyezer a Sionra, a kősziklára épített. Ott állnak együtt a Báránnyal és új éneket énekelnek, azon a napon, amelyen a vihar dúlt, amelyen elesett Babilon. A sok víz és mennydörgés, amely a Parázna házának összeomlását okozta, a Menyasszony számára mintegy hárfajáték. Ugyanígy volt földi életének ideje alatt is. A nyomorúságok benne egy igen-igen nagy örök dicsőséget munkáltak. (2 Kor. 4.17.) Minden menyasszonyi lélek a földről lett megvéve. Mint tanítványok mindent feladtak. Mint zsengék vétettek meg az emberek közül. Meggyűlöltek apát és anyát, testvért és nővért, igen még a saját lelküket is. Követték a Bárányt, ahová csak ment. Szájukban nem találtatott hamisság. Folt nélküliek voltak: Munkájuk eredménye nem csalás volt, hanem az ígéretek betöltése szabadulás a nyomorúságból.

„Olyankor, amikor azt beszélik majd: Békesség, biztonság! – hirtelen tör rájuk a veszedelem, mint ahogy fájdalom tör a terhes asszonyra, s nem menekülhetnek. Ti azonban testvéreim, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap úgy kapjon el titeket, mint egy tolvaj, mert ti mindannyian világosság fiai vagytok és nappalnak fiai. Nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé. Következőleg, ne szunnyadjunk, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok. Mert akik szunnyadnak, azok éjjel szunnyadnak, és akik részegek, éjjel részegeskednek, mi ellenben nappal fiai vagyunk, józanok legyünk, miután felöltöttük a hit és szeretet páncélját s a megmenekülés sisakját, mert az Isten nem haragra rendelt minket, hanem a mi Urunkon, a Krisztus Jézuson keresztül a menekülésen át megtartásra.”  (1 Thessz. 5.3-9.)

„Virraszatok hát minden időszakban könyörögve, hogy legyen erőtök kimenekülni mindezekből, amelyek meglesznek majd, és megállhassatok az Emberfia színe előtt.” (Lukács 21.36.)

A Menyasszony munkájának eredménye a zsenge begyűjtése, megóvása attól, ami a földre következik – és az embernek Fia előtt való megállása. Jézus választottja a Menyasszony és nem a Parázna. Mialatt a Parázna kifejlődik és tévelygésében megérik az elesésre, arra a napra, mikor a vihar dúl, addig a Menyasszony elkészül a Bárány menyegzőjére. Tehát a Parázna munkájának eredménye egy nagy összeomlás, a Menyasszony munkájának eredménye azonban a menyegző!

„Amit ezek után hallottam, olyan volt, mintha óriási tömeg nagy hangon szólna a mennyben: ’Hallelujah! A megmentés, a dicsőség és a hatalom Istenünké! Mert igazak és igazságosak az ő ítéletei. Mert elítélte a nagy paráznát, aki paráznaságával megrontotta a földet. Rab­szolgáinak vérét megtorolta annak kezén.’ Másodszor is szóltak: „Hallelujah! Füstje felszáll az örök korok korain át!” Erre a huszonnégy vén és a négy élőlény leborult és imádta a trónon ülő Istent. „Ámen! Hallelujah!” – mondták. Ekkor a tróntól szózat hallatszott: ’Magasz­taljátok a mi Istenünket ti rabszolgái mind, ti, kik félitek őt, kicsinyek és nagyok.’ Majd úgy hallottam, mintha nagy tömeg szólna, mintha sok víz zúgna, mintha erős mennydörgések hangja szólna. ’Hallelujah! Mert királyságra lépett az Úr, a mi Istenünk, a mindeneken uralkodó. Örüljünk, ujjongjunk, adjunk dicsőséget neki. Mert eljött a Bárány menyegzője, s asszonya felkészítette magát. Megadták neki, hogy fénylő, tiszta gyolcsba burkolózzék.’ A gyolcs a szentek igazságos viselkedése. ’Írd meg: Boldogok, akik a Bárány menyegzői lakomájára hivatalosak!’ – mondta nekem. Azután így szólt hozzám: ’Ezek az Isten igaz beszédei.’”  (Jelenések 19.1-9.)

Az Újszövetségben először a Parázna összeomlásával kapcsolatban fordul elő a Halleluja szó. Nem is csoda, hogy ilyen nagy örömöt jelent. Hiszen a Parázna nagy ellensége volt a Menyasszony munkájának és Jézus munkájának és megrontotta a földet és félrevezetett minden népet. Tévelygése által saját házát is tönkretette és mind a népeket a Vadállat lába alá vetette. Mialatt a népek a Vadállat lábai alatt szenvednek, mely eltapossa és összezúzza őket, addig a mennyben menyegző lesz.

Milyen kiáltó ellentét van a Menyasszony munkája és a Parázna munkája között. Sokszor reménytelennek tűnt. A Paráznának nagy hatalma volt. A legkönnyebb úton akartak célba jutni. Hittek a varázslásnak. Akiktől félt a Parázna, hogy bűvészkedéseit netán leleplezik, azokat bezárta és megölte. De egyik vagy másik, akinek füle volt a hallásra, felfogta a mennyei hangot és kiment a Paráznák közül. Így a Menyasszony munkája nem volt hiábavaló. A gyümölcs zsengéje, a kevés, meg lett mentve. Ebben a nagy sötétségben és harcban ki lett választva a Bárány számára a Menyasszony – egy meghatározott sereg, akiknek Jézushoz hasonlókká kell lenniük. Minden, ami történt a Menyasszony legjobb javára szolgált. (Róma 8.28-29.) Úgy hatott rá, mint az olvasztótégely az arany számára. Úgy kerül ki földi életéből, mint a megtisztított arany. Isten Szelleme hajtotta, és cselekedetei igazságosak. Ezek a cselekedetek adják a menyasszonyi ruhát, ragyogó, finom gyolcsból, melyet a menyegzőn fog felölteni. A Bárány és az Ő Menyasszonya nem hagyja a földet és az embereket örökké a Vadállat hatalmában. A Parázna bűvészkedésének ideje lejárt és az emberek felébredtek a varázslásból. Kétségbeesetten félni kezdtek, amikor zúgott a „tenger” és a „hab”. Isten haragja végbemegy a földön. Addig hatalma van a Vadállatnak. (Jelenések 17.17.) De azután eljön Jézusnak és a szenteknek az órája.

„Láttam. Megnyílt az ég és egyszerre egy fehér ló tűnt fel, a rajta ülőt Hűségesnek és Igaznak nevezik. Igazságosan ítél és hadakozik. Szeme tűzláng, fején sok korona. Írott név van rajta, melyet senki sem ismer, csak ő. Köpeny burkolja be, mely vérben ázott. Neve így hangzik: az Isten igéje. Fehér lovakon követték, fényes, tiszta gyolcsba öltözötten a mennybeli seregek. Szájából éles pallos jön ki, hogy azzal vágja a nemze­teket. Vasvesszővel fogja őket terelgetni. Ő tapossa majd a Mindeneken Uralkodó Isten haragos indulata borának sajtóját. Köpenyére, éspedig tomporára, egy név van írva: „Királyoknak Királya és Uraknak Ura.””  (Jelenések 19.11-16.)

Ez hatalmas méretű invázió lesz. Ez a sereg képes Isten akaratát végrehajtani. Most következik annak az előképnek a beteljesülése, amit Jézus bemutatott, mikor a templomot ostorral megtisztította.

Most a föld imádság háza lesz, és az emberek megszabadulnak a Vadállattól és a hamis prófétától. Mindkettőt a tűznek tavába dobják. A sárkány, a régi kígyó, aki az ördög és a Sátán, ezer évre meg lesz kötve.  (Jelenések 20.2.)

Amikor Jézus a templomot megtisztította egyedül volt. Amikor a hatalmat átveszi e földön, akkor Menyasszonyával lesz, az elhivatottakkal, a kiválasztottakkal és a hűekkel. Jel. 17,14. Itt beteljesedik a nemes emberről szóló példázat, aki messze földre távozott és királyi hatalommal tért vissza. Akkor Jézus lábait az olajfák hegyére helyezi és Izráel országát helyre fogja állítani. (Apcs. 1.6.) Akkor az Ábrahámnak adott ígéret a legmesszebbmenőkig beteljesedik: „Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.” (1 Mózes 12.3.) És békesség lesz ezer évig.

A Parázna munkájának következménye az, hogy a népek háború, pestis és halál közepette az Antikrisztus és a Vadállat uralmába adattak. Ezzel szemben Jézus és a Menyasszony munkájának következménye, hogy a föld és a népek megszabadulnak a Vadállattól, az Antikrisztustól, a háború, a pestis és a halál uralmától.”

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: evangélium, evangelizálás, gyülekezet, gyülekezetépítés, helyreállítás, Keresztyénség, Magyar tanítások, Szentség, utolsó idők
Címke: , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s