Karácsony és Húsvét – keresztyén vagy pogány? – Zac Poonen

Christmas and Easter – Christain or Pagan ? by Zac Poonen

PDF formátumban letölthető itt: Karácsony és Húsvét

Az emberek hasonlítanak a nyájra és a nyáj hajlamos a sokaságot követni, anélkül, hogy bármit is kérdezne. Jézus azonban eljött és arra tanított bennünket, hogy mindent vizsgáljunk meg Isten igéje alapján. A farizeusok nagyra értékelték az emberi hagyományokat Jézus azonban Isten igéjét. Az embernek minden – Isten szájából származó – igével élnie kell. (Máté 4.4)

Jézus folyamatos küzdelmet vívott a farizeusokkal Isten igéje alapján, hosszú időn keresztül állandóan hadakozva az emberi hagyományok ellen. Az egyházban ugyanezt a csatát vívjuk ma. Isten igéje az egyetlen világosság a földön. Isten, amikor kezdetben teremtette a világosságot, azonnal elválasztotta azt a sötétségtől. Minden sötétség és az emberi hagyományok is bűn. Arra vagyunk elhívva, hogy ezt a kettőt Isten tiszta igéje alapján szétválasszuk úgy, hogy ne legyen semmi keveredés a gyülekezetben.

Karácsony

A Karácsonyt sokan megünneplik, mint Jézus Krisztus születésnapját. Minden vallásos kereskedő előre örül a Karácsonynak, mert az egy olyan időszak, amikor nagy haszonra lehet szert tenni. A Karácsony ezért inkább kereskedelmi, mint szellemi ünnep. Sok millió forintot költenek el az emberek Karácsonyi képeslapokra és ajándékokra. A szeszes italok eladása is megnő ebben az időszakban. A forgalmi rendőrök az egész világon mozgósítva vannak, mivel az utakon ilyenkor van a legtöbb baleset. Több ember megy a pokolba ebben az időszakban az utcai balesetek miatt, mint az év bármely más időszakában.

Ez valóban Isten Fiának vagy egy másik ’Jézusnak’ a születésnapja lenne?

Nézzük meg mindenek előtt Isten igéjét. A Biblia azt mondja, hogy a pásztorok kinn voltak a nyájukkal Júdea legelőin azon az éjszakán, amikor Jézus Betlehemben megszületett. A pásztorok Palesztinában októbertől februárig nem tartják a nyájaikat a legelőn éjszaka – az időjárás ugyanis esős és hideg. Ezért a valóság az, hogy Jézusnak valamikor március és szeptember között kellett megszületnie. A december 25 tehát egy más ’Jézus’ születésnapja; a Sátán tehát becsapta a gyanútlan keresztyéneket!

Még ha tudtuk volna is Jézus születésének pontos dátumát, akkor is kérdéses, hogy Isten akaratával egyezne-e, hogy az egyház megünnepelje azt. Mária – Jézus anyja – bizonyára tudta Jézus születésének pontos dátumát. Ő éveken keresztül együtt volt az apostolokkal Pünkösdöt követően. Ennek ellenére sehol nem kerül megemlítésre Jézus születésnapja. Mit mutat ez számunkra? Valójában azt, hogy Isten szándékosan eltitkolta Jézus születésnapját, mert Isten nem akarta, hogy a gyülekezet megünnepelje azt.

Az Ószövetség és az Újszövetség közötti különbség megértése segít nekünk megérteni azt is, hogy miért nem akarja Isten, hogy az Ő gyermekei megünnepeljenek bármilyen különleges, szent napot. Az Ószövetség idején Izraelnek Isten megparancsolta, hogy ünnepeljen meg bizonyos napokat, mint különleges szent napokat. Azok azonban csupán árnyékai voltak a valóságnak. Most, hogy Krisztus a miénk Isten akarata az, hogy az életünk minden napja hasonló módon szent legyen. Még a szombat (sabbat) megünneplése is eltávolításra került az Újszövetségben. Ezek abból látszanak, hogy sehol az Újszövetségben nincs megkülönböztetett szent (ünnep)nap megemlítve.  (Kol. 2.16-17)

Akkor hogyan honosodott meg a Karácsony és a Húsvét a keresztyén gyakorlatban? A válasz a következő: ugyanolyan módon, ahogyan a gyerekkeresztség, a papság és más emberi hagyományok – a Sátán finom, következetes munkájának eredményeképpen.

Amikor Konstantin császár a 4. században Róma államvallásává tette a keresztyénséget tömegek váltak „névleges” keresztyénné, anélkül, hogy az emberek szíve megváltozott volna. A megtéretlen ’keresztyének’ sokasága nem akarta feladni az évente megünnepelt két nagy ünnepüket, amik a nap, mint égitest imádatához kapcsolódtak. Az egyik ünnepük a nap-isten születésnapja volt december 25-én, amikor a nap lemegy a déli féltekén és elkezdődik a visszafelé való útja (a téli napforduló). A másik a tavasz ünnepe volt márciusban/áprilisban, amikor a tél halálát (végét) ünnepelték és a meleg nyár megszületését, amit az ő nap-istenük hoz el. Egyszerűen új nevet – „Jézus” – adtak a nap-istenüknek és folyatták a két nagy ünnepük megünneplését, most már, mint keresztyén ünnepeket és elnevezték azokat Karácsonynak és Húsvétnak.

Az Encyclopaedia Brittanica (a világ-történelmet illetően tekintélynek elismert mű) a következőt mondja a Karácsony eredetéről:

“December 25 a Philocalus naptár és a Midras (midraizmus – perzsa vallás) szerint a legyőzhetetlen nap ünnepe volt. A Karácsony megünneplése a keresztyénség időszakában régre nyúlik vissza és egy fejlődés eredménye. A keresztyénség hanyatló időszakában pogány dolgok, vallások, nemzeti szokások, mesék és hagyományok honosodtak meg a keresztyén gyakorlatban. Krisztus születésének időpontja soha nem volt megnyugtató módon meghatározva, de amikor a gyülekezeti atyák Kr.u. 440-ben eldöntötték az esemény dátumának megünneplését, nagyon bölcsen (?) a téli napforduló napját választották ki, ami már beívódott az emberek gondolkozásába, mivel az a legfontosabb (pogány) ünnepük volt. Ahogyan a keresztyénség a pogány népek között elterjedt, sokak szemében a téli napforduló gyakorlata egyszerűen egy keresztyén gyakorlattá vált.” – (1953 kiadás, 5. kötet, 642A és 643 oldal).

Húsvét

A „Húsvét” szó a menny királynőjének az egyik nevéből – ‘Ishtár’ (vagy másnéven `Astarót’) – származik (lásd. 1 Kir. 11.5), aki a Salamon által imádott egyik bálvány volt. A név a különböző országokban különböző alakokat öltött.

Az Encyclopaedia Brittanica a következőt írja róla:

“Az angol ‘Easter’ szó megfelel a német ‘Oster’ szónak és Húsvétot jelent, ami kifejezi a keresztyénségnek a közép-európai germán (teuton) törzsek felé való elkötelezettségét. Amikor a keresztyénség eljutott a germán törzsekhez ez a nagy keresztyén ünnepnap megünneplése sok pogány szertartással és hagyománnyal olvadt egybe, ami együtt járt a ’tavasz’ ünnepének megtartásával. Az hogy a feltámadás tavasszal történt, ami az élet győzelmének ünnepét jelenti a halál felett, megkönnyítette a gyülekezetek számára, hogy  ezt az alkalmat a germánok (teuton lovagok) legvidámabb ünnepével azonosítsák, megtartva a tél halálának, és egy új év születésének  – a nap visszatérésnek  tiszteletét. A Húsvét keresztyén ünnep neve (angolul-Easter, németül-Ostern) tehát az Ishtar (vagy másként Astarót), a tavasz istennője nevéből származik. A tojások, mint a termékenység és az élet megújításának szimbólumáról szóló elgondolás az ókori egyiptomiakhoz és perzsákhoz nyúlik vissza, akiknél szintén szokás volt a tojások festése és megevése a tavasz megünneplése idején. Ez az ókori elgondolás a tojások jelentőségéről, mint az új élet szimbólumáról, egyszerűen a feltámadás szimbólumává vált. A régi babona szerint Húsvét reggelén – amikor a nap felkel – táncolnak a mennyben; ez a hiedelem végig követhető és felfedezhető a tavasz régi pogány ünneplési szokásaiban, amikor a nézőközönség a nap tiszteletére táncol … A protestáns gyülekezetek is követték Húsvét reggelének – a napkelte – tiszteletének megtartását “. (1959 kiadás, 7 kötet, 859 és 860 oldalak).

Krisztus halála és mennybe menetele az evangélium központi üzenete. Az egyetlen, amit Jézus megparancsolt nekünk az a „kenyér megtörése” (Úrvacsora) volt, amiben a gyülekezet együttesen vesz részt. Ez nem csak egyszer volt/van egy évben Nagy Pénteken Húsvét idején, és semmi esetre sem tojással és nyúllal!

Amikor „megtörjük a kenyeret”, nem csak Krisztus haláláról teszünk bizonyságot, hanem a Vele együtt való meghalásunkról is. Az érzelmekre ható Nagy Péntek és Húsvét az emberek figyelmét a Krisztus követésének szükségességéről valójában az üres szertartásosság felé fordította.

Isten igéje vagy emberi hagyományok?

A Karácsony és a Húsvét megünneplése mögött az emberi hagyományok követésének sokkal erősebb halálos mérge rejlik, mint hogy egyszerűen nem engedelmeskedünk Isten igéjének. A hagyomány ereje ugyanis olyan erős, hogy sok hívő, akik az életük más területein követik a Szentírást, képtelenek lemondani a Karácsony és a Húsvét megünnepléséről.

Meglepő, hogy sok hívő nem hajlandó elfogadni, amit még a világi írók is (mint az Encyclopaedia Brittanica szerzői) megértettek, hogy a Karácsony és a Húsvét alapvetően pogány ünnepek. Mondhatjuk egy szamárra, hogy oroszlán, de az akkor is csak szamár. A név megváltoztatása nem teszi ezeket az ünnepeket keresztyénné! Semmi különbség sincs a Karácsony ill. a Húsvét és a Ganesh Puja ill. és a Dussera (legfontosabb hindu ünnepek) között.

A Karácsony és a Húsvét a nap-isten imádatának ünnepe: Karácsony a téli napforduló, Húsvét pedig a tavaszi napforduló megünneplését jelenti!

Amint az elején is mondtuk Jézus éppen ilyen – Isten igéjével ellentétes – emberi hagyományok miatt vívott állandó harcot a farizeusokkal. Jézus több ellenállással szembesült az üres ’atyai’ hagyományokkal való küzdelme során, mint a bűnnel szembeni igehirdetése miatt. Mi Jézushoz hasonló megtapasztalásokban részesülhetünk, ha hozzá hasonlóan hűségesek vagyunk Isten igéjéhez. Egyedül Isten igéje az iránymutató számunkra és nem – istenfélő – emberek példája azokon a területeken, ahol ők nem követik Isten igéjét. “Sőt inkább az Isten legyen igaz, minden ember pedig hazug”  (Róma 3.4)  “Ellenőrizzétek a beszédüket Isten igéje alapján, mondja az Úr. Ha az üzeneteik (tanításaik) eltérnek az Enyémtől, az azért van, mert nincsenek világosságban.” (Ézsaiás 8.20 LB). A bérai hívők kutatták az Írásokat, hogy ellenőrizzék még Pál tanításait is, és az ige „nemes lelkűeknek” nevezi őket. (Apcs. 17.11) Ez a követendő példa mindannyiunk számára.

Dávid Isten szíve szerint való ember volt. Mégis negyven éven keresztül megengedte az izraelitáknak, hogy Mózes rézkígyóját imádják nélkül, hogy rájött volna, hogy az utálatos Isten számára. Nem volt világossága még egy ilyen nyilvánvaló bálványimádással kapcsolatban sem. Egy sokkal kevésbé jelentős – Ezékiás – király volt az, aki világosságot kapott és lerombolta ezt a bálványimádó gyakorlatot. (2 Kir. 18.1-4) Követhetjük az istenfélő embereket az életük szentségében, de nem a világosságuk hiánya miatt gyakorolt emberi hagyományaikban. A mi biztonságunk egyszerűen Isten igéje tanításának követésében van és nem abban, amit emberek hozzátesznek ahhoz vagy elvesznek abból.

Az igazi szellemi embereknek Jézust kell követni az élet minden terültén. Ebből következik először is a kereszt felvétele és az engedelmeskedés Isten igéjének a Szent Szellem erejében minden nap. Ez magába foglalja minden olyan emberi hagyomány elhagyását, amiknek nincs alapja az Újszövetségen. Isten egy tiszta bizonyságtételre vágyik minden területen. Egy gyülekezet nem csak minden bűntől, hanem a babiloni hagyományoktól is meg kell, hogy szabaduljon. Fontos azonban emlékezni arra is, hogy attól még nem válunk szellemileg tökéletessé, ha nem ünnepeljük meg a Karácsonyt és a Húsvétot, azok pedig, akik megünneplik ezeket az ünnepeket, attól még nem lesznek testies hívők. A szellemi emberek Jézust követik a napi önmegtagadás útján és a Szent Szellemmel való naponkénti feltöltekezésben.

Amikor olyan hívőkkel találkozunk, akik megünneplik ezeket az ünnepeket, szívélyeseknek kell lennünk velük kapcsolatban és figyelembe venni, hogy ők tudatlanok ezeknek az ünnepeknek a pogány eredetét illetően. Ezért ők semmiképpen sem vétkeznek, amikor megünneplik azokat, mi azonban vétkezni fogunk, ha elítéljük őket emiatt.

“Kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon. Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve”. (Róma 14.4-5)

„Copyright – Zac Poonen”

Forrás: Christian Fellowship Church – Bangalore, India http://www.cfcindia.com

Fordította: Abonyi Sándor

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: gyülekezet, helyreállítás, Keresztyénség, Magyar tanítások, Szentség
Címke: , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s