Isten országa vagy a Sátán királysága? – Abonyi Sándor

Letölthető PDF formátumban  itt – MP3 formátumban itt

Elterjedt egy – a világi emberek között is népszerű – tanítás, hogy az Atya mindenkit szeret, a bűnös megtéretlen embereket is, és az üdvösséghez nem kell más, csak elmondani egy befogadó imát és már meg is tértek, üdvösséget is nyertek az emberek. Ez a tanítás teljesen megfertőzte korunk nemzedékét és nagy akadálya annak, hogy igazi megtérések (újjászületések történjenek) és az emberek valóban átmenjenek a “szoros kapun” és a “keskeny útra” lépjenek.

A két különböző úton járókat jól érzékeltetik a következő igék:

„Legyetek én követőim, atyámfiai, és figyeljetek azokra, akik úgy járnak, amiképpen mi néktek példátok vagyunk. Mert sokan járnak másképpen, kik felől sokszor mondtam néktek, most pedig sírva is mondom, hogy a Krisztus keresztjének ellenségei; Kiknek végük veszedelem, kiknek Istenük az ő hasuk, és akiknek dicsőségük az ő gyalázatukban van, kik mindig a földiekkel törődnek. Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk;” (Fil. 3:17-20)

A népszerű tanítás ezen a „széles kapun” lépteti be az embereket és sok – megtéretlen (újjászületetlen) “széles úton” járó – embert tesz “névlegesen keresztyénné”, akik valójában nem igazi keresztyének – Krisztus követők, hanem Krisztus keresztjének ellenségei.

Két szellemi birodalom létezik:

  • Az egyik Isten országa (Jézus és az Ő tanítványai mindig ezt hirdették) és akik valóban befogadják Őt, azok bekerülnek Isten országába: azoknak Isten, az Atyjuk lesz, ők pedig fiai. 
  • A másik a Sátán királysága, ami a világ és a „világ fiainak” a fejedelme, atyja a Sátán, ők pedig a Sátán fiai („ördög atyától való” fiak – János 8.44) mindaddig, míg valóban meg nem térnek.

A megtéretlen emberek tehát nem az Atyának a fiai és Isten a bűneik miatt nem is szereti őket, hanem éppenséggel haragszik rájuk, mert Isten gyűlöl minden bűnt. Ezért a Sátán gyermekei – a világ fiai – a bűneik miatt Isten haragja alatt vannak, és ha az evangélium hallatára meg nem térnek, akkor Isten haragja alatt is maradnak!

Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.”   (János 3:36.)

Egy valóságos megtéréssel és újjászületéssel lehet csak a Sátán királyságából – a világból – Isten királyságába átlépni:

Valakik pedig befogadják őt, hatalmat ad azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek; Akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.”  (János 1:12-13)

Az eredeti görögben a „hatalmat kapni” azt jelenti, hogy jogot (jogosultságot) és ezzel képességet is kapni arra, hogy Isten fiai tudjunk lenni.

Ez azért lehetséges, mert ha valóban meghalt bennünk a testi ember (már nem a korábbi – testies – vágyak és kívánságok vezérelnek bennünket) és újjászülettünk a Szent Szellem munkája által és új teremtés lettünk a Krisztusban, akkor már képesek leszünk önmagunkat megtagadva követni Őt.

Ez Isten természetfeletti munkájának eredménye az életünkben. Ez nem egyszerűen csak egy „befogadó ima” elmondatását jelenti valakivel és már üdvösséget is nyert „futószalagon gyártva a hívőket”, hanem arról szól, hogy akik valóban befogadták Őt (Jézust), akik valóban újjászülettek, azok kapnak jogosultságot arra, hogy Isten fiává legyenek és attól fogva Atyának szólítsák Istent. Ez nem egyszerűen csak egy “döntés” kérdése, hanem annál sokkal több! Ez teljes hátat fordítás a régi, bűnös életünknek átmenve a „szoros kapun” és elindulás egy új, „keskeny úton” az Úrra együtt. Isten az, aki elkezdi bennünk ezt a munkát: elkezdenek bennünket érdekelni Isten és a hit dolgai és kezdjük meggyűlölni a bűnt a magunk és mások életében, kezdünk elszakadni a világ dolgaitól, a világi emberek társaságától és hívő emberek társaságát keressük. Isten munkálja és növeli folyamatosan a hitet a szívünkben az Ő igéje által. Egy idő után, amikor valódi bűnbánatra jutunk – teljesen meggyűlölve a bűnt és a bűnös életünket – megszomorodva összerogyunk Isten előtt, mert már képtelenek vagyunk a világ, a bűn útján járni, és akkor teljesen átadjuk magunkat Istennek. Ez az az pont, amikor meg lehet hozni egy hiteles döntést és valóban befogadni Őt. Előtte kárt okozunk, ha emberileg erőltetjük a dolgokat, mert úgysem fog menni. A megtérés („megtérítés”) nem emberek munkája, hanem Isten természetfeletti munkája az emberben. Ezt mi nem tudjuk erőltetni, siettetni, helyettesíteni pedig semmiképpen, hanem csak táplálni a kereső ember érdeklődését Isten igéjével és figyelni az emberben zajló belső változásokat. Amikor elérkezik a döntő pillanat valaki életében, akkor lehet segíteni és az Úrhoz vezetni őt.

W. Nee beszél arról, hogy olyan ez, mint a vízben fuldokló ember kimentése. Amíg kapálózik és erőlködik a saját erejével, addig nem lehet kimenteni. Ha azonban már kezd fulladozni és megszűnik a kapálózás, feladja a küzdelmet és megadja magát a halálnak, akkor ki lehet húzni, meg lehet menteni őt!

Egy ilyen döntést követően valódi változásnak kell bekövetkezni egy valóban megtért, újjászületett ember életében: meg kell fordulni és el kell kezdeni a világ (széles) útja helyett Isten (keskeny) útján járni. Ekkor kapunk jogot és ettől fogva képesek leszünk az Úr útján járni. Innentől kezdve már egyáltalán nem nehéz az Úr útján járni. „Az én igám könnyű és gyönyörűséges” – mondja az Úr. Ha valaki nem jut el idáig és nem történik meg az újjászületés, hogy a Szent Szellem átformálja őt és új teremtéssé váljon a Krisztusban, akkor csak saját testi erejével erőlködik, az pedig nem megy. Igazi keresztyén életet élni, csak a réginek meghalva és a feltámadás erejével egy új életben járva lehetséges.

Nekünk bizonyságot kell tenni az új életünkről a Krisztusban (Isten országáról), de az emberek „megtérítése” nem a mi munkánk, hanem Isten természetfeletti munkája! Hagyni kell, hogy ezt Isten végezze el az emberekben, kiben mennyi idő szükséges ehhez (napok, hónapok, esetleg 1-2 év). Nekünk csak segíteni kell a kereső emberek érdeklődését kielégíteni az ige által, hogy eljussanak a döntő pontig, de nem siettethetjük, és főleg nem helyettesíthetjük Isten munkáját. Az ige nem azt parancsolja nekünk, hogy „megtérítsük” az embereket, hanem hogy hirdessük az evangéliumot és „tegyük tanítványokká őket!”

Javaslom elolvasni Zac Poonen „Tanítvánnyá teszel embereket, vagy csak megtérésre hívsz?” című írását.

Itt elérhető: https://keskenyut.wordpress.com/2015/05/27/tanitvannya-teszel-embereket-vagy-csak-megteresre-hivsz-zac-poonen/

Abonyi Sándor

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: Bizonyságok, evangélium, evangelizálás, gyülekezetépítés, helyreállítás, Keresztyénség, Magyar tanítások
Címke: , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s