Szülés előtt mindig vajúdás van – Abonyi Sándor

PDF formátumban letölthető itt: Szülés előtt mindig vajúdás van

Többször megtapasztaltam az életemben, hogy amikor Isten egy új feladattal bízott meg, egy új, egy „magasabb” szintre emelt, új és mélyebb kijelentésekkel ajándékozott meg, akkor előtte mindig egy fájdalmasan nehéz, gyötrődésekkel teli, esetenként különböző testi gyöngeségekkel vagy akár betegségekkel terhelt időszakon vitt át.

Ezek mindig a hit és az Istenben való bizalom nagy próbái voltak számomra, ami természetesen együtt járt egy önvizsgálattal is, hogy van-e valami, amiben változnom kell? Isten ilyenkor mindig teljesen le akar csupaszítani bennünket, hogy egyedül csak Tőle függjünk, és mindenért neki adjuk a dicsőséget.

Ilyenkor mindig eszembe jutott Jakab apostol bátorítása:

„Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez. A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.”   (Jakab 1:2-4)

Egyik alkalommal azt tanulmányoztam hogyan vezette Isten a népét, Izraelt miután kihozta Egyiptomból és mielőtt bevitte volna őket az Ígéret földjére. Tudjuk, hogy Isten nem egyenesen, hanem sok-sok kanyarral vezette Izrael népét a pusztában. Ebben a vándorlásban Isten gondoskodott arról, hogy egy-egy nehezebb pusztában vándorló időszak után mindig egy-egy oázis következzen Izrael népe számára.

Isten módszerét így lehetne ez alapján megfogalmazni:

Egy kis puszta – egy kis oázis – egy kis puszta – egy kis oázis!

A puszta mindig a kísértések, próbák idejét jelenteti Isten tervében, az oázis pedig a felüdülés (a szolgálat) ideje, „aki ugyanis mást felüdít, az maga is felüdül”.

Az előbbi megfogalmazást így lehetne pontosítani

Egy kis próba – egy kis szolgálat – egy kis próba – egy kis szolgálat!

Isten szolgáinak életében is ugyanezt látjuk:

  • Mózes 40 évet élt a pusztában, ahol felkészítette őt Isten a későbbi elhívására. Az Istentől kapott elhívásába csak akkor léphetett be, amikor már maga is átment azokon a próbákon, ami utána 40 éven keresztül Izrael népére a pusztában várt.
  • Jézust a nagy mennyei szózat után

„Ez az Én szerelmes fiam, akiben gyönyörködöm”  (Máté 3.17)

Szent Szellemmel telve 40 napra maga a Szent Szellem vitte ki a pusztába, hogy mindenféle módon megkísértessen, megpróbáltasson.

Jézus pedig Szent Lélekkel telve, visszatér a Jordántól, és vitetik a Lélektől (Szent Szellemtől) a pusztába   (Lukács 4:1)

Az elhívás és a Szent Szellemmel való betöltekezés már megvolt a Jordánba való bemerítkezéskor, de felkenetés (erő a szolgálathoz) csak a kísértésekben való helytállás, kitartás után következett be Jézus életében is.

Elvégezvén minden kísértést az ördög, eltávozik tőle egy időre. Jézus pedig megtér a Léleknek (Szent Szellem) erejével Galileába: és híre megy néki az egész környéken. És ő tanítja azoknak zsinagógáiban, dicsőíttetvén mindenektől.”   (Lukács 4:13-15).

Látjuk tehát, hogy Isten tervében – még ha Szent Szellemmel teltek vagyunk is – nincs erő – kenet – próbák nélkül, mert Jézus maga mutatott ebben is példát nekünk.

Keresztyénként sokszor vágyunk arra, hogy békés, kiegyensúlyozott – bajoktól és nehézségektől mentes – hívő életünk legyen, de Isten ezt egyáltalán nem így gondolja.

Ha valóban Isten akaratában akarunk járni és a tőle való elhívásunkat, és szolgálatunkat egyre magasabb szinten végezve akarjuk betölteni, akkor bizony számítanunk kell rá, hogy Isten mindig egy nehéz, próbákkal teli időszakban való helytállás után „léptet elő” csak bennünket a szolgálatban és bíz meg újabb, nehezebb feladattal. Isten megvizsgálja mindig a hűségünket és kitartásunkat, de ezzel együtt fel is készít bennünket az újabb, nagyobb feladatra, szolgálatra.

Ha vágyunk arra, hogy mi is megfussuk a pályánkat és teljesen betöltsük a szolgálatunkat, akkor a mi életünkre is elmondható lesz, hogy

egy kis puszta – egy kis oázis – egy kis puszta – egy kis oázis.

Felettébb örüljünk tehát a nehézségeknek és a próbáknak az életünkben, mint Jakab apostol is mondja, mert a kínlódásokkal, gyötrődésekkel, fájdalmakkal teli időszak olyan az életünkben, mint a terhes anyuka esetében, aki a nagy pocakjára nézve örül neki, hogy egy új élet fog nemsokára megszületni. Így tekintve mi is az ilyen időszakokra sokkal könnyebben el tudjuk hordozni a terheket a nehéz időszakokban és tudunk ezekért is hálád adni Istennek.

Abonyi Sándor

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: gyülekezet, helyreállítás, Keresztyénség, Magyar tanítások, Szellemi harc, szolgálati ajándékok
Címke: , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

3 hozzászólás a(z) Szülés előtt mindig vajúdás van – Abonyi Sándor bejegyzéshez

  1. keryzsuzsanna szerint:

    Átemelte Hitünk célja és hozzászólt:
    Útban Kánaán felé:

    Kedvelés

  2. Guti Tünde szerint:

    Ámen!
    Pál és Barnabás mondta,
    „Erősítve a tanítványok lelkét, intvén, hogy megmaradjanak a hitben, és hogy sok háborúságon át kell nékünk az Isten országába bemennünk.”
    Ap. csel. 14:22.

    Kedvelés

  3. Köszönöm.

    Kedvelés

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s