Isten tervének betöltése az életünkben – Zac Poonen

Fulfilling God’s Purpose for our Life – Zac poonen

PDF formátumban letölthető itt: Isten tervének betöltése az életünkben

Amelyek nekem egykor nyereségek voltak, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt annak felette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: akiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem, és találtassam Ő benne, mint akinek nincsen saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentől való igazságom a hit alapján: hogy megismerjem Őt, és az Ő feltámadásának erejét, és az Ő szenvedéseiben való részesülésemet, hasonlóvá lévén az ő halálához; Ha valami módon eljuthatnék a halottak feltámadására. Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus. Atyámfiai, én magamról nem gondolom, hogy már elértem volna: de egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam mögött vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.”  (Fil. 3:7-14)

Ezeket a szavakat nem egy – a keresztyénség útján elinduló – lelkes, fiatal írta. Ez egy érett keresztyén bizonysága egy gazdag és teljes élet vége felé. Harminc év telt el Pál megtérése óta. Azokban az években Isten sok gyülekezet létesítésében használta őt, hatalmas megerősítve a szolgálatát jelek és csodák által. Pál a kezdettől fogva odaadóan fáradozott az evangélium munkájában, állandóan utazott és óriási megpróbáltatásokon ment keresztül. Meg kellett, hogy ismerje a bűn feletti győzelem valóságát, ahogyan növekedett az Úr képére való hasonlóságban. Sok öröme között volt egy különleges megtapasztalása, amikor felvitetett a harmadik égig, hogy kimondhatatlan kijelentéseket kapjon szellemi igazságokról. Az élete vége felé mégis azt állította, hogy még nem érte el mindazt, amit Isten eltervezett az életére nézve. Itt látjuk minden idők legnagyobb keresztyénét, aki azt mondja az élete vége felé, hogy neki még nekifeszülve kell igyekezni a cél felé. A legtöbb hívőnél sajnos a megtérés és újjászületés a kezdet és a vég is egyben, ami megmenti őket Isten végső ítéletekor. Nem így az apostol esetében, és senki más esetében sem, akik azt keresik, hogy Krisztusra hasonlítsanak és az Ő igazi tanítványai legyenek. Itt ebben az igeszakaszban Pál kijelenti azt a szilárd meggyőződését, hogy Krisztus egy meghatározott cél elérése érdekében ragadta meg őt. Ő is elhatározta, hogy megragadja ezt a célt, bármibe kerül neki. Ez egy hatalmas és felemelő igazság, hogy amikor az Úr a megtérésünkkor megragad bennünket, akkor azon túl egy sokkal távolabbi célt is ad számunkra túl a lelkünknek a pokol tüzétől való megmentésén és a mennybe jutáson. Ha egy olyan érett keresztyén, mint Pál apostol harminc éves fáradhatatlan szolgálta végén azt mondja, hogy még nem érte a célt, de törekszik rá, hogy teljesítse Isten minden életére vonatkozó tervét – micsoda óriási dolog lehetett az a terv!

Pál továbbmegy ebben az igeszakaszban. Számára minden, amit a világ értékesnek tart, az kár és szemét, ha összehasonlítja azokat az Isten terve által megragadott páratlan dologgal és annak teljesítésével. Pál minden világi dolgot feladva az értékes jutalomra tekint (Fil. 3.14). Amikor körülnézünk és világi vagyonra vágyó, anyagi dolgokba kapaszkodó mohó hívőket látunk, óriási helyet adva ennek életükben Isten dolgaihoz képest, akkor észre kell vennünk, hogy az ő keresztyénségük nagyon távol áll a Pálétól.

Szellemi csecsemőkor jele csupán a megtérésre gondolni, mint egy biztosítási kötvényre, ami megment bennünket a pokol lángjától. Amikor szellemileg éretté válunk, felfedezzük, hogy Isten azért mentett meg bennünket, hogy minden nap egy olyan ösvényen járhassunk, amit előre eltervezett mindannyiunk számára az örök időktől fogva (Ef. 2.10). Ez az ösvény volt az, amit Pál Istennek az életére vonatkozó tervének nevezett. Ha megelégszünk azzal, hogy az Ő kegyelmében részesülünk, de nem szánjuk oda magunkat az Ő akaratának teljesítésére az életünkben, nem számít, hogy teljes evangéliumiak vagyunk-e, leéljük az életünket anélkül, hogy valami örökkévaló értéket hoznánk létre Isten számára. Természetesen a gonosz egyik célja az, hogy valamilyen módon megvakítsa az embereket Isten –Jézus Krisztusban elnyerhető – kegyelmével kapcsolatban, meggátolva őket ez által abban, hogy meg legyenek mentve (2 Kor. 4.4). Ha azonban ezen a területen nem jár sikerrel, akkor a másik célja az, hogy megvakítsa az új keresztyéneket, azt a tényt tekintve, hogy Istennek van egy nagyon jól meghatározott terve a számukra. Igen nagy sikert ér el ezen a területen! Igazi hívők ezrei soha nem keresik Isten akaratát komolyan, még az életük komoly döntéseiben sem.

Példaként a filippiben lévő keresztyének élete jelenik meg ebben az igeszakaszban, hogy folyamatosan bátorítson bennünket a cél elérésére. A földön elérhető szellemi érettségünk mértéke soha nem menthet fel bennünket ezen állandó sürgető szükség alól. Sok hívő azért hanyagolja el ezt a feladatát, mert nincs élő bizonyságuk. Az egyetlen bizonyságuk egy távoli múltban megtapasztalt emlékhez kötődik, amikor egy áldott napon – egy evangelizációs alkalmon – esetleg felemelték a kezüket vagy aláírtak egy kártyát a megtérésükről szóló döntésről. Ez csodálatos, csak attól fogva semmi sem történt! A Példabeszédek 4.30-34 egy elhanyagolt kert képével írja le annak az embernek az állapotát, aki a megtérése után kényelmes semmittevésben éli az életét. Egy kert állandó gyomlálást és gondozást igényel, ha meg akarjuk védeni a gyomoktól és a csalántól – és így van ez az emberi lélekkel is.

A megtérésünket követően megismerve Isten tervét az életünkre vonatkozóan – és törekedve rá, hogy megvalósítsuk azt – nem egy extra lehetőség egy szellemi elit számára. Ez kellene, hogy jellemző legyen Isten minden igaz gyermekére.

Christian Fellowship Church, Bangalore, India – Minden jog fenntartva!

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének (http://www.cfcindia.com) egyértelmű feltüntetésével.

Fordította: Abonyi Sándor

Megjegyzés: Ha esetleg segít meglátni, hogyan jelentheti ki Isten számunkra személyes elhívásunkat (az életünkre vonatkozó tervét) egy hétköznapi keresztyén életében, akkor javaslom elolvasni a Blog Magamról menüpontjában lévő leírást és az abban beágyazott linken keresztül elérhető személyes elhívásomat.

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: gyülekezet, gyülekezetépítés, helyreállítás, Keresztyénség, Magyar tanítások, Szentség
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s