A „Jónások” elhívása: Ne fuss el, ha a beszédre van elhívásod – J. Lee Grady  

Calling all Jonahs: Don’t Run if You Are Called to Speak! by J. Lee Grady

PDF formátumban letölthető itt: A Jónások elhívása

Ismét megtörtént velem. Nemrég az egyik vasárnap a pulpitusnál álltam és ránéztem a sok idegen emberre. A gombóc ott volt a torkomban és hirdettem az üzenetet, amit az Úr helyezett a szívemre a Bibliából. Férfiak és asszonyok ezrei beszélnek ehhez hasonlóan nyilvánosan minden héten. Ez az igehirdetők szolgálata. Nem nagy dolog. Annak ellenére, hogy gyakran beszélek, úgy tapasztaltam, hogy az evangélium hirdetése a legfélelmetesebb megbízatások egyike; bárki kipróbálhatja. Úgy érzem magam előtte, mint aki ezer halállal hal meg, és utána is sokszor meghalok, amikor hazamegyek és kiértékelem, hogy mi is történt. Egyik elcsüggesztő megtapasztalás után, amikor a hallgatóság mereven és hidegen, karba tett kezekkel nézett rám, elgondolkoztam, hogy az igehirdetés tényleg az én elhívásom? Megosztottam a vívódásomat egy öreg pásztorral: “Időnként csüggedés vesz rajtam erőt az igei szolgálatom után” – mondtam. “Történt veled már ilyen?” Bizonyos voltam, hogy azt tanácsolja majd nekem, hogy hagyjam abba az igehirdetést. A válasza teljesen sokkolt engem. “Fiam, én ugyanezt élem át minden vasárnap.” Amikor elmondtam a barátaimnak, hogy önbizalmam hiánya miatt le akartam mondani Istentől kapott elhívásomról, az ige hirdetéséről, ők nagyon meglepődtek. Azt gondolták, hogy a legtöbb pulpitusnál álló ember szereti azt. Csak gondolkozzatok el ezen! Úgy gondolhatnánk, hogy Isten ajándékkal rendelkező szónokokat választ, akik úgy fejlesztik a képességüket, mint a sebészdoktorok vagy a színészek, akik megtanulnak a színpadon szerepelni. Az igazi igehirdetés azonban nem természetes, hanem az egyik leginkább természetfeletti tevékenység, bárki is kapott erre valaha elhívást. Isten beszédének szólásához egy tökéletlen ember engedelmességére van szükség. Ha ezt testből tesszük, az eredmény siralmas lesz; ha azonban teljesen a Szent Szellem erejében bízunk a profetikus igehirdetés természetfeletti kenetet szabadít fel. A legtöbb prédikátor a Bibliában nehezen kezelhető ember volt. Mózes szabadkozott a dadogása miatt, Gedeon megpróbálta saját alkalmatlanságát bizonyítani és Jeremiás a prófétai teher hordozása miatt panaszkodott. Jónás hajójegyet váltott a Földközi tenger túlsó partjára, hogy ne kelljen átadnia a népszerűtlen üzenetét. Pál apostol pedig, aki a Krisztussal való találkozása előtt ékesszólású farizeus volt, meg volt fosztva az ékesen szólásától mielőtt még hirdette volna az igét végig a Római Birodalomban. A következőt mondta a korinthusiaknak: Erőtlenség, félelem és nagy rettegés közt jelentem meg ti köztetek. És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában: hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék.”    (1 Kor. 2:3-5). Athur Katz karizmatikus ébredési prédikátor, aki hét éve halt meg, a következőt írta az igazi igehirdetés erejéről az Apostoli Alapok lehelyezése című 1999-ben megjelent könyvében: “Csak az alkalmas az ige hirdetésére, aki Jónáshoz hasonlóan el akar futni az ellenkező irányba. … Az az ember, aki sóhajtozik és nyög, amikor felkérik, hogy beszéljen, aki nem akar ott lenni, aki rettentően kellemetlenül érzi magát  … valószínűleg annak az embernek a száján fog igazi igehirdetés kijönni.” Bizonyos, hogy jelenleg Amerikában a legtöbben közülünk nem így látják a pulpitus melletti szolgálatot. A kellemetlenséget nem okozó, sima igehirdetéseknek örülünk. Nem a szerint mérjük egy igehirdetés hatását, hogy a megítélés által milyen munkát végez el a szívekben, hanem hogy milyen magasra ugrálnak az emberek, amikor az igehirdető azt mondja nekik, amit hallani akarnak. Az ilyenfajta testies igehirdetés elnyerheti az emberek tetszését, fellendítheti a TV nézettségét, sőt mega-gyülekezeteket építhet fel. A királyság azonban nem önelégült magabiztosság által épül. Isten szavára van szükség. A gyülekezetek szellemi éhségtől szenvednek mindaddig, amíg az összetört, szabadkozó, gyenge és remegő igehirdetők engedelmesek lesznek, hogy Isten szent tüze kijöhessen a szájukon. Ha van egy üzeneted Istentől, halj meg a félelemtől, kételkedj és szabadkozz és idd ki a szenvedés poharát, ami hozzátartozik Isten hiteles elhívásához. Fordította: Abonyi Sándor

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: Magyar tanítások
Címke: ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Guti Tünde szerint:

    Így igaz, ámen!
    “Az igazi igehirdetés azonban nem természetes, hanem az egyik leginkább természetfeletti tevékenység, bárki is kapott erre valaha elhívást. Isten beszédének szólásához egy tökéletlen ember engedelmességére van szükség…
    A királyság azonban nem önelégült magabiztosság által épül. Isten szavára van szükség.”

    Kedvelés

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s