Utolsó idők – Abonyi Sándor

Letölthető PDF formátumban itt – MP3 formátumban itt

Az utolsó időkkel kapcsolatban sok – időnként egymásnak és az igének is ellentmondó – írás és tanítás lát napvilágot, amik néha túlfeszített módon ingerlik és téves (időnként a világ végét prófétáló szolgálók által) meggondolatlan, elhamarkodott cselekedetekre ösztönzik Isten népét. Nagy a „most az utolsó időket éljük” és “közvetlenül az utolsó napok előtt vagyunk” népes tábora. Mivel rész szerint van bennünk az ismeret és Isten nem jelent ki mindent egy embernek, ezért a különböző részigazságok egymás mellé rakásával, és az ige mérlegén nem megálló részek kiszűrésével juthatunk közelebb a teljes igazsághoz. Néhány részigazsággal szeretnék én is hozzájárulni ehhez az utolsó idők dolgait kutató vizsgálódáshoz, amiben hiszem, hogy Isten vezetett az ige jobb megértésében és néhány kijelentéssel is gazdagított ezekkel kapcsolatban. Ez az írás nem lezárt – „kőbe vésett” – írás, hanem egy gondolkozási folyamat része, amiben Isten elkezdett hónapokkal ezelőtt megmutatni dolgokat és hiszem, hogy a jövőben még további Úrtól való gondolatokkal fog kiegészülni és másokat is inspirálni fog a Szent Szellem által újabb kijelentésekre. Így juthatunk közelebb a teljes igazsághoz, ahogyan Isten is látja a dolgokat. Olyan ez, mint amikor messziről egy hegy körvonalát látjuk, de ha közelebb megyünk, akkor kiderül, hogy az nem egy hegy, hanem egy egész hegyvonulat, hegyek láncolata, majd ismét közelebb menve már látszanak az első hegyen az erdők és a tisztások, és még közelebbről nézve már az épületek is. Ha azonban kirándulást teszünk a hegyre és bemegyünk az erdőbe, akkor már csak a fákat látjuk és semmi mást. Valahogy így van ez az utolsó idő témájával is. Ahogyan az idő haladt előre, Isten emberei egyre világosabban láttak meg dolgokat, de manapság mintha már az lenne érzékelhető, hogy bent vagyunk az erdőben és „nem látjuk a fától az erdőt”. Ezekkel a gondolatokkal bocsájtom útjára és teszem megvizsgálás tárgyává ezt az írást.

Az „utolsó idők” időszakának értelmezése

Az első dolog, amit tisztáznunk kell, hogy az ige mit ért utolsó idők (utolsó napok) alatt. Az ószövetségi próféták úgy beszélnek az utolsó időkről, mint ami a jövőben lesz:

„De van Isten az égben, aki a titkokat megjelenti; és ő tudtára adta Nabukodonozor királynak: mi lesz az utolsó napokban.”  (Dániel 2:28)

„Lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ….és csodajeleket mutatok az égen és a földön; vért, tüzet és füstoszlopokat. A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, mielőtt eljön az Úrnak nagy és rettenetes napja.”   (Jóel 2:28-31)

Izráel fiai is sok ideig maradnak király nélkül, fejedelem nélkül, áldozat nélkül,…azután megtérnek Izráel fiai és keresik az Urat, … és remegve folyamodnak az Úrhoz és az Ő jóságához az utolsó időkben.”  (Hóseás 3:4-5)

„Lészen az utolsó időkben, hogy erősen fog állani az Úr házának hegye, … és özönleni fognak hozzá minden pogányok;”   (Ézsaiás 2:2)

Ezek a próféták messziről tekintettek előre az utolsó időkre és ezért annak csak a ’körvonalait’ látták, de nézzük meg, mit mondanak az újszövetségi írások Isten által ihletett hiteles szerzői, akik már pontosabban látták ezt az időszakot:

„Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképpen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által  (Zsidó 1:1)

Ez az, ami megmondatott Jóel prófétától: És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: …. amit ti most* láttok és hallotok”. (Ap.csel. 2:16-23) – * ezt Pünkösdkor mondta Péter a Szent Szellem kitöltetésre

Ezekből az igékből egyértelműen látjuk, hogy Jézus szolgálatával, ill. a Szent Szellem kitöltetésével, Pünkösdkor kezdődött el az ’utolsó időknek’ nevezett korszak, ami az újszövetségi kor végéig tart!  

Ez azt jelenti, hogy Jézus földi szolgálata óta már az utolsó napokban élünk! Már Pál is így írt Timótheust figyelmeztetve a kora keresztyénségére vonatkozóan, hogy “lesznek az emberek az utolsó napokban magukat szeretők”, stb… és már az első generáció gyülekezete is várta vissza Jézust. Ebből adódóan az látszik, hogy Jézus eljövetele óta minden hívőnek, minden generációban úgy kell megélni a hívő életét, hogy számára most vannak az utolsó napok és Jézus bármikor visszatérhet. Ezért mindenkinek, minden generációban készen kell lenni, mert mindenkinek a saját korában, a saját cselekedetei alapján fog eldőlni, hogy kinek a neve lesz beírva az Élet könyvébe. Az utolsó idők tehát nem a múlt, de nem is a jövő, hanem a teljes újszövetségi kor, minden újszövetségi hívőnek a saját kora! Jézus az Alfa és az Omega, a Kezdet és a Vég. Ő az, aki szolgálatával elkezdte és újbóli megjelenésével le fogja zárja az „utolsó idők” korszakát, ami a teljes újszövetségi korszak.

Az antikrisztus szelleme

Látható az igékből az is, hogy János apostol már a saját korában, az újszövetségi kor első generációjának idején, az első gyülekezetekben a szellemben jelenlévő antikrisztusra figyelmeztetett:

„Fiacskáim, itt az utolsó óra; és amint hallottátok, hogy az antikrisztus eljön, így most sok antikrisztus támadt; ahonnan tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Közülünk váltak ki, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna; de hogy nyilvánvalóvá legyen felőlük, hogy nem mindnyájan közülünk valók. És néktek kenetetek van a Szenttől, és mindent tudtok. … Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy a Jézus a Krisztus? Ez az antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút és az antikrisztus szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljön; és most e világban van már.”      (1 János 2:18-22; 4.3)  

János azt mondta, hogy sok antikrisztus támad, sőt sokan közülü(n)k váltak ki. Ők igyekeznek mások fölé emelni magukat és ez által elfoglalni Jézus helyét – a fő szerepét – az egyházban, kiszorítva, helyettesítve Őt. Az alávetettséget igénylő, a hierarchia lépcsőin felfelé törekvő hivatásos papság (klérus és a pásztorok) ezt teszik 2000 év óta!

János apostol 2000 évvel ezelőtt az első gyülekezeteket figyelmeztető leveleiben már az antikrisztus szellemének jelenlétéről beszél, ami azóta is jelen van folyamatosan, minden generációban sok gyülekezetben. Az antikrisztus tehát nem egy konkrét személy, akire várni kell, hogy majd a jövőben meg fog jelenni, hanem sok antikriszus támad minden generációban és az antikrisztus szelleme „ül be” – vesz lakozást – sok gyülekezetben, minden generációban. Érdekes, hogy az antikrisztus kifejezést az apokaliptikus Jelenések könyve meg sem említi, csak János első századi figyelmeztető levelei, de ott is inkább „sok antikrisztusról” és az „antikrisztus szelleméről” van szó!

A fenevad

Már Dániel próféta is kapott kijelentéseket a jövővel kapcsolatban. Az neki a jövő volt, de az újszövetség korában élőknek már jelen. Dániel két látást is kapott, amelyeket ha párhuzamba állítunk, újabb kijelentést kapunk.

Először négy birodalmat látott. Most itt elsősorban a számunkra érdekes negyedik birodalomra koncentrálunk:

 „A negyedik birodalom pedig erős lesz, mint a vas; mert miként a vas széttör és összezúz mindent; Hogy pedig lábakat és ujjakat részint cserépből, részint vasból valónak láttál: a birodalom kétfelé oszol, de lesz benne a vasnak erejéből, amint láttad, hogy a vas elegy volt az agyagcseréppel. És hogy a lába ujjai részint vas, részint cserép: az a birodalom részint erős, részint pedig törékeny lesz. Hogy pedig vasat elegyülve láttál agyagcseréppel: azok emberi mag által vegyülnek össze, de egymással nem egyesülnek, minthogy a vas nem egyesül a cseréppel. És azoknak a királyoknak idejében támaszt az egek Istene birodalmat, mely soha örökké meg nem romol, és ez a birodalom más népre nem száll át hanem szétzúzza és elrontja mindazokat a birodalmakat, maga pedig megáll örökké.”    (Dániel 2:40-44)

Megdöbbentő, hogy Dániel, aki a babiloni (első), majd a perzsa (második) birodalomban is élt – Isten szelleme által – milyen pontosan írta le az egymás után következő birodalmakat. Tudjuk a történelemből, hogy a perzsa birodalmat követő (harmadik) birodalom a Nagy Sándor nevéhez fűződő görög birodalom volt, amit a római (negyedik) birodalom követett. Megdöbbentő pontossággal írja le a római birodalom jellemzőit és annak a későbbi kettészakadását is a „két láb” képével bemutatva.

Egy másik látásában Dániel négy állatot látott, amik az előző látásának négy birodalmával állíthatók párhuzamba, amelyek közül az utolsó vadállat rettenetesebb minden előbbinél:

„Ezek a nagy állatok, mik négyen voltak, négy király, akik támadnak e földön… Akkor bizonyosat kívántam tudni a negyedik állat felől, amely különbözik mindamazoktól, és rendkívül rettenetes volt; vasfogai és érckörmei voltak, falt és zúzott, és a maradékot lábaival összetaposta. A tíz szarv felől is, amelyek a fején volt, és afelől, amely utóbb növekedik és három esik ki előle; és ennek a szarvnak szemei voltak és nagyokat szóló szája; termete (mérete) is nagyobb a társaiénál. … a negyedik állat negyedik ország lesz e földön, amely különb lesz minden országnál, és megeszi az egész földet, és eltapodja és szétzúzza azt. A tíz szarv pedig ez: Ebből az országból tíz király támad, …és sokat szól a Felséges ellen és a magasságos egek szentjeit megrontja, és véli, hogy megváltoztatja az időket és törvényt; és az ő kezébe adatnak ideig, időkig és fél időig.”   (Dániel 7:17-25)

A leírás alapján joggal nevezhetjük a Dániel által látott rettenetes vadállatot „fenevadnak”, ami egy szinte leírhatatlan kegyetlenségű vadállatról szól.

Ha a két látást egymással párhuzamba állítjuk, akkor azt is látjuk ezek a vadállatok –  „fenevadak” – minden estben egy-egy országgal, birodalommal azonosíthatók, ami közül a legutolsó – a római – birodalom volt a legrettenetesebb birodalom, ami letiport mindent. Látjuk továbbá azt is, hogy minden birodalomhoz egy király tartozott, tehát ezek a birodalmak egy személy által irányított birodalmak – királyságok, vagy császárságok voltak.

A Jelenések könyvében azt látjuk, hogy János apostol is látott több fenevadat, azaz birodalmat.

„És láttam egy fenevadat feljönni a tengerből, amelynek hét feje és tíz szarva volt, és az ő szarvain tíz korona, és az ő fejein a káromlásnak neve. És e fenevad, amelyet láttam, …. és a sárkány adta az ő erejét annak, és az ő királyi székét, és nagy hatalmat. És láttam, hogy egy az ő fejei közül mintegy halálos sebbel megsebesíttetett; de az ő halálos sebe meggyógyíttatik; és csodálván, az egész föld követi a fenevadat. És imádják a sárkányt, aki a hatalmat adta a fenevadnak; és imádják a fenevadat, ….Az is adaték néki, hogy a szentek ellen hadakozzék, és őket legyőzze; és adaték néki hatalom minden nemzetségen, nyelven és népen. Annakokáért imádják őt a földnek minden lakosai, akiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe, … Azután láttam más fenevadat feljönni a földből, akinek két szarva volt, a Bárányéhoz hasonló, de úgy szólt, mint a sárkány; És az előbbi fenevadnak minden hatalmasságát cselekszi ő előtte; és azt is cselekszi, hogy a föld és annak lakosai imádják az első fenevadat, amelynek halálos sebe meggyógyult; És nagy jeleket tesz, annyira, hogy tüzet is hoz alá az égből a földre, az emberek láttára. És elhiteti a földnek lakosait a jelekkel, amelyek adatnak néki, hogy cselekedje a fenevad előtt; …. azt is teszi mindenkivel, …. , hogy az ő jobb kezükre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek; És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak akin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma. Itt van a bölcsesség. Akinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát; mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat.”   (Jel 13.1-18)

„És mikor elvégzik az ő bizonyságtételüket, a mélységből feljövő fenevad hadakozik ellenük, és legyőzi őket, és megöli őket. És az ő holttesteik fekszenek ama nagy városnak utcáin, amely lélek szerint Sodomának és Egyiptomnak hívják, ahol a mi Urunk is megfeszíttetett.”   (Jel 11:7-8)

És lélekben elvitt engem egy pusztába és láttam egy asszonyt ülni egy veres fenevadon, amely teljes volt a káromlásnak neveivel, amelynek hét feje és tíz szarva volt. Öltözött pedig az asszony bíborba és skarlátba, és megékesíttetett arannyal és drágakővel és gyöngyökkel, kezében egy aranypohár volt, tele utálatosságokkal és az ő paráznaságának tisztátalanságával, És az ő homlokára egy név volt írva: Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld utálatosságainak anyja. És láttam, hogy az asszony részeg a szentek vérétől és a Jézus bizonyságtevőinek vérétől; és nagy csodálkozással csodálkoztam, mikor láttam őt. És monda nékem az angyal: Miért csodálkozol? Én megmondom neked ez asszonynak titkát és a fenevadét, amely őt hordozza, amelynek hét feje és tíz szarva van.A tíz szarv pedig, amelyet láttál, tíz király, olyanok, akik még birodalmat nem kaptak; de hatalmat kapnak, mint királyok egy óráig a fenevaddal.  (Jel 17:3-12)

Mit állapíthatunk meg ezekből? Azt, hogy János

  • nem egy, hanem több, egymást követő „fenevadat”, azaz birodalmat is látott,
  • az egymást követő „fenevadak”, birodalmak egyrészt különböznek egymástól: az egyik a tengerből, a másik a földből, a harmadik a mélységből jön fel és ezeken kívül látott János egy veres „fenevadat” is,
  • ezek a birodalmak eltérnek a Dániel által látott birodalmaktól, ahol minden birodalomnak egy királya (szarv) volt; ugyanakkor közösek abban, hogy a János által látott birodalmakban mindenhol több király (szarv) van. Pld. tíz király (szarv) van és vannak, akik közülük csak rövid időre kapnak hatalmat.

Ezekből azt látjuk, hogy a negyedik, azaz a Római Birodalmat olyan birodalmak (országok, államszövetségek) fogják követni, amelyeknek már nem egy királya van, hanem több. Az államformájukat tekintve mondhatjuk azt, hogy ezek az országok, birodalmak az elhitetett nép imádatát, bizalmát élvező – választáson alapuló – köztársaságok, amelyek nagy hatalommal uralkodnak az elhitetett nép felett.

A fenevad bélyege

A bélyeg (billog) az állat, és rabszolga estében valójában tulajdonjogot fejezett ki, egy azonosító jel, hogy valaki vagy valami kinek a tulajdona. Szokás volt a tulajdonos azonosító névjegyét, monogramját állatra vagy rabszolgára rásütni, kifejezve ezzel, hogy valaki vagy valami, aki viseli a (billogot) bélyeget kinek a tulajdona. Azok a személyek, akik János látása szerint a „fenevad” bélyegét felveszik, azt fejezik ki ezzel, hogy kihez tartoznak, kinek a tulajdonai. Két tulajdonos, azaz Úr van az univerzumban: Jézus Krisztus és a Sátán. Az igaz hívők, akik Jézusnak engedelmeskednek az Ő tulajdonai, akik pedig nem engednek neki, azok a világ fiai, és ők a világ fejedelmének, a Sátánnak a gyermekei, tulajdonai.

A „fenevad bélyegének” a homlokra és kézre való felvétele olyan módon fejezi ki a tulajdonoshoz való tartozást, hogy a „homlok” (ahol az agyunk van) a gondolkozást és a „kéz”, amivel dolgozni szoktunk, a cselekvést jelképezi. Aki gondolkozásával és cselekedetével a világ szellemével azonosul, az az ember valójában a világ fejedelmének, a Sátánnak a tulajdona.

Azok veszik fel tehát a “fenevad bélyegét” az újszövetségi kor minden generációjában, akik a saját koruk elnyomó politikai rendszerével azonosulnak “gondolkozásukban” és azzal összhangban “cselekednek“.

A fenevad száma

„Akinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát; mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat (666).”   (Jel. 13:18)

A fentieket figyelembe véve úgy tekinthetünk egy köztársasági államformában működő politikai – hatalmi – rendszerre, mint egy olyan birodalomra, ahol nem egy, hanem több „király”(szarv) van. A médián keresztül ezek a birodalmak sokakat elhitetve megszerzik az emberek bizalmát és ezért „imádják őt” mindazok, „akiknek a neve nincs beírva az Élet könyvébe”. Az elhitetett nép azt hiszi, hogy a nép akarata jut kifejezésre a politikai választás demokratikus rendszerén keresztül, de valójában egy párt (szarv) vagy pártkoalíció (több szarv együtt), ha megszerzi a szavazatok 2/3-os többségét, azaz 66,6%-át, akkor látszólag a népakarat érvényesül, de valójában egy szűk csoport (több király) hatalmáról van szó az egész nép felett. Ezt a hatalmat az irányított médián keresztül igyekeznek meg is tartani és megnyerni a következő választást is. A 66,6 %-os szavazati arány, ami egy titokzatos szám a Jelenések könyvében a fenevadra jellemző azonosító szám: 666.

A bűn embere, a veszedelem fia

A „bűn embere, a veszedelem fia” egy valóságos személy lesz közvetlenül az újszövetségi kor vége előtt:

Ne csaljon meg titeket senki semmiképpen. Mert nem jön az (Jézus) el addig, mígnem bekövetkezik előbb a ’szakadás’, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia, aki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, ami Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ’ül be’ mint Isten az ’Isten templomába’, Isten gyanánt mutogatván magát.”    (2 Thessz. 2:3-4)

A ’nagy nyomorúságot’, a ’pogányok teljességének bemenetelét’ és az ’egész Izrael megtérését’ követő dicsőséges királyság végén ez a személy lázítja fel a föld lakosait és elhitet óriási tömegeket Krisztus igazi követői közül és be fog következni az un. nagy „szakadás”. Erre a személyre szintén az „antikrisztusi szellem” lesz a jellemző, de ő csak az újszövetségi kor végén fog megjelenni. A bűn embere „kevés ideig tartó” hatalmának a dicsőséggel visszatérő Jézus fog véget vetni.

A „beül” eredeti görög szava a „karhidzó” nemcsak fizikai értelemben vett beülést, hanem jelenlétet, esetleg szövetséget is jelent. Hasonlóan a parázna egyház (Nagy Parázna), amely a „fenevadon” „lovagol” valójában nem szó szerinti „lovaglást” jelent, hanem felülni (rátelepedni) valakinek a hátára, hogy hordozza őt, azaz kihasználva valakinek a hatalmát, szövetséget kötve, együtt uralkodik vele.

 A nagy „szakadás” (hitehagyás)

 A 2 Thessz. 2.3-ban Pál apostol nyomatékosan figyelmeztet arra, hogy „a hívők ne hagyják semmiképpen sem elhitetni magukat”, mert a nagy „szakadás” csak az újszövetségi kor vége és a bűn emberének megjelenése előtt fog bekövetkezni.

A mai keresztyénség állapotát tekintve sokan úgy gondolják, hogy az utóbbi néhány évtizedben már az egész világon látható a hittől való „elszakadás”. Ez igaz bizonyos értelemben, csak nem szabad elfelejteni, hogy ez a hittől való elhajlás, ami mára széleskörű hitehagyássá változott már az első apostolok halála után, a második században elkezdődött. A tömegeket magában foglaló névleges keresztyénség valójában már közel két ezer év óta a hitehagyás, „szakadás” állapotában van. Konstantin császár már a III. században államvallássá tette a keresztyénséget (minden megtéretlen embert befogadtak) és az ’egyházi zsinatokon’ elnöklő pápák is évszázadokon keresztül többnyire hitetlen – világi – emberek voltak. A csecsemőkeresztyénség általános bevezetésével (a tradicionális protestáns egyházaknál is) hitetlen, névleges keresztyének tömegét hozták létre. A közel két ezer év alatt a sok újjászületetlen – világi – ember befogadásával a gyülekezetek teljesen elvilágiasodtak, „hitehagyottá” váltak, akik évszázadokon át üldözték a kisebbséget képviselő – igazi, bizonyságtevő keresztyéneket, akiket „eretnekeknek” tekintettek és kizárták a soraikból, sőt sokszor ki is végezték őket. Ebből az állapotból nem értelmezhető tehát a 2 Thessz. 2-ben említett nagy „szakadás”! Egy igazi nagy „szakadás” – hitehagyás – csak akkor értelmezhető, ha van a világ egészére kiterjedő – Jézus által mennyen és földön uralkodó – dicsőséges keresztyénség, ahol „erősen fog állani az Úr házának hegye” (Ézsaiás 2.2). Ezt követően valóban nagy hittől való elszakadást fog jelenteni a „bűn embere, a veszedelem fia” által fellázított sokaság, amikor rövid időn belül valóban igazi keresztyének óriási tömege fog elszakadni a hittől az egész világon.

Isten Temploma

Az Ószövetségi időkben Isten Temploma a Jeruzsálemi Templom volt, ami 70-ben a római seregek által lerombolásra került és ezzel – szellemi értelemben – „lerombolásra került” a kőből épült templomok, imaházak rendszere is, mint Isten Temploma, mert Jézus ezen a téren is újat, jobbat alkotott. Jézus már a samáriai asszonnyal való beszélgetése során is egy új templomról beszélt, ami nem helyhez kötött és nem Jeruzsálemben van:

„A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádkozni kell. Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljön az óra, amikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát…. eljön az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.”   (János 4:20-23)

Később Jézus megmagyarázta, hogy valójában mit is ért az új templom alatt:

„Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt? Ő pedig az ő testének templomáról szólt. Mikor azért feltámadt a halálból, megemlékeznek az ő tanítványai, hogy ezt mondta;”   (János 2:20-22)

Pál apostol a mennyei kijelentései hatására megértette a gyülekezet, azaz Krisztus testének lényegét és így beszélt róla a tudatlan hívőknek:

„Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek? Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti.”   (1 Kor 3:16-17)

„…Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennük és közöttük járok; és leszek nékik Istenük, és ők én népem lesznek”. (2 Kor 6:16)

Az újszövetségi korban valójában tehát Krisztus teste, a bármely helyen egybegyűlő gyülekezet Isten Temploma, amit Jézus a kereszthalálával és feltámadásával három nap alatt épített fel, mielőtt elment a mennybe. Az Újszövetség korában újból felépíteni a Jeruzsálemi Templomot és beültetni abban királyként Jézust, elég testies gondolkozásra vall, és egy ószövetségi állapot restaurálását jelentené.

A nagy parázna

Jövel, és megmutatom néked a nagy paráznának kárhoztatását, aki a sok vízen ül; akivel paráználkodtak a föld királyai, és az ő paráznaságának borával megrészegedtek a föld lakosai….láttam egy asszonyt ülni egy veres fenevadon, … Öltözött pedig az asszony bíborba és skarlátba, és megékesíttetett volt arannyal és drágakővel és gyöngyökkel, … az asszony részeg volt a szentek vérétől és a Jézus bizonyságtevőinek vérétől; és nagy csodálkozással csodálkoztam, mikor láttam őt. … Itt az elme, amelyben van bölcsesség. A hét fő a hét hegy, amelyen az asszony ül;”   (Jel 17:1-7, 9)

A nagy paráznáról itt sok mindent megtudunk:

  • a föld királyaival paráználkodik a „fenevad hátán ülve”,
  • kihívó, gazdag öltözet és nagy gazdagság jellemzi,
  • részeg a szentek (mártírok) vérétől,
  • a hét hegy (Róma) az asszony, a Nagy Parázna székhelye.

Ez az igeszakasz nagyon pontosan leírja a katolikus egyházat, amelynek hivalkodása és gazdagsága (Vatikán) a világ leggazdagabb országaival vetekszik. Szélesebb értelemben ezek a jellemzők érvényesek azokra a protestáns egyházakra és szabad egyházakra is, amelyek az „ökumené” keretében szövetségre lépnek egymással és a világgal, akikre együttesen is jellemző a világgal való paráználkodás.

A Menyasszony

„Én János láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet, amely az Istentől száll alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.”  (Jel 21:2)

A menyasszonynak része minden újjászületett, engedelmességben járó győztes hívő, minden generációban az Újszövetség teljes időszaka alatt. A menyasszony a maga teljességében a kor végén, a feltámadás, ill. elragadtatás után jelenik meg a Vőlegény előtt, akinek visszatérésére minden hívő régóta vár és vágyakozik. Jézus menyasszonya szent, „szeplő és sömörgőzés nélküli”! A menyasszony nem parázna, aki valamikor a jövőben majd szentté válik, megtisztulva a paráznaságából, hanem minden generációban csak azok a hívők tartoznak a menyasszonyhoz, akik szentül élnek és Krisztusban halnak meg. Világosan kell látni, és rá kell döbbenni, hogy a névleges keresztyénség óriási tömegéből csak a hívők, a gyülekezeti tagok kisebbsége, akik a „keskeny úton” járnak, tartoznak a menyasszonyhoz. Akik a világgal paráználkodnak – félig meddig világi életet élnek – és a „széles úton” járnak, ők nem a menyasszonyhoz, hanem a Nagy Paráznához tartoznak, ami a hamis egyház.

Az első feltámadás és Isten – „ezer éves” – királysága

Több ismert tanítást van ebben a témában, de sajnos az a zavaró ezekben, hogy ellentmondanak egymásnak és ez azt is jelzi, hogy valamelyik nem igaz, de melyik, vagy esetleg egyik sem?

Minden ezer éves királyságra vonatkozó tanítás a Jel. 20.2-7 igeszakaszra épül, ahol két feltámadás közé eső időszakot jelölnek meg az ezer éves királyság időszakának: a Krisztusban meghalt és feltámadt szentek és a hitetlenek feltámadása közötti időszak, a kor végén.

„És láttam egy angyalt leszállani a mennyből, akinél a mélységnek kulcsa, és egy nagy lánc a kezében. És megfogja a sárkányt, azt a régi kígyót, aki az ördög és Sátán, és megkötözi azt ezer esztendőre, És veti őt a mélységbe, és bezárja azt és bepecsételi ő felette, hogy többé el ne hitesse a népeket, míg betelik az ezer esztendő; azután el kell néki oldoztatni egy kevés időre. És láttam királyiszékeket, és leülnek azokra, és adaték nékik ítélettétel; és láttam azoknak lelkeit, akiknek fejüket vették a Jézus bizonyságtételéért és az Isten beszédéért, és akik nem imádták a fenevadat, sem annak képét, és nem vették annak bélyegét homlokukra és kezeikre; és éltek és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig. A többi halottak pedig meg nem elevenedének, mígnem betelik az ezer esztendő. Ez az első feltámadás. Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak; hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak ő vele ezer esztendeig.”   (Jel 20:1-6)

Először nézzük meg, hogy más igék mit mondanak az „ezer esztendőről”?

A 2 Péter 3:6-13-ban a következőt olvashatjuk:

„A mostani egek pedig és a föld, ugyanazon szó által megkíméltettek, tűznek tartatván fenn, az ítéletnek és az istentelen emberek romlásának (első feltámadás-második halál) napjára. Ez az egy azonban ne legyen elrejtve előttetek, szeretteim, hogy egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő, mint egy nap.”

Ebből az igéből, ami szintén az utolsó napokra utal, arról van szó, hogy tudni kell, hogy az un. „ezer esztendő” lehet jóval kevesebb, de több is!

Az evangéliumokban Jézus azt hagyta meg a tanítványainak, hogy Isten országát (királyságát) hirdessék.

Jézus maga mondja a következőket:

„Ha pedig én Istennek Szelleme által űzöm ki az ördögöket, akkor kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa.”  (Máté 12:28)

Értelemszerűen ez azt is jelenti, ha az Újszövetség időszakában (a Kezdet és a Vég között) az újjászületett hívők a Szent Szellem erejével szolgálhatnak, és ha kimennek a démonok, akkor ott VAN hatalommal Isten országa, Isten királysága.

„Bizony mondom néktek, hogy vannak némelyek az itt állók között, akik nem kóstolnak addig halált, amíg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal.”   (Márk 9:1)  (Péter, Jakab és János az elváltozás hegyén)

„Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, MIKOR jön el az Isten országa, felel nekik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jön el. Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.”  (Luk 17:20-21) 

Jézus szavaiból egyértelműen az látszik, hogy már az első eljövetelekor hatalommal elérkezett Isten királysága. Ezt láttuk hatalommal megnyilvánulni Pünkösdkor is, miután Jézus beült királyi székébe (a mennyben!), és elküldte maga helyett a Szent Szellemet.

Figyelemre méltó az is, hogy Péter apostol az 1 Péter 2:9-ben ezzel összhangban már a következőt mondja a kortársainak jelen időben:

Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;”

A Szent Szellem által tehát már az első generációtól fogva KIRÁYI PAPOK azok, akik Jézusnak, mint KIRÁLYNAK (fejnek) engedelmeskednek.

Ez alapján Pünkösdkor elkezdődött Jézus királyságában a Jézussal való együtt uralkodás is, ahol Jézus a király, az újjászületett hívők pedig Jézus munkatársai a hatalommal való uralkodásban.

Ezekből eléggé egyértelműen úgy látszik, Jézus királysága hatalommal elkezdődött az első eljövetelekor és a második eljövetelekor fog véget érni, amikor visszaadja a hatalmat az Atyának. Erről beszél Jézus eléggé nyilvánvaló módon:

„És hozzájuk menvén Jézus, szól nékik (apostoloknak), mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!”  (Máté 28:18-20)

Mi a helyzet akkor a hívők (első) és a hitetlenek (második) feltámadásának kérdésével, ami Isten (Jézus) királyságának Kezdetét és Végét jelzi?

A fenti Jelenések 20.1-6 igeszakaszban szó van

  • első feltámadásról és
  • második halálról is, amikből logikusan következik, hogy lenni kell
  • első halálnak és második feltámadásnak is.

Nézzük most meg ezt a kérdést az ige tükrében. Az látszik és mindenki által tudott, hogy eltérés van a Krisztusban meghalt és a hitetlenül meghalt emberek feltámadása és ítélete között. Ez a hívők reménységének a lényege!

A korábban is hivatkozott Jelenések igeszakaszban a következőt olvashatjuk:

„A többi* halottak pedig meg nem elevenedének, mígnem betelik az ezer esztendő. Ez az első feltámadás”  (Jel 20:5) *- hitetlenül meghalt emberek esetében.

Itt egy érdekes kifejezést olvashatunk a hitetlenül meghalt emberek feltámadásáról. Tudjuk az igéből, hogy a hitetlen emberek úgy halnak meg (fizikailag), hogy a szellemük halott állapotban van. Az ige itt a megelevenedést és az első feltámadást azonos fogalomként kezeli. Ez az első feltámadás – mondja a megelevendésre! Az újszövetségi kor végén a hitetlenül meghalt emberek szelleme meg fog elevenedni és ugyanakkor a fizikai testük is feltámad. A megelevenedett szellemükkel szellemi módon érzékelni fogják az elmúlt életük bűneit és így, amikor megjelennek az ítéletre Jézus, mint Bíró előtt, akkor belátják bűnösségüket és bizonyosságot szereznek, hogy az Igaz Bíró által elmondott vád igaz és ők méltók a halálra. Az ítélet a hitetlenek számára a második halál lesz.

„A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és utálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, ami a második halál.”  (Jel. 21:8)

Amint említettük az un. „ezer éves királyságra” vonatkozó magyarázatok szerint a királyság kezdete a hívők feltámadása és a vége a hitetlenek feltámadása. Most nézzük meg mi a helyzet a hívők feltámadásával. A mindenki által jól ismert igeszakasz a következőket mondja:

„Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak, … az Isten is előhozza azokat, akik elaludtak a Jézus által ő vele együtt. … Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak a Krisztusban;”   (1 Thessz. 4:13-16).

Itt az ige érdekes módon az elaludtak kifejezést használja a hívők fizikai halálára, mert az újjászületéskor megelevenedett szellemünk nem fog meghalni a test halálával, hanem örökké él.

További ide tartozó igék:

„Minket, akik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, és együtt feltámasztott és együtt ültetett mennyekben, Krisztus Jézusban”  (Ef 2:5-6)

Itt egyértelműen azt látjuk, hogy amikor a szellemünk megelevenedett, azzal együtt a Krisztussal fel is támadtunk, mert Ő „a feltámadás és az élet” és vele együtt a feltámadás szellemét is befogadjuk.

„Monda néki Jézus: Feltámad a te testvéred.. Monda  neki Márta: Tudom, hogy feltámad a  feltámadáskor az utolsó napon. Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él; És aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal.”   (János 11:23-26).

Itt azt látjuk, hogy Márta a Törvény szerint (mint fent a hitetlenek esetében) a test feltámadására gondol, ami az utolsó napon fog megtörténni. Jézus azonban, aki a feltámadás és az (örök) élet, itt szellemi módon egy teljesen más feltámadásról beszél: az óemberüket halálba adott és újjászületett hívők megelevenedett szelleméről, és egy új teremtésről a Krisztusban.

A hívők újjászületést követő víz alá merítése jól jelképezi ezt a szellemi feltámadást:

Nem tudjátok, hogy akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg? Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk. Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele eggyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk…. Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élünk is ő vele. Tudván, hogy Krisztus, aki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik, … Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban. … ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek.”  (Róma 6.3-13)

Az óemberüket halálba adott, a bűnnek meghalt hívők, ha később testileg meg is halnak a Krisztusban, az olyan, mint az elalvás állapota, mert a megelevenedett („feltámadt”) szellemük életben marad – soha meg nem hal -, ezért rajta már nincs hatalma a második halálnak, a test fizikai halálának.

Erről beszélnek a következő igék is:

„Aki győz, annak nem árt a második halál.”  (Jel. 2:11)

’Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak; hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak ő vele ezer esztendeig.   (Jel. 20.6)

Ebből egyértelműen az látszik, hogy azok a minden korban élő – az óemberüket halálba adott, újjászületett szellemükben megelevenedett, feltámadt – hívők lesznek Krisztusnak papjai (királyi papság), és ők uralkodnak Krisztussal, mint Királlyal a Szent Szellem ereje által „ezer esztendeig”, vagyis egy ennél is hosszabb ideig; a Krisztusban való újjászületésüktől kezdve a vég napjaiig.

„Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!”

Jézus ezt közvetlenül a mennybe menetele előtt mondja a tanítványainak, amikor elkezdte királyi uralmát, mert legyőzte a halált és győzött minden fejedelemség felett.

Feltehetnénk a kérdést, hogy hol van az a dicsőséges egyház, egy dicsőséges Isten királysága, ami uralkodott az elmúlt két ezer éven át?

Látjuk, hogy Krisztus, mint király uralkodik közel két ezer év óta mindazokkal az újjászületett hívőkkel – királyi papokkal – együtt, akik neki engednek. Igaz, hogy Jézus azt mondta, hogy ez a királyság nem látható módon jön el, de már az első században is olyan bizonyságtevő erővel megjelent az akkori bizonyságtevő és Krisztus hatalmával szolgáló hívőkön keresztül, hogy felforgatták a világot és a császárok féltek a növekvő keresztyénség erejétől. Ezért Konstantin császár a III. században inkább államvallássá tette a keresztyénséget és ezzel – a világgal való egyesülés miatt – elvesztette erejét is. Isten azonban mindig megőriz egy maradékot, a bizonyságtevő keresztyének kis csapatát végig a történelem során, akik a politikai uralmat gyakorló királyok és a névleges világi egyház előtt többnyire láthatatlanok. Azok pedig, akik a névleges egyházat belülről akarták megreformálni, azokat eretnekeknek nyilvánították és kiátkozták. Ők a világ előtt – elrejtett módon – minden generációban Krisztus igaz bizonyságtevői voltak és uralkodtak Jézussal együtt mindenhol, ahol éltek.

Látnunk kell azonban azt is, hogy a zsidó nép Jézus meggyilkolása miatt Isten ítélete alá került, ezért „szétszórattatott minden pogányok közé” és ezt követően Isten a „pogányok felé fordult”. Lassan azonban „betelik a pogányok ideje” és egy – az egész világra eljövő – nyomorúságos időszak alatt még sok pogány és az „egész (egybegyűjtött) Izrael megtér”. A zsidó és pogány hívők egymással és Krisztussal való egységben – egy hosszú időszakon keresztül – sokkal nagyobb hatalommal fognak uralkodni mindaddig, míg a kor vége előtt,  a dicsőséggel visszatérő Jézus leveri a veszedelem fiának lázadását. Az ítéletet követően a nagyobb részt elpusztult föld helyett Jézus új eget és új földet teremt és visszaadja a hatalmat az Atyának.

Ahogyan az „örökkévalóság Atyja”, a „Vagyok” láthatja a dolgokat

Isten minden generációnak kijelenti magát. Minden generációban csak két út van: a világ útja, ami a “széles út” és a világból kihívottak (tehát valóban szentek) útja, ami a “keskeny út”. Azon kevés hívők járnak a “keskeny úton”, akik egyik korban és generációban sem veszik magukra a “fenevad bélyegét”. Valójában ők alkotják a Menyasszonyt, az igazi Egyházat!”

Akik így gondolkoznak minden korban, azokat nem éri meglepetés az utolsó ítélet napján. Akik pedig másként gondolkoznak (a jövőben várják sok dolog bekövetkezését és felkészületlenül alszanak, mint a bolond szüzek), azokat meglepetés éri majd az Utolsó ítéletkor.

Isten az örökkévalóság Atyja, aki nincs időkorlát alá rekesztve és a mindenkori jelenben látja az egész örökkévalóságot. Ezért mutatkozott be úgy Mózesnek, hogy Ő a Vagyok, az örök jelen és ezért tudták azok a próféták, akik beléptek Isten jelenlétébe – az örökkévalóságba – kijelenteni a múltat. Mózes a teremtés történetét és János apostol pedig a több ezer éves újszövetségi kor történését, ahogyan azt látjuk a Jelenések könyvében. A Jelenések könyve nem a jövőről szól, hanem Jézus első eljövetelétől a több ezer éves teljes újszövetségi korszak szellemi és fizikai történéseinek párhuzamos, szimbolikus bemutatásáról. Ezért a Jelenések könyvének üzenete az újszövetségi kor minden generációjához és gyülekezetéhez szól, amit a „hét gyülekezet” (teljesség) bemutatása is jelez, ahol Jézus megítélve a gyülekezeteket rámutat a hibákra és tanácsokat ad a hívőknek a győztes élet eléréséhez. Megjelenik a Jelenések könyvében a fenevad, a nagy parázna és a menyasszony is, amiket minden generációnak a saját korában kell értelmeznie Isten kijelentése alapján. A természetes szinten azonban megjelenik egy időbeli előrehaladás is (az örökkévalóság leképezése a folyamatos jelenben), ami Isten aktuális üzeneteit jelenti annak a generációnak, akik éppen abban a korban élnek.

Így halad előre az örökkévaló Isten üdvtervének megvalósítása, ahol a folyamatos, mindenkori jelenben a Biblia egyes üzenetei aktuálissá válnak. Így jelenti ki Isten magát, minden korban és minden generációban az Övéinek, akiket a Fia által átvisz az örökkévalóság szellemi birodalmába. Ez által biztosítja számukra Isten tervének a folyamatos megértését és megvalósulását az időkorlátok közé rekesztett földön, a mindenkori jelenben – együtt, párhuzamosan látva a szellemi (örökkévaló) és fizikai (időkorlát alá rekesztett) dolgokat.

Záró gondolatok:

Sokan úgy gondolják, hogy Jézus visszajövetele nagyon közel van, de a fentiek alapján úgy tűnik, hogy Pál apostol thesszalonikiakhoz írt levélbeli figyelmeztetése – „ne csaljon meg benneteket senki semmikképpen” – nekünk is szól. Nem véletlen, hogy Pál nyomatékosan figyelmeztette erre a hívőket. Sok részletekbe menő utolsó idős tanításnál sajnos nincs egy átfogó szellemi látás, amin az egész felépülne. Ha az ige egészét és szellemi üzenetét nézzük, akkor nem szabad semmiképpen megfeledkeznünk a következőkről:

  • Jézus az Alfa és az Omega, a Kezdet és a Vég. Szolgálatával és küldetésének teljesítésével elkezdődött az újszövetségi kor (Kezdet), majd felült az Atya jobbjára, ahol az Atya a hatalmat teljességgel a Fiúnak adta, hogy mint király uralkodjon mennyen és földön.
  • Jézus maga helyett küldte el(!) a Szent Szellemet, aki végzi tovább a munkát az egész földön. A mindenkire kitöltött Szent Szellem sokkal hatékonyabban végzi a munkáját, mint ha Jézus testben itt maradt volna a földön: „jobb lesz nektek, ha én elmegyek” – mondta Jézus!
  • Jézus a munka folytatását – a Szent Szellem vezetésével és hatalmával – az övéire, az igazak gyülekezetére bízta. Jézus a mennybemenetele óta királyként uralkodik az Atya jobbján, és az általa elküldött Szent Szellem által folyamatosan együtt munkálkodik az övéivel: „veletek leszek minden napon a világ végezetéig”.
  • Jézus, mint igaz bíró fog visszajönni a korszak végén (Vég), hogy mindeneket megítéljen. Jézusnak nem kell ismét visszajönnie emberként a földre ahhoz, hogy „lemondva a menny feletti uralmáról” egy kőtemplomba beülve királyként uralkodjon, amikor a Szent Szellem ezt sokkal jobban, hatékonyabban teszi ma az egész földön. Jézusnak földi királyként való uralkodása az ószövetségi zsidóság vágya volt, mert ők mindent csak a látható szinten tudtak elképzelni, szellemi megítélés helyett. Jézus megmondta, hogy az Ő Királysága „nem látható módon fog eljönni”. Jézus visszatérésével kapcsolatban ez az emberi, testies elgondolás Jézus egész küldetésének a meghazudtolása lenne, Jézus ugyanis már befejezte küldetését a földön: elvégeztetett – mondta a kereszten.
  • Nem szabad elfelejteni, hogy Jézus a mennybemenetele óta mennyen és földön uralkodó király, akinek hatalma – Isten királysága – csak olyan hatalommal tud megvalósulni a földön, amilyen hatásosak a hívők imái, és amilyen mértékben engedelmeskednek neki.

Abonyi Sándor

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: helyreállítás, Keresztyénség, Magyar tanítások, próféciák, Szentség, utolsó idők
Címke: , , , , , , , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

5 hozzászólás a(z) Utolsó idők – Abonyi Sándor bejegyzéshez

  1. Éva szerint:

    Nekem nem derült ki, hogy akkor mi van az elragadtatással?

    Kedvelés

    • Sandor szerint:

      Kedves Éva! Ez a lényegi kérdésekre koncentráló írás és a kulcsponti fogalmak magyarázatára törekszik. Minden felmerülő kérdésre nem ad választ; sok kérdésre én sem tudom a választ! Az elragadtatás a több ezer éves újszövetségi korban csak azt a nemzedéket érinti, akik éppen Jézus visszajövetelekor élnek. Erről nagyon konkrétan beszél az ige az 1 Thessz. 4.16-17-ben:

      “Maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban; Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és eképpen mindenkor az Úrral leszünk.” Szeretettel Sándor

      Kedvelés

  2. Guti Tünde szerint:

    „Íme, titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk. Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.” I. Kor. 15:51-52.
    Jelentheti-e az említett „utolsó trombitaszó” a Jelenések könyvében megszólaló utolsó (hetedik) trombitaszót? Mert ott jól körvonalazódnak a végidők napjainak eseményei:
    „…hanem azokban a napokban, amikor megszólal a hetedik angyal trombitájának hangja: beteljesedik az Isten titka, ahogyan hírül adta azt szolgáinak, a prófétáknak.” Jelenések 10:7.
    Mit értünk Isten titka alatt? Krisztus és az Egyház egyesülését. (Pál ír róla, mint házasságról.)
    Ez az egyesülés az elragadtatásban valósul meg, amikor „test szerint” is örökre együtt marad a Menyasszony a Vőlegénnyel.

    Kedvelés

  3. Enikő szerint:

    Kedves Sándor és kedves Éva!

    Kicsit hosszú, de tisztán az Úr Igéje ( amit, ha ki tudtam volna emelni, az “az utolsó trombitaszó”):

    „1. Korintus 15: … 51 Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk. 52 Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk. 53 Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára. 54 Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva. Elnyeletett a halál diadalra. 55 Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad? 56 A halál fullánkja pedig a bűn; a bűn ereje pedig a törvény. 57 De hála az Istennek, a ki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által. 58 Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.”
    „Jelenések 10:6 És megesküvék arra, a ki örökkön örökké él, a ki teremtette az eget és a benne valókat, és a földet és a benne valókat, és a tengert és a benne valókat, hogy idő többé nem lészen: 7 Hanem a hetedik angyal szavának napjaiban, mikor trombitálni kezd, akkor elvégeztetik az Istennek titka, a mint megmondotta az ő szolgáinak a prófétáknak.”
    „Jelenések 11: … 3 És adom az én két tanúbizonyságomnak, hogy profétáljanak, gyászruhákba öltözve, ezer kétszáz hatvan napig. …7 És mikor elvégezik az ő bizonyságtételöket, a mélységből feljövő fenevad hadakozik ellenök, és legyőzi őket, és megöli őket. …11 De három és fél nap mulva életnek lelke adaték Istentől ő beléjök, és lábaikra állának; és nagy félelem esék azokra, a kik őket nézik vala. 12 És hallának nagy szózatot az égből, a mely ezt mondja vala nékik: Jőjjetek fel ide. És felmenének az égbe felhőben; és láták őket az ő ellenségeik. 13 És lőn abban az órában nagy földindulás, és a városnak tizedrésze elesék; és megöleték a földindulásban hétezer ember neve; és a többiek megrémülének, és a menny Istenének adának dicsőséget. 14 A második jaj elmúlt; ímé a harmadik jaj hamar eljő. 15 A hetedik angyal is trombitála, és nagy szózatok lőnek a mennyben, a melyek ezt mondják vala: E világnak országai a mi Urunkéi és az ő Krisztusáéi lettek, a ki örökkön örökké uralkodik. 16 És a huszonnégy Vén, a ki az Isten előtt ül az ő királyiszékeiben, esék az ő orczájára és imádá az Istent, 17 Ezt mondván: Hálát adunk néked Uram, mindenható Isten, a ki vagy és a ki valál és aki eljövendő vagy: mert a te nagy hatalmadat kezedhez vetted, és a te országlásodat elkezdetted. 18 És megharagudtak a pogányok, és eljött a te haragod, és a halottak ideje, hogy megítéltessenek, és jutalmat adj a te szolgáidnak, a profétáknak és a szenteknek, és a kik a te nevedet félik, kicsinyeknek és nagyoknak; és elpusztítsd azokat, a kik a földet pusztítják. 19 És megnyilatkozék az Isten temploma a mennyben, és megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában; és lőnek villámlások és szózatok és mennydörgések, és földindulás és nagy jégeső.”

    Kedvelés

  4. Sandor szerint:

    Kedves Olvasó! Szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez az írás NEM a jövőről szól, hanem a jelenről. Nem a jövő titkos dolgait kutatja, hanem azokra a dolgokra igyekszik ráirányítani a figyelmet, amelyek már MOST, a mi életünkben is jelen vannak és felfedezhetők. Szerettem volna az “utolsó időt”, az “antikrisztus szellemét”, a “fenevadat”, a “nagy paráznát”, az “Isten templomát” és “Jézus királyságát” úgy bemutatni, hogy abból mindenki számára világos legyen, hogy felvette-e már a “fenevad bélyegét” és ezáltal hívő létére a “nagy parázna” (hamis egyház) részévé vált, vagy sikerült megőriznie magát szentül és feddhetetlenül és valóban a “menyasszony” része. Ez a nagy kérdés mindannyiunk számára MA! Az a fontos, hogy mindenkor KÉSZEN legyünk! Érdemes többször is figyelmesen elolvasni az anyagot, hogy ez mindenki számára világossá váljon. Szeretettel Sándor

    Kedvelés

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s