Prófétálni a nemzet felé – Ron McKenzie

(Részlet Ron McKenzie A próféta szolgálata című könyvéből)

PDF formátumban letölthető itt: Prófétálni a nemzet felé

A próféta elsődleges felelőssége, hogy irányítást és helyreigazítást adjon az ő gyülekezetének, de Isten felemel néhány prófétát, akik nemzetek felé prófétálnak. Sok Ószövetségi próféta összeütközésbe került királyokkal és fontos szerepet játszottak nemzeti ügyekben. Néhányan az üzenetüket szomszédos népeknek címezték. Ők mutatták be a nemzet felé való prófétálás szolgálatát.

Ezer vagy tízezer rendes pap, pásztor vagy tanító munkálkodhatott csendesen és észrevétlenül, míg Izrael és a gyülekezet szellemi élete normál módon folyt. De ha a nép letért az igazság ösvényéről, Isten embere, mint szakember azonnal megjelent. A bajok megszüntetésével kapcsolatos indíttatása hívta őt elő az Úr és Izrael megsegítésére. Az ilyen ember többnyire drasztikus, radikális, és adott esetben erőszakos volt, akit a próféta munkájának nézésére összegyűlt tömeg megbélyegezte őt, mint szélsőségest, fanatikust és negatívat. Ilyen értelemben tulajdonképpen igazuk is volt. Ő egyetlen célt tartott szem előtt. Szigorú volt és vakmerő. Ezek voltak azok a képességek, amik adott körülmények között szükségesek voltak. Néhány emberrel összeütközésbe került, másokat megrémített és eltávolodott sokaktól, de tudta, hogy ki hívta el és mit kell megtennie. Szolgálata arányban állt a szükséggel és ez a tény jellemezte őt, mint másoktól eltérő embert. Az ilyen emberek felé a gyülekezetnek túl nagy tartozása van, hogy megfizesse őket. Az a furcsa helyzet áll elő, hogy korának gyülekezete életében ritkán ismeri el őt, a következő generáció azonban már síremlékét állít neki és megírja az életrajzát, mintha ösztönszerűleg felszabadulna a kora generációjának kötelezettsége alól, akik nem méltatták figyelemre, pedig az ő generációjukban játszott fontos szerepet. (Leonard Ravenhill – Miért késik az ébredés).

Feladatok

Egy nemzet felé szolgáló prófétának számos feladata van. Fő feladata, hogy iránymutatást adjon az uralkodóknak. A próféták a törvény szakértői, ezért nekik kell megtanítani a politikai hatalmat a törvénynek való engedelmességre.

„És mikor az ő országának királyi székére ül, írja le magának könyvbe e törvénynek mását a Lévita-papokéból. És legyen az ő nála, és olvassa azt életének minden idejében, hogy tanulja félni az Urat, a te Istenedet, hogy megtartsa e törvénynek minden igéjét, és e rendeléseket, hogy azokat cselekedje”.   (5 Mózes 17:18.19).

A nemzetek felé szolgáló próféta meg fogja tanítani az uralkodót, hogyan Isten törvényét tartsa be. A próféták azok, kik másoknál jobban szeretik a törvényt, és jobban megértik annak alapelveit. A bölcsességük segíti azokat, akik küszködnek a törvény magyarázatával. A próféták megértik a jó kormányzás alapelveit, ezért képesek lesznek iránymutatást adni a hatalomnak.

Egy nemzetnek iránymutatást adni ijesztő feladat lehet. Sok döntést kell meghozni és azok közül sok a nehéz döntés. Az uralkodók ezért mindig igyekeznek magukat körülvenni bölcs emberekkel. Izrael királyai ismerték annak hasznát, ha prófétát tudtak maguk mellett, aki segítette őket a döntéseikben.

„Siria királya pedig hadat indított Izráel ellen, és tanácsot tartván az ő szolgáival, monda: Itt meg itt lesz az én táborom. És elkülde az Isten embere az Izráel királyához, mondván: Vigyázz, ne hagyd el azt a helyet, mert ott akarnak a siriaiak betörni. És elkülde az Izráel királya arra a helyre, amelyről néki az Isten embere szólott, és őt megintette volt, és vigyázott magára nem egyszer, sem kétszer. És felháborodott ezen a siriai király szíve, és összegyűjtvén az ő szolgáit, monda nékik: Miért nem mondjátok meg nékem, ki tart közülünk az Izráel királyával?! Akkor monda egy az ő szolgái közül: Nem úgy, uram király, hanem Elizeus próféta, aki Izráelben van, jelenti meg az Izráel királyának a beszédeket, amelyeket te a te titkos házadban beszélsz.” (2 Kir. 6:8-12).

A próféták természetfeletti iránymutatást fognak adni a politikai vezetésnek, mert a bölcsességük Istentől van és ezért nagyon hatékony.

Prófétikus tanácsadás

Isten állítja be a prófétákat az elhívásukba megadva nekik a szükséges bölcsességet a nemzetek felé, ami a kormányzáshoz szükséges. Izrael királya tudta, hogy Elizeus próféta volt, aki mindig Isten akaratát szólta. Babilon királya megbízott Dánielben, mert helyesen magyarázta az álmot, amit senki, még a babiloni bölcsek sem értettek meg.

Ez egy nagyon fontos alapelv. Sok ember, beleértve a prófétákat is, hajlamosak a koruk kritizálására. A nemzetek felé szolgáló próféták mások. Ők a kormányukat igyekeznek segíteni a kényes helyzetekben. Akháb bátorította Mikeást a beszédre, mert a múltban is helyes tanáccsal látta el őt (1 Kir 22:7-8). Uralkodók, még ha gyűlölik is Istent, örülni fognak, ha lesznek próféták a törvényhozásban, mert szükségük van a tanácsukra.

A próféták figyelmeztetni fogják a világi uralkodókat, amikor rossz irányba mennek, vagy olyan dologra használják hatalmukat, amit Isten nem adott nekik. Az ószövetségi próféták gyakran belefáradtak a királyok figyelmeztetésébe, akik letértek Isten útjáról és a világ útját követték. A próféták szolgálata a legjobb védekezés az állami hatalom túlkapásaival szemben.

A jó uralkodók igénylik a helyreigazítást. Nátán próféta kihívást intézett Dávidhoz, amikor házasságtörést és gyilkosságot követett el, de megmaradt a barátjának. Nátán már sokkal korábban megalapozta a hitelességét Dávidnál, amikor a király még a templomot tervezte. (1 Sám 7). Minden uralkodónak szüksége van olyan prófétára, mint Nátán, aki hallja Isten hangját és figyelmezteti a bűnére. Az uralkodók rendszerint körül vannak véve olyan emberekkel, akik próbára teszik őket. Ebben a környezetben egy prófétai barát a legjobb védelem a veszélyes arrogancia kialakulása ellen. Minden uralkodónak szüksége van egy barátra, aki Isten szavát mondja neki.

Egy nemzet prófétája imádkozni fog a kormányáért. Sámuel egész éjjel imádkozott, amikor a barátja, Saul király kiesett a kegyelemből. (1 Sámuel 15:11). Minden politikai vezetőnek szüksége van egy Istentől való barátra, aki ilyen módon közbenjár érte.

Átalakulási időszak

Egy nemzet prófétája felszabadítja Isten kezét a cselekvésre. Egy olyan átalakulási időszakban élünk, amikor Isten akarata megítélés és „megrázás” által megy végbe. A próféta szolgálata nagyon fontos ezekben az időkben, mert Isten nem tud cselekedni, míg nem figyelmeztet a prófétái által.

„Mert semmit sem cselekszik az én Uram, az Úr, míg meg nem jelenti titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak.”                                                                     (Ámos 3:7).

Isten nem tudja megrázni a nemzeteket mindaddig, míg meg nem jelenti azt a prófétái által. Ennek két oka van.

  • Isten könyörületes és mindig ad lehetőséget az embereknek a megtérésre, mielőtt elküldi az ítéletet egy nemzetre. Isten boldog lenne, ha nem kellene megráznia egy nemzetet. Figyelmezteti őket abban a remélve, hogy az emberek helyesen fognak cselekedni. Ha viszont nem törődnek a figyelmeztetéssel, Istennek nincs más lehetősége, cselekednie kell.
  • Bármelyik megrázó eseményben fel kell tudni ismerni, hogy az Isten kezének munkája. Ha egy ítélet egy normál eseménynek látszik, akkor figyelmen kívül hagyható. Egy olyan esemény, ami előzetesen kihirdetésre került Isten szolgái által, nyilvánvalóan Isten munkája, és az bizonyosan be fog következni. Az a tény, hogy előzetesen bejelentésre került Isten szolgái által bizonyíték lesz arra, hogy az Isten munkája.

A prófétai tevékenység és a nemzet hitehagyása gyakran összekapcsolódik. (Milton Smith).

A próféta ismeri korának történéseit és az idők jeleit. Prófétikus megértéssel rendelkezik az adott kor gondolkozásmódjáról és lelkiállapotáról. Azonosítja és felismeri a társadalomban lévő tendenciákat, és felismeri annak az okait. Képes helyesen értelmezni a tendenciákat és annak alapján megmondani a várhatóan bekövetkező eseményeket. Beszéde alapvetően ellent mond kora gondolkodásmódjának. (Lars Widerburg – A jövő megjelentője).

A bűn szükségszerűen Isten ítéletét vonja maga után. Jeruzsálem a Szent Város nem azért került lerombolásra, mert az ellenség erősebb volt, hanem mert Isten elhatározta azt. Jeruzsálem eleste Istennek a bűnnel szembeni ítéletét mutatta be. Nem a gyengeség, hanem az embernek Isten ellen való lázadása okozta a Szent Város elestét. (Milton Smith).

A próféták és a zsarnokság

A huszadik század súlyos zsarnoki elnyomásának az oka a nemezetek felé szolgáló próféták hiánya. Nincsenek prófétai felhívások politikai vezetők felé, hogy engedelmeskedjenek Isten törvényének. Sok uralkodó nincs tisztában vele, hogy neki Istent kell szolgálnia és korlátokat kell szabnia az igazságszolgáltatásban. Isten csak azon gonosz uralkodók ellen tud beavatkozni, ahol van egy próféta, aki figyelmeztet az ítéletre.

„Bizonyára a Mindenható Isten semmit sem cselekszik a nélkül, míg ki nem jelenti az ő tervét az ő szolgáinak,  a prófétáknak.”                        (Amos 3:10).

Isten nem fog megtorlást hozni gonosz uralkodók ellen, míg meg nem értik a bűnüket.

Isten nem küld ítéletet egy nemzet vezetője ellen, míg a nemzet prófétái nem jelentik ki azt. Ha a próféták nem jelentik ki az ítéletet előre, az uralkodó nem fogja megérteni, hogy azt Isten küldte. Nem fognak maguktól rájönni, hogy a szerencsétlen helyzet a bűneik következménye. Csak arra gondolnak, hogy megint egy tragikus esemény. Néhány uralkodó arra használja fel a szerencsétlenséget, hogy kiterjessze hatalmát. Ha a bekövetkező katasztrófát a próféták nem jelentik be előre, akkor annak célja nem válik világossá, ezért nem éri el a kívánt hatást.

Az Ézsaiás 16. fejezete több zsarnok királyról is beszámol, akiket Isten megalázott büszkeségükben és elmozdította hatalmi pozíciójukból. Isten ad kimenekülést a szenvedésből és a kegyetlen kötelékekből az agresszív és zsarnok uralkodók elpusztítása által. Isten képes volt, hogy kinyújtsa a kezét, és véghez vigye akaratát, mert olyan próféták, mint Ézsaiás jövendöltek azok uralkodók ellen. (Ézs. 12-23)

A legrosszabb, ami megtörténhet egy nemzettel, hogy nincsenek prófétái. A 74. Zsoltár olyan emberek kiáltása, akik a zsarnokságtól szenvednek.

„Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, aki tudná: meddig tart [ez]? Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet? Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? [Vond] ki kebeledből: végezz!”       (Zsolt. 74:9-11).

A zsoltáros azt érzékeli, hogy nemzete egy kilátástalan helyzetben van. A zsarnokság uralkodik, és Isten megítélő keze a törvénytelenség ellen vissza van tartva. A zsoltáros tudja, hogy Istennek van ereje arra, hogy lerombolja a zsarnok uralkodót, de míg nincsenek próféták, addig ez nem meg fog megtörténni. A próféták hiánya egy nagyon súlyos probléma a mai világban. A nemzetek felé szolgáló prófétáknak először a gyülekezetekben kell szolgálniuk, de a mai gyülekezet húzódoznak tőle, hogy ezt az ajándékot engedjék működni. A prófétai szolgálat el van fojtva a gyülekezetben, így a nemzet prófétái képtelenek kifejlődni. A prófétai szolgálat hiánya legyengíti a gyülekezetet, de annak még súlyosabb következménye van a világra nézve. A zsarnokság képes szabadon uralkodni, mert Isten megítélő keze vissza van fogva, el van rejtve a ruhája alá a gyülekezetekben.

A fegyver visszatartása

A fegyver alkalmazása mindig veszélyes, a politikai hatalom pedig mindig arra törekszik, hogy terjeszkedjen. Politikai hatalommal rendelkező emberek mindig új problémákat fognak meglátni, amiket meg kell oldani és az embereik csak arra várnak, hogy megoldják azokat. Uralkodók mindig kísértésbe esnek, hogy kiterjesszék a hatalmukat. A több jó megtételének nyomása mindig veszélyes, mert az állam erőszakot használhat arra, hogy kiterjessze a hatalmát. Ez nagy dilemma a politikai elmélet számára. Az államnak szüksége van erőszakra, hogy megbüntesse a bűnösöket és megvédje a társadalmat. A politikai hatalom egyeduralma azonban mindig lehetetlenné teszi az állampolgárok számára, hogy megakadályozzák a kormányukat hatalmuk terjeszkedésében. Nem állhatunk ellene az államnak, mert az erősebb náluk.

A történelem során érzékelhető, hogy ez egy súlyos probléma. A huszadik században az állam ereje mindenhol mérhetetlenül megnőtt, legyen az diktatúra, vagy demokrácia. Jóllehet voltak politikai erők, amelyek a legszerényebb szándékkal indultak, de látszik, hogy a vége a nagyobb hatalom és a kontroll megszerzése lett. A demokrácia nem véd meg ettől, éppen ellenkezőleg, a tendencia az, hogy a helyzet még rosszabbá válik. Az a cél, hogy olyan vezetők nőjenek fel ki, akik az emberi vágyak támogatói a politikai hatalom kiterjesztése által. Az USA alkotmányát gondosan megszerkesztették a politikai hatalom korlátozása céljából, de az USA kormánya ennek ellenére hihetetlen hatalomra tett szert az állampolgárok felett.

Az egyetlen ellenszer az állam terjeszkedésére a keresztyén próféták kinyilatkoztatása a törvényre vonatkozóan az Istennel való szövetségben. Ha a gyülekezet helyesen működik, akkor Isten olyan prófétákat emel fel, akik nemzetek felé prófétálnak, akik ki tudják mondani Isten szavát az uralkodók felé. Ezek a próféták összeütközésbe kerülnek az uralkodókkal, amikor túllépnek hatalmi és felelősségi körükön. A Biblia törvényeivel korlátozzák az állam hatalmát.

Isten prófétái kihívást fognak intézni bármely politikai kormányhoz, amely olyan hatalommal lép fel, amire nincs felhatalmazása a törvény által. Ha a kormányok nem figyelnek ezekre a figyelmeztetésekre, a próféták be fogják jelenteni Isten ítéletét ellenük. Ha az uralkodók megmaradnak olyan hatalom gyakorlásában, amit Isten nem adott nekik, akkor meg fogják tapasztalni Isten ítéletét. Ha nem vonulnak vissza önszántukból az isteni törvény által meghatározott keretek közé, akkor Isten fogja „visszavágni őket a megfelelő méretre”.  A törvény és a próféták a kulcs az állam hatalmának korlátozására. (Róma 3:21).

A föld az Úré, így minden uralkodó Isten szolgája. Az uralkodóknak nincs korlátlan hatalmuk, de rendelkeznek egy felhatalmazással Istentől. Ha olyanra használják a hatalmukat, amire nem kaptak felhatalmazást, akkor Isten ellen lázadnak. Amikor egy uralkodó figyelmen kívül hagyja Isten akaratát, a próféta figyelmeztetni fogja Isten ítéletére. Ha az uralkodó elutasítja azt, akkor számíthat a megtorlásra. A legjobb korlátozás a kard (a fegyver) erejére a trombita ereje.

Válság és remény

Az előttük lévő zavaros időkben sok ember reménye szertefoszlik. Azok a tervek és feladatok, amire feltették az életüket össze fognak omlani. Gyakran azt fogják érezni, mintha Isten magukra hagyta volna őket. A népeknek szükségük van olyan prófétákra, akik a megrázás nehéz időszakában új látást tudnak adni. Fel kell ismernünk a kétségbeesés veszélyét, ami semmivé vált álmokon keresztül jön. Az előttünk lévő szörnyű időben sokan azt fogják hinni, hogy az álmaik meghaltak. Teológiailag azt fogják hinni, hogy Isten magukra hagyta őket. A gyülekezetnek a mostani időben el kell kerülnie a kétségbeesést, megítéltetésünk közepette meg kell tapasztalnunk az Isten jelenlétéből jövő új látást.  (Bruce Bint).

Azok a megrázó erejű politikai, gazdasági és technológiai változások, amik a huszadik század világát érték, csoda, ahogy ez a generáció belépett a második évezredbe és nem csoda, hogy bizonytalanul néz a huszonegyedik század „térképen nem szereplő (éltető) vizei” felé, Isteni vezetésért sírva. (Clifford Hill – Prófécia, múlt és jelen 281.o.).

Isten felemel néhány embert egy bizonyos időre, és az idők határozzák meg Isten kezének erejét azokon az emberen. (Paula White).

A próféták meg fogják magyarázni, hogy Isten munkája milyen katasztrófákban nyilvánul meg, mert a próféták látják, mi van előttük és képesek lesznek irányt szabni és reményt adni a jövőre nézve.

A próféták válság idején emelkednek fel. Az üzenetük mindig fontos a koruk helyzetére vonatkozóan. A próféták mindig a társadalom és Isten hit határvonalán jelennek meg. Mindig társadalmi és hitbeli tényezők azok, amelyek előidézik a próféták felemelkedését. (Clifford Hill – Prófécia, múlt és jelen  20.o.).

Amikor Izrael bajban volt és szabadítóra volt szüksége Isten mindig küldött egy prófétát.

Midián betört az országba, hogy elpusztítsa azt. Midián olyan szegénnyé tette az izraelitákat, hogy Istenhez kiáltottak segítségért.  Amikor az izraeliták Istenhez kiáltottak Midián miatt, Isten küldött nekik egy prófétát. (Bírák 6:6-7).

A hit és a remény felépítése a prófétikus ajándék működésének egyik része. Jeremiás engedelmeskedni tudott Istennek a szörnyű körülmények közepette, mert volt neki jövőre vonatkozó látása. (Chuck Pierce – A jövő a gyülekezet háborúja).

Igaz ítélet

A társadalmi igazságosság fontos a gyülekezet számára, mert az igazságosság Isten tulajdonsága. A kihirdetett igazság azonban gyakran csak emberi igazság. A gyülekezet hajlamos a sikeresek táborához csatlakozni, ami a liberális humanisták által nyomul előre. Az ilyen üzenet túl gyakran hangzik el olyan gyülekezeti szolgálók szájából, akik nem rendelkeznek valódi hatalommal a világ szemében. Az eredmény az, hogy a hangjuk elveszik a többi hang között, ami a mai társadalomban elhangzik. Ha a gyülekezet hatással akar lenni a társadalmi igazságszolgáltatásra, akkor imádkozni kell, hogy Isten emelje fel a prófétákat, hogy szóljanak a nemzethez.

Az őrállók a koruk és a gyülekezetük meghatározta módon és megértése szerint szolgálnak a koruk jellegének figyelembevételével. A próféta egy alapokat lerakó ember, aki az okokat látva képes elemezni az általános tendenciák eredményét a társadalomban. Képességgel rendelkezik következtetések levonására, értelmezések és a különbségtételek meghatározásában. Erőteljesen fellép a kora életmódjával szemben, és javaslatokat tesz arra, hogyan kerüljük el a kor szellemi hatását. A különbségtevő képességnek és az erkölcsi tisztaságnak ez az ereje fontos prófétai tulajdonság. (Lars Widerberg – A Látó).

A prófétáknak ismerniük kell Isten gondolatát, így ki fogják jelenteni a jogosság és igazságosság igaz mércéjét.  Meg fogják ismerni azokat a dolgokat, amik Isten szívén vannak, hogy valódi béke és jogosság jöhessen el. A próféták az Úr nevében fognak beszélni, ezért óriási hatalommal fognak rendelkezni. Isten figyeli a szavukat, és gondoskodik róla, hogy azok megtörténjenek. Nagy az elvárás a gyülekezet felé, hogy prófétikus legyen, de ez lehetetlen próféták nélkül.

Keresztyénként hisszük, hogy Isten cselekszik a világban, és hogy a szava felismerhető az emberi történelem eseményeiben. Hisszük, hogy a gyülekezet kötelessége kinyilvánítani, hogy mi az, amit Isten cselekszik, és mit szeretne, ha mi megtennénk. Ámos megszidta a gazdagokat önző közömbösségük és a szegények igazságtalan szenvedése miatt Izraelben. Jeremiás kihirdette Isten igazságos ítéletét és a hűtlen nép kellett, hogy lássa Jeruzsálem elestét. Nem kételkedhetünk benne, hogy Isten a mai felfordult világunkban munkálkodik az inflációban, az ipari nyugtalanságban és politikai bizonytalanságban és a harmadik világ törekvéseiben. Istennek volt szava számunkra, hogy kijelentse a kortársainknak a kihívás, az ítélet, a vigasz és a remény szavát. Ennek ellenére úgy tűnik a gyülekezetek és a keresztyének hangja többnyire nagyon csendes.

A megtérés jó híre mindig kihirdetésre kerül, de ha egy krízissel állunk szemben, miért nincsenek világos iránymutatások? A gyülekezet kell, hogy iránymutatást adjon Isten szavának kinyilatkoztatása által a gazdasági és a politikai kérdésekre, elkötelezettséget vállalva a gazdaság és politika felé, mint gyakorlati szakemberek, tanulók vagy tanárok. Meg kell értenünk, hogy mi Isten szava számunkra az adott korban és adott helyzetben. (John F Solemn).

Kivételes szolgálat

Egy arra való elhívás, hogy valaki egy nemzet felé prófétáljon, rendkívül ritka. A legtöbb próféta elöljáróként fog működni a gyülekezetben és csak néhányan fognak a nemzet prófétájává válni. Ne tévesszük össze ezt a két szerepet. A legtöbb prófétikus ember vén (elöljáró) a gyülekezetében és sohasem fog a megszokott szerepén túllépni. A gyülekezeti szolgálatukat tekintve nem gondolnak arra, hogy ők egy Jeremiás vagy egy Ámos lennének. Ebben a részben leírt tanításnak a legkomolyabb és legfontosabb szempontjai közül sok csak a nemzethez szóló prófétákra alkalmazható.

Isten szószólója

Egy nemzethez szóló próféta olyan személy, aki Isten nevében beszél. Péter mondta a következőt:

„Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei. „                     (2 Pét 1:21).

Mindenekelőtt meg kell értenünk, hogy a Szentírásban nincs prófécia, ami a próféta saját magyarázatából származott volna. A prófécia sohasem származott ember akaratából, hanem emberek szóltak Istentől való dolgokat, ahogyan a Szent Szellem megragadta őket.

A Szent Szellem indította őket, ezért tudtak beszélni az Úr nevében.

Amikor Jeremiást elhívta Isten, azt mondta neki, hogy az Ő szavát adja a próféta szájába. Az Úr azt mondta neki,

„…Menj mindazokhoz, akikhez küldelek téged, és beszéld mindazt, amit parancsolok néked…Ímé, az én igéimet adom a te szádba!”                                                Jer 1:7,9

Egy próféta kifinomult képesség ajándékával rendelkező személy, aki meghall Istentől dolgokat. Egy tökéletesen hangolt képességgel rendelkeznek, hogy meghallják Isten hangját. (Noel Woodlock).

Ugyanezt hangsúlyozza az 5 Móz. 18:18:

„Prófétát támasztok …az én igéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, amit parancsolok néki.”

A próféta az Úrnak való engedelmességgel beszél. Csak azt mondja, amit Isten mond neki. Isten szavát hozza el a gyülekezet és a világ számára. Ezékiel úgy írta ezt le, mintha az Úr keze lenne rajta.

„Az Úr keze volt rajtam”  (Ezék 37:1).

A próféta elsődlegesen Isten szavának embere volt. Feladata az volt, hogy elvigye Isten szavát az embertársaihoz. (J A Motyer- Próféták és prófécia).

Isten prófétája ilyen módon Isten szócsöve (szája) volt. Egy isteni küldött volt, akinek az volt a feladata, hogy átadja, amit Isten mondott neki. Nem egyszerűen csak egy szent ember volt, de nem is olyan küldetéssel rendelkező ember, hogy megreformálja a világot, vagy bármelyik egyházi tanítás vagy vezetőség különleges feladatát vigye végbe. A próféta egyszerűen egy szócső (száj) volt. (Clifford Hill – Prófécia, múlt és jelen p.25).

Egy próféta egy isteni szóvivő. Ahhoz, hogy prófétikusan tudjon szólni, Istentől kell kijelentést kapnia egyének, egy csoport, egy nemzet vagy egy generáció számára. Ez iránymutatást, helyreigazítást, figyelmeztetést, bátorítást vagy útbaigazítást ad. (John Bevere – Ezt mondta az Úr 2.o.).

A próféta képe, ami az Írás lapjairól és a korai gyülekezetek írásaiból bukkan elő, mély benyomást kelt bennünk. Pusztán egy szócső, aki engedelmeskedik, amikor Isten megragadja őt. A próféta tudatában van annak, hogy Isten küldöttje, Isten által megajándékozott ajánlólevéllel, a királyi hatalom egy őrszeme és tartópillére. (Bruce Yocum – Prófécia 59.o.)

Ha valóságos képet akarunk kapni a működéséről, azt nem a nyelvészet területén kell keresnünk. A tényleges gyakorlatot kell megvizsgálnunk az Ószövetségben, és ilyen módon keressük meg a meghatározását, hogy mit is jelent. Az 5 Mózes 18:18b – ben világosan láthatjuk a próféta működésének lényeges sajátosságait “… és Én adom a szavamat az ő szájába, és ő azt fogja mondani nekik, amit Én parancsoltam neki.” Itt láthatjuk a próféta működését, ahogyan az Ige meghatározza. Pontosan ugyanez a gondolat jeleneik meg a 2 Móz 7:1. jól ismert igében.

Isten kijelentette Jeremiásnak, hogy már a születése előtt meg volt szentelve és el volt választva, hogy egy nabdi legyen. Ezt a kijelentést hallva Jeremiás elkezdett sírni, mert nem tudta, hogy fog beszélni. Amint meghallotta, hogy ő egy nabdi, azonnal nyilvánvalóvá vált számára, hogy beszélnie kell, és ezért elkezd panaszkodni, hogy képtelen teljesíteni egy nabdi feladatát. Az elméjében a nabdi szó a beszéd szükségszerűségét idézte fel. Jeremiás nabdi kellett, hogy legyen, ezért beszélnie kellett. (Edward J Young – Az én szolgáim a próféták 59.o.)

A különböző görög és héber szavak jelentését „próféta” szóval fordították. Az Ó-és újszövetségben megmutatja, hogy a próféta egy olyan személy, akihez Isten beszél, közvetlen kapcsolatban van Istennel, isteni jövendölések magyarázója és Isten tanácsának kihirdetője. Ezek mind a prófétai szolgálat megdöbbentő komolyságát jelzik. Az Istennel való beszélgetés és Isten kihirdetett tanácsának magyarázata része a próféta felelősségének, ami nem bízható rá mindenkire. (Rick Joyner – A prófétai szolgálat).

Egy próféta szolgálata több annál, hogy egyszerűen elmondja, amit hallott Istentől. Minden keresztyénnek kell, hogy képessége legyen meghallani Istent. Ezzel szemben csak kevesen vesznek bátorságot, hogy elmondjanak mindent, amit Isten mond. A próféták Isten szívének és terhének különleges érzékelésével rendelkeznek. Az igazság elkötelezettjei. Készek elmondani Isten beszédét a következményekre való tekintet nélkül. Istennek szüksége van prófétákra, akik az Ő munkáját félelem nélkül elmondják, tekintet nélkül a következményekre.

A próféták kifejlesztettek Isten jelenlétének egy finom érzékelését és ezért tudták, mikor akar beszélni a népéhez. Érezték Isten hangulatát és szívének terhét, még mielőtt pontosan tudták volna, hogy mit is éreztek. Ez csodálatos volt, de zavarta is őket, mert gyakran éreztek ellentmondást aközött, amit Isten akart tenni és azon vallásos gyakorlat között, amelyet követtek. (Stephen L Mansfield – A próféciák pásztorlása).

„És szóljad az én beszédimet nékik, vagy hallják, vagy nem..”        (Ezék 2:7).

Egy prófétának nagy bátorságra van szüksége, hogy kimondja Isten igazságát az ellenség és nagy hatalmú emberek felé.

Egy prófétának igen nagy érzékenységre van szüksége, hogy hallja Isten hangját és bemutassa az Ő szeretetét.

Elég sok bátor ember van, aki ellentmondást nem tűrő módon támad és igen sok érzékeny ember, akik nem tudnának egy egérre sem ráijeszteni, de csak nagyon kevés ember képes összeegyeztetni azt a bátorságot és azt az érzékenységet, amire egy nemzet felé szolgáló prófétának szüksége van. Jeremiás olyan valaki volt, aki képes volt erre.

A nemzet felé szolgáló próféta feladatát Mózes és Áron közötti kapcsolat is bemutatja. Mózes nem volt jó beszédkészséggel rendelkező ember, így Isten azt mondta Áronnak, hogy legyen az ő (szája) „prófétája”. Megmagyarázta neki, hogy ez mit jelent.

„Beszélj azért vele, és add szájába a beszédeket, … És ő beszél majd helyetted a néphez és ő lesz néked száj gyanánt, te pedig leszesz néki Isten gyanánt.”                    (2 Móz. 4:15-16).

Ebben az igeszakaszban Áron egyértelműen úgy jelenik meg, mint Mózes és a Fáraó közötti közvetítő. Mózes egy olyan kapcsolatban áll a Fáraóval, mint Isten az emberekkel és Mózes üzenetét a Fáraónak Áron adja át. Itt ismét a próféta működését látjuk, egy üzenet kimondását, amit egy feljebbvalótól kapott. (Edward J Young – Az én szolgáim a próféták 58.o.)

Időszakok és időpontok

Minden próféta egyedülálló és más. Ne akarjuk belehelyezni mindegyiküket ugyanabban a „skatulyába”. Isten mindig megtalálja a megfelelő személyt adott időben és adott helyzetben.

Istennek mindig megvoltak a szakemberei, akiket aggasztott a nemzet és a gyülekezet szellemi, egészségi állapotában bekövetkezett erkölcsi lecsúszás és bukás. Ilyen emberek voltak; Illés, Jeremiás, Malakiás és mások, akik feltűntek a történelem kritikus pillanataiban, hogy dorgáljanak és figyelmeztessenek Isten és az igazság nevében. (A W Tozer.).

Jeremiás Isten embere volt összetörve egy nemzetért. (David Pawson Jeremiás).

A prófétálási szokás tekintettel kellett, hogy legyen Isten ajándékára. Ő emelete fel a prófétákat és adta nekik az üzenetet. Ők nem csupán vallásos zsenik voltak, nem is azért jelentek meg, mert Izrael egy különösen vallásos nemzet volt. (Edward J Young – Az én szolgáim a próféták 36.o.)

George Wishartról elhitték a kortársai, hogy prófétai inspiráció hatása alatt beszélt. John Knox mondja róla: “Ő nemcsak rendkívüli módon megtanult valamit, valamiféle Isteni ismeretet, az emberi tudományok minden tiszteletét, hanem olyan nyilvánvalóan a prófétaság szelleme által ihletett volt, aki nem egyszerűen csak látta, nem egyszerűen csak a sajátja volt, hanem néhány város és a teljes királyság, amit a jövőben érzékelt, amiről nem titokban szólt, hanem nagy hallgatóság előtt. (Torrance).

Ilyen tekintetben emlékeznünk kell arra, hogy a prófétai szolgálat egy ajándék volt Istentől. Nem a nép vallásos természetének az egyik kifejezési formája volt, hanem egy isteni ajándék. A prófétákat Isten emelte fel: nem a nemzeti vallásos tudat termékei voltak – nem abból bukkantak elő. Isten szószólóiként kimondták Isten üzenetét akárhol, ahol Isten megparancsolta nekik. (Edward J Young – Az én szolgáim a próféták).

A nemzet szemei

Az őrködés jól kifejezi egy próféta szolgálatát. A prófétára a héberben az egyik szó valójában a Látó.

Korábban Izraelben, ha valaki Istenhez ment kérdezősködni, azt mondták “Gyere! Menjünk el a Látóhoz”, mert akit ma prófétának hívnak, akkor azt Látónak hívták.”       (1 Sám 9:9)

A Látók a kijelentések emberei. A Látók a felvilágosítás emberei. A Látók a szellemileg érett emberek…..A próféta egy Látó. A küldetésének alaptermészete a figyelés és az éberség. Leborul, hogy elmélkedjen, és jártasságot szerezzen a következtetési módokban. (Lars Widerberg – A Látó).

Ézsaiás írta, hogy a próféták olyanok, mint a nemzet „szemei”.

„Az Úr egy mély alváson visz át téged: Lepecsételte a te szemeidet (próféták) és befedte a fejeiteket. „(A Látó). (Ézs. 29:10).

Baálám hamis próféta volt, mégis használta őt az Úr, amikor a Szellem eljött rá. Mondott néhány jó dolgot arról, hogy egy prófétának a szemeit nyitva kell tartania, hogy lássa, mit cselekszik Isten.

Baálámnak Beor fiának jövendőlése; „Annak szózata, aki hallja Istennek beszédét, aki látja a Mindenhatónak látását, leborulva, de nyitott szemekkel:”. (4 Mózes 24:4)

A próféták a látás emberei, akik képesek látni amit Isten cselekszik. Együttműködnek Istennel lerombolva mindazt, ami nem az igazság fundamentumán épült. Ezt Isten ítéletének közhíré tétele által teszik. Néha mindent látnak, amit Isten cselekszik a nemzetben, hogy meglássák mi épül Isten Igéje szerint.

A próféta nem keveri össze az igazságot a megalkuvással (kompromisszummal). A próféta nem keveri össze Isten szavát azoknak a szavával, akik talán a jelenlegi hatalom pártján állnak vagy a többség véleményén. Ez azért van, mert a hatalmon lévők és a többség áldozatul tudnak esni a hazugság szellemének — és ez azt jelenti, hogy egy hatalom valójában megszerzi a szakértők többségét, a politikai vezetést és a nyilvánosságot. (Michael Welker God the Spirit Minneapolis: Fortress Press, 1994, 88.o.).

A nemzeteknek néha bátorításra van szüksége.

A leginkább bátorítóak a személyes próféciák. A legtöbb keresztyén híjával van a saját magukban és a képességeikben való bizalomnak, ezért szükségük van bátorításra. A prófétai ajándék épít, bátorít és vígasztal. (1 Kor 14:3), így az éppen az, amire a legtöbb keresztyénnek szüksége van. Néhány ember tele van bátorítással.  Sokan vannak ilyenek körülöttünk. A pásztori elhívással rendelkező ember tele kell, hogy legyen bátorítással, ezért szükséges prófétálás ajándékában mozognia. Az irónia az, hogy egy szabályos felkenetés a prófétálás ajándékában talán egy pásztori és nem egy prófétai elhívás jele.

A probléma akkor szokott lenni, amikor egy olyan személy, aki prófétálás ajándékában tapasztaltan mozog személyek felé való prófétálásban, a próféta szerepébe lép a gyülekezet vagy a nemzet felé. Ez a probléma súlyosabb a város, a nemzet vagy az állam felé való prófétálás esetében. Ezek a jellemző tulajdonságok egy erőteljes tendenciát mutatnak az Istentől való elfordulásra, így nekik nem annyira bátorításra, hanem többnyire figyelmeztetésre és helyreigazításra van szükségük. A keresztyének mindennapi életében szükség van egy tiszta trombita hangra, így fogják tudni, mit kell tenniük.

„Ha a trombita bizonytalan hangot ad, ki indul a harcba?”           (1Kor 15:8).

Túl gyakran fordul elő, hogy azok a keresztyének, akik jártasságot szereztek, és bátorító üzeneteket mondanak személyes próféciákban, megpróbálnak kilépni, hogy prófétai üzeneteket vigyenek a nemzethez. Ha nem értik meg a különbséget és átugranak egy következő működési szintre, gyakran mondanak lágy szellemi homályosságokat, holott a nemzetnek valójában egy tiszta, erőteljes trombita hangjára van szüksége.

A nemzetek felé való prófétálásnál a következő néhány kérdést kell megválaszolni.

  • Mi történik ebben a nemzetben?
  • Itt az ideje a változásnak?
  • Mit tesz a nemzet népe vagy annak vezetői, változásra van szükség minden téren?
  • Mit cselekszik Isten a nemzetben?
  • Mit kell, hogy cselekedjen Isten népe? Része kell, hogy legyen ez annak, amit az Úr is cselekszik?

Néhányan meg fognak lepődni, hogy a fenti kérdések egyike sem utal a jövő kijelentésére? Az igazság az, hogy szeretném minél előbb megtudni, mit cselekszik Isten most, és mit kell, hogy cselekedjenek az Ő emberei, minthogy mi fog történni a jövőben.

Tudni, hogy ki lesz az új elnök, az nem fog segíteni rajtunk, ha nem értjük meg, hogy mi történik a nemzetben, amit Isten idézett elő, amikor megadja ezt a bizonyos elnököt.

A legtöbb interneten lévő – egy adott nemzetre vonatkozó – prófécia nem üti meg a szükséges mértéket. Azok csak továbbvisznek egy bátorítási modellt, ami a személyes próféciákra jellemző. Ezek bőven tartalmaznak lágy szellemi homályosságokat, de világos trombita hívást ritkán. Isten nevében beszélni egy komoly szakma. Ne tiszteljük meg Őt egy szellemi zagyvasággal!

Erkölcsi mozgalom

Isten elhívása nem az a keresztyének felé, hogy “erkölcs-csőszök” legyenek. Jézus idejében a farizeusok voltak az erkölcs-csőszök. Szerették kritizálni a társadalmuk gyenge és bűnös embereit, Jézus azonban a könyörületességük hiánya és a szellemi vakságuk miatt kritizálta őket. Jézus könyörületességet mutatott azok felé, akik a bűn fogsága miatt szenvedtek.

A farizeusok minden rossz dolgot elkövettek. Nem látták a saját bűneiket, így képmutatóknak látszottak. Durván bántak a gyenge emberekkel, akiket megrontott koruk kultúrája, de ugyanakkor nem beszéltek a társadalmi vezetők sokkal súlyosabb bűneiről. A nyilvánvaló szexuális bűnökre koncentráltak, ugyanakkor vakok voltak az olyan bűnöket illetően, amik a nemzetet kiszolgáltatták a gonosznak. Ez komoly figyelmeztetés azoknak, akik hadjáratot indítanak a bűn ellen.

Istennek nincs szüksége erkölcsi hadjáratokra, néhány emberét azonban arra hívja el, hogy beszéljen prófétikusan a nemzetéhez. Ezek a próféták meg fognak maradni a nemzet isteni normájánál és figyelmeztetik a társadalmat a következményekre. A szerepük legfontosabb része az, hogy beazonosítsák azt a gonoszság, ami a társadalmi problémák oka. Nem fogják megszállott módon ostromolni a nyilvános szexuális bűnöket, hanem az apró változásokra fognak koncentrálni, a viselkedésbeli változásokra, amik kaput nyitnak a valódi gonoszra. Fel fogják ismerni a politikai és társadalmi vezetők rejtett bűneit, amik valóban veszélyesek a társadalomra nézve.

A valódi próféták aggódni fognak az olyan körmönfont és protekcionális bűnök miatt, mint a büszkeség, az önzés és az „állam-imádat”. Kevesebbet foglalkoznak a szexuális bűnökkel és az általánosan nyilvánvaló bűnökkel, amikor más apróbb bűnök hatalmukba kerítették a társadalmat. Az égbekiáltó szexuális bűnök egy beteg társadalom szimptómái (tünetei), de nem az alapvető problémák. A nemzetek prófétái nagyobb tekintettel lesznek az okokra, mint a szimptómákra. Olyan dolgokra fognak fókuszálni, amik valóban veszélyeztetik a társadalmat.

Az okokra és nem a tünetekre koncentrálnak

Sok mai prófécia nagyon sekélyes. A valódi próféták mélyebbre mennek, a problémák gyökeréhez. Nem izgatják őket a felszínes dolgok és tünetek, amik nem a valódi gyökerei a társadalmi problémának. A próféták mélyebbre hatolnak, míg meg nem ragadják azt a kritikus pontot, ami a nemzetük szívét formálja.

Jó példa erre a problémára az abortusz esete. A legtöbb keresztyén azt képzeli, hogy az abortusz egy szörnyű bűn. Néhányan valóban felkavarodnak tőle, de ez megakadályozza őket abban, hogy meglássák a nemzetükben annak a valódi indítóokát. Az abortusz nem törvényes dolog, hanem egy sokkal mélyebb rossz szellemi közérzet kinyilvánítása. Valami nagyon nagy baj van, a nemzet szellemi állapotát tekintve, amikor sok fiatal nő kényszerítve érzi magát a jövője (gyermekei) lerombolására.

Prófétikus emberek csak az energiájukat pazarolják, amikor megkísérlik az abortuszt illegálissá nyilvánítani, mert a tiltott abortusz a probléma tünete, de nem változtatja meg a mélyebben fekvő okot, ami mélyen a kultúrában gyökerezik. Próféta faladata, hogy rávilágítson arra a romlásra a nemzet szívében, ami az abortuszon keresztül nyilvánul meg. A megoldás nem a törvény megváltoztatása, hanem egy mélyen gyökerező bűn megbánása, egy megújult látás a világról és Istennek egy erőteljes gyógyítása.

Az abortusz csak a megnyilvánulása egy kártékony szellemnek. A „menekülj el” (hagyj magad mögött mindent) jelenség egy másik, ugyanazon alapvető problémának a megnyilvánulása. Sok keresztyén elveszíti a bizalmát a jövőben, és Jézusra néz, hogy jöjjön már minél hamarabb és szabadítsa ki őt ebből a világból. Ezeknek a keresztyéneknek nincs hitük abban, hogy a Szent Szellem képes Isten Királysága megvalósítására. A hit hiánya abba a veszélybe sodorja őket, hogy lerombolja a jövőjüket, hasonlóan azokhoz a fiatal asszonyokhoz, akik az abortusszal „rombolják le” a jövőjüket. Az abortusz és az elragadtatás iránti rögeszmés vágy ugyanannak a szellemi áramlatnak a megnyilvánulása!

A megosztottság és más látható dolgok félre tudnak vinni bennünket. Sok keresztyén érintett egy nagyon erőteljes megosztásban, ami olyan, mint a tengeri moszat Amerikában. Igaz, hogy az önmagával meghasonlott ház nem tud megállni, de a megosztottság sohasem az eredendő ok. A megosztottság csak egy nagyon mély hiány tünete, amire a prófétának rá kell világítania.

Sok keresztyént felkavar a homoszexuálisok házassága, de ebben az esetben ismét a tünetekre fókuszálnak és nem az eredendő okra. Keresztyén próféták meg fogják állapítani, hogy a homoszexualitás csak egy tünet (következmény) és nem a nemzetük kultúrájának egy valódi, mély problémája.

Ezékiel nagyon jól megértette ezt. Amikor leírta Sodoma bűnét, akkor ezt mondta:

„Ímé, ez volt a vétke Sodomának, a te öcsédnek: kevélység, eledel bősége és gondtalan békesség volt nála és leányainál, de a szűkölködőnek és szegénynek kezét nem fogta meg.”                                                                                                    (Ezékiel 16:49).

Sodoma bűnének gyökere nem a homoszexualitás volt, hanem az arrogancia (önteltség), kényelem és az, hogy nem gondoskodott a szegényekről. Az látszik, hogy amikor egy társadalomban a kényelem, öröm és szórakozás a bálvány, az egy lefelé vezető út, ami egy összevisszaságban, végső fokon a homoszexualitásban nyilvánul meg. Amit Lót Sodomában talált az csak a természetes következménye volt az ott lévő társadalmi problémának, ami a jólétet és gazdagságot imádta.

Lót látta a probléma tüneteit, és mint olyan sok keresztyén háborgott azon, amit látott. Ezékiel sokkal mélyebbre látott és rávilágított, hogy a kulcsprobléma a kényelem és az élvezetek szeretete volt. Olyan prófétára van szükségünk, mint Illés, aki a látja a nemzetünk szívét.

Alázatosság

A nemzet felé szolgáló prófétáknak meg kell maradni az alázatban, nem korrumpálódhatnak az állammal való közvetlen kapcsolataikban. Az Írás szigorú szavakkal elítéli a “hízelgő prófétákat”, akik mindent támogatnak, amit egy uralkodó tesz, de nem hallgatnak arra, amit Isten mond. A nemzet felé szolgáló prófétáknak óvatosaknak kell lenniük, hogy megmaradjanak azon a helyen, ahová Isten helyezte őket. Tekintettel arra, hogy ők értik a kormányzás módját, csábítást éreznek arra, hogy beavatkozzanak a politikába. Ezzel együtt a prófétáknak felelősségük van azzal kapcsolatban, hogy Isten szavát szólják, így nekik nem szabad elbitorolni a király szerepét. Ez veszélyes lenne számukra és a nemzetük számára egyaránt. Egy kiváló próféta ítéletet mond ki egy gyenge király felett.

A gyülekezet és az állam közötti határvonalat világosan meg kell tartani. A prófétáknak nem kell megpróbálni manipulálni vagy kontrollálni a polgári hatalmat; Isten helyébe lépni. A próféták hatalma a meggyőzésre korlátozódik. Egyszerűen Isten szavát kell szólniuk és hagyni, hogy a Szent Szellem változtassa meg a politikusok szívét. A kulcs a meghalláson van, meghallani Isten hangját. A próféta nagyon világosan hallja Istent, és bölcsen fog szólni. A bölcs próféták távol tartják magukat az állam csapdáitól, ezért világosan meg tudják hallani Istent és megvesztegethetetlenek tudnak maradni.

Politikai hűség

A politikai lojalitás (hűség) nagyon korlátozott a próféta estében. Egy személy, aki lojális „jobbra” vagy „balra” képes lesz úgy működni, mint egy olyan próféta a saját gyülekezetében, hogy igéket hoz azoknak, akikkel éppen összetalálkozik, de nem valószínű, hogy rámozdulnak a prófétának az államuk vagy nemzetük felé való kilépésére. Egy nemzet felé szolgáló prófétának Istenhez és a törvényhez kell lojálisnak (hűségesnek) lenni.

Ha a prófétikus emberek megértik, hogy a politikai pártok és emberi politizálás nem része Isten tervének, akkor néhány valódi nemzet felé szolgáló próféta meg fog jelenni. Istennek a kormányokra és uralkodókra vonatkozó kijelentését az Ő törvénye foglalja magába, így a prófétáknak arra van elhívásuk, hogy értsék meg és védjék meg a törvényt és a nemzetükhöz szóljanak. Nem engedhetik meg maguknak, hogy elfogultak legyenek egy párt vagy politikai vezetőség felé való lojalitás miatt.

Egy nép valódi – ajándékkal rendelkező – prófétái „hízelgő prófétákká” válnak, amikor a lojalitásuk egy bizonyos politikai vezetésnek vagy pártnak elsőbbséget ad az Istennel való lojalitással (hűséggel) szemben. A hízelgő próféták, akik félrevezették Josafátot nem a Baál prófétái voltak: az Úr prófétái voltak, kiképezve a próféta fiak között. A királyi palotába vitték őket, amikor felfedezték, hogy képességük van az Úr hangjának meghallására. A probléma az volt, hogy túl lojálissá váltak a királyi párthoz. Ez megakadályozta őket Isten figyelmeztetésének meghallásában és sebezhetővé tette őket egy hazug szellem által. (1 Kir 22).

Az amerikai nemzetnél hiányzik egy tiszta prófétai hang. Ez egy veszélyes helyzet. Biztos vagyok, hogy Isten hívja sok emberét, hogy legyen próféta a nemzete felé. Sajnálatos módon a legtöbben annyira Amerikának élnek, hogy nem tudják felajánlani a teljes lojalitásukat (hűségüket) Istennek, aki igényli ezt, hogy egy ilyen szerepet be tudjanak tölteni. Egy vak (teljes) elkötelezettség „jobbra” vagy „balra” lezárja a prófétikus szellemi áramlatot a nemzet szintjén.

A próféták és a törvény

Isten felemel prófétikus embereket mindenhol a világon, hogy prófétai hang legyenek a gyülekezetükben. Remélhetőleg ezek közül néhányan lesznek, akik a nemzetük prófétái lesznek.

Az ószövetségi próféták Isten törvényének védelmezői. Megvádolták a királyokat az Istennek való engedelmességük hiánya miatt. Minden próféta, aki nemzeti szinten működik, Isten törvényét kell normának használni az uralkodók és a királyok viselkedésének és cselekedeteinek megítélésére. Kell, hogy ez egy hatásos hang legyen a nemzete felé. Ezeknek a prófétáknak tökéletesen ismerniük és érteniük kell Isten törvényét.

Azoknak, akik arra vannak elhívva, hogy egy prófétai hang legyenek a nemzetük felé, meg kell érteniük az Isten törvénye és a szolgálatuk közötti kapcsolatot. Egy próféta, aki nem mélyed el Isten törvényében csak valami divatos világi hangot fog hallatni. Könnyen egy bizonyos politikai párt kiszolgálójává válhat. Világos normák (zsinórmérték) nélkül a próféták minden széljárás változás esetén megfújják a kürtöt. Ha a próféták a trombita erejét gyakorolják a gyülekezet felé való szolgálat helyett, akkor szükségük van a törvény szeretetére. Az ószövetségi próféták olyanok voltak, mint a hivatalos bírók (a vád képviselői), akik ráolvasták a bűnöket Izraelre, hogy tartsák be a törvényt. Olyan szenvedélyesek voltak Isten törvényét tekintve, hogy készek voltak megkockáztatni a gonosz király haragját, amikor konfrontálódtak nemzetük bűnével.

„És a királyok előtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg. És gyönyörködöm a te parancsolataidban, amelyeket szeretek.”          (Zsolt 119:46,47).

A próféták csak akkor lesznek képesek világosan szólni a nemzetük uralkodóihoz, ha valóban szeretik a törvényt.

Prófétikus nemzetek

Néhány népnek elhívása van arra, hogy prófétikus legyen. Ők nem tudják beteljesíteni a sorsukat addig, míg közöttük nem valósult meg a prófétai szolgálat.

Vannak nemzetek, akiknek speciális ajándékuk van. Új-Zélandnak egy prófétai szerepe van a világban, Amerikának pedig elhívása van az apostoli szolgálatra. Van valami Amerika természetében, ami kezdeményez és elültet dolgokat. Van valami Új-Zéland természetében, ami egy képesség az igazságban való megmaradásra. (Tom Marshall – A próféták eljövetele).

A prófétai szolgálat helyreállítása és megvalósítása lényeges a gyülekezet életképessége és ereje szempontjából.

Fordította: Abonyi Sándor

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: gyülekezet, gyülekezetépítés, helyreállítás, Keresztyénség, Magyar tanítások, utolsó idők
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s