A kegyelem – Abonyi Sándor

 (A kegyelem, a törvény, a hit és a cselekedetek kapcsolata)

Letölthető PDF formátumban itt – MP3 formátumban itt

  1. Példázat a kegyelemről                  

Tételezzük fel, hogy két ember a világi élete során halálos bűnt követ el és a világi bíróság mindkettőt halálra ítéli. A siralomházban várnak a halálos ítélet végrehajtására. Az egyik mélységesen megbánja a bűnét, a másik mérges és azt sajnálja, hogy megakadályozták a további tervei végrehajtásában. A királynak születésnapja van és ebből az alkalomból általános kegyelmet hirdet, így mindkét halálra ítélt kiszabadul.

A következőképpen alakul az életük:

Az egyik, aki megbánta a bűnét féltve őrzi a király névre szóló kegyelmi levelét és rendkívül hálás a királynak, hogy adott neki még egy lehetőséget egy új élethez. A háláját úgy fejezi ki a király felé – akinek nevét minden nap imába foglalja -, hogy rendkívüli módon vigyáz arra, hogy semmiféle bűnt ne kövessen el. Sikerül is neki megőriznie magát minden bűntől. A korábbi ismerősei látják az óriási változást az életében, de mégis számon kérik tőle, hogy milyen alapon is van szabadlábon, holott korábban halálra ítélték. Ezeknek az embereknek megmutatja a király kegyelmi levelét és az megvédi, megtartja őt; élheti békében tovább az életét. Azonban nemcsak megmenekül és megvédi őt a király kegyelme, hanem a bűntelen élete miatt az új élete összehasonlíthatatlanul jobb lesz, mint a korábbi. A király kegyelme így egy külön ajándékot, áldást is jelentett számára.

A másik ember, aki alig várta, hogy a kegyelmi levéllel a kezében kiszabaduljon, ismét halálos bűnt követett el. A bíró elé került, ahol magabiztosan felmutatta a kegyelmi levelét azt gondolva, hogy minden bűne ellenére megvédi őt a király kegyelmi levele. A bíró azonban megmagyarázta neki, hogy ez a mentesség csak a korábban elkövetett halálos bűneire vonatkozik, ezért a további bűnök ellen nem védi meg, nem menti fel őt. A halálos ítélet végrehajtását most már semmi sem akadályozhatja meg. Végleg és örökre elbúcsúzhat az életétől. 

  1. A Törvény és a kegyelem kapcsolata

Ebből a kis példából jól érzékelhető, hogy a kegyelem közvetlen kapcsolatban van a bűnnel és a törvénnyel, végső soron mondhatjuk úgy is, hogy nem létezik kegyelem bűn, ill. törvény nélkül. Ha ugyanis nincs bűn, ami miatt a törvény halálra ítél, akkor a kegyelemnek sincs értelme! Az ige beszél erről a kapcsolatról: 

A bűn ismerete a törvény által van”.    (Róma 3.20.) 

A bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban.”   (Róma 6:23)

A törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék; de ahol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik:”    (Róma 5:20)

Ezekből az igékből a következőket látjuk:

  • aki bűnt követ el azt a törvény halálra ítéli: a bűn „zsoldja” (fizetsége) halál,
  • a törvény célja az, hogy ismertté váljon a bűn; törvény nélkül bűn sem létezik,
  • csak azok részesülhetnek Isten kegyelmi ajándékában, akiket a törvény előzetesen halálra ítélt: nincs kegyelem bűn, tehát törvény nélkül, a kegyelem önmagában nem létező valóság!
  • a kegyelem nem automatikus dolog, hanem egy ajándék Istentől (a halálra ítéltek közül véglegesen csak azok menekülnek meg, akik kegyelemben részesülnek és utána nem követnek el újból halálos bűnt),
  • a kegyelem mértéke (értéke) annál nagyobb, minél nagyobb bűnből ment meg valakit,
  • ha valaki egyszer kegyelemben részesült, de nem élt méltóképpen azzal, akkor a törvény újból halálra fogja ítélni, de ebben az esetben nincs további (egy második) kegyelem, hanem az „ítéletnek valami rettenetes várása”.

 Ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, amely megemészti az ellenszegülőket….. Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, mellyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?    (Zsidó 10:26-27,29)

A Károli Bibliában használt bántalmazza szó egy súlyos kifejezés, amire az eredeti görög az „enübrizo” szót használja, ami nyomatékosabb módon meggyalázza szóval fordítható.

Isten kegyelmi ajándékának birtokában tudatosan vétkezni, tudva azt, hogy Jézus Krisztusnak, mint áldozati Báránynak meg kellett halnia ahhoz, hogy mi bűnös, halálra ítélt emberek méltatlan módon kegyemben részesüljünk, az valóban súlyos bűn és Jézus váltságművének meggyalázása.

A kegyelem és törvény kapcsolatát az is mutatja, hogy Jézus nem az igazakért jött és halt meg, hanem a bűnösökért. A bűnösöknek (akiket a törvény halálra ítélt) van szükségük kegyelemre, hogy megmeneküljenek.

Azt mondtuk, hogy nem létezik kegyelem törvény (és bűn) nélkül, mert előzetesen a törvénynek halálra kell ítélnie valakit ahhoz, hogy kegyelemben részesüljön. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem lehetünk egyszerre a törvény és a kegyelem alatt is. Ha kegyelemben részesültünk, akkor a kegyelem felülírja a törvényt, de nem teszi semmissé, mert ha ismét vétkezünk, akkor a törvény ismét működésbe lép és megítéli a bűnünket. Az által, hogy kegyelemben részesültünk az nem ad nekünk egy „állandó mentelmi jogot” (felmentést) a törvény alól, hogy nyugodtan vétkezhetünk az igazságra való eljutásunk után! Ha olyan királyi kegyben részesültünk, hogy kegyelmet kaptunk, akkor ahhoz méltóan – igazságban járva, a bűn számára meghalva – kell élnünk.

„Tudván, hogy Krisztus, aki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik, mert hogy meghalt, a bűnnek halt meg egyszer; hogy pedig él, az Istennek él. Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban. Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban: Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek. Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt. Mit is tehát? Vétkezzünk-e mivelhogy nem vagyunk törvény alatt, hanem kegyelem alatt? Távol legyen. Avagy nem tudjátok, hogy akinek oda szánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, akinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra?”   (Róma 6:9-16)

A fentiek alapján a kegyelem és a törvény viszonyáról elmondhatjuk tehát, hogy a kegyelem felfüggeszti a törvény hatályát, mert ha kegyelem alatt vagyunk, akkor nem lehetünk a törvény alatt is, de amikor vétkezünk ismét életbe lép a törvény, ami be van írva a szívünkbe és a lelkiismeretünk által vádolni fog minket.

Mindebből az következik, hogy ha a kegyelem elnyerése után, akár tudatosan, akár tudatlanul egyszer is vétkezünk, és azt megbánjuk, akkor már csak rettegéssel várhatjuk az utolsó ítéletet? NEM! Isten nem ilyen könyörtelen!

Először is az ige azokról beszél, akik szándékosan vétkeznek; nem egyszer, hanem többször is, és azt követően semmiféle bűnbánatot nem tanúsítanak. Akik szándékosan, azaz tudatosan vétkeznek, ez azt jelenti, hogy ők tudatában vannak annak, hogy bűnt követnek el, de ennek ellenére mégis elkövetik, tehát előre megfontolt szándékkal, tudatosan vétkeznek.

Másrészt, amikor kegyelemben részesülünk, akkor az Úr minden korábbi bűnünket eltörli, és arra többé nem emlékezik. Jézus Krisztusban igaznak tulajdoníttatunk, olyan tisztának, mint a hó. A kegyelem elnyerése után nem szabad tehát megengedni a Sátánnak, a testvérek vádlójának, hogy a múltbeli bűneinkért vádoljon bennünket! Ha azonban mégis vétkeznénk a kegyelem elnyerése után, de készek vagyunk őszintén, teljes szívből megbánni bűnünket és el is hagyni azt, akkor van szószólónk az Atyánál, Jézus Krisztus, akihez bocsánatkérésünkkel járulva megbocsát nekünk.

„A törvény cselekedete be van írva az ő szívükbe, egyetemben bizonyságot tévén arról az ő lelkiismeretük és gondolataik, amelyek egymást kölcsönösen vádolják vagy mentegetik.”   (Róma 2:15)

„Fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus.”   (1 János 2.1)

A hitből való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt. És ha bűnt követett is el, megbocsáttatik néki. Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.”    (Jak 5:15-16)

A naponkénti önvizsgálat nagy segítség számunkra, hogy a Szent Szellem útmutatása és a lelkiismeretünk vádlása alapján feltárjuk a nap során elkövetett bűn(öke)t és az Úr előtt őszinte megbánással elhagyva azt, rendezzük az életünket. Ilyen módon képesek vagyunk Isten kegyelméből folyamatosan igazságban és szentségben járni.

Sok hívő kétségbe vonja, hogy lehet-e egyáltalán folyamatosan bűn nélküli életet élni, de Isten igéje azt mondja: igen, lehet, sőt kell is! Erre azonban csak Istentől született, azaz „újjászületett” emberek képesek, akik képesek Krisztusban egy új (bűntelen) életben járni. Félszívű és vallásos emberek erre nem képesek, csak akik 100%-ban odaszánták magukat az Úrnak: „felveszik és hordozzák a keresztet minden nap”. Ez Jézus elvárása mindenki felé, és nem kevesebb. Jézus azt várja tőlünk, hogy elsősorban valódi tanítványok legyünk és ne csupán regisztrált gyülekezeti tagok.

“Aki inkább (jobban) szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és aki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám. És aki föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám.”  (Máté 10:37-38)

„Tudjuk, hogy valaki Istentől született, nem vétkezik: hanem aki Istentől született, megőrzi magát, és a gonosz nem illeti őt.”   (1 Ján 5:18)

  1. Az üdvösségünk elnyerése kegyelemből hit által

Ezt úgy is mondhatnánk, hogy megmentő kegyelem, mert megment bennünket a halálra ítélt állapotunkból!

Ádám vétke miatt mindannyian bűnösök vagyunk és „örök halálra” ítéltek, ezért mindenkinek szüksége van Isten üdvözítő kegyelmére:

„Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.  Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által”       (Róm 3:23 -34)

A megigazulásunk (megmenekülésünk a halálból) Krisztus váltságáldozatának hit általi elfogadása által lehetséges, ami ingyen van, ajándék mindenki számára, a törvény cselekedetei nélkül, hogy senki se dicsekedhessen vele:

„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék”.   (Ef 2:8-9)

„Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül.”   (Róm 3:28)

Ennek az üdvözítő kegyelemnek hit általi elfogadása által – meghalva Krisztussal együtt és feltámadva vele egy új életre – jelenti számunkra a bűneink eltörlését és így Krisztus igazsága tulajdoníttatik nekünk igazságul: megigazulván Ő általa. Ez a kezdet, de a kegyelem lehetővé teszi számunkra azt is, hogy egész életünkben egy új – bűntelen, szent – életben járjunk a feltámadás ereje által.

„Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, Amely arra tanít minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon:”    (Tit 2:11-12)

Minekutána megmenekültünk a halálból szükséges azonban, hogy ne essünk ki ebből a kegyelemből, hanem meg is maradjunk abban; mint azt a példabeli esetünknél is láttuk.

Az a kegyelem, ami megmentett bennünket a haláltól, ha nem vétkezünk, akkor hiába vádol bennünket a Sátán, mert meg is tart bennünket!

  1. Isten megtartó kegyelme 

„Ti azért szeretteim előre tudván ezt, őrizkedjetek, hogy az istentelenek tévelygéseitől elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek; Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében.        (2 Pét 3:17-18)

Itt is láthatjuk azt, hogy ha megóvjuk magunkat az istentelenek tévelygésétől, a bűnös életmódtól, akkor nem tudunk kiesni a kegyelemből, hanem inkább csak növekedni abban. Tudjuk azt is, hogy az üdvösségünk elnyerése lehetetlen cselekedetek által, hanem csak egyedül hit által. Miután azonban elnyertük ingyen a kegyelmet, azt követően már szükség van a hitbeli cselekedeteinkre is, mert a hit cselekedetek nélkül halott!

Jakab és Péter apostol nyomatékosan beszélnek a hit mellett a cselekedetek fontosságáról is, hogy az meg tudjon tartani bennünket a kegyelemben:

„Mi a haszna, atyámfiai, ha valaki azt mondja, hogy hite van, cselekedetei pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-e őt a hit?   (Jak 2:14)

„Akarod pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt? Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-e meg, felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra? Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit; És beteljesedett az Írás, amely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett. Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből.”    (Jak 2:20-24)

„Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet”    (2 Pét 1:5)

A hit és a cselekedetek kölcsönhatását fontos megértenünk:

  • az üdvösségünket csak hit által (ingyen) tudjuk elnyerni, cselekedetek nélkül, vagyis nem kell azért megdolgoznunk, nem tudjuk azt kiérdemelni, 
  • az üdvösségünk megtartása, a kegyelemben való megmaradásunk azonban csakis úgy lehetséges, ha a hitünk mellé „ragasztunk cselekedeteket” is, ahogyan azt Ábrahám is tette, amikor felvitte Izsákot a Mórija hegyére, hogy feláldozza őt az oltáron!

A hit cselekedetek nélkül halott, egy halott hit pedig nem tud megtartani bennünket a kegyelemben! Miután elnyertük a kegyelmet, és folyamatosan cselekedjük a hit cselekedeteit (megtartjuk a parancsolatokat) ezzel az Isten felé való engedelmességünket és szeretetünket mutatjuk ki, cselekedetek hiányában viszont az engedetlenségünket, azaz a lázadásunkat Isten ellen. Ha a parancsolatok megtartásával, azaz engedelmességgel mutatjuk ki az Atya iránti szeretetünket, akkor Ő is szeretni fog bennünket!

„Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak”     (Ján 14:21)

Az igéből ismert, szívünkbe beírt parancsolatoknak folyamatosan engedelmeskedve meg fog tartani bennünket Isten kegyelme és megóv bennünket minden bűntől. Fontos tudnunk, hogy az üdvösség elnyerése után is folyamatosan igényli tőlünk az Úr, hogy a kegyelemben járjunk. Ezt jelenti a folyamatos Istentől való függés és így mindig neki fogjuk adni mindenért a dicsőséget, mert tudjuk, hogy magunktól semmik vagyunk és az alkalmatos voltunk egyedül Istentől van.

„És ezt mondta nekem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el”.    (2 Kor 12:9)

Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok; és az ő hozzám való kegyelme nem volt hiábavaló; sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme.”   (1 Kor 15:10)

Az üdvösségünk hit általi elnyerése kizárólag Isten újjászülő munkája, amit a Szent Szellem végez el bennünk. Ő általa válunk új teremtéssé a Krisztusban.

Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden. Mindez pedig Istentől van, aki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és aki nékünk adta a békéltetés szolgálatát;”    (2 Kor 5:17-18)

Pál beszél azonban arról is, hogy amit a Szent Szellem kezd el bennünk, azt a Szent Szellem által is kell folytatni. Ha ugyanis egyszerűen csak a (tételes) parancsolatoknak engedelmeskedünk, mint egy törvénynek, akkor, amit szellemben kezdtünk el azt testben fogjuk befelezni, visszamenve a törvény alá.

„Óh balgatag Galátziabeliek, kicsoda igézett meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak, kiknek szemei előtt a Jézus Krisztus úgy íratott le, mintha ti köztetek feszíttetett volna meg? Csak azt akarom megtudni tőletek: a törvény cselekedeteiből kaptátok-e a Szent Szellemet, avagy a hit hallásából? Ennyire esztelenek vagytok? Amit szellemben kezdtetek el, most testben fejeznétek be?”   (Gal 3:1-3)

Látjuk tehát, hogy a vezérlő szerep mindig a hité marad, és az mellé kell engedelmesség által „cselekedeteket ragasztanunk”. Ha nem hitben fogunk járni a kegyelem által való üdvösségünk elnyerését követően, hanem csak a parancsolatoknak, mint egyfajta „törvényeknek való tételes engedelmességgel” éljük az életünket, akkor ez azt jelenti, hogy visszamegyünk a törvény alá és a kegyelemből kiesünk! Ez nem az a szabadság, amire Krisztus elhívott bennünket!

Pedig Ő megígérte, hogy aki megismeri Őt, az valóban szabad.

„Úgy szóljatok és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye fog megítélni.”    (Jak 2:12)

Látjuk tehát, hogy a szabadságnak is van egy törvénye, és aki nem helyesen viszonyul a cselekedetekhez, az megkötözi magát a törvény által. Hogy lehet tehát a valódi szabadságot megélni a Krisztusban és a parancsolatokat is megtartani?

Isten az újjászületéskor a szívünkbe írja be az Ő parancsolatait a Szent Szellem által. Ha hagyjuk, hogy a Szent Szellem vezessen bennünket az életünk minden dolgában, és engedelmeskedünk neki, akkor úgymond „automatikusan” megtartjuk a parancsolatokat anélkül, hogy állandóan arra figyelnénk. Ha mégis engedetlenné válunk, akkor a Szent Szellem úgy jelez nekünk, hogy a lelkiismeretünk elkezd vádolni bennünket. Ez a vádlás azonban nem a Sátántól van, hanem az Úrtól! Ilyenkor meg kell vizsgálni magunkat, hogy hitben vagyunk-e és van-e bűn az életünkben? A Szent Szellem vezetése és az ige alapján rá fogunk jönni, hogy miben vétkeztünk, és akkor bűnbánó szívvel járuljunk az Atyához, aki megbocsátja a bűnünket. Így folyamatosan meg tudunk maradni egy olyan szabadságban, amit csak az Úr tud adni nekünk az Ő szelleme által. 

  1. Kiesés a kegyelemből

A kegyelemben való megmaradásnak, mint láttuk vannak feltételei. Ha engedetlenné válunk vagy visszamegyünk a törvény alá, akkor a kegyelemből kiesünk. Láthatjuk ezt Pál galácziabelieknek írt levélében, vagy az Ézsau életében is, amivel kapcsolatban újszövetségi hívőknek mond megszívlelendő tanulságot a Zsidó levél írója:

Óh balgatag Galátziabeliek, kicsoda igézett meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak, kiknek szemei előtt a Jézus Krisztus úgy íratott le, mintha ti köztetek feszíttetett [volna] meg? Csak azt akarom megtudni tőletek: a törvény cselekedeteiből kaptátok-e a Szent Szellemet, avagy a hit hallásából? Ennyire esztelenek vagytok? Amit szellemben kezdtetek el, most testben fejeznétek be?”   (Gal. 3.1-3)

Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, amely nélkül senki sem látja meg az Urat: Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertőztettessenek. Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, aki egy ételért eladta első szülöttségi jogát. Mert tudjátok, hogy azután is, mikor akarta örökölni az áldást, megvettetett; mert nem találta meg a megbánás helyét, noha könyhullatással kereste azt az áldást”.    (Zsidó 12:14-17)

  1. Kegyelmi ajándékok 

Isten akarata nem csupán annyi számunkra, hogy megmentsen bennünket az örök haláltól, és hit által elnyerjük az örök életet, hanem ennél sokkal több. Azt akarja, hogy egy új életben járva és felkészülve egy tőle kapott szolgálatra az Ő munkatársai legyünk. Ez nem olyan munka, amit természetes képességekkel el tudunk végezni, sőt lehetetlen, ezért Isten az Ő kegyelméből megajándékoz bennünket természetfeletti képességekkel (ajándékokkal) és szolgálatokkal. Ezért a munkálkodásunkért a mennyben fogunk csak jutalmat kapni az olyan hitbeli cselekedetekért, amik Őt dicsőítik meg, amik a „tűzön átmenve sem égnek el”.

„Kinek-kinek munkája nyilván lesz, mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg. Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi. Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de úgy, mintha tűzön keresztül.”    (1 Kor 3:13-14)

Lesznek majd olyan hívők, akik nagyon sokat serénykedtek az Úrért és az Úr nevében, de az ítéletkor az összes munkájuk meg fog égni, értéktelennek fog bizonyulni, mert testből vagy lélekből való cselekedetek voltak. Egyedül a hívő maga meg fog menekülni, de a munkájáért semmi jutalmat nem fog kapni.

Lesznek azonban olyan hívők is, akik talán sokkal kevesebbet serénykedtek az Úrért és az Úr nevében, de a munkájukban a Szent Szellem (a parancsolatoknak való engedelmesség) vezette őket, ezért a munkájuk ki fogja állni a tűz próbáját is, mert örökkévaló kincseket gyűjtöttek és ezért jutalmat fognak kapni.

Örök értékű, maradandó kincseket gyűjteni magunktól – a természetes emberi képességeink felhasználásával – képtelenek vagyunk, csakis kegyelemből, az Úr által adományozott kegyelmi ajándékok biztosította természetfeletti képességekkel való felruházás által.

Az igében kétféle ajándékról olvashatunk: kegyelmi ajándékokról és szolgálati ajándékokról. A kegyelmi ajándékok, olyan természetfeletti képességek, amikkel a Szent Szellem ruház fel bennünket úgy, hogy adja kinek-kinek, ahogyan Ő akarja.

„A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a szellem. A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr. És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, aki cselekszi mindezt mindenkiben. Mindenkinek azonban haszonra adatik a szellem kijelentése. Némelyiknek ugyanis bölcsességnek beszéde adatik a Szent Szellem által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon szellem szerint; Egynek hit ugyanazon szellem által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy szellem által; Némelyiknek csodatévő erőknek munkái; némelyiknek meg prófétálás; némelyiknek pedig szellemeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása; De mindezeket egy és ugyanaz a szellem cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, amint akarja. Mert amiképpen a test egy és sok tagja van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test, azonképpen a Krisztus is.”  (1Kor 12:4-12)

A Szent Szellem tehát

  • összesen kilenc ajándékot adott,
  • az Ő akarata szerint osztogatva,
  • mindenkinek többet is.

Ezekből egy szellemi ember többet is megtapasztal az életében az Úrnak való munkálkodása közben. Az ige arra bátorít, hogy kívánjuk ezeket a kegyelni (szellemi) ajándékokat, legfőképpen a prófétálást.

„Kövessétek a szeretetet, kívánjátok a szellemi ajándékokat, leginkább pedig, hogy prófétáljatok.   (1 Kor 14:1)

A szellemi ajándékokon kívül Jézus a mennybe mentetele után további öt ajándékot adott az egyház építésének szolgálatára. Ezek az ajándékok azonban nem képességek, hanem emberek!

„Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul: a szentek tökéletesbbítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére”     (Ef 4:11-12)

Pál azt mondta magáról, hogy Isten kegyelme által az, aki: Pál egy Isten kegyelméből való apostol volt.

„Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert háborgattam az Istennek anyaszentegyházát. De Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok; és az ő hozzám való kegyelme nem lőn hiábavaló; sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme”.  (1 Kor 15:9-10)

Ugyanígy lehetnek emberek Isten kegyelméből való próféták, tanítók, pásztorok vagy evangélisták.

Ezek az ajándékok azonban csak keveseknek (némelyeknek) adatnak, de az ige beszél további szolgálati ajándékokról is, úgyhogy Isten gondoskodik róla, hogy senki se maradjon szolgálat nélkül.

„Minthogy azért külön-külön ajándékaink vannak a nékünk adott kegyelem szerint, akár írásmagyarázás, a hitnek szabálya szerint teljesítsük; Akár szolgálat, a szolgálatban; akár tanító, a tanításban; Akár intő, az intésben; az adakozó szelídségben; az elöljáró szorgalmatossággal; a könyörülő vidámsággal művelje.”     (Róm 12:6-7)

Látjuk tehát, hogy Isten mindenkinek adni akar „személyre szabott” szolgálati ajándékot. Nagyon bő a választék – több is lehet, mint az itt felsoroltak, egész speciális ajándékok is. Ma az egyházban ezeknek csak egy szűk körét látjuk megnyilvánulni, pedig Isten sokkal gazdagabb ennél. Nem szabad elkövetnünk azt a hibát, hogy a jelenleg látható szűk szolgálati körből válasszunk magunknak követendő mintát, hanem hagyni kell, hogy Isten – a Szent Szellem által, az Ő kegyelméből – mindenkinek személy szerint munkálja ki azt a személyre szóló szolgálati ajándékot, ami az egyes hívők személyes elhívásának betöltéséhez szükségesek! 

  1. Kegyelem az Ó – és az Újszövetség időszakában

Az Ószövetséget a teológusok úgy szokták meghatározni, mint a Törvény korát, és az Újszövetséget pedig, mint a kegyelem korát. Ezt így – ilyen módon – helytelen különválasztani, mert félreértésekhez, hamis tanításokhoz vezethet. Tisztán kell látni, hogy már a Törvény előtti időben és az Ószövetség idején – Izrael életében – a Törvény mellett mindig jelen volt a kegyelem is, ami mindig is Isten természetéhez tartozott, és tartozik ma is. A különbség csak annyi, hogy míg az Újszövetség időszakában a Szent Szellem kitöltetése miatt mindenki számára elérhető a kegyelem, a korábbi időkben ez csak szűkebb körben volt lehetséges. Voltak az Ószövetség idején is emberek, sőt népek is, akik kegyelmet találtak az Úr előtt: Ninive népe, Noé, Jób, Mózes, a zsidó nép többszöri bukása után is, Mária Jézus anyja és még sokan mások. Főleg a nép felé közbenjáróként szolgáló papok, próféták és királyok részesültek kegyelemben, akik kegyelmi ajándékokban is részesültek: prófétálás, csodatevés, gyógyítás, kormányzás ajándéka stb. Néhány példa erre az igéből:

„Noé kegyelmet talált az Úr előtt.”   (1 Mózes 6:8)

„Monda Mózes a népnek: Nagy bűnt követtetek el, most azért felmegyek az Úrhoz, talán kegyelmet nyerhetek a ti bűneiteknek.”   (2 Mózes 32:30)

Kérlek, kegyelmezz meg e nép hamisságának a te irgalmasságod nagy volta szerint, amiképpen megbocsátottál e népnek Egyiptomtól fogva mind eddig. És monda az Úr: Megkegyelmeztem a te beszéded szerint.”   (4 Mózes 14:19-20)

Az Újszövetség időszakában (gyülekezet kora) is megvan a Törvény helye a megtéretlen világi emberek életében, valamint a nemezetek és kormányok működtetési módjának területén. Látjuk azonban, hogy az Újszövetség idején a Szent Szellem kitöltetésével kiáradt a kegyelem mindenkire, azonban mégis nagyon kevesen fogadják el azt. Sajnos, akik elfogadják is, de nem a megfelelő módon élnek a kegyelem kínálta lehetőséggel, mert

  • folyamatosan bűn van az életükben (és nem is akarnak kijönni abból),
  • akik a parancsolatokat jóhiszeműen, de törvény módjára tételesen tartják be, azok visszamennek a törvény alá és így kiesnek mindabból, amit a kegyelem felkínált számukra.

A jó hír azonban az, hogy őszinte szívvel, a bűneinket megbánva és elhagyva, ma is bátran lehet a kegyelem királyi székéhez járulni, és a király senkit sem küld el, hanem örömmel megbocsát.

„Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek”   (2 Kor 9:8)

Ámen!

–  §  –

Az teljes írás – részekre bontás és részek kiemelése nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének az írás forrásának (https:/keskenyut.wordpress.com) a megjelölésével

Kapcsolódó írás: Tanmese a kegyelemről – Abonyi Sándor

Elérhető itt:

https://keskenyut.wordpress.com/2014/02/09/tanmese-a-kegyelemrol-abonyi-sandor/

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: evangélium, evangelizálás, evangelizálás, Gyógyulás-szabadulás, gyülekezet, Keresztyénség, próféciák, szolgálati ajándékok, Tanítások, vezetés
Címke: , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s