Isten valóban megenged dolgokat? – Abonyi Sándor

PDF formátumban letölthető itt: Isten megengedő akarata

Előzmények

Az emberek sokszor nyomorúságos helyzeteket, sőt csapásokat élnek meg egyéni sorstragédiával (baleset, korai halál, betegségek, földrengések, árvizek, tsunamik, szélviharok stb.). Akik nincsenek tisztában vele, hogy a világban munkálkodik egy gonosz hatalom is (a Sátán), ilyenkor arra gondolnak, hogy ha Isten felügyelete alatt tart mindent, akkor miért enged meg ilyeneket? A jó és a rossz dolgokat egyaránt Istennek tulajdonítják! Végső soron arra a következtetésre jutnak, hogy ha Isten ilyen sok rossz dolgot megenged a világban, akkor Ő egy rossz, kegyetlen Isten. Egy ilyen gondolatmenetet követve sokan arra a következtetésre jutnak, hogy „nekem ilyen Isten nem kell!

A hívő emberek gondolkodása némiképpen más. Ők tudják, hogy Isten jó és azzal is tisztában vannak, hogy létezik egy másik hatalom is a világban, ami rossz, sőt gonosz és annak forrása a Sátán. Ebből adódóan olyan következtetésre jutnak, hogy

  • minden, ami jó dolog történik az életükben, az Istentől van,
  • és minden rossz pedig a Sátántól.

Isten tehát egy jó Isten, a Sátán pedig gonosz. Ez alapvetően igaz is, csak mindezt emberi szempontból nézik és nem Isten szemszögéből.

A hívő emberek alapvetően úgy gondolják, hogy csak jó dolgoknak kellene történni az életükben, mert Isten jó. Azt is tapasztalják azonban, hogy rossz dolgok is történnek velük, és ilyenkor úgy okoskodnak, hogy „Isten valami miatt ezt megengedte az életükben”. Ezt úgy lehetne értelmezni, hogy valami nem kedves ugyan Istennek, de valami miatt mégis megengedi. Ebből egy olyan következtetésre jutnak, hogy

  • van Istennek egy tökéletes akarata, ami minden jó forrása az életükben,
  • és van egy „megengedő akarata” is, ami azt jelenti, hogy Isten szemszögéből nem tökéletes ugyan, de valami miatt mégis megengedhető.

Ez a gondolkozásmód valójában megegyezik a hitetlen emberek gondolkozásmódjával. A hívő emberek is mindent a maguk (az ego) szempontjából néznek és arra a következtetésre jutnak, hogy létezik ugyan a gonosz, a Sátán, de ő alapvetően a hitetlen emberek életében munkálkodik. A hívők úgy gondolják, hogy Isten akaratában vannak, ezért a Sátán munkájának már nincs helye az életükben. Isten azonban valami miatt mégis megenged rossz dolgokat az életükben: van tehát Istennek egy „megengedő akarata” is.

Ha rossz dolgok történnek a hívők életében, akkor az önvizsgálatra kellene, hogy késztesse őket. Ilyenkor meg kell vizsgálniuk, hogy valóban engedelmeskednek-e Isten minden parancsolatának? Tudjuk ugyanis az igéből, hogy Isten szeretetének a jele a hívők életében az, ha minden parancsolatot megtartanak, azaz mindenben engedelmesek Istennek!

Szellemi alapok

Egy „kétpólusú” világban élünk, ahol két hatalom létezik

  • az egyik Isten, aki minden forrása
  • a másik a Sátán, aki minden rossz forrása.

„Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten.”   (Luk 18:19)

„Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata(Róma 12:1-2)

„Monda azért nékik Jézus: Ha az Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem: mert én az Istentől származtam és jöttem; mert nem is magamtól jöttem, hanem ő küldött engem. Miért nem értitek az én beszédemet? Mert nem hallgatjátok az én szómat. Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.”   (Ján 8:42-44)

Isten akarata tehát jó, kedves és tökéletes, és semmiképpen sem rossz! Az Ő akaratát azonban csak úgy tudjuk megismerni, ha halálba adjuk a testünket (lemondunk a saját akaratunkról) és megújítjuk gondolkozásunkat!

Az ember szabadon választhat a jó és a rossz között, mert Isten nem önkényúr, és nem kényszeríti rá senkire az akaratát, annak ellenére, hogy az jó.

Isten valójában „megengedte”, hogy mi válasszunk a jó és a rossz között!

„Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod; Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága;” (5 Móz 30:19-20)

Az 5 Mózes 28. fejezete részletesen beszámol róla, hogy

  • az Isten akaratának való teljes engedelmesség milyen áldást jelent,
  • és arról is, hogy az Isten akaratának való ellenszegülés milyen következményekkel (átokkal) jár.

Ha pedig szorgalmatosan hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, és megtartod és teljesíted minden ő parancsolatát, …. reád szállnak mind ez áldások, és megteljesednek rajtad,” (5 Móz 28:1-2)

Ha pedig nem hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, hogy megtartsad és teljesítsed minden parancsolatát és rendelését, amelyeket én parancsolok ma néked: reád jönnek mind ez átkok, és megteljesednek rajtad:”  (5 Móz 28:15).

Mi választunk tehát, hogy

  • akarjuk-e megismerni az Úr minden parancsolatát „szorgalmasan hallgatva az Úrra”, és akarunk-e engedelmeskedni azoknak,
  • vagy nem akarunk az Úr szavára hallgatni, és nem is akarjuk megtartani minden parancsolatát?

Mindebből az következik, hogy Isten szemével nézve a dolgokat, ha valami rossz dolog történik az életünkben, annak egyedül mi lehetünk az oka – a rossz választásunk miatt – és semmiképpen sem Isten!

Az Isten akarata elleni lázadással az emberek a Sátán oldalára állnak és kiszolgáltatják magukat a gonosznak!

Aki szabad akaratából a ROSSZAT választja, de választásának rossz következményeit nem ismeri be, hanem a személyes felelősség alól kibújva a Istennek tulajdonítja a rosszat, az ilyen ember ezzel azt állítja, hogy Isten rossz és gonosz.

Nem Isten a gonosz tehát, hanem az Isten akarata elleni döntésünkkel – lázadásunkkal – mi hozzuk magunkra a bajt, amitől Isten nem tud megvédeni bennünket, mert tiszteli a választásunkat. Ilyenkor a lázadásunkkal kiszolgáltatjuk magunkat a Sátánnak, hogy szabadon munkálkodhasson az életünkben.

Tudjuk azonban azt is, hogy Isten sok próbán visz át bennünket, amelyek sokszor – emberi értelemmel nézve – egyáltalán nem kellemesek, sőt néha nagyon is keservesek.

Fontos tehát, hogy világosan lássuk

  • Isten akaratát az életünkben,
  • és különbséget tudjunk tenni a rossz választásunk (ami bűn – engedetlenség Isten felé) következménye, és az Isten által eltervezett próbák között, amik ha időnként keservesek is, de Isten azokat a mi javunkra fordítja, mert azok nélkül sosem jutnánk el az érettségre.

Az Isten által eltervezett próbák az életünkben 

Tudjuk az igéből, hogy Isten nagy szolgálói Isten akaratának engedelmeskedve sok nehéz próbán mentek át: Jób esete, Pál szenvedései, de vegyük a fő példaképünk, Jézus példáját:

„Akkor Jézus viteték a Lélektől a pusztába, hogy megkísértessék az ördögtől.” (Máté 4:1)

Jézus negyven napon keresztüli megpróbáltatásait egyikünk sem kívánná magának. Egyértelmű azonban, hogy „a Szent Szellem vitte ki őt a pusztába, hogy megkísértessen”. Ez azt jelenti, hogy ez volt Isten akarata Jézus életében. Isten tudta, hogy mekkora terhet rakhat Jézus vállára, mert Ő „senkit sem kísért erején felül”. Isten tervezte el ezt Jézus életében. Jézust nem szolgáltatta ki a Sátánnak, mert a felügyelete alatt tartotta a dolgokat.

Milyen szerepe van akkor az ördögnek a próbákban? Isten eszközként használja a Sátánt az Ő munkájában.

Nézzük meg mi lett Jézus megkísértésének (a próbának) az eredménye?

„És elvégezvén minden kísértést az ördög, eltávozott tőle egy időre. Jézus pedig megtért a Léleknek erejével Galileába: és híre ment neki az egész környéken. És ő tanított azoknak zsinagógáiban, dicsőíttetvén mindenektől.”   (Luk 4:13-15).

A próba eredménye egyértelműen pozitív:

  • Jézus a Szent Szellem erejével jött ki a pusztából (erőt, felkenetést kapott a szolgálatához),
  • aminek eredményeként úgy tanított, mint akinek hatalma van („nem úgy, mint az írástudók”), és ezzel Istent dicsőítette meg.

A próbák növelik a kitartásunkat, hogy egyre nagyobb próbákon átmenve mindvégig megállhassunk:

Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez.(Jakab 1:2-3).

„Aki mindvégig állhatatos marad (kitart), az üdvözül”.  (Máté 24:13)

Ezért kell tehát örülni a próbáknak, még ha azok pillanatnyilag keservesek is, mert azok a mi javunkat (kitartásunkat és üdvösségünket) szolgálják.

Fontos látni azt, hogy csak az Isten által eltervezett próbák lesznek a javunkra, és nem azok a rossz dolgok, amik a mi engedetlenségünk miatt következnek be az életünkben.

„Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van”   (Róma 8:28).

Minden tehát csak azoknak válik a javukra, akik Istent szeretik, azaz mindenben engedelmeskednek neki (mert „az szereti Őt, aki a parancsolatait megtartja”).

A kísértések (próbák) tehát Isten akaratában vannak, hogy kitartóbbak legyünk és eljussunk az érettségre, amihez Isten eszközként használja fel a Sátánt, hogy általa kísérthessen bennünket. Ez azonban Isten akaratában, az Ő felügyelete alatt történik.

Néhány gyakorlati példa

Miután áttekintettük az engedetlenség és a próbák közötti különbséget nézzük most meg néhány – mindenki által ismert – gyakorlati példán keresztül, hogy az emberekkel megtörténő különböző rossz dolgok esetében

  • mi Isten akarata,
  • és mi az emberek felelőssége a saját rossz döntéseikért.

 A megalkuvás (a széles úton járás) kérdése

Hívők sokszor figyelmen kívül hagynak egyes parancsolatokat (főleg, ami számukra kellemetlen) és helyette a vágyaikra és a jó érzéseikre hagyatkoznak. Ezáltal azonban az életük egyes területein megalkuvókká, azaz lázadóvá válnak – úgy viselkednek, mint a világ – és ezáltal az életük egy részét maguk szolgáltatják ki a Sátánnak, ami azt jelenti, hogy az életük egy része felett a Sátán az úr. Sok hívő sajnos nincs ezzel tisztában, mert kevés ismeretük van az igéből és nem ismerik a szellemi törvényszerűségeket. Ezért is fontos, hogy beszéljünk ezekről és leleplezzük a Sátán munkáját a hívők életében.

Az együttélés, válás és újraházasodás kérdése

Ma a világban és sajnos esetenként a keresztyének életében is teljesen elfogadottá vált az együttélés, a válás és az újraházasodás.

Együttélés, házasságon kívüli szexuális élet

Tudjuk az igéből, hogy Isten a szexualitást házasság keretében tervezte el, és minden szexualitás, ami kívül esik ezen, az Isten szemében bűn, nevezetesen paráznaság.

Az ige szerint a paráznaság

  • „mély verem” és „szoros kút”, amiből nehéz kijönni (Péld. 23.27),
  • „elveszi az észt”, nehéz józan döntéseket hozni ilyen helyzetben (Hoseas 4.11)
  • „elveszi az erőt” (Péld. 31.3),
  • „anyagilag tönkretesz” (Péld. 5.3-8; 6.26)

Az ige szerint a paráznaság következménye tehát jelentős anyagi és erkölcsi kár! Jóllehet sok ember a pillanatnyi érzések megtévesztő hatása alatt ezt nem így látja, de nézzük meg az ilyen életet élő emberek életét hosszabb távon és akkor talán nyilvánvalóbbá válik. Ez azonban nemcsak elszenvedett kár, hanem alapvetően üdvösség kérdése.

A Jelenések könyve 21.8 szerint a „paráznáknak…része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, ami a második halál”.

Jó lenne így nézni a házasságon kívüli szexuális életre, és ha valaki ennek ellenére vállalja a cselekedete következményét, akkor az ilyen ember sajnos menthetetlen. Isten akarata azonban nem az, hogy az emberek elvesszenek, hanem hogy örök életük legyen!

A válás, újraházasodás kérdése

Egy olyan világban élünk, ahol az utóbbi évtizedekben teljesen természetes gyakorlattá vált a válás és az újraházasodás. A világ fejedelme azonban a Sátán, akinek Isten dolgaiban semmi helye nincs. A világ a test dolgain keresztül igyekszik behatolni az egyházba is, így a világban elfogadott gyakorlatok az egyházban is kezdenek teret nyerni. Világosan kell azonban látnunk, hogy ami a világban természetes, annak Isten országában nincs helye.

Ez nem új keletű probléma, mert már Jézus idejében is azt kérdezték a farizeusok Jézustól, hogy „szabad-e a férfinek bármi okból elbocsátani a feleségét?”, mert Mózes ugyanis megengedte azt.

Jézus a válaszában egyértelművé tette a következőket:

„A teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonnyá teremtette őket,… Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy test. Amit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza.”  (Máté 19:4-6)

Isten tiltása a válással és újraházasodással kapcsolatban egyértelmű. Isten ezért nem engedheti meg és nem is hagyhatja jóvá azt, amit rossznak tart! Ha valaki mégis elválik az bűn, aminek rendezésére két lehetőség van: az elvált felek egyedül maradnak vagy megbékélnek egymással és helyreállítják a házasságukat.

Hogyha pedig elválik is, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön meg férjével; és a férj se bocsássa el a feleségét.”   (1 Kor 7:11).

Nagyon sok őszinte hívő keresi a „biblikus megoldást” és „Isten áldását” a válására és az újraházasodására, de Isten nem tudja jóváhagyni és megáldani azt, mert az Isten akarata ellenére van, ez egy rossz dolog. A válás és újraházasodás legnagyobb áldozatai a gyerekek, akikről az elvált szülők nem tudnak gondoskodni (védelem, szeretet, támogatás). Különválik egymástól az a két ember (apu és anyu), akiket a gyerekek a legjobban szeretnek és, akikhez ragaszkodnak, nem beszélve a lelki megrázkódtatásokról és sérülésekről. Ez még a rossznál is rosszabb!

Ha pedig valaki az övéiről és főképpen az ő háza népéről gondot nem visel: a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél.   (1Tim 5:8)

Ebből az igéből az is látszik, hogy ha valaki nem visel gondot a gyerekeire az rossz dolog, és ha azt hívő emberek teszik, akkor az még rosszabb. Isten ugyanis „gyűlöli az elbocsátást” (Mal. 2.16). Ezért nem tudja azt „megengedni” és „megáldani”! Isten szemében az újraházasodás házasságtörés, ami kizárja a hívőt Isten országából:

„Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el az ellen. Ha pedig a feleség hagyja el a férjét és mással kel egybe, házasságtörést követ el”. (Márk 10:11-12)

Isten azonban nem a bűnös halálát akarja, hanem hogy megtérjen és éljen!

Jó tudni, hogy Istennek a válásra és az újraházasodásra vonatkozó tilalma a nem hívő emberekre is vonatkozik. A hívők felelőssége ebben Keresztelő Jánoséhoz hasonló:

János azt mondta Heródesnek: Nem szabad néked a testvéred feleségével élned.” (Márk 6:18) 

Bűnözés (betörés, lopás, rablás) 

Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy aki ilyeneket követ el, az bűnös. Az ige azonban arról is beszél, hogy a bűn mindig készenlétben áll és azt várja, hogy valaki rosszul döntsön, hogy a gonosz megkárosíthassa őt:

„Ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása;   (1 Móz 4:7).

Fontos tehát, hogy ne adjunk lehetőséget a bűnnek, hogy megraboljon bennünket. Az ige útmutatást ad nekünk, hogy mire figyeljünk, ha el akarjuk kerülni a kárt:

  • ne legyünk hiszékenyek, ne bízzunk az emberekben, mert „átkozott az a férfi, aki emberben bízik” (Jer 17:5),
  • „ne gyűjtsünk magunknak kincset, mert ….. a tolvajok ellopják” (Máté 6:19)
  • vegyük észre, ha valaki szükségben van és segítsünk rajta (1 János 3.17),
  • védjük meg a javainkat és ne adjunk lehetőséget a tolvajoknak, hogy kifosszanak bennünket (Jézus még arra is felhívja a figyelmet, hogy a tolvajok nem az ajtón, hanem máshol (ablak, terasz ajtó …) szoktak betörni (János 10.1).

Ne adjunk hát helyet (lehetőséget) a gonosznak, hogy ne tudjon megkárosítani bennünket.

Erőszak 

Természetesen az erőszak bűn, az ige azonban arról is beszél, hogy mit tegyenek a nők, hogy lehetőleg elkerüljék azt: 

  • szolidan öltözködjenek (1 Péter 3.3-5),
  • ne járjanak (főleg egyedül) a sötétben, mert a „világosság gyermekei” vagyunk a bűn pedig a sötétséget keresi (Ján. 12.36).

A ma szokásos divat szerint hiányos és feszes ruhába öltözködő nők – főleg éjszakai szórakozóhelyek környékén, figyelembe véve az alkohol és drog felszabadító hatását is – különösen nagy veszélynek teszik ki magukat. Jó lenne elfogadni az ige útmutatását, és akkor bizonyára kevesebb ilyen megrázkódtatást okozó „élményben” lenne része sokaknak.

Terrorizmus 

Természetesen a terrorizmus bűn, nem kell azonban feleslegesen ingerelni a gonoszt. Amikor New Yorkban lerombolták a Világkereskedelmi Központ (WTC) két ikertornyát mindenki a terroristákat hibáztatta, ami természetes. Látnunk kell azonban azt is, hogy a másik oldal sem menthető fel teljesen:

  • emberi hiúságból és büszkeségből (babiloni mintára) felhőkarcolókat építettek az egész világ kereskedelmének kontrollálására, leuralására,
  • bűnt követnek azonban el azok az országok is, akik a határaikat nem védik meg.

Alkohol és egyéb kábítószer

Elveszi az észt” és nyomorba dönt (Hoseás 4.11)

A hatásuk és a következményük közismert. Az ördög használja ezeket a szereket az emberek tönkretételére. Látnunk kell azonban, hogy nem az ital és a kábítószer a bűnös, hanem akik szenvedélyszerűen élnek vele és a rabjaivá válnak. Látni kell azonban azt is, hogy ezen szerek rabságában szenvedő emberek

  • egyrészt akarat-gyengék és segítségre szorulnak,
  • másrészt a kábulatba menekülés mögött a valódi problémák (reménytelenség, csüggedés, stressz stb.) húzódnak meg, amik orvoslásra szorulnak. Ez felveti a közösség és a társadalom felelősségét.

Ahol magas az alkoholisták és kábítószer fogyasztók aránya az a társadalom beteg és sokirányú, alapokat érintő intézkedés szükséges ezek megszüntetésére.

Adós-rabszolgaság

A mai nemzedék életének természetes része a kölcsönök (hitelek) igénybevétele. Vannak, akik életét végigkíséri a kölcsönök felvétele és a részletek fizetése. Úgy tűnik, mintha ez természetes dolog és áldás lenne az emberek számára, mert „hamarabb hozzájutnak” olyan dolgokhoz, amik egyébként csak később lennének elérhetők számukra. Így a látszat az, mintha „gazdagabb” lenne valaki, mint valójában. Ez azonban nem igaz!

A régi magyar bölcs közmondás – „Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér!” – teljesen feledésbe merült, sőt sokak szerint maradi, konzervatív gondolkozást tükröz.

Valóban így lenne?

A kölcsönökkel kapcsolatos reklámok és hírek erősen megtévesztők (szinte a varázslás kategóriájába tartoznak), mert olyan látszatot keltenek az emberekben, mintha a hitel felvétele egy áldás lenne az emberek számára:

  • „0” forintért elvihető sok minden, csak a havi részleteket kell fizetni, így adósság fejében gyorsan hozzá juthat mindenki a vágyott dolgokhoz,
  • a kölcsönadók sosem tájékoztatják azonban a kölcsönvevőt arról, hogy mibe kerül a kölcsön teljes visszafizetési költsége a kamatokkal együtt!

Ma a 20 %-os kamat sem szokatlan! Számoljuk azonban csak ki

  • az államilag támogatott,
  • legkedvezőbb kamatozású,
  • hosszúlejáratú,
  • lakáshitel,
  • teljes visszafizetési értékét és meg fogunk döbbenni.

A felvett hitel dupláját kell visszafizetni a futamidő végére 5-6%-os kamat esetén. Az elmúlt időszak svájci frank alapú lakás, ill. autó hitelei esetében a visszafizetett összeg a többszöröse volt a felvett összegeknek! Sokakat egzisztenciális csődbe juttatott. Lehet hibáztatni a bankokat, de kérdés az: ennyire gazdagok, esztelenek, vagy telhetetlenek lennének az emberek? A legtöbbször nem életszükségletről van szó, tehát lehetne várni egy kicsit, hogy a teljes vételár összejöjjön. Persze, ha valaki rendszeresen vesz fel hitelt, mert ez egyfajta „életmóddá vált” számára, akkor sosem fog összejönni.

Hosszabb távon vizsgálva nyilvánvaló, hogy a kamatveszteségek miatt hátrányba kerül az, aki folyamatos hiteleket vesz fel, mint az, aki „addig nyújtózkodik, ameddig a takarója ér.”

Ma már ezt a bölcs mondást is magyarázni kell: ne költsünk többet, mint amennyi pénzünk van! Vagyis akkor vásároljunk, amikor a szükséges pénzünk rendelkezésre áll – elkerülve a hitel felvételét. Ez önmérsékletet és józanságot igényel, de hosszabb távon mindenképpen kifizetődő! Aki nem vesz fel hitelt az, hamarosan maga is képes lesz kölcsönadni, aki pedig hitelekre alapozza az életét, az sosem fog kikerülni a hitelcsapdából, ami gúzsba köti és megnyomorítja az életét és elszegényít. 

Isten igéje ebben a dologban is egyértelmű:

„A gazdag a szegényeken uralkodik, és szolgája a kölcsönvevő a kölcsönadónak.”   (Péld 22:7)

„Mert az Úr, a te Istened megáld téged, amiképpen megmondotta néked; és sok népnek adsz zálogos kölcsönt, te pedig nem kérsz kölcsönt, és sok népen fogsz uralkodni, és te rajtad nem uralkodnak.”   (5 Móz 15:6)

„A jövevény („bevándorló”), aki közötted van, feljebb-feljebb emelkedik feletted, te pedig alább-alább szállasz. Ő fog néked kölcsönt adni, és nem te kölcsönzöl néki; ő fej lesz, te pedig fark leszel. És ez átkok mind reád szállnak, és üldöznek téged és megteljesednek rajtad, míglen elpusztulsz; mert nem hallgattál az Úrnak, a te Istenednek szavára, hogy megtartottad volna az ő parancsolatait és rendeléseit, amelyeket parancsolt néked”;(5 Móz 28:43-45)

Jó annak az embernek, aki könyörül és kölcsön ad; dolgait pedig igazán végezi.” (Zsolt 112:5)

„Aki tőled kér, adj néki; és aki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól.”  (Máté 5:42)

Isten akarata az, hogy

  • ne legyünk telhetetlenek és „elégedjünk meg azzal, amink van” (Zsid 13:5),
  • ha mégis kölcsönre szorulnánk az nem bűn, de tisztában kell lenni azzal, hogy az hátrányos ránk nézve,
  • inkább arra törekedjünk, hogy mi adjunk kölcsön, mint hogy mi kérjünk.

A folyamatos kölcsönadás az áldás jele, a folyamatos kölcsönkérés pedig az átoké!

A kezesség kérdése 

Szólni kell a kölcsönök felvételekor szokásos kezesség kérdéséről is, ami sok embert vitt már csődbe. Nem véletlen, hogy az ige nyomatékosan óv bennünket a kezesség felvállalásától (lásd. Péld. 6.1-5; 11.15; 17.18) A szűk rokonságon (szülök, gyerekek) kívül minden más esetben határozottan tagadjuk meg, ha nem akarjuk nagy bajba sodorni magunkat.

Természeti katasztrófák (árvizek, belvizek, földrengések, szélviharok) 

Ez az a terület, amiről az emberek azt gondolják, hogy erről aztán végképp nem tehetnek. Sokan Isten büntetésének tartják ezeket, ami esetenként igaz is. Isten azonban igaz bíró és csak a bűnösöket bünteti és nem az igazakat. Ha Sodomában tíz igaz ember lett volna Isten nem pusztította volna el kénköves tűzzel azt a sok gonoszságot, ami ott volt (büszkeség, jólét, a szegények nem támogatása, Isten előtt utálatos erkölcsi fertő – 1Móz. 18.16-19.29)

Évezredek óta voltak esőzések, földrengések a földön, ez hozzátartozik a földi élethez. Már két ezer évvel ezelőtt is volt természeti katasztrófa, amikor a Vezúvból kitörő forró láva maga alá temette a hegy lábánál épült Pompei városát. Jézus is beszél természeti katasztrófákról, de arról is, hogyan védekezzünk azokkal szemben:

„Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett. És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, aki a fövényre építette házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása.”   (Máté 7:24-27)

Jézus a Máté 5.14-ben pedig „hegyen épített városról” beszél az ige.

Isten igéje szerint bolond ember az, aki nem erős alapra (kősziklára) és nem magaslatra (hegyen) építi a házát. A köznapi szóhasználat szerint a bolond helyett inkább a meggondolatlan, felelőtlen szavak fejezik ki jobban, hogy mire is gondol itt az ige. Aki meggondolatlan és felelőtlen az adott esetben számíthat rá, hogy

  • a völgybe lezúduló tavaszi esőből és elolvadó hóléből származó nagy áradás,
  • vagy az alapok nélküli könnyűszerkezetes épületeket elsöpri a nagy erejű árvíz vagy a hurrikánszerű szélvihar.

Jézus úgy látja, hogy a természet ilyen módon való viselkedésére számítani kell és értelmes módon védekezni kell ellene. Valóban az emberek meggondolatlansága, felelőtlensége az, ami a katasztrófákat okozza és nem az árvíz vagy a szélvihar. A víz és a szél, amik Isten alkotásának elemei önmagukban nem bűnösök. Bűnös az, aki nem számol ezekkel.

Emberileg sajnáljuk azokat az embereket, akiknek összedől a háza és az egész életük munkája ezzel kárba vész a tavaszi árvíz miatt, mert a völgyben, folyóparton, hordalékos talajon (fövenyen), sokszor ártérben, megfelelő alap nélkül építették fel házukat. Jézus azt mondja ők bolond (felelőtlen) emberek. Nem lehet azokat sem felmenteni a felelősség alól, akik ilyeneket terveznek vagy jóváhagynak.

A túlzott városiasodás jellemző az egész világra, ami sok káros következménnyel jár:

  • büszke 300-500 méteres felhőkarcolók, „babiloni tornyok”: Eiffel, Dubai..,
  • rengeteg toronyház, aminek a csúcsa az „eget éri”,
  • az emberek inkább szeretnek nagyvárosokban lakni az egészségre káros „szmog” ellenére is, pedig Isten parancsa az, hogy „töltsétek be az egész földet”.

Városok mindig is voltak, de a „babiloni” típusú városok nem kedvesek Istennek.

Néhány éve a nevezetes tsunami Indonéziában több száz ezer ember életét követelte, akik szintén a sík, hordalékos tengerparton épült házakban, üdülőkben laktak. Akik azonban a „hegyeken voltak” mind megmenekültek.

Néhány szót érdemes szólni a belvizekről, az egyéb mezőgazdasági károkról és a környezetszennyezésről is. A „modern” – hatékonyságra törekvő – mezőgazdaság megszüntette az „Isten által eltervezett” vetésforgó rendszert (minden évben „ugar” – műveletlen terület – meghagyása és a vetésterületek váltogatása), megszüntette a parcellákat elválasztó esőelvezető csatornákat és ligeteket is. Korábban azok megóvták a föld termőerejét és megvédték a földet a belvizektől, a fás ligetekben élő apró mezei vadak és madarak pedig gondoskodtak a kártevők elpusztításáról. Az egybeszántott óriási, vetésforgó nélküli területeken létrehozott „monokultúrák” termőképességének megtartása érdekében töméntelen mennyiségű vegyi anyagot (műtrágyát) szórnak ki és rendszeresen öntöznek, kizsarolva ezzel a föld termőerejét és elszennyezve a környezetet. Ezeket figyelembe véve ma törvényszerűek az évente ismétlődő „belvizek” okozta rendszeres mezőgazdasági károk. Mindez a hatékonyság jegyében! Úgy tűnik, hogy Istennek erre jobb megoldása van, amit már az Ószövetségben lerögzített a földműveléssel foglalkozó izraeliták számára. Bölcsebb lenne ma is Istenre hallgatni, hogy elkerüljük a sok kárt. 

Záró gondolatok

Mindezekkel a mindenki által jól ismert konkrét példákkal szerettem volna érzékeltetni, hogy az emberek (hívők is) sokszor figyelmen kívül hagyják Isten bizonyos, eléggé gyakorlatias parancsolatait, amik az életük különböző területeire vonatkoznak. Isten Mindenható, gondolja sok hívő, ezért minden jót és rosszat neki tulajdonítanak, de mint korábban bemutattuk, ez hazugság. Isten valóban Mindenható, de csak azoknak az életében, akik engedelmeskednek az Ő parancsolatainak:

„És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek  (Máté 28:18-20)

Isten sok bajtól megóvná az embereket, még az un. „természeti katasztrófáktól” is, ha engedelmeskednének a parancsolatainak. Szabad akaratukból azonban az emberek sokszor a rosszat választják, és ezzel sok kárt okoznak maguknak. Nem érzik, hogy mindezekért felelősek lennének, sőt a bajokat sokszor Istenre hárítják, Isten büntetésének tartják. Isten azonban egy igaz bíró és csak azokat bünteti, akik nem engedelmeskednek a parancsolatainak. Mennyi baj elkerülhető lenne, ha hallgatnánk Istenre és engedelmeskednénk az Ő parancsolatainak!

Ámen.

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: Keresztyénség, Magyar tanítások, Szentség
Címke: , , , , , , , , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

4 hozzászólás a(z) Isten valóban megenged dolgokat? – Abonyi Sándor bejegyzéshez

  1. Pataki Imre szerint:

    Az ember szabadsága

    Ne mondd: „A bűnöm az Úrtól származik”, mert ő nem hoz létre semmit, amit gyűlöl. Ne mondd: „Bukásomat neki köszönhetem”, mert gonosz emberre neki nincs szüksége. Az Úr gyűlöl mindent, ami rossz, s azok sem szeretik, akik őt tisztelik. Ő teremtette a kezdet kezdetén az embert, és saját döntése hatalmába adta. Módodban áll, hogy megtartsd a parancsokat, hogy hűséges légy, megvan a hatalmad. Eléd öntötte a tüzet és a vizet, amire vágyol, az után nyújtsd a kezed. Az ember előtt ott az élet és a halál, megadatik neki, amit választ magának. Mert igen gazdag az Isten bölcsessége, erős a hatalma, s mindig lát mindent. Szeme azokon van, akik őt tisztelik, ismeri az ember minden egyes tettét. Senkinek sem adott parancsot a rosszra, sem pedig engedélyt arra, hogy vétkezzék.

    Sirák fia könyve 15. fejezet 11-20 Szent István Társulati Biblia

    Gazdagság és elbizakodottság

    Sose hagyatkozz a vagyonodra, s ne mondd hetvenkedve: elég javam van. Ne kívánság és vagyon szabja meg utadat, szívednek ösztönös vágyait ne kövesd. Ne kérdezd hencegve: „Ki parancsol nekem?” Mert az Úr nem késik, hogy észre térítsen. Ne mondd: „Vétkeztem és mi bántódás ért?” Mert az Isten tovább bírja kitartással. És a bocsánatot ne vedd oly biztosra, hogy bűnt bűnre halmozz annak tudatában. Ne mondd: „Olyan nagy az Isten irgalma, hogy tengernyi bűnöm is elnézi.” Igaz, hogy irgalmas, de ha kell, haragszik, és a bűnös ellen fordul indulata. Halogatás nélkül térj hát az Úrhoz, megtérésed napját ne halaszd későbbre, mert az Úr haragja váratlanul kitör, és elragad az ítélet napján. Ne hagyatkozz csalfán szerzett kincseidre, a haragnak napján nem veszed hasznukat.

    Sirák fia könyve 5. fejezet 1-8 Szent István Társulati Biblia

    De Isten megszólította: »Milyen ostoba vagy! Még ma éjjel elkérik tőled a lelkedet. Kié lesz akkor, amit összegyűjtöttél? Lukács 12-20 Egyszerű fordítás

    Kedvelés

  2. Guti Tünde szerint:

    Köszönöm ezt a sok, fontos és aktuális kérdésre kiterjedő igei tanulmányt! Bizony, Isten szava mindenre ad útmutatást!

    Kedvelés

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s