Gyülekezetvezetők címe és fizetése – Zac Poonen

Titles and Salaries for Church Leaders – Zac Poonen

PDF formátumban letölthető itt: Gyülekezetvezetők címe és fizetése

Címek

Ti pedig ne hívassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus; ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyátoknak se hívjatok senkit e földön; mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van. Doktoroknak se hívassátok magatokat, mert egy a ti Doktorotok, a Krisztus. Hanem aki a nagyobb közöttetek, legyen a ti szolgátok. Mert aki magát felmagasztalja, megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik.”    (Máté 23.8-12)

Jézus nagyon világosan megparancsolta a fenti igeszakaszban, hogy a gyülekezetvezetők ne használjanak semmiféle címet. Egyszerűen „testvérnek” kell lenniük, éppen úgy, mint mindenki másnak a gyülekezetben.  Sok gyülekezetvezető azért használ címeket a neve mellett, hogy azzal magát mások fölé emelje a gyülekezetben. A gyülekezetben azonban egyedül Jézusnak van joga, hogy mások fölé legyen emelve, mert Ő a Fej és Úr. Az önfelmagasztalás bármilyen formája – olyan címek használata által, mint tisztelendő, főtisztelendő, érsek, apostol, próféta, pápa, bíboros, püspök, pásztor stb. – Krisztussal kel versenyre a gyülekezetben való elismerésért. Egy gyülekezetvezető elhívatása az, hogy „szolga” legyen. (Máté 23.11)

A pénz kérdése 

A pénz kérdésében a teljes idejű keresztyén munkásoknak és gyülekezetvezetőknek Jézus példáját kell követni – mivel Ő is teljes idejű szolgáló volt 3½ éven keresztül. Jézus sohasem beszélt senkinek a pénzügyi szükségeiről. Sohasem reklámozta a szolgálatát, és nem küldött beszámolókat sem a munkájáról (mert az közvetett módon pénzért való koldulás lett volna). Az Ő Atyja arra ösztönzött néhány embert, hogy önkéntes adományt adjanak Jézusnak – és Jézus elfogadta az ilyen adományokat, mert Jézusnak anyagilag támogatnia kellett a 12 tanítványát és azok családját is. Jézusnak szüksége volt egy pénztárosra is (aki Júdás volt), hogy gazdálkodjon a pénzzel. Júdás azonban kivett a pénzből a nélkül, hogy bárkinek szólt volna róla. Ez azt is jelzi, hogy Júdás sok pénzzel gazdálkodott.

A Lukács 8.2-3 arról beszél, hogy Mária Magdaléna, Johanna (Khúzának, a Heródes gondviselőjének a felesége), Zsuzsánna és sok más asszony is a saját vagyonából támogatta Jézust és a 12 tanítványt. Jézus elfogadta az adományaikat, de nagyon körültekintő volt a kapott pénz elköltését illetően.

Többnyire csak két célra használták a pénzt, ahogyan a János 13.29 utal rá:

megvenni a szükséges dolgokat”,

– és „adakozni a szegények szükségeire”.

Nekünk is ezt a példát kell követni

  • otthon
  • és a gyülekezetben egyaránt.

Nem szabad elpazarolni a pénzt szükségtelen drága dolgokra. Csak azt kell megvenni, amire valóban szükség van, és nem szabad elfelejtkezni róla, hogy a feleslegeiteket megosszátok a szükségben lévő hívőkkel. Ha pedig teljes idejű szolgáló vagy és Isten magánszemélyek adománya által gondoskodott a megélhetésedről, akkor ne terheld meg a gyülekezetet azzal, hogy ők támogassanak: Támogasd magad anyagilag és szolgáld az Urat.

Az 1 Timóteus 5.17-18-ban Pál a következőt mondja:

A jól forgolódó presbiterek kettős tisztességre méltattassanak, főképpen, akik a beszédben és tanításban fáradoznak. Mert azt mondja az Írás: A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját; és méltó a munkás a maga jutalmára.”

Pál nem használja itt a „pénz” szót, hanem a „tisztességet” (a megbecsülést). Ha ezt pénzre értelmezzük, akkor ez azt jelentené, hogy Isten megparancsolja a gyülekezetnek, hogy a véneik – bárki más gyülekezeti tag fizetéséhez képest – dupla fizetésben részesüljenek. Ez képtelenség és teljesen nyilvánvaló, hogy a Szent Szellem nem ezt mondja. Pál itt arról a beszél, hogy adják meg a kettős tiszteletet (megbecsülést) a gyülekezet véneinek. Meg kell becsülnünk a gyülekezeti véneket, mint ahogyan egy nyomtató (cséplő) ökörnek is megengedik, hogy egyen a kicsépelt gabonaszemekből. A vének elsődleges fizetése tehát a nyáj „tisztelete, megbecsülése és hálája” és nem a pénz.

Pál az 1 Korintus 9.7-18-ban beszél a teljes idejű keresztyén munkások pénzügyi támogatásáról:

Kicsoda katonáskodik valaha a maga zsoldján? Kicsoda plántál szőlőt, és nem eszik annak gyümölcséből? Vagy kicsoda legeltet nyájat, és nem eszik a nyájnak tejéből? ….. Ha mi néktek a lelkieket vetettük, nagy dolog-e, ha mi a ti testi javaitokat aratjuk? Ha egyebek részesülnek a ti javaitokban, mért nem inkább mi? …..Ekképpen rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek.”

Teljesen helyénvaló, hogy a teljes idejű igehirdetők és vének adományt kapjanak azoktól, akik felé szolgálnak. Pál azonban tovább folytatja, és a következőt mondja ugyanebben az igeszakaszban: 

De mi nem éltünk e szabadsággal; hanem mindent eltűrünk, hogy valami akadályt ne gördítsünk a Krisztus evangéliuma elé. Nem tudjátok-e, hogy akik a szent dolgokban munkálkodnak, a szent helyből élnek? De én ezek közül eggyel sem éltem. …… jobb nékem meghalnom, hogysem valaki hiábavalóvá tegye az én dicsekedésemet. Mert ha az evangéliumot hirdetem, nem dicsekedhetem, mert szükség kényszerít engem. Jaj ugyanis nékem, ha az evangéliumot nem hirdetem. Mert ha akaratom szerint művelem ezt, jutalmam van; ha pedig akaratom nélkül, sáfársággal bízattam meg. Micsoda tehát az én jutalmam (fizetésem)? Hogy prédikálásommal ingyen valóvá tegyem a Krisztus evangéliumát, hogy ne használjam ki ama szabadságomat az evangélium hirdetésénél.”

Pál nem havi fizetésért hirdette az igét és nem várta el azt sem, hogy adományokat kapjon más hívőktől. A „Krisztus szeretete szorongatta” őt, mert Isten „az evangéliummal való sáfársággal bízta meg”. Ezért ellenszolgáltatás nélkül (ingyen) akarta hirdetni az evangéliumot, hogy senki se gondolja azt, hogy Isten fizetést ad az embereknek az evangélium hirdetéséért. Látjuk tehát, hogy az Újszövetség tanítása szerint az Úr minden szolgája jogosult volt adományokra, de figyelembe kellett venni a következőket:

  • Senki sem kapott rendszeres havi fizetést. Jézus sohasem ígért a tanítványainak rendszeres havi fizetést: az apostolok sohasem kaptak havi fizetést. Bíztak a mennyei Atyjukban, hogy arra indítja az emberek szívét, hogy anyagilag támogassák őket (mint Jézust). Egy hit általi élet fontos volt számukra, hogy erővel szolgáljanak. Ez megvédte őket a mohóságtól is.
  • Azokban a helyzetekben, amikor Pál azt látta, hogy az igehirdetők visszaéltek a támogatások ezen módjával, eldöntötte, hogy egyáltalán nem fogad el pénzt senkitől, hanem saját magát támogatta annak érdekében, hogy megvédje az általa hirdetett evangélium bizonyságát. A 2 Korintus 11.7-13-ban a következőt mondja:

Avagy vétkeztem-e, mikor magamat megaláztam, hogy ti felmagasztaltassatok, hogy ingyen hirdettem néktek az Isten evangéliumát? Más gyülekezeteket fosztottam meg, zsoldot vévén, hogy néktek szolgáljak; és mikor nálatok voltam és szűkölködtem, nem voltam terhére senkinek. Mert az én szükségemet kipótolták a Macedóniából jött atyafiak; és rajta voltam és rajta is leszek, hogy semmiben se legyek terhetekre….amit cselekszem, cselekedni is fogom, hogy elvágjam az alkalmat az alkalomkeresők elől; hogy amivel dicsekednek, olyanoknak találtassanak abban, mint mi is. Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat.”

Látjuk tehát, hogy Pál alkalmanként kapott adományt – a Mecedóniában (Filippi) lévő keresztyénektől, akik időnként küldtek neki pénzt. Sohasem fogadott azonban el pénzt a korinthusi keresztyénektől (mint fent látjuk), mert be akarta mutatni, hogy ő különbözik azoktól a hamis keresztyénektől, akik Korinthusban hirdették az igét.

Pál nem fogadott el pénzt a thesszaloniki keresztyénektől sem. A 2 Thessz.  3.8-9-ben a következőt mondja:

Sem ingyen kenyeret nem ettünk senkinél, hanem munkával és fáradsággal, éjjel-nappal dolgozva, hogy közületek senkinek se legyünk terhére. Nem azért, mintha nem volna rá jogunk, hanem hogy magunkat például adjuk néktek, hogy minket kövessetek.”

Pál nem fogadott el pénzt az efézusi keresztyénektől sem. Az Ap.csel. 20.31-35-ben a következőt mondja: 

Azért vigyázzatok, megemlékezvén arról, hogy én három esztendeig éjjel és nappal meg nem szűntem könnyhullatással inteni mindenkit. És most, atyámfiai, ajánlalak titeket az Istennek és az ő kegyelmessége igéjének, aki felépíthet és adhat néktek örökséget minden megszenteltek közt. Senkinek ezüstjét, vagy aranyát, vagy ruháját nem kívántam: Sőt magatok tudjátok, hogy a magam szükségeiről és a velem valókról ezek a kezek gondoskodtak. Mindenestől megmutattam néktek, hogy ily módon munkálkodva kell az erőtlenekről gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondá: Jobb adni, mint venni.”

Érzékelni kell tehát azt a helyzetet, amiben vagytok – a saját országotokban ma – és meglátni hogyan tudjátok megőrizni az Úrról való tiszta bizonyságot a saját helyzetetekben.

A CFC minden gyülekezetében, amiket az Úr plántált, a több mint száz vén támogatja magát és családját – és senki sem kap havi fizetést. Ez a rendszer tökéletesen működött a gyülekezeteinkben több mint 40 éven keresztül (India leggazdagabb városainak és legszegényebb falvaknak a gyülekezeteiben egyaránt). Igyekszünk körültekintőek lenni olyan tekintetben is, hogy pénzsóvár igehirdetők ne szivárogjanak be közénk, akik igehelyeket idézve a többi keresztyén pénzéből igyekeznek megélni.

A világon majdnem minden gyülekezet pásztora havi fizetést kap. Nem ítéljük el őket ezért és azt sem mondjuk nekik, hogy ne kapjanak havi fizetést. Azt azonban meg kell mondanunk nekik, hogy ha a gyülekezet által felajánlott magas havi fizetés miatt fogadták el a gyülekezet pásztorlását, akkor nem Isten akaratában vannak.

Ha úgy döntesz, hogy fizetést fogadsz el a gyülekezetedtől, akkor azt önkéntes adományként fogadd el és ne havi fizetésként. A havi fizetés és az önkéntes adomány között a következő a különbség: a fizetés az kérhető és kérhető fizetésemelés is, de egy adomány nem kérhető, sőt nem is várható el.

Így viszonyultak az apostolok a pénzügyi kérdésekhez az újszövetségi időkben. A keresztyénség nagyon eltért ettől az alapelvtől. A pénzügyi kérdés területén bekövetkezett kudarc szomorú következménye ma az Istentől való felkenetés és a szellemi éleslátás hiánya sok keresztyén szolgálatában. Nagyon kevés kijelentés van Istentől a legtöbb pásztor szolgálatában ma. Jézus azt mondta, hogy akik ragaszkodnak az igazsághoz (hűek) a pénzügyek terén, csak azoknak ad valódi kincseket: Úrtól való Isteni kijelentéseket. (Lukács 16.11).

Körültekintőnek kell tehát lennünk, hogy kitől fogadunk el pénzt. Nem lenne szabad elfogadni pénzt minden hívőtől. Az alábbiakban felsoroljuk azokat, akiktől nem lenne szabad elfogadni egyáltalán pénzt vagy adományt:

  1. Nem lenne szabad elfogadni egyáltalán pénzt azoktól, akik nem újjászületett hívők. Nagy megtiszteltetés és kiváltság Isten munkáját támogatni a földön, de ez a kiváltság az újjászületett hívőket illeti meg (3 János 7).
  1. Nem lenne szabad elfogadnunk pénzt egyáltalán azoktól, akiknek nincs elég pénzük a saját családjuk szükségeinek fedezésére. Nekik először ugyanis a családjukról kell gondoskodni (amint azt az 1 Tim. 5.8-ban és a Márk 7-9-ben olvassuk). A mennyei Atyánk multi milliárdos és olyan gazdag, mint bármelyik gazdag földi apuka. Isten nem akarja, hogy bármelyik gyermeke éhezzen, és anyagi szükségben legyen az Úr munkájára való adakozás miatt.
  1. Nem lenne szabad elfogadni pénzt azoktól, akiknek visszafizetendő adósságuk van. Isten azt akarja, hogy az Ő gyermekei nyugodt – mindenféle adósságtól mentes – életet éljenek. Ezért a hívőknek “először meg kell adni a Császárnak, ami a Császáré és csak azt követően megadni bármit is Istennek”.Istennek nincs szüksége a Császár pénzére és senki más pénzére (Máté 22.21; Róma 13.8). [A lakáshitelt azonban nem kell „adósságnak” tekinteni, mert a lakás egy nagy érték, ami egyenértékű egy értékes vagyontárgy kölcsönének fizetésével. Ugyanilyen ok miatt a jármű kölcsönt szintén nem kell adósságnak tekinteni, ha a jármű kölcsön értékére biztosítással rendelkeznek].
  1. Nem szabad elfogadni pénzt azoktól sem, akik nem békültek ki azokkal, akiket valamivel megsértettek (Lásd Máté 5.23-24).
  1. Nem szabad elfogadni egyáltalán pénzt azoktól, akik nem jó szívvel adnak, vagy akik arra számítanak, hogy az adományuk miatt Isten valami módon megjutalmazza őket. Isten a jókedvű adakozót szereti és nekünk is így kell tenni. (2 Kor. 9.7).

Ezekről a gyülekezetünk honlapján itt olvashatnak többet:

http://www.cfcindia.com/our-financial-policy

Nem ítélünk el más gyülekezeteket és véneket, akik tőlünk eltérő módon cselekednek. A CFC gyülekezeteiben azonban igyekszünk ragaszkodni az Úr elvárásaihoz, amit nagyon pontosan lefektetett az Ő igéjében.

Akinek van füle hallja meg.

–  § –

Christian Fellowship Church, Bangalore, India – Minden jog fenntartva!

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének (http://www.cfcindia.com) egyértelmű feltüntetésével.

Fordította: Abonyi Sándor

https://keskenyut.wordpress.com

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: gyülekezetépítés, Magyar tanítások, vezetés
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s