Bajkeverők az egyházban – David Wilkerson

Troublemakers in the Church – David Wilkerson 

PDF formátumban letölthető itt

Több bajkeverőre van szükség az egyházban! Azért imádkozom, hogy Krisztus testének minden tagja bárcsak bajkeverő lenne! A bajkeverők sokaságára van szükség, akik annyira tele vannak Szent Szellemmel, hogy feje tetejére képesek állítani New York Cityt és minden más várost az egész világon

– zavart okozva a gonoszságot művelő intézményekben,

– kihívást intézve a halott intézményes gyülekezetek felé,

– zavarba hozva a vezetőket, a polgármestereket, a városok képviselő testületeit

– és más közösségek vezetőit.

Más szóval szükség van Szent Szellemmel telt bajkeverőkre, akik szellemben mozdulva olyan hatékonyan hirdetik Krisztus királyságát, hogy az minden városban felfordulást okoz!

Pál és Silás a világ két legnagyobb bajkeverője volt! A Biblia beszél olyan „emberekről, akik kockára tették az életüket Jézus Krisztus nevéért” (Ap.csel 15:26). Pál, Barnabás, Silás és Timóteus olyan emberek voltak, akik a Szent Szellem erejében jártak. Az Ap.csel. 16-ban azt látjuk, hogy amikor a Szent Szellem eltiltotta őket, hogy Ázsiában hirdessék az igét, ők engedelmeskedtek neki. Amikor Bitíniába próbáltak menni, de a Szent Szellem nem engedte őket, akkor helyette Troásba mentek a Szent Szellem vezetése által. Pál ekkor látásban látott egy férfit, aki Macedóniába hívta őket, ezért elhatározták, hogy Macedónia fővárosába, Filippibe mennek. Amikor megérkeztek, egy jövendőmondó lányka követte őket és a következőt kiabálta:

Ezek az emberek a magasságos Istennek szolgái, kik néktek az üdvösségnek útját hirdetik.”   (Ap.csel. 16:17).

Több napon keresztül elviselte ezt Pál, de végül megfordult és “azt mondta a szellemnek: parancsolom neked a Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle. És az kiment belőle abban az órában”  (Ap.csel. 16:18).

Hirtelen az egész város felbolydult, mert a város idegenforgalmára is hatással lévő jövendőmondó lányka megszabadult és az Urat dicsőítette!

Pál megzavarta a város nyugalmát. Kihívást intézett az évek óta ott uralkodó gonosz ellen. A megszabadult lányka rabszolgatartó ura Pált és Silást a piactérre vitette és a városi elöljárók elé állította őket. A vád a következő volt:

“…Ezek az emberek ….. megháborítják a városunkat”  (Ap.csel. 16:20).

És a sokaság együtt ellenük támadt. A bírák pedig letépették ruháikat, megvesszőztették őket. És miután sok ütést mértek rájuk, tömlöcbe vetették őket, megparancsolva a tömlöctartónak, hogy gondosan őrizze őket.”   (Ap.csel. 16:22-24).

Úgy tűnt mintha győzött volna a Sátán. Az új megtérteket ez megrémíti! Isten ereje azonban a Szent Szellemmel telt bajkeverőkkel volt!

Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkoztak és énekkel dicsőítették az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket. És hirtelen nagy földindulás lett, úgyannyira, hogy megrendültek a tömlöc fundamentumai; és azonnal megnyíltak az ajtók mind, és mindnyájuknak a bilincsei feloldódtak.”   (Ap.csel. 16:25-26).

A börtönőr látva, hogy mi történt megalázta magát Pál és Silás előtt és azt mondta: “…Uraim! Mit cselekedjem, hogy üdvözüljek?” (Ap.csel. 16:30). A város hivatalnokai és vallási vezetői közben aludni mentek, mert azt gondolták, hogy “jól elbántak velük. Ez volt az utolsó, hogy hallani fogunk ezekről a csavargó bajkeverőkről. Jól bezártuk őket és rájuk ijesztettünk!” De mi ez a zűrzavar másnap! El tudom képzelni, hogy az őrmester kopogott a polgármester, a tanácstagok és a vallási vezetők ajtaján azt mondva nekik: “Gyorsan! Menjünk a polgármesteri hivatalba, mert nagy baj van!”

A sokk hatására a hivatalnokok valószínűleg így reagáltak: “Micsoda? Egy földrengés? Megnyíltak a börtönajtók? Leestek a láncaik? Még csak meg sem próbáltak elmenekülni? A börtönőr elfogadta az ő hitüket? Római állampolgárok?!” Most ijedtek meg igazán, mert bűntettnek számított római állampolgárt megverni (Pál és Silás ugyanis mindketten római állampolgárok voltak).

“Mit gondoltok miért nem akart eljönni Pál és Silás a börtönből? Mire vártak? Arra, hogy jöjjenek oda, kérjenek tőlük bocsánatot és kísérjék ki őket a börtönből.

“Odamenve …. kivezették … és kérték őket, hogy menjenek ki a városból”. (Ap.csel 16:39).

Ez tetszik nekem! Nem a szellemi hatalmukat fitogtatták, hanem egyszerűen Jézus királyságának nagyköveteiként viselkedtek. Krisztus erejének bemutatásával Pálnak és Silásnak az volt a célja, hogy a kis folyóparti imacsoport lássa, hogy Isten ereje hogyan nyilvánul meg azokon keresztül, akik szembeszállnak a pokol erőivel. Közvetlenül Lídia házához mentek és micsoda összejövetel volt ott! El tudom képzelni, hogy Pál a következőt mondta a házban összegyűlteknek: “Látjátok? A gonosz dühönghet, az erősségek félelmetesek lehetnek, de Isten ereje mindennél hatalmasabb! Isten mellétek fog állni, ha bátran szembeszálltok a gonosszal!”

Nagyon sokszor prédikálok az imáról és hiszek az igazak buzgó imádságának hatékonyságában. Azonban egyedül, ketten-hárman vagy akár egy nagy ima összejövetelen is együtt imádkozva önmagában nem fog megrázni egy várost! Illés buzgón imádkozó ember volt, de több kellett az imájánál ahhoz, hogy megrázza Akháb királyságát és felbőszítse Jezabelt: Karmel hegyére hívta a hamis prófétákat és kihívást intézett feléjük. Jezabel megölte Isten prófétáit, hitehagyásba és borzalmas bálványimádásba vitte bele Izraelt – és senki sem vette fel a harcot ellene! Hét ezer hívő nem hajtott fejet, de hallgattak, ismeretlenek voltak és féltek. Ezért tűnt fel a színen Illés a bajkeverő! Akháb „Izrael megháborítójának” nevezte Illést! (1 Kir. 18:17).

Illés nem volt úriember a gonosszal és annak seregével szemben. Miközben a hamis próféták ugráltak az oltár körül …. Illés kigúnyolta és nevetség tárgyává tette őket.  (1 Kir. 18:26-27).

Ezt követően Illés egy karddal a kezében a Kidron patakhoz ment, és „Jahve nevében” a hamis próféták sokaságát ölte meg.

Manapság az egyház a szentség hiánya miatt hajol meg a sötétség erői előtt. A Szentírás azonban a következőt mondja:

“….az igazak pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak.”    (Péld. 28:1).

Néhányan azt fogják mondani, “dehát Jézus alázatos ember volt – nem emelte fel a szavát és nem ellenkezett még akkor sem, amikor keresztre feszítették!” Ez azonban azért volt, mert elérkezett a sötétség órája. Ez az óra volt az, amikor az ellenség kezébe kellett adnia magát. Jézus is felemelte a hangját, amikor kiűzte a pénzváltókat a Templomból. Nem hallgatott akkor sem, amikor kígyóknak, vak vezetőknek, meszelt síroknak, viperák fajzatainak hívta a vallási vezetőket (lásd Máté 23). Bátran azt is megmondta néhányuknak, hogy a Sátán az atyjuk!

Sok gyülekezet ma teljesen néma. Túl sok a mosolygós és hallgatag keresztyén!……Jól nevelt diplomaták, akik nem akarnak zavart kelteni! Senki sem akar bajkeverő lenni! Ez az oka annak, hogy a gonosz királysága ellenállás nélkül nyomul előre.

Forrás:  http://www.tscnyc.org/

Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com)

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: evangélium, evangelizálás, Gyógyulás-szabadulás, Magyar tanítások, Szellemi harc
Címke: ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Pataki Imre szerint:

    A reformátorok is zavarkeltőek voltak bizonyos értelemben. A reformáció erről a nagy zavarkeltésről szólt. Már az előfutárai is zavarkeltők voltak.
    De vigyázni kell: nem minden zavarkeltés reformáció, de minden reformáció zavarkeltés, hiszen az addig állóvizet zavarja fel.

    Az állóvíz felzavarásáról jut eszembe, hogy nem elég a felzavarás, mert abból csak zavaros víz lesz. Az alábbi Ige megvalósulásában látom a kiutat:

    Ján. 7.37-38.
    Az ünnep utolsó nagy napján pedig felálla Jézus és kiálta, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jőjjön én hozzám, és igyék.
    A ki hisz én bennem, a mint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.

    Amikor ezek az élő víznek folyamai megindulnak, akkor kicserélődnek az addigi “langyos, posványos és zavaros” vizek. Az, hogy itt vagy bárhol beszélünk ezekről a problémákról, az sajnos nagyon kevés a tovább lépéshez. Ezek csak tény megállapítások. Csak szomorúsággal töltik el az embert, mert nem jó hírek. Az élő víznek folyamai ömlenek elindításának pedig komoly feltételei vannak:

    1./ Meghallani azt, amit Jézus kiált
    2./ Szomjúhozni
    3./ Inni
    4./ Hinni Benne

    Tovább menve egy halás vizsgálatot sem ártana megejteni. Mi az, vagy mik azok, melyek elnyomják bennünk az Ő hangjának meghallását? Mivel van teli a fülünk, aztán az elménk, a gondolatvilágunk? Miről gondolkodunk éjjel és nappal? Ez utóbbi gyógyítására nagyon hasznos az 1. Zsoltár
    Most állj meg, keresd ki és olvasd el többször is ezt a Zsoltárt. Jó volna ha már kívülről tudnád és gyakran az emlékezetedbe idéznéd, hogy te is legyél egy “folyóvizek mellé ültetett fa”, mely már a puszta létével is zavarkeltő, amikor egy ” kiváltképpen való utat” mutat be.

    Kedvelés

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s